VÉLEMÉNY

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

Milyen előnyöket jelentenek a legkülső régiók az EU számára?

____________

Milyen előnyöket jelentenek a legkülső régiók az EU számára? (feltáró vélemény)

ECO/567

Előadó: Joël DESTOM Társelőadó: Gonçalo LOBO XAVIER

Felkérés:	Tanács – francia elnökség, 2021. 09. 21. Clément BEAUNE európai ügyekért felelős államtitkár levele
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Illetékes szekció:	„Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2021. 12. 14.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2022. 01. 20.
Plenáris ülés száma:	566.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	216/3/6

1.Következtetések és ajánlások

1.1Az EGSZB elismeri, hogy a legkülső régiók – annak ellenére, hogy több ezer kilométerre vannak az európai kontinenstől – az EU szerves részét képezik. A legkülső régiókhoz szigetek, szigetcsoportok és egy szárazföldi terület (Francia Guyana) tartozik. Ez a kilenc régió az Atlanti-óceán nyugati részén, a Karib-tenger medencéjében, az amazóniai esőerdőkben és az Indiai-óceánban találhatók. Az alábbi régiókról van szó: Francia Guyana, Guadeloupe, Martinique, Saint-Martin, Réunion és Mayotte (Franciaország), az Azori-szigetek és Madeira (Portugália), valamint a Kanári-szigetek (Spanyolország). A legkülső régiók lakossága közel 5 millió fő. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a legkülső régiók Európát képviselik a világban, egyetlen más hataloméhoz sem hasonlítható tengeri térséget és többszörös geostratégiai előnyöket biztosítanak Európa számára.

1.2Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy gondoljon azokra a jelentős előnyökre, amelyekkel a legkülső régiók hozzájárulhatnak az Unió jövőjéhez, és tekintsen ezért rájuk világszintű eredményeket elősegítő laboratóriumokként (az Unió élelmiszer- és energia-önellátása, zöld átállás, fenntartható turizmus, társadalmi befogadás, a civil társadalmi szervezetek részvétele stb.). A legkülső régiók a fekvésük szerinti különböző földrajzi térségekben követendő példákká válhatnak.

1.3A Covid19-világjárvány rávilágított egy olyan szilárd és ellenállóképes élelmiszerrendszer fontosságára, amely minden körülmények között működik, és képes a polgároknak megfizethető áron elegendő mennyiségű élelmiszert biztosítani. A „termelőtől a fogyasztóig” stratégia új, átfogó módon közelíti meg azt a kérdést, hogy az európaiak mennyire megbecsülik az élelmezés fenntarthatóságát. Az életmód, az egészség és a környezet javításának egyik eszközéről van szó. A legkülső régiókban az uniós politikának el kell érnie e területek élelmiszer-önellátását, amivel az EU mintadarabjai lehetnek. A legkülső régiók olyan lehetőségeket rejtő területek, ahol egyes hagyományos gazdasági ágazatok folyamatos uniós támogatást élveznek. A feltörő ágazatoknak több segítséget kell nyújtani.

1.3.1Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy „a termelőtől a fogyasztóig” stratégiával kapcsolatos munkaprogramjában vegye figyelembe a legkülső régiók sajátosságait, és gondoskodjék arról, hogy a POSEI (a távoli fekvéssel és szigetjelleggel összefüggő támogatási program) nemzeti programjai tiszteletben tartsák a fenntartható mezőgazdaság előmozdításának központi célkitűzését.

1.4Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy gyorsítsa fel az EU által finanszírozott, a helyben előállított, fenntartható és megfizethető energiaforrások feltárását célzó uniós projektek végrehajtását a legkülső régiókban, szükség esetén akár az EUMSZ 349. cikkének alkalmazásával is. A cél: megmutatni, hogy képesek megújuló energián alapuló rendszereket fejleszteni. Az energia általában többe kerül ezekben a régiókban, mint a kontinensen, így a legkülső régiók az európai energia-önellátás megvalósításának laboratóriumai lehetnek.

1.5Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy gondoskodjék a megújuló energiáról szóló 2018/2001/EU irányelv végrehajtásáról és annak 29. cikke (13) bekezdésének törléséről, mivel az Európai Unió nem támogathatja a legkülső régiók energetikai átállását a harmadik országokbeli erdőirtás árán.

1.6Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a Covid19 utáni helyreállítás gazdasági kontextusában ne csökkentse a legkülső régióknak nyújtott sajátos támogatást. Megfelelő pénzügyi eszközökre van ugyanis szükségük ahhoz, hogy elérhessék az uniós stratégiában az „Irány az 55%!” jogszabálycsomag keretében kitűzött célokat. A legkülső régiók földrajzi adottságaik miatt különösen ki vannak téve a szélsőséges éghajlati eseményekhez kötődő kockázatoknak (hurrikánok, árhullám, földrengés, aszály stb.), amelyek rendszeresen sújtják e régiók lakosságát. Az éghajlatváltozás következményei tehát épp itt fognak leghamarabb kárt okozni.

1.7Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy biztosítsa, az EUMSZ 349. cikkének alkalmazása nem fogja akadályozni az éghajlatvédelmi, energiaipari és közlekedési jogszabályok felülvizsgálatát a jelenlegi szövegeknek a 2030-ra és 2050-re vonatkozó törekvésekkel való összehangolása céljából.

1.7.1A 2030-ig – és azon túl, egészen a klímasemlegesség eléréséig – tartó átállásnak kollektív és inkluzív erőfeszítés révén kell megvalósulnia, az ipari ökoszisztémákkal közösen kidolgozott módon.

1.7.2A frissített iparstratégia bejelentette, hogy a szociális partnerekkel és más érdekelt felekkel közösen átállási útvonalakat alakítanak ki annak feltérképezése céljából, hogy miként lehet a legjobban felgyorsítani és kiaknázni a kettős átállást, figyelembe véve az egyes ökoszisztémák nagyságrendjét, sebességét és feltételeit.

1.8Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy konkrét ütemtervet a legkülső régiók ökoszisztémájára vonatkozóan, amely nemcsak a szükségletek mértékét – különösen az átképzéssel kapcsolatban – és a beruházási vagy technológiai követelményeket határozza meg, hanem az ezen igények kielégítése érdekében meghozandó intézkedéseket is, figyelembe véve az olyan hozzájárulásokat, mint az ütemtervek. Az EU Horizont 2020 programja által létrehozott, az energetikai autonómia megvalósítását célzó INSULAE program modellje kiindulópontként szolgálhat ezen ütemtervek végrehajtásához.

1.9Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki határozott politikai iránymutatásokat a turizmusra vonatkozóan: a cél az, hogy összefogjuk és átgondoljuk a léptékváltást, és a fenntarthatósági elveket minden tevékenységbe, minden foglalkozásba integráljuk, tekintettel arra, hogy a turizmus jelentős szerepet játszik a legkülső régiók fejlődésében, mivel számos járulékos hatása van, és jelentős munkahelyteremtő potenciállal rendelkezik, különösen a fiatalok számára. A fenntartható turizmusnak a legkülső régiók névjegyévé kell válnia. Az turizmusban érintett minden szereplőnek megvan a maga feladata az ágazat fenntartható fejlődésében. A helyreállítási tervek végrehajtása során ezekben a régiókban figyelembe kell venni a fejlesztésben részt vevő szolgáltatások és szakmák sokféleségét, valamint a mikrovállalkozások és kkv-k erőteljes részvételét a turisztikai ágazatban. Miközben az összefüggések miatt ismételten emlékeztetni kell az ágazat sajátosságaira, figyelembe kell venni a munkahelyek minőségének és a kereskedelmi mérleg minőségének biztosításához szükséges intézkedéseket is. E tekintetben határozott politikai útmutatásra van szükség: szintet lépő változást kell összefogni és kidolgozni, ahol a fenntarthatósági elveket minden tevékenységben és szakmában követik.

1.10Az EGSZB kéri a leginkább kiszolgáltatott közösségek támogatását, valamint annak átgondolását, hogy miként lehetne minél több embert bevonni az éghajlatvédelmi, digitális és társadalmi átmenetbe. Az átmenet nem lehetséges, ha a helyi közösségeket nem vonják be teljes mértékben ezekbe a változásokba, mivel a legkülső régiók fejlődése különleges, de törékeny ökoszisztémákra épül. Ehhez előre kell látni a várható közpolitikák hatásait, mivel a legkülső régiók sem fognak kimaradni a nagy éghajlati, digitális és társadalmi átállások által kiváltott változásokból. Előre kell látniuk a gazdaságaik teljes átalakulását, hogy megfelelhessenek a jövőbeli elvárásoknak, és eközben a legtöbb figyelmet ezen átállások társadalmi hatásaira fordíthassák. Segítségnyújtást kell biztosítani a legkiszolgáltatottabb népességcsoportoknak is, és előkészíteni ehhez a többség részvételét és lehetőleg a támogatását. Az átállás nem lehetséges, ha a helyi lakosságot nem vonják be teljes mértékben ezekbe az átalakításokba.

1.11Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy gondolja át nyilvános konzultációinak módját, hogy bármely polgár vagy vállalkozás hozzászólhasson az átláthatósági nyilvántartásba való előzetes bejegyzés kötelezettsége nélkül. Az EGSZB úgy véli, hogy a szociális párbeszéd a legfontosabb módja annak, hogy konkrét megoldásokat találjunk a legkülső régiók szociális partnereivel. Az ilyen megoldások nagyobb és szélesebb körű alkalmazását szorgalmazza. A civil társadalmat ténylegesen be kell vonni az uniós programok kidolgozásába, és ezt a területek valódi szereplőivel közvetlen kapcsolatban kell megszervezni. A legkülső régiókban meg kell erősíteni a szociális partnerek és a civil társadalmi szervezetek tényleges részvételét a helyreállítási és rezilienciaépítési tervek végrehajtási és értékelési szakaszában. Létre kell hozni egy olyan európai bizottsági kapcsolattartó pontot, amely közvetlenül elérhető a civil társadalom számára.

1.12Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy paktumot a legkülső régiókbeli hatásköréről, ahogyan azt számos ipari ökoszisztéma esetében tette.

1.12.1A legkülső régiók ökológiai átállása csak akkor lehet sikeres, ha e régiók rendelkeznek a versenyképességük fenntartásához szükséges szakképzett munkaerővel. Az oktatás és a képzés központi szerepet játszik a tudatosság növelésében és a zöld gazdasághoz szükséges készségek fejlesztésében az olyan eszközök révén, mint az Erasmus+ környezetvédelmi ága és az „Oktatás az éghajlatért” koalíció. A fenntartható versenyképességre, a társadalmi méltányosságra és a rezilienciára vonatkozó európai készségfejlesztési programmal az Európai Bizottság kiemelt intézkedéseket vezet be annak érdekében, hogy felvértezze az embereket a zöld és digitális átálláshoz szükséges megfelelő készségekkel. A program keretében az Európai Bizottság valamennyi ipari ökoszisztémában elősegíti az átképzésre és továbbképzésre vonatkozó kötelezettségvállalások kidolgozását is. A legkülső régiókat egy külön munkaprogram létrehozásával teljes mértékben be kell vonni az Európai Bizottság e kiemelt kezdeményezéseibe.

1.12.2Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy fokozza a legkülső régiókban tapasztalható egyenlőtlenségek csökkentésére irányuló erőfeszítéseket, mivel a Covid19-világjárvány hatással volt az egyenlőtlenségek csökkentésére irányuló erőfeszítésekre. A legkülső régiók tartós egyenlőtlenségektől sújtott régióknak számítanak. A „központ” és a „periféria” fogalmának értelmezései némi magyarázatot adnak a javak eloszlására egy olyan gazdaságban, ahol a viszonyok gyakran kiegyensúlyozatlanok. A gazdasági, társadalmi és területi kohézió megerősítése az EU egyik fő célkitűzése.

1.13Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a helyreállítási folyamat során tartsa tiszteletben a társadalmi igényeket, ugyanakkor regionális szinten maradjon egységes és kiegyensúlyozott. Fontosnak tartja kiemelni, hogy egy régiót egészében kell értékelni, hogy egyedi megoldásokat lehessen találni.

1.13.1Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy hozzon intézkedéseket a digitális hozzáférés biztosítása érdekében a legkülső régiókban. A digitális technológiához való megbízható hozzáférés általános biztosításának és a kapcsolódó erőforrások hatékony felhasználásának képtelensége másoknál jobban súlyosbítja az egyenlőtlenségeket. A már meglévő digitális szakadékok azonban tovább nőttek, a világjárvány pedig tovább súlyosbított bizonyos egyenlőtlenségeket, egyeseket hátrahagyva, miközben a digitalizáció egyre gyorsabb ütemben halad. A foglalkoztatás, az oktatás, az egészségügy és a közszolgáltatások minden bizonnyal egyre nagyobb mértékben függnek majd a digitális technológiáktól.

1.13.2Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy tegyen folyamatos erőfeszítéseket a kutatás és az innováció területén, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy ki lehessen aknázni a legkülső régióknak az óceánokhoz, a tengerekhez és a tengeri erőforrásokhoz kapcsolódó sajátosságaiból fakadó valamennyi lehetőséget, mivel ezek nagy potenciállal rendelkeznek a gazdaságok fellendítésére, a minőségi munkahelyek teremtésére és az emberek jólétének biztosítására vonatkozóan. Ez a vállalkozások széles körét érinti, méretüktől függetlenül. Mind a hagyományos tevékenységek fejlesztése, mind pedig az új piaci lehetőségek megteremtése szempontjából döntő fontosságú, mivel a fiatalok számára is vonzó lehetőségeket biztosítana.

1.14Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a legkülső régiókra vonatkozó következő operatív programokba építsen be egy nagyszabású vízellátási és szennyvízelvezetési projektet. Ezeket a nagyprojekteket közvetlenül az Európai Bizottságnak kellene irányítania. A nagyobb projektek jelentős, 50 millió euró egységértéket meghaladó beruházásokat mozgósítanak, és az uniós kohéziós politikai alapokból részesülnek támogatásban. A jobb infrastruktúra, munkahelyek, egészségesebb környezet és új üzleti lehetőségek megteremtésével közvetlenül a tagállamok és polgáraik javát szolgálják.

1.14.1A Franciaországhoz tartozó legkülső régiókban nem lehet ivóvízhez jutni és gyakran nincs működő szennyvízelvezetés. A biztonságos ivóvízellátáshoz és a megfelelő higiénés körülményekhez való jog elválaszthatatlanul kapcsolódik az élethez és az emberi méltósághoz való joghoz, valamint a megfelelő életszínvonal biztosításához.

1.15Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy aktualizálja a legkülső régiók bevándorlással kapcsolatos helyzetéről készített elemzésekről szóló közleményét. A migráció területén a területek közötti együttműködést szorgalmazza, valamint az új európai migrációs paktum végrehajtását sürgeti, amely egy „kötelező szolidaritási mechanizmus” végrehajtását teszi lehetővé a „migrációs nyomás” miatt.

2.Általános megjegyzések

2.1A több földrajzi térségben fekvő legkülső régiók több kontinens peremén biztosítanak az Uniónak geostratégiai, gazdasági, kulturális jelenlétet és egyedülálló előnyöket. Ezeknek az előnyöknek megvan a belső értékük, és természetes támaszai az EU harmadik országokkal való együttműködésének, beleértve a földrajzi területükön kívüli együttműködéseket is. Hozzájárulnak az Unió nemzetközi megítéléséhez, és olyan megvalósításra váró rendkívüli megoldási lehetőségek jellemzik őket, amelyekkel válaszolni lehet az EU-t érintő kihívásokra. Az Európai Bizottság új közlemény elfogadását jelentette be a Tanács francia elnöksége idejére a Bizottság és ezen régiók közötti stratégiai partnerség frissítésére vonatkozóan.

2.2A beazonosított előnyök kiaknázása nagymértékben függ attól, hogy az EU mennyire tud valamennyi polgárával párbeszédet folytatni. A civil társadalomnak segítenie kell tudatosítani a különböző szereplőkben (államok, régiók, helyi önkormányzatok, helyi közösségek, iskolák, vállalatok és magánszemélyek) annak fontosságát, hogy a legkülső régiók a fenntartható fejlődési célok elérésének felgyorsítása érdekében egy sor konkrét operatív intézkedést eredményezhetnek. A hatások mérését több igényfajtára kell majd alkalmazni (halászat, mezőgazdaság és a modellek alakulása; kultúra és az ágazat kihasználása; foglalkoztatás és szakképzés; oktatás és a fiatalok mobilitása; vállalkozásfejlesztés; környezetvédelem, energiaforrások és éghajlati kihívások; bevándorlás).

2.3Az EGSZB javaslatai a Covid19-válság utáni újjáépítésről és helyreállításról rögzítik a legkülső régiók előnyeinek kibontakozásához szükséges keretet. E javaslatok az illető régiók különböző téren való hozzájárulását tükrözhetik: a szükséges strukturális változások és a kapcsolódó beruházási tevékenységek folytatása elsősorban a digitális technológia, az intelligens és társadalmi innovációk, valamint a zöld átmenet terén; a versenyképesség folyamatos javítása; a kellő környezet megteremtése a munkavégzés mint a gazdasági rendszer helyreállításának egyik nagy hajtóműve szerepének megerősítéséhez; a feltételek megteremtése az önellátás és az ellenálló képesség erősítéséhez; a szállítási láncok jelentős javítása.

2.4Az európai víz-keretirányelv elismeri, hogy „a víz nem szokásos kereskedelmi termék, hanem örökség, amit annak megfelelően óvni, védeni és kezelni kell”.

2.4.1Három elem – a minőség, a fizikai elérhetőség és a megfizethetőség – elengedhetetlen a vízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez való hozzáférés biztosításához és javításához. Az Unió két fő fellépéstípuson keresztül járult hozzá a biztonságos ivóvízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez való hozzáférés biztosításához tagállamainak lakossága számára. Először is ambiciózus vízminőségi előírásokat vezetett be, ami magas szintű védelmet garantál mind a közegészségügy, mind a környezet számára. Másodszor, pénzügyi támogatást nyújtott a tagállamok vízügyi infrastruktúráinak bővítéséhez és javításához, ami elősegítette a vízhez kapcsolódó szolgáltatások minőségének és fizikai elérhetőségének javítását. A francia legkülső régiókban az uniós beavatkozás egyelőre még nem érezhető, és a lakosság nem fér hozzá vízhez.

3.Részletes megjegyzések

3.1Az élelmezési és energetikai prioritásokat felszínre hozó helyzet

3.1.1Gazdasági szempontból a legkülső régiók sérülékeny régióknak számítanak. A sérülékenységek egy része a strukturális változóik miatt fennálló kockázatoknak (elszigeteltség, a piacok mérete, a kivitel koncentrációja, a mezőgazdaság és a halászat szerepe a jólét megteremtésében stb.), más része pedig a rendkívüli helyzetekből adódó sokkhatásnak való kitettségüknek (gazdasági, környezeti, társadalmi, egészségügyi stb. válságok) tulajdonítható. A Covid19-világjárvány magasabb szintre emelte annak tudatosítását, hogy milyen következményekkel járhat a nem elégséges felkészülés. Még ha az elosztási és ellátási láncok nem is omlottak össze ebben a válságban, soha semmilyen oltás nem fogja a népet megóvni az élelmiszer- és energiaellátás bizonyos formájú sérülékenységének következményeitől.

3.1.2A legkülső régióknak szemléltetniük kell, hogy meghatározott szinten ki tudják elégíteni az élelmezési és energetikai alapszükségleteket, hogy a lakosság képes legyen ellenállni a kívülről jövő sokkhatásoknak. E megközelítés nemcsak a helyi munkahelyek és társadalmi kapcsolatok teremtéséről szól, hanem a kötelességtudó polgárok bevonásáról is az innovatív projektek helyszíni nyomon követésébe a hatékony és nyitott állami szervezetek segítségével. A legkülső régiók előnyei nélkülözhetetlenek a gazdasági tevékenységet és társadalmi kohéziót hordozó átállás megvalósításához. Hiszen mély kulturális gyökerei vannak annak a természethez való viszonyulásnak, amely elősegítheti az egészséges és fenntartható élelmiszer-termelésnek kedvező ökoszisztémák térnyerését. A leggyakoribb megújuló energiákhoz (víz-, biomassza-, szél-, hő-, geotermikus, fotovoltaikus energia) való könnyű hozzáférés szintén számos lehetőségnek ad teret.

3.1.3Az EU az éghajlat-változási politikák új ciklusát fogja elfogadni, az „Irány az 55 %!” jogszabálycsomagot. A legkülső régiók az Európai Unió reziliensebbé tételének laboratóriumaivá válhatnak. „A termelőtől a fogyasztóig” stratégia az európai zöld megállapodás egyik központi eleme. A legkülső régiók rendelkeznek azokkal az eszközökkel, amelyekkel demonstrálhatják a gazdag biológiai sokféleség megőrzésének sürgősségét, megerősíthetik a gazdálkodók és halászok helyzetét az értékláncban, ösztönözhetik a fenntartható élelmiszerfogyasztást, és előmozdíthatják az egészséges, mindenki számára megfizethető áron kínált élelmiszerek fogyasztását, anélkül, hogy az az élelmiszerbiztonság, a minőség vagy az ár rovására menne. A legkülső régiók lehetnek az inkubátorai ennek az európai uniós stratégiának, amelynek célja, hogy a teljes élelmiszerláncra kiterjedjen. Hatékonyan hívhatják fel a figyelmet a kellő időben végzett hatásvizsgálatok szükségességére. Az energiaválság már most is súlyosabb a legkülső régiókban. Ezért minden irányban sajátos megoldásokat kell keresni e régiók számára, hiszen a jelenlegi energiaválság súlyosbodása esetén a legnagyobb mértékben érintett régiók közé tartozhatnak.

3.1.4A legkülső régiókban, mint Európa bármely régiójában is, az energetikai átállás nem csak technológia kérdése. Ebben a fontos társadalmi ügyben a civil társadalomnak is óhatatlanul részt kell vennie. E tekintetben a Covid19-világjárvány utáni helyreállítás megszervezése lehetőséget kínál úgy felhasználni a pénzalapokat, hogy azzal elérjék a polgárközpontú energetikai átállás célját, és ezzel fellendítsék a regionális gazdaságot. A legkülső régiókban bőven megtalálható megújuló energiaforrások decentralizáltak. A nagy, központosított struktúrákkal járó költségekhez képest ezeknél szerénynek mondható beruházásokra van szükség. Az Európai Bizottság a zöld megállapodással a klímasemlegességet tette meg elsődleges prioritásnak, a helyreállítási tervvel pedig több milliárd eurót kíván befektetni a gazdaság újjáépítésébe és a minőségi uniós munkahelyek létrehozásába és megőrzésébe. A legkülső régiók megmutathatják a polgárközpontú és a legkiszolgáltatottabb fogyasztókat figyelembe vevő megközelítéshez vezető utat.

3.1.5Az európai víz-keretirányelv elismeri, hogy „a víz nem szokásos kereskedelmi termék, hanem örökség, amit annak megfelelően óvni, védeni és kezelni kell”. Három elem – a minőség, a fizikai elérhetőség és a megfizethetőség – elengedhetetlen a vízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez való hozzáférés biztosításához és javításához. Az Unió két fő fellépéstípuson keresztül járult hozzá a biztonságos ivóvízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez való hozzáférés biztosításához tagállamainak lakossága számára. Először is ambiciózus vízminőségi előírásokat vezetett be, ami magas szintű védelmet garantál mind a közegészségügy, mind a környezet számára. Másodszor, pénzügyi támogatást nyújtott a tagállamok vízügyi infrastruktúráinak bővítéséhez és javításához, ami elősegítette a vízhez kapcsolódó szolgáltatások minőségének és fizikai elérhetőségének javítását. Jelenleg egyes francia legkülső régiókban az uniós beavatkozás egyelőre még nem érezhető, és a lakosság által a vízhez való hozzáférés terén tapasztalt nehézségek továbbra is egyedülállóak Európában.

3.2Elmélyült szakadékok és egyenlőtlenségek

3.2.1A legkülső régiók tartós egyenlőtlenségektől sújtott régióknak számítanak. A központ és a peremterület fogalmának értelmezései többféleképpen magyarázzák a javak eloszlását egy olyan gazdaságban, ahol gyakran aránytalanok a viszonyok. A gazdasági, társadalmi és területi kohézió megerősítése az EU egyik fő célkitűzése. Jelentős költségvetést különít el a különbségek csökkentésére, a legkülső régiók ebből messzemenően részesülnek. Bár az értékelés eszközei tökéletlenek, el kell ismerni, hogy a Covid19-világjárvány kihatott az egyenlőtlenségek csökkentésére irányuló erőfeszítésekre. A legkülső régiók 2021. november 19-i elnöki értekezlete egyébiránt állást is foglalt e következmények kapcsán. A helyzet ezért megköveteli a szociális partnerektől és valamennyi civil társadalmi szervezettől, hogy figyelmeztessenek arra, hogy az összes folyamatot fel kell gyorsítani a felzárkózással kapcsolatos felfogás megszüntetése, a polgárközpontú eszközök és a valóban előremutató szemlélet kialakítása érdekében.

3.2.2A szilárd gazdasági alapok elengedhetetlenek a fenntartható fejlődés megvalósításához és egy ambiciózus szociális modell fenntartásához a legkülső régiókban. A szociálpolitikai intézkedéseknek együtt kell járniuk a gazdasági fejlődést ösztönző szakpolitikákkal, felismerve, hogy ezek kölcsönösen a közjót szolgálják. Az egyenlőtlenségek és a kirekesztés megelőzésének, valamint a társadalmi stabilitás megerősítésének kizárólagos ellenszerei a munkahelyteremtés, a készségfejlesztés és a munkaerőpiacok befogadóvá tétele. A helyreállítási folyamatnak tiszteletben kell tehát tartania a társadalmi igényeket, és regionális szinten egységesnek és kiegyensúlyozottnak kell lennie. A regionális térséget a maga egészében kell szemlélni, és a megoldásokat az egyes helyzeteknek megfelelően kell meghatározni.

3.2.32020 márciusa óta minden régió tömegesen fordult a kibertér felé. A legkülső régiókban, ahogy máshol is, az iskolások átálltak a távoktatásra, a munkavállalók távmunkában dolgoztak, a vállalatok pedig megpróbálták átírni üzleti modelljeiket, hogy folytathassák tevékenységüket. A korábban is meglévő digitális szakadékok azonban elmélyültek, a világjárvány pedig felerősített bizonyos egyenlőtlenségeket, egyes polgárokat a digitális felgyorsulás perifériájára sodorva. Úgy tűnik, nincs visszaút, és a munkahelyek, az oktatás, az egészségügy és a közszolgáltatások minden bizonnyal egyre inkább a digitális technológiák függvényévé válnak. A legkülső régiókban még annyira sem biztosítható a digitális technológiához való általános és megbízható hozzáférés és a kapcsolódó erőforrások hatékony felhasználása, mint másutt, ami felerősíti az egyenlőtlenségeket. A műholdas szélessávú internet-hozzáférés a legkülső régiókban ezért sürgősen szükséges ahhoz, hogy az ott élő lakosság digitális hozzáférése biztosítva legyen.

3.2.4A legkülső régiókban a legtöbb tevékenységnek az óceánokhoz, tengerekhez és tengeri erőforrásokhoz kellene kötődnie, mert ezek egyértelműen alkalmasak a gazdaságok megerősítésére, minőségi munkahelyek teremtésére és a polgárok jólétének biztosítására. Ez a legkülönbözőbb méretű vállalkozásokra is vonatkozik. A kutatás és az innováció terén tett folyamatos erőfeszítések elengedhetetlenek ahhoz, hogy a legkülső régiók jellemzőihez kapcsolódó valamennyi lehetőséget megragadjuk. E tekintetben központi szerepe van a fellépésnek mind a hagyományos tevékenységek fejlesztése, mind pedig az új lehetőségek kialakítása szempontjából, ami elősegítené a fiatalok bevonzását is.

3.3Sürgősen szükség van a civil társadalom fokozott részvételére

3.3.1A legkülső régiókban több kísérleti projektet is uniós programokból támogatnak (Erasmus+, Horizont 2020 stb.). Az Európai Bizottság és e régiók közötti stratégiai partnerség frissítése jó alkalom lehetne e támogatás megerősítésére és e projektek számának növelésére. Az energetikai önellátásra, az élelmiszer-önellátásra, a fenntartható turizmusra, a gyermekek oktatására, a felnőttképzésre és a társadalmi befogadásra vonatkozó projekteket kellene támogatni. A legkülső régiók gazdasági fejlődésének elengedhetetlen előfeltétele a digitális technológia fejlesztése.

3.3.2Tekintettel a Covid19-világjárványnak a legkülső régiók társadalmaira gyakorolt jelentős hatására, az EGSZB olyan, a jólétet előtérbe helyező gazdasági és szociális projektek megvalósítását szorgalmazza, amelyeknél elsőbbséget élvez a polgárok jóléte, és senkit sem hagynak magára. E régiók számára az egyik legnagyobb kihívást az jelenti, hogy miként lehet az egyenlőtlenségeket és az egyensúlytalanságokat korrigálni. A válság felszínre hozta és elmélyítette a társadalmakban régóta fennálló megosztottságot, különösen az egészségügyi ellátáshoz és az oktatáshoz való hozzáférés tekintetében. Úgy tűnik, hogy a Covid19-fertőzések előfordulása a legszegényebbek körében volt magasabb. A legszegényebbek szintén kisebb valószínűséggel tudnak távmunkát végezni. A legkülső régiók laboratóriumként szolgálhatnak a szociális, gazdasági és környezetvédelmi politikák hiányosságainak kijavítására a helyreállítási folyamat során. Ezekben a régiókban az európai alapok nem lehetnek pusztán csak számok, célkitűzések és határidők: a közös jövőelképzelést és az európai eszmény iránti őszinte érdeklődést is ki kell fejezniük.

3.3.3A pénzalapok és erőforrások elkülönítésének új nyomonkövetési gyakorlatát kell kikísérletezni, amire jó lehetőséget nyújt a helyreállítási tervek megvalósítása a legkülső régiókban. A megkötött partnerségeket ki lehet egészíteni a nyomonkövetési bizottságok létrehozására vonatkozó kötelezettséggel, amelyek a civil szervezetekből származó számos érdekelt felet képviselnének. Annak átgondolása, hogy a legkülső régiók milyen előnyöket jelentenek az EU számára alkalmat ad a politikai pártok, a társadalmi szereplők, a vállalkozók, a szakszervezetek és a civil társadalom közötti széles körű konszenzusra, biztosítva ezzel e régiók lehető legnagyobb sikerét az EU-ban.

3.4A legkülső régiókban a Covid19-világjárványhoz és a közelgő átmenethez kapcsolódó kihívások nagyságrendje a civil társadalom valamennyi reprezentatív szereplőjének aktív együttműködését igényli, tiszteletben tartva az egyes szereplők feladat- és hatásköreit. A szociális párbeszéd a legkülső régiókban a helyreállítási tervek végrehajtásának kulcsfontosságú eszköze. Alkalmazásának lehetőséget kell nyitnia a pénzügyi és más erőforrások elosztásának nyomon követésére szolgáló új gyakorlatokkal való kísérletezésre. A partnerségek keretében kötelezővé lehet tenni az érdekelt felek széles körét képviselő monitoringbizottságok felállítását, a szociális partnerek és más civil társadalmi szervezetek kritikus szerepét is ideértve. A legkülső régiók által az EU számára jelentett előnyök végiggondolása lehetőséget jelent széles körű konszenzus kialakítására annak érdekében, hogy ezek az uniós régiók minél sikeresebbek legyenek.

3.5A legkülső régiók teljes mértékben alá vannak vetve a globalizáció szükségességének, amit főként a területek, a kultúrák és a gazdaságok fokozódó összefonódása jellemez. Ezek a régiók az EU határvidékét alkotják, és a kontinenstől igen távol találhatóak. E régiók számára továbbra is komoly kihívást jelent a migrációs áramlások kezelése és a határvédelem igazgatása. Ez kiszolgáltatottságot okoz, amit a világjárvány okozta válság tovább súlyosbított. Az Európai Bizottság úgy határozott, hogy egy 2007. szeptember 12-i, „A legkülső régiókra vonatkozó stratégia: eredmények és kilátások” című közleménnyel rávilágít a legkülső régiókban a bevándorlás kapcsán tapasztalható helyzetre. Az elemzés rámutatott arra, hogy az e régiókat érintő állami fellépés több szinten, meglehetősen összetetten zajlik. A formációk sokfélesége megnehezíti a migrációra vonatkozó közös megközelítések kidolgozását ezekben a régiókban.

Kelt Brüsszelben, 2022. január 20-án.

Christa SCHWENG

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

_____________