TEN/706
A transzeurópai szuperhálózat és a helyi energiaszigetek között
VÉLEMÉNY
Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekció
A transzeurópai szuperhálózat és a helyi energiaszigetek között – a decentralizált megoldások és a centralizált struktúrák megfelelő kombinációja a gazdasági, társadalmi és ökológiai szempontból is fenntartható energetikai átálláshoz
(saját kezdeményezésű vélemény)
Előadó: Lutz RIBBE
Társelőadó: Thomas KATTNIG
|
Közgyűlési határozat:
|
2020. 02. 20.,
|
|
Jogalap:
|
az eljárási szabályzat 32. cikkének (2) bekezdése
|
|
|
saját kezdeményezésű vélemény
|
|
|
|
|
Illetékes szekció:
|
„Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekció
|
|
Elfogadás a szekcióülésen:
|
2020. 09. 03.
|
|
Elfogadás a plenáris ülésen:
|
...
|
|
Plenáris ülés száma:
|
xx.
|
|
A szavazás eredménye:
(mellette/ellene/tartózkodott)
|
xx/xx/xx
|
1.Következtetések és ajánlások
1.1Politikai szinten tisztázatlan az a kérdés, hogy az EU jövőbeli energiarendszerének kialakítása mennyire lesz központosított vagy decentralizált. Sem az Európai Bizottság, sem a tagállamok nem tettek egyértelmű kijelentéseket e tekintetben. Mindössze annyi világos, hogy a decentralizált struktúrákat csak a megújuló energiák megjelenése tette egyáltalán lehetővé.
1.2Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) számos véleményében hangsúlyozta, hogy le kell szögezni, hogy az energetikai átállás nemcsak technológiai kérdés, hanem mélyreható társadalmi és politikai kihívás is. A politikai döntéshozók ígéretéhez híven biztosítani kell, hogy a munkavállalók és a szakszervezetek, valamint a fogyasztók részt vehessenek az energetikai átállásban. Ezt az EGSZB nyomatékosan követeli. Az Európai Bizottság és a tagállamok azonban itt is több kérdést hagynak nyitva, mint amennyit megválaszolnak. Sőt: a jelenlegi energiapolitikai kezdeményezések inkább akadályozzák, mintsem elősegítik a polgárok széles körű részvételét.
1.3Az EGSZB-nek meggyőződése, hogy a jövőbeli európai energiarendszerben központosított és decentralizált elemek egyaránt fellelhetők lesznek. Ez azonban nem vezethet önkényességhez. Világos jövőképre van szükség, amely meghatározza, hogy elsősorban decentralizálásra vagy központosításra kell-e törekedni. Az európai energetikai átalakuláshoz ugyanis mindenekelőtt a beruházások biztonságára van szükség – mind az állami, mind a magánszereplők számára. Ez pedig csak az alapvető elvekre vonatkozó világos döntések meghozatalával érhető el.
1.4A decentralizált energiarendszerben hasonló mértékű rendszerköltségek merülnek fel, mint egy központosított rendszerben. A költségek azonban a rendszerek eltérő alkotóelemeihez kapcsolódnak: egy központosított rendszerben inkább a nagy létesítményekhez és az átviteli hálózatokhoz, míg egy decentralizált rendszerben a kisebb termelőlétesítmények mellett leginkább a rugalmassági opciókhoz, amelyek szintén a fogyasztóknál találhatóak. Ezen túlmenően nagyobb szerepet játszanak az elosztó hálózatok, különösen az intelligens hálózatok, amelyek az intelligens piacoknak és ezáltal az egyes szereplők rendszerbarát magatartásának előfeltételét képezik. Ez a technológiai fejlődés nagyobb autonómiát és önszabályozó decentralizált hálózati egységeket tesz lehetővé.
1.5Ezzel együtt járnak az értékteremtés elosztása terén jelentkező különbségek, valamint az eltérő gazdaság- és szociálpolitikai következmények is. Az értékteremtés a központosított rendszerekben jellemzően kevés szereplőnél összpontosul. A decentralizált rendszerekben a fogyasztók mint aktív ügyfelek, a polgári energiaközösségek, a mezőgazdasági termelők, a kkv-k és a kommunális vállalatok is részt vehetnek az értékteremtésben.
1.6Az új energiarendszer kialakításának kérdése éppen ezért sokkal tágabb, semhogy egyszerű technikai problémának lehessen tekinteni, és inkább messzemenően politikai kérdés: Az „igazságos és méltányos átállás” esetében arról van szó, hogy ki milyen szerepet játszhat (és kell játszania), ezáltal pedig – egyértelműen fogalmazva – arról is, hogy a jövőben ki tud majd pénzt keresni az energiával, illetve ez kinek lesz megengedett, és következésképpen ki részesedhet gazdasági szempontból az energetikai átalakulásból. Ez a kérdés határozza majd meg azt is, hogy az energetikai átalakulás milyen mértékben fogja ösztönözni az innovációt.
1.7Azzal kapcsolatban, hogy milyen irányba kellene tartania a fejlődésnek, a „Tiszta energia minden európainak” csomag rögzít iránymutatást. Ebben egy olyan energiaunióról beszélnek, amely (többek között) csökkenti az energiabehozatalt, és „amely középpontjában a polgárok állnak: amelyben a polgárok magukénak érzik az energetikai átállást, és aktívan részt vesznek a piaci folyamatokban; ahol a polgárok pénztárcája látja hasznát az új technológiáknak”, akik aktív termelővé és piaci szereplővé válnak.
1.8Az EGSZB véleménye szerint mindazonáltal az Európai Bizottság és csaknem minden tagállam az utóbbi öt évben elmulasztotta, hogy ténylegesen tisztázza a jövőbeli struktúrákat és munkamegosztást.
1.9Egyelőre a Tanács sem járult hozzá sokkal a kellőképpen világos energiapolitikához. Az EGSZB ezzel összefüggésben sajnálattal veszi tudomásul, hogy a Tanács német elnöksége egyoldalúan a technológiákra helyezi a hangsúlyt (például „tengeri szélenergia” vagy „hidrogén előállítása megújuló energiaforrásokból”), ám egyáltalán nem foglalkozik az ezekhez kapcsolódó fontos strukturális kérdésekkel. Az EGSZB nyomatékosan hangsúlyozni kívánja, hogy tekintetbe kell venni, hogy milyen következményekkel jár az, ha ilyen technológiákat választunk: kevés szereplős piaci koncentráció, valamint nagy léptékű beruházások a szállítási kapacitásokba, többek között természetes monopóliumokba.
1.10Az új piaci szereplők teljes körű részvételének előfeltétele, hogy valamennyi releváns villamosenergia-piachoz, így különösen a rugalmassági piacokhoz is hozzáférjenek. Ez szinte egyetlen tagállamban sem adott. A tagállamokat ezért arra kérjük, hogy sürgősen igazítsák ki szabályozási kereteiket annak érdekében, hogy a „Tiszta energia” csomag alapvető elképzelései teljes mértékben érvényesülhessenek, és helyreálljon az esélyegyenlőség. Ebben az esetben a digitalizációnak köszönhetően a regionális piacok is rendkívül hatékony megoldásokat érhetnek el, és ha ezeket intelligens hálózatokba kapcsolják, hozzájárulhatnak a stabil és reziliens ellátásbiztonsághoz.
1.11A gazdasági és szociálpolitikai következményeket illetően az EGSZB megismétli azt az álláspontját, mely szerint a decentralizált energiarendszerek fontos ösztönzést adhatnak a regionális fejlődésnek, és új, jó minőségű és kvalifikált munkahelyek létrehozását idézhetik elő a régiókban.
1.12Bár a politikai döntéshozók részben foglalkoznak a védendő fogyasztók és az energiaszegénység problémájával, nem mutatnak fel lehetséges megoldásokat, és nem kapcsolják össze a problémát az energiarendszer jövőbeli kialakításával sem. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az energiaszegénység jobb feltérképezése érdekében tegyen javaslatot az energiaszegénység meghatározására szolgáló közös kritériumok és közös mutatók európai szintű bevezetésére. A tagállamoknak több statisztikai eszközt kell kidolgozniuk, amelyek lehetővé teszik a bizonytalan helyzetű háztartások hatékony felmérését. Egyidejűleg gondoskodni kell arról, hogy a kis jövedelmű háztartások lehetőséget kapjanak energiahatékonysági intézkedések végrehajtására, hogy energiafogyasztásukat is csökkenteni tudják.
1.13Felvetődik az az alapvető kérdés, hogy a kritikus infrastruktúrát képező villamosenergia-hálózatnak mint természetes monopóliumnak a tartós ellátásbiztonság érdekében nem lenne-e állami kézben a helye, különösen azért, mert jelentős állami eszközökkel hozták létre és bővítik. Ezt a kérdést egy EGSZB-véleményben tovább kellene tisztázni.
1.14A helyreállítási terv és a 2021–2028 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret révén most több száz milliárd eurós beruházásokra kerül sor az energetikai infrastruktúrákba és technológiákba. Biztosítani kell, hogy ezeket a beruházásokat ténylegesen egy olyan energetikai átállásra használják fel, amelynek középpontjában a polgárok állnak, nem pedig a fosszilisenergia-rendszer eddigi résztvevői. Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, a Tanácsot és az Európai Parlamentet, hogy mielőbb kezdjenek széles körű, strukturált párbeszédet a civil társadalommal és a helyi és regionális önkormányzatokkal az e saját kezdeményezésű véleményben felvetett kérdések tisztázása érdekében.
2.A saját kezdeményezésű vélemény háttere
2.1Európában javában zajlik az a nehéz átállási folyamat, amellyel 2050-ig el kellene érni a klímasemlegességet. Ehhez alaposan át kell alakítani az energiarendszert. Itt többek között alapvető technikai változásokról, a termelést, a kereskedelmet és az értékesítést érintő strukturális kérdésekről, valamint társadalompolitikai átalakulásokról lesz szó. Azt, hogy pontosan miben is állnak és mi mindenre terjednek majd ki a változások, egyelőre nem sikerült végérvényesen tisztázni. Fontos felismerni, hogy az energetikai átalakulás nem pusztán technológiai kérdés, hanem messzemenőkig társadalmi kihívás is. Biztosítani kell, hogy ebben az energetikai átalakulásban a munkavállalók és a szakszervezetek, valamint a fogyasztók is részt vegyenek.
2.2Az utóbbi években az Európai Bizottság több politikai szándéknyilatkozatot tett, és új szabályokat határozott meg. Az EGSZB ezekhez minden esetben észrevételeket fűzött, és a legtöbb esetben üdvözölte és támogatta az új szabályokat. Egyúttal azonban bírálta, hogy e megnyilatkozások közül sok túlságosan homályos és nem konkrét.
2.3Egy dolog világos: az energetikai terület központosított, illetve decentralizált struktúráival kapcsolatos kérdés körüli vitát csak a megújuló energiák megjelenése tette egyáltalán lehetővé. A megújuló energiák (napfény, szél és biomassza) decentralizáltak, mindenütt rendelkezésre állnak, viszonylag kevés beruházást igényelnek, miközben az atomerőművek és a szénerőművek nagy centrális struktúrák.
2.4Nem egyértelmű, hogy hogyan kell bánni a megújuló energiákkal. Különösképpen tisztázatlan, hogy az Európai Bizottság a megújuló energiák meglévő rendszerbe való integrálására vagy a piac átalakítására törekszik-e.
2.5Az EGSZB utalt arra, hogy nézete szerint nem lehet szó elsősorban a megújuló energiák meglévő villamosenergia-ellátási rendszerbe való „integrálásáról”, és hogy az EGSZB sokkal többet ért „alapvető változás” alatt, mint a nemzeti rendszereknek egy európai hálózattá való összekapcsolását és a megújuló energiák részarányának jelentős növelését; ami egyben azt is jelenti, hogy a mostani hagyományos energiahordozóknak (köztük a földgáznak) már csak áthidaló szerep jut majd.
2.6A teljességgel új energiarendszerhez sokkal színesebb szereplői kör tartozik. Különösen az elosztó hálózatok lesznek sokkal fontosabbak, mint eddig, mindenesetre „intelligens hálózattá” kell válniuk: a hálózat mindenkori helyzetére vonatkozó információkat megbízható, világosan érthető és az időt és adott esetben a helyet tekintve messzemenően pontos formában a piaci szereplők rendelkezésére kell bocsátani. Az intelligens hálózatok ebben az elképzelésben az intelligens piacok előfeltételei, amelyek hatékonyan ösztönöznek a rendszer szempontjából kedvező magatartásra.
2.7Az energiaunióra vonatkozó csomagjában az Európai Bizottság az eddig „passzív” fogyasztók új szerepéről beszél: „Legfőképpen pedig egy olyan energiaunió kialakítására törekszünk, amely középpontjában a polgárok állnak: amelyben a polgárok magukénak érzik az energetikai átállást, és aktívan részt vesznek a piaci folyamatokban; ahol a polgárok pénztárcája látja hasznát az új technológiáknak, és ahol a kiszolgáltatott fogyasztók megfelelő védelemben részesülnek.”
2.8Azt azonban, hogy ez konkrétan mit is jelent, az Európai Bizottság nyitva hagyja. Ennek az is az oka, hogy nem tesznek különbséget az ipari és kereskedelmi fogyasztók, valamint a magánháztartások között, illetve ezen belül a szociálisan és ezáltal technikailag jobb helyzetben lévő magánfogyasztók és a kevésbé jól felszerelt háztartások között. Annyi mindenesetre leszögezhető: a fogyasztó a jövőben nem kizárólag (fizető) fogyasztója lesz az energiának. És nemcsak az a tét, hogy egyszerűbben válthasson szolgáltatót és/vagy rugalmasabban reagálhasson a piaci jelzésekre. Az is fontos, hogy valamennyi releváns villamosenergia-piachoz hozzáférést kapjon. Olyan fogalmak születtek, mint „aktív” ügyfél, önellátó fogyasztó, polgári energiaközösség és megújulóenergia-közösség, és ezeket az új szereplőket bizonyos jogokkal ruházták fel, anélkül azonban, hogy ebből felismerhető lenne, hogy ténylegesen milyen formában vesznek majd részt a piacon, azaz: mennyire lesz valóban nyitott és liberális a piac, és hogyan fogják azokat a fogyasztókat kezelni, akik nem rendelkeznek a piaci részesedéshez szükséges pénzügyi vagy jogi lehetőségekkel (lásd az 5.6. pontot).
2.9A védendő fogyasztók és az energiaszegénység problémáját szintén megemlítik ugyan, de nem mutatnak fel semmilyen tényleges megoldási lehetőségeket. Az EGSZB arra kéri továbbá az Európai Bizottságot, hogy tegyen javaslatot az energiaszegénység meghatározására szolgáló elemek és közös, európai szintű mutatók bevezetésére, ami az első lépés lenne e jelenség pontosabb mérése felé. Ahhoz, hogy e fogalommeghatározás illeszkedjen a különböző nemzeti körülményekhez, a tagállamoknak több statisztikai eszközt kell kifejleszteniük, amelyeknek köszönhetően hatékonyan célozhatják meg a bizonytalan helyzetű háztartásokat.
2.10Az Európai Bizottság az EGSZB véleménye szerint az utóbbi öt évben tehát csak nagyon kevéssé tette világossá a jövőbeli struktúrákat és munkamegosztást. A tagállamok is csak késlekedve vagy egyáltalán nem igazították ki szabályozási kereteiket. A fogyasztók, de a kisvállalkozások és a polgári energiaközösségek is sok tagállamban továbbra sem férnek hozzá a villamosenergia-piacokhoz.
2.11Mivel az Európai Bizottság a zöld megállapodással a napirend élére állította a „klímasemlegesség” témáját, és a helyreállítási terv révén több százmilliárd eurót fordítanak majd a gazdaság újjáépítésére, valamint a jó minőségű munkahelyek létrehozására és megőrzésére Európában, az EGSZB sürgősen szükségesnek tartja, hogy rövid időn belül (!) széles körű társadalmi és politikai párbeszéd induljon azon kérdés tisztázása érdekében, hogy mennyi „központi struktúrára” van szükség, és mennyi decentralizált struktúra tűnik adott esetben lehetségesnek és célszerűnek. Ez a saját kezdeményezésű vélemény ehhez kíván ösztönzést adni.
2.12A Covid19-válságból az a tanulság vonható le, hogy gyors, megfelelő cselekvésre van szükség, mielőtt a helyzet eszkalálódna. Az Európai Bizottság becslései szerint egyedül az aktuálisan érvényes éghajlat-politikai és energetikai célok 2030-ig történő eléréséhez évi akár 260 milliárd EUR összegű további beruházásra lesz szükség. Ez a megújuló energiák, a tárolók, az épületek hőszigetelése, a tömegközlekedés, a kutatás és fejlesztés stb. terén eszközölt közberuházások erőteljes bővítése, valamint a társadalmilag igazságos kialakítás nélkül nem valósulhat meg. E téren a Covid19-válság új utakat nyitott. Az adósságokra és a hiányra vonatkozó európai szabályok ideiglenes hatályon kívül helyezésének a klímaválság leküzdésére is vonatkoznia kell. Az eszközöket azonban úgy kell felhasználni, hogy azt a célt is elérjék velük, hogy a polgárokat helyezzék az energetikai átállás középpontjába, és ezáltal lendületet adjanak a regionális gazdaságoknak is.
2.13A rossz és elhibázott beruházások elkerülése érdekében választ kell adni az új energiarendszer lényeges struktúráival, a piac felépítésével, a piaci szerepekkel és a piaci szabályokkal kapcsolatban fennálló, tisztázatlan kérdésekre, meg kell szüntetni az ellentmondásokat, valamint mindenekelőtt haladéktalanul fel kell számolni a munkavállalókra és a fogyasztókra gyakorolt szociális hatásokat. Ennek kapcsán központi szerepet játszik a beruházások terheinek igazságos elosztása; és ugyanez érvényes a lehetséges nyereségek igazságos elosztására.
3.A decentralizáció melletti vagy elleni világos kiállás jelentősége a beruházások biztonsága szempontjából
3.1Az új energiarendszer minden bizonnyal egyaránt tartalmazni fog központi és decentralizált elemeket, nem csak azért, mert a központi vagy decentralizált elemként való besorolás nem mindig egyértelmű. Így például nem világos, hogy egy 30 megawatt feletti telepített kapacitással rendelkező szárazföldi szélerőműpark még „decentralizáltnak” tekinthető-e. Az energiarendszer átalakításának hatékony menete szempontjából ennek ellenére meglehetősen fontos az a kérdés, hogy az új energiarendszert inkább a decentralizálás, vagy inkább a központosítás elveinek megfelelően kell-e kialakítani.
3.2A 3.1. pontban felvetett kérdéstől függően kell ugyanis mind a közszféra, mind a magánbefektetők különféle beruházási döntéseit rangsorolni és megvalósítani. A meg nem térülő beruházások veszélye csak úgy hárítható el, ha a politika idejekorán és egyértelműen meghozza az arra vonatkozó alapvető döntést, hogy az energetikai átalakulásnak elsősorban központosított vagy elsősorban decentralizált formában kell-e végbemennie.
3.3Az eddigi központosított energiarendszer alapelképzelése a következő: A villamos energia szállítása során nem fordulhatnak elő szűk keresztmetszetek, és minden piaci szereplőnek úgy kell tudnia működni, mintha a rendszeren belüli szállítás korlátlanul lehetséges lenne. Emiatt az átviteli hálózatok döntően fontosak lesznek a rendszer szempontjából. Az európai „rézlemez”, azaz egy fizikai korlátok nélküli európai villamosenergia-hálózat elképzelése mellett felmerül az európai hálózat dél- vagy kelet-ázsiai hálózatokkal való összekapcsolásának elképzelése is.
3.4Felvetődik az az alapvető kérdés, hogy a kritikus infrastruktúrát képező villamosenergia-hálózatnak mint természetes monopóliumnak a tartós ellátásbiztonság érdekében nem lenne-e állami kézben a helye, különösen azért, mert jelentős állami eszközökkel hozták létre és bővítik. Ezt a kérdést egy EGSZB-véleményben tovább kellene tisztázni.
3.5Egy központi rendszerben az előállítás helye, valamint a rugalmassági opciók helye tehát semmilyen szerepet nem játszana a tényleges piaci történések szempontjából. Mindenesetre sem az előállítás helye, sem a fogyasztás helye nem adódna feltétlenül a szállítási infrastruktúrából. Ehelyett inkább a szállítási infrastruktúra követné a termelés és a fogyasztás struktúráját és helyét.
3.6Decentralizált energiarendszer alatt ezzel szemben olyan rendszert értünk, amelynek esetében az elektromosság, a hőtermelés és a mobilitás érdekében felhasznált villamos energia termelése (és tárolása) a fogyasztáshoz a lehető legközelebb történik, amit a megújuló energiahordozók tesznek lehetővé. Ez a rendszer a természetéből fakadóan oda vezet, hogy alig van szükség a villamos energia szállítására – és ezzel csökkennek a szállításból adódó veszteségek is. A megújuló energiahordozókból előállított villamos energia volatilitása új kihívások elé állítja a villamosenergia-hálózatokat. A decentralizáció következtében az elosztó hálózatok egyre fontosabb szerephez jutnak a stabilitás és az ellátásbiztonság fenntartása érdekében.
3.7A decentralizált rendszerekben a hálózati infrastruktúra szűk keresztmetszeteit nem értékelik elsődlegesen megszüntetendő problémaként. A decentralizált rendszerek ehelyett a helyi rugalmassági opciókra építenek, amelyek segítenek a termelés során fellépő fluktuációk közvetlen kiegyenlítésében. E rugalmassági opciók közé tartoznak a tárolás, a terhelésnek a nagy fogyasztás jellemezte időszakokról a gyengébb fogyasztás jellemezte időszakokra való eltolása, illetve a villamos energiával történő hőtermelés és az e-mobilitás. Az ágazati összekapcsolás a decentralizált rendszerben sokkal nagyobb szerepet játszik, mint a központosított rendszerekben. Ezenkívül az úgynevezett rugalmassági piacok is sokkal nagyobb szerepet fognak kapni, mint a központosított villamosenergia-rendszerben.
3.8Egy decentralizált energiarendszerben nagyobb fokú a hálózati infrastruktúrától való függetlenség, ami egyes tanulmányok szerint a külső támadásokkal (például az internetes bűncselekményekkel) szembeni reziliencia erősödéséhez is vezet – legalábbis, amennyiben sikerül elérni a szigetszerű működés képességét. Az elosztó hálózatokba való beruházások növelésével ezért stabil ellátás és a kiberbűnözés ellen nagyobb ellenálló képesség biztosítható.
3.9Az európai energiapolitikának ezért a következő kérdésekre kell választ adnia:
-A befektetőknek abból kell-e kiindulniuk, hogy az új energiarendszer alulról felfelé építkezik majd? Ez a következőt jelentené: a helyi villamosenergia-többletet és a helyi hiányokat elsősorban helyi rugalmassági mechanizmusok segítségével egyenlítik ki. Csak abban az esetben szállítanak hosszabb távolságokra villamos áramot, ha ez a helyi szintű kiegyenlítés gazdasági vagy műszaki szempontból nem megoldható.
-Vagy fentről lefelé építkező struktúrával kell számolniuk a befektetőknek? Ez azt jelentené, hogy az átviteli hálózatok kiépítése kap elsőbbséget. E modell szerint gyakorlatilag minden megtermelt kilowattórát el kell tudni szállítani. Ha egyáltalán szükségessé válik fluktuációk kiegyenlítése, a hálózati infrastruktúra határozza meg a rugalmassági opciók helyét. Alapjában véve ez az eddigi hálózatépítési politika folytatását jelenti a fosszilis tüzelőanyaggal működő erőműveknek és az atomerőműveknek a lehetőleg nagy alternatív villamosenergia-termelő parkokkal való egyidejű lecserélése mellett (pl. Desertec, offshore szélparkok, nagyon nagy szárazföldi szélparkok).
Ezeket a kérdéseket sürgősen tisztázni kell, mivel mindkét megközelítés óriási beruházásokat igényel, bár különböző területeken: Egy központosított rendszerben elsősorban az átviteli hálózatba folynak a pénzek, egy decentralizált rendszer esetében pedig inkább a kisebb, elosztott rugalmassági opciókba.
3.10A 3.9. pontban felsorolt kérdések értelemszerűen az új energiapiac felépítését és kialakítását feszegetik. Ezt a villamos energia belső piacáról szóló (EU) 2019/943 rendelet is felismeri. A rendelet azonban nem hoz ezzel kapcsolatban döntést, hanem azt a tagállamokra hagyja.
Erősen kérdéses, hogy ez elegendő-e egy célzott európai energetikai átalakuláshoz A jogi keret ugyanis sok tagállamban mindeddig egyértelműen nem igazodik a „Tiszta energia” csomag alapját képező célokhoz.
3.11A 3.9. pontban felsorolt kérdések mögött egy messzemenően politikai jellegű kérdés húzódik meg: ki kereshet pénzt a jövőben az új energiarendszerben, azaz ki lehet gazdaságilag az energetikai átalakulás részese. A Tanács német elnöksége például egyoldalúan a technológiákkal foglalkozik (mégpedig a tengeri szélenergiával és a megújuló energiákból előállított hidrogénnel). Nem veszi figyelembe, hogy ezek a technológiák a termelők kevés szereplős piaci koncentrációjához vezetnek, nagy léptékű beruházásokat tesznek majd szükségessé a szállítási kapacitásokba, vagyis természetes monopóliumokba, valamint adott esetben fenntartják, sőt erősítik is Európa energiafüggőségét. Ezzel szemben nem szerepel a napirenden az a kérdés, hogy hogyan kerülhet a polgár az energiapolitika középpontjába.
4.Döntéshozatali kritériumok a központosított vagy a decentralizált rendszer mellett és ellen
4.1A 3.10. pontban szereplő kijelentés központi jelentőségű a társadalompolitikai döntéshozatal szempontjából. A politikai vita során azonban ezt nem kezelik nyitottan és őszintén, hanem mindig háttérbe szorul az állítólagos „racionális” érvek mögött:
4.1.1az energetikai átalakulás megköveteli a nagy energiaszolgáltatóktól, hogy átalakítsák üzleti modelljüket. Sok energiaszolgáltató számára azonban nyilvánvalóan egyszerűbb, hogy nagy erőművekből álló régi (központosított) parkját megújuló energián alapuló létesítményekkel váltja fel, amelyeket azonban ugyanúgy központosítottan alakítanak ki, és ritkán fordul csak elő, hogy kisebb teljesítménnyel rendelkeznek. Ily módon az ehhez kapcsolódó elosztási struktúrák is megtarthatók. Egy decentralizáció ezzel szemben számos radikális változással járna, és a nagy energiaszolgáltatók, szemben a kkv-kkal és a kommunális vállalkozásokkal ezzel sokkal nehezebben birkóznak meg.
4.1.2Hasonló a helyzet az átvitelihálózat-üzemeltetők esetében is: nem fűződik érdekük ahhoz, hogy kevesebb villamos energiát szállítsanak át egész Európán, mivel végső soron ebből élnek.
A költségek mint érv
4.2Joggal tekintik lényeges kritériumnak a lehető legjobb ellátásbiztonságnak a legkisebb költség melletti elérését. Érthetően levezethető és modellek segítségével megmutatható, hogy a szállítási költségek egy központosított rendszerben magasabbak, mint egy decentralizált rendszerben. Ezzel szemben a termelés, a tárolás, valamint a terheléselosztás és a teher-újraelosztás költségei a központosított rendszerben alacsonyabbak, mint a decentralizált rendszerben.
4.3Ezeket a költségkülönbségeket számos tanulmányban összevetették egymással. A tanulmányok azonban nem jutottak egyértelmű eredményre, mivel a decentralizált, illetve a központosított rendszer költségelőnyei nem különösebben nagyok egymáshoz képest, és a részleteket tekintve erőteljesen az alapul vett feltevésektől függnek. Emlékeztetünk arra, hogy az EU Közös Kutatóközpontja már 2016-ban megállapította, hogy az európaiak körülbelül 80%-a olcsóbban láthatná el magát fotovoltaikus rendszerből származó, saját előállítású villamos energiával, mint a hálózatból származó árammal; és azóta tovább esett a fotovoltaikus eszközök ára.
4.4Pusztán a rendszer költségeinek vizsgálata alapján tehát nem dönthető el az az alapvető kérdés, hogy elsősorban egy centrális energiarendszer projektjeibe vagy egy decentralizált energiarendszer projektjeibe kell-e irányítani a beruházásokat, és a szabályozásban ennek megfelelően milyen irányadó korlátokat kell megszabni.
4.5Ebből adódik tehát a kérdés, hogy milyen más kritériumok vehetők figyelembe a költségmegtakarítások puszta szempontján túl az új energiarendszer elsősorban decentralizált vagy elsősorban központosított kialakítása mellett szóló, a befektetők szempontjából elengedhetetlen alapvető döntés meghozatala során.
Eltérő értékteremtés
4.6Az értékteremtés terén strukturális a különbség: a központosított rendszerben az értékteremtés inkább a nagyobb létesítmények és a természetes monopóliumok javát szolgálja, egy decentralizált rendszerben viszont inkább a kisebb létesítményeknél, valamint különösen azoknál a rugalmassági opcióknál jelentkezik, amelyeket a decentralizált rendszerben gyakran alkalmaznak, pl. a tárolásra szolgáló akkumulátoroknál, a hőszivattyúknál, a kis hőerőműveknél, valamint a kétirányú töltéssel rendelkező elektromos autóknál (vehicle to grid). A rugalmassági opciók tehát nagyon gyakran a magánháztartásokban lesznek fellelhetők. A villamosenergia-termelő létesítmények is sokszor magánszemélyek, mezőgazdasági termelők, újonnan alapított kkv-k, energiaszövetkezetek, kommunális vállalatok, közüzemi vállalatok stb. kezében lesznek. A decentralizált energiarendszernél tehát mások vesznek részt az értékteremtésben, mint a központosított rendszernél: az előbbiben jóval nagyobb szerephez jutnak az aktív fogyasztók.
4.7Egy decentralizált energiarendszer aligha képzelhető el ilyen széles társadalmi részvétel nélkül. Ezért a decentralizált rendszert a fogyasztók aktívabb – akár termelő-fogyasztói – szerepe jellemzi, és ez a szerep az általános elfogadás érdekében, de a regionális gazdaság erősítésének okán is észszerű.
4.8Mivel az Európai Bizottság olyan energiauniót kíván létrehozni, amelynek középpontjában a polgárok állnak, mert azt akarja, hogy regionális szinten új munkahelyek jöjjenek létre és az energetikai átalakulás Európa számos régiójában ösztönzőleg hasson a gazdaságra, ehhez egy decentralizált energiarendszert kell szem előtt tartania. Ez a Covid19-válság kezelése szempontjából is fontos.
5.A központosítás kontra decentralizáció kérdésének gazdaság- és szociálpolitikai következményei
5.1Egy decentralizált rendszer a következőt jelenti az értékteremtés szempontjából: a fogyasztók fizetőből olyan szereplővé válnak, amely részt vesz az energiagazdaság értékteremtésében, azaz pénzt keres, illetve takarít meg; ezért a 3.11. pontban feltett kérdést, hogy a jövőben ki kereshet pénzt az energiával, nyíltan és őszintén meg kell vitatni.
A termelés-fogyasztás értelmezésének kiterjesztésével a termelés-fogyasztás a „Tiszta energia” csomagban fogalmi szempontból tágabb értelmet nyer: mostantól nemcsak azok a fogyasztók válhatnak termelő-fogyasztóvá, akik saját területtel és földdel, valamint saját ingatlanokkal rendelkeznek. A termelés-fogyasztás lehetősége felmerülhet például a többlakásos házak bérlői és lakói számára, az objektumok és lakónegyedek ellátása kapcsán, sőt akár iparterületek és ipari parkok vonatkozásában is. Éppen ezekben az esetekben elengedhetetlen az egyes termelési és tárolási kapacitások, valamint az egyes fogyasztók intelligens hálózatba kapcsolása egy virtuális erőmű keretében vagy egy intelligens mikrohálózat révén. Ezzel folyamatosan nőnek a helyi és regionális elosztó hálózatok üzemeltetőivel szemben támasztott követelmények.
5.2A termelő-fogyasztó csak akkor válik az energiarendszer szerves részévé, ha ténylegesen valamennyi releváns villamosenergia-piachoz hozzáfér. Az aktív fogyasztóknak a rendszer rendelkezésére kell tudniuk bocsátani azt a rugalmasságot, amelyet az akkumulátorok, a terhelésszabályozás, az elektromos autók, a hőszivattyúk stb. révén nyernek. Ehhez olyan speciálisan konfigurált piacokra van szükség, amelyek a legtöbb tagállamban még nem állnak rendelkezésre.
5.3A decentralizált energiarendszerhez elvezető energetikai átalakulást gyakran nemcsak ökológiai átalakulásként, hanem társadalmi-ökológiai átalakulásként írják le. A decentralizált energetikai átalakulás ugyanis fontos impulzusokat gerjeszt a helyi és regionális gazdaság számára, és a kis- és középvállalkozások kínálta munkahelyek számának növekedésével és a helyi vásárlóerő erősödésével jár együtt. Még sokatmondóbb, hogy számos tagállam ragaszkodik az energiarendszerében az olyan struktúrákhoz, amelyek megakadályozzák ezeket a pozitív hatásokat. Egyidejűleg arra is ügyelni kell, hogy a keletkező munkahelyek magas szintű szociális biztonságot nyújtó, jó minőségű munkahelyek legyenek.
5.4Annak érdekében, hogy ezek az impulzusok az adott régiókban tényleg mindenkinek, ne pedig csak a sok erőforrással rendelkezőknek a javát szolgálják, elsősorban azokat a projekteket kell ösztönözni, amelyek olyan energiafogyasztói közösségekhez vezetnek, amelyekben a kevés tőkével, jövedelemmel vagy tulajdonnal rendelkező emberek is részt tudnak venni (lásd az EGSZB TEN/660. sz. véleményét is). Erre vonatkozóan már rendelkezésre állnak elképzelések. Ezek megvalósítását azonban az eddiginél sokkal határozottabban támogatniuk kell a tagállamoknak. Ez igencsak sürgős, nehogy a decentralizáció kétsebességes energiatársadalomhoz vezessen. Amennyiben az alacsony jövedelmű és kevés erőforrással rendelkező emberek számára közvetlen támogatás révén is lehetővé teszik az energiafogyasztói közösségekhez való hozzáférést, a részvétel hatékony eszköz lehet az energiaszegénység ellen, mivel azok, akik eddig küszködtek a magas energiaköltségekkel, a megújuló energia gyorsan csökkenő költségeinek köszönhetően érezhetően tehermentesíthetők.
5.5A védendő fogyasztók és az energiaszegénység súlyos problémát jelent, amelyet valószínűleg sem a központosított, sem a decentralizált energiarendszerben nem lehet alapvetően megoldani. A problémák azonban a megújuló energiát használó létesítmények és a villamosenergia-tárolás csökkenő költségének fényében egy decentralizált rendszerben jobban mérsékelhetők, mint egy központosított rendszerben. A megújuló energiák és a tárolók lakóhelyi megoldások keretében való használata ugyanis az energiaszámlák tartós csökkenését eredményezheti, és megszabadíthatja a fogyasztókat az energiaszolgáltatók és a hálózatüzemeltetők áraitól való függéstől. Ehhez azonban aktív politika kell, amely támogatja a megfelelő elképzelések kidolgozását. Egyidejűleg gondoskodni kell arról, hogy a kis jövedelmű háztartások lehetőséget kapjanak az energiahatékonysági intézkedések végrehajtására, hogy energiafogyasztásukat is csökkenteni tudják.
5.6Továbbá nem szabad a bővített részesedési opciók ürügyén aláásni a fogyasztói jogokat. Ezeket meg kell erősíteni, és adott esetben hozzá kell igazítani az új üzleti modellekhez.
5.7Végül figyelembe kell venni a fogyasztási központokat – a nagyvárosokat és a nagy ipari villamosenergia-fogyasztókat. Ahhoz, hogy ezeket biztosan és kedvező költség mellett el lehessen látni, energiarégiókat alkotva össze kell őket kapcsolni a környező területekkel. Ugyanez vonatkozik az energiaszigetekre is. Az energiarégiók a fogyasztási központok körüli koncentrikus körök alakját fogják felvenni. Ahhoz, hogy a környező terület a teljes potenciálját igénybe vegye a megújuló energiák használatára, célzott ösztönzőkre van szükség. Ezek például csökkentett hálózati díjak formájában valósulhatnak meg, amelyek akkor érvényesülnek, ha az energiarégió önmagát látja el. A rendszer ilyen módon történő felépítésének köszönhetően erősödnek a regionális gazdasági struktúrák – ez egy olyan szempont, amely éppen a Covid19 utáni gazdasági rendszer szempontjából különösen fontos lehet.
6.A jövő energiarendszere
6.1Az új energiarendszert már nem „felülről lefelé” (vagyis a nagy erőművektől a fogyasztók felé) irányuló rendszerként kell elképzelni, hanem („alulról felfelé”) számos megújulóenergia- és hőtermelési (épületenergetika) és ellátási sziget hálózataként kell kialakítani, amelyben kiemelkedő szerepet tölt be a villamosenergia- és hőelosztás, valamint a keresletoldali szabályozás (ideértve a tárolást is).
6.2Így Európa valamennyi régiója elegendő és biztonságos ellátásban részesülhet. Ez pedig – a kívánt új, sokszereplős rendszert is figyelembe véve – azt fogja jelenteni, hogy a már kialakult (nagy)kereskedelmi struktúrák mellett teljesen új, decentralizált forgalmazási formákat és energiagazdálkodási irányítási rendszereket is létre kell majd hozni.
6.3Az információtechnológia, a termelési technológia, valamint a tárolástechnológia, az elosztórendszer és az épülettechnika terén is elindult innovációs hullámok nyomán napjainkra számos ilyen „termelési és ellátási sziget” jött létre, amelyek néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlennek tűntek. A magánszemélyek, a cégek, az egyesülések (például az energiaszövetkezetek) és a települések (helyi közművek) létrehoztak néhány önellátást, illetve részbeni önellátást biztosító megoldást, aminek köszönhetően sokkal kevésbé vannak ráutalva a hagyományos kínálatra és kereskedelmi csatornákra. Fontos, hogy lássuk az ilyen technikai, valamint társadalmi, illetve szociológiai fejlemények közötti párhuzamosságot. Mindkettő ugyanabba az irányba, nevezetesen a nagyobb autonómia és az önszabályozó, decentralizált hálózati egységek felé mutat.
6.4A fokozott helyi termelés és a közvetlen értékesítés azért is üdvözlendő, mert ezek révén csökkenteni lehet a hálózati veszteségeket. A németországi Szövetségi Hálózati Ügynökség ezzel kapcsolatban kifejtette: „Egyértelmű, hogy az energiaellátási rendszer átalakítása akkor sikerülhet a legjobban, ha valamennyi érdekelt fél szorosan együttműködik egymással. […] Üdvözölni kell azokat a megközelítésmódokat, amelyek arra irányulnak, hogy minél több energiát a keletkezési helyen használjanak fel […], mert ezáltal minimálisra lehet csökkenteni a hálózati veszteségeket.”
6.5Az Európai Bizottságnak ezért a kereskedelmi rendszert a kívánt energiaipari infrastruktúra felől kell megközelítenie ahelyett, hogy az energiaipari infrastruktúra tekintetében szükséges változtatásokat a meglévő kereskedelmi rendszerhez igazodva próbálná meg alakítani.
6.6Figyelembe kell azonban venni számos olyan országnak a tapasztalatát is, ahol egyes piaci szereplők, például stratégiai beruházók, nyereségük maximalizálása érdekében kimazsolázták maguknak a legvonzóbb piaci szegmenseket, miközben vonakodnak befektetni az ellátás biztonságába, az innovációba és a karbantartásba, áthárítva ezeket a költségeket a fogyasztóikra.
Kelt Brüsszelben, 2020. szeptember 3-án.
Pierre Jean COULON
a „Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekció elnöke
_____________