C‑313/04. sz. ügy
Franz Egenberger GmbH Molkerei und Trockenwerk
kontra
Bundesanstalt für Landwirtschaft und Ernährung
(a Verwaltungsgericht Frankfurt am Main [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Tej és tejtermékek –2535/2001/EK rendelet – Új-zélandi vaj – Importengedély iránti eljárás – Inward Monitoring Arrangement (IMA 1) bizonyítvány”
Az ítélet összefoglalása
Mezőgazdaság – Közös piacszervezés – Tej és tejtermékek – Behozatali szabályok és a vámkontingensek megnyitása
A tejre és tejtermékekre vonatkozó behozatali szabályok és a vámkontingensek megnyitása tekintetében az 1255/1999 rendelet alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 2535/2001 rendelet 35. cikkének (2) bekezdése érvénytelen, amennyiben úgy rendelkezik, hogy az új-zélandi vaj csökkentett vámtétel alá eső importengedélye iránti kérelmeket csak az Egyesült Királyság illetékes hatóságainál lehet benyújtani. Valójában az új-zélandi vaj Nagy‑Britanniában székhellyel rendelkező importőrei hasonló helyzetben vannak, mint a más tagállamban székhellyel rendelkező importőrök. Az, hogy a 2535/2001 rendelet 35. cikkének (2) bekezdése ez utóbbiak tekintetében úgy rendelkezik, hogy az importengedély iránti kérelmet a székhelyüktől eltérő államban kötelesek benyújtani, eltérő bánásmódot valósít meg e potenciális importőrök és a Nagy‑Britanniában székhellyel rendelkező importőrök között.
A 2535/2001 rendeletnek a III., IV. és XII. melléklettel együtt olvasott 25. és 32. cikke ugyanígy érvénytelen, amennyiben az új-zélandi vaj csökkentett vámtétel alá eső importengedélyeinek kiadása során hátrányos megkülönböztetéshez vezethet. A Bizottság ugyanis azáltal, hogy az új-zélandi hatóságokat hatalmazta fel [az importengedélyek kiadásához szükséges] IMA 1 (Inward Monitoring Arrangement) bizonyítványok kiadására – még ha az új‑zélandi törvény által létrehozott exportmonopólium volt is hatályban –, nem hajtotta végre az importengedélyek kiadása során jelentkező hátrányos megkülönböztetés megakadályozásához szükséges intézkedéseket, noha a tej- és tejtermékpiac közös szervezéséről szóló 1255/1999 rendelet 29. cikkének (2) bekezdése értelmében kifejezetten köteles lett volna ezt megtenni.
(vö. 34–35., 42., 57–58. pont és a rendelkező rész 1–2. pontja)
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)
2006. július 11.(*)
„Tej és tejtermékek –2535/2001/EK rendelet – Új-zélandi vaj – Importengedély iránti eljárás – Inward Monitoring Arrangement (IMA 1) bizonyítvány ”
A C‑313/04. sz. ügyben,
az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Verwaltungsgericht Frankfurt am Main (Németország) a Bírósághoz 2004. július 26‑án érkezett, 2004. június 24‑i határozatával terjesztett elő az előtte
a Franz Egenberger GmbH Molkerei und Trockenwerk
és
a Bundesanstalt für Landwirtschaft und Ernährung
között,
a Fonterra (Logistics) Ltd
részvételével
folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (nagytanács),
tagjai: V. Skouris elnök, P. Jann, C. W. A. Timmermans, A. Rosas és J. Malenovský tanácselnökök, J.‑P. Puissochet, R. Schintgen, N. Colneric, J. Klučka, U. Lõhmus, E. Levits (előadó) bírák,
főtanácsnok: L. A. Geelhoed,
hivatalvezető: K. Sztranc tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2005. szeptember 27‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a Franz Egenberger GmbH Molkerei und Trockenwerk képviseletében C. Bittner és J. Gündisch Rechtsanwälte,
– a Bundesanstalt für Landwirtschaft und Ernährung képviseletében K.‑D. Lutz Verwaltungsangestellter,
– a Fonterra (Logistics) Ltd képviseletében E. Gibson‑Bolton Solicitor, A. Rinne Rechtsanwalt, C. Firth és C. Humpe Solicitors,
– a német kormány képviseletében C. Schulze‑Bahr, meghatalmazotti minőségben,
– a francia kormány képviseletében G. de Bergues, S. Ramet és A. Colomb, meghatalmazotti minőségben,
– a lengyel kormány képviseletében T. Nowakowski, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében C. Cattabriga, F. Erlbacher és F. Hoffmeister, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2005. december 1‑jei tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem a tejre és tejtermékekre vonatkozó behozatali szabályok és a vámkontingensek megnyitása tekintetében az 1255/1999/EK tanácsi rendelet alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2001. december 14‑i 2535/2001/EK bizottsági rendelet (HL L 341., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 34. kötet, 356. o.) 25. cikke (1) bekezdésének és 35. cikke (2) bekezdésének érvényességére vonatkozik.
2 A kérelmet a német jog alá tartozó Franz Egenberger GmbH Molkerei und Trockenwerk (a továbbiakban: Egenberger) és a Bundesanstalt für Landwirtschaft und Ernährung (mezőgazdasági és élelmezésügyi szövetségi hivatal, a továbbiakban: BLE) között a csökkentett vám alá eső új-zélandi vaj importengedélye kiállításának tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.
Jogi háttér
Közösségi jog
Az 1255/1999 rendelet
3 A tej- és tejtermékpiac közös szervezéséről szóló 1999. május 17‑i 1255/1999 tanácsi rendelet (HL L 160., 48. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 25. kötet, 366. o.) 26. cikkének (1) bekezdése értelmében Az 1. cikkben felsorolt bármely termék – köztük a vaj –Közösségbe irányuló importját importengedély bemutatásához kötik.
4 A rendelet 26. cikkének (2) bekezdése értelmében:
„Az engedélyeket a tagállamok bármely kérelmező számára kiadhatják, tekintet nélkül a közösségbeli telephelyére […].
Az import- és exportengedélyek a Közösség egész területén érvényesek. Az ilyen engedélyeket biztosíték adása ellenében lehet kiadni, amely biztosítja, hogy a termékeket az engedély érvényességi idején belül importálják vagy exportálják; a vis maior esetei kivételével a biztosíték egészben vagy részben elvész, ha az importot vagy az exportot az adott időszakon belül nem valósítják meg, illetve csak részlegesen valósítják meg.”
5 A rendelet 26. cikke (3) bekezdésének c) pontja értelmében e cikk alkalmazásának egyéb részletes szabályait az Európai Közösségek Bizottsága fogadja el.
6 Az 1255/1999 rendelet 29. cikkének (2) bekezdése meghatározza a kontingensek igazgatása során használható módszereket, és kimondja, hogy el kell kerülni az érintett szereplők közötti mindenféle [helyesen: mindenféle hátrányos] megkülönböztetést.
A 2535/2001 rendelet
7 A 2535/2001 rendelet 25. cikke (1) bekezdésének első albekezdése értelmében:
„A III. mellékletben felsorolt, a megjelölt vámmérték alá eső termékekre vonatkozó importengedélyeket csak a megfelelő IMA 1 [Inward Monitoring Arrangement] bizonyítvány bemutatásakor, az abban feltüntetett nettó összmennyiségre bocsátják ki.”
8 E tekintetben a rendelet III. melléklete meghatározza az Új-Zélandról származó vajra vonatkozó behozatali vámkontingenst és a vámmértékeket. A rendelet kilencedik preambulumbekezdéséből továbbá az következik, hogy az exportáló ország illetékes hatóságai által kibocsátott IMA 1 bizonyítvány igazolja igazolja, hogy teljesültek a Közösségbe behozott termékekre vonatkozó csökkentett vámmértékekre való jogosultság feltételei.
9 A 2535/2001 rendelet 32. cikke (2) bekezdésének megfelelően az IMA 1 bizonyítványok csak akkor érvényesek, ha a XII. mellékletben felsorolt valamely kibocsátó szerv megfelelően kitöltötte és hitelesítette őket. Új-Zéland tekintetében a nevezett melléklet a Mező- és Erdőgazdasági Minisztériumon belül a Food Assurance Authorityt (Élelmiszerfelügyeleti Hatóság) nevezi meg kibocsátó szervként. Egyebekben a rendelet IV. melléklete meghatározza az új-zélandi vaj tömeg- és zsírtartalma ellenőrzésének módszereit és az IMA 1 bizonyítvány kitöltésének és hitelesítésének e termékre vonatkozó feltételeit.
10 A 2535/2001 rendelet 34. cikkéből következően a rendelet 34–42. cikkének rendelkezéseit kell alkalmazni az új-zélandi vajra. A rendelet 35. cikkének (2) bekezdése értelmében:
„Importengedély-kérelmeket csak az Egyesült Királyságban lehet benyújtani.
Az Egyesült Királyság figyelemmel kíséri valamennyi kibocsátott, megsemmisített, módosított, helyesbített vagy olyan IMA 1 bizonyítványt, amelyről másolatot bocsátottak ki. Gondoskodik arról, hogy a teljes mennyiség, amelyre importengedélyeket bocsátottak ki, ne haladja meg egyik behozatali év kontingensmennyiségét sem.”
A Világkereskedelmi Szervezet szabályozása
11 Az 1947. október 30‑i Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény 1969. március 1-jétől érvényes változatának (a továbbiakban: GATT) XVII. cikke (1) bekezdése a) pontjának értelmében:
„Valamennyi szerződő fél kötelezi magát, hogy amennyiben bárhol állami vállalatot létesít vagy tart fenn, vagy bármilyen vállalatnak hivatalosan vagy gyakorlatilag kizárólagos vagy különleges jogokat ad, az ilyen vállalatnak mind az import, mind az export területén eszközölt vásárlásainál és eladásainál azoknak a hátrányos megkülönböztetéstől mentes bánásmódra vonatkozó általános elveknek megfelelően kell eljárnia, amelyeket a jelen Egyezmény a magánkereskedők által folytatott importra vagy exportra vonatkozó állami intézkedésekre nézve ír elő.”
12 Az Uruguayi forduló (1986–1994) többoldalú tárgyalásain elfogadott, a Világkereskedelmi Szervezet (a továbbiakban: WTO) alapításáról szóló 1994-es megállapodáshoz csatolt, az importengedélyezési eljárásokról szóló megállapodás (HL L 336., 151. o.; magyar nyelvű különkiadás, 11. fejezet. 21. kötet 238. o.) 1. cikkének (3) bekezdése értelmében az importengedélyezési eljárásokra vonatkozó szabályok alkalmazásukat illetően semlegesek, és igazságos és méltányos módon működtetik őket.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
13 Az új-zélandi jogalkotó, a 2001. szeptember 27‑én hatályba lépett, a tejipar szerkezetátalakítására vonatkozó törvény (Dairy Industry Restructuring Act 2001, a továbbiakban: a 2001-es törvény) értelmében a New Zealand Dairy Board (a továbbiakban: NZDB) számára, amely társaság nemrégiben egyesült más tejtermelőkkel a Fonterra Cooperative Group Ltd (a továbbiakban: Fonterra) nevű, új-zélandi jog szerinti, szövetkezeti alapú forgalmazási társaság megalakítása céljából, kizárólagos exportengedélyt adott az új-zélandi vajnak az Európai Unióba csökkentett vámmértéken történő exportálására. A 2001-es törvény megtiltotta ezen exportengedély harmadik személyekre történő bármiféle átruházását. A Fonterra kizárólag az NZMP Logistics (a továbbiakban: NZMP) – a Fonterra másik, az Egyesült Királyságban alapított leányvállalata – közvetítésével exportálta az új-zélandi vajat az Európai Unióba. Ebből következően az NZMP az Európai Unióba csökkentett vámtételen szállított új-zélandi vaj kizárólagos importőre.
14 E tekintetben az importeljárás a következőképpen írható le: az IMA 1 bizonyítványt a Food Assurance Authority az NZDB számára állítja ki, amely átadja az NZMP-nek, miután eladta neki a vajat. Ez a leányvállalat a 2535/2001 rendelet értelmében importengedély iránti kérelmet nyújt be az Egyesült Királysághoz, amelyhez csatolja az IMA 1 bizonyítványt, importálja az új-zélandi vajat az Európai Unióba, ott elvámolva és megadóztatva újra eladja, és így megkapja az importár és a magasabb közösségi ár közötti különbséget.
15 2003. augusztus 25‑én az Egenberger az új-zélandi vaj csökkentett vámtételen történő importálására vonatkozó engedély iránti kérelmet nyújtott be a BLE-nél. 2003. október 2-i határozatával a BLE azzal az indokolással utasította el a kérelmet, hogy az Egenberger nem mutatta be az IMA 1 bizonyítványt, és hogy az új-zélandi vajra vonatkozó csökkentett vámtétel alá eső importengedély iránti kérelmet csak az Egyesült Királyságban lehet benyújtani.
16 Az Egenberger fellebbezést nyújtott be e határozat ellen a Verwaltungsgericht Frankfurt am Mainnál, előadva, hogy a 2535/2001 rendelet bizonyos rendelkezései ellentétesek az EK 28. cikkel, az EK 34. cikk (2) bekezdésének második albekezdésével és az EK 82. cikkel. Az Egenberger e tekintetben előadja, hogy az új-zélandi vaj vonatkozásában már 2001 áprilisában vételi ajánlatott tett a Fonterrának. Ezt az ajánlatot azzal az indokolással utasították el, hogy a Fonterra csak az NZMP közvetítőn keresztül importál csökkentett vámtételű vajat az Európai Unióba. Ennek következtében az Egenberger nem tudta megszerezni a megkövetelt IMA 1 bizonyítványt, illetve import céljára nem tudott vajat vásárolni.
17 A kérdést előterjesztő bíróság osztja az Egenberger által felvetett, a 2535/2001 rendelet 35. cikke (2) bekezdésének és 25. cikke (1) bekezdése első albekezdésének érvényességére vonatkozó kétségeket. E tekintetben négy pontra alapítja érvelését.
18 Először is: a 2535/2001 rendelet 35. cikkének (2) bekezdése ellentétes az EK 34. cikk (2) cikkének második albekezdésével, amennyiben az új-zélandi vaj Nagy-Britanniában székhellyel rendelkező potenciális importőrei számára lehetővé teszi az importengedély iránti kérelem benyújtását a saját államuk piacirányítási szerveinél, mialatt minden más importőrnek másik államban, nevezetesen az Egyesült Királyságban kell benyújtania a kérelmet. Ez magasabb költségekkel jár, és elrettentő hatása van ezen importőrök tekintetében, különösen ami a kis- és középvállalkozásokat illeti. Ezenkívül e rendelkezés ellentétes az 1255/1999 rendelet 26. cikkének (2) bekezdésével, amelynek értelmében az importengedélyeket bármely tagállam kiadhatja.
19 Másrészt a 2535/2001 rendelet 25. cikke (1) bekezdésének első albekezdése ellentétes az EK 34. cikk (2) bekezdésének második albekezdése, valamint az 1255/1999 rendelet 29. cikkének (2) bekezdése szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmával, amennyiben valójában az a célja, hogy az új-zélandi vaj minden potenciális importőrét kizárja a csökkentett vám alá eső exportkontingensek keretéből, kivéve az NZMP-t, az IMA 1 bizonyítány megszerzésére képes egyetlen vállalkozást.
20 Másodszor: a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a 2535/2001 rendelet megtámadott rendelkezései ellentétesek az EK 28. cikkel.
21 A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli egyrészt, hogy a nevezett rendelet 35. cikkének (2) bekezdése a nem az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező vállalkozások számára megnehezíti az új-zélandi vaj csökkentett vámmérték alá eső exportkontingeseihez való hozzáférést, és ily módon korlátozza a Közösségen belüli szabad kereskedelmet.
22 Másrészt a rendelet 25. cikke (1) bekezdésének első albekezdése korlátozza az új-zélandi vaj Közösségen belüli forgalmát a Fonterra versenyellenes magatartása miatt, amely az NZMP‑n kívüli importőrök tekintetében megtagadja e termék csökkentett vámtétellel történő eladását.
23 Harmadszor: a kérdést előterjesztő bíróság előadja, hogy a 2535/2001 rendelet 25. cikke (1) bekezdésének első albekezdése beilleszti a közösségi jogrendbe azt az új-zélandi jogszabályt, amely monopóliumot biztosít a Fonterrának az új-zélandi vaj csökkentett vámtétellel történő exportálása tekintetében. Ennyiben ez a rendelkezés szintén ellentétes az EK 82. cikk (1) bekezdésével.
24 Végül, negyedszer: a 2535/2001 rendelet megtámadott rendelkezései ellentétesek a GATT XVII. 1a. cikkével, valamint az importengedélyezési eljárásokról szóló megállapodás 1. cikkének (3) bekezdésével. A kérdést előterjesztő bíróság ugyanis úgy véli, hogy a közösségi jogalkotónak a 2535/2001 rendelet elfogadásával a WTO keretein belül elfogadott kötelezettségek végrehajtása volt a szándéka. Így a C‑69/89. sz., Nakajima kontra Tanács ügyben 1991. május 7‑én hozott ítéletben (EBHT 1991., I‑2069. o.) megfogalmazott ítélkezési gyakorlat értelmében e jogi aktus jogszerűségét a WTO alkalmazandó joga szerint lehet megítélni.
25 Egyrészt a 2535/2001 rendelet 25. cikkének (1) bekezdése – azáltal, hogy a GATT rendelkezései ellenére átveszi az új-zélandi jogszabályokat a másodlagos közösségi jogba – ellentétes a GATT XVII. 1a. cikkében előírt hátrányos megkülönböztetés tilalmával.
26 Egyebekben a 2535/2001 rendelet 35. cikkének (2) bekezdésében, valamint a 25. cikkének (1) bekezdésében meghatározott szabályok nem semlegesek, és nem méltányosak, ezért ellentétesek az importengedélyezési eljárásokról szóló megállapodás 1. cikkének (3) bekezdésével.
27 E körülmények között a Verwaltungsgericht Frankfurt am Main úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
1) A 2535/2001/EK bizottsági rendelet 35. cikkének (2) bekezdése sérti‑e a magasabb szintű közösségi jogszabályt, nevezetesen az EK 28. cikkben foglalt, a behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozások és azonos hatású intézkedések tilalmát, illetve az EK 34. cikk (2) bekezdésében és az 1255/1999 […] rendelet 26. cikkének (2) bekezdésében foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmát, és emiatt érvénytelen‑e?
2) A 2535/2001 […] rendelet 25. cikkének (1) bekezdése sérti-e a magasabb szintű közösségi jogszabályt, nevezetesen az EK 34. cikk (2) bekezdésének második albekezdésében foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmát, az 1255/1999 […] rendelet 29. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmát, az EK 28. cikket, valamint az EK 82. cikk (1) bekezdését, és emiatt érvénytelen‑e?
3) A 2535/2001 […] rendelet 25. cikkének (1) bekezdése és 35. cikkének (2) bekezdése sérti-e az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) XVII. 1a. cikkét, valamint az importengedélyezési eljárásokról szóló megállapodás 1. cikkének (3) bekezdését, és emiatt érvénytelen‑e?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első kérdésről
28 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság azt szeretné tudni, hogy a 2535/2001 rendelet 35. cikkének (2) bekezdése, amennyiben előírja, hogy az új-zélandi vaj importengedélyére vonatkozó kérelmet kötelező Nagy-Britanniában benyújtani, érvénytelen‑e, tekintve, hogy ez ellentétes az EK 34. cikk (2) bekezdésében, valamint az 1255/1999 rendelet 26. cikkének (2) bekezdésében foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmával, illetve az EK 28. cikkben foglalt, a behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozások és azonos hatású intézkedések tilalmával.
A Bírósághoz benyújtott észrevételek
29 Az Egenberger, a BLE, valamint a német, a francia és a lengyel kormány előadja, hogy a szóban forgó hátrányos megkülönböztetés az importkontingensek igazgatásának módszerét érinti, nevezetesen az új-zélandi vaj importengedélyének megszerzéséhez szükséges kérelmek benyújtásának helyét (az Egyesült Királyság). Lényegében azt adják elő, hogy, a tej- és tejtermékpiac közös szervezésébe tartozó egyéb termékek esetén az importengedély iránti kérelmet be lehet nyújtani a különböző nemzeti szerveknél.
30 Mindent egybevetve az importengedély iránti kérelem Nagy-Britanniában való benyújtásának kötelezettsége hátrányos helyzetbe hozza a más tagállamokban székhellyel rendelkező gazdasági szereplőket, amennyiben az ilyen követelmény járulékos költségeket okoz ezeknél a piaci szereplőknél. Az eltérő bánásmódot azonban semmi nem igazolja.
31 A Fonterra és a Bizottság előadja, hogy ez utóbbi széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a mezőgazdasági politikák terén. Így az a tény, hogy ugyanannak az intézkedésnek különböző hatásai vannak bizonyos importőrökre, nem jelent hátrányos megkülönböztetést, mivel az intézkedést objektív feltételekre alapították, és hozzáigazították a közös piacszervezés átfogó működésének szükségleteihez. E tekintetben a vitatott rendelkezés célja az, hogy a legmegfelelőbb módon biztosítsa az érintett vámkontingens kihasználásának szabályszerűségét, és megkönnyítse az ellenőrzést.
32 Az új-zélandi vaj potenciális, más tagállamban székhellyel rendelkező importőrei számára ebből az eljárásból adódó kényelmetlenségek rendkívül csekélyek, mivel a 2535/2001 rendelet lehetővé teszi számukra, hogy a kérelmet az általuk választott nyelven nyújtsák be, és az ezzel kapcsolatos költségek nem haladják meg a szokásos kereskedelmi viszonyokban felmerülő költségeket. Így az eltérő bánásmód objektív módon igazolásra kerül, és a követett cél eléréséhez szükséges mértékre korlátozódik.
A Bíróság álláspontja
33 Célszerű felidézni, hogy – az állandó ítélkezési gyakorlat szerint – az EK 34. cikk (2) bekezdésének második albekezdése, amely megfogalmazza a hátrányos megkülönböztetés közös agrárpolitikán belüli tilalmát, nem más, mint az egyenlőség általános elvének a különös kifejeződése, amely megköveteli, hogy a hasonló helyzeteket ne különbözőképpen kezeljék, és a különböző helyzeteket ne kezeljék azonos módon, kivéve, ha az ilyen bánásmód objektív módon igazolható (lásd különösen a C‑15/95. sz., EARL de Kerlast ügyben 1997. április 17‑én hozott ítélet [EBHT 1997., I‑1961. o.] 35. pontját; a C‑292/97. sz., Karlsson és társai ügyben 2000. április 13‑án hozott ítélet [EBHT 2000., I‑2737. o.] 39. pontját; a C‑14/01. sz. Niemann-ügyben 2003. március 6-án hozott ítélet [EBHT 2003., I‑2279. o.] 49. pontját, valamint a C‑87/03. és C‑100/03. sz., Spanyolország kontra Tanács egyesített ügyekben 2006. március 30‑án hozott ítélet [az EBHT-ban még nem tették közzé] 48. pontját).
34 A jelen ügyben nem vitatható, hogy az új-zélandi vaj Nagy‑Britanniában székhellyel rendelkező importőrei hasonló helyzetben vannak, mint a más tagállamban székhellyel rendelkező importőrök.
35 Az, hogy a 2535/2001 rendelet 35. cikkének (2) bekezdése ez utóbbiak tekintetében úgy rendelkezik, hogy az importengedély iránti kérelmet a székhelyüktől eltérő államban kötelesek benyújtani, eltérő bánásmódot valósít meg e potenciális importőrök és a Nagy-Britanniában székhellyel rendelkező importőrök között. Ugyanis az a tény, hogy a kérelmet másik tagállamban kell benyújtaniuk, olyan nehézségeket okozhat számukra, amelyekkel a Nagy-Britanniában székhellyel rendelkező importőrök nem szembesülnek. E tekintetben nem a bevezetett nyelvi rendszer, – mivel a bizonyítvány iránti kérelmek formanyomtatványai minden hivatalos nyelven rendelkezésre állnak –, hanem az idegen közigazgatási és jogi rendszerben zajló közigazgatási eljárással és esetleg peres eljárással együtt járó kényelmetlenségek alkalmasak arra, hogy a más tagállamban székhellyel rendelkező importőröket hátrányos helyzetbe hozzák, és elriasztják őket az importengedély iránti kérelem benyújtásától.
36 Ami a Bizottság és a Fonterra arra vonatkozó érvét illeti, amely szerint a Bíróság felülvizsgálati jogköre a Bizottság által a közös mezőgazdasági politika területén elfogadott rendelkezés tekintetében a nyilvánvaló értékelési hibának, a hatáskörrel való visszaélésnek vagy a hatáskör túllépésének ellenőrzésére korlátozódik, emlékeztetni kell arra, hogy a 2535/2001 rendelet az 1255/1999 rendelet 26. cikkének (3) bekezdésén és 29. cikkének (1) bekezdésén alapul, és hogy a Tanács kifejezetten kimondta ez utóbbi rendelkezés (2) bekezdésében, hogy a kontingensek igazgatásának módszerei során „el kell kerülni az érintett szereplők közötti mindenféle [hátrányos] megkülönböztetést”.
37 Ilyen körülmények között azt kell megvizsgálni, hogy a vitatott rendelkezést, a Bizottság álláspontjával egyezően, objektív módon igazolja‑e az érintett kontingens szabályszerű kihasználásának biztosítására, valamint az ellenőrzés megkönnyítésére vonatkozó törekvés.
38 A Bizottság előadja, hogy az a tény, hogy a más tagállamok illetékes hatóságait feljogosították arra, hogy az új-zélandi vaj csökkentett vámtétellel történő importálására vonatkozó engedélyt adjanak ki, nem teszi lehetővé azon célkitűzések elérését, amelyek igazolnák azt, hogy az engedélyek kiadására vonatkozó hatáskört egyetlen tagállamra korlátozzák, mivel e célokat csak a 2535/2001 rendelet 35. cikkének (2) bekezdése szerinti rendszer bevezetésével lehet elérni.
39 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az egyéb mezőgazdasági termékek importja tekintetében az importengedélyek kiadására vonatkozó hatáskör minden tagállam illetékes hatósága számára biztosított (az IMA 1 bizonyítvány meglétéhez kötött egyéb tejtermékek tekintetében lásd különösen a 2535/2001 rendelet 2. címe III. fejezetének 1. szakaszát, valamint a nevezett rendelet 11–16. cikkét, ahol azon tejtermékekről van szó, amelyek tekintetében nem követelik meg az IMA 1 bizonyítványt). Így nem lehet igazoltnak tekinteni azt, hogy az új-zélandi vaj importengedélye kiadásának egyetlen tagállam hatáskörébe utalása szükséges lenne a kontingensek szabályszerű kihasználásának, valamint az ellenőrzés megkönnyítésének biztosításához.
40 A Bizottság által hivatkozott cél ezért nem igazolja azokat a kényelmetlenségeket, amelyek az importengedély iránti kérelem Nagy-Britannában való benyújtásának kötelezettségéből származnak azon gazdasági szereplők számára, akik nem ebben a tagállamban rendelkeznek székhellyel, és ennek következtében az importőrök közötti – a 2535/2001 rendelet 35. cikkének (2) bekezdése szerinti – eltérő bánásmódot sem.
41 Ebből következik, hogy a rendelkezés hátrányos megkülönböztetéshez vezet, és így ellentétes az EK 34. cikk (2) bekezdésének második albekezdésével.
42 Így – anélkül, hogy válaszolni kellene az első kérdés egyéb részeire – meg kell állapítani, hogy a 2535/2001 rendelet 35. cikkének (2) bekezdése érvénytelen, amennyiben úgy rendelkezik, hogy az új-zélandi vaj csökkentett vámtétel alá eső importengedélye iránti kérelmeket csak az Egyesült Királyság illetékes hatóságainál lehet benyújtani.
A második kérdésről
43 Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2535/2001 rendeletnek az új-zélandi vaj csökkentett vámmérték alá eső importálásának módjait meghatározó rendelkezései, nevezetesen az említett rendeletnek a III., IV. és XII. melléklettel együtt olvasott 25–32. cikke érvénytelen‑e azért, mert ellentétes az EK 34. cikk (2) bekezdésének második albekezdésében, valamint az 1255/1999 rendelet 29. cikke (2) bekezdésében foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmával, illetve az EK 28. és az EK 82. cikkel, amennyiben a vámkontingensek lényegében olyan igazgatási rendszerét állítja fel, mint a jelen ügyben is, amely egyetlen vállalkozásra korlátozza az importengedély megszerzésének lehetőségét.
44 Az Egenberger, valamint a német és a lengyel kormány előadja, hogy a 2535/2001 rendelet 25. cikke (1) bekezdésének első albekezdése ellentétes az EK 34. cikk (2) bekezdésének második albekezdése szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmával. E tekintetben az Egenberger hangsúlyozza, hogy e rendelkezés hatásában elősegíti a Fonterra versenyellenes magatartását, és megerősíti erőfölényét, és így az új-zélandi vaj potenciális közösségi importőrei, valamint a Fonterra európai leányvállalata, az NZMP közötti hátrányos megkülönböztetéshez vezet.
45 A Bizottság és a Fonterra úgy véli, hogy ez utóbbi feltételezett versenyellenes magatartása nem tartozik, még közvetett módon sem, a 25. cikk (1) bekezdésének normatív hatálya alá, és ez a rendelkezés nem tartalmaz semmilyen hátrányos megkülönböztetést a csökkentett vámtételű új-zélandi vaj potenciális közösségi importőreire nézve.
46 Előzetesen meg kell jegyezni, hogy az EK 34. cikk (2) bekezdésének második albekezdése, illetve az 1255/1999 rendelet 29. cikkének (2) bekezdése egy és ugyanazon elv, nevezetesen a hátrányos megkülönböztetés tilalmának kifejezése.
47 Az 1255/1999 rendelet 26. cikkének (3) bekezdéséből és 29. cikkéből az következik, hogy a Tanács a Bizottság feladatává tette, a hátrányos megkülönbözetés tilalma elvének figyelembe vétele mellett, a csökkentett vámtételű új-zélandi vaj vámkontingensének kezelésére való módszerek meghatározását.
48 A Bizottság e célból az importengedélyeknek a IMA 1 bizonyítvány bemutatása alapján történő kiadásának rendszeréhez folyamodott. A 2535/2001 rendelet kilencedik premabulumbekezdése szerint ez a rendszer, amelynek értelmében az exportáló ország biztosítékot szolgáltat arra, hogy az exportált termékek megfelelnek a róluk szóló leírásnak, jelentősen egyszerűsíti a behozatali eljárást.
49 Az új-zélandi vaj tekintetében a Közösségbe csökkentett vámtétellel importált vajra vonatkozó IMA 1 bizonyítvány kiadásával – a 2535/2001 rendelet XII. mellékletének megfelelően – a Food Assurance Authorityt bízták meg. A rendelet 25. cikkének (1) bekezdése értelmében a csökkentett vámtételű új-zélandi vajra vonatkozó importengedélyeket csak az IMA 1 bizonyítványnak az illetékes hatóságok számára történő bemutatása esetén bocsátják ki.
50 Emlékeztetni kell arra, hogy a Tanácstól kapott felhatalmazás alapján a Bizottság bizonyos mértékű mérlegelési lehetőséggel rendelkezik az 1255/1999 rendelet 26. és 29. cikkeiben meghatározott feladatok végrehajtásához használt igazgatási eszközök megválasztása során.
51 A Bizottság feladata az, hogy – az 1255/1999 rendelet 29. cikke (2) bekezdésének rendelkezései értelmében – a végrehajtás során biztosítsa a hátrányos megkülönböztetés elvének betartását.
52 E megfontolásokra tekintettel kell megvizsgálni, hogy a csökkentett vámtétel alá eső új-zélandi vajra vonatkozó importengedélyek kiadásának a 2535/2001 rendelet érintett rendelkezései által bevezetett rendszer összeegyeztethető‑e a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvével.
53 A 2001-es törvény 24. cikkének (1) bekezdése értelmében az NZDB kizárólagos engedélyt kapott a csökkentett vámtétel alá eső új-zélandi vajnak az Európai Közösségbe irányuló exportjára. E tekintetben az NZDB az egyetlen olyan vállalkozás, amely képes az exportált vaj mennyiségének megfelelő importengedély és IMA 1 bizonyítvány megszerzésére.
54 Nem vitatott, hogy az NZDB a megfelelő IMA 1 bizonyítvánnyal ellátott vajat, kizárólag európai leányvállalatának, az NZMP-nek adja el, az Európai Közösségbe történő exportálás céljából. Ennek következtében az NZMP az egyetlen társaság, amely csökkentett vámtétel alá eső új-zélandi vajat tud importálni.
55 Még ha a 2535/2001 rendelet által bevezett, az IMA 1 bizonyítvány iránti eljárás megválasztása megfelel is az importeljárás egyszerűsítésére, valamint a vámkontingensek betartásának biztosítására irányuló célkitűzéseknek, a nevezett kontingensek igazgatásának ilyen módja semmiképpen sem teheti lehetővé, hogy a vaj Európai Közösségekbe történő importjából – egyetlen vállalkozás kivételével – kizárják e termék összes potenciális importőrét, és nem vezethet e gazdasági szereplők hátrányos megkülönböztetéséhez.
56 Az új-zélandi vaj csökkentett vámtétel alá eső importálásának a 2535/2001 rendelet III., IV. és XII. mellékletével együtt olvasott 25. és 32. cikkéből adódó rendszere lehetővé teszi az ilyen hátrányos megkülönböztetést.
57 A Bizottság ugyanis azáltal, hogy az új-zélandi hatóságokat hatalmazta fel az IMA 1 bizonyítványok kiadására – még ha a 2001-es törvény által az NZDB javára létrehozott exportmonopólium volt is hatályban –, nem hajtotta végre az importengedélyek kiadása során jelentkező hátrányos megkülönböztetés megakadályozásához szükséges intézkedéseket, noha az 1255/1999 rendelet 29. cikkének (2) bekezdése értelmében kifejezetten köteles lett volna ezt megtenni.
58 Ennek következtében – anélkül, hogy a második kérdés egyéb részeire választ kellene adni –, meg kell állapítani, hogy a 2535/2001 rendeletnek a III., IV. és XII. melléklettel együtt olvasott 25. és 32. cikke érvénytelen, amennyiben az új-zélandi vaj csökkentett vámtétel alá eső importengedélyeinek kiadása során hátrányos megkülönböztetéshez vezethet.
A harmadik kérdésről
59 Az első két kérdésre adott válaszokra tekintettel a harmadik kérdésre nem szükséges válaszolni.
A költségekről
60 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:
1) A tejre és tejtermékekre vonatkozó behozatali szabályok és a vámkontingensek megnyitása tekintetében az 1255/1999/EK tanácsi rendelet alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2001. december 14-i 2535/2001/EK bizottsági rendelet 35. cikkének (2) bekezdése érvénytelen, amennyiben úgy rendelkezik, hogy az új-zélandi vaj csökkentett vámtétel alá eső importengedélye iránti kérelmeket csak az Egyesült Királyság illetékes hatóságainál lehet benyújtani.
2) A 2535/2001 rendeletnek a III., IV. és XII. melléklettel együtt olvasott 25. és 32. cikke érvénytelen, amennyiben az új-zélandi vaj csökkentett vámtétel alá eső importengedélyeinek kiadása során hátrányos megkülönböztetéshez vezethet.
Aláírások
* Az eljárás nyelve: német.