INT/1021
Reziliens, fenntartható és felelős ellátási lánc/kritikus fontosságú nyersanyagok
VÉLEMÉNY
„Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció
A kritikus fontosságú nyersanyagok reziliens, fenntartható és felelős európai uniós ellátási láncáért
(saját kezdeményezésű vélemény)
Előadó: Cinzia DEL RIO
|
Közgyűlési határozat:
|
2023. 01. 25.
|
|
Jogalap:
|
az eljárási szabályzat 52. cikkének (2) bekezdése
|
|
|
saját kezdeményezésű vélemény
|
|
|
|
|
Illetékes szekció:
|
„Egységes piac, termelés és fogyasztás”
|
|
Elfogadás a szekcióülésen:
|
2023. 09. 04.
|
|
A szavazás eredménye:
(mellette/ellene/tartózkodott)
|
68/12/12
|
|
Elfogadás a plenáris ülésen:
|
DD/MM/YYYY
|
|
Plenáris ülésszak száma:
|
…
|
|
A szavazás eredménye:
(mellette/ellene/tartózkodott)
|
…/…/…
|
1.Következtetések és ajánlások
1.1A vélemény célja, hogy prioritásként azonosítsa a harmadik országok értékláncaiban a kritikus fontosságú nyersanyagok növekvő felhasználásának hatására adott társadalmi és környezetvédelmi válaszokat, mivel a globális értékláncok, az éghajlatváltozás és a tisztességes munka összekapcsolásával eddig nem foglalkoztak kellőképpen. Ami az európai stratégiai autonómiát illeti, más kulcsfontosságú ágazatok, például az egészségügy, a védelem és az elektronika egyre inkább ki vannak téve a tisztességtelen versenynek vagy a harmadik országok manipulációjának.
1.2A Covid19-világjárvány és az Ukrajna elleni orosz inváziót követő geopolitikai hatások, valamint az indiai-csendes-óceáni térségben kiújult USA és Kína közötti feszültségek együttesen a nemzetközi kapcsolatok egyre nyilvánvalóbb polarizációjához vezettek. Az Európai Unió, az Egyesült Államok és Kína közötti globális verseny összefüggésében a kormányok és az Európai Unió prioritása ma az, hogy biztosítsák az ipari rendszer digitális és zöld átállásának támogatásához szükséges legfontosabb nyersanyagokat a ritkaföldfémek ellátásának új földrajzi elrendezésével. Ideális esetben ennek együtt kell járnia a szociális, környezetvédelmi normák tiszteletben tartásával az értékláncok mentén.
1.3E kihívások kezeléséhez az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság célkitűzéseket és intézkedéseket javasol a reziliens, fenntartható és felelős uniós ellátási lánc megvalósítása érdekében. Ezért az uniós szakpolitikai döntéseknek a következő ajánlásokat kell tartalmazniuk:
1.4a jelenlegi nemzetközi dinamikára, valamint az alapvető társadalmi és környezeti korlátokra tekintettel annak elismerése, hogy az önkéntes, nem kötelező erejű intézkedések nem elegendőek az ilyen összetett kihívások kezeléséhez;
1.5valamennyi köz- és magánszereplő bevonása az átfogó átállás előmozdítása érdekében nyújtott technikai és pénzügyi támogatás kezelésébe, elkerülve az uniós országok közötti további strukturális szakadékok kialakulását, biztosítva az egyensúlyt, az inkluzivitást és a támogatásokhoz való egyenlő hozzáférést, a méltányos átállásra vonatkozó intézkedésekkel kezdve, összhangban a nemzetközi iránymutatásokkal;
1.6a közép- és hosszú távú célkitűzések figyelembevétele az ellátási források diverzifikálása során: a) a kritikus fontosságú nyersanyagok iránti kereslet és azok fogyasztásának csökkentése, beruházás az újrafeldolgozásba és újrahasználatba; b) rendszeres ellenőrzés mellett a megújuló anyagok használatának növelése; c) rugalmas, fenntartható és felelős bányászati és termelési gyakorlatokba történő beruházás, a harmadik országokban is, a szociális és környezetvédelmi normák javítása érdekében; d) a kereskedelmi, szociális és környezetvédelmi biztosítékok szempontjából egyaránt „megbízhatónak” tekintett partnerektől történő beszerzés növelése; és e) új kereskedelmi megállapodásokról – szabadkereskedelmi megállapodásokról – történő tárgyalások, és a meglévő megállapodások kiigazítása a kereskedelem és fenntartható fejlődés hatékony végrehajtását szolgáló eszközök megerősítésével, a nemzetközi munkaügyi és környezetvédelmi normák betartása és alkalmazásának előmozdítása alapján;
1.7az Európai Bizottságnak a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati átvilágításról szóló irányelvre irányuló javaslatának meghatározása, amelyet a kkv-k kivételével valamennyi európai vállalatra és azok tevékenységeire, valamint az ellátási és alvállalkozói lánc egészére kiterjedő stratégiai projektekre kell alkalmazni, a harmadik országokban is, biztosítva a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) multinacionális vállalkozásokra vonatkozó irányelveinek, az ILO multinacionális vállalatokról és szociálpolitikáról szóló háromoldalú nyilatkozatának, valamint a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből származó ásványok felelősségteljes ellátási lánca tekintetében követendő kellő gondosságról szóló OECD-útmutatásnak az alkalmazását és az azt követő felelős módon történő kivonulást ezekből a országokból. A stratégiai projektekre vonatkozó gyorsított eljárások esetén ne legyen lehetőség a szociális és környezetvédelmi normák figyelmen kívül hagyására;
1.8a kereskedelmi megállapodásokban szereplő valamennyi nemzetközi norma és standard kötelező betartásának biztosítása, kezdve az erőforrások illegális kereskedelmére vonatkozó szabályokkal és beleértve a kereskedelmi jellegű szankciókat is;
1.9az OECD-nek a nehéz ritkaföldfémek vagy az azokból készült termékek meglévő készleteire vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazása; amikor csak lehetséges, az ellátás forrásának beazonosítása, és felelősségvállalás az átvilágításért a teljes ellátási láncban, a megfelelőség biztosításával és anélkül, hogy az átvilágítást harmadik félre bíznák;
1.10a kereskedelmi partnerek támogatása a tisztességes munka, az egyenlő díjazás és a munkahelyi esélyegyenlőség előmozdításában, a szociális párbeszédre és a kollektív tárgyalásokra építve. Támogatás nyújtása a vállalatok számára ahhoz, hogy azonosítani tudják az ágazatspecifikus kockázatokat, valamint átvilágítási eljárásokat folytathassanak irányítási rendszereikben;
1.11eljárások elfogadása annak biztosítására, hogy az ösztönzőkben és egyéb támogatási formákban részesülő vállalatok ne járuljanak hozzá közvetlenül vagy közvetve az emberi és környezeti jogok megsértésének kockázatával fenyegetett környezetben és konfliktushelyzetekben felelőtlenül kitermelt nyersanyagok és nehéz ritkaföldfémek felhasználásával kapcsolatos károkhoz;
1.12annak biztosítása, hogy a stratégiai projekteket környezeti hatásvizsgálatot követően – a jelenlegi 30 napos határidő meghosszabbításával – hajtsák végre, úgy, hogy abba bevonják a szociális partnereket és a helyi közösségeket annak érdekében, hogy könnyebb legyen elérni valamennyi érdekelt fél egyetértését és el lehessen kerülni annak kockázatát, hogy a projekteket védett területeken hajtsák végre. Ebben az összefüggésben fontos biztosítani, hogy e kezdeményezésekben rejlő, minőségi munkahelyeket teremtő potenciál teljes mértékben kiaknázásra kerüljön;
1.1330%-os cél kitűzése az olyan másodlagos nyersanyagokkal kapcsolatos projektek esetében, amely nyersanyagok hulladéklerakókból vagy hulladék-visszanyerésből, valamint újrafeldolgozó létesítményekből származnak. Hasonlóan fontos lesz az érintett vállalatok múltbeli teljesítményének értékelése, biztosítva az átlátható és demokratikus kiválasztási folyamatot, és a döntéshozatali folyamatban valamennyi uniós intézménynek és érdekelt félnek részt kell vennie, nem csak az Európai Bizottság új Szabályozói Ellenőrzési Testületének;
1.14a termelési lánc különböző szereplői közötti együttműködés kialakítása, támogatva a szociális partnerek közötti átfogó megállapodások elfogadását és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet meghatározása szerint az összes érdekelt fél, valamint a multinacionális és nemzeti vállalkozások támogatása abban, hogy megfelelő intézkedéseket hozzanak az állam emberi jogok védelmével kapcsolatos kötelezettségének és a vállalkozások emberi jogok tiszteletben tartásával kapcsolatos felelősségének biztosítására, megerősítve a közintézményeket, valamint a szociális partnerek és a civil társadalom kapacitásépítését;
1.15a befektetők és a ritkaföldfém-ágazatok ösztönzésre arra, hogy tegyenek közzé jelentéseket a harmadik országbeli beszállítók által használt ellátási forrásokról, felhasználva a tőkeáttételt és esetleges korlátozó intézkedéseket annak érdekében, hogy a vállalatokat visszatartsák attól, hogy veszélyeztetett országokból szerezzék be a nyersanyagokat. A szociális és környezetvédelmi költségeket, valamint a hulladékkezelési és újrafeldolgozási folyamatok költségeit is bele kell foglalni a termékköltségekbe;
1.16a termelési lánc digitalizálásának támogatása. A digitális technológiák használata kulcsfontosságú lesz az ellátási lánc irányításának és a termelési lánc hatékonyságának javításához, valamint a problémák időben történő azonosításához a megrendeléskezelési platformok, a termékek nyomon követhetősége és a termelési folyamatok nyomon követése révén;
1.17beruházás a képzésbe, a készségfejlesztésbe és az innovációba a minőségi munkahelyek és a fenntartható termelési rendszerek létrehozása érdekében, a teljes termelési lánc megerősítését célzó európai ösztönzőkkel és pénzügyi eszközökkel.
2.Általános megjegyzések
2.1Háttér
2.1.1Az új geopolitikai körülmények miatt a termelési láncokat át kell alakítani már nem kizárólag a költségekhez és a piaci dinamikához kapcsolódó új kritériumok szerint: 1. függetlenség az egyes domináns országoktól az ellátási források diverzifikálásával az ellátási zavarok kockázatának elkerülése érdekében; 2. stratégiai autonómia többek között politikai okokból; 3. biztonság; 4. környezeti és társadalmi fenntarthatóság.
2.1.2Az értékláncok növekvő használata hozzájárult a munkahelyteremtéshez, és több millió informális munkahely alakult át hivatalos munkahellyé, de – ahogy arra az ILO rámutatott – számos helyzetben hozzájárult a munkakörülmények, az egészség és a biztonság romlásához, a gyermek- és a kényszermunka, a megkülönböztetés formái és a jogi védelem hiányának növekedéséhez is. Emellett jelentős környezeti hatásokkal is járt, különösen a nyersanyag-kitermelő ágazatban, az ipari övezetekben és az exportfeldolgozó övezetekben, ahol több millió női munkavállaló van jelen.
2.1.3Több mint 450 millió munkavállaló, köztük 190 millió nő dolgozik a globális ellátási láncokban, amelyek a Covid-válság következtében súlyos visszaesést szenvedtek el, amely nemcsak a ruházati és a mezőgazdasági, hanem a bányászati és a gépjárműágazatban is jelentkezett. A globális ellátási láncokban a munkaerő nagy részét kitevő nők főként rosszul fizetett és alacsony képzettséget igénylő munkakörökben dolgoznak. Az ILO adatai szerint Európában csak a bányászati és finomítói ágazatban 3,4 millió munkavállaló dolgozik.
2.1.4A környezetvédelem témájában a Világbank is szorgalmazta az összehangolt fellépést új termelési szakpolitikák révén, kezdve a stratégiai ásványi anyagokkal.
2.1.5A kritikus fontosságú nyersanyagok kitermelése és feldolgozása tekintetében Európa nagymértékben függ a harmadik országoktól. Az akkumulátorokban használt kobalt 63%-át a Kongói Demokratikus Köztársaságban termelik ki, a magnézium 97%-a Kínából származik, és a világszerte használt ritkaföldfémek közel 100%-át Kínában finomítják, de máshol, nagyrészt Mianmarban termelik ki. Dél-Afrika biztosítja a platinacsoport fémeinek (ruténium, ródium, palládium, ozmium, irídium és platina) 71%-át, Törökország pedig az európai borátellátás 98%-át szállítja. Az Európai Parlament közelmúltbeli tanulmánya naprakész adatokkal szolgál a kritikus fontosságú nyersanyagok behozatali szintjéről, és rámutat, hogy az Európai Unió által importált, egyes európai ipari ágazatok számára nélkülözhetetlen nyersanyagok többsége olyan országokból származik, amelyekben korlátozott a gazdasági szabadság és a demokrácia, és ezek a nyersanyagok a közeljövőben nehezen helyettesíthetők.
2.1.6Konkrét példa erre Mianmar/Burma, ahol két éve erőszakos katonai diktatúra uralkodik, és amelyet Kína kitermelő országként „használ”. 2016 óta az ország északi részén fekvő Kachin államban egy Szingapúr méretű területen több mint 2700 nehéz ritkaföldfém-bányát nyitottak. A Global Witness jelentése szerint ennek a rendkívül mérgező ágazatnak Mianmarba történő kiszervezése a legértékesebbek közé tartozó két nehézfémnek, a diszpróziumnak és a terbiumnak a világ szintjén legnagyobb ellátási forrásává alakította át ezt a területet. Továbbá, bár a kritikus fontosságú nyersanyagok rendkívül fontosak az innovatív termelés szempontjából, gyakran nagyon mérgezőek az azokkal dolgozó munkavállalókra nézve: erre jó példa a lítium. Az Európai Vegyianyag-ügynökség kockázatértékelési bizottsága szerint három lítiumsót (a lítium-karbonátot, a lítium-hidroxidot és a lítium-kloridot) „az emberi reprodukciós egészségre mérgező ismert anyagokként” kell besorolni, mivel a bizottság szerint meddőséget és vetélést okoznak
. Ezt a besorolást egyes gyártók ellenzik, azzal érvelve, hogy a tudományos bizonyítékok „túl gyengék” ahhoz, hogy „indokolják” az ilyen szigorú besorolást, ami jelentős hatással lenne az elektromos járművekkel, akkumulátorokkal és kritikus fontosságú nyersanyagokkal kapcsolatos európai ipari célkitűzésekre.
2.1.7Az EGSZB hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az európai ipar számára alapvető fontosságú nyersanyagok – köztük a ritka és gyakran mérgező nyersanyagok – felhasználására vonatkozó új európai stratégia célkitűzései az innovatív és fenntartható kitermelési módszerekbe, a ritka anyagok újrafeldolgozásába és újrahasználatba, valamint a nem toxikus anyagokkal való helyettesítésükbe való beruházásra összpontosítanak, ami elmozdítja a kockázatos szociális és környezetvédelmi normákkal rendelkező országokból történő ellátást más területek felé. Ugyanakkor a nemzetközi szabványoknak megfelelően kiemelt fontosságú az ilyen nyersanyagokat felhasználó munkavállalók munkahelyi egészségének és biztonságának védelme. Az EGSZB arra kéri azokat az uniós tagállamokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy ratifikálják a munkahelyi egészségvédelemről és biztonságról szóló két alapvető (155. sz. és 187. sz.) ILO-egyezményt, amelyek a biztonságos munkakörnyezethez való jogot rögzítik.
2.1.8A nagy számban rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy a környezetpusztítás, a földterületek elkobzása, az egyes országokban a hatalomhoz kötődő erőszakos milíciák toborzása, valamint a ritkaföldfémek és a zöld energia iránti megnövekedett kereslet számos helyzetben drámaian növelte a helyi visszaéléseket.
3.Uniós fellépés és az értékláncok fenntarthatósága
3.12020-ban az Európai Bizottság a jogszabályok kiigazítása és a reziliensebb uniós ipari ökoszisztémák kiépítése érdekében megalapította az Európai Nyersanyagszövetséget.
3.22023. február 1-jén az Európai Unió elindította a zöld megállapodáshoz kapcsolódó ipari tervet, amelynek két eszköze a nettó zéró iparról szóló jogszabály és az európai jogszabály a kritikus fontosságú nyersanyagokról.
3.3Az európai stratégia hosszú távú célkitűzéseket határoz meg a globális szinten fokozottabb európai autonómia biztosítása érdekében, ugyanakkor arra is törekednie kell, hogy új stratégiát mozdítson elő a harmadik beszállító országokkal szemben, szorosan összekapcsolva az unió gazdasági és kereskedelmi érdekeit az uniós jog, a nemzetközi és nemzeti jog, a kollektív szerződések és a nemzetközi környezetvédelmi jog szerinti szociális és munkajogi kötelezettségeknek való megfeleléssel. Egy célzott tanulmány szerint a társadalmi életciklus-értékelési módszertan kell legyen a nyersanyagok felelősségteljes európai beszerzésének az eszköze.
3.4Az Associated Press egy kutatása arra az eredményre jutott, hogy a ritkaföldfémek nem szerepelnek a konfliktusövezetekben kitermelt ásványokról szóló uniós rendeletben. A rendelet célja, hogy megakadályozza vagy csökkentse az ásványellátást olyan régiókból, ahol a nyereséggel fegyveres konfliktusokat finanszíroznak, viszont csak korlátozott számú ásványra vonatkozik: ezek a Kongói Demokratikus Köztársaságból, a szomszédos országokból vagy más magas kockázatú területekről származó ón, tantál, volfrám és arany. Az Európai Bizottság nyilatkozata rámutatott az Európáig kiterjedő ellátási lánc felügyeletének hiányosságaira, és megállapította, hogy „még nem világos, hogyan fog működni” a ritkaföldfémek szabályozására irányuló kínai törekvés.
3.5A 2019-ben eredetileg az Egyesült Államok, Kanada és Ausztrália által megkötött ásványkincs-biztonsági partnerség –, amelyhez később csatlakozott Finnország, Franciaország, Németország, Japán, Korea, Svédország, az Egyesült Királyság és az Európai Bizottság – célja, hogy előmozdítsa a világgazdaság és a nemzetbiztonság szempontjából kritikus fontosságú ásványok felelősségteljes termelését és biztonságos ellátását. Ez a stratégia válasz a csúcstechnológiai termékek előállításához nélkülözhetetlen kritikus ásványok behozatalától való függőséggel kapcsolatos növekvő aggodalmakra.
3.6Az EGSZB támogatja az Európai Unió által 2020-ban elindított Európai Nyersanyagszövetség célkitűzéseit, és rámutat arra, hogy már a Fenntartható ellátási láncok és a tisztességes munka a nemzetközi kereskedelemben című véleményében kiemelte az ahhoz szükséges az intézkedéseket, hogy az emberi jogok tiszteletben tartására és a tisztességes munkára vonatkozó célkitűzések ne szenvedjenek hátrányt a kereskedelempolitikákban és a vállalatirányításban, kezdve az átvilágítással (erre vonatkozóan létezik egy uniós irányelvre vonatkozó javaslat), amelyet az értéklánc egészében meg kell erősíteni, amint azt a francia és a német jogszabályok részben előírják.
3.7A körforgásos gazdaságra vonatkozó szakpolitikák és programok elfogadása – a szociális partnereknek és a civil társadalomnak már a tervezési szakaszban történő bevonásával – sikeresen lezárná a kört, és új piacokat teremtene a ritka nyersanyagok újrafeldolgozása számára, valamint hatalmas lehetőséget kínálna a másodlagos nyersanyagok használatát és az újrafeldolgozást magában foglaló körforgásos gazdasághoz kapcsolódó munkahelyek teremtésére. Egyes tanulmányok szerint 2030-ig 700 000 új munkahely jöhet létre. Ahhoz azonban, hogy ez megtörténjen, európai és nemzeti szinten egyaránt több ösztönzőre és fokozottabb elkötelezettségre van szükség.
3.8Az EGSZB kéri továbbá a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelv hatékony végrehajtásának nyomon követését, valamint az emberi és munkavállalói jogok védelmét szolgáló eszközök önkéntes jellegének meghaladását, „[szinergiában] a nemzetközi kereskedelmi és beruházási menetrenddel”.
3.9Az EGSZB megjegyzi, hogy az Európai Bizottság jelentős elkötelezettsége ellenére az európai országok késlekednek és megosztottak a kritikus fontosságú nyersanyagok ellátásával kapcsolatos problémák csökkentésére irányuló közös stratégia elfogadása tekintetében, és mostanáig olyan országokat bíztak meg a kitermeléssel és a finomítással, amelyek társadalmi és környezeti szempontból rendkívül felelőtlenek.
3.10Az Európai Parlamentnek az értékláncokról és a kereskedelempolitikákkal való szinergiákról szóló tanulmánya az alapja a Parlament közelmúltban elfogadott állásfoglalásának, amely helyes irányba mutat, és sürgeti az európai országokat, hogy dolgozzanak ki új iparpolitikát, amely strukturáltan és koherens módon kezeli az unió stratégiai autonómiáját a kulcsfontosságú ágazatokban, anélkül hogy lelassítaná a zöld megállapodás ökológiai átállásra vonatkozó célkitűzéseit, és úgy, hogy biztosítja a társadalmi és munkaügyi normákat a teljes termelési láncban.
3.11Döntő fontosságú lesz az úgynevezett „hasonlóan gondolkodó” kormányokkal való szövetségek kiépítése, a demokratikus kormányokkal való erős szinergia, valamint az alapvető munkavállalói jogok és a környezetvédelem tiszteletben tartására vonatkozó szinergikus intézkedések elfogadása. Manapság számos kormány jelentős pénzügyi forrásokat különített el e kihívások kezelésére: az Egyesült Államok az infláció csökkentéséről szóló jogszabállyal, India számos ösztönzővel az akkumulátor- és fotovoltaikus ágazatban, Japán pedig mintegy 140 milliárd euró összegű beruházási tervvel. A kritikus fontosságú nyersanyagokról szóló EU-USA megállapodás egyik célja, hogy az Egyesült Államok és Japán közötti megállapodással összhangban az Unióban kitermelt vagy feldolgozott ritkaföldfémek is Made in USA terméknek minősüljenek.
3.12Az EGSZB úgy véli, hogy ezeket a kétoldalú megállapodásokat általánossá kell tenni a G7-ek szintjén egy a ritkaföldfémek kereskedelmére vonatkozó közös stratégiában, amelyben a nagy gazdaságok a szociális és környezetvédelmi normák védelme mellett is elkötelezik magukat a kitermelést és finomítást végző országokban.
Kelt Brüsszelben, 2023. szeptember 4-én.
Sandra PARTHIE
az „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció elnöke
_____________