1. 

A jelen ügyben egy elsődlegesen az Orosz Föderációból származó egyes vas‑ vagy acélkötelek és ‑kábelek behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a Thaiföldről és Törökországból származó egyes vas‑ vagy acélkötelek és ‑kábelek behozatalára vonatkozó dömpingellenes vám hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. október 30‑i 1279/2007/EK tanácsi rendelet ( 2 ) érvényességének elbírálása érdekében előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesztettek a Bíróság elé.

2. 

Ez az érvényességi kérdés lényegileg az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 1995. december 22‑i 384/96/EK tanácsi rendelet ( 3 ) 11. cikke (9) bekezdésének értelmezésétől függ, amely rendelkezés értelmezésére és alkalmazására a Bíróságnak ( 4 ) – a Törvényszéktől ( 5 ) eltérően – csak ritkán volt alkalma.

3. 

A Bíróságot pontosabban arra kérik fel, hogy válaszoljon arra a kérdésre, hogy az európai uniós intézmények az exportáló vállalkozással szemben kiszabott dömpingellenes intézkedések felülvizsgálata során milyen mértékben alkalmazhatják az exportárak meghatározásának eltérő „módszerét” ahhoz képest, amelyet az eredeti intézkedést bevezető rendeletben alkalmaztak, vagyis arra, hogy határozza meg az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdésében hivatkozott „megváltozott körülmények” fogalmát.

4.

A Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó, 1994. április 15‑én Marrakeshben aláírt egyezmény 1A. mellékletében szereplő, az 1994. évi Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény VI. cikkének végrehajtásáról szóló megállapodást ( 6 ) a többoldalú tárgyalások uruguayi fordulóján (1986–1994) elért megállapodásoknak a Közösség nevében a hatáskörébe tartozó ügyek tekintetében történő megkötéséről szóló, 1994. december 22‑i 94/800/EK tanácsi határozat ( 7 ) hagyta jóvá.

5.

Mivel az alaprendelet célja többek között, ahogy az az (5) preambulumbekezdéséből is kitűnik, az 1994. évi dömpingellenes kódexben ( 8 ) szereplő új és részletes szabályok lehető legteljesebb mértékben történő beépítése az uniós jogba, a megállapodásnak a jelen jogvita megoldása szempontjából releváns rendelkezéseit szükség esetén az okfejtések során idézem.

6.

Az alapeljárás tényállása idején az alaprendeletet kellett alkalmazni, ( 9 ) ennek releváns rendelkezései a 2. cikkének (8) és (9) bekezdése, valamint a 11. cikkének (3) és (9) bekezdése voltak.

7.

Az alaprendelet 2. cikkének (8) és (9) bekezdése a következőképpen rendelkezett:

„(8)   Az exportár az exportáló országból a Közösségbe exportra eladott áruért ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár.

(9)   Azokban az esetekben, amikor nincs exportár, vagy amikor az exportár az exportőr és az importőr vagy egy harmadik fél közötti üzleti kapcsolat vagy kompenzációs megállapodás miatt megbízhatatlannak látszik, az exportár annak az árnak az alapján képezhető, amelyen az importált termék elsőként viszonteladásra kerül egy független vevő részére, illetve ha a termék nem kerül viszonteladásra független vevő részére vagy nem abban az állapotban kerül viszonteladásra, ahogy importálták, az exportár bármely ésszerű alapon megállapítható.

[…]”

8.

Az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdése a következőképpen rendelkezett:

„Változatlan körülmények esetén a Bizottságnak az e cikkben foglaltak szerint lefolytatott felülvizsgálatok vagy visszatérítési vizsgálatok mindegyike során ugyanazt a módszert kell alkalmaznia, mint amelyet a vám megállapítását eredményező vizsgálat alkalmával használt, kellőképpen figyelembe véve a 2. cikket, és különösen annak (11) és (12) bekezdését, valamint a 17. cikket.”

9.

Az alaprendelet egyéb releváns rendelkezéseit szükség esetén az alábbi okfejtések során idézem.

10.

2001. augusztus 2‑án az Európai Unió Tanácsa elfogadta a Cseh Köztársaságból, Oroszországból, Thaiföldről és Törökországból származó egyes vas‑ vagy acélkötelek és ‑kábelek behozatalára végleges dömpingellenes vám kivetéséről és az ideiglenes dömpingellenes vám végleges beszedéséről szóló, 2001. augusztus 2‑i 1601/2001/EK tanácsi rendeletet. ( 10 ) A rendelet 1. cikkének (2) bekezdése szerint 50,7%‑os dömpingellenes vám vonatkozott az Oroszországból származó egyes vas‑ és acélkábelekre.

11.

Az 1601/2001 rendelet (87) preambulumbekezdése szerint az exportárra vonatkozó új információ hiányában az ideiglenes rendelet ( 11 ) (107) preambulumbekezdésében foglalt ideiglenes megállapításokat megerősítik. Az utóbbi kiemelte, hogy az együttműködő exportáló termelő esetében az exportárat a ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár alapján állapították meg.

12.

2001. július 26‑án a Bizottság elfogadta a Cseh Köztársaságból, a Koreai Köztársaságból, Malajziából, Oroszországból, Thaiföldről és Törökországból származó egyes vas‑ vagy acélkötelek és ‑kábelek behozatalára vonatkozó dömpingellenes eljárással kapcsolatban felajánlott kötelezettségvállalások elfogadásáról és a Koreai Köztársaságból és Malajziából származó behozatallal kapcsolatos eljárás megszüntetéséről szóló 2001/602/EK bizottsági határozatot. ( 12 ) E határozat 1. cikke kiemeli, hogy elfogadják a többek között a Cherepovetsky Staleprokatny Zavod OAO részvénytársaság ( 13 ) által felajánlott, árra vonatkozó kötelezettségvállalásokat.

13.

2004‑ben a ChSPZ az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése alapján részleges időközi felülvizsgálatot kért. ( 14 )

14.

2004. augusztus 10‑én a Bizottság megindította a kért felülvizsgálati eljárást. ( 15 )

15.

2006. január 1‑jétől a ChSPZ a Closed Joint Stock Company Severstal‑Metiz ( 16 ) nevet viseli, a székhelye pedig Cserepovec (Orosz Föderáció), miután egyesült az Open Joint Stock Company Orlovsky Staleprokatny Zavod társasággal és az SSM társasággal. ( 17 )

16.

2006. augusztus 3‑án a Bizottság megkezdte továbbá az 1601/2001/EK tanácsi rendelet hatályvesztésének felülvizsgálatát. ( 18 )

17.

2007. október 30‑án a Tanács elfogadta az 1279/2007 rendeletet, amely lezárta többek között mind a hatályvesztési felülvizsgálatot, mind az SSM által kért részleges időközi felülvizsgálatot. E rendelet 1. cikkének (2) bekezdése szerint az SSM által gyártott egyes vas‑ és acélkábelek Unióba történő behozatalára 9,7% mértékű végleges dömpingellenes vámot vetettek ki. Az említett rendelet azt is rögzíti, hogy a végleges megállapítások közzétételét követően többek között az SSM által felajánlott árra vonatkozó kötelezettségvállalások az alaprendelet 8. cikke (2) bekezdésének értelmében nem voltak elfogadhatók. ( 19 )

18.

Az 1279/2007 rendelet fontosabb, az alapeljárás eldöntése szempontjából releváns, az SSM exportárainak meghatározására vonatkozó preambulumbekezdéseit szükség esetén az okfejtések során idézem.

19.

Ugyanazon a napon hozott határozatával a Bizottság hatályon kívül helyezte az SSM árra vonatkozó kötelezettségvállalásainak elfogadásáról szóló 2001/602/EK határozatát. ( 20 )

20.

A vámtörvény (Zakon na Mitnitsite, a továbbiakban: ZM) vámok visszafizetését szabályozó 214. cikke a következőket írja elő:

„(1)   A vámok visszatérítése a megfizetett behozatali vagy kiviteli vámok teljes vagy részleges visszafizetését jelenti.

(2)   A visszatérítésre akkor kerül sor, ha megállapítják, hogy a vámok a megfizetésük időpontjában jogszerűen nem voltak kivethetők, vagy a megfizetésük alapja megszűnt.”

21.

A „Valimar” OOD ( 21 ) bolgár társaság, amelynek tevékenysége elsődlegesen különböző származású – így az SSM által gyártott – acélkötelek, ‑kábelek és más hasonló, acélból készült áruk behozatalára és az ezekkel történő kereskedelemre irányul.

22.

Amikor (ismeretlen időpontban) Bulgáriában a meghatározott célú felhasználás alapján szabad forgalomba bocsátás körébe vonták az Oroszországból származó, az SSM által exportált rozsdamentes acélkábeleket, a Valimarnak az 1279/2007 rendelet alapján 9,7%‑os végleges dömpingellenes vámot kellett fizetnie, összesen 2117,01 bolgár leva (BGN) összegben.

23.

2011. január 25‑én a Valimar kérelmet nyújtott be a Teritorialno Mitnichesko upravlenie Varnához (várnai területi vámhivatal), amelyben annak megállapítását kérte, hogy az említett dömpingellenes vámokat jogellenesen fizették meg, figyelemmel a ZM 214. cikkére, valamint a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12‑i 2913/92/EGK tanácsi rendelet ( 22 ) 236. cikkére. Előadta, hogy az 1279/2007 rendelet érvénytelen, valamint hogy az általa fizetett dömpingellenes vámokat részére vissza kell téríteni.

24.

2011. február 24‑i határozatával a Nachalnik na Mitnitsa Varna (a várnai vámhivatal vezetője) megalapozatlanságra és okafogyottságra hivatkozva elutasította a kérelmet, amely határozatot 2011. április 12‑én a vámügynökség igazgatója helyben hagyta.

25.

A Valimar a 2011. február 24‑i határozat ellen keresetet nyújtott be az Administrativen sad Varnához (várnai közigazgatási bíróság), amely 2011. november 8‑i ítéletével elutasította keresetét.

26.

A Valimar ennek következtében felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Varhoven administrativen sadhoz (legfelsőbb közigazgatási bíróság), egyebek mellett arra hivatkozva, hogy az 1279/2007 rendelet érvénytelen többek között azért, mert azt az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összefüggésben értelmezett 11. cikkének (9) bekezdését megsértve fogadták el. A Tanács ugyanis az SSM exportárainak meghatározása során más módszert alkalmazott, mint az eredeti dömpingellenes vámot bevezető 1601/2001 rendeletben, anélkül hogy ezt az eltérést a körülményeknek az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdése értelmében vett változása igazolta volna.

27.

Ilyen körülmények között a Varhoven administrativen sad eljárását felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

28.

Az alapeljárás alperese, a bolgár kormány, valamint az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság terjesztett elő írásbeli észrevételeket. A Valimar, az alapeljárás alperese, a bolgár kormány, valamint a Tanács és a Bizottság a 2013. november 13‑án tartott tárgyaláson szóbeli észrevételeket is előterjesztett.

29.

Az alapeljárás alperese, valamint a bolgár kormány előadja, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a TWD Textilwerke Deggendorf ügyben hozott ítéletben ( 23 ) kialakított ítélkezési gyakorlat alapján elfogadhatatlan. A Valimart ugyanis, mint az SSM kizárólagos importőrét, az 1279/2007 rendelet az EK 230. cikk negyedik bekezdése értelmében közvetlenül és személyében érinti, így annak érvényességét az utóbbi rendelkezés alapján megsemmisítés iránti kereset révén közvetlenül kellett volna vitatnia az EK 230. cikk ötödik bekezdésében meghatározott határidőn belül. Ezzel szemben a kérdést előterjesztő bíróság ellenkező értelemben nyilatkozott, hangsúlyozva különösen, hogy a Valimar független importőrként nem kapcsolódott az SSM‑hez, és nem vett részt az említett rendelet elfogadásához vezető eljárásban. Sem a Tanács, sem a Bizottság nem hivatkozott a kérelem elfogadhatatlanságára vonatkozó kifogásra.

30.

A tárgyaláson a Valimar rámutatott egyrészt arra, hogy bár ő importálta Bulgáriába többek között az SSM termékeit, ennek ellenére e minőségében nem tekinthető az SSM üzleti képviselőjének, illetve olyan személynek, amely kizárólagos képviseleti szerződést kötött az SSM‑mel. Másrészt kifejtette, hogy a felülvizsgálati eljárás megindításának időpontjában ( 24 ) a Bolgár Köztársaság nem volt még az Unió tagja, ( 25 ) valamint nem importálta az érintett termékeket, így nem tekinthető úgy, hogy jogosult volt megtámadni az 1279/2007 rendeletet elfogadásának időpontjában.

31.

A fent hivatkozott TWD Textilwerke Deggendorf ügyben hozott ítéletből kitűnik, hogy azon természetes vagy jogi személy kérelmét, aki vagy amely egy nemzeti bíróság előtt kifogásként egy uniós jogi aktus jogellenességére hivatkozik, elkésettnek kell nyilvánítani, amennyiben az említett jogi aktust az EUMSZ 263. cikk szerinti megsemmisítés iránti közvetlen kereset révén is megtámadhatta volna, és ezt az említett rendelkezés által előírt határidőn belül elmulasztotta. Az érvényesség elbírálása érdekében benyújtott, ilyen összefüggésben megfogalmazott előzetes döntéshozatal iránti kérelmet tehát elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.

32.

Ugyanakkor a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az is kitűnik, hogy e „párhuzamos keresetindítási kifogásra” csak akkor lehet hivatkozni valamely természetes vagy jogi személlyel szemben, ( 26 ) ha „nyilvánvaló” ( 27 ), hogy megsemmisítés iránti közvetlen keresete elfogadható lett volna, vagy amennyiben „minden kétséget kizáróan” megállapítható, hogy benyújthatott ilyen megsemmisítés iránti keresetet, ( 28 ) illetve, ha vitathatatlanul vagy minden kétséget kizáróan ( 29 ) jogosult volt ilyen megsemmisítés iránti kérelem benyújtására, és erről tudott. ( 30 )

33.

A Bíróság e tekintetben úgy ítélte meg, hogy egy olyan importőr vállalkozást, amely egy dömpingellenes vámmal sújtott vállalkozáshoz kapcsolódik, és amelynek viszonteladási árai képezték az említett vámot megállapító rendeletben rögzített exportár kialakításának alapját, úgy kell tekinteni, mint amelyet közvetlenül és egyénileg érint a rendelet, és az „minden kétséget kizáróan” rendelkezik az uniós bíróság előtt közvetlen keresetindítási joggal. ( 31 )

34.

Márpedig a Valimar, ahogy az szóbeli észrevételeiből, illetve a kérdést előterjesztő bíróság pontosításaiból is kitűnik, nem kapcsolódik az SSM‑hez, és viszonteladási árai nem képezték az SSM exportárai megállapításának alapját, így nem tekinthető úgy, hogy a fent hivatkozott Nachi Europe ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló ügyben szereplő vállalkozáshoz hasonló helyzetben van.

35.

Mivel nem lehet úgy tekinteni, hogy a Valimar által az 1279/2007 rendelet megsemmisítése iránt benyújtott közvetlen kereset minden kétséget kizáróan elfogadható lett volna, az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nem lehet elfogadhatatlannak nyilvánítani. E tekintetben még hozzá lehet tenni, hogy mivel a Valimart az 1279/2007 rendelet nemzeti végrehajtási intézkedései révén érintik a rendelet rendelkezései, nem hivatkozhatott volna az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének rendelkezéseire – még ha fel is tesszük, hogy azok alkalmazhatók –, amelyek szerint a természetes és jogi személyek eljárást indíthatnak az őket közvetlenül érintő olyan rendeleti jellegű jogi aktusok ellen, amelyek nem vonnak maguk után végrehajtási intézkedéseket. ( 32 )

36.

Előzetes döntéshozatal iránti kérelmében a kérdést előterjesztő bíróság két kérdést tesz fel a Bíróságnak, lényegileg az alaprendelet 11. cikke (3) és (9) bekezdésének értelmezése kapcsán, valamint egy kérdést az 1279/2007 rendelet érvényességének vizsgálatával összefüggésben, amelyek szorosan kapcsolódnak egymáshoz, és bizonyos fokú összetettség jellemzi őket. Mivel ez az összetettség az 1279/2007 rendelet kettős jellegéből következik, a kérdések tisztázása előtt álláspontom szerint célszerű a rendeletet a szabályozás összefüggésében vizsgálni.

37.

Az alaprendeletnek a többek között a dömpingellenes intézkedések időtartamára és azok felülvizsgálatára vonatkozó 11. cikke az (1) bekezdésében rögzíti, hogy a dömpingellenes intézkedések csak addig és olyan mértékben maradnak hatályban, amíg és amennyire az a kárt okozó dömping kivédéséhez szükséges. Ennek megfelelően a (2) bekezdés szerint a dömpingellenes intézkedés hatálya főszabály szerint a kivetését követő öt év után megszűnik, azzal, hogy az intézkedés megszűnése a Bizottság kezdeményezésére, vagy az uniós termelők vagy a nevükben eljáró személyek kérelmére felülvizsgálható, és a felülvizsgálat eredménye az intézkedés fenntartása vagy megszüntetése lehet.

38.

Az alaprendelet 11. cikke (3) bekezdésének első albekezdése ezenkívül azt írja elő, hogy a dömpingellenes intézkedés indokolt esetben a lejárta előtt is felülvizsgálható a Bizottság, egy tagállam, bármely exportőr, importőr vagy az érintett uniós termelők kérésére, amennyiben a végleges intézkedés megállapítása óta legalább egyévnyi idő eltelt, és a kérelem az időközi felülvizsgálat megalapozottságára vonatkozóan elegendő bizonyítékot tartalmaz.

39.

Az alaprendelet 11. cikke (3) bekezdésének második albekezdése szerint a végleges dömpingellenes intézkedés időközi felülvizsgálatára csak akkor kerülhet sor, ha a kérelem elegendő bizonyítékot tartalmaz arra nézve, hogy „a dömping megakadályozásához már nincs szükség az intézkedés további fenntartására”, és/vagy arra, hogy „az intézkedés megszüntetése vagy módosítása esetén a károkozás folytatódása vagy visszatérése valószínűtlen lenne”, vagy, hogy „a meglevő intézkedés nem vagy már nem elegendő a kárt okozó dömping ellensúlyozására”.

40.

Az alaprendelet 11. cikke (3) bekezdésének harmadik albekezdése kiemeli, hogy az időközi felülvizsgálat során a Bizottság többek között megvizsgálhatja, hogy „a dömpinggel és a kárral kapcsolatos körülmények jelentősen megváltoztak‑e” ( 33 ), vagy, hogy „a meglévő intézkedések elérik‑e a kívánt hatást a […] kár elhárítását illetően”, figyelemmel az összes tárgyhoz tartozó bizonyítékra. ( 34 )

41.

Végül az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdése azt az általános szabályt állapítja meg, amely szerint „változatlan körülmények esetén” a Bizottság a felülvizsgálat során ugyanazt a módszert alkalmazza, mint az eredeti vizsgálat során, figyelembe véve többek között a rendelet 2. cikkét.

42.

Az 1279/2007 rendelet, ahogy az a jogi háttér fenti bemutatásából kitűnik, egyszerre az SSM‑mel szemben az 1601/2001 rendelet által megállapított dömpingellenes vámnak az SSM kérelmén alapuló „részleges időközi felülvizsgálati rendelete” ( 35 ), illetve az ugyanezen 1601/2001 rendelet által megállapított „dömpingellenes intézkedések hatályvesztési felülvizsgálati rendelete”, amely felülvizsgálatra az európai drótkötélgyártók összekötő bizottságának kérelmére került sor. ( 36 )

43.

Következésképpen az 1279/2007 rendeletet a részleges időközi felülvizsgálat tekintetében az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése, az intézkedések hatályvesztési felülvizsgálata tekintetében pedig az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése alapján fogadták el. ( 37 )

44.

Az 1279/2007 rendelet összetettsége magyarázza a kérdést előterjesztő bíróság kérdéseinek összetettségét.

45.

E tekintetben mindenekelőtt azt kell hangsúlyozni, hogy az intézkedések hatályvesztési felülvizsgálatától eltérően – amelyek alapján csak a bevezetett vám megszüntetését vagy azonos szinten történő fenntartását teszik lehetővé – az időközi felülvizsgálatok eredményezhetik a vámok módosítását is. ( 38 ) Ez a két eljárás közötti különbség, ahogy látni fogjuk, részben magyarázatot adhat a kérdést előterjesztő bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés értelmére és terjedelmére.

46.

Egyébként az intézmények a rendelkezésre álló azonos adatok, és azok elemzése alapján döntöttek az 1601/2001 rendeletben elfogadott intézkedések részleges időközi felülvizsgálata, illetve hatályvesztési felülvizsgálata tekintetében, annak ellenére, hogy a vizsgálatok által lefedett időszakok nem esnek egybe.

47.

Az 1279/2007 rendelet (41) preambulumbekezdése e tekintetben kifejti, hogy „az összhang érdekében” az intézmények először megvizsgálták, hogy fennállt‑e dömping a felülvizsgálati időszak során, illetve hogy az intézkedések hatályvesztése a dömping folytatódásának kockázatával jár‑e. Ezen intézmények ezt követően országonként megvizsgálták „az időközi felülvizsgálatoknak az eredeti rendelet megállapításaira [gyakorolt kihatásait]”.

48.

A fenti pontosítások elengedhetetlenek a kérdést előterjesztő bíróság előzetes döntéshozatal iránti kérelmében megfogalmazott, egyes esetekben eléggé összetett kérdések értelmének és terjedelmének megértése szempontjából.

49.

Az első kérdés két részből áll. Az első részben – amely abból az előfeltevésből indul ki, hogy nem bizonyított az alaprendelet 11. cikke (9) bekezdésének értelmében vett megváltozott körülmények fennállása, amely igazolná az exportár meghatározási módszerének módosítását – a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy egy ilyen helyzetben alkalmazni kell‑e az említett rendelet 11. cikke (3) bekezdésének rendelkezéseit, és különösen az exportárak megbízhatóságára és fenntarthatóságára vonatkozó rendelkezéseket. A második részben a bíróság azt kérdezi, hogy az előző kérdés megválaszolása érdekében releváns‑e annak figyelembevétele, hogy az intézmények módosították az SSM‑et terhelő dömpingellenes vámokat, konkrétan csökkentették azokat.

50.

A kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdést jóval egyszerűbben fogalmazta meg. Azt kérdezi, hogy figyelemmel arra, hogy az 1279/2007 rendelet nem rögzít kifejezetten olyan, az alaprendelet 11. cikke (9) bekezdésének értelmében vett megváltozott körülményeket, amelyek igazolják az SSM exportárai meghatározása módszerének módosítását, az intézményeknek ugyanazt a módszert kellett volna‑e alkalmazniuk, mint amelyet az eredeti vizsgálat során használtak.

51.

A harmadik kérdés még egyszerűbb, mivel az az első két kérdésre adott válaszból levonandó következtetésekre vonatkozik. A kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy az 1279/2007 rendeletet részlegesen meg kell‑e semmisíteni, mivel érvénytelen jogalapon nyugszik, amennyiben anélkül módosította az SSM exportárai meghatározásának módszerét, hogy megállapította volna a körülmények megváltozását.

52.

A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelemben előterjesztett, a fentiek szerint megfogalmazott kérdésekre adott válaszomat a következők szerint fejtem ki. Először teljesen közvetlenül nemleges választ adok a fentiek szerint megfogalmazott első kérdés első részére, a következők szerint. Az a kérdés, hogy tiszteletben tartották‑e az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdésében szereplő szabályt, amely szerint az exportárak meghatározásának módszere csak megváltozott körülmények esetén módosítható, nem előzi meg azt a kérdést, hogy sor került‑e a körülmények olyan megváltozására, amely indokolná a dömpingellenes intézkedésnek az említett rendelet 11. cikkének (3) bekezdése értelmében vett megszüntetését vagy módosítását. Ellentétben azzal, amit a kérdést előterjesztő bíróság első kérdésével láthatóan sugall, nem az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdésében hivatkozott megváltozott körülmények jelentik az említett rendelet 11. cikkének (3) bekezdésében szereplő rendelkezések alkalmazásának feltételét. Ezzel szemben az említett rendelet 11. cikke (3) bekezdésének alkalmazásában kell megvizsgálni ugyanezen rendelet 11. cikke (9) bekezdése esetleges alkalmazásának kérdését.

53.

Az első kérdés ilyen módon megfogalmazott első részére tehát nemleges választ kell adni: az a megállapítás, hogy a körülmények nem változtak meg az alaprendelet 11. cikke (9) bekezdésének értelmében, nem eredményezheti azt, hogy az intézmények figyelmen kívül hagyják e rendelet 11. cikke (3) bekezdésének előírásait. Ennek kimondásával, és az alább kifejtett okok miatt álláspontom szerint e válasz nem lehet önmagában elégséges.

54.

Annak érdekében ugyanis, hogy a kérdést előterjesztő bíróság számára hasznos választ lehessen adni, úgy vélem, először azt kell megvizsgálni, hogy az 1279/2007 rendelet helyesen állapítja‑e meg, hogy mivel a körülményeknek az alaprendelet 11. cikke (3) bekezdésének értelmében vett jelentős megváltozására nem került sor, nincs helye a dömpingellenes vámok megszüntetésének. Ezzel szemben azt lehetne felvetni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem azt a formát kérdőjelezte meg, amelyet követve az 1279/2007 rendelet a jövőre vonatkozóan elemezte az SSM exportárainak megbízhatóságát, hanem csak az e vámok számítási módszerének megváltoztatását kifogásolta. Úgy vélem ugyanakkor, hogy mindenképpen figyelembe kell venni azt a módot, amelyet az 1279/2007 rendelet követett az SSM exportárai megbízhatóságának elemzése során, annak érdekében, hogy helyesen értékelhessük azt, ahogyan az exportármeghatározási‑módszer kérdését kezelte.

55.

Ennek megfelelően csak második helyen, és a fent vázolt kérdéssel összefüggésben tett megállapítások alapján fogom megvizsgálni a kérdést előterjesztő bíróság által felvetett problémakör középpontjában álló kérdést, vagyis azt, hogy az exportárak meghatározási módszerének megváltoztatására az alaprendelet 11. cikke (9) bekezdésével összhangban került‑e sor, vagy nem. Ezzel összefüggésben vizsgálom meg végül, hogy releváns‑e azon körülmény figyelembevétele, hogy az 1279/2007 rendelet csökkentette az SSM‑mel szemben megállapított vámot, illetve hogy döntő jelentőséggel bír‑e az, hogy e rendelet nem állapította meg kifejezetten a körülményeknek az alaprendelet 11. cikke (9) bekezdésének értelmében vett megváltozását. Ami a kérdést előterjesztő bíróság harmadik kérdését illeti, az azonnal egyértelművé válik az első két kérdésre adott válasz alapján.

56.

Végül e vizsgálat során figyelembe kell venni a Bíróság ismétlődő ítélkezési gyakorlatát, amely szerint a közös kereskedelempolitika és különösen a kereskedelempolitikai védintézkedések területén az uniós intézményeknek széles mérlegelési jogkörrel kell rendelkezniük az általuk vizsgálandó gazdasági, politikai és jogi helyzetek összetettségéből adódóan, ( 39 ) így az uniós bírósági felülvizsgálatnak az eljárási szabályok betartásának, a vitatott módszer végrehajtásához kiválasztott tényadatok tényszerű pontosságának, ezen tényadatok értékelése során a nyilvánvaló hiba kizárásának, illetve a hatáskörrel való visszaélés kizárásának ellenőrzésére kell korlátozódnia. ( 40 )

57.

A dömpingellenes intézkedés hatálya alá tartozó, annak megszüntetését kérő vállalkozásnak bizonyítania kell, hogy a dömpingre és a kárra vonatkozó körülmények jelentősen megváltoztak.

58.

A Bizottság által e tekintetben végzendő ellenőrzés nemcsak a helyzet alakulása „utólag végzett elemzésének” lefolytatását eredményezheti – az eredeti végleges intézkedés bevezetésének időpontjától kezdődően, fenntartása vagy módosítása szükségességének értékelése céljából, annak érdekében, hogy ellensúlyozzák a kárt okozó dömpinget –, hanem a helyzet várható alakulásának „jövőre vonatkozó elemzését” is – a felülvizsgálati intézkedés elfogadásától kezdődően, a végleges intézkedés megszüntetése vagy módosítása valószínű hatásának értékelése céljából. ( 41 )

59.

A jelen esetben az intézmények úgy értékelték, hogy az SSM által kért felülvizsgálat célszerűségének értékelése érdekében az SSM által vállalt, az árra vonatkozó kötelezettségek mellett mélyrehatóan elemezniük kell exportárainak megbízhatóságát és fenntarthatóságát. Ennek megfelelően az SSM exportárait egyszerre vizsgálták a dömping folytatódásának és/vagy megismétlődésének értékelésével, ( 42 ) illetve a körülmények megváltozása tartós jellegének értékelésével összefüggésben. ( 43 )

60.

Az intézmények úgy ítélték meg, hogy az SSM árra vonatkozó kötelezettségvállalásainak eredményeként a részleges időközi felülvizsgálat vizsgálati időszaka során a Közösség viszonylatában alkalmazott exportárai ( 44 ) mesterségesek, fenntarthatatlanok és megbízhatatlanok voltak, ( 45 ) azok tehát nem vehetők igénybe dömpingkülönbözete meghatározása érdekében, és azt ebből következően harmadik országok viszonylatában alkalmazott exportárai figyelembevételével kell kialakítani.

61.

Kiemelik, hogy e tekintetben egyszerre vették figyelembe az SSM múltbeli magatartását (utólag végzett elemzés), és várható jövőbeli magatartását (jövőre vonatkozó elemzés). ( 46 )

62.

E megállapítás ugyanis egyrészt a múltat illetően azon a megállapításon alapul, amely szerint az SSM által a 15 tagú Közösség tagállamai vonatkozásában alkalmazott, az árra vonatkozó kötelezettségvállalások következtében kötött exportárak „alacsonyabbak” voltak, mint azok az árak, amelyeket az Unióhoz az időközi felülvizsgálat ideje alatt csatlakozott ( 47 ) tíz tagállamban csatlakozásuk előtt alkalmaztak, és „lényegesen alacsonyabbak”, vagy „átlagukban lényegesen alacsonyabbak” ( 48 ) voltak, mint a harmadik országokban alkalmazott árak, ahol pedig a kivitt mennyiségek lényegesen nagyobbak voltak. ( 49 ) Az is rögzítésre került, hogy „a vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy az érintett terméket az EU‑n kívüli országoknak dömpingelt áron értékesítették” ( 50 ).

63.

Az intézmények következtetése másrészt, a jövőt illetően, az SSM későbbi exportőri magatartásának jövőre vonatkozó értékelésén alapul, ( 51 ) pontosabban és lényegileg annak valószínűségén, hogy az árra vonatkozó kötelezettségvállalás megszűnésével, ( 52 ) és figyelemmel termelési kapacitásaira is, az SSM nagy mennyiségű terméket fog dömpingelt áron értékesíteni az uniós piacon. ( 53 )

64.

A fenti okfejtésekből tehát kitűnik, hogy az intézmények azt állapították meg, hogy nincs helye az SSM‑mel szemben alkalmazott dömpingellenes intézkedések visszavonásának, mivel az utóbbi nem bizonyította a „megváltozott körülményeknek” az alaprendelet 11. cikke (3) bekezdésének pontos értelmében vett tartósságát exportárai tekintetében, ( 54 ) azon megállapítás alapján, hogy az általa vállalt, az árra vonatkozó kötelezettségek az alaprendelet 11. cikke (3) bekezdésének sajátos értelmében vett „megváltozott körülményeknek” tekintendők, amelyek igazolják a dömpingkülönbözete kiszámítása céljából az exportárai meghatározására alkalmazott módszer módosítását.

65.

Fontos leszögezni, hogy ezen elemzés lényeges elemeit nem kérdőjelezték meg.

66.

Ennek megfelelően egyáltalán nem hivatkoztak arra, hogy ezen, mindent összevéve nem vitatott adatok alapján az uniós intézmények – annak megállapítása során, hogy az SSM által a Közösség viszonylatában alkalmazott exportárak megbízhatósága és fenntarthatósága nem áll fenn – nyilvánvaló értékelési hibát követtek volna el.

67.

Azt sem vitatták, hogy az intézmények az SSM által kért felülvizsgálat célszerűségének értékelése során a rendelkezésre álló adatok alapján elvégezhették – sőt el kellett végezniük – az SSM várható magatartásának jövőre vonatkozó elemzését, többek között a károkozás folytatódása vagy megismétlődése valószínűségének, illetve a megváltozott körülményeknek az alaprendelet 11. cikke (3) bekezdésének második albekezdése értelmében vett tartóssága értékelése érdekében.

68.

Következésképpen, azzal hogy az alaprendelet által előírt eljárási szabályok betartását szigorúan meg kell vizsgálni – e kérdést lentebb taglalom –, a jelen ügy ténybeli és eljárási körülményei között, figyelemmel az intézmények széles hatáskörére, nem tűnik úgy, hogy azok több nyilvánvaló értékelési hibát követtek volna el.

69.

Előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság konkrétan azt kérdezi a Bíróságtól, hogy figyelemmel az első kérdésre adott válaszra, az alaprendelet 11. cikke (9) bekezdésének értelmében vett megváltozott körülmények fennállásának „kifejezett megállapítása” hiányában az intézményeknek ugyanazt a módszert kellett volna‑e alkalmazniuk az SSM exportárainak meghatározására a felülvizsgálat során, mint az eredeti vizsgálat alkalmával, vagyis az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésében előírt módszert. Ebben az összefüggésben lehet figyelembe venni a kérdést előterjesztő bíróság első kérdésének második részét, amely lényegileg arra irányul, hogy releváns‑e azon körülmény figyelembevétele, hogy az intézmények úgy döntöttek, hogy csökkentik az SSM‑mel szemben alkalmazott dömpingellenes vám mértékét.

70.

Ahogy azt a Bíróság hangsúlyozta, ( 55 ) az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdését, mivel eltérést állapít meg azon általános szabály alól, amely szerint a Bizottságnak minden felülvizsgálat során ugyanazt a módszert kell alkalmaznia, mint amelyet az eredeti vizsgálat alkalmával használt, megszorítóan kell értelmezni, ( 56 ) azzal, hogy e követelmény nem teheti lehetővé az intézmények számára, hogy e rendelkezést a szövegével és céljával összeegyeztethetetlen módon értelmezzék. ( 57 )

71.

Az alaprendelet ugyanakkor nem nyújt további magyarázatot a 11. cikkének (9) bekezdésében ilyen formában előírt általános szabály indokát illetően, ahogy azzal kapcsolatban sem, hogy mire irányul pontosan az ott hivatkozott „módszer”, továbbá azon pontos feltételekkel kapcsolatban sem közöl információkat, amelyektől el lehet térni, valamint a hivatkozott körülmények jellegét, és az előírt változások terjedelmét illetően sem.

72.

A Bíróságnak ebből következően ítélkezési gyakorlatával összhangban úgy kell értelmeznie ezt a rendelkezést, hogy nemcsak annak rendelkezéseit, hanem a hátterét képező összefüggést, és az általa követett célokat is figyelembe veszi, ( 58 ) nem tévesztve szem elől ugyanakkor az alaprendelet általános szerkezetét és célját sem. ( 59 ) Adott esetben a rendelkezés értelmezése szempontjából annak keletkezése is relevánsnak bizonyulhat. ( 60 )

73.

Az utóbbi tekintetben rá kell mutatni, hogy az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdésében rögzített szabály a dömpingellenes intézkedések felülvizsgálatára vonatkozó szabályozásban először ( 61 ) a 3283/94/EK rendelet ( 62 ) elfogadásával bukkant fel, és azonos formában szerepel minden azt követő rendeletben. ( 63 )

74.

Az előkészítő anyagok ugyanakkor nem tartalmaznak semmilyen információt, amely e rendelkezés értelmezését elősegíti, mivel a Bizottság eredeti javaslatát ( 64 ) érdemben nem módosították. ( 65 ) Azt is meg lehet jegyezni, hogy az 1994. évi GATT dömpingellenes kódexe nem tartalmaz az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdésével egyenértékű rendelkezéseket, így az alaprendeletben szereplő szabály nem tekinthető a kódex valamelyik részletes szabálya átültetésének, amelyet ezért azzal összhangban kell értelmezni. ( 66 )

75.

Nem lehet egyébként elhallgatni azt sem, hogy az 1225/2009 rendelet felülvizsgálatának keretében ( 67 ) a Bizottság ezen általános szabály hatályon kívül helyezésére tett javaslatot, egyrészt azzal érvelve, hogy annak alkalmazása bizonytalanságot teremtett a gyakorlatban, különösen a megváltozott körülmények előírását illetően, másrészt pedig, hogy néha egyértelműen meghaladott módszerek alkalmazását tartotta fenn.

76.

Mindazonáltal az 1279/2007 rendelet elfogadásának időpontjában az alaprendelet 11. cikke (9) bekezdésének rendelkezéseit kellett alkalmazni, azok kötötték az intézményeket, és ezért a Bíróságnak a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel összefüggésben értelmeznie és alkalmaznia kell e rendelkezést.

77.

Az alaprendelet 11. cikkének, és különösen (1), (3) és (9) bekezdésének az alaprendelet által bevezetett rendszer fényében történő együttes értelmezéséből levezethető, hogy a módszer azonossága egyrészt logikailag szükséges annak eldöntéséhez, hogy az eredeti vizsgálat során megállapított dömping folytatódik‑e, valamint, hogy az eredetileg elfogadott intézkedéseket fenn kell‑e tartani adott formában és szinten, azokat módosítani kell, vagy vissza kell vonni őket. ( 68 ) A módszer azonossága másrészt bizonyos fokú előre jelezhetőséget nyújt a dömpingellenes intézkedések hatálya alá eső vállalkozások számára, vagyis a jogbiztonság valamilyen formáját az Unió dömpingellenes szabályozásának végrehajtása során.

78.

A jelen esetben nem vitatott, hogy az intézmények az 1279/2007 rendeletben nem ugyanazt a módszert alkalmazták az SSM exportárainak meghatározására, mint az 1601/2001 rendeletben. Mivel úgy ítélték meg, hogy az SSM eredeti vizsgálat során felhasznált, a Közösség viszonylatában alkalmazott exportárai az általa vállalt, az árra vonatkozó kötelezettségvállalások eredményeként nem megbízhatók és nem fenntarthatók, az exportárakat az SSM harmadik országok viszonylatában alkalmazott exportárai alapján alakították ki.

79.

Az sem vitatott, hogy az 1279/2007 rendelet kifejezetten nem utal az alaprendelet 11. cikke (9) bekezdésének értelmében vett „megváltozott körülményekre”, amelyek igazolnák az SSM exportárai meghatározására alkalmazott módszer módosítását. Pusztán ez a körülmény azonban nem alapozhatja meg azt a következtetést, amely szerint az említett rendelet jogellenes.

80.

Az 1279/2007 rendelet fent hivatkozott preambulumbekezdéseiből ugyanis hallgatólagosan, de egyértelműen kitűnik, hogy az SSM árra vonatkozó kötelezettségvállalásait tekintették az e változást jelentő elsődleges körülménynek.

81.

A felmerülő kérdés tehát az, hogy helyes‑e úgy tekinteni, hogy az árra vonatkozó kötelezettségvállalások önmagukban feltételezik az alaprendelet 11. cikke (9) bekezdésének értelmében vett megváltozott körülményeket. Úgy tűnik ugyanakkor, hogy az 1279/2007 rendelet hosszú fejtegetéseket tartalmaz e tekintetben, ( 69 ) részletesen kifejtve, hogy az SSM exportárai a Közösség viszonylatában nem voltak sem megbízhatók, sem tartósak, éppen az árra vonatkozó kötelezettségvállalások fennállásának eredményeként. Másként fogalmazva, azok az indokok, amelyek miatt úgy tekintették, hogy a dömpinggel kapcsolatos körülmények az alaprendelet 11. cikke (9) bekezdésének értelmében véve nem változtak, ugyanazok, mint amelyek az említett rendelet 11. cikke (9) bekezdésének alkalmazásában igazolják az exportárak meghatározására eredetileg alkalmazott módszer elhagyásának szükségességét. Egyszerűbben fogalmazva, az eredetileg alkalmazott módszer megbízhatósága szűnt meg a felülvizsgálat keretében. Ilyen helyzetben nem lehet más következtetésre jutni, mint arra a megállapításra, hogy az intézmények már nem kötelesek az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdésében szereplő, a számukra ugyanazon módszer alkalmazását előíró szabály alkalmazására.

82.

Ennélfogva a második kérdésre a kérdést előterjesztő bíróság által feltett formájában olyan értelmű választ kell adni, amely szerint az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az nem írja elő a Bizottság számára, hogy a dömpingellenes intézkedés felülvizsgálatával összefüggésben az exportárak meghatározására ugyanazt a módszert alkalmazza, mint az eredeti vizsgálat során, mivel jogszerűen került megállapításra, hogy az e módszer alkalmazása alapján megállapított exportárak nem voltak sem megbízhatók, sem tartósak, különösen az árra vonatkozó kötelezettségvállalások fennállásának eredményeként.

83.

Ebből kiindulva merül fel végül az intézmények által az SSM exportárainak meghatározására alkalmazott konkrét módszer jogszerűségére vonatkozó további kérdés, amelyet a kérdést előterjesztő bíróság előzetes döntéshozatal iránti kérelmében annak ellenére felvetett, hogy az nem szerepel az általa feltett kérdések között, ( 70 ) és amelyre az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdése nem ad kifejezett választ.

84.

A Tanács írásbeli észrevételeiben kifejtette, hogy a jelen ügyben az intézmények nem az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdését, hanem kizárólag az említett rendelet 11. cikkének (3) bekezdését alkalmazták, valamint – figyelemmel a körülményeknek az árra vonatkozó kötelezettségvállalások formájában megjelenő változására – úgy döntöttek, hogy az SSM által harmadik országok viszonylatában alkalmazott exportárakat használják fel. Ehhez hozzátette, hogy az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdése mérlegelési mozgásteret biztosít az exportárak megállapítására vonatkozó módszer kiválasztásában, mivel az említett 2. cikk rendelkezéseit csak „megfelelően figyelembe kell venni”.

85.

E tekintetben mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy valójában az SSM tekintetében ( 71 ) helytálló, hogy az 1279/2007 rendelet egyáltalán nem hivatkozik az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének rendelkezéseire, se kimondottan, se hallgatólagosan.

86.

Ezt követően egyrészt rá kell mutatni – ahogy már említettem –, hogy az alaprendelet 11. cikke semmilyen információt nem tartalmaz azzal a módszerrel kapcsolatban, amely szerint a (9) bekezdése értelmében vett megváltozott körülmények esetén meg kell határozni többek között az exportárakat a felülvizsgálati eljárás keretében. ( 72 )

87.

Ilyen körülmények között nem lehet úgy tekinteni, hogy az intézmények nyilvánvalóan túlléptek azon a széles mérlegelési jogkörön, amellyel e cikk végrehajtása során az alaprendelet hézagait betöltve rendelkeznek.

88.

Másrészt, bár az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének rendelkezései, amelyek csak a dömpingellenes vám eredeti bevezetésére vonatkoznak, nem alkalmazhatók egyszerűen a felülvizsgálat keretében, azonban referenciaalapként használhatók. Márpedig az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdése első albekezdésének végén az az előírás szerepel, hogy az exportárakat az ott egyébként meghatározott feltételek teljesülése esetén „bármely ésszerű alapon” meg lehet állapítani.

89.

Ebből levezethető, hogy mivel az intézmények megalapozottan állapíthatták meg az SSM exportárai megbízhatóságának hiányát, és ebből következően az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdése értelmében vett megváltozott körülmények fennállását, túlléphettek az említett rendelet 2. cikkének (8) bekezdésében található rendelkezések betűjén, és az ésszerűség határain belül maradva bármilyen módszert felhasználhattak az exportárak meghatározására.

90.

Márpedig nem tűnik ésszerűtlennek, hogy az intézmények a harmadik országok viszonylatában alkalmazott exportárakat használják fel az SSM exportárainak kialakítására, és ezt egyébként a felek sem állították.

91.

Figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy az 1279/2007 rendelet egyáltalán nem azt állapította meg, hogy fenn kell tartani az SSM‑mel szemben eredetileg kiszabott dömpingellenes intézkedést, figyelemmel a körülményeknek az alaprendelet 11. cikke (3) bekezdésének értelmében vett jelentős megváltozása hiányára, hanem éppen ellenkezőleg, végül csökkentette az SSM‑mel szemben alkalmazott dömpingellenes vám mértékét. Ezáltal, figyelemmel a kérdést előterjesztő bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés második részére, meg kell állapítani, hogy az 1279/2007 rendelet teljes mértékben megfelel az alaprendelet által követett alapvető célnak, amely szerint a dömpingellenes intézkedésnek szigorúan szükségesnek kell lennie a kárt okozó dömping kiküszöböléséhez.

92.

Ilyen körülmények között nem tűnik úgy, hogy az intézmények – azáltal, hogy úgy döntöttek, hogy az SSM exportárait többek között a harmadik országok viszonylatában alkalmazott exportárak figyelembevételével alakítják ki – nyilvánvalóan alkalmatlan vagy ésszerűtlen döntést hoztak volna. ( 73 )

93.

Ebből következően meg kell állapítani, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések vizsgálata nem tárt fel olyan körülményt, amely kihathatna az 1279/2007 rendelet érvényességére.

94.

Figyelemmel a fenti okfejtésekre, azt javaslom, hogy a Bíróság a Varhoven administrativen sad által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja: