—

X képviseletében F. Suwandy és W. de Wit belastingadviseurs,

—

a holland kormány képviseletében M. Noort, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében W. Mölls és W. Roels, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2004. április 29‑i 2004/74/EK tanácsi irányelvvel (HL L 195., 26. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 2. kötet, 16. o.) módosított, az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló, 2003. október 27‑i 2003/96/EK tanácsi irányelv (HL L 283., 51. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 405. o.; a továbbiakban: 2003/96 irányelv) 2. cikke (4) bekezdése b) pontjának értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az X jogi személy és a Voorzitter van het managementteam van het onderdeel Belastingdienst/Z van de rijksbelastingdienst (a Királyság adóigazgatósága „adószolgálat/Z” igazgatási csoportjának elnöke; a továbbiakban: Inspecteur) között X cukorgyártói tevékenysége szükségleteinek kielégítésére szállított szenet terhelő üzemanyagadó visszatérítésének tárgyában indult jogvita keretében terjesztették elő.

3

A 2003/96 irányelv (3), (4), (6), (7) és (22) preambulumbekezdése értelmében:

[...]

[...]

4

Ugyanezen irányelv 2. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Ezen irányelv alkalmazásában »energiatermékek« a következők:

[...]

(3)   Ha az energiatermékeket üzemanyagként vagy tüzelő‑, fűtőanyagként kínálják, értékesítik vagy használják fel, akkor azok kivételével, amelyekre ezen irányelv adómértéket határoz meg, a felhasználásnak megfelelően kell [őket] adóztatni, s az adómérték a hozzá[juk] legközelebb álló tüzelő‑, fűtőanyag vagy üzemanyag adómértéke.

Az (1) bekezdésben felsorolt adóköteles termékeken kívül bármely üzemanyagként, üzemanyagok adalékaként vagy higítóanyagként kínált, értékesített vagy felhasznált terméket a hozzá legközelebb álló üzemanyag adómértékével kell megadóztatni.

Az (1) bekezdésben felsorolt adóköteles termékeken kívül bármely egyéb olyan szénhidrogént, kivéve a tőzeget, amelyet tüzelő‑, fűtőanyagként kínálnak, értékesítenek vagy használnak fel, a hozzá legközelebb álló energiatermék adómértével kell megadóztatni.

(4)   Ezen irányelv hatálya nem terjed ki:

[…]”

5

A környezetvédelmi adókról szóló 1994. december 23‑i törvény (Wet houdende vaststelling van de Wet belastingen op milieugrondslag; Stb. 1994., 923. sz.) 20. cikke az egyes adótörvények és más törvények módosításáról szóló 2006. december 14‑i törvényből (Wet houdende wijziging van enkele belastingwetten en enige andere wetten; Stb. 2006., 682. sz.; a továbbiakban: Wbm) következő, az alapügy tényállására alkalmazandó változatában a következőképpen rendelkezik:

„A jelen fejezet és az ezen alapuló rendelkezések alkalmazásában:

[...]

6

A Wbm 21. cikkének szövege a következő:

„(1)   A szén után »üzemanyagadó« néven adót kell fizetni.

(2)   Az adó a szén értékesítését vagy felhasználását terheli.

[...]”

7

A Wbm 26. cikkének (3) bekezdése szerint:

„A kettős felhasználású szén mentesül az adó alól.”

8

A Wbm 27. cikke ekképp rendelkezik:

„(1)   Aki a harmadik személytől vásárolt szenet nem üzemanyagként vagy kettős célra használja fel, az Inspecteurhöz benyújtott kérelem alapján az adót visszaigényelheti.

[...]

(3)   Az Inspecteur az (1) és (2) bekezdés szerinti kérelmet határozatban bírálja el, amely panasz útján megtámadható.

[...]”

9

X cukorrépából cukrot és cukortartalmú termékeket állít elő az ipari piacok és az egyéni fogyasztók számára. A gyártási eljárás során olyan melléktermékek keletkeznek, mint a takarmány és a mésziszap (mésztrágya).

10

Az alapügyben szóban forgó időszakban szenet szállítottak X számára a cukorgyártási eljáráshoz.

11

A cukorrépából történő cukorgyártási folyamat a nyerslé cukorrépából történő kinyerésével kezdődik. A nyerslevet ezután tisztítják, és a tisztítási folyamatot követően a kinyert híglevet bepárlásnak és kristályosításnak vetik alá, ami végül kristálycukrot eredményez. Ezen eljárás során csapadék, mésziszap is keletkezik, amelyet a mezőgazdaságban a föld pH‑értékének fenntartásához használnak fel. E csapadék – a „mésziszap” – elsősorban kalcium‑karbonátból áll.

12

A cukorrépából kinyert nyerslé tisztításához szénsavazó gázra van szükség. E gáz előállításához a mészkövet és a szenet és/vagy antracitot előbb összekeverik, majd a mészégetőbe töltik, ahol kémiai reakció zajlik le. E kémiai reakció során először is oltatlan mész és szén‑dioxid – ez utóbbi a szén és/vagy az antracit, és az oxigén közötti reakció során szabadul fel –, majd szénsavazó gáz keletkezik. A szénsavazó gáz mintegy 40% szén‑dioxidot tartalmaz. E gáznak minden szennyeződéstől mentesnek kell lennie. A széntől és/vagy az antracittól eltérő más anyag nem alkalmas a tisztítási eljáráshoz szükséges „tiszta” szénsavazó gáz előállítására.

13

A mészégetőben előállított szénsavazó gáz mintegy 12%‑át a levegőbe engedik. A fennmaradó részt (88%) a szénsavazáshoz használják fel. A szénsavazó gáz szénsavazás során való felhasználását követően annak egy része kibocsátásra kerül. A mészégetőben előállított széndioxid fennmaradó részét, mintegy 66%‑ot a mésziszap köti meg.

14

A cukorgyártás során nyert mésziszapot X a mezőgazdasági ágazat számára mezőgazdasági földterületek pH értékének megtartására és javítására, valamint struktúrájuk javítására alkalmas mésztrágyaként értékesíti.

15

2008. március 7‑i beadványában X 97114,23 euró összegű üzemanyagadó‑visszatérítést kért a 2007. október 1. és 2007. december 31. közötti időszak tekintetében. 2008. április 24‑i határozatában az Inspecteur megtagadta e visszatérítést. Az Inspecteur az e megtagadó határozattal szemben X által benyújtott panaszt is elutasította.

16

Mivel az e határozattal szemben benyújtott keresetet az elsőfokú bíróság megalapozatlannak ítélte, X fellebbezést nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz.

17

X azt állítja, hogy a Wbm 20. cikkének e) pontja szerinti „kettős felhasználás” fogalmát ugyanúgy kell értelmezni, mint a 2003/96 irányelv 2. cikke (4) bekezdésének b) pontja szerinti „kettős felhasználás” fogalmát. Ezen értelmezésnek megfelelően az X számára szállított szén felhasználása a cukorgyártási folyamatban ilyen kettős felhasználásnak minősül. X azt is hangsúlyozza, hogy a többek között a Belgiumban, Németországban, Franciaországban és az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező, vele összehasonlítható helyzetben lévő gyártókat nem terheli az ezen irányelvben előírt adófizetési kötelezettség.

18

Az Inspecteur szerint X a szenet kizárólag tüzelő‑, fűtőanyagként használja fel. A szén egyik égéstermékének (a szén‑dioxidnak) a hasznosítása nem eredményezi magának a szénnek a kettős felhasználását. Azt állítja továbbá, hogy ha a szén ilyen felhasználását a 2003/96 irányelv értelmében vett kettős felhasználásnak megfelelő felhasználásnak is kellene minősíteni, ez nem így van a Wbm értelmében. A nemzeti jogalkotó ily módon szabadon dönthet arról, hogy a Wbm 20. cikkének e) pontja szerinti „kettős felhasználás” fogalmának terjedelmét másképpen – a jelen esetben szűkebben – értelmezze, mint amilyen terjedelemmel az uniós jogalkotó kívánta felruházni a 2003/96 irányelv 2. cikke (4) bekezdésének b) pontjában foglalt ugyanezen fogalmat.

19

A kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben kiemeli, hogy ha az előtte folyó eljárásban a „kettős felhasználás” fogalmát a 2003/96 irányelv értelmében kellene értelmeznie, az ugyanezen irányelv 2. cikke (4) bekezdése bevezető mondatának szó szerinti értelmezése ahhoz az abszurd eredményhez vezetne, hogy X nem hivatkozhatna az irányelv közvetlen hatályára az Inspecteur azon álláspontjával szemben, miszerint a jelen esetben nem a Wbm 20. cikkének e) pontja szerinti kettős felhasználás történik.

20

E körülmények között a Gerechtshof’s‑Hertogenbosch felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

21

Első és második kérdésével – amelyeket célszerű együtt vizsgálni – a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy valamely energiaterméknek a 2003/96 irányelv 2. cikke (4) bekezdésének b) pontja szerinti „kettős felhasználásáról” van‑e szó abban az esetben, ha a szenet tüzelő‑, fűtőanyagként használják a cukorgyártási eljárásban, és az ezen energiatermék elégetéséből származó széndioxidot egyaránt felhasználják e gyártási folyamatban és/vagy műtrágya előállításához is.

22

A kettős felhasználású energiatermékek meghatározása a 2003/96 irányelv 2. cikke (4) bekezdése b) pontjának második francia bekezdésében található. Egy energiatermék akkor kettős felhasználású, ha egyaránt felhasználják tüzelő‑, fűtőanyagként, valamint nem üzemanyagként vagy nem tüzelő‑, fűtőanyagként.

23

A „felhasználják […] nem tüzelő‑, fűtőanyagként” kifejezés egyaránt szerepel a szóban forgó irányelv 2. cikke (4) bekezdése b) pontjának első és második francia bekezdésében is, ezért ezt mindkét rendelkezésben azonos módon kell értelmezni. A 2003/96 irányelv 2. cikke (4) bekezdése b) pontja első két franciabekezdésének együttes olvasata e rendelkezés bevezető részével összefüggésben arra enged következtetni, hogy valamely energiatermék felhasználása kizárólag akkor nem tartozik ezen irányelv hatálya alá, ha ez a termék maga, energiaforrás formájában, nem tüzelő‑, fűtőanyagként kerül felhasználásra.

24

Ily módon akkor lehet szó egy gyártási folyamat során elégetett energiatermék kettős felhasználásáról, ha, amint az alapügyben is, ezen eljárás nem végezhető el anélkül, hogy valamely olyan anyagot alkalmaznának, amely vitathatatlanul és kizárólag a szóban forgó energiatermék elégetésével állítható elő.

25

Mivel a szóban forgó energiaterméket energiaforrásként alkalmazzák e gyártási eljárásban a célból, hogy kizárólag az ezen energiatermék elégetéséből előállítható gázt kinyerjék, megállapítható, hogy az energiaforrás e funkciója két egyidejű felhasználás tárgyát képezi.

26

Ezzel szemben, ha – olyan körülmények között, mint az alapügyben fennálló körülmények – nem az égésből keletkező gáz a gyártási eljárás megfelelő lefolytatásához szükséges termék, hanem egy egyszerűen hasznosított melléktermék, nem lehet magának az energiaterméknek a kettős felhasználásáról szó. Ily módon, az a puszta tény, hogy a keletkezett gáz nyersanyagnak minősül egy olyan eltérő gyártási folyamatban, mint például a trágya előállítása, nem elegendő annak megállapításához, hogy az elégetett energiatermék kettős felhasználásáról van szó.

27

Ugyanis, ha az állapítható meg, hogy kizárólag valamely energiatermék elégetéséből származó melléktermék hasznosítása esetén van szó a 2003/96 irányelv 2. cikke (4) bekezdésének b) pontja értelmében vett „kettős felhasználásról”, az a kérdés, hogy az ilyen energiatermék ezen irányelv hatálya alá tartozik‑e, ez esetben attól függ, hogy egy meghatározott gyártó hasznosítja, vagy sem az érintett energiatermék elégetéséből származó mellékterméket.

28

Következésképpen az első és a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2003/96 irányelv 2. cikke (4) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy az a tény, hogy a szenet egyfelől a cukorgyártás folyamatában tüzelő‑, fűtőanyagként, másfelől pedig az ezen energiatermék elégetésekor keletkező szén‑dioxidot műtrágya gyártásához használják fel, nem minősül az e rendelkezés értelmében vett „kettős felhasználásnak”. Ezzel szemben ilyen „kettős felhasználásnak” minősül az a tény, hogy a szenet egyfelől a cukorgyártás folyamatában tüzelő‑, fűtőanyagként, másfelől pedig az ezen energiatermék elégetésekor keletkező szén‑dioxidot ugyanezen gyártási folyamathoz használják fel, amennyiben vitathatatlan, hogy a cukor gyártási folyamata nem végezhető el a szén elégetéséből keletkező szén‑dioxid alkalmazása nélkül.

29

Harmadik és negyedik kérdésével – amelyeket célszerű együtt vizsgálni – a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy valamely tagállam belső jogában jogosult‑e a „kettős felhasználás” fogalmát szűkebb terjedelemmel felruházni, mint amilyennel e fogalom a 2003/96 irányelv 2. cikke (4) bekezdése b) pontjának második francia bekezdésében rendelkezik, a célból, hogy adót vethessen ki az ezen irányelv hatálya alá nem tartozó energiatermékekre.

30

A 2003/96 irányelvet illetően, magának a 2. cikk (4) bekezdése b) pontja második francia bekezdésének megfogalmazásából az következik, hogy az „irányelv hatálya nem terjed ki” a kettős felhasználású energiatermékekre. Márpedig, amint azt a Bíróság is megállapította e rendelkezés első francia bekezdése vonatkozásában, az érintett termékek kizárása ezen irányelv hatálya alól azt jelenti, hogy a tagállamoknak hatáskörükben áll a szóban forgó energiatermékek adóztatása az uniós jog tiszteletben tartása mellett (lásd ebben az értelemben: Fendt Italiana ítélet, C‑145/06 és C‑146/06, EU:C:2007:411, 38. és 41. pont).

31

Ebből következik, hogy a tagállamok jogosultak adót kivetni a 2003/96 irányelv hatálya alá nem tartozó termékekre, mivel ezek az ezen irányelv 2. cikke (4) bekezdése b) pontjának második francia bekezdése értelmében vett „kettős felhasználás” fogalmába tartoznak.

32

E tekintetben az a kérdés, hogy a nemzeti jogalkotó – a jelen ügyben – az említett irányelvben szereplőtől eltérő meghatározást szándékozott‑e adni, tisztán nemzeti jogi kérdés, amelynek eldöntése kizárólag a nemzeti bíróság feladata, nemzeti jogának ebből következő alkalmazását megelőzően.

33

A fentiekre figyelemmel a harmadik és a negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy valamely tagállam jogosult belső jogában a „kettős felhasználás” fogalmát szűkebb terjedelemmel felruházni, mint amellyel e fogalom a 2003/96 irányelv 2. cikke (4) bekezdése b) pontjának második francia bekezdése értelmében rendelkezik, a célból, hogy adót vethessen ki az ezen irányelv hatálya alá nem tartozó energiatermékekre.

34

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott: