|
VÉLEMÉNY
|
|
Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
|
|
Természet-helyreállítási célok az uniós biodiverzitási stratégia keretében
|
|
_____________
|
|
Javaslat európai parlamenti és a tanácsi rendeletre a természet helyreállításáról
[COM(2022) 304 final – 2022/0195 (COD)]
|
|
|
|
NAT/841
|
|
|
|
Előadó: Arnold PUECH D'ALISSAC
|
|
|
|
Felkérés:
|
az Európai Unió Tanácsa, 2022. 07. 11.
Európai Parlament, 2022. 07. 14.
|
|
Jogalap:
|
az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
|
|
|
|
|
Illetékes szekció:
|
„Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció
|
|
Elfogadás a szekcióülésen:
|
2023. 01. 10.
|
|
Elfogadás a plenáris ülésen:
|
2023. 01. 25.
|
|
Plenáris ülésszak száma:
|
575.
|
|
A szavazás eredménye:
(mellette/ellene/tartózkodott)
|
201/4/11
|
1.Következtetések és ajánlások
1.1Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal és az Európai Parlamenttel abban, hogy a biológiai sokféleség érdekében eddig alkalmazott megközelítés a meghozott intézkedésekkel együtt nem járt eredménnyel. Üdvözli a javasolt rendeletnek azt az általános célkitűzését, hogy a biológiai sokféleség csökkenésének megállítása és Európa biológiai sokféleségének helyreállítása érdekében fokozni kell a természet helyreállítására irányuló erőfeszítéseket. Így a tagállamoknak jogilag kötelező előírásokat kell majd teljesíteniük. Az EGSZB megjegyzi, hogy az elfogadott megközelítés összhangban van a COP15 által Montrealban hozott határozatokkal.
1.2Az EGSZB-nek azonban vannak bizonyos észrevételei és aggályai a célkitűzések megfogalmazásával és az Európai Bizottság által meghatározott módszertannal kapcsolatban. A legkomolyabb hiányosság az, hogy szinte teljesen figyelmen kívül hagyják, hogy a szükségszerűen meghozandó intézkedéseknek milyen gazdasági hatásai lesznek a földhasználókra, főként a magánfelhasználókra. Az EGSZB a 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégiáról szóló véleményében már kijelentette, hogy „a biológiai sokféleség védelmének gazdasági terheit nem viselhetik a mezőgazdasági termelők és az erdőtulajdonosok. Ehelyett inkább vonzó jövedelemszerző lehetőséggé kell válnia a mezőgazdasági termelők számára ezen »eszközök és közjavak« biztosításának. Az EGSZB úgy véli továbbá, hogy ezzel a kérdéssel az új gazdasági helyreállítási tervben is foglalkozni lehet, a stratégia tartalmának védelmére irányuló beruházások érdekében, biztosítva a megfelelő személyzetet és eszközöket.” Ezt az ajánlást sem az Európai Bizottság, sem a tagállamok nem követték. Az EGSZB már korábbi véleményeiben is bírálta többek között azt, hogy a Natura 2000 intézkedések katasztrofális mértékben alul vannak finanszírozva. Az EGSZB teljesen biztos abban, hogy az Európai Bizottság által most elfogadott új megközelítés is kudarcba fullad, ha nem áll rendelkezésre elegendő finanszírozás. A megfelelő finanszírozás ugyanis elengedhetetlen azon pénzügyi veszteségek kompenzálásához (és ezen túlmenően a biológiai sokféleséggel kapcsolatos szolgáltatások jutalmazásához), amelyeket a földhasználók akkor fognak elszenvedni, amikor a nagyobb „biológiai sokféleség” felmutatása érdekében még inkább extenzívvé teszik földhasználatukat. Az EGSZB ezért kéri, hogy hozzanak létre egy a biológiai sokféleségnek és a különféle uniós politikák (KAP, energia, lakhatás, közlekedés stb.) kapcsán új módszerek feltárásának szentelt európai alapot azzal a céllal, hogy támogassák a rendelet kötelező erejű célkitűzéseinek elérését.
1.3A pénzügyi vonatkozásokat illetően az EGSZB kéri, hogy előzetesen mérjék fel a rendelet javaslatai által érintett mezőgazdasági területek, erdők és vízfolyások pontos területét. Az EGSZB emellett felhívja az Európai Bizottság figyelmét arra, hogy pénzeszközöket kell elkülöníteni többek között a termőterületeik teljes elvesztésének kockázatával szembesülő mezőgazdasági termelők és erdőtulajdonosok kártalanítására.
1.4Bár a védett területeken az állapotromlás miatt szükséges a természet helyreállítása, nem minden helyreállított terület esetében szükséges és lehetséges, hogy az védett területté váljon. Még ha az EGSZB „elengedhetetlenül fontosnak [is] tartja, hogy a védett területek bizonyos részei szigorú védelem alá kerüljenek (azzal, hogy nem kerül sor hasznosításra)”, mivel „csak így mehetnek végbe teljesen természetes („kezelés nélküli”) folyamatok”, még fontosabb a biológiai sokféleség megőrzését szolgáló felhasználások általános biztosítása. A legtöbb területen úgy kell törekedni az ökoszisztémák rehabilitálására, hogy az ne zárjon ki bizonyos és megfelelően kiigazított gazdasági tevékenységeket. Ugyanis a mezőgazdasági és erdészeti felhasználások hozzájárultak a ma védelemre szoruló biológiai sokféleség magas szintjéhez. Ezért ezeket az extenzív mezőgazdasági és erdőgazdálkodási formákat, amelyekkel manapság alacsony gazdasági életképességük miatt egyre inkább felhagynak, tovább kell támogatni. Ezért az élet és a termelés közötti egyensúly biztosítására irányuló politikákban is alkalmazott „rehabilitáció” fogalma talán megfelelőbb tudományos kifejezés. Az EGSZB ezért azt ajánlja, hogy a „helyreállítás” kifejezésről térjünk át a „rehabilitáció” kifejezésre, annál is inkább, mivel a természet nem olyan statikus dolog, amely – mint például egy megrongálódott épület vagy egy összetört autó – eredeti állapotába „helyreállítható”. Számos tanulmány azt mutatja, hogy a helyreállításra irányuló intézkedések (például a lápok helyreállítása) gyakran jelentős költségekkel járnak anélkül, hogy ténylegesen képesek lennének biztosítani az eredeti állapot valódi és teljes helyreállítását. Ez a megállapítás egy szemantikai kérdést vet fel: a rendeletnek nem a környezet állapotának helyreállítását kellene célul kitűznie, hanem a környezeti ökoszisztéma-szolgáltatások helyreállítását és így az ilyen területek fenntartható, többcélú használatának támogatását. Mivel az emberiség az évek során megváltoztatta a természet állapotát, a „természet helyreállítása” tudományosan lehetetlen. Az éghajlat fokozatos változása is az egyik olyan tényező lehet, amely miatt egyes ökoszisztémák múltbeli állapotát nem lehet teljes mértékben visszaállítani. Ezzel szemben reális célkitűzés az, hogy az ökoszisztéma-szolgáltatások életképességének előmozdítása révén biztosítsuk a környezet fenntarthatóságát. Az EGSZB megfelelő politikai keretet szeretne látni; ebből a szempontból az Európai Bizottság dokumentuma csalódást kelt.
1.5A rögzített menetrend és a merev küszöbértékek nem egyeztethetők össze tökéletesen egy olyan változó dologgal, mint a természet. Szigorú határidőket szabni a tagállamok számára csak a bevezetendő adminisztratív és tervezési feltételek tekintetében helyénvaló. Ugyanakkor rugalmas megközelítésre van szükség ahhoz, hogy figyelembe lehessen venni az egyes természeti területek pontos szükségleteit, feltételeit, lehetőségeit, termelési és jövedelmi helyzetét, valamint alaphelyzetét. A javasolt rendelet nem egyértelmű a helyreállítási intézkedések rangsorolásának és elosztásának tekintetében, amit a tagállamoknak kell elvégezniük, és így kockázatot jelent a minőségi eredmények költséghatékony elérése szempontjából. A tagállami szintű döntéshozatal egyértelműen indokolt elv, mivel biztosítja a földtulajdonosok jogainak érvényesülését is, és tükrözi a szubszidiaritás és az arányosság elvét.
1.6Az európai bizottsági dokumentum csalódást kelt a hatásvizsgálat terén, amelynek különösen a gazdasági, társadalmi és élelmezési kérdésekre kellene összpontosítania. Az EGSZB ezért további hatásvizsgálat elvégzését szorgalmazza.
1.7Az EGSZB azt ajánlja, hogy a szomszédos, eredetileg nem termelési célú, de a biológiai sokféleség szempontjából szintén nagy jelentőséggel bíró területeket is vonják a 10%-os lefedettségi cél alá. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a szöveg különösen ambiciózus célokat tűz ki a mezőgazdasági termelők számára, és emlékeztet arra, hogy valamennyi, a fajok számára kedvező természeti környezetet figyelembe kell venni. Fontos azonban, hogy ökoszisztémáink javításába az egész társadalmat bevonják. Ezzel összefüggésben az EGSZB emlékeztet az intézkedések arányosságának elvére (méltányos tehermegosztás, illetve ezzel párhuzamosan az előnyök igazságos elosztása a különböző szereplők között).
1.8Az EGSZB támogatja a kitűzött célt, mivel az az EU jövője szempontjából stratégiai törekvést érint, és a célkitűzések megerősítését ajánlja azáltal, hogy – különösen az extenzív mezőgazdasági tevékenységek révén – valamennyi vízi környezet helyreállításához és így a tőzeglápok elárasztásához is ösztönzést nyújt amellett, hogy biztosítja a mezőgazdaság és az erdészet társadalmi és gazdasági fenntarthatóságát.
1.9Az EGSZB tudatában van annak, hogy Európában teljesen új vízügyi politikára van szükségünk. Számos negatív következménnyel járt a biológiai sokféleségre nézve az az évszázadok óta folytatott politika, hogy a földekről minél gyorsabban elvezessék a vizet. Időközben – részben az éghajlatváltozás miatt is – egyre erőteljesebben jelentkeznek ennek negatív hatásai az erdészet és a mezőgazdaság terén (szárazság/tüzek), illetve a lakosság körében (árvizek). Az EGSZB hangsúlyozza ezért, hogy a víznek vissza kell térnie a természetbe, illetve ott kell maradnia. Ugyanakkor nem feledkezik meg arról, hogy az emberi tevékenység számos helyzetben – többek között a vízfolyások karbantartása terén – továbbra is előnyös.
1.10Az EGSZB azt ajánlja, hogy korlátozzák a természeti területek kárára történő földterület-kivonást. Ösztönzi továbbá zöld területek létrehozását a városokban, valamint a városok talajlefedettségének csökkentését az éghajlatváltozás hatásainak 2030-ig történő sikeres enyhítése érdekében.
1.11Az EGSZB támogatja, hogy a közös halászati politika keretében – a tengeri környezet helyreállítására vonatkozó célkitűzések tekintetében – hozzanak létre egy védelmi mechanizmust. Az EGSZB emellett ösztönzi olyan európai pénzügyi támogatások létrehozását, amelyek célja az innovatív megoldások keresésének és az ezen ökoszisztémákkal kapcsolatos ismeretek bővítésének előmozdítása.
1.12 Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a természet helyreállításával összefüggésben teljes mértékben el kell ismerni a gazdasági és társadalmi szempontokat. A gazdasági és társadalmi fenntarthatóság elismerése és biztosítása előfeltétele a javasolt jogszabály elfogadhatóságának és sikeres végrehajtásának, mivel az eredmények nagyban függenek majd a földtulajdonosok és más helyi szereplők motivációjától, támogatásától és jövőbeli részvételétől. Rendkívül fontos, hogy nyílt kommunikáció és aktív részvétel segítségével, valamint az összes lehetséges gazdasági veszteség teljes pénzbeli kompenzálása révén tiszteletben tartsák a földtulajdonosok jogait. Ennek kapcsán az EGSZB kiemeli az önkéntes fellépéseken és gazdasági ösztönzőkön alapuló megközelítésekben rejlő lehetőségeket.
1.13Az EGSZB azt ajánlja, hogy hozzanak létre uniós támogatást a fakitermeléshez különböző irányból kapcsolódó erdészeti ágazatok megszületéséhez és kifejlődéséhez, lehetővé téve az agrárerdészet gazdasági kiaknázását.
1.14Az EGSZB figyelmeztet a mezőgazdasági ágazatban a generációs megújulásra gyakorolt negatív hatások kockázatára, és ismételten javasolja, hogy tegyék vonzóbbá a falvakat és a vidéki területeket azáltal, hogy biztosítják a természeti erőforrások fenntartható használatán alapuló, gazdaságilag életképes megélhetési módszerek fenntartásának lehetőségét.
2.Bevezetés
2.1A globális felmelegedésnek a társadalmaink jövőjét érintő következményeire figyelmeztető tudományos eredményekre figyelemmel az Európai Bizottság elkötelezettségét bizonyította azzal, hogy a biológiai sokféleségre vonatkozó stratégiát dolgozott ki, amely 2030-ra és 2050-re elérendő ambiciózus célokat tűzött ki valamennyi tagállam számára. Az Európai Bizottság 2022. június 22-én a természet helyreállításáról szóló rendelettervezetet fogadott el. Míg korábban a természet védelmét és helyreállítását elsősorban az élőhelyvédelmi és a madárvédelmi irányelvek, valamint az aicsi célok szabályozták az Unióban, az Európai Bizottság most egy új, kötelező érvényű keret létrehozása mellett döntött annak biztosítása céljából, hogy a tagállamok hatékonyan végrehajtsák a helyreállítási intézkedéseket.
2.2Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség Unión belül végzett munkájának eredményei megerősítették, hogy a védett uniós élőhelyek 81%-a jelenleg rossz állapotban van. E területeknek mindössze 9%-ában volt tapasztalható javulás. Emellett a szén-dioxid megkötéséhez és tárolásához, valamint a víz szűréséhez nélkülözhetetlen tőzeglápok 84%-a is rossz állapotban van, és az elmúlt évtizedben az édesvízi halak 71%-ának és a kétéltűek 60%-ának csökkent a populációja. Márpedig a globális GDP több mint felét a természet és az általa nyújtott szolgáltatások adják, és a világ élelmezési célú növényeinek több mint 75%-a függ az állati beporzástól.
2.3A javasolt uniós jogszabály az ENSZ ökoszisztéma-helyreállítási évtizedének keretében kerül elfogadásra, amelyet az UNEP és az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete irányít. Ez egy széles körű globális mozgalom, amelynek célja a helyreállítási projektek felgyorsítása és annak biztosítása, hogy a világ a fenntartható jövő felé haladjon. A leromlott ökoszisztémák helyreállítása alapvető fontosságú ahhoz, hogy elérjük a fenntartható fejlődési célokat, különösen az éghajlatváltozással, a szegénység felszámolásával és az élelmezésbiztonsággal kapcsolatos célokat.
2.4Az Európai Bizottság megközelítése, amely kezdetben egy 2030-ig szóló, a biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiára épült, amely önkéntes célokat javasolt, hamarosan a tagállamok számára kötelező érvényű szövegjavaslatokkal bővült ki. A nemzetközi közösséghez hasonlóan az Európai Bizottság is kénytelen volt gyorsan reagálni a biológiai sokféleség csökkenését alátámasztó megállapításokra és e csökkenésnek az IPCC legutóbbi kiadványaiban is kiemelt következményeire. A Biológiai Sokféleség Egyezmény keretében folyó nemzetközi tárgyalások közepette az Európai Bizottság ezért úgy döntött, hogy arra ösztönzi Európát, hogy 2050-ig valamennyi ökoszisztémáját igyekezzen helyreállítani.
2.5A javaslat célja tehát az, hogy jogilag kötelező érvényű célokat írjon elő a tagállamok számára. Az átfogó cél a hozzájárulás a biológiai sokféleség és a reziliens természet folyamatos, hosszú távú és tartós helyreállításához az EU szárazföldi és tengeri területein az ökoszisztémák helyreállításával. Ez azt jelenti, hogy a tagállamoknak haladéktalanul hatékony, területalapú helyreállítási intézkedéseket kell bevezetniük, amelyeknek 2030-ig az Unió szárazföldi és tengeri területeinek legalább 20%-ára, 2050-ig pedig az összes helyreállításra szoruló ökoszisztémára ki kell terjedniük.
2.6Ezek a rendelkezések átveszik az élőhelyvédelmi és a madárvédelmi irányelvben, a víz-keretirányelvben, a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvben, az idegenhonos inváziós fajokról szóló rendeletben, a KAP célkitűzéseiben, a beporzókról szóló uniós kezdeményezés célkitűzéseiben és az új, 2030-ig szóló uniós erdészeti stratégiában meghatározott célkitűzéseket, és összekapcsolódnak azokkal.
2.7Ez a szöveg, amely azért született, hogy közvetlenül beépüljön a tagállamok nemzeti politikáiba, innovatív abban a tekintetben, hogy egyaránt foglalkozik az éghajlattal és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos kérdésekkel. Bár a politikusokat már régóta figyelmeztetik a globális felmelegedés kihívásaira, a tudósok csak a közelmúltban mutattak rá arra, hogy az éghajlatváltozás súlyos és közvetlen hatással van a biológiai sokféleségre. Az Európai Bizottság szokatlan módon a szóban forgó kérdések globális megközelítését ösztönzi, és túllép az eddig követett, elszigetelt politikákon.
3.A rendelettervezet elemzése
3.1A tervezet számos alapvető kérdést és aggályt vet fel, mind a kiválasztott célok miatt, amelyek elérésére korlátozott időt szab meg, mind a fogalommeghatározások és mutatók miatt. Egyes intézkedések például a természethez való jogból levezetett fogalmak hatálya alá tartoznak. Az érthetőség javítása érdekében a rendelettervezetnek hivatkoznia kellene ezekre. Ezenkívül bizonyos tartalmi elemek kapcsán világosabbá kellene tenni, hogy a szubszidiaritást milyen mértékben biztosítják a tagállamok számára. Különösen igaz ez a 10. cikk kapcsán, amely az erdei ökoszisztémák helyreállítására vonatkozó mutatókat rögzít: itt meg kellene jegyezni, hogy az erdészet főként tagállami hatáskörbe tartozik.
3.2Csak korlátozottan lehet véleményt alkotni a tagállamok ökoszisztémáinak helyreállítását célzó rendelettervezetről anélkül, hogy pontosan ismernénk a tagállamok előtt álló kihívásokat, illetve a szükséges erőfeszítéseket. A szövegtervezet ugyanis „nemzeti helyreállítási tervek” kidolgozásáról és végrehajtásáról rendelkezik, amelyeket a legfrissebb, még el nem végzett vagy nem közzétett nemzeti tudományos elemzések alapján kell majd kidolgozni.
3.3A rendelettervezetben választott kifejezések nagy jelentőségűek, mivel harmonizálják és meghatározzák a tagállamok számára az elérendő célok alapját. Jóllehet az olyan meghatározásoknak, mint a „jó állapot”, a „kedvező referenciaterület” és a „faj élőhelye szempontjából megfelelő minőségi és mennyiségi tényezők”, konszenzuális tudományos nyelvezeten kellene alapulniuk, tényleges alkalmazásuknak megvannak a maga korlátai. E tudományos meghatározások mögött valójában politikai megfontolások húzódnak meg. Hogyan lehet kiválasztani egy „kedvező referenciaterületet”? Ki fogja meghatározni a „faj élőhelye szempontjából megfelelő minőségi és mennyiségi tényezőket”? A korábbi referenciaküszöb hiánya korlátozza a célkitűzések egyértelműségét és a szöveggel kapcsolatos megalapozott véleményalkotást. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a rendelettervezet 11. cikke szerinti számszerűsítés során helyénvaló figyelembe venni mind a biológiai sokféleségnek az elmúlt időszakra (az Európai Bizottság önkényesen az elmúlt 70 év figyelembevételét javasolja) vonatkozó csökkenését, mind pedig a környezeti feltételek várható jövőbeli változásait. El kell kerülni annak kockázatát, hogy a javasolt intézkedések végrehajtásában mutatkozó nemzeti különbségek az uniós mezőgazdasági termelők közötti verseny torzulását eredményezzék. Továbbá a szövegtervezet ugyan rendelkezik az ökoszisztémák folyamatos javításáról, amelynek eredményeit 2030 után háromévente értékelni kell, de mi a helyzet azokkal az ökoszisztémákkal, amelyek rehabilitációjához esetleg több (vagy kevesebb) időre van szükség? Felmerül, hogy ilyen rövid jelentéstételi időszakokon belül mérhetőek-e jelentős javulások. Tehát akkor a tagállamokat fogják elítélni, miközben a természetnek egyszerűen több időre van szüksége a fejlődéshez?
3.4Az EGSZB szerint a védett területek meglévő hálózatába tartozó területeket – különösen a Natura 2000 területeket – prioritásként kell kezelni a helyreállítás során, hogy teljes mértékben ki lehessen aknázni a bennük rejlő lehetőségeket. Ez támogatja a leginkább az élőhelyvédelmi irányelv IV. mellékletében foglalt, az élőhely jó állapotának elérésére vonatkozó célt. A helyreállítási intézkedéseknek a védett területekre történő összpontosítása amellett, hogy biztosítja az ilyen intézkedésekből származó tartós előnyöket, segít elkerülni a földhasználattal kapcsolatos esetleges érdekütközéseket is. Az EGSZB ezért úgy véli, hogy a védett területek hálózatán kívül található élőhelyekre is alkalmazandó, igen széles körű és szigorú, az állapotromlás megakadályozására vonatkozó követelmény kiegyensúlyozatlan és aránytalan.
3.5A tagállamokra vonatkozó elszámoltathatósági mechanizmus, amely a helyreállítási intézkedések végrehajtását és a célkitűzések teljesítését hivatott vizsgálni, a célkitűzések megvalósításának nyomon követését illetően kevés részletet tartalmaz. Ez a pontatlanság aggályokat vet fel azzal kapcsolatban, hogy az intézkedések egyenlő mértékűek-e minden tagállam, valamint a különböző ágazatok és csoportok számára. Az, hogy az Európai Bizottság egy rendelet megalkotása mellett döntött, valódi előnyökkel jár a tagállamok közötti erőfeszítések összehangolása és az egyenlő versenyfeltételek fenntartása szempontjából, ám nem hagy elegendő mozgásteret a tagállamok számára ahhoz, hogy nemzeti szükségleteik és körülményeik alapján hozzanak döntést a helyreállítás témájában. Bár a célokat egy részletes és megerősített nyomonkövetési és jelentéstételi mechanizmusnak kell kísérnie, minden további adminisztratív terhet minimálisra kell csökkenteni. A lehető legnagyobb mértékben ki kell használni az előrehaladás folyamatos értékelésére és az arról történő jelentéstételre szolgáló meglévő nemzeti és uniós mechanizmusokat.
4.Az EU gazdálkodó közösségei és erdészete előtt álló kihívások
4.1A mezőgazdasági ökoszisztémák helyreállításával kapcsolatos általános célkitűzések
Az EGSZB megállapítja, hogy a helyreállítási célkitűzések többsége mezőgazdasági magánterületeket érint. A célkitűzések sikeres megvalósításához ezért arra van szükség, hogy a gazdálkodók teljes mértékben elfogadják azokat. A további, a gazdálkodást érintő szabályozási korlátozások – és ilyenekre szükség lehet, ha a mezőgazdasági területeken növelni akarjuk a biológiai sokféleséget – újabb terhet jelenthetnek a már most is erősen szabályozott mezőgazdasági tevékenységek számára. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleség védelmének gazdasági terheit nem viselhetik a mezőgazdasági termelők és az erdőtulajdonosok. Ehelyett inkább vonzó jövedelemszerző lehetőséggé kell válnia a mezőgazdasági termelők számára ezen „eszközök és közjavak” biztosításának. A helyreállítási célkitűzések sikeréhez mindenképpen szükséges lesz az Európa élelmezéséért dolgozó férfiak és nők erős és fenntartható támogatása. Éppen itt kelt csalódást az Európai Bizottság javaslata, amely nem foglalkozik ezzel a kulcsfontosságú gazdasági kérdéssel, ahogyan azt az Európai Bizottság korábbi biodiverzitási stratégiái és cselekvési programjai sem tették. Így tehát már valószínűleg e rendelet kudarca is megelőlegezhető.
4.2A rendelet 9. cikkében előírt, a lecsapolt tőzeglápok elárasztással való helyreállítására vonatkozó célkitűzés
Ez a célkitűzés nem elhanyagolható gazdasági hatással lesz a szakmai tevékenységekre, és különösen egyes tagállamok bizonyos régióit érinti. Az említett régiók számára a javasolt célkitűzés túl ambiciózus lehet a különböző célok összeegyeztetése szempontjából. Az EGSZB rámutat, hogy a helyreállított és újból elárasztott tőzeglápok alternatív módokon történő produktív hasznosításának folytatásához az szükséges, hogy az gazdaságilag életképes legyen. Ezenfelül, az e célkitűzés eléréséhez meghatározott ütemterv kapcsán megjegyzendő, hogy egy kutatók által több mint 620 vizes élőhely ökológiai helyreállítási munkálatai alapján készített 2012-es tanulmány megállapította, hogy ezek a műveletek az őshonos biológiai sokféleségnek, valamint a különböző hidrológiai és ökológiai funkcióknak (vízszűrés, szén-dioxid-tárolás) még 100 év elteltével is átlagosan csak 65–70%-os helyreállítását tették lehetővé egy megfelelő, nem leromlott állapotú referencia-ökoszisztémához viszonyítva. Ez kérdéseket vet fel az Európai Bizottság ütemtervében szereplő helyreállítási időkerettel és az ökológiai célkitűzéssel kapcsolatban. Ugyanakkor, bár a tőzeglápok a földfelszínnek csupán 3%-át teszik ki, a talajban lévő szén-dioxid egyharmadát kötik meg. Tehát az éghajlatváltozás elleni küzdelemben stratégiai szempontból rendkívül fontosak.
4.3A vízfolyások természetes összeköttetésének helyreállítására vonatkozó, a 7. cikkben meghatározott célkitűzés
A kedvezőtlen éghajlatváltozási és vízgazdálkodási problémák egyre romló környezetet teremtenek. A víz nemcsak természeti szempontból fontos és értékes, hanem a fenntarthatóság és ezáltal a létbiztonság szempontjából is kihívást jelent. Esetenként el kell vezetni a felesleges vizet, míg máskor meg kell tartani, és támogatni kell a természetes ciklusokat. Az EGSZB egyetért azzal, hogy a folyók természetes összeköttetésének és a kapcsolódó árterek természetes funkcióinak helyreállítása érdekében szigorú műszaki felügyelet mellett át lehet alakítani a felszíni vizek hosszirányú és oldalirányú összeköttetését gátló akadályokat. Az EGSZB ugyanakkor felhívja a figyelmet az árvízveszélyre, amely a vízügyi infrastruktúra megszüntetésének következménye lehet. A biológiai sokféleség helyreállításához vízre van szükség, ezért a stratégiai beavatkozások lehetőséget biztosíthatnak a vízgazdálkodásra és a víz eljuttatására a vízhiányos területekre. A tájban meg kell őrizni a vizet, és meg kell akadályozni annak túl gyors elfolyását. 2022 nyara jól érzékeltette Európa számára az előttünk álló aszálykockázatokat. Az EGSZB azt ajánlja, hogy a civil társadalmi szervezetek bevonásával folytassanak párbeszédet erről a kérdésről. Az EGSZB azt is ajánlja, hogy ösztönözzék a tagállamokat olyan környezetbarát infrastrukturális projektek végrehajtására, amelyek hozzájárulhatnak az árvízvédelem javításához és a biológiai sokféleség szempontjából érzékeny és fontos vízterületek európai szintű megőrzéséhez, valamint a gazdasági és idegenforgalmi fejlődéshez. Ezzel összefüggésben az EGSZB felhívja a figyelmet az olyan folyókra, mint a Duna vagy az Elba, ahol az árvizek jelentős károkat okoztak.
4.4A beporzók pusztulásának visszafordítására irányuló célkitűzés
Az EGSZB csak támogatni tudja ezt az intézkedést, amely komoly kihívást jelent az élelmezésbiztonság szempontjából. Az EGSZB azonban megjegyzi, hogy a rendelettervezet nem tartalmaz semmilyen intézkedést a beporzók rendelkezésére álló táplálékforrásokra vonatkozóan. E fajok hosszú távú életképessége nem biztosítható a beporzók fenntartható táplálását biztosító, megfelelő mézelő infrastruktúra létrehozása nélkül. A fészkelőhelyek és a toxikus anyagoktól mentes környezet szintén alapvető fontosságú.
4.5A rendelet 9. cikkében meghatározott mezőgazdasági célkitűzések
Az EGSZB-t aggasztja az a célkitűzés, hogy az EU használatban lévő mezőgazdasági területének 10%-át nagy változatosságú tájképi elemekkel fedjék le. Különösen problematikus, hogy a IV. melléklet szerint ezek a területek nem használhatók termelő mezőgazdasági célra (legeltetésre és takarmánytermesztésre sem). Nem szabad megfeledkezni arról, hogy számos területen alapvetően éppen a termelő célú gazdálkodás (például az alpesi legelőkön a legeltetés, a kaszálórétek vagy füves rétek fenntartása) teszi lehetővé a jelentős biológiai sokféleség kialakulását. Ezért túlzás ezeknek a területeknek a hasznosítását eleve kizárni – ezt a feltételt törölni kell. 2022 elején ráadásul nagyon is világossá vált, hogy mennyire fontos az élelmiszer-önrendelkezés ahhoz, hogy megbirkózzunk a számos felmerülő váratlan helyzettel. Az EU mezőgazdasági hasznosítású területének 10%-os lefedése ugyan minden bizonnyal javítaná a biológiai sokféleséget, ami elengedhetetlen a mezőgazdasági termelékenység szempontjából, ugyanakkor jelentős hozamcsökkenéshez is vezetne. A 10%-os célértéket tehát nem szabad kizárólag a mezőgazdasági parcellákra összpontosítani, hanem azok környékére is ki kell terjeszteni. Például a közutak peremén és a vidéki utak szélén húzódó területek nagy jelentőséggel bírnak a biológiai sokféleség szempontjából. Ezeket a területeket a beporzók és a növénytermesztést segítő organizmusok számára kedvező virágsávokként lehetne használni. Ezenkívül ezek a tájképi elemek csak akkor lesznek teljes mértékben hatékonyak, ha hálózatba szerveződnek. Tanulmányok például kimutatták, hogy célszerűbb több virágsávot egy hálózatba telepíteni, mint egy nagy virágszigetet létrehozni. Végezetül az EGSZB megismétli, hogy helyénvaló lenne egyenlő figyelmet fordítani valamennyi természetes környezetre, hogy a különböző környezetekben élő fajok mindegyike részesülhessen belőle. A bíbic vagy a mezei pacsirta számára például a sövény vagy a táblaszegély gyakorlatilag semmi haszonnal nem jár. A természet megőrzésére irányuló politikának ezért a mezőgazdasági és erdőterületeken túl a teljes földterületre, illetve annak teljes hasznosítására kell vonatkoznia, figyelembe véve társadalmaink eltérő szükségleteit.
4.6A rendelet 10. cikkében meghatározott erdészeti célkitűzések
Az európai károsodott erdei környezet helyreállítása nagy jelentőséggel bír társadalmaink éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodása és a gazdasági tevékenységeknek a biológiai sokféleséggel kapcsolatos célkitűzések eléréséhez való hozzájárulása szempontjából. A rendelettervezet általános célkitűzései immár nemzetközi szintűvé váltak, és egy globális megközelítés részét képezik. Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság azon politikai szándékát, hogy a tagállamokat erdei környezetük helyreállítására ösztönözze. Az EGSZB azonban hangsúlyozza, hogy az európai erdők heterogén körülményei miatt a helyreállítási intézkedéseket a helyi feltételekhez lehet igazítani, amennyiben ezáltal az európai erdőtulajdonosok közötti verseny nem torzul. Az EGSZB annak fontosságára is felhívja a figyelmet, hogy a helyreállítás illeszkedjen az érintett földrajzi területek tájképéhez, és hogy eközben figyelembe vegyék az Európát jelenleg sújtó éghajlati katasztrófákat (tűzvészek, megatüzek stb.). A valamely tájegységen belüli földhasználat összefüggő egységet alkot, ezért mind a környezetvédelmi, mind a társadalmi-gazdasági követelményeknek meg kell felelnie. Például a mezőgazdasági földterületek rovására végrehajtott újraerdősítési intézkedések gazdasági veszteségeket okozhatnak a helyi közösségek számára, és esetleg nem bizonyulnak fenntarthatónak, míg az őshonos fák agrárerdészeti megközelítésbe való integrálása megfelelőbb lehet, és helyi támogatást eredményezhet. Ezért fontos a tagállamokat olyan megközelítések felé terelni, amely összhangba hozza a természeti erőforrások megőrzését és a gazdasági fejlődést. Az erdészeti célkitűzés csak a fakitermeléshez különböző irányból kapcsolódó erdészeti ágazatok megszületéséhez és kifejlődéséhez nyújtott fenntartható támogatással valósítható meg, lehetővé téve az agrárerdészet gazdasági kiaknázását.
5.Az EU városi területei előtt álló kihívások
5.1A természet városokon belüli újbóli megjelenésének elősegítése az EGSZB által támogatott alapvető célkitűzés. Kétségtelen, hogy európai városaink zöldítése fontos szerepet játszik polgáraink jólétében és biológiai sokféleségünk fenntarthatóságában. A 2022 júliusában Európában tapasztalt forróság emlékeztet arra, hogy a fák alapvető szerepet játszanak a városok hőmérsékletének csökkentésében. A fák akár 12 °C-kal is csökkenthetik a felszíni hőmérsékletet.
5.2Emellett az európai városok mára jelentős területeket foglalnak el, ezzel akadályozzák a fajok mozgását, és hatással vannak élőhelyeikre. Alapvető fontosságú, hogy a tagállamokat olyan intézkedések megtételére ösztönözzük, amelyek korlátozzák a természeti területek beépítését. Ezek az intézkedések nem alapulhatnak területcseréket ajánló programokon.
5.3Végezetül a városokban az élőhelyterületek fejlesztésének szerves részét képező zöld infrastruktúrák kialakítása révén kell megerősíteni a biológiai sokféleség helyreállítására vonatkozó célkitűzést. A parkok, sétányok, zöld tetők és falak kevés költséggel javítják a városok éghajlatát. Ezzel összefüggésben az EGSZB emlékeztet a NAT/607. sz. vélemény keretében megfogalmazott ajánlásokra.
6.Az EU tengeri környezetével kapcsolatos kihívások
6.1A tengeri környezet helyreállításával kapcsolatos célok alapvető fontosságúak a biológiai sokféleség megőrzése szempontjából, tekintettel arra, hogy számos fajnak és ökoszisztémának adnak otthont, és stratégiai fontosságúak az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Az EGSZB támogatja az e környezetek helyreállítására javasolt célkitűzéseket, amelyekben az emberi tevékenység bizonyítottan az ökoszisztémák egyensúlyának megbomlásához vezetett. A fajok védelme és az élőhelyek helyreállítása mellett felelős halászati és szennyezéscsökkentő intézkedéseket is el kell fogadni. Az EGSZB támogatja, hogy a közös halászati politika keretében – az e területekre gyakorolt negatív hatások kezelésére – hozzanak létre egy védelmi mechanizmust. A tengeri környezetre vonatkozó célkitűzések elérése érdekében a tagállamoknak meg kell állapodniuk a halászati erőforrások közös kezeléséről. Tekintettel azonban az e területek érdekében tett intézkedések fontosságára, az Európai Bizottságnak képesnek kell lennie arra, hogy beavatkozzon, és biztosítsa a védelmi és helyreállítási célok megvalósítását.
6.2Az EGSZB ezenkívül hangsúlyozza, hogy a tengeri környezet alapvető szerepet játszik az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Az óceánok szén-dioxid-megkötő képességének megőrzése stratégiai fontosságú a jövőnk szempontjából. Ezért az EU-nak pénzügyi támogatást kell nyújtania az innovációhoz és a kutatáshoz, hogy ösztönözze az innovatív megoldások keresését és az ezen ökoszisztémákkal kapcsolatos ismeretek bővítését. Kutatások kimutatták például a sekély part menti vizek fontosságát, amelyek számos halfaj számára alapvető fontosságú élőhelyet jelentenek; a halak itt nőnek fel, majd miután kifejlett egyedekké váltak, átköltöznek új élőhelyükre. Ezeket a területeket azonban gyakran károsítja a part menti területek fejlesztése (kikötők, gátak stb.), ezért új megoldásokat kell keresni. Így például kísérletképpen mesterséges zátonyokat és tengeri fűágyakat hoztak létre Toulon és La Seyne-sur-Mer kikötőinél. Ennek az intézkedésnek az általános ökológiai célja a part menti környezet ökológiai funkcióinak újjáélesztése.
7.A természet helyreállításával kapcsolatos pénzügyi kihívások
7.1Az EGSZB kiemeli, hogy az Európai Bizottság figyelemre méltó politikai akaratról tett tanúbizonyságot ezzel az ambiciózus és innovatív uniós rendelettel. Rámutat azonban arra, hogy a politikai akarat korlátok között marad, ha nem párosul a kötelezettségvállalásoknak megfelelő pénzügyi ambícióval. Ezzel kapcsolatosan az Európai Bizottság munkája, amely pontosítani kívánja az ökoszisztémák helyreállításának lehetséges költségeit, felvázolja, hogy a tagállamoknak milyen kötelezettséget kell vállalniuk, ugyanakkor kérdéseket is felvet. Ez a munka a biológiai sokféleség megőrzése terén 1:8 költség-haszon arányt jelez, de a célok megvalósításával járó gazdasági, társadalmi és kulturális hatásokról nem ad tájékoztatást. Milyen gazdasági és társadalmi hatása lesz a földterületeken végrehajtott helyreállítási intézkedéseknek? Az EGSZB kéri, hogy előzetesen mérjék fel a rendelet javaslatai által érintett mezőgazdasági területek, erdők és vízfolyások pontos területét. Az EGSZB emlékeztet a NAT/786. sz. véleményben tett észrevételeire is, amelyek a megoldandó kérdések nagyságrendjével arányos pénzügyi forrásokat szorgalmaztak. Például a Natura 2000 hálózat, amely egyedülálló lehetőséget kínál Európában a kiemelkedő természeti környezet minőségének javítására, az ígért és az intézkedések végrehajtásához szükséges forrásoknak csupán 20%-át biztosítja. Az EGSZB különös figyelmet fordít az Európai Bizottság által bejelentett pénzügyi kötelezettségvállalásokra. Ismételten hangsúlyozza, hogy az elvárások mértékével összhangban levő forrásokat kell biztosítani, ellenkező esetben a további szabályozás nem fog eredményt hozni.
7.2Az EGSZB arra figyelmeztet, hogy fennáll a veszélye, hogy a mezőgazdasági ágazatban nem történik meg a generációs megújulás. Ha a mezőgazdasági üzemek valós helyzetével összeegyeztethetetlen célokat tűznek ki, az komoly pénzügyi nehézségeket fog okozni ebben az ágazatban, amely már most is nehezen újítja meg szakképzett munkaerejét. A hosszú távú életképesség biztosítása érdekében az Európai Bizottságnak különös figyelmet kell fordítania az e mezőgazdasági üzemeket érintő pénzügyi hatásokra, ugyanakkor támogatnia kell az éghajlati kérdéseket figyelembe vevő gyakorlatok kialakulását.
Kelt Brüsszelben, 2023. január 25-én.
Christa SCHWENG
az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke
*
*
*
Megjegyzés: I. melléklet a következő oldalon.
I. MELLÉKLET
az EGSZB véleményéhez
A következő módosító indítványokat, amelyeknél a támogató szavazatok száma az összes leadott szavazat legalább egynegyede volt, a vita során elutasították:
3.4. pont – 11. módosító indítvány
A következőképpen módosítandó:
|
Szekcióvélemény
|
Módosítás
|
|
Az EGSZB szerint a védett területek meglévő hálózatába tartozó területeket – különösen a Natura 2000 területeket – prioritásként kell kezelni a helyreállítás során, hogy teljes mértékben ki lehessen aknázni a bennük rejlő lehetőségeket. Ez támogatja a leginkább az élőhelyvédelmi irányelv IV. mellékletében foglalt, az élőhely jó állapotának elérésére vonatkozó célt. A helyreállítási intézkedéseknek a védett területekre történő összpontosítása amellett, hogy biztosítja az ilyen intézkedésekből származó tartós előnyöket, segít elkerülni a földhasználattal kapcsolatos esetleges érdekütközéseket is. Az EGSZB ezért úgy véli, hogy a védett területek hálózatán kívül található élőhelyekre is alkalmazandó, igen széles körű és szigorú, az állapotromlás megakadályozására vonatkozó követelmény kiegyensúlyozatlan és aránytalan.
|
Az EGSZB szerint a védett területek meglévő hálózatába tartozó területeket – különösen a Natura 2000 területeket – prioritásként kell kezelni a helyreállítás során, hogy teljes mértékben ki lehessen aknázni a bennük rejlő lehetőségeket. Ez támogatja a leginkább az élőhelyvédelmi irányelv IV. mellékletében foglalt, az élőhely jó állapotának elérésére vonatkozó célt. A NATURA 2000 területeknek szentelt kiemelt figyelem szavatolhatja a már 1992-ben elfogadott élőhelyvédelmi irányelv átültetését, és segíthet elkerülni a földhasználattal kapcsolatos esetleges érdekütközéseket is.
|
A szavazás eredménye:
Mellette
91
Ellene
108
Tartózkodott
18
4.2. pont – 12. módosító indítvány
A következőképpen módosítandó:
|
Szekcióvélemény
|
Módosítás
|
|
A rendelet 9. cikkében előírt, a lecsapolt tőzeglápok elárasztással való helyreállítására vonatkozó célkitűzés
Ez a célkitűzés nem elhanyagolható gazdasági hatással lesz a szakmai tevékenységekre, és különösen egyes tagállamok bizonyos régióit érinti. Az említett régiók számára a javasolt célkitűzés túl ambiciózus lehet a különböző célok összeegyeztetése szempontjából. Az EGSZB rámutat, hogy a helyreállított és újból elárasztott tőzeglápok alternatív módokon történő produktív hasznosításának folytatásához az szükséges, hogy az gazdaságilag életképes legyen. Ezenfelül, az e célkitűzés eléréséhez meghatározott ütemterv kapcsán megjegyzendő, hogy egy kutatók által több mint 620 vizes élőhely ökológiai helyreállítási munkálatai alapján készített 2012-es tanulmány megállapította, hogy ezek a műveletek az őshonos biológiai sokféleségnek, valamint a különböző hidrológiai és ökológiai funkcióknak (vízszűrés, szén-dioxid-tárolás) még 100 év elteltével is átlagosan csak 65–70%-os helyreállítását tették lehetővé egy megfelelő, nem leromlott állapotú referencia-ökoszisztémához viszonyítva. Ez kérdéseket vet fel az Európai Bizottság ütemtervében szereplő helyreállítási időkerettel és az ökológiai célkitűzéssel kapcsolatban. Ugyanakkor, bár a tőzeglápok a földfelszínnek csupán 3%-át teszik ki, a talajban lévő szén-dioxid egyharmadát kötik meg. Tehát az éghajlatváltozás elleni küzdelemben stratégiai szempontból rendkívül fontosak.
|
A rendelet 9. cikkében előírt, a lecsapolt tőzeglápok elárasztással való helyreállítására vonatkozó célkitűzés
Ez a célkitűzés nem elhanyagolható gazdasági hatással lesz a szakmai tevékenységekre, és különösen egyes tagállamok bizonyos régióit érinti. Az említett régiók számára a javasolt célkitűzés különleges hatásokkal járhat a különböző célok összeegyeztetése szempontjából. Az EGSZB tudatában van annak, hogy a tőzeglápok milyen fontosak a biológiai sokféleség és az éghajlatvédelem szempontjából, és az Európai Bizottság célkitűzésit (2050-re helyreállítási intézkedések a lecsapolt tőzeglápok 70%-án, amelyek felét elárasztással kell helyreállítani[3]) kompromisszumnak tekinti a gazdasági és ökológiai érdekek között. Ezenfelül, az e célkitűzés eléréséhez meghatározott ütemterv kapcsán megjegyzendő, hogy egy kutatók által több mint 620 vizes élőhely ökológiai helyreállítási munkálatai alapján készített 2012-es tanulmány megállapította, hogy ezek a műveletek az őshonos biológiai sokféleségnek, valamint a különböző hidrológiai és ökológiai funkcióknak (vízszűrés, szén-dioxid-tárolás) még 100 év elteltével is átlagosan csak 65–70%-os helyreállítását tették lehetővé egy megfelelő, nem leromlott állapotú referencia-ökoszisztémához viszonyítva. Ez kérdéseket vet fel az Európai Bizottság ütemtervében szereplő helyreállítási időkerettel és az ökológiai célkitűzéssel kapcsolatban. Ugyanakkor, bár a tőzeglápok a földfelszínnek csupán 3%-át teszik ki, a talajban lévő szén-dioxid egyharmadát kötik meg. Tehát az éghajlatváltozás elleni küzdelemben stratégiai szempontból rendkívül fontosak.
|
A szavazás eredménye:
Mellette
99
Ellene
104
Tartózkodott
18
_____________