|
VÉLEMÉNY
|
|
Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
|
|
Közös uniós visszaküldési rendszer
|
|
_____________
|
|
Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az Unióban jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok visszaküldésére vonatkozó közös rendszer létrehozásáról, valamint a 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2001/40/EK tanácsi irányelv és a 2004/191/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről
(COM(2025) 101 final - 2025/0059(COD))
|
|
|
|
SOC/836
|
|
|
|
Előadó: José Antonio MORENO DÍAZ
|
|
Társelőadó: Cristian PÎRVULESCU
|
1.Következtetések és ajánlások
1.1Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az uniós visszaküldési politikának minden esetben egyértelmű, emberi jogokon alapuló indokoláson kell alapulnia. Olyan átfogó hatásvizsgálatot szorgalmaz, amely figyelembe veszi a nemzetközi és európai emberi jogi jogszabályok, valamint az Európai Unió Bíróságának (EUB) és az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) ítélkezési gyakorlata által kötelező erővel előírt kötelezettségeket. A teljes körű jogi megfelelés biztosítása érdekében a visszaküldési intézkedések kidolgozását, végrehajtását és értelmezését ezeknek a jogi kereteknek kell vezérelniük.
1.2Az EGSZB sajnálja, hogy a rendelet nem épül be egy a legális és biztonságos migrációs útvonalak előmozdítására irányuló szélesebb körű stratégiába. Valódi alternatívák hiányában a visszaküldési eljárások eredménytelenek maradnak, és állandósítják a kizáráson, felügyeleten és elszigetelésen alapuló modellt. A rendelet jog- és biztonságközpontú szemléletet részesít előnyben egy olyan megközelítés helyett, amely a harmadik országbeli állampolgárok sikeres integrációjával foglalkozna vagy azzal, hogy milyen előnyöket nyújthatnak ők az uniós társadalmak és gazdaságok számára.
1.3Az EGSZB azt is kiemeli, hogy a javaslat nem támaszkodik alapos előzetes hatásvizsgálatra. Mivel ez a rendelet emberek millióinak életére van hatással, komoly kutatásokra és a szakosodott szervekkel és civil társadalmi szervezetekkel folytatott strukturált konzultációkra lett volna szükség. A kiszolgáltatott csoportokra (például kiskorúakra, egyedülálló nőkre, az emberkereskedelem áldozataira, illetve fizikai vagy mentális betegségben szenvedő személyekre) gyakorolt hatások konkrét elemzésének hiánya súlyos mulasztás, ami ellentmond az EU azon kötelezettségének, hogy biztosítsa a jogokon alapuló megközelítést.
1.4Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az Európa Tanács kínzás megelőzésével foglalkozó bizottságának ajánlásaival összhangban hatékony, független és átlátható nyomonkövetési mechanizmusokat kell létrehozni a megfelelés felügyeletére, beleértve a visszaküldési gyakorlatok, a fogvatartási körülmények és az illetékes hatóságok magatartásának ellenőrzését.
1.5Az EGSZB hangsúlyozza az 1999. évi tamperei következtetéseken alapuló eredeti uniós kötelezettségvállalást, és megismétli, hogy a visszatérésnek elsősorban önkéntes alapon kell történnie. Továbbra is ennek az elvnek kell az uniós visszaküldési politika sarokkövét képeznie, és a kitoloncolást csak végső eszközként szabad fontolóra venni, amikor az összes többi lehetőséget kimerítették.
1.6Az EGSZB kéri, hogy a javasolt visszaküldési rendelet fogalommeghatározásai közé vegyenek fel olyan kulcsfontosságú eljárási biztosítékokat, mint a jogi tanácsadáshoz, a szakszerű tolmácsoláshoz és a hivatalos dokumentumok fordításához való hozzáférés. A fellebbezések már nem függesztik fel automatikusan a kiutasítási határozatokat (28. cikk (2)–(4) bekezdés), ami annak kockázatát hordozza magában, hogy a kitoloncolásra a határozat meghozatala előtt sor kerül. Az EGSZB azt is javasolja, hogy a visszaküldés tilalmára hivatkozó elsőfokú fellebbezések esetében kötelező halasztó hatály legyen érvényben, biztosítva, hogy az egyéneket ne küldjék vissza számukra veszélyes helyre mindaddig, amíg a jogorvoslati lehetőségek érvényesítése folyamatban van. Bármely – akár önkéntes, akár kényszerű – visszatérési folyamat során biztosítani kell a törvényes jogok tiszteletben tartását.
1.7Az EGSZB figyelmeztet arra, hogy a javaslat a migránsok jogainak súlyos eróziójához vezethet és alááshatja a jogállamiságot. Az EGSZB például komoly aggodalmának ad hangot az őrizetre vonatkozó jelenlegi rendelkezések miatt. Úgy véli, hogy az őrizet indokai (29. cikk) túlságosan tágan vannak meghatározva, ám még problematikusabb „a szökés veszélyének” homályos, vélelmen alapuló meghatározása (30. cikk). Sürgeti az EU-t, hogy jelentősen szűkítse le ezeket a rendelkezéseket, és szüntesse meg a személyazonosság ellenőrzése céljából történő őrizetbe vételt, kivéve, ha ez feltétlenül szükséges és a lehető legrövidebb ideig tart. Az őrizet alkalmazása során teljes mértékben tiszteletben kell tartania az alapvető jogokat, különösen a személyes szabadsággal és méltósággal kapcsolatosakat.
1.8Az EGSZB ragaszkodik a kötelező erejű emberi jogi normák betartásához annak érdekében, hogy el lehessen kerülni a visszaküldést olyan körülmények közé, ahol az egyének súlyos sérelemnek vagy jogsértéseknek lehetnek kitéve. A kiutasítási határozatoknak – különösen azoknak, amelyek harmadik országoknak történő átadással járnak – személyre szabott értékeléseken kell alapulniuk, és független bírósági felülvizsgálat tárgyát kell képezniük. A kiutasítási határozatok tagállamok közötti automatikus kölcsönös elismerését nem szabadna alkalmazni abban az esetben, ha a kibocsátó országban az emberi jogok rendszerszintű megsértését dokumentálták.
1.9Az EGSZB nem támogatja a származási országtól eltérő országokba való visszaküldést. Ha a visszaküldés a származási országba nem lehetséges, akkor ennek okától függetlenül a kiutasítási eljárást fel kell függeszteni. Az EGSZB úgy véli, hogy az úgynevezett visszaküldési központok ellentétesek a nemzetközi jogi kerettel, különösen a Genfi Egyezménnyel, és érintik az olyan alapvető jogokat, mint a visszaküldés tilalma, a hatékony bírói jogvédelem és a tényleges jogorvoslathoz való jog.
1.10Az EGSZB határozottan ellenzi „visszaküldési központok” létrehozását vagy fenntartását, és figyelmeztet arra, hogy azok nem egyeztethetők össze az uniós és nemzetközi jogi kötelezettségekkel. Az EGSZB javasolja továbbá, hogy tisztázzák a tagállamoknak azzal kapcsolatos előírásait, hogy a harmadik országbeli állampolgárok kötelesek együttműködni a visszaküldési és visszafogadási eljárások során (21–23. cikk). Biztosítani kell ugyanis, hogy ezek az előírások pontosan és arányosan legyenek meghatározva. Kéri az adatgyűjtés és a fizikai átvizsgálás korlátozását, és kitart amellett, hogy megfelelő eljárási garanciák és jogszerű eljárás nélkül nem szabad szankciókat alkalmazni.
1.11Az EGSZB figyelmeztet továbbá arra, hogy a javasolt rendelet 6. cikke, amely felderítési és jelentkezési kötelezettségeket ír elő, veszélyeztetheti az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférést, és alááshatja az okmányokkal nem rendelkező migránsok és a szolgáltatásnyújtók közötti bizalmat.
1.12Az EGSZB úgy látja, hogy a rendelet nem foglalkozik megfelelően a gyermekek bevándorlással kapcsolatos őrizetbe vételével. Ezt a gyakorlatot meg kell szüntetni, összhangban a nemzetközi emberi jogi normákkal, többek között a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel, amely szerint az őrizetbe vétel semmi esetben sem szolgálja a gyermek mindenek felett álló érdekét.
1.13Az EGSZB figyelmeztet arra, hogy az uniós és tagállami szinten a visszaküldéssel kapcsolatosan szükséges beruházásoknak a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapon (AMIF) keresztül történő finanszírozása forrásokat vonhat el az integrációs fellépésektől és programoktól, amelyek többsége már mindkét szinten alulfinanszírozott. A Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapban részt vevő civil társadalmi szervezetekkel és szociális partnerekkel folytatott strukturált konzultációknak köszönhetően az EGSZB tisztában van azokkal a nehézségekkel, amelyekkel ezek a szereplők már most is szembesülnek a programok, a személyzet és a szakértelem fenntartása terén.
1.14Az EGSZB aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy úgynevezett szükséghelyzetekben a 47. cikk lehetővé teszi az alapvető biztosítékok felfüggesztését homályos és meghatározatlan kritériumok alapján, ami a migránsok jogainak széles körű megsértéséhez vezethet.
2.Magyarázó megjegyzések
2.1Az uniós migrációs politikára vonatkozó átfogó megközelítéssel, valamint a 2024-ben elfogadott migrációs és menekültügyi paktummal összhangban az Európai Bizottság rendeletjavaslatot terjesztett elő az Unióban jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok visszaküldésére vonatkozó közös rendszer létrehozásáról. E javaslat célja, hogy felváltsa a jelenlegi visszatérési irányelvet (2008/115/EK), valamint más széttagolt rendelkezéseket azzal a céllal, hogy az EU számára korszerű, koherens és működőképes jogi keretet biztosítson a visszaküldési eljárások tekintetében.
2.2Az Európai Bizottság szerint ez az új rendelet megfelel annak az igénynek, hogy megerősítsék az uniós migrációkezelési rendszer egyik pillérét jelentő visszaküldési politikák hatékonyságát. A jelenlegi helyzet – amelyet geopolitikai kihívások, tartós migrációs nyomás, szabálytalan továbbutazások és alacsony tényleges visszaküldési arány jellemez – rávilágított a meglévő jogi keret korlátaira és a tagállamok közötti széttagoltságra.
2.3A visszaküldések kapcsán rendelkezésre álló adatok számos rendszerszintű kihívást tárnak fel. A harmadik országbeli állampolgárok túlnyomó többsége jogszerű módon érkezik az EU-ba – az elmúlt három évben (2021–2023) az egy évben kiadott első engedélyek átlagos száma meghaladta a 3,5 milliót. A Frontex által 2022 és 2024 között észlelt irreguláris érkezések száma átlagosan meghaladja az évi 300 ezret. A Covid19-világjárvány előtti években az átlagos visszaküldési arány közel 33% volt; ehhez képest 2023-ban 19%, 2024-ben pedig 24%. A Frontex a tagállamokból érkező visszaküldések mintegy 50%-át támogatja, és operatív támogatást nyújt a visszatérési és visszailleszkedési folyamat valamennyi szakaszában. Az Ügynökség létrehozta továbbá az uniós visszailleszkedési programot, amely visszaérkezés utáni és hosszú távú visszailleszkedési támogatást kínál mind az önkéntes visszatérőknek, mind a kitoloncolt személyeknek, és 2022-től 2024 végéig több mint 19 000 személynek nyújtott segítséget.
2.4Az Európai Tanács a 2024. februári és októberi következtetéseiben felszólította az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő sürgős jogszabályt a visszaküldési eljárások javítása érdekében. Erre válaszul az új rendelet a visszaküldési eljárások harmonizálására, a tagállamok közötti eltérések csökkentésére, valamint a paktum egyéb eszközeivel, például a menekültügyi eljárásokról szóló rendelettel és a migráció kezeléséről szóló rendelettel való összhang biztosítására tesz javaslatot.
2.5Papíron a javaslat közös visszaküldési eljárást hoz létre, amely egyértelmű és arányos, az alapvető jogokat tiszteletben tartó szabályokon alapul, és valamennyi tagállamban közvetlenül alkalmazandó. Az új keret célja a joghézagok megszüntetése, az államok közötti továbbutazásokon keresztül történő rendszerkijátszás megelőzése, valamint olyan eszközök bevezetése, mint az európai kiutasítási határozat, a kiutasítási határozatok kölcsönös elismerése, valamint a szökés kockázatának értékelésére és kényszerítő intézkedések bevezetésére vonatkozó harmonizált kritériumok.
3.A visszaküldésre vonatkozó közös rendszerről szóló rendeletjavaslattal kapcsolatos megjegyzések
3.1Az EGSZB tudomásul veszi az Unióban jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok visszaküldésére vonatkozó közös rendszer létrehozásáról szóló európai bizottsági rendeletjavaslatot. Jól ismert, hogy szükség van az eljárások egységesítésére, a jogi széttagoltság csökkentésére és a hatékony visszatérés-kezelés biztosítására, mivel ez várhatóan hozzá fog járulni egy koherensebb, integráltabb és hatékonyabb migrációs politika kialakításához. A javaslat előrelépést jelent a 2008. évi visszatérési irányelvtől az integráltabb és hatékonyabb uniós megközelítés felé, és tükrözi annak megértését, hogy a jelenlegi visszaküldési rendszer nem a terveknek megfelelően működik.
3.2Az EGSZB értékeli azt a szándékot, hogy a tagállamokat egyértelmű, közös szabályokkal lássák el, ami hozzájárul a jogbizonytalanság csökkentéséhez, az együttműködés javításához, valamint annak megelőzéséhez, hogy az irreguláris migrációs áramlásokat összehangolatlan vagy egyenlőtlen módon kezeljék az EU-n belül. Ez lehetőséget kínál arra, hogy közös normák és eszközök álljanak rendelkezésre, ideértve az alapvető jogokra vonatkozó jobb biztosítékokat is.
3.3A rendeletet alátámasztó európai bizottsági szolgálati munkadokumentum üdvözlendő, de nem helyettesíti a megfelelő hatásvizsgálatot
. Három lehetséges forgatókönyvet hasonlít össze a visszaküldési menetrend előmozdítása érdekében: a jelenlegi keret fenntartását, illetve annak egy új eszközzel történő továbbfejlesztését, amely eszköz lehet irányelv vagy rendelet. Sajnálatos módon az egyes lehetőségek értékeléséhez használt kritériumokat a biztonság által vezérelt megközelítésre szűkítették le, hangsúlyozva a kitoloncolások hatékonyságát. Az alapvető jogokra gyakorolt hatás értékelése csupán formális és nem meggyőző.
3.4Az EGSZB azonban aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a javasolt rendelet megerősíthet egyfajta korlátozó, biztonságvezérelt megközelítést, amely alááshatja az EU emberi jogokkal, nemzetközi jogszerűséggel és egy egyénközpontú migrációs politikával kapcsolatos kötelezettségvállalásait. Az EGSZB úgy véli továbbá, hogy a javaslat állandósít egy olyan narratívát, amely elfogadhatatlan módon fenyegetésekkel és biztonsági kockázatokkal azonosítja az irreguláris migrációt, és a súlyos bűncselekményekkel vagy a terrorizmussal azonos szintre helyezi azt.
3.5Az EGSZB szemszögéből az uralkodó narratíva a migrációs rendszer „funkcionális kötelezettségének” tekinti a visszaküldést, elfedve a migráció strukturális okait, és nem orvosolva az uniós befogadási és menekültügyi rendszerek hiányosságait.
3.6Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az alacsony visszaküldési arányok nemcsak a jogi eszközök vagy a migránsok együttműködésének hiányára vezethetők vissza, hanem nagyrészt arra, hogy nincs valódi közös migrációs és menekültügyi politika, a tagállamok nem bíznak az uniós intézményekben, a feladatokat pedig harmadik országokba szervezik ki.
3.7Az EGSZB megismétli azt a korábbi álláspontját, amely szerint az EU bevándorlási és menekültügyi politikájának stratégiai gyengesége, hogy – a határon, illetve az önkéntes visszatérések vagy kitoloncolások esetében egyaránt – szinte kizárólag az irreguláris tartózkodások elleni küzdelemre összpontosít. Ezért ismételten sürgeti az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja felül referenciakeretét, és hatékonyan törekedjen arra, hogy a bevándorlási és menekültügyi politika átfogó megközelítéssel segítse elő a rendezett, szabályos és biztonságos mobilitást.
3.8Az EGSZB kitart amellett, hogy minden visszaküldési eljárásnak teljes mértékben tiszteletben kell tartania a visszaküldés tilalmának elvét, a kitoloncolást pedig nem szabad olyan szigorú egyedi értékelés nélkül végrehajtani, amely figyelembe veszi a személyes kockázatot, az egészségügyi körülményeket, a családi helyzetet és más releváns tényezőket.
3.9Az EGSZB-nek komoly aggályai vannak azokkal az intézkedésekkel kapcsolatban, amelyeket a tagállamoknak végre kell hajtaniuk a harmadik országbeli állampolgárok felderítése érdekében. 2016-ban az Európa Tanács Fajgyűlölet és Intolerancia Elleni Európai Bizottsága (ECRI) felszólított „a bevándorlás ellenőrzésének és érvényesítésének a szolgáltatásnyújtástól és a jogok garantálásától való függetlenítésére (...), valamint arra, hogy mentesítsék a bevándorlási jogérvényesítési politikák és intézmények beavatkozása alól azokat a hatóságokat, amelyek elsődleges feladata máshol (például az oktatás, az egészségügy, a lakhatás, a szociális biztonság és segítségnyújtás, a munkavédelem és az igazságszolgáltatás területén) van”
. Az EGSZB támogatja ezt a felhívást, és javasolja, hogy az Európai Bizottság az alapvető jogok védelme érdekében pontosítsa tovább a felderítéssel kapcsolatos korlátokat és eljárási garanciákat.
3.10A rendelet tisztázza a kitoloncolás indokait. Nagyobb eljárási egyértelműségre van azonban szükség az olyan fogalmak tekintetében, mint az együttműködés megtagadása (mit jelent ez?) és a „biztonsági kockázatot jelentő” (hogyan történik a kockázat értékelése, ki által és milyen célból?).
3.11Az EGSZB-nek aggályai vannak a „visszaküldési célország” meghatározásának módosításával és azon országok körének kiterjesztésével kapcsolatban, amelyekbe a harmadik országbeli állampolgárok származási országukon kívül visszaküldhetők. Ilyen ország lenne egy olyan ország, ahol korábban tartózkodtak, egy biztonságos harmadik ország, az első menedék országa, egy olyan ország, amely tekintetében beutazási joggal rendelkeznek, vagy egy olyan ország, amellyel visszaküldési megállapodás vagy egyezmény megkötésére került sor (visszaküldési központok). Ez problematikus, mivel tagadja a harmadik országbeli állampolgárok önrendelkezési jogát és figyelmen kívül hagyja preferenciáikat, ráadásul olyan helyzetbe hozza őket, amelyben jogaik és biztonságuk veszélybe kerül. Kitoloncolhatók olyan országokba, amelyekkel nincs kapcsolatuk vagy amelyek számukra nem megfelelők, és amelyekben státuszuk nem egyértelmű és kiszolgáltatott. Emellett különösen releváns az Európai Unió Bíróságának közelmúltbeli ítélete, mivel előírja, hogy a „biztonságos harmadik ország” koncepciója kapcsán szigorúbb körültekintéssel kell eljárni. Az ítélet hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy ezt a koncepciót objektív és egységes kritériumok szerint, az alapvető jogok és a visszaküldés tilalmának elve teljes körű tiszteletben tartása mellett alkalmazzák, valamint hogy el kell kerülni, hogy azt a visszaküldés kiszervezésének eszközeként önkényes módon használják.
3.12Az EGSZB figyelmeztet annak kockázatára, hogy a harmadik országokkal, köztük az úgynevezett „visszaküldési központokkal” kötött visszafogadási megállapodások a garanciák elégtelensége és a független nyomonkövetési mechanizmusok hiánya miatt sérthetik az alapvető jogokat. Az EU külső együttműködésének a migráció ellenőrzésétől és a visszaküldések elfogadásától való függővé tétele aláássa a szakpolitikai koherenciát, a nemzetközi szolidaritást és a jogállamiság tiszteletben tartását.
3.13Az EGSZB ezenkívül úgy véli, hogy a javasolt eszközök – például az európai kiutasítási határozat, az automatikus elismerési mechanizmusok és az érintett személyek együttműködési kötelezettségének megerősítése – aggályos módon csökkentik az eljárási biztosítékokat. Az eljárások egyszerűsítése gyorsított közigazgatási gyakorlatokat eredményezhet, amelyek nem értékelik megfelelően a védelmi szükségleteket vagy a személyes kiszolgáltatottságot, és ezáltal megsértik a visszaküldés tilalmának elvét. A határozatok megfellebbezésére vagy a visszatérési kötelezettségnek való megfelelésre vonatkozó egységes határidők előírása azzal a veszéllyel jár, hogy aláássa a jogorvoslathoz való tényleges hozzáférés lehetőségét, különösen azok esetében, akik az őrizetben nem férnek hozzá ingyenes tolmácsolási szolgáltatásokhoz vagy jogi segítségnyújtáshoz.
3.14Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az őrizettel és a szökés kockázatával kapcsolatos rendelkezéseket rendkívüli körültekintéssel kell alkalmazni. Az őrizet nem válhat szisztematikus visszatérés-kezelési eszközzé, és csak végső megoldásként, egyéni és arányos értékelést követően alkalmazható. A „szökés veszélyének” fennállását igazoló tényezőket tartalmazó, kevéssé indokolt lista normalizál egy olyan intézkedést, amelynek továbbra is kivételesnek kellene lennie. Ezenkívül a 24 hónapos őrizetben tartási időszak – amely nem bűncselekményekre, hanem pusztán adminisztratív szabálytalanságra alkalmazandó – túlzó, és sértheti a szabadsághoz való jogot. Úgy tűnik, hogy a visszaküldési rendelet az irreguláris migrációt bűnügyi esetként kezeli, anélkül azonban, hogy a büntető igazságszolgáltatásra jellemző eljárási garanciákat nyújtana.
3.15A tagállamok a szökés veszélyét – a visszatérésre kötelezett személyek őrizetét engedélyező első indokot – olyan kritériumok – például a tartózkodási hely hiánya – alapján értékelik, amelyek a gyakorlatban nem egyértelműek vagy visszaélés tárgyát képezhetik. A tartózkodási hely hiánya adott esetben nem az adott egyén szándékos döntésének, hanem diszkriminatív lakhatási és jogi gyakorlatoknak az eredménye lehet.
3.16Az EGSZB üdvözli, hogy a tagállamoknak független mechanizmust kell létrehozniuk annak ellenőrzésére, hogy a kitoloncolást célzó műveletek során tiszteletben tartják-e az alapvető jogokat. Az EGSZB azonban aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a javaslat új kötelezettségeket vezet be a visszatérésre kötelezett személyek számára (például aktív együttműködést a hatóságokkal), anélkül, hogy ezzel arányosan megerősítené a jogi biztosítékokat, vagy biztosítaná a jogorvoslathoz, az ingyenes jogi képviselethez vagy a pszichoszociális támogatáshoz való tényleges hozzáférést.
3.17Az EGSZB üdvözli az önkéntes visszatérési és visszailleszkedési programok megerősítésére irányuló szándékot, de megjegyzi, hogy ehhez valódi beruházásokra és a származási országokkal való valódi együttműködésre van szükség. E tekintetben az EGSZB rámutat arra, hogy a visszaküldési politika nem támaszkodhat kizárólag a harmadik országok viszonylatában alkalmazott ösztönzőkre vagy nyomásra, és hogy az együttműködésnek az emberi jogok, a jogállamiság és a fenntartható fejlődés tiszteletben tartásán kell alapulnia.
3.18Bár a visszatérők önkéntes távozásához biztosított minimális időt a tagállamok módosíthatják, a maximális időtartamot uniós szinten határozzák meg, és az mindössze 30 nap. Egy ilyen összetett és megterhelő logisztikai folyamathoz még 30 nap is túl rövid lehet. Az érintetteknek egyidejűleg kell kezelniük az országban maradó családtagok problémáját, a személyes kapcsolatokat és a munkahelyi kötelezettségeket, felmondani lakóhelyüket és közösségi szerepvállalásukat, ugyanakkor pedig elő kell készíteniük a származási országba való visszatérést követő időket.
3.19Összefoglalva, az EGSZB elismeri, hogy fontos előrelépést tenni egy hatékonyabb, koherensebb és méltányosabb közös visszaküldési rendszer felé. Ezt a célt azonban nem szabad a jogi biztosítékok, a nemzetközi védelemhez való hozzáférés vagy az EU emberi jogi kötelezettségvállalásai kárára elérni. Az EGSZB ezért azt ajánlja, hogy erősítsék meg a védelmi mechanizmusokat, biztosítsák a visszaküldési eljárások demokratikus felügyeletét, és ezzel egyidejűleg tegyenek előrelépést az EU-ba irányuló legális és biztonságos migrációs útvonalak kialakítása terén.