C‑176/05. sz. ügy
KVZ retec GmbH
kontra
Republik Österreich
(a Landesgericht für Zivilrechtssachen Wien [Ausztria] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Hulladékok – 259/93/EGK rendelet – A hulladékszállítás felügyelete és ellenőrzése – Állati eredetű liszt”
J. Kokott főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2006. szeptember 7.
A Bíróság ítélete (első tanács), 2007. március 1‑je
Az ítélet összefoglalása
Környezet – Hulladékok – A hulladékszállításról szóló 259/93 rendelet
(A 808/2003 rendelettel módosított 1774/2002 európai parlamenti és tanácsi rendelet; a 2557/2001 rendelettel módosított 259/93 tanácsi rendelet, 1. cikk, (3) bekezdés, a) pont)
A 2557/2001 rendelettel módosított, az Európai Közösségen belüli, az oda irányuló és az onnan kifelé történő hulladékszállítás felügyeletéről és ellenőrzéséről szóló 259/93 rendelet 1. cikke (3) bekezdése a) pontjának megfelelően a csak hasznosítás céljából szállított és az e rendelet II. mellékletében szereplő, a megválási kötelezettség vagy szándék miatt hulladéknak minősülő állati eredetű liszt szállítása az említett (3) bekezdés b)–e) pontjában, valamint ugyanezen rendelet 11. cikkében és 17. cikke (1)–(3) bekezdésében előírt rendelkezések kivételével nem tartozik e rendelet rendelkezéseinek a hatálya alá.
Ugyanakkor a nemzeti bíróság feladata ügyelni arra, hogy a szállítás a 808/2003 rendelettel módosított, a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre vonatkozó egészségügyi előírások megállapításáról szóló 1774/2002 rendelet rendelkezéseiből eredő kötelezettségekkel összhangban történjen, amelyek közül az utóbbi rendelet 7, 8. és 9. cikke, valamint a II. melléklete bizonyulhat relevánsnak.
Ugyanis a 259/93 rendelet alkalmazása nem jelenti azt, hogy az 1774/2002 rendelet rendelkezései ne lennének relevánsak. Az állati eredetű liszt a környezetre vonatkozó veszélyeken kívül a betegségek terjedésének veszélyét hordozza. A kórokozók elterjedése veszélyének elkerülése érdekében az 1774/2002 rendelet rendelkezései egy sor előírást vezetnek be annak biztosítása érdekében, hogy az állati melléktermékeket ne használják vagy szállítsák jogellenes célokból. Az említett rendeletek hatékony érvényesülésének megőrzése érdekében párhuzamosan kell alkalmazni e jogszabályokat, olyan módon, hogy az egyes rendelkezéseik kiegészítsék egymást.
(vö. 73., 77. pont és a rendelkező rész)
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)
2007. március 1.(*)
„Hulladékok – A 259/93/EGK rendelet – A hulladékszállítás felügyelete és ellenőrzése – Állati eredetű liszt”
A C‑176/05. sz. ügyben,
az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Landesgericht für Zivilrechtssachen Wien (Ausztria) a Bírósághoz 2005. április 20‑án érkezett, 2005. április 8‑i határozatával terjesztett elő az előtte
a KVZ retec GmbH
és
a Republik Österreich
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (első tanács),
tagjai: P. Jann tanácselnök, K. Lenaerts, Juhász E., K. Schiemann (előadó) és M. Ilešič bírák,
főtanácsnok: J. Kokott,
hivatalvezető: K. Sztranc‑Sławiczek tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2006. június 8‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a KVZ retec GmbH képviseletében H. Zanier és M. Firle Rechtsanwälte,
– az Osztrák Köztársaság képviseletében E. Hofbauer, meghatalmazotti minőségben,
– az osztrák kormány képviseletében E. Riedl, meghatalmazotti minőségben,
– a francia kormány képviseletében G. de Bergues és R. Loosli‑Surrans, meghatalmazotti minőségben,
– az Egyesült Királyság kormánya képviseletében C. White, meghatalmazotti minőségben, segítője: J. Maurici barrister,
– az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében M. Konstantinidis és F. Erlbacher, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2006. szeptember 7‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2001. december 28‑i 2557/2001/EK bizottsági rendelettel (HL L 349., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 6. kötet, 378. o.) módosított, az Európai Közösségen belüli, az oda irányuló és az onnan kifelé történő hulladékszállítás felügyeletéről és ellenőrzéséről szóló, 1993. február 1‑jei 259/93/EGK tanácsi rendelet (HL L 30., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 176. o., a továbbiakban: 259/93 rendelet), valamint a 2003. május 12‑i 808/2003/EK bizottsági rendelettel (HL L 117., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 38. kötet, 513. o.) módosított, a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre vonatkozó egészségügyi előírások megállapításáról szóló, 2002. október 3−i 1774/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 273., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 37. kötet, 92. o., a továbbiakban: 1774/2002 rendelet) értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet a KVZ retec GmbH (a továbbiakban: KVZ) és az Osztrák Köztársaság között egyrészt a hulladékra vonatkozó közösségi szabályozásnak a hőerőműben fűtőanyagként hasznosítandó állati eredetű liszt szállítására történő alkalmazása, másrészt pedig az e szabályozás és a 1774/2002 rendelet között fennálló kapcsolat tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében nyújtották be.
Jogi háttér
A 75/442/EGK irányelv
3 Az 1996. május 24‑i 96/350/EK bizottsági határozattal (HL L 135., 32. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 3. kötet, 59. o.) módosított, a hulladékokról szóló, 1975. július 15−i 75/442/EGK tanácsi irányelv (HL L 194., 39. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 23. o.; a továbbiakban: 75/442 irányelv) 1. cikke a) pontjának első bekezdése értelmében „hulladék” „az I. mellékletben felsorolt kategóriák bármelyikébe tartozó olyan anyag vagy tárgy, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik, vagy megválni köteles”.
4 A 75/442 irányelv említett 1. cikke értelmében:
„Ezen irányelv alkalmazásában:
[…]
e) »ártalmatlanítás«: bármely művelet, amit a II. A. melléklet felsorol;
f) »hasznosítás«: bármely művelet, amit a II. B. melléklet felsorol;
[…]”
5 A 75/442 irányelv I. mellékletében felsorolt hulladékkategóriák között szerepel a Q16 kategória, amely a meghatározás szerint „[b]ármely olyan anyag vagy termék, ami nem tartozik a fenti kategóriákba”.
6 A 75/442 irányelv II. B. mellékletének célja a gyakorlatban előforduló hulladékhasznosítási műveletek felsorolása. Ezek között szerepel különösen a következő művelet:
„R 1 Fűtőanyagként történő felhasználás vagy más módon energia előállítása”.
7 A 75/442 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése ekként rendelkezik:
Nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá:
[…]
b) a következő hulladékok, amennyiben ezekre külön jogszabályok vonatkoznak:
[…]
iii állati tetemek és a következő mezőgazdasági hulladékok: trágya és más természetes, nem veszélyes anyagok, amelyeket a növénytermesztésben és állattenyésztésben használnak;
[…]”
A 259/93 rendelet
8 A 259/93 rendelet 1. cikkének a szövege a következő:
„(1) Ez a rendelet a Közösségen belüli, oda irányuló és onnan kifelé történő hulladékszállításokra vonatkozik.
(2) Az alábbiak nem tartoznak e rendelet hatálya alá:
[…]
d) a 75/442/EGK irányelv 2. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett hulladékok szállítása, ha azokra már más jogszabály vonatkozik;
[…]
(3) a) A csak hasznosítás céljából szállított és a II. mellékletben felsorolt hulladékok is ki vannak zárva e rendelet rendelkezéseinek hatálya alól, kivéve az alábbi b), c), d) és e) albekezdésben, a 11. cikkben és a 17. cikk (1), (2) és (3) bekezdésében előírt rendelkezéseket;
b) az ilyen hulladékra a 75/442/EGK irányelv rendelkezései vonatkoznak. Így különösen:
– végcélként csak a 75/442/EGK irányelv 10. és 11. cikke szerint engedélyezett létesítménybe küldhetők,
– a 75/442/EGK irányelv 8., 12., 13. és 14. cikkének összes rendelkezése vonatkozik e hulladékokra;
c) a II. mellékletben felsorolt egyes hulladékokat azonban, ha – egyéb okok mellett – rendelkeznek a 91/689/EGK tanácsi irányelv III. mellékletében felsorolt veszélyes tulajdonságok bármelyikével, úgy kell ellenőrizni, mint a III. vagy a IV. mellékletben szerepelő hulladékokat.
E hulladékok körét, és azt, hogy a két eljárás közül melyiket kell követni, a 75/442/EGK irányelv 18. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően kell meghatározni. Az ilyen hulladékoknak a II. A. mellékletben kell szerepelniük;
d) kivételes esetekben a tagállamok környezetvédelmi vagy közegészségügyi okokból úgy ellenőrizhetik a II. mellékletben felsorolt hulladékok szállítását, mintha azok a III. vagy a IV. mellékletben szerepelnének.
Az ezzel a lehetőséggel élő tagállamok az ilyen esetekről haladéktalanul értesítik a Bizottságot, és megfelelően tájékoztatják a többi tagállamot, indokolva a döntést. A Bizottság a 75/442/EGK irányelv 18. cikkében megállapított eljárással összhangban megerősítheti az ilyen intézkedést, beleértve – amennyiben szükséges – az ilyen hulladékoknak a II. A. mellékletbe történő felvételét;
e) ha a 75/442/EGK irányelvnek vagy e rendeletnek a megsértésével kerül sor a II. mellékletben felsorolt hulladékok szállítására, a tagállamok alkalmazhatják az e rendelet 25. és 26. cikkének megfelelő rendelkezéseket.”
9 A 259/93 rendelet 2. cikkének a) pontja értelmében:
„E rendelet alkalmazásában:
a) »hulladék«: a 75/442/EGK irányelv 1. cikkének a) pontjában meghatározott hulladék;
10 Az említett rendelet 11. cikke előírja, hogy az ugyanezen rendelet II. mellékletében szereplő, hasznosításra szánt hulladékszállítmányokhoz bizonyos információkat kell mellékelni.
11 A 259/93 rendelet 17. cikkének (1)–(3) bekezdése előírja az annak II. mellékletében felsorolt hulladékszállítmányokra azon országokban alkalmazandó szabályokat, amelyekre nem vonatkozik a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) Tanácsának a hasznosításra szánt hulladék országhatárokat átlépő szállításának ellenőrzéséről szóló, 1992. március 30‑i határozata.
12 A 259/93 rendelet „Hulladékok zöld listája” (a továbbiakban: zöld lista) című II. melléklete a következő bevezető részt tartalmazza:
„A hulladék – függetlenül attól, hogy az szerepel ebben a listában – nem szállítható zöld listás hulladékként akkor, ha más anyagokkal oly mértékben szennyezett, hogy a) a hulladékkal kapcsolatos kockázatok megnövekedése miatt indokolt a hulladék felvétele a sárga vagy a piros listába, vagy b) a szennyező anyagok megakadályozzák a hulladék környezetvédelmi szempontból biztonságos hasznosítását.”
13 Az említett II. mellékletben a „GM. Mezőgazdasági, élelmiszer‑ipari hulladékok” cím alatt szerepel a GM 130 kategória, amely magában foglalja a „[m]ezőgazdasági, élelmiszeripari hulladékok[at], kivéve azokat a melléktermékeket, amelyek a nemzeti és a nemzetközi követelményeknek, szabványoknak megfelelve emberi fogyasztásra és állatok takarmányozására alkalmasak”.
14 A 259/93 rendelet 26. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja értelmében:
(1) Illegális szállításnak minősül az olyan hulladékszállítás, amelyet úgy bonyolítanak le, hogy:
a) nem jelentik be azt az e rendelet rendelkezéseiben említett összes érintett illetékes hatóságnak; vagy
b) az e rendelet rendelkezéseiben említett érintett illetékes hatóságok azt nem hagyják jóvá.
Az 1774/2002 rendelet
15 Az 1774/2002 rendelet az 1. cikkének megfelelően állat‑ és közegészségügyi szabályokat állapít meg az állati melléktermékek összegyűjtésére, szállítására, tárolására, kezelésére, feldolgozására és felhasználására vagy ártalmatlanítására, annak érdekében, hogy e termékek ne jelentsenek állat‑ vagy közegészségügyi veszélyt; valamint az állati melléktermékek és az azokból származó, a VII. és VIII. mellékletben említett termékek forgalomba hozatalára és – bizonyos különös esetekben – kivitelére és tranzitforgalmára vonatkozóan.
16 Az 1774/2002 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése értelmében „állati melléktermékek” az említett rendelet 4., 5. és 6. cikkében említett, nem emberi fogyasztásra szánt állatok teljes teste vagy annak részei, vagy állati eredetű termékek.
17 Az 1774/2002 rendeletnek az „1. kategóriába tartozó anyagok” című 4. cikke értelmében:
„(1) Az 1. kategóriába tartozó anyagok közé az alábbiakban leírt állati melléktermékek vagy az ilyen melléktermékeket tartalmazó anyagok tartoznak:
[…]
b) i. különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagok; […]
[…]
(2) Az 1. kategóriába tartozó anyag összegyűjtését, szállítását és azonosítását indokolatlan késedelem nélkül, a 7. cikkel összhangban kell elvégezni, és – amennyiben a 23. és 24. cikk másként nem rendelkezik –:
a) hulladékként égetéssel közvetlenül ártalmatlanítani kell egy, a 12. cikkel összhangban engedélyezett égetőműben;
b) egy […] engedélyezett feldolgozóüzemben kell feldolgozni, […] amely esetben a kapott anyagot […] végül hulladékként égetéssel vagy együttégetéssel kell ártalmatlanítani egy, a 12. cikkel összhangban engedélyezett égető‑ vagy együttégető műben;
c) az (1) bekezdés a) pontjának i. és ii. alpontjában említett anyag kivételével […] engedélyezett feldolgozóüzemben kell feldolgozni […], amely esetben a kapott anyagot […] végül hulladékként elföldeléssel ártalmatlanítani kell egy […] engedélyezett hulladéklerakóban;
[…]
e) a tudományos ismeretek fejlődésének megfelelően a 33. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban engedélyezett egyéb módszerekkel – a megfelelő tudományos bizottsággal történő konzultációt követően – kell ártalmatlanítani. E módszerek kiegészíthetik vagy helyettesíthetik az a)–d) pontban előírt módszereket.”
18 Az 1774/2002 rendelet 6. cikke a „3. kategóriába tartozó anyagok” cím alatt ekként rendelkezik:
„(1) A 3. kategóriába tartozó anyagok közé az alábbiakban leírt állati melléktermékek vagy az ilyen melléktermékeket tartalmazó anyagok tartoznak:
[…]
e) az emberi fogyasztásra szánt termékek előállításából származó állati melléktermékek, beleértve a zsírtalanított csontokat és töpörtyűt is;
[…]
(2) A 3. kategóriába tartozó anyag összegyűjtését, szállítását és azonosítását indokolatlan késedelem nélkül, a 7. cikkben foglaltakkal összhangban kell végezni, és – amennyiben a 23. és 24. cikk másként nem rendelkezik –:
a) hulladékként égetéssel kell közvetlenül ártalmatlanítani a 12. cikkel összhangban engedélyezett égetőműben;
b) egy […] engedélyezett feldolgozóüzemben kell feldolgozni […], amely esetben a kapott anyagot […] végül hulladékként égetéssel vagy együttégetéssel kell ártalmatlanítani a 12. cikkel összhangban engedélyezett égető‑ vagy együttégető műben vagy […] engedélyezett hulladéklerakóban;
c) a 17. cikkel összhangban engedélyezett feldolgozóüzemben kell feldolgozni;
d) a 18. cikkel összhangban engedélyezett műszaki üzemben kell átalakítani;
e) a 18. cikkel összhangban engedélyezett állateledel‑üzemben kell nyersanyagként felhasználni;
f) a 15. cikkel összhangban engedélyezett biogázüzemben vagy komposztálóüzemben kell átalakítani;
[…]
i) a megfelelő tudományos bizottsággal folytatott egyeztetést követően – a 33. cikk (2) bekezdésében említett eljárás szerint megállapított szabályokkal összhangban – más módszerekkel kell ártalmatlanítani, vagy más módon kell felhasználni. E módszerek vagy módok kiegészíthetik vagy helyettesíthetik az a)–h) pontban előírtakat.
[...]”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
19 R. Krenski, a tevékenységét a PGI Umwelttechnik kereskedelmi név alatt gyakorló német mérnök állati eredetű liszt alapú fűtőanyagot fejlesztett ki, egy kifejezetten e célból engedélyezett bulgáriai hőerőműben termikus gyártásfolyamattal (égetéssel) való hasznosítás céljára.
20 2003. április 24‑én a straubingi (Németország) kikötőben körülbelül 1111 t, R. Krenski tulajdonát képező állati eredetű lisztet (a továbbiakban: állati eredetű liszt) rakodtak a MS Euroca teherhajó (a továbbiakban: teherhajó) fedélzetére, hogy vízi úton Németországból Bulgáriába szállítsák a rakomány címzettjéhez, vagyis a New‑Energy‑GmbH társasághoz. A teherhajó, miután áthaladt Ausztrián és Magyarországon, elérte Szerbiát, ahol a nemzeti vámhatóságok megakadályozták, hogy folytassa útját, azon indokból, hogy az állati eredetű liszt továbbítása ellentétes a szerb jogszabályokkal, amelyek előírják, hogy az hulladéknak minősül.
21 R. Krenski megtagadta, hogy a szállítmányt önként „hulladék” minősítés alá vesse, mivel ez esetben nem engedélyezték volna a szállítmány bolgár területre való belépését, ahol a rendeltetési helye volt. Annak meghatározása érdekében, hogy a szállított állati eredetű liszt hulladéknak minősül‑e, vagy nem, visszavitték a straubingi kikötőbe. A visszaút során azonban 2003. június 1‑jén az osztrák vámhatóságok megállították a szállítmányt a Bécs/Hainburg folyami kikötőben.
22 A Bundesminister für Land und Forstwirtschaft, Umwelt und Wasserwirtschaft (a mezőgazdasági és erdőgazdálkodási, környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter, a továbbiakban: miniszter) a hulladékgazdálkodásról szóló, 2002. évi szövetségi törvény (Abfallwirtschaftsgesetz 2002) 69. cikke és a 259/93 rendelet 26. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja alapján hozott 2003. június 6‑i határozatával engedélyezte R. Krenskinek, hogy bizonyos feltételek és kötelezettségek betartásával visszavigye az állati eredetű lisztet a straubingi kikötőbe. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből kitűnik, hogy az említett 2003. június 6‑i határozatban az állati eredetű lisztet „hulladékká vált állati szöveteknek” minősítették, amelynek a szállítása a 259/93 rendelet rendelkezéseinek megfelelően bejelentési kötelezettség alá tartozik.
23 Mivel eleget tettek az említett feltételeknek és kötelezettségeknek, a miniszter 2003. szeptember 19‑én közölte, hogy semmi nem akadályozza az állati eredetű lisztnek a straubingi kikötőbe való visszavitelét, és ennek következtében a teherhajó Németország irányában elhagyta a Bécs/Hainburg folyami kikötőt.
24 A Verwaltungsgerichtshof 2003. október 16‑i végzésével elutasította az R. Krenski által a 2003. június 6‑i határozat ellen amiatt benyújtott keresetet, hogy az az állati eredetű lisztet „hulladékká vált állati szöveteknek minősíti”.
25 E végzést követően a KVZ, amelyre R. Krenski átruházta a követeléseit, közigazgatási felelősség megállapítása iránti keresetet nyújtott be a Republik Österreich ellen a kérdést előterjesztő bíróság előtt a teherhajó megállítása miatt kártérítésként késedelmi kamatokkal együtt 306 984,63 euró megfizetését követelve.
26 E körülmények között a Landesgericht für Zivilrechtssachen Wien úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és az alábbi kérdéseket terjeszti előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé:
„1) Az állati eredetű liszt hulladékként való szállítása (átszállítása, illetve pontosabban visszaszállítása), legyen az különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagokat tartalmazó, vagy sem, a […] 259/93 rendelet szerinti bejelentési kötelezettség alá esik‑e?
Másodlagosan:
2) Az állati eredetű liszt szállítása, legyen az különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagokat tartalmazó, vagy sem, nem tartozik a 259/93 rendelet hatálya alá e rendelet 1. cikke (2) bekezdésének d) pontja alapján?
A 2) kérdésre adott nemleges válasz esetén:
3) Az olyan állati eredetű liszt szállítása (átszállítása, illetve pontosabban visszaszállítása), amely
a) különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagoktól mentes, illetve
b) különleges fertőzési veszélyt jelentő (a […] 1774/2002 […] rendelet szerinti 1. kategóriába tartozó anyagnak minősülő) anyagokat tartalmaz,
jogellenes‑e az illetékes hatóságoknak való bejelentés és azok jóváhagyása nélkül a 259/93 rendelet 26. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja szerint azon okból, hogy a 259/93 rendelet értelmében az állati eredetű liszt hulladéknak minősül?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
27 A kérdést előterjesztő bíróság által feltett, együtt vizsgálandó kérdések lényegében három alapvető kérdést vetnek fel. Mindenekelőtt azt kell ellenőrizni, hogy az állati eredetű liszt szállítása − abban az esetben, ha az állati tetemek fogalma alá tartozónak kellene tekinteni − a 259/93 rendelet 1. cikke (2) bekezdésének d) pontja alapján eleve ki van‑e zárva a 259/93 rendelet hatálya alól. Ha az ilyen kivétel lehetőségétől el kell tekinteni, a továbbiakban az állati eredetű lisztnek a 75/442 irányelv, és következésképp a 259/93 rendelet értelmében „hulladéknak” való minősítése kérdését kell vizsgálni. Végül szükséges megvizsgálni az említett állati eredetű liszt szállítására vonatkozó esetleges bejelentési kötelezettséget.
28 E három kérdés egymás utáni megvizsgálása előtt a következő előzetes észrevételeket kell tenni.
29 Az állati eredetű liszt szállítása által felvetett jogi kérdések egyrészt a hulladékkal, másrészt pedig az állati és emberi egészség védelmével kapcsolatos közösségi jogi szabályozás értelmezésére vonatkoznak. Az alapügy e kettős jelentőségét figyelembe véve kell válaszolni a kérdést előterjesztő bíróságnak.
30 Az állati eredetű liszt a feldarabolási eljárásból eredő egyik termék. Az osztrák kormány által az írásbeli észrevételekben szolgáltatott magyarázatok szerint e lisztet a gyártási tételenként alkalmazott nyomáson átesett állati tetemek összezúzásával állítják elő. A kapott anyagból, miután még egyszer összezúzzák, kivonják a zsírt, és a fehérjében gazdag maradványt dehidratálják, hogy port nyerjenek, amelyet részben szintén préselnek, és halomba raknak.
31 Az állati fehérjének állati takarmányként történő felhasználásában álló általános gyakorlatot a fertőző szivacsos agyvelőbántalmakkal szembeni egyes védőintézkedésekről és az állati fehérjének állati takarmányként történő felhasználásáról szóló, 2000. december 4‑i 2000/766/EK tanácsi határozat (HL L 306., 32. o.) szakította meg. Amint e határozat indokolásának 6. pontjából kiderül, megfelelőnek tartották, hogy elővigyázatossági intézkedésként elrendeljék az állati fehérjék felhasználásának ideiglenes tilalmát az állatok takarmányozásában, és mivel e tilalomnak következményei lehetnek a környezetre, ha nem szabályozzák körültekintően, ügyelni kell arra, hogy az állati eredetű hulladékot biztonságosan gyűjtsék össze, szállítsák, dolgozzák fel, tárolják és semmisítsék meg.
32 A 2000/766 határozat 2. cikkének (1) bekezdése előírta, hogy a tagállamok kötelesek megtiltani a feldolgozott állati fehérjék felhasználását az élelmiszer‑előállítás céljából tartott, hizlalt vagy nevelt haszonállatok takarmányozásában.
33 2001. május 22‑én elfogadták az egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2001. május 22‑i 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (HL L 147., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 32. kötet, 289. o.). E rendelet 7. cikkének (1) bekezdése megtiltotta, hogy emlősökből származó fehérjét kérődzők takarmányozására használjanak. Ugyanezen cikk (2) bekezdése alapján e tilalmat kiterjesztették az állatokra és az állati eredetű termékekre.
34 Az előző három pontban ismertetett jogalkotási fejlemények, valamint az azokból következő, az állati fehérjéknek az állatok takarmányozásában való felhasználását illető korlátozások lehetővé teszik azon körülmények megértését, amelyek között az 1774/2002 rendeletet elfogadták. E rendelet (3) preambulumbekezdése kimondja, hogy bizonyos állati anyagok lehetséges felhasználási körét korlátozni kell, és hogy szabályokat kell megállapítani az állati melléktermékek nem takarmányozási célú felhasználására és e melléktermékek ártalmatlanítására. E célkitűzést követve állapítja meg az említett rendelet az állati melléktermékek összegyűjtésére, szállítására, tárolására, kezelésére, feldolgozására és felhasználására vagy ártalmatlanítására alkalmazandó állat‑ és közegészségügyi szabályokat.
35 Az osztrák kormány és az Egyesült Királyság Kormánya a Bíróság elé terjesztett írásbeli észrevételeikben úgy érveltek, hogy az olyan anyagok, mint az állati eredetű liszt, hulladéknak minősíthetők az 1774/2002 rendelet rendelkezései által az állati melléktermékekre vonatkozóan előírt követelményekre tekintettel. A nemzeti bíróság az előzetes döntéshozatalra utaló határozatában szintén céloz e rendeletre, anélkül azonban, hogy azt úgy tekintené, mint ami alkalmazandó az alapügy tényállására. E rendelet ugyanis csak 2003. május 1‑jétől alkalmazandó, az állati eredetű liszt Bulgária felé történő szállítására pedig 2003 áprilisában került sor.
36 E tekintetben meg kell állapítani, hogy az alapügy a miniszter 2003. június 6‑i határozatára vonatkozik, amely, amint az a Bíróság elé terjesztett ügyiratból kiderül, lényegében „hulladéknak” minősítette az állati eredetű lisztet, és azt állította, hogy a Németország felé történő visszavitele jogellenes volt, az illetékes osztrák hatóságoknak való bejelentés hiányában. Az előterjesztett kérdések megfogalmazásából kiderül, hogy az állati eredetű lisztnek különösen a straubingi kikötő felé történő visszavitelére vonatkozó ezen esetleges bejelentési kötelezettségére terjed ki a kérdést előterjesztő bíróság figyelme. Mivel az említett útra, amint az kiderül az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból, az 1774/2002 rendelet 2003. május 1‑jén történt hatálybalépése után került sor, arra kell következtetni, hogy e rendelet alkalmazandó az alapügyre.
Az állati eredetű liszt szállításának a 259/93 rendelet hatálya alóli esetleges kizárásáról, abban az esetben, ha az állati tetemek fogalma alá tartozik
37 A 75/442 irányelv 2. cikke (1) bekezdése b) pontjának iii. alpontja szerint az állati tetemek nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá, ha azokra már más jogszabály vonatkozik. Ami a 259/93 rendelet 1. cikke (2) bekezdésének d) pontját illeti, az kizárja a hatálya alól a 75/442 irányelv fenti rendelkezésében említett hulladékok szállítását.
38 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a nemzeti bíróság úgy véli, hogy az állati tetemek fogalma olyan összefoglaló fogalom, amely nemcsak a feldarabolásra szánt állati tetemeket fedi le, hanem az abból eredő termékeket, beleértve az állati eredetű lisztet is.
39 A Bizottság ellenben úgy véli, hogy az említett fogalom kizárólag a mezőgazdasági termelés során elhullott állatok teljes tetemére vonatkozik. Ugyanakkor az állati eredetű liszt nem a mezőgazdasági termelésből mint olyanból, hanem a vágásból és feldarabolásból eredő hulladék.
40 Ami az osztrák és francia kormányt, valamint az Egyesült Királyság Kormányát illeti, ők úgy vélik, hogy az állati eredetű liszt nem tartozik az állati tetemekre vonatkozó kivétel hatálya alá, és következésképp annak szállítása sincs kizárva a 259/93 rendelet hatálya alól. Az ilyen tetemek feldolgozásából, valamint kezeléséből származó, por jellegű melléktermékek nem tartozhatnak az állati tetemek fogalmába.
41 E tekintetben meg kell állapítani, hogy az állati tetemeknek és bizonyos egyéb hulladékoknak a 75/442 irányelv hatálya alóli kizárását kifejezetten kimondja az irányelv hatodik preambulumbekezdése, és ez a közösségi jogalkotó azon szándékából ered, hogy kizárja az irányelv hatálya alól a külön közösségi szabályozás hatálya alá tartozó anyagokat.
42 Tény, hogy az állati tetemek ténylegesen külön közösségi szabályozás, vagyis az 1774/2002 rendelet hatálya alá tartoznak. Különösen ez utóbbi 2. cikke (1) bekezdésének a) pontjából következik, hogy az állati melléktermékek magukban foglalják az „állatok teljes testét vagy annak részeit”. E megállapítást azonban nem úgy kell értelmezni, mint ami arra utal, hogy mindazt, ami az említett rendelet alá tartozik, automatikusan ki kell zárni a 75/442 irányelv tárgyi hatálya alól. Így azon tény, hogy az olyan melléktermékek, mint az állati eredetű liszt, szintén az 1774/2002 rendelet hatálya alá tartoznak, nem jár azon következménnyel, hogy az említett irányelv és a 259/93 rendelet által az állati tetemekre vonatkozóan előírt kivételt szintén ki kell terjeszteni e melléktermékekre.
43 Meg kell állapítani, hogy a közösségi jogalkotó úgy döntött, pontos kifejezésekkel fogalmazza meg e kivételt. Az állati tetemek fogalom a természetes szó szerinti jelentése alapján az elhullott állatokra vonatkozik, azaz feldolgozatlan alapanyagra. Azon körülmény, hogy e tetemek egészek vagy darabok, semmit nem változtat azon a tényen, hogy nem estek át olyan feldolgozáson, amely megváltoztathatja a lényegi természetüket. A szóban forgó alapügyben viszont az állati eredetű liszt a kérdés, vagyis az előállítása kiindulási anyagától azon okból teljesen különböző jellegű anyag, hogy olyan külön feldolgozáson esett át, mint a jelen ítélet 30. pontjában leírt feldolgozás.
44 Az e kétféle anyag között fennálló alapvető különbség az állati melléktermékek meghatározását illetően abban a tényben nyilvánul meg, hogy az 1774/2002 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének a) pontja egyértelmű különbséget tesz az „állatok teljes teste vagy annak részei” és az „állati eredetű termékek” között.
45 Egyebekben azon szövegkörnyezet, amelybe az állati tetemek fogalma illeszkedik, annak szűkebb értelmezését bizonyítja. A 75/442 irányelv 2. cikke (1) bekezdése b) pontjának iii. alpontja az állati tetemeken kívül kizár a hatálya alól bizonyos külön felsorolt mezőgazdasági hulladékokat. E két fogalomnak, azaz az állati tetemeknek és a külön meghatározott mezőgazdasági hulladékoknak ugyanabba a rendelkezésbe való belefoglalása a közöttük az eredetükre vonatkozó kapcsolat fennállását jelöli. Analógia útján az állati tetemek fogalma a mezőgazdasági termelésből, és nem a vágás vagy darabolás − amelyből az állati eredetű liszt származik − külön eljárásából eredő állati tetemeket takarhatja.
46 Az állati tetemek fogalmának szűk értelmezése egyébként koherens a Bíróság ítélkezési gyakorlatával, amely szerint a „hulladék” fogalmát nem lehet megszorítóan értelmezni (lásd a C‑418/97. és C‑419/97. sz., ARCO Chemie Nederland és társai ügyben 2000. június 15‑én hozott ítélet [EBHT 2000., I‑4475. o.] 37‑40. pontját, valamint a C‑9/00. sz., Palin Granit és Vehmassalon kansanterveystyön kuntayhtymän hallitus ügyben 2002. április 18‑án hozott ítélet [EBHT 2002., I‑3533. o.] (a továbbiakban: Palin Granit‑ítélet) 23. pontját), ami a hulladék fogalma alóli kivételek szűk értelmezését vonja maga után.
47 Meg kell azonban állapítani, hogy e területen fontos jogszabály‑módosítás történt a hulladékszállításról szóló, 2006. június 14‑i 1013/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 190., 1. o.) hatálybalépésével. E rendelet (11) preambulumbekezdése pontosítja, hogy el kell kerülni az átfedéseket az 1774/2002/EK rendelettel, amely már tartalmaz rendelkezéseket az állati melléktermékek teljes szállítására, továbbítására és a Közösségen belüli, az oda irányuló és az onnan kifelé történő szállítására (gyűjtés, fuvarozás, kezelés, feldolgozás, felhasználás, hasznosítás vagy ártalmatlanítás, nyilvántartás, kísérődokumentumok és nyomon követhetőség).
48 Az 1013/2006 rendelet 1. cikke (3) bekezdésének d) pontja kizárja a hatálya alól azokat a hulladékszállításokat, amelyekre az 1774/2002/EK rendelet engedélyezésre vonatkozó követelményei vonatkoznak. Mivel azonban az említett rendelet csak 2007. július 12‑től alkalmazható, nem lehet figyelembe venni az alapügy keretében.
49 Mivel az állati eredetű liszt nem tartozik az „állati tetemeknek” a 75/442 irányelv 2. cikke (1) bekezdése b) pontjának iii. alpontja szerinti fogalma alá, és mivel következésképp azok szállítása nincs kizárva a 259/93 rendelet hatálya alól, meg kell vizsgálni e lisztnek a 75/442 irányelv és következésképp a 259/93 rendelet értelmében esetleges „hulladékként” való minősülését.
Az állati eredetű liszt „hulladékként” való minősüléséről
50 A „hulladék” kifejezés meghatározása végett a 259/93 rendelet 2. cikkének a) pontja visszautal a 75/442 irányelv 1. cikke a) pontjára. Ez utóbbi rendelkezés első bekezdése értelmében „hulladéknak” kell tekinteni „az I. mellékletben felsorolt kategóriák bármelyikébe tartozó olyan anyag[ot] vagy tárgy[at], amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik, vagy megválni köteles”. Tény, hogy a vitatott állati eredetű liszt e melléklet, konkrétan annak Q16 kategóriája alá tartozik.
51 A 75/442 irányelv értelmében vett „hulladék” fogalmának hatálya ezen irányelv 1. cikke a) pontjának első bekezdésében írt „megválik” kifejezés jelentésétől függ (lásd a C‑129/96. sz. Inter‑Environnement Wallonie ügyben 1997. december 18‑án hozott ítélet [EBHT 1997., I‑7411. o.] 26. pontját).
52 Valamely anyag feldolgozási módja vagy felhasználási módja nem meghatározó abból a szempontból, hogy hulladéknak minősül‑e, vagy nem. Az ugyanis, hogy a jövőben mi történik valamely tárggyal vagy anyaggal, nem befolyásolja annak hulladékjellegét, amelyet a 75/442 irányelv 1. cikke a) pontja első bekezdésének megfelelően a tárgy vagy anyag birtokosának a megválási cselekedetéhez, szándékához vagy kötelezettségéhez képest határoz meg (a fent hivatkozott ARCO Chemie Nederland és társai ítélet 64. pontja).
53 Amint a jelen ítélet 35. pontja megállapítja, a Bíróság elé terjesztett észrevételek azt sugallják, hogy az olyan anyagok, mint az állati eredetű liszt, hulladéknak minősíthetők az 1774/2002 rendelet rendelkezései által az állati melléktermékekre vonatkozóan előírt követelményekre tekintettel. Meg kell tehát vizsgálni az említett rendelkezések relevanciáját, és meggondolni többek között, hogy azokból levonható‑e az állati eredetű liszttől való megválásra vonatkozó kötelezettség. Figyelembe kell venni azt a tényt, hogy amint az a Bíróság elé terjesztett kérdések megfogalmazásából kiderül, a nemzeti bíróság nyitva hagyta azt a kérdést, hogy az állati eredetű liszt tartalmaz‑e, vagy nem különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagokat.
54 Abban az esetben, ha az említett állati eredetű liszt különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagokat tartalmazna, az 1774/2002 rendelet 4. cikke (1) bekezdése b) pontjának i. alpontja értelmében vett „1. kategóriába tartozó anyagnak” kellene minősíteni. E rendelkezésnek megfelelően az 1. kategóriába tartozó anyagok magukban foglalják a különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagokat, illetve minden ilyen anyagot tartalmazó anyagot.
55 Az említett 4. cikk (2) bekezdése alapján az 1. kategóriába tartozó anyagokat vagy engedélyezett égetőműben hulladékként égetéssel kell közvetlenül ártalmatlanítani, vagy engedélyezett feldolgozóüzemben kell feldolgozni, hogy végül hulladékként égetéssel vagy együttégetéssel, vagy engedélyezett hulladéklerakóban való elföldeléssel ártalmatlanítsák.
56 Az 1774/2002 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének azon, az e rendelet (7) preambulumbekezdésében kifejezésre jutatott szükséglettel egybevetett rendelkezéseiből, hogy elkerüljék a betegségek terjedésének azáltal okozott veszélyét, hogy ugyanazon faj egyedeinek testéből vagy testrészeiből feldolgozással nyert fehérjét használnak az állatok takarmányozására, azon kötelezettség ered, hogy ártalmatlanítani kell az olyan termékeket, mint az állati eredetű liszt, ha azok különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagokat tartalmaznak.
57 Ezért az említett állati eredetű lisztet, ha tartalmaz ilyen anyagokat, olyan anyagnak kell tekinteni, amelytől mint hulladéktól a birtokosa a 75/442 irányelv 1. cikkének a) pontja értelmében köteles megválni.
58 Abban az esetben viszont, ha az állati eredetű liszt mentes a különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagoktól, az 1774/2002 rendelet 6. cikke értelmében vett „3. kategóriába tartozó anyagok” közé tartozik, mint az e rendelet 6. cikke (1) bekezdésének e) pontjában említett, „emberi fogyasztásra szánt termékek előállításából származó állati melléktermékek”.
59 Az 1774/2002 rendelet 6. cikke (2) bekezdése a) és b) pontja alapján e melléktermék‑kategóriát engedélyezett égetőműben hulladékként égetéssel kell ártalmatlanítani. Az 1. kategóriába tartozó anyagokat azonban, eltérően a 3. kategóriába tartozó anyagoktól, nem kizárólag ártalmatlanításra szánják. Többek között az említett (2) bekezdés c)–f) pontja előírja, hogy ezeket az anyagokat vagy fel lehet dolgozni gazdasági értékkel bíró termékeknek, vagy fel lehet használni állateledel‑üzemben nyersanyagként. Mivel tehát az ilyen melléktermékek hulladékként történő ártalmatlanítása fakultatív, nem lehet az 1774/2002 rendeletből az olyan anyagokra, mint az állati eredetű liszt, vonatkozó abszolút megválási kötelezettségre következtetni, amennyiben nem tartalmaznak különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagokat.
60 Következésképp meg kell vizsgálni, hogy az olyan melléktermékek, mint az állati eredetű liszt, amelyek nem tartalmaznak különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagokat, hulladéknak minősülhetnek‑e azon okból, hogy a birtokosuk megválik vagy megválni szándékozik azoktól. Ennek híján − amint azt a KVZ állítja − nem hulladéknak, hanem alapanyagnak minősülnek, amely nem tartozik a 75/442 irányelv hatálya alá. A releváns időpont e minőség megvizsgálására 2003. június 6‑a, azaz a miniszternek az állati eredetű lisztet hulladéknak minősítő határozata elfogadásának időpontja.
61 E tekintetben fontos emlékeztetni arra, hogy a „hulladéknak” a 75/442 irányelv értelmében vett fogalmát nem lehet megszorítóan értelmezni (lásd a fent hivatkozott ARCO Chemie Nederland és társai ítélet 37–40. pontját, valamint a fent hivatkozott Palin Granit ítélet 23. pontját). Nem lehet úgy sem érteni, mint amely kizárja a hatálya alól a gazdaságilag újrahasznosítható anyagokat és tárgyakat. A 75/442 irányelv által felállított felügyeleti és gazdálkodási rendszer célja ugyanis, hogy minden olyan dologra és anyagra vonatkozzon, amelytől a birtokosa megválik, akkor is, ha ezek piaci értékkel rendelkeznek, és hasznosítás, visszanyerés vagy újrahasznosítás céljából üzletszerűen gyűjtik őket (lásd a fent hivatkozott Palin Granit ítélet 29. pontját).
62 Valamely tárgy, anyag vagy nyersanyag minősülhet nem maradéknak, hanem mellékterméknek, amelytől a vállalkozás nem kíván a 75/442 irányelv 1. cikke a) pontjának első bekezdése értelmében „megválni”, és amelyet számára előnyös feltételek mellett kíván felhasználni vagy kereskedelmi forgalomba hozni. Valamely anyag 75/442 irányelv alapján történő „hulladéknak” való minősítése tekintetében a kérdéses anyag termelési maradék mivolta mellett meghatározó kritérium az anyag előzetes feldolgozás nélküli újrafelhasználásának valószínűsége. Ha az anyag újrafelhasználási lehetősége mellett az is megállapítható, hogy annak megvalósítása az anyag birtokosa számára tényleges gazdasági előnnyel jár, akkor az ilyen újrafelhasználás valószínűsége magas. Ebben az esetben a szóban forgó anyag már nem olyan teher, amelytől birtokosa meg kíván válni, hanem valódi terméknek minősül (a fent hivatkozott Palin Granit ítélet 37. pontja).
63 Azt azonban, hogy valójában „hulladék‑e” a 75/442 irányelv értelmében, a körülmények összességére tekintettel kell megvizsgálni, ezen irányelv céljára figyelemmel, és ügyelve arra, hogy ne sérüljön annak hatékony érvényesülése (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott ARCO Chemie Nederland és társai ítélet 88. pontját).
64 A kérdést előterjesztő bíróság feladata megvizsgálni az előző három pontban említett ítélkezési gyakorlat alapján, hogy 2003. június 6‑án az állati eredetű liszt birtokosának szándékában állt‑e attól megválni.
65 Abban az esetben, ha a kérdést előterjesztő bíróság azon következtetésre jutna, hogy az alapügyben az állati eredetű liszt birtokosa ténylegesen meg kívánt válni attól, annak ellenére, hogy az nem tartalmazott különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagokat, e lisztet hulladéknak kell minősíteni.
Az állati eredetű liszt szállítására vonatkozó bejelentési kötelezettségről
66 Meg kell továbbá vizsgálni, hogy az állati eredetű liszt szállítása abban az esetben, ha a 75/442 irányelv értelmében „hulladéknak” minősül a megválási kötelezettség vagy szándék miatt a 259/93 rendelet rendelkezéseinek megfelelően, bejelentési kötelezettség alá tartozik‑e.
67 A francia kormány az írásbeli észrevételeiben úgy érvel, hogy az állati eredetű liszt, mint az élelmiszeripar húsipari ágazatából származó hulladék a 259/93 rendelet zöld listájába tartozik. Következésképp utóbbi szállításának bejelentési kötelezettség alá kellett volna tartoznia.
68 E tekintetben meg kell állapítani, hogy az említett zöld listán a „GM. Mezőgazdasági, élelmiszeripari hulladékok” cím alatt szerepel a GM 130 kategória, amely „[m]ezőgazdasági, élelmiszer‑ipari hulladékok[ra vonatkozik], kivéve azokat a melléktermékeket, amelyek a nemzeti és a nemzetközi követelményeknek, szabványoknak megfelelve emberi fogyasztásra és állatok takarmányozására alkalmasak”. Amint a főtanácsnok az indítványa 114. pontjában megállapította, a „mezőgazdasági, élelmiszer‑ipari hulladékok” leírás kellően széles ahhoz, hogy az állati eredetű lisztet is magában foglalja. A 259/93 rendelet 1. cikke (3) bekezdésének a) pontja alapján a csak hasznosítás céljából szállított és a rendelet II. mellékletében felsorolt hulladékok ki vannak zárva e rendelet rendelkezéseinek hatálya alól, kivéve az említett (3) bekezdés b)‑e) pontjában, valamint ugyanezen rendelet 11. cikkében és a 17. cikke (1)‑(3) bekezdésében előírt rendelkezéseket. Nem lehet tehát bejelentési kötelezettséget előírni az állati eredetű liszt szállítására vonatkozóan, amennyiben a Németországba történő visszavitelekor még mindig hasznosítás céljából szállítják, és következésképp a 259/93 rendelet II. mellékletének hatálya alá tartozik.
69 Fontos azonban megállapítani, hogy az említett II. melléklet bevezető része kimondja, hogy a hulladék nem szállítható zöld listás hulladékként akkor, ha más anyagokkal oly mértékben szennyezett, hogy egyrészt a hulladékkal kapcsolatos kockázatok megnövekedése miatt indokolt a hulladék felvétele a sárga vagy a piros listába, vagy másrészt a szennyező anyagok megakadályozzák a hulladék környezetvédelmi szempontból biztonságos hasznosítását. Ezért meg kell vizsgálni, hogy különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagoknak az állati eredetű lisztben való feltételezett jelenléte akadályát képezi‑e annak, hogy azt a zöld listába tartozónak tekintsék.
70 Amint a főtanácsnok az indítványa 122. pontjában megállapította, a 259/93 rendelet (14) preambulumbekezdéséből következik, hogy a hulladékoknak a zöld listába történő besorolása azon megfontoláson alapszik, amely szerint az ilyen hulladékok rendszerint nem jelentenek kockázatot a környezetre, ha azokat a rendeltetési országban megfelelően hasznosítják. Ugyan − amint a főtanácsnok megállapította az indítványa 123. pontjában − kevéssé valószínű, hogy az állati eredetű liszt fűtőanyagként történő hasznosítása során az említett állati eredetű lisztnek különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagokkal való szennyezettsége a nem szennyezett állati eredetű liszthez képest észlelhetően növeli a veszélyt a környezetre nézve, a kérdést előterjesztő bíróság feladata adott esetben meghatározni, hogy az alapügyben az ilyen szennyezettség azon következménnyel jár‑e, hogy kizárja a szóban forgó állati eredetű lisztet az említett zöld lista hatálya alól.
71 Az állati eredetű liszt szállítása csak akkor esik a 259/93 rendelet által előírt bejelentési kötelezettség alá, ha már nem tartozik a zöld lista hatálya alá, vagy ha már nem csak hasznosítás céljából szállítják.
72 Hozzá kell fűzni, hogy a 259/93 rendelet 1. cikke (3) bekezdése a) pontjának megfelelően a csak hasznosítás céljából szállított és a zöld listán felsorolt hulladéknak minősülő állati eredetű lisztre vonatkozóan mindenképpen be kell tartani az említett (3) bekezdés b)–e) pontjában, valamint ugyanezen rendelet 11. cikkében és a 17. cikke (1)–(3) bekezdésében előírt rendelkezéseket.
73 Végül meg kell jegyezni, hogy a 259/93 rendelet alkalmazása nem jelenti azt, hogy az 1774/2002 rendelet rendelkezései ne lennének relevánsak. Fontos megállapítani, hogy az állati eredetű liszt a környezetre vonatkozó veszélyeken kívül a betegségek terjedésének veszélyét hordozza. A kórokozók elterjedése veszélyének elkerülése érdekében az 1774/2002 rendelet rendelkezései – amint azt a Bizottság az írásbeli észrevételeiben állítja – egy sor előírást vezetnek be annak biztosítása érdekében, hogy az állati melléktermékeket ne használják vagy szállítsák jogellenes célokra. Az említett rendeletek hatékony érvényesülésének megőrzése érdekében párhuzamosan kell alkalmazni e jogszabályokat, olyan módon, hogy az egyes rendelkezéseik kiegészítsék egymást.
74 Az említett rendeletek ilyen párhuzamos alkalmazását feltétlenül tekintetbe veszi az 1774/2002 rendelet (4) preambulumbekezdése, amely többek között arról rendelkezik, hogy az nem érinti a meglevő környezetvédelmi jogszabályok alkalmazását.
75 Továbbá, amint azt az osztrák kormány megállapította a Bíróság elé terjesztett írásbeli észrevételeiben, az 1774/2002 rendeletnek „A takarmányanyagként felhasználható, feldolgozott állati fehérje és más feldolgozott termékek feldolgozására és forgalomba hozatalára vonatkozó különös higiéniai követelmények” című VII. melléklete „[a] feldolgozott állati fehérjére vonatkozó különös követelmények[ről]” szóló II. fejezetében az emlősökből származó feldolgozott állati fehérjének a „vonatkozó közösségi jogszabályokkal összhangban” – amelyek közé vitathatatlanul a 259/93 rendelet is hozzátartozik – hulladékként történő ártalmatlanítására hivatkozik (az említett melléklet II. fejezete, A. 1. pont).
76 Következésképp, a 259/93 és 1774/2002 rendelet párhuzamos alkalmazásának keretében meg kell állapítani, hogy ugyan a 259/93 rendelet 1. cikke (3) bekezdése a) pontjának megfelelően az olyan hulladék, mint az állati liszt szállításának bejelentését e rendelet nem írja elő, amennyiben azt csak hasznosítás céljából szállítják, és a zöld listán felsorolt hulladéknak minősül, a kérdést előterjesztő bíróság feladata ügyelni arra, hogy betartsák az 1774/2002 rendelet rendelkezéseit. E tekintetben relevánsnak bizonyulhat az utóbbi rendeletnek az állati melléktermékek összegyűjtését, szállítását, tárolását szabályozó 7. cikke, az állati melléktermékek és feldolgozott termékek más tagállamokba történő szállítására vonatkozó 8. cikke, valamint ugyanezen rendelet 9. cikke, amely az állati melléktermékek szállításának nyilvántartásaira vonatkozik. Szintén figyelembe kell venni az állati melléktermékek és feldolgozott termékek összegyűjtésére és szállítására vonatkozóan az 1774/2002 rendelet II. mellékletében megállapított higiéniai követelményeket.
77 Az előző megállapítások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésekre az a válasz adandó, hogy a 259/93 rendelet 1. cikke (3) bekezdése a) pontjának megfelelően a csak hasznosítás céljából szállított és az e rendelet II. mellékletében szereplő, a megválási kötelezettség vagy szándék miatt hulladéknak minősülő állati eredetű liszt szállítása az említett (3) bekezdés b)–e) pontjában, valamint ugyanezen rendelet 11. cikkében és 17. cikke (1)–(3) bekezdésében előírt rendelkezések kivételével nem tartozik e rendelet rendelkezéseinek a hatálya alá. Ugyanakkor a kérdést előterjesztő bíróság feladata ügyelni arra, hogy a szállítás az 1774/2002 rendelet rendelkezéseiből eredő kötelezettségekkel összhangban történjen, amelyek közül az utóbbi rendelet 7, 8. és 9. cikke, valamint II. melléklete bizonyulhat relevánsnak.
A költségekről
78 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:
A 2001. december 28‑i 2557/2001/EK bizottsági rendelettel módosított, az Európai Közösségen belüli, az oda irányuló és az onnan kifelé történő hulladékszállítás felügyeletéről és ellenőrzéséről szóló, 1993. február 1‑jei 259/93/EGK tanácsi rendelet 1. cikke (3) bekezdése a) pontjának megfelelően a csak hasznosítás céljából szállított és az e rendelet II. mellékletében szereplő, a megválási kötelezettség vagy szándék miatt hulladéknak minősülő állati eredetű liszt szállítása az említett (3) bekezdés b)–e) pontjában, valamint ugyanezen rendelet 11. cikkében és 17. cikke (1)–(3) bekezdésében előírt rendelkezések kivételével nem tartozik e rendelet rendelkezéseinek a hatálya alá. Ugyanakkor a kérdést előterjesztő bíróság feladata ügyelni arra, hogy a szállítás a 2003. május 12‑i 808/2003/EK bizottsági rendelettel módosított, a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre vonatkozó egészségügyi előírások megállapításáról szóló, 2002. október 3−i 1774/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet rendelkezéseiből eredő kötelezettségekkel összhangban történjen, amelyek közül az utóbbi rendelet 7, 8. és 9. cikke, valamint II. melléklete bizonyulhat relevánsnak.
Aláírások
* Az eljárás nyelve: német.