INT/973
Fenntartható vállalatirányítás
VÉLEMÉNY
„Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció
Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati átvilágításról és az (EU) 2019/1937 irányelv módosításáról
[COM(2022) 71 final]
|
Kapcsolat:
|
int@eesc.europa.eu
|
|
Felelős:
|
Claudia DREWES-WRAN
|
|
A dokumentum kelte:
|
2022. 07. 01.
|
Előadó: Antje GERSTEIN
|
Felkérés:
|
Európai Parlament, 2022. 04. 04.
az Európai Unió Tanácsa, 2022. 04. 05.
|
|
Jogalap:
|
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 50. cikkének (1) bekezdése és (2) bekezdésének g) pontja, valamint 114. cikke
|
|
|
|
|
Illetékes szekció:
|
„Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció
|
|
Elfogadás a szekcióülésen:
|
2022. 06. 27.
|
|
A szavazás eredménye:
(mellette/ellene/tartózkodott)
|
76/0/3
|
|
Elfogadás a plenáris ülésen:
|
...
|
|
Plenáris ülésszak száma:
|
…
|
|
A szavazás eredménye:
(mellette/ellene/tartózkodott)
|
…/…/…
|
1.Következtetések és ajánlások
1.1Az EGSZB üdvözli a javaslatot, és úgy véli, hogy az fontos lépés egy olyan, a fenntartható vállalatirányításra és a vállalati átvilágításra vonatkozó koherens uniós jogalkotási keret létrehozása felé, amely a vállalkozások és az igazgatók kötelességének tekinti és ezzel előmozdítja az emberi jogok tiszteletét. Azt a célt kell kitűzni, hogy jogbiztonságot teremtsünk a vállalatok, a munkavállalók és minden más érdekelt fél számára.
1.2Ezért az EGSZB arra kéri a társjogalkotókat, hogy tartsák szem előtt az egyenlő versenyfeltételek gondolatát, és a tagállamok átültető jogszabályai közötti torzító eltérések elkerülése érdekében legalább a kulcsfontosságú rendelkezéseket harmonizálják teljes mértékben.
1.3Az EGSZB hangsúlyozza az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek (UNGP-k) fontosságát. Ez az a referencia, amely a „jogok védelmére, tiszteletben tartására és a jogorvoslatra” vonatkozó hárompilléres modelljével egyértelműen felvázolja az összes szereplő (államok, vállalkozások, civil társadalom, szakszervezetek és munkavállalói képviselők) feladatait és felelősségét, hogy világszerte javítsa az emberi jogi helyzetet az ellátási és értékláncok mentén. Az egyes államok nemzetközi emberi jogi kötelezettségei megkövetelik, hogy a területükön és/vagy joghatóságukon belül tiszteletben tartsák, védjék és érvényesítsék az egyének emberi jogait.
1.4Szisztematikus és fenntartható változás helyi szinten csak úgy érhető el, ha az országok támogatást kapnak ahhoz, hogy jobban eleget tehessenek az emberi jogok védelmével kapcsolatos kötelezettségüknek. A vállalatok egyértelműen felelősek az emberi jogok tiszteletben tartásáért, de nem helyettesíthetik az állam rendkívül fontos szerepét és megfelelő működését. Ezzel összefüggésben az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság bejelentett jogalkotási kezdeményezését, amely kifejezetten a kényszermunkával foglalkozik majd.
1.5Az EGSZB kéri, hogy az irányelv egyértelműen tegyen különbséget a vállalatok által okozott vagy befolyásolt káros hatások és az olyan hatások között, amelyeket nem a vállalatok okoztak vagy befolyásoltak, hanem valamely üzleti kapcsolat révén közvetlenül a vállalat működéséhez, termékeihez vagy szolgáltatásaihoz kapcsolódnak. Fel kell ismerni, hogy az átvilágítás kockázatalapú megközelítést igényel, és magában foglalhatja a kockázatértékelésen alapuló rangsorolást.
1.6Az EGSZB szeretné felhívni a figyelmet arra, hogy a politikai döntéshozóknak szem előtt kell tartaniuk az mkkv-k kihívásokkal teli helyzetét, és biztosítaniuk kell, hogy amint hatályba lépnek az átvilágítási kötelezettségre vonatkozó jogszabályok, európai és nemzeti szinten egyaránt rendelkezésre álljanak támogatási eszközök.
1.7A vállalati átvilágítás olyan folyamat, amelynek sikeréhez fontos, hogy bevonják a szakszervezeteket és a munkavállalók képviselőit. Az EGSZB kéri, hogy vegyék fontolóra a fenntartható vállalatirányításra vonatkozó uniós keret továbbfejlesztését. Ehhez iránymutatást és támogatást nyújt a szervezett és választott munkavállalói képviselők már megvalósuló bevonása – például az európai üzemi tanácsok munkája vagy nemzetközi keretmegállapodások alapján és adott esetben a vállalati vezetőtestületekben.
1.8Az EGSZB aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az európai bizottsági javaslat számos homályos, többféleképpen értelmezhető jogi koncepciót tartalmaz, ezért szükségesnek tartja az olyan fogalmak pontosabb meghatározását, mint a „tartós üzleti kapcsolat”, a „downstream értéklánc” és a „megfelelő intézkedések”, mivel ezek a fogalmak nemcsak az irányelv hatályát, hanem a kapcsolódó átvilágítási követelményeket, szankciókat és kötelezettségeket is definiálják/befolyásolják/meghatározzák.
1.9Az EGSZB a vállalatcsoportokat és az átvilágítási kötelezettségeket illetően a javaslat pontosítását kéri. A „vállalatra” való hivatkozás (3. cikk a) pont) helyett az EGSZB megfelelőbbnek és koherensebbnek tartja a „vállalatcsoportra” való hivatkozást, ha a közzétételi mechanizmusok, a jelentéstételi eljárások, a bejelentések/panaszok kezelése és a vállalaton belüli oktatási tevékenységekről van szó.
2.Az Európai Bizottság javaslatának háttere
2.1Az emberi jogok kulcsfontosságúak az Európai Unió, annak tagállamai, az európai vállalkozások, a munkavállalók és a civil társadalom számára. Az Unió klímasemleges és zöld gazdaságra való átállása és az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak elérésére irányuló ambiciózus terve jelenti az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó menetrendben való határozott uniós szerepvállalás mozgatórugóját. Az EGSZB – teljes mértékben támogatva az érvényben lévő nemzetközi normákat és azok átfogó célkitűzéseit, nevezetesen az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelveket és az OECD multinacionális vállalkozásokra vonatkozó irányelveit – nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a szakpolitikák összhangban legyenek ezekkel az eszközökkel. Az EGSZB koherenciát szorgalmaz a nemzeti politikák és az olyan, még kidolgozás alatt álló európai jogszabályok között is, amelyek hasonló területeket fednek le, vagy szintén tartalmaznak átvilágításra vonatkozó szabályokat. Ilyen jogszabály például a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati beszámolásról szóló irányelvjavaslat (CSRD)
, az erdőirtásmentes termékekről szóló rendeletjavaslat, az elemekről szóló új rendeletjavaslat, a fenntartható termékekre vonatkozó kezdeményezés, a fenntartható beruházásokra vonatkozó uniós taxonómia és a kényszermunkával előállított termékek uniós piacra kerülésének tényleges betiltására (értékesítési tilalmára) irányuló, hamarosan induló európai bizottsági jogalkotási kezdeményezés
.
2.2Miután néhány tagállam kibocsátotta a vállalati átvilágításra vonatkozó nemzeti jogszabályait, egyre nagyobb igény mutatkozott arra, hogy az Unión belül egyenlő európai versenyfeltételek jöjjenek létre a vállalatok számára, és elkerülhető legyen a széttagoltság. Az Európai Bizottság ennek alapján terjesztette elő ezt a horizontális keretre irányuló javaslatot, amely arra ösztönzi a vállalkozásokat, hogy tegyenek meg mindent az emberi jogok és a környezet tiszteletben tartása érdekében.
3.Általános megjegyzések
3.1Oroszország Ukrajna elleni példátlan támadása alapjaiban változtatja meg a geopolitikai helyzetet, és globalizált gazdaságunkban elindította a gazdasági kapcsolatok és függőségek mélyreható újraértékelésének folyamatát, felgyorsítva Európa nagyobb függetlenségre való törekvését a legfontosabb stratégiai területeken. Ellátási láncaink ebből következő szerteágazó kiigazítása megköveteli, hogy gondoljuk át a kapcsolatot az átvilágítás és az arra vonatkozó kötelezettség között, hogy kövessük a politikai szempontok alapján előírt, a gazdasági tevékenységet korlátozó szankciókat. Az EGSZB ezért praktikus megközelítést sürget, amely figyelembe veszi az új üzleti realitásokat, és támogatja a sürgősen szükséges tanácsadást.
3.2Tekintettel a mai ellátási láncok jelentős összetettségére, az alaposságnak elsőbbséget kell élveznie a sebességgel szemben – az irányelv részletes kialakítása arányérzéket igényel. A nemzetközi emberi jogi normák és eszközök maradéktalan tiszteletben tartásán túl mindig abból kell kiindulni, hogy miként lehet gyakorlatias és hatékony módon integrálni az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ‑irányelveknek és az OECD multinacionális vállalkozásokra vonatkozó irányelveinek jól megalapozott elemeit – annak gondos értékelése mellett, hogy az irányelv milyen hatással van, illetve milyen következményekkel jár az európai vállalkozások különböző típusaira nézve (pl. mikro-, kis- és középvállalkozások, nemzetközi tevékenységet folytató holdingstruktúrák).
3.3Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az irányelvjavaslat csak az egyik eleme a környezeti fenntarthatóságot, a tisztességes munkát és az emberi jogokat világszerte előmozdító, sokkal átfogóbb uniós menetrendnek. Szisztematikus és fenntartható változás helyi szinten csak úgy érhető el, ha az országok támogatást kapnak ahhoz, hogy jobban eleget tehessenek az emberi jogok védelmével kapcsolatos kötelezettségüknek. A vállalkozások egyértelműen felelősek az emberi jogok tiszteletben tartásáért, de nem helyettesíthetik az állam kritikus szerepét és megfelelő működését, különösen pedig azon kötelezettségét, hogy a területén és joghatóságán belül védelmet nyújtson az emberi jogi visszaélésekkel szemben azáltal, hogy hatékony politika, jogalkotás, szabályozás és ítélkezés révén megfelelő lépéseket tesz az ilyen visszaélések megelőzésére, kivizsgálására, büntetésére és orvoslására.
3.4A vállalatok kötelesek betartani az alkalmazandó jogszabályokat, és az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekkel összhangban felelősek az emberi jogok tiszteletben tartásáért. Működőképes átvilágítási folyamatot kell végrehajtaniuk annak érdekében, hogy biztosítsák az emberi jogok tiszteletben tartását az értékláncokban. Az államok és kormányaik kötelesek büntetőeljárás alá vonni az emberi jogi jogsértéseket. Ők az illetékesek, ha emberi jogokról és a vonatkozó nemzetközi egyezményekről van szó. Az államoknak – helyesen – számos olyan végrehajtási hatáskörük van, amelyekkel a vállalkozások nem rendelkeznek, és nem is szabad, hogy rendelkezzenek. Ezek közé tartozik a munkahelyek ellenőrzése, a bírságok kiszabása, a vagyoni eszközök lefoglalása, a működési engedélyek visszavonása, a gyanúsítottak letartóztatása, a vádemelés a visszaélések feltételezett elkövetői ellen és az elítéltek bebörtönzése.
3.5Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a szociális védelem, valamint az emberi – és ezen belül a szakszervezeti és munkavállalói – jogok védelme mellett továbbra is kiemelten kell kezelni a zöld átállást. A civil társadalmi szervezeteknek kulcsszerepet kell játszaniuk az emberi és környezeti jogok megsértésével kapcsolatos megbízható átláthatóság megteremtésében, valamint az uniós taxonómia azon követelményének felügyeletében, hogy a beruházásoknak meg kell felelniük a jelentős károkozás elkerülésére vonatkozó követelménynek és minimális biztosítékoknak.
3.6A szakszervezetek és a munkavállalók képviselői tisztában vannak azzal, hogy hol fordulhat elő kötelességszegés. Az EGSZB ezért felhívja a figyelmet arra, hogy a munkavállalók képviselőit és a szakszervezeteket be kell vonni az átvilágítási eljárások kialakításának folyamatába (a kockázatok feltérképezése), valamint az eljárások nyomon követésébe (végrehajtás) és a jogsértések bejelentésébe (riasztási mechanizmus). A szociálisan érzékenyebb és környezeti szempontból fenntarthatóbb gazdaságra való átálláshoz nélkülözhetetlen a gyümölcsöző szociális partnerség.
3.7Az EGSZB megjegyzi, hogy az irányelv alapját képező nemzetközi emberi jogok listája messze túlmutat a témához kapcsolódó emberi jogokon, amilyen például a munka világára vonatkozó alapvető elvekről és jogokról szóló ILO-nyilatkozat és annak nyomon követése. Az EGSZB szerint a vállalati átvilágításnak ki kellene terjednie az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekben elismert emberi jogi normák
vizsgálatára. Ezek az ILO alapvető munkaügyi normáihoz (a kényszermunka, a gyermekmunka és a megkülönböztetés tilalma, valamint az egyesülési szabadság), az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatához és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányához, valamint a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányához kapcsolódó elveket foglalják magukban. Emellett az Európai Unió Alapjogi Chartája, valamint az emberi jogok (Európa Tanács által kibocsátott) európai egyezménye és az Európai Szociális Charta meghatározza azokat a jogokat, értékeket és elveket, amelyek iránytűként szolgálnak az EU egésze számára.
3.8Az EGSZB úgy véli, hogy az irányelvet egyértelműen ki kell igazítani a nagyobb fokú harmonizáció, a jogi egyértelműség és a jogbiztonság érdekében. A kötelező átvilágítási keretrendszer egy olyan, elfogadott norma alkalmazása útján valósulna meg, amelynek érvényre juttatása arányos, eredményes és visszatartó erejű szankciók formájában történik, míg a felelősség megállapítását az emberi jogok egyértelműen meghatározott körének megsértésére kellene alapozni.
4.Részletes megjegyzések
4.1Az EGSZB aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Bizottság javaslata számos nem egyértelmű jogi fogalmat tartalmaz, amelyek szabadon értelmezhetők, és amelyeket a nemzeti hatóságok és bíróságok eltérően alkalmazhatnak. Az EGSZB különösen fontosnak tartja a „tartós üzleti kapcsolat” fogalmának pontosabb meghatározását, mivel ez nemcsak az irányelv hatályát határozza meg, hanem az átvilágítási követelményeket, a szankciókat és a kártérítési kötelezettségeket is. A „downstream értéklánc” fogalma szintén alaposabb meghatározást igényel. Nem a vállalkozás feladata, hogy ellenőrizze ügyfeleinek tevékenységét, és felelősséget vállaljon azért. Jobban meg kell határozni és példákkal kell alátámasztani azokat a „megfelelő intézkedéseket”, amelyeket a vállalkozásoknak a felelősség alóli mentesség érdekében meg kell hozniuk. Végül, de nem utolsósorban nem világos, hogy a javaslat szerint az igazgatóknak milyen kötelezettségeket kellene vállalniuk az „érdekelt felek” hozzájárulásának figyelembevételére.
4.2Az értéklánc – az irányelvtervezetben javasoltak szerint – nemcsak a közvetlen és közvetett beszállítókat, vagyis az „upstream” tevékenységeket foglalja magában, hanem egy termék vagy szolgáltatás felhasználását, illetve adott esetben ártalmatlanítását, vagyis a „downstream” vagy életciklus végi tevékenységeket is. Valójában a „downstream” tevékenységek nyomon követése számos igen gyakorlati jellegű problémához vezet. A termékek forgalomba hozatal utáni nyomon követése valószínűleg még nehezebb, mint a nyersanyagok és összetevők beszerzésének nyomon követése. Ez különösen igaz az újrahasznosított termékekre, amelyeknél a nyomonkövethetőség gyakran lehetetlen elvárás.
4.3A vállalkozásoktól el kellene várni, hogy az emberi jogi átvilágítási folyamataikat kockázatalapú megközelítéssel és a potenciális és tényleges hatásokkal arányos módon építsék fel. Ezért az EGSZB szerint megfelelően kell kialakítani a hatókört is, amely vagy a közvetlen szerződéses partnerekre vagy a közvetett partnerekre terjedne ki; ez utóbbiak esetében csak akkor várható el a megfelelő fellépés a káros hatás elkerülésére, enyhítésére, megszüntetésére vagy minimalizálására, ha ez az adott körülmények között indokolt, például magas fokú vertikális integráció esetén. Ez a kipróbált és bevált felelősségi módszer már fellelhető a meglévő jogszabályokban, például a nyomonkövethetőségre vonatkozóan az EU alaprendeletben (178/2002/EK rendelet) szabályozott formában. Ez lényegében megköveteli, hogy a vállalkozás az „egy lépés hátra, egy lépés előre” elvén alapuló rendszerek és eljárások kialakításával meghatározza, hogy termékeinek ki a közvetlen beszállítója és közvetlen vásárlója (kivéve a végső fogyasztót). A jól megalapozott megközelítés helyénvaló, mert az értéklánc minden egyes résztvevője egyértelműen felelőssé tehető az általa ténylegesen befolyásolható folyamatokért.
4.4A kockázatalapú megközelítés ágazati módszert is magában foglalhat: az EGSZB üdvözli, hogy a javasolt irányelv elismeri, hogy az átvilágítási intézkedéseknél figyelembe kell venni egyes ágazatspecifikus szempontokat. Az EGSZB arra kéri a társjogalkotókat, hogy vegyék figyelembe a különösen sérülékeny területekre (pl. kakaó, banán és pálmaolaj) kidolgozott fontos többoldalú kezdeményezéseket és normákat.
4.5Az EGSZB emlékeztet arra, hogy az ENSZ 15. és 22. számú irányelve jogorvoslatot ír elő azokban az esetekben, amikor maga a vállalkozás okozta az emberi jogi jogsértést, illetve hozzájárult ahhoz. Az ENSZ-irányelvek azonban nem írják elő a vállalkozások számára, hogy jogorvoslatot nyújtsanak, ha a káros hatást az ellátási lánc egy másik vállalkozása okozza. Ezek a rendelkezések tehát azt a jogi alapvetést tükrözik, hogy felelősség csak akkor állapítható meg, ha egyértelmű és előrelátható kapcsolat áll fenn a sértettet ért kár és a károkozásért felelős vállalkozás között. Hasonlóképpen az OECD multinacionális vállalatokra vonatkozó iránymutatásai is hangsúlyozzák, hogy az ellátási láncokra gyakorolt kedvezőtlen hatás megakadályozására irányuló törekvéssel a felelősség nem száll át a káros hatást okozó vállalkozásról a vele üzleti kapcsolatban álló vállalkozásra. Az EGSZB úgy véli, hogy a koherencia érdekében a vállalatokat az uniós irányelv értelmében is csak akkor volna szabad felelősségre vonni a polgári jog szerint, ha ők maguk közvetlenül okozták az emberi jogi jogsértést, vagy hozzájárultak ahhoz (vagyis részben okozták azt).
4.6Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a nemzeti hatóságok számára lehetővé kell tenni hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciók előírását. Fontos, hogy gondatlanság és szándékosság esetén a hatóság megfelelő bírságokat szabhasson ki. A szankciók hatályát azonban európai szinten kell meghatározni.
4.7Az EGSZB a vállalatcsoportokat és az átvilágítási kötelezettségeket illetően a javaslat pontosítását kéri. A jelenlegi szöveg – különösen a „vállalat” fogalommeghatározása (3. cikk a) pont) – mintha azt jelezné, hogy az irányelv követelményei inkább az egyes vállalatokra, mint a vállalatcsoportokra vonatkoznak. Ez azt jelentené, hogy az olyan tagállami vállalatoknak, amelyek más tagállamokban működő leányvállalatokkal rendelkeznek, több különböző felügyeleti hatóság határozatainak kell megfelelniük, ami a gyakorlatban bonyolult és nehézkes. A csoportmegoldás több előnnyel jár, például nagyobb koherenciával a közzétételi mechanizmusok, a jelentéstételi eljárások, a bejelentések, panaszok kezelése, valamint a vállalaton belüli képzések és tájékoztatás terén. Ezt a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati beszámolásról szóló irányelvjavaslat is elismeri, amely csoportszintű beszámolás esetén mentességet biztosít a leányvállalatok számára. A csoportmegoldás alkalmasabb azoknak a nemzeti jogszabályok közötti különbségeknek a kezelésére, amelyekre az irányelvnek mind a 27 tagállamban történő átültetése során számítani lehet, emellett segíthet a legnagyobb nevező megtalálásában, sőt meghaladásában. Az EGSZB ezért úgy véli, hogy az átvilágítás tekintetében a csoportmegoldást kellene előnyben részesíteni.
4.8A nagyvállalatok elsődleges átvilágítási kötelezettsége ellenére közvetetten a mikro-, kis- és középvállalkozások is érintettek lesznek, mivel az irányelv hatálya alá tartozó vállalatok növelni fogják a beszállítókkal szemben támasztott igényeiket az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek végrehajtása, a nem pénzügyi beszámolás és a saját ellátási láncuk kezelése tekintetében. A nagyvállalatok könnyebben megbirkóznak a jelentős erőfeszítéssel, mint a kisebb vállalkozások, amelyek egyelőre nem tartoznak az ilyen jellegű jogszabályok hatálya alá. A kisebb vállalkozásoknak mindenekelőtt kevesebb befolyásuk van az emberi jogi kockázatok kezelésére ellátási láncukban, és sokkal kevesebb erőforrással rendelkeznek az átfogó kockázatértékelések elvégzéséhez. Az EGSZB javasolja, hogy az Európai Bizottság hozzon létre egy információs szolgálatot, amely könnyen hozzáférhető tájékoztatást nyújt az egyes országokban és régiókban fennálló emberi jogi kockázatokról. Fontos, hogy az érdekelt felek kapcsolatba léphessenek egy ilyen információs szolgálattal, a partnerországok vagy -régiók pedig együttműködhessenek vele. Ennek az információs szolgálatnak támogatnia kell a harmadik országbeli beszállítók emberi jogi kapacitásépítését és környezetvédelmi teljesítményük megerősítését is. Az EGSZB ezenkívül arra kéri a tagállamokat, hogy az érintett képviseleti szervezetekkel való strukturális együttműködés keretében nyújtsanak gyakorlatias, konkrét és hatékony segítséget – különösen az mkkv-knak. Az EGSZB rendkívül fontosnak tartja, hogy az irányelv hatálya alá tartozó vállalatok köre összhangban legyen a 2.1. pontban említett egyéb vonatkozó uniós jogszabályokban foglaltakkal.
4.9Az EGSZB megállapítja, hogy az Európai Bizottság a javaslatában kifejezetten szerepelteti a pénzügyi szektort. A fenntartható finanszírozás magában foglalja az emberi jogok tiszteletben tartását, és fontos eleme a gazdaság zöldebbé és szociálisabbá tételének. A javaslat azonban továbbra sem egyértelmű a hitelnyújtásra vagy a finanszírozásra vonatkozó ellenőrzési eljárások tekintetében, és félő, hogy az irányelv rendelkezéseit, amelyek nem terjednek ki kifejezetten az mkkv-kra, de facto mégis kiterjesztik erre a körre. Az ellátási lánc beszállítóiként közvetetten a mikro-, kis- és középvállalkozások is érintettek lesznek, így hatalmas kihívásokkal kell majd szembenézniük.
4.10Az EGSZB elismeri, hogy a fenntartható vállalatirányítás együtt jár az igazgatók egyértelmű és hiteles elkötelezettségével – többek között aziránt, hogy megbízható és működőképes átvilágítási folyamatot alakítsanak ki a vállalaton belül. Ez azt a célt szolgálja, hogy a vállalatok elszámoltathatóak legyenek működésük hatásaiért. Az EGSZB utal a részvényesi jogokról szóló irányelvre, amely tisztázza, hogy a vállalatok és igazgatók teljesítménye hogyan kapcsolódik a környezeti, társadalmi és irányítási (ESG) tényezőkhöz. Az EGSZB megjegyzi, hogy az igazgatói feladatoknak megbízható átvilágítási kötelezettségeket is tartalmazniuk kell, amelyek egy szankciórendszeren alapulnak arra az esetre, ha a vállalatok nem tartják be ezeket a kötelezettségeket. Fontos, hogy a környezeti, társadalmi és gazdasági fenntarthatóságot ne csak a részvényesek tekintsék teljesítendő célnak, hanem minden, az adott vállalatban érdekelt fél. Néhány uniós tagállamban a munkavállalók képviselőinek kötelező beleszólásuk van a vezetőtestületek munkájába. Ezeket a nemzeti jogszabályokat és előírásokat tiszteletben kell tartani.
4.11Az EGSZB tudomásul vette, hogy az Európai Bizottság saját Szabályozói Ellenőrzési Testülete megkérdőjelezte az átvilágításon túlmutató elemeket, többek között azt állítva, hogy „nem világos […], hogy miért szükséges az igazgatói feladatokat az átvilágítási követelményeken felül szabályozni”, valamint hogy „jobban meg kell magyarázni és értékelni kell az igazgatói feladatok szabályozásának hozzáadott értékét, tekintettel arra, hogy az átvilágítási lehetőség már megköveteli a kockázatkezelést és az érdekelt felek érdekeivel való kapcsolattartást”. Ennek fényében az EGSZB úgy véli, hogy további előrelépésre van szükség, és az igazgatói feladatokat jobban össze kell hangolni a zöld megállapodás célkitűzéseivel.
Kelt Brüsszelben, 2022. június 27-én.
Alain COHEUR
az „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció elnöke
_____________