JULIANE KOKOTT
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2005. június 16.1(1)
C‑138/03., C‑324/03. és C‑431/03. sz. egyesített ügyek
Olasz Köztársaság
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Strukturális alapok –Társfinanszírozás – Az 1260/1999/EK rendelet és az 1685/2000/EK rendelet – A nemzeti szervezetek által kifizetett előlegek támogathatósági feltételei az állami támogatási program keretében – A pénzösszegek az egyéni címzett által történő felhasználásának igazolása – Megsemmisítés iránti keresettel megtámadható jogi aktusok– Az eljáráshoz fűződő érdek –Okafogyottság”
I – Bevezetés
1. A jelen eljárás tárgya az Olasz Köztársaság három megsemmisítés iránti keresete az Európai Közösségek Bizottsága ellen a strukturális alapok területén. Ezek a keresetek lényegében annak tisztázására irányulnak, hogy a tagállamok azon kifizetései, amelyeket az EK 87. cikk értelmében az állami támogatási program keretében nyújtottak a támogatás érintett címzettjének (az úgynevezett egyéni címzettnek), milyen feltételekkel támogathatóak a közösségi strukturális alapokból.
2. Az Elsőfokú Bíróság előtt az Olasz Köztársaság által előterjesztett további megsemmisítés iránti keresetek vannak folyamatban, amelyek ugyanezt a kérdést érintik.(2) Ezen ügyek közül az Elsőfokú Bíróság eddig három ügy esetében függesztette fel az eljárást a jelen ügyben a Bíróság által történő határozathozatalig.(3)
II – Jogi háttér
3. A jelen eljárás jogi hátterét a strukturális alapokra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 1999. június 21‑i 1260/1999/EK tanácsi rendelet(4) (a továbbiakban: 1260/1999 rendelet vagy alaprendelet), valamint a strukturális alapok által társfinanszírozott tevékenységek kiadásainak támogathatósága tekintetében az 1260/1999/EK tanácsi rendelet alkalmazása részletes szabályainak megállapításáról szóló, 2000. július 28‑i 1685/2000/EK tanácsi rendelet(5) (a továbbiakban: 1685/2000 rendelet vagy végrehajtási rendelet) határozza meg.
A – Az alaprendelet
4. Az 1260/1999 rendelet „Kifizetések” címet viselő 32. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdése, valamint (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„(1) A Bizottság az alapokból történő hozzájárulás kifizetését a megfelelő költségvetési kötelezettségvállalásokkal összhangban teljesíti a 9. cikk o) pontjában meghatározott kifizető hatóságnak.
[…]
A kifizetés történhet előleg, időközi kifizetés vagy záró kifizetés formájában. Az időközi kifizetés és a záró kifizetés a ténylegesen kifizetett kiadásokhoz igazodik, amelyeknek meg kell felelniük a végső kedvezményezettek által teljesített, kiegyenlített számlákkal vagy azonos bizonyító erejű számviteli bizonylatokkal alátámasztott kifizetéseknek.
[…]”
(2) Az első kötelezettségvállaláskor a Bizottság előleget fizet a kifizető hatóságnak. Ez az előleg az alapokból a szóban forgó támogatáshoz való hozzájárulás 7%‑át teszi ki […]”
5. E rendelet 30. cikkének (3) bekezdése a következőket írja elő:
„(3) A támogatható kiadásokra a vonatkozó nemzeti szabályokat kell alkalmazni, kivéve ha szükség esetén a Bizottság, az 53. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban, közös szabályokat állapít meg a kiadások támogathatóságára vonatkozóan.”
6. Ugyanezen rendelet 9. cikkének meghatározásai szerint:
„j) intézkedés: olyan eszköz, amelynek segítségével egy prioritást többéves keretben megvalósítanak, és amely lehetővé teszi műveletek finanszírozását. Intézkedés a Szerződés 87. cikke szerinti bármely támogatási program, valamint minden olyan támogatás, amelyet a tagállamok által kijelölt szervek nyújtanak, továbbá a támogatási programok vagy előbb említett típusú támogatások bármely csoportja, és ezeknek bármely kombinációja, amelyek célja megegyezik;
k) művelet: olyan projekt vagy cselekvés, amelyet a támogatás végső kedvezményezettjei valósítanak meg;
l) végső kedvezményezett: olyan szervezet, illetve állami vagy magánvállalkozás, amely a műveletekre vonatkozó megbízásban megbízóként jár el. A Szerződés 87. cikke szerinti támogatási programok esetében és a tagállamok által kijelölt szervek által nyújtott támogatás esetében a végső kedvezményezett az a szerv, amely a támogatást odaítéli;
[…]
o) kifizető hatóság: a tagállam által kijelölt egy vagy több, országos, regionális vagy helyi hatóság vagy szerv, amelynek feladata a kifizetés iránti kérelmek készítése és benyújtása, valamint a Bizottságtól érkező kifizetések fogadása. A tagállam meghatározza a kifizető hatósággal való kapcsolattartására, illetve az e szerv és a Bizottság közötti kapcsolattartásra vonatkozó részletes szabályokat.”
7. Az 1260/1999 rendelet (43) preambulumbekezdése a következőket írja elő:
„a hatékony és eredményes pénzgazdálkodást azzal kell biztosítani, hogy a kiadásokat megfelelően indokolják és igazolják […]”
B – A végrehajtási rendelet
8. Az 1685/2000 rendelet alapja az 1260/1999 rendelet 30. cikkének (3) bekezdése. Az 1685/2000 rendelet (5) preambulumbekezdése szerint „bizonyos tevékenységek esetén […] a strukturális alapoknak a Közösség egészében történő egységes és megfelelő alkalmazása érdekében a Bizottság szükségesnek tartja a támogatható kiadásokra vonatkozó közös szabályok megalkotását”.
9. E támogathatósági szabályokat az 1685/2000 rendelet melléklete tartalmazza. Az „1. szabály: ténylegesen kifizetett kiadások” (a továbbiakban: az 1. támogathatósági szabály) eredeti változata többek között a következőképpen rendelkezik:
„1. A VÉGSŐ KEDVEZMÉNYEZETTEK KIFIZETÉSEI
1.1. A végső kedvezményezettek által teljesített, az 1260/1999/EK rendelet (a továbbiakban: »általános rendelet«) 32. cikkének (1) bekezdése értelmében vett kifizetéseket pénzben kell teljesíteni, az 1.4. pontban foglalt kivételekre is figyelemmel.
1.2. A Szerződés 87. cikke szerinti támogatási programok és a tagállamok által kijelölt testületek által nyújtott támogatás esetében a »végső kedvezményezettek kifizetései« a támogatást nyújtó szervezetek által az egyéni címzettnek nyújtott támogatások. A végső kedvezményezettek által kifizetett támogatást a támogatás feltételeire és céljaira tekintettel kell igazolni.
1.3. Az 1.2. pontban említettektől eltérő esetekben a »végső kedvezményezettek kifizetései« a programkiegészítő dokumentumban az általános rendelet 18. cikke (3) bekezdése b) pontjának megfelelően meghatározott és a sajátos tevékenységre adott megbízásért közvetlenül felelős testületek, vagy köz-, illetve magánvállalkozások által teljesített kifizetések
[…]
2. A KIADÁSOK IGAZOLÁSA
Általános szabályként a végső kedvezményezettek által teljesített fizetéseket az átvételt nyugtázó számlával [helyes fordítás: kiegyenlített számlákkal] kell igazolni. Ha erre nincs mód, akkor hasonló bizonyító erejű elszámolási okmánnyal [helyes fordítás: azonos bizonyító erejű számviteli bizonylattal] kell igazolni a kifizetést. …”
10. A legutóbb a 2004. március 10‑i 448/2004/EK bizottsági rendelet (a továbbiakban: 448/2004 rendelet) által visszamenőlegesen, 2000. augusztus 5‑i hatállyal módosított 1. támogathatósági szabály 2. pontja többek között a következőképpen rendelkezik:
„2. A KIADÁSOK IGAZOLÁSA
2.1. Általános szabályként a végső kedvezményezettek által teljesített időközi kifizetéseket és zárókifizetéseket kifizetett számlával kell igazolni. Ha erre nincs mód, hasonló bizonyító erejű számviteli dokumentummal kell igazolni a kifizetést. […]”(6)
A 448/2004 rendelet ezen kívül a támogathatósági szabályoknak a jelen ügyben releváns rendelkezéseit nem módosította lényegesen(7).
III – A tényállás és a Bíróság előtti eljárás
A – Háttér
11. 2001. szeptember 7‑én a Bizottság feljegyzést adott ki a tagállamok részére, beleértve az Olasz Köztársaságot is(8), a 1260/1999 rendelet 32. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdésére vonatkozóan (a továbbiakban: 2001‑es értelmező feljegyzés), amelyben az ott szereplő „ténylegesen kifizetett kiadások” és „a végső kedvezményezettek által teljesített kifizetések” értelmezésére vonatkozóan állást foglal.
12. Amennyiben a jelen ügyre nézve releváns, a 2001‑es értelmező feljegyzésnek az a lényege, hogy a Bizottság szervezeti egységeinek álláspontja szerint a nemzeti támogatási program keretében a támogatást biztosító nemzeti szervezet (más néven a végső kedvezményezett(9)) által a támogatás címzettje (más néven egyéni címzett(10)) részére esetlegesen fizetett előlegek alapvetően nem támogathatóak, azaz a Bizottság szervezeti egységeinek álláspontja szerint e kiadásokra nem nyújtható hozzájárulás a strukturális alapokból. E kifizetések támogathatóságát az értelmező feljegyzés csak abban az esetben ismeri el, ha igazolható, hogy az egyéni címzett ténylegesen kifizetett kiadásokra fordította az előlegeket. Ehhez a kiegyenlített számlát, vagy ha erre nincs mód, azonos bizonyító erejű számviteli bizonylatot kell benyújtani.
13. Hosszas és részletes levélváltást követően azonban a Bizottság késznek mutatkozott arra, hogy a végrehajtási rendelet módosításával e kifizetéseknek az – álláspontja szerint fenn nem álló – támogathatóságát a jövőre nézve bevezesse. E célból 2002 végén az 1685/2000 rendelet mellékletében foglalt támogathatósági szabályok, többek között az 1. támogathatósági szabály 1.2. és 2. pontjának módosítására vonatkozó javaslatot(11) terjesztett a tagállamok képviselői elé, többek között a Régiófejlesztési és Szerkezetváltási Bizottságban(12). A javaslat azonban nem kapta meg a Régiófejlesztési és Szerkezetváltási Bizottságnak az intézkedéshez szükséges egyetértését, ezért 2003. február 19‑én, e bizottság 73. ülésén a Bizottság bejelentette, hogy feladta az említett módosításra vonatkozó szándékát, és nem tesz több lépést ezen irányba.
14. A 2003. május 14‑i 26777. sz. levelével(13) a regionális politikáért felelős biztos, Michel Barnier tájékoztatta az olasz gazdasági és pénzügyi minisztert, Giulio Tremontit ezen eredményről. A biztos hozzátette, hogy a Bizottság fenntartja az eredeti álláspontját arra vonatkozóan, hogy a kérdéses előlegek nem támogathatóak. Tekintettel azonban az esetlegesen keletkezett jogos bizalomra, a Bizottság elhatározta, hogy támogathatónak ismer el minden olyan előleget, amelyet 2003. február 19‑ig, azaz a Régiófejlesztési és Szerkezetváltási Bizottságban folytatott tanácskozás lezárultáig véglegesen engedélyeztek, vagy amelyet az említett időpontig lefolytatott pályázati eljárás keretében engedélyeztek.
15. A 2003. július 29‑én kelt 26777. sz. további levélben helyreigazítottak egy, a 2003. május 14‑i 26777. sz. levélben található fordítási hibát. A két levél között azon félmondat tekintetében volt különbség, amely a tagállamok által 2003. február 19‑ig nyújtott előlegek támogathatóságának feltételeire vonatkozott: míg az eredeti változatban „procedura di gara conclusasi entro la stessa data”(14) szerepelt, az új levél szövege a „procedura di gara, laddove il relativo bando sia stato chiuso entro la stessa data”(15) fordulatot tartalmazta. A Bizottság kísérőlevelében hangsúlyozta, hogy az új levél 2003. május 14‑re visszamenőlegesen az eredeti levél helyébe lép(16).
B – A C‑324/03. sz. ügy és a C‑431/03. sz. ügy
16. A C‑324/03. sz. ügyben és a C‑431/03. sz. ügyben az Olasz Köztársaság Barnier biztos két utóbb említett levelét kifogásolja.
17. A C‑324/03. sz. ügyben 2003. július 25‑én benyújtott keresetével az Olasz Köztársaság Barnier biztos 26777. sz. levelét(17) kifogásolja, és annak megsemmisítését kéri, amennyiben e levél a tagállamok által 2003. február 19‑ét követően állami támogatás keretében kifizetett előlegek támogathatóságát megtagadja.
18. A C‑431/03. sz. ügyben 2003. október 9‑én benyújtott keresetével az Olasz Köztársaság Barnier biztos 26777bis sz. levelét(18) kifogásolja, és annak megsemmisítését kérelmezi, amennyiben e levél a tagállamok által 2003. február 19‑ét követően állami támogatás keretében kifizetett előlegek támogathatóságát megtagadja.
19. Az Olasz Köztársaság továbbá mindkét ügyben kérelmezi az e levelek alapját képező vagy azokkal összefüggő valamennyi jogi aktus megsemmisítését, és a Bizottság az eljáráshoz kapcsolódó költségek viselésére való kötelezését.
20. A Bizottság a maga részéről mindkét ügyben kérelmezi a kereset elutasítását, mint elfogadhatatlant, illetve másodlagosan, mint megalapozatlant, valamint a felperes kötelezését az eljáráshoz kapcsolódó költségek viselésére.
C – A C‑138/03. sz. ügy
21. Míg a C‑324/03. és a C‑431/03. sz. ügyben a felek közötti jogvita tárgya mindenfajta konkrét kifizetés iránti kérelemtől elvonatkoztatva a nemzeti előlegek támogathatósága, a C‑138/03. sz. ügy az olasz hatóságok konkrét kifizetés iránti kérelmére vonatkozik.
22. Az olasz hatóságok az olasz gazdasági és pénzügyi minisztérium 2002. december 23‑án kelt 38413 levelével a Bizottságnál időközi kifizetést kérelmeztek a strukturális alapokból a „Ricerca Scientifica, Sviluppo Tecnologico, Alta Formazione”(19) elnevezésű működési program keretében. Ez a kérelem többek közt az olasz hatóságok által egyéni címzettek számára az állami támogatási program keretében teljesített kifizetésekre vonatkozó támogatásra irányult.
23. A 100629. sz. levelével a Bizottság 2003. január 20‑án közölte az olasz hatóságokkal(20), hogy az állami támogatási program keretében kifizetett előlegek támogathatóságának kérdése még nem oldódott meg véglegesen. A Regionális Politikai Főigazgatóság azonban elhatározta, hogy a megfelelő összegeket a kifizetés iránti kérelmekből levonja. Ennek megfelelően az olasz hatóságokat felkérték az előlegeik számszerűsítésére, és a kifizetés iránti kérelmeik elbírálását a további fejleményekig felfüggesztették.
24. Ezt követően a Bizottság a 2003. március 3‑i 102627. sz. levéllel(21) értesítette az olasz hatóságokat, hogy a 3 163 570,18 euró összegű előlegkifizetéseiket nem ismerik el támogathatónak, és ezért azok levonásra kerülnek.
25. Az Olasz Köztársaságnak a C‑138/03. sz. ügyben 2003. március 27‑én benyújtott keresete az említett 100629. sz. és 102627. sz. leveleket kifogásolja. Az Olasz Köztársaság kéri mindkét levél, valamint valamennyi, az e levelek alapját képező vagy azokkal összefüggő jogi aktus megsemmisítését, továbbá a Bizottság az eljáráshoz kapcsolódó költségek viselésére való kötelezését.
26. E kereset benyújtását követően azonban a Bizottság 2003. május 23‑án közölte az olasz hatóságokkal(22), hogy elrendelte a vitatott összegek kifizetését, és hogy a támogathatóság elismerésének megtagadására vonatkozó, a 100629. sz. és 102627. sz. levelekben foglalt határozatát „megsemmisítette”. Indokolásul a Bizottság Barnier biztos időközben küldött 2003. május 14‑i 26777. sz. levelére(23) hivatkozott, mely szerint a 2003. február 19‑ig kifizetett előlegek számára biztosítják a bizalomvédelmet.
27. A Bizottság ezt követően 2003. június 5‑én valóban teljesítette a 3 163 570,18 euró összegű megfelelő kifizetést.
28. E háttér alapján a Bizottság kérelmezi a C‑138/03. sz. ügynek a törlését a Bíróság nyilvántartásából.
D – A Bíróság előtti eljárás
29. A Bíróság elnöke 2004. január 26‑i végzésével egyesítette a C-138/03., C‑324/03. és C‑431/03. sz. ügyeket az esetleges szóbeli eljárás és az ítélethozatal céljából.
30. Az egyesített tárgyalásra 2005. április 21‑én került sor. E tárgyalás során a felekkel az a kérdés is megvitatásra került, hogy a C‑138/03. sz. ügy okafogyottá vált‑e (az eljárási szabályzat 91. cikkének 3. §‑a a 92. cikk 2. §‑ával összefüggésben értelmezve).
IV – Értékelés
A – A C‑138/03. sz. ügy
31. A C‑138/03. sz. ügyben a Bizottság kizárólag az ügynek a Bíróság nyilvántartásából való törlését „kérelmezte”.
32. Valamely ügynek a törlése önmagában nem kérelmezhető. Ennek a Bíróság elnöke által történő elrendelése csupán a jogvita tárgyára vonatkozó, eljáráson kívüli egyezségnek (az eljárási szabályzat 77. cikke), vagy a keresettől való elállásnak (az eljárási szabályzat 78. cikke) eljárástechnikai következménye.
33. A jelen ügyben azonban a felek nem nyújtottak be olyan nyilatkozatot, amely szerint az eljáráson kívüli egyezségre jutottak, és a keresettől való elállás sem áll fenn. Ellenkezőleg, az Olasz Köztársaság fenntartja a keresetét és kereseti kérelmeit. Következésképpen az ügy törlésének feltételei nem állnak fenn.
34. A Bizottság kérelmének értelme és célja alapján történő értelmezése esetén a kérelmet úgy lehet értelmezni, mint a Bíróság felé tett javaslatot arra vonatkozóan, hogy az eljárási szabályzat 92. cikkének 2. §‑a értelmében állapítsa meg, hogy az ügy okafogyottá vált. A Bizottság írásbeli és szóbeli érveiből különösen az tűnik ki, hogy álláspontja szerint a felek közötti vita okafogyottá vált.
35. 2003. május 23‑án a Bizottság valóban értesítette az olasz hatóságokat, hogy elrendelte a vitás összeg kifizetését, és hogy a 100629. sz. és 102627. sz. levelekben foglalt határozatát a támogathatóság elismerésének megtagadására vonatkozóan „megsemmisíti”; a vitás összeg ezt követően kifizetésre került. Ezzel teljesült az eljárási szabályzat 92. cikkének 2. §‑ában az okafogyottság megállapításához előírt valamennyi feltétel.
36. A Bizottság ellenkérelmére adott válaszában, valamint a tárgyalás során azonban az Olasz Köztársaság hangsúlyozta, hogy a felmerült jogi kérdések átfogó és végleges tisztázása szükséges, hogy a jövőben a Bizottság ne hozhasson a jelen ügyben megtámadotthoz hasonló határozatot, azaz olyan határozatot, amely megtagadja a nemzeti támogatási programok keretében teljesített kifizetéseknek a strukturális alapokból történő társfinanszírozását(24). Az Olasz Köztársaság az e kifizetések támogathatóságára vonatkozó további jogi bizonytalanságra hivatkozott.(25)
37. Ennek megfelelően az Olasz kormány érvelése szerint a kérdéses összeg kifizetése ellenére továbbra is érdeke fűződik az eljáráshoz, különösen mivel fennáll a veszélye annak, hogy a jövőben hasonló ügyben benyújtott kérelmei tárgyában ismét ilyen határozatot hoznak.
38. Ezzel kapcsolatban először is meg kell állapítani, hogy az Olasz Köztársaság érvei az eljáráshoz fűződő érdekének további fennállására vonatkozóan nem késedelmesek. Az eljárási szabályzat 42. cikkének 2. §‑ából ugyanis az következik, hogy az eljárás során is felhozható új jogalap, ha az olyan jogi vagy ténybeli helyzetből származik, amely az eljárás során merült fel. Ezek a feltételek a jelen ügyben teljesülnek. Az Olasz Köztársaság keresetét már 2003. március 27‑én benyújtotta. Csupán ezt követően, 2003. május 23‑án módosította a Bizottság az álláspontját a 106837. sz. levéllel, és 2003. július 5‑én került végül kifizetésre a vitatott összeg. A ténybeli helyzetben ezáltal bekövetkezett változás tehát a keresetindítás után merült fel, és azt csupán Olasz Köztársaság válaszbeadványában vehették figyelembe.
39. A közösségi bíróságok valóban több alkalommal elismerték, hogy amennyiben a jogi aktus eredeti célja megszűnt, de a jogi aktust nem helyezték formálisan hatályon kívül, továbbra is fennállhat a megsemmisítéshez fűződő érdek. Így például az összefonódás által érintett felek akkor is indíthatnak vagy fenntarthatnak a tiltó bizottsági határozat megsemmisítése iránti keresetet, ha a tilalom miatt elálltak a bejelentett összefonódási szándékuktól. Az ilyen és hasonló esetekben a felperes eljáráshoz fűződő érdeke származhat az (állítólagosan) jogellenes magatartás a közösségi szerv általi megismétlésének kockázatából.(26) Emellett a megsemmisítés iránti kereset a későbbikártérítés iránti kereset alapját is képezheti.(27) Az ítélkezési gyakorlat továbbá hangsúlyozza a jogközösségben a közösségi intézmények jogi aktusai bírósági felülvizsgálhatóságának követelményét.(28)
40. A jelen ügyben azonban fennáll egy különlegesség: a Bizottság nemcsak kifizette a vitatott összeget. Ezen túlmenően 2003. május 23‑i 106837. sz. levelével maga helyezte hatályon kívül a megtámadott határozatot („megsemmisítette” azt). Így – ellentétben a korábban említett, például az összefonódások ellenőrzése területével kapcsolatos példákkal ‑ a vitatott jogi aktusok már nem léteznek. Ezért már nincs olyan jogi aktus, amely a megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezhetné.
41. Az Olasz Köztársaság ugyanakkor már elérte a megsemmisítés iránti keresettel elérni kívánt célt, nevezetesen az általa megtámadott jogi aktusok megsemmisítését. Ennél kiterjedtebb bírói jogvédelmet a Bíróság az EK 230. cikk szerinti eljárásban nem nyújthat. Különösen nem válaszolhatja meg az ilyen eljárásban a felvetett jogi kérdéseket a felülvizsgálandó jogi aktustól függetlenül. Ha így tenne, akkor elvont jogi problémára vonatkozóan adna jogi véleményt, és az EK‑Szerződésben létrehozott, kimerítően felsorolt jogorvoslatokon alapuló bírói jogvédelmi rendszer alapján a Bíróság erre nem rendelkezik határkörrel. Az Olasz Köztársaság megsemmisítés iránti kereset útján az annak alapját képező jogi kérdésekre csak akkor kaphat választ, ha a Bizottság a jövőben (részben) ismét elutasítja az Olasz Köztársaság megtérítés iránti kérelmét.(29)
42. E tényállás alapján arra következtetek, hogy az Olasz Köztársaságnak a jelen ügyben már nem fűződik érdeke a megsemmisítés iránti kereset alapján folytatott eljáráshoz. Mivel a Bizottság kifejezetten hatályon kívül helyezte („megsemmisítette”) a megtámadott levelet, a C‑138/03. sz. ügyben a kereset tárgytalanná vált, ezért az eljárási szabályzat 92. cikkének 2. §‑a értelmében megállapítható a kereset okafogyottá válása.(30)
B – A C‑324/03. sz. és a C‑431/03. sz. ügy
1. A keresetek elfogadhatósága
43. A C‑324/03. sz. és C‑431/03. sz. ügyek tekintetében a Bizottság a keresetek elfogadhatatlanságára hivatkozik.
a) A C‑324/03. sz. ügy
44. A C‑324/03. sz. üggyel kapcsolatban a Bizottságnak az az álláspontja, hogy Barnier biztos 2003. május 14‑i 26777. sz. levele nem képez megtámadható jogi aktust két okból: egyrészt a levél csupán véleménynyilvánítás volt, másrészt csak a 2001‑es értelmező megjegyzés tartalmát erősítette meg(31).
45. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében minden olyan intézkedés, amely kötelező joghatást vált ki, és amely a felperesek érdekeit jogi helyzetük megváltoztatásával befolyásolja, megtámadható az EK 230. cikk szerinti megsemmisítés iránti keresettel.(32) Hogy az adott intézkedés az EK 230. cikkének első bekezdése értelmében megtámadható jogi aktust képez‑e, a tartalmától függ – az intézkedés formája e tekintetben nem lényeges.(33)
46. Barnier biztos megtámadott levelének tartalma két részre osztható: az első részben a Bizottság azt közli, hogy a Régiófejlesztési és Szerkezetváltási Bizottsággal folytatott tárgyalások eredménytelenségét követően is fenntartja a korábbi jogi álláspontját, nevezetesen, hogy a strukturális alapokból elvben nem nyújtható támogatás az állami támogatási program keretében a nemzeti hatóságok által biztosított előlegekre. A levél második része a már említett kivételt tartalmazza, nevezetesen, hogy a bizalomvédelem érdekében a 2003. február 19‑ig kifizetett előlegek támogathatóságát el fogják ismerni.
47. Az Olasz Köztársaság keresete nem a 2003. február 19‑ig teljesített kifizetések fent említett elismerésére vonatkozik. A kereset nem is e konkrét időpont megválasztását vitatja. A kereset lényegében arra irányul, hogy az említett levél semmisségét annyiban állapítsák meg, amennyiben az az általános esetben, azaz a határidőre vonatkozó szabályozáson kívül továbbra is megtagadja a nemzeti szervezetek kifizetéseinek támogathatóságát(34). Ennek megfelelően tehát a kereset nem az újonnan bevezetett, a felperes számára kedvező kivételt támadja, hanem a Bizottság újonnan megerősített általános jogi álláspontját, mely a felperes számára kedvezőtlen, nevezetesen, hogy a nemzeti szervezetek előlegei elvben nem támogathatók – és így 2003. február 19. után sem. Tehát az Olasz Köztársaság Barnier biztos levelének nem a második részét, hanem az első részét támadja.
48. Az ilyen tárgyú kereset azonban elfogadhatatlan, mivel nem az EK 230. cikk első bekezdése értelmében megtámadható jogi aktus ellen irányul.
49. Ennek oka az, hogy Barnier biztos levelének első része (a megtámadott rész) valójában csupán megismétli a meglévő rendelkezéseknek(35) a Bizottság általi, nyilvánvalóan vitatott értelmezését; a vitás kérdés elvben végső soron a „ténylegesen kifizetett kiadások” és „a végső kedvezményezettek által teljesített kifizetések” meghatározatlan kifejezések értelmezése, csakúgy mint a 2001‑es értelmező feljegyzés esetében. Az említett levél megerősíti a Bizottság azon álláspontját, hogy a nemzeti szervezetek által az állami támogatási program keretében biztosított előlegek elvben nem kerülhetnek társfinanszírozásra a strukturális alapokból, kivéve ha igazolják az előlegeknek az egyéni címzett által történő felhasználását.
50. A meglévő rendelkezések értelmezésére vonatkozó e nyilatkozatok csupán véleménykifejezések, amelyeknem bírnak határozati jelleggel.(36) E nyilatkozatok nem keletkeztetnek olyan kötelező joghatást, amely az Olasz Köztársaság érdekeire jogi helyzete megváltoztatása folytán hatással lenne, és nem is erre irányultak. A levélnek nem az a célja, hogy a felperest megfossza meglévő jogaitól – például a strukturális alapokból való támogatás iránti igénytől –, valamint az sem, hogy az ilyen jogok gyakorlását további feltételek megállapításával megnehezítse.(37) A levél sokkal inkább abból a feltételezésből indul ki, hogy ilyen jogok, illetve ilyen igény soha nem jött létre.
51. A 2003. február 19‑i határidő bevezetése sem eredményezi semmiképpen, hogy egy kötelező erővel nem rendelkező véleménynyilvánítás kötelező joghatást kiváltó határozatnak minősüljön. Igaz ugyan, hogy a felperes jogi helyzete a határidő folytán a 2003. február 19‑ig tartó időszakra vonatkozóan kétségtelenül kedvezőbbé válik, mivel ezen időszak tekintetében az újonnan bevezetett kivétel kerül alkalmazásra.(38) A jelen ügyben releváns 2003. február 19‑ét követő időszak tekintetében azonban a felperes jogi helyzete változatlan marad: az erre az időszakra vonatkozó előlegeket a Bizottság már korábban sem tartotta elvben támogathatónak, és továbbra sem tartja annak. Ezen a levélben bevezetett határidő sem változtat.
52. A megtámadott levélben a Bizottság csupán (ismételten) közli, hogy a jövőben milyen módon kívánja jogkörét gyakorolni(39), azaz hogyan kíván határozni a jövőbeni kifizetés iránti kérelmek tekintetében. Csak e közlésnek a tagállamok kifizetés iránti kérelmeire vonatkozó konkrét határozatok útján történő megvalósítása keletkeztet kötelező joghatást a fenti kérelmek tekintetében.(40)
53. Igaz, hogy az ilyen közlés adott esetben az igazgatás saját közléséhez való kötöttségéhez és igazgatási gyakorlat létrejöttéhez vezethet.(41) Azonban az igazgatási gyakorlat is csak konkrét alkalmazásakor vethető alá bírósági felülvizsgálatnak, az egyedi határozattól függetlenül, absztrakt módon nem képezheti a megsemmisítés iránti kereset tárgyát.(42)
54. Annak feltételezése esetén, hogy Barnier biztos levele nem csupán véleménynyilvánítás és közlés a Bizottság részéről, hanem jogilag kötelező határozat arra vonatkozóan, hogy a 2003. február 19‑ét követően fizetett előlegek már nem ismerhetők el támogathatónak, a levél e része még e feltételezés mellett sem szükségszerűen megtámadható. Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében ugyanis az olyan határozat megsemmisítése iránti kereset, mellyel csupán egy korábbi, az előírt határidőben meg nem támadott határozatot erősítenek meg, elfogadhatatlan(43). Valamely határozat akkor minősül a korábbi határozat puszta megerősítésének, ha a megtámadott jogi aktus nem tartalmaz új elemeket a korábbi intézkedéshez képest, és az elfogadását a korábbi határozat címzettjének helyzetére vonatkozóan újbóli vizsgálat sem előzte meg(44).
55. A jelen ügyben ez a helyzet áll fenn: a Bizottságnak a levél első, megtámadott részében foglalt nyilatkozata, mely szerint az állami támogatási program keretében nyújtott előlegek elvben nem támogathatóak, nem új. Ez a nyilatkozat már a 2001‑es értelmező feljegyzésben is megtalálható, amelyet többek között a felperes részére is továbbítottak,(45) és ezenfelül a 2003. január 20‑i 100629. sz. levélben is(46). Amennyiben az itt képviselt állásponttal ellenkezően e nyilatkozatot határozatnak kellene tekinteni, a megtámadható jogi aktus következésképpen a 2001‑es értelmező feljegyzés volt, és nem Barnier biztosnak jelen ügyben megtámadott levele, amely pusztán megismétli és megerősíti a korábbi nyilatkozatot.
56. Igaz ugyan, hogy Barnier biztos levelének második része a határidővel kapcsolatos kivétellel vitathatatlanul új elemet tartalmaz. E tekintetben azonban a már létező esetekre, azaz a 2003. február 19‑ig a tagállamok által nyújtott kifizetésekre vonatkozó, szűken behatárolt különös szabályról van szó. A 2003. február 19‑ét követő kifizetések támogathatósága a jelen ügyben egyedül vitás kérdésének értékelésére vonatkozóan e részben nincs „új elem”. A tagállamok jogi helyzete az általuk e határidőt követően nyújtott kifizetések tekintetében nem lett sem előnyösebb, sem hátrányosabb, hanem változatlan maradt.
57. Nincs alapja annak sem, hogy a megtámadott levél elküldése előtt a jogi helyzetet felülvizsgálták, és a Bizottság újra mérlegelte korábbi álláspontját. Ellenkezőleg, a Bizottság a 2001‑es értelmező feljegyzés elküldése óta végig fenntartotta jogi álláspontját, mely szerint a hatályos jog értelmében a nemzeti szervezetek állami támogatási szabályok keretében nyújtott előlegei elvben nem támogathatók. Igaz ugyan, hogy a Bizottság időközben – eredménytelenül – megpróbálta elérni a fennálló jogi helyzet módosítását a jövőre vonatkozóan(47); úgy tűnik azonban, hogy ennek során a Bizottság semmilyen időpontban nem tette kérdésessé a fennálló jogi helyzet értelmezésére vonatkozó saját álláspontját.
58. Maga Barnier biztos megtámadott levele sem vezet semmi esetre sem ahhoz a következtetéshez, hogy a Bizottság a korábbi álláspontját általánosságban kérdésessé teszi. A levél második része csupán bevezeti a fennálló esetekre, azaz a 2003. február 19‑ig teljesített kifizetésekre vonatkozó, szűken behatárolt kivételt. Ettől eltekintve azonban, ahogy a levél első részéből kitűnik, a Bizottság korábbi jogi álláspontja kifejezetten megerősítésre kerül.
59. Ennek megfelelően még akkor is, ha a fenti állásponttól eltérően Barnier biztos levele első, megtámadott részének kötelező joghatást kellene tulajdonítani, e levél mindenképpen megerősíti a 2001‑es értelmező feljegyzés tartalmát. Ebből következően a levél e része nem támadható meg.
60. Az Olasz Köztársaság által hivatkozott ítélkezési gyakorlat sem vezet más eredményre.
61. Ami a Herpels‑ítéletet(48) illeti, először is igaz, hogy ez az ügy a jelen üggyel bizonyos párhuzamot mutat annyiban, hogy a jelen ügyben is, csakúgy mint a Herpels‑ügyben, méltányossági okokból kivételt állapítottak meg: az említett ügyben a Bizottság a felperes tisztviselő számára „ad personam” a fizetésén felül kiegyenlítő juttatást biztosított ugyanúgy, ahogy a jelen ügyben kivételt biztosított a jogos bizalom védelme érdekében a strukturális alapokból fizetendő támogatásokra vonatkozóan. A két ügy közötti különbségek azonban jelentősebbek: először is a Herpels‑ügyben a Bíróság megállapította, hogy a tényállás felülvizsgálatára került sor, mégpedig több fázisban, amelyet számos, a felperes számára egymás után küldött, eltérő tartalmú levél tükröz. A jelen ügyben ezzel szemben, amint az már kifejtésre került, nincs alapja annak, hogy a Bizottság a fennálló jogi helyzet értelmezésére vonatkozó álláspontját bármely időpontban alapvetően felülvizsgálta. A Bizottság változatlanul ugyanazt az álláspontot képviselte hosszabb időn keresztül és hosszú levelezés során, és végül Barnier biztosnak a jelen ügyben megtámadott levelében is megismételte. Másrészt a Herpels‑ügyben az új „ad personam” kiegyenlítő juttatást teljes egészében a korábbi kiküldetési juttatás helyett biztosították, így a kiküldetési juttatás visszavonása szoros kapcsolatban állt a kiegyenlítő juttatás biztosításával, mint ugyanazon érme két oldala. A jelen ügy ettől különböző: amint fent kifejtésre került, a megtámadott levél következtében általánosságban semmilyen módon nem lépett új álláspont a Bizottság korábbi álláspontja helyébe, hanem csupán szűken behatárolt kivétel került bevezetésre a fennálló esetekre vonatkozóan; a jövőre nézve a Bizottság megmaradt korábbi álláspontja mellett, mely szerint az előlegek elvben nem támogathatóak.
62. Ugyanígy kevéssé szól Barnier biztos levelének megtámadhatósága mellett az a négy Franciaország kontra Bizottság(49) ítélet, amelyekre az Olasz Köztársaság hivatkozott. Attól eltekintve ugyanis, hogy ezek az ítéletek szerencsétlen módon kombinálják az elfogadhatóságra és a megalapozottságra vonatkozó vizsgálatot, az ítéletek alapját képező ügyek érdemben is jelentős mértékben eltérnek a jelen ügytől. Tesauro főtanácsos szavaival élve ezek az ügyek olyan jogi aktusokat érintettek, amelyek „a címzettekre gyakorolt kötelező erő szándékát félreérthetetlenül kifejezik”(50), például a nemzeti hatóságokra vonatkozóan konkrét kötelezettségeket és határidőket előíró magatartási kódex formájában. Ezzel szemben a jelen, C‑324/03. sz. ügyben Barnier biztos megtámadott levele nyilvánvalóan eleve a Bizottság azon feltételezését foglalta magában, hogy a vitatott kifizetések a strukturális alapokból soha nem voltak támogathatóak. Ennek megfelelően ez a levél, ahogy már korábban kifejtésre került, semmiképpen nem irányult arra, hogy ezeket a jogokat visszavonja, vagy az ilyen jogok gyakorlását további feltételek megállapításával megnehezítse; a levél az Olasz Köztársaság jogi helyzetét semmilyen módon nem változtatta meg(51).
63. Következésképpen egyetértek a Bizottság azon álláspontjával, hogy a C‑324/03. sz. ügyben a kereset elfogadhatatlan.
b) A C‑431/03. sz. ügy
64. A C‑431/03. sz. ügyben a Bizottság azzal érvel, hogy a kereset perfüggőség miatt elfogadhatatlan, mivel az Olasz Köztársaság C‑324/03. sz. ügyben benyújtott keresetének a tárgya ugyanez. A Bizottság tehát megismétli a C‑324/03. sz. ügyben felhozott elfogadhatatlansági kifogásait.
65. Barnier biztos kísérőleveléből kitűnik, hogy 2003. július 29‑i 26777/a. sz. levelének értelme és célja kizárólag a korábbi, 2003. május 14‑i 26777. sz. levelében található fordítási hiba helyreigazítása.
66. Ez a szándék önmagában még nem zárja ki, hogy az új levél megtámadható jogi aktus legyen, azaz kötelező joghatást kiváltó határozat jellegű jogi aktus. Mindenképpen elképzelhető ugyanis, hogy a fordítási hiba helyreigazításának leple alatt a korábbi határozat jellegű jogi aktusnak az eredetitől teljes mértékben eltérő tartalmat adnak. Ilyen esetben az érintett számára lehetőséget kell biztosítani a jogvédelemre a határozat új tartalma tekintetében. Ez még inkább érvényes, ha – ahogyan a jelen ügyben – a levél egyik meghatározó részéről van szó, mellyel a 2003. február 19‑ig teljesített kifizetésekre vonatkozó kivételt részletezik.
67. A jelen ügyben azonban nem szükséges dönteni arról, hogy a kérdéses bekezdés szövegének helyreigazítása megtámadható‑e. Ennek az az oka, hogy – ahogy a C‑324/03. sz. ügyben – a levél e része egyáltalán nem tárgya az Olasz Köztársaság keresetének a C‑431/03. sz. ügyben sem. A keresetek, amelyek e tekintetben azonos módon kerültek megfogalmazásra, nem az újonnan bevezetett kivételre irányulnak, amely mindenképpen kedvező az Olasz Köztársaság számára, és nem is annak konkrét megfogalmazására, hanem a Bizottságnak az újonnan megerősített, az Olasz Köztársaság számára kedvezőtlen általános jogi álláspontjára, mely szerint a nemzeti szervezetek által nyújtott előlegek elvben nem támogathatóak. Ennek megfelelően a C‑431/03. sz. ügyben a kifogás kizárólag a 26777/a. sz. levélnek az eredeti 26777. sz. levéllel azonos részére irányul, amely változatlan maradt.
68. Következésképpen a C‑324/03. sz. ügy tekintetében fent kifejtettek(52) értelemszerűen vonatkoznak a C‑431/03. sz. ügyre. Az Olasz Köztársaság keresete elfogadhatatlan, mivel nem kötelező joghatást kiváltó határozat a tárgya, hanem csupán a Bizottság véleménye vagy közlése, amelyek közül egyik sem minősül az EK 230. cikk (1) bekezdése szerinti eljárásban megtámadható jogi aktusnak. Ezenfelül még Barnier biztos levele kötelező joghatásának feltételezése esetén is csupán a 2001‑es értelmező feljegyzés (további) megerősítéséről van szó, amely önmagában, mint csupán ismétlő rendelkezés, nem megtámadható.
69. Ahogy a Bizottság ezenfelül helyesen rámutatott, a kereset ezenfelül perfüggőség miatt is elfogadhatatlan. A Bíróság több alkalommal megállapította, hogy egy későbbi kereset elfogadhatatlan, ha ugyanazokat a feleket érinti, ugyanazokat a jogalapokat tartalmazza, és ugyanazon jogi aktus megsemmisítésére irányul, mint egy már függőben lévő korábbi kereset.(53)
70. A jelen ügyben fennálló helyzet a következő: az Olasz Köztársaság C‑324/03. sz. és C‑431/03. sz. ügyekben benyújtott keresetei ugyanazokat a feleket érintik, ugyanazon jogalapokat tartalmazzák (amelyek lényegében még azonos módon is kerülnek megfogalmazásra)(54), és Barnier biztos levele ugyanazon módosítatlan részének megsemmisítésére irányulnak. Ezért az a körülmény, hogy a C‑324/03. sz. ügyben a kérdést már jogvita tárgyává tették, akadályát képezi a C‑431/03. sz. ügyben benyújtott kereset elfogadhatóságának.
71. Következésképpen egyetértek a Bizottság azon álláspontjával, hogy a C‑431/03. sz. ügyben a kereset elfogadhatatlan.
2. A keresetek megalapozottsága
72. Mindkét ügyben (a C‑324/03. sz. ügyben és a C‑431/03. sz. ügyben) mindenekelőtt az 1260/1999 rendelet 32. cikkének, valamint az 1. támogathatósági szabály 1. és 2. pontjának megsértésére hivatkoznak(55). A felek közötti vita tárgya az, hogy a közösségi strukturális alapokból a nemzeti szervezetek által fizetett előlegekre is nyújtható‑e támogatás, illetve amennyiben igen, milyen feltételek mellett. Pontosabban arról a kérdésről van szó, hogy a Bizottság a tagállamok által kérelmezett időközi kifizetéseket vagy záró kifizetéseket (az 1260/1999 rendelet 32. cikke (1) bekezdése harmadik albekezdésének második mondata) függővé teheti‑e a nemzeti előlegek felhasználásának igazolásától. Az Olasz Köztársaság álláspontja szerint ez a követelmény ellentétes az alaprendelettel és a végrehajtási rendelet említett rendelkezéseivel.
73. A két keresettel kapcsolatban megállapított elfogadhatatlanságra tekintettel e probléma tekintetében csupán másodlagosan foglalok állást a következőkben. Rögtön leszögezem, hogy a Bizottság érvelését meggyőzőbbnek tartom, mint az Olasz Köztársaság érvelését.
74. Igaz, hogy az 1260/1999 rendelet 32. cikke (1) bekezdése harmadik albekezdése második mondatának szövege szerint elvben nem zárható ki semmiképpen, hogy a strukturális alapokból a végső kedvezményezettek(56) által az egyéni címzetteknek nyújtott előlegek is támogathatóak. E rendelkezés második mondata szerint ugyanis elegendő, hogy a tagállamok a támogatás útján kifizetett kiadásokat a Bizottsággal közöljék, és hogy e kiadások megfeleljenek a végső kedvezményezettek által teljesített kifizetéseknek. A „kifizetések” és a „kiadások” kifejezések tágan értelmezhetők. A közösségi jogalkotás például a „kifizetések” kifejezést általános kifejezésként értelmezi, amely magában foglalja az előlegeket is.(57)
75. Ahogy azonban az 1260/1999 rendelet 32. cikke (1) bekezdése harmadik albekezdésének második mondatából is következik, a Bizottság időközi vagy záró kifizetései keretében csupán a nemzeti szervezetek ténylegesen kifizetett kiadásai támogathatók, és csak akkor, ha e kiadásokat a kiegyenlített számlával vagy hasonló bizonyító erejű elszámolási okmánnyal igazolják. Az 1. támogathatósági szabály 2. pontja ezt az előírást tovább pontosítja. Ennek alapján fő szabály szerint a kiegyenlített számlákat kell benyújtani; amennyiben ez nem lehetséges, akkor alkalmazhatók a hasonló bizonyító erejű elszámolási okmányok.
76. A leírt szabály a költségek megtérítésének elvén alapul(58). A közösségi strukturális alapokból elvben csupán a nemzeti szervezetek olyan kiadásai támogathatók, amelyekre vonatkozóan a felhasználás igazolása rendelkezésre áll. Nem elegendő tehát, hogy a nemzeti szervezet (a végső kedvezményezett) teljesítette a kifizetéseket, hanem azt is tudni kell igazolni, hogy az így nyújtott támogatásokat konkrétan mire használták fel.
77. A költségek megtérítése elvének értelme és célja abban áll, hogy a közösségi költségvetés pénzügyi kockázatait csökkentsék. Meg kell akadályozni, hogy azt követően, hogy a Közösség a strukturális alapokból támogatást nyújt, e támogatás visszakövetelése később annak a céllal ellentétes felhasználása esetén meghiúsuljon, vagy csak nehézségek árán legyen elérhető. Ez a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvének (EK 274. cikk) való megfelelést is biztosítja. Az 1260/1999 rendelet (43) preambulumbekezdése hangsúlyozza a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás, valamint a kiadások megfelelő igazolásának követelménye közötti szoros kapcsolatot.
78. Természetesen a nemzeti szervezeteknek jogukban áll saját forrásaikból előlegeket kifizetni az egyéni címzettek számára, azaz olyan kifizetéseket nyújtani, amelyeknek a konkrét felhasználására vonatkozóan még nem áll rendelkezésre igazolás. Az Olasz Köztársaság helyesen mutatott rá, hogy a pénzeszközök hiánya az egyéni címzettek tekintetében gyakran szükségessé tette, hogy számukra ilyen előlegeket nyújtsanak a támogatott projektek végrehajtása problémamentes megkezdésének biztosítása érdekében.(59) Ilyen esetekben azonban nem a Közösség, hanem a tagállam viseli azt a kockázatot, hogy az általa előlegként kifizetett támogatást adott esetben nem az engedélyezett célra használják fel, és hogy később szükségessé válik a támogatás visszakövetelése. Csak a nemzeti szervezetek tudják ugyanis megítélni az előleg nyújtásakor, hogy az egyéni címzett biztosítja‑e a támogatás a célnak megfelelő felhasználását. Ennek megfelelően nem a Közösségnek, hanem a nemzeti szervezeteknek kell viselni a veszteség kockázatát is, és a nemzeti szervezeteket kell terhelni az esetleges visszakövetelés nehézségeivel. Az 1260/1999 rendelet 32. cikke (1) bekezdése harmadik albekezdésének második mondata értelmében mindenesetre közösségi strukturális alapokból csak akkor nyújtható támogatás, ha a kiegyenlített számlák vagy hasonló bizonyító erejű elszámolási okmányok rendelkezésre állnak, azaz ha a nemzeti szervezetek által előzetesen kifizetett támogatások konkrét felhasználásra kerültek, és erre vonatkozóan rendelkezésre áll a felhasználás igazolása.
79. Míg a tagállamok tehát nemzeti forrásból szélesebb körben fizethetnek előleget az egyéni címzettek számára, a strukturális alapok igazgatása során a Közösség csak meglehetősen szűken behatárolt esetekben tér el a költségek (utólagos) megtérítésének elvétől. Amint ugyanis az 1260/1999 rendelet 32. cikkének (2) bekezdéséből következik, a Bizottság a tagállamoknak a strukturális alapok forrásaiból előlegeket csak az alapok érintett művelethez való hozzájárulásának 7%‑áig nyújthat. A közösségi költségvetés tehát csupán e határon belül vállalja annak kockázatát, hogy a strukturális alapokból nyújtott forrásokat nem a célnak megfelelően használják fel, és ezért később adott esetben azokat vissza kell követelni. Az alaprendelet is csak ezen előlegekre engedélyezi a Bizottság számára, hogy a strukturális alapokból támogatást engedélyezzen a felhasználás egyidejűleg igazolása nélkül. Minden más kifizetésre, és különösen a jelen ügyben releváns, a strukturális alapokból időközi kifizetések vagy záró kifizetések formájában nyújtott támogatásokra ezzel szemben kivétel nélkül alkalmazni kell az 1260/1999 rendelet 32. cikke (1) bekezdése harmadik albekezdésének második mondatát, és ezáltal a költségek a felhasználás igazolása ellenében történő megtérítésének elvét.
80. Annak engedélyezése, hogy a Közösség a strukturális alapokból időközi és záró kifizetések keretében is támogatást nyújtson a nemzeti szervezetek a felhasználásra vonatkozó igazolással (még) alá nem támasztott kiadásaira, az 1260/1999 rendelet (2) bekezdése második mondatának, és a közösségi költségvetés kockázatai az e rendelkezésben foglalt, az érintett műveletre az alapokból nyújtott hozzájárulás 7%‑áig terjedő korlátozásának kikerülését jelentené.
81. Nem meggyőzőek azok az érvek, amelyekkel az Olasz Köztársaság azon felvetését kívánja alátámasztani, amely szerint a felhasználás igazolása szükségtelen az állami támogatási program keretében a végső kedvezményezettek által nyújtott előlegek társfinanszírozásához.
82. Igaz ugyan, hogy az alaprendelet, amennyiben a jelen ügyben releváns, a támogatások felhasználásának két lehetőségét különbözteti meg: egyrészt az úgynevezett műveleteket, amelyeket maguk a végső kedvezményezettek hajtanak végre(60), másrészt pedig az intézkedéseket, amelyek különösen a támogatási programokat foglalják magukban.(61)
83. A két esetben első látásra a nemzeti szervezetek kifizetéseinek igazolására vonatkozó követelmények is különbözőek. A műveletek esetében a Bizottság előtt azokat a kifizetéseket kell igazolni, amelyeket a végső kedvezményezettek az általuk megbízott vállalkozás számára teljesítenek (az 1. támogathatósági szabály 1.3. pontja), a nemzeti támogatási programok esetében ezzel szemben a végső kedvezményezett által az egyéni címzettnek nyújtott támogatást kell igazolni (az 1. támogathatósági szabály 1.2. pontja).
84. Közelebbi vizsgálat esetén azonban mindkét kifizetési típusra (mind a műveletek keretében teljesített kifizetésekre, mind a támogatási programok keretében teljesített kifizetésekre) ugyanúgy vonatkozik a költségek megtérítésének elve, és így a ténylegesen kifizetett kiadások felhasználása igazolásának követelménye. Amint az 1. támogathatósági szabály 2. pontjából kitűnik – e rendelkezés a rendelet szerkezetében való elhelyezkedése folytán mindkét típusú strukturális támogatásra vonatkozik –, mindkét esetben fő szabály szerint a kiegyenlített számlák szükségesek, illetve amennyiben ez nem lehetséges, más hasonló bizonyító erejű elszámolási okmányok.(62)
85. Igaz, hogy a nemzeti támogatási programok keretébe tartozó támogatási intézkedések esetében szokás szerint a végső kedvezményezett és az egyéni címzett viszonyában nem kerül kibocsátásra átvételt nyugtázó számla, vagy más, hasonló bizonyító erejű elszámolási okmány, hanem csupán az egyéni címzett és olyan negyedik személyek közötti, a továbbiakban létrejövő viszonyokban, amely személyek szolgáltatásainak igénybevételére az egyéni címzett a támogatásokat végül felhasználja. Az Olasz Köztársaság álláspontjával ellentétben azonban a program értelme és célja alapján éppen az egyéni címzettek és e negyedik személyek között kiállított igazolások rendelkezésre bocsátása a követelmény. Az 1. támogathatósági szabály 1.2. pontja értelmében ugyanis a végső kedvezményezett által kifizetett támogatásokat a támogatás feltételei és célja alapján kell igazolni. Ilyen igazoláshoz nem elegendő annak igazolása, hogy az egyéni címzett részére megtörtént a kifizetés, hanem szükséges a támogatás az egyéni címzett általi konkrét felhasználásának igazolása is. Ez az igazolás, ahogy a fentiekben kifejtésre került, fő szabály szerint a kiegyenlített számlával, illetve másodlagosan más, azonos bizonyító erejű számviteli bizonylattal történik (az 1. támogathatósági szabály 2. pontja).
86. Az eljárás szóbeli szakasza során az Olasz Köztársaság kérdésemre előadta, hogy nem vitatja általánosságban a nemzeti támogatási program keretében nyújtott kifizetések felhasználása igazolásának megkövetelését. Az Olasz Köztársaság azt az időpontot vitatja, amikor a felhasználásra vonatkozó igazolást rendelkezésre kell bocsátani.
87. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a költségek megtérítése elvének az a célja, hogy a közösségi költségvetést megkímélje olyan kiadások finanszírozásának kockázatától, amelyek felhasználása még nem igazolt. A tagállamok a strukturális alapokból támogatást – azaz a Bizottságtól időközi kifizetést vagy záró kifizetést – csak akkor kérelmezhetnek, ha a nemzeti támogatási programok keretében nyújtott kifizetések felhasználásának igazolását rendelkezésre bocsátották. Ezen időpont előtt a tagállamok csupán olyan támogatást vehetnek igénybe – az alapokból nyújtott hozzájárulás 7%‑a erejéig –, amelyet a Bizottság előlegek útján biztosít, és amelyet jellegénél fogva a felhasználás igazolásának hiányában vissza kell fizetni (az 1260/1999 rendelet 32. cikke (1)bekezdése harmadik albekezdésének első mondata a (2) bekezdéssel összefüggésben értelmezve).
88. E háttér alapján összességében az az álláspontom, hogy a Bizottság jogszerűen jár el, amikor az állami támogatási program keretében a nemzeti szervezet által nyújtott előlegekre vonatkozó támogatás biztosításának feltételeként megköveteli a felhasználás igazolását. Az Olasz Köztársaság keresetei ezért nem csupán elfogadhatatlanok, hanem megalapozatlanok is.
V – A költségekről
89. Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §‑a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel az Olasz Köztársaság a C‑324/03. sz. és C‑431/03. sz. ügyben pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
90. Ami ezzel szemben a C‑138/03. sz. ügyet illeti, mely okafogyottá vált, az eljárási szabályzat 69. cikkének 6. §‑a lehetővé teszi a Bíróság számára, hogy a költségekről szabad mérlegelése szerint határozzon. A jelen ügyben a Bizottságot kell kötelezni a költségek viselésére, mivel annak eredeti magatartása adott alapot az Olasz Köztársaság keresetére, és a Bizottság csak a kereseti megindítását követően helyezte hatályon kívül a megtámadott határozatokat, illetve a keresetindítást követően fizette ki a vitatott összeget.
VI – Végkövetkeztetések
91. A fenti okok alapján azt javaslom, hogy a Bíróság:
– a C‑138/03. sz. ügyben állapítsa meg, hogy a kereset okafogyottá vált, és kötelezze az Európai Közösségek Bizottságát az eljárás során felmerült költségek viselésére;
– a C‑324/03. sz. és C‑431/03. sz. ügyekben utasítsa el a keresetet, és kötelezze az Olasz Köztársaságot az eljárás során felmerült költségek viselésére.
1 – Eredeti nyelv: német.
2 – Lásd különösen a T‑207/04. sz., a T‑223/04. sz. (korábban C‑401/03. sz.), a T‑345/04. sz., a T‑443/04. sz., a T‑26/05. sz., a T‑82/05. sz., a T‑83/05. sz., valamint a T‑140/05. sz. ügyeket.
3 – Az Elsőfokú Bíróság T‑207/04. sz, T‑223/04. sz. és T‑345/04. sz. ügyben 2005. március 16‑án hozott végzései.
4 – HL L 161., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 14. fejezet, 1. kötet, 31. o. Ezt legutóbb a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány (HL 2003. L 236., 658. o.) II. melléklete 15. pontjának 2. pontja módosította.
5 – HL L 193., 39. o.; magyar nyelvű különkiadás 14. fejezet, 1. kötet, 122. o.
6 – HL L 72., 66. o.; magyar nyelvű különkiadás 24. fejezet, 2. kötet, 3. o. Az 1. támogathatósági szabály 2. pontjának hasonlóan rendelkező módosítását vezette be a strukturális alapok általi társfinanszírozásra vonatkozó támogathatósági szabályok tekintetében az 1685/2000/EK rendelet módosításáról szóló, 2003. június 27‑i 1145/2003/EK bizottsági rendelet (a továbbiakban: 1145/2003 rendelet), szintén visszamenőleges hatállyal, 2000. augusztus 5‑től; ez a módosítás azonban eljárási hibával került bevezetésre, és ezért újra be kellett vezetni (lásd ezzel kapcsolatban a 448/2004 rendelet (10) preambulumbekezdését).
7 – A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy a 448/2004 rendelet az 1.3. pontot átszámozta 1.4. pontra. Mivel azonban az eljárás valamennyi irata a 2000/1658 rendeletben foglalt támogathatósági szabályok eredeti változatára hivatkozik, a továbbiakban az eredeti változat és számozás kerül alkalmazásra.
8 – A regionális politikáért felelős főigazgatónak az Olasz Köztársaság állandó EU‑képviselőjéhez címzett olasz nyelvű levele 108098 számon került nyilvántartásba, belső hivatkozási száma Regio/A2/JW/cs D(2001) 220852.
9 – Lásd az 1260/1999 rendelet 9. cikkének l) pontjában foglalt meghatározást.
10 – Lásd az 1. támogathatósági szabály 1.2. pontját.
11 – A Bizottság Regionális Politikai Főigazgatósága részéről Gray feljegyzése a Régiófejlesztési és Szerkezetváltási Bizottság tagjaihoz, 2002. november 27., belső referencia: REGIO/G2/BS D(2002) 821054.
12 – Az 1260/1999 rendelet 47. cikke (1) bekezdésének a) pontja és 48. cikke szerinti bizottságról van szó, amely igazgatási bizottságként többek közt a végrehajtási rendelkezések elfogadásakor az említett rendelet 30. cikkének (3) bekezdése és 53. cikkének (2) bekezdése értelmében véleményezési joggal rendelkezik (lásd az 1260/1999 rendelet 47. cikkének (3) bekezdését).
13 – Az olasz nyelven írt levél belső referenciája: D(2003) – BLB/hk 26777.
14 – Magyarul: „az ezen időpontig lefolytatott pályázati eljárás”.
15 – Magyarul: „pályázati eljárások, amelyek esetében az ajánlattételre nyitva álló idő ezen időpontig letelt”.
16 – Barnier biztos 2003. július 29‑i, Tremonti miniszternek írt angol nyelvű kísérőlevelének szövege a következő: „It has come to my attention that there were errors in translation in the letter sent to you dated 14 May 2003 on the eligibility of advances. These errors have now been corrected and the correct version of the letter is enclosed. Please note that the enclosed letter replaces the letter sent on 14 May, although this version still takes effect from 14 May 2003.” A kísérőlevél és a melléklet belső referenciája: D(2003) – 26777/a. – BLB/hk.
17 – Lásd ezen indítvány 14. pontját.
18 – Lásd ezen indítvány 15. pontját.
19 – „Kutatás, technológiai fejlesztés és felsőoktatás”. Ezt a programot, mely a 2000‑től 2006‑ig tartó időszakra terjed ki, a Bizottság 2000. augusztus 8‑án a közösségi strukturális támogatások keretében az 1. célkitűzés által érintett Campania, Calabria, Puglia, Basilicata, Szicília és Szardínia olasz régiók tekintetében engedélyezte [az engedély közzétételének iratszáma C(2000) 2343, a program száma: CCI N.1999 IT 16 1 PO 003].
20 – A Regionális Politikai Főigazgatóság Olaszországért felelős osztályvezetőjének, Engwegennek az olasz nyelvű levele 100629 számon került nyilvántartásba, belső hivatkozási száma Regio/E2 AP/gd D(2003) 620034.
21 – A Regionális Politikai Főigazgatóság Franciaországért, Olaszországért és Görögországért felelős igazgatójának, Meadowsnak az olasz nyelvű levele 102627 számon került nyilvántartásba, belső hivatkozási száma Regio/E2 ap/gd D(2003) 620188.
22 A Regionális Politikai Főigazgatóság Franciaországért, Olaszországért és Görögországért felelős igazgatójának, Meadowsnak az olasz nyelvű levele 106837. számon került nyilvántartásba, belső hivatkozási száma Regio/E2 ap/(2003) 620701.
23 – Lásd ezen indítványnak a fenti 14. pontját.
24 – Az Olasz Köztársaság válaszának 16. és azt követő pontjai, és különösen a 20. pontja.
25 – Az Olasz Köztársaság válaszának 17. és 19. pontja.
26 – A T‑310/00. sz., MCI kontra Bizottság ügyben 2004. szeptember 28‑án hozott ítélet (EBHT 2004., II‑3256. o.) 55. és 63. pontja, a T‑191/96. sz. és T‑106/97. sz., CAS Succhi di Frutta kontra Bizottság egyesített ügyekben 1999. október 14‑én hozott ítélet (EBHT 1999., II‑3181. o.) 63. pontja és a 92/78. sz., Simmenthal kontra Bizottság ügyben 1979. március 6‑án hozott ítélet (EBHT 1979., 777. o.) 32. pontja.
27 – A 76/79. sz., Koenecke kontra Bizottság ügyben 1980. március 5‑én hozott ítélet (EBHT 1980., 665. o.) 9. pontja, és a C‑68/94. sz. és C‑30/95. sz., Franciaország és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1998. március 31‑én hozott ítélet (EBHT 1998., I‑1375. o.) 74. o.).
28 – Ez kifejeződik az MCI kontra Bizottság ítélet (hivatkozás a 26. lábjegyzetben) 46. és 61. pontjában. Hasonló megfontoláson alapul a T‑191/96. sz. és T‑106/97. sz., CAS Succhi di Frutta kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (hivatkozás a 26. lábjegyzetben, 63. pont).
Lásd még a 22/70. sz., Bizottság kontra Tanács („a közúti fuvarozásról szóló európai megállapodás”) ügyben 1971. március 31‑én hozott ítélet (EBHT 1971., 263. o.) 40. pontját, mely szerint az EK 230. cikk szerinti kereset „célja [az EK 220. cikk (1) bekezdése] előírásainak megfelelően biztosítani a jog tiszteletben tartását a Szerződés értelmezése és alkalmazása során”, és a 294/83. sz., Les Verts kontra Parlament ügyben 1986. április 23‑án hozott ítélet (EBHT 1986., 1339. o.) 23. pontját, mely szerint „sem a tagállamok, sem pedig az intézmények nem mentesek annak vizsgálata alól, hogy jogi aktusaik megfelelnek‑e az alkotmányos alapchartának, azaz a Szerződésnek” . A bírósági felülvizsgálat követelményéről a jogközösségben lásd továbbá az újabb, a C‑50/00. P. sz. (Unión de Pequeños Agricultores ügyben 2002. július 25‑én hozott ítélet (EBHT 2002., I‑6677. o.) 38. pontját.
29 – Így történt a 2. lábjegyzetben hivatkozott ügyek közül néhányban.
30 – Olyan okafogyottá vált ügyre vonatkozóan, amelyben a jogi aktust már más módon hatályon kívül helyezték, lásd a C‑372/97. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 2004. április 29‑én hozott ítélet (EBHT 2004., I‑3705. o.) 33‑38. pontját, valamint a C‑46/96. sz. Németország kontra Bizottság ügyben 1997. március 4‑én hozott végzésnek (EBHT 1997., I‑1189. o.) különösen a 6. pontját és a C‑123/92. sz., Lezzi Pietro kontra Bizottság ügyben 1993. március 8‑án hozott végzésnek (EBHT 1993., I‑809. o.) különösen a 8–11. pontját.
31 – A 2001‑es értelmező feljegyzésre vonatkozóan lásd ezen indítvány 11. és 12. pontját.
32 – A Franciaország és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (hivatkozás a 27. lábjegyzetben) 62. pontja, a közúti fuvarozásról szóló európai megállapodás ügyben hozott ítélet (hivatkozás a 28. lábjegyzetben) 24. pontja, továbbá a 60/81. sz., IBM kontra Bizottság ügyben 1981. november 11‑én hozott ítélet (EBHT 1981., 2639. o.) 9. pontja, a C‑308/95. sz., Hollandia kontra Bizottság ügyben 1999. október 5‑én hozott ítélet (EBHT 1999., I‑6513. o.) 26. pontja és a C‑249/02. sz., Portugália kontra Bizottság ügyben 2004. november 11‑én hozott ítélet (EBHT 2004., I‑10744. o.) 35. pontja, a C‑123/03 P. sz., Bizottság kontra Greencore ügyben 2004. december 9‑én hozott ítélet (EBHT 2004., I‑11656. o.) 44. pontja.
33 – A Franciaország és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (hivatkozás a 27. lábjegyzetben) 63. pontja. Ugyanebben az értelemben a 32. lábjegyzetben hivatkozott IBM kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 9. pontja, a Portugália kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 35. pontja és a Bizottság kontra Greencore ügyben hozott ítélet 39. pontja, a 28. lábjegyzetben hivatkozott, a közúti fuvarozásról szóló európai megállapodás ügyben hozott ítélet 42. pontja és a C‑164/02. sz., Hollandia kontra Bizottság ügyben 2004. január 28‑án hozott végzés (EBHT 2004., I‑1177. o.) 19. pontja.
34 – A Olasz Köztársaság a levél megsemmisítését annyiban kérelmezi, amennyiben az a tagállamok által az állami támogatási rendszer keretében 2003. február 19. után nyújtott előlegek támogathatóságát megtagadja.
35 – A támogathatósági szabályokra vonatkozó alaprendelet és a végrehajtási rendelet.
36 – Lásd a 20/58. sz., Phoenix-Rheinrohr kontra Hohe Behörde ügyben 1959. július 17‑én hozott ítélet (EBHT 1959., 167. o.) 182. és azt követő pontját, amelyben egy olyan levél elleni kereset elfogadhatatlanságát állapították meg, amellyel a Hohe Behörde „csupán az alapelvet kívánta megerősíteni, amelyet – helyesen vagy tévesen – a [hatályos jogból] logikusan következőnek vélt”.
37 – Ez utóbbit állítja azonban az Olasz Köztársaság válaszának 5. pontjában.
38 – A kivétel tehát határozat jellegű; ez kifejeződik a megtámadott levél második részének szövegéből is: „La Commissione ha deciso di considerare ammissibili …” és „La presente decisione si riferisce …”, azaz, „A Bizottság elhatározta, hogy támogathatónak ismeri el …”, és „A jelen határozat tárgya…” (kiemelés tőlem). Hogy a hatályos jog valójában engedélyezte‑e vagy megkövetelte‑e a Bizottságra nézve a jelen esetben, hogy a 2003. február 19‑ig teljesített kifizetések támogathatóságát elismerje, lényegtelen azon kérdés vonatkozásában, hogy a levél határozat jellegű‑e; még ha a rendelkezés jogellenes is lenne, a levél ettől függetlenül lehet határozat jellegű.
39 – Lásd e tekintetben a C‑180/96. sz., Egyesült Királyság kontra Tanács ügyben 1998. május 5‑én hozott ítélet (EBHT 1998., I‑2265. o.) 28. pontját, a C‑443/97. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben 2000. április 6‑án hozott ítélet (EBHT 2000., I‑2415. o.) 34. pontját és a C‑114/86. sz., Egyesült Királyság kontra Bizottság ügyben 1988. szeptember 27‑én hozott ítélet (EBHT 1988., I‑5289. o.) 12. és 13. pontját.
40 – A T‑81/97. sz., Regione Toscana kontra Bizottság ügyben 1998. július 16‑án hozott ítélet (EBHT 1998., II‑2889. o.) 22. és 23. pontja. Lásd még ugyanebben az értelemben a 39. lábjegyzetben hivatkozott Spanyolország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 33. és 34. pontját és a C‑114/86. sz., Egyesült Királyság kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 13. pontját.
41 – A Bizottság saját közleményeihez és iránymutatásaihoz való kötöttségére vonatkozóan lásd többek között a Bíróság C‑382/99. sz., Hollandia kontra Bizottság ügyben 2002. június 13‑án hozott ítéletének (EBHT 2002., I‑5163. o.) 24. pontját és a C‑351/98. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben 2002. szeptember 26‑án hozott ítéletének (EBHT 2002., I‑8031. o.) 53. pontját, továbbá az Elsőfokú Bíróság T‑114/02. sz., Babyliss kontra Bizottság ügyben 2003. április 3‑án hozott ítéletének (EBHT 2003., II‑1279. o.) 143. pontját és a T‑119/02. sz., Royal Philips Electronics kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének (EBHT 2003., II‑1433. o.) 242. pontját, valamint a T‑7/89. sz., Hercules Chemicals kontra Bizottság ügyben 1991. december 17‑én hozott ítéletének (EBHT 1991., II‑1711. o.) 53. pontját.
42 – A C‑159/96. sz., Portugália kontra Bizottság ügyben 1998. november 19‑én hozott ítélet (EBHT 1998., I‑7379. o.) 24. pontjának első mondata.
43 – A Bizottság kontra Greencore ügyben hozott ítélet (hivatkozás a 32. lábjegyzetben) 39. pontja és a C‑180/96. sz. Egyesült Királyság kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (hivatkozás a 39. lábjegyzetben) 28. pontja; lásd még a 42/59. sz. és 49/59. sz. SNUPAT kontra Hohe Behörde egyesített ügyekben 1961. március 22‑én hozott ítéletet (EBHT 1961., 111. és 158. o.), a 166/86. sz. és 220/86. sz., Irish Cement kontra Bizottság egyesített ügyekben 1988. december 15‑én hozott ítélet (EBHT 1988., 6473. o.) 16. pontját, a C‑480/93. P. sz., Zunis Holding és társai kontra Bizottság ügyben 1996. január 11‑én hozott ítélet (EBHT 1996., I‑1. o.) 14. pontját és a C‑12/90. sz., Infortec kontra Bizottság ügyben 1990. november 21‑én hozott végzés (EBHT 1990., I‑4265. o.) 10. pontját.
44 – A T‑84/97. sz., BEUC kontra Bizottság ügyben 1998. május 4‑én hozott végzés (EBHT 1998., II‑795. o.) 52. pontja és a C‑521/03. P. sz., Internationaler Hilfsfonds kontra Bizottság ügyben 2004. december 7‑én hozott végzés (az EBHT‑ban nem tették közzé) 47. pontja.
45 – Lásd ezen indítvány 11. és 12. pontját.
46 – Ebben a 100629. sz. levélben, amely a C‑138/03. sz. ügy tárgya (lásd ezen indítvány 23. pontját), többek között az áll, hogy az illetékes főigazgatóság elhatározta, hogy a kifizetés iránti kérelmekből levonja a megfelelő összegeket.
47 – Lásd ezen indítvány 13. pontját.
48 – Az 54/77. sz., Herpels kontra Bizottság ügyben 1978. március 9‑én hozott ítélet (EBHT 1978., 585. o.) 11‑15. pontja.
49 – A C‑366/88. sz. ügyben 1990. október 9‑én hozott ítélet (EBHT 1990., I‑3571. o.) 7–12. és 23. pontja, a C‑303/90. sz. ügyben 1991. november 13‑án hozott ítélet (EBHT 1991., I‑5315. o.) 7–11. és 25. pontja, a C‑325/91. sz. ügyben 1993. június 16‑án hozott ítélet (EBHT 1993., I‑3283. o.) 8–11. és 23. pontja, valamint a C‑57/95. sz. ügyben 1997. március 20‑án hozott ítélet (EBHT 1997., I‑1627. o.) 6‑10. és 23. pontja.
50 – Tesauro főtanácsnok a C‑303/90. sz., Franciaország kontra Bizottság ügyben hozott ítéletre (EBHT 1991., I‑5328. o.) vonatkozó, 1991. szeptember 19‑i indítványának 11. pontja.; hasonló megfogalmazást tartalmaznak Tesauro főtanácsnoknak az egyéb, a 49. lábjegyzetben hivatkozott ügyekre vonatkozó indítványai.
51 – Lásd ezen indítvány 50. pontját.
52 – Lásd ezen indítvány 48. és 63. pontját.
53 – A 172/83. sz. és 226/83. sz., Hoogovens Groep kontra Bizottság egyesített ügyekben 1985. szeptember 19‑-én hozott ítélet (EBHT 1985., 2831. o.) 9. pontja; a 146/85. sz. és 431/85. sz., Diezler kontra WSA egyesített ügyekben 1987. október 27‑én hozott ítélet (EBHT 1987., 4283. o.) 13–16. pontja; a 358/85. sz. és 51/86. sz., Franciaország kontra Parlament egyesített ügyekben 1988. szeptember 22‑én hozott ítélet (EBHT 1988., 4821. o.) 12. pontja. Lásd még a 45/70. sz. és 49/70. sz., Bode kontra Bizottság egyesített ügyekben 1971. május 26‑án hozott ítélet (EBHT 1971., 465. o.) 11. pontját és az 58/72. sz. és 75/72. sz., Perinciolo kontra Tanács egyesített ügyekben 1973. május 17‑én hozott ítélet (EBHT 1973., 511. o.) 5. pontját.
54 – Az Olasz Köztársaság mindkét ügyben a levél hatályon kívül helyezést kérelmezi annyiban, amennyiben az megtagadja a tagállamok által 2003. február 19. után a nemzeti támogatási rendszerek keretében kifizetett előlegek támogathatóságát. A kereset alapja mindkét ügyben két semmisségi ok: az indokolás hiánya (EK 253. cikk), és az 1260/1999 rendelet 32. cikkének, valamint az 1. támogathatósági szabály 1. és 2. pontjának megsértése.
55 – A C‑138/03. sz. ügynek, amely okafogyottá vált, szintén ez a jogi probléma képezte a tárgyát.
56 – A végső kedvezményezett fogalmára vonatkozóan lásd az 1260/1999 rendelet 9. cikkének l) pontját.
57 – Ez különösen az 1260/1999 rendelet 32. cikke (1) bekezdése harmadik albekezdésének első mondatából egyértelmű. Bár e rendelkezés nem a nemzeti hatóságok, hanem a Bizottság kifizetéseire vonatkozik, az alkalmazott terminológia hasonló.
58 – Ez alatt a költségek utólagos megtérítését kell érteni.
59 – A Bizottság valóban rendszeresen nyújt előlegeket, amikor maga fizeti a támogatásokat közvetlenül a vállalkozások számára, például a kutatáspolitika vagy az agrárpolitika területén; lásd a kutatáspolitika tekintetében a C‑294/02. sz., Bizottság kontra AMI Semiconductor és társai ügyben 2005. március 17‑én hozott ítélet (az EBHT‑ban nem tették közzé) 33. pontját és a C‑279/03. sz., Implants kontra Bizottság ügyben 2005. február 24‑én hozott ítélet (az EBHT‑ban nem tették közzé) 13. pontját, az agrárpolitika tekintetében pedig a C‑240/03. P. sz., Comunità montana della Valnerina kontra Bizottság ügyben hozott ítéletre vonatkozó 2005. március 3‑i indítványom 12. és 14. pontját.
60 – Az 1260/1999 rendelet 9. cikke l) pontjának első mondata a 9. cikk k) pontjával összefüggésben értelmezve.
61 – Az 1260/1999 rendelet 9. cikkének j) pontja. A végső kedvezményezettek (a nemzeti szervezetek), ahelyett hogy maguk hajtanák végre a műveleteket, a nemzeti támogatási rendszerek keretében konkrét projektek társfinanszírozására szorítkozhatnak, amelynek során a projektekért harmadik személyek, az egyéni címzettek maradnak felelősek. Így kaphatnak például támogatást az egyetemek vagy a magán kutatóintézetek a kutatási projektjeikre, melyeknek végrehajtása saját felelősségi körükben marad.
62 – Az 1. támogathatósági szabály 2. pontjának a 448/2004 rendelet által történő módosítása e tekintetben nem hozott lényeges változást. Az új rendelkezés német nyelvű szövege („die von den Endbegünstigten als Zwischenzahlungen und Restzahlungen getätigten Zahlungen”) félrevezető annyiban, hogy azt sugallja, hogy csak az időközi kifizetéseket és a záró kifizetéseket kell továbbra is átvételt nyugtázó számlával, vagy más, hasonló bizonyító erejű elszámolási okmánnyal igazolni, és ez már nem szükséges a végső kedvezményezettek által az egyéni címzetteknek nyújtott előlegek esetében. A többi nyelvi változat nagy része alapján azonban egyértelmű, hogy az átvételt nyugtázó számlákat, illetve a más, hasonló bizonyító erővel rendelkező elszámolási okmányokat továbbra is a végső kedvezményezett valamennyi kifizetésére vonatkozóan rendelkezésre kell bocsátani, beleértve az előlegeket, amennyiben e kifizetéseket közlik a Bizottsággal annak a strukturális alapokból nyújtott időközi kifizetései vagy záró kifizetései céljából. Ez különösen egyértelműen kifejeződik a francia nyelvű változatnak a következő megfogalmazásában: „les paiements effectués par les bénéficiaires finals et déclarés au titre des paiements intermédiaires et de solde”.