A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2012. december 13. ( *1 )
„Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme — 2988/95/EK, Euratom rendelet — 4. és 5. cikk — Közigazgatási szankció — Közigazgatási intézkedés — 822/87/EGK rendelet — A szőlőmustsűrítmény magánraktározásához nyújtott támogatás — Közösségi származás — 1059/83/EGK rendelet — Hosszú távú raktározási szerződés — 2. cikk, (2) bekezdés — 17. cikk, (1) bekezdés, b) pont — A támogatásnak a jogsértés súlya függvényében történő csökkentése”
A C-670/11. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Conseil d’État (Franciország) a Bírósághoz 2011. december 29-én érkezett, 2011. november 28-i határozatával terjesztett elő az előtte
az Établissement national des produits de l’agriculture et de la mer (FranceAgriMer)
és
a Vinifrance SA
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),
tagjai: L. Bay Larsen, a negyedik tanács elnökeként eljáró bíró, J.-C. Bonichot, C. Toader (előadó), A. Prechal és E. Jarašiūnas bírák,
főtanácsnok: E. Sharpston,
hivatalvezető: V. Tourrès tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2012. október 3-i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
— |
az Établissement national des produits de l’agriculture et de la mer (FranceAgriMer) képviseletében H. Didier és F. Pinet avocats, |
— |
a francia kormány képviseletében G. de Bergues, S. Menez és C. Candat, meghatalmazotti minőségben, |
— |
a lengyel kormány képviseletében M. Szpunar és B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben, |
— |
az Európai Bizottság képviseletében B. Schima és D. Triantafyllou, meghatalmazotti minőségben, |
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 |
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az 1988. július 19-i 2253/88/EGK tanácsi rendelettel (HL L 198., 35. o.) módosított, a borpiac közös szervezéséről szóló, 1987. március 16-i 822/87/EGK tanácsi rendelet (HL L 84., 1. o.; a továbbiakban: a 822/87 rendelet), az 1999. december 15-i 2646/1999/EGK bizottsági rendelettel (HL L 324., 10. o.) módosított, az asztali borok, a szőlőmust, a sűrített szőlőmust és a finomított szőlőmustsűrítmény tárolására vonatkozó szerződésekről szóló, 1983. április 29-i 1059/83/EGK bizottsági rendelet (HL L 116., 77. o.; a továbbiakban: az 1059/83 rendelet), valamint az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. december 18-i 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 312., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 1. kötet, 340. o.) értelmezésére vonatkozik. |
2 |
E kérelmet az Office national interprofessionnel des vins (Onivins) jogutódjaként eljáró Établissement national des produits de l’agriculture et de la mer (FranceAgriMer) és a Vinifrance SA (a továbbiakban: Vinifrance) között a Vinifrance SA által kapott raktározási támogatások teljes visszatéríttetése tárgyában folyamatban lévő eljárás keretében terjesztették elő. |
I – Jogi háttér
A – A borpiac közös szervezésére vonatkozó szabályozás
1. A 822/87 rendelet
3 |
A 822/87 rendelet 1. cikkéből, valamint I. melléklete 6. pontjából kitűnik, hogy e rendelet különösen „a sűrített szőlőmustot” szabályozza, amelyet e rendelet olyan „nem karamellizált szőlőmustként” határoz meg, amelyet a szőlőmust részleges vízelvonásával a „Közösségen belül állítanak elő”. |
4 |
E tekintetben e rendelet 32. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőket írja elő: „(1) E rendelet magánraktározási támogatást hoz létre a következő termékekre: [...]
(2) Az (1) bekezdés szerinti támogatásnyújtás feltétele, hogy a termelők […] hosszú távú raktározási szerződést kössenek az intervenciós hivatalokkal.” |
2. Az 1059/83 rendelet
5 |
Az 1059/83 rendelet 1. cikkéből kitűnik, hogy e rendelkezés állapítja meg a raktározási szerződés megkötésének részletszabályait. |
6 |
E rendelet harmadik preambulumbekezdése kimondja, hogy tekintettel arra, „hogy [...] a szerződés az intervenciós hivatalok és a kérelmező termelők között jön létre, meg kell határozni a »termelő« kifejezést, és – tekintettel az e személyekre rótt kötelezettségekre – ki kell kötni, hogy a termelőknek a raktározási szerződés hatálya alá tartozó termékek tulajdonosainak kell lenniük”. |
7 |
A hivatkozott rendelet 2. cikke a következőképpen rendelkezik: „(1) Az intervenciós hivatalok csak elszigetelt vagy csoportba szerveződött termelőkkel kötnek szerződést. A jelen rendelet alkalmazásában »termelő« bármely olyan természetes vagy jogi személy vagy ilyen személyek csoportja, aki, illetve amely a következő műveletek bármelyikét végzi vagy végezteti:
(2) Termelők csak olyan termékekre köthetnek szerződéseket, amelyeket saját maguk termeltek, vagy az ő felelősségükre termeltek, és az a tulajdonukat képezi.” |
8 |
Ugyanezen rendelet 12. cikke a raktározási támogatás összegét többek között a szőlőmust tekintetében az egész Unióban naponkénti és hektoliterenkénti átalányáron rögzíti. |
9 |
Az 1059/83 rendelet 17. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik: „A vis maior eseteit kivéve:
|
B – Az Unió pénzügyi érdekeinek védelméről szóló 2988/95 rendelet
10 |
A 2988/95 rendelet negyedik, ötödik és nyolcadik preambulumbekezdése így szól: „mivel a Közösségek pénzügyi érdekei ellen irányuló csalásokkal szembeni küzdelem eredményessé tétele érdekében a közösségi politikák által érintett összes területen egységes jogi keretet kell meghatározni; mivel a szabálytalan magatartásról és az ahhoz kapcsolódó közigazgatási intézkedésekről és szankciókról a jelen rendelettel összhangban az ágazati szabályok rendelkeznek; […] mivel a közösségi jog meghatározta a közös agrárpolitika keretében alkalmazható közigazgatási szankciókat; mivel ilyen szankciókat más területeken is meg kell állapítani […]”. |
11 |
E rendelet 1. cikke előírja, hogy: „(1) Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelme céljából a közösségi joggal kapcsolatos szabálytalanságok esetére egy keretszabályozás kialakítására kerül sor az egységes ellenőrzések, a közigazgatási intézkedések, továbbá szankciók tekintetében. (2) Szabálytalanság a közösségi jog valamely rendelkezésének egy gazdasági szereplő általi, annak cselekménye vagy mulasztása útján történő megsértése, amelynek eredményeként a Közösségek általános költségvetése vagy a Közösségek által kezelt költségvetések kárt szenvednek vagy szenvednének, akár közvetlenül a Közösségek nevében beszedett saját forrásokból származó bevétel csökkenése vagy kiesése révén, akár indokolatlan kiadási tételek miatt.” |
12 |
A hivatkozott rendelet 2. cikke (3) bekezdésének értelmében „[a] közösségi jog meghatározza azon közigazgatási intézkedések és szankciók természetét és alkalmazási körét, amelyek a szóban forgó szabályok megfelelő alkalmazásához szükségesek, figyelembe véve a szabálytalanság jellegét és súlyát, a nyújtott vagy szerzett előnyt és a felelősség mértékét”. |
13 |
E rendelet „Közigazgatási intézkedések és szankciók” elnevezésű II. címének 4. cikke a következőképpen rendelkezik: (1) Főszabályként minden szabálytalanság a jogtalanul megszerzett előny elvonását vonja maga után:
[...] (2) Az (1) bekezdésben említett intézkedések alkalmazása a megszerzett előny, valamint – megfelelő rendelkezés esetében – az átalány alapján meghatározható kamat elvonására korlátozódik. [...] (4) Az e cikkben előírt intézkedések nem minősülnek szankciónak.” |
14 |
A 2988/95 rendelet 5. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik: „A szándékosan elkövetett vagy gondatlanságból okozott szabálytalanságok a következő közigazgatási szankciók kiszabását vonhatják maguk után:
[...]” |
II – Az alapeljárás tényállása és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
15 |
A Vinifrance olyan társaság, amely a hordós bor és a sűrített szőlőlé értékesítésével és közvetítésével foglalkozik. 1997 decemberében e társaság 34408 hektoliter szőlőmustot szerzett be két olasz szállítótól, a Cantine Trapizzo és a Far Vini társaságoktól. Az Onivins-nel 1998. január 23-án és február 4-én kötött két hosszú távú raktározási szerződés keretében a Vinifrance Olaszországban végeztette el a szőlőmust sűrítését, és azt Franciaországban raktározta. Az első raktározási szerződés a Cantine Trapizzo társaságtól beszerzett 8110 hektoliter szőlőmustsűrítményre, a második szerződés pedig a Far Vini társaságtól beszerzett 1215 hektoliter szőlőmustsűrítményre vonatkozott. A Vinifrance a 822/87 rendelet 32. cikkének alkalmazásában e raktározás címén 1998. március 10-én és április 6-án 170391,31 euró összegű és 23280,79 összegű magánraktározási támogatást kapott. |
16 |
Az Agence centrale des organismes d’intervention dans le secteur agricole (ACOFA) által 2000 májusában, júniusában és júliusában a Vinifrance-nál végzett vizsgálat alkalmával megállapítást nyert, hogy egyrészt a Far Vini társaság 1992 vége óta nem létezett, és a számlákon feltüntetett címen semmiféle bortermelő vállalkozás nem volt található, másrészt pedig hogy a Cantine Trapizzo társaságtól vásárolt szőlőmust nagy részét az utóbbi társaság is a Far Vinitől szerezte be. |
17 |
Figyelemmel arra, hogy a Far Vini társaság az adásvételi szerződések megkötése idején nem létezett, az ACOFA jelentése lényegében arra a megállapításra jutott, hogy a Far Vini társaság által közvetlenül vagy közvetetten eladott szőlőmust közösségi származása bizonytalan, és hogy nem biztos, hogy annak a Vinifrance volt a tulajdonosa. Ezzel szemben úgy tűnik, hogy az ACOFA nem vonta kétségbe a Vinifrance által a Cantine Trapizzo társaságtól beszerzett azon sűrítés előtti szőlőmustmennyiség – vagyis a szóban forgó 34408 hektoliter szőlőmustból 4587,8 hektoliter – közösségi származását, illetve tulajdonjogát, amelyet az utóbbi társaság nem a Far Vini társaságtól szerzett be. |
18 |
Az Onivins igazgatója az ACOFA jelentésére figyelemmel 2003. december 23-i határozatával megvonta a Vinifrance-nak nyújtott magánraktározási támogatás teljes összegét, lényegében azt állapítva meg, hogy a Vinifrance nem tudta bizonyítani, hogy a Far Vini társaság által közvetlenül vagy közvetetten eladott szőlőmust közösségi származású volt, sem azt egyébiránt, hogy ő annak tulajdonosa volt. |
19 |
A Vinifrance társaság a tribunal administratif de Montpellier-hez (montpellier-i közigazgatási bíróság) 2004. január 16-án benyújtott keresetével e határozat hatályon kívül helyezését kérte. E bíróság 2007. június 15-i ítéletével hatályon kívül helyezte a szóban forgó határozatot azon indokkal, hogy az Onivins nem követelhette jogszerűen a támogatás teljes összegének visszafizetését. |
20 |
A tribunal administratif de Montpellier szerint ugyanis a 1059/83 rendelet 17. cikke (1) bekezdésének b) pontja csupán a termelő által elkövetett kötelezettségszegés súlyával arányos részleges visszafizettetést tesz lehetővé. Márpedig e bíróság úgy ítélte meg, hogy a Vinifrance társasággal szemben kifogásolt kötelezettségszegések a hivatkozott 17. cikk hatálya alá esnek. Így különösen azt állapította meg, hogy az arra vonatkozó kifogás, miszerint a Vinifrance társaság nem tudta bizonyítani sem a szőlőmust közösségi származását, sem annak tulajdonjogát, csupán a raktározási szerződések tárgyát képező szőlőmust egy része tekintetében, és nem annak egészére volt megalapozott. Ennélfogva e közigazgatási bíróság úgy ítélte meg, hogy az Onivins határozata jogellenes volt annyiban, amennyiben a támogatás teljes összegének visszafizetését rendelte el, ideértve a támogatás jogszerűen nyújtott részét is. |
21 |
Az Onivins jogutódja, az Office national interprofessionnel des fruits, des légumes, des vins et de l’horticulture (Viniflhor) a cour administrative d’appel de Marseille-hoz (marseille-i közigazgatási fellebbviteli bíróság) fellebbezést nyújtott be ezen ítélet ellen. A fellebbviteli bíróság 2009. június 15-i ítéletével elutasította e fellebbezést, úgy ítélve meg különösen, hogy a tribunal administratif de Montpellier megfelelően alkalmazta az 1059/83 rendelet 17. cikke (1) bekezdésének b) pontját. Így különösen megállapította, hogy pusztán azon tény, hogy az Onivins igazgatója elrendelte a támogatás teljes összegének visszatéríttetését, ideértve az azon szőlőmustmennyiségre vonatkozó támogatási összeget, amelynek származását és tulajdonjogát az ACOFA nem vitatta, mindenesetre elegendő volt annak megállapításához, hogy az Onivins e határozat meghozatalakor tévesen alkalmazta a jogot. |
22 |
A Viniflhor jogutódja, a FranceAgriMer ezen ítélettel ellen a Conseil d’État-hoz fellebbezett, különösen arra hivatkozva, hogy a cour administrative d’appel de Marseille tévesen alkalmazta a jogot azáltal, hogy egyrészt megállapította, miszerint az Onivins igazgatójának határozata nem rendelhette el a Vinifrance által kapott támogatás teljes visszatéríttetését, másrészt azáltal, hogy e körülményből azt a következtetést vonta le, hogy a szóban forgó határozatot egészében hatályon kívül kell helyezni. |
23 |
A FranceAgriMer szerint ugyanis az elkövetett szabálytalanságok nem tartoznak az 1059/83 rendelet 17. cikkének hatálya alá. Ennélfogva, mivel ezen ágazati szabályozás nem tartalmaz kifejezett rendelkezést a kifogásolt szabálytalanságokra nézve, a jelen ügyben az a tény, hogy a Vinifrance nem bizonyította, hogy az 1059/83 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének értelmében a szőlőmust a tulajdonában lenne, sem azt – amint azt a 822/87 rendelet előírja –, hogy az közösségi származású, az ilyen, a támogatások nyújtásának alapját képező raktározási szerződések semmisségével járó szabálytalanságokkal szemben a jogellenesen szerzett előny visszatérítésére irányuló intézkedést kell hozni. Az FranceAgriMer tehát arra hivatkozik, hogy a 2988/95 rendelet alapján az Onivins jogszerűen rendelhette el a Vinifrance-nak nyújtott két magánraktározási támogatás teljes összegének visszafizetését. Másodlagosan az intervenciós hatóság arra hivatkozik, hogy az Onivins határozatát nem kellett volna egészében hatályon kívül helyezni, hanem csak annyiban, amennyiben az a támogatás azon részének visszatéríttetését rendelte el, amelynek tekintetében a jogi szabályozás által előírt feltételek tiszteletben tartása nem kérdőjeleződött meg. |
24 |
Ilyen körülmények között a Conseil d’État úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és a következő kérdéseket terjeszti előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé:
|
III – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
A – Az első kérdés első részéről
25 |
A kérdést előterjesztő bíróság első kérdésének első részében lényegében arra keres választ, hogy az alapeljáráshoz hasonló helyzetben, amikor az, hogy az a társaság, amely állítólag eladta a szőlőmustot, nem létezik, azzal a következménnyel jár, hogy a szőlőmust közösségi származása nem bizonyítható, a szőlőmustot ettől a társaságtól megvásároló termelő mindazonáltal köthet-e érvényesen az erre a szőlőmustra vonatkozó raktározási szerződést, figyelemmel többek között az 1059/83 rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében előírt azon kötelezettségre, hogy a szőlőmustnak még a termelő „tulajdon[á]t [kell] képez[nie]”, és e címen részesülhet a 822/87 rendelet értelmében vett raktározási támogatásból. |
26 |
Meg kell jegyezni, hogy ugyan az 1059/83 rendelet valóban meghatározza a „termelő” ezen rendelet értelmében vett fogalmát, és előírja különösen, hogy a termelőnek a szőlőmust „tulajdonosának” kell lennie ahhoz, hogy érvényesen olyan raktározási szerződést köthessen valamely intervenciós hatósággal, amely raktározási támogatásban részesülésre jogosítja fel, ám nem határozza meg a „tulajdonos” fogalmát. |
27 |
Mindazonáltal e rendelet csupán a 822/87 rendeletnek a raktározási támogatásban részesülésre jogot adó raktározási szerződésekre vonatkozó részletszabályait határozza meg. |
28 |
Márpedig – amint arra a FranceAgriMer és az Európai Bizottság helyesen mutatott rá – azon kérdés, hogy valamely gazdasági szereplő az 1059/83 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének értelmében tulajdonosnak minősül-e, és ennélfogva köthet-e a raktározási támogatásban részesülésre jogot adó raktározási szerződést, csak abban az esetben merül fel, ha a szőlőmust a 822/87 rendelet tárgyi hatálya alá tartozik. Ebből a szempontból nem vitatott, hogy a szóban forgó szabályozás alkalmazásával csak a közösségi származású szőlőmust jogosíthat fel a hivatkozott rendeletben szabályozott raktározási támogatásban való részesülésre. |
29 |
Az alapeljárásban nyilvánvaló, hogy a Vinifrance nem saját maga termelte a szőlőmustot, hanem azt adásvételi szerződés útján szerezte meg. Márpedig kiderült, hogy a Vinifrance ezt az adásvételi szerződést egy, a szerződés létrejöttekor jogilag nem létező társasággal kötötte, és ennélfogva a hivatkozott társaság által közvetlenül vagy közvetetten eladott szőlőmust közösségi származása nem bizonyított. |
30 |
E körülmények között – függetlenül attól a kérdéstől, hogy a Vinifrance „termelőként” jogilag vagy ténylegesen a szóban forgó termék tulajdonosa volt-e, mivel e termék nem minősült közösségi származású szőlőmustnak – semmiképpen sem tekinthető úgy, hogy ez a gazdasági szereplő a 822/87 rendelet hatálya alá tartozó és őt a hivatkozott rendelet értelmében raktározási támogatásban való részesülésre jogosító szőlőmustot szerzett volna meg. |
31 |
A fentiekre tekintettel azt a választ kell adni az első kérdés első részére, hogy az alapeljáráshoz hasonló helyzetben, amikor az, hogy az a társaság, amely állítólag eladta a szőlőmustot, nem létezik, azzal a következménnyel jár, hogy a szőlőmust közösségi származása nem bizonyítható, a szőlőmustot ettől a társaságtól megvásároló termelő semmiképpen sem részesülhet a 822/87 rendelet értelmében vett raktározási támogatásban. |
B – Az első kérdés második részéről, valamint a második–ötödik kérdésről
32 |
A kérdést előterjesztő bíróság első kérdésének második részében, valamint másodiktól ötödik kérdésével lényegében arra keres választ, hogy az 1059/83 rendelet 17. cikke (1) bekezdésének b) pontját úgy kell-e értelmezni, hogy az e cikkben előírt szankciórendszer alkalmazandó abban az esetben, amikor a termelő magánraktározási támogatásban részesült, miközben a támogatások iránti kérelmek alátámasztása érdekében bemutatott raktározási szerződések tárgyát képező szőlőmust nagy része – a 822/87 rendelet által előírt követelménnyel ellentétesen – nem közösségi származású. Ezenfelül ugyanezen kérdéseivel a kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy a 2988/95 rendelet rendelkezései képezhetik-e, és ha igen, milyen körülmények között az ilyen szabálytalanságok szankcionálásának kiegészítő vagy alternatív jogalapját. |
1. A Bíróság elé terjesztett észrevételek
33 |
A FranceAgriMer és a francia kormány lényegében azzal érvel, hogy az 1059/83 rendelet 17. cikke nem az alapeljárás tárgyát képezőhöz hasonló szabálytalanságok szankcionálására szolgál. Egyrészt ugyanis e cikk (1) bekezdésének a) pontja az e rendelet bizonyos taxatíve felsorolt rendelkezéseiből eredő kötelezettségek megsértése tekintetében hoz létre szankciórendszert, ám az alapeljárás tárgyát képező eset nem tartozik ezek közé. Másrészt a hivatkozott 17. cikk (1) bekezdésének b) pontja valóban szankciót ír elő az e rendeletből eredő egyéb kötelezettségek vagy raktározási szerződések megsértésére nézve. Mindazonáltal e szankció – amely a támogatásnak a jogsértés súlya függvényében történő csökkentéséből áll – nem alkalmazható az olyan súlyos szabálytalanságokra, mint a szőlőmust-tulajdonosi mivolt hiánya, ami az 1059/83 rendelet 2. cikkének (2) bekezdésben meghatározott kötelezettség megsértését képezi, vagy a raktározási támogatásra jogosultságot teremtő szőlőmust közösségi származásának megállapíthatatlansága, ami a 822/87 rendeletben szabályozott raktározási támogatás nyújtása szempontjából alapvető és ahhoz szorosan kapcsolódó kötelezettség megsértését képezi. |
34 |
A francia kormány úgy véli különösen, hogy az 1059/83 rendelet 17. cikke a raktározási szerződések teljesítésével összefüggésben állít fel szankciókat. Márpedig az alapeljárásban felmerült szabálytalanságok eleve magukhoz a raktározási szerződések megkötésének feltételeihez, és ennélfogva a szóban forgó szerződéseknek a magánraktározási támogatások nyújtása szempontjából fennálló érvényességéhez kapcsolódnak. |
35 |
A FranceAgriMer és a francia kormány úgy véli, hogy az alkalmazandó ágazati szabályozásban – vagyis a 822/87 rendeletben és az 1059/83 rendeletben – meghatározott szankció hiányában a 2988/95 rendeletet kell alkalmazni, amennyiben a kifogásolt kötelezettségszegések e rendelet 1. cikkének értelmében vett szabálytalanságnak minősülnek. E tekintetben rámutatnak, hogy a Bíróság már kimondta, hogy e rendelet 5. cikke nem szolgálhat jogalapként közigazgatási szankciók kiszabásához. Mindazonáltal úgy vélik, hogy a szóban forgó rendelet 4. cikke – annyiban, amennyiben az az uniós jog azon alapelvét rögzíti, miszerint minden jogtalanul kapott közösségi támogatást vissza kell fizetni – jogalapot képezhet az alapeljárás tárgyát képező magánraktározási támogatás teljes összegének visszatéríttetéséhez. |
36 |
A lengyel kormány úgy véli, hogy amennyiben valamely ágazati szabályozás nem írja elő szankció kiszabását valamely szabálytalanság büntetése céljából, a nemzeti jogban előírt szankciókat kell alkalmazni, ha léteznek ilyenek. Mindemellett a lengyel kormány megjegyzi, hogy a jogtalanul kapott közösségi támogatás visszatérítésének kötelezettsége a 2988/95 rendelet 4. cikke értelmében vett „közigazgatási intézkedés” fogalmának hatálya alá esik, és azzal nem ellentétes a szóban forgó visszatéríttetés összegén felüli közigazgatási szankció kiszabása. |
37 |
A Bizottság kezdetben arra hivatkozott, hogy mivel a jogszabályi kötelezettségek két megállapított megsértése csupán az alapeljárás tárgyát képező szőlőmust egy részére vonatkozott, a francia intervenciós hatóság által a két magánraktározási támogatás teljes elvonására vonatkozó határozat tulajdonképpen két szempontot foglalt magában. |
38 |
Egyrészt e határozat a magánraktározási támogatásnak azon részével kapcsolatos elvonásából állt, amelyre nézve a Vinifrance nem bizonyította, hogy annak „tulajdonosa”, és hogy e szőlőmust közösségi származású. E tekintetben a Bizottság rámutatott, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatának értelmében a támogatás elvonása csupán annak a megállapításnak az egyszerű következménye, hogy az uniós szabályozásból származó előny megszerzéséhez szükséges feltételek nem teljesültek, ami jogalap nélkülivé teszi a szerzett előnyt, ami ennélfogva igazolja visszafizetése kötelezettségét. |
39 |
Másrészt a szőlőmust azon részével kapcsolatos magánraktározási támogatás megvonásával kapcsolatosan, amely kizárólag a Cantine Trapizzo társaságtól származott, és amelynek tekintetében a francia intervenciós hatóság egyáltalán nem állapította meg a jogszabályi kötelezettségek megsértését, a Bizottság arra hivatkozott, hogy a szóban forgó határozatot szankcióként kell értelmezni. Mindazonáltal e szankciónak egyáltalán nem található jogalapja sem a 2988/95 rendeletben, sem a 822/87, illetve az 1059/83 ágazati rendeletekben, sem a nemzeti jogban. |
40 |
Ennek ellenére a Bizottság a tárgyalás során kijelentette, hogy mivel a sűrítést követően nem lehetett különbséget tenni a közösségi és a nem közösségi származású szőlőmust között, akkor már úgy ítélte meg, hogy ilyen körülmények között a magánraktározási támogatás teljes összegét vissza kell téríttetni közigazgatási intézkedés útján. |
2. A Bíróság válasza
a) A 2988/95 rendelettel kapcsolatos általános megfontolások
41 |
Emlékeztetni kell arra, hogy a 2988/95 rendelet 1. cikkének (1) bekezdése a közösségi joggal kapcsolatos szabálytalanságok esetére egy keretszabályozást alakít ki az egységes ellenőrzések, a közigazgatási intézkedések, továbbá szankciók tekintetében, amelynek célja e rendelet harmadik preambulumbekezdéséből következően az Unió pénzügyi érdekeire nézve hátrányos cselekményekkel szemben minden területen való fellépés (a C-278/02. sz. Handlbauer-ügyben 2004. június 24-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-6171. o.] 31. pontja, valamint a C-131/10. sz. Corman-ügyben 2010. december 22-én hozott ítélet [EBHT 2010., I-14199. o.] 36. pontja). |
42 |
A 2988/95 rendelet negyedik preambulumbekezdéséből ugyanis kitűnik, hogy az Unió pénzügyi érdekei ellen irányuló csalásokkal szembeni küzdelem eredményessé tétele érdekében az uniós politikák által érintett összes területen egységes jogi keretet kell létrehozni. Ezen túlmenően e rendelet ötödik preambulumbekezdése szerint a szabálytalan magatartásról és az ahhoz kapcsolódó közigazgatási intézkedésekről és szankciókról a 2988/95 rendelettel összhangban az ágazati szabályok rendelkeznek (a C-295/02. sz., Gerken-ügyben 2004. július 1-jén hozott ítélet [EBHT 2004., I-6369. o.] 55. pontja). |
43 |
Az uniós jogalkotó a 2988/95 rendelet elfogadásával számos általános elvet fektetett le az uniós jog megszegésével elkövetett szabálytalanságok ellenőrzési és szankciórendszerében, és megköveteli, hogy általában valamennyi ágazati rendelet tiszteletben tartsa ezeket az alapelveket (lásd különösen a C-420/06. sz. Jager-ügyben 2008. március 11-én hozott ítélet [EBHT 2008., I-1315. o.] 61. pontját, a C-150/10. sz. Beneo Orafti-ügyben 2011. július 21-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-6843. o.] 69. pontját, és a C-669/11. sz. Société ED & F Man Alcohols ügyben 2012. október 4-én hozott ítélet 45. pontját). Ezen túlmenően e rendeletből kitűnik, hogy az a hatálybalépésekor létező ágazati szabályozásokra is alkalmazandó (lásd ebben az értelemben a C-354/95. sz., National Farmers’ Union és társai ügyben 1997. július 17-én hozott ítélet [EBHT 1997., I-4559. o.] 39. pontját). |
44 |
A 2988/95 rendelet minden olyan helyzet szabályozására szolgál, amely az e rendelet 1. cikkének értelmében vett „szabálytalanságra” vonatkozik, vagyis az uniós jog valamely rendelkezésének egy gazdasági szereplő általi, annak cselekménye vagy mulasztása útján történő olyan megsértésére, amelynek eredményeként az Unió általános költségvetése vagy az általa kezelt költségvetések kárt szenvednek vagy szenvednének. |
45 |
E tekintetben a szóban forgó rendelet 1. cikkének értelmében vett minden „szabálytalanság” közigazgatási intézkedések és szankciók alkalmazását vonja maga után (lásd ebben az értelemben a C-489/10. sz. Bonda-ügyben 2012. június 5-én hozott ítélet 33. pontját). |
46 |
A 2988/95 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének első francia bekezdése ugyanis azt írja elő, hogy főszabályként minden szabálytalanság a jogtalanul megszerzett előny elvonását vonja maga után, különösen a tartozás tárgyát képező vagy jogtalanul kapott összegek utáni fizetési vagy visszafizetési kötelezettség formájában. |
47 |
A szándékosan vagy gondatlanul megvalósított szabálytalanságok tekintetében e rendelet 5. cikke annak előírására szorítkozik, hogy az ilyen szabálytalanságok a cikkben felsorolt közigazgatási szankciók kiszabását vonhatják maguk után (lásd a C-367/09. sz., SGS Belgium és társai ügyben 2010. október 28-án hozott ítélet [EBHT 2010., I-10761. o.] 35. pontját). |
48 |
A hivatkozott rendelkezés nem határozza meg pontosan, hogy a felsorolt szankciók közül melyiket kell alkalmazni az Unió pénzügyi érdekeit sértő szabálytalanság esetén (lásd a fent hivatkozott SGS Belgium és társai ügyben hozott ítélet 36. pontját, és a fent hivatkozott Société ED & F Man Alcohols ügyben hozott ítélet 46. pontját). |
49 |
A 2988/95 rendelet 2. cikkéből, és különösen annak a rendelet ötödik és nyolcadik preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett (3) bekezdéséből ugyanis az következik, hogy az uniós jogalkotónak kell előírnia a közigazgatási szankciókat bevezető ágazati szabályokat, ugyanúgy, mint ahogy az az említett rendelet elfogadásának időpontjában a közös agrárpolitika keretében már meglévő szabályok esetében történt (lásd a fent hivatkozott SGS Belgium és társai ügyben hozott ítélet 37. pontját). |
50 |
A 2988/95 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének c) és d) pontjából az következik, hogy a közösségi szabályok által nyújtott előny teljes vagy részleges megvonása, még akkor is, ha a gazdasági szereplő a szóban forgó előnynek csupán egy részében részesült jogosulatlanul, közigazgatási szankciónak minősül (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Bonda-ügyben hozott ítélet 34. pontját). Mindazonáltal a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében ez a szankció – még ha nem rendelkezik is büntetőjogi jellemzőkkel – kizárólag akkor alkalmazható, ha világos és egyértelmű jogalapon nyugszik (lásd a C-110/99. sz., Emsland-Stärke ügyben 2000. december 14-én hozott ítélet [EBHT 2000., I-11569. o.] 56. pontját, a C-210/00. sz., Käserei Champignon Hofmeister ügyben 2002. július 11-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-6453. o.] 52. pontját és a C-274/04. sz. ED & F Man Sugar ügyben 2006. április 6-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-3269. o.] 15. pontját), és ennélfogva nem szabható ki csak e rendelkezések alapján (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott SGS Belgium és társai ügyben hozott ítélet 43. pontját). |
b) A 822/87 és az 1059/83 ágazati rendeletnek a 2988/95 rendelettel való összefüggéséről
51 |
Meg kell jegyezni, hogy a magánraktározási támogatások 822/87 rendelet által létrehozott rendszerének keretében kizárólag a közösségi származású szőlőmust raktározása lehet e támogatások tárgya. Egyébiránt e rendelet 32. cikke (2) bekezdésének értelmében a támogatásnyújtás feltétele, hogy a termelő raktározási szerződés(eke)t kössön az intervenciós hivatallal/hivatalokkal, amely szerződés(ek) érvényessége a szóban forgó támogatások nyújtásának előfeltétele. |
52 |
A szőlőmust közösségi származásával kapcsolatos kötelezettség be nem tartása az uniós jog rendelkezései olyan megsértésének minősül, amely károsítja az Unió költségvetését azáltal, hogy indokolatlan kiadást idéz elő. Ez a kötelezettségszegés tehát a 2988/95 rendelet 1. cikkének értelmében vett „szabálytalanság” fogalmának hatálya alá esik. |
i) Az 1059/83 rendelet 17. cikke (1) bekezdése b) pontján alapuló szankció kiszabásának lehetőségről
53 |
Azon kérdéssel kapcsolatosan, hogy az ilyen, a 2988/95 rendelet 1. cikkének értelmében vett szabálytalanság az ágazati szabályozásnak minősülő 1059/83 rendelet 17. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján szankcionálható-e, meg kell jegyezni, hogy a 17. cikk (1) bekezdése kétfajta szankciót ír elő. |
54 |
Egyrészt a szóban forgó rendelet 17. cikke (1) bekezdésének a) pontja úgy rendelkezik, hogy nem lehet raktározási támogatást fizetni, ha a termelő nem teljesíti a rendelet 7. cikkének (2) bekezdésében, a 15. és 16. cikkében, és adott esetben a 10. cikkének (2) bekezdésében megállapított kötelezettségeket. Ezek a kötelezettségek – amelyek nem képezik az alapeljárás tárgyát – lényegében a termelőnek az intervenciós hatósággal szemben vállalt kötelezettségeit tartalmazó raktározási szerződés teljesítésének feltételeiről szólnak, és arra az eshetőségre vonatkoznak, ha a termelő elzárkózik az intervenciós hatóság által lefolytatni kívánt ellenőrzések elől, illetve magukra a szóban forgó szerződés tárgyát képező szőlőmust tárolásának feltételeire vonatkoznak. |
55 |
Másrészt a szóban forgó rendelet 17. cikke (1) bekezdésének b) pontja úgy rendelkezik, hogy ha a termelő nem teljesíti a szóban forgó rendeletben vagy a raktározási szerződésben meghatározott rá háruló egyéb kötelezettségeket, ez a támogatásnak a kötelezettségszegés súlyától függő csökkentését vonhatja maga után. |
56 |
E tekintetben rá kell mutatni, hogy a 1059/83 rendeletet megelőző rendeletekben az e rendelet 17. cikkének megfelelő rendelkezés egyetlen szankció alkalmazását írta elő, amely a támogatás puszta megvonásából állt, anélkül hogy kifejezetten rendelkezett volna a nyújtott támogatás összege csökkentésének lehetőségéről azon esetben, ha a termelő megsértette az e rendeletekben meghatározott kötelezettségeit. Az asztali borok, a szőlőmust és a sűrített szőlőmust tárolására vonatkozó szerződésekről szóló, 1976. augusztus 13-i 2015/76/EGK bizottsági rendelet (HL L 221., 20. o.) 15. cikkének (1) bekezdése, valamint az asztali borok, a szőlőmust és a sűrített szőlőmust tárolására vonatkozó szerződésekről szóló 1979. november 23-i 2600/79/EGK bizottsági rendelet (HL L 297., 15. o.) 16. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezett, hogy „[a] vis maior eseteit kivéve nem lehet támogatást fizetni, ha a termelők nem teljesítik a szerződés értelmében fennálló kötelezettségeiket”. |
57 |
E feltételek mellett meg kell állapítani, hogy azáltal, hogy az uniós jogalkotó elfogadta az 1059/83 rendelet 17. cikkét, különbséget kívánt tenni és különböző szintű szankciókat kívánt bevezetni egyrészt a taxatíve felsorolt kötelezettségek megsértése – amely esetben az alkalmazandó szankció a támogatás egyszerű megvonása –, másrészt pedig az olyan kisebb jelentőségű szerződéses vagy jogszabályi kötelezettségek megsértése között, amelyek tekintetében a támogatásnak a kötelezettségszegés súlyától függő csökkentése megfelelőbb szankciót képez. |
58 |
A fentiekből következően – amint arra a FranceAgriMer, a francia kormány és a Bizottság helyesen hivatkozott – az 1059/83 rendelet 17. cikke (1) bekezdésének b) pontjában szabályozott szankció a raktározási szerződések teljesítési feltételeire vonatkozó – az 1059/83 rendelet 17. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározottaknál enyhébb – szabálytalanságok szankcionálására szolgál. Ezzel szemben a szóban forgó rendelet 17. cikke (1) bekezdésének b) pontja nem alkalmazható a magának a raktározási támogatás iránti kérelem alátámasztására benyújtott raktározási szerződésnek az érvényességét érintő olyan súlyos kötelezettségszegések tekintetében, amelyek közvetlenül a termelő magánraktározási támogatásra való jogosultságát kérdőjelezik meg. |
59 |
Amennyiben a támogatás iránti kérelem alátámasztására benyújtott raktározási szerződés tárgyát képező szőlőmust közösségi származása nem bizonyított, e körülmény önmagában is elegendő akadályát képezi annak, hogy e szerződés a 822/87 rendelet értelmében vett raktározási támogatásra nézve érvényes jogosultságot keletkeztessen. |
ii) Annak lehetőségéről, hogy a 2988/95 rendelet alapján alkalmazzanak közigazgatási szankciót vagy közigazgatási intézkedést
60 |
Arra kell még választ adni, hogy az alkalmazandó ágazati szabályozásban meghatározott szankció hiányában a 2988/95 rendelet 1. cikke értelmében vett szabálytalanság maga után vonhatja-e azt, hogy e rendelet alapján alkalmazzanak közigazgatási szankciót vagy adott esetben közigazgatási intézkedést. |
61 |
E tekintetben emlékeztetni kell, hogy az Unió pénzügyi érdekei védelmének összefüggésében a 2988/95 rendelet 5. cikke nem képez megfelelő jogalapot valamely közigazgatási szankció alkalmazásához, ugyanis egy ilyen szankció alkalmazásához az szükséges, hogy a kérdéses szabálytalanság elkövetését megelőzően az uniós jogalkotó olyan ágazati szabályozást fogadjon el, amely meghatározza e szankciót, vagy adott esetben – ha ilyen szabályozást uniós szinten még nem fogadtak el – a szabálytalanság elkövetésének helye szerinti tagállam joga a kérdéses szabálytalanság elkövetését megelőzően előírja valamely közigazgatási szankció alkalmazását (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott SGS Belgium és társai ügyben hozott ítélet 43. pontját, valamint a fent hivatkozott ED & F Man Alcohols ügyben hozott ítélet 47. pontját). |
62 |
Ebből következően az alapeljáráshoz hasonló körülmények között az alkalmazandó ágazati szabályozásban, illetve a nemzeti szabályozásban meghatározott olyan rendelkezés hiányában, amely szankció alkalmazását írja elő, a szóban forgó „szabálytalansággal” szemben nem alkalmazható a 2988/95 rendelet 5. cikkének értelmében vett szankció. |
63 |
Ennélfogva felmerül az a kérdés, hogy ezzel ellentétben alkalmazható-e a 2988/95 rendelet 1. cikke értelmében vett szabálytalanság tekintetében valamely, e rendelet 4. cikke értelmében vett közigazgatási intézkedés. |
64 |
E tekintetben meg kell állapítani, hogy amikor az uniós jogalkotó a közös agrárpolitika keretében valamely támogatás nyújtásához támogathatósági feltételeket határoz meg, az e feltételek valamelyikének be nem tartásából eredő kizárás nem szankció, hanem csupán a jog által előírt feltételek be nem tartásának az egyszerű következménye (lásd a C-45/05. sz. Maatschap Schonewille-Prins ügyben 2007. május 24-én hozott ítélet [EBHT 2007., I-3997. o.] 47. pontját, valamint a C-188/11. sz. Hehenberger-ügyben 2012. május 24-én hozott ítélet 37. pontját). |
65 |
Valamely szabálytalan gyakorlat révén jogalap nélkül szerzett előny visszafizetésének kötelezettsége nem sérti a jogszerűség elvét. Ugyanis annak a megállapítása, hogy az uniós szabályozásból származó előny megszerzéséhez szükséges feltételeket mesterségesen hozták létre, egyébként is jogalap nélkülivé teszi a szerzett előnyt, és ennek megfelelően igazolja az annak visszafizetésére irányuló kötelezettséget (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Emsland-Stärke ügyben hozott ítélet 56. pontját és a C-158/08. sz. Pometon-ügyben 2009. június 4-én hozott ítélet [EBHT 2009., I-4695. o.] 28. pontját). |
66 |
Az Unió költségvetéséből a strukturális alapok és a közös agrárpolitika keretében nyújtott támogatásokra vonatkozóan a Bíróságnak már volt alkalma annak megállapítására, hogy a tagállam által gyakorolt bármely mértékű mérlegelési jogkör azt érintően, hogy a jogalap nélkül vagy jogellenesen nyújtott támogatások visszatérítését megkövetelje-e, vagy sem, ellentétes az említett ágazatokban alkalmazandó uniós jogszabályok által a nemzeti hatóságokat érintően megállapított, arra vonatkozó kötelezettségekkel, hogy a jogalap nélkül vagy jogellenesen kifizetett támogatásokat visszatéríttessék (a fent hivatkozott SGS Belgium és társai ügyben hozott ítélet 50. pontja). |
67 |
Következésképpen az alapeljáráshoz hasonló körülmények között – amikor is a megállapított szabálytalanságok azzal a következménnyel járnak, hogy a raktározási szerződések nem tekinthetők a jogvita tárgyát képező magánraktározási támogatások megszerzése céljából érvényesen létrejöttnek – a nemzeti hatóságoknak olyan, a 2988/95 rendelet 4. cikke (1) bekezdése első francia bekezdésének értelmében vett közigazgatási intézkedést kell alkalmazniuk, amely elrendeli a jogalap nélkül kapott támogatások visszafizetését. |
68 |
E tekintetben pontosítani kell, hogy az alapeljárás körülményei között a kifogásolt szabálytalanságok a szőlőmust nagyobb részét érintették, ugyanis a szóban forgó 34408 hektoliterből 29821 hektoliter közvetlenül a nem létező Far Vini társaságtól származott, miközben csupán 4587 hektolitert adott el szabályosan a Cantine Trapizzo társaság. |
69 |
Egyébiránt az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a szóban forgó 4587 hektoliterre azon raktározási szerződés vonatkozott, amelynek alapján 1998. március 10-án170391,31 euró összegű támogatást fizettek ki. Ily módon e szőlőmustmennyiséget összekeverték a Cantine Trapizzo társaság által eladott, de általa ugyanúgy a Far Vinitől beszerzett szőlőmustmennyiséggel. |
70 |
E körülmények között, amikor is a közösségi származású szőlőmust nem képezte a két raktározási szerződés közül külön az egyiknek a tárgyát – amely tény vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata –, a kérdést előterjesztő bíróság adott esetben arra a megállapításra juthat, hogy mivel a közösségi származású szőlőmust összekeveredett a nem közösségi származású szőlőmusttal, és ennélfogva a sűrítést követően nem azonosítható, és nem is választható szét a kétféle szőlőmust, a két raktározási szerződés – a szőlőmust közösségi származására vonatkozó feltétel teljesítésének elmulasztására figyelemmel – összességében szabálytalan volt. |
71 |
Ebből következően – amint arra a FranceAgriMer, a francia kormány, valamint a Bizottság a tárgyalás során hivatkozott – a két raktározási szerződés érvényesen nem jogosíthatott az alapeljárás tárgyát képező magánraktározási támogatásban való részesülésre, és ezért a nemzeti hatóságok jogosultak elrendelni a Vinifrance-nak a fentiek értelmében jogtalanul kifizetett támogatások teljes összegének visszafizetését. |
72 |
A fentiekre tekintettel azt a választ kell adni az első kérdés második részére, valamint a másodiktól ötödik kérdésre, hogy az alapeljáráshoz hasonló körülmények között:
|
A költségekről
73 |
Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg. |
A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott: |
|
|
Aláírások |
( *1 ) Az eljárás nyelve: francia.