A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE

(negyedik tanács)

2007. június 7.

C‑362/05. P. sz. ügy

Jacques Wunenburger

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Fellebbezés – Közszolgálat – Előléptetés – Kiválasztási eljárás – A fellebbező jelentkezésének elutasítása – Nyugdíjazás – Indokolási kötelezettség – Téves jogalkalmazás – Csatlakozó fellebbezés – A jogvita tárgya – Az eljáráshoz fűződő érdek”

Tárgy: Az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának T‑370/03. sz., Wunenburger kontra Bizottság ügyben 2005. július 5‑én hozott ítélete (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑189. o. és II‑853. o.) ellen benyújtott, ezen ítélet hatályon kívül helyezése iránti fellebbezés.

Határozat: A Bíróság J. Wunenburger fellebbezését és a Bizottság csatlakozó fellebbezését elutasítja.

Összefoglaló

1.        Fellebbezés – Tárgy

(A Bíróság alapokmánya, 56. cikk, második bekezdés)

2.        Megsemmisítés iránti kereset – A megtámadott aktus eljárás közbeni okafogyottá válása – Kereset, amelynek tárgya a megtámadott aktus visszavonása hiányában is fennmarad

(EK 230. cikk és 233. cikk, első bekezdés; személyzeti szabályzat, 29. cikk)

1.        Minthogy a Bíróság alapokmánya 56. cikkének második bekezdése értelmében fellebbezéssel bármely fél élhet, akinek indítványait egészben vagy részben elutasították, elfogadható az Elsőfokú Bíróság ítéletének az elfogadhatatlansági kifogást vagy okafogyottsági kifogást elutasító része elleni fellebbezés, még akkor is, ha az Elsőfokú Bíróság végül a keresetet – mint alaptalant – elutasította. E rendelkezésre tekintettel ugyanis a keresetet érdemben elutasító ítélet ellen benyújtott csatlakozó fellebbezés elfogadhatóságának eldöntéséhez nem kell különbséget tenni aszerint, hogy az Elsőfokú Bíróság előtt előadott és általa elutasított kifogás a keresetnek elfogadhatatlanság vagy okafogyottság miatt történő elutasítására irányul‑e, mert két olyan eljárásjogi kérdésről van szó, amelyek elfogadása esetén az Elsőfokú Bíróság nem határozhat a kereset érdeméről.

2.        A megsemmisítés iránti keresettel támadott aktus eljárás alatt bekövetkező okafogyottsága önmagában nem jelenti azt, hogy a közösségi bíróság az ítélet kihirdetésének időpontjában a kereset tárgyának hiányában vagy a keresethez fűződő érdek hiányában köteles lenne megállapítani az okafogyottságot. A jogvita tárgya ily módon továbbra is fennáll, ha a sérelmet okozó aktust alakszerűen nem vonták vissza, és a fellebbezőnek fennmaradhat a megsemmisítéséhez fűződő érdeke azért, hogy e jogi aktus állítólagos jogellenessége a jövőben ne ismétlődhessék meg. Ez az eljáráshoz fűződő érdek az EK 233. cikk első bekezdéséből következik, amelynek értelmében azok az intézmények, amelyeknek aktusait a Bíróság semmisnek nyilvánította, kötelesek megtenni az ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket. Ugyanakkor ez az eljáráshoz fűződő érdek csak akkor áll fenn, ha a feltételezett jogellenesség a fellebbező által benyújtott kereset alapjául szolgáló ügyben szereplő körülményektől függetlenül a jövőben is megismétlődhet.

Ez a helyzet a tisztviselő által üres álláshelyre benyújtott pályázatának elutasítása és másik tisztviselő kinevezése ellen indított megsemmisítés iránti kereset esetében, amennyiben az adminisztráció az eljárás során a személyzeti szabályzat 50. cikke alkalmazásával nyugdíjazta a másik tisztviselőt, és új kiválasztási eljárást írt ki, ily módon okafogyottá téve a megtámadott határozatokat, minthogy a fellebbező az eredeti kinevezéshez vezető eljárást vitatja. Ugyanis, szemben a betöltendő állásra benyújtott egyes pályázatok érdemi elbírálásával, a kiválasztási eljárás lefolytatásának módozatait a jövőben hasonló eljárásokban ismételten alkalmazhatják, ezért a fellebbezőnek a megtámadott határozatok elleni eljáráshoz fűződő érdeke – a szóban forgó állásra irányuló jövőbeli jelentkezések lehetősége miatt – fennmarad, még akkor is, ha e határozatok vele szemben hatályukat vesztették.