A Bíróság ítélete (első tanács)
2012. október 25. ( *1 )
„A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség — Polgári és kereskedelmi ügyekben fennálló joghatóság — Jogellenes károkozással, illetve jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel kapcsolatos ügyekben fennálló különös joghatóság — Nemleges megállapítási kereset (»negative Feststellungsklage«) — A lehetséges károkozó azon lehetősége, hogy az esetleges károsultat, a jogellenes károkozásért való felelősség hiányának megállapítása céljából, annak a helynek a bírósága előtt perelje, ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet”
A C-133/11. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Bundesgerichtshof (Németország) a Bírósághoz 2011. március 18-án érkezett, 2011. február 1-jei határozatával terjesztett elő az előtte
a Folien Fischer AG,
a Fofitec AG
és
a Ritrama SpA
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (első tanács),
tagjai: A. Tizzano tanácselnök, A. Borg Barthet, J.-J. Kasel, M. Safjan (előadó) és M. Berger bírák,
főtanácsnok: N. Jääskinen,
hivatalvezető: A. Impellizzeri tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2012. február 15-i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
— |
a Folien Fischer AG és a Fofitec AG képviseletében G. Jaekel Rechtsanwalt, |
— |
a Ritrama SpA képviseletében J. Petersen Rechtsanwalt, |
— |
a német kormány képviseletében T. Henze és J. Kemper, meghatalmazotti minőségben, |
— |
a francia kormány képviseletében G. de Bergues és B. Beaupère-Manokha, meghatalmazotti minőségben, |
— |
a holland kormány képviseletében C. Wissels és B. Koopman, meghatalmazotti minőségben, |
— |
a lengyel kormány képviseletében M. Szpunar, meghatalmazotti minőségben, |
— |
a portugál kormány képviseletében L. Inez Fernandes, meghatalmazotti minőségben, |
— |
a svájci kormány képviseletében D. Klingele, meghatalmazotti minőségben, |
— |
az Európai Bizottság képviseletében W. Bogensberger és M. Wilderspin, meghatalmazotti minőségben, |
a főtanácsnok indítványának a 2012. április 19-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 |
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet (HL 2001. L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.; helyesbítések: HL 2006. L 242., 6. o., HL 2011. L 124., 47. o.) 5. cikke (3) bekezdésének értelmezésére vonatkozik. |
2 |
E kérelmet a svájci székhelyű Folien Fischer AG (a továbbiakban: Folien Fischer) és a szintén a svájci székhelyű Fofitec AG (a továbbiakban: Fofitec), valamint az olaszországi székhelyű Ritrama SpA (a továbbiakban: Ritrama) közötti – a versenyjogba ütköző jogellenes károkozásért való felelősség hiányának megállapítására irányuló, nemleges megállapítási keresettel kapcsolatos – jogvita keretében terjesztették elő. |
Jogi háttér
3 |
A 44/2001 rendelet (2) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy e rendelet a belső piac megfelelő működésének érdekében „a polgári és kereskedelmi ügyekben az e rendelet hatálya alá tartozó tagállamok határozatainak gyors és egyszerű elismerése és végrehajtása céljából elengedhetetlenül [szükséges,] a joghatósági összeütközésre vonatkozó szabályok egységesítésére és az alaki követelmények egyszerűsítésére irányuló rendelkezések” bevezetését célozza. |
4 |
E rendelet (11) preambulumbekezdése szerint: „A joghatósági szabályoknak nagymértékben kiszámíthatóknak kell lenniük, és azt az elvet kell követniük, hogy a joghatóságot általában az alperes lakóhelye alapozza meg, és a joghatóságnak ezen az alapon mindenkor megállapíthatónak kell lennie, kivéve egyes pontosan meghatározott eseteket, amelyekben a per tárgya vagy a felek szerződéses szabadsága eltérő joghatósági okot kíván meg. A jogi személyek székhelyét a közös szabályok átláthatóságának fokozása és a joghatósági okok összeütközése elkerülése végett önállóan kell meghatározni.” |
5 |
Az említett rendelet (12) preambulumbekezdése a következőképpen szól: „Az alperes lakóhelyén kívül a bíróság és a per közötti szoros kapcsolaton alapuló vagylagos joghatósági okokat is meg kell állapítani az igazságszolgáltatás megbízható működésének előmozdítása érdekében.” |
6 |
Ugyanezen rendelet (15) preambulumbekezdése értelmében: „A harmonikus jogalkalmazás érdekében a párhuzamos eljárások lehetőségét el kell kerülni, és biztosítani kell, hogy ne hozzanak egymással összeegyeztethetetlen határozatot két tagállamban [...]” |
7 |
A 44/2001 rendelet (19) preambulumbekezdése szerint: „Biztosítani kell [az új tagállamoknak ezen egyezményhez való csatlakozásáról szóló egyezményekkel módosított, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és a határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27-i egyezmény (HL 1972. L 299., 32. o., a továbbiakban: Brüsszeli Egyezmény)] és e rendelet közötti folytonosságot, ennek érdekében átmeneti rendelkezéseket kell megállapítani. Ugyanez a folytonossági követelmény vonatkozik a Brüsszeli Egyezménynek a [...] Bírósága általi értelmezésére is.” |
8 |
A joghatóságra vonatkozó szabályok a 44/2001 rendelet II. fejezetében, a 2–31. cikkben találhatók. |
9 |
E rendelet 2. cikkének (1) bekezdése, amely a II. fejezet „Általános rendelkezések” című 1. szakaszában található, a következőképpen szól: „E rendelet rendelkezéseire is figyelemmel valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott tagállam bíróságai előtt perelhető.” |
10 |
A rendelet ugyanezen szakaszban található 3. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik: „Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállam bíróságai előtt kizárólag e fejezet 2–7. szakaszában megállapított rendelkezések alapján perelhető.” |
11 |
Ugyanezen rendelet 5. cikkének 3. pontja, amely a II. fejezet „Különös joghatóság” című 2. szakaszában található, a következőképpen szól: „Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban perelhető: [...]
|
12 |
A 44/2001 rendelet 27. cikke szerint: „(1) Amennyiben azonos jogalapból származó, azonos felek között folyamatban lévő eljárásokat különböző tagállamok bíróságai előtt indítottak, a később megkeresett bíróság az elsőként megkeresett bíróság joghatósága megállapításáig hivatalból felfüggeszti az eljárást. (2) Amennyiben az elsőként megkeresett bíróság joghatóságát állapítják meg, a később megkeresett bíróság ennek javára megállapítja saját joghatóságának hiányát.” |
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
13 |
A svájci székhelyű Folien Fischer laminált papírtermékek és öntapadó fóliák kifejlesztésével, előállításával és értékesítésével foglalkozik. Többek között Németországban forgalmaz végtelenített kártyaűrlapokat. |
14 |
A szintén svájci székhelyű és a Folien Fischer vállalkozáscsoporthoz tartozó Fofitec az iratok különösen valamely tagsági kártyával együtt történő átadására szolgáló űrlapokat, valamint e kártyaűrlapok anyagát oltalom alá helyező szabadalmak jogosultja. |
15 |
Az olaszországi székhelyű Ritrama különféle fajtájú laminátokat és többrétegű fóliákat fejleszt, gyárt és forgalmaz. |
16 |
2007. márciusi levelében a Ritrama arra hivatkozott, hogy a Folien Fischer forgalmazási politikája, valamint a szabadalmi licenciák megadásának megtagadása a versenyjoggal ellentétes. |
17 |
E levél kézhezvételét követően a Folien Fischer és a Fofitec nemleges megállapítási keresetet nyújtottak be a Landgericht Hamburghoz (Németország), annak megállapítása érdekében, hogy a Folien Fischer nem köteles véget vetni a kedvezmények és a forgalmazási szerződések megfogalmazása körében kialakított kereskedelmi gyakorlatának, és a Ritramát e kereskedelmi gyakorlat tekintetében sem megszüntetési, sem kártérítési igény nem illeti meg. A Folien Fischer és a Fofitec annak megállapítását is kérték, hogy a Fofitec nem köteles az őt megillető – az űrlapok előállítását és az űrlapok előállítására szolgáló alapokat oltalmazó – európai szabadalmak közül kettő vonatkozásában licenciát adni. |
18 |
E nemleges megállapítási kereset benyújtását követően a Ritrama és svájci székhelyű leányvállalata, a Ritrama AG szolgáltatás kikényszerítésére irányuló keresetet indított a Tribunale di Milano (Olaszország) előtt, úgy érvelve, hogy a Folien Fischer és a Fofitec versenyellenes magatartást tanúsított, valamint kártérítést és annak kamatait, illetve a Fofitec arra kötelezését kérve, hogy az érintett szabadalmakon kényszerlicenciát biztosítson. A Bíróság előtti tárgyalás során a Ritrama megerősítette, hogy ezt az eljárást felfüggesztették. |
19 |
A Landgericht Hamburg a Folien Fischer és a Fofitec által benyújtott nemleges megállapítási keresetet, mint elfogadhatatlant, elutasította. E bíróság ítéletét az Oberlandesgericht Hamburg (Németország) a fellebbezési eljárásban helybenhagyta. |
20 |
Az Oberlandsgericht Hamburg határozatában nem ismerte el a német bíróságok joghatóságát, mivel álláspontja szerint a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontjában foglalt jogellenes károkozásra vonatkozó joghatósági szabály nem alkalmazható a Folien Fischer és a Fofitec által benyújtott nemleges megállapítási keresetre, hiszen e kereset éppen annak megállapítását célozza, hogy semmilyen jogellenes károkozás nem történt. |
21 |
A Bundesgerichtshof, miután a Folien Fischer és a Fofitec hozzá fordult felülvizsgálati kérelmével, arra szeretne választ kapni, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontjában foglalt joghatósági szabály abban az esetben is alkalmazható-e, amikor egy potenciális kár okozója nyújt be nemleges megállapítási keresetet annak megállapítása érdekében, hogy az adott kár potenciális károsultja semmilyen igényt nem támaszthat a lehetséges jogellenes károkozásra tekintettel. E körülmények között a Bundesgerichtshof úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és az alábbi kérdést terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra: „Úgy kell-e értelmezni a [...] 44/2001 [...] rendelet 5. cikkének 3. pontját, hogy a jogellenes károkozással kapcsolatos ügyek tekintetében irányadó joghatósági ok az olyan nemleges megállapítási keresetre is alkalmazható, amelyben a potenciális károkozó arra hivatkozik, hogy a potenciális károsultat egy meghatározott történeti tényállásból eredően nem illetik meg a jogellenes károkozásból (a jelen ügyben: a versenyjogi rendelkezések megsértéséből) fakadó igények?” |
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
Az elfogadhatóságról
22 |
A Ritrama vitatja az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés relevanciáját az alapeljárás eldöntése szempontjából. A kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott 2007. márciusi levele nem hivatalos felszólítást jelentett, hanem csupán a nézeteltérések tisztázását szolgáló tárgyalásokra szóló felhívást. Az említett levél nem nyújt megfelelő eljárási alapot vagy megfelelő okot az alapeljárás alperesének perbevonására, a Folien Fischernek és a Fofitecnek tehát egyáltalán nincs perindítási joga. |
23 |
A Ritrama úgy érvel továbbá, hogy tekintettel arra, hogy nem áll versenyben a Folien Fischerrel és a Fofiteckel Németországban, az eljárásjog értelmében a vitatott jogellenes cselekményt nem követhették el e tagállamban. Következésképpen a német bíróságok nem alapíthatják joghatóságukat a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontjára. |
24 |
E tekintetben meg kell állapítani egyfelől, hogy a Ritrama a Folien Fischernek és a Fofitecnek a kérdést előterjesztő bíróság előtti eljáráshoz fűződő érdekét kívánja kétségbe vonni, és vitatja az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés relevanciáját. Amint a Bíróság már kimondta, kizárólag a kérdést előterjesztő bíróság rendelkezik hatáskörrel az előterjesztett jogvita tényállásának megállapítására és megítélésére, valamint a nemzeti jog értelmezésére és alkalmazására (lásd a C-11/07. sz., Eckelkamp és társai ügyben 2008. szeptember 11-én hozott ítélet [EBHT 2008., I-6845. o.] 32. pontját, valamint a C-165/09-C-167/09. sz., Stichting Natuur en Milieu és társai egyesített ügyekben 2011. május 26-án hozott ítélet [EBHT 2011., I-4599. o.] 47. pontját). |
25 |
Másfelől mindenesetre az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a nemzeti bíróság feladata, hogy az előtte folyamatban lévő ügy sajátosságaira figyelemmel megítélje mind az előzetes döntéshozatal szükségességét ítéletének meghozatala szempontjából, mind pedig a Bíróság elé terjesztendő kérdések jelentőségét (a C-439/08. sz. VEBIC-ügyben 2010. december 7-én hozott ítélet [EBHT 2010., I-12471. o.] 41. pontja, valamint a C-118/11. sz. Eon Aset Menidjmunt ügyben 2012. február 16-án hozott ítélet 76. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
26 |
A Bíróság csak akkor utasíthatja el a határozathozatalt a nemzeti bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről, ha a közösségi jog kért értelmezése nyilvánvalóan nem áll kapcsolatban az alapjogvita tényeivel vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azon ténybeli és jogi körülmények, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a feltett kérdésekre hasznos módon válaszolhasson (lásd különösen a C-188/10. és C-189/10. sz., Melki és Abdeli egyesített ügyekben 2010. június 22-én hozott ítélet [EBHT 2010., I-5667. o.] 27. pontját, valamint a C-41/11. sz., Inter-Environnement Wallonie és Terre wallonne ügyben 2012. február 28-án hozott ítélet 35. pontját). |
27 |
Márpedig a jelen esetben nem ez a helyzet, mivel a kérdést előterjesztő bíróság világosan megjelölte az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés feltevésének okait, és e bíróság számára az előtte folyamatban lévő jogvita elbírálásához szükséges az e kérdésre adott válasz. |
28 |
E körülmények között az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet elfogadhatónak kell minősíteni. |
Az ügy érdeméről
29 |
Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy úgy kell-e értelmezni a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontját, hogy e rendelkezés hatálya alá tartozik a jogellenes károkozásért való felelősség hiányának megállapítására irányuló, nemleges megállapítási kereset is. |
Előzetes észrevételek
30 |
Először is emlékeztetni kell egyrészről arra, hogy a 44/2001 rendelet rendelkezéseit önálló módon, e rendelet rendszerére és célkitűzéseire figyelemmel kell értelmezni (lásd többek között a C-189/08. sz. Zuid-Chemie-ügyben 2009. július 16-án hozott ítélet [EBHT 2009., I-6917. o.] 17. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a C-509/09. és C-161/10. sz., eDate Advertising és Martinez egyesített ügyekben 2011. október 25-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-10269. o.] 38. pontját). |
31 |
Másrészről, mivel a 44/2001 rendelet a tagállamok viszonyában a Brüsszeli Egyezmény helyébe lépett, a Bíróság által az ezen egyezmény rendelkezéseire vonatkozóan adott értelmezés az említett rendelet rendelkezéseire is érvényes, amennyiben ezen jogszabályok rendelkezései egyenértékűnek tekinthetők (a fent hivatkozott Zuid-Chemie-ügyben hozott ítélet 18. pontja, valamint a fent hivatkozott eDate Advertising és Martinez egyesített ügyekben hozott ítélet 39. pontja). |
32 |
Márpedig a 44/2001 rendeletnek a jelen ügyben irányadó rendelkezései – azaz az 5. cikk 3. pontja és a 27. cikk – a Brüsszeli Egyezmény rendelkezéseivel megegyező rendszert tükröznek, ezenkívül azok szövege majdnem azonos. Az így megállapított egyenértékűségre tekintettel a 44/2001 rendelet (19) preambulumbekezdésének megfelelően biztosítani kell a két jogszabály értelmezése közötti folyamatosságot (lásd a fent hivatkozott Zuid-Chemie-ügyben hozott ítélet 19. pontját). |
33 |
Másodszor emlékeztetni kell arra, hogy egyfelől a 44/2001 rendelet célja tehát a jogbiztonság megteremtése, amely az Európai Unióban letelepedett személyek jogi védelmének megerősítésében nyilvánul meg, egyszerre lehetővé téve mind a felperesnek, hogy könnyen azonosíthassa, mely bíróság előtt indíthat keresetet, mind pedig az alperesnek, hogy ésszerűen kiszámíthassa, mely bíróság előtt indítható ellene kereset (lásd különösen a C-533/07. sz., Falco Privatstiftung és Rabitsch ügyben 2009. április 23-án hozott ítélet [EBHT 2009., I-3327. o.] 22. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a C-327/10. sz. Hypoteční-banka ügyben 2011. november 17-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-11543. o.] 44. pontját). |
34 |
Másfelől a 44/2001 rendelet különös joghatóságra vonatkozó rendelkezéseit a rendelet (12) preambulumbekezdésével összhangban a gondos igazságszolgáltatás megkönnyítésének célkitűzésére figyelemmel kell értelmezni. |
35 |
E megfontolások fényében kell a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontját értelmezni. |
A 44/2001 rendelet 5. cikke 3. pontjának hatálya
36 |
Meg kell jegyezni, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikke 3. pontjának szövege szerint az e rendelkezés tárgyát képező különös joghatósági szabály általánosan „jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel” kapcsolatos. E megfogalmazás alapján tehát nem zárható eleve ki az említett rendelkezés hatálya alól a nemleges megállapítás kereset. |
37 |
Egyébiránt állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az alperes lakóhelye szerinti bíróság joghatóságának elvétől eltérést jelentő, a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontjában meghatározott különös joghatósági szabály alapja a különösen szoros kapcsolat léte a jogvita és a káresemény bekövetkezésének vagy esetleges bekövetkezésének helye szerinti bíróságok között, ami a gondos igazságszolgáltatásra és a hatékony eljárásszervezésre tekintettel igazolja a joghatóság ez utóbbiak számára való biztosítását (lásd a fent hivatkozott Zuid-Chemie-ügyben hozott ítélet 24. pontját, valamint a fent hivatkozott eDate Advertising és Martinez egyesített ügyekben hozott ítélet 40. pontját). |
38 |
Ugyanis a jogellenes károkozással kapcsolatos ügyekben a jogvita tárgyához való közelsége és a könnyebb bizonyításfelvétel miatt rendszerint a káresemény bekövetkezésének vagy esetleges bekövetkezésének helye szerinti bíróság a legalkalmasabb a határozathozatalra (lásd ebben az értelemben a C-167/00. sz. Henkel-ügyben 2002. október 1-jén hozott ítélet [EBHT 2002., I-8111. o.] 46. pontját, valamint a fent hivatkozott Zuid-Chemie-ügyben hozott ítélet 24. pontját). |
39 |
Emlékeztetni kell arra is, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontjában található „azon hely, ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet” kifejezés magában foglalja egyrészt azt a helyet, ahol a kár, másrészt azt a helyet, ahol a kárt okozó esemény bekövetkezett, ezért a felperes választásától függően az alperes perelhető mind az egyik, mind a másik hely szerinti bíróság előtt (a C-523/10. sz. Wintersteiger-ügyben 2012. április 19-én hozott ítélet 19. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
40 |
Ennélfogva a nemzeti bíróságnak meg kell állapítania e két kapcsoló elv egyikének fennállását ahhoz, hogy megállapíthassa joghatósága fennállását jogellenes károkozásra, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekményre vagy ilyen cselekményből fakadó igényre vonatkozó jogvita elbírálására. |
41 |
Meg kell tehát határozni, hogy a nemleges megállapítási kereset sajátosságától függetlenül, az ilyen kereset elbírálására megállapítható-e joghatóság a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontjában meghatározott feltételek alapján. |
42 |
E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a nemleges megállapítási kereset sajátossága azon alapul, hogy a felperes az alperes számára kártérítési jogosultságot eredményező felelősség feltételei fennállása hiányának megállapítását kéri. |
43 |
Ebben az összefüggésben, amint a főtanácsnok indítványa 46. pontjában kifejtette, a nemleges megállapítási kereset tehát a jogellenes károkozással kapcsolatos ügyekben megszokott szerepek felcserélődésével jár, hiszen itt a felperes egy jogellenes károkozásból eredő kötelem potenciális adósa, míg az alperes e cselekmény állítólagos károsultja. |
44 |
Ugyanakkor a szerepek e felcserélődése nem zárja ki a nemleges megállapítási keresetet a 44/2001 rendelet 5. cikke 3. pontjának hatálya alól. |
45 |
E rendelkezésnek a jogi fórum előreláthatóságára és a jogbiztonságra irányuló célkitűzései, melyekre az ítélkezési gyakorlat több ízben emlékeztetett (lásd legutóbb a C-292/10. sz. G-ügyben 2012. március 15-én hozott ítélet 39. pontját és a fent hivatkozott Wintersteiger-ügyben hozott ítélet 23. pontját), nem vonatkoznak sem a felperes és alperes szerepének felcserélődésére, sem egyik vagy másik védelmére. |
46 |
Közelebbről, a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontja nem ugyanazt a célt követi, mint az ugyanezen rendelet II. fejezete 3–5. szakaszában található joghatósági szabályok, melyek a gyengébb félnek kívánnak fokozott védelmet biztosítani (lásd e tekintetben a C-111/09. sz. ČPP Vienna Insurance Group ügyben 2010. május 20-án hozott ítélet [EBHT 2010., I-4545. o.] 30. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). |
47 |
Következésképpen, amint arra a Folien Fischer és a Fofitec, a német, francia, holland és portugál kormány, valamint az Európai Bizottság helyesen hivatkozik, az említett 5. cikk 3. pontja alkalmazásának nem feltétele, hogy az állítólagos károsult indítson keresetet. |
48 |
Jóllehet a nemleges megállapítási keresetet benyújtó érdekei eltérnek annak az érdekeitől, aki annak megállapítására irányuló keresetet nyújt be, hogy az alperes felelős adott kárért, és kártérítésre kötelezését kéri. Ugyanakkor a bíróság által elvégzendő vizsgálat mindkét esetben lényegében ugyanazokra a ténybeli és jogi elemekre vonatkozik. |
49 |
Egyébiránt a C-406/92. sz. Tatry ügyben 1994. december 6-án hozott ítélet (EBHT 1994., I-5439. o.) – a többek között a Brüsszeli Egyezmény perfüggőségre vonatkozó 21. cikkének, mely jelenleg a 44/2001 rendelet 27. cikke, értelmezésével kapcsolatos – 45. pontjából kitűnik, hogy azonos a jogalapja és azonos a tárgya az alperesnek adott kárért való felelőssége megállapítására és e címen kártérítés fizetésére kötelezésére irányuló keresetnek és ugyanezen alperesnek adott kárért való felelőssége hiányának megállapítására irányuló keresetének. |
50 |
Meg kell továbbá állapítani, hogy a joghatóság vizsgálatának szakaszában a bíróság nem értékeli a nemleges megállapítási kereset elfogadhatóságát vagy megalapozottságát a nemzeti jog szabályai szerint, hanem kizárólag a bíróság államával fennálló kapcsoló elveket azonosítja, melyek a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontja értelmében igazolhatják joghatóságát. |
51 |
E körülmények között a nemleges megállapítási keresetnek a jelen ítélet 42. pontjában hivatkozott sajátossága nem befolyásolja azt a vizsgálatot, amelyet a nemzeti bíróságnak kell elvégeznie ahhoz, hogy megállapíthassa joghatósága fennállását jogellenes károkozásra, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekményre vagy ilyen cselekményből fakadó igényre vonatkozó jogvita elbírálására, mivel az kizárólag a bíróság államával fennálló kapcsoló elv létének megállapítására vonatkozik. |
52 |
Ennélfogva, amennyiben a nemleges megállapítási keresetben szóban forgó tényezők igazolhatják a jelen ítélet 39. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében az azon állammal fennálló kapcsolatot, ahol akár a kár, akár a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet, a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontja címén e jogvita elbírálására e két hely egyikének bírósága helyesen megállapíthatja joghatóságát, függetlenül attól, hogy az említett keresetet a jogellenes károkozás állítólagos károsultja, vagy az e jogellenes károkozásból eredő kötelem potenciális adósa nyújtotta-e be. |
53 |
Ezzel ellentétben, amennyiben a bíróság nem tudja a bíróság államában azonosítani a jelen ítélet 39. pontjában hivatkozott két kapcsoló elv egyikét sem, nem állapíthatja meg joghatóságát a 44/2001 rendelet 5. cikke 3. pontja célkitűzéseinek megsértése nélkül. |
54 |
Fentiekből következik, hogy a nemzeti bíróságok joghatóságának megállapításához nem zárható ki a 44/2001 rendelet 5. cikke 3. pontjának hatálya alól a nemleges megállapítási kereset. |
55 |
Következésképpen az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontját úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezés hatálya alá tartozik a jogellenes károkozásért, illetve a jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekményért való felelősség hiányának megállapítására irányuló nemleges megállapítási kereset. |
A költségekről
56 |
Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg. |
A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott: |
A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet 5. cikkének 3. pontját úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezés hatálya alá tartozik a jogellenes károkozásért, illetve a jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekményért való felelősség hiányának megállapítására irányuló nemleges megállapítási kereset. |
Aláírások |
( *1 ) Az eljárás nyelve: német.