SOC/758
A HIV miatti megbélyegzés elleni küzdelemre irányuló intézkedések
VÉLEMÉNY
„Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció
A HIV miatti megbélyegzés elleni küzdelemre irányuló intézkedések
(feltáró vélemény a spanyol elnökség felkérésére)
|
Kapcsolat:
|
SOC@eesc.europa.eu
|
|
Felelős:
|
Margherita LOGRILLO
|
|
A dokumentum kelte:
|
2023. 06. 02.
|
Előadó: Pietro Vittorio BARBIERI
Társelőadó: Nicoletta MERLO
|
A Tanács spanyol
elnökségének felkérése
|
2022. december 8-i levél
|
|
Jogalap:
|
az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
|
|
|
feltáró vélemény
|
|
|
|
|
Illetékes szekció:
|
Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság szekció
|
|
Elfogadás a szekcióülésen:
|
2023. 05. 31.
|
|
A szavazás eredménye:
(mellette/ellene/tartózkodott)
|
64/0/0
|
|
Elfogadás plenáris ülésen:
|
20xx. xx. xx.
|
|
Plenáris ülésszak száma:
|
…
|
|
A szavazás eredménye:
(mellette/ellene/tartózkodott)
|
xx/xx/xx
|
1.Következtetések és ajánlások
1.1Az EGSZB üdvözli a spanyol elnökség arra irányuló kezdeményezését, hogy 2030-ra megszüntesse a HIV miatti megbélyegzést és hátrányos megkülönböztetést Európában. A kérdést túl sokáig elhanyagolták, bár a rendelkezésre álló adatok egyértelműen azt mutatják, hogy a világ különböző részein, sajátos társadalmi környezetben és a legfontosabb népességcsoportokban továbbra is fennállnak a probléma káros következményei. Az EGSZB ezért osztja a spanyol elnökség azon véleményét, hogy a HIV miatti megbélyegzés és hátrányos megkülönböztetés felszámolását az uniós menetrend egyik politikai prioritásaként kell tekinteni.
1.2Az EGSZB egyetért azzal, hogy az európai intézményeknek magas szintű nyilatkozatot kell tenniük, amelyet 2023. december 1-jén terjesztenek az Európai Parlament elé, és vállalja, hogy támogatja a kezdeményezést, és minden lehetséges szinten, módon és fórumon részt vesz benne.
1.3A megbélyegzés, a hátrányos megkülönböztetés és a hamis sztereotípiák leküzdése érdekében az EGSZB elengedhetetlennek tartja a figyelemfelhívó, képzési és tájékoztatási tevékenységek előmozdítását, különösen az iskolákban, a szervezett civil társadalom, valamint az ifjúsági és diákszervezetek bevonásával.
1.4Az AIDS-járvány 2030-ig történő felszámolása érdekében fel kell tárni és fel kell számolni a preexpozíciós profilaxis (PrEP) előtt álló akadályokat a gyógyszerekhez való jobb hozzáférés és a PrEP végrehajtása terén, hogy a lakosság szélesebb körét érjük el. Az olyan megelőző beavatkozások, mint a pre- és posztexpozíciós profilaxis és a megelőző kezelések (TaSP) jelentős hatást gyakorolhatnak a HIV és más szexuális úton terjedő fertőzések elleni védekezésre.
1.5A HIV-fertőzötteknek egyenlő esélyeket kell biztosítani a munkavállaláshoz és a szakmai fejlődéshez a munka világában. Lehetővé kell tenni számukra, hogy igénybe vegyenek olyan különleges rendszereket, mint a rugalmas munkaidő vagy az orvosi vizsgálatokra szolgáló meghosszabbított szabadság, mindezt garantált titoktartás mellett.
1.6Az EGSZB hangsúlyozza, hogy konkrét intézkedéseket kell hozni a legfontosabb népességcsoportok érdekében: ahhoz, hogy a HIV-járványt hatékonyan lehessen kezelni, a célzott tájékoztatásnak és az intézményes keretek között végrehajtott megelőzési programoknak el kell érniük ezeket a népességcsoportokat, hogy egyes szolgálatok proaktív módon kapcsolatba léphessenek velük, lehetőleg közösségi beágyazottságú, nem kormányzati szervezeteken keresztül.
1.7Mivel a kelet-európai és közép-ázsiai régióban Ukrajnában van a második legnagyobb AIDS-járvány, az EGSZB hangsúlyozza, fontos, hogy a fogadó országok biztosítsák a folyamatos és ingyenes HIV-tesztelést és -kezelést az ukrán menekültek számára, így javítva a lehetőségeiket arra, hogy tartózkodási jogállásuktól függetlenül leteszteljék őket. Mivel a legtöbb menekült nő és gyermek, a kórházakban, az alapellátásban és a közösségi intézményekben végzett tesztelés kiterjesztése lehet a legmegfelelőbb megoldás az ukrán menekültek számára.
1.8Az antiretrovirális kezelés (ART) kettős szerepet játszhat a HIV-vel élők egészségének javításában és a HIV terjedésének hatékony megelőzésében, mivel rendkívül hatékonyan szorítja vissza a HIV vírusterhelést.
1.9A HIV-fertőzés időben történő diagnosztizálása, a kezelés korai megkezdése és az ellátásban tartás (az ellátás folytonossága) a fertőzés terjedésével szembeni védekezés sarokkövei. Mivel már több ország is elérte ezt a célt, az EGSZB azt kéri, hogy 2030-ig minden ország számára tűzzenek ki egy ambiciózusabb új célt, amely a tesztelés, a kezelés és a vírus elfojtása tekintetében 95%-ra növeli a lefedettségi szintet.
1.10A folyamatos ellátás és megelőzés egymást erősítve átfogó választ adhat a HIV-járvány elleni küzdelem érdekében, ezért ezeket fejleszteni kell és végre kell hajtani.
1.11Az EGSZB olyan új és innovatív stratégiákat szorgalmaz, amelyek javítják a korai diagnózist, és felhívják az emberek figyelmét a fertőzöttségükre azáltal, hogy bővítik a szélesebb körben elérhető HIV-tesztekkel, például a gyorstesztekkel, a közösségi teszteléssel és az önteszteléssel kapcsolatos diverzifikált és felhasználóbarát megközelítéseket, valamint integrált módszert alakítanak ki a HIV és a hepatitis B és C tesztelése tekintetében.
1.12A közösségek megkerülhetetlen szerepet játszanak a HIV-re adott válaszban, mivel előmozdítják az elszámoltathatóságot, ösztönzik a megelőző aktivizmust, végrehajtják a tevékenységeket, és hozzájárulnak a tartós előrelépéshez elengedhetetlen innovációkhoz.
1.13Az említett célok elérése felé haladás fenntartása és felgyorsítása érdekében az EGSZB további erőfeszítéseket sürget olyan új programok kidolgozása és végrehajtása terén, amelyek bővítik a HIV-pozitív állapottal és a kezelés lefedettségével kapcsolatos ismereteket, csökkentik a vírus terjedését és ezáltal a HIV átadását, valamint korlátozzák a hátrányos megkülönböztetést, például a foglalkoztatáshoz vagy a pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén.
2.A HIV Európában
2.1A HIV terjedése továbbra is komoly népegészségügyi problémát jelent, amely világszerte több mint 36 millió embert érint, akik közül 2,3 millió ember él a WHO európai régiójában, különösen a régió keleti részén. 2021-ben közel 107 000 embert diagnosztizáltak HIV-fertőzéssel az európai régióban, ebből mintegy 17 000-et az EU-ban/EGT-ben. A HIV-diagnózisok száma 2012 óta csökkenő tendenciát mutat; a HIV-diagnózisok számának jelentősebb csökkenése 2020-ban és 2021-ben volt megfigyelhető (-24%), ami valószínűleg a Covid19-világjárvány által az egészségügyi szolgáltatások igénybevételére gyakorolt hatásnak tudható be, és/vagy annak az eredménye, hogy a Covid19-világjárvány idején végrehajtott közegészségügyi intézkedéseknek köszönhetően csökkent a HIV terjedése.
2.2A HIV Európában aránytalanul nagy mértékben érinti a társadalom perifériájára szorult és társadalmilag megbélyegzett embereket, mint például az intravénás kábítószer-fogyasztókat és szexuális partnereiket, a férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő férfiakat, a transzneműeket, a szexmunkásokat, a fogvatartottakat és a migránsokat.
2.3Az adatok a WHO európai régiójának országai között eltérő járványterjedési mintázatokat és tendenciákat dokumentálnak: az EU-ban/EGT-ben és a régió nyugati részén a fő átadási mód a férfiak közötti szexuális átadás, míg a régió keleti részén a bejelentések alapján a heteroszexuális átadás és az intravénás kábítószer-használat volt a fő terjedési út.
2.4A HIV későn történő diagnosztizálása továbbra is kihívást jelent a régió legtöbb országában: az esetek több mint 50%-ában akkor kapták meg a HIV-diagnózist, amikor a CD4 sejtszám 350/mmc-nél alacsonyabb volt.
3.Az ukrán menekültek HIV-ellátásának folytonossága
3.1A háború 2022. február 24-i kezdete óta több mint 13,5 millió ember kényszerült elhagyni lakóhelyét vagy a szomszédos országokba menekülni, beleértve a HIV-fertőzötteket (a becslések szerint 10 000–30 000 fő) és a legfontosabb népességcsoportokat is.
3.2A kelet-európai és közép-ázsiai régióban Ukrajnában van a második legnagyobb AIDS-járvány. Az új HIV-diagnózisok száma a 2016. évi 14 240-ről 2019-ben 16 270-ra emelkedett, ami 2020-ban kismértékben visszaesett 15 660-ra, valószínűleg a Covid19-válság miatt. Ezek között a megfigyelési adatok szerint 9000–10 000 heteroszexuális érintkezés útján átadott fertőzés és körülbelül 5000 intravénás kábítószer-használat útján átadott eset volt.
3.3A háború kitörése előtt az ország komoly haladást ért el az AIDS elleni küzdelemben: a HIV-ellátás és -kezelés ingyenes volt a kormányzati HIV-klinikákon az egész országban, és egyre több HIV-fertőzött ember részesült antiretrovirális kezelésben (ART). 2021-ben a becslések szerint a 240 000 HIV-fertőzött emberből (az ukrán lakosság 0,6%-a) több mint 150 000 embert (62%) kezeltek, és a kezelésben részesülők 94%-ában elfojtották a vírust.
3.4Az országban az ENSZ ügynökségei és helyi partnerei, például az UNAIDS szükséghelyzeti alapja szorosan együttműködnek a helyi hatóságokkal a rászorulók elérése és megsegítése érdekében. A közelmúltban humanitárius segítségnyújtást biztosítottak az ország súlyosan érintett területei számára, amelyek csak mostanra váltak megközelíthetővé. A kormány, a civil társadalom és a nemzetközi szervezetek koalíciója a háború idején Ukrajnában a HIV-re adott hatékony válasz egyik sarokköve volt, és jelenleg is az.
3.5Az UNAIDS továbbra is támogatni fogja a HIV megelőzését, tesztelését és kezelését, valamint Ukrajnában a háború által sújtott embereknek és a konfliktus miatt lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyeknek nyújtott gondozást és támogatást.
3.6Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) 2022 júliusában közzétett dokumentuma felvázolja az ukrán menekülteknek nyújtott HIV-ellátás minőségi színvonalának fenntartása érdekében a döntéshozatalhoz és a szolgáltatások gyakorlati megvalósításához szükséges legfontosabb szempontokat, különös tekintettel annak fontosságára, hogy a fogadó országok biztosítsák a folyamatos és ingyenes HIV-tesztelést és -kezelést az ukrán menekültek számára – így javítva a lehetőségeiket arra, hogy tartózkodási jogállásuktól függetlenül leteszteljék őket –, mivel az ART korlátozott hozzáférhetősége növeli a betegségek, a halál, a rezisztens törzsek megjelenése és a lehetséges továbbterjedés kockázatát. Mivel a legtöbb menekült nő és gyermek, a kórházakban, az alapellátásban és a közösségi intézményekben végzett tesztelés kiterjesztése lehet a legmegfelelőbb megoldás az ukrán menekültek számára.
4.A HIV a világban
4.1Világszerte határozott konszenzus alakult ki azzal kapcsolatban, hogy immár léteznek az AIDS-járvány felszámolására szolgáló eszközök. Az elmúlt két évtizedben egyre több, különböző környezetben végzett vizsgálat igazolta, hogy az antiretrovirális kezelés (ART) kettős szerepet játszhat a HIV-fertőzöttek egészségének javításában és a HIV terjedésének hatékony megelőzésében (megelőző kezelés – TasP), mivel rendkívül hatékony a HIV vírusterhelés visszaszorításában (a meghatározás szerint 200 kópia/mL alatt).
4.2Az elmúlt években széles körben elfogadottá vált az a stratégia, amely szerint a HIV-fertőzés időben történő diagnosztizálása, a kezelés korai megkezdése és az ellátásban tartás (az ellátás folytonossága) a fertőzés terjedésével szembeni védekezés sarokkövei. 2014-ben az UNAIDS kitűzte a 90–90–90-es célt (a HIV-fertőzöttek 90%-át diagnosztizálják, a diagnosztizáltak 90%-át kezeljék, és a kezeltek 90%-ának vírusszámát csökkentsék). Ha ezek a célok teljesülnek, a HIV-vel élők 73%-ának lesz szuppresszált vírusterhelése, és szuppresszált vírusterhelésű emberek nem adják tovább a HIV-fertőzést.
4.3Bizonyíték van arra, hogy 2020 végére több, eltérő földrajzi elhelyezkedéssel, jövedelmi státusszal és epidemiológiával rendelkező ország már elérte a célt. A szakértők szerint ezek az eredmények arra mutathatnak rá, hogy 2030-ig minden ország számára egy ambiciózusabb új célt lehetne kitűzni, amely a tesztelés, a kezelés és a vírus elfojtása tekintetében 95%-ra növeli a lefedettségi szintet. A HIV-járványra való reagálás terén az említett célok elérése felé tett előrehaladás fenntartása és felgyorsítása érdekében további erőfeszítésekre van szükség olyan új programok kidolgozása és végrehajtása terén, amelyek bővítik a HIV-pozitív állapottal és a kezelés lefedettségével kapcsolatos ismereteket (az egyetemes tesztelés és kezelés [UTT] módszere), valamint csökkentik a vírus terjedését és ezáltal a HIV átadását. Az ilyen új programoknak nem elég kizárólag az alkalmazandó standard intézkedésekre összpontosítaniuk: arra is ügyelni kell, hogy a végrehajtás megfeleljen a HIV-fertőzöttek szükségleteinek és sajátos igényeinek.
4.4A közelmúltban – a folyamatos HIV-ellátás biztosításához hasonlóan – egyre gyakrabban javasolták a HIV folyamatos megelőzését, amely a HIV-fertőzés kockázatának kitett lakosságot célozza meg annak biztosítása érdekében, hogy az egyéneket ne fertőzze meg a HIV. A HIV folyamatos megelőzése a HIV-tesztelésre épül, ezt követi a HIV-vel nem fertőzött személyek megelőzési szolgáltatásokkal való összekapcsolása, ellátásba való bevonása és ellátásban tartása, hogy folyamatos kockázatcsökkentési tanácsadásban részesüljenek, és következetesen használjanak óvszert a megfertőződés és a HIV terjedésének megakadályozása érdekében. Az ellátásban tartás azért is fontos, hogy biztosítsák a HIV-tesztek megismétlését és a HIV-fertőzés korai diagnosztizálását, ha megtörténik a HIV-fertőzés. Az újonnan megfertőződött személyeket azonnal be kell vonni a HIV-gondozásba és -kezelésbe, valamint más megelőzési módszerekbe, beleértve a partnervizsgálatot, az óvszerhasználatot és a megelőzést szolgáló antiretrovirális gyógyszereket. Számos tanulmány kimutatta, hogy a lakosság szintjén a folyamatos ellátás és megelőzés egymást erősítve átfogó választ adhat a HIV-járvány elleni küzdelemre.
4.5Olyan új és innovatív stratégiákra van szükség, amelyek javítják a korai diagnózist, és felhívják az emberek figyelmét a fertőzöttségükre azáltal, hogy bővítik a szélesebb körben elérhető HIV-tesztekkel, például a gyorstesztekkel, a közösségi teszteléssel és az önteszteléssel kapcsolatos diverzifikált és felhasználóbarát megközelítéseket, valamint integrált módszert alakítanak ki a HIV és a hepatitis B és C tesztelése tekintetében.
4.6A WHO egy átfogó egészségügyi szolgáltatáscsomagot javasol a HIV-megelőzés terén, különös tekintettel a legfontosabb népességcsoportok elérésére. Különösen fontos a HIV-megelőzési szolgáltatások beépítése a szexuális és reproduktív egészséggel és a mentális egészséggel kapcsolatos szolgáltatásokba, a szexuális és nemi alapú erőszak megelőzésébe és gondozásába, a kábítószer-függőség kezelésébe, a hepatitisz C megelőzésébe és gondozásába, a tuberkulózis elleni védekezésbe, a börtönök egészségügyi ellátási rendszerébe, a nem fertőző betegségek kezelésébe, valamint a jogi és szociális támogató szolgáltatásokba.
4.7A HIV-tesztek elérhetőségének különböző módjai lehetőséget biztosíthatnak az időben történő diagnosztizálásra a HIV-fertőzésnek kitett különböző népességcsoportokban.
4.8Az UNAIDS a HIV „kombinált megelőzési” megközelítését javasolja. Mivel egyetlen megelőzési stratégia nem elegendő a betegség terjedésének megfékezéséhez, a megközelítés olyan orvosbiológiai, magatartásbeli és strukturális beavatkozásokat igényel, amelyeket kifejezetten az érintett közösségek által megfogalmazott helyi igényekre szabva választanak ki. A siker érdekében ezeknek a beavatkozásoknak összehangoltnak, hatékonynak és következetesnek kell lenniük, és a közös célok iránti közös elkötelezettségen kell alapulniuk.
5.A HIV-re adott közösségi válasz
5.1Az UNAIDS a múltban jól dokumentálta és elismerte a HIV-fertőzött emberek közösségei, a marginalizált és kiszolgáltatott csoportok, a nők és a fiatalok által a HIV-szolgáltatások nyújtásában, a kutatásban és a gyógyszerfejlesztésben, az érdekérvényesítésben, a társadalmi és politikai elszámoltathatóságban, az erőforrások mozgósításában, valamint a szociális és emberi jogok védelmében betöltött szerepet. Az elmúlt három évtized bebizonyította, hogy a HIV-fertőzöttek és társaik közösségei fontos szerepet játszanak az egészségügyi méltányosság iránti elkötelezettség és támogatás fenntartásában és az egészségügyi finanszírozásban, valamint annak biztosításában, hogy minden ember emberi jogait elismerjék és érvényre juttassák. Az egészségügyi rendszerek és az egyetemes egészségügyi ellátás jó minőségű és hatékony integrációja hatékonyabban tervezhető meg, hajtható végre és tartható fenn, ha a HIV-fertőzöttek és társaik közösségeit állítjuk a középpontba. A közösségek vezető szerepe és szerepvállalása világszerte közvetlenül hozzájárult a HIV-kezeléshez, -megelőzéshez, -támogatáshoz és -gondozáshoz való hozzáférés terén elért eredmények javulásához.
5.2A közösségek megkerülhetetlen szerepet játszanak a HIV-re adott válaszban, mivel előmozdítják az elszámoltathatóságot, ösztönzik a megelőző aktivizmust, végrehajtják a tevékenységeket, és hozzájárulnak a tartós előrelépéshez elengedhetetlen innovációkhoz. A közösségi irányítású szolgáltatási platformok gyakran hatékonyabban érik el a marginalizált és alacsony szintű ellátásban részesülő lakosságot a formális egészségügyi létesítményeken alapuló platformoknál, különösen olyan helyzetekben, ahol gyakori a megbélyegzés és a hátrányos megkülönböztetés. A közösségi irányítású szervezetek megfelelő helyzetben vannak ahhoz, hogy azonosítsák a szolgáltatások hiányosságait, a szolgáltatások nyújtását és igénybevételét hátráltató korlátokat, de felismerhetik annak lehetőségét is, hogy bizonyos szolgáltatásokat az egyén alapvető jogaiként ismerjenek el, és így azok emberközpontúbbá, kényelmesebbé és hatékonyabbá váljanak.
5.3A közösség (amely alatt az AIDS elleni küzdelemben és a HIV-fertőzöttek jogainak védelmében napi szinten részt vevő nem kormányzati egyesületek és szervezetek csoportja értendő) döntő szerepet játszik abban, hogy a legkiszolgáltatottabb és legveszélyeztetettebb népességcsoportok véleménye kifejezésre juthat, és hatékony megoldásokat kínál a HIV/AIDS-járvány megfékezésére. Ez olyannyira így van, hogy 2019-ben az Egészségügyi Világszervezet (UNAIDS) nekik szentelte az AIDS világnapját (december 1.) a „A közösségek hozzák el a változást” jelmondattal.
5.4Fontolóra kell venni azt is, hogy független és pártatlan szereplők bevonásával biztosítsák az egyes tagállamokban elfogadott különböző egészségügyi politikák és jogszabályi keretek folyamatos nyomon követését és hatásvizsgálatát, többek között azzal a céllal, hogy európai szinten lehetővé váljon a bevált gyakorlatok megosztása és ajánlása.
5.5Bár figyelünk és törekszünk arra, hogy „normalizáljuk” a HIV-pozitív állapotot, ajánlatos minden egyén magánéletét tiszteletben tartani mind a szolgáltatásokhoz való hozzáférést biztosító egészségügyi létesítményekkel való kapcsolattartás során, mind pedig a mindennapi élet tevékenységeihez kapcsolódó területeken (iskola, munka stb.). Ezért a szabályoknak valamennyi tagállamban arra kell irányulniuk, hogy biztosítsák a HIV-fertőzöttek alapvető jogainak és szabadságainak, valamint veleszületett méltóságának védelmét.
5.6A megbélyegzés, a hátrányos megkülönböztetés és a hamis sztereotípiák leküzdése érdekében elő kell mozdítani a figyelemfelhívó, képzési és tájékoztatási tevékenységeket, különösen az iskolákban, a szervezett civil társadalom, például a helyi szövetségek és közösségek, valamint az ifjúsági és diákszervezetek bevonásával.
6.Preexpozíciós profilaxis (PrEP) a HIV-fertőzés megelőzése érdekében
6.1A preexpozíciós profilaxis (PrEP) a HIV-megelőzés orvosbiológiai megközelítése, amely a HIV-fertőzés magas kockázatának kitett emberek számára szájon át alkalmazott antiretrovirális gyógyszereket ír elő. A PrEP hatásossága – ha a javaslat szerint szedik – jól dokumentált. Ez az AIDS-járvány 2030-ig történő megszüntetésére irányuló fenntartható fejlődési cél eléréséhez szükséges „kombinált megelőzés” alapvető eleme, amelynek alkalmazását a nemzeti és nemzetközi iránymutatások javasolják. Az ECDC véleménye szerint az uniós tagállamoknak fontolóra kellene venniük, hogy a legfontosabb népességcsoportok és a HIV-fertőzés kockázatának leginkább kitettek személyek esetében integrálják a PrEP-t a meglévő HIV-megelőzési programjaikba.
6.2Több tanulmány is leírta, hogy a PrEP lassan terjed el a klinikai környezetben, a gondozásban tartás pedig elmarad az optimálistól. A PrEP állandóságának biztosítása volt a legnagyobb hatással a HIV előfordulására, mégis sok felhasználó a kezelés megkezdését követő első évben abbahagyta a PrEP-t, és megállapították, hogy kevesebb mint a felüket tartották meg az ellátásban. A PrEP abbahagyásának okai sokfélék: a szexuális viselkedés megváltozása bizonyos életszakaszokban, a gyógyszer káros hatásai, de a kockázat alacsony szintű észlelése is, a PrEP által nyújtott elégtelen védelemtől való félelem, a megbélyegzés megtapasztalása, a napi rutin és a szerhasználat megzavarása, a költségek, a biztosítási fedezet és az anyagi támogatás hiánya, valamint a gyakori orvoslátogatások.
6.3A PrEP elérhetősége Európában széttagolt, bonyolult és folyamatosan változik. A PrEP-szolgáltatás földrajzi megoszlása jelentős eltéréseket mutat Európában és Közép-Ázsiában. Az AIDS-járvány 2030-ig történő felszámolása érdekében fel kell tárni és fel kell számolni a preexpozíciós profilaxis (PrEP) előtt álló akadályokat a gyógyszerekhez való jobb hozzáférés és a PrEP végrehajtása terén, hogy a lakosság szélesebb körét érjük el.
6.4Az olyan megelőző beavatkozások, mint a pre- és posztexpozíciós profilaxis és a megelőző kezelések (TaSP) jelentős hatást gyakorolhatnak a HIV és más szexuális úton terjedő fertőzések elleni védekezésre.
7.Legfontosabb népességcsoportok
7.1Annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedekben kiváló eredmények születtek a HIV-fertőzés visszaszorítása terén a világ különböző részein (az AIDS-ből eredő halálesetek számának jelentős csökkenése mellett), a kombinált HIV-megelőzési intézkedések átfogó köre messze nem áll rendelkezésre „egyetemesen”. És ahol nincs AIDS-kezelés, a HIV-fertőzés továbbra is aránytalan mértékben terjed, és az emberek továbbra is meghalnak.
7.2A HIV-fertőzés továbbra is terjed olyan népességcsoportokban, amelyeket a megelőző intézkedések különböző okokból nem képesek elérni, vagy amelyek a megfertőződés után nem tudják igénybe venni a jelenleg rendelkezésre álló antiretrovirális kezelést. Ezeket a HIV-fertőzésnek jobban kitett csoportokat, például kábítószerfüggőket, szexmunkásokat, meleg férfiakat és a más férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő férfiakat (MSM), fogvatartottakat, transznemű személyeket, migránsokat, valamint ezek partnereit „kulcsfontosságú népességcsoportoknak” nevezik, és a körükben az általános népességhez képest magasabb a morbiditási és mortalitási arány, az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésük pedig alacsonyabb, és a járvány terjedésében is kulcsszerepet játszanak. Mégis a kombinált HIV-megelőzési szolgálatoknak az e csoportokba tartozó embereknek mindeddig csak kevesebb mint felét sikerült elérniük, ami azt bizonyítja, hogy ezek a népességcsoportok még mindig marginalizáltak, és lemaradnak az AIDS elleni küzdelem terén elért legújabb eredményekről.
7.3A népesség ezen alcsoportjainak sebezhetősége összefügghet egyrészt az ilyen csoportok körében megfigyelhető jellemző gyakorlatokkal, másrészt a HIV-szolgáltatásokhoz való hozzáférés nehézségeivel, aminek oka a szegénység, valamint a marginalizálódás és az elszigeteltség által előidézett körülmények, amelyeket különböző társadalmi kontextusok – például kulturális, vallási, sőt jogi okok – miatt szenvednek el.
7.4Annak érdekében, hogy minden kulcsfontosságú népességcsoportot – köztük a peremterületeken élőket is – könnyebben el lehessen érni, terjeszteni kell és meg kell erősíteni az utcai egységeket, többek között az olyan alapvető szolgáltatások biztosítása érdekében, mint a gyorstesztek. A periférián vagy nehezen megközelíthető területeken élő emberek számára a megfelelőbb területi helyszíneken található mobilszolgáltatások első kapcsolattartó pontként is szolgálhatnak az egyének hatékonyabb és tartósabb gondozása érdekében.
7.5Bizonyos helyzetekben a nők több hátrányt szenvednek, mint a férfiak, gazdaságilag hátrányosabb helyzetben vannak, nem mindig tudják érvényesíteni szexuális érdekeiket, és gyakran válnak erőszak áldozatává. Más helyzetekben a bizonyos gyakorlatokhoz társuló hátrányos megkülönböztetés, valamint az előítéletek, az intolerancia vagy akár a homoszexualitást bűncselekménnyé nyilvánító büntető törvények akadályozzák a szolgáltatásokhoz való szabad hozzáférést. Nagyon gyakran látjuk azt is, hogy átfedés van a különböző tényezők között, amelyek súlyosbítják a sebezhetőséget.
7.6A HIV-fertőzötteknek egyenlő esélyeket kell biztosítani a munkavállaláshoz és a szakmai fejlődéshez a munka világában. Lehetővé kell tenni számukra, hogy igénybe vegyenek olyan különleges rendszereket, mint a rugalmas munkaidő vagy az orvosi vizsgálatokra szolgáló meghosszabbított szabadság, mindezt garantált titoktartás mellett. Egyes országokban eltiltják a HIV-fertőzötteket bizonyos munkaköröktől, például a rendőrségtől, a vámhatóságoktól és a büntetés-végrehajtási intézetektől. A HIV-fertőzöttek továbbra is nehézségekkel és magasabb árakkal szembesülnek, amikor biztosításért, jelzáloghitelért vagy kölcsönért folyamodnak, bár néhány tagállamban hoztak olyan intézkedéseket, amelyek megkönnyítik a hozzáférést és korlátozzák az árakat a súlyos egészségi állapotú személyek számára. Az EGSZB olyan feltételeket szorgalmaz, amelyek tükrözik a kezelés, az egészség és a várható élettartam javulását. Az uniós egészségügyi adattéren keresztül rendelkezésre álló anonimizált statisztikai bizonyítékokat ezért a hasonló pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés javítására kellene használni.
7.7A Covid19 által okozott járványügyi vészhelyzet világszerte jelentős hatást gyakorolt az egészségügyi rendszerekre, tovább súlyosbítva a meglévő egyenlőtlenségeket, és megnehezítve a WHO céljainak elérését, különösen a korlátozott erőforrásokkal rendelkező országokban. Hasonlóképpen a megelőző intézkedésekben bekövetkezett zavarok is vélhetően a HIV-fertőzöttek számának elkerülhetetlen növekedéséhez vezettek, ami elég volt ahhoz, hogy semmissé tegye a korábbi években tett erőfeszítések révén elért eredményeket.
7.8Európában a HIV által leginkább érintett legfontosabb népességcsoportok a kábítószerfüggők, a férfiakkal szexuális kapcsolatos létesítő férfiak (MSM) és a migránsok. Az előfordulási gyakoriság az érintett országoktól függően földrajzilag változó. Ahhoz, hogy a HIV-járványt hatékonyan lehessen kezelni, a célzott tájékoztatásnak és az intézményes keretek között végrehajtott megelőzési programoknak el kell érniük ezeket a népességcsoportokat, hogy egyes szolgálatok proaktív módon kapcsolatba léphessenek velük, lehetőleg nem kormányzati, közösségi beágyazottságú szervezeteken keresztül.
7.9Az egészségügyi ellátás minden egyén elidegeníthetetlen joga. Ezért az orvosi ellátáshoz és a minőségi szolgáltatások közös minimumszintjéhez való hozzáférésnek a HIV-fertőzöttek jólléte érdekében megkülönböztetés és korlátozások nélkül ingyenesnek és garantáltnak kell lennie a HIV-fertőzöttek számára, a Betegségek Nemzetközi Osztályozásának ajánlásait követve, mint minden más betegség esetében. Az egyenlőség és a hatékonyság elvének betartását gondosan nyomon kell követni és ellenőrizni kell.
8.Kábítószerfüggők
8.1Az intravénás kábítószer-függőséget mindig is összefüggésbe hozták a HIV-fertőzéssel a kábítószer-használat során használt fertőzött anyagok cseréje miatt. A nem intravénás kábítószer-használat azonban a nem biztonságos szexuális gyakorlatokkal is összefüggésbe hozható, és így a HIV-fertőzés és -terjedés, valamint más szexuális úton terjedő fertőzések potenciális kockázatát is hordozhatja. Különösen a stimulánsok, például a kokain, a crack és a metamfetamin használata jár együtt gyakran magas kockázatú szexuális gyakorlatokkal. Ezért nem szabad alábecsülni a HIV kábítószerfüggők közötti, szexuális úton történő átvitelét.
8.22018-ban Kelet-Európában a HIV-fertőzések több mint 80%-a kábítószerfüggőket, többnyire nagyon fiatalokat és főként nőket érintett. A fiatal nők jobban kitettek, mint a férfiak, többek között a prostitúció miatt, amely szorosan összefügg a kábítószer-használattal. A nyugat-európai intravénás kábítószer-fogyasztók marginalizált csoportjai körében lokalizált HIV-járványokat is dokumentálták.
8.3A fogvatartottak körében az általános népességhez képest magasabb a kábítószer-fogyasztás aránya, és gyakoribbak a károsabb fogyasztási minták, beleértve a parenterális fogyasztást is, ami különösen kiszolgáltatottá teszi a fogvatartott kábítószerfüggőket.
8.4A kábítószerfüggők alacsony arányban férnek hozzá a teszteléshez, és nagyobb a valószínűsége annak, hogy későn diagnosztizálják őket. Még Olaszországban is a HIV-fertőzés szempontjából tesztelt kábítószerfüggők aránya alacsony a helyi függőségi szolgáltatást igénybe vevők körében, akik HIV-vel kapcsolatos tünetek hiányában alacsony hajlandóságot mutattak a tesztelésre.
8.5A kábítószer-fogyasztók kezeléshez való hozzáférése tagadhatatlanul nagyon alacsony, bár országonként eltérő. A becslések szerint összességében a kábítószerfüggők mindössze 8%-a részesül antiretrovirális kezelésben, és az összes kezelt személy mindössze 20%-a kábítószerfüggő. Az általános népességen belüli HIV-fertőzöttekhez képest a kábítószerfüggők esetében kisebb a valószínűsége annak is, hogy szuppresszált vírusterhelést érnek el Ez annak tudható be, hogy a kábítószerfüggők körében alacsonyabb azoknak az aránya, akik alkalmazzák a kezelést, és az gyakran teljesen le is áll. Ez a kábítószerfüggők HIV-pozitív populációja körében növeli az AIDS okozta elhalálozás kockázatát.
8.6A kábítószerfüggők hatékonyabb elérését célzó programokra van szükség ahhoz, hogy elérjük a HIV-kezeléshez való egyetemes hozzáférés biztosítására irányuló célt mind Európán belül, mind azon kívül.
9.Más férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő férfiak (MSM)
9.1Összességében a más férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő férfiak az általános népességhez képest 27-szer nagyobb mértékben vannak kitéve a HIV-fertőzés kockázatának. Egyes biológiai tényezők megkönnyítik a HIV-fertőzést. A más férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő férfiak többsége a védekezés nélküli anális szexen keresztül fertőződik meg a HIV-vel, amely más szexuális gyakorlatokhoz képest a HIV-fertőzés szempontjából a legkockázatosabb módot jelenti. Ebben a népességcsoportban a szexuális partnerek nagy száma és a rekreációs anyagok, ezen belül az intravénás kábítószerek széles körű használata (amelyek fogyasztása közben gyakran létesítenek szexuális kapcsolatot; ezt nevezik „chemsex”-nek) szintén hozzájárulhat ahhoz, hogy más férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő férfiak körében magas a HIV előfordulási aránya.
9.2Az antiretrovirális kezelés egyre szélesebb körű hozzáférhetősége, amely összességében a HIV terjedésének jelentős visszaszorulásához vezetett, nem volt ugyanilyen hatással a más férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő férfiak körében. Ezzel szemben számos nyugati országban nőtt a HIV prevalenciája ebben a népességcsoportban az elmúlt években, és fokozatosan nőtt a más férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő férfiak között átadott fertőzésnek tulajdonítható esetek aránya is.
9.3Az óvszerhasználat segít megelőzni a HIV és más szexuális úton terjedő fertőzések átadását is; az óvszer használata azonban nem annyira elterjedt a kulturális, oktatási és ellátási akadályok miatt, amelyek a különböző társadalmi kontextusokat és egészségügyi szolgáltatásokat tükrözik.
9.4A megbélyegzés, a homofóbia és a hátrányos megkülönböztetés miatt számos országban és számos egyedi körülmény között különböző akadályok gátolják a megelőzési eszközökhöz való hozzáférést, ami megnehezíti az egészségügyi szolgáltatások igénybevételét és a megfelelő tájékoztatást. Sok olyan eset van, amikor a büntető törvények bűnösnek tekintik az azonos nemű emberekkel szexuális kapcsolatot létesítő személyeket, és arra kényszerítik őket, hogy illegalitásba vonuljanak és elrejtsék szexuális irányultságukat, vagy ami még rosszabb, az identitásukat. Még abban az esetben is, ha a jogszabályok nem nyíltan diszkriminatívak, a megbélyegzés és a félelem elriasztja az embereket a HIV-szolgáltatások igénybevételétől, így nem ismerik a HIV-fertőzés megelőzésére rendelkezésre álló eszközöket.
9.5A megbélyegzés a teszteléshez való hozzáférésre és a diagnosztizálásra is hatással van. A más férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő férfiak közül sokan arról számoltak be, hogy félnek attól, hogy az egészségügyi szakemberek ítélkezni fognak felettük, és ezért elhalasztják a tesztelést, ami gyakran késői diagnózisokat eredményez. Mivel nem tudnak a fertőzöttségükről, nem férnek hozzá antiretrovirális gyógyszerekhez, amelyek pedig amellett, hogy hatással vannak az érintettek egészségére, csökkentenék a szexuális partnerekre való átterjedés kockázatát is.
9.6Sok férfi saját bevallása szerint jobban szeretné, ha a hagyományos egészségügyi létesítményeken kívül tesztelnék őket. A közösség (nem kormányzati szervezetek) által támogatott tesztelési programok különböző helyzetekben fontos lehetőséget kínálhatnak a megelőzés előmozdítására és a vizsgálatokhoz való hozzáférés biztosítására a legveszélyeztetettebbek körében, ahol a fertőzési arány magasabb.
9.7Annak biztosítása érdekében, hogy a 90–90–90-es célt a más férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő férfiak körében is el lehessen érni, elengedhetetlen a közösségek és az intézmények közötti együttműködés.
10.Migránsok
10.1Becslések szerint világszerte mintegy 231 millió migráns van. A migráció társadalmi-gazdasági és politikai tényezők miatt rendkívül kiszolgáltatottá teszi az embereket a HIV-fertőzéssel szemben, és néhány országban még a HIV legmagasabb kockázati tényezőjeként is azonosították. A migránsok napi szinten akadályokba ütköznek, amelyek megnehezítik az egészségügyi és szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférést. A társadalmi kirekesztés különösen kiszolgáltatottá teszi a migránsokat a HIV-vel szemben.
10.2Az EU-ban az új HIV-diagnózisok több mint egyharmada migránsokat érint. Bár ez a szám csökken, a HIV-vel diagnosztizált migránsok fele magas endémiás országokból (például a szubszaharai Afrikából) érkezik, ami a származási kontinensükön megkapott fertőzésre utal. Továbbra is egyre több bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a fertőzések jelentős részét a migrációt követően a befogadó országban adják át. Ezenkívül nem szabad alábecsülni annak lehetőségét sem, hogy a migránsok a származási országba való ideiglenes visszatérés során fertőződnek meg.
10.3A HIV-fertőzöttek jelentős hányadát nők teszik ki. Míg az új HIV-fertőzéssel diagnosztizált nők aránya az uniós polgárok körében 16%, ez a szám a külföldiek – főként az afrikai nők – körében 40%-ra ugrik.
10.4Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) 2017-ben közzétett jelentése (amely kizárólag a HIV-fertőzött migránsok kérdésére összpontosított) kimutatta, hogy Európában a külföldiek nehezen férnek hozzá a HIV-megelőző szolgáltatásokhoz és a HIV-tesztekhez. A beszámolók szerint a fő akadály a megbélyegzés és a hátrányos megkülönböztetés, különösen az azon országokból származó emberekkel szemben, ahol magas a fertőzések prevalenciája (ideértve az egészségügyi szakemberek által tanúsított megbélyegzést és hátrányos megkülönböztetést is). Emiatt a HIV-fertőzött külföldiek az európai polgároknál később kapják meg diagnózisukat, amikor már jelentkeznek az immunhiányos állapot tünetei. A diagnózist követően a külföldiek, különösen azok, akik nem rendelkeznek jogszerű tartózkodási engedéllyel, nehezen jutnak kezeléshez is. Tizenöt ország nem biztosítja számukra a megfelelő antiretrovirális kezelést, és ezzel nem teljesítik a 2004-ben a Dublini Egyezményben vállalt kötelezettségeket, amelyek szerint küzdeni kell a leggyengébb és legsérülékenyebb népességcsoportok hátrányos megkülönböztetése és jogaik megsértése ellen, hiszen ezek mindig is kevésbé voltak védve.
Kelt Brüsszelben, 2023. május 31-én.
Cinzia DEL RIO
a „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció elnöke
_____________