TEN/854
Polgárokra irányuló energiaügyi csomag:
polgári szerepvállalás, energiaközösségek és termelő-fogyasztói szemlélet
VÉLEMÉNY
„Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekció
Polgárokra irányuló energiaügyi csomag:
polgári szerepvállalás, energiaközösségek és termelő-fogyasztói szemlélet
(feltáró vélemény az Európai Bizottság felkérésére)
|
Kapcsolat:
|
ten@eesc.europa.eu
|
|
Felelős:
|
Francesco NAPOLITANO
|
|
A dokumentum kelte:
|
2025. 09. 09.
|
Előadó: Corina MURAFA BENGA
|
Tanácsadók:
|
George JIGLAU (az előadó felkérésére)
Priska LUEGER (a II. Csoport felkérésére)
|
|
|
|
|
Felkérés:
|
Európai Bizottság: 2025. 03. 30.
|
|
Jogalap:
|
az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
|
|
|
|
|
Közgyűlési határozat:
|
2025. 03. 26.
|
|
Illetékes szekció:
|
„Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekció
|
|
Elfogadás a szekcióülésen:
|
2025. 09. 04.
|
|
A szavazás eredménye:
(mellette/ellene/tartózkodott)
|
39/6/7
|
|
Elfogadás a plenáris ülésen:
|
20xx. xx. xx.
|
|
Plenáris ülésszak száma:
|
…
|
|
A szavazás eredménye:
(mellette/ellene/tartózkodott)
|
…/…/…
|
1.Következtetések és ajánlások
1.1Az EGSZB már évek óta hangot ad aggodalmának amiatt, hogy az Európai Bizottság nem teljesíti megfelelően az energiaunióról szóló csomagban megfogalmazott azon szándékát, hogy a polgárokat helyezze az energiarendszer középpontjába. Ezért az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy polgárokra irányuló energiaügyi csomagot (a továbbiakban: CEP) dolgozzon ki, amelynek segítségével aktívan bevonhatja a polgárokat és a közösségeket egy megfizethető, biztonságos és fenntartható energiarendszerbe. A CEP feladata, hogy gondoskodjon az ehhez szükséges garanciákról,
1.2illetve egyértelműen elismerje és előmozdítsa a helyi energiaközösségek stratégiai szerepét az energiapolitikában, valamint tisztáznia kell a közösségi energiával kapcsolatos kulcsfogalmakat, például a tagságot, az autonómiát és a tényleges ellenőrzést, amelyeket a tagállamok jelenleg nagyon eltérően értelmeznek. A csomagnak tartalmaznia kell a szabályozói tesztkörnyezetekből álló eszköztárat, amelyet a tagállamoknak haladéktalanul be kell vezetniük annak érdekében, hogy az energiaközösségek és az energiamegosztáshoz való jog működő valósággá váljon az EU-ban. Egyértelmű iránymutatást kell adnia arra vonatkozóan, hogyan hozhatók létre és működtethetők az energiaközösségek, különös tekintettel az elosztórendszer-üzemeltetők által kínált adó- és tarifacsökkentésekre, létesítményekre és technikai támogatásra, amelyeket a tagállamok nem tudnak megkerülni.
1.3A következő többéves pénzügyi keret – többek között az állami támogatások nyomon követésére szolgáló eszközök –, valamint a jövőbeli kohéziós alapok és igazságos átmenet alapok révén az Európai Bizottságnak célzott finanszírozási forrásokat kell létrehoznia az energiaközösségek számára. A CEP-nek elő kell írnia az Európai Beruházási Bank számára, hogy a meglévő kkv-eszközhöz hasonlóan dolgozzon ki egy energiaközösségi eszközt a helyi és regionális energiaközösségek számára. A CEP-nek törekednie kell az energiaközösségek finanszírozásával kapcsolatos egyéb meglévő bevált gyakorlatok bővítésére. A finanszírozásnak emellett prioritásként kell kezelnie a fiatalok szerepvállalása, az energiaműveltség előmozdítása és a zöld készségek fejlesztése terén elérendő minimális normákat, illetve azokat be is kell tartania. Kiegészítő energetikai auditokat kell finanszírozni a kulcsfontosságú háztartási adatok gyűjtésének támogatása érdekében. Emellett a tagállamoknak az energiaprojektek állami finanszírozását ahhoz kell kötniük, hogy a helyi közösségek részvényesként vegyenek részt az energiaprojektekben, de feltételként megjelölhetik az előnyök megosztásának egyéb formáit is.
1.4Energia nélkül nem létezhet állampolgárság. Az európai polgárság teljes körű megvalósíthatóságának érdekében a CEP-nek határozottabb intézkedéseket kell hoznia az energiaszegénység kezelésére az EU-ban azáltal, hogy helyi szinten bevezeti az érintett háztartások egységes fogalommeghatározását és adatvezérelt azonosítását. Az energiaszegénységgel kapcsolatos mérföldköveknek figyelembe kell venniük a háztartásokat, a makrogazdasági mutatókat pedig csak kiegészítő eszközként szabad használni.
1.5A polgári szerepvállalás ösztönzéseképpen, valamint az energiaszegénység enyhítéséhez szükséges előfeltételek megteremtése érdekében azt javasoljuk, hogy az EU: 1) haladéktalanul vezesse be a háztartások hálózatról való lekapcsolásának az egész EU-ra kiterjedő tilalmát; 2) vesse el a lehívási sorrenden alapuló rendszert, amely a villamosenergia-árakat a gázárakhoz köti; 3) módosítsa a szakpolitikai nyelvezetet, és az energiával kapcsolatban „fogyasztók” helyett „polgárokról” beszéljen; 4) teremtse meg az európai energiaügyi ombudsman intézményét.
2.A vélemény háttere
2.1Az energetikai átállásban nem csupán a technológiák és a célok játszanak szerepet, hanem olyan fogalmak is, mint a bizalom, a védelem és a részvétel, mely utóbbiakra alapozva kell létrehozni a polgárok által vezérelt energetikai átállás társadalmi paktumát. A polgárokra irányuló energiaügyi csomagnak (CEP) érdemi lépésnek kell lennie valamennyi uniós polgár támogatása terén, és nem válhat csupán egy szakpolitikai ellenőrzőlistává. A CEP-nek az emberekre nemcsak mint fogyasztókra kell tekintenie, hanem mint polgárokra, illetve az energia jövőjét együtt formáló szereplőkre, mert csak így lehet biztosítani az energetikai átállás tényleges megvalósulását. Ebben a véleményben az EGSZB felvázolja a CEP-pel kapcsolatos elképzeléseit.
2.2Több mint tíz évvel ezelőtt az Európai Bizottság az energiaunióról szóló csomagban kijelentette, hogy olyan energiaunióra törekszik, „amely középpontjában a polgárok állnak: amelyben a polgárok magukénak érzik az energetikai átállást, és aktívan részt vesznek a piaci folyamatokban; ahol a polgárok pénztárcája látja hasznát az új technológiáknak, és ahol a kiszolgáltatott fogyasztók megfelelő védelemben részesülnek.” Tíz év telt el anélkül, hogy ezen ígéretek érdemben megvalósultak volna.
2.3A hamarosan napvilágot látó CEP egy olyan időszakban érkezik, amikor az EU-ban tartósan magas az energiaszegénység szintje, az európai energiapiac liberalizációja után csaknem két évtizeddel erős bizalmatlanság tapasztalható az energiapiaccal szemben, az energiaközösségekre vonatkozó uniós jogszabályok átültetését célzó nemzeti eljárások nem kellőképpen eredményesek, a polgári részvételi és energiamegosztási modellek egyenlőtlenül terjednek a tagállamokban, valamint nő a termelő-fogyasztói szemlélet hosszú távú technikai és pénzügyi életképességével kapcsolatos szkepticizmus.
2.4Az EGSZB következetesen javaslatokat tett arra, hogy miként lehetne megerősíteni a polgárok szerepét az energiaágazatban, különösen a villamos energia területén. A valódi előrelépés a villamosenergia-piac reformjának felépítésétől függ. TEN/793. és TEN/837. sz. véleményeiben az EGSZB olyan piacra tesz javaslatot, amelyet lehetőség szerint liberalizálnak és a polgárok, a termelő-fogyasztók és az energiaközösségek védelmének biztosítása érdekében szükség esetén szabályoznak.
3.Általános megjegyzések
3.1A jelenlegi uniós energiaügyi diskurzus gyakran „fogyasztónak” tekinti az egyéneket, ami hallgatólagosan a piacközpontú modelleket erősíti. El kell azonban mozdulni afelé, hogy az embereket „polgároknak” – egy energetikai joggal rendelkező politikai közösség tagjainak – tekintsük. Az Energiafogyasztók Jogainak Európai Chartája elismeri továbbá, hogy az energia a társadalmi és területi kohézió kritikus eleme. Amint azt az (EU) 2019/944 irányelv megjegyzi, az energiaszolgáltatások alapvető fontosságúak a jólét biztosítása és a társadalmi befogadás lehetővé tétele szempontjából.
3.2A polgári narratíva új irányt ad a vitának, és olyan politikák kialakítását ösztönzi, amelyek a méltóságra, a jogokra és a részvételre helyezik a hangsúlyt. Ez alapvető fontosságú a polgárok támogatása és az energetikai átállással kapcsolatos együttműködés szempontjából, mivel az energiaszegénység európaiak millióit, különösen a nőket és a fiatalokat érinti, és korlátozza azon képességüket, hogy megfizethető áron fűtsék, hűtsék és árammal táplálják otthonaikat. A hivatalos elismerés és az energiaszegénység összes tagállamban való kezelésére irányuló szakpolitikai erőfeszítések ellenére továbbra is vontatottan halad a hatékony mérséklési stratégiák végrehajtása.
3.3A polgárok csak szerény mértékben tudják ellenőrzésük alatt tartani energiához való hozzáférésüket és a fogyasztásukat, és úgy érzékelik, hogy az intézmények nem képesek megfelelően reagálni. Az összehangolt fellépést tovább nehezíti a piaci és állami szereplők közötti bizalom hiánya. Ez a patthelyzet is hozzájárul a legkiszolgáltatottabbak energiaszükségleteinek kezelése terén mutatkozó tehetetlenséghez. Az uniós irányelvek nemzeti jogba való egyszerű átültetése nem elegendő, amint azt az energiaközösségekre vonatkozó jogszabályok gyenge eredményei mutatják.
3.4Ahhoz, hogy az energiapolgárság hosszú távon értelmet nyerjen, a polgárok számára – az olyan képviseleti szerveken keresztül, mint a már meglévő fogyasztói szervezetek – strukturált mechanizmusokat kell biztosítani, amelyek segítik őket az energiapolitikák alakításában és nyomon követésében, integrálva őket az EU többszintű kormányzási struktúrájába. Ezenkívül a nemzedékek közötti méltányosság koncepcióját be kell építeni az uniós energiapolitikákba, biztosítva, hogy a ma meghozott döntések ne veszélyeztessék a jövő generációit, és a fiatalok állandó érdekelt felek legyenek. Ellenkező esetben a „fogyasztóról” a „polgárra” való áttérés pusztán retorikus fogás marad.
3.5Ezenkívül a szociális jogok pillérének az alapvető szolgáltatásokhoz való jogról szóló 20. elvére alapozva az EU-nak haladéktalanul ki kell neveznie egy energiaügyi ombudsmant, annak helyi kirendeltségeivel egyetemben
. Ez a hivatal elősegítené a polgárok felelősségvállalását az energiával kapcsolatos ügyekben, és helyreállítaná a bizalmat. Az ombudsman befogadná a panaszokat, benyújtaná a szükséges kérelmeket a szabályozó hatóságokhoz, és jogi segítséget kínálna a szolgáltatók által jogszerűtlen bánásmódban részesített polgárok, valamint azon energiaközösségek és termelő-fogyasztók számára, akiknek a fejlesztéseit szabályozási és végrehajtási akadályok gátolják. Segítenie kell továbbá a polgárokat az állami és magánszereplőkkel való kapcsolattartásban az energiaszegénység állapotának vagy kockázatának enyhítését célzó intézkedésekkel kapcsolatban.
4.Részletes megjegyzések a polgárok felelősségvállalásának elősegítéséről és az energiaágazatba vetett közbizalom helyreállításáról
4.1A felelősségvállalás elősegítése túlmutat a tájékoztatáson – azt jelenti, hogy lehetővé kell tenni a polgárok számára, hogy cselekedjenek. A polgároknak valódi választási lehetőségekre van szükségük az energiafelhasználás, -termelés és -beruházás terén. Ez nemcsak a magánháztartások villanyórájára vonatkozik, hanem messze túlmutat azon. A hálózatokat elérhetővé kell tenni a polgárok számára. A polgárok termelő-fogyasztóként való bevonása vagy energiaközösségekben való részvétele növeli az energiafüggetlenséget, és – különösen jó szigetelés és a célcsoportok hatékony azonosítása mellett – hozzájárulhat az energiaszegénység csökkentéséhez. E cél eléréséhez a CEP-nek elő kell írnia a tagállamok számára, hogy mind állami, mind magánszereplők támogatásával egyszerűsítsék az eljárásokat az energiához való rugalmasabb hozzáférés érdekében, hozzanak létre olyan egyablakos ügyintézési pontokat, amelyek jól képzett személyzettel a lehető legközelebb állnak a helyi szinthez, és mozdítsák elő a közösségi kezdeményezéseket.
4.2A helyi és regionális önkormányzatok egyedülálló helyzetben lehetnének ahhoz, hogy közvetítsenek a nemzeti energiapolitika és a polgárok igényei között. A helyi önkormányzatok saját, önkormányzati energiapolitikákat alakíthatnának ki, amely igazodhatna közösségeik sajátos társadalmi-gazdasági és éghajlati viszonyaihoz. Emellett a kereslet aggregátoraként is működhetnének, megkönnyíthetik a zöld technológiák közbeszerzését, teret biztosíthatnak berendezések telepítéséhez, és partnerségre léphetnek helyi szervezetekkel, hogy együtt nyújtsanak szolgáltatásokat. Sajnos azonban csak a települések elenyésző kis részénél figyelhető meg ilyen politika, a legtöbb település energiapolitikája gyakorlatilag inaktív. Polgárokra irányuló energiaügyi csomagnak ezért kifejezetten az önkormányzatokat is meg kell céloznia. Az EGSZB ezért ismételten kéri a TEN/801. sz. véleményben
javasolt „kiterjedt kollektív” energia-önellátási modellek előmozdítását, amelyeket a polgárok szerepvállalásának eszközeként önkormányzati platformokon keresztül hatékonyan meg lehet valósítani.
4.3Az energiarendszerbe vetett közbizalom helyreállításához többre van szükség technikai javításoknál. Elengedhetetlen hozzá az átlátható irányítás, az inkluzív döntéshozatal és a következetes kommunikáció. Ha a polgárok érzékelik a kézzelfogható előnyöket, egyre nagyobb hajlandóságot fognak mutatni arra, hogy részt vegyenek és beruházzanak. Ezek az előnyök magukban foglalhatnak olyan intézkedéseket, mint a villamosenergia-engedmények, a helyreállítási és -megőrzési kezdeményezések vagy a nagyobb energetikai projektek által érintett régiók önkormányzati finanszírozása. Ennek előfeltétele a 2.4. pontban említett villamosenergia-piaci reform.
4.4Az energiakérdésekben való jártasság alapvető fontosságú az emberek szerepvállalása szempontjából. Ahhoz, hogy a polgárok tájékozottak legyenek, elengedhetetlen annak megértése, hogy hogyan működnek az energiarendszerek, hogyan kell értelmezni az energiaszámlákat, hogyan lehet csökkenteni a fogyasztást, valamint hogyan lehet kollektív rendszerekben részt venni. A nyilvános kampányok, az iskolai tantervek és a közösségi műhelytalálkozók elősegíthetik e műveltség kialakítását. A fogyasztói szervezeteknek, a nem kormányzati szervezeteknek, a civil társadalmi szervezeteknek és az oktatási intézményeknek központi szerepet kell játszaniuk e kezdeményezések megtervezésében és megvalósításában, és a kezdeményezéseket úgy kell támogatni, hogy felhasználóbarát digitális platformokon keresztül átlátható, valós idejű hozzáférést kínálunk az energiafogyasztási, költség- és kibocsátási adatokhoz. Az energiatudatossági programok keretében kifejezetten be kell vonni az ifjúsági szervezeteket is az oktatási anyagok és kampányok közös tervezésébe. A fiatalokat nem csupán kedvezményezetteknek, hanem az energiaműveltségi kezdeményezések társalkotóinak és multiplikátorainak kell tekinteni, biztosítva a generációk közötti igazságosságot és a hosszú távú fenntarthatóságot.
4.5A zöld készségek fejlesztése – különösen a telepítés, a karbantartás és az energetikai audit terén – elengedhetetlen a helyi energetikai átállás támogatásához. Az energiával kapcsolatos témáknak a szakképzésbe, a felnőttoktatásba és az egyetemi tantervekbe való beépítése biztosíthatja a polgárok korcsoportokon és ágazatokon átívelő bevonását. Ha az energiaszegénység enyhítése érdekében az egész EU-ban hullámszerűen elterjednének az energetikai auditok, a zöld készségeket zöld munkahelyekre lehetne váltani.
4.6Bár a közfinanszírozás kulcsszerepet játszik az energetikai átállás előmozdításában, gyakran nem biztosít közvetlen előnyöket az energetikai projekteknek otthont adó közösségek számára. Túl sok beruházásra kerül sor valódi helyi részvétel vagy megosztott érték nélkül, egy felülről lefelé irányuló modellt erősítve, ami azzal a kockázattal jár, hogy a beruházás a lakosság ellenállásába fog ütközni. Az uniós szabályoknak elő kell írniuk a tagállamok számára, hogy az energiatámogatásokat vagy a finanszírozást ahhoz kössék, hogy a helyi közösségek részvényesként vegyenek részt az energiaprojektekben, vagy az előnyök megosztásának egyéb formáiban.
4.7Hét évvel a TEN/657. sz. vélemény elfogadása után sajnálatos módon nem tapasztalható hatékony energiaügyi párbeszéd a szervezett civil társadalommal nemzeti, regionális vagy helyi szinten, ugyanakkor uniós szinten történt némi előrelépés a lakossági energiafórum révén. Az EGSZB a többszintű kormányzási párbeszéd megszervezését ajánlja, mivel ez eszközöket biztosít a tagállamok számára azon piaci és intézményi akadályok felszámolásához, amelyek megakadályozzák a lakosságot, a fogyasztókat, a közösségeket és a kkv-kat abban, hogy részt vegyenek a tiszta energiára való átállásban, és élvezzék annak előnyeit. Egy ilyen párbeszéd javíthatná a kommunikáció minőségét is, és segíthetne helyreállítani a polgárok és az érdekelt felek közötti bizalmat.
5.Az energiaközösségekre vonatkozó részletes megjegyzések
5.1Az EGSZB megismétli azt a gyakran hangoztatott véleményét, hogy ösztönözni kell a kisléptékű villamosenergia-termelést annak érdekében, hogy bővíteni lehessen a hálózatok rugalmassági lehetőségeit. A polgárok, a kkv-k és a helyi hatóságok aktív szerepvállalása sokkal könnyebben megvalósítható a decentralizált villamosenergia-termelésben, mint a nagy erőművekkel működő központosított struktúrákban. Sajnálatos módon nem tapasztaljuk, hogy a jelenlegi uniós piacszerkezetben stratégiai prioritásként kezelnék a decentralizált modellt. Prioritásként kell meghatározni azokat a mechanizmusokat, amelyek biztosítják a pénzügyi akadályokkal szembesülő fiatalok és kiszolgáltatott csoportok bevonását az innovatív kollektív energiaügyi megállapodásokba.
5.2Ezért a polgárok által irányított energiaközösségeket az energiapolitika stratégiai elemeként kell elismerni. Előmozdíthatják a társadalmi szolidaritást, amennyiben úgy alakítják ki őket, hogy lehetővé teszik az energia újraelosztását, támogatják a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartásokat és ösztönzik a helyi beruházásokat. Ezek a közösségek jelentősen hozzájárulnak a társadalmi igazságossághoz és az ellátás biztonságához azzal, hogy támogatják az igazságos energetikai átállást. Az EGSZB sürgeti a hatóságokat, hogy hívják életre és segítsék az energiaközösségeket annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a polgárok érdemi részvételét azok kialakításában és irányításában, valamint be kell vonni azokat a polgárokat is, akik a tulajdonosi státuszuk miatt (pl. bérlők) nehézségekkel szembesülnek.
5.3A CEP egyik alapelve annak lehetővé tétele kell, hogy legyen, hogy a termelő-fogyasztók és a megújulóenergia-közösségek a lehető legnagyobb mértékben részesülhessenek az általuk termelt villamos energiából, még akkor is, ha betáplálják azt a hálózatba. Ezt úgy lehet más, a kistermelők számára tisztességesebb módon megszervezni, hogy egy „villamosenergia-bankot” hozunk létre, amelyet az EGSZB a villamosenergia-piac reformjáról szóló véleményében ismertet (lásd a TEN/793. sz. véleményt).
5.4A jelenlegi uniós szakpolitikából hiányzik az energiaközösségek szisztematikus nyomon követése. Az energiaközösségek számos tagállamban papíron, jogi lehetőségként léteznek ugyan, de a megfelelő polgári szerepvállalási folyamatok és a valóban működőképes támogató jogszabályi keretek hiánya miatt a valóságban nem működnek. A energiaközösségek engedélyezése túl bürokratikus, olyan technikai készségeket igényel, amelyekkel az egyszerű polgárok nem rendelkeznek, és gyakran magas előzetes kifizetéseket követel meg a polgároktól.
5.5A CEP-nek el kell köteleznie magát amellett, hogy a meglévő energiaügyi irányelvek következő felülvizsgálatai során szigorítja az energiaközösségekre vonatkozó uniós jogszabályokat. Például a közösségi energiára vonatkozó uniós jogszabályok esetében továbbra is homályosak a fogalommeghatározások és következetlen a végrehajtás. Az olyan kulcsfontosságú fogalmakat, mint az „energiaközösség” és az „energiamegosztás” tagállamonként eltérően értelmezik. Az uniós kritériumok nem megfelelő végrehajtása azzal a veszéllyel jár, hogy lehetővé teszi a vállalatok általi foglyul ejtést. A közösségi energia integritásának védelméhez elengedhetetlenek a szigorúbb biztosítékok.
5.6A hatóságok, amelyeknek fel kellene számolniuk az energiaközösségek előtt álló akadályokat, nem működnek megfelelően, vagy a személyzetet, vagy a know-how-t érintő akadályok, vagy a meglévő szolgáltatók által gyakorolt nyomás miatt. A nyilvántartásba vételi követelmények túlzóak, az elosztórendszer-üzemeltetők pedig elutasítják vagy késleltetik az új energiaközösségek és termelő-fogyasztók hálózati csatlakozását. Javítaniuk kellene a csatlakozási kapacitást, és szembe kellene nézniük a következményekkel, ha nem reagálnak a megadott határidőn belül. Ehhez magas szintű és regionális energetikai területrendezési és hálózatfejlesztési tervekre van szükség, amelyek tekintetbe veszik az ilyen alternatív energiarendszerek egyre növekvő számát.
6.Az energiaszegénységre vonatkozó részletes megjegyzések
6.1A tartósan magas energiaszegénységi ráták arra utalnak, hogy a szabályozásnak való megfelelésen túl a polgárok szerepvállalásán alapuló, transzformatív megközelítésre van szükség. Ennek előfeltétele, hogy az EU: 1) az egész Unióban megtiltsa a hálózatról való lekapcsolásokat, amelyek a háztartásokat energiaszegénységbe taszítják, és csak súlyosbítják kiszolgáltatottságukat, mivel ilyenkor a nehézkes visszakapcsolási eljárásokkal is meg kell küzdeniük; 2) megreformálja a villamosenergia-piacot, hogy hátra lehessen hagyni a lehívási sorrenden alapuló rendszert, amely a villamosenergia-árakat a gázárakhoz köti, mert így majd lehetővé válik a vállalatok és a polgárok számára, hogy az alacsony árú megújuló energia előnyeit élvezzék.
6.2Az EU széles körben elismerte ugyan az energiaszegénységet, de a fogalommeghatározásokat és a válaszintézkedéseket a tagállamokra bízta, ami a politikai és pénzügyi különbségek miatt korlátozza a koherens fellépést. Ez a megközelítés nem működik, mivel az uniós és az országspecifikus adatok az energiaszegénység tartósan magas szintjét mutatják. Az EU-nak végre egységes megközelítést kell alkalmaznia, amely azon alapul, hogy az adott háztartás képes-e kielégíteni a minimális energiaszükségleteit. A CEP-nek kezdeményeznie kell egy olyan mechanizmus létrehozását, amely az épületekre és a háztartásokra vonatkozó adatok felhasználásával kiszámítja a minimális energiaszükségletet, hogy valamennyi kormányzati szinten beinduljanak a következetes adatgyűjtési folyamatotok. A háztartási adatok hatékony gyűjtése érdekében a nemzeti statisztikai hivatalokkal, a helyi önkormányzatokkal és az energiaszolgáltatókkal együttműködve meg kell erősíteni az Eurostat szerepét.
6.3A lakhatás minőségének javítása döntő fontosságú az energiaszegénység enyhítésében, nemcsak a hideg időszakokban, hanem egyre inkább nyáron is. Az energetikai auditokat és felújítási támogatásokat be kell építeni a helyi stratégiákba. Javítani kell a lakások energiahatékonyságára vonatkozó adatgyűjtést, hogy célzottabbá váljanak a beavatkozások. Az energetikai vállalatok, a szociális lakhatási vállalatok és/vagy a helyi önkormányzatok segíthetik előfinanszírozni a szükséges beruházásokat, amelyeket aztán a lakosok (részben) az energiaszámláikon elért megtakarítások révén visszafizethetnek. Külön rendelkezéseket kell hozni azokra a bérlőkre vonatkozóan, akiknél az energiaellátás feltételeit a főbérlő határozza meg, és akiknek esetleg magasabb bérleti díjakkal kell számolniuk, ha felújításra kerül sor.
6.4Egyértelműen fel kell ismerni, hogy az eltérő lakástulajdonlási konstrukciók potenciálisan előidézhetik az energiaszegénységet. A mérséklési stratégiáknak ezért magukban kell foglalniuk olyan mechanizmusokat, amelyek a bérlők védelmét és a lakástulajdonos-szövetségek megerősítését szolgálják, és a stratégiákat a helyi lakástulajdonlási környezethez kell igazítani.
6.5A szilárd tüzelőanyagok, különösen a fa használata összefügg a vidéki és marginalizált városi területek energiaszegénységével. A fát gyakran informális piacokról szerzik be, az árak ingadoznak, a hozzáférés korlátozott, a minőség rossz, ugyanakkor mindez hozzájárul az illegális fakitermelés által okozott környezeti károkhoz, valamint egészségügyi és biztonsági kockázatokhoz. A megfelelő fatárolásra és a tűzhelyek minőségére mindenképpen oda kellene figyelniük a helyi önkormányzatoknak, amelyek közbeléphetnek a megfelelő tárolás és az adatokon alapuló célzott szétosztás érdekében.
Kelt Brüsszelben, 2025. szeptember 4.
Baiba MILTOVIČA
a „Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekció elnöke
_____________