1

A Németországi Szövetségi Köztársaság és a Glunz AG és az OSB Deutschland GmbH (a továbbiakban: Glunz, illetve OSB), fellebbezésükkel az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának a T-27/02. sz., Kronofrance kontra Bizottság ügyben 2004. december 1-jén hozott ítéletének (EBHT 2004., II-4177. o., a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kérik, amellyel az Elsőfokú Bíróság megsemmisítette a német hatóságok által a Glunz részére nyújtott támogatással szemben kifogást nem emelő, 2001. július 25-i SG (2001) D bizottsági határozatot (a továbbiakban: a megtámadott határozat).

2

Az EK-Szerződés [88]. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.) 1. cikke előírja:

„E rendelet alkalmazásában:

[…]

3

E rendelet „A bejelentés előzetes vizsgálata és a Bizottság határozatai” című 4. cikkének rendelkezései szerint:

„[…]

(2)   Amennyiben az előzetes vizsgálatot követően a Bizottság úgy találja, hogy a bejelentett intézkedés nem valósít meg támogatást, megállapítását határozatban rögzíti.

(3)   Amennyiben az előzetes vizsgálatot követően a Bizottság úgy találja, hogy nem merült fel kétség a bejelentett intézkedés közös piaccal való összeegyeztethetőségét illetően, és amennyiben az a Szerződés [87]. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozik, a Bizottság úgy határoz, hogy az intézkedés összeegyeztethető a közös piaccal (a továbbiakban: »kifogást nem tartalmazó határozat« [helyesen: kifogást nem emelő határozat]). A határozat megjelöli, hogy a Szerződésben szereplő melyik kivétel került alkalmazásra.

(4)   Amennyiben az előzetes vizsgálatot követően a Bizottság úgy találja, hogy kétség merült fel a bejelentett intézkedés közös piaccal való összeegyeztethetőségét illetően, a Szerződés [88]. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás kezdeményezéséről dönt (továbbiakban: »hivatalos vizsgálati eljárást kezdeményező határozat«).

[…]”

4

Az alapügy tényállása idején hatályos, a nagyberuházási projektekhez nyújtott regionális támogatás multiszektorális keretszabálya (HL 1998. C 107., 7. o., a továbbiakban 1998-as multiszektorális keretszabály) meghatározza a hatálya alá tartozó támogatások odaítélésének szabályait az EK 87. cikk (3) bekezdése alkalmazása céljából.

5

Az 1998-as multiszektorális keretszabály értelmében a Bizottság minden egyes esetben külön határozza meg a 659/1999 rendelet 2. cikkében előírt bejelentési kötelezettség alá eső tervezeteknek adható támogatás felső határának mértékét.

6

7

A hivatkozott multiszektorális keretszabály 3.2. pontja értelmében a „versenyhelyzet” T tényező olyan elemzést foglal magában, amely annak megállapítására irányul, hogy a bejelentett tervezet strukturális kapacitástöbblettel jellemzett ágazatban vagy alágazatban valósul-e meg.

8

Az 1998-as multiszektorális keretszabály 3.3. pontja értelmében e kapacitástöbblet fennállásának megállapításánál a Bizottság számításba veszi az európai közösségi lépték szerint összességében a gyáripari termelés kapacitáskihasználásának rátája és a szóban forgó (al)ágazat kapacitáskihasználási rátája közötti eltérést. Ez az elemzés olyan ötéves referencia-időszakra vonatkozik, amely vonatkozásában az adatok rendelkezésre állnak.

9

A multiszektorális keretszabály 3.4. pontjának rendelkezései szerint:

„Amennyiben a kapacitáskihasználásra vonatkozó adatok nem elegendőek, a Bizottság megvizsgálja, vajon az elfogadott beruházások nem hanyatló piacon valósulnak-e meg. E tekintetben összeveti a szóban forgó termék vagy termékek vélelmezett fogyasztásának alakulását (más szóval a termelés plusz import mínusz export) a teljes [Európai Gazdasági Térség] szintű ipari ágazat növekedési rátájával.”

10

A multiszektorális keretszabály 3.10.1. pontja értelmében a T tényezőnél (versenyhelyzet) 0,25-ös, 0,5-ös, 0,75-ös vagy 1-es korrekciós együtthatót kell alkalmazni az alábbi feltételektől függően:

11

2000. augusztus 4-én kelt levelében a Németországi Szövetségi Köztársaság az 1998-as multiszektorális keretszabály hatálya alá tartozó beruházási támogatás tervezetét jelentette be a Bizottságnak, amelyet a Glunz javára a Sachsen-Anhalt Landban (Németország) található nettgaui integrált fafeldolgozó központ építéséhez kívánt nyújtani.

12

2001. július 25-én a Bizottság a 659/1999 rendelet 4. cikkének (3) bekezdése alapján úgy határozott, hogy nem emel kifogást e támogatásnyújtással szemben és az 1998-as multiszektorális keretszabályban előírt feltételek alapján történt értékelést követően meghatározta az engedélyezett felső határt. Ennek során, mivel a farostlemezek gyártását magában foglaló gazdasági ágazat kapacitáskihasználására vonatkozó adatok vizsgálata nem mutatott strukturális többletkapacitást, a Bizottság azon lehetőség megvizsgálása nélkül a legmagasabb 1-es korrekciós együtthatót alkalmazta a „versenyhelyzet” T tényező tekintetében, hogy a vitatott beruházást esetleg hanyatló piacon hajtották-e végre.

13

Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2002. február 4-én benyújtott keresetlevelével a Kronofrance SA (a továbbiakban: Kronofrance) négy jogalapra – elsősorban az EK 87. cikk és az 1998-as multiszektorális keretszabály megsértésére, másodsorban az EK 88. cikk (2) bekezdésének megsértésére, harmadsorban hatáskörrel való visszaélésre, negyedsorban az indokolási kötelezettség megsértésére – hivatkozva a megtámadott határozat megsemmisítése iránti keresetet indított.

14

A Bizottság a maga részéről az alperes kereshetőségi joga állítólagos hiányára alapított elfogadhatatlansági kifogást emelt a kereset ellen. Az alperes intézmény szerint a Kronofrance nem tekinthető a támogatás kedvezményezettje versenytárs vállalkozásának, ebből következően nem minősül a 659/1999 rendelet szerinti „érintett félnek”. Ennéfogva nem támadhatja meg a megtámadott határozatot.

15

Az ügy érdemét illetően a Kronofrance állította többek között, hogy a vitatott támogatás egyetlen előzetes vizsgálat alapján történő engedélyezésével a Bizottság megsértette az EK 88. cikk (2) bekezdését, valamint a 659/1999 rendelet 4. cikkének (4) bekezdését, amelyek előírják, hogy hivatalos vizsgálati eljárást kell indítani, amennyiben „kétség merült fel” a bejelentett intézkedés közös piaccal való összeegyeztethetőségét illetően.

16

Márpedig a Kronofrance szerint az érintett piacra vonatkozó pontos vizsgálat során fel kellett volna merülni e kétségeknek. A közigazgatási eljárás során ugyanis a Kronofrance közölte a Bizottsággal a farostlemezek vélelmezett fogyasztására vonatkozó adatokat, amelyek rámutattak arra, hogy a vitatott beruházás hanyatló piacot érint. Ugyanakkor a Bizottság kizárólag a strukturális többletkapacitás esetleges fennállásának vizsgálatára szorítkozott, és álláspontja szerint nem volt köteles megvizsgálni, hogy a szóban forgó beruházásokat hanyatló piacon hajtották-e végre.

17

A megtámadott ítélet 38–44. pontjában az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy a Glunz és a Kronofrance között versenyhelyzet állt fenn, amely miatt utóbbi a megtámadott határozat által az EK 230. cikk negyedik bekezdése értelmében közvetlenül és személyében érintett érintett félnek minősül. Erre alapítva az Elsőfokú Bíróság elutasította a Bizottság által hivatkozott elfogadhatatlansági kifogást.

18

Az ügy érdemét illetően a megtámadott ítélet 79–111. pontjában az Elsőfokú Bíróság úgy ítélte meg, hogy a Bizottság megsértette az EK 87. cikket, valamint az 1998-as multiszektorális keretszabályt, mivel az érintett piacon lévő versenyhelyzetet kizárólag a strukturális többletkapacitásra vonatkozó adatok alapján vizsgálta, és nem ellenőrizte, hogy a tervezett támogatás hanyatló piacot érint-e.

19

Az Elsőfokú Bíróság különösen annak megállapítását követően jutott e következtetésre, hogy egyrészt az ettől eltérő értelmezés nem venné figyelembe a „versenyhelyzet” T tényező két értékelési feltételének különlegességét, másrészt pedig, hogy a hanyatló piacon végrehajtott befektetések a verseny torzulásának súlyos veszélyével járnak, ami egyértelműen az EK 87. cikk által kitűzött torzulásmentes verseny célkitűzésébe ütközik. E következtetés megfelel többek között maga a Bizottság által az 1998-as multiszektorális keretszabály elfogadásakor kitűzött célnak, amely annak 1.2. pontja szerint a nagyberuházásoknak nyújtott támogatások korlátozására irányul annak érdekében, hogy a lehetséges mértékben és a támogatott régió vonzerejének megőrzése mellett megelőzzék a versenyre kifejtett kedvezőtlen hatásokat.

20

Az Elsőfokú Bíróság ezért megsemmisítette a megtámadott határozatot.

21

A Németországi Szövetségi Köztársaság 2005. február 11-én C-75/05. P. számmal iktatott, valamint a Glunz és az OSB 2005. február 16-án C-80/05. P. számmal iktatott fellebbezést nyújtott be a megtámadott ítélet ellen.

22

A Bíróság elnöke 2005. október 13-i végzésével a két ügyet a szóbeli szakasz lefolytatása és az ítélethozatal céljából egyesítette.

23

A Németországi Szövetségi Köztársaság és a Bizottság kéri, hogy a Bíróság:

24

A Glunz és az OSB kéri, hogy a Bíróság:

25

A Kronofrance kéri, hogy a Bíróság:

26

A Németországi Szövetségi Köztársaság három jogalapra, míg a Glunz és az OSB négy jogalapra hivatkozik fellebbezése alátámasztására, mely utóbbiak részben megegyeznek az előbbiekkel.

27

A Németországi Szövetségi Köztársaság az első jogalapjában, valamint a Glunz és az OSB a második jogalapjában, a Bizottság támogatása mellett, úgy érvel, hogy a megtámadott ítélet sérti az EK 230. cikk negyedik bekezdését, amennyiben az Elsőfokú Bíróság a Kronofrance-ot a megtámadott határozat által „közvetlenül és személyében érintett”-nek tekintette és ebből következően elfogadhatónak ítélte e vállalkozás keresetét. E helytelen értékelés EK 230. cikk negyedik bekezdése hatályának túlzott kibővítéséből és annak a 659/1999 rendeletre tekintettel való helytelen értelmezéséből ered.

28

Az elsőfokon eljáró bíróság ugyanis helytelenül ítélte úgy, hogy a valamely támogatásra vonatkozó hivatalos vizsgálati eljárásban a 659/1999 rendelet 1. cikkének h) pontja értelmében lehetségesen „érintett” valamennyi személyt az EK 230. cikk negyedik bekezdése alapján közvetlenül és személyében érinti az előzetes vizsgálati szakaszt követően hozott engedélyező határozat, anélkül, hogy szükséges lenne annak bizonyítása, hogy az elsőfokú eljárásban eljáró felperes versenyhelyzetét „lényegében” érintette-e a határozat.

29

Ezzel ellentétben a Németországi Szövetségi Köztársaság, valamint a Glunz és az OSB szerint a 659/1999 rendelet szerinti „érintett fél” minőség nem jogosít automatikusan jogorvoslat benyújtására. Kizárólag a támogatás kedvezményezettje és az elsőfokú eljárásban eljáró felperes között fennálló versenyhelyzetre alapított konkrét vizsgálat tartja tiszteletben az állandó ítélkezési gyakorlatban és különösen a 25/62. sz., Plaumann kontra Bizottság ügyben 1963. július 15-én hozott ítéletben [EBHT 1963., 197. o.] meghatározott követelményeket. Ennélfogva a Kronofrance kereshetőségi jogának megállapítása érdekében az Elsőfokú Bíróságnak meg kellett volna vizsgálnia, hogy annak az érintett piacon betöltött helyzetét lényegében érintette-e a határozat.

30

Márpedig az Elsőfokú Bíróság megítélésével ellentétben a Glunz és a Kronofrance nem áll ténylegesen versenyben a szóban forgó piacon, ennélfogva a Kronofrance e piacon betöltött helyzetét nem érinthette lényegében a határozat.

31

E tekintetben a Glunz és az OSB állítja, hogy helytelen az Elsőfokú Bíróság azon megállapítása, amely szerint a Kronofrance és a Glunz értékesítési területei fedik egymást. Az Elsőfokú Bíróság ugyanis tévesen értékelte a két vállalkozás piacaira vonatkozó adatokat.

32

Emellett a Németországi Szövetségi Köztársaság kiemeli, hogy az Elsőfokú Bíróság megelégedett annak megállapításával, hogy a Glunz olyan csoporthoz tartozik, amelyhez a farostlemezek területén Franciaországban tevékenykedő egyéb társaságok is tartoznak. Mindazonáltal e körülmény nem bír jelentőséggel, mivel az ilyen csoport a vonatkozó megfontolásokon, nem pedig a szóban forgó két vállalkozás között fennálló konkrét versenyen alapszik.

33

E megfontolásokra tekintettel a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Glunz és az OSB, valamint a Bizottság álláspontja szerint a Kronofrance keresetét elfogadhatatlannak kellett volna minősíteni.

34

A Kronofrance ezzel ellentétben azt állítja, hogy a hivatalos vizsgálati eljárás meg nem nyitása esetében a támogatás kedvezményezettjének versenytársa kizárólag az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti „érintett fél” minőségét köteles bizonyítani, ha keresete eljárási jogainak védelmére irányul. Ez esetben nem szükséges bebizonyítani, hogy a felperes versenyhelyzetét lényegében érinti a határozat. Elegendő, ha érdekeit érintheti a támogatás odaítélése. A jelen esetben Glunz és a Kronofrance közötti közvetlen versenyhelyzet elegendő e kérelem megalapozásához.

35

Bevezetésképen emlékeztetni kell arra, hogy az EK 230. cikk negyedik bekezdése alapján valamely természetes vagy jogi személy csak akkor indíthat eljárást a nem neki címzett határozat ellen, ha az őt közvetlenül és személyében érinti.

36

Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében azon alanyok, akik nem címzettjei egy határozatnak, csak akkor állíthatják, hogy személyükben érintettek, ha ez a határozat sajátos jellemzőik vagy egy őket minden más személytől megkülönböztető ténybeli helyzet folytán vonatkozik rájuk, és ezáltal a címzetthez hasonló módon egyéníti őket (lásd különösen fent hivatkozott Plaumann kontra Bizottság ügyben hozott ítéletet 223. pontját; valamint a C-198/91. sz., Cook kontra Bizottság ügyben 1993. május 19-én hozott ítélet [EBHT 1993., I-2487. o.] 20. pontját; a C-225/91. sz., Matra kontra Bizottság ügyben 1993. június 15-én hozott ítélet [EBHT 1993., I-3203. o.] 14. pontját és a C-78/03. P. sz., Bizottság kontra Aktionsgemeinschaft Recht und Eigentum ügyben 2005. december 13-án hozott ítélet [EBHT 2005., I-10737. o.] 33. pontját).

37

Mivel a jelen kereset állami támogatásról szóló bizottsági határozatot érint, a támogatásoknak az EK 88. cikk (3) bekezdése szerinti ellenőrzési eljárása keretében különbséget kell tenni egyrészről az e cikk (3) bekezdése szerinti előzetes vizsgálati eljárás, amelynek célja pusztán az, hogy a Bizottság előzetes véleményt formálhasson az adott támogatás részleges vagy teljes összeegyeztethetőségéről, másrészről az ugyanezen cikk (2) bekezdése szerinti vizsgálati eljárás között. Csak ez utóbbi vizsgálati eljárás keretében – amelynek célja, hogy a Bizottság számára lehetővé tegye az ügy valamennyi körülményéről való teljes körű tájékozódást – írja elő az EK-Szerződés a Bizottság számára azt a kötelezettséget, hogy az érintetteket felhívja észrevételeik megtételére (a fent hivatkozott Cook kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 22. pontja; a fent hivatkozott Matra kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 16. pontja; a C-367/95. P. sz., Bizottság kontra Sytraval és Brink’s France ügyben 1998. április 2-án hozott ítélet [EBHT 1998., I-1719. o.] 38. pontja; valamint a fent hivatkozott Bizottság kontra Aktionsgemeinschaft Recht und Eigentum ügyben hozott ítélet 34. pontja).

38

Ebből következik, hogy amennyiben a Bizottság, a 88. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárás megindítása nélkül, az ugyanezen cikk (3) bekezdése alapján hozott határozatával megállapítja, hogy valamely támogatás összeegyeztethető a közös piaccal, az említett eljárási garanciák kedvezményezettjei e garanciák tiszteletben tartását csak akkor tudják érvényesíteni, ha lehetőségük van arra, hogy e határozatot a közösségi bíróság előtt megtámadják. Ezért az EK 88. cikk (2) bekezdése értelmében vett érintett személy által az ilyen határozat ellen benyújtott megsemmisítés iránti keresetet az utóbbi akkor nyilvánítja elfogadhatónak, ha azzal a felperes az utóbbi rendelkezés által biztosított eljárási jogait kívánja védelmezni (a fent hivatkozott Bizottság kontra Aktionsgemeinschaft Recht und Eigentum ügyben hozott ítélet 35. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

39

A Bíróság korábban pontosította, hogy ezen érintettek azok a személyek, vállalkozások vagy társulások, amelyek érdekeit valamely támogatás nyújtása érintheti, azaz különösen az e támogatás kedvezményezettje szempontjából versenytárs vállalkozások és a szakmai szervezetek (a Bizottság kontra Sytraval et Brink’s France ügyben hozott ítélet 41. pontja és a fent hivatkozott Bizottság kontra Aktionsgemeinschaft Recht und Eigentum ügyben hozott ítélet 36. pontja).

40

Ezzel szemben, ha a felperes a támogatást értékelő határozatnak mint ilyennek a megalapozottságát vonja kétségbe, akkor pusztán az a körülmény, hogy a felperes az EK 88. cikk (2) bekezdése értelmében vett „érintett” félnek tekinthető, nem elegendő a kereset elfogadhatóságához. A felperesnek azt is bizonyítania kell, hogy a fent hivatkozott Plaumann kontra Bizottság ügyben hozott ítélet értelmében vett sajátos helyzetben van. Ez különösen olyan esetben van így, ha a megtámadott határozat tárgyát képező támogatás a felperes piaci helyzetét érzékelhetően érinti (lásd ebben az értelemben a 169/84. sz., Cofaz és társai kontra Bizottság ügyben 1986. január 28-án hozott ítélet [EBHT 1986., 391. o.] 22–25. pontját és a fent hivatkozott Bizottság kontra Aktionsgemeinschaft Recht und Eigentum ügyben hozott ítélet 37. pontját).

41

A fenti pontokban hivatkozott és az ítélkezési gyakorlat által megállapított ezen elvekre tekintettel kell megvizsgálni a fellebbezőknek az Elsőfokú Bíróság elsőfokú eljárásban benyújtott kereset elfogadhatóságára vonatkozó megítélésének vitatására vonatkozó érvelését.

42

Márpedig először is ki kell emelni, hogy a megtámadott ítélet 35. pontjában az Elsőfokú Bíróság – anélkül, hogy a hivatkozott felperesek e tekintetben ellentmondtak volna –, megállapította, hogy a Kronofrance azzal az indokkal kéri a megtámadott határozat megsemmisítését, hogy a Bizottság jogellenesen utasította el az EK 88. cikk (2) bekezdésében előírt hivatalos vizsgálati eljárás megindítását.

43

Ennélfogva, amint azt a főtanácsnok az indítványa 116–118. pontjában megállapítja, az Elsőfokú Bíróság az érintett vállalkozás EK 230. cikk negyedik bekezdése szerinti személyében való érintettségére vonatkozó feltétel tiszteletben tartásának ellenőrzése érdekében, jogosan határozta meg, hogy érintett félnek tekinthető-e a Kronofrance az EK 88. cikk (2) bekezdése és a 659/1999 rendelet 1. cikkének h) pontja értelmében és ennek érdekében jogosan vizsgálta meg a Kronofrance érintett piacon betöltött helyzetét, versenyhelyzet fennállását állapítva meg az utóbbi és a Glunz között.

44

E feltételek mellett a fellebbezők kérelmével ellentétben az elsőfokon eljáró bíróság – többek között a fent hivatkozott Cook kontra Bizottság ügyben hozott ítéletre, és a fent hivatkozott Matra kontra Bizottság ügyben hozott ítéletre tekintettel – nem volt köteles annak bizonyítását megkövetelni, hogy a megtámadott határozat lényegében érintette a Kronofrance érintett piacon betöltött helyzetét.

45

Ezt követően a fellebbezők két érvre hivatkozva vitatják az Elsőfokú Bíróság a Glunz és a Kronofrance közti versenyhelyzet fennállása megállapításának alapjául szolgáló elemzését.

46

Egyrészt úgy érvelnek, hogy az Elsőfokú Bíróság az érintett két vállalkozás egymást kizárólag jelentéktelen mértékben átfedő értékesítési területeinek földrajzi kiterjedésére vonatkozó adatok téves értékelése következtében jutott e végkövetkeztetésre, így nem állt fenn versenyhelyzet a Glunz és a Kronofrance között.

47

Meg kell azonban állapítani, hogy a fellebbezők – akkor is, ha ezen érvelést téves jogalkalmazásra alapított jogalap keretében fejtik ki – valójában a tényállás Elsőfokú Bíróság általi értékelését kívánják megkérdőjelezni.

48

Márpedig fellebbezés keretében az ilyen értékelés nincs alávetve a Bíróság felülvizsgálatának, kivéve az elsőfokon eljáró bíróság elé terjesztett tények és bizonyítékok elferdítésének esetét (lásd ebben az értelemben többek között a C-53/92. P. sz., Hilti kontra Bizottság ügyben 1994. március 2-án hozott ítélet [EBHT 1994., I-667. o.] 42. pontját és a C-206/04. P. sz., Mülhens kontra OHMI ügyben 2006. március 23-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-2717. o.] 28. pontját).

49

Ebből következik, hogy mivel a fellebbezők a jelen esetben nem bizonyították az elferdítést, és még csak nem is hivatkoztak arra, ezen érvelés nyilvánvalóan elfogadhatatlannak tekintendő.

50

Másrészt a hivatkozott fellebbezők állítják, hogy az Elsőfokú Bíróság nem a Kronofrance és a Glunz között konkrétan fennálló versenyhelyzet elemzéséből indult ki, hanem a farostlemezek francia piacán azon csoport társaságaira jellemző általános megfontolásokból, amelyhez a Glunz is tartozott.

51

Márpedig e tekintetben elegendő megállapítani, hogy miután az Elsőfokú Bíróság úgy ítélte meg, hogy mindkét szóban forgó vállalkozás farostlemezeket gyárt és átfedés áll fenn értékesítési területeik között, a megtámadott ítélet 43. pontjában az alábbiakat fűzte hozzá:

„A [megtámadott határozatból] az is kiderült, hogy a Glunz a Tableros de Fibras SA leányvállalata, amely a Glunz által 1999-ben átadott, a faiparban tevékenykedő gyárakkal rendelkezik Franciaországban.”

52

A megtámadott ítélet e pontjának olvasatából világosan kitűnik, hogy az Elsőfokú Bíróság kizárólag a teljesség kedvéért utalt az azon csoportra vonatkozó megfontolásokra, amelyhez a Glunz is tartozik, miután már megállapította, hogy versenyhelyzet áll fenn a két érintett vállalkozás között. Ennélfogva az Elsőfokú Bíróság semmiképpen sem alapította a megtámadott ítélet 44. pontjában foglalt végkövetkeztetéseit kizárólag erre.

53

Következésképpen ezen érvelést mint hatástalant el kell utasítani.

54

A fenti megfontolásokra tekintettel el kell utasítani a Németországi Szövetségi Köztársaság által hivatkozott első jogalapot, valamint a Glunz és az OSB által hivatkozott második jogalapot.

55

A Németországi Szövetségi Köztársaság a második jogalapjában, valamint a Glunz és az OSB az első jogalapjában a Bizottság támogatása mellett úgy érvel, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta az EK 87. cikk (3) bekezdését, valamint az 1998-as multiszektorális keretszabályt.

56

Az Elsőfokú Bíróság nem vette figyelembe a Bizottságnak az EK 87. cikk (3) bekezdése alkalmazása tekintetében fennálló széles mérlegelési jogkörét, amelynek keretében elfogadta és alkalmazta az 1998-as multiszektorális keretszabályt. E multiszektorális keretszabály vonatkozó pontjait a szövegükkel, értelmükkel és céljukkal ellentétesen értelmezte azáltal, hogy álláspontja szerint az érintett regionális támogatás versenyre való hatását egyrészt az érintett szektor kapacitásainak kihasználása és hanyatló piac fennállása alapján kell értékelni.

57

Pontosabban tévesen ítélte meg a multiszektorális keretszabály 3.2–3.4. pontjában meghatározott e vizsgálati feltételek sorrendjét. Ugyanis e rendelkezésekből következik, hogy a hanyatló piac kérdése kizárólag másodlagos ellenőrző feltétel, amelyet kizárólag akkor kell figyelembe venni, ha a kapacitáskihasználásra vonatkozó adatok nem elegendőek. Nem ez a helyzet áll fenn azonban a jelen esetekben, mivel a kapacitáskihasználásra vonatkozó minden adat rendelkezésre állt.

58

A Kronofrance ezzel szemben állítja, hogy az 1998-as multiszektorális keretszabály 3.10. pontjának szövegéből kifejezetten kitűnik, hogy a valamely támogatási projekttel érintett piacon fennálló versenyhelyzet értékelésekor a Bizottság mindig köteles meghatározni, hogy a tervezet valamely strukturális többletkapacitással rendelkező piac kapacitásának növeléséhez vezet-e és hanyatló piacot érint-e. Amint azt az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítéletben hangsúlyozta, mindig meg kell vizsgálni az utóbbi szempontot, mivel a hanyatló piacot érintő támogatás a verseny torzulásának súlyos veszélyével jár.

59

Nem vitatott, amint arra a fellebbezők hivatkoznak, hogy a Bizottság az EK 87. cikk (3) bekezdése c) pontjának alkalmazása során széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, amelynek gyakorlása közösségi összefüggésben megvalósítandó, összetett gazdasági és társadalmi értékeléseket foglal magában (lásd ebben az értelemben többek között a Bíróság 310/85. sz., Deufil kontra Bizottság ügyben 1987. február 24-én hozott ítéletének [EBHT 1987., 901. o.] 18. pontját). Ebben az összefüggésben a bírósági felülvizsgálat e mérlegelési jogkör tekintetében az eljárási és az indokolási szabályok betartásának vizsgálatára, valamint a megállapított tények tárgyi pontosságának, továbbá a jogban való tévedés, a tényekre vonatkozó nyilvánvaló értékelési hiba és a hatáskörrel való visszaélés hiányának ellenőrzésére korlátozódik (a C-351/98. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben 2002. szeptember 26-án hozott ítélet [EBHT 2002., I-8031. o.] 74. pontja; a C-409/00. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben 2003. február 13-án hozott ítélet [EBHT 2003., I-1487. o.] 93. pontja és a C-91/01. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 2004. április 29-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-4355. o.] 43. pontja).

60

Meg kell azonban állapítani, hogy magatartási szabályok elfogadásával és közzétételével, ami által az intézmény kijelenti, hogy ezentúl alkalmazni fogja e szabályokat az általuk érintett esetekre, a Bizottság korlátozza magáta hivatkozott mérlegelési jogköre gyakorlásában, és nem térhet el e szabályoktól anélkül, hogy ne tenné ki magát annak, hogy egyes esetekben az általános jogelvek – mint az egyenlő bánásmód, a bizalomvédelem és a jogbiztonság elvének – megsértése címén felelősségre vonható legyen (a C-189/02. P., a C-202/02. P., a C-205/02. P–C-208/02. P. és a C-213/02. P. sz., Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2005. június 28-án hozott ítélet [EBHT 2005., I-5425. o.] 211. pontja).

61

Egyébiránt az állami támogatások speciális területén a Bíróság korábban már hangsúlyozta, hogy a Bizottság kötve van a saját maga által elfogadott keretszabályokhoz és közleményekhez, amennyiben ezek nem térnek el a Szerződés szabályaitól, és a tagállamok ezeket elfogadják (lásd többek között a fent hivatkozott Spanyolország kontra Bizottság ügyben 2003. február 13-án hozott ítélet 69. és 95. pontját, valamint a fent hivatkozott Olaszország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 45. pontját).

62

Márpedig a megtámadott ítéletben az Elsőfokú Bíróság pontosan megvizsgálta, hogy a Bizottság a megtámadott határozat elfogadásakor az 1998-as multiszektorális keretszabályának megfelelően járt-e el. Ugyanis, amint az különösen a megtámadott ítélet 86. pontjából következik, az elsőfokon eljáró bíróság elemzése annak meghatározására irányult, hogy a Bizottság alkalmazhat-e a hivatkozott támogatás tekintetében – a szóban forgó keretszabály alapján – a „versenyhelyzet” T tényezőnél 1-es korrekciós együtthatót annak vizsgálata nélkül, hogy a hivatkozott támogatás hanyatló piacot érint-e.

63

E feltételek mellett nem tűnik úgy, hogy az Elsőfokú Bíróság a megtámadott határozat ezen elemzése során túllépte az ítélkezési gyakorlat által elismert ellenőrzés mértékét olyan területen, ahol a Bizottság összetett gazdasági és szociális értékelést végez.

64

Az EK 87. cikk (3) bekezdésének alkalmazása tekintetében a Bizottságot megillető széleskörű mérlegelési jogkör elismerésének hiánya az 1998-as multiszektorális keretszabály Elsőfokú Bíróság általi értelmezéséből sem vezethető le.

65

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság annyiban van kötve az állami támogatások terén saját maga által elfogadott keretszabályokhoz és közleményekhez, amennyiben e szövegek nem térnek el a Szerződés rendelkezéseinek helyes alkalmazásától, mivel a hivatkozott szövegek nem értelmezhetők úgy, hogy csökkentik az EK 87. és az EK 88. cikk hatályát vagy ellenkeznek azok céljaival (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Deufil kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 22. pontját; a fent hivatkozott Spanyolország kontra Bizottság ügyben 2002. szeptember 26-án hozott ítélet 53. pontját; a fent hivatkozott Olaszország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 45. pontját; valamint analógia útján a C-182/03. sz. és C-217/03. sz., Belgium és Forum 187 kontra Bizottság egyesített ügyekben 2006. június 22-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-5479. o.] 72. pontját).

66

Az Elsőfokú Bíróság megalapozottan ítélte úgy a megtámadott ítélet 89. pontjában, hogy az 1998-as multiszektorális keretszabályt az EK 87. cikkének és az ott megfogalmazott állami támogatások összeegyeztethetetlensége alapelvének fényében kell értelmezni, azért, hogy megvalósuljon e rendelkezés célkitűzése, azaz a közös piacon kialakuljon a torzulásmentes verseny.

67

A megtámadott határozat jogszerűségének az EK 87. és az EK 88. cikk alapján értelmezett 1998-as multiszektorális keretszabályra tekintettel való értékelésének szükségessége annál is inkább indokolt a jelen esetben, mivel, amint az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 89. pontjában megállapította, bizonyos kétértelműség állt fenn e keretszabály szövegét illetően. E félreérthetőség többek között a hivatkozott keretszabály 3.10.1. pontjának szövegében található „és/vagy” kötőszavak használatából ered, amely pontosan azon szempontokról szól, amelyeket a Bizottság köteles figyelembe venni a „versenyhelyzet” T tényezőnél való 1-es korrekciós együttható alkalmazásakor.

68

Márpedig az EK 87. és az EK 88. cikkben meghatározott elvek, valamint többek között 1998-as multiszektorális keretszabály 1.2. pontjában szereplő, a támogatások által okozott torzulások megelőzésére irányuló cél alapján ítélte úgy az Elsőfokú Bíróság, hogy a hivatkozott keretszabály 3.10.1. pontjának iv. alpontját úgy kell értelmezni, hogy a legmagasabb – 1-es – korrekciós együttható alkalmazása, amely maximalizálja a közös piaccal összeegyeztethető támogatás összegét, mind az érintett ágazat strukturális kapacitástöbblete hiányának, mind a hanyatló piac hiányának előzetes megállapítását magában foglalja.

69

E tekintetben meg kell állapítani, hogy az ettől eltérő értelmezés, amely szerint e szempontok egyikének fennállása elegendő a legmagasabb korrekciós együttható alkalmazásához, alkalmas a jelen ítélet előző pontjában említett elvek és cél megsértésére. Ugyanis egyrészt az ilyen értelmezés lehetővé teszi, hogy a Bizottság a legmagasabb korrekciós együtthatót alkalmazza az olyan projektek tekintetében, amelyek alkalmasak a kapacitásnövelésre a kereslet teljes mértékű csökkenésével jellemezhető szektorban, anélkül, hogy a Bizottság figyelembe vette volna e körülményt.

70

Másrészt ezen értelmezés azzal járna, hogy az 1-es korrekciós együttható alkalmazása tekintetében ugyanazon megítélés alá esne az olyan szektor helyzete, amely tekintetében a Bizottság megállapította a többletkapacitás hiányát, illetve amely tekintetében ezen intézmény a rendelkezésre álló adatok hiányában nem jutott ilyen megállapításra, anélkül azonban, hogy az ilyen többletkapacitás fennállása kizárható lenne.

71

Továbbá a fellebbezők állításával ellentétben a megtámadott ítélet 97. pontjának olvasatából egyértelműen kitűnik, hogy az elsőfokon eljáró bíróság nem kívánta úgy értelmezni az 1998-as multiszektorális keretszabályt, hogy a Bizottság minden esetben köteles megvizsgálni, hogy hanyatló-e az érintett piac. E vizsgálat ugyanis az elsőfokon eljáró bíróság szerint kizárólag akkor kötelező, ha a Bizottság nem rendelkezik kellő információval a strukturális többletkapacitás megállapításához, vagy ha – mint a jelen esetben – a legmagasabb 1-es korrekciós együtthatót kívánja alkalmazni a „versenyhelyzet” T tényező tekintetében.

72

Végül meg kell állapítani, hogy az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 99. pontjában általános hatályú végkövetkeztetést von le, amely szerint a Bizottság nem engedélyezhet támogatást annak előzetes megállapítása nélkül, hogy hanyatló piacról van-e szó.

73

Márpedig meg kell állapítani, hogy e következmény a fenti megfontolásokra tekintettel nemcsak nem indokolható, hanem ellentmond az ugyanazon ítélet 97. pontjának.

74

Mindazonáltal ezen ellentmondás nem befolyásolja a jelen ügy megoldása tekintetében az elsőfokon eljáró bíróságnak a megtámadott ítélet 103. pontjában szereplő végkövetkeztetését, mivel a hivatkozott pontban az elsőfokon eljáró bíróság annak kizárására szorítkozik, hogy a Bizottság mentesülhet annak vizsgálata alól, hogy az érintett piac hanyatló piac-e, amennyiben 1-es korrekciós együtthatót kíván alkalmazni a „versenyhelyzet” T tényező tekintetében.

75

A fentiekre tekintettel a Németországi Szövetségi Köztársaság által hivatkozott második jogalapot, valamint a Glunz és az OSB által hivatkozott első jogalapot ugyancsak el kell utasítani.

76

Harmadik jogalapjában a Németországi Szövetségi Köztársaság, valamint a Glunz és az OSB az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 64. cikkének megsértésére hivatkozik. A kereset elfogadhatatlanságára alapított jogalap tekintetében, amelyre a Bizottság legelőször a tárgyaláson hivatkozott, az Elsőfokú Bíróságnak a Kronofrance kereshetőségi jogának megállapítása érdekében hivatalból meg kellett volna kérni az annak megállapításához szükséges adatokat – mint például az értékesítési területeikre vagy a termelő üzemeik közötti távolságra vonatkozó adatokat – hogy a Glunz és a Kronofrance versenytársak-e. Márpedig ezen adatok alapján az Elsőfokú Bíróság úgy ítélte volna meg, hogy a Kronofrance nem „személyében érintett” az EK 230. cikk negyedik bekezdése értelmében.

77

A Kronofrance szerint az Elsőfokú Bíróság éppen hogy nem sértette meg az eljárási szabályzata 64. cikkét. Ugyanis kizárólag az Elsőfokú Bíróság hatáskörébe tartozik annak megállapítása, hogy ki kell-e egészíteni a valamely ügy tekintetében rendelkezésére álló bizonyítékokat. Emellett ezen adatok bizonyító ereje nem tartozik a Bíróság felülvizsgálata alá, kivéve az elferdítés esetét, vagy ha az ügy irataiból kitűnik az Elsőfokú Bíróság megállapításainak ténybeli pontatlansága. Végül, amint az a megtámadott ítélet 38–41. pontjából kiderül, az Elsőfokú Bíróság elegendő adattal rendelkezett a határozathozatalhoz. Tehát semmi nem indokolta egyéb adatok bekérését.

78

A jogvitában részes fél által benyújtott, pervezető intézkedés, illetve bizonyításfelvétel iránti kérelmeknek az elsőfokon eljáró bíróság általi elbírálását illetően emlékeztetni kell arra, hogy egyedül az Elsőfokú Bíróság dönthet az előtte folyamatban lévő üggyel kapcsolatban a rendelkezésére álló információk kiegészítésének esetleges szükségességéről (lásd különösen a C-315/99. P. sz., Ismeri Europa kontra Számvevőszék ügyben 2001. július 10-én hozott ítélet [EBHT 2001., I-5281. o.] 19. pontját; a C-136/02. P. sz., Mag Instrument kontra OHIM ügyben 2004. október 7-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-9165. o.] 76. pontját; valamint a C-260/05. P. sz., Sniace kontra Bizottság ügyben 2007. november 22-én hozott ítélet [EBHT 2007., I-10005. o.] 77. pontját). Annak mérlegelése, hogy az eljárási iratok bizonyító erejűek-e vagy sem, egyedül az Elsőfokú Bíróság hatáskörébe tartozik, és e mérlegelésnek a fellebbezési eljárás keretében történő felülvizsgálata nem tartozik a Bíróságra, kivéve az Elsőfokú Bíróság elé terjesztett bizonyítékok elferdítésének esetét, illetve amennyiben az Elsőfokú Bíróság megállapításainak ténybeli pontatlansága az ügy irataiból kitűnik (a fent hivatkozott Ismeri Europa kontra Számvevőszék ügyben hozott ítélet 19. pontja; valamint a C-24/01. P. és C-25/01. P. sz., Glencore et Compagnie Continentale kontra Bizottság egyesített ügyekben 2002. november 7-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-10119. o.] 77. és 78. pontja).

79

Ebből következik, hogy mivel a jelen esetben nem hivatkoztak elferdítésre vagy ténybeli pontatlanságra, az Elsőfokú Bíróság jogosan ítélte úgy, hogy a megtámadott ítélet 38–41. pontjában említett, az iratokban szereplő bizonyítékok és a tárgyalás során előadott szóbeli magyarázatok a későbbi eljáráshoz kapcsolódó pervezető intézkedések elrendelésének szükségessége nélkül is elegendőek voltak a kereset elfogadhatóságáról való határozathozatalhoz.

80

Mivel a jelen jogalap nyilvánvalóan megalapozatlan, el kell utasítani.

81

Végül a Glunz és az OSB a negyedik jogalapjában úgy érvel, hogy a megtámadott ítélet ellentétes az EK 230. cikk második bekezdésével, mivel a kereset alátámasztására hivatkozott jogalapokat meghaladó kérdésekben is határoz.

82

Ugyanis az Elsőfokú Bíróság a Szerződés megsértésére alapítva helyezte hatályon kívül a megtámadott határozatot, mivel a Bizottság nem vette figyelembe azt a tényt, hogy hanyatló piacról volt szó, holott az elsőfokú eljárásban eljáró felperes nem a Szerződés megsértésére, hanem kizárólag a hatáskörrel való visszaélésre vonatkozó jogalapja alátámasztására hivatkozott ezen érvre.

83

Ennélfogva az Elsőfokú Bíróság, mivel nem tett különbséget nyilvánvalóan eltérő érvek és jogalapok között, tévesen alkalmazta a jogot annál is inkább, mivel az ítélkezési gyakorlat szerint az EK 230. cikk második bekezdése szerinti szerződésszegésre alapított jogalapot nem vizsgálhatja hivatalból a közösségi bíróság.

84

A Kronofrance erre válaszul úgy érvel, hogy keresetét az EK 230. cikkben szereplő összes jogalapra alapította, és beadványaiban valamennyi szükséges indokolást előterjesztette. Mindenesetre nem köteles jogalappal alátámasztva hivatkozni a vitatott határozat különleges hibájára, mivel az írásbeli és szóbeli észrevételeiben foglalt tény- és jogkérdésekből kitűnik e hiba.

85

E fellebbezésével a Glunz és az OSB lényegében annak megállapítását kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen állapította meg az EK 87. cikk megsértését, mikor az elsőfokon eljáró felperes hatáskörrel való visszaélésre alapított jogalapja alátámasztására irányuló érvelését vizsgálta. Így eljárva az Elsőfokú Bíróság olyan érvelésről határozott, amelyet nem vizsgálhatott hivatalból, és amelyre a felperes nem hivatkozott.

86

Először is meg kell állapítani, hogy a fellebbezés e jogalapja azon a téves feltételezésen alapul, amely szerint az elsőfokon eljáró bíróság az EK 87. cikk megsértésére alapított jogalapról határozott.

87

Márpedig e tekintetben pontosítani kell, hogy az Elsőfokú Bíróság nem határozott a hivatkozott jogalapról. Ugyanis, mint az a megtámadott ítélet 35. pontjából kitűnik, az Elsőfokú Bíróság az eléterjesztett kereset arra alapított második jogalapjának vizsgálatára korlátozta elemzését, hogy a Bizottság tévesen utasította el az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárás megnyitását. E jogalap keretében, amint az a hivatkozott ítélet 48. pontjából következik, a felperes állította, hogy a német hatóságok által a Glunznak nyújtott támogatás egyetlen előzetes vizsgálat alapján való engedélyezésével a Bizottság megsértette többek között a 659/1999 rendelet 4. cikkének (4) bekezdését, amely kötelezi az intézményt a hivatalos vizsgálati eljárás megindítására, amennyiben „kétség merült fel” a bejelentett intézkedés közös piaccal való összeegyeztethetőségét illetően.

88

E kétségek fennállásának megállapítása keretében vizsgálta az Elsőfokú Bíróság az EK 87. cikk értelmezését, a megtámadott határozatnak az EK 88. cikk (2) bekezdésre tekintettel való jogszerűségéről történő határozathozatal előfeltételének tekintve tehát e kérdést.

89

E feltételek mellett nem bír jelentőséggel az a körülmény, hogy az elsőfokon eljáró felperes az 1998-as multiszektorális keretszabály téves alkalmazására vonatkozó érvelés nélkül hivatkozott a 87. cikk megsértésére alapított külön jogalapra.

90

Következésképpen ez utóbbi jogalapot ugyancsak el kell utasítani.

91

A fenti megfontolásokra tekintettel a két fellebbezést összességében el kell utasítani.

92

Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján, amelyet ugyanezen szabályzat 118. cikke alapján a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A fellebbezőket, mivel jogalapjaik tekintetében pervesztesek lettek, a Kronofrance e tekintetben benyújtott kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

93

A hivatkozott rendelet ugyanazon cikkének megfelelően a Bizottságot kötelezni kell saját költségeinek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott: