A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2013. március 7. ( *1 )

„Migráns munkavállalók szociális biztonsága — Az 1408/71/EGK rendelet 46a. cikke — A halmozódást tiltó nemzeti szabályok — Öregségi nyugdíj — Valamely tagállam által folyósított összeg emelése — Túlélő hozzátartozói nyugdíj — Egy másik tagállam által folyósított összeg csökkentése”

A C-127/11. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az arbeidshof te Antwerpen (Belgium) a Bírósághoz 2011. március 11-én érkezett, 2011. március 3-i határozatával terjesztett elő az előtte

Aldegonda van den Booren

és

a Rijksdienst voor Pensioenen között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),

tagjai: M. Ilešič, az ötödik tanács elnökeként eljáró bíró, J.-J. Kasel (előadó) és M. Safjan bírák,

főtanácsnok: P. Cruz Villalón,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

a belga kormány képviseletében L. Van den Broeck és C. Pochet, meghatalmazotti minőségben, segítői: P. Vanagt és E. Pools advocaten,

az Európai Bizottság képviseletében V. Kreuschitz és M. van Beek, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2001. június 5-i 1386/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 187., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 129. o.) módosított, korábban az 1996. december 2-i 118/97/EK tanácsi rendelettel (HL 1997. L 28., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 3. o.) módosított és naprakésszé tett, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és önálló vállalkozókra, illetve családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14-i 1408/71/EGK tanácsi rendelet (a továbbiakban: 1408/71 rendelet) 46a. cikke, valamint az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése, továbbá az EUMSZ 45–EUMSZ 48. cikk értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet A. van den Booren és a Rijksdienst voor Pensioenen (nemzeti nyugdíjhivatal; a továbbiakban: ONP) közötti, a felperesnek folyósított belga túlélő hozzátartozói nyugdíj összegének megállapításánál alkalmazott, halmozódást tiltó belga szabályok tárgyában folyó eljárásban terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós szabályozás

3

Az 1408/71 rendelet 12. cikkének (2) bekezdése értelmében:

„Ha e rendelet másként nem rendelkezik, egy ellátásnak más szociális biztonsági ellátásokkal vagy egyéb jövedelmekkel való halmozódása esetén az ellátás csökkentésére, felfüggesztésére vagy visszavonására vonatkozó tagállami jogszabályok rendelkezései abban az esetben is érvényesíthetők a kedvezményezettel szemben, ha a kérdéses ellátásra való jogosultságot egy másik tagállam jogszabályai szerint szerezték meg, vagy ha a jövedelem egy másik tagállam területén keletkezett.”

4

Az 1408/71 rendelet „Öregség és halál (nyugdíj)” című 3. fejezete tartalmazza a 44–51a. cikket.

5

Az 1408/71 rendelet 45. cikke azon jogszabályok szerint szerzett biztosítási vagy tartózkodási idő figyelembevételére vonatkozik, amely jogszabályok hatálya alá a munkavállaló vagy önálló vállalkozó az ellátásokra való jogosultság megszerzése, fenntartása vagy feléledése tekintetében tartozott.

6

Az 1408/71 rendelet 46. cikke (1) bekezdésében határozza meg az alkalmazandó szabályokat, ha az egyik tagállam jogszabályainak az ellátásokra való jogosultságra vonatkozó feltételei anélkül teljesülnek, hogy e rendelet 45. cikkét alkalmazni kellene. Az említett 46. cikk (2) bekezdése kijelöli az abban az esetben alkalmazandó szabályokat, ha az egyik tagállam jogszabályainak az ellátásokra való jogosultságra vonatkozó feltételei csak az említett 45. cikk alkalmazását követően teljesülnek.

7

Az 1408/71 rendelet 46a. cikke, amely a tagállamok jogszabályai szerint rokkantságra, öregségre vagy túlélő hozzátartozói ellátásokra alkalmazandó csökkentésre, felfüggesztésre vagy visszavonásra vonatkozó általános rendelkezésekre vonatkozik, az alábbiakat mondja ki:

„(1)   A fejezet alkalmazásában azonos típusú ellátások halmozódása: az egy és ugyanazon személy által szerzett biztosítási, illetve tartózkodási idő alapján kiszámított vagy nyújtott rokkantsági, öregségi és túlélő hozzátartozói ellátások bármilyen halmozódása.

(2)   A fejezet alkalmazásában különböző típusú ellátások halmozódása minden olyan ellátás halmozódása, amely nem tekinthető az (1) bekezdés jelentése szerinti azonos típusú ellátásnak.

(3)   Egy tagállam jogszabályaiban megállapított, csökkentésre, felfüggesztésre vagy visszavonásra vonatkozó rendelkezések alkalmazására a rokkantsági, öregségi vagy túlélő hozzátartozói ellátás és egy azonos típusú vagy különböző típusú ellátás, illetve egyéb jövedelem halmozódása esetén a következő szabályokat kell alkalmazni:

a)

egy másik tagállam jogszabályai szerint megszerzett ellátásokat vagy egy másik tagállamban megszerzett egyéb jövedelmet csak akkor kell figyelembe venni, ha az első tagállam jogszabályai előírják a külföldön megszerzett ellátások vagy jövedelem figyelembevételét;

b)

egy másik tagállam által nyújtandó ellátások összegét az adók, szociális biztonsági járulékok, valamint egyéb hozzájárulások levonása előtt figyelembe kell venni;

c)

a másik tagállam jogszabályai szerint megszerzett, önkéntes vagy szabadon választható folytatólagos biztosítás alapján megállapított ellátások összegét nem kell figyelembe venni;

d)

ha a csökkentésre, felfüggesztésre vagy visszavonásra vonatkozó rendelkezések csak egy tagállam jogszabályai szerint alkalmazandók amiatt, hogy az érintett személy más tagállamok jogszabályai szerint fizetendő hasonló vagy különböző típusú ellátásokban vagy más tagállam területén szerzett egyéb jövedelemben részesül, az első tagállam jogszabályai szerinti fizetendő ellátás csak a többi tagállam jogszabályai szerint fizetendő ellátások vagy a többi tagállam területén belül megszerzett jövedelem összegének határán belül csökkenthető.”

8

E rendelet 46b. cikkének a két vagy több tagállam jogszabályai szerinti azonos típusú ellátások halmozódása esetén alkalmazandó különleges rendelkezésekre vonatkozó (1) bekezdése a következőket mondja ki:

„Az egyik tagállam jogszabályai által megállapított csökkentésre, felfüggesztésre vagy visszavonásra vonatkozó rendelkezések a 46. cikkének (2) bekezdése alapján kiszámított ellátásra nem alkalmazandók.”

A belga szabályozás

9

Az 1997. július 9-i királyi rendelettel (Moniteur belge, 1997. augusztus 9.) módosított, a munkavállalói öregségi és túlélő hozzátartozói nyugdíjrendszer általános szabályainak megállapításáról szóló, 1967. december 21-i királyi rendelet (Moniteur belge, 1968. január 16.; a továbbiakban: 1967. december 21-i királyi rendelet) 52. cikkének (1) bekezdése az alábbiakat mondja ki:

„Amennyiben a túlélő házastárs jogosulttá válik egyrészt túlélő hozzátartozói nyugdíjra a munkavállalói nyugdíjrendszer keretében, másrészt a munkavállalói nyugdíjrendszer, illetve egy vagy több egyéb nyugdíjrendszer alapján egy vagy több öregségi nyugdíjra vagy bármely egyéb, annak minősülő ellátásra, a túlélő hozzátartozói nyugdíj az említett öregségi nyugdíjakkal csak azon túlélő hozzátartozói nyugdíj összege 110%-ának erejéig halmozódhat, amely a túlélő házastársnak a teljes pályafutása alapján járna.

[...]”

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

10

A. van den Booren 1920. augusztus 18-án született, és Maastrichtban (Hollandia) rendelkezik lakóhellyel. Házastársa, az 1982. március 1-jén elhunyt J. Bartels – többek között 1951 és 1961 között – bányászként Belgiumban föld alatti munkát végzett.

11

Az ONP 1986. július 11-i közigazgatási határozata visszamenőleg, 1985. augusztus 1-jétől kezdődően A. van den Booren számára évi bruttó 1879,03 euró összegű (index: 319,78) belga túlélő hozzátartozói nyugdíjat állapított meg. Az említett időponttól kezdődően a felperes az Algemene Ouderdomswet (az általános öregségi biztosításról szóló törvény; a továbbiakban: AOW) alapján havi 827,13 euró összegű holland öregségi nyugdíjban is részesült.

12

A. van den Booren holland öregségi nyugdíja a 2003. május 20-i határozat alapján 2002. január 1-jére visszamenőleges hatállyal havi 869,24 euróra (vagyis évi 10430,88 euróra) emelkedett.

13

E növekedés azon körülményből eredt, hogy 2002 végén a holland jogalkotó betöltötte azt a joghézagot, amely bizonyos, Hollandiában lakóhellyel rendelkező férjezett asszonyokat érintett, akiknek házastársa nem volt biztosított az AOW keretében biztosított, tekintve hogy 1957. január 1-je és 1980. január 1-je között külföldön végezték szakmai tevékenységüket.

14

2004. január 23-án a Bureau voor Belgische Zaken (belga ügyek hivatala) megküldte az ONP-nek a 2003. május 20-i határozat másolatát.

15

Az ONP 2004. augusztus 12-i ajánlott levélben értesítette A. van den Boorent az 1986. július 11-i határozat megváltoztatásáról, amelynek értelmében belga túlélő hozzátartozói nyugdíja, amelynek összege 2002. január 1-jén évi bruttó 2845,49 euró volt, a holland öregségi nyugdíj megemelése miatt ugyanezen időponttól kezdődően évi bruttó 1866,18 euróra (index: 107,30) csökkent. Az ONP ugyanezen levélben kérte A. van den Boorentől a 2004. március 1-je és július 31. közötti időszakban jogalap nélkül folyósított – összességében 506,45 euró összegű – ellátás visszafizetését is.

16

A. van den Booren mind a túlélő hozzátartozói nyugdíjának felülvizsgálatára, mind a visszafizetésre vonatkozó határozattal szemben keresetet indított az arbeidsrechtbank te Tongeren (tongereni munkaügyi bíróság) előtt, amely a keresetet 2009. október 21-i ítéletével megalapozatlannak nyilvánította. Különösen az A. van den Booren által felhozott és az 1408/71 rendelet 46a. cikkére alapozott érvelést illetően e bíróság úgy vélte, hogy e cikk megsértése nem valósult meg. Tekintve, hogy a holland öregségi nyugdíjat öregségi nyugdíjnak minősülő ellátásnak kell tekinteni, az 1408/71 rendelet 46a. cikke (3) bekezdésének a) pontja értelmében a belga túlélő hozzátartozói nyugdíjat csökkenteni kellett (lásd a C-107/00. sz. Insalaca-ügyben 2002. március 7-én hozott ítéletet [EBHT 2002., I-2403. o.]).

17

Egyébiránt e bíróság úgy ítélte meg, hogy a munkavállalók szabad mozgáshoz való alapvető joga sem sérült. Az A. van den Booren által e tekintetben hivatkozott ítéletek (a C-165/91. sz. van Munster-ügyben 1994. október 5-én hozott ítélet [EBHT 1994., I-4661. o.] és a C-262/97. sz. Engelbrecht-ügyben 2000. szeptember 26-án hozott ítélet [EBHT 2000., I-7321. o.]) más helyzetekre vonatkoztak. E bíróság szerint az 1967. december 21-i királyi rendelet 52. cikkének (1) bekezdése ugyan olyan módon vonatkozik a belga állampolgárokra, akik mindig is Belgiumban tartózkodtak, mint a migráns munkavállalókra, és az ezen 52. cikkben foglalt szabály alkalmazása semmilyen mértékben nem eredményezi A. van den Booren összjövedelmének csökkenését.

18

A. van den Booren 2009. november 27-én fellebbezést nyújtott be e határozattal szemben az arbeidshof te Antwerpenhez. A. van den Booren úgy érvel, hogy az 1967. december 21-i királyi rendelet 52. cikke (1) bekezdésének alkalmazása sérti az 1408/71 rendelet 46a. cikkét, és így mindenképpen a személyek szabad mozgáshoz való – az EK 39–EK 42. cikkben rögzített – jogának érvényesítési akadályát képezi. A. van den Boorene e tekintetben a fent hivatkozott van Munster és Engelbrecht-ügyekben hozott ítéletekre utal, amelyek értelmében a nemzeti bíróság feladata, hogy a belső jogot az uniós jog követelményeinek megfelelően értelmezze, és hogy ne alkalmazza e jogszabályt, amennyiben az – egy másik tagállam jogszabályaival együtt – az említett követelményekkel ellentétes eredményre vezetne.

19

E körülmények között az arbeidshof te Antwerpen úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

„1)

Összeegyeztethető-e [az uniós] joggal, pontosabban az […] 1408/71/EGK rendelet 46a. cikkével az […] 1967. december 21-i királyi rendelet 52. cikkének (1) bekezdése, amely szerint az [AOW] alapján folyósított öregségi nyugdíjnak a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmódnak az 1985. március 28-i törvény általi bevezetése miatt végrehajtott emelésére tekintettel a túlélő hozzátartozói nyugdíj csökkentésére kerül sor?

2)

Összeegyeztethető-e az […] 1967. december 21-i királyi rendelet 52. cikkének (1) bekezdése az [uniós] joggal, pontosabban az [EUSZ 4. cikk (3) bekezdésével és az EUMSZ 45–48.] cikkel, ha a hivatkozott nemzeti rendelkezést oly módon értelmezik, hogy az [AOW] alapján folyósított öregségi nyugdíj az e rendelkezés értelmében vett öregségi nyugdíjnak vagy az annak minősülő ellátásnak tekintendő, és összeegyeztethetetlenség esetén mellőzni kell-e az […] 1967. december 21-i királyi rendelet 52. cikke (1) bekezdésének alkalmazását?”

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az elfogadhatóságról

20

A belga kormány az írásbeli észrevételeiben elöljáróban vitatta a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságát, tekintve hogy a kérdést előterjesztő bíróság sem az ügy jogi és ténybeli hátteréről, sem az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések szükségességéről nem adott megfelelő tájékoztatást.

21

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy kizárólag az ügyben eljáró és határozathozatalra hivatott nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik annak megítélése, hogy – tekintettel az ügy különleges jellemzőire – ítélete meghozatalához szükségesnek tartja-e az előzetes döntéshozatalt, és ha igen, a Bíróságnak feltett kérdései relevánsak-e. Következésképpen, amennyiben a feltett kérdések az uniós jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság – főszabály szerint – köteles határozatot hozni (lásd a C-169/07. sz. Hartlauer-ügyben 2009. március 10-én hozott ítélet [EBHT 2009., I-1721. o.] 24. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a C-393/08. sz. Sbarigia-ügyben 2010. július 1-jén hozott ítélet [EBHT 2010., I-6337. o.] 19. pontját).

22

Ebből eredően az uniós jogra vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A Bíróság csak akkor utasíthatja el a nemzeti bíróságok által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelmet, ha az uniós jog kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli vagy jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson (lásd ebben az értelemben a C-94/04. és C-202/04. sz., Cipolla és társai egyesített ügyekben 2006. december 5-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-11421. o.] 25. pontját, valamint a fent hivatkozott Sbarigia-ügyben hozott ítélet 20. pontját).

23

Azonban az alapügyben nem erről van szó. Meg kell állapítani ugyanis, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozat kellőképpen körülírta az alapügy jogi és ténybeli hátterét, amely lehetővé teszi, hogy a Bíróság hasznos választ adjon a feltett kérdésekre.

24

Ráadásul hangsúlyozni kell, hogy a belga kormánynak lehetősége volt arra, hogy állást foglaljon a feltett kérdésekkel kapcsolatban, amint az kitűnik az Európai Unió Bírósága alapokmányának 23. cikke értelmében benyújtott írásbeli észrevételeiből.

25

Ebből következően az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadható.

Az ügy érdeméről

26

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróságnak nem feladata, hogy az EUMSZ 267. cikk alapján kezdeményezett eljárás keretében határozzon a belső jogi normáknak az uniós jog rendelkezéseivel való összeegyeztethetőségéről, hatáskörrel rendelkezik azonban arra, hogy a nemzeti bíróság részére iránymutatást adjon az uniós jog értelmezése terén, amely alapján e bíróság értékelheti e normák összeegyeztethetőségét az uniós szabályozással (lásd különösen a C-292/92. sz., Hünermund és társai ügyben 1993. december 15-én hozott ítélet [EBHT 1993., I-6787. o.] 8. pontját).

27

Ennélfogva a két előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés, melyet együttesen kell vizsgálni, úgy értendő, hogy azok lényegében arra irányulnak, hogy az 1408/71 rendeletet, és különösen annak 46a. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan tagállami szabályozás alkalmazása, amely olyan rendelkezést tartalmaz, melynek értelmében az ebben a tagállamban folyósított túlélő hozzátartozói nyugdíj valamely másik tagállam jogszabályai alapján folyósított öregségi nyugdíj emelése következtében csökkentésre kerül, és – nemleges válasz esetén – ellentétes-e az ilyen nemzeti szabályozás alkalmazása az elsődleges uniós joggal, különösen az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésével, valamint az EUMSZ 45–EUMSZ 48. cikkel.

28

Először is emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy valamely nemzeti szabályt akkor kell az 1408/71 rendelet értelmében csökkentésre vonatkozó rendelkezésnek minősíteni, ha az abban előírt számítás eredményeként az érdekelt által igényelhető nyugdíj összege azért csökken, mert valamely másik tagállamban ellátásban részesül (a fent hivatkozott Insalaca-ügyben hozott ítélet 16. pontja).

29

E tekintetben az 1408/71 rendelet 12. cikkének (2) bekezdéséből kitűnik, hogy – ha e rendelet másként nem rendelkezik – a tagállami jogszabályok csökkentésre vonatkozó rendelkezései abban az esetben is érvényesíthetők az e tagállam költségén ellátásban részesülő személyekkel szemben, ha egyéb szociális biztonsági ellátásban is részesülhetnek, még ha ezen ellátásra való jogosultságot egy másik tagállam jogszabályai szerint szerezték is meg (a fent hivatkozott Insalaca-ügyben hozott ítélet 22. pontja).

30

Az 1408/71 rendelet 12. cikkének (2) bekezdésében rögzített elvvel szemben kivételt fogalmaz meg e rendelet 46b. cikkének (1) bekezdése, amely úgy rendelkezik, hogy az azonos típusú ellátások halmozódása esetén valamely nemzeti jogszabály csökkentésre vonatkozó rendelkezései az ugyanezen rendelet 46. cikkének (2) bekezdése alapján kiszámított ellátásra nem alkalmazandók (a fent hivatkozott Insalaca-ügyben hozott ítélet 23. pontja).

31

E tekintetben állandó ítélkezési gyakorlat, hogy a szociális biztonsági ellátásokat az 1408/71 rendelet 12. cikkének (2) bekezdése értelmében azonos típusúnak kell tekinteni, amennyiben tárgyuk és céljuk, valamint kiszámításuk alapja és nyújtásuk feltételei azonosak (a 197/85. sz. Stefanutti-ügyben 1987. október 6-án hozott ítélet [EBHT 1987., 3855. o.] 12. pontja, a C-98/94. sz. Schmidt-ügyben 1995. augusztus 11-én hozott ítélet [EBHT 1995., I-2559. o.] 24. pontja és a fent hivatkozott Insalaca-ügyben hozott ítélet 24. pontja).

32

Az 1408/71 rendelet 46a. cikkének (1) bekezdése meghatározza, hogy az azonos típusú ellátások halmozódása „az egy és ugyanazon személy által szerzett biztosítási, illetve tartózkodási idő alapján kiszámított vagy nyújtott” rokkantsági, öregségi és túlélő hozzátartozói ellátások halmozódása. Az 1408/71 rendelet ugyanezen 46a. cikkének (2) bekezdése alapján nem tekinthetők az említett (1) bekezdés értelmében vett azonos típusú ellátásoknak a két különböző személy pályafutása alapján kiszámított vagy nyújtott ellátások (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Stefanutti-ügyben hozott ítélet, 13. pontját és a C-366/96. sz. Cordelle-ügyben 1998. február 12-én hozott ítélet [EBHT 1998., I-583. o.] 20. és 21. pontját).

33

Márpedig, amennyiben – figyelembe véve a Bíróság elé terjesztett írásbeli észrevételeket – bebizonyosodik, hogy az A. van den Booren számára nyújtott belga túlélő hozzátartozói nyugdíjat néhai házastársának szakmai pályafutása alapján számították ki, és a holland öregségi nyugdíjat számára saját jogon folyósították, e két ellátás nem tekinthető az 1408/71 rendelet 46b. cikkének (1) bekezdése szerinti kivételbe tartozó azonos típusú ellátásnak.

34

Következésképpen az 1408/71 rendelettel nem ellentétes a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozotthoz hasonló, halmozódást tiltó nemzeti szabály, amennyiben az tiszteletben tartja az 1408/71 rendelet által lefektetett korlátokat.

35

E tekintetben az 1408/71 rendelet különösen a 46a. cikke (3) bekezdésének d) pontjában előírja, hogy amennyiben egy halmozódást tiltó szabály csak egy tagállam jogszabályai szerint alkalmazandó amiatt, hogy az érintett személy más tagállam jogszabályai szerint fizetendő hasonló vagy különböző típusú ellátásokban részesül, az első tagállam jogszabályai szerinti fizetendő ellátás csak a másik tagállam jogszabályai szerint fizetendő ellátások összegének határán belül csökkenthető (a fent hivatkozott Cordelle-ügyben hozott ítélet 14. pontja).

36

Így – e szabályt alkalmazva – az érintett belga túlélő hozzátartozói nyugdíja csak a holland öregségi nyugdíj összegének határán belül csökkenthető (a fent hivatkozott Cordelle-ügyben hozott ítélet 15. pontja).

37

E körülmények között e ponton meg kell állapítani, hogy az 1408/71 rendelet 46a. cikkével nem ellentétes az olyan tagállami szabályozás alkalmazása, amely olyan rendelkezést tartalmaz, melynek értelmében az ebben az államban folyósított túlélő hozzátartozói nyugdíj valamely másik tagállam jogszabályai alapján folyósított öregségi nyugdíj emelése következtében csökkentésre kerül, feltéve hogy többek között az ugyanezen 46a. cikk (3) bekezdésének d) pontjában előírt feltételeket betartják..

38

Ugyanakkor az 1408/71 rendelet ilyen értelmezését azon megoldás sérelme nélkül kell érteni, amely az elsődleges jog rendelkezéseinek esetleges alkalmazásából ered. Az a megállapítás ugyanis, hogy egy nemzeti intézkedés adott esetben megfelelhet valamely másodlagos jogi rendelkezésnek – a jelen esetben az 1408/71 rendeletnek –, nem jár szükségképpen azzal a hatással, hogy az adott intézkedést kivenné a Szerződés rendelkezéseinek hatálya alól (a C-208/07. sz. von Chamier-Glisczinski-ügyben 2009. július 16-án hozott ítélet [EBHT 2009., I-6095. o.] 66. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

39

E vonatkozásban a kérdést előterjesztő bíróság különösen azt kívánja megtudni, hogy az előtte folyó ügyben fennáll-e a szabad mozgáshoz való jog akadályozása, ahogy azt a Bíróság a fent hivatkozott van Munster és Engelbrecht-ügyekben hozott ítéleteiben megállapította.

40

Márpedig először is emlékeztetni kell arra, hogy a fent hivatkozott van Munster és Engelbrecht-ügyekben hozott ítéletek az egyik házastárs belga nyugdíjának a másik házastárs számára történő nyugdíj vagy annak minősülő egyéb ellátás megállapításánál a háztartásra vonatkozó szorzó helyett az egyedülállókra vonatkozó szorzó alkalmazása miatti csökkentésének esetére, nem pedig – mint a jelen alapügyben – ugyanazon személy belga túlélő hozzátartozói nyugdíjának és holland öregségi nyugdíjának halmozódására vonatkoztak.

41

Következésképpen az ezen ítéletekben elfogadott megoldás nem alkalmazható az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetre.

42

Végeredményben, bár uniós szintű harmonizáció hiányában az egyes tagállamok jogszabályai határozzák meg a szociális biztonsági ellátások nyújtásának feltételeit, az is igaz, hogy e hatáskör gyakorlása során a tagállamok kötelesek tiszteletben tartani az uniós jogot (lásd ebben az értelemben különösen a fent hivatkozott von Chamier-Glisczinski-ügyben hozott ítélet 63. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

43

E tekintetben, mivel a kérdést előterjesztő bíróság az elsődleges jog rendelkezéseire hivatkozik, elegendő arra emlékeztetni, hogy az EUMSZ 45. cikk írja elő azt az alapelvet, hogy az Unió – többek között – megszünteti a személyek tagállamok közötti szabad mozgásának akadályait (a C-18/95. sz. Terhoeve-ügyben 1999. január 26-án hozott ítélet [EBHT 1999., I-345. o.] 36. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

44

Ennek következtében az uniós joggal ellentétes valamennyi nemzeti intézkedés, amely – legyen bár állampolgársági alapon történő hátrányos megkülönböztetés nélkül alkalmazandó – alkalmas arra, hogy megzavarja vagy kevésbé vonzóvá tegye a Szerződés által biztosított alapvető szabadságoknak a közösségi polgárok általi gyakorlását (a C-212/06. sz., Gouvernement de la Communauté française és Gouvernement wallon ügyben 2008. április 1-jén hozott ítélet [EBHT 2008., I-1683. o.] 45. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

45

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ezen tagállami intézkedések csak azzal a feltétellel fogadhatók el, hogy közérdekű célt szolgálnak, alkalmasak e célok megvalósításának biztosítására, és nem haladják meg az elérni kívánt cél megvalósításához szükséges mértéket (a fent hivatkozott Gouvernement de la Communauté française és Gouvernement wallon ügyben hozott ítélet 55. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

46

Így tehát a nemzeti bíróságnak kell értékelnie a szóban forgó nemzeti szabályozásnak az uniós jog követelményeivel való összeegyeztethetőségét, annak ellenőrzésével, hogy a halmozódást tiltó belga szabály, amely kétségkívül különbségtétel nélkül vonatkozik a saját és a más tagállamok állampolgáraira, az érintettet nem hozza-e ténylegesen hátrányosabb helyzetbe azon személyekhez képest, akik helyzete egyáltalán nem tartalmaz határokon átnyúló elemet, és – egy ilyen hátrány megállapítása esetén – jelen ügyben objektív megfontolások igazolják-e azt és a szóban forgó nemzeti szabályozás arányos-e a nemzeti jog által jogszerűen megállapított célkitűzéssel.

47

A fenti megfontolások összességére tekintettel a feltett kérdésekre a következő választ kell adni:

az 1408/71 rendelet 46a. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan tagállami szabályozás alkalmazása, amely olyan rendelkezést tartalmaz, melynek értelmében az ebben az államban folyósított túlélő hozzátartozói nyugdíj valamely másik tagállam jogszabályai alapján folyósított öregségi nyugdíj növekedése következtében csökkentésre kerül, feltéve hogy többek között az ugyanezen 46a. cikk (3) bekezdésének d) pontjában előírt feltételeket betartják;

az EUMSZ 45. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal sem ellentétes az ilyen nemzeti szabályozás alkalmazása, amennyiben az érintettet nem hozza hátrányosabb helyzetbe azon személyekhez képest, akik helyzete egyáltalán nem tartalmaz határokon átnyúló elemet és azt – egy ilyen hátrány megállapítása esetén – objektív megfontolások igazolják, valamint a nemzeti jog által jogszerűen megállapított célkitűzéssel arányos, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.

A költségekről

48

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

 

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

 

A 2001. június 5-i 1386/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, korábban az 1996. december 2-i 118/97/EK tanácsi rendelettel módosított és naprakésszé tett, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és önálló vállalkozókra, illetve családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14-i 1408/71/EGK tanácsi rendelet 46a. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan tagállami szabályozás alkalmazása, amely olyan rendelkezést tartalmaz, melynek értelmében az ebben az államban folyósított túlélő hozzátartozói nyugdíj valamely másik tagállam jogszabályai alapján folyósított öregségi nyugdíj növekedése következtében csökkentésre kerül, feltéve hogy többek között az ugyanezen 46a. cikk (3) bekezdésének d) pontjában előírt feltételeket betartják.

 

Az EUMSZ 45. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal sem ellentétes az ilyen nemzeti szabályozás alkalmazása, amennyiben az érintettet nem hozza hátrányosabb helyzetbe azon személyekhez képest, akik helyzete egyáltalán nem tartalmaz határokon átnyúló elemet, és azt – egy ilyen hátrány megállapítása esetén –objektív megfontolások igazolják, valamint a nemzeti jog által jogszerűen megállapított célkitűzéssel arányos, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.

 

Aláírások


( *1 ) Az eljárás nyelve: holland.