|
VÉLEMÉNY
|
|
Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
|
|
A tömegközlekedés jelentősége Európa zöld helyreállításában
|
|
_____________
|
|
A tömegközlekedés jelentősége Európa zöld helyreállításában (saját kezdeményezésű vélemény)
|
|
|
|
TEN/774
|
|
|
|
Előadó: Kristina KRUPAVIČIENĖ
|
|
Társelőadó: Dovilė JUODKAITĖ
|
|
Közgyűlési határozat:
|
2022. 01. 20.
|
|
Jogalap:
|
az eljárási szabályzat 52. cikkének (2) bekezdése
|
|
|
saját kezdeményezésű vélemény
|
|
Illetékes szekció:
|
„Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekció
|
|
Elfogadás a szekcióülésen:
|
2022. 10. 04.
|
|
Elfogadás a plenáris ülésen:
|
2022. 10. 26.
|
|
Plenáris ülésszak száma:
|
573.
|
|
A szavazás eredménye:
(mellette/ellene/tartózkodott)
|
173/1/2
|
1.Következtetések és ajánlások
1.1Az EGSZB elismeri, hogy a tömegközlekedés kulcsszerepet játszik Európa világjárvány utáni zöld helyreállításában. A világjárvány katalizátorként működött, és megmutatta, hogy a tömegközlekedés egyszerre nyújt közérdekű szolgáltatást, valamint biztosítja a frontvonalban dolgozó munkavállalók és a kiszolgáltatott csoportok számára a munkahelyekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférést. Az EGSZB kéri, hogy ismerjék el a mobilitást mint egyéni jogot és olyan közjószágot, amelynek mindenki számára elérhetőnek kell lennie, mivel biztosítja a gazdasági, társadalmi és kulturális élethez való hozzáférést. Az EU-nak kiemelt célként kell kitűznie, hogy megfelelő számú munkaerővel működő, hozzáférhető, megfizethető, biztonságos és jó minőségű tömegközlekedési szolgáltatásokat biztosítson mindenki számára.
1.2Szem előtt tartva a tömegközlekedés fontosságát az egyének, a felhasználók és a munkavállalók számára, az EGSZB megismétli azt a kérését (az EGSZB TEN/766. sz. véleménye: A városi mobilitás új uniós keretrendszere), hogy regionális, nemzeti és európai szinten egyaránt alkalmazzanak részvételen alapuló megközelítést a tömegközlekedés tervezése során. Ez az egyetlen mód annak biztosítására, hogy a helyreállítási stratégiák és intézkedések megfeleljenek a tömegközlekedést üzemeltető és használó valamennyi személy igényeinek és elvárásainak.
1.3Az EGSZB megjegyzi, hogy a magas színvonalú szolgáltatás kialakítása elengedhetetlen a tömegközlekedés világjárvány utáni helyreállításához. A jó munkakörülmények, valamint a motivált és jól képzett személyzet elengedhetetlen ennek a szolgáltatási szintnek a biztosításához. Az EGSZB kéri, hogy a helyi, regionális és nemzeti politikai döntéshozók dolgozzanak ki olyan üzleti modelleket – az uniós politikai döntéshozók pedig teljes mértékben támogassák azokat –, amelyek jobb, innovatív és vonzó közlekedési rendszert eredményeznek, amelyek egyszerre biztosítanak minőségi szolgáltatást, a munkavállalók számára pedig megfelelő feltételeket és szociális védelmet.
1.4A tömegközlekedés egy munkaerő-igényes szolgáltatás, és olyan zöld munkahelyeket foglal magában, amelyeket nem lehet áthelyezni. A tömegközlekedési szolgáltatók a városi területek legnagyobb munkaadói közé tartoznak, amelyek az emberek széles köre számára kínálnak munkát, és hozzájárulnak a migráns munkavállalók munkaerőpiaci integrációjához. Az ágazat szociális jellegének megőrzése érdekében az EGSZB arra kéri a döntéshozókat, hogy a tömegközlekedési szolgáltatási szerződésekben írjanak elő kötelező szolgáltatási színvonalat és szociális kritériumokat, például a kollektív szerződések alkalmazását, valamint a munkavállalók helyzetének megfelelő kezelését, amennyiben szolgáltatóváltásra kerülne sor. Az EGSZB kéri továbbá a politikai döntéshozókat annak biztosítására, hogy a szociális párbeszéd erős mechanizmusai álljanak rendelkezésre, hogy az ágazat gazdasági és társadalmi szempontból fenntarthatóvá váljon. Az EGSZB kéri továbbá a közbeszerzési eljárások (az 1370/2007/EK rendelet vagy a 2014/23 irányelv) teljes körű betartását.
1.5Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy a fenntartható mobilitás megvalósításához valamennyi szereplő részéről és minden szinten erős politikai elkötelezettségre van szükség. Az uniós intézményeknek határozott szerepet kell játszaniuk a politikai vezetésben és iránymutatásban azáltal, hogy egyértelmű célokat és célkitűzéseket határoznak meg, és rendelkezésre bocsátják a szükséges forrásokat. Az EGSZB ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy tűzzön ki mérhető és ambiciózus célokat a személygépkocsi-használatról a kollektív közlekedésre és az aktív mobilitásra való áttérés érdekében.
1.6A fenntartható tömegközlekedésre és ezáltal a zöld helyreállításra irányuló politikák sikeréhez elengedhetetlen a folyamatos beruházás. A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközön keresztül jelentős pénzügyi forrásokat bocsátottak az uniós tagállamok rendelkezésére, és közülük sokan vállalkoztak arra, hogy beruháznak tömegközlekedési rendszereikbe. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy kövesse nyomon és számoljon be e kötelezettségvállalások teljesítésének módjáról, és biztosítsa, hogy a zöld helyreállítás együtt járjon a munkahelyek, a szolgáltatásminőség és a társadalmi befogadás megőrzésével és javításával. Az EGSZB arra kéri a tagállamokat, hogy hozzanak létre részvételi mechanizmusokat annak érdekében, hogy konzultáljanak a felhasználókkal és a szociális partnerekkel arról, hogy miként használják fel ezeket a tömegközlekedés helyreállítása szempontjából létfontosságú alapokat. Az EGSZB rámutat arra, hogy a közlekedési megoldások fejlesztésére elkülönített valamennyi uniós és közforráshoz a közlekedés inkluzivitására, hozzáférhetőségére és fenntarthatóságára vonatkozó kritériumokat kell rendelni.
1.7Az EGSZB ezért arra kéri a politikai döntéshozókat, hogy a mindenki számára fenntartható és igazságos közlekedés megvalósulását célzó digitális átállási folyamatokat inkluzív és részvételen alapuló módon hajtsák végre.
1.8Az EGSZB arra kéri az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy a környezetbarátabb közlekedési módokra való átálláshoz nyújtott hozzájárulásuk érdekében tegyék vonzóbbá ezeket közlekedési módokat. A közlekedésre és a személyes mobilitásra vonatkozó döntések környezeti hatásaival kapcsolatos tudatosság növelése szintén fontos a tömegközlekedésre és a fenntartható közlekedésre való átállás előmozdítása szempontjából. Az EGSZB ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a 2024-es évet szentelje a tömegközlekedésnek, valamint a tömegközlekedés felhasználóinak és munkavállalóinak.
2.Háttér
2.1A közlekedés és a mobilitás az európaiak mindennapi életének szerves része, és Európa minden szegletében, a társadalom minden szegmensében lehetővé teszi az emberek mobilitását. Ugyanakkor a klímasemlegesség elérése érdekében az európai zöld megállapodás 2050-ig célul tűzte ki a közlekedésből származó kibocsátások 90%-os csökkentését. Ehhez a csökkentéshez valamennyi közlekedési ágazatnak hozzá kell járulnia. A zöld megállapodás kimondja, hogy „erőteljes lendületet kell adni a multimodális szállításnak”, mivel az növelni fogja a közlekedési rendszer hatékonyságát.
2.2Fenntartható és intelligens mobilitási stratégiájában az Európai Bizottság kiemelt projektté teszi a fenntartható városközi és városi mobilitást, hangsúlyozva, hogy „méltányos és igazságos mobilitást kell biztosítani mindenki számára”, és növelni kell a kollektív közlekedés modális részesedését, javítva a zökkenőmentes multimodalitást a városi és külvárosi területeken. A stratégia rámutat továbbá az új és innovatív megoldások iránti növekvő igényre, beleértve az igény szerint hozzáférhető szolgáltatásokat és az együttműködésen alapuló mobilitást. A stratégia prioritásként kezeli a városi mobilitás keretrendszerének szükséges javítását.
-Az Európai Bizottság a városi mobilitással kapcsolatos keretrendszerében rámutat arra, hogy a városi mobilitás 23%-kal járul hozzá ahhoz, hogy az EU energiafelhasználásában és üvegházhatásúgáz-kibocsátásában nő a közlekedés részaránya; a levegőminőség tekintetében a városok néznek szembe a legnagyobb kihívásokkal, mivel az NO2 és a PM10 koncentrációja meghaladja az uniós határértékeket; az uniós városokban a forgalmi torlódás szintje 2013 óta stagnál vagy súlyosbodott, ami jelentős költségekkel jár a társadalom számára, és negatív hatással van az ingázásra; az EU-ban a közúti közlekedésben bekövetkező halálesetek és súlyos sérülések 38%-a városi területeken történik; az európaiak több mint 70%-a városokban él, és megoldásokat vár a jobb és biztonságosabb mobilitás, a torlódások, a légszennyezés és a zajszennyezés tekintetében; 30%-uk falvakban, kisvárosokban és városkörnyéki területeken él, és a közeli városi csomópontok eléréséhez gyakran magángépjárművekre van szükségük;
-a városi tömegközlekedési infrastruktúrát és szolgáltatásokat át kell alakítani a jobb hozzáférés biztosítása érdekében, többek között azért, hogy jobban kiszolgálják számos városban az idősödő népességet, valamint a fogyatékossággal élő vagy csökkent mozgásképességű személyeket.
2.3Az Európai Bizottság hangsúlyozza továbbá, hogy sürgősen foglalkozni kell az éghajlatváltozással, és annak a társadalmi befogadásban és az emberek jóllétében játszott szerepével, különösen a hátrányos helyzetű csoportok esetében. Az Európai Bizottság ezért az erősebb tömegközlekedési hálózat kiépítését a városi mobilitás keretrendszerének egyik céljaként határozta meg.
2.4Az elmúlt néhány évben a világjárvány gyökeres változást hozott a gazdasági növekedés és az azt támogató szabályok és mechanizmusok szempontjából. Rávilágított a buktatókra, és az értékeket állította az uniós egységes piac fejlesztésének középpontjába. Ugyanakkor lehetőségeket teremtett az olyan szakpolitikák gyorsabb végrehajtására is, mint a zöld megállapodás, feltárta annak fontosságát, hogy az embereket helyezzék a helyreállítási folyamat középpontjába, amint azt az igazságos átmenet koncepciója is tükrözi, és arra ösztönözte az Európai Bizottságot, hogy fogadja el a Covid19 társadalmi és gazdasági hatásainak enyhítését célzó legnagyobb pénzügyi támogatási programját, a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközt (RRF), amelynek hat pillére közül kettő a zöld átállás és a digitális átalakulás.
2.5A tömegközlekedésben a világjárvány hatással volt a munkahelyekre, a tömegközlekedést igénybe vevőkre, az üzemeltetőkre és közigazgatási szervekre. A fenntartható és intelligens mobilitási stratégiáról szóló következtetéseiben a Miniszterek Tanácsa rámutatott arra, hogy a Covid19-válság súlyosan érintette a tömegközlekedést, és hogy a válságra adott szakpolitikai válasznak a tömegközlekedés iránti bizalom helyreállítására és a tömegközlekedés rezilienciájának javítására kell irányulnia, felgyorsítva annak fenntartható átalakítását és korszerűsítését, ugyanakkor biztosítva a megfizethetőséget, tekintettel arra, hogy a tömegközlekedés alapvető szerepet játszik a társadalmi és területi kohézióban.
2.6Az EGSZB kiemeli azt a rendkívül fontos tényt, hogy a világjárvány során a tömegközlekedés azáltal bizonyította értékét, hogy biztosította az olyannyira szükséges mobilitást a frontvonalbeli munkavállalók és a hátrányos helyzetű csoportok számára. E csoportok nagy arányát a migráns munkavállalók és a nők teszik ki, akik köztudottan nagymértékben rá vannak utalva a tömegközlekedésre a munkahelyekhez és az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében. Az Eurobarométer 2020-ra vonatkozó adatai azt mutatják, hogy jelentősen több nő használja a tömegközlekedést, mint férfi. Az Európai Parlament nőkről és a közlekedésről szóló tanulmánya, amely miközben rámutat a nemek mobilitási mintáira vonatkozó, nemek szerint elkülönített adatok hiányára, érdekes betekintést nyújt az ilyen jellegű döntésekbe.
2.7Az EGSZB azt is elismeri, hogy a világjárvány miatt a közlekedési szolgáltatók és a hatóságok költségei növekedtek, erőforrásaik pedig csökkentek. Bár a Covid19-cel kapcsolatos megelőző intézkedések költségnövekedést eredményeztek, és a felhasználók számának jelentős csökkenése miatt a vállalatok bevétele jelentősen csökkent, a helyi, állami és kormányzati hatóságok megértették, hogy a tömegközlekedés működésének fenntartása a közösségek kiszolgálására és különösen a másokat szolgáló emberek kiszolgálására irányuló kötelességük részét képezi.
2.8Ennek a saját kezdeményezésű véleménynek az a célja, hogy kulcsfontosságú ajánlásokat fogalmazzon meg a fenntartható, stabil, inkluzív, hozzáférhető és reziliens tömegközlekedés Covid19-válság utáni helyreállítására és jövőbeli fejlesztésére vonatkozóan, amely készen áll arra, hogy kiszolgálja a jövő nemzedékeit, tekintettel az EU népességének elöregedésére. Középpontjában a finanszírozás, a vonzerő és az EU zöld helyreállításában játszott szerepe áll majd, és a tömegközlekedésben dolgozók szociális körülményeire összpontosít. A személyzet hiánya valamennyi közlekedési ágazatban azt mutatja, hogy egyértelműen erre a megközelítésre van szükség.
3.Általános megjegyzések
3.1Az EGSZB elismeri, hogy a tömegközlekedés a világjárvány utáni európai zöld helyreállításra adott válasz lényeges részét képezi. Amellett, hogy választ ad az éghajlatváltozással kapcsolatos aggályokra, a forgalmi torlódások kezelése révén hozzájárul az életminőséghez is. „2020-ig bezárólag az európai városi területeken a tömegközlekedés évi közel 60 milliárd utazást bonyolított, és ez a szám növekszik. [...] A forgalmi torlódások által okozott költségek az európai gazdaság számára már most a GDP 1%-át teszik ki (évi 100 milliárd euró).”
3.2Az EGSZB megjegyzi, hogy a világjárvány átalakította az emberek magatartását, és a lakosság és a helyi hatóságok figyelmét a tömegközlekedés társadalmi értékére helyezte át. A tömegközlekedés azonban egyike azoknak az ágazatoknak, amelyeket a legsúlyosabban érintett a felhasználók számának drasztikus csökkenése, és amelynek a helyreállása a leghosszabb időt vette igénybe. Erre akkor került sor, amikor az emberek az aktív mobilitás és a személygépkocsival történő utazás felé fordultak, hogy elkerülhessék a megfertőződést. Bár a fokozott aktív mobilitás kedvező tendencia, amelyet ösztönözni kell, az európai politikai döntéshozóknak, valamint a nemzeti, helyi és regionális hatóságoknak komolyan figyelembe kell venniük a személygépkocsik fokozott használatának kérdését.
3.3Az EGSZB elismeri, hogy annak ellenére, hogy a világjárvány alatt fenntartották a tömegközlekedés folytonosságát, az ágazaton belüli foglalkoztatást súlyos csapás érte. Európában az első kijárási korlátozások előtt az ágazat kétmillió embernek biztosított közvetlen munkahelyet. Fontos, hogy a tömegközlekedés biztos helyi munkahelyek széles skáláját kínálja a kevesebb képzettséget igénylő munkahelyektől a magas képzettséget igénylő profilokig, és nagyon változatos háttérrel rendelkező személyzetet alkalmaz. Jelentős hányadukat azonban állami ideiglenes munkanélküliségi rendszerekbe kellett áthelyezni, és sokan úgy döntöttek, hogy nem térnek vissza munkahelyükre. Ez különösen igaz azokban a tagállamokban, ahol alacsony mértékű a szociális biztonsági ellátások és a kollektív szerződések általi lefedettség szintje.
3.4Következésképpen az EGSZB figyelmeztet arra, hogy Európa valamennyi közlekedési ágazatában – beleértve a tömegközlekedést is – kritikus munkaerőhiány áll fenn. A munkahelyek minősége és a munkahelyek biztonsága kulcsfontosságú kritériummá vált az álláskeresők számára, és e tekintetben a szociális biztonság és a kollektív szerződések általi lefedettség kulcsfontosságú garanciák.
3.5Az EGSZB üdvözli az állami, regionális és kormányzati szervek arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a világjárvány alatt olyan összetett körülmények között is fenntartsák a tömegközlekedési szolgáltatások szükséges szintjét, amelyek pénzügyi támogatást és a Coviddal kapcsolatos biztonsági protokollokba való beruházást igényeltek. Elismerjük, hogy az illetékes hatóságoknak a járműkapacitások drasztikus korlátozásához kellett folyamodniuk, digitális megoldásokat kellett bevezetniük a felhasználók és a munkavállalók közötti közvetlen kapcsolat csökkentésére, növelniük kellett az egészségügyi és higiéniai felszerelésekre fordított kiadásokat, és ellensúlyozniuk kellett a tömegközlekedést igénybe vevők számának hirtelen és tartós csökkenése által okozott bevételcsökkenést.
3.6Az EGSZB ugyanakkor sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a közlekedési ágazatban a Coviddal kapcsolatos biztonsági protokollokat nem mindig inkluzív módon, valamennyi érintett személyt figyelembe véve fogadták el. Bizonyos esetekben például a tömegközlekedés elérhetetlenné vált a fogyatékossággal élő és az idős személyek számára a csökkent mozgásképességű utasok számára nyújtott segítség csökkentése vagy felfüggesztése miatt, valamint annak következtében, hogy a digitális megoldások nem számoltak az alacsonyabb szintű digitális készségekkel rendelkező személyekkel, azokkal, akik nem tudják megfizetni a digitális eszközöket vagy az elektronikus hírközlési szolgáltatásokat, és ezeket az eszközöket nem az uniós akadálymentesítési politikákkal és a támogatási szabványokkal összhangban fejlesztették ki.
3.7Az EGSZB rámutat arra, hogy a világjárványt követő stratégiákra van szükség ahhoz, hogy a tömegközlekedés vonzóvá váljon, és több ember számára váljon lehetővé a használata. Amint azt az EGSZB INT/909. sz. véleménye is kiemelte: „most lehetőségünk van a méltányos helyreállítás biztosítására és gazdaságaink gyors újjáépítésére, hogy azokat környezetbarátabbá, méltányosabbá és a jövőbeli sokkhatásokkal szemben ellenállóbbá tegyük”. Ezt a kérést az EGSZB TEN/728. sz. véleménye is megismétli, amely megállapítja, hogy „a zöld átállásnak társadalmilag igazságosnak kell lennie, és meg kell őriznie az európai közlekedés versenyképességét, többek között az európai közlekedési térség teljes körű megvalósítása révén, az egységes piac teljes körű megvalósítása mellett”.
3.8A fenti érvelés fényében a tömegközlekedés vonzóbbá tételéhez a következő kulcsfontosságú összetevőkre van szükség:
-rendelkezésre állás, ami azt jelenti, hogy a tömegközlekedési módok elegendő kapacitással rendelkeznek a megnövekedett kereslet kezeléséhez, különösen a vidéki és peremterületeken, ahol gyakran kevesebb lehetőség áll rendelkezésre az emberek számára,
-kellő számú munkaerő, akik megfelelő feltételekkel és képzéssel, stabil és minőségi munkahelyeken dolgoznak, valamint a jogok és előnyök teljes körét élvezik,
-fokozott és hatékony összeköttetés a városi és nem városi területeken belül és azok között, különböző közlekedési módokkal annak érdekében, hogy valamennyi utas számára zökkenőmentes intermodális utazást biztosítsanak, többek között a különböző földrajzi régiók között is,
-megfizethetőség a társadalom minden tagja számára. Ennek biztosítása érdekében a tömegközlekedés költségeinek kiszámítása során figyelembe kell venni a megfizethetőséget a társadalmi-gazdasági szegénységben és kirekesztettségben élők számára. Az érintett közösségekkel szoros együttműködésben meg kell vizsgálni a társadalmi-gazdasági szempontból leghátrányosabb helyzetű csoportokat támogató célzott rendszereket,
-akadálymentesség, amely mindenki számára lehetővé teszi a zökkenőmentes és önálló használatot, beleértve a fogyatékossággal élő személyeket, az időseket és az (ideiglenesen) csökkent mozgásképességű személyeket,
-a felhasználók és a munkavállalók biztonsága, a nemekre és az interszekcionális dimenziókra összpontosítva. Az inkluzív népegészségügyi intézkedések is relevánsak a biztonságos utazás szempontjából, ahogy az az elmúlt években is bebizonyosodott. A tömegközlekedésben dolgozóknak erőszaktól és zaklatástól mentes, biztonságos munkakörnyezetre van szükségük,
-minőség a kényelmet, a menetidőt, a megfelelő számú személyzet támogatását, a hozzáférhető digitális megoldásokat, a közlekedési lehetőségekre és menetrendekre vonatkozó információkat illetően.
3.9Az EGSZB rámutat, hogy a világjárvány előtti években a közszolgáltatási kötelezettségekről szóló 1370/2007/EK rendelet lehetőséget teremtett arra, hogy az általános uniós közbeszerzési szabályok alapján kötött versenytárgyalási és közszolgáltatási szerződések révén megnyíljanak a tömegközlekedési szolgáltatások a magánüzemeltetők előtt. Mivel a világjárvány bebizonyította, hogy a tömegközlekedés stratégiai szerepet játszik a társadalomban és a mobilitásban, és mivel a tömegközlekedés példátlan létszámhiánnyal küzd, az EGSZB hangsúlyozza, hogy a közszolgáltatási szerződéseknek védelmet kell nyújtaniuk a szociális és foglalkoztatási feltételek tekintetében annak érdekében, hogy az ágazat meg tudja tartani a képzett munkaerőt.
3.10A tömegközlekedés olyan szolgáltatás, amely az egész sokszínű társadalom javát kell hogy szolgálja. Ezt szem előtt tartva alapvetően fontos a közbeszerzési eljárások átláthatóságának megőrzése, valamint a munkavállalók és a felhasználók közbeszerzési döntésekben való részvételének biztosítása.
3.11Az EGSZB nagyra értékeli, hogy a Covid19 társadalmi és gazdasági hatásának enyhítése érdekében az Európai Bizottság elindította a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközt (RRF). Az (EU) 2021/241 rendelet meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett a tagállamok hozzáférhetnek a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközből nyújtott uniós támogatásokhoz. Nemzeti terveket kellett benyújtaniuk, és kötelezettséget kellett vállalniuk arra, hogy az uniós támogatások 37%-át éghajlat-politikai beruházásokra és reformokra, 20%-át pedig a digitális átállásra fordítják. E tervek középpontjában továbbra is a tiszta mobilitás áll. Az EGSZB ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy ezeknek az intézkedéseknek a végrehajtása mind a társadalomra, mind a munkavállalókra hatással lesz, ezért erre nem kerülhet sor zárt ajtók mögött. Valamennyi társadalmi szereplőt be kell vonni a környezetbarátabb és fenntarthatóbb tömegközlekedési politikák kidolgozásába. Hasonlóképpen az állami érdekelt feleknek képesnek kell lenniük arra, hogy hatékonyan nyomon kövessék a közpolitikák végrehajtását és az azokhoz tartozó közpénzek felhasználását.
3.12Elő kell mozdítani a tömegközlekedés fejlesztésére irányuló megoldásokban való inkluzív részvételt annak érdekében, hogy valamennyi érdekelt fél, köztük a hatóságok, a szolgáltatók, a tömegközlekedés felhasználói, valamint az akadálymentesítési és várostervezési szakértők is szerepet játszhassanak. Támogatni kell a tömegközlekedési megoldások közös létrehozásával kapcsolatos bevált gyakorlatokat. A szolgáltatások fejlesztésére vonatkozó, az UNCRPD szerinti „egyetemes tervezés” megközelítésének lehetővé kell tennie, hogy az ilyen szolgáltatásokat a felhasználók legszélesebb köre, köztük a fogyatékossággal élő személyek, az idősek és a csökkent mozgásképességű személyek is igénybe vehessék.
3.13Az „Irány az 55%!” című európai bizottsági közlemény megállapítja, hogy „A polgárok – különösen a fiatalabbak – készen állnak arra, hogy megváltoztassák fogyasztási és mobilitási szokásaikat, ha kellően tudatosítjuk bennük annak fontosságát, hogy a szénlábnyomuk minél kisebb legyen és környezetbarátabb, egészségesebb környezetben éljenek”. Ha a környezetbarátabb és fenntarthatóbb közlekedési módokat mindenki számára vonzóbbá tesszük, az hozzájárul e közlekedési módokra való átálláshoz. A közlekedésre és a személyes mobilitásra vonatkozó döntések környezeti hatásaival kapcsolatos tudatosság növelése fontos, ugyanakkor a népszerűsítő intézkedések önmagukban csak akkor érik el a szükséges hatást, ha a rendelkezésre álló, megfizethető, hozzáférhető és biztonságos tömegközlekedéssel kapcsolatban említett kihívásokat megfelelően kezelik. Bár sokan tisztában vannak azzal, hogy környezeti szempontból égetően fontos a környezetbarátabb közlekedési módok használata, nem fognak tudni érdemben hozzájárulni a zöld átálláshoz, ha egyszerűen nem engedhetik meg maguknak a környezetbarátabb közlekedést, vagy nem férnek ahhoz hozzá. Ez pedig óriási elvesztegetett lehetőség az EU számára.
3.14Az EGSZB hangsúlyozni kívánja, hogy a Covid19 felgyorsította a digitális technológiák tömegközlekedésbe való integrálását. Több mint valószínű, hogy ezek a tendenciák az uniós Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz és a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek alkalmazása révén fennmaradnak és további ösztönzést kapnak. Miközben a digitalizáció hozzájárulhat a tömegközlekedés hatékonyságához és fenntarthatóságához, valamint a közlekedés felhasználói számára is előnyös lehet (pl. digitális útvonaltervezők, valós idejű közlekedési információk), ügyelni kell arra, hogy a digitális átállás ne a közlekedési személyzet munkaügyi lehetőségeinek, illetve a felhasználóknak nyújtott személyes támogató szolgáltatásoknak a kárára menjen végbe, és ne növelje a mobilitási szakadékot azok között a közlekedési felhasználók között, akik élvezhetik a digitalizáció előnyeit, és azok között, akik nem tudják azt kihasználni a digitális szolgáltatások hozzáférhetetlensége és megfizethetetlensége, valamint az alacsonyabb fokú digitális készségek miatt. Az EGSZB ezért arra kéri a politikai döntéshozókat, hogy a mindenki számára fenntartható és igazságos közlekedés megvalósulását célzó digitális átállási folyamatokat inkluzív és részvételen alapuló módon hajtsák végre.
Kelt Brüsszelben 2022. október 26-án.
Christa Schweng
az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke
____________