—

a Deutsches Weintor eG képviseletében H. Eichele és B. Goebel Rechtsanwälte,

—

a Land Rheinland-Pfalz képviseletében C. Grewing, meghatalmazotti minőségben,

—

a cseh kormány képviseletében M. Smolek és D. Hadroušek, meghatalmazotti minőségben,

—

az észt kormány képviseletében M. Linntam, meghatalmazotti minőségben,

—

a francia kormány képviseletében G. de Bergues, B. Cabouat és R. Loosli-Surrans, meghatalmazotti minőségben,

—

a magyar kormány képviseletében Fehér M. Z. és Szíjjártó K., meghatalmazotti minőségben,

—

a finn kormány képviseletében H. Leppo, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Parlament képviseletében I. Anagnostopoulou és E. Waldherr, meghatalmazotti minőségben,

—

a Európai Unió Tanácsa képviseletében M. Simm, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében L. Pignataro-Nolin és S. Grünheid, meghatalmazotti minőségben,

1

A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2010. február 9-i 116/2010/EU bizottsági rendelettel (HL L 37., 16. o.; helyesbítés: HL L 285., 40. o., és HL L 36., 20. o.) módosított, az élelmiszerekkel kapcsolatos, tápanyag összetételre és egészségre vonatkozó állításokról szóló, 2006. december 20-i 1924/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 404., 9. o.; helyesbítés: HL L 12., 3. o.) (a továbbiakban: 1924/2006 rendelet) 2. cikke (2) bekezdése 5. pontjának és 4. cikke (3) bekezdése első albekezdésének értelmezésére vonatkozik. A kérelem érinti továbbá e rendelkezések érvényességét az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 16. cikkének (1) bekezdésére és 16. cikkére tekintettel.

2

A kérelmet az egyrészről egy német borászati szövetkezet, a Deutsches Weintor eG (a továbbiakban: Deutsches Weintor) és másrészről a Rajna-vidék–Pfalz tartományban az alkoholtartalmú italok reklámozásának a felügyeletét ellátó hatóság között folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, melynek tárgya egy bor „könnyen emészthetőként” való minősítése, ami csökkentett savasságára utal.

3

Az 1924/2006 rendelet (1), (2), (3), (5), (10), (14), (15), (16) és (18) preambulumbekezdésének szövege a következő:

[…]

[...]

[…]

[...]

4

Az 1924/2006 rendelet tárgyát és hatályát annak 1. cikke a következőképpen határozza meg:

„(1)   E rendelet összehangolja a tagállamok azon törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseit, amelyek az élelmiszereken alkalmazott, tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állításokra vonatkoznak, a belső piac hatékony működésének érdekében, magas szintű fogyasztóvédelem biztosítása mellett.

(2)   Ezt a rendeletet a kereskedelmi kommunikációban – a végső fogyasztónak ilyen formában szolgáltatott élelmiszerek címkézésén, megjelenítésén vagy reklámjában – szereplő, tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állítások tekintetében kell alkalmazni.

[...]”

5

Az 1924/2006 rendelet 2. cikke a következő fogalommeghatározásokat írja elő:

„(1)   E rendelet alkalmazásában:

[...]

(2)   Ezenkívül a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

[…]

[…]”

6

Az 1924/2006 rendelet II. fejezete (3–7. cikk) meghatározza a tápanyag-összetételre és az egészségre vonatkozó állítások alkalmazásának általános feltételeit.

7

Az 1924/2006 rendeletnek a „Valamennyi állításra vonatkozó általános elvek” című 3. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állításokat csak akkor lehet a Közösségen belül forgalomba hozott élelmiszerek címkézésén, megjelenítésén vagy reklámjában alkalmazni, amennyiben az adott állítások megfelelnek e rendelet előírásainak.

A 2000/13/EK és a 84/450/EGK irányelv sérelme nélkül, a tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állítások alkalmazása:

[…]”

8

Az 1924/2006 rendeletnek „A tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állítások alkalmazásának feltételei” címet viselő 4. cikke a (3) bekezdésében a következőket írja elő:

„Több mint 1,2 térfogatszázalék alkoholt tartalmazó italokon nem közölhetők egészségre vonatkozó állítások.

Ami a tápanyag-összetételre vonatkozó állításokat illeti, az 1,2 térfogatszázaléknál több alkoholt tartalmazó italok esetén csak az alacsony alkoholszintet feltüntető tápanyag-összetételre vonatkozó állítások, vagy az alkoholszint csökkentésére, illetve energiatartalom csökkentésére vonatkozó állítások megengedettek.”

9

E rendelet 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja, mely az általános feltételekre vonatkozik, a következőket írja elő:

(„1)   A tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állítások alkalmazása csak a következő feltételek teljesülése esetén megengedett:

10

Az említett rendeletnek „Az állítások tudományos alátámasztása” című 6. cikke az (1) bekezdésében a következőket írja elő:

„A tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állításokat általánosan elfogadott tudományos bizonyítékokra kell alapozni, és azokkal kell alátámasztani.”

11

Az 1924/2006 rendelet IV. fejezetében foglalt 10–19. cikkek az egészségre vonatkozó állítosokat érintően különöse rendelkezéseket írnak elő.

12

A rendelet 10. cikkének (1) és (3) bekezdése, mely a különös feltételekre vonatkozik, a következőket írja elő:

„(1)   Tilos az egészségre vonatkozó állítások alkalmazása, kivéve ha azok a II. fejezetben foglalt általános követelményeknek és az e fejezetben foglalt különös követelményeknek megfelelnek, ha azokat e rendelettel összhangban engedélyezik, és ha azok a 13. és 14. cikkben meghatározott engedélyezett állítások listáján szerepelnek.

[...]

(3)   A tápanyag vagy az élelmiszer – általában az egészségre vagy az egészséggel kapcsolatos jó közérzetre gyakorolt – általános, nem részletezett kedvező hatásaira való hivatkozás csak akkor közölhető, ha azt a 13. vagy 14. cikkben meghatározott listában szereplő egészségre vonatkozó egyedi állítás is kíséri.”

13

A Deutsches Weintor borászati szövetkezet, melynek székhelye a Rajna-vidék–Pfalz tartománybeli Ibesheimben (Németország) található. A szövetkezet Dornfelder és Grauer/Weißer Burgunder szőlőfajtákból nyert, „Edition Mild” („Lágy változat”) megjelöléssel és az „enyhén savas” kiegészítő felirattal ellátott borokat forgalmaz. A címkén különösen a következők szerepelnek: „A bor különleges, a savasságot biológiai úton csökkentő, LO3-kímélő eljárásunk (LO3 Schonverfahren zur biologischen Säurereduzierung) alkalmazása útján válik lággyá”. A borosüvegek gyűrűjén található címkén az „Edition Mild bekömmlich” (Könnyen emészthető lágy változat) felirat szerepel. Az árlista a bort az „Edition Mild – sanfte Säure/bekömmlich” („Lágy változat – enyhén savas / könnyen emészthető”) megjelöléssel tünteti fel.

14

Az alkoholtartalmú italok forgalmazásának felügyeletét Rajna-vidék–Pfalz tartományban ellátó hatóság kifogásolta a „könnyen emészthető” megjelölés alkalmazását azzal az indokkal, hogy az az 1924/2006 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének 5. pontja értelmében „egészségre vonatkozó állításnak” minősül, mely e rendelet 4. cikke (3) bekezdésének első albekezdése értelmében alkoholtartalmú italok vonatkozásában nem megengedett.

15

A felek között vita áll fenn azt illetően, hogy az, hogy a bort érintő „könnyen emészthető” megjelöléshez az enyhe savasságára való hivatkozás kapcsolódik, az 1924/2006 rendelet 4. cikke (3) bekezdése első albekezdésének értelmében „egészségre vonatkozó állításnak” minősül-e, amely az alkoholtartalmú italok tekintetében meg van tiltva.

16

A Deutsches Weintor a Verwaltungsgericht (közigazgatási bíróság) előtt keresetet indított, melyben kérelmezte annak megállapítását, hogy az érintett borok csomagolásán és reklámozását érintően jogosult a „könnyen emészthető” megjelölést alkalmazni.

17

A Deutsches Weintor a kérelmének alátámasztása végett lényegében egyrészt arra hivatkozik, hogy a „könnyen emészthető” megjelölés semmilyen módon nem kapcsolódik az egészséghez, és csupán az általános jó közérzetre vonatkozik. Másrészt a Deutsches Weintor azzal érvel, hogy az 1924/2006 rendelet hatálya nem terjed ki az olyan megjelölésekre, amelyeket hagyományosan élelmiszerfajták vagy italfajták olyan sajátosságának jelzésére használnak, amely hatással lehet az általános jó közérzetre – például az „emésztéssegítő” megjelölés az emésztésre jótékony hatást gyakorló italok esetében. Álláspontja szerint ezért az egészségre vonatkozó állítások fogalmát megszorítóan kell értelmezni, és azt a kérdéses élelmiszer által előidézett hosszú távú hatásokra kell korlátozni.

18

A Verwaltungsgericht e keresetet a 2009. április 23-i ítéletében elutasította. Az ezen ítélettel szemben benyújtott fellebbezést az Oberverwaltungsgericht Rheinland-Pfalz (a Rajna-vidék–Pfalz tartománybeli legfelsőbb közigazgatási bíróság) 2009. augusztus 19-i ítéletében elutasította.

19

A fellebbezés ügyében eljáró bíróság megállapította, hogy az „egészségre vonatkozó állítás” fogalma mindenképpen felöleli az élelmiszer által a fogyasztó szervezetére és annak működésére gyakorolt hatásokat. A bor „könnyen emészthető” megjelöléssel való ellátása kapcsolatot hoz létre az emberi test folyamataival, és összefügg az egészséghez kapcsolódó általános jó közérzettel. E megjelöléshez olyan szinonim kifejezések társíthatók, mint az „egészséges”, „könnyen emészthető”, vagy „gyomorkímélő”.

20

Az említett bíróság álláspontja szerint ez a szempont a bor fogyasztása szempontjából bizonyos jelentőséggel bír, mivel azzal gyakran fejfájást és gyomorbántalmakat hoznak összefüggésbe. A bornak adott esetben egyenesen az emberi szervezetet károsító hatást is tulajdoníthatnak, és függőség kialakulásához is vezethet. A „könnyen emészthető” kifejezésnek a savasság csökkentését szolgáló különleges eljárásra és az enyhe savasságra való hivatkozással való összekapcsolása a fogyasztó tudatában összefüggést teremt a bor és a borfogyasztással az emésztés tekintetében részben együtt járó káros hatások hiánya között.

21

Az alapügy felperese e határozattal szemben jogkérdésre vonatkozó fellebbezést nyújtott be a Bundesverwaltungsgerichthez.

22

A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint az „egészségre vonatkozó állításnak” az alacsonyabb szinteken eljáró bíróságok által alkalmazott tág értelmezése tekintetében kétségek merülnek fel. Álláspontja szerint a valamennyi élelmiszerre jellemző közös funkcióra tekintettel, amely tápanyagoknak és más anyagoknak az emberi szervezet számára történő biztosításában áll, a testfunkciók puszta átmeneti fenntartására vagy az egészséghez kapcsolódó általános jó közérzetre való hivatkozás nem elegendő az 1924/2006 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének 5. pontja értelmében az egészséghez való kapcsolódás megalapozásához.

23

A Bundesverwaltungsgericht véleménye szerint ezzel szemben úgy tűnik, hogy bizonyos elemek arra utalnak, hogy az „egészségre vonatkozó állításként” való minősítés csak akkor indokolt, ha a fizikai állapotra vagy a közérzetre gyakorolt hosszabb távú, tartós hatások leírásáról van szó, és nem csupán az anyagcsere-folyamatokra gyakorolt – a szervezetet és ezáltal a tulajdonképpeni egészségi állapotot érintetlenül hagyó – mulandó hatásokról van szó.

24

A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint az alapügy felperese által forgalmazott borok könnyű emészthetőségére való hivatkozás pusztán azt az állítást foglalja magában, hogy a bor az emésztés során nem okoz gyomorbántalmat, illetve csekélyebb mértékű gyomorbántalmat okoz annál, mint amelyre az ilyen fajtájú és minőségű bor esetében egyébként számítani lehet. A Bundesverwaltungsgericht részéről ezenfelül kételyek merültek fel azt illetően, hogy az egészségi állapot javítására lehet-e következtetni önmagában abból, hogy valamely élelmiszer az azonos csoportba tartozó hasonló termékeknél kevésbé káros az egészségre.

25

Végezetül a Bundesverwaltungsgericht kételyeknek ad hangot annak a kérdését illetően, hogy az egészségre vonatkozó állításoknak a bor tekintetében fennálló tilalma összeegyeztethető-e a foglalkozás megválasztásának és a vállalkozásnak a szabadságával, melyek alapjogok, hiszen a bor termelője vagy forgalmazója számára így még abban az esetben is tilos arra hivatkozni, hogy a terméke annak enyhe savassága miatt könnyen emészthető, ha ez az állítás igaz.

26

Ezen körülmények között a Bundesverwaltungsgericht úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

27

A kérdést előterjesztő bíróság az első két kérdésével, amelyeket együttesen célszerű vizsgálni, lényegében arra vár választ, hogy az 1924/2006 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének első albekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy az „egészségre vonatkozó állítás” kifejezés magában foglalja az olyan megjelölést, mint a „könnyen emészthető”, melyhez valamely általánosan károsnak vélt anyag csökkentett mennyiségére vonatkozó hivatkozás kapcsolódik.

28

Az 1924/2006 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének 5. pontja az „egészségre vonatkozó állítást” úgy határozza meg, hogy az „bármely olyan állítás, amely kijelenti, sugallja vagy sejteti, hogy az adott élelmiszer, élelmiszercsoport vagy annak valamely alkotóeleme és az egészség között összefüggés van”.

29

Ezenfelül az 1924/2006 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja előírja, hogy az egészségre vonatkozó állítás alkalmazása csak akkor megengedett, ha általánosan elfogadott tudományos bizonyítékok igazolják, hogy az állítás tárgyát képező tápanyag vagy egyéb anyag jelenléte, hiánya vagy csökkentett mennyisége az élelmiszerben vagy élelmiszercsoportban bizonyítottan kedvező táplálkozási vagy élettani hatással bír.

30

Az alapjogvita keretében az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések a bort érintik. Tekintettel arra, hogy a bor beletartozik a több mint 1,2 térfogatszázalék alkoholt tartalmazó italok csoportjába, először is hangsúlyozni kell, hogy az 1924/2006 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének első albekezdése értelmében az uniós jogalkotó kivétel nélkül valamennyi „egészségre vonatkozó állítást” tiltani kívánt.

31

A jelen ügyben a vitatott állítás azt sugallja, hogy a szóban forgó bor a csökkentett savasságra tekintettel jól emészthető, illetve az emésztés szempontjából kedvező hatású. Ez a bor tehát kedvező táplálkozási vagy élettani hatással bír.

32

Nem vitatott, hogy az emésztés, mivel az élelmiszer egyszeri beviteléhez kapcsolódik, olyan élettani folyamatnak tekinthető, amely jellegénél fogva az időben korlátozott, és kizárólag átmeneti, mulandó hatásokat vált ki.

33

Ezen megállapításból kiindulva a kérdést előterjesztő bíróságban az a kérdés merült fel, hogy az olyan megjelölés, mint a „könnyen emészthető”, egészségre vonatkozó állításnak minősülhet-e még akkor is, ha az nem utal arra, hogy azok a kedvező táplálkozási vagy élettani hatások, amelyeket a kérdéses bor kiválthat, a fizikai állapot tartós javulásához vezetnek.

34

E tekintetben az 1924/2006 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének 5. pontjából az következik, hogy az említett rendelet értelmében az „egészségre vonatkozó állítást” az az összefüggés határozza meg, amelynek egyrészt az élelmiszer vagy annak valamely alkotóeleme, másrészt pedig az egészség között kell fennállnia. Meg kell azonban állapítani, hogy ez a meghatározás nem pontosítja sem azt, hogy ezen összefüggésnek közvetlen vagy közvetett jellegűnek kell-e lennie, sem azt, hogy annak milyen intenzitással vagy tartammal kell rendelkeznie. E körülmények között az „összefüggés” kifejezést tágan kell értelmezni.

35

Az „egészségre vonatkozó állítás” fogalmának tehát egyrészt nemcsak egy olyan összefüggést kell magában foglalnia, amely az egészségi állapotnak a valamely élelmiszer fogyasztásának eredményeképpen előálló javulására utal, hanem minden olyan összefüggést, amely az egészségre gyakorolt negatív vagy káros hatásoknak az e fogyasztással járó, vagy adott esetben azt követő hiányára vagy a csökkenésére, és következésképpen a jó egészségi állapotnak az említett, esetlegesen káros fogyasztás ellenére való puszta megőrzésére utal.

36

Az egészségre vonatkozó állítás fogalma másrészt nemcsak az élelmiszer adott mennyiségének az egyszeri fogyasztása által okozott hatásokat foglalja magában, mely fogyasztás általában csupán átmeneti és mulandó hatások kiváltására alkalmas, hanem azokat a hatásokat is, amelyeket az ezen élelmiszernek az ismétlődő, rendszeres, sőt gyakori fogyasztása okoz, amely ezzel szemben nem szükségszerűen jár kizárólag átmeneti és mulandó hatásokkal.

37

Amint ugyanis az 1924/2006 rendelet (1) és (10) preambulumbekezdésének az együttes olvasatából következik, el kell ismerni, hogy az azon élelmiszereket reklámozását biztosító állítások, amelyeken az ilyen állítások szerepelnek, orientálják a fogyasztók döntéseit azáltal, hogy az egészséghez kapcsolódó táplálkozástani vagy élettani, vagy más jellegű kedvező hatásra hivatkoznak. Ezek a döntések közvetlenül befolyásolják azoknak a különböző tápanyagoknak vagy egyéb anyagoknak az összmennyiségét, amelyeket a fogyasztók az elfogyasztásra kiválasztanak, amely tehát igazolja az említett rendelet által az ezen állítások használatát érintően előírt korlátozásokat.

38

Következésképpen a jelen vizsgálat keretében figyelembe kell venni az élelmiszer ismétlődő és hosszú távú fogyasztásának a fizikai állapot tekintetében okozott átmeneti és múlandó hatásait, valamint kumulatív hatásait is.

39

A jelen ügyben a vitatott megjelölés, mivel azt sugallja, hogy a bor könnyen felszívódik és könnyen emészthető, különösen arra utal, hogy a bor az emésztőrendszer, tehát az emberi test egy része számára nem okoz kárt, vagy csak kismértékű kárt okoz, és e rendszer állapota viszonylag ép és érintetlen marad még az ismétlődő fogyasztás, tehát kumulált mennyiségek hosszú távon át való fogyasztása esetén is, mivel a bort csökkentett savasság jellemzi.

40

A kérdéses állítás ezzel alkalmas arra, hogy tartós kedvező élettani hatást sugalljon, amely az emésztőrendszer jó állapotának a megőrzésében áll, ellentétben más borokkal, amelyek tekintetében az a feltételezés áll fenn, hogy kumulált fogyasztásuk tartós negatív hatásokat gyakorol az emésztőrendszerre, és következésképpen az egészségre.

41

A fenti megfontolásokra tekintettel az első két kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1924/2006 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének első albekezdését úgy kell értelmezni, hogy az „egészségre vonatkozó állítás” kifejezés magában foglalja az olyan megjelölést, mint a „könnyen emészthető”, melyhez valamely általánosan károsnak vélt anyag csökkentett mennyiségére vonatkozó hivatkozás kapcsolódik.

42

A kérdést előterjesztő bíróság a harmadik kérdésével lényegében arra vár választ, hogy összeegyeztethető-e az EUSZ 6. cikk (1) bekezdésének első albekezdésével az, hogy az 1924/2006 rendelet még abban az esetben is abszolút módon tiltja a bortermelők és a borforgalmazók számára, hogy olyan típusú állítást alkalmazzanak, mint amely az alapügy tárgyát képezi, ha ez az állítás önmagában igaz.

43

Az EUSZ 6. cikk (1) bekezdésének első albekezdése szerint az Európai Unió elismeri a Chartában foglalt jogokat, szabadságokat és elveket, és a Charta ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések.

44

A kérdéses tilalom tekintetében releváns alapvető jogok tekintetében a kérdést előterjesztő bíróság a Charta 15. cikkének (1) bekezdésére hivatkozik, amely szerint mindenkinek joga van a munkavállaláshoz és szabadon választott vagy elfogadott foglalkozás gyakorlásához, valamint e Charta 16. cikkére, amely biztosítja a vállalkozás szabadságát.

45

Figyelembe kell venni azonban a Charta 35. cikkének második mondatát is, amely előírja, hogy valamennyi uniós politika és tevékenység meghatározása és végrehajtása során biztosítani kell az emberi egészségvédelem magas szintjét. Amint ugyanis az az 1924/2006 rendelet (1) és (18) preambulumbekezdéséből kitűnik, az egészségvédelem e rendelet legfőbb céljai között szerepel.

46

E körülmények között az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló állításokra vonatkozó abszolút tilalomnak az összeegyeztethetőségét nemcsak a foglalkozás megválasztásának és a vállalkozásnak a szabadságára tekintettel, hanem az egészségvédelemre tekintettel is vizsgálni kell.

47

Ebből következően ezt az értékelést a közösségi jogrend által védett különböző jogok, valamint az e jogok közötti igazságos egyensúly védelméhez kapcsolódó követelmények szükségszerű összeegyeztetésének a tiszteletben tartása mellett kell elvégezni (lásd ebben az értelemben a C-275/06. sz. Promusicae-ügyben 2008. január 29-én hozott ítélet [EBHT 2008., I-271. o.] 65. és 66. pontját).

48

Elsőként az egészségvédelem tekintetében hangsúlyozni kell, hogy a függőség és a visszaélés azon veszélyére, valamint azokra a bonyolult káros hatásokra tekintettel, amelyek az alkoholfogyasztáshoz kapcsolódóan megmutatkoztak, különösen sértve a súlyos betegségek kialakulását, az alkoholtartalmú italok az élelmiszerek olyan különleges csoportjának minősülnek, amelyre különösen szigorú szabályozás vonatkozik.

49

E tekintetben a Bíróság számos alkalommal elismerte, hogy azok az intézkedések, amelyek a túlzott alkoholfogyasztás elleni küzdelem céljából korlátozzák az alkoholtartalmú italok reklámozását, közegészségügyi megfontolásokon alapulnak, és a közegészség védelme, amint az az EUMSZ 9. cikkből is következik, az Európai Unió által elismert közérdekű célnak minősül, amely adott esetben igazolhatja valamely alapvető szabadságnak a korlátozását (lásd ebben az értelemben a 152/78. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 1980. július 10-én hozott ítélet [EBHT 1980., 2299. o.] 17. pontját, a C-1/90. és C-176/90. sz., Aragonesa de Publicidad Exterior és Publivía ügyben 1991. július 25-én hozott ítélet [EBHT 1991., I-4151. o.] 15. pontját; a C-262/02. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2004. július 13-án hozott ítélet [EBHT 2004., I-6569. o.] 30. pontját, valamint a C-429/02. sz. Bacardi France ügyben 2004. július 13-án hozott ítélet [EBHT 2004., I-6613. o.] 37. pontját).

50

Ezenfelül, ha az 1924/2006 rendelet 3. cikkének a) pontjából már általános értelemben következik az, hogy a tápanyag-összetételre és az egészségre vonatkozó állítások nem lehetnek valótlanok, félreérthetőek vagy megtévesztőek, ez a tilalom még inkább indokolt az alkoholt tartalmazó italok esetében. Alapvető fontosságú ugyanis, hogy az ezen italokat érintő állítások semmiképpen ne legyenek félreérthetőek, és így a fogyasztó az említett fogyasztáshoz kapcsolódó valamennyi veszélyt figyelembe véve szabályozhassa a fogyasztását, és ezáltal hatékonyan védve a saját egészségét.

51

Márpedig az olyan esetben, mint amely az alapügy tárgyát képezi, a vitatott állítás, feltételezve, hogy az önmagában tartalmilag igaznak tekinthető a csökkentett savasságra való hivatkozást illetően, mindezek ellenére is hiányosnak bizonyul. Az említett állítás ugyanis előtérbe helyez egy bizonyos olyan jellemzőt, amely az emésztést könnyíti, de hallgat arról a tényről, hogy az alkoholtartalmú italok fogyasztásához kapcsolódó veszélyek – az emésztés zavartalanságától függetlenül – e tekintetben nem hárulnak el, és még csak nem is csökkennek.

52

Az uniós jogalkotó tehát jogosan vélhette úgy, hogy az olyan állítás, mint amely az alapügy tárgyát képezi, félreérthető, sőt megtévesztő, mivel az egy alkoholtartalmú italra vonatkozik. A vitatott állítás ugyanis azáltal, hogy kizárólag a könnyű emészthetőséget állítja előtérbe, ösztönzi a kérdéses bor fogyasztását, és végső soron növeli azokat a kockázatokat, amelyek bármely alkoholtartalmú ital túlzott fogyasztásának az eredményeképpen a fogyasztók egészsége tekintetében merülnek fel. Következésképpen az ilyen állítások tilalma a magas szintű fogyasztóvédelem biztosításának a követelményére tekintettel igazolt lehet.

53

A fentiekre tekintettel az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló állításoknak az abszolút tilalma szükségesnek tekinthető a Charta 35. cikkéből következő követelményeknek való megfelelés biztosításához.

54

Másodszor a foglalkozás megválasztása és a vállalkozás szabadságát illetően emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében a szakmai tevékenység szabad gyakorlásának joga, akárcsak a tulajdonhoz való jog, nem korlátlan jogosultságokat jelent, hanem azt a társadalomban betöltött feladata alapján kell megítélni (lásd ebben az értelemben a C-210/03. sz. Swedish Match ügybn 2004. december 14-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-11893. o.] 72. pontját). Következésképpen e jogok gyakorlása korlátozható, feltéve hogy ezek a korlátozások ténylegesen megfelelnek az Unió által elérni kívánt közérdekű céloknak, és a kitűzött cél tekintetében nem jelentenek olyan aránytalan és megengedhetetlen beavatkozást, amely csorbítaná e jogok lényegét (a C-22/94. sz., Irish Farmers Association és társai ügyben 1997. április 15-én hozott ítélet [EBHT 1997., I-1809. o.] 27. pontja, valamint a C-20/00. és C-64/00. sz., Booker Aquaculture és Hydro Seafood egyesített ügyekben 2003. július 10-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-7411. o.] 68. pontja).

55

Az említett célokat illetően meg kell állapítani, hogy a jelen ítélet 48–53. pontjából következik, hogy a vitatott szabályozás célja az egészség védelme, amely a Charta 35. cikke által elismert cél.

56

Az arányosság elvének a tiszteletben tartását érintően meg kell állapítani, hogy bár a kérdéses állítások tilalma bizonyos korlátozásokat jelent az érintett gazdasági szereplők szakmai tevékenységének egy bizonyos vonatkozása tekintetében, e szabadságok tiszteletben tartása az alapvető vonatkozások tekintetében továbbra is biztosítva van.

57

A vitatott szabályozás ugyanis egyáltalán nem tiltja az alkoholtartalmú italok termelését és forgalmazását, hanem egy pontosan körülhatárolt területen a bor csomagolását és reklámozását szabályozza.

58

Az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló esetben tehát a vitatott tilalom semmilyen módon nem érinti a foglalkozás megválasztása szabadságának és a vállalkozás szabadságának lényeges tartalmát.

59

A fentiekből következik, hogy az, hogy az 1924/2006 rendelet abszolút módon tiltja az olyan típusú állításokat, mint amely az alapügy tárgyát képezi, megfelel a különböző érintett alapvető jogok összeegyeztetésére és az azok közötti igazságos egyensúly kialakítására vonatkozó követelménynek.

60

A fenti megfontolásokra tekintettel a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy összeegyeztethető az EUSZ 6. cikk (1) bekezdésének első albekezdésével az, hogy az 1924/2006 rendelet még abban az esetben is abszolút módon tiltja a bortermelők és a borforgalmazók számára, hogy olyan típusú állítást alkalmazzanak, mint amely az alapügy tárgyát képezi, ha ez az állítás önmagában igaz.

61

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott: