NAT/948
A regeneratív mezőgazdaság mint a fenntartható élelmiszer-termelés fokozásának célja
VÉLEMÉNY
„Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció
A regeneratív mezőgazdaság mint a fenntartható élelmiszer-termelés fokozásának célja, amely támogatja az éghajlatváltozással és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos célkitűzéseket
(saját kezdeményezésű vélemény)
|
Kapcsolattartó:
|
nat@eesc.europa.eu
|
|
Felelős:
|
Martine DELANOY
|
|
A dokumentum kelte:
|
2025. 06. 03.
|
Előadó: Stoyan TCHOUKANOV
|
Tanácsadó:
|
Simon KRAEMER (az előadó felkérésére)
|
|
|
|
|
Közgyűlési határozat:
|
2025. 01. 21.
|
|
Jogalap:
|
eljárási szabályzat, 52. cikk (2) bekezdés
|
|
Illetékes szekció:
|
„Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció
|
|
Elfogadás a szekcióülésen:
|
2025. 06. 03.
|
|
A szavazás eredménye:
(mellette/ellene/tartózkodott)
|
37/0/5
|
|
Elfogadás a plenáris ülésen:
|
20xx. xx. xx.
|
|
Plenáris ülésszak száma:
|
...
|
|
A szavazás eredménye:
(mellette/ellene/tartózkodott)
|
xx/xx/xx
|
1.Következtetések és ajánlások
1.1Az EGSZB megjegyzi, hogy egyre több európai mezőgazdasági termelő és agrár-élelmiszeripari szereplő kötelezi el magát a regeneratív gazdálkodási módszerek alkalmazása mellett. Ez egy innovatív irányzat a mezőgazdasági ágazatban, amely a természetre alapoz és felelős ökológiai megújulást gyakorol.
1.2Az EGSZB úgy véli, hogy a regeneratív mezőgazdasági gyakorlatok növelhetik a fenntartható élelmiszertermelést, az éghajlatra, a talaj egészségére és a biológiai sokféleségre vonatkozó célkitűzések támogatásával, miközben egyaránt növelik a mezőgazdasági termelők jövedelmét és a mezőgazdasági termelékenységet, valamint a szélsőséges éghajlati eseményekkel szembeni rezilienciát. A regeneratív gazdálkodás új narratívát hoz a mezőgazdaságba, amely előmozdíthatja az ágazat megújulását, vonzóvá teheti azt a fiatal és más új belépők számára, és támogathatja a fenntartható üzleti modelleket és finanszírozást, ezáltal azt az üzenetet közvetítve, hogy a mezőgazdaság a megoldás része az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség csökkenése elleni küzdelemben, tovább erősítve az egészséges és reziliens ökoszisztémák és a jólét közötti kapcsolatot.
1.3Az EGSZB ezért kéri a „regeneratív mezőgazdaság” fogalmának és az ilyen gyakorlatok által a társadalom egésze számára nyújtott előnyöknek az egységes értelmezését, valamint az uniós szabályozási keret kiigazítását e gyakorlatok elismerése és támogatása érdekében.
1.4Az EGSZB egy olyan meghatározást javasol, amely kiemeli a regeneratív mezőgazdaságnak a fenntartható fejlődés mindhárom pillérére gyakorolt pozitív hatását: „A regeneratív mezőgazdaság egy adaptív, eredményalapú gazdálkodási megközelítés, amely olyan gyakorlatilag bizonyított és tudományosan megalapozott módszereket alkalmaz, amelyek pozitív hatást gyakorolnak a környezetre, a gazdálkodó közösségek megélhetésére és a közegészségre, fenntartható hozamokat, versenyképességet és hatékonyságot biztosítanak, és társadalmi eredményeket hoznak”.
1.5Mivel a regeneratív mezőgazdaságot az előírt gyakorlatok jegyzéke helyett meghatározható, mérhető és ellenőrizhető eredmények vezérlik, az EGSZB a meglévő ellenőrzési vagy mérési rendszerekből származó rövid és hosszú távú eredmény- és teljesítményalapú mutatók használatát javasolja a szakpolitikai eszközök, a finanszírozási mechanizmusok, a szabályozási keretek és az ellátási láncok normáinak összehangolásához. Az EGSZB meg van győződve arról, hogy e mutatók mérése elősegíti az előrelépést, motiválja a mezőgazdasági termelőket, és lehetővé teszi, hogy a mérések és az elért pozitív eredmények alapján jutalmazzák őket. E mutatók helyi összefüggésben történő konkrét alkalmazásáról meg kell állapodni a mezőgazdasági termelőkkel.
1.6Az EGSZB hangsúlyozza, hogy fontos – a mezőgazdasági termelők adminisztratív terheinek elkerülése érdekében – a regionális/nemzeti/európai hatóságok által vagy műholdakon keresztül gyűjtött, meglévő adatokon alapuló mutatók létrehozása, az adatok megkettőzés nélküli központosítása, valamint a mezőgazdasági termelők adatvédelmének biztosítása. Ezeket a mutatókat fel lehetne használni arra, hogy biztosítsuk a KAP keretén kívüli, földhasználattal kapcsolatos jogszabályok közötti szakpolitikai összhangot.
1.7Az EGSZB úgy véli, hogy a jelenlegi uniós keret nem támogatja kellőképpen a mezőgazdaság regeneratív formáit, különös tekintettel a talajegészségre, amelyet közjónak kell tekinteni.
1.8Az EGSZB ezért sürgeti az Európai Bizottságot és az uniós tagállamokat, hogy segítsék elő a regeneratív mezőgazdaság szélesebb körű elterjedtségét a finanszírozás (a KAP keretében nyújtott és az azon kívüli források, beleértve a körforgásos gazdaságot és a biogazdaságot is) összehangolásával, a KAP stratégiai tervek keretében a talajegészségre és a talajborításra vonatkozó intézkedések jelentős kiterjesztésével, a független tanácsadó szolgálatok és szakértői támogató hálózatok megerősítésével vagy aktiválásával, a szemléletváltás támogatásával, célzott kutatási és innovációs projektek végzésével, a beruházási támogatás növelésével, a köz- és magánszféra együttműködésének fokozásával a beruházások ösztönzése érdekében, a mezőgazdasági termelők és az üzleti szektor közötti együttműködés megkönnyítésével a kereslet növelése érdekében (például a termékportfóliók társalkotása és/vagy újratervezése révén), a meglévő szabályozási keretek egyszerűsítésével és harmonizálásával, kedvező, ösztönző környezetre vonatkozó javaslatokkal (különösen az átállás első éveiben), kontextusfüggő átállási biztosítás támogatásával, az agrár-élelmiszeripari láncon belüli jobb értékmegosztásnak köszönhetően a minőségi termékek méltányos árának biztosításával, valamint jobb földátruházási feltételek biztosításával. Az EGSZB meg van győződve arról, hogy ezek az intézkedések még inkább hozzá fognak járulni a mezőgazdaságon belüli generációs megújuláshoz.
2.Bevezetés
2.1A jelenlegi globális hármas válságban (éghajlatváltozás, környezetszennyezés és a biológiai sokféleség csökkenése) számos területen, így a mezőgazdaságban is, irányváltásra van szükségünk ahhoz, hogy a mezőgazdaság továbbra is biztosítani tudja a jövő generációinak az élelmiszerellátást (az EU földterületeinek 60–70%-át érinti egy vagy több talajromlási folyamat, az EU elmarad a biológiai sokféleséggel kapcsolatos célkitűzésektől
, a vízkörforgás és a minőségirányítás pedig egyre nagyobb aggodalomra ad okot, ami terméskieséshez vezet és hatással van a mezőgazdasági termelők jövedelmére, miközben az EU-ban minden évben csökken a gazdaságok száma). Ugyanakkor az élelmiszer-önrendelkezés és a stratégiai autonómia továbbra is kulcsfontosságú uniós célkitűzések, különösen a legújabb geopolitikai fejlemények fényében.
2.2A mezőgazdasági rendszerek regenerálása minden helyzetben sikeresen megfordította a tendenciákat. A regeneratív mezőgazdasági formák és a regeneratív mezőgazdasági rendszerek számos kézzelfogható előnnyel járnak a mezőgazdasági ágazat és a gazdálkodó közösség számára, és folyamatosan bizonyítást nyernek mind a gyakorlatban, mind a tudomány területén. A legújabb kutatások azt mutatják, hogy a mezőgazdasági termelők még a magas terméshozamú területeken is akár 15%-kal növelhetik a terméshozamot, 23%-kal csökkenthetik a szintetikus nitrogénfelhasználást és több mint 75%-kal az üzemanyag-felhasználást, miközben fenntartható módon használják, csökkentik és fokozatosan megszüntetik a növényvédő szereket. A talajtudományok és a mezőgazdasági innováció terén forradalom zajlik, és az európai tudósok, vállalkozók és mezőgazdasági termelők e téren világelsők. Ezeknek az innovációknak a mezőgazdaság regeneráló formáiban való szisztematikus alkalmazása az inputanyagok jelentős csökkenéséhez, a termények és az állományok rezilienciájának növekedéséhez, nagyobb versenyképességhez, hosszú távon a mezőgazdasági termelők jövedelmének növekedéséhez, valamint a munkavállalói és a vidéki megélhetés javulásához vezet. Segíti továbbá az üzleti szektort abban, hogy életképesebb üzleti stratégiákat dolgozzon ki (időtállóvá tétel, az ellátási láncok kockázatmentesítése, a növekvő környezeti, társadalmi és irányítási jelentéstételi követelményeknek való jobb megfelelés stb.). A társadalom szélesebb köre számára az előnyök közé tartoznak a következők: a biológiai sokféleség jelentős növekedése, közegészségügyi előnyök, szén-dioxid-leválasztás és kevesebb kibocsátás, valamint kevesebb árvíz és erdőtűz, valamint a természetes vízkörforgás helyreállítása révén a felszín alatti vizekkel való jobb gazdálkodás. Mindez az éghajlatváltozásból eredő szélsőséges időjárási események hatásainak enyhítésében is segíteni fog.
2.3Az európai mezőgazdasági termelők és vállalkozások jelenleg a következő akadályok miatt nem tudják teljes mértékben elkötelezni magukat a regeneratív gazdálkodás mellett: a mezőgazdasági termelőket érintő vélt és működési átállási kockázat, korlátozott ismeretek, szabályozási terhek, bizonytalanság a változások tervezésében, elégtelen beruházási támogatás, kockázatnak való kitettség és a célzott biztosítás hiánya, nagy bürokratikus munkateher, rossz árelismerés, alacsony piaci kereslet a regeneratív termékek (pl. takarónövényzet) iránt, valamint nehézségek a hosszú távú földkezelés megszerzésében. A változás beindításához koherensebb és harmonizáltabb köz- és magánadatokra, kontextusfüggő átállási biztosításra és pénzügyi támogatásra, kiszámítható szabályozási keretre és kedvező támogatási környezetre, a minőségi termékek esetében tisztességes árakra, független tanácsadási szolgáltatásokra és partneri támogatási hálózatokra, valamint a generációs megújulás megkönnyítése érdekében jobb földátruházási feltételekre van szükség.
2.4Az EGSZB úgy véli, hogy a regeneratív gazdálkodás új narratívát hozhat a mezőgazdaságba, azt az üzenetet közvetítve, hogy a mezőgazdaság a megoldás része az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség csökkenése elleni küzdelemben. A regeneratív gazdálkodás erősíti az egészséges és reziliens ökoszisztémák és a jólét közötti kapcsolatot, támogatja az ágazat megújulását, időtállóvá teszi az ellátási láncokat, ösztönzi az új lehetőségeket és az üzleti innovációt, mozgósítja a mezőgazdasági magánberuházásokat, valamint vonzóvá teszi az ágazatot a fiatalok és más új belépők számára. A regeneratív módszereket alkalmazó mezőgazdasági termelők hozzájárulnak az európai élelmezésbiztonsághoz, versenyképességhez és jóléthez azáltal, hogy visszafordítják a hozam stagnálását, fejlesztik a környezeti rezilienciát, valamint jó, egészséges élelmiszereket, rostokat és biomasszát állítanak elő, hozzájárulva az „egy egészség” megközelítéshez. A mezőgazdasági termelőket a földhasználat irányítása terén elért teljesítményük alapján ösztönző szakpolitikák megfordíthatják a gazdálkodás megítélését, amelyre jelenleg olyan ágazatként tekintenek, amely nem kifizetődő, és amelyet a jelenlegi előíró megközelítések miatt túlzott bürokrácia és a kreativitás hiánya jellemez.
2.5Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági termelők számára rugalmasságot kell biztosítani ahhoz, hogy a regeneratív eredmények elérése érdekében olyan termelési gyakorlatokat alkalmazzanak, amelyek illeszkednek éghajlatukhoz, körülményeikhez és gazdaságuk típusához. Ha a közvélemény jobban megérti az egészséges ökoszisztémák, a jólét és a közegészségügy közötti kapcsolatot, a mezőgazdasági termelőket az európai gazdasági versenyképesség és a környezet helyreállításának alapvető tényezőinek tekinthetik.
2.6Az EGSZB arra is rámutat, hogy a regeneratív mezőgazdaság szinergiákat teremthet a vízgazdálkodás rezilienciájára, a talajra, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra, a körforgásos gazdaságra és a biogazdaságra vonatkozó uniós stratégiák között, és megvalósíthatóvá teheti azokat, és azoknak teljes mértékben támogatniuk kell a mezőgazdaság ezen megközelítését, továbbra is törekedve a méltányos átállásra, a fenntartható körforgásos gyakorlatok alkalmazására, a hagyományos gyakorlatok és a természetalapú megoldások tiszteletben tartása mellett.
2.7Az EGSZB olyan integrált megközelítéseket szorgalmaz, amelyek ötvözik a mezőgazdaság regeneratív formáit a körforgásos gazdasággal, és összhangban vannak az uniós tisztaipar-megállapodással. A regeneratív mezőgazdaságnak, a körforgásos gazdaságnak és a biogazdaságnak a vidéki térségekbe és a városi gazdálkodásba való integrálása elő fogja segíteni a mezőgazdasági termelők ellátási láncba való jobb integrálását, és ösztönözni fogja az időtálló vállalatokat, miközben csökkenti tevékenységeik kockázatait. A körforgásos élelmiszerközpontok és a
Big Food Redesign Challenge
új, körforgásos gazdaságú termékek tervezésére ösztönöznek, és piacot teremtenek a regeneratív gazdálkodási módszerekkel (takarónövények, változatos gabonafélék és agrárerdészeti termékek) előállított termékek széles skálája számára.
2.8Az EGSZB a mezőgazdaság regeneratív formáiban látja a lehetőséget arra, hogy a növekvő népesség számára stabil és egyre jobb minőségű élelmiszer-ellátást biztosítsunk, miközben eszközt biztosítanak az éghajlat-politikai és fenntarthatósági célok eléréséhez, valamint a családi gazdálkodási modell fenntartásához az EU-ban.
3.A „regeneratív mezőgazdaság” fogalmának közös meghatározása a 2027 utáni KAP összefüggésében
3.1A „regeneratív mezőgazdaság” kifejezésnek különböző fogalommeghatározásai léteznek, amelyeket különböző társadalmi szereplők, például kutatók, vállalkozások, nem kormányzati szervezetek, mezőgazdasági termelők és nemzetközi intézmények használnak. Az EGSZB elismeri, hogy a regeneratív mezőgazdaság valamennyi komoly fogalommeghatározásában közös az, hogy tudatosan tartózkodik attól, hogy olyan gyakorlatok összességét határozza meg, amelyek együttes alkalmazása regeneratív mezőgazdasági rendszert eredményezhet. A regeneratív gazdálkodásban fontos, hogy bizonyos elveket kövessünk, amelyek mérhető és ellenőrizhető eredményekhez és a termőföld teljesítményéhez vezetnek meghatározott feltételek mellett.
3.2Tudományos szempontból a regeneratív mezőgazdasági formák többek között a tudományos módszerek, valamint a mikrobiológia, az élettudományok, a talaj, a bioszféra, a víz és a mezőgazdaság területén elért fejlődés eredményei
. Ebben az összefüggésben a talaj mikrobiomja felelős a növények táplálásáért, amelyek pedig fenntartják a biogeokémiai körfolyamatokat, a biológiai sokféleséget, az állatállományt, az embereket és a biogazdaságot. A regeneratív mezőgazdasági formákhoz kapcsolódó valamennyi gyakorlat – mint például a takarónövények, az alávetett növények, a köztes termesztés, a sávos és sekély talajművelés, vagy a talajművelés elhagyása, a bioműtrágyák, a talajtakarás, a peszticidek használatának csökkentése és fenntarthatóvá tétele, a rotációs és holisztikus legelőgazdálkodás, az agrárerdészet, az ásásmentes árutermelő kertészet stb. – a mindenkori körülményekhez viszonyítva az egész éves fotoszintézis, a nettó elsődleges termelékenység
és a talajborítás, valamint a mezőgazdasági földterület egészségének növelését eredményezi.
3.3A regeneratív mezőgazdaságnak több mint 100 különböző fogalommeghatározása ismert. Értékeltük az európai úttörőkéit, köztük a Wageningeni Egyetem
, a NABU nem kormányzati szerv és a Boston Consulting Group, a SAI Ipari Platform, a One Planet Business for Biodiversity (OP2B), a CEMA, a FAO és az Európai Szövetség a Regeneratív Mezőgazdaságért (EARA) fogalommeghatározásait.
3.4Az EGSZB olyan közös operatív fogalommeghatározást szorgalmaz, amelyet a stratégiai párbeszéd eredményeire építve az agrár-élelmiszerlánc valamennyi szereplője elfogad annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a fogalommeghatározás esetleges „kisajátítása”. Cél továbbá a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok alkalmazásának elkerülése és a tisztességes kereskedelmi partnerségek ösztönzése. Az EGSZB az EU szervezett civil társadalmának otthont adó testületként olyan fogalommeghatározást javasol, amely a fenntarthatóság három (környezeti, társadalmi és gazdasági) pillére köré épül.
3.5A „regeneratív mezőgazdaság” fogalommeghatározása az EU számára a következő lehetne: „regeneratív mezőgazdaság”: adaptív és holisztikus gazdálkodási megközelítés, amely olyan, gyakorlatban bizonyított és tudományosan megalapozott módszereket alkalmaz, amelyek pozitív hatással vannak a környezetre (többek között, de nem kizárólag az egészséges és élő talajokra, a csökkentett kibocsátásokra, a szén-dioxid-leválasztásra, a növényvédőszerekkel kapcsolatos kockázatok csökkentésére, a vízgazdálkodásra és a biológiai sokféleségre), a gazdálkodó közösségek megélhetésére és a közegészségügyre, biztosítva a hozamok rezilienciáját, a versenyképességet és a hatékonyságot, valamint a társadalmi eredményeket (megélhetési lehetőségek, az ágazat vonzereje, generációs megújulás és vidéki területek). A regeneratív mezőgazdasági formák a meghatározható, mérhető és ellenőrizhető eredményeken és hatásokon alapulnak, nem pedig az előírt gyakorlatok listáján. Egy rendszer akkor tekinthető regeneratívnak, ha a gazdasági, ökológiai és társadalmi eredmények idővel javulnak, még kivételes körülmények figyelembevétele esetén is.
3.6A regeneratív mezőgazdaságot nem úgy kell értelmezni, hogy az a mezőgazdasági rendszerek (ökológiai gazdálkodás, természetvédő mezőgazdaság, agroökológia stb.) szilárdan elfogadott koncepcióival versenyezne. A regeneratív mezőgazdaság nem egy ezek fölé helyezett új ernyőfogalom. A regeneratív mezőgazdaság inkább egy olyan inkluzív narratíva, amelyben az összes többi mezőgazdasági és ágazatközi agrár-élelmiszeripari mozgalom úttörői egyetértenek, a pragmatikus együttműködés környezetét kialakítva. Irányítási szempontból a regeneratív mezőgazdaság lehetővé teszi számunkra, hogy a különböző mezőgazdasági rendszereket ne egymás alternatívájaként, hanem a köztük lévő szinergiák szempontjából, valamint az agrár-élelmiszeripari ökoszisztémák helyreállítására irányuló jobb köz-magán együttműködés alapjaként értelmezzük (ami pozitív tendenciákat eredményez a legfontosabb standard fenntarthatósági mutatók tekintetében).
3.7A regeneráció alapvetően túlmutat a fenntarthatóságon, bár a három fenntarthatósági pillér azonos tartalmára vonatkozik. A regeneratív mezőgazdaság elismeri és nagyra értékeli a mezőgazdasági termelők által az átállás első napjától kezdve a javulás érdekében tett, mért szisztematikus erőfeszítéseket. Ahelyett, hogy megelégednénk az előre meghatározott elégséges állapot fenntartásával, a rehabilitáció ezen túlmutatva a folyamatos alkalmazkodást, innovációt és fejlesztést ösztönzi. A fenntarthatóságra vonatkozó kezdeti értelmezésünk és a „regeneratív fenntarthatóság/regenerálás” kialakulóban lévő értelmezése közötti másik kulcsfontosságú különbség az, hogy ez utóbbi alapját egyrészt az embereket és a gazdaságokat a természet szerves részének tekintő, holisztikusabb szemlélet, másrészt egy a ma alkalmazottaktól jelentősen eltérő változáselmélet képezi. A regeneratív megközelítések a problémák helyett a potenciális lehetőségekből indulnak ki, mivel a problémamegoldásból csupán a korábbi és jelenlegi problémákon alapuló jövő következik, nem pedig a lehetőségek teljes skálája.
4.Kritériumok és mérési eszközök a regeneratív mezőgazdasági rendszerekre való átállás támogatására és ösztönzésére
4.1A mezőgazdasági rendszerek teljesítményének hatékony szabályozása és ösztönzése érdekében az EGSZB a regionális körülményekhez igazított eredmény- és teljesítményalapú mutatók, valamint az összegyűjtött adatoknak az említett mutatókkal való összekapcsolására szolgáló módszerek kidolgozását javasolja, szoros párbeszédet folytatva a gazdálkodó közösséggel. E mutatók kidolgozása és az átfedések elkerülése érdekében prioritásként kell kezelni a meglévő uniós és tagállami forrásokból származó adatokat, valamint a magánkezdeményezések által létrehozott mérési és ellenőrzési rendszereket. Az EGSZB kiemeli azt az elvet, hogy az összegyűjtött adatoknak értéket kell képviselniük mind a mezőgazdasági üzemen belüli, mind az azon kívüli adatigények szempontjából. A szabványosított mérőszámok lehetővé teszik a különböző gazdaságok és régiók teljesítményének összehasonlítását. Ez az összehasonlíthatóság előmozdítja a versenyképességet, és segíti a környezeti és társadalmi-gazdasági eredmények folyamatos javulását. A következetes mérőszámok a befektetők és az érdekelt felek bizalmát is növelik, mivel megbízható alapot biztosítanak a regeneratív gyakorlatok hatásának értékeléséhez és a fenntarthatósági kezdeményezésekbe történő beruházások megtérüléséhez. Felgyorsíthatja az átállást, ha az adatok a mezőgazdasági termelők rendelkezésére állnak, és az adatokat össze kell kapcsolni az Európai Bizottság mezőgazdasági és élelmezéspolitikai jövőképében javasolt fenntarthatósági teljesítményértékeléssel. A mérőszámok összehangolása emellett összehangolt pénzügyi ösztönzőket és mezőgazdasági beruházásokat eredményez.
4.2Az EGSZB kiemeli, hogy a közös adatnyelv és a regeneratív mezőgazdaság fő teljesítménymutatóin (KPI-k) alapuló infrastruktúra megvalósítása áttörést jelentő lehetőséget kínál mind a köz-, mind a magánszféra érdekelt felei számára. A szakpolitikai eszközöknek, a pénzügyi mechanizmusoknak, a szabályozási kereteknek és az ellátási láncokon belüli előírásoknak a regeneratív mezőgazdaságra vonatkozó fő teljesítménymutatókkal való összehangolása révén a mezőgazdasági rehabilitáció tekintetében következetesebb, költséghatékonyabb és teljesítményorientáltabb megközelítés érhető el. A KAP-kifizetések, a stratégiai tervezés, a pénzügyi eszközök és az ellátási láncra vonatkozó ösztönzők (árprémiumok, hosszabb távú szerződések, marketingtámogatás stb.) adatainak harmonizálása nemcsak a jelentéstételi terheket fogja egyszerűsíteni, hanem valós gazdasági, környezeti és társadalmi hatással is jár majd. Ez az integrált megközelítés előmozdítja a regeneratív megközelítéseket, fokozza a mezőgazdasági termelők rezilienciáját, valamint erősíti Európa biogazdaságát és stratégiai autonómiáját.
4.3A regeneratív mezőgazdasági rendszerekre való átállás évenkénti, alacsonyabb költségek mellett történő rögzítésére és kezelésére szolgáló fő rövid távú eredménymutatókat hektáronként, a Kopernikusz program felhasználásával végzett távérzékelés révén kell mérni. Ezek a mutatók magukban foglalják az egész éves fotoszintézist, az egész éves talajborítást, az ökoszisztéma szerkezetét és a növények sokféleségét. A nemzeti statisztikai hivataloknak magánjelleggel szolgáltatott adatok, például a növények és állatok hozamára (megajoule (MJ), N-, P-, K-tartalom), az üzemanyagra, energiára, vízre, tápanyagokra (kg NPK, vásárolt vagy értékesített ásványi és szerves trágyák), növényvédő szerekre, állati terhelésre (számosállategység/ha) vonatkozó adatok szintén felhasználhatók.
4.4A regeneratív mezőgazdasági rendszerekre való átállás legalább négyévente vagy vetésforgónként egyszeri, alacsonyabb költséggel
történő mérésére és kezelésére szolgáló legfontosabb hosszú távú eredménymutatók magukban foglalják a hektáronkénti helyszíni precíziós
talajvizsgálatokat, például a talaj szervesszén-tartalmának, térfogattömegének, pH-értékének, foszfortartalmának, makro- és mikrotápanyag-tartalmának, biológiai sokféleségének és a gazdálkodókra gyakorolt társadalmi-gazdasági hatásoknak a vizsgálatát.
4.5A regeneratív mezőgazdasági rendszerekre való átállás stratégiai, integrált és optimális módon, valamennyi időskálát figyelembe véve történő mérésére, szabályozására és ösztönzésére szolgáló fő teljesítménymutatók a következők:
·Távérzékelésből és más forrásokból gyűjtött éves (vagy negyedéves) KPI-eredmények meghatározott talaj- és éghajlati viszonyokra és földhasználati kategóriákra vonatkozóan:
o1. KPI: Abszolút egész éves fotoszintézis
o2. KPI: Abszolút egész éves talajborítás
o3. KPI: Az egész éves fotoszintézis relatív javulása az előző évhez képest
o4. KPI: Az egész éves talajborítás relatív javulása
·Az évente jelentett vagy lehívott KPI-k eredményei:
o5. KPI: A vásárolt inputanyagok relatív csökkenése az előző évhez képest
o6. KPI: A készletezett vagy eladott hozamok relatív növekedése az előző évhez képest
·Többévenkénti, helyszíni precíziós vizsgálatokkal mért KPI-k hektáronkénti eredményei
o7. KPI: A talaj teljes szervesszén-tartalmának abszolút értéke (SOC% és térfogatsűrűség mérése)
o8. KPI: A talaj összes szervesszén-tartalmának relatív javulása az előző évhez képest (SOC% és térfogatsűrűség mérése)
5.A jelenlegi agrár-élelmiszeripari rendszereknek a regeneratív mezőgazdaságra való átállítását célzó uniós stratégia
5.1A köz- és a magánszféra eszközei akkor működhetnek együtt és összehangoltan, ezáltal optimális költséghatékonysággal, ha a folyamat egy közös adatszabványra és infrastruktúrára (regeneratív mezőgazdasági KPI-k) épül. A mezőgazdasági termelőknek hasznos iránymutatásra van szükségük, és egy összehangolt adatinfrastruktúra használata segíteni fog ennek elérésében. Ezek az adatok a teljesítményalapú ösztönzők, pénzügyi eszközök és beruházási mechanizmusok, valamint a mezőgazdasági termelőknek nyújtott személyre szabott tanácsadás elősegítését szolgálják majd. Mindezek együttesen elősegítik a megélhetés, a biogazdasági termelékenység, valamint az ökoszisztéma és az emberi egészség javulását. A harmonizált adatnyelv (regeneratív mezőgazdasági KPI-k) használata lehetővé teszi a vegyes stratégiai megközelítést.
5.2Ezzel összefüggésben az EGSZB fontosnak tartja, hogy az adatok gyűjtése központilag, duplikáció nélkül történjen, és hogy a mezőgazdasági termelők adatvédelme garantált legyen. Az EGSZB olyan megközelítést szorgalmaz, amely összekapcsolja az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszert (IIER) és a közös agrárpolitika (KAP) végrehajtásából, az Eurostattól, valamint a mezőgazdasági fenntarthatósági információs hálózatból származó adatokat, különösen a környezeti és társadalmi adatokat.
5.3Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy végezzen részletes hatásvizsgálatot arról, hogy a KAP első pilléréhez tartozó kifizetéseket hogyan lehetne összehangolni a regeneratív mezőgazdaságra vonatkozó, távérzékeléssel gyűjtött kulcsfontosságú teljesítménymutatók eredményeivel. Ez úgy érhető el, ha fokozatosan áttérnek a felszínalapú alapszintű jövedelemtámogatásról a fotoszintézishez és a talajborítás eredményeihez kapcsolódóan évente és hektáronként meghatározott pénzügyi ösztönzőkre, amelyek abszolút eredményeken, valamint az azonos talajtani régióba és földhasználati kategóriába tartozó egyéb parcellák eredményeivel való összehasonlításon alapulnak. Ezek az ösztönzők a hatás megerősítése érdekében a mezőgazdasági üzem teljes méretével összhangban növekedhetnek, és a regionális körülményekhez igazodnának.
5.4Az EGSZB továbbá javasolja annak értékelését, hogy a KAP II. pillérébe tartozó kifizetéseket milyen mértékben lehetne összekapcsolni a regeneratív mezőgazdasági KPI-k távérzékeléssel összegyűjtött eredményeivel. Ezt úgy lehetne elérni, hogy a fiatal gazdálkodóknak és az új belépőknek a hektáronkénti teljesítményalapú kifizetésen alapuló ösztönzőket fizetnének.
5.5Az EGSZB úgy véli, hogy a tagállamok a KAP stratégiai tervek keretében történő jelentéstétel során áttérhetnének a meghozott intézkedések gazdasági, ökológiai és társadalmi hatásán alapuló, eredményalapú mutatók használatára. Az eredményalapú kifizetések kiegészítő mechanizmusként jutalmaznák a mezőgazdasági termelőket a pozitív hatások – például a biológiai sokféleség és a talajegészség javulása, valamint a kibocsátáscsökkentés – eléréséért. Beruházási támogatást vagy adókedvezményeket kell nyújtani az innovatív mezőgazdasági gépek vásárlásához, ide tartozik a minimálisan invazív vetés, az árutermelő kertészet, a digitális kerítés és a gazdaságon belüli biotrágyázás. A regeneratív mezőgazdasági KPI-k ezt a célt szolgálják.
5.6Az EGSZB azt javasolja, hogy a KAP-kereten kívüli, földhasználattal kapcsolatos jogszabályok (például a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati beszámolásról szóló irányelv, a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati átvilágításról szóló irányelv, a víz-keretirányelv, a földhasználatról, a földhasználat-megváltoztatásról és az erdőgazdálkodásról szóló rendelet, az uniós taxonómia, az erdőirtásról szóló uniós rendelet, az igazságos átmenet kerete és a teljesítményértékelés) közötti szakpolitikai összhang biztosítására és egyszerűsítésére a regeneratív mezőgazdasági KPI-ket lehetne használni a különböző feltételezések és a teljesítmény értékelésére szolgáló különböző módszertanok helyett. Azért kellene a regeneratív mezőgazdasági KPI-ket használni erre a célra, mivel azok a megbízható, határozott és költséghatékony megközelítés biztosítása révén javítanák az összes jelenlegi feltételezést és módszertant, miközben az irányelvek közötti gyakorlati szakpolitikai összhang révén kulcsfontosságú szinergiákat valósítanának meg. Ezek alkalmazása emellett csökkenteni fogja a mezőgazdasági termelők jelentéstételi terheit, és elkerülhetővé teszi a különböző adatkészletek megsokszorozódását.
5.7Az EGSZB javasolja, hogy a beruházási alapokat és a tagállami támogatást hangolják össze a regeneratív mezőgazdaságra vonatkozó fő teljesítménymutatókkal, és tegyék azokat proaktív eszközökké a regeneratív mezőgazdaságra való átállás megkönnyítése érdekében. Hasonlóképpen, a szövetségi, regionális és helyi hatóságokat ösztönözni kell arra, hogy a mezőgazdasági termelőknek nyújtott támogatásaikat ugyanazon regeneratív mezőgazdasági KPI-rendszer alapján használják fel.
5.8Az EU nyitott stratégiai autonómiájába történő beruházások növeléséhez és a versenyképesség legmagasabb szintre emeléséhez az átmeneti és a kockázatfinanszírozás kombinációjára van szükség. Jelenleg sem az állami válságenyhítő kifizetések, sem a csökkentett adósságkamatok, sem a terménybiztosítási kifizetések nem ösztönöznek jelentős mértékben az alkalmazkodásra. Határozott fellépésre van szükség az átállás finanszírozásához és kockázatmentesítéséhez, többek között a regeneratív mezőgazdaságban. Az EGSZB javasolja továbbá, hogy az átalakítási folyamat során felmerülő kockázatok fedezésére hozzanak létre megfelelő biztosítási rendszereket.
5.9Az átállási keret minden elemének– beruházástámogatás, biztosítás, hitelkamat-csökkentés és szerkezetátalakítási mechanizmusok – a regeneratív mezőgazdaság kulcsfontosságú teljesítménymutatóin kell alapulnia. Ennek az új keretnek iránymutatást kell tartalmaznia az átmeneti mezőgazdasági finanszírozásról, valamint a mezőgazdasági sikerek és kockázatok megfelelő hitelkockázat-kezelési eszközökkel történő méréséről és kezeléséről, az üzleti kockázatértékelésről, a kitettségkezelésről és a piaci kockázatkezelésről (beleértve a stresszteszteket és szimulációkat).
5.10Az EGSZB alapvető fontosságúnak tartja annak ösztönzését, hogy a regeneratív gazdálkodásra vonatkozó kulcsfontosságú teljesítménymutatókat másodlagos szabványként építsék be az ellátási láncra vonatkozó szerződésekbe, és hogy az élelmiszeripari vállalatokat arra ösztönözzék, hogy az új termékeket a körforgásos gazdaság elveivel összhangban alakítsák át. Ez új termékek kifejlesztését vagy a meglévő termékek átalakítását jelenti a regeneratív rendszerek olyan outputjainak (takarónövények, különböző gabonafélék és agrárerdészeti termékek) hasznosítása érdekében, amelyekre jelenleg nincs erős piaci kereslet. A vevők és a kiskereskedők e húzóhatása nélkül a mezőgazdasági termelőknek nagy nehézséget okoz majd a regeneratív rendszerek bevezetése számos olyan termék esetében, amelyeknek nincs életképes piaca. Ezt a munkát jelenleg olyan magánszektorbeli hálózatok végzik, mint a SAI, a One Planet for Business Biodiversity (OP2B) és a World Business Council for Sustainable Development (WBCSD). Az 5.6. pontban említett jogszabályokban szereplő, a regeneratív mezőgazdaságra vonatkozó fő teljesítménymutatókkal való szakpolitikai összhang biztosításával az EU nagyban felgyorsíthatná a magánszektorral, a beruházásokkal és a versenyképességgel való összehangolást.
5.11Az élelmiszer-feldolgozó ágazat ösztönzéseként a regeneratív mezőgazdasági KPI-ket bele lehetne foglalni a felelős üzleti és marketinggyakorlatokra vonatkozó uniós magatartási kódexbe. Az EGSZB üdvözölte az uniós magatartási kódexet, amelynek továbbra is a felelős és fenntartható üzleti gyakorlatok együttműködési platformjaként kell szolgálnia. Az EGSZB hangsúlyozta az önkéntes megközelítések korlátait is, és a fenntarthatóságra való gyors átállás biztosítása érdekében szabályozás és jogszabályok elfogadását sürgette.
5.12Az EGSZB ezzel összefüggésben kiemeli a fogyasztó, valamint a zöld közbeszerzés fontos szerepét, tekintettel a készülőben lévő körforgásos gazdaságról szóló uniós jogszabályra, amely a körforgásos gazdaság támogatása érdekében megvizsgálhatja a kötelező beszerzés lehetőségét. Az átlátható élelmiszer-címkézési gyakorlatokkal kombinált tájékoztatási és nevelési intézkedések lehetővé teszik a fogyasztók számára, hogy a fenntarthatóbb opciót válasszák, beleértve a regeneratív mezőgazdaságból származó termékeket is. Ebben az esetben alapvető fontosságú lesz a regeneratív mezőgazdaság közös fogalommeghatározásának alkalmazása. Az élelmiszerek digitális címkézése hasznos lehet a fogyasztók ezzel kapcsolatos tájékoztatásában.
5.13Az EGSZB megismétli, hogy lépéseket kell tenni a földhöz való hozzáférés javítása érdekében (beruházási támogatások, kedvezményes hitelek és a földátruházásra vonatkozó nemzeti jogszabályok révén). Támogatni kell továbbá, hogy a rehabilitáció úttörői, valamint az új és fiatal mezőgazdasági termelők előnyös lízing- és vásárlási feltételek révén könnyebben juthassanak földhöz.
Kelt Brüsszelben, 2025. június 3-án.
a „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció elnöke
Peter SCHMIDT
_____________