Jogi háttér

A közösségi szabályozás

A madárvédelmi irányelv

Az élőhely-irányelv

A nemzeti szabályozás

A European Communities Act

A Wildlife Act

A madárvédelmi rendelet

Az élőhely-rendelet

A pert megelőző eljárás és a Bíróság előtti írásbeli szakasz

A keresetről

Előzetes észrevételek

A madárvédelmi irányelv 4. cikke (1) és (2) bekezdésének figyelmen kívül hagyásával elégtelen számú és mennyiségű terület KVT-vé minősítésére alapított első kifogásról

Előzetes észrevételek

Az IBA 2000-ről

Az első kifogás első részéről

– A felek érvei

– A Bíróság álláspontja

A – Az IBA 2000-ben meghatározott területekről

1. A Cross Lough területről

a) A felek érvei

b) A Bíróság álláspontja

2. A haris védelmére alkalmas három területről

a) A felek érvei

b) A Bíróság álláspontja

B – A más területeken védendő madarakról

1. Az európai jégmadár védelmére alkalmas területekről

2. A haris védelmére alkalmas területekről

Az első kifogás második részéről

– A felek érvei

– A Bíróság álláspontja

A madárvédelmi irányelv 4. cikke (1) és (2) bekezdésének megfelelően szükséges jogi védelmi szabályozás létrehozásának hiányára alapított második kifogásról

A felek érvei

A Bíróság álláspontja

A harmadik kifogás: a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdése első mondata azokra a területekre történő alkalmazásának hiányáról, amelyeket KVT-vé kellett volna minősíteni

A felek érvei

A Bíróság álláspontja

A negyedik kifogás: a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdése második mondata átültetésének és alkalmazásának elmulasztásáról

A felek érvei

A Bíróság álláspontja

Az élőhely-irányelv 6. cikke (2)–(4) bekezdésének nem megfelelő átütetésére és alkalmazására vonatkozó ötödik kifogásról

Előzetes észrevételek

Az élőhely-irányelv 6. cikke (2) bekezdése nem megfelelő átültetéséről és alkalmazásáról

– A felek érvei

– A Bíróság álláspontja

Az élőhely-irányelv 6. cikke (2) bekezdésének nem megfelelő átültetése a rekreációs tevékenységek vonatkozásában

– A felek érvei

– A Bíróság álláspontja

Az élőhely-irányelv 6. cikke (3) és (4) bekezdésének nem megfelelő átültetéséről és alkalmazásáról

– A felek érvei

– A Bíróság álláspontja

A madárvédelmi irányelv 10. cikke átültetésének elmulasztására alapított hatodik kifogásról

A felek érvei

A Bíróság álláspontja

A költségekről

1

Keresetlevelével az Európai Közösségek Bizottsága azt kéri, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy Írország, mivel:

nem teljesítette a fenti irányelvek említett cikkeiből eredő kötelezettségeit.

2

A Bíróság elnöke a 2005. március 17-i végzésében megengedte a Görög Köztársaságnak és a Spanyol Királyságnak a beavatkozást Írország kérelmeinek támogatására, amely azt kéri a Bíróságtól, hogy utasítsa el a keresetet, vagy adott esetben korlátozza az egész ítéletet azon külön kérdésekre, amelyek alapján úgy véli, hogy Írország nem teljesítette az érintett irányelvekből eredő kötelezettségeit.

3

A madárvédelmi irányelv kilencedik preambulumbekezdése úgy rendelkezik, hogy „a megfelelő biológiai sokféleség, valamint az élőhelyek megfelelő nagyságának megőrzése, fenntartása vagy helyreállítása nélkülözhetetlen az összes madárfaj védelme érdekében; mivel egyes madárfajok esetében fennmaradásuk és szaporodásuk biztosítása érdekében különleges élőhelyvédelmi intézkedésekre van szükség teljes elterjedési területükön; mivel ezeknek az intézkedéseknek figyelembe kell venniük a vonuló fajokat is, és ezeket a szempontokat beépítve egységes egészként kezelve kell ezeket összehangolni”.

4

A madárvédelmi irányelv 4. cikkének értelmében:

„(1)   Az 1. mellékletben említett fajok fennmaradásának és szaporodásának biztosítása érdekében elterjedési területükön az élőhelyüket érintő különleges védelmi intézkedésekre van szükség.

Ebben az összefüggésben figyelembe kell venni:

Az állományszintek változásának irányát és ingadozásait az értékelések háttér-információiként figyelembe kell venni.

A tagállamok a mennyiségük és méretük szerint legalkalmasabb területeket e fajok védelme érdekében különleges védelmi területekké minősítik, figyelembe véve a fajok védelmi szükségleteit azokon a földrajzilag meghatározott tengeri és szárazföldi területeken, ahol ezt az irányelvet alkalmazni kell.

(2)   A tagállamok hasonló intézkedéseket tesznek az I. mellékletben fel nem sorolt, rendszeresen előforduló vonuló fajok esetében is, szem előtt tartva azok védelmi szükségleteit azon a földrajzi tengeri és szárazföldi területen, ahol ezt az irányelvet alkalmazni kell, tekintettel költő-, vedlő- és telelőterületeikre, valamint vonulási útvonaluk pihenőhelyeire. A tagállamok e célból külön figyelmet fordítanak a vizes élőhelyek védelmére és különösen a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyekre.

[…]

(4)   Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott védett területek vonatkozásában a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket az élőhelyek szennyezésének vagy elpusztításának, illetve a madarak bármiféle zavarásának elkerülése érdekében, amennyiben azok e cikk céljai szempontjából jelentőséggel bírnak. A tagállamok e védett területeken kívül is törekednek az élőhelyek szennyezésének vagy elpusztításának elkerülésére.”

5

A madárvédelmi irányelv 10. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A tagállamok ösztönözik az 1. cikkben meghatározott valamennyi madárfaj állományának védelméhez, kezeléséhez és hasznosításához szükséges kutatást és bármely egyéb tevékenységet.

(2)   Különleges figyelmet fordítanak az V. mellékletben felsorolt témákra vonatkozó kutatásra és más tevékenységre. A tagállamok megküldenek a Bizottság részére minden olyan információt, amely lényeges ahhoz, hogy az e cikkben említett kutatás és tevékenység összehangolása érdekében megfelelő intézkedéseket tegyen.”

6

A madárvédelmi irányelv V. mellékletében felsorolt kutatás és tevékenység tárgya a következő:

7

Az élőhely-irányelv 6. cikke a következőképpen rendelkezik:

„[…]

(2)   A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket a különleges természetvédelmi területeken található olyan természetes élőhelytípusok és olyan fajok élőhelyei károsodásának és megzavarásának megakadályozására, amelyek céljára az egyes területeket kijelölték, amennyiben a zavarás mértéke ezen irányelv céljaira tekintettel jelentős hatással lehet.

(3)   Figyelembe véve az adott természeti terület védelmével kapcsolatos célkitűzéseket, megfelelő vizsgálatot kell folytatni minden olyan terv vagy program hatásait illetően, amely nem kapcsolódik közvetlenül, illetve nem nélkülözhetetlen a természeti terület kezeléséhez, de akár önmagában, akár pedig más terv vagy program részeként valószínűleg jelentős hatással lesz arra. A természeti területre gyakorolt hatások vizsgálatának eredményét figyelembe véve, továbbá a (4) bekezdés rendelkezéseinek értelmében az illetékes nemzeti hatóságok csak azután hagyják jóvá az érintett tervet vagy programot, ha megbizonyosodtak arról, hogy az nem fogja hátrányosan befolyásolni az érintett természeti terület épségét, és miután – adott esetben – kikérték a lakosság véleményét is.

(4)   Amennyiben a természeti területre gyakorolt hatások vizsgálatának kedvezőtlen eredménye ellenére valamely elsődlegesen fontos, társadalmi vagy gazdasági jellegű közösségi érdekre figyelemmel [helyesen: valamely nyomós közérdeken alapuló kényszerítő ok miatt, ideértve a társadalmi vagy gazdasági jellegű okokat is] – alternatív megoldás hiányában – mégis végre kell hajtani egy tervet vagy programot, a tagállam minden szükséges kiegyenlítő intézkedést megtesz a Natura 2000 általános egységességének megóvása érdekében. A tagállam az elfogadott kiegyenlítő intézkedésekről értesíti a Bizottságot.

Amennyiben az érintett természeti terület elsődleges fontosságú természetes élőhelytípust foglal magában és/vagy veszélyeztetett faj élőhelyéül szolgál, kizárólag az emberi egészséggel, a közbiztonsággal vagy a környezet szempontjából elsődlegesen fontos előnyökkel kapcsolatos, továbbá – a Bizottság véleménye szerint – a közérdek kényszerítő indokain alapuló szempontokat lehet érvényesíteni.”

8

Az Európai Közösségekről szóló 1972. évi törvény (European Communities Act 1972, a továbbiakban: European Communities Act), felhatalmazza a miniszereket, hogy a nemzeti parlamenttől függetlenül hozzanak jogszabályt, ha a közösségi jogi kötelezettségek azt megkövetelik.

9

A 2000. évi törvény (Wildlife [Amendment] Act 2000) által módosított, a vadon élő állatokról és növényekről szóló, 1976. évi törvény (Wildlife Act 1976, a továbbiakban: a Wildlife Act) 11. cikkének (1) és (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A miniszter feladata biztosítani a vadon élővilágának védelmét, és elősegíteni a biológiai sokféleség megőrzését.

[…]

(3)   A miniszter közvetlenül, vagy más személlyel, illetve annak megbízottjával együttműködve:

[…]”

10

A Wildlife Act 15–17. cikke felruházza az illetékes minisztert azzal a jogkörrel, hogy rendelettel hozzon létre természetvédelmi területeket köztulajdonban lévő területeken. E törvény felhatalmazza továbbá a minisztert más területeken lévő természetvédelmi területek elismerésére, valamint állatok menedékeként szolgáló területek kijelölésére is.

11

Az Európai Közösségen belüli vadon élő madarak védelméről szóló, 1985. évi rendelet (European Communities [Conservation of Wild Birds] Regulations, a továbbiakban: madárvédelmi rendelet) megtiltja a táplálékok, hulladékok és ártalmas anyagok lerakását az érintett KVT-ken.

12

Az Európai Közösségen belüli természetes élőhelyek védelméről szóló, a 2000. évi módosító törvénnyel (Wildlife [Amendment] Act 2000) módosított 1997. évi rendelet (European Communities [Natural Habitats] Regulations 1997, a továbbiakban: élőhely-rendelet) preambuluma megállapítja, hogy az élőhely-irányelv belső jogba történő átültetése érdekében került elfogadásra.

13

Az élőhely-rendelet 2. cikke európai területként jelöli meg: a) az e rendelet […] 4. cikkének céljából bejelentett területeket; b) a Bizottság által az élőhely-irányelv 21. cikkében előírt eljárás szerint ezen irányelv 4. cikke (2) bekezdésének alkalmazásában közösségi jelentőségű területkén elfogadott területeket; c) a különleges természetmegőrzési területeket; d) a madárvédelmi irányelv 4. cikke (1) és (2) bekezdése szerint minősített területeket.

14

E rendelet 4. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A miniszter az európai területekre jelölt területek jegyzékének egy példányát vagy a 3. cikk (3) bekezdésének megfelelően módosított listát megküldi a környezetvédelmi miniszternek, a földművelésügyi, élelmezési és erdészeti miniszternek, a tengerügyi miniszternek, a közlekedés-, energia- és távközlésügyi miniszternek, a Commissioners of Public Works in Ireland (Írországi Közmunkák Hivatala) részére, az Environmental Protection Agency-nek (Környezetvédelmi ügynökség), valamint a területrendezés vonatkozásában illetékes minden hatóságnak, amelynek az illetékességi területén helyezkedik el a listán említett terület vagy annak bármely része, és adott esetben konzultál e hatóságok mindegyikével vagy közülük néhánnyal.

a hirdetéseket az érintett terület körzetében sugárzó rádióállomások közül legalább egy leadja, és közzéteszik az e területen forgalmazott napilapok közül legalább egyben, felhíva e hirdetésekben az európai területként javasolt területek listája által érintett minden személyt arra, hogy vegye fel a kapcsolatot a Kulturális, művészeti és Gaeltacht Minisztérummal.

[…]

(3)   Mindegyik terület vonatkozásában, a miniszter által az (1) bekezdés alapján európai területként javasolt területek listája és a miniszter által a (2) bekezdés alapján küldött értesítés:

[…]”

15

Az említett rendelet 5. cikke a 4. cikk (2) bekezdése szerinti értesítés minden egyes címzettjét felruházza az említett európai területként jelölt területek listájára való felvétel vitatásának jogával, és meghatározza az e kifogásokról való döntés érdekében követendő eljárást.

16

Az élőhely-rendelet 7. cikke előírja, hogy a miniszter a területekre történő belépésre és azok ellenőrzésére „felhatalmazott tisztviselőket” nevezhet ki.

17

E rendelet 9. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Legkésőbb hat évvel azután, hogy a Bizottság az élőhely-irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében megállapított eljárásnak megfelelően elfogadta valamely területet, a miniszter e területet különleges természetmegőrzési területként jelöli ki, és közzéteszi vagy közzéteteti az Iris Oifigiúiban e kijelölések mindegyikének egy példányát.

[…]”

18

Az említett rendelet 13. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A miniszter megállapítja azon védelmi intézkedéseket, amelyeket megfelelőnek tart a 9. cikk alapján kijelölt különleges természetmegőrzési területekkel kapcsolatban, és többek között adott esetben kifejezetten a területekre kidolgozott, vagy a megfelelő tervek részét képező intézkedési terveket hoz.

(2)   A miniszter megállapítja azon közigazgatási vagy szerződéses intézkedéseket, amelyek megfelelnek az érintett területeken található, az élőhely-irányelv I. mellékletében említett természetes élőhelytípusok, illetve a II. mellékletben említett fajok ökológiai szükségleteinek.

(3)   A miniszter meghozza a szükséges intézkedéseket a 9. cikk alapján kijelölt különleges természetmegőrzési területeken található olyan természetes élőhelytípusok és azon fajok élőhelyei károsodásának és megzavarásának megakadályozására, amelyek érdekében az egyes területeket kijelölték, amennyiben a zavarás mértéke ezen irányelv céljaira tekintettel jelentős hatással lehet.”

19

Az élőhely-rendelet 14. cikkének értelmében:

„(1)   A különleges természetmegőrzési területhez vagy a jelen rész I. fejezete szerinti listán szereplő területhez tartozó földtulajdonon tilos a 4. cikk (2) bekezdése szerint kiadott értesítésben említett műveletet vagy tevékenységet elvégezni, elvégeztetni vagy folytatni, kivéve ha a műveletet vagy tevékenységet a hely tulajdonosa, birtokosa vagy használója végzi, kéri, engedélyezi vagy folytatja és:

(2)   Az (1) bekezdésben említett feltételek a következők:

(3)   Aki ésszerűen menthető ok nélkül megsérti az (1) bekezdés rendelkezéseit, vétséget követ el.

(4)   E cikk rendelkezései nem vonatkoznak a 15. cikk (2) bekezdésében említett műveletekre vagy tevékenységekre.”

20

E rendelet 15. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha az ír hatóságokhoz az ugyanezen rendelet 14. cikke szerinti engedélyezési kérelemmel fordulnak, és ha a tervezett tevékenység jelentős hatással lehet a területre, e hatóságoknak meg kell vizsgálniuk annak a területre gyakorolt hatásait figyelembe véve a területre vonatkozó védelmi célokat. E 15. cikk (2) bekezdése előírja továbbá, hogy ha tervezett tevékenység más jogszabály alapján már engedélyezés tárgyát képezte, azon illetékes miniszternek kell e tevékenységet megvizsgálnia, és adott esetben módosítani vagy megsemmisíteni az engedélyt, akinek a felügyeletével azt kiadták.

21

Az említett rendelet 16. cikke előírja, hogy ha a 15. cikkben említett vizsgálat megállapítja, hogy a tervezett tevékenység káros hatással lenne a területre, nem engedélyezhető. Kivételt képeznek azonban a „fontos közérdeken alapuló kényszerítő okok”.

22

Az élőhely-rendelet 17. cikke ekként rendelkezik:

„(1)   Ha a miniszter úgy véli, hogy olyan műveletet vagy tevékenységet végeznek, vagy lehetséges, hogy végeznek:

amely nem kapcsolódik közvetlenül, illetve nem szükséges e területek kezeléséhez, de amely akár önmagában akár egyéb műveletekkel vagy tevékenységekkel együtt jelentős hatással lehet ezekre, a miniszter megbizonyosodik arról, hogy elvégzik az e művelet vagy tevékenység által a területre gyakorolt hatások megfelelő vizsgálatát, figyelemmel az e terület védelmére vonatkozó célkitűzésekre.

(2)   E rendelet alkalmazásában a tervezett műveletre vagy tevékenységre vonatkozó környezeti hatástanulmányt megfelelő vizsgálatnak kell tekinteni.

(3)   Ha a miniszter az (1) bekezdésnek megfelelően elvégzett vizsgálat következtetéseit figyelembe véve úgy véli, hogy a művelet vagy a tevékenység hátrányosan befolyásolhatja az érintett terület teljes épségét, keresetet nyújt be az illetékes bírósághoz a művelet vagy a tevékenység folytatásának megakadályozása érdekében.

(4)   Az illetékes bíróság a benyújtott keresetről gyorsított eljárásban határoz, és az ügyben eljáró bíróság (adott esetben) ideiglenes intézkedést vagy közbenső végzést hozhat, ha azt az élőhely-irányelv 6. cikke (4) bekezdésére, valamint az érintett terület épsége megőrzésének általános szükségességére figyelemmel és a Natura 2000 hálózat általános egységességének megóvása érdekében megfelelőnek tartja.

(5)   E rész alkalmazásában „illetékes bíróság” vagy azon Circuit Court valamelyik bírája, amelynek az illetékességi területén az érintett földtulajdonok vagy földtulajdonrészek találhatók, vagy a High Court.”

23

E rendelet 18. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Ha az alábbiak közé nem tartozó földtulajdonon végeznek vagy javasolnak olyan műveletet vagy tevékenységet:

amely akár önmagában, akár egyéb műveletekkel vagy tevékenységekkel együtt valószínűleg hátrányosan befolyásolja az érintett terület épségét, a miniszter megbizonyosodik arról, hogy elvégzik az e művelet vagy tevékenység által a területre gyakorolt hatások megfelelő vizsgálatát, figyelemmel az e terület védelmére vonatkozó célkitűzésekre.

(2)   A 17. cikk (2)–(5) bekezdése alkalmazandó, figyelembe véve a (1) bekezdés alapján elvégzett vizsgálat következtetéseit.”

24

Az említett rendelet 34. cikke ekként rendelkezik:

„Adott esetben a 4., 5., 7., 13., 14., 15. és 16. cikk rendelkezései értelemszerűen vonatkoznak a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján besorolt területekre.”

25

Ugyanezen rendelet 35. cikke ekként rendelkezik:

„A miniszter:

26

A Bizottság a hozzá érkezett panaszok következtében két kötelezettségszegési eljárást indított Írország ellen, valamint 1998. november 11-e és 2002. április 18-a között négy felszólító levelet küldött Írországnak egyrészt a madárvédelmi és az élőhely-irányelv teljes átültetésének elmaradása és helyes alkalmazásának elmaradására, másrészt pedig az élőhelyeknek a rekreációs tevékenységek gyakorlása miatti pusztulására vonatkozó különös jogsértések miatt.

27

A Bizottság, mivel nem találta kielégítőnek az ír hatóságok által a válaszukban szolgáltatott magyarázatokat, valamint az Írország és a Bizottság közötti kétoldalú találkozókat követően 2001. október 24-én indokolással ellátott véleményt, majd 2003. július 11-én kiegészítő indokolással ellátott véleményt és a rekreációs tevékenységekre vonatkozó indokolással ellátott véleményt küldött Írországnak.

28

A Bizottság – mivel úgy vélte, hogy az indokolással ellátott véleményre az Írország által adott válaszokban kifejtett érvek nem voltak teljesen meggyőzőek, és következésképpen úgy gondolta, hogy a madárvédelmi és élőhely-irányelvből eredő néhány kötelezettségének Írország továbbra sem tett eleget – a jelen kereset megindításáról határozott.

29

Figyelembe véve az ügyek közötti összefüggést, a Bizottság úgy határozott, hogy e két kötelezettségszegést egy eljárásban egyesíti a Bíróság előtt.

30

Keresete alátámasztására a Bizottság hat kifogást hoz fel Írország a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1), (2) és (4) bekezdéséből és 10. cikkéből, valamint az élőhely-irányelv 6. cikke (2), (3) és (4) bekezdéséből eredő kötelezettségei nem teljesítésére vonatkozóan.

31

A madárvédelmi irányelv 18. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a tagállamoknak ennek az irányelvnek az értesítéstől számított két éven belül kell megfelelniük. Következésképpen, a madárvédelmi irányelv átültetésének határideje e tagállam tekintetében 1981. április 6-án járt le.

32

Az élőhely-irányelv 23. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy tagállamoknak ennek az irányelvnek az értesítéstől számított két éven belül kell megfelelniük. Következésképpen, az élőhely-irányelv átültetésének határideje e tagállam tekintetében 1994. június 10-én járt le.

33

Nem vitatott, hogy a jelen ügyben az indokolással ellátott véleményekben előírt határidő lejáratának időpontját 2003. szeptember 11-ben kell megállapítani.

34

A Bizottság úgy érvel, hogy Írország a madárvédelmi irányelv 4. cikke (1) és (2) bekezdését figyelmen kívül hagyva 1981 óta nem végezte el az I. mellékletben említett fajok, valamint az e mellékletben nem említett valamennyi, rendszeresen előforduló vonuló fajok védelmére mennyisége és mérete szerint legalkalmasabb terület minősítését. Ezen első kifogás két aspektust foglal magában. A Bizottság azt állítja, hogy egyrészt bizonyos területek nem képezték minősítés tárgyát, másrészt pedig hogy más területek nem képezték teljes minősítés tárgyát.

35

Írország vitatja a hivatkozott kötelezettségszegést. Azt állítja, hogy amikor tájékoztatja a Bizottságot a KVT-vé minősítéssel kapcsolatos szándékairól, azt a madárvédelmi és az élőhely-irányelvben előírt, a tagállamok közötti együttműködés és konzultáció keretében teszi. Továbbá, amikor arról tájékoztatja a Bizottságot, hogy kutatásokat folytatnak, ebből nem lehet arra következtetni, hogy a jelenlegi KVT-hálózat elégtelen, vagy hogy Írország nem teljesítette a madárvédelmi irányelv szerinti kötelezettségeit.

36

Előzetesen emlékeztetni kell arra, először is, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdése előírja a tagállamoknak, hogy minősítsék KVT-vé az e rendelkezések által meghatározott ornitológiai szempontoknak megfelelő területeket (a C-378/01. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2003. március 20-án hozott ítélet [EBHT 2003., I-2857. o.] 14. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

37

Másodszor a tagállamok kötelesek minden olyan területet KVT-vé minősíteni, amelyek ornitológiai szempontok szerint a legalkalmasabbnak tűnnek az érintett fajok védelmére (a C-3/96. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben 1998. május 19-én hozott ítélet [EBHT 1998., I-3031. o.] 62. pontja).

38

Harmadszor, a tagállamokat a területek KVT-vé minősítésére vonatkozóan terhelő kötelezettséget nem kérdőjelezi meg más különleges védelmi intézkedések elfogadása (ebben az értelemben lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Hollandia ügyben hozott ítélet 55. pontját).

39

Végül negyedszer, igaz az, hogy a tagállamok rendelkeznek bizonyos mérlegelési lehetőséggel a KVT-k kiválasztását illetően, az is igaz azonban, hogy az e területek közé sorolás területek kizárólag a madárvédelmi irányelv által meghatározott ornitológiai szempontoknak van alávetve (lásd ebben az értelemben a C-355/90. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 1993. augusztus 2-án hozott ítélet [EBHT 1993., I-4221. o.] 26. pontját). A madárvédelmi irányelv 2. cikkében említett gazdasági követelményeket tehát nem lehet figyelembe venni valamely KVT kiválasztásakor és körülhatárolásakor (a fent hivatkozott Bizottság kontra Hollandia ügyben hozott ítélet 59. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

40

Kifogása alátámasztására a Bizottság többek között a fent hivatkozott Bizottság kontra Hollandia ügyre hivatkozik, amelyben a Bíróság az 1989-ben közzétett Inventory of Important Bird Areas in the European Community-t (Az Európai Közösségek területén található jelentős madárlelőhelyek jegyzéke, a továbbiakban: IBA 89) vette figyelembe, úgy vélekedve, hogy utóbbi bár jogilag nem kötelező az érintett tagállamokra, tudományos értéke miatt a jelen esetben hivatkozási alapként szolgálhat annak megítélése érdekében, hogy valamely tagállam mennyiben tartotta be a KVT-k kijelölésére vonatkozó kötelezettségét. A Bizottság szerint a jelen ügyben hasonló jegyzék kerül megvizsgálásra.

41

Írország nem ért egyet a Bizottsággal egy európai összeírás során 1999-ben készített és 2000-ben közzétett Review of Ireland’s Important Bird Areas (Írország jelentős madárvédelmi lelőhelyeinek jegyzéke, a továbbiakban: IBA 2000) néhány vonatkozásában. Írország szerint sem önmagában ezen jegyzék létezése, sem e nézeteltérés nem jelent bizonyítékot arra, hogy Írország nem teljesítette a madárvédelmi irányelv szerinti kötelezettségeit.

42

A Görög Köztársaság, valamint a Spanyol Királyság úgy érvel, hogy az IBA 2000 hiányosságokat mutat, és hogy ezért nem tulajdonítható ennek ugyanolyan érték, mint az IBA 89-nek.

43

A görög és a spanyol kormány úgy véli ugyanis, hogy az IBA 2000 több pontban is különbözik az IBA 89-től. Szerintük az IBA 2000 olyan tudományos adatokat tartalmaz, amelyek kétségtelenül a fajok egyes területeken való létezését bizonyító hivatkozást jelenthetnek, de amelyek csak tájékoztató és általános jelleggel bírnak a különböző fajok állománya jelentőségét, valamint a KVT-vé minősítendő területek körülhatárolását, következésképpen nagyságát illetően. Az IBA 2000 viszont nem tartalmaz olyan tudományos adatokat, amelyek lehetővé tennék a madarak védelme érdekében fontos területek valamilyen körülhatárolását, túlságosan nagy területeket foglal magában, amelyeknek csak korlátozott ornitológiai jelentősége van, és e területek jegyzékét a legutóbbi tudományos elemzéseknek megfelelően naprakésszé kell tenni. A kérdéses jegyzék tartalma ezért a jelenlegi állapotában nem használható arra, hogy bizonyos következtetéseket lehessen elvonni a KVT-k állományára és pontos határaira vonatkozóan.

44

Így a Görög Köztársaság és Spanyol Királyság ebből arra következtetnek, hogy az IBA 2000 nem jelent elegendő, sem egyedüli alapot a Bizottság által Írországnak felrótt kötelezettségszegés megalapozásához.

45

Mivel az első kifogás megalapozottsága nagyrészt azon kérdéstől függ, hogy az IBA 2000 és az Írország által valójában kijelölt KVT-k közötti eltérés alapján megállapítható-e, hogy ezen tagállam nem teljesítette megfelelően a területek KVT-ké minősítésére vonatkozó kötelezettségét, azt kell megvizsgálni, hogy az IBA 2000 bír-e az IBA 89-hez hasonló tudományos értékkel, és hogy következésképpen használható-e hivatkozásként az állítólagos kötelezettségszegés megvizsgálásához.

46

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a madárvédelmi irányelv 4. cikke egy különlegesen célirányos és megerősített védelmi rendszert ír elő az I. mellékletben említett fajok és a vonuló fajok számára, amit az tesz indokolttá, hogy a leginkább veszélyeztetett, illetőleg a Közösség közös örökségének minősülő fajokról van szó (a C-191/05. sz., Bizottság kontra Portugália ügyben 2006. július 13-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-6853. o.] 9. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Egyebekben ezen irányelv kilencedik preambulumbekezdéséből következik, hogy az élőhelyek megfelelő sokféleségének és területének megőrzése, fenntartása vagy helyreállítása elengedhetetlen valamennyi madárfaj védelme érdekében. A tagállamok tehát kötelesek elfogadni az említett fajok védelméhez szükséges intézkedéseket (a C-235/04. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2007. június 28-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-5415. o.] 23. pontja).

47

E célból a legveszélyeztetettebb fajok és a Közösség közös örökségét képező fajok helyzetének meghatározásához szükség van a tudományos adatok naprakésszé tételére, hogy az arra legalkalmasabb területeket KVT-nek lehessen minősíteni. Fontos tehát az indokolással ellátott véleményben előírt határidőig rendelkezésre álló lehető legfrissebb tudományos adatok használata (a fent hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2007. június 28-án hozott ítélet 24. pontja).

48

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a nemzeti jegyzékek – köztük a BirdLife International által kidolgozott IBA 2000 – felülvizsgálták az IBA 89-ben elvégzett első páneurópai tanulmányt, pontosabb és naprakészebb tudományos adatokat ismertetve. Az IBA 2000-ből kiderül ugyanis, hogy e jegyzék Írországot illetően 48 új területet sorol fel az IBA 89-hez képest.

49

Amint a főtanácsnok indítványának 20. pontjában megállapította, a két jegyzékben felsorolt területek a madarak jelenlétére vonatkozó információkat illetően bizonyos szempontok alkalmazásának eredményét képezik. Az IBA 2000-ben használt szempontok többnyire megfelelnek az IBA 89-ben használt szempontoknak. Ebből következik, hogy az összeírt területek mennyiségének és nagyságának növekedése lényegében a madarak jelenlétére vonatkozó jobb ismeretszerzésnek tudható be.

50

Írország azt állítja, hogy a Bizottság tévesen véli úgy, hogy az IBA 2000 nem kimerítő. E tekintetben pontosítani kell, hogy az IBA 2000 csak hivatkozást jelent a jelentős madárvédelmi területek hálózatának helyes felállításához, és hogy más ornitológiai tanulmányok megalapozhatják a bizonyos madárfajok védelmére legalkalmasabb területekké való minősítést.

51

Ugyanakkor, amint a főtanácsnok indítványának 25. pontjában megállapította, e hiányosságok nem kérdőjelezik meg az IBA 2000 bizonyító erejét. Másképp lenne, ha Írország tudományos bizonyítékokat terjesztett volna elő, többek között annak bizonyítására, hogy a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdéséből eredő kötelezettségekei teljesíthetők azáltal, hogy az említett jegyzékben foglaltaktól eltérő és kisebb összterületű területeket minősít KVT-vé (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítélet 18. pontját).

52

Az IBA 98 tudományos jellegére és e tagállam által – különösen arra vonatkozóan, hogy a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdéséből eredő kötelezettségek az említett jegyzékben foglaltaktól kisebb összterületű területek KVT-vé történő kijelölésével is teljesíthetők – előadott bármiféle tudományos bizonyíték hiányára tekintettel a Bíróság kimondta, hogy e jegyzék, bár jogilag nem kötelező, azt mint hivatkozott bizonyítékot felhasználhatja annak mérlegelése során, hogy valamely tagállam az irányelv említett rendelkezései értelmében megfelelő számú és méretű területet minősített-e KVT-vé (lásd e tekintetben a fent hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2007. június 28-án hozott ítélet 26. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

53

A jelen esetben tény, hogy Írország nem mutatott be más - az IBA 2000-ben alkalmazottakkal szemben - objektíven igazolható ornitológiai szempontokat az eltérő minősítés alapjaként. Írország nem állított szembe az IBA 2000-rel a KVT-vé minősítésre legalkalmasabb területek összességét kijelölő, tudományos módszerek alapján felállított teljes országos jegyzéket.

54

Meg kell tehát állapítani, hogy az IBA 2000 a jelentős írországi madárvédelmi területek naprakész jegyzékét állítja fel, amely ellenkező tudományos bizonyítékok hiányában olyan hivatkozást jelent, amely lehetővé teszi annak mérlegelését, hogy e tagállam megfelelő számú és méretű területet minősített-e KVT-nek ahhoz, hogy az I. mellékletben felsorolt valamennyi madárfajnak, valamint az e mellékletben fel nem sorolt vonuló fajoknak védelmet nyújtson.

55

E következtetést nem kérdőjelezheti meg a spanyol kormány azon érvelése, amely szerint a madárvédelemmel foglalkozó különböző nemkormányzati szervezetek úgy döntöttek, később módosítják az előző jegyzéket a különböző tagállamokra vonatkozóan, és a környezetvédelem terén illetékes közigazgatási szerv nem vizsgálta felül a kidolgozását, és nem is biztosította az abban szereplő adatok pontosságát és kijavítását.

56

E tekintetben meg kell állapítani először is, hogy az IBA 2000-et a BirdLife International tette közzé, a nemzeti madárvédelmi szervezeteket tömörítő azon szervezet, amely részt vett már az IBA 89 kidolgozásában is Nemzetközi Madárvédelmi Tanács néven. Az abban szintén részt vevő európai csoport a madarak és élőhelyek védelméért, e Tanács ad hoc szakértői csoportja volt akkoriban. A BirdLife International tehát – amint a főtanácsnok megállapította az indítványa 22. pontjában – biztosítja e területek összeírásának a folytonosságát.

57

Másodszor, tény, hogy az IBA 2000 Írországnak szentelt fejezetét a Dúchasszal, a Művészetek, Örökség, a gael nyelv régiója és a szigetek minisztériumának örökség hivatalával (időközben a Környezetvédelmi, örökség és helyi önkormányzatok minisztériumának National Parks and Wildlife hivatalává [a nemzeti parkok, valamint a vadon élő állatok és növények hivatala] alakult, a továbbiakban: National Parks and Wildlife) történt konzultáció alapján dolgozták ki. A jegyzék e részét magas rangú ornitológus ír szakértők segítségével szerkesztették, és nagyjából a madarak száma és megoszlása terén rendelkezésre álló adatokon, valamint az illetékes hatóságok pénzügyi támogatásával megvalósított tanulmányokon alapult. A tudományos hivatkozások listájából az is kiderül, hogy a szakértők széles körben használtak a védelem területén illetékes hatóságokhoz rendelt természettudósok részvételével közzétett és készített tanulmányokat.

58

Írország a tárgyalás során fenntartotta azon álláspontot, amely szerint a valamely tagállam a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) bekezdése, valamint a preambulumbekezdései szerinti kötelezettsége jellegét európai szinten kell értékelni, és nem csak az érintett tagállam területére figyelemmel. Lehetséges tehát, hogy a feltételeknek megfelelő, de nem a KVT-vé minősítésre legalkalmasabb területet választanak ki.

59

Ugyanakkor, még ha – amint azt jogosan állítja Írország – a tagállamoknak az említett irányelv 4. cikkének (1) bekezdése szerinti kötelezettsége csak a madarak védelmére legalkalmasabb területek kijelölésére vonatkozik is, és ha lehetséges is, hogy azon területeket, amelyek e fajok védelmének követelményeire tekintettel valójában védelemre alkalmasak lennének, soha nem minősítik KVT-vé, a madárvédelmi irányelv Bíróság által értelmezett 4. cikkének (1) bekezdéséből következik, hogy mihelyt valamely tagállam területe az I. mellékletben említett fajoknak ad menedéket, e tagállam köteles többek között KVT-ket meghatározni e fajok számára (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Hollandia ügyben hozott ítélet 56. pontját és a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

60

Amint azt a főtanácsnok megállapította az indítványa 32. pontjában, azokban a tagállamokban, ahol e fajok elég gyakoriak, a KVT-k mindenekelőtt biztosítják a teljes állomány nagy részének megőrzését. A KVT-k azonban ott is szükségesek, ahol e fajok ritkábbak. A KVT-k ott ugyanis a fajok földrajzi eloszlását szolgálják.

61

Ugyanis, ha minden egyes tagállam mentesülhetne a KVT-k kijelölésére vonatkozó kötelezettség alól az I. mellékletben említett, a területén előforduló fajok védelmének biztosítása érdekében azzal indokkal, hogy más tagállamokban nagyon sok más terület létezik, amely jóval alkalmasabb ugyanezen fajok védelmére, fennállna a veszélye annak, hogy a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (3) bekezdésében említett összefüggő KVT-hálózat létrehozásának célja meghiúsulna (analógia útján lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Hollandia ügyben hozott ítélet 58. pontját).

62

A görög kormány azt állítja, hogy figyelembe kell venni az Írország által a Bizottság illetékes szolgálataival való együttműködés keretében vállalt kötelezettséget, valamint a KVT-k Írország által megállapított új körülhatárolásának és kiterjedésének jegyzékét, mivel e tagállamnak ellenőriznie kell az IBA 2000 tartalmát a madarak védelmének érdekében jelentős területek körülhatárolásának és azok KVT-vé minősítésének lehetővé tétele céljából.

63

E tekintetben meg kell állapítani, hogy bár igaz, hogy minden minősítés feltételezi, hogy az illetékes hatóságok a rendelkezésre álló legjobb tudományos ismeretek alapján meggyőződtek arról, hogy az érintett terület a madárvédelemre legalkalmasabb területek közé tartozik (lásd ebben az értelemben a C-60/05. sz., WWF Italia és társai ügyben 2006. június 8-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-5083. o.] 27. pontját), ez nem jelenti azt, hogy a minősítési kötelezettség általában véve nem lép fel mindaddig, amíg e hatóságok nem értékelték és ellenőrizték teljes mértékben az új tudományos ismereteket.

64

Ellenkezőleg, amint a Bíróság már megállapította, a madárvédelmi irányelv esetében különösen nagy jelentősége van az átültetés pontosságának, mivel a közös örökség kezelése saját területük vonatkozásában az egyes tagállamokra van bízva (lásd a 262/85. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 1987. július 8-án hozott ítélet [EBHT 1987., 3073. o.] 9. pontját, és a C-38/99. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2000. december 7-én hozott ítélet [EBHT 2000., I-10941. o.] 53. pontját).

65

Tekintettel arra, hogy a madárvédelemre legalkalmasabb területek KVT-vé minősítésére vonatkozó kötelezettség Írország esetében 1981. április 6-a óta fennáll, nem fogadható el e tagállamnak a rendelkezésre álló legjobb tudományos forrás értékelésére vonatkozó póthatáridő iránti kérelme, mivel e kérelem nem egyeztethető össze a madárvédelmi irányelv által követett célkitűzésekkel, sem az irányelvben a tagállamoknak a közös örökség saját területük vonatkozásában való kezelését illetően megállapított felelősségével.

66

Ezenkívül, amint az megállapításra került a jelen ítélet 47. pontjában, az indokolással ellátott véleményben megállapított határidő lejártakor rendelkezésre álló legfrissebb adatokat kell használni.

67

Az előzőekből következik, hogy az IBA 2000 eredményeinek megcáfolására alkalmas tudományos tanulmányok bemutatásának hiányában e jegyzék jelenti a legfrissebb és legpontosabb hivatkozást a mennyiségük és méretük szerint az I. mellékletben említett fajok, valamint az e mellékletben nem említett rendszeresen előforduló vonuló fajok vonatkozásában legalkalmasabb területek meghatározása érdekében.

68

A Bizottság a pert megelőző eljárásban elismeri, hogy Írország viszonylag nagyszámú területet minősített KVT-nek. Úgy véli azonban, hogy más területeket szintén minősíteni kellett volna. A Bizottság – miután hangsúlyozta, hogy az IBA 2000 összesen 140, a madárvédelem szempontjából jelentős, 4309 km2 alapterületű, vagyis e tagállam felszínének körülbelül 6%-át elfoglaló területet számolt össze (e területek körülbelül 60%-a part menti, amely Írország 7100 km-es tengerpartjával függ össze; a belvizek másik egyötödöt jelentenek), azt állítja, hogy e területek közül 42-t nem minősítettek KVT-vé. A Bizottság szerint még ha mindezen területeket KVT-vé minősítik is, a KVT-k ír hálózatának hiányosságai az I. mellékletben említett madárfajok, valamint az e mellékletben nem említett rendszeresen előforduló vonuló madárfajok közül néhány vonatkozásában megmarad, mivel nem teljesen fedi le azokat az IBA 2000-ben elvégzett osztályozás.

69

A Bizottság egyébként megjegyzi, hogy a területi lefedettséget tekintve az ír KVT-hálózat az utolsó előtti helyen helyezkedik el a 2004-es bővítés előtti tizenöt tagállam csoportjában. Az ír KVT-hálózat területi lefedettségének szintjét ugyanis már a tíz új tagállam közül is több meghaladta.

70

Végül a Bizottság emlékeztet arra, hogy a pert megelőző eljárás során az ír hatóságok ütemtervet javasoltak néhány terület kiterjedésének kijelölésére és „újrakijelölésére”. A valóságban nem tartották be ezen ütemtervet, és Írország nem végzett el és nem is közölt semmilyen minősítést.

71

Írország – miután hangsúlyozta, hogy tudatában van annak, hogy a fajok védelmére legalkalmasabb területek KVT-vé minősítésére vonatkozó kötelezettsége a madárvédelmi irányelvből következik, és nem az IBA 2000-ből –, úgy válaszol, hogy az adott esetben a teljes vizsgálati munka az ír KVT-hálózat kiterjesztése érdekében folyamatban van, és hogy e munka a befejezéséhez közeledik.

72

Írország azonban úgy véli, hogy az európai jégmadár (Alcedo atthis) elterjedt faj, amely a legkevésbé alkalmas a KVT-vé minősítés révén való védelmi kísérletre, és hogy jó ok van arra, hogy ne jelöljön ki más KVT-ket a haris (Crex crex) érdekében. E tagállam azt is megjegyzi, hogy teljesen jogosan véli úgy, hogy a Cross Lough (Killadoon) terület (a továbbiakban: Cross Lough terület) nem tartozik a KVT-vé minősítésre legalkalmasabb területek közé, figyelembe véve a rendelkezésére álló információkat.

73

Előzetesen meg kell állapítani, hogy a Bizottság a kiegészítő, indokolással ellátott véleményében elismerte, hogy hiba csúszott a 2001. október 24-én közölt indokolással ellátott véleményében szereplő 1. táblázatba a Bull and Cow Rocks már KVT-vé minősített területtel kapcsolatban, és hogy következésképpen az említett terület már nem képezi a jelen kereset tárgyát.

74

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a kötelezettségszegés megtörténtét a tagállamban az indokolással ellátott véleményben meghatározott határidő lejártakor fennálló helyzet alapján kell megítélni, és a későbbi változásokat a Bíróság nem veheti figyelembe (lásd többek között a C-282/02. sz., Bizottság kontra Írország ügyben 2005. június 2-án hozott ítélet [EBHT 2005., I-4653. o.] 40. pontját).

75

Ugyanakkor, a jelen ügyben a kötelezettségszegés fent említett indokaira vonatkozóan közölt, Írország által nem vitatott tájékoztatásból kiderül, hogy a 2003. július 11-én közölt kiegészítő, indokolással ellátott véleményben előírt határidőn belül az IBA 2000-ben azonosított 140 terület közül 42-t nem minősített KVT-vé.

76

Figyelemmel a jelen ítélet 67. pontjában mondottakra, azon egyedüli tény, hogy Írország nagy KVT-vé minősítési és újraminősítési programba kezdett, nem igazolhatja az IBA 2000-ben azonosított területek KVT-vé minősítésének elmaradását.

77

A Cross Lough terület, valamint a haris védelmére megfelelő három terület, vagyis a Falcarragh to Min an Chladaigh, a Malin Head és a Fanad Head félsziget területének minősítéséhez fűződő érdeket viszont részletesen vitatta Írország.

78

Helyt kell tehát adni a Bizottság keresetének, amennyiben az IBA 2000-ben azonosított 42 terület közül 38-at érint, és meg kell vizsgálni a kereset megalapozottságát azon négy terület vonatkozásában, amelyek ornitológiai jelentőségét különösen vitatja Írország.

79

A Bizottság két okból hivatkozik a Cross Lough területre. Először is, Írország különösen vitatja e terület KVT-vé minősítésének a szükségességét, holott az nemrégiben még a kenti csér (Sterna sandvicensis) fontos költőhelye volt. Másodszor, e terület megfelelő időn belüli minősítése elmaradásának kedvezőtlen hatásai lehetnek e faj védelmére.

80

A Bizottság ugyanis a rendelkezésére álló információk alapján úgy érvel, hogy az IBA 89 szerint e területen 1937 óta előforduló kenti csér kolóniájának eltűnése az amerikai nyérc (Mustela vison) ragadozó tevékenységével függ össze, és hogy soha semmilyen intézkedést nem hoztak ezen állomány védelme érdekében. A Bizottság szerint megfelelő intézkedéssel a kenti csérek újra elfoglalhatják e jelentős költőhelyet. Írországnak nem szabadna hasznot húznia abból, hogy nem biztosította időben a Cross Lough terület minősítését és védelmét.

81

Írország úgy érvel, hogy a Bizottság nem alapozta meg tudományosan azon állítását, amely szerint e tagállam köteles KVT-vé minősíteni azon területet, amelynek már nincs jelentősége az érintett faj számára, és amely már nem jelentős terület a madárvédelmi védelem szempontjából, de ahova a madarak, miután ott költöttek, és akár onnan el is mentek, visszatérhetnek. Bár a Bizottság joggal hihetné azt, hogy információi szerint a Cross Lough területet (vagy bármely másik területet a jelen esetben) újra elfoglalhatnák a kenti csérek, és azt ténylegesen KVT-vé lehetne minősíteni, azt azonban nem bizonyította, hogy az említett terület lenne az egyik legalkalmasabb a szóban forgó faj védelmére. Írország hozzáfűzi, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a kenti csér kolónia eltűnését az amerikai nyérc e területen belüli ragadozó tevékenysége váltotta ki.

82

Tény, hogy az említett terület mind az IBA 89-ben, mind az IBA 2000-ben úgy került azonosításra, mint az 1984-ben, illetve 1995-ben megállapított ornitológiai szempontok alapján a kenti csér, az I. mellékletben említett faj védelmére legalkalmasabb területek egyike. Meg kell állapítani, hogy e terület az említett faj védelmére legalkalmasabb területekhez tartozó terület 1981. április 6-a óta. Következésképpen, a fent hivatkozott Bizottság kontra Hollandia ítélet 62. pontjából következő ítélkezési gyakorlat alapján Írországnak KVT-vé kellett minősítenie e területet.

83

E minősítési kötelezettség – amint a főtanácsnok megállapította az indítványa 58. pontjában – nem válik szükségképpen semmissé, még akkor sem, ha a terület többé már nem a legalkalmasabb az említett faj védelmére.

84

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis azon területek, amelyeket nem minősítettek KVT-vé, noha fennállt ilyen kötelezettség, továbbra is a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdése első mondatának sajátos rendszere alá tartoznak, hiszen máskülönben az irányelv által megfogalmazott, a kilencedik preambulumbekezdésében kifejtett védelmi célkitűzéseket nem lehetne megvalósítani (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ügyben 1993. augusztus 2-án hozott ítélet 22. pontját, valamint a C-374/98. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2000. december 7-én hozott ítélet [EBHT 2000., I-10799. o.] 47. és 57. pontját).

85

Ebből következik, hogy Írországnak meg kellett volna hoznia legalább a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdésének első mondata alapján a Cross Lough területen a természetes élőhelyek szennyezésének és elpusztításának, valamint a kenti csér zavarásának elkerülése érdekében szükséges intézkedéseket, amennyiben e zavarások e cikk céljai szempontjából jelentőséggel bírnak.

86

A jelen ügyben, mivel e tagállam e területre vonatkozóan nem hozta meg az ilyen intézkedéseket, nem bizonyította, hogy az említett terület akkor is elvesztette volna a rendeltetését, ha a védelmi intézkedéseket meghozták volna (lásd ebben az értelemben a Bizottság kontra Portugália ügyben 2006. július 13-án hozott ítélet 13. és 14. pontját).

87

Meg kell állapítani továbbá, hogy a tudományos vizsgálatok eredményei és a Bizottság által az eljárás során előterjesztett észrevételek – amelyeket Írország sem vitatott – szerint a védelmi intézkedések lehetségesek voltak. A Bizottság ugyanis egy ír természettudós két cikkére támaszkodva magyarázta az amerikai nyércnek az ugyanazon a területen fészkelő kenti csérek fészkeire való ragadozó hatását, és a Donegal grófság egyik természeti területén elvégzett legutóbbi megfigyelésekre hivatkozva bizonyította, hogy a kezelői tevékenység (nyérccsapda) enyhítette a ragadozásból adódó problémát, és hogy a kenti csérek helyi állományának nagy része továbbra is ugyanazon a területen rak fészket.

88

Ezenkívül a Bizottság a fent említett, Írország által nem vitatott, a területek kenti csérek általi újraelfoglalásának lehetőségét megerősítő észrevételekre támaszkodva megállapítja, hogy lehetséges e területnek a kenti csérek általi visszafoglalása. Hozzáteszi, hogy e fajnak ugyanabban a régióban több fészkelőterületre van szüksége, amelyek közül nem mindet használja feltétlenül egy adott párzási időszakban.

89

Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy a kereset a Cross Lough terület vonatkozásában megalapozott.

90

A Bizottság úgy érvel, hogy a haris az egyedüli, világszerte veszélyeztetett vadon élő madárfaj, amely Írországban fordul elő. Az állománya nagyon erősen csökkent az utóbbi évtizedekben, és e madár már csak néhány eldugott földrajzi területen fordul elő. Csupán igencsak korlátozott állomány él jelenleg Írországban, ami indokolja a területek magas védelmi szintjét.

91

A Bizottság véleménye szerint valamely tagállam nem hivatkozhat jogszerűen a harisállomány csekély méretére és sebezhetőségére az e faj védelmére legalkalmasabb területek minősítése elmulasztásának indokolása végett. Válaszában a Bizottság hozzáteszi, hogy a legfontosabb területek sikeres védelme és kezelése elengedhetetlen ahhoz, hogy a haris a jelenleg kétséges állomány alapjain újra megtelepedhesssen és elterjedhessen.

92

Írország úgy érvel, hogy más KVT-k esetleges kijelölését a fajra vonatkozóan rendelkezésre álló (számos) információ és a faj védelme érdekében a National Parks and Wildlife által hozott pozitív intézkedések fényében kell megvizsgálni. A „világszerte veszélyeztetett” kifejezés alkalmazása a harisra már nem érvényes a fajra vonatkozóan rendelkezésre álló információk fényében, tehát megtévesztő azt ilyenként leírni. Az érintett területek használata érzékelhetően változik. Írország úgy véli, hogy felesleges és megfelelő bizonyítékokkal semmiképpen nem igazolható a Bizottság ragaszkodása azon kijelentéshez, hogy más, a haris védelmére alkalmasabb területeket kell KVT-vé minősíteni.

93

E tagállam, miután megjegyezte, hogy a harisok ténylegesen mérsékelten és kiszámíthatatlan módon oszlanak meg a létező KVT-ken kívül, kifejti, hogy valamely terület harisok általi elfoglalásának kiszámíthatatlan jellege, nem pedig a bizonytalansága jelenti a nehézséget. Más szóval, valamely terület KVT-vé minősítésének nem feltételezéseken, hanem inkább megfelelő ornitológiai szempontokon kell alapulnia.

94

E tekintetben, bár igaz az, hogy a haris Európában való előfordulásáról szóló újabb tanulmányok módosították besorolási kategóriáját, attól még a „majdnem veszélyeztetett” kategória, amelybe jelenleg tartozik, akárcsak a „sebezhető” kategória, amelybe korábban sorolták, megfelel a jelentős madárvédelmi területek meghatározási feltételeinek az IBA 2000-ben használt C.1. szempont szerint. Ez nem változtat semmit az ugyanebben a jegyzékben használt C.6. szempont alkalmazásán sem. Az IBA 2000-ben meghatározott területek tehát nem kérdőjelezhetők meg.

95

E megállapításnak nem mondhat ellent Írország azon érve, amely szerint – a haris szükségleteit figyelembe véve – eleget tettek a madárvédelmi irányelv követelményeinek a harisállomány jelentős része által használt területek KVT-vé minősítésével, a haris érdekében történő támogatási program (Corncrake Grant Scheme) állami finanszírozása révén, amely három mezőgazdasági munkás alkalmazását, az adminisztratív költségeket és a földművelőknek adott támogatásokat, valamint a kutatás finanszírozását és előmozdítását, továbbá a legutóbbi vidéki környezetvédelmi programba (Rural Environment Protection Scheme) egy a harisnak szentelt fejezet beillesztését foglalja magában.

96

Amint ugyanis a jelen ítélet 37–39. pontjában említett ítélkezési gyakorlatból következik, az ilyen védelmi intézkedések nem tekinthetők elegendőknek.

97

Szintén figyelmen kívül kell hagyni Írország azon érvét, amely szerint a harisok csekély mennyiségben és kiszámíthatatlan módon fordulnak elő a létező KVT-ken kívül.

98

Hangsúlyozni kell, hogy a Bizottság – anélkül, hogy Írország ellentmondott volna e kérdést illetően – olyan ornitológiai publikációkat terjesztett elő, amelyek arra utalnak, hogy 1999 és 2001 között az ír területeken jelen lévő harisállomány átlagosan 39%-a fordult elő a KVT-ken kívül, és hogy 2002 és 2004 között e szám közelített az 50%-hoz.

99

El kell utasítani továbbá Írország azon érvét, amely szerint jelentős változások érték e faj rövid időszakra (kevesebb mint 10 év) történő megoszlását, és hogy amíg e helyzetet nem stabilizálják, korai lenne más területek KVT-vé minősítését javasolni.

100

E tekintetben meg kell állapítani a haris eléggé állandó előfordulását a szóban forgó területeken rövid időszakokban. Írország ugyanis nem vitatja, hogy a BirdWatch Ireland egyik tanulmányának a Bizottság által ismertetett eredményei szerint az 1993-tól 2001-ig terjedő időszakban a haris korlátozottabb előfordulása Falcarragh to Min an Chladaigh-ban az írországi állománya 8%-át, Malin Headben az írországi állománya 4%-át, és a Fanad Head félszigeten az írországi állománya 3%-át tette ki. Ugyanezen forrás szerint hasonló számok figyelhetők meg a 2002–2004 közötti évekre vonatkozóan.

101

Ami az Írország által hivatkozott azon érvet illeti, amely szerint a földtulajdonosok jóakarata és együttműködése meghatározó lenne a jövőbeli védelmi tervek sikere és a védelmi eszközök alkalmazása érdekében, elég megállapítani, hogy még ha erről is van szó, egy ilyen körülmény nem menti fel valamely tagállamot a madárvédelmi irányelv 4. cikkéből eredő kötelezettségei alól.

102

Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy a kereset a Falcarragh to Min an Chladaigh, a Malin Head és a Fanad Head félsziget terület vonatkozásában szintén megalapozott.

103

A Bizottság úgy érvel, hogy az I. mellékletben említett védett fajok, az északi búvár (Gavia stellata), a kékes rétihéja (Circus cyaneus), a kis sólyom (Falco columbarius), a vándorsólyom (Falco peregrinus), az aranylile (Pluvialis apricaria), a haris, az európai jégmadár, a grönlandi nagy lilik (Anser albifrons flavirostris) és a réti fülesbagoly (Asio flammeus), valamint a rendszeresen előforduló vonuló fajok, a bíbic (Vanellus vanellus), a piroslábú cankó (Tringa totanus), a sárszalonka (Gallinago gallinago), a nagy póling (Numenius arquata) és a havasi partfutó (Calidris alpina) vonatkozásában az IBA 2000-ben meghatározott jelentős madárvédelmi területek nyilvánvalóan nem jelentik e fajok védelmi szükségletei kielégítésére mennyiségükben vagy nagyságukban elegendő területek összességét.

104

Írország azt állítja, hogy a fent említett, az I. mellékletben szereplő kilenc faj közül haton, valamint a rendszeresen előforduló vonuló fajnak számító havasi partfutón végeztek tanulmányokat. E munka elvégzése lehetővé teszi ezentúl az északi búvár, a kékes rétihéja, a kis sólyom, az aranylile és a havasi partfutó védelme céljából KVT-vé minősíthető területek meghatározását. A pert megelőző eljárás során Írország megállapította, hogy a kékes rétihéja védelme érdekében javasolt KVT-k a réti fülesbagoly védelmét is lehetővé tennék. Ráadásul, az aranylile jelenleg három kijelölt KVT-n, a kis sólyom pedig négy sokfajú területen jelent „támogatható érdeket”. A vándorsólyom támogatható faj lehet a havasi varjúra (Pyrrhocorax pyrrhocorax) vonatkozó KVT-k többségében.

105

Ha igaz is, hogy Írország beszámol bizonyos részleges kezdeményezésekről, ezek nem vezettek eredményre a 2003. július 11-én közölt kiegészítő, indokolással ellátott véleményben megállapított határidő lejártáig. Ugyanakkor, mivel a kötelezettségszegés megtörténtét a tagállamban az indokolással ellátott véleményben meghatározott határidő lejártakor fennálló helyzet alapján kell megítélni, a jelen ítélet előző pontjában említett információkra tekintettel meg kell állapítani, hogy Írország nem tett eleget a KVT-k kijelölésére vonatkozó kötelezettségeinek az I. mellékletben említett fajok, az északi búvár, a kékes rétihéja, a kis sólyom, a vándorsólyom, az aranylile és a réti fülesbagoly védelmének, valamint az I. mellékletben nem említett, rendszeresen előforduló vonuló faj, a havasi partfutó védelmének biztosítása érdekében. A kifogás e kérdést illetően szintén megalapozott.

106

Ezt meghaladóan a kötelezettségszegés tárgyában folyó eljárásban a bizonyítás terhét viselő Bizottság (a C-288/02. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 2004. október 21-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-10071. o.] 35. pontja és a hivatkozott ítélkezési gyakorlat) feltehetően nem bizonyította a jogilag megkövetelt módon, hogy Írország nem tett eleget az I. mellékletben említett faj, a grönlandi nagy lilik védelmének, valamint az I. mellékletben nem említett rendszeresen előforduló vonuló fajok, a bíbic, a piroslábú cankó, a sárszalonka és a nagy póling védelmének biztosítása érdekében a KVT-k kijelölésére vonatkozó kötelezettségeinek. Következésképpen a kifogás e kérdést illetően nem megalapozott.

107

Az európai jégmadár és a haris vonatkozásában Írország vitatja a védelmük érdekében egyéb területek KVT-vé minősítésének szükségességét.

108

A Bizottság úgy véli, hogy a KVT-k ír hálózatának magában kellene foglalnia az európai jégmadár által feltételezetten használt folyami útvonalak reprezentatív összességét. Ugyanakkor Írország nem hozott semmilyen intézkedést az európai jégmadár védelmére legalkalmasabb területek minősítésére vonatkozóan, és még csak nem is ismeri e faj jelenlegi állományát.

109

Írország úgy véli, hogy egy olyan széles körben elterjedt faj, mint az európai jégmadár a legkevésbé alkalmas elterjedt faj a területek KVT-vé minősítésével történő védelmi kísérletre. Erre engednek következtetni a rendelkezésre álló információk – két, 1988 és 1991 között megalkotott szaporodási atlaszt is beleértve – is. Bár a jelenlegi európaijégmadár-állomány nem ismert, úgy tűnik, hogy a BirdWatch Irelandnek szándékában áll kutatást végeznie. Ha e kutatás az európai jégmadár jelentősebb állományát tárná fel, az ír hatóságok újragondolnák a jövőbeli védelmük érdekében KVT-k létrehozásának kérdését.

110

Ugyanakkor, amint az a jelen ítélet 59. pontjában felidézésre került, a madárvédelmi irányelv Bíróság által értelmezett 4. cikkének (1) bekezdéséből következik, hogy mihelyt valamely tagállam területe az I. mellékletben említett fajoknak ad menedéket, e tagállam köteles többek között KVT-ket meghatározni e fajok számára. Ebből következik, hogy Írországnak meg kellett volna határoznia az európai jégmadár védelmére legalkalmasabb területeket, és azokat KVT-vé kellett volna minősítenie.

111

Ebből következik, hogy az európai jégmadárnak a területén való előfordulását elismerő Írország nem tett eleget e kötelezettségnek a 2003. július 11-én közölt kiegészítő, indokolással ellátott véleményben meghatározott határidő lejártáig. A kereset tehát megalapozott az európai jégmadár védelmére alkalmas területek vonatkozásában is.

112

A Bizottság úgy érvel, hogy a KVT-k jelenlegi hálózata a haris védelmére gyenge. Megállapítja, hogy az IBA 2000 öt kiegészítő területet határoz meg, vagyis a Falcarragh to Min an Chladaigh, a Malin Head, a Fanad Head-félsziget, a Mullet-félsziget és a Moy valley területét.

113

Ami a jelen ítélet előző pontjában felsorolt öt kiegészítő területet illeti, meg kell állapítani egyrészt, hogy jelentős madárvédelmi területeknek minősülnek, másrészt pedig, hogy közülük három, vagyis a Falcarragh to Min an Chladaigh, a Malin Head és a Fanad Head-félsziget területének tekintetében a kötelezettségszegés megállapításra került a jelen ítélet 102. pontjában.

114

Ami a Mullet-félsziget területét illeti, a Bizottság a válaszában pontosítja, hogy az említett terület egy része más célokat szolgáló KVT-vé minősítés alá tartozik. Következésképpen rögtön meg kell állapítani, hogy e terület a részleges minősítés példáját jelenti.

115

Továbbá a Mullet-félsziget területére a C.6. szempont alkalmazandó. E szempont minden egyes európai régióban öt, az I. mellékletben említett faj vagy alfaj szempontjából legjelentősebb terület egyikének minősülő területet jelöl ki. Ebből következik tehát – az IBA 2000-ben használt szempontok alapján is –, hogy a KVT-vé minősítéshez elég az, hogy az érintett terület egy ilyen faj vagy alfaj jelentős számú (az I. mellékletben említett faj hazai költő állományának legalább 1%-a vagy a bioföldrajzi állomány 0,1%-a) egyedének adjon otthont.

116

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben a Bizottság a válaszában ismertette a BirdWatch Ireland egyik vizsgálata Írország által nem vitatott eredményeit, amelyek szerint az 1993-tól 2001-ig terjedő időszakban a haris e területen a hazai állomány 4%-át tette ki. Ugyanezen forrás szerint hasonló számok figyelhetők meg a 2002–2004 közötti évek tekintetében.

117

Következésképpen, helyt kell adni a Bizottság keresetének a Mullet-félsziget területének vonatkozásában.

118

Ami a Moy valley területet illeti, a Bizottság elismeri, hogy az egyedszámlálási adatok a haris több éven keresztüli hiányát tárják fel. Ugyanakkor a BirdWatch Ireland számadatai azt mutatják, hogy e területen sok haris volt a 80-as években a 90-es évek közepéig. Különösen 1993-ig e terület a második legjelentősebb hariscsoportosulást foglalta magában a River Shannon callows-i KVT után, tehát fenntartás nélkül alkalmas lett volna a KVT-vé minősítésre bármilyen ornitológiai szempont ésszerű alkalmazása alapján. Olyan körülmények álltak fenn tehát, amelyek igazolták volna a Moy valley területének a madárvédelmi irányelv hatálybalépését követő, hosszú időre szóló KVT-vé minősítését. A haris eltűnését a mezőgazdasági gyakorlat módosulásai váltották ki, és Írország nem kísérelte meg annak orvoslását. A Bizottság azt állítja, hogy Írország nem húzhatna hasznot abból, hogy nem minősítette, és nem is védte e területet. Írország nem bizonyította, hogy lehetetlen volt helyreállítani a haris ottani előfordulását.

119

E tekintetben meg kell állapítani, hogy Írország nem vitatja a BirdWatch Irelandnek a Bizottság által a válaszában bemutatott számadatait, amelyek arra utalnak, hogy a Moy valley területén sok haris volt a 80-as években és a 90-es évek közepéig. Ebből következik, hogy e terület a haris védelmére legalkalmasabb területek egyikének minősült, és a jelen ítélet 37. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapján Írországnak azt KVT-vé kellett volna minősítenie.

120

A jelen ítélet 84. pontjában hivatkozott állandó ítélkezési gyakorlat szerint azon területek, amelyeket nem minősítettek KVT-vé, holott azt kellett volna tenniük, továbbra is a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdése első mondatának sajátos rendszere alá tartoznak, hiszen máskülönben az ezen irányelv által megfogalmazott, a kilencedik preambulumbekezdésében kifejtett védelmi célkitűzéseket nem lehetne megvalósítani. Ebből következik, hogy Írországnak meg kellett volna hoznia legalább a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdésének első mondata alapján a Moy valley területen a természetes élőhelyek elpusztításának, valamint a haris zavarásának elkerülése érdekében szükséges intézkedéseket, amennyiben e zavarások e cikk céljai szempontjából jelentőséggel bírnak.

121

Az aktából kiderül, hogy a Moy valley területen – amelyet KVT-vé kellett volna minősíteni – a haris eltűnését a mezőgazdasági gyakorlat módosulásai váltották ki, és hogy Írország nem kísérelte meg annak orvoslását.

122

Egyebekben Írország nem bizonyította, hogy a haris e helyen történő előfordulásának helyreállítása lehetetlen lenne. Következésképpen, e kérdést illetően helyt kell adni a Bizottság keresetének.

123

Ebből következik, hogy a kereset a Mullet-félsziget és a Moy valley területének vonatkozásában is megalapozott.

124

A Bizottság úgy érvel, hogy Írország nem tett eleget a madárvédelmi irányelv 4. cikke (1) és (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeinek, mert egyes területeket csak részben minősített KVT-vé. Véleménye szerint sok esetben a KVT-k határainak nyomvonala kizárja az ornitológiai jelentőséggel bíró, az IBA 2000-ben összeírt egyenlő nagyságú szomszédos területeket. A Bizottság kritikája összesen 37 területet érint.

125

A Bizottság – miután azzal érvelt, hogy a KVT-k határait ornitológiai, és nem gazdasági megfontolások alapján kell meghatározni – megjegyzi, hogy az ír hatóságok éppen ellenkezőleg az esetek jó részében köztulajdont képező területeket zártak körül KVT-ként, és nem minősítették a területeket akkor, ha az egyértelműen ellentétes volt a gazdasági érdekekkel.

126

A Bizottság hozzáteszi, hogy az ír hatóságok az eljárás során úgy nyilatkoztak, hogy szándékukban állt nagyszámú területet kiterjeszteni, illetve újra kijelölni 2004 júniusának vége előtt, de úgy látszik, nem valósították meg e szándékot.

127

Írország megállapítja, hogy a megfelelő kutatómunka folyamatban van, és hogy azt tervezi, új KVT-ket jelöl ki az érintett fajok védelme érdekében. Minden besorolást és új besorolást az élőhely-irányelv követelményeinek megfelelően végeznek el. Mindemellett vitatja, hogy elmulasztotta volna a Sandymount Strand and Tolka Estuary-i terület elegendően nagy felületét KVT-vé minősíteni.

128

Írország, elismerve, hogy egyes KVT-ket ki kellett volna terjeszteni, nem vitatja, hogy figyelmen kívül hagyta a madárvédelmi irányelv 4. cikke (1) és (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit. Így tehát 37 terület közül 36-ra vonatkozóan helyt kell adni a Bizottság keresetének.

129

Meg kell vizsgálni továbbá a Sandymount Strand and Tolka Estuary-i KVT helyzetét.

130

A Bizottság azt állítja, hogy a Sandymount Strand and Tolka Estuary-i KVT határának nyomvonala nem vette megfelelően figyelembe az ornitológiai érdekeket, ellentétben a madárvédelmi irányelv 4. cikke (1) és (2) bekezdésének rendelkezéseivel.

131

A Bizottság szerint a bizonyítékok arra utalnak, hogy az ír hatóságok által a Sandymount Strand and Tolka Estuary-i KVT – a Dublini-öbölben elhelyezkedő, a vízimadarak számára nemzetközi jelentőségű, rendszeresen több mint 20000 telelő egyedet fogadó hatalmas vizes terület – körülhatárolása végett elfogadott megközelítés két olyan terület kizárására vezet, amelyeket a nagy közmunkákkal összefüggésben átrendezésre szántak, miután e kizárást e területek ornitológiai értékétől független vizsgálat alapján határozták el, pedig a KVT-t a vizes ökoszisztéma természetes határainak figyelembevételével kellett volna körülhatárolni.

132

Ami az első, 4,5 hektáros területet illeti, amelynek a KVT-be sorolását előzőleg javasolták, a Bizottság szerint azt kizárták a Sandymount Strand and Tolka Estuary-I KVT kiterjesztésére vonatkozó eredeti tervből a Dublin Port Company (dublini kikötői hatóság) közbelépése nyomán, amely azt fel akarta tölteni a kikötő megnagyobbítása érdekében.

133

Írország azt állítja, hogy e területet nem kellett volna a kezdetben javasolt kiterjedésű területbe sorolni, és hogy e besorolás tudományosan alaptalan volt. A KVT kiterjesztésére vonatkozó terv kiigazítását közelebbről megvizsgálták, és elismerték, hogy a terület besorolása nem volt tudományosan igazolt, hiszen csak kis része van kitéve rövid időre az apálynak.

134

E tagállam különösen megjegyzi, hogy az átlagos alkalmazkodású gázlómadár fajok csak akkor használhatják a területet, ha apály van. E fajok máshol találják meg a táplálékuk nagy részét. Továbbá, a terület nem kapcsolódhatott a környéken található fontos élőhelyekhez, amelyek jobb körülményeket nyújtottak az érintett fajoknak. Az említett tagállam szerint a Bizottság ténylegesen nem próbálta meg kétségbe vonni ezen álláspont tudományos alapját.

135

Ami az első területet illeti, előzetesen meg kell állapítani, hogy a Bizottság által a válaszában az e területen található más területek vonatkozásában emelt kifogások elfogadhatatlanok a Bíróság előtti eljárás szakaszában, mivel nem képezték tárgyát a keresetnek.

136

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint ugyanis az EK 226. cikk alapján előterjesztett kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset tárgyát behatárolja az e rendelkezés szerinti, pert megelőző eljárás, emiatt a keresetet ugyanazokra az indokokra és jogalapokra kell alapozni, mint az indokolással ellátott véleményt (lásd a C-456/03. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2005. június 16-án hozott ítélet [EBHT 2005., I-5335. o.] 35. pontját és a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

137

Továbbá amint kiderül az aktából, a Bizottság előterjesztett egy, a Dublin Bay Watch által 2002 novemberében készített ornitológiai szakvéleményt, amely a feltöltési terv ornitológiai hatásvizsgálatának eredményei alapján javasolta e terüleknek a Sandymount Strand and Tolka Estuary-i KVT-be való besorolását. Az ír hatóságok által nem vitatott ezen vizsgálat ugyanis megállapítja – amint a főtanácsnok rámutat az indítványa 72. pontjában –, hogy különböző fajok egyértelműen átlagon felül használják a területet, amely nem rendszeres időszakonként kiszárad. Ráadásul, a terület egyes részei akkor is kiszáradnak, amikor az árapály kevésbé szélsőséges, és azokat használhatják a madarak. Végül, a szóban forgó területeket nem kizárólag a mocsári madarak használják, hanem például a kenti csérek, amelyek nem függnek az apálytól.

138

Meg kell állapítani, hogy a szóban forgó első terület részét képezi a vizes ökoszisztéma egészének, és hogy KVT-vé kellett volna minősíteni. Ebből következik, hogy a kereset a Sandymount Strand and Tolka Estuary-i KVT kiterjesztésére vonatkozó kezdeti tervből kizárt első terület vonatkozásában megalapozott.

139

Ami a második területet illeti, az 2,2 hektáros homok- és kavicsterületből állt a Tolka torkolatának bejáratánál, amelyet a Bizottság szerint a dublini kikötő alagútjának – amelynek a kezdeményezője a Dublin Corporation (időközben átalakult Dublin City Councillá [Dublin önkormányzata]) – építésekor tönkretettek. A Bizottság azt állítja, hogy a kizárt terület – bár korlátozottan – a teljes ökoszisztémához hasonló jellemzőket mutatott, azaz iszapos teraszokat, és a teljes ökoszisztémától függő madarak – vagyis a csigaforgató (Haematopus ostralegus) és a piroslábú cankó – azt rendszeresen használták. Az összefüggő vizes ökoszisztéma bizonyos részeinek parcellás kizárásai sértik a madárvédelmi irányelv célkitűzéseit.

140

Írország azt állítja, hogy a csigaforgató és a piroslábú cankó csak nagyon csekély számban fordul elő a 2,2 hektáros, dagálykor vízzel borított iszapos területen, amely csak apálykor és nagyon rövid időszakra minősül kizárólagos táplálékszerző területnek. A terület tehát nem tekinthető alkalmasnak a megfelelő KVT-be való besorolásra. E döntés meghozatalakor tudományosan megfelelő ornitológiai szempontokat alkalmaztak. Írország úgy véli, hogy nem fogadható el a Bizottság azon álláspontja, amely szerint a 2,2 hektáros terület eltűnése a madárélőhelyek jelentős elpusztulását, valamint zavarási forrást jelentene, és hogy a Bizottság nem tudott az álláspontja alátámasztására semmilyen tudományos vagy objektíven ellenőrizhető bizonyítékot felhozni.

141

Ami a második területet illeti, emlékeztetni kell arra, hogy a jelen ítélet 39. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat szerint a területek KVT-vé minősítése kizárólag a madárvédelmi irányelv által meghatározott ornitológiai szempontoknak van alávetve.

142

A Bizottság tehát jogosan jegyzi meg, hogy egyrészt a KVT-vé minősítés nem eredhet a szóban forgó területek mindegyike ornitológiai értékének elkülönült vizsgálatából, hanem a vizes ökoszisztéma természetes határainak figyelembevételén kell alapulnia, másrészt pedig hogy azon ornitológiai szempontoknak, amelyeken a minősítésnek kizárólag alapulnia kell, tudományosan megalapozottaknak kell lenniük. A hibás, állítólagos ornitológiai szempontok alkalmazása ugyanis a KVT-k határainak téves megállapítására vezethet.

143

A jelen esetben tény, hogy a szóban forgó terület elkülönül a folyót átszelő út által lezárt torkolat többi részétől, és hogy mint iszapos terasz, ugyanazokat a jellemzőket mutatja, mint a Dublini-öböl területének egésze.

144

Továbbá kiderül az 1998 júliusában közzétett környezeti hatásvizsgálatból, amelyre a felek az eljárás során hivatkoztak, hogy e területet a Sandymount Strand and Tolka Estuary-i KVT-n előforduló vadmadarak egy része táplálékszerző területként használja.

145

Meg kell tehát állapítani, hogy a második területet kilenc madárfajta közül három használja táplálékszerző területként, amelyek meghatározóak a Dublini-öböl ornitológiai szempontból jelentősnek történő minősülése szempontjából. E madarak e területet a várható átlagos mértékben, vagy annál többet használják. Következésképpen, e terület részét képezi a vizes ökoszisztéma egészének, és ezért szintén KVT-vé kellett volna minősíteni.

146

Ebből következik, hogy a kereset a Sandymount Strand and Tolka Estuary-i KVT-be nem tartozó második területre vonatkozóan szintén megalapozott.

147

Következésképpen, az első kifogás második részét megalapozottnak kell tekinteni.

148

Az előző megállapítások összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy az első kifogás megalapozott, az első mellékletben említett faj, a grönlandi nagy lilik védelmének, valamint az I. mellékletben nem említett rendszeresen előforduló vonuló fajok, a bíbic, a piroslábú cankó, a sárszalonka és a nagy póling védelmének biztosítása érdekében a KVT-k kijelölésére vonatkozó pont kivételével.

149

A Bizottság úgy véli, hogy az ír jogszabályok 1981 óta nem hajtották végre megfelelően a madárvédelmi irányelv 4. cikke (1) és (2) bekezdésének rendelkezéseit, ráadásul Írország nem alkalmazta e rendelkezéseket a gyakorlatban az érintett madárfajok fennmaradásának és szaporodásának biztosítására szolgáló KVT-k sajátos jogi védelmének megteremtésével.

150

Szerinte először is a KVT-ken előforduló madárfajok fennmaradásának és szaporodásának biztosítása szükségessé teheti nemcsak megelőző, hanem tevőleges, illetve pozitív intézkedések meghozatalát is, amelyeket Írország néhány kivételével nem tett meg. Másodszor, kétséges, hogy a releváns ír jogszabályok ilyen intézkedések meghozatalát ténylegesen lehetővé tevő jogalapot jelentenek-e.

151

Írország vitatja a felrótt kötelezettségszegést. A KVT-k hatékony jogi védelmi szabályozásának elfogadására vonatkozó kötelezettséget illetően azt állítja – miközben elismeri, hogy a megelőző megközelítés nem minden esetben elég a madarakvédelmére –, hogy e célkitűzés indokolta a haris javára szóló önkéntes jellegű támogatási programot. Ezt kiegészíti néhány KVT-ben a madarak védelmére vonatkozó, tervezet formájában lévő intézkedési tervek jegyzéke.

152

Ami a madárvédelmi irányelv 4. cikke (1) és (2) bekezdését átültető ír jogszabály hatályát illeti, e tagállam vitatja azon tényt, hogy az élőhely-rendelet kizárólagos célkitűzése az élőhely-irányelv alkalmazása lenne, és azt állítja, hogy az említett rendelet megfelelő jogalapként szolgál a nemzeti jogban a KVT-kre vonatkozó intézkedési tervek megalkotására és végrehajtására. Írország szerint az élőhely-rendelet kifejezetten a KVT-kre alkalmaz néhány kulcsfontosságú védelmi és végrehajtási intézkedést, többek között ennek 13. cikke, amelyet ugyanezen rendelet 34. cikke kifejezetten olyan intézkedésként említ, amely a madárvédelmi irányelv alapján minősített területekre alkalmazandó.

153

Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a madárvédelmi védelmi irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdése kötelezi a tagállamokat arra, hogy jogilag védett területeket alakítsanak ki, amelyek alkalmasak többek között az I. mellékletben felsorolt madárfajok fennmaradásának és szaporodásának biztosítására, valamint az I. mellékletben fel nem sorolt, rendszeresen előforduló vonuló fajok szaporodásának, vedlésének és áttelelésének biztosítására (lásd a C-166/97. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 1999. március 18-án hozott ítélet [EBHT 1999., I-1719. o.] 21. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

154

Amint azt a főtanácsnok megállapította az indítvány 77. pontjában, a KVT-k védelme nem korlátozódhat az ember által kiváltott külső káros hatások és zavarok elhárítására szolgáló intézkedésekre, hanem a felmerülő helyzet alapján a terület állapotának megőrzésére és javítására irányuló pozitív intézkedéseket is magában kell foglalnia.

155

Tény, hogy az élőhely-rendelet 13. cikke akkor ültette volna át kellőképpen a madárvédelmi irányelv 4. cikke (1) és (2) bekezdését, ha e rendelkezés alkalmazható lett volna a KVT-kre. Írország álláspontjával – amely szerint e 13. cikk lényegében a KVT-kre is alkalmazandó ugyanezen rendelet 34. cikke alapján – ellentétben azonban a Bizottság azt állítja, hogy az említett rendelet kizárólag az élőhely-irányelv végrehajtására irányul.

156

Az élőhely-rendelet 34. cikke előírja, hogy „[a]dott esetben a 4., 5., 7., 13., 14., 15. és 16. cikk rendelkezései értelemszerűen vonatkoznak a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján besorolt területekre.”

157

Az EK 249. cikk harmadik bekezdése értelmében az irányelv, miközben az elérendő célokat illetően minden címzett tagállamra kötelező, a forma és az eszközök megválasztását a nemzeti hatóságokra hagyja. Ebből következik, hogy Írország, akárcsak bármely más tagállam, megválaszthatja a madárvédelmi irányelv alkalmazásának formáját és eszközeit (lásd ebben az értelemben a C-296/01. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2003. november 20-án hozott ítélet [EBHT 2003., I-13909. o.] 55. pontját).

158

A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint azonban valamely irányelv belső jogba való átültetésének hatékonyan kell biztosítania az irányelv kellően egyértelmű és pontos teljes érvényesülését (lásd ebben az értelemben a C-361/88. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 1991. május 30-án hozott ítélet [EBHT 1991., I-2567. o.] 15. pontját).

159

A Bíróság szintén megállapította – amint az felidézésre került a jelen ítélet 64. pontjában – hogy a madárvédelmi irányelv esetében különösen nagy jelentősége van az átültetés pontosságának, mivel a közös örökség kezelése saját területük vonatkozásában az egyes tagállamokra van bízva.

160

Azt kell tehát megállapítani, hogy az élőhely-rendelet 34. cikke valóban nem biztosítja – amint azt a Bizottság állítja – az e rendelet 13. cikkének a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján KVT-vé minősített területekre történő alkalmazását.

161

Ugyanakkor az említett 34. cikk szó szerinti értelmezése arra utal, hogy e rendelkezés önmagában nem zárja ki az élőhely-rendelet hatálya alól e rendelet 13. cikkének a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján besorolt területekre történő alkalmazását.

162

Következésképpen nem fogadható el a Bizottság azon érve, amely szerint az élőhely-rendeletben a madárvédelmi irányelv érvényesítésére vonatkozó külön célkitűzés említésének hiánya miatt és figyelemmel a European Communities Act által előírt korlátozásokra, az említett rendelet nem jelenthet a KVT-kben a madárvédelemre vonatkozó intézkedési tervek elfogadását lehetővé tévő jogalapot.

163

Ugyanebből az okból nem fogadható el a Bizottság azon érve, amely szerint az élőhely-rendelet nem teszi lehetővé az élőhely-irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében előírt kezelési intézkedéseknek a KVT-kre történő alkalmazását, mivel e rendelet kinyilvánított kizárólagos célja az említett irányelv alkalmazása. Amint ugyanis a főtanácsnok az indítványa 82. pontjában megállapította, ha az említett 6. cikk (1) bekezdésében előírtakhoz hasonló intézkedéseket kell alkalmazni a KVT-kre a madárvédelmi irányelv 4. cikk (1) és (2) bekezdése alapján, semmi nem akadályozza meg a nemzeti jogalkotót abban, hogy egyetlen rendelkezést hozzon a két irányelv szabályainak átültetésére.

164

Nem fogadható el a Bizottságnak a European Communities Act által előírt korlátozásokra vonatkozó érve sem. Írország ugyanis azt állítja az ellenkérelmében – anélkül, hogy e kérdésben a Bizottság ellentmondana –, hogy az élőhely-rendelet nem törvény, de teljes egészében és vitathatatlanul teljesen hatályos, és hogy valamennyi joghatását kiváltja, ameddig nem támadják meg sikerrel az illetékes bíróság előtt.

165

Végül a jelen ítélet 161. pontjában elfogadottal megegyező okból el kell utasítani a Bizottság azon érvét, amely szerint az élőhely-rendelet 13. cikkének – amely a miniszter által a különleges természetmegőrzési területek tekintetében meghozandó védelmi intézkedésekre vonatkozik – a KVT-kre történő alkalmazása nem automatikus, hiszen e rendelet 34. cikkének megfogalmazása szerint az említett rendelet egyes rendelkezései „adott esetben”„értelemszerűen” vonatkoznak a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján besorolt területekre.

166

Ezenfelül a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a nemzeti törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések terjedelmét a nemzeti bíróságok által történő értelmezésük figyelembevételével kell megállapítani (lásd többek között a C-300/95. sz., Bizottság kontra Egyesült Királyság ügyben 1997. május 29-én hozott ítélet [EBHT 1997., I-2649. o.] 37. pontját és a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Ugyanakkor a jelen esetben a Bizottság nem hivatkozott a keresete alátámasztásaként egyetlen olyan nemzeti bírósági határozatra sem, amely az irányelvnek nem megfelelő módon értelmezte a vitatott belső jogi rendelkezést.

167

Ilyen körülmények között a kötelezettségszegés tárgyában folyó eljárásban a bizonyítás terhét viselő Bizottság (a fent hivatkozott Bizottság kontra Görögország ügyben hozott ítélet 35. pontja és a hivatkozott ítélkezési gyakorlat) feltehetőleg nem bizonyította jogilag megkövetelt módon, hogy az élőhely-rendelet a 2003. július 11-én közölt, kiegészítő indokolással ellátott véleményben előírt határidő lejártakor a Bizottság által annak tulajdonított hatállyal bírt.

168

A második kifogást ezért el kell utasítani.

169

A Bizottság úgy érvel, hogy Írország 1981 óta nem biztosította a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdése első mondata rendelkezéseinek azokra a területekre történő alkalmazását, amelyeket az említett irányelv alapján KVT-vé kellett volna minősíteni, de ez nem történt meg. A Bizottság úgy véli – tekintettel a KVT-k ír hatóságok általi kijelölése elégtelenségének mértékére –, hogy e hiánynak jelentős következményei lehetnek az érintett madárfajok védelmére.

170

Szerinte bár Írország rendelkezik a KVT-vé minősített területeken kívüli élőhelyek védelmére vonatkozó jogszabállyal, e jogszabály nem rendelkezik az előző pontban említett közösségi rendelkezés által megkövetelt ornitológiai sajátosságal. A nemzeti jogszabály nem ír elő többek között sajátos kötelezettségeket azon vadon élő madárfajok vonatkozásában, amelyeknek részesülniük kellene a KVT-knek biztosított védelemben azokon a területeken, amelyek nem képezik részét az Írországban létező KVT-hálózatnak. A Bizottság azon nehézségek különleges példáját említi, amelyekkel a kékes rétihéja szembesül, és hozzáfűzi, hogy ezenkívül a KVT-vé nem minősített, de ilyen besorolást igénylő területek Írországban nem részesülnek a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdése első mondatában megkövetelt védelemben még a hatóságok intézkedéseivel szemben sem.

171

Írország lényegében úgy válaszol, hogy a kékes rétihéjára vonatkozóan jelentős kutatómunka van folyamatban, és hogy a szélenergia fejlesztésére vonatkozó iránymutatások tervezete hamarosan véglegesítésre kerül.

172

Hangsúlyozni kell – a jelen ítélet 84. pontjában említetteknek megfelelően –, hogy a madárvédelmi irányelvben megfogalmazott, kifejezetten a kilencedik preambulumbekezdésben található védelmi célkitűzéseket nem lehetne megvalósítani, ha a tagállamoknak az említett irányelv 4. cikke (4) bekezdéséből eredő kötelezettségeiket egyedül abban az esetben kell betartaniuk, ha előzőleg kijelöltek egy KVT-t.

173

Amint a Bíróság ítélkezési gyakorlatából is következik, az élőhely-irányelv 7. cikkének szövege pontosítja, hogy ezen irányelv 6. cikkének (2)–(4) bekezdése a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdése első mondatának helyébe lép az élőhely-irányelv végrehajtásának időpontjától vagy a valamely tagállam általi, a madárvédelmi irányelv szerinti besorolás időpontjától kezdve, ha ez utóbbi időpont későbbi. Ebből következik tehát, hogy azon területek, amelyeket nem minősítettek KVT-vé, holott azt kellett volna tenni, továbbra is a madárvédelmi irányelv sajátos rendszere alá tartoznak (a fent hivatkozott C-374/98. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2000. december 7-én hozott ítélet 46. és 47. pontja).

174

A jelen esetben Írország még csak azt sem állította, hogy biztosította a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdése első mondata rendelkezéseinek az említett irányelv alapján KVT-vé minősítendő területeire történő alkalmazását.

175

Következésképpen, és anélkül, hogy szükséges lenne a Bizottság által felhozott konkrét példákat megvizsgálni, a harmadik kifogást megalapozottnak kell tekinteni.

176

A Bizottság azt kifogásolja, hogy Írország nem ültette át, és nem alkalmazta teljes egészében és helyesen a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdésének azokra a szükséges intézkedésekre vonatkozó második mondatát, amelyeket a tagállamoknak a KVT-ken kívüli élőhelyek szennyezésének vagy elpusztításának elkerülésére kell meghozniuk.

177

A Bizottság kifogása alátámasztásaként úgy érvel, hogy a különböző belső jogi szabályozások – különösen az integrált szennyezésmegelőzésre vonatkozó engedélyek, az istállótrágya-kezelő rendszer, a területrendezésre vonatkozó jogszabályok és a környezeti hatásvizsgálatra vonatkozó rendelkezések, amelyek célja a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdése második mondatának átültetése – egyáltalán nem mutatnak olyan különös ornitológiai tartalmat, mint ez a cikk. Bármilyen különös ornitológiai megfontolásra való hivatkozás hiányában nem tehető fel, hogy a környezetvédelmi intézkedések során szerepet játszó hatóságok figyelembe fogják venni az ornitológiai érdekeket. A Bizottság szerint több, az említett 4. cikk (4) bekezdésének második mondatát átültető nemzeti jogszabály részleges és számos hiányosságot hagy. Hiányos jellegüket bizonyítja az élőhelyek csökkenése, és Írország tagadása ellenére a jelen esetben nem vitatható jogszerűen, hogy az emberi beavatkozás okozta az élőhelyek csökkenését.

178

Írország válaszában utal arra, hogy a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (4) bekezdését számos program és rendeleti intézkedés ültette át gyakorlatba. Azt állítja továbbá, hogy az említett (4) bekezdés második mondatának követelményeit a Wildlife Act hajtja végre, amely biztos jogalapot nyújt a madárfajok védelméhez a szélesebb vidéken.

179

Bár igaz, hogy a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdésének második mondata nem írja elő kötelezően bizonyos eredmények elérését, az is igaz, hogy a tagállamoknak komolyan kell venniük a KVT-ken kívüli élőhelyek védelmére vonatkozó célkitűzést. Meg kell állapítani, hogy a jelen esetben Írországnak törekednie kell az élőhelyek szennyezésének és zavarásának elkerülése érdekében megfelelő intézkedések meghozatalára (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott, a Bizottság kontra Franciaország ügyben 1999. március 19-én hozott ítélet 48. pontját).

180

Először is meg kell vizsgálni, hogy Írország teljesen és helyesen ültette-e át az említett rendelkezést a KVT-ken kívüli élőhelyek szennyezésének és zavarásának elkerülése érdekében megfelelő intézkedések meghozatalával.

181

Figyelembe véve a különböző, összességükben értékelt bizonyítékokat, meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben nem erről van szó.

182

Így, ami az Environmental Protection Agency (Környezetvédelmi Ügynökség) által az integrált környezetszennyezés-csökkentő rendszer keretében kiadott engedélyeket illeti, nem vitatott – amint azt a Bizottság megállapította –, hogy e rendszer csak a szennyező tevékenységek korlátozott csoportjára vonatkozik, és nem tartalmaz semmilyen külön hivatkozást a madárvédelmi irányelv 4. cikkében előírt ornitológiai szempontokra. Ráadásul úgy tűnik, hogy Írország a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló, 1996. szeptember 24-i 96/61/EK tanácsi irányelv (HL L 257., 26. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 3. kötet 80. o.) átültetésére hivatkozik, amelynek mások a célkitűzései. Ezért az említett engedélyekre vonatkozó nemzeti szabályozás nem tekinthető a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdése második mondata megfelelő átültetésének.

183

Ami az egységes támogatási feltételt illeti a közös agrárpolitika keretében, Írország úgy érvel, hogy e feltétel első kulcsfontosságú eleme, a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról, továbbá a 2019/93/EGK, 1452/2001/EK, 1453/2001/EK, 1454/2001/EK, 1868/94/EK, 1251/1999/EK, 1254/1999/EK, 1673/2000/EK, 2358/71/EGK és a 2529/2001/EK rendelet módosításáról szóló, 2003. szeptember 29-i 1782/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 270., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 40. kötet 269. o.) 4. cikkében említett, jogszabályokban foglalt különböző gazdálkodási követelményeket, amelyek jegyzéke e rendelet III. mellékletében szerepel, fokozatosan vezetik be 2005. január 1-jétől számítva három év alatt. E tagállam pontosítja, hogy a jogszabályokban foglalt követelmények listája a madárvédelmi irányelvre történő hivatkozást is magában foglalja. A jelen ítélet 74. pontjában elfogadottakkal megegyező okokból az említett jogszabályokban foglalt követelmények belső jogba való fokozatos bevezetése nem vehető figyelembe.

184

Ugyanez vonatkozik az 1782/2003 rendelet 5. cikkében említett jó mezőgazdasági és ökológiai állapotokhoz – amelyek minimális követelményeit e rendelet IV. mellékletében meghatározott keret alapján kell megállapítani – kötött ezen egységes támogatási feltétel második kulcsfontosságú elemére, mivel az e cikket átültető intézkedéseket csak 2005. január 1-jétől kell hatályba léptetni.

185

A Bizottság elismeri, hogy a vidéki környezetvédelmi program keretében hozott, azon mezőgazdasági termelők jutalmazására szolgáló intézkedések, akik környezetkímélő módon folytatják a mezőgazdasági tevékenységüket a környezet javításának elősegítése érdekében a létező mezőgazdasági üzemekben, előnyösek a vadon élő madarak számára, mivel lehetővé teszik az élőhelyek szennyezésének és pusztításának elkerülését. Tény azonban, hogy e rendszer nem alkalmazható átfogóan a mezőgazdasági földterületek összességére vagy a KVT-vé nem minősített területekre. Az említett intézkedések ezért sem tekinthetők a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdésének második mondatát átültető intézkedéseknek.

186

A mezőgazdasági hulladék kezelésére vonatkozó programot (Farm Waste Management Scheme), valamint a területrendezésre vonatkozó jogszabályokat – beleértve a környezeti hatásvizsgálatra vonatkozó rendelkezéseket – érintő érveket szintén el kell utasítani. Írország az említett jogszabályokba nem illesztett be egyetlen, a madárvédelmi irányelv 4. cikk (4) bekezdésének második mondata szerinti ornitológiai szempontot sem.

187

Végül, ami a Wildlife Actet illeti, meg kell állapítani, hogy e törvény ezen összefüggésben releváns és Írország által az eljárás során hivatkozott egyetlen rendelkezése a 11. cikk (1) bekezdése. Ez utóbbi azonban nem kellően pontos ahhoz, hogy úgy lehessen tekinteni, mint amely biztosítja a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdése második mondatának átültetését.

188

Másodszor meg kell vizsgálni, hogy a Bizottság bizonyította-e, hogy Írország a gyakorlatban nem törekedett kellően a KVT-ken kívüli élőhelyek szennyezésének és zavarásának elkerülésére.

189

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság példaként a kakukk (Cuculus canorus), a mezei pacsirta (Alauda arvensis), a füsti fecske (Hirundo rustica) és a partifecske (Riparia riparia), a BirdWatch Ireland és a Royal Society for the Protection of Birds által 1999-ben megjelentetett Birds of Conservation Concern in Ireland jegyzék „narancssárga listáján” szereplő szórványosan előforduló madárfajok élőhelyeire hivatkozik. E jegyzék utal arra, hogy az említett fajok sokat szenvednek megváltozott mezőgazdasági módszerek miatt. Ezenkívül a Bizottság az Environmental Protection Agency által készített Ireland’s Environment 2004 jelentésre hivatkozik, amely az írországi élőhelyek általános pusztulását a fejlődések összességével magyarázza.

190

Továbbá meg kell állapítani, hogy önmagában az a tény, hogy számos programot és rendeleti intézkedést fogadtak el, amint azt Írország állítja, nem bizonyítja, hogy e tagállam kellően törekedett az élőhelyek szennyezésének vagy elpusztításának elkerülésére. Amint ugyanis a főtanácsnok megállapította az indítványa 111. pontjában, komoly törekvések, azaz a kívánt eredmény eléréséhez szükséges valamennyi ésszerű intézkedés meghozatala célzott fellépést tesz szükségessé.

191

A jelen esetben meg kell állapítani, hogy az Írország által hozott intézkedések részlegesek és szórványosak, amelyek közül csak néhány mozdítja elő az érintett madárállományok védelmét, de összességükben nem minősülnek egységesnek.

192

E következtetést erősíti az a tény, hogy Írország nem kifogásolta a Bizottság által bemutatott, fent említett két ornitológiai tanulmány, az 1999-ben megjelentetett Birds of Conservation Concern in Ireland jegyzék, sem az Ireland’s Environment 2004 jelentés tartalmát.

193

Ezért figyelembe véve a Bizottság által felhozott bizonyítékok összességét, arra kell következtetni, hogy Írország nem ültette át teljes egészében és helyesen a madárvédelmi irányelv 4. cikk (4) bekezdése második mondatának rendelkezéseit. Következésképpen a kötelezettségszegés fennáll e kifogásra vonatkozóan.

194

A madárvédelmi irányelv alapján kijelölt KVT-ket illetően az ötödik kifogás arra a tényre vonatkozik, hogy Írország nem fogadta el a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy megfeleljen az élőhely-irányelv 6. cikke (2)–(4) bekezdése rendelkezéseinek. E kifogás ezen irányelv 6. cikke (2) bekezdésének az e rendelkezés által említett valamennyi terület rekreációs célú felhasználása tekintetében történő nem megfelelő átültetésére is vonatkozik.

195

Az élőhely-irányelv 7. cikke úgy rendelkezik, hogy az ezen irányelv 4. cikkének (1) bekezdése alapján besorolt vagy az említett irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében annak megfelelően elismert területek tekintetében az élőhely-irányelv alkalmazásának napjától, illetve – amennyiben az későbbi időpontra esik – a madárvédelmi irányelv szerinti besorolás, illetve elismerés időpontjától számítva a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdésének első mondatából eredő kötelezettségek helyébe az ezen irányelv 6. cikkének (2)–(4) bekezdéséből eredő kötelezettségek lépnek.

196

Ebből következik, hogy az élőhely-irányelv 6. cikkének (2)–(4) bekezdése 1994. június 10-e, ezen irányelv e tagállamban való átültetése határidejének lejárati időpontja óta, illetve – amennyiben az későbbi időpontra esik – a madárvédelmi irányelv szerinti besorolásuk vagy elismerésük időpontjától alkalmazandó az írországi KVT-kre.

197

A Bizottság úgy véli, hogy Írország nem ültette át, és nem is alkalmazta helyesen 1994. június 10-én vagy ezen időpontot követően az élőhely-irányelv 6. cikkének (2) bekezdését a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) bekezdése alapján besorolt vagy ugyanezen irányelv 4. cikkének (2) bekezdése alapján elismert valamennyi területre.

198

Azt állítja, hogy az élőhely-rendelet értelmében, amely Írország állítása szerint az élőhely-irányelv 6. cikkének (2) bekezdését hajtja végre, a földtulajdonosok lehetségesen káros tevékenységei elleni küzdelemre való képesség nagymértékben az azon időpontban küldött értesítésektől függ, amikor javasolták valamely területnek az élőhely-irányelv 6. cikke (2) bekezdésének hatálya alá tartozó területté történő minősítését. Az említett rendelet 14. cikke az illetékes miniszterre ruházza azon jogkört, hogy véleményt adjon és feltételeket szabjon a területek felhasználására vonatkozóan. E jogkörnek azonban két korlátja van.

199

E korlátozások közül az első egy de jure korlátozás, amennyiben az élőhely-rendelet 14. cikke olyan módon van megfogalmazva, hogy csak az e rendelet hatálybalépését követően kijelölt KVT-kre alkalmazandó, tehát az ezen időpont előtt kijelölt KVT-kre nem kell alkalmazni. A létező KVT-k esetében nincs előírva, hogy a földtulajdonosoknak olyan értesítéseket kellene küldeni, amelyben kifejezetten megjelölnék azon tevékenységeket, amelyekhez engedély szükséges az átültető jogszabály alapján, így e területek nem rendelkeznek a káros tevékenységek elleni küzdelmet biztosító rendszerrel.

200

A második egy de facto korlátozás, amennyiben az említett rendeletet nem alkalmazták az összes KVT-re.

201

A Bizottság szerint a korlátozó értesítések alkalmazásának hiányában az ír jogszabályban nem létezik olyan rendelkezés, amely lehetővé tenné, hogy teljes érvényesülést biztosítsanak az élőhely-irányelv 6. cikke (2) bekezdése rendelkezéseinek a valamely KVT-n belül elhelyezkedő, köztulajdonban lévő területeken. A Bizottság szintén úgy véli, hogy amennyiben e tevékenységekre köztulajdonba tartozó vagy államilag ellenőrzött területeken került sor, a nemzeti jogszabály nem ír elő az e tevékenységek szabályozásával megbízott hatóságokat terhelő olyan kifejezett jogi kötelezettséget, hogy végrehajtási intézkedéseket hozzanak az említett irányelv 6. cikke (2) bekezdése rendelkezései betartásának biztosítása érdekében.

202

A Bizottság az élőhely-irányelv 6. cikkének (2) bekezdését sértő tevékenységre példaként a kagylók mechanikus, nem engedélyezett összegyűjtését említi a Bannow Bay-i KVT-n, és hivatkozik a Glen Lough-i KVT káros rendezésére is.

203

Írország elutasítja a Bizottság állításainak összességét. Megjegyzi, hogy az élőhely-rendelet 14. cikkében foglalt rendelkezésen kívül e rendeletnek a különleges természetmegőrzési területekre és KVT-kre egyaránt alkalmazandó 13. cikkének (3) bekezdése ülteti át az élőhely-irányelv 6. cikkének (2) bekezdését. Írország ugyanebből a célból hivatkozik az élőhely-rendelet 17. és 18. cikkének rendelkezéseire, valamint fenntartja azon álláspontot, amely szerint a partokról szóló törvények (Foreshore Acts) lehetővé teszik a KVT-k védelmének biztosítását.

204

Először is emlékeztetni kell arra, hogy az élőhely-irányelv 6. cikkének (2) bekezdése, akárcsak a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (4) bekezdése arra kötelezi a tagállamokat, hogy megtegyék a szükséges intézkedéseket az említett 4. cikk (1) bekezdésének megfelelően besorolt vagy ugyanezen cikk (2) bekezdésének megfelelően elismert természeti területeken található élőhelyek elpusztításának, valamint azon fajok jelentős zavarásának megakadályozására, amelyek számára a KVT-ket kijelölték vagy elismerték (lásd ebben az értelemben a C-117/00. sz., Bizottság kontra Írország ügyben 2002. június 13-án hozott ítélet [EBHT 2002., I-5335. o.] 26. pontját).

205

Ami Írország azon érvét illeti, amely szerint az élőhely-rendelet 13. cikkének (3) bekezdése az élőhely-irányelv 6. cikkének (2) bekezdését ülteti át, meg kell állapítani, hogy az említett 13. cikk (3) bekezdésének egyedüli célja, hogy kötelezze az illetékes minisztert a szükséges intézkedések meghozatalára az e területeken található olyan természetes élőhelytípusok és fajok élőhelyei károsodásának, valamint azon fajok jelentős megzavarásának megakadályozására, amelyek érdekében e területeket kijelölték, oly módon, hogy e cikk csak akkor alkalmazandó, ha e miniszter közvetlen felelősséget gyakorol az érintett KVT-k vonatkozásában. Ugyanakkor, az élőhely-rendelet rendszerében e rendelet 13. cikkének (3) bekezdése kiegészíti ugyanezen rendelet 4. és 14. cikkének rendelkezéseit, amelyek a földtulajdonosok értesítésekre alapozott felelősségi rendszerét írják elő. A jelen ügyben, mivel tény, hogy ezen értesítéseket nem küldték el az összes KVT vonatkozásában, az élőhely-rendelet 13. cikkének (3) bekezdése nem tekinthető úgy, mint amely biztosítja az élőhely-irányelv 6. cikke (2) bekezdésének megfelelő átültetését.

206

Azon érvet illetően, amely szerint az élőhely-rendelet 14. cikke előírja azon műveletek és tevékenységek ellenőrzését, amelyek jegyzéke az illetékes miniszter által e rendelet 4. cikkének megfelelően küldött értesítésben szerepel, amely szerint a jegyzékbe vett tevékenységek csak a miniszter engedélyével vagy ugyanezen rendelet 12. cikkében előírt kezelési megállapodás alapján történhetnek, elég megállapítani, hogy az említett 14. cikk szintén értesítés meglétén alapszik. Ezért, az előző pontban megállapítottal megegyező okból, ez utóbbi rendelkezés nem tekinthető úgy, mint amely biztosítja az élőhely-irányelv 6. cikke (2) bekezdésének megfelelő átültetését.

207

Azon érvet illetően, amely szerint az élőhely-rendelet 17. cikke felhatalmazza az illetékes minisztert, hogy bíróságtól kérje azon műveletek vagy a tevékenységek megtiltását, amelyek az elvégzett vizsgálatra tekintettel károsnak tűnhetnek valamely európai területre, beleértve egy KVT-t is, és amely szerint az említett rendelet 18. cikke hasonló jogkört ad az illetékes miniszternek abban az esetben, ha valamely KVT-re káros művelet vagy tevékenység e KVT-n kívül található területen történik, meg kell állapítani, hogy – amint azt jogosan jegyzi meg a Bizottság, és amint azt a főtanácsnok megállapította az indítványa 127. pontjában –, e rendelkezések nem teszik lehetővé a természetes élőhelytípusok és fajok élőhelyei károsodásának, valamint azon fajok jelentős megzavarásának elkerülését, amelyek érdekében az érintett területeket kijelölték.

208

Ugyanis, még akkor is, ha Írország a viszonválaszában utal arra, hogy az illetékes miniszternek az előző pontban meghatározott jogkörei alkalmazhatók átmeneti alapon közbenső intézkedések iránti kérelemre, meg kell állapítani, hogy e rendelkezések szükségszerűen azt követően jöhetnek szóba, hogy az említett tevékenységek már megkezdődtek, tehát azután, hogy az esetleges károsodások már bekövetkeztek. Továbbá, az illetékes miniszter nem jogosult egyoldalúan megtiltani valamely káros tevékenységet, és a fent említett jogkörök feltételezik, hogy e tevékenység környezetre gyakorolt hatásai megfelelő vizsgálata megtörtént, még mielőtt bírósági tiltást kért. A KVT-k visszamenőleges védelmét jelentősen késleltethetik ezen eljárási szakaszok. E rendelkezések nem biztosítják jobban a KVT-k magánszemélyek tevékenységeivel szembeni védelmét, hiszen az ilyen védelem megköveteli, hogy megakadályozzák e személyeket abban, hogy esetlegesen káros tevékenységhez kezdjenek.

209

Ezért az említett rendelet 17. és 18. cikke sem tekinthető úgy, mint amely megfelelően ülteti át az élőhely-irányelv 6. cikkének (2) bekezdését.

210

Nem fogadható el Írország azon érve sem, amely szerint a partokról szóló törvények lehetővé teszik a KVT-k védelmének biztosítását. E tekintetben elég megállapítani, hogy az említett törvények csak a part menti területek védelmének biztosítását teszik lehetővé, és hogy tehát nem alkalmazandók az e területeken kívül elhelyezkedő KVT-kre.

211

Végül, ami a Bannow Bay-i KVT-n a tojáshéjak nem engedélyezett mechanikus összegyűjtését illeti, amelyre a Bizottság az élőhely-irányelv 6. cikkének (2) bekezdését sértő tevékenységként hivatkozott, meg kell állapítani – amint azt a főtanácsnok megállapította az indítványa 140. pontjában –, hogy pusztán illusztrációról van szó, amely nem képezi a kereset tárgyát. Mindenesetre a Bizottság nem mutatott be egyetlen olyan bizonyítékot sem, amely megalapozhatja a kötelezettségszegést e pontra vonatkozóan.

212

Ebből következik, hogy Írország 1994. október 10-én, illetve ezen időpontot követően nem ültette át helyesen az élőhely-irányelv 6. cikkének (2) bekezdését a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) bekezdése alapján besorolt, vagy ugyanezen irányelv 4. cikkének (2) bekezdése alapján elismert valamennyi területre.

213

Következésképpen, e pontra vonatkozóan megalapozottnak kell tekinteni a kifogást.

214

A Bizottság úgy véli, hogy Írország nem ültette át megfelelően az élőhely-irányelv 6. cikkének (2) bekezdését valamennyi, e rendelkezésben említett terület rekreációs célú felhasználására vonatkozóan. Úgy vélekedik, hogy az ír jogszabály csak a földtulajdonosok tevékenységeit fedi le, és hogy e jogszabály több tekintetben hiányos az élőhelyekben a területeket rekreációs célokra felhasználók által okozott károk megelőzésére vonatkozóan. Az élőhely-rendelet 14. és 17. cikkének alkalmazása nem adott lehetőséget a tilos tevékenységek kimerítő jegyzékének elkészítésére. Továbbá, az említett rendelet 17. cikkének mechanizmusai visszamenőleges jellegűek, és nem valószínű, hogy akár egyetlen másik, Írország által hivatkozott jogszabályi rendelkezés is védi a KVT-ket a felhasználók által kifejtett rekreációs tevékenységekkel szemben.

215

A hasznos jogszabály-módosítási javaslatokra – beleértve a tengeri biztonságról szóló 2004. évi törvény (Maritime Safety Bill) tervezetét is – vonatkozó utalások ellenére, Írország vitatja azon érvet, amely szerint a jelenlegi szabályozás nem megfelelő az élőhely-irányelv 6. cikke (2) bekezdésének végrehajtása értelmében a KVT-ken található területek rekreációs célú felhasználása keretében. E tagállam kifejti, hogy a nemzeti hatóságok jogosultak az európai területeken az ingatlan tulajdonosán kívüli személyek által megvalósított rekreációs és egyéb tevékenységeket ellenőrizni, és bírságot kiszabni. Ezzel összefüggésben az élőhely-rendelet 4. cikke (3) bekezdése b) pontjának rendelkezéseire, valamint e rendelet 14., 17. és 18. cikkére, a Wildlife Actre és a büntető igazságszolgáltatásról (közrend) szóló 1994. évi törvényre (Criminal Justice [Public Order] Act) hivatkozik.

216

Ami Írország azon érvét illeti, amely szerint az élőhely-rendelet 14. cikkének a műveletek vagy tevékenységek megvalósítását korlátozó rendelkezései nem korlátozódnak a tulajdonosokra, a birtokosokra vagy az engedéllyel rendelkezőkre, hanem minden személyre vonatkoznak, amint a művelet vagy tevékenység említésre került az említett rendelet 4. cikkének (2) bekezdése alapján küldött értesítésben, elég megállapítani, hogy ugyanezen rendelet 14. cikkének (3) bekezdése nem teszi lehetővé eljárás indítását azon harmadik személyekkel szemben, akiknek nem volt tudomása az említett értesítésről. Ugyanis az utóbbiak hivatkozhatnak az ezen utóbbi rendelkezésben szereplő „ésszerűen menthető” okra. Ezért az élőhely-irányelv 6. cikke (2) bekezdésének átültetése semmi esetre sem kellően pontos.

217

Ami Írország azon érvét illeti, amely szerint az élőhely-rendelet 17. és 18. cikkében előírt eljárás különböző és elkülönülő eljárás, amely bárkivel szemben megindítható, és nem függ bármely adott „értesítés” tartalmától, meg kell állapítani, hogy nem biztosított az azon személyekre történő alkalmazhatósága, akik nem kaptak az említett rendelet 4. cikkében előírt értesítést. Ezenkívül, amint az megállapításra került a jelen ítélet 208. és 209. pontjában, az említett eljárás csak visszamenőleges intézkedésnek minősül, következésképpen az élőhely-rendelet 17. és 18. cikke nem tekinthető úgy, mint amely biztosítja az élőhely-irányelv 6. cikke (2) bekezdésének megfelelő átültetését.

218

Ami azon érvet illeti, amely szerint a Wildlife Act a 22., 23. és 76. cikkében rendelkezik az intézkedés lehetőségéről abban az esetben, ha valamely védett vadon élő állat költő- vagy pihenőhelyeinek nyilvánvaló és szándékos zavarása áll fenn, illetve védett madarak fiókanevelési időszakban való zavarása esetén, és amely szerint az e törvény által adott jogkörök magukban foglalják a szabálysértők által használt felszerelések és járművek lefoglalásának lehetőségét, elég megállapítani, hogy az említett törvény nem fedi le azon károk összességét, amelyeket a rekreációs célú felhasználók okozhatnak.

219

Végül, azon érv vonatkozásában, amely szerint a magánterületre történő behatolást újra bűncselekménnyé minősítette a belső jogban a büntető igazságszolgáltatásról (közrend) szóló 1994. évi törvény 19 A. cikke, és hogy az elmarasztalás esetén kiszabott büntetés bírság, valamint a járművek és felszerelések lefoglalásának formáját öltheti, emlékeztetni kell arra, hogy az élőhely-irányelv tekintetében – amely a környezetvédelmi jog területén összetett és technikai szabályokat állít fel –, a tagállamoknak különösen ügyelniük kell arra, hogy az irányelv átültetésének biztosítását célzó jogszabályaik egyértelműek és pontosak legyenek (lásd a C-6/04. sz., Bizottság kontra Egyesült Királyság ügyben 2005. október 20-án hozott ítélet [EBHT 2005., I-9017. o.] 26. pontját).

220

A tulajdonjog sérelmére vonatkozó, Írország által hivatkozott büntetőjogi rendelkezések vizsgálatából azonban az következik, hogy ezek nem kifejezetten kötődnek a természetes élőhelyeknek és a madarak élőhelyeinek a károsodással, valamint a fajok zavarásával szembeni védelméhez, és hogy tehát nem a KVT-k rekreációs célú használatával az élőhelyekben okozott károk elkerülésére alkották meg azokat. Következésképpen, nem jelentik az élőhely-irányelv rendelkezéseinek olyan egyértelmű és pontos végrehajtását, amely teljes mértékben megfelel a jogbiztonság követelményének.

221

Tehát e pontra vonatkozóan is megalapozottnak kell tekinteni a kifogást.

222

A Bizottság úgy érvel, hogy Írország nem ültette át, és nem is alkalmazta helyesen az élőhely-irányelv 6. cikkének (3) és (4) bekezdését.

223

Ami az átültetést illeti, a Bizottság azt állítja, hogy a belső szabályozás nem tartalmaz annak biztosítására irányuló rendelkezéseket, hogy a terveket – szemben a programokkal – az élőhely-irányelv 6. cikke (3) és (4) bekezdésének megfelelően vizsgálják meg. Egyébként a nemzeti jogszabály nem írja elő e közösségi rendelkezések megfelelő alkalmazását a KVT-ken kívül található, azonban e KVT-ken belül jelentős hatást gyakorló programokra.

224

Az alkalmazás vonatkozásában a Bizottság úgy vélekedik, hogy Írország nem bizonyosodik meg rendszeresen arról, hogy azon tervek és programok, amelyek jelentős módon érinthetik a KVT-ket önmagukban vagy más terv vagy program részeként, előzetes megfelelő vizsgálat tárgyát képezik-e.

225

Írország azt állítja, hogy egyetlen terv alapján történő program vagy intézkedés sem fejhet ki jog- vagy tényhatást anélkül, hogy ne képezné hatásvizsgálat tárgyát. Bár a tervek támogathatnak bizonyos tevékenységeket, nem mentesítenek a megfelelő szabályozási rendszerek alá tartozó területekre alkalmazandó ellenőrzések alól, illetve nem akadályozzák azokat. Nincs hatásuk azon program elfogadására vagy el nem fogadására, amelynek hatása lehet valamely területre. Mielőtt valamely tervet vagy programot alkalmazni lehetne valamely területre, előbb teljes hatásvizsgálat tárgyát képezi az élőhely-rendelet által előírt szabályozási rendszer, a területrendezési rendelet vagy más szabályozási rendszer keretében az élőhely-irányelv rendelkezéseinek megfelelően. Következésképpen, egyetlen terv vagy program sem alkalmazható valamely területre anélkül, hogy hatásvizsgálat tárgyát ne képezné.

226

Ami az élőhely-irányelv 6. cikke (3) és (4) bekezdésének átültetését illeti, először is emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság már megállapította, hogy az említett irányelv 6. cikkének (3) bekezdése egy terv vagy program hatásai megfelelő vizsgálatának követelményét azon feltételnek rendeli alá, hogy fennáll a valószínűsége vagy veszélye annak, hogy e terv vagy program az érintett területre jelentős hatással lesz. Tekintettel különösen az elővigyázatosság elvére, ilyen veszély akkor áll fenn, ha objektív tényezők alapján nem zárható ki, hogy az adott terv vagy program jelentős mértékben hat az érintett területre (a fent hivatkozott Bizottság kontra Egyesült Királyság ügyben 2005. október 20-án hozott ítélet 54. pontja és a hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

227

Ebből következik, hogy az élőhely-irányelv megköveteli, hogy minden terv vagy program hatásait megfelelően vizsgálják, ha objektív tényezők alapján nem zárható ki, hogy az adott terv vagy program jelentős mértékben hat az érintett területre.

228

E tekintetben Írország azt állítja, hogy a terveket megfelelő vizsgálat alá vetik valamely területre gyakorolt hatásai tekintetében az élőhely-rendelet 27–33. cikke alapján, amely előírja a különböző fejlesztési programok („various development proposals”) vizsgálatát. Írország azonban nem bizonyította, hogy az ilyen programok tervnek minősülnek az élőhely-irányelv 6. cikkének (3) bekezdése értelmében.

229

Továbbá, Írország úgy érvel, hogy a rendezésről és fejlesztésről szóló 2000. évi törvény (Planning and Development Act) bizonyos tervek figyelembevételére vonatkozó követelményeket vezetett be, többek között a regionális rendezésre vonatkozó iránymutatások, fejlesztési tervek és olyan helyi tervek figyelembevételét, amelyeknek jelentős hatásai lehetnek a környezetre. 2001. január 1-je óta az említett tervek mindegyikének információkat kell tartalmaznia azon hatásokra vonatkozóan, amelyek végrehajtásuknál fogva jelentősek lehetnek a környezetre. E követelményt a bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 2001. június 27-i 2001/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 197., 30. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 6. kötet, 157. o.) szövegét megelőzve illesztették be. Ugyanakkor, e szabályozás fennállása ellenére nem fogadható el, hogy Írország eleget tett az élőhely-irányelv 6. cikkének (3) bekezdéséből eredő kötelezettségeinek. A rendezésről és fejlesztésről szóló említett törvényben szereplő kötelezettség ugyanis csak azon hatásokra vonatkozó információkat érinti, amelyek jelentősek lehetnek a környezetre, az élőhely-irányelv 6. cikkének (3) bekezdése pedig a rendezési tervek hatásainak előzetes értékelését követeli meg.

230

Másfelől, Írország arra is hivatkozik, hogy a vizsgálatokat az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 1985. június 27-i 85/337/EGK tanácsi irányelv (HL L 175., 40. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 248. o.) alapján, valamint az Európai Közösségek bizonyos tervei és programjai környezeti hatásvizsgálatáról szóló 2004. évi rendelet (European Communities [Environmental Assessment of certain Plans and Programmes] Regulations 2004) és a rendezés és fejlesztés stratégiai környezeti hatásvizsgálatáról szóló 2004. évi rendelet (Planning and Development Strategic Environmental Assessment Regulations 2004) által átültetett 2001/42/EK irányelv alapján alkalmazza.

231

Ugyanakkor, e két irányelv a döntéshozatali eljárásra vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket, de nem köti a tagállamokat a döntést illetően, és csak bizonyos tervekre és programokra vonatkozik. Az élőhely-irányelv 6. cikke (3) bekezdésének második mondata értelmében viszont az illetékes nemzeti hatóságok csak azután hagynak jóvá valamely tervet vagy programot, ha megbizonyosodtak arról, hogy az nem fogja hátrányosan befolyásolni az érintett természeti terület épségét. A 85/337 irányelv vagy a 2001/42 irányelv szerinti vizsgálatok ezért nem léphetnek az élőhely-irányelv 6. cikke (3) és (4) bekezdésében előírt eljárás helyébe.

232

Végül, ami a Bizottság azon kijelentését illeti, amely szerint az ír jogszabály nem írja elő az élőhely-irányelv 6. cikke (3) és (4) bekezdése rendelkezéseinek megfelelő alkalmazását a KVT-ken kívül található, azonban e KVT-ken belül jelentős hatást gyakorló programokra, elég megállapítani, hogy nem vitatott, hogy a környezeti hatásvizsgálati jelentés – amelyet az érintett magánszemélyeknek kell kérniük, és ők viselik annak minimum 15000 eurós költségét – csak az 50 hektárnál nagyobb növénykultúrákra kötelező, Írországban pedig az ültetvények átlagterülete körülbelül 8 hektár.

233

Az előzőekből következik tehát, hogy az ír szabályozás, mivel nem veti alá a terveket megfelelő vizsgálatnak a KVT-kre gyakorolt hatásaikat illetően, nem ültette át megfelelően az élőhely-irányelv 6. cikkének (3) és (4) bekezdését Írország belső jogrendjébe.

234

Következésképpen, a keresetet megalapozottnak kell tekinteni e pontban.

235

Ami az élőhely-irányelv 6. cikke (3) és (4) bekezdésének alkalmazását illeti, a Bizottság Glen Lough-i KVT-n belüli vízkultúra programokra és alagcsövezési munkálatokra vonatkozó projektek példájára hivatkozik. Ezért ezeket egymást követően kell megvizsgálni.

236

Először is, ami a vízkultúra programot illeti, a Bizottság lényegében a BirdWatch Ireland által 2000-ben készített, Review of the Aquaculture Licensing System in Ireland című tanulmányra hivatkozik, amikor úgy vélekedik, hogy Írország rendszeresen elmulasztotta a KVT-ken belül található vagy valamely KVT-re hatást gyakorolható ezen projektek helyes értékelését, figyelmen kívül hagyva az élőhely-irányelv 6. cikkének (3) és (4) bekezdését. Ezzel összefüggésben az előzetes szakértői vélemény fontosságát hangsúlyozza valamely program az érintett KVT tekintetében megállapított védelmi célkitűzésekre vonatkozó kihatásainak hatásvizsgálata céljából.

237

Pontosítani szükséges, hogy e tanulmány a kommunikációs, tengerügyi és természetes erőforrások minisztériuma által 1998 júniusa és 1999 decembere között kiadott 271 vízkultúra programra vonatkozó engedélyt vizsgál, és 46 olyan kérelmet, amelyről még nem döntöttek. Továbbá, 72 engedély és 9 döntésre váró kérelem valamely KVT-n vagy annak közelében elhelyezkedő vízkultúra programra vonatkozik. A kiadott engedélyek a KVT-ken engedélyezett tevékenységek 84%-át tekintve osztriga- és szívkagylótelepeket érintenek.

238

Arra is emlékeztetni kell, hogy az élőhely-irányelv 6. cikke (3) bekezdésének első mondata alapján a terület védelmével kapcsolatos célkitűzéseket figyelembe véve megfelelő vizsgálatot kell lefolytatni minden olyan terv vagy program hatásait illetően, amely nem kapcsolódik közvetlenül, illetve nem nélkülözhetetlen a terület kezeléséhez, ha objektív körülmények alapján nem zárható ki annak lehetősége, hogy a terv vagy program – akár önmagában, akár más terv vagy projekt részeként – jelentős hatást gyakorolhat az érintett területre (a C-127/02. sz., Waddenvereniging és Vogelbeschermingsvereniging ügyben 2004. szeptember 7-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-7405. o.] 45. pontja).

239

Ugyanakkor a BirdWatch Ireland által készített tanulmány az osztrigatenyésztés több potenciális káros hatását fejti ki, köztük a táplálékszerző területek elvesztését és az emberi tevékenység felélénkülésével okozott zavarásokat, továbbá megállapítja, hogy még ha a vízkultúra program a KVT-n belül helyezkedik is el, a madarak élőhelyei nagyon kevéssé védettek. Írország nem állítja azt, hogy egyik vízkultúra program sem bír hatással a KVT-re.

240

Ebből következik, hogy az engedélyezési eljárásnak magában kellett volna foglalnia minden egyes külön projekt hatásainak megfelelő vizsgálatát. E tekintetben meg kell állapítani, hogy Írország beérte azon kijelentéssel – anélkül, hogy pontos magyarázatokkal szolgált volna –, hogy az ír víziállat-tenyésztésre vonatkozó engedélyezési eljárás – beleértve a konzultációra vonatkozó rendelkezéseit is – valójában a vízkultúrát fejlesztő program valamennyi szempontjának részletes figyelembevételét írja elő az engedélyezéséről vagy annak megtagadásáról szóló döntés meghozatala előtt.

241

Következésképpen úgy kell tekinteni, hogy Írország nem biztosítja rendszeresen, hogy a KVT-ket valószínűleg jelentősen érintő vízkultúra programok önmagukban vagy projektek részeként megfelelő előzetes vizsgálat tárgyát képezzék.

242

E következtetést megerősíti azon tény, hogy Írország nem terjesztett elő a Bizottság által felhozott kötelezettségszegés vitatása érdekében tényleges írásos tudományos értékelést arra vonatkozóan, hogy elvégezték a vízkultúra programok részletes előzetes ornitológiai vizsgálatát.

243

Az élőhely-irányelv 6. cikke (3) bekezdésének értelmében a terv vagy program által az érintett területre gyakorolt hatások megfelelő vizsgálata azt jelenti, hogy a fenti terv vagy program engedélyezése előtt az adott területre vonatkozó legújabb tudományos ismeretekre figyelemmel meg kell határozni a terv vagy program minden olyan részletét, amely önmagában, illetve más tervvel vagy programmal együtt hatással lehet az e terület védelmével kapcsolatos célkitűzésekre. Az illetékes nemzeti hatóságok csak akkor engedélyezhetik ezt a tevékenységet az érintett területen, ha megbizonyosodtak arról, hogy az nem jár az említett terület épségét veszélyeztető káros hatásokkal. Ez az eset akkor áll fenn, ha tudományos szempontból, ésszerűen mérlegelve, kétség nélkül megállapítható, hogy ilyen hatások nem következnek be (lásd a fent hivatkozott Waddenvereniging és Vogelbeschermingsverenigin ügyben hozott ítélet 61. pontját).

244

Ami Írország azon érvét illeti, amely szerint semmilyen környezeti hatásvizsgálat nem volt előírás a kagylótenyésztésre vonatkozóan, mert csekély méretű, és csak korlátozott hatást gyakorol a környezetre, a Bizottság jogosan állítja azt, hogy ez nem jelent elegendő okot arra, hogy ne vizsgálják meg az ilyen terv vagy program hatásait. Az élőhely-irányelv 6. cikke (3) bekezdésének első mondata ugyanis – amint az a jelen ítélet 238. pontjában említésre került –, megfelelő vizsgálat lefolytatását követeli meg minden más terv vagy program részét képező tervet vagy programot illetően.

245

Szintén a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a programok halmozott hatása figyelembevételének hiánya a gyakorlatban azt eredményezi, hogy bizonyos típusú programok összességét mentesíthetik a vizsgálatra vonatkozó kötelezettség alól, pedig egészében véve várhatóan jelentős hatást gyakorolnak a környezetre (lásd analógia útján a C-392/96. sz., Bizottság kontra Írország ügyben 1999. szeptember 21-én hozott ítélet [EBHT 1999., I-5901. o.] 76. pontját).

246

Végül, ami Írország azon érvét illeti, amely szerint az előzetes engedélyezés nélkül végrehajtott fejlesztési programok fennmaradásának engedélyezése összeegyeztethető az élőhely irányelvvel, elég megállapítani, hogy már kivitelezett rendezés vizsgálata nem tekinthető egyenértékűnek valamely terv vagy program az élőhely-irányelv 6. cikke (3) bekezdésének első mondata értelmében vett vizsgálatával.

247

Ezért a kifogást megalapozottnak kell tekinteni e pontra vonatkozóan.

248

Másodszor, a Glen Lough-i KVT-n lévő alagcsövezési munkálatok vonatkozásában a Bizottság úgy érvel, hogy Írország – ellentétben az élőhely-irányelv 6. cikke (3) és (4) bekezdésének rendelkezéseivel – 1992-ben és 1997-ben a Glen Lough-i KVT-re valószínűleg jelentős hatást gyakorló alagcsövezési programot hajtott végre, anélkül hogy előzetesen megfelelően megvizsgálta volna e projektet, vagy hogy megfelelő döntéshozatali eljárást alkalmazott volna, ami az élőhelyek károsodását okozta, sértve az említett irányelv 6. cikkének (2) bekezdését. Továbbá, Írország nem mutatott be bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy orvosolta e károsítást.

249

Előzetesen meg kell állapítani, hogy az Office of Public Works (Közmunkák hivatala) által 1992-ben kezdett alagcsövezési munkák idején az élőhely-irányelv még nem volt alkalmazandó. Következésképpen az említett munkák nem képezik tárgyát a jelen keresetnek.

250

Továbbá, a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy amennyiben valamely tervet vagy programot az élőhely-irányelv 6. cikkének (3) bekezdésben foglalt eljárás szerint engedélyeztek, az említett tervnek vagy programnak a védett területre gyakorolt hatása tekintetében már szükségtelen az ugyanezen cikk (2) bekezdésében foglalt általános védelmi kötelezettséget tartalmazó norma egyidejű alkalmazása (a fent hivatkozott Waddenvereniging és Vogelbeschermingsvereniging ügyben hozott ítélet 35. pontja).

251

Ezért az 1997-ben kezdett alagcsövezési munkákra vonatkozó kifogást illetően ellenőrizni kell, hogy az ilyen tevékenységek sérthetik-e az élőhely-irányelv 6. cikke (3) és (4) bekezdését.

252

Az említett irányelv 6. cikke (3) és (4) bekezdésének megsértése feltételezi, hogy a szóban forgó alagcsövezési munkák olyan programot jelentenek, amely nem kapcsolódik közvetlenül, illetve nem nélkülözhetetlen a terület kezeléséhez, de akár önmagában, akár pedig más terv vagy projekt részeként valószínűleg jelentős hatással lesz arra.

253

E tekintetben nem vitatott, hogy e munkák programnak minősülnek, és hogy nem kapcsolódnak közvetlenül, illetve nem nélkülözhetetlenek a terület kezeléséhez. Ebből következik, hogy a jelen ítélet 226. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat alapján hatásvizsgálatnak kellene azokat alávetni a Glen Lough KVT tekintetében megállapított védelmi célkitűzések vonatkozásában, ha objektív szempontok alapján nem zárható ki, hogy jelentős hatást gyakorolnak az említett területre akár önmagukban, akár más tervek vagy projektek részeként.

254

Tekintettel különösen a környezet minőségének magas szintű védelmét megfogalmazó közösségi környezetpolitika sarkalatos pontját képező elővigyázatosság elvére, és összhangban az EK 174. cikk (2) bekezdése első albekezdésében foglaltakkal, amelyekre tekintettel az élőhely-irányelvet értelmezni kell, kötelező vizsgálatot folytatni, ha a jelentős hatások bekövetkezésének elmaradása vonatkozásában kétség merül fel (lásd a fent hivatkozott Waddenvereniging és Vogelbeschermingsvereniging ügyben hozott ítélet 44. pontját).

255

Kiderül az aktából, hogy a körülbelül 80 hektár alapterületű, 1995-ben minősített Glen Lough-i KVT fontos telelőhely az Írország központi régiójában vonuló madárfajok számára. Többek között nemzetközileg jelentős számú énekes hattyúnak (Cygnus cygnus) nyújt menedéket, és különös jelentőséggel bír a madarak számára a víz miatt.

256

Ugyanakkor a jelen ügyben Írország – miután azt hangsúlyozta, hogy a szóban forgó munkák csak a létező alagcsövek karbantartási munkáit jelentették a Glen Lough-i terület KVT-vé minősítésénél korábbi alagcsőrendszer keretében, és hogy nem gyakoroltak jelentős hatást a vadon élő madarak élőhelyére e KVT-n – ellenkérelmében elismeri, hogy a Silver River alagcsőrendszerének az Office of Public Works által 1997-ben elvégzett karbantartása, úgy tűnik, csökkentette a hidrológiai reakcióidőt és ezért a terület énekes hattyúk általi használatát.

257

Következésképpen, úgy kell tekinteni, hogy Írország – mivel nem vizsgálta meg a kivitelezés előtt az alagcső-karbantartási munkáknak a Glen Lough-i KVT védelmi célkitűzéseire gyakorolt hatásait, megsértette az élőhely-irányelv 6. cikke (3) bekezdésének első mondatát.

258

Továbbá, az élőhely-irányelv 6. cikke (3) bekezdésének második mondatából következik, hogy a jelen ügyhöz hasonló esetben az említett munkák érintett területre gyakorolt hatásai megfelelő vizsgálatának eredményére tekintettel és a terület védelmével kapcsolatos célkitűzések fényében az illetékes nemzeti hatóságok csak akkor engedélyezhették volna ezt a tevékenységet, ha megbizonyosodtak arról, hogy nem jár az érintett terület épségét veszélyeztető káros hatásokkal, ez az eset pedig akkor áll fenn, ha tudományos szempontból, ésszerűen mérlegelve, kétség nélkül megállapítható, hogy ilyen hatások nem következnek be (lásd a fenti 67. pontban hivatkozott Waddenvereniging és Vogelbeschermingsvereniging ügyben hozott ítélet 67. pontját).

259

Az engedélyezés önmagában az 1997-ben kezdett alagcső-karbantartási munkák területre gyakorolt hatásai vizsgálatának elmaradása miatt jogellenes volt az élőhely-irányelv 6. cikke (3) bekezdésének második mondata alapján, amint azt a főtanácsnok megállapította az indítványa 182. pontjában. Írország előterjesztése ráadásul azt bizonyítja – amint a jelen ítélet 256. pontjában megállapításra került –, hogy az engedélyezés nem volt lehetséges, hiszen a szóban forgó munkák jelentősen befolyásolhatták a Glen Lough-i KVT-t. Mivel az énekes hattyú telelőhelyének védelme e KVT alapvető célja, e terület épsége az élőhely-irányelv 6. cikke (3) bekezdésének második mondata értelmében ténylegesen sérült.

260

Ebből következik az is, hogy az e területre vonatkozó hatásvizsgálat kedvezőtlen eredménye ellenére az élőhely-irányelv 6. cikke (4) bekezdése szerinti engedélyezés csak alternatív megoldások hiányában lett volna lehetséges, és abban az esetben, ha e projektet fontos közérdeken alapuló kényszerítő okok miatt végre kellett volna hajtani, és feltéve, hogy a tagállam minden szükséges kiegyenlítő intézkedést megtesz a Natura 2000 általános egységességének megóvása érdekében.

261

E tekintetben még annak feltételezésével is – amint a főtanácsnok az indítványa 183. pontjában megállapította –, hogy az alagcsövezés közérdek, elég megállapítani, hogy az ilyen érdek a KVT károsítását az élőhely-irányelv 6. cikke (4) bekezdésének értelmében csak alternatív megoldások hiányában indokolhatja.

262

Ugyanakkor Írország maga állapítja meg, hogy a National Parks and Wildlife, miután 1998-ban a Silver River folyása mentén a KVT-n töltést hozott létre, amely visszatartja a tó vizét, miközben lehetővé teszi, hogy e folyó betöltse a csatorna szerepét a hidrológiai rendszerben a magasabban található területek érdekében, 2005 elején szerződést kötött e töltés helyreállíttatására, és egy hidraulikus csúsztató, valamint a túlfolyócsőre lefolyónyílás létrehozására. E tagállam szerint ez lehetővé teszi a tó szintjének szigorú szabályozását, és a hidrológiai helyzetet úgy állapítják meg, hogy optimalizálják a tó énekes hattyú általi használatát. Írország azonban nem adott elő olyan érveket, amelyek bizonyítanák, hogy ilyen alternatív megoldásokat nem lehetett alkalmazni az alagcső-karbantartási munkák 1997-ben történő kivitelezése előtt.

263

Ebből következik, hogy Írország – az élőhely-irányelv 6. cikke (3) és (4) bekezdésének rendelkezéseivel ellentétben – 1997-ben a Glen Lough-i KVT-re várhatóan jelentős hatást gyakorló alagcső-karbantartási munkákra vonatkozó programot kivitelezett, anélkül hogy előzetesen megfelelően megvizsgálta volna a területre gyakorolt hatásait, vagy hogy megfelelő döntéshozatali eljárást alkalmazott volna, ami az élőhelyek károsodását okozta, megsértve az említett irányelv 6. cikkének (2) bekezdését.

264

Következésképpen, a kifogás e pontra vonatkozóan szintén megalapozott.

265

Ilyen körülmények között megalapozottnak kell tekinteni az ötödik kifogást.

266

A Bizottság úgy érvel, hogy a jelen idő használata a madárvédelmi irányelv 10. cikkében arra kötelezi a tagállamokat, hogy ösztönözzék az említett irányelv 1. cikkben meghatározott valamennyi madárfaj állományának védelméhez, kezeléséhez és hasznosításához szükséges kutatást. Ugyanakkor a releváns nemzeti rendeleti rendelkezések nem veszik át e kötelezettséget. A belső jogi álláspont mindenképpen ellentmondásos.

267

A Bizottság szerint a Wildlife Act szövege a kutatások ösztönzését fakultatív tevékenységgé teszi az illetékes miniszter számára.

268

Írország ellenben úgy véli, hogy eleget tett a kutatások ösztönzésére vonatkozó kötelezettségének. Azt állítja, hogy a szabályozása nem hiányos, hogy a Wildlife Act 11. cikkének (3) bekezdése az említett 10. cikk nemzeti jogba való megfelelő átültetésének minősül, és teljes mértékben tükrözi, sőt meghaladja az ezen közösségi rendelkezés által előírt kötelezettség mértékét.

269

Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a Wildlife Act 11. cikke (3) bekezdésének szó szerinti értelmezése megengedi azon kijelentést, hogy a rendelkezés olyan lehetőségről rendelkezik az illetékes miniszter számára, hogy elvégezze vagy elvégeztesse az említett törvény szerinti feladatai elvégzéséhez általa hasznosnak tartott kutatásokat. Az említett rendelkezés viszont nem állapít meg semmilyen kötelezettséget az illetékes miniszter számára az ilyen tevékenységek ösztönzésére vonatkozóan.

270

Ugyanakkor – amint azt a Bizottság jogosan állítja – a madárvédelmi irányelv 10. cikke kötelezettséget teremt a tagállamok számára az említett irányelv 1. cikkében meghatározott valamennyi madárfaj állományának védelméhez, kezeléséhez és hasznosításához szükséges kutatás és egyéb tevékenységek ösztönzésére.

271

Ebből következik, hogy nem tekinthető úgy, hogy Írország átültette a madárvédelmi irányelv 10. cikkét a belső jogrendjébe.

272

E következtetést nem kérdőjelezheti meg Írország azon érve, amely szerint az illetékes miniszter szerepe kiterjedtebb a Wildlife Act 11. cikkének (1) bekezdése alapján. E rendelkezés ugyanis nem tesz mást, mint kijelenti, hogy a miniszter feladata a vadon élővilágának védelme és a biológiai sokféleség megőrzésének elősegítése.

273

Figyelmen kívül kell hagyni továbbá Írország azon érvét, amely szerint a „may” („lehet”) szó használata a nemzeti jog értelmezését illetően nem jelenti szükségképpen azt, hogy az illetékes miniszter teljes mérlegelési jogkörében határozhat arról, hogy végez-e kutatást, vagy sem.

274

E tekintetben elég megállapítani, hogy azon nemzeti ítélkezési gyakorlat, amelyre az említett tagállam hivatkozik, nem utal arra, hogy a nemzeti jog ilyen értelmezése módszeres, és nem hivatkozik különösebben a szóban forgó nemzeti rendelkezésre sem.

275

Következésképpen, a hatodik kifogást megalapozottnak kell tekinteni.

276

Az előző megállapítások fényében meg kell állapítani, hogy Írország azáltal, hogy:

nem teljesítette a madárvédelmi irányelv 4. cikke (1), (2) és (4) bekezdéséből és 10. cikkéből, valamint az élőhely-irányelv 6. cikke (2)–(4) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

277

Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Írországot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

278

Az eljárási szabályzat ugyanezen cikke 4. §-ának első bekezdése alapján az eljárásba beavatkozó tagállamok maguk viselik saját költségeiket. A Görög Köztársaság és a Spanyol Királyság tehát maguk viselik saját költségeiket.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott: