C‑1/09. sz. ügy
Centre d'exportation du livre français (CELF)
és
Ministre de la Culture et de la Communication
kontra
Société internationale de diffusion et d'édition (SIDE)
(a Conseil d'État [Franciaország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Állami támogatások – Az EK 88. cikk (3) bekezdése – A közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánított jogellenes támogatások – A bizottsági határozat megsemmisítése – Nemzeti bíróságok – A jogellenesen nyújtott támogatások visszatéríttetése iránti kérelem – Az eljárás felfüggesztése az új bizottsági határozat meghozataláig – A visszatérítési kötelezettség korlátozására alkalmas rendkívüli körülmények”
Az ítélet összefoglalása
1. Államok által nyújtott támogatások – Jogellenes támogatás visszatéríttetése – Az EK 88. cikk (3) bekezdése szerinti eljárási szabályok megsértésével nyújtott támogatás – A támogatást a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító bizottsági határozat – E határozatnak a közösségi bíróság általi megsemmisítése
(EK 88. cikk (3) bekezdés)
2. Államok által nyújtott támogatások – A közösségi szabályok betartása – A nemzeti bíróságok szerepe
(EK 88. cikk (3) bekezdés)
3. Államok által nyújtott támogatások – Jogellenes támogatás visszatéríttetése – Az EK 88. cikk (3) bekezdése szerinti eljárási szabályok megsértésével nyújtott támogatás – A kedvezményezettek esetleges jogos bizalma – Hiány, kivéve rendkívüli körülmények fennállása esetén
(EK 88. cikk (3) bekezdés)
1. Azon nemzeti bíróság, amely az EK 88. cikk (3) bekezdése alapján jogellenes állami támogatás visszatérítése iránti kérelmet bírál el, nem függesztheti fel az eljárását ezen kérelem tárgyában, amíg a Bizottság – korábbi engedélyező határozatának a megsemmisítését követően – a támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségéről döntést nem hoz.
Az EK 88. cikk (3) bekezdése azt a feladatot bízza a nemzeti bíróságokra, hogy a Bizottság végleges határozatáig megvédjék a jogalanyok jogait az állami hatóságok által az e rendelkezésben megfogalmazott tilalom esetleges figyelmen kívül hagyásával szemben.
A nemzeti bíróságok tevékenységének következésképp az a célja, hogy a támogatások nyújtása során fellépő jogellenesség orvoslására alkalmas intézkedéseket hozzanak annak érdekében, hogy a kedvezményezett ne őrizhesse meg a támogatás feletti rendelkezés jogát a bizottsági határozat meghozataláig eltelő idő alatt.
Az eljárást felfüggesztő határozat valójában ugyanolyan eredménnyel járna, mint a védőintézkedések iránti kérelmet elutasító határozat. Ahhoz vezetne ugyanis, hogy a Bizottság határozata előtt semmilyen határozatot sem lehetne hozni ezen kérelem megalapozottságára vonatkozóan. A végrehajtási tilalom időtartama alatt továbbra is lehetővé tenné a támogatás felhasználását, ami ellentétes lenne az EK 88. cikk (3) bekezdése céljával, és megfosztaná ezen rendelkezést a hatékony érvényesülésétől.
Ezért a nemzeti bíróság nem függesztheti fel az eljárást, különben megfosztja hatékony érvényesülésétől az EK 88. cikk (3) bekezdést, megsértve az alkalmazandó nemzeti eljárások tényleges érvényesülésének az elvét.
A Bizottság első, engedélyező határozatának a közösségi bíróság által történő megsemmisítése nem igazolhat egy ettől eltérő megoldást, amelyet azon megfontolás ösztönözne, miszerint ebben az esetben a Bizottság a támogatást később újból összeegyeztethetőnek nyilváníthatja. Az EK 88. cikk (3) bekezdésének célját ugyanis egyértelműen azon megfontolás ösztönözte, miszerint az új bizottsági határozat elfogadásáig az ebben foglalt engedély nem tekinthető biztosnak.
(vö. 26., 30–34., 40. pont és a rendelkező rész 1. pontja)
2. Azon nemzeti bíróság, amely az EK 88. cikk (3) bekezdése alapján jogellenes állami támogatás visszatérítése iránti kérelmet bírál el, csak akkor köteles védőintézkedéseket elfogadni, ha az ilyen intézkedéseket igazoló feltételek teljesülnek, azaz ha az állami támogatásnak való minősítés nem kétséges, ha a támogatást éppen folyósítják, vagy már folyósították, és nem állapítottak meg a visszatéríttetést alkalmatlanná tevő, rendkívüli körülményeket. Amennyiben ezek a feltételek nem teljesülnek, a nemzeti bíróságnak el kell utasítania a kérelmet. Amikor a nemzeti bíróság a kérelemről határoz, elrendelheti a támogatás kamatokkal növelt összegének megtérítését, vagy például a pénzeszközök zárolt számlán való elhelyezését annak érdekében, hogy a kedvezményezett ne őrizhesse meg a rendelkezést felettük, a támogatás idő előtti folyósítása és a zárolt számlára történő utalása közötti időszakra járó kamatok megfizetésének sérelme nélkül. Ezzel szemben az EK 88. cikk (3) bekezdésében foglalt „standstill‑kötelezettség” nem lenne tiszteletben tartva ebben a szakaszban, ha egyszerűen azon összegek után járó kamatok megfizetésére köteleznék a vállalkozást, amelyek a számláján maradtak. Egyáltalán nem biztos ugyanis, hogy a jogellenesen állami támogatásban részesülő vállalkozás ennek hiányában ezzel megegyező összegű kölcsönt kapott volna normál piaci körülmények között valamely pénzintézettől, és így a Bizottság határozatát megelőzően rendelkezett volna a fenti összeggel.
(vö. 36–38. pont)
3. Három egymást követő, valamely támogatást a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító határozatnak a Bizottság általi elfogadása, amely határozatokat a közösségi bíróság ezt követően megsemmisített, önmagában nem minősülhet olyan rendkívüli körülménynek, amely korlátozhatná a kedvezményezettnek ezen támogatás visszatérítésére vonatkozó kötelezettségét, amennyiben e támogatást az EK 88. cikk (3) bekezdését megsértve nyújtották.
A három megsemmisítés nem túl gyakori sorozata kifejezheti mindenekelőtt az ügy bonyolultságát, és – ahelyett, hogy jogos bizalmat keletkeztetne – inkább kétségeket ébreszthet a kedvezményezettben a vitatott támogatás összeegyeztethetőségét illetően.
Kétségkívül megállapítható, hogy meglehetősen ritka az a helyzet, amikor három egymást követő kereset eredménye három megsemmisítés. Az ilyen körülmények mindazonáltal illeszkednek az igazságszolgáltatási rendszer normális működésébe, amely biztosítja azon jogalanyoknak a lehetőséget, akik úgy vélik, hogy egy támogatás jogellenességének következményei sújtják őket, hogy megtámadják az ezen helyzet alapjának tekintett, egymást követő határozatokat.
(vö. 51., 52., 55. pont és a rendelkező rész 2. pontja)
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2010. március 11.(*)
„Állami támogatások – Az EK 88. cikk (3) bekezdése – A közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánított jogellenes támogatások – A bizottsági határozat megsemmisítése – Nemzeti bíróságok – A jogellenesen nyújtott támogatások visszatéríttetése iránti kérelem – Az eljárás felfüggesztése az új bizottsági határozat meghozataláig – A visszatérítési kötelezettség korlátozására alkalmas rendkívüli körülmények”
A C‑1/09. sz. ügyben,
az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Conseil d’État (Franciaország) a Bírósághoz 2009. január 2‑án érkezett, 2008. december 19‑i határozatával terjesztett elő az előtte
a Centre d’exportation du livre français (CELF),
a Ministre de la Culture et de la Communication
és
a Société internationale de diffusion et d’édition (SIDE)
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),
tagjai: J.‑C. Bonichot, a negyedik tanács elnöke, C. Toader, K. Schiemann, P. Kūris és L. Bay Larsen (előadó) bírák,
főtanácsnok: P. Cruz Villalón,
hivatalvezető: R. Șereş tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2010. január 13‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a Centre d’exportation du livre français (CELF) képviseletében O. Schmitt és A. Tabouis ügyvédek,
– a Société internationale de diffusion et d’édition (SIDE) képviseletében N. Coutrelis ügyvéd,
– a francia kormány képviseletében E. Belliard, G. de Bergues és B. Beaupère‑Manokha, meghatalmazotti minőségben,
– a cseh kormány képviseletében M. Smolek, meghatalmazotti minőségben,
– a holland kormány képviseletében C. M. Wissels és Y. de Vries, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében J.‑P. Keppenne és B. Stromsky, meghatalmazotti minőségben,
– az EFTA Felügyeleti Hatósága képviseletében X. Lewis, B. Alterskjær és L. Armati, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EK 88. cikk (3) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet a Centre d’exportation du livre français (a továbbiakban: CELF), a Ministre de la Culture et de la Communication [francia kulturális és kommunikációs minisztérium] és a Société internationale de diffusion et d’édition (a továbbiakban: SIDE) közötti jogvitában terjesztették elő, amelynek tárgya a CELF‑nek a francia állam által nyújtott állami támogatás.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
A jogvita alapját képező tényállás és az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága előtti eljárások
3 A szövetkezeti részvénytársaság formában működő CELF exportközvetítéssel foglalkozott 2009‑ig.
4 A CELF tevékenysége a külföldre, valamint a Franciaország tengerentúli megyéibe, illetve területeire irányuló könyvekre, kiadványokra és egyéb adathordozókra vonatkozó megrendelések közvetlen teljesítésére terjedt ki, és tágabb értelemben ezen adathordozókon keresztül a francia kultúra világszintű népszerűsítésére vonatkozó mindenfajta ügyletre.
5 A CELF 1980‑tól 2002‑ig a francia államtól a külföldön működő könyvkereskedők francia nyelvű könyvekre leadott kis megrendeléseinek teljesítéséből adódó többletköltségek kompenzálására működési támogatásokat kapott.
6 A CELF versenytársa, a SIDE által az 1992. év során benyújtott panaszt követően az Európai Közösségek Bizottsága az 1993. május 18‑i NN 127/92 határozatában – amelyről az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában (HL C 174., 6. o.) 1993. június 25‑én közlemény jelent meg – megállapította, hogy a szóban forgó támogatás összeegyeztethető a közös piaccal. Következésképpen úgy ítélte meg, hogy nem emel kifogást.
7 Az Elsőfokú Bíróság a T‑49/93. sz., SIDE kontra Bizottság ügyben 1995. szeptember 18‑án hozott ítéletével (EBHT 1995., II‑2501. o.) megsemmisítette ezt a határozatot a külföldön működő könyvkereskedők francia nyelvű könyvekre leadott kisebb mennyiségű megrendeléseinek teljesítéséből adódó többletköltségek kompenzálására a CELF‑nek kizárólagosan nyújtott támogatás vonatkozásában. Úgy ítélte meg, hogy a Bizottságnak az EK‑Szerződés 93. cikke (2) bekezdésében (később EK 88. cikk (2) bekezdés) meghatározott kontradiktórius eljárást kellett volna indítania.
8 A Coopérative d’exportation du livre français (CELF) javára nyújtott állami támogatásra vonatkozó, 1998. június 10‑i 1999/133/EK határozattal (HL L 44., 37. o.) a Bizottság megállapította a támogatás jogellenes voltát, azonban ismét elismerte, hogy az a közös piaccal összeegyeztethető.
9 Az Elsőfokú Bíróság a T‑155/98. sz., SIDE kontra Bizottság ügyben 2002. február 28‑án hozott ítéletében (EBHT 2002., II‑1179. o.) azzal az indokkal semmisítette meg ennek a határozatnak a szóban forgó támogatást a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító részét, hogy az érintett piac meghatározása tekintetében a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát vétett.
10 A Bizottság a Franciaország által a Coopérative d’exportation du livre français (CELF) javára nyújtott támogatásra vonatkozó, 2004. április 20‑i 2005/262/EK határozatában (HL L 85., 27. o.) harmadik alkalommal is elismerte a támogatás összeegyeztethetőségét.
11 Az Elsőfokú Bíróság a T‑348/04. sz., SIDE kontra Bizottság ügyben 2008. április 15‑én hozott ítéletében (EBHT 2008., II‑625. o.) azzal az indokkal semmisítette meg ezt az engedélyező határozatot, hogy egyrészt a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor az EK 87. cikk (3) bekezdésének d) pontját alkalmazta az 1993. november 1‑jét megelőző időszakra, ahelyett hogy az ezen időszakban hatályban lévő anyagi jogi rendelkezéseket alkalmazta volna, másrészt nyilvánvaló mérlegelési hibát vétett a vitatott támogatások összeegyeztethetőségének a vizsgálata során.
12 2009. április 8‑án a Bizottság az 1996‑ban indított hivatalos vizsgálati eljárást kiterjesztő határozatot fogadott el, amelyben az Elsőfokú Bíróság fent hivatkozott, SIDE kontra Bizottság ügyben 2008. április 15‑én hozott ítéletének a fényében kifejtette a szóban forgó támogatások összeegyeztethetőségét érintő kétségeit, és a Francia Köztársaságnak, a támogatás kedvezményezettjének és egyéb érdekelt feleknek lehetővé tette, hogy a végső döntés meghozatala előtt újból kifejtsék az álláspontjukat.
13 A 2009. április 25‑i ítéletével a tribunal de commerce de Paris [párizsi kereskedelmi törvényszék] a CELF pénzügyi helyzetére tekintettel ezen vállalkozással szemben hat hónapos megfigyelési időszakra a fizetőképesség helyreállítására irányuló eljárást indított.
14 A 2009. szeptember 9‑i ítéletével e törvényszék elrendelte a CELF bírósági felszámolását, és felszámolót nevezett ki, miután megállapította az egyezség útján történő megoldás hiányát és a tevékenység folytatására irányuló terv lehetőségét kizáró tartozások fennállását.
15 A Bírósággal a szóbeli szakaszban közölt információk szerint a CELF az utóbbi ítéletet követően megszüntette a tevékenységét.
A kérdést előterjesztő bíróság előtti eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
16 A CELF és a francia kulturális és kommunikációs minisztérium fellebbezést nyújtott be a Conseil d’État‑hoz a cour administrative d’appel de Paris [párizsi közigazgatási fellebbviteli bíróság] 2004. október 5‑i ítélete ellen, amely a SIDE kérelmére minden késedelmes nap után 1000 euró összegű pénzbírság megfizetése mellett kötelezte a francia államot a CELF részére a külföldön működő könyvkereskedők francia nyelvű könyvekre leadott kis megrendelései teljesítése címén fizetett támogatásnak az ítélet közlésétől számított három hónapon belüli visszakövetelésére.
17 E jogorvoslatok keretében a felperesek különösen fenntartották, hogy ‑ mivel a Bizottság a támogatást közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánította – a párizsi közigazgatási fellebbviteli bíróságnak a jelen ügyben úgy kellene határoznia, hogy e támogatás visszakövetelése nem lehetséges, mivel az ilyen visszakövetelés elvileg az EK 88. cikk (3) bekezdésének megsértésével nyújtott támogatások jogellenességéhez kapcsolódik.
18 A Conseil d’État a 2006. március 29‑i ítéletével felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:
„1) Először, az [EK] 88. cikk lehetővé teszi‑e, hogy amennyiben egy tagállam, amelynek valamely vállalkozás részére nyújtott támogatása jogellenes – és e tagállam bíróságai amiatt állapították meg e jogellenességet, mert a tagállam e támogatást a 88. cikk (3) bekezdésében meghatározott feltételek szerint nem jelentette be előzetesen a[…] Bizottságnak –, e támogatást nem térítteti vissza a támogatás kedvezményezettjének minősülő gazdasági szereplővel azon indokkal, hogy a Bizottság, amelyhez valamely harmadik személy tett bejelentést, a támogatást a közös piac szabályaival összeegyeztethetőnek nyilvánította, és ezért hatékonyan biztosította az összeegyeztethetőség felett általa gyakorolt kizárólagos ellenőrzést?
2) Másodszor, amennyiben e visszatéríttetési kötelezettséget megállapítják, a visszatérítendő összeg számításánál figyelembe kell‑e venni azon időszakot, amely alatt a kérdéses támogatást a[…] Bizottság a közös piac szabályaival összeegyezethetőnek nyilvánította, mielőtt e határozatokat az [Elsőfokú Bíróság] megsemmisítené?”
19 Ezen kérdésekre válaszul a Bíróság a C‑199/06. sz., CELF és Ministre de la Culture et de la Communication ügyben 2008. február 12‑én hozott ítéletében (EBHT 2008., I‑469. o.; a továbbiakban: CELF I.‑ítélet) a következőképpen határozott:
„1) Az EK 88. cikk (3) bekezdésének utolsó mondatát úgy kell értelmezni, hogy a nemzeti bíróság nem köteles elrendelni, hogy a kedvezményezettek térítsék vissza a fenti rendelkezés megsértésével végrehajtott támogatást akkor is, ha arról a[…] Bizottság[…] végleges határozatában megállapította, hogy a támogatás az EK 87. cikk értelmében a közös piaccal összeegyeztethető. A közösségi jog alkalmazásában a nemzeti bíróság köteles a támogatás kedvezményezettjét a jogellenes időszak tekintetében járó kamatok megfizetésére kötelezni. A nemzeti jog keretein belül a nemzeti bíróság tehát adott esetben elrendelheti a jogellenes támogatás visszatéríttetését, a tagállamnak a támogatás későbbi nyújtásával kapcsolatos jogának sérelme nélkül. A nemzeti bíróság továbbá helyt adhat a támogatás jogellenességével okozott károk megtérítése iránti kérelmeknek.
2) Az alapeljárásban fennálló eljárási helyzetben az EK 88. cikk (3) bekezdésének utolsó mondatából eredő, a támogatás jogellenessége hatásainak kiküszöbölésére vonatkozó kötelezettség a kedvezményezett által fizetendő összegek kiszámítása tekintetében – rendkívüli körülmények hiányában – kiterjed […] a Bizottságnak a támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségét megállapító határozata meghozatala, valamint e határozatnak a közösségi bíróság által történt megsemmisítése között eltelt időszakra is.”
20 Ezen válaszok alapján a Conseil d’État 2008. december 19‑i ítéletével kötelezte a francia kulturális és kommunikációs minisztériumot arra, hogy intézkedjen a jogellenes támogatások után az alábbi időszakokra járó kamatoknak a CELF‑től történő visszakövetelése iránt:
– 1980, a támogatás folyósításának a kezdő időpontja és az előzetes döntéshozatalra utaló határozat időpontja közötti időszakra;
– az előzetes döntéshozatalra utaló határozat időpontja és azon időpont közötti időszakra, amikor a támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségét jogerősen megállapították, vagy pedig amikor a támogatás visszatérítését jogerősen elrendelték.
21 A folyósított támogatás főösszege visszatérítésének kérdését illetően a Conseil d’État úgy ítélte meg, hogy a jogvita megoldása a közösségi jog értelmezésétől függ, mivel a CELF I.‑ítéletet követően az Elsőfokú Bíróság a fent hivatkozott, SIDE kontra Bizottság ügyben 2008. április 15‑én hozott ítéltében ismét megsemmisítést rendelt el.
22 Következésképpen a Conseil d’État felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:
„1) A nemzeti bíróság felfüggesztheti‑e az eljárást valamely állami támogatás visszatérítésének kötelezettségével kapcsolatos kérdés tekintetében, amíg a[...] Bizottság jogerős határozattal nem dönt a támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségéről, amennyiben a Bizottság korábbi határozatát, amelyben e támogatást a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánította, a közösségi bíróság megsemmisítette?
2) Amennyiben a Bizottság három alkalommal a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánította a támogatást, mielőtt e határozatokat az [Elsőfokú Bíróság] megsemmisítette, az ilyen helyzet olyan rendkívüli körülménynek minősülhet‑e, amely alapján a nemzeti bíróság a támogatás visszatéríttetésének kötelezettségét korlátozhatja?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első kérdésről
23 A kérdést előterjesztő bíróság első kérdése arra irányul, hogy azon nemzeti bíróság, amely az EK 88. cikk (3) bekezdése alapján jogellenes állami támogatás visszatérítése iránti kérelmet bírál el, felfüggesztheti‑e az eljárását ezen kérelem tárgyában, amíg a Bizottság – az előző engedélyező határozatának a megsemmisítését követően – a támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségéről döntést hoz.
24 A CELF I.‑ítélet 61. és 63. pontjában a Bíróság hangsúlyozta:
– az EK 231. cikk első bekezdése értelmében, amennyiben a megsemmisítés iránti kereset megalapozott, a közösségi bíróság a vitatott határozatot semmisnek nyilvánítja, ezáltal a megsemmisítő ítélet a megtámadott aktust minden személyre kiterjedően, visszaható hatállyal semmisíti meg;
– az engedélyező határozat közösségi bíróság által történő megsemmisítésének az időpontjáig a szóban forgó támogatásokat úgy kell tekinteni, hogy a megsemmisített határozat nem nyilvánította azokat a közös piaccal összeegyeztethetőnek.
25 Ebből következik, hogy az olyan helyzet, amilyen az alapjogvitában szerepel, hasonló ahhoz, amikor a nemzeti bíróságnak az EK 88. cikk (3) bekezdése alapján kellene határozatot hoznia, míg a Bizottság még nem hozott határozatot a vizsgálat alatt álló támogatás összeegyeztethetőségéről.
26 Márpedig meg kell jegyezni, hogy az EK 88. cikk (3) bekezdése azt a feladatot bízza a nemzeti bíróságokra, hogy a Bizottság végleges határozatáig megvédjék a jogalanyok jogait az állami hatóságok által az e rendelkezésben megfogalmazott tilalom esetleges figyelmen kívül hagyásával szemben (a CELF I.‑ítélet 38. pontja).
27 E tekintetben a Bíróság a C‑39/94. sz., SFEI és társai ügyben 1996. július 11‑én hozott ítéletének (EBHT 1996., I‑3547. o.) 44. és 50–53. pontjában lényegében kimondta, hogy:
– a Bizottság által megindított előzetes vizsgálati eljárás nem mentesítheti a nemzeti bíróságokat azon kötelezettségük alól, hogy védjék a jogalanyok jogait az előzetes bejelentési kötelezettség megsértése esetén;
– amennyiben úgy tűnik, hogy időbe telik, amíg a nemzeti bíróság meghozza végső ítéletét – például ha felvilágosítást kér a Bizottságtól az állami támogatás azon fogalmának értelmezése céljából, amelyet majd alkalmazhat, vagy ha előzetes döntéshozatal céljából kérdést terjeszt a Bíróság elé –, kötelessége mérlegelni annak szükségességét, hogy elrendeljen‑e ideiglenes intézkedéseket a felek érdekeinek védelme érdekében.
28 Ezáltal a nemzeti bíróság azon kötelezettségét is kiemelte, hogy az nem tehet különbséget a védőintézkedések iránti kérelmek vizsgálata között.
29 Az EK 88. cikk (3) bekezdésének utolsó mondata azon a védelmi jellegű célkitűzésen alapszik, hogy biztosítsa, ne lehessen a közös piaccal összeegyeztethetetlen támogatásokat nyújtani. Az így szabályozott megelőzés célja tehát az, hogy csupán a közös piaccal összeegyeztethető támogatások valósuljanak meg. E célkitűzés megvalósítása érdekében a tervezett támogatások végrehajtása időben eltolódik addig, ameddig a végleges bizottsági határozat el nem oszlatja az összeegyeztethetőséggel kapcsolatos kételyeket (a CELF I.‑ítélet 47. és 48. pontja).
30 A nemzeti bíróságok tevékenységének következésképp az a célja, hogy a támogatások nyújtása során fellépő jogellenesség orvoslására alkalmas intézkedéseket hozzanak annak érdekében, hogy a kedvezményezett ne őrizhesse meg a támogatás feletti rendelkezés jogát a bizottsági határozat meghozataláig eltelő idő alatt.
31 Az eljárást felfüggesztő határozat valójában ugyanolyan eredménnyel járna, mint a védőintézkedések iránti kérelmet elutasító határozat. Ahhoz vezetne ugyanis, hogy a Bizottság határozata előtt semmilyen határozatot sem lehetne hozni ezen kérelem megalapozottságára vonatkozóan. A végrehajtási tilalom időtartama alatt továbbra is lehetővé tenné a támogatás felhasználását, ami ellentétes lenne az EK 88. cikk (3) bekezdése céljával, és megfosztaná ezen rendelkezést a hatékony érvényesülésétől.
32 Ezért a nemzeti bíróság nem függesztheti fel az eljárást, különben megfosztja hatékony érvényesülésétől az EK 88. cikk (3) bekezdést, megsértve az alkalmazandó nemzeti eljárások tényleges érvényesülésének az elvét.
33 A Bizottság első, engedélyező határozatának a közösségi bíróság által történő megsemmisítése nem igazolhat egy ettől eltérő megoldást, amelyet azon megfontolás ösztönözne, miszerint ebben az esetben a Bizottság a támogatást később újból összeegyeztethetőnek nyilváníthatja.
34 Az EK 88. cikk (3) bekezdésének célját ugyanis egyértelműen azon megfontolás ösztönözte, miszerint az új bizottsági határozat elfogadásáig az ebben foglalt engedély nem tekinthető biztosnak.
35 A védőintézkedések iránti kérelem haladéktalan elbírálásának kötelezettsége nem kötelezi az eljáró bíróságot arra, hogy ténylegesen meghozza ezeket az intézkedéseket.
36 A védőintézkedések elfogadásának kötelezettsége csak akkor áll fenn, ha az ilyen intézkedéseket igazoló feltételek teljesülnek, azaz ha az állami támogatásnak való minősítés nem kétséges, ha a támogatást éppen folyósítják, vagy már folyósították, és nem állapítottak meg a visszatéríttetést alkalmatlanná tevő, rendkívüli körülményeket. Amennyiben ezek a feltételek nem teljesülnek, a nemzeti bíróságnak el kell utasítania a kérelmet.
37 Amikor a nemzeti bíróság a kérelemről határoz, elrendelheti a támogatás kamatokkal növelt összegének megtérítését, vagy például — amint a Bizottság az állami támogatásra vonatkozó jogszabályok nemzeti bíróságok általi végrehajtásáról szóló, 2009/C 85/01 közleményének (HL 2009. C 85., 1. o.) 62. pontjában javasolja — a pénzeszközök zárolt számlán való elhelyezését annak érdekében, hogy a kedvezményezett ne őrizhesse meg a rendelkezést felettük, a támogatás idő előtti folyósítása és a zárolt számlára történő utalása közötti időszakra járó kamatok megfizetésének sérelme nélkül.
38 Ezzel szemben az EK 88. cikk (3) bekezdésében foglalt „standstill‑kötelezettség” nem lenne tiszteletben tartva ebben a szakaszban, ha egyszerűen azon összegek után járó kamatok megfizetésére köteleznék a vállalkozást, amelyek a számláján maradtak. Egyáltalán nem biztos ugyanis, hogy a jogellenesen állami támogatásban részesülő vállalkozás ennek hiányában ezzel megegyező összegű kölcsönt kapott volna normál piaci körülmények között valamely pénzintézettől, és így a Bizottság határozatát megelőzően rendelkezett volna a fenti összeggel.
39 Végső soron a nemzeti bíróság elsődleges kötelezettsége helyt adó vagy elutasító határozatot hozni.
40 Az első kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy azon nemzeti bíróság, amely az EK 88. cikk (3) bekezdése alapján jogellenes állami támogatás visszatérítése iránti kérelmet bírál el, nem függesztheti fel az eljárását ezen kérelem tárgyában, amíg a Bizottság – korábbi engedélyező határozatának a megsemmisítését követően – a támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségéről döntést nem hoz.
A második kérdésről
41 A kérdést előterjesztő bíróság második kérdése lényegében arra irányul, hogy három egymást követő, valamely támogatást a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító bizottsági határozat elfogadása, amelyeket a közösségi bíróság ezt követően megsemmisített, minősülhet‑e önmagában olyan rendkívüli körülménynek, amely a kedvezményezettnek ezen támogatás visszatérítésére vonatkozó kötelezettségét korlátozhatja, amennyiben e támogatást az EK 88. cikk (3) bekezdését megsértve nyújtották.
42 Emlékeztetni kell arra, hogy a CELF I.‑ítéletében a Bíróság fenntartotta a támogatás jogellenességének orvoslására vonatkozó kötelezettség terjedelmének vizsgálata során a rendkívüli körülmények figyelembe vételének a lehetőségét, beleértve azt az esetet is, amikor ez a kötelezettség a kamatok megfizetésére korlátozódik.
43 Ezen ítélet 65. pontjában a Bíróság elismerte annak lehetőségét, hogy a jogellenes támogatásból részesülő kedvezményezett olyan rendkívüli körülményekre hivatkozzon, amelyek megalapozhatták az e támogatás szabályszerűségébe vetett bizalmát, és hogy ebből következően megtagadja annak visszafizetését.
44 Arra tekintettel határozott így, hogy az alaptényállásban a Bizottság már három engedélyező határozatot is hozott, amelyből kettőt megsemmisítettek.
45 A Bíróság azonban lényegében azonnal hangsúlyozta, hogy a kedvezményezett vállalkozás az engedélyező bizottsági határozatra nem alapíthatott jogos bizalmat, mivel egyrészt ezt a határozatot a jogorvoslatra nyitva álló határidő alatt megtámadták, majd azt a közösségi bíróság meg is semmisítette, másrészt a jogorvoslatra nyitva álló határidő nem telt le, vagy eljárás esetén a közösségi bíróság nem hozott végleges döntést (a CELF I.‑ítélet 66–68. pontja).
46 Végül a Bíróság pontosította, hogy a kérdésre az alapeljárásban fennálló eljárási helyzetben adta a választ (a CELF I.‑ítélet 69. pontja).
47 Ezen indokolás megfogalmazása ezért azt sugallja, hogy nem minősül rendkívüli körülménynek három engedélyező határozatot követő, az előírt határidőben kezdeményezett megsemmisítés iránti kereset, amelyből az első kettőnek helyt adtak, a harmadik pedig még folyamatban volt.
48 A jelen ügyben előterjesztett második kérdés megfogalmazásából kitűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság ezzel szemben úgy ítéli meg, hogy három engedélyező határozat rendkívüli körülménynek minősülhet.
49 Márpedig a CELF I.‑ítélet meghozatalának időpontjában a Bizottság már elfogadta a három engedélyező határozatát.
50 Az előzetes döntéshozatalra utaló második ítélet előtt mindössze egyetlen új eseményre került sor: a harmadik engedélyező határozatnak az Elsőfokú Bíróság által 2008. április 15‑én a SIDE kontra Bizottság ügyben hozott ítélettel történő megsemmisítésére.
51 Egy ilyen esemény önmagában nem keletkeztethet jogos bizalmat, és nem minősülhet rendkívüli körülménynek. A három megsemmisítés nem túl gyakori sorozata kifejezheti mindenekelőtt az ügy bonyolultságát, és – ahelyett, hogy jogos bizalmat keletkeztetne – inkább kétségeket ébreszthet a kedvezményezettben a vitatott támogatás összeegyeztethetőségét illetően.
52 Kétségkívül megállapítható, hogy meglehetősen ritka az a helyzet, amikor három egymást követő kereset eredménye három megsemmisítés. Az ilyen körülmények mindazonáltal illeszkednek az igazságszolgáltatási rendszer normális működésébe, amely biztosítja azon jogalanyoknak a lehetőséget, akik úgy vélik, hogy egy támogatás jogellenességének következményei sújtják őket, hogy megtámadják az ezen helyzet alapjának tekintett, egymást követő határozatokat.
53 Olyan helyzetben, amilyen az alapügyben szerepel, rendkívüli körülmény fennállta nem fogadható el továbbá a jogbiztonság elve szempontjából sem, miután a Bíróság lényegében már megállapította, hogy ameddig a Bizottság nem hoz megerősítő határozatot, illetve ameddig az ilyen határozattal szembeni jogorvoslatra nyitva álló határidő le nem telik, a kedvezményezett nem lehet biztos a tervezett támogatás jogszerűségében, ily módon nem hivatkozhat sem a jogos bizalom, sem a jogbiztonság elvére (lásd a C‑91/01. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 2004. április 29‑én hozott ítélet [EBHT 2004., I‑4355. o.] 66. és 67. pontját).
54 Olyan helyzetben, amilyen az alapügyben szerepel, a rendkívüli körülmény fennállta nem fogadható el végezetül az arányosság elve szempontjából sem. Ugyanis a jogellenes támogatás visszatéríttetés útján történő megszüntetése a támogatás jogellenessége megállapításának logikus következménye, ily módon ezen támogatásnak a korábbi helyzet visszaállítása érdekében történő visszatéríttetése főszabály szerint nem tekinthető az EK‑Szerződés állami támogatásokra vonatkozó rendelkezéseinek célkitűzéseihez képest aránytalan intézkedésnek (lásd különösen a C‑298/00. P. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 2004. április 29‑én hozott ítélet [EBHT 2004., I‑4087. o.] 75. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
55 A második kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy három egymást követő, valamely támogatást a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító bizottsági határozat elfogadása, amelyeket a közösségi bíróság ezt követően megsemmisített, önmagában nem minősülhet olyan rendkívüli körülménynek, amely korlátozhatná a kedvezményezettnek ezen támogatás visszatérítésére vonatkozó kötelezettségét, amennyiben e támogatást az EK 88. cikk (3) bekezdését megsértve nyújtották.
A költségekről
56 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:
1) Azon nemzeti bíróság, amely az EK 88. cikk (3) bekezdése alapján jogellenes állami támogatás visszatérítése iránti kérelmet bírál el, nem függesztheti fel az eljárását ezen kérelem tárgyában, amíg az Európai Közösségek Bizottsága — korábbi engedélyező határozatának a megsemmisítését követően — a támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségéről döntést nem hoz.
2) Három egymást követő, valamely támogatást a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító határozatnak az Európai Közösségek Bizottsága általi elfogadása, amely határozatokat a közösségi bíróság ezt követően megsemmisített, önmagában nem minősülhet olyan rendkívüli körülménynek, amely korlátozhatná a kedvezményezettnek ezen támogatás visszatérítésére vonatkozó kötelezettségét, amennyiben e támogatást az EK 88. cikk (3) bekezdését megsértve nyújtották.
Aláírások
* Az eljárás nyelve: francia.