SOC/798
A nők elleni erőszak mint emberi jogi kérdés
VÉLEMÉNY
„Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció
A nők elleni erőszak mint emberi jogi kérdés: az Unió-szerte hozott intézkedések aktuális állása
(saját kezdeményezésű vélemény)
Előadó: José Antonio MORENO DÍAZ
Társelőadó: Dovilė JUODKAITĖ
|
Tanácsadó:
|
Lidia FERNANDEZ MONTES (a II. Csoport előadójának felkérésére)
Ugnė GRIGAITĖ (a III. Csoporthoz tartozó társelőadó felkérésére)
Laura Nuño Gómez (a II. Csoport felkérésére)
|
|
|
|
|
Közgyűlési határozat:
|
2024. 01. 18.
|
|
Jogalap:
|
eljárási szabályzat 52. cikk (2) bekezdés
|
|
|
saját kezdeményezésű vélemény
|
|
|
|
|
Illetékes szekció:
|
Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság szekció
|
|
Elfogadás a szekcióülésen:
|
2025. 02. 04.
|
|
A szavazás eredménye:
(mellette/ellene/tartózkodott)
|
96/1/1
|
|
Elfogadás a plenáris ülésen:
|
20xx. xx. xx.
|
|
Plenáris ülésszak száma:
|
xx.
|
|
A szavazás eredménye:
(mellette/ellene/tartózkodott)
|
…/…/…
|
1.Következtetések és ajánlások
1.1A nők és lányok elleni erőszak emberi jogi jogsértés és a nemi alapú megkülönböztetés egyik legszívósabb formája. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) jelentése szerint globális szinten a nők mintegy 30%-a szembesül életében partnerkapcsolati erőszakkal.
1.2A nők ellen – különösen a családi vagy házastársi kapcsolatokban elkövetett – bárminemű erőszak jelentős közegészségügyi és klinikai egészségügyi gondot jelent, és súlyosan sérti a nők emberi jogait.
1.3Az EGSZB úgy véli, hogy e problémával a lehető legsürgősebben foglalkozni kell, és kéri, hogy ratifikálják a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet erőszak és zaklatás elleni 190. sz. egyezményét (különösen annak 206. ajánlását), valamint az Európa Tanácsnak a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményét (isztambuli egyezmény), egyúttal pedig mindkét egyezmény összes tagállamon belüli, illetve maga az EU általi előmozdítását szorgalmazza.
1.4Az EGSZB úgy véli, hogy a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről szóló (EU) 2024/1385 irányelvnek foglalkoznia kell a nők elleni erőszak minden olyan formájával, amelyre még nem terjed ki, így többek között az intézményi erőszakkal, a pornográfiával, a reproduktív kizsákmányolással, a helyettes erőszakkal, a vegyi anyagokkal történő befolyásolással és az utcai zaklatással, valamint a szexuális és nemi alapú zaklatással és a fogyatékossággal élő nők kényszersterilizálásával.
1.5Az EGSZB úgy véli, hogy a szexuális erőszakot és a szexuális kényszerítést az erőszak egyik formájaként bele kell foglalni az irányelvbe, és azt (az isztambuli egyezménnyel összhangban) a beleegyezés hiányára tekintettel bűncselekménnyé kell nyilvánítani. A szexuális erőszakkal összefüggésben meg kell határozni a „beleegyezés” fogalmát. A szexuális erőszak fogalma azon alapszik, hogy történt-e beleegyezés.
1.6Az EGSZB úgy véli, hogy a nők és lányok elleni erőszakot – beleértve a szexuális kényszerítést is – fel kell venni az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 83. cikkének (1) bekezdésében említett „uniós dimenziójú bűncselekmények” közé.
1.7Az EGSZB úgy véli, hogy a szociális párbeszédbe, a kollektív tárgyalásokba és a szociális partnerekkel folytatott szükséges tárgyalásokba konkrét intézkedéseket kell beépíteni a nemi alapú erőszak áldozatául esett nők foglalkoztatásának növelése és foglalkoztathatóságának előmozdítása érdekében, ezáltal biztosítva az áldozatok magánéletének jobb védelmét és a biztonságos környezetet minden nő számára, valamint küzdve a munkahelyi szexuális zaklatás ellen.
1.8Különös figyelmet kell fordítani az etnikai és/vagy kulturális kisebbségekhez tartozó nőkre és lányokra, például a romákra és a migráns nőkre, közülük is különösen a szabálytalan adminisztratív helyzetben lévő migráns nőkre.
1.9A fogyatékossággal élő nők többszörös és interszekcionális megkülönböztetéssel szembesülnek nemük és fogyatékosságuk miatt egyaránt. Bár a fogyatékossággal élő nők nagyobb valószínűséggel tapasztalnak kapcsolati erőszakot, az irányelv nem írja elő a statisztikai adatok fogyatékosság szerinti bontását, amit pedig bele kell foglalni.
1.10Az EGSZB aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az irányelv záró cikkei nem utalnak a kényszersterilizáció büntethetővé tételére. E tekintetben ezt az erőszakot hosszú távú következményekkel járó közegészségügyi problémának kell tekinteni.
1.11Az EGSZB aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a prostitúciót nem sorolják az emberkereskedelem megelőzéséről és az ellene folytatott küzdelemről, valamint az áldozatok védelméről szóló 2011/36/EU irányelvben elfogadott irányvonalak mentén a nők elleni erőszak formái közé. Úgy véli továbbá, hogy az üzletszerű terhességet és a reproduktív kizsákmányolást a nők elleni erőszak egyik formájaként fel kellett volna venni az (EU) 2024/1385 irányelvbe.
1.12Az EGSZB aggodalommal jegyzi meg, hogy a terhesség szabad és biztonságos, önkéntes megszakítására vonatkozó korlátozásokat és a nők által (különösen a klinikák közelében) elszenvedett zaklatást nem tekintették a nők elleni erőszak konkrét formáinak.
1.13Az EGSZB-t mély aggodalommal töltik el azok a nézetek, amelyek tagadják, hogy a nők és lányok elleni erőszak a nemük miatt elkövetett erőszak sajátos formája lenne, és amelyek patriarchális álláspontot képviselnek, különösen a fundamentalista vallási csoportok részéről. Ugyancsak aggodalomra ad okot a szélsőjobboldal tevékenysége, amely támadja a nők és férfiak közötti egyenlőség célkitűzését, és tagadja a nőket és lányokat sújtó strukturális erőszakot és megkülönböztetést, aláásva ezzel az EUMSZ 2. cikkében foglalt értékeket és elveket.
1.14Az oktatás döntő szerepet játszik a nemi szerepek és sztereotípiák kialakításában, ezért az oktatás minden szakaszában nagyobb hangsúlyt kell helyezni annak megelőző szerepére, ideértve a szexuális nevelést is. Az oktatási közösséget, a különböző civil társadalmi szervezeteket (különösen az emberi jogi és feminista szervezeteket), a szociális partnereket és az érintett közösségeket kifejezetten be kell vonni a nemi alapú erőszak megelőzésére és leküzdésére irányuló intézményi együttműködésbe.
2.Általános megjegyzések
2.1A nők és lányok elleni erőszak emberi jogi jogsértés és a nemi alapú megkülönböztetés egyik legmakacsabb formája: legsúlyosabb és legbrutálisabb esete a nők megölése azért, mert nők, azaz a nőgyilkosság. A statisztikai bontás szerint 10 nőből 2 szenvedett el fizikai és/vagy szexuális erőszakot partnere vagy barátja részéről, 10 nőből 3 pedig rokona vagy családtagja részéről; 20 nőből 10 szembesült már szexuális zaklatással; továbbá az Unióban naponta legalább két nőt gyilkol meg párkapcsolati partnere vagy családtagja.
2.2A WHO jelentése szerint a nők mintegy 30%-a szenvedett el élete során partnerkapcsolati erőszakot. A regionális különbségek jelentősek.
2.3A WHO elismeri, hogy a nők ellen – különösen a családi vagy házastársi kapcsolatok keretében elkövetett – erőszak jelentős közegészségügyi és klinikai egészségügyi gondot jelent, és sérti a nők emberi jogait. Ez a probléma a nők által tapasztalt nemek közötti egyenlőtlenség és megkülönböztetés mértékét is jól tükrözi. Ami az ilyen erőszak fizikai, mentális, szexuális és reproduktív egészségre gyakorolt hatásait illeti, azok a nők egész életére nézve maradandó következményekkel járnak.
2.4Az EGSZB véleménye szerint feltétlenül és sürgősen foglalkozni kell ezzel a problémával, ezért kéri, hogy valamennyi tagállam ratifikálja a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet erőszak és zaklatás elleni egyezményét (190. sz. ILO-egyezmény) és különösen annak erőszakra és zaklatásra vonatkozó 206. ajánlását, valamint az Európa Tanácsnak a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményét (isztambuli egyezmény), amelyet az összes tagállamban elő kell mozdítani.
2.5Az EGSZB üdvözli a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről szóló, 2024. május 14-i (EU) 2024/1385 európai parlamenti és tanácsi irányelvet, amely a legátfogóbb jogszabály a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni hatékony küzdelem érdekében. Az irányelv uniós szinten büntetendő cselekményeknek nyilvánítja a nők elleni offline és online erőszak bizonyos formáit, és előírja a tagállamok számára, hogy vezessenek be határozott intézkedéseket a megelőzés, a védelem, az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés, a támogatás, a koordináció és a hatóságok közötti együttműködés terén.
2.6E vélemény fő célja, hogy értékelje az irányelv végleges szövegében azonosított hiányosságokat, és rámutasson a nők és lányok elleni erőszak különböző, az irányelvben nem említett formáira. Olyan perspektívát kíván nyújtani, amely valóban egy a nemi alapú erőszak elleni közös, átfogó politikát mérlegel, az uniós szakpolitikák keretében átfogó és hatékony stratégiát kínálva erre az emberi jogi jogsértésre.
2.7Az EGSZB úgy véli, hogy az irányelvnek ki kell terjednie a nők elleni erőszak minden olyan formájára, amelyről még nem esett szó, így többek között az intézményi erőszakra, a pornográfiára, a reproduktív kizsákmányolásra, a helyettes erőszakra, a vegyi anyagokkal történő befolyásolásra és az utcai zaklatásra, valamint a szexuális és nemi alapú zaklatásra és a fogyatékossággal élő nők kényszersterilizálására.
2.8Az EGSZB fontosnak tartja az áldozatok magánéletének fokozottabb védelmét, mivel a 20. cikk jelenlegi megfogalmazása sértheti az áldozatok magánéletét és magatartásuk megítéléséhez vezethet, ami másodlagos viktimizációval járhat.
2.9E tekintetben az EGSZB úgy véli, hogy a szexuális erőszakot és a szexuális kényszerítést az erőszak egyik formájaként bele kell foglalni az irányelvbe, és azt a beleegyezés hiányára tekintettel bűncselekménnyé kell nyilvánítani. Döntő fontosságú, hogy szexuális erőszakkal összefüggésben bevezessék a „beleegyezés” fogalommeghatározását. A szexuális erőszak fogalma azon alapszik, hogy történt-e beleegyezés.
2.10Az EGSZB úgy véli, hogy a nők és lányok elleni erőszakot – beleértve a szexuális kényszerítést is – fel kell venni az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdésében említett „uniós dimenziójú bűncselekmények” közé.
2.11Az EGSZB úgy véli továbbá, hogy a szociális párbeszéd, a kollektív tárgyalások és a szociális partnerekkel folytatott szükséges tárgyalások területére konkrét intézkedéseket kell felvenni a nemi alapú erőszak áldozatául esett nők foglalkoztatásának növelése és foglalkoztathatóságának elősegítése érdekében, miközben nagyobb védelmet kell biztosítani az áldozatok magánéletének és a biztonságos, erőszakmentes környezetnek minden nő számára. A munkahelyi szexuális zaklatás elleni küzdelem szintén alapvető fontosságú, ahogyan azt 2007-ben a munkahelyi zaklatásról és erőszakról szóló önálló keretmegállapodás már megfogalmazta.
2.12Különös figyelmet kell fordítani az etnikai és/vagy kulturális kisebbségekhez tartozó nőkre és lányokra, például a romákra és a migráns nőkre, közülük is különösen a szabálytalan adminisztratív helyzetben lévő migráns nőkre.
2.13 Az EGSZB úgy véli továbbá, hogy az (EU) 2024/1385 irányelvnek nagyobb hangsúlyt kellett volna helyeznie a fogyatékossággal élő nőkre, és aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy nem történik utalás a kényszersterilizáció büntethetővé tételére.
2.14A nem, a fogyatékosság és az erőszak között összetett a kapcsolat. A fogyatékossággal élő nők többszörös és interszekcionális megkülönböztetéssel szembesülnek nemük és fogyatékosságuk miatt egyaránt. E kockázatnak leginkább a mentális egészségügyi problémákkal és pszichoszociális és/vagy értelmi fogyatékossággal élő nők vannak kitéve. E tekintetben ezt az erőszakot hosszú távú következményekkel járó közegészségügyi problémának kell tekinteni.
2.15Világszerte bizonyított, hogy a fogyatékossággal élő nők kétszer–ötször nagyobb valószínűséggel szembesülnek kapcsolati erőszakkal, mint a fogyatékossággal nem rendelkező nők. Ez messzemenő következményekkel jár a fogyatékossággal élő nők fizikai és mentális egészségére és jóllétére nézve, az irányelvből pedig hiányzik a statisztikai adatok fogyatékosság szerinti bontásának kötelezettsége.
2.16Az EGSZB aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a prostitúciót nem sorolják az emberkereskedelem megelőzéséről és az ellene folytatott küzdelemről, valamint az áldozatok védelméről szóló 2011/36/EU irányelvben elfogadott irányvonalak mentén a nők elleni erőszak formái közé. Az említett cikkben ugyanis azt javasolják, hogy a tagállamok fogadják el a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy bűncselekménnyé nyilvánítsák a prostitúció révén történő kizsákmányolás vagy a szexuális kizsákmányolás más formáinak tárgyát képező szolgáltatások igénybevételét.
2.17Az EGSZB úgy véli továbbá, hogy a 2011/36/EU irányelv 11. cikkében meghatározott intézkedéseket el kell különíteni a 2004/81/EK tanácsi irányelv 6. cikkének (3) bekezdésében foglalt rendelkezésektől, amelyek szerint a gondolkodási idő nem keletkeztet tartózkodási jogot.
2.18Úgy véli továbbá, hogy az üzletszerű terhességet és a reproduktív kizsákmányolást a nők elleni erőszak egyik formájaként fel kellett volna venni az (EU) 2024/1385 irányelvbe.
2.19Az EGSZB úgy véli, hogy prioritásként kell kezelni és sürgős feladatnak kell tekinteni az áldozatok segítő szolgálatokhoz való irányítását azon túl, hogy ezt ingyenesen, időben és összehangoltan kell biztosítani. Fontos, hogy a segítő szolgáltatások létrehozzanak egy „alapcsomagot”, és hogy az áldozatok támogatását olyan speciális területnek tekintsék, amellyel kapcsolatban fokozni kell a tudatosság növelését és a nyomon követést.
2.20Az EGSZB rámutat, hogy a valamennyi bűncselekmény áldozatait megillető jogok védelmét célzó általános uniós keret – beleértve az áldozatok jogairól szóló uniós stratégiát (2020–2025) és az áldozatok jogairól szóló irányelv felülvizsgálatára irányuló javaslatot is – horizontális és a bűncselekmények valamennyi áldozatára kiterjed, hangsúlyozva annak fontosságát, hogy a bűncselekmények áldozatai számára olyan átfogó jogokat, támogatást és szolgáltatásokat biztosítsanak, amelyek figyelembe veszik az érintett áldozatok sokféleségét.
2.21A támogatáshoz és védelemhez való jogra vonatkozó rendelkezéseknek az áldozatok egyéni szükségletein kell alapulniuk, előírva a hatóságok számára annak biztosítását, hogy az egyéni értékelések során vegyék figyelembe az áldozatok személyes jellemzőit, a biológiai és a társadalmi nemet is beleértve
. Az áldozatok jogairól szóló irányelv értelmében a nők elleni erőszak és a kapcsolati erőszak áldozatai kiszolgáltatott áldozatoknak minősülnek, akiknek szakszolgálati támogatásra és védelmi intézkedésekre van szükségük, ideértve a kiszolgáltatott áldozatok számára a szükséges ideig nyújtott ingyenes pszichológiai támogatást is.
2.22Az EGSZB üdvözli a szakemberek képzésére és tájékoztatására vonatkozó rendelkezéseket, amelyekkel az irányelv 36. cikke részletesen foglalkozik. Az EGSZB már korábban is szorgalmazta, hogy a nemi alapú erőszak áldozatainak tájékoztatása, kommunikációja és támogatása az áldozatok igényei alapján történjen, megkönnyítve ezzel az ilyen bűncselekmények bejelentését és hatékony üldözését.
2.23Az EGSZB aggodalmát fejezi ki az általános szolgáltatások (például a fizikai és mentális egészségügyi szolgáltatások) és a nők elleni erőszakkal foglalkozó szakszolgálatok közötti koordináció hiánya miatt. Az ágazatközi együttműködés döntő jelentőséggel bír a szakosodott áldozatsegítő szolgálatok, a szociális ellátási szolgáltatások, a fizikai és mentális egészségügyi ágazatok, a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás között.
2.24Az EGSZB megjegyzi, hogy az egészségügyi szolgáltatásokat, köztük a mentális egészségügyi ellátást, valamint a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokat fel kellett volna venni az (EU) 2024/1385 irányelvben szereplő, az áldozatoknak nyújtott alapvető segítő szolgáltatások jegyzékébe. Sürgeti az összes uniós tagállamot, hogy szüntessenek meg minden akadályt a sürgősségi fogamzásgátláshoz való hozzáférés előtt, és biztosítsanak ingyenes, önkéntes terhességmegszakítást nemi erőszak után.
2.25Tekintettel az oktatásnak a nemi szerepek és sztereotípiák kialakításában játszott szerepére, az oktatás minden szakaszában nagyobb hangsúlyt kell helyezni annak megelőző szerepére, ideértve a szexuális nevelést is. Emellett az intézményi együttműködésbe kifejezetten be kell vonni az oktatási közösséget, a különböző civil társadalmi szervezeteket (különösen az emberi jogi és feminista szervezeteket), a szociális partnereket és az érintett közösségeket. Az oktatásnak és a reproduktív egészséggel kapcsolatos hozzáférhető információknak célzottnak kell lenniük, valamint a nők és lányok sajátos igényeihez kell igazodniuk, többek között könnyen olvasható és könnyen érthető formátumban kell rendelkezésre állniuk, hogy elérjék a különböző kulturális és társadalmi háttérrel rendelkező, a különböző fogyatékossággal élő, az írástudatlan és más kiszolgáltatott csoportokhoz tartozó nőket és lányokat.
2.26A média fontos szerepet játszik a nemi alapú erőszakkal kapcsolatos káros narratívákat megerősítő vagy megcáfoló információk megosztásában, hozzájárulva a nemi alapú erőszakra adott társadalmi válaszokhoz és befolyásolva azokat. Ezért a nemi alapú erőszakkal kapcsolatos tudósításaik során a szakmaiság és az etika elveit kell követniük
.
2.27Az EGSZB úgy véli, hogy a szexuális és reproduktív egészséghez és jogokhoz való hozzáférés előtt álló akadályok a nők elleni erőszak sajátos formáját jelentik, ezért azokra ekként kell tekinteni, csakúgy, mint a nőgyógyászati és szülészeti erőszak esetében.
2.28Az EGSZB aggodalommal jegyzi meg, hogy a terhesség szabad és biztonságos, önkéntes megszakítására vonatkozó jelenlegi korlátozásokat és a nők által – különösen a klinikák közelében – elszenvedett zaklatást nem tekintik a nők elleni erőszak konkrét formáinak. A nők saját szexualitásukkal és reprodukciójukkal kapcsolatos jogainak biztosítaniuk kell számukra a terhességük önkéntes megszakításáról való szabad döntéshez való jogot, valamint az abortuszhoz való jogot. A fundamentalista és szélsőjobboldali csoportok szisztematikus támadásai miatt az EGSZB szükségesnek tartja, hogy a tagállamok jogi intézkedéseket hozzanak, amelyek nemcsak ezt a jogot, hanem annak szabad gyakorlását is garantálják.
2.29Az EGSZB továbbá aggodalommal veszi tudomásul, hogy a nők elleni erőszak áldozatainak árvái számára nem biztosított, hogy a szabadság és az egyenlőség feltételei mellett teljes életet élhessenek.
2.30Az EGSZB arra kéri a mentális egészségügyi szolgáltatókat, hogy mozdítsák elő a gyógyulást és a jóllét megteremtését biztosító lehetőségeket, és garantálják a nemi alapú és szexuális erőszak túlélőinek biztonságát. Minden mentálhigiénés szakembernek jól kell ismernie a nők elleni erőszak különböző formáinak nemi szempontjait és dinamikáját, különösen a kapcsolati erőszak, a szexuális erőszak és a párkapcsolati erőszak jellegzetességeit, azok mentális egészségre gyakorolt hatását, továbbá az erőszak, a mentális egészség és az elnyomás más formái – köztük a rasszizmus, a transzfóbia, a fogyatékossággal élőkkel szembeni megkülönböztetés és előítéletesség, valamint a szegénység – kapcsolódási pontjait.
2.31A mentális egészségügyi ellátás, szolgáltatások és támogatás elmulasztása az erőszak áldozatául esett nők esetében – akik az ilyen erőszakból eredő traumák miatt mindig súlyos mentális egészségügyi következményektől szenvednek – súlyos emberi jogi jogsértésnek minősül. Ezen túlmenően az emberi jogaik megsértését jelentené az is, ha nem férnének hozzá olyan lehetőségekhez, amelyek segíthetnék őket életük újjáépítésében, ideértve a megfelelő életszínvonalhoz és szociális védelemhez, a rehabilitációhoz és a habilitációhoz, a munkához és a foglalkoztatáshoz, valamint a jogi igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést.
2.32Az EGSZB-t mély aggodalommal töltik el azok a nézetek, amelyek tagadják, hogy a nők és lányok elleni erőszak a nemük miatt elkövetett erőszak sajátos formája lenne, és amelyek patriarchális álláspontot képviselnek, különösen a fundamentalista vallási csoportok részéről. Ugyancsak aggodalomra ad okot a szélsőjobboldal tevékenysége, amely támadja a nők és férfiak közötti egyenlőség célkitűzését, és tagadja a nőket és lányokat sújtó strukturális erőszakot és megkülönböztetést, aláásva ezzel az EUMSZ 2. cikkében foglalt értékeket és elveket.
3.Részletes megjegyzések
3.1E saját kezdeményezésű vélemény előkészítése során két országlátogatásra került sor a nemi alapú erőszak és a kapcsolati erőszak áldozatainak védelmét célzó meglévő és jövőbeli jogszabályok különböző nemzeti nézőpontjainak és végrehajtásának elemzése céljából. A két felkeresett ország Litvánia és Spanyolország volt. Az országlátogatások főbb megállapításainak összefoglalása és a különböző civil társadalmi szervezetek és szociális partnerek, valamint az illetékes nemzeti hatóságok e témával kapcsolatos észrevételei az 1. mellékletben találhatók.
Kelt Brüsszelben, 2025. február 4-én.
a „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció elnöke
Cinzia del Rio
*
*
*
Megjegyzés:
Mellékletek a következő oldalakon.
ANNEX 1
For the purpose of the preparation of this Own initiative Opinion two country missions were developed in order to analyse national perspectives and implementation of existing and future legal requirements to protect victims of gender based violence and domestic violence. Lithuania and Spain were chosen as the two countries to visit. A summary of the main outcomes from the country visits highlighting input on the topic from the Civil Society Organisations (CSOs) and social partners, as well as responsible national authorities are reflected in this annex.
SPAIN
Spain scored 76.7 on the 2024 Gender Equality Index prepared by the European Institute for Gender Equality (EIGE), while the EU average is 71.0.. Likewise, in the Global Gender Gap Index 2023 drawn up by the World Economic Forum, Spain occupies position 18 out of 155 analysed (with 79.1%), having reduced the gap between women and men compared to 2022.
A broad regulatory framework and public policies have been developed in this regard by different levels of government, especially the State Pact. However, further progress is needed on fostering greater inter-administrative cooperation, better financing at all levels, and increased support for women’s organisations.
1Prevention
1.1All Spanish educational laws include education on and prevention of gender-based violence, with a focus on coeducation. However, it is regrettable that the Catholic Church and ultraconservative sectors continue oppose affective-sexual education and equality, especially considering that part of the educational model is managed by religious organisations.
1.2Efforts have been made to fight gender based violence since 1994, including ongoing measures, such as training for primary healthcare professionals and the State Security Forces and Corps (FCSE).
1.3A comprehensive and coordinated data collection model is also being developed, aimed at reviewing it to take into account intersectionality and include a specific study on women with disabilities.
1.4Far-right sectors, including parties with representation in parliament, express their denial of violence against women.
2Protection
2.1Adaptation of services and resources is offered to women with disabilities (including facilitators) and to migrant women, providing them access to interpreters.
2.2Not all of the rights contained in Organic Law 10/2022 on the Comprehensive Guarantee of Sexual Freedom related to victim status accreditation, labour rights, and the number of 24-hour crisis centres have been effectively implemented. Implementation depends on each autonomous community, generating regional inequalities.
2.3There are attacks on women’s rights from far-right sectors, particularly regarding the right to voluntary termination of pregnancy. In this regard, organisations believe it would be beneficial to have an initiative similar to the French model, constitutionalising that right.
2.4Second-order violence is experienced by professionals working with victims of gender-based violence.
3Prosecution
3.1An important pillar of Organic Law 1/2004 on Comprehensive Measures for Protection against Gender-Based Violence is the provision of free legal advice for victims, regardless of their resources, with the victim deciding whether or not to have legal assistance when filing the report. However, the FCSE sometimes fail to provide proper guidance in this regard before the report is made.
3.2Non-reporting persists, as indicated by the 2019 National Survey on Violence Against Women. Entities point out that the lack of a specialised training for the judicial sector is one of the main causes for this.
3.3Regarding the enforcement of sentences there is a sense of impunity, , especially when victims are minors and sentences are substituted with community service or courses, sometimes in agreement with the prosecution.
3.4The VioGen system for risk assessment is an advanced set of algorithms, but it is not sufficient. In this regard, there is a need for greater transparency, an independent audit or the participation of women’s organisations. The same recommendation applies to the implementation of Onvios, the system designed to tackle sexual violence.
3.5Specialized courts have been created for violence against women. However, judges holding the office in such courts are not always specialized.
LITHUANIA
Lithuania is one of the five European Union countries that have signed but not ratified the Istanbul Convention on preventing and combating violence against women and domestic violence. Lithuania scored 65.8 on the 2024 Gender Equality Index released by the European Institute for Gender Equality (EIGE). However, the domain of "Violence" is not included in this calculation of the Index score. The Lithuanian score is 5.2 points below the score for the EU as a whole. Accordingly, Lithuania ranks 16th in the EU on the Gender Equality Index, moving its ranking up by one place since 2023. Within the Global Gender Gap Index 2023 drawn up by the World Economic Forum, Lithuania has closed at least 80% of its gap and returns to the top 10 economies, taking 9th place.
Lithuania has recently undertaken some legislative reforms in the fields of equal opportunities, disability rights, and ensuring the protection from sexual harassment not only of term-contract employees and civil servants, but also job-seekers. Amendments to the legislation on protection from domestic violence ensure providing for temporary protection orders in cases of domestic violence, and abolishing the institute of private prosecution. Yet, there is still a lack of a comprehensive regulation on gender-based violence explicitly protecting women. The seven forms of violence against women that are defined in the Directive are not covered by Lithuanian national laws. Only the general field of domestic violence is regulated in Lithuania.
4Prevention
4.1The Law on Protection from Domestic Violence was introduced in 2011, and the related institutional framework has been developed to ensure prevention, protection from and prosecution for domestic violence. On 1 July 2023, a new version of this Law entered into force. Despite some positive developments, the Law has still remained gender-neutral. Moreover, the key provision that domestic violence is a violation of human rights has been removed from the Law.
4.2Since 2011, a network of Specialised Complex Support Centres has been developed throughout Lithuania to ensure the provision of specialised services to victims of domestic violence.
4.3There have been some preventative measures introduced, but they are fragmented, often project based initiatives
with no regular funding, mainly carried out by women’s NGOs
. More coordinated measures for awareness raising campaigns against gender-based violence and trainings for professionals are foreseen in the national development programme with 1.7 million allocated to start in 2025.
4.4Since 1 July 2023, amendments to the Law on Protection from Domestic Violence established the function for the Ministry of Education, Science and Sports to ensure the compulsory integration into pre-school, pre-primary and general education curricula of topics such as gender equality, prevention of domestic violence, respect for the dignity of every person, mutual assistance, socio-emotional skills, non-violent conflict resolution and the right to personal integrity. This takes into account the abilities and ages of all students and seeks to coordinate the development of the competence of teaching staff in the fields of prevention, recognition of domestic violence and the provision of support to persons at risk of or affected by domestic violence.
4.5The new version of the Life Skills Curriculum, which also includes gender equality and sexuality, was approved by the Ministry of Education, Science and Sports in October 2022 and implementation started in September 2023. Although the programme focuses on gender stereotypes, the concept of gender equality is not precisely defined, leaving room for different interpretations. Moreover, there is a lack of systemic teaching of gender equality-related topics, and there is no reference to gender-based violence. According to NGOs, there is a lack of information and a question mark surrounding the qualifications of the teachers who would be teaching these lessons.
4.6There is a lack of comprehensive data collection models in Lithuania, gaps exist in collecting and making publicly available information about the number of reports made to the police, the number of pre-trial investigations opened, the number of pre-trial investigations closed, the number of cases brought to court and the number of cases trialled as well as the number of perpetrators sentenced.
5Protection
5.1The new amendments to the Law on Protection from Domestic Violence have introduced a Domestic Violence Protection Warrant ("the Warrant") which is a preventive protection measure by which an adult who raises the risk of domestic violence is ordered to temporarily move out of the place of residence shared with a person who is at risk of domestic violence, not to visit their place of residence, not to approach them and/or children living with them, not to communicate with them, and not to seek contact with them. This preventive measure, not involving criminal law, is imposed by the police officer first on the scene, immediately for a period of not less than 15 days. Yet, there have been cases where the same person was granted the Warrant as many as eight or even more times. This suggests that there is still no well thought out and clearly regulated procedure for moving from a preventive measure to the application of the criminal law, even if it fails several times.
5.2As for victim support services and resources in Lithuania, they often fail to ensure that women with various disabilities are appropriately supported, and that information and all services are accessible to them. Even though there are obligatory accessibility requirements (both physical and informational) for all public services, no additional funding is provided to ensure such accessibility.
5.3In Lithuania, there are still legal provisions allowing forced sterilisation for women with disabilities placed under guardianship.
6Prosecution
6.1The issue of "non-reporting" persists in Lithuania.
6.2According to NGOs not enough attention is paid to recurrent cases of violence. There are complaints that state interventions are ineffective and insufficient to deter the perpetrator, and that the violence continues. Typically, only a very small number of cases reach court, but even then the penalties are inadequate.
6.3There is no judicial specialisation in Lithuania.
_____________