INDOKOLÁS
1.A FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ JOGI AKTUS HÁTTERE
A közös halászati politika (KHP) egyik fő célkitűzése a visszadobás gyakorlatának az Európai Unió teljes halászati tevékenysége tekintetében történő fokozatos felszámolása a közös halászati politikáról szóló 1380/2013/EU rendeleten alapuló kirakodási kötelezettség bevezetése révén. Ennek célja a rendelkezésre álló erőforrások jobb kihasználása, valamint a nyilvánosság azon elvárásának a kezelése, hogy ne folytatódjon a forgalomba hozható halak tengerbe való visszadobásának a gyakorlata. A magas visszadobási arányt a KHP legutóbbi reformjával kapcsolatban végzett hatásvizsgálat a KHP környezeti fenntarthatósága hiányának egyik fontos okaként határozza meg.
A KHP 15. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban a kirakodási kötelezettség a Balti-tengeren 2015. január 1-jétől a kis méretű nyílt vízi fajok, vagyis a hering és a spratt, valamint az ipari célból halászott halfajok halászata során fogott, fogási korlátok hatálya alá tartozó valamennyi fajra vonatkozik. Az új KHP 15. cikke (1) bekezdése b) pontjának megfelelően a kirakodási kötelezettség az említett naptól a lazachalászatra is vonatkozik. Ezenkívül a kirakodási kötelezettség ugyanezen rendelkezés alapján 2015. január 1-jétől a halászati tevékenységeket meghatározó fajokra, 2017. január 1-jétől pedig a Balti-tengeri uniós vizein folytatott halászatban érintett összes egyéb, fogási korlátok hatálya alá tartozó fajra alkalmazandó. A közönséges tőkehal bizonyos balti-tengeri halászati tevékenységekben a halászatot meghatározó fajnak minősül. A sima lepényhal többnyire járulékos fogásként kerül a hálóba bizonyos, a közönséges tőkehalra irányuló halászati tevékenységek során, és arra fogási korlátok vonatkoznak. Ezért a kirakodási kötelezettség a közönséges tőkehalra 2015. január 1-jétől, a sima lepényhalra pedig 2017. január 1-jétől alkalmazandó.
A KHP emellett több olyan rendelkezést is tartalmaz, amelyek a kirakodási kötelezettség végrehajtásának megkönnyítésére irányulnak. A KHP specifikus rugalmassági mechanizmusokat is biztosít, amelyek többéves tervek, illetve többéves tervek híján visszadobási tervek útján ültethetők át a gyakorlatba. Ezek a visszadobási tervek átmeneti intézkedésként szolgálnak legfeljebb három éves időtartamra. A visszadobási terveket közös ajánlás alapján dolgozzák ki az ugyanazon térségben vagy tengeri medencében található tagállamok csoportjai.
Az 1396/2014/EU rendelet létrehozta a közönséges tőkehal, a hering, a spratt, a lazac és a lepényhal balti-tengeri állományaira vonatkozó kirakodási kötelezettségről szóló első visszadobási tervet. A rendeletet 2014-ben fogadták el, és 2017 végéig alkalmazandó.
A közös halászati politika reformját követően az (EU) 2016/1139 rendelettel 2016-ban elfogadásra került az első többéves gazdálkodási terv, amely a közönséges tőkehal, a hering és a spratt állományaira vonatkozik. Ez a rendelet a simalepényhal-állományokra is alkalmazandó rendelkezéseket tartalmaz.
Az (EU) 2016/1139 rendelet felhatalmazást adott a Bizottságnak arra, hogy az 1380/2013/EU rendeletnek a kirakodási kötelezettséggel kapcsolatos különös rendelkezéseket megállapító 18. cikkével összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, nevezetesen:
(1)a kirakodási kötelezettség alóli mentességek megállapítása a tengerbe való visszaengedéskor magas túlélési arányokkal rendelkező fajok esetében;
(2)a kirakodási kötelezettség alóli de minimis kivételek megállapítása: a) amennyiben a tudományos szakvélemény szerint a halászeszközök szelektivitásának további növelése nehezen valósítható meg; vagy b) a nem szándékos fogások kezelésével kapcsolatos aránytalan költségek elkerülése érdekében;
(3)a fogások dokumentálására vonatkozó rendelkezések;
(4)minimális állományvédelmi referenciaméretek meghatározása a tengeri élőlények fiatal egyedei védelmének biztosítása céljából.
A többéves gazdálkodási terv (az (EU) 2016/1139 rendelet) hatálya nem terjed ki a lazacállományokra, ezért esetükben a kirakodási kötelezettséget továbbra is egy önálló, az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (6) bekezdésén alapuló, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadásával kell végrehajtani.
2.AZ AKTUS ELFOGADÁSÁT MEGELŐZŐ KONZULTÁCIÓK
A regionális megközelítés alkalmazása érdekében a Balti-tenger térségében található tagállamok létrehozták a regionális Balti-tengeri Halászati Fórumot (BALTFISH). A BALTFISH alapelveit és munkamódszereit egy egyetértési megállapodásban rögzítették, amelyet 2013. december 13-án írtak alá a Balti-tenger térségében található uniós tagállamok halászatért felelős miniszterei.
A két közös ajánlás kidolgozása során a BALTFISH konzultációt folytatott a Balti-tengeri Tanácsadó Testülettel és más érdekelt felekkel. A balti-tengeri visszadobási terv egyes elemeit egy 2013. június 13-án Koppenhágában tartott technikai ülésen, valamint a BALTFISH 2014. április 29-én Rigában és 2017. április 26-án Berlinben tartott szemináriumain vitatták meg a Balti-tengeri Tanácsadó Testülettel.
A BALTFISH a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) tanácsaira is támaszkodott, amely külön e célból összehívott szakértői munkacsoportüléseken (13-23. sz., 13-17. sz., 14-06. sz. és 17-03. sz. ülés) adott iránymutatást a tagállamoknak a visszadobási tervek valamennyi aspektusával kapcsolatban 2013-ban, 2014-ben és 2017-ben. Ezeken az üléseken meghívott szakértők, valamint a tanácsadó testületek és a tagállamok megfigyelői vettek részt.
A Bizottsághoz benyújtott közös ajánlások főbb elemeit, vagyis az érintett halászati tevékenységek meghatározását, a magas túlélési arányon alapuló mentességeket és a közönséges tőkehal minimális állományvédelmi referenciaméretének rögzítését a HTMGB a 2014. július 7. és 14. és a 2017. július 10. és 14. között tartott plenáris ülésein értékelte.
Az egyes konkrét elemekkel kapcsolatban a HTMGB arra a következtetésre jutott, hogy a kirakodási kötelezettség végrehajtását meghatározó tényezők értékeléséhez szükséges információk többségét általában mindkét közös ajánlásban megadták.
A csapdahálóval, kosárral/rákcsapdával, hálóvarsával és varsával fogott közönséges tőkehal és sima lepényhal magas túlélési arányán alapuló mentesség kapcsán a HTMGB úgy ítélte meg, hogy mivel ezek az eszközök a halak statikus hálószerkezet segítségével történő csapdába ejtésével működnek – szemben például a begabalyítással vagy a horogra akasztással –, okkal feltételezhető, hogy az ezen eszközök okozta mortalitás alacsony, általában 10 % alatti lesz. A HTMGB ugyanakkor további vizsgálatokat javasolt e feltételezés igazságtartalmának alátámasztására, valamint a kezelési gyakorlatok és az uralkodó környezeti feltételek vonatkozásában. A sima lepényhal visszadobásával kapcsolatos mentesség esetében is hasznos lenne, ha részletesebb információk állnának rendelkezésre a visszadobott halak túlélési arányára vonatkozó becslés reprezentativitásának és minőségének értékeléséhez.
A közös ajánlásban az is szerepel, hogy bizonyos fogások esetében az emberi és állati fogyasztásra alkalmatlan halászati termékekre vonatkozó jogszabályok, pl. a 853/2004/EK és az 1881/2006/EK rendelet miatt kell mentességet biztosítani. Erre a mentességre ugyanakkor az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (5) bekezdése szerinti visszadobási tervek hatálya nem terjed ki a közös halászati politikához kapcsolódó közös ajánlások vonatkozásában. Emiatt ezt a mentességet e rendelet nem tartalmazza.
A közönséges tőkehal javasolt minimális állományvédelmi mérete kapcsán a HTMGB úgy ítélte meg, hogy megalapozott biológiai érvek alapján csökkenthető a minimális méret a visszadobás jelenlegi szintjének mérséklése érdekében. A kirakodási kötelezettség értelmében a közönséges tőkehal minimális állományvédelmi referenciaméretének 35 cm-ben történő meghatározása csökkentené az emberi fogyasztásra nem értékesíthető fogások mennyiségét. Az első ívás vonatkozásában nem merült fel érv amellett, hogy a Balti-tenger tekintetében indokolt lenne a 38 cm-es minimális állományvédelmi referenciaméret megállapítása.
A HTMGB értékelése és a bizottsági szolgálatok belső vizsgálata alapján és a közös ajánlás egyes pontjainak a tisztázása után a Bizottság úgy véli, hogy a fentiekben ismertetett két benyújtott közös ajánlás összhangban van az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (6) bekezdésével.
3.A FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ JOGI AKTUS JOGI ELEMEI
A javaslat összefoglalása
A jogi intézkedés fő célja a kirakodási kötelezettség végrehajtását elősegítő intézkedések elfogadása.
A rendelet meghatározza azokat a fajokat és halászati tevékenységeket, amelyekre az adott intézkedések vonatkoznak, a magas túlélési arányon alapuló mentességeket, továbbá rögzíti a közönséges tőkehal minimális állományvédelmi referenciaméretét.
Jogalap
Az (EU) 2016/1139 európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke.
A szubszidiaritás elve
A javaslat az Európai Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik.
Az arányosság elve
A javaslat a Bizottság részére az (EU) 2016/1139 rendelet 7. cikkének (1) bekezdésében biztosított felhatalmazás hatálya alá tartozik, és nem lép túl a rendelkezés céljának eléréséhez szükséges mértéken.
A jogi aktus típusának megválasztása
Javasolt aktus: felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet.
Más jogi aktus nem felelne meg a következők miatt: A Bizottság hatáskört kapott visszadobási tervek felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján történő elfogadására. A közvetlen gazdálkodási érdekkel bíró tagállamok benyújtották közös ajánlásaikat. Az abban és az e javaslatban foglalt intézkedések a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvéleményeken alapulnak, és megfelelnek az 1380/2013/EU rendelet 18. cikkének (5) bekezdésében meghatározott összes vonatkozó követelménynek.
A BIZOTTSÁG (EU) .../... FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE
(2017.12.18.)
a balti-tengeri halászatban a közönséges tőkehalra és a sima lepényhalra vonatkozó kirakodási kötelezettség végrehajtásával kapcsolatos előírások megállapításáról
AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,
Tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,
tekintettel a közönséges tőkehal, a hering és a spratt balti-tengeri állományaira és a halászatukra vonatkozó többéves terv létrehozásáról, a 2187/2005/EK tanácsi rendelet módosításáról és az 1098/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2016/1139 európai parlamenti és tanácsi rendeletre és különösen annak 7. cikkére,
mivel:
(1)Az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet célja, hogy a fogási korlátok hatálya alá tartozó fajok fogásainak kirakodására irányuló kötelezettség bevezetésével az uniós halászat egészében fokozatosan felszámolja a visszadobás gyakorlatát.
(2)Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében a kirakodási kötelezettség 2015. január 1-jétől alkalmazandó a hering- és a spratthalászatban, valamint az ipari célból halászott halfajok halászatban.
(3)Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint az említett rendelet 15. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglaltaktól eltérő balti-tengeri halászati tevékenységek esetében a kirakodási kötelezettség 2015. január 1-jétől a halászatot meghatározó fajokra, 2017. január 1-jétől pedig minden egyéb, fogási korlátok hatálya alá tartozó fajra alkalmazandó. A közönséges tőkehal bizonyos balti-tengeri halászati tevékenységekben a halászatot meghatározó fajnak minősül. A lepényhal fogása főként járulékosan történik a közönséges tőkehalra irányuló egyes halászati tevékenységek során. Emiatt az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján a kirakodási kötelezettség a közönséges tőkehalra 2015. január 1-jétől, a sima lepényhalra pedig 2017. január 1-jétől alkalmazandó.
(4)Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (6) bekezdése előírja, hogy amennyiben egy adott halászat tekintetében nem kerül sor többéves terv elfogadására, a Bizottság a kirakodási kötelezettség ideiglenes alkalmazásának részleteit meghatározó visszadobási tervet fogadhat el.
(5)Az 1396/2014/EU bizottsági rendelet visszadobási tervet határozott meg a lazac, a hering, a spratt és a közönséges tőkehal balti-tengeri halászatára vonatkozóan. A visszadobási terv a közönséges tőkehal és a lazac tekintetében többek között a kirakodási kötelezettség alóli, az e fajok esetében tapasztalható magas túlélési arányokon alapuló mentességet is magában foglal, összhangban az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (4) bekezdésének b) pontjában meghatározott rendelkezésekkel. Az 1396/2014/EU rendelet 2017 december 31-én hatályát veszti.
(6)Az (EU) 2016/1139 rendelet többéves tervet hozott létre a közönséges tőkehal, a hering és a spratt balti-tengeri állományaira és a halászatukra vonatkozóan. A többéves terv a simalepényhal-állományra vonatkozó rendelkezéseket is tartalmaz. Az (EU) 2016/1139 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktus útján a kirakodási kötelezettségre vonatkozó rendelkezéseket fogadjon el a tagállamok által – az illetékes tanácsadó testületekkel egyeztetve – kidolgozott közös ajánlások alapján.
(7)Dánia, Németország, Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Finnország és Svédország közvetlen halászati gazdálkodási érdekekkel bír a Balti-tengeren. A balti-tengeri tanácsadó testülettel folytatott konzultáció és az illetékes tudományos testületek e tárgyban adott tudományos hozzájárulása figyelembevételével az említett a tagállamok 2017. május 31-én közös ajánlást nyújtottak be a Bizottsághoz.
(8)A közös ajánlás szerint az 1396/2014/EU rendeletben előírt, a csapdahálóval, kosárral/rákcsapdával, hálóvarsával és varsával fogott közönséges tőkehalra és sima lepényhalra vonatkozó kirakodási kötelezettség alóli mentességet, valamint a közönséges tőkehalra vonatkozó minimális állományvédelmi referenciaméretet 2017. december 31. után is alkalmazni kell.
(9)A közös ajánlás a magas túlélési arányt igazoló tudományos bizonyítékokon alapul, amelyeket a Balti-tengeri Halászati Fórum (BALTFISH) szolgáltatott és a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) is áttekintett.
(10) A HTMGB kijelentette, hogy a sima lepényhalra vonatkozó részletesebb információk hasznosak lennének a visszadobott halak túlélési arányára vonatkozó becslés reprezentativitásának és minőségének értékeléséhez. A HTMGB azonban úgy ítélte meg, hogy mivel ezek az eszközök a halak statikus hálószerkezet segítségével történő csapdába ejtésével működnek – szemben például a begabalyítással vagy a horogra akasztással –, okkal feltételezhető, hogy az ezen eszközök okozta mortalitás alacsony lesz.
(11)A közös ajánlásban foglalt intézkedések megfelelnek az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (6) bekezdésének, ezért az 1380/2013/EU rendelet 18. cikkének (3) bekezdésével összhangban bele kell őket foglalni e rendeletbe.
(12)Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (10) bekezdése és az (EU) 2016/1139 rendelet 7. cikkének d) pontja szerint a tengeri élőlények fiatal egyedeinek védelme érdekében minimális állományvédelmi referenciaméreteket lehet meghatározni. Az 1396/2014/EU rendelettel a közönséges tőkehalra vonatkozóan bevezetett 35 cm-es minimális méretet továbbra is érvényben kell tartani, figyelemmel arra, hogy a HTMGB következtetése szerint megalapozott biológiai érvekkel támasztható alá a minimális állományvédelmi referenciaméret 35 cm-ben történő rögzítése.
(13)Az (EU) 2016/1139 rendelet nem állapít meg időbeli korlátozást a kirakodási kötelezettség alóli, túlélési arányon alapuló mentességek alkalmazására vonatkozóan. Ugyanakkor helyénvaló gondoskodni arról, hogy az ilyen mentesség hatása a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvélemények alapján rendszeres felülvizsgálat tárgyát képezze. Új bizonyítékok felmerülése esetén a mentességet azok fényében felül kell vizsgálni.
(14)Az (EU) 2016/1139 rendelet 16. cikkének (2) bekezdése értelmében a Bizottság a 2016. július 20-tól számított ötéves időtartamra felhatalmazást kap a kirakodási kötelezettségre vonatkozó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására. Ezért e rendelet alkalmazásának harmadik évében helyénvaló felülvizsgálni a kirakodási kötelezettség alóli, túlélési arányon alapuló mentességek hatását.
(15)Mivel az 1396/2014/EU rendelet 2017. december 31-én hatályát veszti, ezt a rendeletet 2018. január 1-jétől kell alkalmazni,
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
1. cikk
A rendelet tárgya és hatálya
Ez a rendelet a hering, a spratt és a közönséges tőkehal balti-tengeri halászata során fogott közönséges tőkehal és sima lepényhal tekintetében meghatározza a kirakodási kötelezettség végrehajtásának részleteit.
2. cikk
Fogalommeghatározások
E rendelet alkalmazásában:
1. „Balti-tenger”: a 218/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet III. mellékletében meghatározott ICES IIIb, IIIc és IIId körzet.
3. cikk
Túlélési arányon alapuló mentesség
(1)Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (1) bekezdésétől eltérve a kirakodási kötelezettség nem vonatkozik a hering, a spratt és a közönséges tőkehal balti-tengeri halászata során csapdahálóval, kosárral/rákcsapdával, hálóvarsával és varsával fogott közönséges tőkehalra és sima lepényhalra.
(2)Az említett fajoknak az (1) bekezdésben említett körülmények között, rendelkezésre álló kvóta nélkül fogott, vagy a minimális állományvédelmi referenciaméret alatti egyedeit vissza kell engedni a tengerbe.
4. cikk
Minimális állományvédelmi referenciaméretek
A Balti-tengeren a közönséges tőkehal minimális állományvédelmi referenciamérete 35 cm.
5. cikk
Záró rendelkezések
(1)A közvetlen állománygazdálkodási érdekkel bíró tagállamok 2019. március 1-jéig olyan információkat szolgáltatnak a Bizottságnak, amelyek a csapdahálóval, kosárral/rákcsapdával, hálóvarsával és varsával fogott sima lepényhal esetében lehetővé teszik a visszadobott halak túlélési arányára vonatkozó becslés reprezentativitásának és minőségének értékelését.
(2)A Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) legkésőbb 2019. augusztus 1-jéig értékeli az (1) bekezdésben említett információkat.
6. cikk
A túlélési arányon alapuló mentesség felülvizsgálata
A Bizottság e rendelet alkalmazásának harmadik évében a HTMGB szakvéleménye alapján értékeli a túlélési arányon alapuló mentességnek az érintett állományokra és azok halászatára gyakorolt hatását.
7. cikk
Hatálybalépés
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.
Ezt a rendeletet 2018. január 1-jétől kell alkalmazni.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
Kelt Brüsszelben, -án/-én. 2017.12.18.
a Bizottság részéről
elnök
Jean-Claude JUNCKER