INDOKOLÁS
1.A FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ JOGI AKTUS HÁTTERE
Az egyes, a halálbüntetés, a kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés során alkalmazható áruk kereskedelméről szóló (EU) 2019/125 rendelet 1 (a továbbiakban: a rendelet) célja egyrészről a halálbüntetés, másrészről a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés nem uniós országokban történő megelőzése.
A rendelet az alábbiak szerint különbözteti meg az árukat:
– azon áruk, amelyek a természetüknél fogva csak visszaélésszerű felhasználásra alkalmasak, és nem képezhetik kereskedelem tárgyát (II. melléklet), valamint
– azon áruk, amelyek jogszerű módon is felhasználhatók, ilyenek például a bűnüldözési eszközök (III. melléklet), illetve a terápiás felhasználásra szánt áruk (IV. melléklet).
A III. és IV. mellékletben felsorolt áruk kereskedelmét tényleges ellenőrzésnek kell alávetni, ha azokat az Európai Unióból exportálják vagy az Európai Unión keresztül továbbítják, illetve brókertevékenység vagy technikai segítségnyújtás keretében harmadik országba szállítják.
Az „élő eszközként” kialakított rendelet olyan mechanizmusokat foglal magában, amelyek lehetővé teszik az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság számára, hogy közösen reagáljanak a nemzetközi biztonsági piacot, valamint a bűnüldözési eszközök alkalmazásának és visszaélésszerű használatának jellegét érintő változásokra, továbbá kezeljék a kereskedelem technológiai fejlődését.
A rendeletben leírt áruk jegyzékét naprakészen kell tartani annak érdekében, hogy reagáljon egyrészt a nemzetközi biztonsági piacon jelentkező változásokra, amelyek mind technológiai, mind piaci szempontból gyakoriak, másrészt pedig a bűnüldözési eszközök használatát, valamint az ilyen eszközökkel megvalósított visszaéléseket érintő változásokra, amint azt a Bizottság 2020. évi felülvizsgálati jelentése 2 is megjegyzi. Ahhoz, hogy a rendelet továbbra is megfeleljen a célnak, reagálnia kell azokra a tendenciákra és kihívásokra is, amelyeket az elmúlt években a szabadságuktól meg nem fosztott személyeknek a békés tüntetések elnyomása során történő kínzásával és bántalmazásával kapcsolatban tapasztaltak. Az elmúlt években egyes országokban a bűnüldöző hatóságok rutinszerűen visszaéltek az úgynevezett kevésbé halálos fegyverek – többek között a paprikaspray, a vízágyú és a gumilövedék – alkalmazásával az eltérő vélemények elnyomása és a békés tüntetők elhallgattatása érdekében, ami hozzájárult ahhoz, hogy egyre több polgár szenvedett súlyos sérüléseket vagy vesztette életét. A világ egyes részein a tüntetőket egyre nagyobb mértékben tették ki túlzott, jogellenes vagy szükségtelen erőszaknak 3 .
Az áruk jelenlegi jegyzékét az egyes, a halálbüntetés, a kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés során alkalmazható áruk kereskedelméről szóló 1236/2005/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2016. november 23-i (EU) 2016/2134 európai parlamenti és tanácsi rendelet 4 aktualizálta.
Ez a felhatalmazáson alapuló jogi aktus a II. és III. mellékletben leírt áruk jegyzékének módosításait tartalmazza. A II. melléklet a halálbüntetéstől, kínzástól vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódtól vagy büntetéstől eltérő egyéb gyakorlati felhasználásra nem alkalmas árukat tartalmazza. A III. melléklet a kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés céljára felhasználható olyan árukat tartalmazza:
amelyek elsősorban bűnüldözési célokra használt áruk,
amelyek esetében kialakításukból és műszaki jellemzőikből adódóan jelentős annak kockázata, hogy azokat kínzáshoz vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódhoz vagy büntetéshez használják fel.
A felhatalmazáson alapuló jogi aktus megtiltja a cselekvőképtelenséget okozó vagy irritáló hatású vegyi anyagok vagy bizonyos kapcsolódó anyagok és kapcsolódó lőszerek kibocsátására szolgáló olyan fegyvereket, eszközöket és felszereléseket, amelyek nem alkalmasak arra, hogy azokat a bűnüldöző hatóságok által emberek fogva tartása, tömegoszlatás vagy önvédelem céljára használják. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus továbbá megtiltja az olyan árukat, amelyek esetében nagy a kockázata annak, hogy olyan súlyos fájdalmat vagy szenvedést okoznak, hogy az kínzásnak vagy kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek minősülhet.
A módosítások elsősorban a következőkön alapulnak: az áruk alkalmazási köre tekintetében a 2020. évi bizottsági jelentés 5 következtetései, a rendelet végrehajtásával foglalkozó bizottsági informális szakértői csoport munkája, az ENSZ kínzás elleni küzdelemmel foglalkozó különleges előadójának és az emberi jogok védelmével foglalkozó szervezeteknek a jelentései 6 , valamint az e területre vonatkozó nemzetközi normák 7 . Például az ENSZ 2015-ben felülvizsgált és Nelson Mandela-szabályoknak nevezett, a fogvatartottakkal való bánásmódra vonatkozó minimumszabályai tiltják az olyan, fogva tartásra szolgáló eszközök használatát, amelyek jellegüknél fogva megalázóak vagy fájdalmasak, mivel nem szolgálnak olyan jogszerű bűnüldözési célt, amely nem érhető el a kéz vagy a láb mozgását korlátozó szokásos eszközök alkalmazásával – ezzel magyarázható, hogy a korábban a III. mellékletben felsorolt rablánc most már a II. mellékletben szerepel.
2.A JOGI AKTUS ELFOGADÁSÁT MEGELŐZŐ KONZULTÁCIÓK
A rendelet 29. cikkének (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „[a] felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban 8 foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel”.
A rendelet (46) preambulumbekezdése értelmében „[k]ülönösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak megfelelően kerüljön sor.”.
A rendelet (48) preambulumbekezdése továbbá előírja, hogy „[a]mennyiben a Bizottság úgy határoz, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésekor konzultál a csoporttal, erre a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban lefektetett elveknek megfelelően kell sort kerítenie”.