NAT/873
Az ukrajnai háború nyomán kialakult élelmiszerár-válság
VÉLEMÉNY
„Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció
Élelmiszerár-válság: a spekuláció szerepe és konkrét cselekvési javaslatok
az ukrajnai háború kapcsán
[saját kezdeményezésű vélemény]
Előadó: Peter SCHMIDT
|
Közgyűlési határozat:
|
2022. 07. 14.
|
|
Jogalap:
|
eljárási szabályzat 52. cikk (2) bekezdés
|
|
|
saját kezdeményezésű vélemény
|
|
|
|
|
Illetékes szekció:
|
„Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció
|
|
Elfogadás a szekcióülésen:
|
2022. 11. 24.
|
|
A szavazás eredménye:
(mellette/ellene/tartózkodott)
|
44/0/2
|
|
Elfogadás a plenáris ülésen:
|
2022. xx. xx.
|
|
Plenáris ülésszak száma:
|
...
|
|
A szavazás eredménye:
(mellette/ellene/tartózkodott)
|
xx/xx/xx
|
1.Következtetések és ajánlások
Az EGSZB:
1.1Felhívja a figyelmet a globális élelmiszerár-válságra, amelyet az ukrajnai háború tovább súlyosbított, ellátási zavart okozott számos olyan alapvető élelmiszert illetően, mint a búza vagy a napraforgóolaj; hangsúlyozza, hogy a válság nem csak a konfliktusnak tudható be, hanem a strukturális és rendszerszintű problémáknak is, amelyek éhínséget idéznek elő és globálisan veszélyeztetik az emberek megélhetését. Az élelmiszereket nem szabad pénzügyi eszközként kezelni, mivel számos más terméktől eltérően nem árucikkek;
1.2Elismeri, hogy bár az élelmiszerárak és a spekuláció témája nagyon összetett kérdés, amelynek ok-okozati összefüggéseit tovább kel vizsgálni, az árupiac jelenlegi struktúrája nem felel meg a „fenntartható gazdaságnak, amelyre szükségünk van”, valamint az ENSZ 2030-ig tartó időszakra szóló menetrendjében és az európai zöld megállapodásban foglalt, a fenntartható fejlődéshez, az éghajlat-politikai törekvésekhez és az igazságos átmenethez kapcsolódó célkitűzéseknek, hanem aktívan hátráltatja azokat. Aláássa azokat az erőfeszítéseket, amelyek arra irányulnak, hogy megoldják az éhezés problémáját, elősegítsék a mezőgazdasági termelők és a munkavállalók méltányos bevételeit, valamint tisztességes árak biztosítását a fogyasztók számára, továbbá hogy megvédjék a kis- és közepes élelmiszer-feldolgozókat és a kiskereskedelmi ágazatot a növekvő infláció kockázatától. Ezért szabályozáson keresztül változtatni kell ezen, hogy a fenntartható fejlődési célok megvalósítása érdekében hozzájáruljunk az emberek jóllétéhez és a társadalmi fejlődéshez. Szem előtt tartva, hogy az EU már jelenleg is a legszabályozottabb piac, nyilvánvaló, hogy ahhoz, hogy hatékony legyen, ezt a szabályozást globális szinten ki kell terjeszteni;
1.3Rámutat arra, hogy foglalkozni kell az élelmiszerláncok koncentrációjával és a gazdasági tulajdonjoggal; hangsúlyozza, hogy a fizikai gabonakereskedelem globális szinten erősen koncentrált. Becslések szerint négy vállalat ellenőrzi a globális gabonakereskedelem 70–90 százalékát: Archer-Daniels-Midland, Bunge, Cargill és Louis Dreyfus. Ezek a vállalatok nemcsak a globális gabonakereskedelem, hanem a piaci fundamentumokkal kapcsolatos információk felett is oligopóliumot alakítottak ki, továbbá igen nagy mértékben financializálódtak.
1.4Megjegyzi, hogy a tőzsdén kereskedett alapok (ETF-ek) és az indexalapú kölcsönös kockázatkezelési alapok – beleértve a kifejezetten az élelmiszerhez és a mezőgazdasághoz kapcsolódó alapokat is – új és széles körben alkalmazott utakat nyitnak meg a pénzügyi befektetések és a nyereség előtt, miközben a hétköznapi emberek nyugdíjalapjaikon és egyéni nyugdíj-előtakarékossági számláikon keresztül egyre nagyobb mértékben vesznek részt ezekben a befektetési eszközökben. Ezeknek a tőkéhez kötött befektetési alapoknak az elterjedése olyan módon alakítja át az agrár-élelmiszeripari rendszereket, amely a részvényesek igényeit részesíti előnyben más társadalmi és környezeti célokkal szemben.
1.5Megjegyzi, hogy a magas és gyorsan emelkedő árak és a készletek birtoklásával kapcsolatos információk titokban tartása bizonytalanságot okoznak, továbbá félelmet és pánikot keltenek. A félelem és a pánik, különösen nagy bizonytalanságok idején, például az ukrajnai háborút követően, túlzott árszinteket és volatilitást idéz elő, mivel az árrobbanásból hasznot húzó, spekulatív kereskedők uralják a piacot.
1.6Felkéri a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy javítsák a piac átláthatóságát, különösen a következőkön keresztül:
·a spekulációban részt vevő szereplők környezeti, társadalmi és irányítási (ESG) jelentéstétele és a nem pénzügyi információik nyilvánosságra hozatala. Az élelmiszer-spekuláció szemszögéből meg kell vizsgálni az ESG-minősítés szerepét.
·globális szinten minden szereplőnek jelentést kell tennie a mezőgazdasági piaci információs rendszernek (AMIS), beleértve az országokat és a magánszereplőket is;
·A tőzsdén kívüli ügyleteket tovább kell vizsgálni.
1.7Rámutat arra, hogy az árualapú származtatott termékek piacai kulcsfontosságú szolgáltatásokat biztosítanak az élelmiszeráruk termelői és felhasználói számára, nevezetesen a kockázatkezelést és az árfeltárást, és hogy a spekulatív tevékenység aláássa ezeknek a piacoknak a működését; sürgeti a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket a túlzott áruspekuláció visszaszorítása érdekében, különösen az alábbiak révén:
1.7.1A határidős piac szabályozása:
·az élelmiszeralapú származtatott termékek szabályozott piacának újbóli bevezetése, ahogy az az elmúlt évszázad végéig több évtizeden át gyakorlat volt, ami megőrzi a határidős ügyletek fedezeti funkcióját. A határidős ügyletek fontosak a mezőgazdasági termelők számára, hogy kezelni tudják a kockázatokat. Lehetővé teszi számukra, hogy a jövőben egy adott időszakra vonatkozóan rögzítsék mind a mezőgazdasági termeléshez felhasznált alapanyag, mind a kibocsátás árát;
·ármozgásra vonatkozó szigorú korlátok és napi pozíciólimitek bevezetése, amint az árutőzsdei határidős piacokon végzett kereskedési tevékenységek rendellenességeket mutatnak (a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelv –MiFID II). A pozíciólimiteket újra kell kalibrálni oly módon, hogy azok tükrözzék a kereskedésben részt vevő fél valódi érdekét a valós kockázati kitettség fedezésének szükségességével kapcsolatban;
·a származtatott ügyletekhez/fedezeti ügyletekhez való hozzáférés korlátozása, hogy azok csak „az alapul szolgáló mezőgazdasági árukkal ténylegesen foglalkozó szakképzett és tájékozott befektetők és kereskedők” számára legyenek elérhetőek;
·rövid/közép-/hosszú távú szerződéses kötelezettségek bevezetése a stabilitás növelése érdekében;
·fokozott tőkekövetelmények bevezetésével annak ösztönzése, hogy visszaszorítsák a bankok és a finanszírozó vállalatok élelmiszerárukkal kapcsolatos pénzügyi spekulációit, hogy csökkenteni lehessen a tőkeáttételi hatásokat;
1.7.2Az indexek (áruindexek és élelmiszerár-indexek) szabályozása:
·az áruindexkövető alapok, valamint a csereügyleteken és tőzsdén kereskedett termékeken keresztüli replikálás szabályozása és betiltása, mivel ez maximalizálja az energia- és élelmiszerpiacok közötti kapcsolatot; a pozíciós limitek nem működnek az áruindex-kereskedők/swapkereskedők esetében, mivel ezek szinkronizáltak;
·az élelmiszer-spekulációban részt vevő szereplők számára nyújtott állami források/kölcsönös kockázatkezelési alapok felfüggesztése– és egyetlen állami szereplő sem kereskedhet élelmiszeralapú származtatott termékekkel a közérdeket nem szolgáló spekulatív céllal;
·meg kell tiltani, hogy az intézményi szereplők (pl. nyugdíjalapok, biztosítások) portfólióiban puha áruk legyenek (pl. alapok, tőzsdén kereskedett alapok);
·mivel szabályozni kell ezt a piacot, az EGSZB jövőbeli véleményeiben konkrét ajánlásokat kell kidolgozni.
1.7.3Az élelmiszer-ágazat financializációjának kezelése, mivel ez óriási pénzeket keres az embereken:
·többletnyereségre kivetett rendkívüli adó bevezetése a vállalatok osztalékának kifizetése előtt, valamint élelmiszer-spekulációs adó bevezetése a nagy sebességű kereskedés visszaszorítása érdekében;
·a lánc minden szintjén le kell törni az oligopóliumokat, és vissza kell szorítani a pénzügyi érdekeket.
2.Háttér – Az ukrajnai háború nyomán kialakult élelmiszerár-válság
2.1Mindazon remények ellenére, hogy a világ gyorsabban kilábal a válságból, és 2021-ben a világjárványt követően az élelmezésbiztonság elkezd helyreállni, 2021-ben tovább nőtt az éhezés a világban. A világjárvány hatásában és a helyreállításban tapasztalható különbségek, valamint a szociális védelmi intézkedések korlátozott hatóköre és időtartama az egyenlőtlenségek növekedéséhez vezettek, ami 2021-ben további visszaeséshez vezetett az éhínség 2030-ig történő felszámolására irányuló célkitűzés elérése tekintetében, és különösen sújtotta a nőket és a gyermekeket. Becslések szerint 2021-ben a világon 702–828 millió ember (a világ népességének 8,9%-a, illetve 10,5%-a) éhezett, ami 2019, azaz a Covid19-világjárvány előtti időszak óta összesen 150 millióval több embert jelent.
2.2Az Ukrajnában zajló háború, amelyben a világ két legnagyobb alapvető gabona- és olajosmag-termelője és műtrágyagyártója vesz részt, egyéb külső sokkhatások mellett, megzavarja a nemzetközi ellátási láncokat, és felfelé nyomja a gabona, a műtrágya és az energia árát. Mindez akkor, amikor az ellátási láncok még mindig nem heverték ki a Covid-világjárványt, az egyre gyakoribbá váló szélsőséges időjárási jelenségek pedig már most is kedvezőtlen hatást fejtenek ki rájuk, különösen az alacsony jövedelmű országokban, aminek kijózanító következményei lehetnek a globális élelmezésbiztonságra és táplálkozásra nézve. Nincs áruhiány, de a konfliktus következtében a készletek átmeneti szűkössége tapasztalható, illetve komoly zavarok és elosztási problémák jelentkeztek az élelmiszer-ellátási láncban (ideértve a készletek tárolási helyét is), illetve kedvezőtlen hatások alakultak ki a termelés (betakarítás és ültetés/vetés) terén Ukrajnában.
2.32022 során az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) rekordszintű élelmiszerár-indexet regisztrált: az árak 34%-kal voltak magasabbak, mint az előző évben. Fontos megjegyezni, hogy a FAO élelmiszerár-indexe idén januárban már olyan magas szintet ért el, mint a 2008-ban tapasztalt csúcsok. Ebben az összefüggésben elkerülhetetlen volt, hogy a világ két legnagyobb gabonaexportőr országát érintő kínálati sokk valamilyen szinten destabilizálja a globális piacokat. A jelenlegi áringadozás hatóköre és mértéke azonban csak részben magyarázható a piaci fundamentumokkal. Az élelmiszerrendszer egyik alapvető hiányossága, amely az ukrajnai válságot globális élelmezésbiztonsági válsággá alakította, a gabonapiacok átláthatatlan és diszfunkcionális jellege.
2.4Az „
Ukrajna: segélyezéstől az újjáépítésig – Az európai civil társadalom javaslatai
” című állásfoglalásában az EGSZB felhívja a figyelmet az ukrán háború által súlyosbított globális élelmiszerár-válságra, és sürgeti a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket az áruspekuláció visszaszorítása és a piac átláthatóságának növelése érdekében. Az Európai Parlament két közelmúltbeli állásfoglalásában szintén olyan intézkedéseket szorgalmazott, amelyek megakadályozzák a túlzott spekulációt.
2.5Az árupiac jelenlegi struktúrája nem felel meg a „fenntartható gazdaságnak, amelyre szükségünk van”, valamint az ENSZ 2030-ig tartó időszakra szóló menetrendjében és az európai zöld megállapodásban foglalt, a fenntartható fejlődéshez, az éghajlat-politikai törekvésekhez és az igazságos átmenethez kapcsolódó célkitűzéseknek. Nem járul hozzá sem a mezőgazdasági termelők és a munkavállalók méltányos bevételeinek és a fogyasztók számára biztosított tisztességes áraknak az előmozdításához, sem pedig ahhoz, hogy az élelmiszer-feldolgozók (különösen a kkv-k) és a kiskereskedelmi ágazat védve legyen a növekvő infláció kockázataival szemben.
3.Az áruspekuláció szerepe és velejárói: piacok és mechanizmusok
3.1A spekuláció a jövőbeni nyereség reményében történő befektetés, amely magában hordozza a veszteség kockázatát. Az áruspekulációnak három formája lehet: i. fizikai áru közvetlen vétele vagy eladása; ii. olyan szerződés vétele vagy eladása, amely meghatározza az áru jövőbeli beszerzését vagy szállítását; és iii. az árukat előállító vagy azokkal kereskedő vállalat saját tőkéjének vagy adósságának vétele vagy eladása. A szabványosított áruügyleteket „határidős ügyleteknek” vagy „árualapú származtatott ügyleteknek” nevezik, és azokkal „árualapú származtatott piacokon” kereskednek, amelyek szabályozott pénzügyi piacok. Áruspekulációra tehát mind a fizikai, mind a pénzügyi árupiacokon, közvetett módon pedig a részvény- és kötvénypiacokon is sor kerülhet.
3.2Az árualapú származtatott termékek piacain a 2000-es évek eleje óta jelentős likviditásbeáramlás történt a „nem hagyományos” befektetőktől, miután megváltoztatták az e piacokat szabályozó szabályozási kereteket. Az új kereskedők belépését az árupiacok „financializációjának” nevezték el. Bár a likviditás növekedése hozzájárult az árualapú származékos piacok elmélyítéséhez, megnehezítve a nyílt piaci manipulációt, a fizikai árupiac feltételeitől független spekulatív keresletet is bevezetett, ami aláássa e piacok azon képességét, hogy kulcsfontosságú funkciókat lássanak el.
3.3Eredeti formájukban a szabályozott árualapú származtatott piacok két fő célt szolgálnak: i. kockázatkezelés az árutermelők és -felhasználók számára; és ii. árfeltárás. A kockázatkezelés fedezeti ügyletek révén valósul meg, ami azt jelenti, hogy kiegyensúlyozó pozíciókat szereznek a fizikai és a származékos piacokon, és ezáltal a fedezeti ügylet megkötésének időpontjában rögzítik az áru árát. A fedezeti ügyletek megkövetelik, hogy szoros kapcsolat legyen a határidős árupiacok és a fizikai piac között. E szoros kapcsolat biztosítása érdekében a fizikai kereskedést általában a származtatott ügylet árához viszonyítják. Miközben ez a gyakorlat biztosítja a fedezeti ügylet hatékonyságát, azt is lehetővé teszi, hogy a származékos piacokon fennálló spekulatív pozíciók közvetlen begyűrűzzenek a fizikai piacra.
3.4A határidős ügyletekkel különböző lejárati hónapokra kereskednek. Minden határidős ügylet rendelkezik egy megállapodás szerinti vevővel és eladóval. A vevők és az eladók ajánlatait a tőzsde elszámolóháza párosítja össze. A párosított árat nem fizetik ki teljes egészében. Ehelyett mindkét kereskedő biztosítéki letétet utal át az elszámolóháznál nyilvántartott letéti számlára. A nyereséget és veszteséget közvetlenül a biztosítéki letétből hívják le. A határidős árutőzsdei kereskedés ezért magas tőkeáttételű.
3.5Amikor egy határidős ügylet lejárata közeledik, a kereskedőknek két lehetőségük van: i. tartják az ügyletet, és kikényszerítik (ha eladók) vagy vállalják (ha vevők) a teljesítést; vagy ii. kiegyensúlyozó pozíciót vesznek fel az ügylet lejárat előtti lezárása érdekében. Az összes határidős árutőzsdei ügylet túlnyomó többségét kiegyensúlyozó pozíciókkal számolják el. Ezért a határidős árutőzsdei kereskedés nem követeli meg, hogy a kereskedő tulajdonában legyen az általa értékesített fizikai áru, vagy hogy tárolási kapacitással rendelkezzen ahhoz, hogy átvegye az általa megvásárolt fizikai árut.
3.6Csak közvetítők kereskedhetnek nyilvántartásba vett árutőzsdéken. A közvetítők ügyfeleik nevében és saját hasznukra kereskednek. Az árualapú származtatott termékeket egy nagy másodlagos piacon értékesítik és csomagolják újra a tőzsdén kívül. Határidős ügyletekkel a szabályozott tőzsdéken kívül is kereskednek („over the counter” (OTC) ügyletek), ahol az ügyleteket elszámolóház bevonása nélkül kötik meg. Ez könnyen hozzáférhetővé teszi az árualapú származtatott ügyleteket a lakossági befektetők számára, főként bizonyos árukra vagy áruindexekre vonatkozó tőzsdén kereskedett alapok (ETF-ek) formájában.
3.7Az árualapú származékos piacok deregulációja és az ilyen termékekkel folytatott kereskedelem egyszerűsége miatt ezek a piacok rendkívül likvidek, és az árualapú származtatott termékekkel folytatott kereskedés jóval meghaladja a fizikai áruk kereskedelmét. A likviditás az árfeltárás kulcsfontosságú követelménye. Az árfeltárás azt jelenti, hogy a piac képes helyesen és megfelelő időben tükrözni a fizikai kereslet és kínálat feltételeire vonatkozó információkat. Az árfeltárás akkor és csak akkor biztosított, ha minden kereskedő függetlenül és kizárólag a fizikai keresleti és kínálati feltételekre vonatkozó ismereteik alapján köt pozíciókat; ezeket a feltételeket „piaci fundamentumoknak” nevezzük. Az árfeltárást aláássák azok a kereskedők, akik a piaci fundamentumoktól függetlenül foglalnak el pozíciókat.
3.8Nem minden kereskedő alakítja ki a piaci fundamentumok alapján pozícióit. A szakirodalom különbséget tesz az aktív és a passzív kereskedők között. Az aktív kereskedők tovább bonthatók tájékozott és nem tájékozott kereskedőkre. Az aktív és tájékozott kereskedők olyan árukereskedési kereskedőházak, amelyek alaptevékenységük részeként fedezeti és spekulatív célból árutőzsdei határidős kereskedést folytatnak, valamint olyan szakosodott pénzkezelők (pl. fedezeti alapok), amelyek piaci információkon alapuló kereskedési stratégiákat követnek.
3.9Az aktív és nem tájékozott kereskedők (pozitív visszacsatolás alapján cselekvő kereskedők) olyan pénzkezelők, amelyek statisztikai minták elemzésén alapuló kereskedési stratégiákat követnek, és kevés információval vagy semmilyen piaci információval sem rendelkeznek. A passzív és nem tájékozott kereskedők (indexkereskedők) intézményi befektetők, például nyugdíjalapok, valamint tőzsdén kereskedett alapokba befektető lakossági befektetők, akik portfóliódiverzifikálási célból arra törekednek, hogy kitettségük a nyersanyagárak széles skáláját foglalja magában, beleértve a mezőgazdasági árukat, valamint az energiát, az ásványokat és a fémeket is. A kitettséget a részvénypiaci indexekhez hasonló áruindexek replikálásán keresztül érik el.
3.10Az index replikálása során csak vételi pozíciókat vesznek fel, amelyeket a határidős ügylet lejáratának végén megújítanak. Az indexkereskedők ezért egyoldalú pozíciót vesznek fel. Az árucsoportok között is szinkronizálva vannak, és ezzel erős keresletet jeleznek az áruk széles skáláján, ami a piaci fundamentumoktól független együttmozgáshoz vezet a különböző árucsoportok árai között.
3.11Ezeket a spekulatív árjelzéseket tovább súlyosbíthatják a pozitív visszacsatolás alapján cselekvő kereskedők, akik az árirányok piaci támogatottságát mérik fel. Azzal, hogy egy adott árirányra fogadnak, a pozitív visszacsatolás alapján cselekvő kereskedők önbeteljesítő módon további ösztönzést nyújtanak, ami spekulatív buborékokhoz és magas árvolatilitáshoz vezet. A spekulatív buborékok állandósulhatnak, különösen akkor, ha a piaci fundamentumokra vonatkozó információk korlátozottak, azaz nagy bizonytalanság idején, illetve ha a piacot nem tájékozott és passzív kereskedők uralják.
3.12A piaci információk összegyűjtése költséges, és viszonylag költségesebb, mint a statisztikai elemzés vagy a főbb hírek gyors áttekintése, különösen akkor, ha a kereskedők egyszerre több piacon fektetnek be. A tájékozott kereskedők ezért viszonylag kevesen vannak, és jellemzően olyan nagy kereskedőházak, amelyek fizikai árukkal foglalkozó üzletáguk részeként piaci információkat gyűjtenek. Emiatt az árualapú származtatott piacok tartós spekulatív buborékoknak vannak kitéve, különösen bizonytalanság és piaci pánik idején.
3.13A fizikai gabonakereskedelem globális szinten erősen koncentrált. Becslések szerint négy vállalat ellenőrzi a globális gabonakereskedelem 70‑90 százalékát: Archer-Daniels-Midland, Bunge, Cargill és Louis Dreyfus, amelyeket együtt ABCD-vállalatoknak neveznek (az ADM csaknem 120 éves fennállásának legmagasabb nyereségét érte el, és éves alapon 38%-kal nőtt a működési nyereség). Ezek a vállalatok nemcsak a globális gabonakereskedelem, hanem a piaci fundamentumokkal kapcsolatos információk felett is oligopóliumot alakítottak ki, ideértve a tárolást is. Tárolási pozíciókat ügyleti, elővigyázatossági és spekulatív célból tartanak. A tárolási szintekre vonatkozó információkat gondosan védik a versenytársakkal szemben. Kereskedőkként előre tekintenek, alacsony áron próbálnak vásárolni, és magas áron akarnak értékesíteni.
3.14Az ABCD-vállalatok is nagymértékben financializálódtak. Az Archer-Daniels-Midland és a Bunge tőzsdén jegyzett társaságok, amelyekre részvényesi nyomás nehezedik, ami a hosszú távú befektetésekkel szemben a rövid távú nyereséget részesíti előnyben. A részvényesek közé tartoznak a fedezeti alapok (pl. Black Rock), a befektetési bankok és nagymértékben az intézményi befektetők, például a nyugdíjalapok is. A Cargill és a Louis Dreyfus magántulajdonban lévő vállalatok, amelyek a gabonakereskedelem mellett a leányvállalatai között tudhatnak fedezeti alapokat, bankokat, fuvarozási, árufuvarozási, raktározási, ingatlan- és infrastrukturális vállalatokat is.
3.15A fizikai áruk nagykereskedői a származtatott és a fizikai piacokon is kereskednek, és saját brókerszolgáltatást működtetnek az árualapú származtatott piacokhoz való közvetlen hozzáférés érdekében. Emellett jelentős hatalmat gyakorolnak a beszállítóik és ügyfeleik felett. E hatalom birtokában a készpénztartalékok növelése érdekében el tudják halasztani a kifizetéseket, vagy késleltetni tudják az áruszállításokat, ha arra számítanak, hogy ha az árak az előnyükre változnak. A termelőkkel és a fogyasztókkal ellentétben a fizikai kereskedők meggazdagodnak a piac volatilitásán, mivel a nagy, gyors árváltozások lehetőséget teremtenek arra, hogy rövid időtartamon belül nagy nyereséggel értékesítsék a tárolt készleteket és a pénzügyi pozíciókat.
3.16A magas és gyorsan emelkedő árak és a készletek birtoklásával kapcsolatos információk titokban tartása félelmet és pánikot keltenek. A félelem és a pánik, különösen nagy bizonytalanságok idején, például az ukrajnai háborút követően, túlzott árszinteket és volatilitást idéz elő, mivel az árrobbanásból hasznot húzó spekulatív kereskedők uralják a piacot
. A fizikai kereskedőknek kevés érdeke fűződik ahhoz, hogy rövid és középtávon beavatkozzanak, mivel a magas árak növelik spekulatív pozíciók és a tranzakciós célból a tárolásra tartott pozícióik értékét, amelyeket hatalmas nyereséggel értékesítenek. 2021-ben valamennyi ABCD-kereskedő rekordmagas vagy ahhoz közeli nyereséget könyvelt el.
3.17A rendkívül magas árak félelmet keltenek, hogy ellátási hiány alakul ki, illetve megfizethetetlenné válik az ellátás, és növelik a keresletet az elővigyázatossági tárolás iránt. Az élelmiszeráruk felhalmozása, amely vagy az import készletfelhalmozásán, vagy exporttilalmak bevezetésén keresztül valósul meg, mesterséges hiányt idéz elő a fizikai piacon, és tovább fűti az árak emelkedését. A piaci fundamentumok ezáltal utólag, önbeteljesítő módon hitelesítik a spekulatív áremelkedéseket. A 2008-as élelmiszerválság alatt India a rizs exporttilalmával reagált a magas gabonaárakra, ami a rizs árának ugrásszerű emelkedéséhez vezetett. Kína a hiány miatt aggódva jelenleg nagy mennyiségű kukoricát, rizst és búzát halmoz fel. Miközben az élelmiszeráruk felhalmozásában részt vevő kormányok spekulatív módon járnak el, ezt félelemből és attól a szándéktól vezérelve teszik, hogy biztosítsák polgáraik élelemhez való jogát, nem pedig haszonszerzés céljából. Ez egyértelműen megkülönbözteti ezeket a tevékenységeket a pénzügyi és fizikai kereskedők spekulációjától. A kormányok és a fogyasztók általi felhalmozás nem ok, hanem a magas élelmiszerárakra adott reakció, és sem az EU-ban, sem a fejlődő országokban nem járul hozzá az élelmezésbiztonsághoz és a stratégiai autonómiához.
4.A környezeti, társadalmi és irányítási (ESG) kritériumokat alkalmazó minősítő intézetek és a kereskedő cégek szerepe
4.1Jelenleg az olyan nemzeti ökocímkék, mint az osztrák UZ49 ökocímke vagy a német FNG-címke, értékelési folyamataik során nem szentelnek külön figyelmet az élelmiszer-spekulációnak. A nem kizárólag fedezeti célokra használt származtatott ügyletek általában nem engedélyezettek. Az ökocímkék az élelmiszeripari ellátási láncokat túl bonyolultnak tartják ahhoz, hogy könnyen alkalmazható szabályrendszert biztosítsanak. Néhány példa erre: a műtrágyák használata, amelyek szénlábnyomuk alapján különbözőképpen értékelhetők; a nagyarányú földszerzés problémáinak azonosítására szolgáló adatok hiánya; a spekulatív kereskedelmi tevékenységekkel kapcsolatos átláthatóság hiánya az éves jelentésekben stb. Az ellátási láncok összetettsége miatt nincsenek kőbe vésett kizárási kritériumok, hanem kevésbé fontos „ellentmondásos kritériumokat” vezettek be, amelyeknél nagyobb a valószínűsége annak, hogy a minősítő intézetek nagyon eltérően értelmezik őket. A nemzeti ökocímkék értékelési folyamataiban nincsenek kifejezetten a puha árukhoz kapcsolódóan bevezetett kritériumok. Az eltérő értelmezések lehetősége miatt az irányításra összpontosító ellentmondásos kritériumok csekély szerepet játszanak a minősítési folyamat egészében. Ezek az ellentmondásos kritériumok főként az üzleti etikára vonatkoznak, mégpedig a spekulatív kereskedéssel, az átláthatóság hiányával, a nagyarányú földszerzéssel stb. összefüggésben. Az egyik ökocímke például az alap „ESG-minőségét” vizsgálja, amikor áruk származtatott termékeit használják, de a folyamat és annak lehetséges eredményei továbbra sem egyértelműek, és azokat nem dokumentálják nyilvánosan.
4.2Az ESG-minősítés kulcsfontosságú eleme az élelmiszeripar vállalatirányításának (tulajdonlás, ellenőrzés, igazgatóság, számvitel stb.) és vállalati magatartásának (üzleti etika és adózási átláthatóság) értékelése. Hiányoznak azonban az olyan mutatók, mint például a puha árukkal folytatott spekulatív kereskedés államkincstárak által végrehajtott százalékos aránya vagy a tárolólétesítmények tárolási szintjeire vonatkozó átlátható információk, és ezek ritkán szerepelnek az irányítási kritériumok között.
4.3A hitelminősítő intézetek az élelmiszerpiacot más ágazatokhoz képest sérülékenyebbnek értékelik. Az élelmiszeriparban az átlagosnál nagyobb az éghajlati kockázat más környezeti, társadalmi és irányítási ágazatokhoz képest, mivel az agrár-élelmiszeripari ágazat hozzájárul az éghajlattal kapcsolatos problémákhoz (pl. hőmérséklet-emelkedés, aszály, árvizek stb.), és egyben ki is van téve azoknak. Bár az élelmiszer-ipari vállalatok átlagos ESG-minősítése az elmúlt öt évben emelkedett, az élelmiszertermékekkel foglalkozó összehasonlítható vállalati csoportot nagy arányban többségi részvényessel rendelkező vállalatok uralták, amelyeknél túlsúlyban van a családi tulajdon. Ez a vállalati struktúra olyan vállalatirányítási kockázatokat hordoz, amelyek az egymással összeegyeztethetetlen szavazati jogokkal rendelkező, összetett tulajdonosi szerkezettel függenek össze: ezek a vállalat és a többségi tulajdonos közötti irányítási szerződések/ügyletek, illetve az ugyanazon irányító személy tulajdonában lévő szervezetek. Amiatt, hogy a többségi tulajdonos személyes gazdagodását részesítik előnyben a fenntartható nyereség biztosításával szemben, a kisebbségi befektetők azzal a kockázattal szembesülhetnek, hogy a döntések a családi csoportoknak kedveznek. Az élelmiszeriparban az irányító tulajdonosi részesedés a jellemző: Az MSCI ACWI indexet alkotó vállalatok 58,4%-ának van olyan részvényese vagy részvényesi csoportja, amely a szavazati jogok 30%-a vagy annál nagyobb része felett gyakorol ellenőrzést.
4.4Az élelmiszeripari vállalatok többsége (60%) az ESG-minősítésben befektetésre ajánlott kategória (BBB) felett van. 10-ből majdnem 2 vállalat rendelkezik magas vagy nagyon magas ESG-minősítéssel. Ez a fejlemény ahhoz vezet, hogy az eszközkezelők nagy összegű tőkét fektetnek be az élelmiszeripari részvényekbe. Az élelmiszerárak egy évtized távlatában a legmagasabb szinten vannak, és ez az erősödés továbbra is fennmaradhat. A befektetők azonban egyre inkább elfordulhatnak azoktól az ágazatoktól, amelyek megsértik az ESG-elveket, mint például a pálmaolaj-ágazat. Egyre nagyobb lesz a kereslet a környezeti, társadalmi és irányítási szempontoknak megfelelő, árukon alapuló portfólióépítés iránt. 2008 szeptembere és 2011 szeptembere között a FAO-index 12%-kal nőtt, ami meghaladja az inflációt. Az élelmiszerárak megugrása által a részvényekre gyakorolt hatást a következők jellemezték: először is, a hatás széles körű volt. Az élelmiszerárak emelkedése pozitív hatást gyakorolt az élelmiszertermelőkre, az élelmiszerfeldolgozókra és a napi fogyasztási cikkekkel (FMCG) foglalkozó vállalatokra. Ahogy korábban is, az ESG az egyik fő meghatározó tényező lesz az eszközallokációval kapcsolatos döntésekben. A pálmaolajár 2021-es erősödése közepette a pálmaolajrészvények alulteljesítettek, ami jó példa arra, hogy ezek az új megfontolások hatással vannak a részvényárfolyamokra. Amint azonban azt a 4.1–4.4. pontban említettük, ezek az ESG-minősítések nem foglalkoznak az élelmiszer-spekuláció kérdésével. Ha például az erősen spekulatív kereskedelemre vagy a fizikai árucikkeknek az árszintek emelkedésének kikényszerítése céljából történő túlzott készletfelhalmozására a vállalat üzleti etikájának és irányításának részeként tekintünk, akkor az általános ESG-minősítést ennek megfelelően kell kiigazítani. E tekintetben az élelmiszeripar és az alapkezelők átlagos ESG-minősítése túl magas lehet. Ezt részletesebben meg kell vizsgálni.
4.5Az agrár-élelmiszeripari ágazat magas szintű és gyorsan növekvő koncentrációja megerősíti az ipari élelmiszertermelési és gazdálkodási modellt, súlyosbítja annak társadalmi és környezeti következményeit, és tovább mélyíti a jelenlegi hatalmi egyensúlytalanságokat. Az eszközkezelő óriásvállalatok, nevezetesen a BlackRock, a Vanguard, a State Street, a Fidelity és a Capital Group együttesen jelentős részesedéssel rendelkeznek az agrár-élelmiszeripari ellátási láncok különböző pontjait uraló cégekben. Együtt vizsgálva ez az öt eszközkezelő társaság a részvények mintegy 10–30%-át birtokolja az agrár-élelmiszeripari ágazat vezető vállalataiban. A legnagyobbrészt a nagy eszközkezelő vállalatok tulajdonában lévő cégek uralják az erősen koncentrált piaci szegmenseket, beleértve a mezőgazdasági termeléshez felhasznált alapanyagokat, az árukereskedelmet, valamint a feldolgozott és csomagolt élelmiszereket. Ezek a vállalati stratégiák együttesen szélesebb körű hatásokhoz vezethetnek, például nagyobb egyenlőtlenséget eredményezhetnek az élelmiszerrendszeren belül, gyengíthetik az innovációt az ágazatban, valamint erősíthetik az ágazat vezető vállalatainak kezében lévő piaci és politikai hatalmat. További kutatásokat kell végezni ahhoz, hogy szilárd alapokra építkezve további politikai irányvonalakat fogalmazzunk meg a részvénybefektetésekkel kapcsolatban az élelmiszer- és mezőgazdasági ágazatban.
4.6Az agrár-élelmiszeripari ágazatban a részvénybefektetések esetében a financializáció több aspektusa is kiemelt helyet foglal el. A tőzsdén kereskedett alapok (ETF-ek) és az indexalapú kölcsönös kockázatkezelési alapok – beleértve a kifejezetten az élelmiszerhez és a mezőgazdasághoz kapcsolódó alapokat is – új utakat nyitnak meg a pénzügyi befektetések és a nyereség előtt, miközben a hétköznapi emberek nyugdíjalapjaikon és egyéni nyugdíj-előtakarékossági számláikon keresztül egyre nagyobb mértékben vesznek részt ezekben a befektetési eszközökben. E tőkéhez kötött befektetési alapok felemelkedése olyan módon alakítja át az agrár-élelmiszeripari rendszereket, amely a részvényesek igényeit részesíti előnyben más társadalmi és környezeti célokkal szemben. A Vaneck Vectors Agribusiness ETF például a legnagyobb indexkövető mezőgazdasági alap. Az elmúlt 10 évben évente átlagosan 8,32%-os hozama volt. Eközben nettó eszközértéke 2020 és 2021 között 32%-ra emelkedett.
5.A jelenlegi szabályozási keret: kihívások és akadályok
5.1A MiFID II irányelv (2014/65/EU irányelv) átfogó közzétételi és jelentéstételi követelményeket írt elő a túlzott spekulatív kereskedés visszaszorítása és az átláthatóság előmozdítása érdekében. Az irányelv azt javasolta, hogy a kereskedési helyenkénti pozíciós limitek ne csak az értékpapír-kereskedelemre vonatkozzanak, hanem az egyenértékű tőzsdén kívüli ügyletekre is. A vállalkozások emellett kötelesek napi helyzetjelentést küldeni a kereskedési helyszíneknek és a szabályozó szerveknek.
5.2Ezek az intézkedések, különösen a pozíciólimitek hasznosak, de csak korlátozottan hatékonyak a túlzott pénzpiaci spekuláció megfékezésében. Szorosan összefüggenek azzal a kérdéssel, hogy az ilyen spekuláció milyen szerepet tölt be az árképzésben. A pozíciós limiteket a civil társadalom és tudományos szakemberek nem kizárólag azok (lehetséges) gyenge végrehajtása miatt bírálták, hanem olyan szabályozási kérdések miatt is, mint i. a felülvizsgálat gyakorisága; ii. az indexkövető alapok figyelembevétele a pozíciós limitek meghatározásakor; valamint iii. a szabályozó szervek mentességi szabályai. A szabályozó szerveknek fel kell tenniük azt a kérdést, hogy mikor lépnek be a pozíciós limitek, és hogy a mezőgazdasági árukba az elmúlt két évben beáramló jelentős tőke miatt miért nem adtak ki riasztást. Alapvető fontosságú a szabályozó hatóságok átláthatóságának növelése is.
5.3Minden ügyletet azonnal jelenteni kell a nemzeti hatóságoknak, amint az megtörténik: minden nagyobb tőzsdén valós idejű (vagy ahhoz a lehető legközelebbi) ügyletjelentést kell bevezetni minden árualapú származtatott ügyletre, beleértve a tőzsdén kívüli ügyleteket is. A lehető legtöbb ügyletet átlátható platformokon kell lebonyolítani, és minden tőzsdén kívüli kontraktust nyilvántartásba kell venni. A különböző típusú partnereket megfelelő közzétételi követelményeknek kell alávetni: a piaci szereplőket és pozíciókat a jogalany típusa (pl. bank vagy fizikai kereskedő) és tevékenysége (pl. spekulatív vagy fedezeti tevékenység) szerint kell kategorizálni, és ezzel összhangban megfelelő közzétételi követelmények és szabályozási korlátozások alá kell vonni.
5.4A Határidős Árutőzsdei Kereskedést Felügyelő Bizottság (CFTC) például csak heti adatokat tesz közzé a kereskedési pozíciókról, bár léteznek napi adatok is.
5.5Korlátozásokat kell bevezetni arra vonatkozóan, hogy egy napon belül az árfolyamok milyen mértékben emelkedhetnek vagy csökkenhetnek, és a tőzsdének jogosultnak kell lennie arra, hogy leállítsa a kereskedést a határértékek túllépése esetén. Időhöz kötött napon belüli árkorlátokat kell bevezetni, amelyeket kezdetben óvatos, de megfelelő szinten kell megállapítani, és amelyeket az esetlegesen felmerülő kedvezőtlen következmények vizsgálata után, például gyenge likviditás esetében, fokozatosan szigorítani lehetne.
5.6Ezenkívül újra kell kalibrálni a pozíciólimiteket, hogy csökkenteni lehessen az egyetlen szereplő által kifejtett árhatást. Az előzetes pozíciólimiteket összesíteni kell a pénzügyi piacokon. Korlátozásokat kell bevezetni arra vonatkozóan, hogy az ügyletek egy napon belül hányszor hosszabbíthatók meg.
5.7A tőzsdén kívüli ügyleteket szabályozni kell, és az ügyleteket felügyelet céljából egy elszámolóházban kell nyilvántartásba venni. A regisztrált tőzsdék számára is biztosítani kell a jogot, hogy beszüntessék a kereskedést, ha a piac rendes működése nem biztosítható. Egyetlen kereskedő sem vonhatja felelősségre a tőzsdét azokért a veszteségekért, amelyek amiatt következtek be, hogy a tőzsde a szabályozási hatáskörében eljárva leállította a kereskedést.
5.8Összesített pozíciós limiteket kell bevezetni a származtatott ügyletek minden típusára, és azokat valamennyi szerződő félre alkalmazni kell: a pozíciós limitek alól csak a fizikai árukkal közvetlenül kereskedő és az árupiacokat a kereskedelmi tevékenységük szempontjából alapvető kockázatok fedezésére használó vállalkozások kaphatnak mentességet.
5.9Olyan adórendszert kell bevezetni, amely korlátozza a passzív spekuláció, a tőzsdén kereskedett alapok és a nagy sebességű kereskedés alkalmazását a mezőgazdasági származékos piacokon. A pénzügyi tranzakciós adót a túlzott spekuláció visszaszorítására is fel lehetne használni, miközben pénzt lehetne előteremteni vele a fejlesztésre és az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozására. Az ezredmásodpercek alatt lebonyolított tranzakciókat azonban túl nehéz lehet megadóztatni. Az automatizált kereskedésnek köszönhetően egy kereskedési ügylet átlagos időtartama nyolc másodperc. Helyénvalóbb lenne, ha meghatározott kritériumok alapján a tőzsdét mint szervezetet adóztatnánk meg, ahelyett, hogy az egyes ügyletek megkötésére és lezárására összpontosítunk.
5.10Az ukrán válság miatt a búzaárak egyes helyi piacokon eltérnek egymástól, a chicagói tőzsdén pedig a készpénzárak és az irányadó határidős jegyzések közötti különbség meredeken zuhan, mivel a búzavásárlók attól tartanak, hogy az árak a 2008 óta tapasztalt legmagasabb szintre emelkednek. Ez nehéz helyzetbe hozhatja a mezőgazdasági termelőket, akik a mezőgazdasági üzemi költségek tekintetében már így is az elmúlt évek legsúlyosabb inflációjával küzdenek. Ez a háborúra visszavezethető azonnali készpénzpiaci forgatókönyv rontja a mezőgazdasági termelők képességét, hogy piacra dobják a régi, sőt akár az új búzájukat. Egyes termelők arról számolnak be, hogy az ajánlataikat akkor vonták vissza, amikor az áru már a gabonaemelőkön volt. A határidős búzaügyletek teljesen elrugaszkodtak a valóságtól. A határidős és azonnali ügyletek élesen szétválnak egymástól.
5.11Ahhoz, hogy perspektívába helyezzük a további szabályozásról szóló vitát, meg kell jegyezni, hogy már most is az EU rendelkezik a leginkább szabályozott pénzügyi piacokkal. Nyilvánvaló, hogy ahhoz, hogy hatékony legyen, az ilyen szabályozást globális szinten ki kell terjeszteni.
5.12Összefoglalva, a pénzügyi piaci spekuláció nem csak hozzájárul az árutőzsdei határidős piacok árdinamikájához és ezáltal az élelmiszerárak emelkedéséhez, hanem jelentős tényező is! Mélyrehatóbban elemezni kell a szabályozási eszközöket és azok működését, valamint a válság alatti esetleges alkalmazkodásukat.
6.Az előre vezető út: a civil társadalom cselekvési javaslatai
6.1Az EGSZB arra kéri a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy javítsák a piac átláthatóságát, különösen a spekulációban részt vevő szereplők környezeti, társadalmi és irányítási (ESG) jelentéstétele és a nem pénzügyi információik nyilvánosságra hozatala révén. Meg kell vizsgálni az ESG-minősítés szerepét az élelmiszer-spekuláció szemszögéből. Különösen azt kell felülvizsgálni, hogy a hitelminősítő intézetek hogyan értékelik az élelmiszer-ágazatot és általában az élelmiszer-ágazat résztvevőit. Jelenleg az ESG-minősítések kevesebb mint 50%-os mértékben korrelálnak. Ez téves értékelésekhez vezet, amelyek jelentős hatást gyakorolnak a mezőgazdasági alapok pénzeszközeinek beáramlására.
6.2Globális szinten minden szereplőnek jelentést kell tennie a mezőgazdasági piaci információs rendszernek (AMIS), beleértve az országokat és a magánszereplőket is, lehetőség szerint a FAO-n keresztül. Minél több ismeretünk van az élelmiszertartalékokról, annál jobb. A tartalékok globális tárolásával/áramlásával kapcsolatos információk kulcsfontosságúak. A tőzsdén kívüli ügyleteket is további ellenőrzésnek kell alávetni. Minden tőzsdén kívüli terméket elszámolóházon keresztül kell elszámolni és nyilvántartásba venni. A pozíciókra vonatkozó adatokat ügyfelek szerinti bontásban kell a szabályozók rendelkezésére bocsátani.
6.3Az EGSZB rámutat arra, hogy az árualapú származtatott termékek piacai kulcsfontosságú szolgáltatásokat biztosítanak az élelmiszeráruk termelői és felhasználói számára, nevezetesen a kockázatkezelést és az árfeltárást, és hogy a spekulatív tevékenység aláássa e piacok működését. Az EGSZB ezért sürgeti a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket a túlzott áruspekuláció visszaszorítása érdekében, különösen az alábbiak révén:
6.3.1az élelmiszeralapú származtatott termékek határidős piacának szabályozása, ahogy az az elmúlt évszázad végéig több évtizeden át gyakorlat volt, ami megőrzi a határidős ügyletek fedezeti funkcióját. Az egyéb ajánlott intézkedések közé tartoznak a következők:
·ármozgásra vonatkozó szigorú korlátok és napi pozíciólimitek bevezetése, amint az árutőzsdei határidős piacokon végzett kereskedési tevékenységek rendellenességeket mutatnak (MiFID II). A pozíciólimiteket újra kell kalibrálni oly módon, hogy azok tükrözzék a kereskedésben részt vevő fél valódi érdekét a valós kockázati kitettség fedezésének szükségességével kapcsolatban. Hasznos lenne a nagyobb átláthatóság és a pozíciós limitek hatékony végrehajtása;
·a származtatott ügyletekhez/fedezeti ügyletekhez való hozzáférés korlátozása, hogy azok csak „az alapul szolgáló mezőgazdasági árukkal ténylegesen foglalkozó szakképzett és tájékozott befektetők és kereskedők” számára legyenek elérhetőek;
·rövid/közép-/hosszú távú szerződéses kötelezettségek bevezetése a stabilitás növelése érdekében;
·fokozott tőkekövetelmények bevezetésével annak ösztönzése, hogy visszaszorítsák a bankok és a finanszírozó vállalatok élelmiszerárukkal kapcsolatos pénzügyi spekulációit, hogy csökkenteni lehessen a tőkeáttételi hatásokat; A származtatott ügyleteken keresztül megvalósuló élelmiszer-spekulációt tiltó nagy pénzügyi intézmények (mint például a Deutsche Bank, az ERSTE Bank, a Raiffeisen Austria stb.) példái azt mutatják, hogy van lehetőség arra, hogy ezek a szereplők megfelelően módosítsák irányításukat;
·Szigorúbb szabályozás anomáliák esetén. A tőzsdéknek olyan szabályokat kell bevezetniük, amelyek korlátozzák a nagy sebességű kereskedés destabilizáló hatását.
·Meg kell erősíteni és rugalmasabbá kell tenni a piaci visszaélések nyomon követésére és szankcionálására szolgáló mechanizmusokat, hogy időben lehessen reagálni.
6.3.2Az indexek (áruindexek és élelmiszerár-indexek) szabályozása, különösen az áruindexkövető alapok, valamint a csereügyleteken és tőzsdén kereskedett termékeken keresztüli replikálás szabályozása és betiltása révén, mivel ez maximalizálja az energia- és élelmiszerpiacok közötti kapcsolatot. A pozíciós limitek nem működnek az áruindex-kereskedők/swapkereskedők esetében, mivel ezek szinkronizáltak. Meg kell szüntetni az élelmiszer-spekulációban részt vevő szereplők számára nyújtott állami forrásokat is – és egyetlen állami szereplő sem kereskedhet élelmiszer-derivatívákkal a közérdeket nem szolgáló spekulatív céllal. Meg kell tiltani azt is, hogy az intézményi szereplők (pl. nyugdíjalapok, biztosítások) portfólióiban puha áruk legyenek (pl. alapok, tőzsdén kereskedett alapok). Mivel ezeket a piacokat szabályozni kell, az EGSZB jövőbeli véleményeiben konkrét ajánlásokat kell kidolgozni.
6.3.3Az élelmiszer-ágazat financializációjának kezelése, amely óriási pénzeket keres az embereken; például a vállalatok osztalékának kifizetése előtt rendkívüli adókat kell kivetni a többletnyereségre, valamint élelmiszer-spekulációs adót kell bevezetni a nagy sebességű kereskedés visszaszorítása érdekében, továbbá a lánc minden szintjén le kell törni az oligopóliumokat és vissza kell szorítani a pénzügyi érdekeket.
Kelt Brüsszelben, 2022. november 24-én.
Peter SCHMIDT
a „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció elnöke
_____________