|
VÉLEMÉNY
|
|
Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
|
|
A strukturális és ágazati változásokra való felkészülés és az ipari kultúrák átalakítása
|
|
_____________
|
|
A strukturális és ágazati változásokra való felkészülés és az ipari kultúrák átalakítása – a helyreállítás és a reziliencia új határai felé Európa különböző részein
(saját kezdeményezésű vélemény)
|
|
|
|
CCMI/184
|
|
|
|
Előadó: Norbert KLUGE
Társelőadó: Dirk JARRÉ
|
|
Közgyűlési határozat:
|
2021. 03. 25.
|
|
Jogalap:
|
az eljárási szabályzat 32. cikkének (2) bekezdése
|
|
|
saját kezdeményezésű vélemény
|
|
Illetékes szekció:
|
Ipari Szerkezetváltás Konzultatív Bizottsága (CCMI)
|
|
Elfogadás a szekcióülésen:
|
2021. 11. 10.
|
|
Elfogadás a plenáris ülésen:
|
2021. 12. 08.
|
|
Plenáris ülés száma:
|
565.
|
|
A szavazás eredménye:
(mellette/ellene/tartózkodott)
|
143/1/2
|
1.Következtetések és ajánlások
1.1A szén-dioxid-kibocsátás legalább 55%-os csökkentése 2030-ig: ez az az „igazságos átmenethez” kapcsolódó, kötelező érvényű, nagy kihívást jelentő cél, amelyet az EU és a tagállami kormányok szakpolitikai intézkedései révén, valamint a vállalatok segítségével kell megvalósítani, azokban a régiókban, ahol az európai polgárok élnek és dolgoznak. Ehhez a törekvéshez most közös erőfeszítésekre van szükség a gazdasági és társadalmi életre gyakorolt hatások előrejelzése, valamint a megfelelő stratégiák és intézkedések feltérképezése érdekében.
1.2Az EGSZB meg van győződve arról, hogy az EU aktualizált iparstratégiája és az Európai Bizottság által előterjesztett „Irány az 55%!” intézkedéscsomag támogatni fogja az „igazságos átmenetet”. Ebben a tekintetben az EGSZB üdvözli a szociális hátrányok ellensúlyozását célzó új Szociális Klímaalapot a csomag részeként. A Covid19 arra is rámutatott, hogy gyorsabban kell haladnunk a fenntarthatóbb, digitálisabb és szilárdabb társadalmi, gazdasági és ipari modellre való átállás során. Az EGSZB különösen azt emeli ki, hogy a regionális különbségek és a társadalmi egyenlőtlenségek fontos szerepet játszanak ebben.
1.3Mindezek a kérdések már szerepelnek a szakpolitikai menetrendben (pl. zöld megállapodás, körforgásos gazdaság, igazságos átmenet, strukturális programok stb.), de nem foglalkoznak velük integrált módon. Az EGSZB ezért azt ajánlja, hogy vegyék figyelembe a különböző szakpolitikai területek, nemzetek és régiók tapasztalatait, mégpedig azok különbségeire és sajátosságaira is tekintettel.
1.4Előfeltételt jelent az egyenlő versenyfeltételek kialakítása a gazdasági versenyben. Ennek során figyelembe kell venni a szociális partnerek közötti szociális párbeszédet és az együttműködést célzó civil párbeszédet. Ennek elő kell segítenie olyan uniós élenjárók létrehozását, amelyek pedig erősíthetik az EU gazdasági szuverenitását.
1.5Nincs zöld megállapodás integrált „társadalmi megállapodás” nélkül. Az EGSZB ezért a szociális jogok európai pillére végrehajtásának megerősítését szorgalmazza. A pillér az EU és tagállamai iránytűjének tekinthető az ipari szerkezetváltás társadalmi hatásainak enyhítésében. Elsősorban a szociális párbeszéden és a kollektív szerződéseken alapul, amelyek a vállalatok döntéseinek alapját képezik, ahol a munkavállalók kellően tájékozottak, és ahol érdekeiket konzultáció, és adott esetben a vállalat felügyeletében és irányításában való részvétel révén veszik figyelembe.
1.6Az EGSZB rámutat arra, hogy a gazdasági és környezetvédelmi sikereket elsősorban ott kell elérni és megvalósítani, ahol az emberek élnek. Itt kell előrejelezni és közösen alakítani az éghajlatvédelemből fakadó kihívásokat. Itt születnek új ötletek, amelyeket ipari szinten globálisan versenyképes termékekké és szolgáltatásokká alakítanak át.
1.7Az EU frissített iparstratégiájában meghatározott és az EU ipari fóruma által megvitatott „átállási pályák” támogatást és iránymutatást nyújtanak az uniós polgárok számára. A regionális szintű egyedi kiindulási pontok azonban rendkívül eltérőek, és az átfogó cél eléréséhez különböző stratégiákra van szükség. Az EGSZB ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az uniós iparstratégia keretének meghatározása és értékelése során fordítson különös figyelmet ezekre a különböző követelményekre annak érdekében, hogy rugalmasan lehessen reagálni a regionális és ágazati igényekre.
1.8A szubszidiaritásra abból a szempontból kell tekinteni, hogy erős erőforrást tud teremteni az „igazságos átmenethez”. A régiók és a nagyvárosi területek ismerik legjobban a saját problémáikat és lehetőségeiket. Ezért az EGSZB elismeri, hogy az európai iparpolitika uniós szinten közösen elfogadott kötelező erejű célkitűzéseit és elveit világosan meg kell határozni. Fontos szem előtt tartani, hogy a régiókban és nagyvárosi területeken történő végrehajtásnak a szubszidiaritás elvén kell alapulnia.
1.9Az éghajlati, társadalmi és környezetvédelmi célok elérését tekintve rendkívül eltérőek az egyes helyzetek és kapacitások. Míg egyes iparágak és vállalatok könnyebben megvalósíthatják a célt, másoknak nehezebb lehet a továbblépés. A gyengébb régiók és egyes iparágak ezért különleges figyelmet és egyedi támogatást igényelnek. Mivel az átfogó cél a teljes értékláncra vonatkozik, fontos, hogy először a gyorsabb hatásokra és a messzebbre ható változásokra koncentráljunk.
1.10Az EGSZB megjegyzi, hogy ez az elv, amely révén a vállalatok visszanyerhetik gazdasági és fenntarthatósági versenyképességüket elkötelezett vállalkozók és vezetők, valamint jól képzett munkavállalók segítségével. Fontos szerep jut ebben a kkv-knak. A humán tőkére épülő menetrend a vállalatok sikeres átállásának egyik előfeltétele.
1.11A tagállamoknak az Európai Unió logisztikai és pénzügyi támogatásával meg kell erősíteniük a strukturális és folyamatorientált közberuházásokat olyan általános érdekű szolgáltatások révén, amelyek az ipari és társadalmi fejlődést lehetővé tevő feltételek folyamatos javítására irányulnak, növelve a környezeti, technológiai, gazdasági és társadalmi kihívások hatékony kezeléséhez szükséges regionális és helyi szintű kapacitásokat.
1.12Az EGSZB amellett foglal állást, hogy az uniós iparstratégiának előre kell jeleznie és ellensúlyoznia kell a növekvő szegénységet és egyenlőtlenséget, mivel a zöld megállapodást integrált „társadalmi megállapodásnak” kell kísérnie. Ezért a forrásokat oda kell irányítani, ahol ezekre a legnagyobb szükség van. Az átfogó uniós fenntarthatósági politikának még inkább arra kell törekednie, hogy az emberek és a régiók javára növelje az igazságosságot és a gazdaságban való részvételt
. Európában a civil életnek és munka világának a befogadó és fenntartható növekedésen, a tisztességes munkán és a társadalmi igazságosságon alapuló fenntarthatóság megteremtésének követelményét kell szem előtt tartania.
1.13Az EGSZB támogatja a körforgásos gazdaságra való átállást, amely véget vet a nem megújuló erőforrások pazarló felhasználásának és csökkenti a nemzetközi függőségeket. Ennek az EU iparstratégiájában is központi helyen kell állnia. Következésképpen úgy kell módosítani a keretfeltételeket, hogy versenyelőnyt teremtsenek a körforgásos gazdaság elveit követő vállalkozások számára.
2.Az igazságos átmenet mint lehetőség az ipar fellendülésére és növekedésére
2.1A zöld megállapodás egyértelmű és politikailag kötelező érvényű célt tűz ki: 2030-ra Európában 55%-kal kell csökkenteni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. Ezt az Európai Bizottság által 2021. július 14-én előterjesztett „Irány az 55%!” intézkedéscsomag fogalmazta meg. További értelmezésre itt nincs lehetőség. A tisztességes nemzetközi kereskedelmi rendszernek biztosítania kell, hogy a vállalkozások globálisan versenyképesek maradhassanak, ugyanakkor megfeleljenek a zöld megállapodás céljainak. Ennek része az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó, határokon átnyúló és transzkontinentális rendszer is. Mindez arra ösztönzi a kereskedelmi partnereket, hogy belépjenek a bolygónk tűrőképességének határait tiszteletben tartó nemzetek klubjába.
2.2Az Unión kívüli, gyenge környezetvédelmi szabályozásokkal rendelkező országok miatt megnő a viszonylag erős környezetvédelmi szabályozással rendelkező EU-ra nehezedő nyomás. Ezek a globális kölcsönhatások nem vezethetnek környezeti dömpinghez.
2.3A globális helyzet olyan új fenntartható technológiák kidolgozását indíthatja el, amelyek Európa erősségeire támaszkodnak, például arra, hogy képes fokozatos és radikális innovációt megvalósítani, és így a világpiacokat olyan termékekkel ellátni, amelyek a hagyományos kompetenciákat új problémák megoldására használják fel. Ehhez a változások jellegének és mértékének gondos és előrelátó előrejelzésére, valamint a köz- és szociális szolgáltatások jelentős növelésére van szükség, hogy kezelni lehessen az olyan társadalmi problémákat, mint a szegénység és a hajléktalanság lehetséges növekedése, a fogyatékkal élők és a kisebbségek kirekesztése, a nők esélyeinek csökkenése és a munkaerőpiacra való visszatérést elősegítő képzések visszaszorulása.
2.4Egy statikus elemzés arra a következtetésre juthat, hogy az európai zöld megállapodás szerinti fellépés – rövid távon – költségelőnyhöz juttatja a kevésbé ambiciózus éghajlati célokkal rendelkező országokban lévő versenytársakat a már átalakulóban lévő európai vállalatokkal szemben. Egy dinamikus szemlélet azt hangsúlyozná, hogy a vállalatok ösztönzőket kapnak a fokozatos innovációra a termelési rendszereik energiahatékonyabbá tételével, valamint a megújuló energiaforrásokra való áttérésre és a megfelelő innovációk bevezetésére. Bár az EU egyértelműen az élen jár a klímaválság elleni hatékony küzdelemben, a megújuló anyagok gyors felhasználásához a körforgásos gazdaság ambiciózusabb megvalósítása és a kritikus fontosságú nyersanyagok terén megvalósuló reziliencia szükséges. Az ebből eredő átállás csak akkor fog működni, ha kellő figyelmet fordítunk e folyamat szociális dimenziójára. A Párizsi Éghajlatvédelmi Megállapodás igazságos átmenetre vonatkozó elvei és az ILO igazságos átmenetre vonatkozó iránymutatásai
adnak útmutatást e tekintetben. Az igazságos átmenet elvei így iránytűként szolgálnak a helyreállítási intézkedésekhez, mivel valamennyi érdekelt fél egyértelmű felelősségévé teszik az emberi és a szociális jogok, a demokratikus értékek és a jogállamiság tiszteletben tartását, azzal a szándékkal, hogy senki se maradjon le.
2.5Végül, de nem utolsósorban, az ilyen léptékű változások és a korábbi átalakulások tanulságai azt sugallják, hogy a politikusok, a közigazgatás, a szociális partnerek, a civil társadalmi szervezetek, a vállalatok és a nyilvánosság tagjainak bevonásával közös alkotási folyamatra van szükség az EU-ban és a vállalatokon belül, minden irányítási szinten. Az Európában élő emberekben rejlő, eddig kiaknázatlan kreativitás és innovációs potenciál becsatornázása fogja megteremteni az előttünk álló kihívások megválaszolásához szükséges megoldásokat. Az ötletek sokfélesége felbecsülhetetlen értékű innovációs forrás a gazdaság minden ágazatában, és jelentősen elő fogja mozdítani a műszaki-tudományos fejlődést.
2.6A múltbeli tapasztalatok azt mutatják, hogy a sikeres és tartós gazdasági és társadalmi változásoknak akkor van a legnagyobb esélyük a megvalósításra, ha a célokat világosan megfogalmazzák, az átalakulási folyamatban részt vevő különböző szereplők felelősségét pontos stratégiában határozzák meg, és a társadalom főbb erői elfogadják, megerősítik és támogatják az egész projektet. Következésképpen a politikai erőknek, a gazdasági érdekelt feleknek és a civil társadalomnak együtt kell fellépniük a hatékony szociális párbeszéden, kollektív megállapodásokon és kölcsönös információmegosztáson, a konzultáción és a döntéshozatalban és a közös alkotási folyamatokban való tényleges részvételen alapuló rendszerben.
2.7A szociális partnerek közötti és a civil érdekelt feleket bevonó civil párbeszéd különösen fontos szerepet játszhat a társadalmi, ökológiai és gazdasági érdekek egyensúlyát célzó projektekben. Ezért elengedhetetlen a szociális jogok európai pillérének konkrét végrehajtása.
3.A régiók a munka, az élet és a társadalmi-gazdasági változásokra való felkészülés fő helyszínei – nem csupán ökoszisztémák
3.1A Covid19-világjárvány eltérő hatást gyakorolt a különböző ökoszisztémákra, amint azt az Európai Bizottság az új uniós iparstratégiáról szóló közleményében is elismeri. Emellett tovább gyorsította a digitalizáció és a dekarbonizáció irányába mutató, meglévő tendenciákat, növelve a régiók közötti széttagoltság elmélyülésének kockázatát, mivel a gazdasági jólét és az iparágak átalakításába való beruházáshoz szükséges erőforrások szintje eltérő. Ezért alapvető fontosságú, hogy az ipari fórum és a tervezett átállási pályák kapcsán figyelembe vegyék ezeket a különböző hatásokat.
3.2Az európai civil társadalom érdeke az, hogy az ipari átalakulás által érintett régiók polgárai számára megfelelő munkahelyi és jövedelmi kilátásokat teremtsen. Ehhez meg kell értenünk a különböző régiók eltérő kiinduló helyzetét, és azt, hogy a meglévő ipari kompetenciákból hogyan lehet pozitív kölcsönhatásokat generálni. Ebben fontos szerepet játszik a globálisan jelentős értékláncokba történő integráció, különösen pedig a szóban forgó értékláncokhoz hozzájáruló különböző szempontok. Az Európai Bizottság ökoszisztéma-megközelítése makropolitikai szemléleten alapul, amely az összes iparágat globálisan osztályozza. Ez a megközelítés nem veszi figyelembe az eltérő helyzeteket vagy a különböző ökoszisztémákban fennálló kölcsönös függőségeket. Aligha tud igazságot tenni a különböző régiókban felmerülő igények sokfélesége között, és ki kell egészíteni egy regionális politikai perspektívával.
3.3Az Európai Bizottság jelenleg olyan fő teljesítménymutatókon dolgozik, amelyek az EU iparstratégiájának sikerét hivatottak bemutatni. Jelenleg az Európai Bizottság elsősorban a gazdasági növekedésre összpontosít, és figyelmen kívül hagyja az európai zöld megállapodásban meghatározott célokat, a körforgásos gazdaságra való átállás által megkövetelt változásokat és az átalakulási folyamat társadalmi dimenzióját. Rendkívül fontos, hogy az EU iparstratégiája egyértelműen elismerje és értékelje a regionális szinten rendelkezésre álló ipari készségek, lehetőségek és kompetenciák értékét. Ezt megfelelően figyelembe kell venni. Különben, ha ilyen szűk körűen csak a gazdasági növekedésre és az ahhoz kapcsolódó intézkedésekre és eszközökre összpontosítunk, akkor ez a klímacélok és az ipari átalakulással kapcsolatos lehetőségek elmulasztásához vezethet, továbbá veszélyeztetheti a körforgásos gazdaságot.
3.4Az iparstratégia és a szakpolitikák kialakítása során mindezen előfeltevések alapján figyelembe kell venni a bizonytalanságot és a kiszámíthatatlanságot. A szakpolitikai intézkedéseknek és az egyes helyzetekhez igazodó különféle pályáknak rugalmasnak kell lenniük, és a régión belül vagy a más régiókkal és országokkal folytatott cserék révén a régió rendelkezésére álló összes kompetenciát alapul kell venniük. Fontos stratégiai forrásként nyitottságra van szükség annak megállapításához, hogy mi hiányzik, és mire van azonnal szükség.
3.5Az éghajlatvédelmi célú ipari szerkezetváltás súlyos társadalmi problémákat fog okozni, ha a zöld megállapodás céljait a hátralévő rövid idő alatt kívánjuk elérni. A környezeti szempontból káros erőforrások fogyasztása olyan kérdés, amellyel foglalkozni kell és meg kell vizsgálni annak érdekében, hogy szociális és társadalmi szempontból igazságos megoldást találjunk.
3.6A körforgásos gazdaság pozitívan járul hozzá az ipari szerkezetváltáshoz a régiókon belül, valamint az ellátási és értékláncok mentén is. Bár a legnagyobb hozzáadott érték a legfejlettebb iparágakkal rendelkező régiókban található, a kevésbé tudásalapú és energiaigényesebb gazdasággal rendelkező helyeken olyan anyagokat állítanak elő és dolgoznak fel, amelyek bekerülnek a körforgásos gazdaságba. A gyengébb régiók egyértelműen nagyobb előnyt kovácsolhatnak a körforgásos gazdaságból, és jelentős szereplőkké válhatnak ezen a területen.
3.7Az ipari szerkezetváltás regionális szintű sikerének előtérbe helyezése egyértelműen szükségessé teszi az erős összekapcsolódást, a szoros együttműködést és a kompetenciák megosztását más régiókkal, akár az uniós tagállamok nemzeti határain is túllépve. Kölcsönhatások átfogó rendszeréről van szó, amely egyértelműen magában foglalja a helyi kkv-k és a határokon átnyúló tevékenységet folytató vállalatok közötti kölcsönhatást.
3.8A meglévő regionális ipari kompetenciák önmagukban nem teljesen hatékonyak a társadalmi-ökológiai változások összefüggésében. Ezeket azonban tovább kell és lehet fejleszteni a tudásba, a felszerelésbe és a személyzetbe való beruházás révén, és a megváltozott körülmények között is termelékennyé kell és lehet tenni őket. Mindez új termékek, szolgáltatások, technológiák és lehetőségek létrehozását fogja szolgálni, ami gazdaságilag stabil vállalatokat és vonzó munkahelyeket biztosít a régiókban. Az európai iparstratégiának pontosan erre a célra kell törekednie.
3.9Egy régiót széles körben meghatároznak ipari struktúrái, vállalatai, munkaereje, polgárainak kompetenciái, K+F képességei, valamint a vállalatok által gyártott vagy feldolgozott konkrét termékek. Az ipari kompetenciák történelmi okokból kifolyólag igen különböző sajátosságokkal rendelkeznek.
Az ellátási és értékláncok Európa-szerte nagyon eltérő regionális hatásokat fejtenek ki. A globális kontextus ugyanolyan fontos, mint az Európán belüli szerveződés, de eltérő hatásai vannak. Az Ipar 4.0 és a digitalizáció, valamint az információs és kommunikációs technológiák jelentős, de nagyon eltérő hatással lesznek az európai iparágakra és általában a gazdaságokra. Ebben az értelemben az innovációs és fejlesztési alapok még inkább központi szerepet fognak játszani a regionális különbségek csökkentésében.
3.10Az ipari szerkezetváltást előmozdító szolgáltatók, köztük az induló innovatív vállalkozások és a kkv-k még kevésbé központi régiók esetén is összekapcsolhatók ügyfeleikkel, és ilyen helyeken is létrehozhatók vonzó munkahelyek. A tudásalapú vállalatok az értékláncokhoz nyújtott hozzájárulásukat a vevőkhöz való közelségüktől nagymértékben függetlenül tudják megvalósítani. Ráadásul a nagyobb üzemek gépeit gyakran távolról is irányítani lehet.
3.11Az Európai Bizottság ökoszisztéma-megközelítése nem terjed ki minden releváns szintre és szempontra. Egyértelműen annak fontosságát hangsúlyozza, hogy az átállás fejleményeit regionális perspektívából is meg kell vizsgálni, és hogy a vállalatoknak – beleértve a szociális gazdaságban tevékenykedőket is – kell az egész politikai művelet alapját képeznie. Fontos rámutatni arra, hogy ez hogyan kapcsolódik az értékláncokhoz, és hogy az egyes ökoszisztémák különböző összetevői hogyan felelnek meg más ökoszisztémák összetevőinek.
4.Lehetséges átállási pályák a társadalmi-gazdasági és ipari fejlődés holisztikus megközelítése alapján
4.1Bár az innovációt széles körben az új technológiákhoz vagy a tudományos kutatásban elért áttörésekhez kötik, arra is van lehetőség, hogy a meglévő kompetenciákat jobb vagy új termékek és szolgáltatások alapjaként használják fel. Az új technológiák összefonódnak a meglévő hagyományos technológiákkal. További egyértelmű példák vannak a jól bevált hagyományos gyártási módok és a fokozatos innováció, valamint az iparágak korszerűsítése közötti kapcsolatra: a repülőgépiparból származó új és könnyebb anyagok felhasználása a járművekben, a könnyebb járműipari anyagok használata, valamint a biotechnológia alkalmazása új orvosi műszerek vagy szolgáltatások tervezésében.
4.2A fejlett ikt-infrastruktúrák az új lehetőségek bevezetésének mozgatórugói, és segítenek olyan innovatív és fenntartható megoldások létrehozásában, amelyek a regionális sajátosságokhoz kapcsolódnak. A 3D nyomtatók használata például lehetőséget nyújt arra, hogy egy terméket egy helyen fejlesszenek ki és tervezzenek meg, és ott tegyék fizikailag elérhetővé, ahol szükség van rá, több különböző helyszínen. Ez segít csökkenteni a szállítással kapcsolatos környezeti hatásokat.
4.3A szociális gazdaság koncepciói fontos szerepet játszhatnak a társadalmi-gazdasági változásokban azáltal, hogy új tanulási, megélhetési és foglalkoztatási lehetőségeket, valamint alternatív szolgáltatási és támogatási infrastruktúrákat teremtenek a helyi közösségekben, különösen a hátrányos helyzetű csoportok és a veszélyeztetett személyek számára. Az általános érdekű közszolgáltatásokkal együtt e koncepciókban jelentős potenciál rejlik azt illetően, hogy kompetensen és hatékonyan készítsék fel a társadalmi és gazdasági szereplőket az innováció és a változás követelményeire és következményeire, különösen regionális szinten.
4.4Az állami struktúráknak nagy felelősségük van abban, hogy megteremtsék a változást és a fejlődést lehetővé tevő feltételeket azáltal, hogy valamennyi gazdasági szereplő számára hozzáférhető általános érdekű szolgáltatásokat nyújtanak.
4.5Ez is része a közérdekű szolgáltatások terén szükséges előrelépésnek. E körbe tartozik például a munkaerő szükséges készségfejlesztését biztosító továbbképzési ügynökségek megszervezése, a munkavállalók kompetenciáinak javítása céljából, valamint a vállalatok segítése abban, hogy lépést tartsanak az innovációval és a változásokkal. Következésképpen a képzett munkavállalók is jobban megvetik majd a lábukat a régióban, és hozzájárulnak a folyamatban lévő – és ökológiai – szerkezetváltás alakításához.
4.6Az energiaintenzív iparágak esetében számos közös megoldás létezik a dekarbonizációra, és így megvan a lehetőség a közös beruházásokra (pl. tiszta hidrogén, szén-dioxid-leválasztás és -tárolás). A nagyobb fokú körforgásos jelleg és az ipari szimbiózis szintén fontos szempontok az ipar dekarbonizációjában és abban, hogy fokozottan termelékeny, hatékony vállalatokkal készüljünk fel a jövőre.
5.A regionális munkaerőpiacok jelentősége abban, hogy a fenntartható gyártó és szolgáltató vállalatok tisztességes munkahelyeket biztosítsanak
5.1Fel kell ismerni és részletes elemzést kell készíteni arról, hogy milyen alapvető kompetenciákkal bírnak a régiók, a vállalatok és ezek gazdasági teljesítménye az iparágakban és a munkaerő terén. Ez a szerep magában foglalja az infrastruktúrát, a helyszínt, az erőforrás-ellátottságot, a vállalkozói szellemet és az intézményi felépítést is. Ez fontos a magasan képzett munkaerő rendelkezésre állásához, valamint annak előrejelzéséhez, hogy a jövőben milyen készségekre lesz szükség a készséghiányok elkerüléséhez (pl. mérnökök).
5.2Az egyetemekkel – beleértve az alkalmazott tudományokra szakosodott egyetemeket is – és a kutatóintézetekkel folytatott együttműködések fontos szerepet játszhatnak olyan új ipari lehetőségek megteremtésében, amelyek új munkahelyeket eredményezhetnek a már működő vállalkozásoknál, a multinacionális vállalatoknál, a kkv-knál és az induló innovatív vállalkozásoknál.
5.3Humán szinten azok a régiók vannak előnyös helyzetben, amelyek könnyen befogadják és integrálják az újonnan érkezőket a jól működő társadalmi-gazdasági struktúrákba.
5.4Azok a régiók, ahol a képzett munkaerő mélyen be van ágyazódva a társadalmi-gazdasági struktúrákba, és ott otthon érzi magát, a hatékony formális és informális kompetenciahálózatokon alapuló, magas hozzáadott értékű és dinamikus iparágak és vállalatok otthonává is válhatnak. Következésképpen a munkaerő jelentős mértékben hozzájárul egy régió innovatív ipari kompetenciáinak meghatározásához, és alapvetően segíti a korszerűsítési és átalakulási folyamatokat.
5.5A munkavállalók készségei és egyedi kompetenciái, valamint azok folyamatos fejlesztése alapot nyújthatnak az átszervezéshez és az üzleti modellek megváltoztatásához, beleértve a jövőbeli növekedést és az új piacokat is. Ha nem ismerik fel és használják ki a regionális fejlesztési lehetőségeket, az gyakran a munkavállalók folyamatos elvándorlásához vezet, ami mindig gyengíti a régiók azon képességeit és kompetenciáit, amelyek az európai zöld megállapodás által teremtett lehetőségek fejlesztéséhez és megragadásához szükségesek.
Kelt Brüsszelben, 2021. december 8-án.
Christa SCHWENG
az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke
_____________