1

A Bíróság Hivatalához 2014. február 13‑án érkezett fellebbezésében az Európai Bizottság az Európai Unió Törvényszékének az ANKO kontra Bizottság ítélete (T‑117/12, EU:T:2013:643; a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kérte.

2

A Bíróság Hivatalához 2014. február 17‑én érkezett kérelmében a Bizottság azt kérte, hogy a Bíróság függessze fel a megtámadott ítélet végrehajtását a fellebbezés alapján hozandó ítélet kihirdetéséig. A Bíróság Hivatalához 2014. február 18‑án érkezett levelében a Bizottság ezenfelül azt kérte, hogy a Bíróság e kérelmének ideiglenesen még azt megelőzően adjon helyt, hogy a másik fél az eljárásban benyújtotta volna észrevételeit, az ideiglenes intézkedés iránti eljárást befejező végzés kihirdetéséig.

3

2014. február 21‑i végzésében a Bíróság elnökhelyettese a Bíróság eljárási szabályzata 160. cikkének (7) bekezdése értelmében a megtámadott ítélet végrehajtásának az ideiglenes intézkedés iránti eljárást befejező végzés kihirdetéséig történő felfüggesztése mellett döntött, még azt megelőzően, hogy a másik fél az eljárásban benyújtotta volna észrevételeit. Ez utóbbi, az ANKO AE Antiprosopeion, Emporiou kai Viomichanias (a továbbiakban: ANKO) 2014. március 4‑én nyújtotta be az ideiglenes intézkedés iránti kérelemre vonatkozó írásbeli észrevételeit.

4

Az ANKO görög jog alapján létrehozott társaság, társasági célja fémtermékek, valamint elektronikus és telekommunikációs termékek, berendezések és készülékek gyártása és kereskedelme, e társaság 2006 óta több, az Európai Közösség, illetve az Európai Unió által támogatott projekt végrehajtásában részt vett.

5

A megtámadott ítélet 2. pontjából az következik, hogy a hetedik keretprogram (2007–2013) cselekvéseiben a vállalkozások, a kutatóközpontok és az egyetemek részvételére, valamint a kutatási eredmények terjesztésére vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2006. december 18‑i 1906/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (HL L 391., 1. o.) megfelelően, az Európai Közösség kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramjáról (2007–2013) szóló, 2006. december 18‑i 1982/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (HL L 412., 1. o.) által létrehozott keretben, és különösen az „Együttműködés” egyedi program keretében a Bizottság, a Közösség nevében eljárva, 2007. december 19‑én és 2008. január 21‑én a Siemens SA‑val, illetve a FIMI Srl‑lel, azon két különböző konzorcium koordinátorainak minőségében, amelyeknek az ANKO is tagja volt, megkötötte az „Une architecture ouverte pour les services accessibles, l’intégration et la normalisation” projekt (a továbbiakban: Oasis projekt) finanszírozására vonatkozó 215754. sz. támogatási szerződést és az „Un système multiparamétrique complexe pour l’évaluation et le suivi effectifs et continus de la capacité motrice dans les cas de la maladie de Parkinson et d’autres maladies neurodégénératives” projekt (a továbbiakban: Perform projekt finanszírozására vonatkozó 215952. sz. támogatási szerződést.

6

A megtámadott ítélet 3. pontjából az következik, hogy az Oasis projekt finanszírozására vonatkozó 215754. sz. és a Perform projekt finanszírozására vonatkozó 215952. sz. támogatási szerződés (a továbbiakban együtt: támogatási szerződések) általános közös feltételeit az említett szerződések II. melléklete (a továbbiakban: II. melléklet) tartalmazza. A Törvényszék a megtámadott ítélet 46. pontjában azt is megállapította, hogy a II. melléklet II.5. pontja (3) bekezdésének d) alpontja értelmében az említett melléklet II.4. pontjában hivatkozott jelentések kézhezvételét követően a Bizottság bármikor felfüggesztheti a kifizetéseket az érintett kedvezményezettnek szánt összeg egésze vagy egy része vonatkozásában:

7

A Bizottság, mivel lényegében úgy ítélte meg, hogy ésszerű indokok alapján azt lehet feltételezni, hogy esetleg megsértették a támogatási szerződéseket, különösen azok II. melléklete II.5. pontja (3) bekezdésének d) alpontját, az ANKO által elkövetett szabálytalanságok okán 2011. augusztus 9‑i két levelében felfüggesztette az e szerződésekben előírt kifizetések teljesítését e társasággal szemben, megelőző intézkedés jogcímén.

8

A Törvényszék Hivatalához az EUMSZ 272. cikk és a szóban forgó támogatási szerződésekben foglalt választottbírósági kikötések alapján benyújtott keresetében az ANKO azt kérte, hogy a Törvényszék:

9

A megtámadott ítélet 79. pontjában a Törvényszék elfogadta az ANKO által kereseti kérelmei első részének alátámasztására hivatkozott jogalapot, amelynek értelmében a Bizottság az Oasis és a Perform projektekre vonatkozó kifizetéseket jogi alap nélkül és az e projektekre vonatkozó támogatási szerződések megsértésével függesztette fel. A Törvényszék a megtámadott ítélet 93. pontjában elfogadta a kereseti kérelmek második részét, „amennyiben ez a Bizottság arra történő kötelezésére irányul, hogy teljesítse a Perform projekt tekintetében felfüggesztett összegek kifizetését, anélkül hogy e kifizetés előrevetítené az [ANKO] által bejelentett kiadások támogatható jellegét”. Ezzel szemben a Törvényszék a megtámadott ítélet 98. pontjában elutasította a kereseti kérelmek harmadik részét.

10

A megtámadott ítélet rendelkező részének 1. és 2. pontja a következőképpen szól:

11

A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

12

Az ANKO azt kéri, hogy a Bíróság:

13

Emlékeztetni kell arra, hogy az Európai Unió Bírósága Alapokmánya 60. cikkének első bekezdése értelmében a Törvényszék ítéletével szemben benyújtott fellebbezésnek főszabály szerint nincs halasztó hatálya. Mindazonáltal az EUMSZ 278. cikk értelmében a Bíróság elrendelheti a megtámadott ítélet végrehajtásának felfüggesztését, ha a körülmények alapján azt szükségesnek tartja (a Bíróság elnökének végzése, Front national és Martinez kontra Parlament, C‑486/01 P‑R és C‑488/01 P‑R, EU:C:2002:116, 71. pont).

14

Az eljárási szabályzat 160. cikkének (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelemnek tartalmaznia kell „a jogvita tárgyát, a sürgősségre okot adó körülményeket, valamint azokat a ténybeli és jogi alapokat, amelyek első látásra valószínűsítik a kért ideiglenes intézkedés szükségességét”. Ennek megfelelően az ideiglenes intézkedésről határozó bíró csak akkor rendelheti el a végrehajtás felfüggesztését és más ideiglenes intézkedéseket, ha azok szükségességét a ténybeli és jogi alapok első látásra valószínűsítik (fumus boni iuris), és azok olyan értelemben sürgősek, hogy azokat a kérelmező érdekeiben bekövetkező súlyos és helyrehozhatatlan kár megakadályozásához kell elrendelni annak érdekében, hogy hatásukat már az alapkeresetről való döntés előtt kifejtsék. Ezek konjunktív feltételek, vagyis ha közülük bármelyik nem teljesül, az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet el kell utasítani. Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró adott esetben a fennálló érdekeket is mérlegeli (a Bíróság elnökének végzése, Technische Glaswerke Ilmenau kontra Bizottság, C‑404/04 P‑R, EU:C:2005:267, 10. és 11. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

15

A fumus boni iuris fennállására vonatkozó feltételt illetően emlékeztetni kell arra, hogy ez akkor teljesül, ha az ideiglenes intézkedés iránti eljárásban olyan jelentős jogi vita áll fenn, amelynek megoldása elsőre nem nyilvánvaló, és ennélfogva a fellebbezés első ránézésre nem nélkülözi a komoly alapot (lásd ebben az értelemben: a Bíróság elnökének végzése, Publishers Association kontra Bizottság, 56/89 R, EU:C:1989:238, 31. pont, valamint Bizottság kontra Artegodan és társai, C‑39/03 P‑R, EU:C:2003:269, 40. pont). Ugyanis, mivel az ideiglenes intézkedés iránti eljárás célja a meghozandó végleges határozat hatékony érvényesülésének biztosítása annak érdekében, hogy ne keletkezzen joghézag a Bíróság általi jogi védelem biztosítása során, az ideiglenes intézkedésről határozó bírónak az ügy érdemére vonatkozó jogvita keretében felhozott jogalapok megalapozottságának „első ránézésre” való értékelésére kell szorítkoznia annak megállapítása érdekében, hogy elegendően nagy valószínűsége van‑e annak, hogy a fellebbezésnek az ügy érdemében határozó bíróság helyt ad (a Bíróság elnökhelyettesének végzése, Bizottság kontra Németország, C‑426/13 P(R), EU:C:2013:848, 41. pont).

16

A jelen ügyben a Bizottság egyetlen fellebbezési jogalapra hivatkozik, amely öt részből áll, amelyek lényegében a támogatási szerződésekre alkalmazandó szerződéses feltételeknek és elsősorban a II. melléklet II.5. pontja (3) bekezdése d) alpontjának megsértésén alapulnak. Közelebbről, e jogalap első része azon alapul, hogy a Törvényszék tévedést követett el e szerződéses záradék értelmezése során és ezeknek a célból történő alkalmazása tekintetében, hogy a szóban forgó szabálytalanságok „súlyos és rendszeres” jellegét – mint a támogatási szerződésekben előírt kifizetések felfüggesztésének indokát – értékelje, a második rész az említett szabálytalanságok megismétlődése kockázata fennállásának téves értékelésén alapul, a harmadik az ANKO által megvalósított bizonyos ad hoc korrekciók és összegek visszafizetése alapján a Törvényszék által elvégzett levonások téves jellegén, a negyedik azon, hogy a Törvényszék tévesen értelmezte a II. mellékletet a támogatás kedvezményezettjeinek azon lehetőségét illetően, hogy az átlagköltségeken alapuló számítási módszert alkalmazzanak a kiadások tekintetében, és hogy ezt a lehetőséget inkább a fiktív kiadásokra alkalmazta, mintsem a valós kiadásokra, továbbá e tekintetben elferdítette a bizonyítékokat, és végül az ötödik jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék összetévesztette a kifizetések felfüggesztésének feltételeit a bejelentett kiadások támogathatóságának feltételeivel.

17

E tekintetben meg kell állapítani, hogy az egyetlen fellebbezési jogalap ezen öt része olyan összetett kérdéseket vet fel, amelyek megoldása elsőre nem nyilvánvaló. Ugyanis a jogvitának a Törvényszék általi, a Bizottság által benyújtott fellebbezés tárgyát alkotó vizsgálata elemek – jogkérdésekből, valamint a tények jogi minősítéséből, értékeléséből és megállapításából álló – együttesének a Törvényszék általi értékelését követelte meg, mivel mindezek a kérdések szorosan egymáshoz kapcsolódtak. Következésképpen az e fellebbezés keretében hivatkozott kifogások elfogadhatóságának és megalapozottságának értékeléséhez alapos vizsgálatra van szükség, ily módon az említett fellebbezést a jelen ideiglenes intézkedés iránti eljárás szakaszában olyannak kell minősíteni, mint amely esetében nem zárható ki a helytadás lehetősége.

18

Konkrétabban, meg kell állapítani, hogy a fellebbezésének alátámasztására hivatkozott jogalap negyedik részében a Bizottság azt állítja, hogy a Törvényszék azzal, hogy elfogadta az ANKO által bejelentett bizonyos személyzeti költségek érvényességét, a szerződéses záradékok és különösen a II. melléklet II.14. pontja (1) bekezdésének második albekezdése viszonylatában, amely lehetővé teszi a szolgáltató személyzeti átlagköltségeinek figyelembevételét bizonyos feltételek mellett, a megtámadott ítélet 71–75. pontjában tévesen értelmezte e szerződéses záradékok terjedelmét, mivel ezek kizárólag akkor teszik lehetővé a kiadások átlagon alapuló számítási módszerének alkalmazását, ha ezen átlag számítása valós, és nem fiktív személyzeti költségek alapján történik. Az „átlag” alkalmazása a szóban forgó záradékok értelmében nem teheti érvényessé az ilyen fiktív költségeket, mivel ezt az átlagot valós költségek alapján kell megállapítani. Mindenesetre az ANKO a Törvényszék előtt nem „átlagköltségeken”, hanem egyedi és egyéniesített költségeken alapuló bizonyítékokat hozott fel. Következésképpen a megtámadott ítélet hibás, egyfelől a szóban forgó szerződéses záradékok értelmezésére vonatkozó téves jogalkalmazás, másfelől pedig annak okán, hogy a Törvényszék elferdítette az ANKO által előterjesztett bizonyítékokat.

19

Az ANKO vitatja azt a tényt, hogy a Bizottság által a fellebbezése alátámasztására hivatkozott jogalap negyedik része keretében kifejtett érvek a fumus boni iuris fennállására utalnak. Az ANKO szerint ez az érvelés nyilvánvalóan megalapozatlan a bizonyítékok hivatkozott elferdítését illetően, ezt meghaladó részében pedig elfogadhatatlan, mivel a Bizottság valójában arra törekszik, hogy vitassa a Törvényszék ténybeli értékeléseit.

20

Meg kell állapítani, hogy a Bizottság által a fellebbezése alátámasztására hivatkozott jogalap e negyedik része a Bizottság és a Törvényszék közötti jelentős jogvitára mutat rá az ANKO által alkalmazott, szóban forgó számítási módszert, következésképpen ezeknek a támogatási szerződés rendelkezéseinek tekintetében történő minősítését illetően, és azon szerződéses záradékok részletes elemzését követeli meg, amelyek alapján a Törvényszék érvényesítette az ANKO által alkalmazott számítási módszert, valamint azon bizonyítékok részletes elemzését, amelyeket az ANKO terjesztett e tekintetben a Törvényszék elé, és amelyeket ez utóbbi állítólag elferdített. Az említett jogvita technikai jellegére tekintettel meg kell állapítani, hogy a fellebbezési jogalap, ebben a részében, az ideiglenes intézkedés iránti eljárás szakaszában valóban olyan jogi kérdéseket vet fel, amelyek megoldása elsőre nem nyilvánvaló, különösen ami a bizonyítékok hivatkozott feltételezett elferdítését illeti, ily módon a fellebbezés első ránézésre nem nélkülözi a komoly alapot a jelen végzés 15. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében.

21

Egyébiránt, ha e jogalap negyedik részét az érdemi ítélet megalapozottnak minősíti, akkor vitathatóvá teszi a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 78. és 79. pontjában levont azon következtetését, amely szerint a II. melléklet II.5. pontja (3) bekezdése d) alpontjának alkalmazása tekintetében megkövetelt feltételek nem teljesültek, és következésképpen a Bizottság megsértette a támogatási szerződéseket, amikor ennek alapján felfüggesztette a kifizetéseket, valamint az említett 78. és 79. pont alapján a megtámadott ítélet 88. és 93. pontjában levont azon következtetést, amely szerint azokat az összegeket, amelyek kifizetését a Bizottság felfüggesztette, késedelmi kamatokkal növelve ki kell fizetni az ANKO‑nak. A jogalap negyedik része tekintetében megállapított fumus boni iuris tehát releváns a jelen ügyben, a végrehajtásnak a Bizottság által kérelmezett felfüggesztése megítélése tekintetében.

22

A fentiek összességére figyelemmel azt a következtetést kell levonni, hogy a fumus boni iurisra vonatkozó feltétel a jelen ügyben teljesül.

23

A sürgősségre vonatkozó feltételt illetően az ideiglenes intézkedések elfogadását kérelmező félnek kell bizonyítania, hogy nem várhatja ki az alapügyben folyó eljárás végkimenetelét, anélkül hogy ne szenvedne súlyos és helyrehozhatatlan kárt (lásd ebben az értelemben: a Bíróság elnökének végzése, Matra kontra Bizottság, C‑225/91 R, EU:C:1991:460, 19. pont, valamint SCK és FNK kontra Bizottság, C‑268/96 P(R), EU:C:1996:381, 30. pont). Az ilyen súlyos és helyrehozhatatlan kár megállapításához nem szükséges megkövetelni a kár közvetlenségének teljes bizonyossággal történő bizonyítását, a kár bekövetkezésének ugyanakkor megfelelő valószínűséggel előreláthatónak kell lennie (a Bíróság elnökhelyettesének végzése, EMA kontra InterMune UK és társai, C‑390/13 P(R), EU:C:2013:795, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

24

A Bizottság e tekintetben arra a vagyoni kárra alapozza állítását, amelyet a megtámadott ítélet végrehajtása esetén szenvedne el. E kár helyrehozhatatlan jellegének megállapítása tekintetében arra a tényre támaszkodik, hogy ez az ítélet az EUMSZ 280. cikk értelmében végrehajtható ítélet, valamint arra a tényre, hogy az említett ítélet arra kötelezi, hogy fizesse meg az ANKO számára „azokat az összegeket [késedelmi kamatokkal növelve], amelyek kifizetését a [II. melléklet] II.5. pontja (3) bekezdésének d) alpontja értelmében felfüggesztette”. A Bizottság azt állítja, hogy következésképpen azt kockáztatja, hogy bármely pillanatban e kötelezés végrehajtását elrendelő kényszerintézkedésekkel találhatja magát szemben. Egyébiránt a Bizottság azt állítja, hogy – különösen – maga az ANKO által közölt információk szerint e társaság „a csőd szélén” áll, és fizetésképtelenségi eljárások folynak vele szemben Görögországban, amiből az következik, hogy nem rendelkezik olyan vagyonnal, amelyből kielégíthetné hitelezőit.

25

Az ANKO vitatja ezeket az érveket. A Bizottságnak a pénzügyi helyzetére vonatkozó hivatkozásai szerinte „minden alapot nélkülöznek”, továbbá ingatag, pontatlan és hatástalan bizonyítékokon alapulnak. Az ANKO egyéb bizonyítékokat is felhoz azon állításának alátámasztására, miszerint tökéletesen fizetőképes, és rendesen folytatja kereskedelmi tevékenységeit. Egyébiránt az EU‑, az EUM‑ és az EAK‑Szerződéshez mellékelt, az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 1. cikke megszüntette a Bizottsággal szembeni kényszerintézkedések anélkül történő végrehajtását, hogy a Bíróság engedélyezte volna az Unió vagyonának és követeléseinek zárolását.

26

E tekintetben a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy amikor a hivatkozott kár vagyoni jellegű, a kért ideiglenes intézkedések főszabály szerint akkor igazolhatók, ha kitűnik, hogy ezen intézkedések hiányában a fellebbező olyan helyzetbe kerülne, amely veszélyeztetheti pénzügyi életképességét az eljárást érdemben lezáró határozat meghozatala előtt, vagy ha piaci részesedései jelentősen megváltoznának (lásd ebben az értelemben: a Bíróság elnökének végzése, Camar kontra Bizottság és Tanács, C‑43/98 P(R), EU:C:1998:166, 36. pont, valamint a Bíróság elnökhelyettesének végzése, EDF kontra Bizottság, C‑551/12 P(R), EU:C:2013:157, 54. pont). Márpedig a Bizottság által a jelen ügyben hivatkozott vagyoni kár e két helyzet egyikének sem felel meg.

27

Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy az a vagyoni kár, amelyet a Bizottság szenvedne el a megtámadott ítélet végrehajtása esetén, jóllehet eltér az előző pontban hivatkozott végzésekben leírtaktól, nem kevésbé helyrehozhatatlan, tekintettel a jelen ügy sajátos körülményeire, feltéve hogy az ANKO valóban csődközeli pénzügyi helyzetben van. Ebben az esetben ugyanis a megtámadott ítélet rendelkező részében szereplő összegeknek az ANKO számára történő kifizetése azzal a veszéllyel járna, hogy ezen összegek visszafordíthatatlanul elvesznek az uniós költségvetés számára.

28

Márpedig az ANKO erre vonatkozó cáfolatai ellenére a Bizottság által az ANKO pénzügyi helyzetével kapcsolatban előterjesztett bizonyítékok a Bizottság állításait támasztják alá. E tekintetben a Bizottság azt állítja – anélkül, hogy az ANKO ennek ellentmondana –, hogy egyeztetési eljárás indult e társaság hitelezőivel az ANKO kérésére, és ezen eljárás keretében a Protodikeio Athinon (athéni elsőfokú bíróság) megállapította, hogy az ANKO pénzügyi helyzete olyannyira adóssággal terhelt volt, hogy vagyona nem volt elég a csőd bejelentéséhez kapcsolódó eljárás költségeinek fedezésére.

29

A Bizottság – anélkül, hogy e tekintetben az ANKO ellentmondana – ugyanis a csődre vonatkozó görög szabályozásra hivatkozik, közelebbről a 3588/2007 törvény 6. cikkének (2) bekezdésére, amelynek értelmében a csődbíró elutasítja a hozzá benyújtott kérelmet, ha bizonyítást nyer, hogy – bár a csőd bejelentésének feltételei teljesülnek – az adós vagyona nem elegendő az eljárás költségeinek fedezésére. Az ezen okból történő elutasítás esetén a csődbíró elrendeli, hogy – esettől függően – az adós nevét vagy elnevezését vegyék fel az általános kereskedelmi nyilvántartásba és a csődnyilvántartásba a célból, hogy hivatalosan nyilvánosságra hozzák az adós pénzügyi helyzetét, ezt a bejegyzést hároméves határidőn belül törlik a nyilvántartásból. Márpedig a Protodikeio Athinon hivatala által 2014. január 20‑án kibocsátott, a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelemhez csatolt tanúsítvány azt bizonyítja, hogy – még ha az ANKO kérelmére megindult eljárás nem is zárult le, és tekintetében nem is állapították meg a csődöt – az e társaságra vonatkozó megjegyzés került bejegyzésre az általános kereskedelmi nyilvántartásba és a csődnyilvántartásba a 3588/2007 törvény 6. cikkének (2) bekezdése és 8. cikkének (3) bekezdése értelmében.

30

Következésképpen ebből a 2017. január 20‑ig érvényes tanúsítványból a 3588/2007 törvény 6. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben félreérthetetlenül az tűnik ki, hogy egyfelől az ANKO nyilvánvalóan csődközeli pénzügyi helyzetben van, mivel a csődbíró úgy ítélte meg, hogy vagyona nem elegendő még az eljárás költségeinek fedezésére sem, másfelől pedig lényegében az, hogy e társaság azon érvelése, miszerint a Protodikeio Athinon hivatala által kiállított tanúsítvány csak megerősíti, hogy tekintetében nem állapítottak meg csődöt, nem fogadható el. Egyébiránt e tanúsítványból az következik, hogy az ANKO bejegyzése a nyilvántartásokba továbbra is érvényes.

31

Ezenfelül az ANKO által előterjesztett bizonyítékok, amelyek azt igazolják, hogy képes fizetni a társadalombiztosítási járulékokat és az adókat, és továbbra is köt bizonyos kereskedelmi szerződéseket, nem elégségesek azon következtetés megcáfolására, amely a Protodikeio Athinon hivatalának a Bizottság által bemutatott tanúsítványából következik.

32

Az ANKO‑nak a kényszerintézkedéssel történő végrehajtás közvetlen kockázata hiányán alapuló érvelését illetően, figyelemmel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 1. cikkére, a megtámadott ítélet létezése mindazonáltal elegendő annak megállapításához, hogy a Bizottság nem várhatja ki az alapügyben folyó eljárás végkimenetelét, anélkül hogy ne szenvedne helyrehozhatatlan kárt, és hogy a hivatkozott kár bekövetkezése megfelelő valószínűséggel előrelátható a jelen végzés 23. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében. Ugyanis, hasonlóképpen ahhoz, mint ahogyan a jogilag kényszerítő intézkedések valamely tagállam általi elfogadása elegendő ahhoz, hogy a valamely állami támogatás visszatéríttetéséből esetlegesen következő kár veszélye megfelelő valószínűséggel előreláthatóvá váljon a sürgősségre vonatkozó feltétel teljesüléséhez (lásd ebben az értelemben: a Bíróság elnökhelyettesének végzése, Franciaország kontra Bizottság, C‑574/13 P(R), EU:C:2014:36, 22–26. pont), a megtámadott ítélet végrehajtható jellege ugyanezzel a következménnyel jár a jelen eljárás keretében.

33

A Bizottság által hivatkozott kár súlyos jellegét illetően az ideiglenes intézkedés iránti kérelemből – annak egészét, különösen pedig 5. és 6. pontját tekintve – az tűnik ki, hogy e kár abban a tényben áll, hogy a megtámadott ítélet rendelkező részének 1. pontja értelmében ezen intézmény köteles az ANKO számára megfizetni „azokat az összegeket [késedelmi kamatokkal növelve], amelyek kifizetését a [II. melléklet] II.5. pontja (3) bekezdésének d) alpontja értelmében felfüggesztette”. Még ha e rendelkező rész 1. pontja nem is határozza meg a Bizottság által az ANKO számára kifizetendő pontos összeget, a Törvényszék lényegében elfogadta az e társaság által előterjesztett kereseti kérelmek második részét, amely 637117,17 eurónak megfelelő, késedelmi kamatokkal növelt összeg kifizetésére irányult, amint azt a Bizottság kiemeli ideiglenes intézkedés iránti kérelmében.

34

Meg kell állapítani, hogy azt a tényt, hogy a Bizottság, következésképpen az Unió költségvetése ilyen nagyságrendű, objektíve nem elhanyagolható pénzösszeget veszít, úgy kell tekinteni, mint amely súlyos kárnak minősül a jelen ideiglenes intézkedés iránti eljárás vonatkozásában.

35

Következésképpen meg kell állapítani, hogy a sürgősségre vonatkozó feltétel is teljesül.

36

Végül a fennálló érdekek mérlegelését illetően az ANKO azt állítja, hogy a Bizottság helyrehozhatatlan kárt okozott számára azzal, hogy értékes likviditástól fosztotta meg a léte szempontjából kiemelkedően fontos időszakban, jóllehet már évek óta sikerrel hajt végre szerződéseket ezen intézmény számára. Az ANKO arra a tényre is hivatkozik, hogy az az összeg, amellyel neki tartoznak, elhanyagolható a Bizottság vonatkozó költségvetése viszonylatában, de sokkal fontosabb vállalkozása számára. A 637117,17 euró összeg ugyanis csak 0,007%‑át jelenti a Bizottság által a kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogram keretében a kizárólag a technológiafejlesztésre vonatkozó projektekre szánt költségvetésnek, amely a 2007 és 2013 közötti időszakban 9,05 milliárd euró volt. Ezzel szemben ez az összeg az ANKO 2007 és 2012 közötti forgalmának – amely 66835051,14 euró volt – 0,953%‑át teszi ki.

37

E tekintetben az a tény, hogy az ANKO‑t megfosztották attól a lehetőségtől, hogy elérje a megtámadott ítélet azonnali végrehajtását, tehát, hogy késedelem nélkül megkapja a szóban forgó összegeket, nem fosztja meg véglegesen sem az ANKO‑t, sem pedig hitelezőit adott esetben attól, hogy érvényesítsék jogaikat, amennyiben a fellebbezést utóbb elutasítják. Ezenfelül a megtámadott ítélet rendelkező részéből az következik, hogy a késedelmi kamatokat a tőkeösszeg alapján kell számítani, ily módon e kamatok kifizetése adott esetben kompenzálhatja az ezen ítélet késedelmes végrehajtásából eredő kárt.

38

Ezzel szemben, amint az már megállapításra került a jelen végzés 27. pontjában, a megtámadott ítélet azonnali végrehajtása még azt megelőzően, hogy meghoznák a fellebbezési eljárást befejező ítéletet, helyrehozhatatlan módon sértené az Uniónak a Bizottság által védett pénzügyi érdekeit. A végrehajtás kérelmezett felfüggesztése tehát szükséges ez utóbbi ítélet hatékony érvényesülésének biztosításához, amennyiben az a megtámadott ítéletet hatályon kívül helyezné.

39

Ezt a következtetést az ANKO által hivatkozott azon érvelés sem cáfolja meg, amely a saját forrásai és a Bizottság által a kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramban kezelt források közötti összehasonlításon alapul. Ugyanis, tekintettel arra, hogy nem áll fenn annak a veszélye, hogy az ANKO‑t véglegesen megfosztják a jelen ügyben szóban forgó összegektől – amit az ANKO nem vitat –, míg a Bizottság a maga részéről azzal nem elhanyagolható kockázattal áll szemben, hogy e társaság pénzügyi helyzetére figyelemmel véglegesen nem fogja tudni visszatéríttetni ugyanezen összegeket abban az esetben, ha a Bíróság hatályon kívül helyezi a megtámadott ítéletet, az ANKO ezen érvelése nem olyan jellegű, hogy az érdekek mérlegelését a javára billentse.

40

Végül, mivel az ANKO azt állítja, hogy helyrehozhatatlan kárt szenved, ha nem hajtják végre azonnal a megtámadott ítéletet, mivel értékes likviditástól fosztották meg a léte szempontjából kiemelkedően fontos időszakban, a sürgősségre vonatkozó feltételnek a jelen végzés 23–35. pontjában végzett vizsgálatából nyilvánvalóan az következik, hogy az ANKO csődközeli helyzetben van, ez az állítás némiképp hitelesnek tekinthető. Mindazonáltal ebből nem lehet azt a következtetést levonni, hogy az ANKO‑nak a megtámadott ítélet azonnali végrehajtásához fűződő érdeke – amely végrehajtás lehetővé tenné számára, hogy egy olyan összeghez jusson, amely saját állítása szerint forgalmának mintegy 1%‑át tette ki a szóban forgó időszakban – elsőbbséget élvez az Unió pénzügyi védelmének a Bizottság által védett érdekével szemben. Ugyanis – amint az a jelen végzésben megállapításra került – éppen az ANKO adósságokkal terhelt pénzügyi helyzetére figyelemmel kell az Unió azon érdekének elsőbbséget élveznie, hogy ne fizessenek ki közpénzt egy olyan társaság számára, amely tekintetében jelentős a kockázata annak, hogy ezt kamatokkal megnövelve nem tudja visszafizetni abban az esetben, ha a fellebbezési eljárást befejező ítélet, vagy esetlegesen a Törvényszék későbbi ítélete erre kötelezné.

41

E körülményekre figyelemmel a megfelelő igazságszolgáltatás érdekében a megtámadott ítélet végrehajtását fel kell függeszteni a fellebbezési eljárást befejező ítélet kihirdetéséig.

A fenti indokok alapján a Bíróság elnökhelyettese a következőképpen határozott: