Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
REX/476
Törökország szerepe a menekültválságban
VÉLEMÉNY
„Külkapcsolatok” szekció
Törökország szerepe a menekültválságban
(saját kezdeményezésű vélemény)
|
Felelős:
|
David HOIC
|
|
A dokumentum kelte:
|
2017. 11. 15.
|
Előadó: Dimitris DIMITRIADIS
|
Közgyűlési határozat:
|
2016. 09. 22.
|
|
Jogalap:
|
az eljárási szabályzat 29. cikkének (2) bekezdése
|
|
|
saját kezdeményezésű vélemény
|
|
|
|
|
Illetékes szekció:
|
„Külkapcsolatok” szekció
|
|
Elfogadás a szekcióülésen:
|
2017. 11. 07.
|
|
Elfogadás a plenáris ülésen:
|
...
|
|
Plenáris ülés száma:
|
…
|
|
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)
|
…/…/…
|
1.Következtetések és ajánlások
1.1Az EGSZB elismeri, hogy Törökország rendkívül fontos, sőt döntő jelentőségű szerepet játszik a Közel-Keleten és a földközi-tengeri régióban zajló menekültválság kezelésében, és saját erőforrásainak felhasználásával komoly erőfeszítéseket tesz a probléma megoldása érdekében, jóllehet igénybe veszi az Unió és a nemzetközi közösség kiegészítő támogatását is.
1.2Az EGSZB véleménye szerint az Unió – a menekültválság robbanásveszélyes helyzete ellenére – mind a mai napig nem valósított meg hiteles és hatékony közös európai bevándorláspolitikát vagy egy közös európai menekültügyi rendszert, mivel egyes tagállamok indokolatlanul megtagadják a Szerződésekben lefektetett jogi kötelezettségeik, valamint a csúcstalálkozókon vagy a Miniszterek Tanácsának ülésein egyhangúlag elfogadott határozatokban szereplő döntések teljesítését. Ezért sürgeti a Tanácsot és az Európai Bizottságot, hogy határozottabban lépjenek fel ebben a kérdésben, és kötelezzék a szükséges intézkedések azonnali meghozatalára azokat a tagállamokat, amelyek nem tesznek eleget európai kötelezettségeiknek.
1.3Az EGSZB erőteljesen elítéli egyes tagállamoknak a menekültválsággal szemben tanúsított, idegengyűlölettel áthatott hozzáállását, és ezt a magatartást az EU alapvető értékeivel ellentétesnek tekinti.
1.4Az EGSZB újfent megerősíti, hogy kész minden rendelkezésére álló eszközzel hozzájárulni a menekültválság megoldásához, együttműködve az európai intézményekkel és a civil társadalom szervezeteivel (munkaadókkal, munkavállalókkal és nem kormányzati szervezetekkel), és ezt az állítást alátámasztja az általa az eddigiekben elvégzett jelentős munka, amelyet számos vélemény, valamint a menekültválságban érintett országokba történt kiküldetések is bizonyítanak.
1.5Az EU–Törökország nyilatkozat aláírása óta jelentős mértékben és folyamatosan csökkent azoknak a személyeknek a száma, akik jogellenesen átlépik az európai határokat, vagy életüket vesztik az Égei-tengeren. Ugyanakkor azonban gyorsan növekszik a más déli országokba, például Olaszországba irányuló migráció, ami az EGSZB-t különösen aggasztja. Az uniós tagállamoknak az áthelyezés és áttelepítés terén nyújtott teljesítménye továbbra is csalódást keltő. Bár megvannak az alapok e programok végrehajtásához, a megvalósítás még mindig lassabban zajlik annál, mint ami a kitűzött célok – az összes szóba jöhető személy áthelyezésének és áttelepítésének biztosítása – eléréséhez szükséges.
1.6Az EGSZB azt javasolja, hogy Törökország hozzon létre egységes rendszert a menedékkérők nemzetközi védelmének biztosításához, a nemzetközi és az európai normáknak megfelelően
. Többek között javasolja a nem európai menedékkérőkre vonatkozó földrajzi korlátozások, valamint a szíriai és nem szíriai menedékkérők közötti különbségtétel megszüntetését
.
1.7Az EGSZB szükségesnek tartja az elhelyezési körülmények javítását Törökországban, valamint az elismert menekültek társadalmi és gazdasági integrációjára vonatkozó politikák továbbfejlesztését, különös tekintettel a foglalkoztatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, az oktatáshoz és a lakhatáshoz való hozzáférésre. Kiemelt figyelmet kell fordítani a kísérő nélküli kiskorúak és a gyermekek védelmére, különös tekintettel az oktatáshoz való hozzáférésre, valamint a kényszermunka és a kényszerházasság elleni védelemre
.
1.8Az EGSZB komoly, független ellenőrzési és megfigyelési mechanizmus felállítására szólít fel a menekültekről szóló EU–Törökország nyilatkozat tekintetében, hogy – a török hatóságokkal, nemzetközi nem kormányzati szervezetekkel és a szakosodott humanitárius szervezetekkel együttműködve – ellenőrizzék mindkét félnél, hogy a nemzetközi és az európai jog alkalmazásával végrehajtják és teljesítik-e az elfogadott feltételeket
.
1.9Az EGSZB úgy véli, hogy feltétlenül meg kell erősíteni az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség szerepét az embercsempész hálózatok felszámolása és az embercsempészet elleni küzdelem érdekében, a nemzetközi joggal összhangban
.
1.10Az EGSZB arra kéri azokat az uniós tagállamokat, amelyek mindeddig nem vettek részt az áthelyezési és áttelepítési eljárásokban, hogy maradéktalanul teljesítsék kötelességeiket, és gyorsítsák fel az ezzel kapcsolatos programokat. Az Európai Unió Bíróságának a C-643/15 és a C-47/15 számú egyesített ügyekben hozott ítélete kedvező lépést jelent: elutasította Szlovákia és Magyarország fellebbezését a menedékkérők Görögországból és Olaszországból más uniós tagállamokba történő áthelyezési mechanizmusa ellen. Az ítélettel a Bíróság közvetlenül elítéli bizonyos tagállamok magatartását, akik nem fogadnak menekülteket területükön, ami, mint a Bíróság rámutat, ellentétben áll a szolidaritás és a menekültügyi politika terén az uniós tagállamokra nehezedő terhek méltányos megosztásának kötelességével.
1.11Az EGSZB mélyen aggódik amiatt, hogy civil társadalmi szervezetek nem tevékenykedhetnek akadályoktól mentesen Törökországban, különösen a szükségállapot bejelentését követően, és úgy véli, hogy ezek a szervezetek kulcsszerepet játszanak a menekültválságban, a menekültek helyi közösségekbe történő integrációjára irányuló programok megtervezésében és végrehajtásában egyaránt.
1.12Az EGSZB úgy véli, hogy a szociális partnerek kiemelt szerepet játszhatnak Törökországban a menekültválság kezelésében, és ezt meg is kell tenniük.
1.13Az EGSZB-t aggasztja, hogy az EU és Törökország közötti kapcsolatokat az utóbbi időben feszültség jellemzi, valamint az, hogy milyen hatást gyakorolhat a feszültség esetleges fokozódása az Európa és Törökország közötti megállapodás végrehajtására és általában véve az európai–török kapcsolatokra. Az EGSZB még mindig úgy véli, hogy az európai–török kapcsolatoknak Törökország csatlakozási kilátásainak fenntartására kellene irányulniuk, teljes mértékben összhangban az európai joganyaggal.
2.Bevezető megjegyzések: az európai migrációs stratégiától a 2016. március 18-i megállapodásig
2.1A komoly humanitárius válsághelyzetet előidéző szíriai háború kitörését követően, illetve az Irakban a folyamatos politikai instabilitás eredményeként előállt robbanásig feszült helyzet létrejötte után menekültek ezrei kezdték átlépni a török határt, embertelen körülmények között, azzal a végső céllal, hogy eljussanak az Unió országaiba, különösen a közép-európai országokba.
Törökország abban a helyzetben találta magát, hogy mintegy hárommillió embert „fogadott be”, akik életük kockáztatásával háborús övezeteken haladtak át, és – ismét életük kockáztatásával – megkísérelték és folyamatosan megkísérlik szabálytalan módon átlépni Európa határait, hogy eljussanak Görögországba.
2.2Első befogadó országként Törökország kulcsfontosságú szerepet játszott és továbbra is kulcsfontosságú szerepet játszik a menekültválságban, amely Európa egyik fő „megoldatlan” problémájává vált.
2.3Az európai migrációs stratégia, amely a tagállamok közötti bonyolult és elhúzódó tárgyalások eredményeként született meg 2015 májusában, az Unió első arra irányuló kísérletét képviselte, hogy megoldja a menekültek ezreinek szorult helyzetét, akik életük kockáztatásával háborús övezeteken haladnak át és megkísérelnek átkelni a Földközi-tengeren. Első ízben vezettek be olyan fogalmakat, mint a belső áthelyezés és áttelepítés. A stratégia azonnali és hosszabb távú intézkedéseket határoz meg azoknak a jelentős migrációs áramlásoknak és az ilyen jellegű válságok által felvetett problémáknak a kezelésére, amelyekkel az Unió – és különösen a földközi-tengeri országok – kénytelenek voltak szembenézni. Ezek magukban foglalják a Frontex pénzügyi erőforrásainak megháromszorozását, menekültek és migránsok meghatározott kritériumok és kvóták alapján történő áthelyezését az Unió országaiba, az EUMSZ 78. cikkének (3) bekezdésében szereplő szükséghelyzeti reagálási mechanizmus – első alkalommal történő – aktiválását, hogy segítséget nyújtsanak a menekültek hirtelen beáramlásával szembenéző tagállamoknak, és egy művelet elindítását a Földközi-tengeren a közös biztonság- és védelempolitika alapján, az embercsempész hálózatok felszámolása és az embercsempészet elleni küzdelem érdekében, a nemzetközi jog betartásával.
2.4A helyzet további eleme a 2016. március 18-án közzétett EU–Törökország nyilatkozat, amelynek az volt a rendeltetése, hogy korlátozza a menekültválságot, és amelyet eljárási okok miatt a Törökországból az Unióba irányuló irreguláris migrációról szóló informális megállapodásnak neveztek. E megállapodás célja, hogy az irreguláris migrációt jogszerű csatornákkal váltsa fel, amelyeken keresztül a menekülteket áttelepítik az Európai Unió országaiba. Rendelkezései között az alábbiak szerepelnek:
I)Minden „irreguláris migránst”, aki 2016. március 20-tól kezdve Törökországból Görögországba érkezik, visszaküldenek Törökországba a két ország között létrejött bilaterális megállapodás alapján.
II)Mindazokat, akik nem folyamodnak menedékjogért, vagy akiknek kérelmét megalapozatlannak vagy elfogadhatatlannak találják, visszaküldik Törökországba.
III)Görögország és Törökország, az EU intézményeinek és ügynökségeinek támogatásával megköti az esetlegesen szükséges kétoldalú megállapodásokat, közöttük egyet török tisztségviselők állandó jelenlétéről a görög szigeteken és görög tisztségviselők állandó törökországi jelenlétéről március 20-tól kezdődően, az említett megállapodások végrehajtása érdekében.
IV)A nyilatkozat értelmében a görög szigetekről Törökországba visszaküldött minden egyes szír állampolgárért cserébe egy szírt áttelepítenek az EU-ba.
V)Mechanizmust kell életbe léptetni az „egyet egyért” alapelv végrehajtása érdekében – együttműködve az Európai Bizottsággal, az Unió ügynökségeivel, az ENSZ menekültügyi főbiztosával és a tagállamokkal – a visszaküldések megkezdésének első napjától fogva.
VI)Az Unióban történő áttelepítések során elsőbbséget kell biztosítani a Törökországban tartózkodó szíreknek a Görögországban tartózkodó szírekkel szemben, és közülük elsőbbséget kell biztosítani azoknak a migránsoknak, akik korábban még nem léptek be vagy nem próbáltak meg belépni az EU-ba.
2.5Az EU–Törökország nyilatkozatot kiegészítő 2016. március 18-i tájékoztatójában az Európai Bizottság hangsúlyozza Törökország „biztonságos harmadik országként” való besorolásának lehetőségét. Az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett, az európai migrációs stratégia szerinti kiemelt intézkedések végrehajtásának helyzetéről szóló európai bizottsági közlemény ugyanerre enged következtetni, és azzal érvel, hogy véleménye szerint a biztonságos harmadik ország fogalma – a menekültügyi eljárásokról szóló irányelv meghatározása szerint – nem azt követeli meg, hogy ne legyenek fenntartások vagy földrajzi korlátozások a genfi egyezmény végrehajtása során, hanem azt, hogy elvben a védelem elérhető legyen az egyezmény feltételei alapján. Az EGSZB a maga részéről már kifejtette, hogy semmi esetre sem szabad a biztonságos származási ország elvét alkalmazni olyan országokra, ahol korlátozzák a sajtószabadságot vagy megsértik a politikai pluralizmust, illetve nem és/vagy szexuális irányultság alapján történő vagy nemzeti, etnikai, kulturális vagy vallási kisebbséghez való tartozás miatti üldöztetések tapasztalhatók. Egy országnak a biztonságos származási országok listájára való felvételéhez mindenesetre a következő forrásoktól származó aktuális információkat kell értékelni (többek között): az Emberi Jogok Európai Bírósága, az Egyesült Nemzetek menekültügyi főbiztosa (UNHCR), Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO), Európa Tanács és más emberi jogi szervezetek.
2.6Az EU–Törökország nyilatkozat aláírása óta jelentős mértékben és folyamatosan csökkent azoknak a személyeknek a száma, akik jogellenesen átlépik az európai határokat, vagy életüket vesztik az Égei-tengeren. Ugyanakkor azonban gyorsan erősödnek a más déli országokba, például Olaszországba irányuló migrációs áramlatok, ami az EGSZB-t különösen aggasztja. Az uniós tagállamoknak az áthelyezés és áttelepítés terén nyújtott teljesítménye továbbra is csalódást keltő. Bár megvannak az alapok e programok végrehajtásához, a megvalósítás még mindig lassabban zajlik annál, mint ami a kitűzött célok – az összes szóba jöhető személy áthelyezésének és áttelepítésének biztosítása – eléréséhez szükséges.
3.A biztonságos országok mechanizmusa: biztonságos harmadik ország és az első menedék országa
3.1A nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról szóló 2013/32/EU irányelv, amely közös eljárási normákat és garanciákat fektet le azok számára, akik nemzetközi védelmet keresnek az Unió tagállamaiban, meghatározza a „biztonságos származási ország”, a „biztonságos harmadik ország” és az „első menedék országa” fogalmát. Konkrétabban: az irányelv a biztonságos országok négy kategóriáját határozza meg. Ezek: az első menedék országa (35. cikk), a biztonságos harmadik ország (38. cikk), a biztonságos származási ország (37. cikk) és az európai biztonságos harmadik ország (39. cikk).
3.2A 2013/32/EU irányelv európai biztonságos harmadik országokról szóló 39. cikke és az első menedék országáról szóló 35. cikk együttes értelmezéséből az tűnik ki, hogy a nemzetközi védelemnek van egy erősebb és egy gyengébb fokozata, és ezek között helyezkedik el a 38. cikk szerinti biztonságos harmadik országok rendszere. A 39. cikk biztosítja a legmagasabb szintű védelmet, és azokra az országokra utal, amelyek ratifikálták a genfi egyezményt földrajzi korlátozások nélkül, felkínálják az egyezményben meghatározott maximális védelmet, teljes mértékben végrehajtják az egyezmény 36. cikkét az országban, és az egyezmény ellenőrzési mechanizmusainak hatálya alatt állnak. Ezzel éles ellentétben az irányelv 35. cikke arra korlátozódik, hogy védelmet vagy más elégséges védelmet biztosít a menekültek számára, a visszaküldési tilalom elvének alkalmazására összpontosítva.
3.3A 2013/32/EU irányelv 38. cikke szerint valamely ország biztonságos harmadik országnak minősül adott kérelmező szempontjából, ha általánosságban megfelel a következő kritériumoknak: (a) az életét és a szabadságát nem fenyegeti veszély faji, vallási, nemzetiségi vagy valamely társadalmi csoporthoz tartozás vagy politikai meggyőződés miatt; (b) a kérdéses ország a genfi egyezménnyel összhangban tiszteletben tartja a visszaküldés tilalmának elvét; (c) a kérelmezőt nem fenyegeti súlyos sérelem veszélye; (d) az ország tiltja valamely személy eltávolítását olyan országba, ahol kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés veszélyének van kitéve, a nemzetközi jog előírásai szerint; (e) a menekült jogállás kérelmezésének lehetősége biztosított, és a menekültként történő elismerés esetén biztosított a genfi egyezménnyel összhangban való védelem; és (f) a kérelmező rendelkezik valamilyen kapcsolattal az érintett harmadik országgal, amelynek alapján észszerű, hogy ez a személy az adott országba mehessen. Következésképpen abban az esetben, ha az illetékes hatóságok úgy döntenek, hogy egy ország, például Törökország az első menedék országát vagy biztonságos harmadik országot jelent valamely kérelmező számára, akkor a tartalom vizsgálata nélkül határozatot adnak ki, amelyben elfogadhatatlanként elutasítják a nemzetközi védelem iránti kérelmet.
3.4A visszaküldés tilalmának elve a menekültek nemzetközi védelmi rendszerének sarokköve, és ezt az 1951. évi genfi egyezmény 33. cikkének (1) bekezdése tartalmazza. Az UNHCR azt tapasztalta, hogy ez a cikk bevezet egy központi alapelvet az egyezménybe, amely mára bekerült a nemzetközi szokásjogba, és így köti a nemzetközi közösség összes államát, függetlenül attól, hogy ratifikálták-e a genfi egyezményt vagy sem.
3.5Ilyen módon mindenki, aki az 1951. évi egyezmény alapján menekültnek számít, vagy aki megfelel az 1951. évi egyezmény 1. cikk a) pontja (2) bekezdésének a menekültekre vonatkozó meghatározásában szereplő kritériumoknak, még ha hivatalosan nem is ismerték el menekülti jogállását, a 33. cikk (1) bekezdésében felkínált védelem hatálya alatt áll. Ez különösen fontos a menedékkérők számára, mivel előfordulhat, hogy elismerik őket menekültként, és ezért nem szabad őket elküldeni vagy kiutasítani a menedék országából mindaddig, amíg meg nem hozzák jogállásukról a végső döntést.
4.Törökország mint „biztonságos harmadik ország”
4.12011 óta Törökország fogadott be menekülteket Szíriából a legnagyobb számban (több mint hárommillió, pontosabban 3 222 000 főt). Ugyanakkor Libanon, amelynek népessége 4,8 millió fő körül van, több mint egymillió regisztrált menekültet fogadott be. Jordánia fogadta be a menekültek harmadik legnagyobb csoportját Szíriából (654 582 főt), míg a legfrissebb hivatalos adatok szerint Irak és Egyiptom 244 235, illetve 124 534 regisztrált menekültet fogadott be.
4.2Törökország ratifikálta a menekültek jogállásáról szóló genfi egyezményt és annak 1967-es jegyzőkönyvét, de fenntart bizonyos földrajzi korlátozásokat az Európán kívüli menedékkérők tekintetében. A gyakorlatban csak az európai országokból, vagyis az Európa Tanács tagországaiból származó menekülteket ismeri el. 2014 áprilisában Törökország új törvényt fogadott el az idegenekről és a nemzetközi védelemről. A törvény a védett jogállás négy típusát ismeri el az országban: a) „menekült jogállás” a genfi egyezmény alapján elismert menekültek esetében, akik az Európa Tanács 47 tagállama egyikének állampolgárai; b) „feltételes menekült jogállás” az Európán kívüli elismert menekültek esetében; c) „kiegészítő védelem”, amely megadható európai és Európán kívüli állampolgároknak, akik nem felelnek meg a genfi egyezmény feltételeinek, amelyeknek alapján elismerhetők lennének menekültként, de ha visszaküldenék őket származási országukba, akkor ezzel kitennék őket a halálos ítélet, a kínzás vagy más embertelen vagy megalázó bánásmód kockázatának, vagy sérelmeket szenvednének el az országukban zajló fegyveres konfliktus miatt; és d) „ideiglenes védelem”, amely tömeges beáramlás esetén adható meg.
4.3A tömegesen érkező szíriai emberek eredetileg „látogatói” (misâfir) jogállást kaptak, majd ideiglenes védelemben részesültek, ám nem áll jogukban menekülti jogállás elnyerése érdekében kérelmet benyújtani. Ennek a rendelkezésnek az a célja az ő esetükben, hogy csak addig maradjanak Törökországban, amíg Szíriában tart a háború, azt követően viszont térjenek haza, amint a feltételek javulnak.
4.3.1Más (Szírián kívüli) országok állampolgárai egyedi alapon folyamodhatnak menedékjogért, és kérelmüket párhuzamosan indított eljárás keretében bírálják el az idegenekről és a nemzetközi védelemről szóló új törvény alapján, amely 2014 áprilisában lépett hatályba. Az említett eljárás alapján a kérelmezőket elküldik mind a Migrációkezelési Főigazgatósághoz (DGMM), amely lefolytatja a jogállás megállapítására irányuló eljárást, mind pedig a UNHCR-hez, amely lefolytat egy ezzel párhuzamos eljárást a jogállás megállapítása érdekében, és ajánlásokat tesz az áthelyezésre nézve. Döntéseinek nincs jogi hatálya, de ezeket figyelembe veszik a DGMM értékelése során. Így tehát világos, hogy a török szabályozás ezen a területen eltérő védelmi normákat és eljárási szabályokat alkalmaz a szíriaiak és más harmadik országok állampolgárai esetében, és ezáltal egyenlőtlenségeket vezet be a védelem elérése és feltételei tekintetében.
4.4Komoly akadályok, hiányosságok és problémák tapasztalhatók továbbá a munkához és az alapvető szolgáltatásokhoz – például az egészségügyi és jóléti rendszerekhez, valamint az oktatáshoz – való hozzáférés és általánosabban véve a társadalmi integráció tekintetében
. Bár Törökország 2016 januárjában elismerte a szíriaiak munkavállalási jogát, a gyakorlatban csak nagyon kevesen kaptak közülük munkavállalási engedélyt, ezért a legtöbben kénytelenek be nem jelentett munkát vállalni
. A fentieket ki kell egészíteni azzal, hogy a nemzetközi védelem kedvezményezettjei kifejezetten és kategorikusan ki vannak rekesztve a hosszú távú törökországi integráció lehetőségéből (az idegenekről és a nemzetközi védelemről szóló törvény 25. cikke), és a menekültek szabad mozgását is korlátozzák az említett törvény 26. cikke alapján. Ezért egyértelmű, hogy a nemzetközi védelemért folyamodó emberek számára megadott védelem Törökországban nem éri el a genfi egyezmény alapján menekültként elismert személyek által élvezett jogi garanciák és jogok szintjét, ilyen például a mozgási szabadság a szerződő állam területén (az 1951. évi egyezmény 26. cikke), az állampolgárság megszerzésének joga (az 1951. évi egyezmény 34. cikke) és a munkavállalás joga (az 1951. évi egyezmény 17., 18. és 19. cikke).
4.5Ezenkívül felmerülnek kérdések Törökország „biztonságos harmadik ország” besorolásával kapcsolatban is, a genfi egyezmény 33. cikkének (1) bekezdésében, az emberi jogok európai egyezménye (EJEE) 3. cikkében, valamint a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni egyezmény 3. cikkének (2) bekezdésében lefektetett visszaküldési tilalom elve tiszteletben tartásának tekintetében
. Amellett, hogy Törökországban hosszú múltra tekint vissza az Európán kívüli menedékkérők visszatoloncolásának gyakorlata, a nemzetközi emberi jogi szervezetek legújabb jelentései is megemlítenek olyan eseteket, amikor megtagadták a belépést és csoportosan visszatoloncoltak embereket szíriai területre
. Megjegyzendő emellett, hogy alig egy nappal a megállapodás aláírása után az Amnesty International afgán menekültek Kabulba történő újabb tömeges hazatelepítéséről számolt be
. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése által 2016. április 20-án elfogadott határozat is leszögezi többek közt, hogy a szíriaiak és más országok állampolgárainak Törökországba történő visszaküldése ellentétes az uniós és a nemzetközi joggal
. Nyilvánvaló tehát, hogy nincsenek megfelelő garanciák annak biztosítására, hogy a visszaküldési tilalom elvét a gyakorlatban is alkalmazzák
.
Kelt Brüsszelben, 2017. november 7-én.
Dilyana SLAVOVA
a „Külkapcsolatok” szekció elnöke
_____________