INDOKOLÁS
1.A FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ JOGI AKTUS HÁTTERE
Az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló, 2013. október 9-i 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: Vámkódex) az Európai Unió működéséről szóló szerződéssel összhangban felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően kiegészítse a Vámkódex egyes nem alapvető rendelkezéseit. A Bizottság a felhatalmazással élve 2015. július 28-án elfogadta a 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az Uniós Vámkódex egyes rendelkezéseire vonatkozó részletes szabályok tekintetében történő kiegészítéséről szóló (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletet. Ez a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet általánosan alkalmazandó rendelkezéseket állapított meg a Vámkódex kiegészítésére vonatkozóan, az abban foglalt rendelkezések egyértelmű és megfelelő alkalmazása érdekében.
Az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet alkalmazásának első évét követően a gyakorlati alkalmazás nyomán kiderült, hogy a 84. cikk rendelkezéseit ki kell igazítani annak érdekében, hogy hatékonyabban és hatásosabban lehessen alkalmazni a Vámkódexben megállapított alapvető szabályokat, és jobban elő lehessen mozdítani a modern gyakorlatoknak megfelelő vámügyleteket.
Több tagállam, valamint egyes kereskedelmi szervezetek képviselői ismételten felhívták a Bizottság figyelmét arra, hogy számos nehézség áll fenn a megfelelő pénzügyi forrásokra vonatkozóan az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 84. cikkében meghatározott különös feltétel gyakorlati alkalmazásával kapcsolatban, és sürgették a Bizottságot, hogy a kérdést a lehető leghamarabb oldja meg. A következő indokokat és releváns tényezőket emelték ki:
Azzal érveltek, hogy a gazdasági szereplő rendelkezésére álló pénzügyi forrás, amely jelenleg a 84. cikkben önálló feltételként szerepel, nem tekinthető úgy, hogy teljes képet ad az adott gazdasági szereplőnek a vámtartozás és a garancia által nem fedezett egyéb terhek összegének megfizetésére való képességéről. A megfelelő pénzügyi forrásokkal kapcsolatos feltétel a likviditásra korlátozódik, és azt túl korlátozó jellegűnek találják. Ezért azt javasolták, hogy az adott gazdasági szereplő képességének megállapítása során egyéb, könnyen átváltható eszközöket is vegyenek figyelembe a csökkentésről vagy a biztosítéknyújtás alóli mentességről való döntés meghozatalakor.
Ezen túlmenően a gyakorlatban bebizonyosodott, hogy bizonyos esetekben a Vámkódex 90. cikkével összhangban megállapított, a potenciális vámtartozásokra és az esetleg felmerülő egyéb terhekre vonatkozó referenciaösszeg nagyon magas szintet érhet el, ami a vámtartozás tényleges keletkezésének valószínűsége szempontjából nem lenne indokolt (pl. az ideiglenes behozatal során a hajó javításához esetlegesen kapcsolódó vámtartozás). E kockázati tényező feltüntetése lehetőségének hiánya túl szigorúnak bizonyult.
Továbbá az engedélyezett gazdálkodók (AEO) által a biztosítéknyújtás csökkentésére vagy az az alóli mentességre vonatkozóan benyújtott kérelmek tekintetében a 84. cikkben foglalt jelenlegi követelmények szigorúbbnak tűnnek, mint a Vámkódex 95. cikkében említett kritériumok értékelésének szabályai, és a nem engedélyezett gazdálkodókéval ellentétben ezek a kérelmek kétszeri értékelést igényelnek, ami logikátlannak és némileg ellentmondásosnak tűnik.
2.AZ AKTUS ELFOGADÁSÁT MEGELŐZŐ KONZULTÁCIÓK
A Bizottság az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodással és a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokról szóló, az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság között létrejött egyetértési megállapodással összhangban dolgozta ki ezt a felhatalmazáson alapuló jogi aktust. Az előkészítő munka során folytatott folyamatos konzultációba a Bizottság megfelelően bevonta a tagállamokat és az összes egyéb érintett érdekelt felet is.
A Bizottság az érintett szakértői csoport (a Vámkódex szakértői csoport) ülésein konzultált a tagállamokkal a javaslattervezet szövegéről. Az üzleti közösséggel az érintett konzultatív tanácsadó testület (kereskedelmi kapcsolattartó csoport, Trade Contact Group) keretében konzultáltak a tagállamokkal közös találkozókon.
A Bizottság a konzultáció során kapott valamennyi észrevételt alaposan megvizsgálta és a lehető legnagyobb mértékben belefoglalta e javaslatba, figyelembe véve azt a célkitűzést, hogy az esetleges vámtartozások esetében a javaslatnak elegendő alapot kell biztosítania a garancia csökkentésére vagy a biztosítéknyújtás alóli mentességre irányuló kérelem engedélyezéséhez vagy elutasításához.
Valamennyi érintett fél egyetértett abban, hogy e módosításnak:
1) kezelnie kell azt a helyzetet, amikor a megfelelő pénzügyi források bizonyítására vonatkozó feltételt úgy értelmezik, hogy az a szükséges likviditás rendelkezésre állására szorítkozik, és így túl korlátozónak tűnik;
2) tisztáznia kell a megfelelő pénzügyi helyzetre vonatkozó feltétel értékelését;
3) maga után kell vonnia a kockázati elem bevezetését a vámtartozás keletkezésének valószínűségével kapcsolatban, a gazdasági szereplő vámmal kapcsolatos üzleti tevékenységeinek volumene és típusa, valamint azon áruk típusa tekintetében, amelyekre a biztosíték szükséges;
4) a Vámkódex 38. cikkének (5) bekezdése által létrehozott jogi rendelkezés tekintetében biztosítékot kell nyújtania arra vonatkozóan, hogy amennyiben az AEO-feltételek az AEO-státus megadása során már értékelés tárgyát képezték, akkor nem kerülnek ismételten vizsgálatra, és hogy a vámtartozás és a garancia által nem fedezett egyéb díjak kifizetésére való képesség értékelése az összkezesség mértékének csökkentésére vagy a biztosítéknyújtás alóli mentességre vonatkozó engedély megadásának keretében az elégséges pénzügyi helyzet értékelése során történik.
3.A FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ JOGI AKTUS JOGI ELEMEI
E rendelet jogalapját a Vámkódex 99. cikkének c) pontjában szereplő felhatalmazás jelenti.
A szubszidiaritás elve
Mivel sem a kódex, sem az e rendelet által módosítandó felhatalmazáson alapuló rendeletet tekintetében nem vizsgálták a szubszidiaritást, ezért e rendelet esetében sem helyénvaló ilyen vizsgálatot végezni. Meg kell jegyezni, hogy a vámunió egy belső határok nélküli térség, amely uniós szintű harmonizált és automatizált kereten, valamint a tagállamok kölcsönös függőségén alapul. Zökkenőmentes működéséhez ezért arra van szükség, hogy minden további, különösen a határokon átnyúló rendszereket érintő jogi fellépést az Unió szintjén fogadjanak el.
Az arányosság elve
Ami az arányosságot illeti, e rendelet tiszteletben tartja a társjogalkotók által adott felhatalmazás kereteit, és csak olyan elemeket tartalmaz, amelyek jobban hozzáigazítják a meglévő jogi rendelkezéseket a vámhatóságok, a gazdálkodók és a gazdálkodónak nem minősülő személyek mindennapi gyakorlatainak követelményeihez.
A javaslat tartalma
A helyzet alapos értékelését követően a Bizottság arra az álláspontra jutott, hogy a „megfelelő pénzügyi források” feltételét el kell hagyni a szövegből, míg a pénzügyi helyzetre vonatkozó értékelés fogalmát tovább kell pontosítani a jogi szövegben. Ezen túlmenően az értékelésnek figyelembe kell vennie a helyzet szempontjából releváns valamennyi tényezőt, miközben rugalmasnak és az adott helyzetre alkalmazhatónak kell maradnia. Fontos, hogy a vámhatóságok figyelembe vehessék a vámtartozás keletkezésével kapcsolatos potenciális kockázatokat az üzleti tevékenység jellemzői, az ügylet sajátosságai és azon áruk jellege tekintetében, amelyekre a garancia szükséges. Ezen túlmenően fontos volt tisztázni, hogy az engedélyezett gazdálkodó által e tekintetben benyújtott kérelem értékelése hogyan értelmezendő az egymást átfedő kritériumok fényében. A Vámkódex 38. cikkének (5) bekezdése értelmében a vonatkozó értékelési eljárásokat nem kell megismételni. Egyértelművé kell azonban tenni, hogy az engedélyezett gazdálkodók által igénybe venni kívánt egyszerűsítések a vámhatóságok engedélyének tárgyát képezik, és azokhoz meg kell felelni a kért egyszerűsítésre vonatkozó egyedi követelményeknek.
4.KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK
Mivel a rendelet célja csak annyi, hogy jobban hozzáigazítsa az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendeletben szereplő jelenlegi jogi szabályokat azok szándékolt céljához, és mivel nincs szó jelentős változásokról, e rendeletnek nincsenek közvetlen költségvetési vonzatai.
A biztosítéknyújtás alóli mentességnek vagy a biztosítékok csökkentésének megadására vonatkozó, e cikk szerinti feltételek olyanok, hogy azok alapján bizonyítható, hogy az adós nagyfokú garanciát nyújt a vámtartozás megfizetésére vonatkozóan. Ez a módosítás e tekintetben nem változtatja meg a helyzetet.
A BIZOTTSÁG (EU) .../... FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE
(2018.6.7.)
az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendeletnek az összkezesség szintjének csökkentésére és a biztosítéknyújtás alóli mentességre vonatkozó feltételek tekintetében történő módosításáról
AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,
Tekintettel az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló, 2013. október 9-i 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre és különösen annak 99. cikke c) pontjára,
mivel:
(1)A 952/2013/EU rendelet 95. cikkének (1) bekezdése meghatározza azokat a feltételeket, amelyeket egy gazdasági szereplőnek teljesítenie kell ahhoz, hogy a vámtartozás és egyéb díjak megfizetésének biztosítására vonatkozóan átfogó garanciát nyújthasson. A 952/2013/EU rendelet 95. cikkének (2) bekezdése további olyan kritériumokat határoz meg, amelyeket a gazdasági szereplőknek teljesíteniük kell ahhoz, hogy a vámtartozások és az esetleg felmerülő egyéb terhek tekintetében ilyen összkezesség csökkentett összeggel történő nyújtására, vagy a biztosítéknyújtás alóli mentességre legyenek jogosultak. E kritériumok egyike a fizetőképesség kritériuma. Ez a kritérium akkor tekintendő teljesítettnek, ha a kérelmező jó pénzügyi helyzetben van, ami – tekintettel az érintett üzleti tevékenység jellegére – lehetővé teszi számára, hogy teljesítse kötelezettségvállalásait.
(2)Az összkezesség csökkentésére vagy biztosítéknyújtás alóli mentességre irányuló kérelemmel összefüggésben a vámhatóságoknak meg kell vizsgálniuk, hogy a kérelmező képes-e a vámtartozás és egyéb terhek összegének megfizetésére, amennyiben ez szükségessé válik.
(3)Az (EU) 2015/2446 rendelet 84. cikke meghatározza azokat a feltételeket, amelyeket egy gazdasági szereplőnek teljesítenie kell ahhoz, hogy engedélyt kapjon a csökkentett összegű összkezesség vagy a biztosítéknyújtás alóli mentesség alkalmazására. A fizetőképességről szóló kritérium alapján megállapított egyéb feltételeken túlmenően a kérelmezőnek igazolnia kell, hogy elegendő pénzügyi forrással rendelkezik ahhoz, hogy teljesítse kötelezettségeit a vámtartozás és az esetleg felmerülő egyéb, a garancia által nem fedezett terhek összegével kapcsolatban. A 952/2013/EU rendelet és az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet végrehajtása során szerzett gyakorlati tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy ez a feltétel túlságosan korlátozó, mivel azt úgy értelmezik, hogy a szükséges likviditás rendelkezésre állására korlátozódik. Sok esetben nem csupán a likviditás az egyetlen tényező annak bizonyítására, hogy egy gazdasági szereplő képes a vámtartozás vagy a garancia által nem fedezett egyéb terhek összegének megfizetésére. Más tényezők, például a könnyen átváltható eszközök is figyelembe vehetők. Ezért a likviditást mint önálló feltételt ki kell venni a szövegből, és egyértelművé kell tenni, hogy a gazdasági szereplő azon képességének értékelése, hogy eleget tud-e tenni a vámtartozás és a garancia által nem fedezett egyéb terhek összegének megfizetésére vonatkozó kötelezettségeinek, szerves része a kérelmező pénzügyi helyzetével kapcsolatos értékelésnek.
(4)Ugyanakkor e szabályok egységes alkalmazásának biztosítása érdekében egyértelművé kell tenni, hogy a gazdasági szereplőnek a vámtartozás és egyéb, esetlegesen felmerülő és a garancia által nem fedezett terhek megfizetésére való képességhez kapcsolódó „megfelelő pénzügyi helyzetre” vonatkozó feltétel tekintetében történő értékelése kizárólag a csökkentett összegű összkezesség vagy a biztosítéknyújtás alóli mentesség (egyszerűsítés) iránti kérelmek értékelésére vonatkozik. Ez az átfogó garanciák bármilyen mértékű csökkentésére vonatkozó értékelés korlátainak meghatározásához szükséges.
(5)Azokban az esetekben, amikor az (EU) 2015/2447 bizottsági végrehajtási rendelet 155. cikkével összhangban megállapított referenciaösszeg aránytalan lenne a várhatóan felmerülő vámtartozások összegéhez képest, rendelkezni kell arról, hogy a vámhatóságok a csökkentés mértékének megállapítása érdekében mérlegelési jogkörükben figyelembe vehessék a vámtartozás keletkezésének kockázatát.
(6)Egyértelművé kell tenni továbbá, hogy az engedélyezett gazdálkodókra vonatkozó, a 952/2013/EU rendelet 38. cikkének (5) bekezdése szerinti értékelési eljárásokat nem kell megismételni, ugyanakkor a vámhatóságoknak továbbra is lehetőséget kell biztosítani arra, hogy bizonyos, az engedélyezett gazdálkodó által igénybe venni kívánt egyszerűsítések engedélyezése előtt a szóban forgó egyszerűsítés egyedi követelményeinek való megfelelést ellenőrizzék.
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
1. cikk
Az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 84. cikke a következőképpen módosul:
1.az (1) bekezdés f) pontját el kell hagyni;
2.a (2) bekezdés g) pontját el kell hagyni;
3.a (3) bekezdés l) pontját el kell hagyni;
4.A cikk a következő (3a) és (3b) bekezdéssel egészül ki:
„(3a) Annak ellenőrzése során, hogy a kérelmező rendelkezik-e az (1) bekezdés e) pontja, a (2) bekezdés f) pontja és a (3) bekezdés k) pontja által előírt megfelelő pénzügyi helyzettel a csökkentett összegű összkezesség vagy biztosítéknyújtás alóli mentesség engedélyezéséhez, a vámhatóságoknak a kérelmező azon képességét kell figyelembe venniük, hogy teljesítse a felmerült vámtartozásai és az esetleg felmerülő egyéb, a garancia által nem fedezett terhek megfizetésére vonatkozó kötelezettségeit.
Indokolt esetben a vámhatóságok figyelembe vehetik az említett vámtartozások és egyéb terhek felmerülésének kockázatát, tekintettel a kérelmező vámmal kapcsolatos üzleti tevékenységeinek típusára és volumenére, valamint azon árutípusokra, amelyekre a biztosíték szükséges.
(3b) Ha a megfelelő pénzügyi helyzetre vonatkozó feltétel értékelése a Vámkódex 39. cikkének c) pontjában említett kritérium alkalmazása szempontjából már megtörtént, a vámhatóságok csak azt ellenőrzik, hogy a kérelmező pénzügyi helyzete indokolja-e a csökkentett összegű összkezesség vagy biztosítéknyújtás alóli mentesség engedélyezését.”
5.
a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:
„(4) Amennyiben a kérelmező három évnél rövidebb ideje jött létre, az (1) bekezdés d) és e) pontjában, a (2) bekezdés e) és f) pontjában, valamint a (3) bekezdés j) és k) pontjában meghatározott feltételek teljesülését a rendelkezésre álló nyilvántartások és információk alapján kell ellenőrizni.”
2. cikk
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
Kelt Brüsszelben, -án/-én. 2018.6.7.
a Bizottság részéről
elnök
Jean-Claude JUNCKER