—

R. Časta saját magát képviselve,

—

a Česká správa sociálního zabezpečení képviseletében J. Laumannová advokátka,

—

a cseh kormány képviseletében M. Smolek és D. Hadroušek, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében D. Martin és P. Němečková, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatali kérelem a 2004. március 22‑i 723/2004/EK, Euratom rendelettel (HL L 124., 1. o; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 2. kötet, 130. o.; helyesbítés: HL 2007. L 248., 26. o. és HL 2012. L 130., 24. o.) módosított, az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzatáról és az Európai Közösségek egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételeiről szóló, 1968. február 29‑i 259/68/EGK, Euratom, ESZAK tanácsi rendelet (HL L 56., 1. o; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 2. kötet, 5. o.; helyesbítés: HL 2007. L 248., 26. o.; a továbbiakban: személyzeti szabályzat) VIII. melléklete 11. cikke (2) bekezdésének, valamint az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az R. Časta és a Česká správa sociálního zabezpečení (cseh társadalombiztosítási hatóság, a továbbiakban: ČSSZ) között az R. Časta által a nemzeti nyugdíjrendszerben megszerzett és számára az uniós nyugdíjrendszerbe való átvitelre felajánlott nyugdíjjogosultság tőkeértékének számítása tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

A személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikke (2) bekezdésének az Európai Közösségek tisztviselői személyzeti szabályzatának módosításáról szóló, 1992. március 2‑i 571/92/EGK, Euratom, ESZAK tanácsi rendelet (HL L 62., 1. o.) szerinti változatának szövege az alábbi:

„Az a tisztviselő, aki azt követően lép a Közösségek szolgálatába, hogy:

beiktatásakor [helyesen: véglegesítésekor] jogosult az ilyen szolgálati jogviszony vagy tevékenység útján megszerzett öregségi nyugdíj iránti jogosultságnak vagy a biztosításmatematikai egyenértékét, vagy az átalánydíjas visszavásárlási értékét a Közösségeknek befizettetni [helyesen: befizettetheti].

[…]”

4

A személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikke (2) bekezdésének a 723/2004 rendelet szerinti változata kimondja:

„Az a tisztviselő, aki azt követően lép a Közösségek szolgálatába, hogy:

beiktatását [helyesen: véglegesítését] követően, de az öregségi nyugdíjra a személyzeti szabályzat 77. cikke szerinti jogosultság elnyerése előtt az ilyen szolgálat vagy tevékenység révén szerzett nyugdíjjogosultság – az átruházás [helyesen: átvitel] tényleges időpontjának megfelelően naprakésszé tett – tőkeértékét a Közösségeknek befizettetni [helyesen: befizettetheti].

Ilyen esetben az intézmény, amelynél a tisztviselő szolgálatot teljesít, a tisztviselő alapilletménye, életkora és az átruházás [helyesen: átvitel] iránti kérelem időpontjában érvényes átváltási árfolyam figyelembevételével, az általános végrehajtási rendelkezések segítségével megállapítja azon nyugdíjszerző szolgálati évek számát, amelyeket a nyugdíjrendszerében a korábbi szolgálati jogviszonyra tekintettel az átruházott [helyesen: átvitt] tőke alapján, az átruházás [helyesen: átvitel] iránti kérelem időpontja és az átruházás [helyesen: átvitel] tényleges időpontja közötti tőkenövekedésnek megfelelő összeg levonása után a tisztviselő számára jóvá kell írni.

A tisztviselők minden érintett tagállam és nyugdíjpénztár tekintetében csak egyszer élhetnek ezzel a rendelkezéssel [helyesen: lehetőséggel].”

5

A személyzeti szabályzat VIII. mellékletének 11. és 12. cikkére vonatkozó általános végrehajtási rendelkezésekről szóló 2004. április 28‑i bizottsági határozat (Közigazgatási Tájékoztató, 2004. június 9‑i 60–2004. sz.) 6. cikke az alábbiakról rendelkezik:

„Minden, az alkalmazott korábbi nyugdíjpénztára által fizetendő, átvitelre felajánlott összeget az alkalmazottnak a Közösségek szolgálatába való belépését vagy – a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (3) bekezdése szerinti kérelem esetén – visszahelyezését megelőzően megszerzett nyugdíjjogosultság aktualizált tőkeértékeként igazolni kell.

Az átvitelre felajánlott összegnek meg kell felelnie e tőkeérték teljes összegének. Ez több közigazgatási intézménynél vagy szervezetnél, illetve több munkaviszony vagy önálló tevékenység alapján megszerzett szolgálati időből adódó jogosultságot fedhet le.”

6

A szociális biztonsági járulékokról és az állami foglalkoztatáspolitikai járulékokról szóló módosított 589/1992. sz. törvény 3–5. §‑a értelmében a munkáltató és a munkavállaló is járulékot fizet a cseh nyugdíjbiztosításba. A munkáltatói járulék 1996 és 2003 között a járulékalap 19,5%‑a volt, 2004 óta 21,5%‑a, e munkáltatói járulékalapot az érintett munkáltató által foglalkoztatott valamennyi munkavállaló járulékalapjainak összege teszi ki. A munkavállalói járulék mértéke ebben az időszakban a járulékalap 6,5%‑a volt.

7

A nyugdíjbiztosításról szóló módosított 155/1995. sz. törvény (a továbbiakban: 155/1995. sz. törvény) 33–36. §‑ából kitűnik, hogy az öregségi nyugdíj összege megegyezik a minden ellátást kérelmező számára azonos alapérték, valamint a kérelmező biztosítási idejének teljes időtartamától és a reá vonatkozó megállapítási alap mértékétől függő változó érték összegével.

8

Az említett törvény 34. §‑ának (1) bekezdése értelmében a változó érték mértéke minden teljes biztosítási év tekintetében havonta a megállapítási alap 1,5%‑a. A biztosítási időszakba legfeljebb 80%‑os mértékben beleszámítanak azon (helyettesítő biztosítási időszakoknak nevezett) időszakok, amelyek során a biztosított általában semmilyen figyelembe vehető jövedelemmel nem rendelkezett, mint például a gyermekgondozási és tanulási időszakok stb.

9

A 155/1995. sz. törvény 15. §‑a értelmében a megállapítási alapot a munkavállaló személyes járulékalapja függvényében határozzák meg. Ugyanezen törvény 16. §‑a értelmében a munkavállaló személyes járulékalapja megegyezik a számítás időpontjában aktualizált azon havi jövedelmek átlagával, amelyek után öregségi nyugdíjbiztosítási járulékot kellett fizetni a biztosítás teljes tartama alatt, de legfeljebb 30 évig . A személyes járulékalap 10000 cseh korona (CZK) vagy annál alacsonyabb mértékéig a megállapítási alap megfelel a személyes járulékalap teljes összegének. Az ezen összeget meghaladó és legfeljebb 24800 CZK mértékű összegek 30%‑a kerül a megállapítási alapba, az ezen második összeg feletti összegeknek pedig a 10%‑a.

10

A helyettesítő biztosítási időszakok beszámítanak a biztosítási időszakba. A személyes járulékalap számítása céljából az érintett időszakból le kell vonni az úgynevezett kizárt időszakokat, amelyek lényegében megfelelnek a helyettesítő biztosítási időszaknak.

11

A 155/1995. sz. törvény 105a. cikkének (1) és (4) bekezdése értelmében – amely cikk a személyzeti szabályzat rendelkezéseinek átültetését célozza – a Közösségek szolgálatába lépő tisztviselő vagy egyéb alkalmazott biztosított személy, aki befejezi a Cseh Köztársaságban folytatott kereső tevékenységet, jogosulttá válik az utóbbiban megszerzett nyugdíjjogosultságának a Közösségek nyugdíjrendszerébe való átvitelére, amennyiben a cseh biztosítási rendszer nem folyósít neki nyugdíjat, és ezzel összefüggésben „[n]yugdíjjogosultság alatt a teljesített biztosítási időszaktól és a járulékalaptól függő, biztosításmatematikai egyenértékként meghatározott pénzösszeget kell érteni”.

12

A Közösségek nyugdíjrendszere tekintetében a nyugdíjjogosultságok kölcsönös átvitelének részletes szabályairól szóló 587/2006. sz. kormányrendelet (a továbbiakban: 587/2006. sz. kormányrendelet) tartalmazza a Közösségek szolgálatába lépő cseh tisztviselő nyugdíjjogosultságainak átvitelére vonatkozó konkrét rendelkezéseket. Ennek 2. §‑a a Cseh Köztársaságban megszerzett nyugdíjjogosultságként átvitelre felajánlott összeg számítását az alábbiak szerint írja elő:

„(1)   Az átvitelre felajánlott, Cseh Köztársaságban szerzett nyugdíjjogosultság összegét úgy számítják ki, hogy a halasztott nyugdíj egységnyi értékét megszorozzák az öregségi nyugdíj várható változó értékének és az öregségi nyugdíj alapértéke arányos részének összegével.

(2)   Az öregségi nyugdíj várható változó értékét a nyugdíjbiztosításról szóló törvény 34. §‑ának (1) bekezdése szerinti eljárás alapján kell számítani oly módon, hogy meghatározzák az irányadó időpontban teljesített biztosítási időszakot és megállapítási alapot; irányadó időpont alatt a nyugdíjjogosultság illetékes közösségi intézményhez való átvitele iránti kérelem előterjesztésének napját kell érteni. […] A személyes járulékalap meghatározása céljából a közösségi nyugdíjrendszerben való részvétel időszaka kizárt időszaknak tekintendő. […]

3)   Az öregségi nyugdíj alapértékének arányos részét úgy számítják ki, hogy az irányadó időpontban alkalmazandó öregséginyugdíj‑alapértéket megszorozzák egyrészt az ugyanezen időpontig a cseh nyugdíjbiztosítási rendszerben teljesített biztosítási időszak tartamának, másrészt az ugyanezen időpontig a cseh nyugdíjbiztosítási rendszerben teljesített biztosítási időszak tartama és az ugyanezen időponttól a nyugdíjjogosultságok átvitelét kérelmező személy […] nyugdíjkorhatárának az említett időpontban hatályos szabályok szerinti eléréséig tartó időszak tartama összegének hányadosával. […]

4)   A halasztott nyugdíj egységnyi értékét a kérelmező által az irányadó időpontban betöltött életkor […], valamint az ugyanezen időpontban érvényes halandósági tábla és a biztosítási célra jogi rendelkezésben meghatározott maximális technikai kamatláb 70%‑a függvényében határozzák meg. […]

5)   A halasztott nyugdíj egységnyi értékének meghatározásához a Munkaügyi és Szociális Minisztérium nőkre és férfiakra egységesen alkalmazandó halandósági tábláit kell használni, amelyeket minden alkalommal öt egymást követő naptári évnyi időtartamra állapítanak meg.

6)   Az (1)–(5) bekezdés szerint számított pénzösszeghez hozzáadják az ezen összegre az irányadó időponttól a pénzösszeg közösségi nyugdíjrendszerbe való átvitelét megelőző napig tartó időszakra számított kamatot. […]”

13

Az 587/2006. sz. kormányrendelet melléklete tartalmazza a halasztott nyugdíj egységnyi értéke számításának módszerét. A 434/2009. sz. kormányrendelet 12. §‑a (1) bekezdésének első mondata értelmében a maximális technikai kamatlábat az államkötvények hozamának függvényében határozzák meg.

14

R. Časta az Európai Bizottság tisztviselője és a Bizottságnál történő 2006. december 1‑jei szolgálatba lépését megelőzően a cseh nyugdíj‑biztosítási rendszerben volt biztosított. A megfelelő járulékok is ebbe a rendszerbe kerültek befizetésre.

15

2008. november 28‑án R. Časta a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdése alapján kérelemmel fordult a Bizottsághoz a Cseh Köztársaságban megszerzett nyugdíjjogosultságának átvitele érdekében.

16

A Bizottság e kérelmet a ČSSZ‑hez továbbította, amely 2011. február 8‑án hozott határozatában R. Častának 523584 CZK átvitelét ajánlotta fel, amely összeget a nemzeti szabályozás alapján számított ki. Ez az összeg kevesebb volt, mint az addig R. Časta nevében a cseh nyugdíjrendszerbe fizetett összes járulék fele.

17

R. Časta panaszt nyújtott be az említett határozattal szemben. Álláspontja szerint a cseh szabályozás szerinti számítási módszer ellentétes a személyzeti szabályzat VIII. melléklete – EUSZ 4. cikk (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett – 11. cikkének (2) bekezdésével. Úgy érvelt, hogy az átvitelre felajánlott összegnek meg kell közelítenie, sőt meg is kell haladnia a befizetett járulékok teljes összegét. R. Časta hivatkozott az egyenlő bánásmód elvének megsértésére is. R. Časta ezen túlmenően azt kifogásolta, hogy nyugdíjjogosultságának számítása során nem vették figyelembe azt az időszakot, amely alatt az uniós nyugdíjrendszerbe fizetett járulékot.

18

A ČSSZ 2011. május 10‑i határozatában elutasította ezt a panaszt. 2011. május 12‑én R. Časta keresetet indított a Krajský soud v Praze előtt (prágai regionális bíróság) e határozat megsemmisítése iránt.

19

E körülményekre tekintettel a Krajský soud v Praze úgy döntött, hogy felfüggeszti az eljárást, és a következő kérdéseket terjesztette előzetes döntéshozatal céljából a Bíróság elé:

20

A kérdést előterjesztő bíróság első kérdésével lényegében azt kívánja megtudni, hogy a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy a tagállamok a nyugdíjjogosultság tőkeértékét a személyzeti szabályzat ezen – a 723/2004 rendelettel még nem módosított – rendelkezése szerinti biztosításmatematikai egyenérték, illetve átalánydíjas visszavásárlási érték formájában határozhatják meg, avagy e módszerek közül csak az egyiket alkalmazhatják.

21

A 723/2004 rendelettel még nem módosított személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdése – az 571/92 rendeletből eredő változatában – úgy rendelkezett, hogy a tisztviselő, aki azt követően lép a Közösségek szolgálatába, hogy egy közigazgatási hatóság, illetve nemzeti vagy nemzetközi szervezet szolgálatából kilépett, vagy munkavállalóként vagy önálló vállalkozóként tevékenykedett, véglegesítésekor jogosult az ilyen szolgálati jogviszony vagy tevékenység útján megszerzett öregségi nyugdíjra vonatkozó jogosultság biztosításmatematikai egyenértékét vagy átalánydíjas visszavásárlási értékét a Közösségeknek befizettetni.

22

E rendelkezés választási lehetőséget nyújtott a tagállamok számára azon kötelezettségük teljesítését illetően, hogy elfogadják az annak biztosításához szükséges nemzeti intézkedéseket, hogy az intézmények tisztviselői öregségi nyugdíj iránti jogosultságukat átvihessék a közösségi nyugdíjrendszerbe. Így, mivel a tagállamoknak nem kellett a tisztviselők számára választási lehetőséget biztosítani a biztosításmatematikai egyenérték és az átalánydíjas visszavásárlási érték átvitele között, szabadon dönthettek, hogy a két számítási módszer közül melyiket alkalmazzák (lásd ebben az értelemben a 315/85. sz., Bizottság kontra Luxembourg ügyben 1987. december 17-én hozott ítélet [EBHT 1987., 5391. o.] 20–22. pontját).

23

A tagállamok rendelkezésére álló ezen választási szabadságot kibővítette a személyzeti szabályzat 723/2004 rendelettel történő módosítása, amelynek következtében a VIII. melléklet említett 11. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a tisztviselő, aki azt követően lép a Közösségek szolgálatába, hogy egy közigazgatási hatóság, illetve nemzeti vagy nemzetközi szervezet szolgálatából kilépett, illetve munkavállalóként vagy önálló vállalkozóként tevékenykedett, véglegesítését követően, de az öregségi nyugdíjra a személyzeti szabályzat 77. cikke szerinti jogosultság elnyerése előtt a korábbi tevékenységei révén szerzett nyugdíjjogosultság – az átvitel tényleges időpontjának megfelelően naprakésszé tett – tőkeértékét a Közösségeknek befizettetheti.

24

Az uniós törvényhozó ugyanis azáltal, hogy immár egyedül „a megszerzett nyugdíjjogosultság tőkeértéke” fogalmát használja, megengedte a tagállamoknak, hogy szabadon választott módszer alkalmazásával határozzák meg az uniós nyugdíjrendszerbe átvitelre felajánlott pénzösszeget, amennyiben ezen összeg ténylegesen megtestesíti az érintett tisztviselő korábbi tevékenysége révén megszerzett nyugdíjjogosultságot.

25

Következésképpen a tagállamok alkalmazhatják az úgynevezett „biztosításmatematikai egyenérték” módszerét is, amely egy jövőbeni, esetleges nyugellátás jelenértékének számítására szolgál, és amelynek összegét általában csökkentik az előzetes nyugdíjfolyósításra, illetve a jogosulttá válást megelőző elhalálozás kockázatára tekintettel, valamint az úgynevezett „átalánydíjas visszavásárlási érték” módszerét is, amely értelmében ezen érték a biztosított és munkavállalója által fizetett járulékok összegéből áll, amely kamatokkal növelhető (e számítási módszereket illetően lásd a 212/81. sz. Bodson-ügyben 1982. március 18-án hozott ítélet [EBHT 1982., 1019. o.] 7. és 8. pontját), vagy egyéb további módszereket.

26

E körülményekre tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a tagállamok a nyugdíjjogosultság tőkeértékének összegét vagy a biztosításmatematikai egyenérték, vagy az átalánydíjas visszavásárlási érték, vagy egyéb további módszer alapján határozhatják meg, amennyiben az átvitelre felajánlott összeg ténylegesen megtestesíti az érintett tisztviselő korábbi tevékenysége révén megszerzett nyugdíjjogosultságot.

27

A kérdést előterjesztő bíróság második kérdésével kényegében azt kívánja megtudni, hogy a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdését és az EUSZ 4. cikk (3) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes a nemzeti nyugdíjrendszerben a korábbi tevékenység alapján megszerzett nyugdíjjogosultság tőkeértékére vonatkozó olyan számítási módszer használata, mint amilyet a cseh szabályozás határoz meg, és befolyásolja‑e az a körülmény az ilyen kérdésre adandó választ, hogy e módszer azzal az eredménnyel jár, hogy az uniós nyugdíjrendszerbe átvitelre felajánlott tőkeérték összegének meghatározott szintje nem éri el a tisztviselő és korábbi munkáltatója által a nemzeti nyugdíjrendszerbe fizetett járulék összegének még a felét sem.

28

A nemzeti nyugdíjrendszerek és az uniós nyugdíjrendszer koordinációjának biztosítása érdekében két, egymást követő műveletet kell elvégezni, amelyek közül a második a nemzeti rendszerben megszerzett nyugdíjjogosultság tőkeértékének az uniós nyugdíjrendszerben figyelembe vehető, nyugdíjra jogosító szolgálati időre való átszámítása. Ezen átszámítást az uniós intézmények végzik el az említett 11. cikkre vonatkozó, ezen intézmények által meghatározott általános végrehajtási rendelkezéseknek megfelelően. E műveletet az uniós jog szabályozza.

29

Ezzel szemben az első művelet az azon nyugdíjrendszert működtető nemzeti hatóság kizárólagos hatáskörébe tartozik, amelyikben az érintett az Unió szolgálatába lépése előtt biztosított volt, és e művelet a nemzeti rendszerben megszerzett nyugdíjjogosultság tőkeértékét az érintett tagállam vonatkozó szabályozása alapján határozza meg (lásd 75/88., 146/88. és 147/88. sz., Bonazzi-Bertottilli és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1989. november 9-én hozott ítélet [EBHT 1988., 3599. o.] 17. pontját).

30

A különböző nemzeti szabályok tekintetében meg kell állapítani, hogy az uniós jogalkotó célja a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdésével nem a nyugdíj terén hozott különböző, jelentős mértékben eltérő és összetett nemzeti rendelkezések harmonizálása volt (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Luxembourg ügyben hozott ítélet 21. pontját). Ahogy egyébként a főtanácsnok indítványának 43. pontjában kiemelte, az EUMSZ 48. cikkből és az EUMSZ 153. cikk (4) bekezdéséből kitűnik, hogy az uniós jog elismeri a tagállamok azon lehetőségét, hogy meghatározzák szociális biztonsági rendszerük alapelveit.

31

Ebből következően a tagállamok széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdését végrehajtó nemzeti rendelkezések meghozatala során.

32

Különösen így van ez az uniós nyugdíjrendszerben figyelembe vehető, a nemzeti rendszerben megszerzett nyugdíjjogosultság tőkeértéke összegének tagállamok általi meghatározására vonatkozó módszerrel kapcsolatban, amely módszert azonban a nyugdíjrendszerüket szabályozó elvek és szabályok természetének megfelelően kell meghatározni.

33

Általánosságban a tagállamok bevezethetnek például járulékokkal arányos öregségi nyugdíjat biztosító tőkefedezeti nyugdíjrendszert, vagy ellenkezőleg, egy bizonyos szintű szolidaritáson alapuló rendszert, amely alapján az ilyen rendszer keretében nyújtott nyugdíj nem szükségszerűen arányos a járulékokkal.

34

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kiderül, hogy az alapeljárásban szóban forgó nemzeti nyugdíjrendszerben a nyugdíjasoknak járó nyugellátás összegét olyan képlet alapján számítják ki, amely figyelembe veszi az öregségi nyugdíjjárulék fizetésének teljes időszakát és a jövedelmi szinteket is, mindazonáltal ez utóbbi tényezőt igen degresszív módon. Ebben a rendszerben a magasabb jövedelem kétségtelenül magasabb nyugdíjat eredményez, a bér egy bizonyos szint feletti részét mégis csupán csökkentett módon veszik figyelembe.

35

Márpedig egy ilyen, erősen szolidáris jellegű felosztó‑kirovó rendszerben nyilvánvaló, hogy a megszerzett nyugdíjjogosultság tőkeértéke nem felel meg a munkáltató és munkavállalója által az ez utóbbi öregségi nyugdíjbiztosítása címén fizetett járulékok teljes összegének.

36

Ha a nyugdíjjogosultság tőkeértékének számítása logikusan következik a tagállam hatályos nyugdíjrendszerének természetéből, elveiből és szabályaiból, nem vonható kétségbe, hogy e számítási módszer megfelel az uniós jognak. Az érintett tagállam szabályozása csak akkor sértheti a munkavállalók EUMSZ 45. cikk által biztosított szabad mozgását, vagy akkor lehet ellentétes az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésével, ha e tőkeérték számításának módja – a tisztviselő előnyére vagy hátrányára – értékelhető módon eltér a nemzeti nyugdíjrendszer elveinek és szabályainak természetétől.

37

Emlékeztetni kell arra, hogy egyrészt a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében az Unió tisztviselője migráns munkavállalónak minősül (lásd a fent hivatkozott My‑ügyben hozott ítélet 37. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, a C-185/04. sz. Öberg-ügyben 2006. február 16-án hozott ítélet [EBHT 2004., I-1453. o.] 12. pontját, valamint a C‑233/12. sz. Gardella‑ügyben 2013. július 4‑én hozott ítélet 25. pontját), másrészt az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésének hatálya alá tartozik a tagállamok azon kötelezettsége, hogy lehetővé tegyék az uniós tisztviselők által a korábbi munkájukra tekintettel megszerzett nyugdíjjogosultságok uniós nyugdíjrendszerbe történő átvitelét, és e tekintetben számítási módszert határozzanak meg (lásd ebben az értelemben a C-52/96. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 1997. július 17-én hozott ítélet [EBHT 1997., I-4637. o.] 9. pontját).

38

Úgy tűnik, hogy az alapeljárásban szóban forgó nemzeti szabályozás – ahogy az a jelen ítélet 11. és 12. pontjában bemutatásra került – nem tér el a nemzeti nyugdíjrendszer elveinek és szabályainak természetétől. Mindazonáltal a nemzeti bíróság feladata annak vizsgálata, hogy egyrészt ténylegesen ez a helyzet áll‑e fenn, különösen abban az esetben, amelyben egy felperes az ennek ellenkezőjét komolyan valószínűsítő körülményeket hoz fel, másrészt az uniós nyugdíjrendszerbe átvitelre felajánlott összeg számítása nem kedvezőtlen‑e a más ilyen rendszerekbe átvitelre felajánlott összeg számításához képest, abban az esetben, ha a nemzeti rendelkezések megengedik a nyugdíjjogosultság átvitelét egy másik nemzeti rendszerbe vagy egy nemzetközi szervezet rendszerébe. Önmagában az a tény, hogy az alkalmazott számítási módszer olyan átvihető összeget eredményez, amelynek mértéke kevesebb, mint a tisztviselő és korábbi munkáltatója által a nemzeti nyugdíjrendszerbe fizetett járulékok összegének fele, még nem képez ilyen valószínűsítő körülményt. Egyébként a Bíróságnak benyújtott iratanyagból nem tűnik ki, hogy a nemzeti rendelkezések megengednék a nyugdíjjogosultság átvitelét valamely más nemzeti vagy nemzetközi rendszerbe.

39

Egyébiránt az a tisztviselő, aki valamely tagállami nyugdíjrendszerben megszerzett nyugdíjjogosultságának az uniós nyugdíjrendszerbe való átvitelét kéri, nem hivatkozhat eredményesen tiltott, az átvitelre felajánlott tőkeérték más számítási módszerének alkalmazásából fakadó, az Unió más tagállamokból származó tisztviselőihez képest hátrányos megkülönböztetésre. Ilyen esetben ugyanis az eltérő bánásmód a tagállamoknak a nyugdíjrendszerük kialakítására irányuló hatásköréből és ezzel kapcsolatos mérlegelési jogköréből fakad.

40

E körülményekre tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdését, valamint az EUSZ 4. cikk (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes a korábban megszerzett nyugdíjjogosultság tőkeértékére vonatkozó olyan számítási módszer alkalmazása, amilyet a cseh szabályozás határoz meg, még ha e módszer azzal az eredménnyel jár is, hogy az uniós nyugdíjrendszerbe való átvitelre felajánlott tőkeérték megállapított összege nem éri el a tisztviselő és korábbi munkáltatója által a nemzeti nyugdíjrendszerbe fizetett járulékok összegének még a felét sem.

41

A kérdést előterjesztő bíróság harmadik kérdésével lényegében azt kívánja megtudni, hogy a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdését és az EUSZ 4. cikk (3) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az uniós nyugdíjrendszerbe való átvitelre felajánlott, korábban megszerzett nyugdíjjogosultság tőkeértéke összegének számítása céljából figyelembe kell venni azt az időszakot is, amely során a tisztviselő már biztosított volt az uniós rendszerben.

42

A fent hivatkozott és a kérdést előterjesztő bíróság által a harmadik kérdésben említett My‑ügyben hozott ítélettel kapcsolatban emlékeztetni kell egyrészt arra, hogy a Bíróság ezen ítélet 49. pontjában kimondta, hogy az EUSZ 4. cikknek a személyzeti szabályzattal együttesen értelmezett (3) bekezdésével ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely nem teszi lehetővé az uniós polgár által uniós intézmény szolgálatában eltöltött évek figyelembevételét a nemzeti rendszer szerinti öregségi nyugdíjra való jogosultság megállapítása céljából.

43

Mindazonáltal, míg a fent hivatkozott My‑ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló ügyben az uniós intézmények szolgálatában eltöltött tevékenységi időszaknak a nemzeti nyugdíjrendszer szerinti öregségi nyugdíjra való jogosultság megállapítása céljából történő figyelembevételéről volt szó, az alapeljárás felperese a kérdést előterjesztő bíróság előtt azt kéri, hogy az érintett tagállamban vegyék figyelembe a Bizottság tisztviselőjeként teljesített időszakot a nemzeti nyugdíjrendszerből az uniós nyugdíjrendszerbe való átvitelre felajánlott összeg meghatározása érdekében.

44

Tekintve, hogy a fent hivatkozott My‑ügyben hozott ítéletet eredményező helyzet különbözik az alapügytől, ezen ítélet nem vehető alapul a harmadik kérdés megválaszolásához.

45

Másrészt a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdéséből egyértelműen kitűnik, hogy a tisztviselő azon nyugdíjjogosultságot vitetheti át az uniós nyugdíjrendszerbe a valamely tagállamban érvényben lévő nyugdíjrendszerből, amelyet kizárólag az Unió szolgálatába lépése előtti tevékenysége alapján szerzett meg.

46

E rendelkezést egyébként a személyzeti szabályzat VIII. mellékletének 11. és 12. cikkére vonatkozó általános végrehajtási rendelkezésekről szóló 2004. április 28‑i bizottsági határozat pontosítja, amely 6. cikkének második bekezdésében kimondja, hogy „[m]inden, az alkalmazott korábbi nyugdíjpénztára által fizetendő, átvitelre felajánlott összeget az alkalmazottnak a Közösségek szolgálatába való belépését […] megelőzően megszerzett nyugdíjjogosultság aktualizált tőkeértékeként igazolni kell”.

47

A fentiekre tekintettel a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdését és az EUSZ 4. cikk (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az uniós nyugdíjrendszerbe való átvitelre felajánlott, korábban megszerzett nyugdíjjogosultság tőkeértéke összegének számítása céljából nem kell figyelembe venni azt az időszakot, amely során az uniós tisztviselő már biztosított volt az uniós rendszerben.

48

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott: