(1)

Annak érdekében, hogy az Unió területén biztosított legyen a biológiai sokféleség és a reziliens természet regenerációja, Uniós szintű szabályokat kell megállapítani az ökoszisztémák helyreállítására vonatkozóan. Az ökoszisztémák helyreállítása az éghajlatváltozás mérséklésével és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos uniós célkitűzésekhez is hozzájárul.

(2)

A 2019. december 11-én elfogadott, „Az európai zöld megállapodás” című bizottsági közlemény (a továbbiakban: az európai zöld megállapodás) olyan ambiciózus ütemtervet határozott meg az Unió modern, erőforrás-hatékony és versenyképes gazdasággal rendelkező, méltányos és virágzó társadalommá való átalakítására, amelynek célja az Unió természeti tőkéjének védelme, megőrzése és fejlesztése, valamint a polgárok egészségének és jólétének védelme a környezettel kapcsolatos kockázatokkal és hatásokkal szemben. Az európai zöld megállapodás keretében a Bizottság az „Uniós biodiverzitási stratégia – Hozzuk vissza a természetet az életünkbe!” című, 2020. május 20-i közleményében meghatározza a 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégiát.

(3)

Az Unió és tagállamai a Biológiai Sokféleség Egyezmény felei közé tartoznak (4). E minőségükben elkötelezettek az Egyezmény Felei Konferenciájának 2010. október 18–29-én tartott tizedik ülésén, a 2011–2020-as időszakra szóló, a biológiai sokféleségre vonatkozó stratégiai tervről szóló X/2. sz. határozattal elfogadott hosszú távú stratégiai jövőkép mellett, amely szerint 2050-re értékelni kell, meg kell őrizni, helyre kell állítani és körültekintően kell felhasználni a biológiai sokféleséget, fenntartva az ökoszisztéma-szolgáltatásokat, megőrizve az egészséges bolygót, és alapvető előnyöket biztosítva minden ember számára.

(4)

A biológiai sokféleségre vonatkozó globális keret, amelyet a Biológiai Sokféleség Egyezmény Felei Konferenciájának 2022. december 7–19-én tartott tizenötödik ülésén fogadtak el, cselekvésorientált globális célokat határoz meg a 2030-ig tartó évtizedre vonatkozó sürgős fellépés tekintetében. Az 1. cél annak biztosítása, hogy valamennyi terület részvételen alapuló, integrált és a biológiai sokféleséget szem előtt tartó, a föld- és tengerhasználat megváltoztatásának kezelésére irányuló területhasználati tervezési és/vagy hatékony területhasználati folyamatok hatálya alatt álljon; 2030-ra a biológiai sokféleség szempontjából nagy jelentőséggel bíró területek – többek között a magas ökológiai integritású ökoszisztémák – csökkenésének közel nullára való mérséklése, tiszteletben tartva egyúttal az őslakos népeknek és a helyi közösségeknek az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) az őslakos népek jogairól szóló nyilatkozatában foglalt jogait. A 2. cél annak biztosítása, hogy a biológiai sokféleség, az ökoszisztéma-funkciók és -szolgáltatások, valamint az ökológiai integritás és folytonosság javítása érdekében 2030-ra a leromlott szárazföldi, belvízi, valamint tengeri és part menti ökoszisztémák területeinek legalább 30 %-a tényleges helyreállítás alatt álljon. A 11. cél a természet által az embereknek nyújtott hozzájárulás helyreállítása, fenntartása és fokozása, beleértve az olyan ökoszisztéma-funkciókat és -szolgáltatásokat is, mint például a levegő, a víz és az éghajlat szabályozása, a talaj egészsége, a beporzás és a betegségek kockázatának csökkentése, valamint a természeti veszélyekkel és katasztrófákkal szembeni védelem, mégpedig természetalapú megoldások és/vagy ökoszisztéma-alapú megközelítések révén, valamennyi ember és a természet javára. A biológiai sokféleségre vonatkozó globális keret lehetővé fogja tenni a 2050-re kitűzött eredményorientált célok elérése felé történő előrelépést.

(5)

Az ENSZ fenntartható fejlődési céljai – különösen a 14.2., a 15.1., a 15.2. és a 15.3. cél – rámutatnak, hogy meg kell őrizni, helyre kell állítani és fenntarthatóan kell használni a szárazföldi és belvízi édesvízi ökoszisztémákat és szolgáltatásaikat, mindenekelőtt az erdőket, valamint a vizes, a hegyvidéki és a száraz élőhelyeket.

(6)

Az ENSZ Közgyűlése a 2019. március 1-jei határozatában a 2021–2030-as időszakot kinevezte az ökoszisztéma-helyreállítás évtizedének, hogy világszerte támogassa és fokozza az ökoszisztémák romlásának megelőzésére, megállítására és visszafordítására irányuló erőfeszítéseket, és felhívja a figyelmet az ökoszisztémák helyreállításának fontosságára.

(7)

A 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia biztosítani hivatott, hogy 2030-ra megkezdődjön Európa biológiai sokféleségének helyreállítása, ami az emberek, a bolygó, az éghajlat és a gazdaság javát szolgálja. A stratégia ambiciózus uniós természet-helyreállítási tervet határoz meg, amely számos kulcsfontosságú kötelezettségvállalást tartalmaz, többek között egy jogilag kötelező erejű uniós természet-helyreállítási célokra vonatkozó javaslat előterjesztésére vonatkozóan, amely a leromlott állapotú ökoszisztémák – különösen a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás, illetve a természeti katasztrófák hatásainak megelőzése és csökkentése szempontjából a legnagyobb potenciállal rendelkező ökoszisztémák – helyreállítását célozza.

(8)

Az Európai Parlament a 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégiáról szóló, 2021. június 9-i állásfoglalásában határozottan üdvözölte a kötelező erejű természet-helyreállítási célokat tartalmazó jogalkotási javaslat kidolgozására vonatkozó kötelezettségvállalást, és úgy vélte, hogy az átfogó helyreállítási cél mellett ökoszisztéma-, élőhely- és fajspecifikus helyreállítási célokat is be kell illeszteni, amelyek kiterjednek az erdőkre, a gyepterületekre, a vizes élőhelyekre, a tőzeglápokra, a beporzókra, a szabad vízáramlású folyókra, a part menti területekre és a tengeri ökoszisztémákra.

(9)

A Tanács a 2020. október 23-i következtetéseiben elismerte, hogy a biológiai sokféleség és a természet jelenlegi állapota további hanyatlásának megelőzése alapvető fontosságú, de nem elégséges ahhoz, hogy a természet visszakerüljön az életünkbe. A Tanács újólag megerősítette, hogy nagyobb ambícióra van szükség a természet helyreállításával kapcsolatban, ahogyan azt az új uniós természet-helyreállítási terv is javasolja, amely többek között a biológiai sokféleség védett területeken kívüli védelmére és helyreállítására irányuló intézkedéseket irányoz elő. A Tanács azt is kijelentette, hogy várakozással tekint egy hatásvizsgálatot követően kidolgozott, jogilag kötelező erejű természet-helyreállítási célértékekre vonatkozó javaslat megtételére.

(10)

A 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia kötelezettséget állapít meg a szárazföldi területek legalább 30 %-ának – a belvizeket is beleértve – és az uniós tengeri területek 30 %-ának jogi védelmére vonatkozóan, és ezek legalább egyharmadát szigorú védelem alá kell helyezni, beleértve az összes fennmaradó természetes és öreg erdőt. A Bizottság által 2022-ben a tagállamokkal és az érdekelt felekkel együttműködésben kidolgozott, további védett területek tagállamok általi kijelölésére vonatkozó kritériumokról és iránymutatásokról szóló dokumentum (a továbbiakban: kritériumokról és iránymutatásokról szóló dokumentum) aláhúzza, hogy amint a helyreállítás kifejti teljes hatását és a helyreállított területek megfelelnek vagy várhatóan meg fognak felelni a védett területekre vonatkozó kritériumoknak, ezeknek a helyreállított területeknek szintén elő kell segíteniük a védett területekre vonatkozó uniós célok teljesítését. A kritériumokról és iránymutatásokról szóló dokumentum azt is kiemeli, hogy a védett területek jelentősen hozzájárulhatnak a 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia helyreállítási céljaihoz azáltal, hogy megteremtik a helyreállításra irányuló erőfeszítések sikeréhez szükséges feltételeket. Ez különösen igaz azokra a területekre, amelyek természetes módon regenerálódhatnak az emberi tevékenységekből eredő terhelések egy részének megszüntetésével vagy korlátozásával. Az ilyen – többek között tengeri környezetben található – területek szigorú védelem alá helyezése bizonyos esetekben elegendő az általuk képviselt természeti értékek regenerációjához. Emellett a kritériumokról és iránymutatásokról szóló dokumentum hangsúlyozza, hogy minden tagállamnak hozzá kell járulnia a 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégiában kitűzött, a védett területekre vonatkozó uniós célok eléréséhez olyan mértékben, amely arányban áll természeti értékeikkel és a természet helyreállítására vonatkozó potenciáljukkal.

(11)

A 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia célul tűzi ki annak biztosítását, hogy a védett élőhelyek és fajok megőrzésének tendenciáiban és védettségi helyzetében ne legyen romlás és hogy a jelenleg kedvezőtől eltérő védettségi helyzetű fajok és élőhelyek legalább 30 %-kedvező védettségi helyzetbe kerüljön vagy a védettségi helyzetbe kerüléshez szükséges, erőteljesen javuló tendenciát mutasson 2030-ra. A Bizottság által a tagállamokkal és az érdekelt felekkel együttműködésben e célok elérésének támogatása érdekében kidolgozott iránymutatás kiemeli, hogy ezen élőhelyek és fajok többsége esetében valószínűleg fenntartási és helyreállítási erőfeszítésekre lesz szükség, akár a jelenlegi negatív tendenciák 2030-ig történő megállításával, akár a jelenlegi stabil vagy javuló tendenciák fenntartásával, akár a kedvező védettségi állapotú élőhelyek és fajok hanyatlásának megelőzésével. Az említett iránymutatás hangsúlyozza továbbá, hogy az említett helyreállítási erőfeszítéseket elsősorban nemzeti vagy regionális szinten kell megtervezni, végrehajtani és koordinálni, és hogy a 2030-ig javítandó állapotú fajok és élőhelyek kiválasztása és rangsorolása során szinergiákra kell törekedni más uniós és nemzetközi – különösen a környezet- és éghajlat-politikai – célokkal.

(12)

A Bizottság a természet állapotáról szóló, 2020. október 15-i jelentésében (a továbbiakban: a természet állapotáról szóló, 2020. évi jelentés) megállapította, hogy az Uniónak nem sikerült egyelőre megfékeznie az Unió számára természetvédelmi szempontból fontos védett élőhelytípusok és fajok hanyatlását. E hanyatlás fő okai közé tartoznak a külterjes mezőgazdaság megszüntetése, az intenzívebb gazdálkodási gyakorlatok, a hidrológiai rendszerek megváltoztatása, az urbanizáció és a szennyezés, valamint a nem fenntartható erdészeti tevékenységek és a fajok kizsákmányolása. Emellett az idegenhonos inváziós fajok és az éghajlatváltozás jelentős és egyre növekvő veszélyt jelentenek az őshonos uniós növény- és állatvilágra.

(13)

Az európai zöld megállapodás az Unió és tagállamai gazdaságának fokozatos és mélyreható átalakulásához vezet, ami viszont jelentős hatással lesz az Unió külső tevékenységére. Fontos, hogy az Unió a kereskedelempolitikáját és a kereskedelmi megállapodások kiterjedt hálózatát arra használja, hogy globális szinten is együttműködjön partnereivel a környezet és a biológiai sokféleség védelme terén, miközben előmozdítja az egyenlő versenyfeltételeket.

(14)

A gazdasági és társadalmi átalakulás, a minőségi munkahelyek teremtése és a fenntartható növekedés előmozdítása érdekében célszerű meghatározni az ökoszisztéma helyreállítására vonatkozó átfogó célkitűzést. A biológiai sokféleséggel rendelkező ökoszisztémák, például vizes élőhelyek, édesvizek, erdők, valamint mezőgazdasági, gyér növényzetű, tengeri, part menti és városi ökoszisztémák – jó állapotban – számos alapvető ökoszisztéma-szolgáltatást nyújtanak, és a leromlott állapotú ökoszisztémák jó állapotának helyreállításából származó előnyök minden szárazföldi és tengeri területen messze meghaladják a helyreállítás költségeit. Az említett szolgáltatások a gazdasági, társadalmi, kulturális, regionális és helyi jellemzőktől függően a társadalmi-gazdasági előnyök széles skálájához járulnak hozzá.

(15)

Az ENSZ Statisztikai Bizottsága a 2021. márciusi 52. ülésén elfogadta a környezeti-gazdasági számlarendszert és az ökoszisztéma-számvitelt (SEEA EA). A SEEA EA integrált és átfogó statisztikai keretet biztosít az élőhelyekre és tájakra vonatkozó adatok szervezéséhez, az ökoszisztémák kiterjedésének, állapotának és szolgáltatásainak méréséhez, az ökoszisztéma-eszközökben bekövetkező változások nyomon követéséhez, valamint ezen információk gazdasági és egyéb emberi tevékenységekkel való összekapcsolásához.

(16)

A biológiai sokféleséggel rendelkező ökoszisztémák biztosítása és az éghajlatváltozás elleni küzdelem szervesen összekapcsolódik. A természet és a természetalapú megoldások – beleértve a természetes szénkészleteket és -elnyelőket – alapvető fontosságúak az éghajlati válság elleni küzdelemben. Ugyanakkor az éghajlati válság már most is jelentős hatással van a szárazföldi és tengeri ökoszisztémák változására, és az Uniónak fel kell készülnie a hatások fokozódó intenzitására, gyakoriságára és elterjedésére. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testületnek (IPCC) az 1,5 oC-os globális felmelegedés hatásairól szóló különjelentése rámutatott arra, hogy egyes hatások tartósak vagy visszafordíthatatlanok lehetnek. Az IPCC a hatodik értékelő jelentésében megállapítja, hogy az ökoszisztémák helyreállítása alapvető fontosságú az éghajlatváltozás elleni küzdelem elősegítésében és az élelmezésbiztonsági kockázatok csökkentésében. A biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi tudománypolitikai platform a biológiai sokféleségről és az ökoszisztéma-szolgáltatásokról szóló, 2019. évi globális értékelő jelentésében úgy ítélte meg, hogy az éghajlatváltozás a természet változásának egyik fő mozgatórugója, és hatásai az elkövetkező évtizedekben várhatóan nőni fognak, néhány esetben pedig meghaladják az ökoszisztéma-változás egyéb okainak, például a megváltozott föld- és tengerhasználatnak a hatását.

(17)

Az (EU) 2021/1119 európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) kötelező célkitűzést határoz meg az Unióban 2050-ig megvalósítandó klímasemlegességre és azt követően a negatív kibocsátás elérésére, valamint arra vonatkozóan, hogy a tagállamok prioritásként kezeljék a gyors és kiszámítható kibocsátáscsökkentést, és ugyanakkor fokozzák a természetes nyelők általi eltávolítást. Az ökoszisztémák helyreállítása az éghajlatváltozás elleni küzdelem mellett nagymértékben hozzájárulhat a természetes elnyelők fenntartásához, kezeléséhez és bővítéséhez, valamint a biológiai sokféleség növeléséhez. Az (EU) 2021/1119 rendelet azt is előírja az érintett uniós intézmények és a tagállamok számára, hogy biztosítsák a folyamatos előrehaladást az alkalmazkodóképesség fokozása, a reziliencia megerősítése és az éghajlatváltozással szembeni kiszolgáltatottság csökkentése terén. Előírja továbbá, hogy a tagállamoknak valamennyi szakpolitikai területbe integrálniuk kell az alkalmazkodást, és elő kell mozdítaniuk az ökoszisztéma-alapú alkalmazkodást és a természetalapú megoldásokat. A természetalapú megoldások olyan, a természet által inspirált és támogatott megoldások, amelyek költséghatékonyak, egyszerre járnak környezeti, társadalmi és gazdasági előnyökkel, és hozzájárulnak a reziliencia kialakításához. Ezek a megoldások a helyi igényekhez igazított, erőforrás-hatékony és rendszerszintű beavatkozások révén több és változatosabb természetet és természeti jellemzőt és folyamatot hoznak a városokba és a szárazföldi és tengeri tájakba. A természetalapú megoldásoknak tehát előnyösnek kell lenniük a biológiai sokféleség szempontjából, és támogatniuk kell a különböző ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtását.

(18)

A Bizottság „Az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens Unió létrehozása – Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó új uniós stratégia” című, 2021. február 24-i közleményében hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani a természetalapú megoldásokat, továbbá megállapítja, hogy az éghajlatváltozáshoz való költséghatékony alkalmazkodás a vizes élőhelyek és tőzeglápok, valamint a tengerparti és tengeri ökoszisztémák védelmével és helyreállításával, a városi zöldfelületek fejlesztésével, zöldtetők és -falak létesítésével, valamint az erdők és a mezőgazdasági földterületek támogatásával és fenntartható kezelésével érhető el. A biológiai sokféleséggel rendelkező ökoszisztémák számának növelése nagyobb rezilienciát eredményez az éghajlatváltozással szemben, és hatékonyabb katasztrófacsökkentést és -megelőzést tesz lehetővé.

(19)

Annak érdekében, hogy követni lehessen az (EU) 2021/1119 rendeletben meghatározott utat, amely szerint 2030-ra a nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátást – tehát az elnyelések levonása utáni kibocsátást – az 1990-es szinthez képest legalább 55 %-kal kell csökkenteni, folyamatban van az uniós éghajlat-politika felülvizsgálata. Konkrétan az (EU) 2023/839 európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) meg kívánja erősíteni a földhasználati ágazatnak a 2030-ra vonatkozó átfogó éghajlatvédelmi törekvésekhez való hozzájárulását, és összehangolja a földhasználathoz, a földhasználat-megváltoztatáshoz és az erdőgazdálkodáshoz (LULUCF) kapcsolódó kibocsátások és elnyelések elszámolására vonatkozó célkitűzéseket a biológiai sokféleséggel kapcsolatos érintett szakpolitikai kezdeményezésekkel. A rendelet hangsúlyozza a természetalapú szén-dioxid-eltávolítás védelmének és fokozásának, az ökoszisztémák éghajlatváltozással szembeni rezilienciája javításának, a leromlott földterületek és ökoszisztémák helyreállításának, valamint a tőzeglápok elárasztással való helyreállításának szükségességét. További célja a védett és helyreállított földterületek üvegházhatásúgáz-kibocsátására és -elnyelésére vonatkozó nyomon követés és jelentéstétel javítása. Ebben az összefüggésben fontos, hogy a szén-dioxid hatékony leválasztása és tárolása érdekében valamennyi földterület-kategóriában – beleértve az erdőket, a gyepterületeket, a szántókat és a vizes élőhelyeket – jó állapotban legyenek az ökoszisztémák.

(20)

Amint azt a Bizottság „Az élelmezésbiztonság garantálása és az élelmiszerrendszerek rezilienciájának megerősítése” című, 2022. március 23-i közleményében is jelezte, a geopolitikai fejlemények még inkább rávilágítottak arra, hogy garantálni kell az élelmiszerrendszerek rezilienciáját. A bizonyítékok azt mutatják, hogy az agrár-ökoszisztémák helyreállítása hosszú távon pozitív hatást gyakorol az élelmiszer-termelékenységre, és a természet helyreállítása mintegy „biztosítási kötvényként” szolgál az Unió hosszú távú fenntarthatóságának és rezilienciájának garantálására.

(21)

Az Európa jövőjéről szóló konferencia 2022. májusi zárójelentésében a polgárok arra kérik az Uniót, hogy védje meg és állítsa helyre a biológiai sokféleséget, a tájat és az óceánokat, számolja fel a szennyezést, és mozdítsa elő a környezettel, az éghajlatváltozással, az energiafelhasználással és a fenntarthatósággal kapcsolatos ismereteket, tudatosságot, oktatást és párbeszédeket.

(22)

Az ökoszisztémák helyreállítása a vadon élő állatok és növények kereskedelmének és fogyasztásának csökkentésére irányuló erőfeszítésekkel együtt segíteni fogja emellett a zoonózis okozására képes, lehetséges jövőbeli fertőző betegségek megelőzését és az azokkal szembeni ellenálló képesség kiépítését, ezért csökkenti a járványok és világjárványok kockázatát, és hozzá fog járulni az „Egy az egészség” koncepció alkalmazására irányuló uniós és globális erőfeszítések támogatásához. Az említett koncepció az emberi egészség, az állatok egészsége, illetve az egészséges és reziliens természet közötti szerves összefüggés felismerésére épül.

(23)

A talaj a szárazföldi ökoszisztémák szerves részét képezi. A Bizottság „A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó uniós talajvédelmi stratégia – Az egészséges talaj előnyeinek kiaknázása az emberek, az élelmiszerek, a természet és az éghajlat szempontjából” című, 2021. november 17-i közleményében kimondja, hogy helyre kell állítani a leromlott talajokat, és növelni kell a talaj biológiai sokféleségét. Az Egyesült Nemzeteknek a sivatagosodás elleni küzdelemről a súlyos aszállyal és/vagy sivatagosodással sújtott országokban, különös tekintettel Afrikára című egyezménye (7) keretében létrejött globális mechanizmus és az egyezmény titkársága létrehozta a talajdegradáció-semlegességre vonatkozó célmeghatározási programot azért, hogy az országok támogatást kapjanak a talajdegradáció-semlegesség 2030-ra történő eléréséhez.

(24)

A 92/43/EGK tanácsi irányelv (8) és a 2009/147/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (9) célja Európa legértékesebb és legveszélyeztetettebb fajainak és élőhelyeinek, valamint azoknak az ökoszisztémáknak a hosszú távú védelme, megőrzése és fennmaradása, amelyeknek a felsoroltak a részét képezik. A Natura 2000 – amelyet 1992-ben hoztak létre, és amely a védett területek legnagyobb koordinált hálózata a világon – az e két irányelvben kitűzött célok megvalósításának kulcsfontosságú eszköze. Ezt a rendeletet alkalmazandóvá kell tenni a tagállamok azon európai területeire, amelyekre a Szerződések alkalmazandók, és ennélfogva hozzá kell igazítani a 92/43/EGK és a 2009/147/EK irányelvhez, valamint a 2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvhez (10).

(25)

A Bizottság már kidolgozott egy keretrendszert és iránymutatást a 92/43/EGK irányelv értelmében védett élőhelytípusok jó állapotának, valamint az említett irányelv hatálya alá tartozó fajok élőhelyei megfelelő minőségének és mennyiségének meghatározására. Az említett élőhelytípusokra és fajok élőhelyeire vonatkozóan meghatározhatók helyreállítási célok e keret és iránymutatás alapján. Ez a helyreállítás azonban nem lesz elegendő a biológiai sokféleség csökkenésének visszafordításához és valamennyi ökoszisztéma regenerációjához. Ezért a biológiai sokféleségnek a tágabb ökoszisztémák szintjén történő növelése érdekében további kötelezettségeket kell megállapítani, amelyek konkrét mutatókon alapulnak.

(26)

A 92/43/EGK és a 2009/147/EK irányelvre építve, valamint az említett irányelvekben meghatározott célkitűzések elérésének támogatása érdekében a tagállamoknak helyreállító intézkedéseket kell bevezetniük, hogy biztosítsák a védett élőhelyek és fajok, köztük a vadon élő madarak regenerációját az Unió egész területén, a Natura 2000 hálózaton kívül eső területeken is.

(27)

A 92/43/EGK irányelv célja az uniós érdekeltségű természetes élőhelyek, valamint vadon élő állat- és növényfajok kedvező védettségi állapotának fenntartása és helyreállítása. E cél elérésére azonban nem tűz ki határidőt. Hasonlóképpen, a 2009/147/EK irányelv sem állapít meg határidőt az uniós madárpopulációk regenerációja tekintetében.

(28)

Határidőket kell megállapítani a Natura 2000 területeken belüli és azokon kívüli helyreállító intézkedések bevezetésére annak érdekében, hogy Unió-szerte fokozatosan javuljon a védett élőhelytípusok állapota, valamint abból a célból, hogy visszaállítsák azokat mindaddig, amíg létre nem jön az említett uniós élőhelytípusok kedvező védettségi állapotának eléréséhez szükséges kedvező referenciaterület. A helyreállító intézkedések bevezetésekor a tagállamoknak adott esetben 2030-ig előnyben kell részesíteniük a nem jó állapotban lévő és Natura 2000 területeken található élőhelytípusok területeit, tekintettel az említett területek természetvédelmi szempontból betöltött alapvető szerepére, valamint arra, hogy a hatályos uniós jog értelmében már most is kötelező hatékony rendszereket bevezetni a Natura 2000 területeken hozott helyreállító intézkedések hosszú távú hatékonyságának biztosítására. Annak érdekében, hogy a tagállamok számára biztosítva legyen a nagyszabású helyreállítási erőfeszítésekhez szükséges rugalmasság, fenn kell tartaniuk annak lehetőségét, hogy helyreállító intézkedéseket vezessenek be a nem jó állapotban lévő és a Natura 2000 területeken kívül eső élőhelytípusok területein, amennyiben azt sajátos helyi körülmények és feltételek indokolják. Ezenkívül célszerű az élőhelytípusokat annak az ökoszisztémának megfelelően csoportosítani, amelyhez tartoznak, és meg kell határozni az élőhelytípusok csoportjaira vonatkozó, időhöz kötött és számszerűsített területalapú célokat. Ez lehetővé tenné a tagállamok számára annak eldöntését, hogy mely élőhelyeket kell először helyreállítani a csoporton belül.

(29)

Hasonló követelményeket kell megállapítani a 92/43/EGK irányelv hatálya alá tartozó fajok élőhelyeire és a 2009/147/EK irányelv hatálya alá tartozó vadon élő madarak élőhelyeire vonatkozóan is, különös tekintettel az említett két fajta élőhely között – a fajok populációinak gyarapodása érdekében – szükséges összeköttetésre.

(30)

Az élőhelytípusokra vonatkozó helyreállító intézkedésekkel szemben elvárás, hogy – az adott élőhelytípusok kedvező védettségi állapotának elérése érdekében – megfelelőek és alkalmasak legyenek az adott élőhelytípusok jó állapotának mielőbbi elérésére és a kedvező referenciaterületek lehető leggyorsabb meghatározására. Fontos, hogy a helyreállító intézkedések az időhöz kötött és számszerűsített területalapú célok eléréséhez szükséges intézkedések legyenek. Az is szükséges, hogy a fajok élőhelyeire vonatkozó helyreállító intézkedések megfelelőek és alkalmasak legyenek arra, hogy a fajok kedvező védettségi állapotának elérése érdekében a lehető leggyorsabban biztosítsák az élőhelyek megfelelő minőségét és mennyiségét.

(31)

Az e rendelet keretében bevezetett, az I. mellékletben felsorolt egyes élőhelytípusok – így például gyepterületek, fenyérek vagy vizes élőhelytípusok – helyreállítására vagy fenntartására irányuló helyreállító intézkedések bizonyos esetekben szükségessé tehetik az erdő megszüntetését a megőrzésen alapuló gazdálkodás helyreállítása érdekében, ami esetleg magában foglalhat olyan tevékenységeket, mint például a kaszálás vagy a legeltetés. A természet helyreállítása és az erdőirtás megállítása fontos és egymást kölcsönösen erősítő környezetvédelmi célkitűzések. Az (EU) 2023/1115 európai parlamenti és tanácsi rendelet (11) (36) preambulumbekezdése értelmében a Bizottság iránymutatásokat fog kidolgozni az említett rendeletben szereplő „mezőgazdasági használat” fogalommeghatározás értelmezésének tisztázása érdekében, különösen az erdő nem mezőgazdasági használati célú földterületté való átalakítására vonatkozóan.

(32)

Fontos biztosítani, hogy az e rendelet alapján bevezetett helyreállító intézkedések konkrét és mérhető javulást érjenek el az ökoszisztémák állapotában, mind a helyreállítás alatt álló egyes területek szintjén, mind nemzeti és uniós szinten.

(33)

Annak biztosítása érdekében, hogy a helyreállító intézkedések hatékonyak legyenek, és eredményeiket az idő előrehaladtával mérni lehessen, elengedhetetlen, hogy az ilyen helyreállító intézkedések hatálya alá tartozó területeken – a 92/43/EGK irányelv I. mellékletének hatálya alá tartozó élőhelyek állapotának javítása, valamint ezen élőhelyek visszaállítása és az összekapcsoltságuk javítása érdekében – folyamatos javulás legyen megfigyelhető a jó állapot eléréséig.

(34)

Az is alapvető fontosságú, hogy a 92/43/EGK irányelv hatálya alá tartozó fajok élőhelyei, valamint a 2009/147/EK irányelv hatálya alá tartozó vadon élő madarak élőhelyei minőségének és mennyiségének javítására irányuló helyreállító intézkedések hatálya alá tartozó területeken folyamatos javulás legyen megfigyelhető annak érdekében, hogy hozzájáruljanak az ilyen fajok esetében a megfelelő mennyiségű és minőségű élőhelyek biztosításához.

(35)

Fontos biztosítani a tagállamok teljes európai területén és az Unió egészében a 92/43/EGK irányelv hatálya alá tartozó, jó állapotban lévő élőhelytípusoknak otthont adó területek fokozatos növelését az egyes élőhelytípusok kedvező referenciaterületének eléréséig és e területek tagállami szinten legalább 90 %-ának jó állapotúvá válásáig annak érdekében, hogy ezek az uniós élőhelytípusok kedvező védettségi állapotot érjenek el. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy – kellően indokolt esetben, valamint az Unióban nagyon gyakori és széles körben elterjedt, és az érintett tagállam európai területének több mint 3 %-át lefedő élőhelytípusok esetében – 90 %-nál alacsonyabb százalékos arányt alkalmazzanak az e rendelet I. mellékletében felsorolt egyes élőhelytípusok tekintetében, amennyiben ez a százalékos arány nem akadályozná meg az említett élőhelytípusok esetében a 92/43/EGK irányelv 1. cikkének e) pontja szerinti kedvező védettségi állapot elérését, illetve fenntartását nemzeti bioföldrajzi szinten. Ha egy tagállam alkalmazza ezt az eltérést, a tagállamnak azt nemzeti helyreállítási tervében meg kell indokolnia.

(36)

Fontos biztosítani a 92/43/EGK irányelv hatálya alá tartozó fajok élőhelyei, valamint a 2009/147/EK irányelv hatálya alá tartozó vadon élő madarak élőhelyei minőségének és mennyiségének fokozatos növelését a tagállamok európai területén és az Unió egészének területén mindaddig, amíg ez nem elegendő az említett fajok hosszú távú fennmaradásának biztosításához.

(37)

Fontos, hogy a tagállamok annak biztosítására irányuló intézkedéseket vezessenek be, hogy az e rendelettel szabályozott és helyreállító intézkedések hatálya alatt álló élőhelytípusok által lefedett területek állapota a jó állapot eléréséig folyamatosan javuljon, és hogy a tagállamok annak biztosítására irányuló intézkedéseket vezessenek be, hogy a jó állapot elérését követően ezek az élőhelytípusok ne romoljanak jelentősen annak érdekében, hogy ne veszélyeztessék a jó állapot hosszú távú fenntartását vagy elérését. Az említett eredmények elérésének elmaradása nem jelenti az említett eredmények elérésére alkalmas intézkedések bevezetésére vonatkozó kötelezettség elmulasztását. Fontos továbbá, hogy a tagállamok igyekezzenek erőfeszítéseket tenni az ilyen élőhelytípusoknak otthont adó – akár már jó állapotban lévő, akár nem jó állapotban lévő, de helyreállító intézkedések hatálya alá még nem tartozó – területek jelentős romlásának megelőzése céljából. Ezek az intézkedések a jövőbeli helyreállítási igények fokozódásának elkerülése miatt fontosak, és helyénvaló, hogy a tagállamok által a nemzeti helyreállítási terveikben meghatározott olyan élőhelytípusoknak otthont adó területekre összpontosuljanak, amelyeket a helyreállítási célok elérése érdekében helyre kell állítani. Célszerű azonban figyelembe venni a vis maior – így például természeti katasztrófa – lehetőségét, amely az említett élőhelytípusoknak otthont adó területek állapotának romlását, valamint az élőhelyek olyan elkerülhetetlen átalakulásának lehetőségét okozhatná, amelyet közvetlenül az éghajlatváltozás vált ki. A Natura 2000 területeken kívül célszerű megvizsgálni olyan, kiemelkedően fontos közérdeken alapuló terv vagy projekt eredményét is, amelyre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre kevésbé káros alternatív megoldások. Helyreállító intézkedések hatálya alá tartozó területek tekintetében ezt eseti alapon kell meghatározni. A Natura 2000 területeket vonatkozásában a tervek és a projektek engedélyezése a 92/43/EGK irányelv 6. cikkének (4) bekezdésével összhangban történik. Helyénvaló biztosítani, hogy alternatívák hiányában a tagállamok fenntartsák annak lehetőségét, hogy területük minden egyes bioföldrajzi régiójának szintjén alkalmazzák az állapotromlás tilalmára vonatkozó követelményt minden egyes élőhelytípus és faj élőhelye tekintetében. Ezt a lehetőséget bizonyos feltételek mellett kell lehetővé tenni, például oly módon, hogy minden jelentős romlási esemény kompenzációs intézkedések meghozatalával járjon. Amennyiben egy helyreállító intézkedés kívánt eredményeként egy terület az e rendelet hatálya alá tartozó egyik élőhelytípusból egy másik élőhelytípussá alakul át, a területet nem lehet leromlottnak tekinteni.

(38)

Az e rendeletben meghatározott, a Natura 2000 területeken kívüli folyamatos javulásra és állapotromlás megakadályozására vonatkozó kötelezettségektől való eltérések alkalmazásának céljából a tagállamoknak a megújuló forrásból előállított energia termelésére szolgáló erőműveket és ezek hálózatra csatlakoztatását, valamint magát a kapcsolódó hálózatot és a tárolóeszközöket kiemelkedően fontos közérdeken alapulónak kell vélelmezniük. A tagállamok számára biztosítani kell annak lehetőségét, hogy e vélelem alkalmazását kellően indokolt és egyedi körülményekre, így például a honvédelemhez kapcsolódó indokokra korlátozzák. Ezenkívül a tagállamok számára biztosítani kell annak lehetőségét, hogy az említett eltérések alkalmazása céljából mentesíthessék az említett megújulóenergia-projekteket a kevésbé káros alternatív megoldások rendelkezésre állásának hiányára vonatkozó kötelezettség alól, feltéve, hogy a projekteket alávetették stratégiai környezeti vizsgálatnak vagy környezeti hatásvizsgálatnak. Ha az ilyen erőműveket kiemelkedően fontos közérdek tárgyát képezőnek tekintik, és amennyiben – adott esetben – korlátozzák a kevésbé káros alternatív megoldások értékelésére vonatkozó követelményt, az lehetővé tenné, hogy az ilyen projektek esetében az e rendelet szerinti, kiemelkedően fontos közérdek tárgyát képező értékeléstől való eltérések tekintetében egyszerűsített értékelést lehessen alkalmazni.

(39)

Kiemelt prioritásként kell kezelni azokat a tevékenységeket, amelyek kizárólagos célja a védelem vagy a nemzetbiztonság. A tagállamok számára ezért biztosítani kell annak lehetőségét, hogy helyreállító intézkedések bevezetésekor mentesíthessék az ilyen tevékenységekre használt területeket, ha az említett intézkedéseket összeegyeztethetetlennek tekintik a szóban forgó területek folyamatos katonai célú igénybevételével. Ezenkívül az e rendeletben foglalt, a Natura 2000 területeken kívüli folyamatos javulásra és állapotromlás megakadályozására vonatkozó kötelezettségektől való eltérésekre irányuló rendelkezések alkalmazása céljából lehetővé kell tenni a tagállamok számára annak vélelmezését, hogy az ilyen tevékenységekkel kapcsolatos tervek és projektek kiemelkedően fontos közérdeken alapulnak. A tagállamok számára biztosítani kell annak lehetőségét is, hogy mentesíthessék az ilyen terveket és projekteket a kevésbé káros alternatív megoldások rendelkezésre állásának hiányára vonatkozó követelmény alól. Az említett mentesség alkalmazása esetén azonban kötelezővé kell tenni a tagállamok számára, hogy olyan intézkedéseket vezessenek be – amennyiben az észszerű és kivitelezhető – amelyek az említett tervek és projektek által az élőhelytípusokra gyakorolt hatás enyhítését célozzák.

(40)

A 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia hangsúlyozza, hogy határozottabb fellépésre van szükség a leromlott állapotú tengeri ökoszisztémák helyreállítása érdekében, ideértve a szénben gazdag ökoszisztémákat, valamint a fontos ívóterületeket és halbölcsőket. Az említett stratégia előírja továbbá, hogy a Bizottságnak új cselekvési tervet kell javasolnia a halászati erőforrások megőrzése és a tengeri ökoszisztémák védelme érdekében.

(41)

A 92/43/EGK irányelv I. mellékletében felsorolt tengeri élőhelytípusok meghatározása tág, és számos, ökológiailag különböző, eltérő helyreállító potenciállal rendelkező altípust foglal magában, ami megnehezíti a tagállamok számára, hogy megfelelő helyreállító intézkedéseket hozzanak ezen élőhelytípusok szintjén. Az irányelv I. mellékletében felsorolt tengeri élőhelytípusokat ezért tovább kell pontosítani az európai természetvédelmi információs rendszer (EUNIS) tengeri élőhelyekre vonatkozó osztályozási rendszerének alkalmazásával. A tagállamoknak kedvező referenciaterületeket kell létrehozniuk az egyes élőhelytípusok kedvező védettségi állapotának elérése érdekében, amennyiben az adott a referenciaterületekkel más uniós jogszabályok még nem foglalkoznak. A 2008/56/EK irányelv alapján meghatározott, egyes tengerfenéki átfogó élőhelytípusoknak megfelelő tengeri puha üledékes élőhelytípusok csoportja széles körben megtalálható számos tagállam tengervizeiben. A tagállamok számára ezért lehetővé kell tenni, hogy a fokozatosan bevezetett helyreállító intézkedéseket az említett nem jó állapotban lévő élőhelytípusok területének kisebb részére korlátozzák, feltéve, hogy ez nem akadályozza meg a 2008/56/EK irányelv alapján meghatározott jó környezeti állapot elérését, illetve fenntartását, figyelembe véve különösen az említett irányelv 9. cikkének (3) bekezdésével összhangban meghatározott küszöbértékeket, amelyeket az említett irányelv I. mellékletének 1. és 6. pontjában említettek szerint a jó környezeti állapot meghatározásakor alkalmazandó azon mutatókhoz határoztak meg, amelyek az említett élőhelytípusok csökkenésének mértékére, az ezen élőhelytípusok állapotára gyakorolt káros hatásokra és e káros hatások maximálisan megengedhető mértékére vonatkoznak.

(42)

Amennyiben a part menti és tengeri élőhelyek védelme megköveteli a halászati vagy akvakultúra-tevékenységek szabályozását, a közös halászati politika (KHP) alkalmazandó. Az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (12) külön rendelkezik arról, hogy a KHP keretében ökoszisztéma-alapú megközelítést kell alkalmazni a halászati gazdálkodás vonatkozásában annak biztosítására, hogy a halászati tevékenységeknek a tengeri ökoszisztémákra gyakorolt kedvezőtlen hatásai a lehető legkisebbek legyenek. Az említett rendelet azt is előírja, hogy a KHP keretében törekedni kell annak biztosítására, hogy az akvakultúra- és a halászati tevékenységek ne idézzék elő a tengeri környezet romlását.

(43)

A biológiailag változatos és reziliens természet folyamatos, hosszú távú és tartós regenerációjára irányuló célkitűzés elérése érdekében a tagállamoknak teljes mértékben ki kell használniuk a KHP által biztosított lehetőségeket. A tengerek biológiai erőforrásainak védelmére vonatkozó kizárólagos uniós hatáskörön belül a tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy a 12 tengeri mérföldes határon belül megkülönböztetéstől mentes intézkedéseket hozzanak a halállományok védelme és a velük való gazdálkodás céljából, valamint a tengeri ökoszisztémák védettségi állapotának fenntartása vagy javítása érdekében. Emellett az 1380/2013/EU rendeletben meghatározottak szerinti, közvetlen állománygazdálkodási érdekkel bíró tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy közös ajánlások benyújtásáról állapodjanak meg az uniós környezetvédelmi jog szerinti kötelezettségeknek való megfeleléshez szükséges állományvédelmi intézkedések tekintetében. Amennyiben valamely tagállam a nemzeti helyreállítási tervébe belefoglal olyan állományvédelmi intézkedéseket, amelyek az e rendelet célkitűzéseihez való hozzájáruláshoz szükségesek, és ezek az állományvédelmi intézkedések közös ajánlások benyújtását teszik szükségessé, az érintett tagállamnak konzultációt kell folytatnia, és az említett közös ajánlásokat olyan határidőn belül kell benyújtania, amely lehetővé teszi azoknak a rájuk vonatkozó határidő előtti, időben történő elfogadását a tengeri ökoszisztémák védelmére irányuló különböző szakpolitikák közötti koherencia előmozdítása érdekében. Az ilyen intézkedéseket a KHP keretében meghatározott szabályok és eljárások szerint kell értékelni és elfogadni.

(44)

A 2008/56/EK irányelv előírja a tagállamok számára, hogy működjenek együtt kétoldalúan, valamint regionális és szubregionális együttműködési mechanizmusok keretében, többek között regionális tengeri egyezmények – nevezetesen az Atlanti-óceán északkeleti körzete tengeri környezetének védelméről szóló egyezmény (13), a Balti-tenger térsége tengeri környezetének védelméről szóló egyezmény (14), a Földközi-tenger tengeri környezetének és partvidékének szennyezés elleni védelméről szóló egyezmény (15) és a Fekete-tenger szennyezés elleni védelméről szóló, 1992. április 21-én Bukarestben aláírt egyezmény – révén, valamint halászati intézkedések esetében a KHP keretében létrehozott regionális csoportok összefüggésében.

(45)

Fontos, hogy helyreállító intézkedéseket hozzanak egyes olyan tengeri fajok, így például a cápák és ráják élőhelyei tekintetében is, amelyek például a vándorló, vadon élő állatfajok védelméről szóló, 1979. június 23-án Bonnban aláírt egyezménynek vagy a regionális tengeri egyezményekben szereplő, veszélyeztetett, illetve fenyegetett fajok jegyzékeinek a hatálya alá tartoznak, de a 92/43/EGK irányelv hatályán kívül esnek, mivel ezek a fajok fontos szerepet töltenek be az ökoszisztémában.

(46)

A szárazföldi, édesvízi, part menti és tengeri élőhelyek helyreállításának és állapotromlása megakadályozásának támogatása érdekében a tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy további területeket jelöljenek ki „védett területként” vagy „szigorúan védett területként”, hogy egyéb hatékony, területalapú védelmi intézkedéseket hajtsanak végre, illetve hogy előmozdítsák a magántulajdonban lévő földterületek védelmére irányuló intézkedéseket.

(47)

A városi ökoszisztémák az Unió szárazföldi területének mintegy 22 %-át teszik ki, és ezeken területeken él az uniós polgárok többsége. A városi zöldterületek közé tartoznak többek között a városi erdők, parkok és kertek, a városi gazdaságok, a fával szegélyezett utcák, a városi rétek és a városi sövények. Az e rendeletben tárgyalt egyéb ökoszisztémákhoz hasonlóan a városi ökoszisztémák szintén fontos élőhelyeket biztosítanak a biológiai sokféleség vonatkozásában, különös tekintettel a növényekre, a madarakra és a rovarokra, beleértve a beporzókat is. Emellett sok más létfontosságú ökoszisztéma-szolgáltatást is nyújtanak, ideértve a természeti katasztrófák kockázatának csökkentését és kezelését, például árvizek és hőszigethatások esetében, a hűtést, a szabadidős tevékenységeket, a víz és a levegő szűrését, valamint az éghajlatváltozás mérséklését és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást. A városi zöldterület növelése fontos paraméterként szolgál annak mérésére, hogy miként növekszik a városi ökoszisztémák képessége az említett létfontosságú szolgáltatások nyújtására. A növénytakaró növelése egy adott városi területen lassítja a víz lefolyását - csökkentve ezáltal a csapadékvíz túlfolyásából eredő folyami szennyezés kockázatát- és hozzájárul a nyári hőmérsékletek alacsonyan tartásához, ami elősegíti az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia építését, és további teret biztosít a természet gyarapodásához. A városi zöldterület kiterjedésének növelése sok esetben javítani fogja a városi ökoszisztéma egészségét is. Az egészséges városi ökoszisztémák pedig elengedhetetlenek más kulcsfontosságú európai ökoszisztémák egészségének támogatásához, így például a környező vidéki térség természeti területeinek összekapcsolásához, a folyók egészségének a nagyvárosokon kívül eső területeken való javításához, menedék és szaporodóhely biztosításához a mezőgazdasági és erdei élőhelyekhez kapcsolódó madár- és beporzófajok számára, valamint a vándormadarak számára fontos élőhelyek biztosításához.

(48)

Erőteljesen fokozni kell azokat az intézkedéseket, amelyek biztosítják, hogy a városi zöldterületeket ne fenyegesse növénytakarójuk, különösen a fák visszaszorulásának a kockázata. Annak biztosítása érdekében, hogy a városi zöldterületek továbbra is biztosítsák a szükséges ökoszisztéma-szolgáltatásokat, meg kell állítani a csökkenésüket, valamint helyre kell állítani és növelni kell őket, többek között környezetbarát infrastruktúrának és természetalapú megoldásoknak – például zöldtetőknek és zöldfalaknak – az épületek tervezésébe történő integrálásával. Ez az integrálás nemcsak a városi zöldterület kiterjedésének növeléséhez és fenntartásához járulhat hozzá, hanem – ha fákat is magában foglal – a városi lombkorona-borítottsághoz is.

(49)

A tudományos bizonyítékok azt sugallják, hogy a mesterséges fény negatív hatást gyakorol a biológiai sokféleségre. A mesterséges fény az emberi egészségre is hatással lehet. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy az e rendelet szerinti nemzeti helyreállítási tervük elkészítésekor mérlegeljék a fényszennyezés megszüntetését, csökkentését vagy hatásainak mérséklését valamennyi ökoszisztémát illetően.

(50)

A 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia nagyobb erőfeszítések megtételére szólít fel az édesvízi ökoszisztémák és a folyók természetes funkcióinak helyreállítása érdekében. Az édesvízi ökoszisztémák helyreállításának magában kell foglalnia a folyók, valamint a part menti területeik és ártereik természetes összeköttetésének helyreállítására irányuló – többek között a mesterséges akadályok eltávolításával történő – erőfeszítéseket, elősegítve ezáltal a folyók, tavak és hordalékos élőhelyek, valamint az ezeken az élőhelyeken élő fajok – mely élőhelyeket és fajokat a 92/43/EGK és a 2009/147/EK irányelv védi – kedvező védettségi állapotának elérését, valamint a 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégiában előirányzott azon kulcsfontosságú célkitűzés teljesítését, amely szerint 2020-hoz, tehát a 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia elfogadásának évéhez képest legalább 25 000 km hosszúságban helyre kell állítani a szabad vízáramlású folyószakaszokat. Az akadályok eltávolításakor a tagállamoknak elsősorban az elavult akadályokat kell kezelniük, azaz azokat az akadályokat, amelyek már nem szükségesek a megújulóenergia-termeléshez, a belvízi hajózáshoz, a vízellátáshoz vagy más felhasználásokhoz.

(51)

Az Unióban az elmúlt évtizedekben drámai pusztulás tapasztalható a beporzók körében: minden harmadik méhfaj- és lepkefaj-állomány esetében pusztulás tapasztalható, és minden tizedik ilyen faj a kihalás szélén áll. A beporzók a vadon élő és termesztett növények beporzása révén nélkülözhetetlenek a szárazföldi ökoszisztémák működéséhez, az emberi jólléthez és az élelmezésbiztonsághoz. A Bizottság szolgálatai és az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) által közösen végrehajtott, „Integrált Természetitőke-elszámolási Rendszer (INCA)” elnevezésű projekt eredményein alapuló 2021. évi jelentés szerint az Unió éves mezőgazdasági termelésének közel 5 000 000 000 EUR értékű hányada közvetlenül a beporzó rovaroknak tulajdonítható.

(52)

A Bizottság a 2018. június 1-jei közleményével – az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a beporzók pusztulásának kezelését sürgető felhívására válaszul – elindította a beporzókról szóló uniós kezdeményezést. A kezdeményezés végrehajtásáról szóló, 2021. május 27-i eredményjelentés rámutatott arra, hogy továbbra is jelentős kihívások állnak fenn a beporzók pusztulását előidéző tényezőkkel – köztük a növényvédő szerek használatával – szembeni fellépés terén. Az Európai Parlament a június 9-i állásfoglalásában, a Tanács pedig az Európai Számvevőszék 15/2020. sz. különjelentéséről szóló, 2020. december 17-i következtetéseiben a beporzók pusztulása elleni fellépést célzó határozottabb intézkedésekre, a beporzókra vonatkozó uniós nyomonkövetési keret létrehozására, továbbá a beporzók pusztulásának visszafordítására irányuló kötelezettségvállalás tekintetében egyértelmű célkitűzések és mutatók meghatározására szólított fel. Az Európai Számvevőszék a 2020-ban kiadott különjelentésében azt ajánlotta, hogy a Bizottság hozzon létre megfelelő irányítási és nyomonkövetési mechanizmusokat a beporzókat fenyegető veszélyek kezelésére irányuló intézkedések tekintetében. 2023. január 24-i közleményében a Bizottság előterjesztette a beporzókról szóló felülvizsgált uniós kezdeményezést „A beporzókról szóló uniós kezdeményezés felülvizsgálata - A beporzókra vonatkozó új megállapodás” címmel, amely kezdeményezés meghatározza az Unió és tagállamai által annak érdekében meghozandó intézkedéseket, hogy 2030-ra visszaforduljon a beporzók pusztulása.

(53)

A növényvédő szerek fenntartható használatáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat szabályozni kívánja a beporzók pusztulását előidéző tényezők egyikét azáltal, hogy megtiltja a növényvédő szerek használatát az ökológiailag érzékeny területeken, amelyek közül sok e rendelet hatálya alá tartozik, például az európai vörös listákon kihalással fenyegetettnek minősített beporzófajokat fenntartó területeken.

(54)

A biztonságos, fenntartható, tápláló és megfizethető élelmiszerek biztosításához fenntartható, reziliens és biológiailag változatos mezőgazdasági ökoszisztémákra van szükség. A nagy biodiverzitású mezőgazdasági ökoszisztémák emellett növelik a mezőgazdaság éghajlatváltozással és környezeti kockázatokkal szembeni rezilienciáját, miközben biztosítják az élelmiszer- és élelmezésbiztonságot, valamint új, különösen a biogazdálkodáshoz, a vidéki turizmushoz és a szabadidős tevékenységekhez kapcsolódó munkahelyeket teremtenek a vidéki térségekben. Az Uniónak ezért a biológiai sokféleség növelése szempontjából előnyös vagy azzal összeegyeztethető különféle meglévő gyakorlatok révén javítania kell a mezőgazdasági területei biológiai sokféleségét, többek között külterjes mezőgazdaság alkalmazásával. A külterjes mezőgazdaság létfontosságú számos faj és élőhely nagy biodiverzitású területeken való fenntartása szempontjából. Számos olyan külterjes mezőgazdasági gyakorlat létezik – például a precíziós mezőgazdaság, a biogazdálkodás, az agroökológia, az agrárerdészet és az alacsony intenzitású állandó gyepterületek –, amely többszörös és jelentős előnyökkel jár a biológiai sokféleség, az ökoszisztéma-szolgáltatások és a tájképi elemek védelme szempontjából. Az ilyen gyakorlatok nem a mezőgazdasági földhasználat megszüntetésére irányulnak, hanem arra, hogy a mezőgazdasági ökoszisztémák hosszú távú működése és termelékenysége érdekében kiigazítsák az ilyen típusú használatot. A helyreállítás hosszú távú előnyeinek megvalósításához fontos, hogy olyan, pénzügyileg vonzó finanszírozási rendszerek álljanak rendelkezésre, amelyek lehetővé teszik a tulajdonosok, a mezőgazdasági termelők és az egyéb gazdálkodók számára, hogy önkéntesen alkalmazzanak ilyen gyakorlatokat.

(55)

Helyreállító intézkedéseket kell bevezetni annak érdekében, hogy Unió-szerte javuljon a mezőgazdasági ökoszisztémák biológiai sokfélesége, többek között azokon a területeken is, amelyek nem adnak otthont a 92/43/EGK irányelv hatálya alá tartozó élőhelytípusoknak. A mezőgazdasági ökoszisztémák állapotának értékelésére szolgáló olyan közös módszer hiányában, amely lehetővé tenné a mezőgazdasági ökoszisztémákra vonatkozó konkrét helyreállítási célértékek meghatározását, célszerű általános kötelezettséget előírni a mezőgazdasági ökoszisztémák biológiai sokféleségének javítására, valamint e kötelezettség teljesítésének a gyepterületi lepkepopuláció-index, a szántók ásványi talajaiban található szervesszén-készlet és a magas fokú biológia sokféleséggel rendelkező tájképi elemeket magukban foglaló mezőgazdasági területek aránya közül választható mutatók alapján történő mérésére.

(56)

Mivel a mezőgazdasági földterületeken előforduló madarak a mezőgazdasági ökoszisztémák egészségének jól ismert és széles körben elismert kiemelt mutatói, célszerű célértékeket meghatározni azok helyreállítására vonatkozóan. Az ilyen célértékek teljesítésére vonatkozó kötelezettségnek a tagállamokra, nem pedig az egyes mezőgazdasági termelőkre kell vonatkoznia. A tagállamoknak az említett célértékeket úgy kell teljesíteniük, hogy hatékony helyreállító intézkedéseket vezetnek be a mezőgazdasági földterületeken, együttműködnek a mezőgazdasági termelőkkel és más érdekelt felekkel, és támogatják őket ezen intézkedések helyszíni tervezésében és végrehajtásában.

(57)

A mezőgazdasági földterületek nagy biodiverzitású tájképi elemei – beleértve a védelmi sávokat, a rotációs vagy nem rotációs parlagot, a sövényeket, a különálló fákat vagy facsoportokat, a fasorokat, a táblaszegélyeket, a foltokat, az árkokat, a patakokat, a kis vizes élőhelyeket, a teraszokat, a kőhalmokat, a kőfalakat, a kis tavacskákat és a kulturális elemeket – teret biztosítanak a vadon élő növényeknek és állatoknak, köztük a beporzóknak, megakadályozzák a talajeróziót és a talaj kimerülését, szűrik a levegőt és a vizet, valamint támogatják az éghajlatváltozás mérséklését, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást és a beporzástól függő növények mezőgazdasági termelékenységét. A termő elemeket bizonyos feltételek mellett szintén nagy biodiverzitású tájképi elemeknek lehet tekinteni.

(58)

A közös agrárpolitika (KAP) egyik célja a környezetvédelemnek, többek között a biológiai sokféleségnek a támogatása és megerősítése. A szakpolitika egyedi célkitűzései között szerepel a biológiai sokféleség csökkenésének megállításához és visszafordításához való hozzájárulás, az ökoszisztéma-szolgáltatások gyarapítása, valamint az élőhelyek és a tájak megőrzése. A KAP jó mezőgazdasági és környezeti állapotra vonatkozó új, az (EU) 2021/2115 európai parlamenti és tanácsi rendelet (16) III. mellékletében foglalt 8. számú feltételességi előírása (8. sz. GAEC-előírás) értelmében a területalapú kifizetések kedvezményezettjei esetében a gazdaságok szintjén a szántóterület legalább 4 %-ának nem termelési célú területnek vagy tájképi elemnek – például parlagon hagyott földterületnek – kell lennie, a kedvezményezetteknek pedig meg kell őrizniük a meglévő tájképi elemeket. A 8. sz. GAEC-előírásnak való megfelelésnek tekintendő 4 %-os arány 3 %-ra csökkenthető, ha bizonyos előfeltételek teljesülnek. Ez a kötelezettség hozzá fog járulni ahhoz, hogy a tagállamokban pozitív tendencia alakuljon ki a mezőgazdasági földterületek magas fokú biológia sokféleséggel rendelkező tájképi elemei tekintetében. Emellett a KAP keretében a tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy agrár-ökológiai programokat hozzanak létre a mezőgazdasági termelők által mezőgazdasági területeken végzett mezőgazdasági gyakorlatok tekintetében, amelyek tájképi elemek vagy nem termő területek fenntartását vagy létrehozását is magukban foglalhatják. Hasonlóképpen, a tagállamok KAP stratégiai tervükbe belefoglalhatnak agrár-környezetvédelmi és az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó kötelezettségvállalásokat is, ideértve a tájképi elemekkel való, a 8. sz. GAEC-előíráson vagy az agrár-ökológiai programokon túlmutató jobb gazdálkodást is. Az (EU) 2021/783 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (17) létrehozott LIFE program „Természet és biológiai sokféleség” alprogramjának keretébe tartozó projektek a 92/43/EGK irányelv és a 2009/147/EK irányelv, valamint a 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia végrehajtásának támogatása révén szintén hozzá fognak járulni ahhoz, hogy 2030-ig megkezdődjön a mezőgazdasági földterületek biológiai sokféleségének helyreállása Európában.

(59)

A lecsapolt tőzeglápból álló, mezőgazdaságilag, azaz gyepterületként vagy szántóként hasznosított, az üvegházhatást okozó gázok nemzeti jegyzékeire vonatkozó, 2006. évi IPCC-iránymutatásokban foglalt meghatározás szerinti szerves talajok helyreállítása és elárasztással való helyreállítása segít elérni a biológiai sokféleségből származó jelentős előnyöket, az üvegházhatásúgáz-kibocsátás jelentős csökkentését és más környezeti előnyöket, valamint hozzájárul a mezőgazdasági táj sokféleségéhez. A tagállamok a lecsapolt, mezőgazdasági hasznosítású tőzeglápok helyreállítására irányuló intézkedések széles skálájából választhatnak a szántók állandó gyepterülettekké való átalakításától kezdve a csökkentett vízelvezetéssel járó extenzifikációs intézkedéseken át egészen a vizenyős területek művelésének lehetőségét is magában foglaló teljes elárasztásig vagy tőzegképző növényzet telepítéséig. A legjelentősebb éghajlati előnyök a szántók helyreállításával és elárasztással történő helyreállításával, majd az intenzív gyepterületek helyreállításával érhetők el. Helyénvaló, hogy a mezőgazdasági hasznosítású lecsapolt tőzeglápokra vonatkozó helyreállítási célérték rugalmas megvalósításának lehetővé tétele érdekében a tagállamok a tőzegkitermelési helyszínek területén található lecsapolt tőzeglápok helyreállító intézkedéseit és elárasztással történő helyreállítását, valamint bizonyos mértékig az egyéb hasznosítású lecsapolt tőzeglápok, például erdők helyreállítását és elárasztással történő helyreállítását úgy tekinthessék, mint amelyek hozzájárulnak a mezőgazdasági hasznosítású lecsapolt tőzeglápokra vonatkozó helyreállítási célértékek eléréséhez. Kellően indokolt esetben, és amennyiben a mezőgazdasági hasznosítású lecsapolt tőzegláp elárasztással való helyreállítása nem valósítható meg az épületekre, az infrastruktúrára vagy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra gyakorolt jelentős negatív hatások, illetve egyéb közérdek okán, valamint ha az egyéb hasznosítású tőzeglápok elárasztással történő helyreállítása nem kivitelezhető, helyénvaló lehetővé tenni, hogy a tagállamok csökkentsék az elárasztással helyreállítandó tőzeglápok területének mértékét.

(60)

A biológiai sokféleségből származó előnyök teljes körű kihasználása érdekében a lecsapolt tőzeglápok helyreállításának és elárasztással való helyreállításának túl kell mutatnia a 92/43/EGK irányelv I. mellékletében felsorolt helyreállítandó és visszaállítandó vizes élőhelyeken. A szerves talajok mennyiségére, valamint azok üvegházhatásúgáz-kibocsátására és -elnyelésére vonatkozó adatok a LULUCF-ágazatra vonatkozó, a tagállamok által az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményéhez benyújtott, az üvegházhatást okozó gázok nemzeti jegyzékének formájában megvalósuló jelentések révén nyomon követhetők és elérhetők. A helyreállított és elárasztással helyreállított tőzeglápok továbbra is produktívan használhatók alternatív módokon. A vizenyős területek művelése – a vizes tőzeglápokon folytatott gazdálkodás gyakorlata – például magában foglalhatja különböző típusú nádak termesztését, bizonyos faanyagok előállítását, áfonya és amerikai tőzegáfonya termesztését, tőzegmohák termesztését, valamint a vízi bivalyokkal való legeltetést. Az ilyen gyakorlatoknak a fenntartható gazdálkodás elvein kell alapulniuk, és a biológiai sokféleség növelésére kell irányulniuk, hogy pénzügyi és ökológiai szempontból egyaránt magas értéket képviseljenek. A vizenyős területek művelése számos, az Unióban veszélyeztetett faj számára is előnyös lehet, és előmozdíthatja a vizes élőhelyek és az ott élő fajpopulációk összekapcsoltságát is az Unióban. A lecsapolt tőzeglápok helyreállítására és elárasztással való helyreállítására, valamint az esetleges bevételkiesések ellentételezésére irányuló intézkedések finanszírozása számos forrásból származhat, ideértve az uniós költségvetés és az uniós finanszírozási programok kiadásait is.

(61)

A Bizottság 2021. július 16-i közleményében meghatározott, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó új uniós erdőstratégia felvázolta az erdők biológiai sokfélesége helyreállításának szükségességét. Az Unió szárazföldi területének több mint 43,5 %-át erdők és egyéb fás területek borítják. A magas fokú biológia sokféleséggel rendelkező erdei ökoszisztémák veszélyeztetettek az éghajlatváltozással szemben, de természetes szövetségesek is az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban, illetve az éghajlatváltozás és az éghajlattal kapcsolatos kockázatok elleni küzdelemben, többek között széntároló és szénelnyelő funkcióik révén, és számos egyéb létfontosságú ökoszisztéma-szolgáltatást és előnyt nyújtanak, például faanyagot és fát, valamint élelmiszereket és egyéb nem faterméket biztosítanak, szabályozzák az éghajlatot, stabilizálják a talajt, védelmet nyújtanak az erózió ellen, valamint tisztítják a levegőt és a vizet.

(62)

Helyreállító intézkedéseket kell bevezetni annak érdekében, hogy Unió-szerte javuljon az erdei ökoszisztémák biológiai sokfélesége, többek között azokon a területeken, amelyek nem adnak otthont a 92/43/EGK irányelv hatálya alá tartozó élőhelytípusoknak. Az erdei ökoszisztémák állapotának értékelésére szolgáló olyan közös módszer hiányában, amely lehetővé tenné az erdei ökoszisztémákra vonatkozó konkrét helyreállítási célértékek meghatározását, célszerű általános kötelezettséget előírni az erdei ökoszisztémák biológiai sokféleségének javítására, valamint e kötelezettség teljesítésének a közönséges erdei madárfajokra vonatkozó index és néhány más – az álló holtfa, a fekvő holtfa, a nem egyidős fákból álló erdők aránya, az erdők összekapcsoltsága, a szervesszén-állomány, az őshonos fafajok által uralt erdők aránya és a fafaj-diverzitás közül kiválasztott – mutató alapján történő mérésére.

(63)

Az erdei ökoszisztémák biológiai sokféleségének növeléséhez szükséges helyreállító intézkedések tervezése és végrehajtása során, valamint az erdőkre vonatkozó biológia sokféleségre vonatkozó mutatók kielégítő szintjének meghatározásakor a tagállamoknak a helyi körülmények alapján figyelembe kell venniük az erdőtüzek kockázatát. A tagállamoknak az ilyen kockázatok csökkentése érdekében a legjobb gyakorlatokat, különösen a szárazföldi erdőtüzek megelőzéséről szóló, 2021-ben kiadott bizottsági iránymutatásban leírtakat kell alkalmazniuk.

(64)

A 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia kötelezettségvállalást tartalmaz arra vonatkozóan, hogy 2030-ig legalább 3 milliárd új fa ültetésére kerüljön sor az Unióban az ökológiai elvek maradéktalan tiszteletben tartása mellett. A Bizottság 2021. július 16-i közleményében meghatározott, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó új uniós erdőstratégia ütemtervet tartalmaz az említett kötelezettségvállalás azon általános elven alapuló teljesítésére vonatkozóan, hogy a megfelelő fát a megfelelő helyre és a megfelelő célból ültessék el. Egy online faszámláló áll rendelkezésre a kötelezettségvállaláshoz való hozzájárulások és a kötelezettségvállalással kapcsolatos előrehaladás nyilvántartására, és ezen eszközben a tagállamoknak dokumentálniuk kell az elültetett fákat. Ahogyan azt a 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó új uniós erdőstratégiában foglalt ütemterv előirányozza, a Bizottság 2023. március 17-én kiadta a biológiai sokféleségnek kedvező erdőtelepítésre, újraerdősítésre és faültetésre vonatkozó iránymutatásokat. Ezek az iránymutatások – amelyek meghatározzák a figyelembe veendő ökológiai elvek keretét – a kötelezettségvállalás teljesítéséhez való hozzájárulást, és ezáltal e rendelet végrehajtásának a támogatását célozzák.

(65)

A 92/43/EGK és a 2009/147/EK irányelv alapján védett élőhelyekre és fajokra, a beporzókra, valamint az édesvízi, városi, mezőgazdasági és erdei ökoszisztémákra vonatkozó helyreállítási célértékeknek és kötelezettségeknek kiegészítő jellegűeknek kell lenniük, és szinergiában kell működniük annak érdekében, hogy el lehessen érni a tagállamok szárazföldi és tengeri területein az ökoszisztémák helyreállítására irányuló átfogó célkitűzést. Az egy konkrét célérték eléréséhez szükséges helyreállító intézkedések sok esetben más célértékek vagy más kötelezettségek teljesítéséhez is hozzájárulnak. A tagállamoknak ezért a helyreállító intézkedéseket stratégiai módon kell megtervezniük annak érdekében, hogy azok Unió-szerte a lehető leghatékonyabban járuljanak hozzá a természet helyreállításához. A helyreállító intézkedéseket emellett olyan módon kell megtervezni, hogy azok feladatként azonosítsák az éghajlatváltozás mérséklését és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást, valamint a természeti katasztrófák hatásainak megelőzését és kezelését, továbbá a talajromlást is. Az említett intézkedéseknek az ökoszisztémák ökológiai, gazdasági és társadalmi funkcióinak – többek között az ökoszisztémák termelékenységi potenciáljának – az optimalizálására kell irányulniuk, figyelembe véve azok hozzájárulását az érintett régiók és közösségek fenntartható fejlődéséhez. A nem szándékos következmények elkerülése érdekében a tagállamoknak figyelembe kell venniük a helyreállító intézkedések végrehajtásának előre látható társadalmi-gazdasági hatásait és becsült előnyeit is. Fontos, hogy a tagállamok a rendelkezésre álló legjobb tudományos eredmények alapján részletes nemzeti helyreállítási tervet készítsenek. Az élőhelytípusok kedvező referenciaterületeit a történeti eloszlási adatokról és a területekről, valamint a környezeti feltételekben az éghajlatváltozás miatti előrevetített változásokról készített dokumentált feljegyzések alapján kell meghatározni. Fontos emellett az is, hogy a nyilvánosság korai szakaszban tényleges lehetőséget kapjon a tervek elkészítésében való részvételre. A tagállamoknak figyelembe kell venniük a területükön fennálló egyedi körülményeket és szükségleteket annak érdekében, hogy a tervek reagálni tudjanak a biológiai sokféleség csökkenésével kapcsolatos releváns terhelésekre, veszélyekre és okokra, és együtt kell működniük a helyreállítás és a határokon átnyúló összeköttetés biztosítása érdekében.

(66)

Az Unióban a természet védelme, megőrzése és helyreállítása érdekében bevezetett vagy bevezetendő különböző intézkedések közötti szinergiák biztosítása érdekében a tagállamoknak a nemzeti helyreállítási tervük elkészítésekor figyelembe kell venniük a következőket: a Natura 2000 területekre vonatkozóan megállapított állományvédelmi intézkedések, valamint a 92/43/EGK és a 2009/147/EK irányelvvel összhangban kidolgozott, fontossági sorrendet is megállapító intézkedési tervek; a 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (18) összhangban elkészített vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben szereplő víztestek jó ökológiai és kémiai állapotának elérésére irányuló intézkedések; a 2008/56/EK irányelvvel összhangban kidolgozott tengervédelmi stratégiák valamennyi uniós tengeri régió jó környezeti állapotának elérése érdekében; az (EU) 2016/2284 európai parlamenti és tanácsi irányelv (19) alapján kidolgozott nemzeti levegőszennyezés-csökkentési programok; a Biológiai Sokféleség Egyezmény 6. cikkével összhangban kidolgozott nemzeti biodiverzitási stratégiák és cselekvési tervek, valamint az 1380/2013/EU rendelettel összhangban elfogadott állományvédelmi intézkedések és az (EU) 2019/1241 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (20) összhangban elfogadott technikai intézkedések.

(67)

Az e rendeletben, valamint az (EU) 2018/2001 európai parlamenti és tanácsi irányelvben (21), az (EU) 2018/1999 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (22) és a 98/70/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (23) a megújuló energiaforrásokból előállított energia előmozdítása tekintetében megfogalmazott célkitűzések közötti koherencia biztosítása érdekében, különösen a nemzeti helyreállítási tervek elkészítése során a tagállamoknak figyelembe kell venniük, hogy a megújulóenergia-projektek hozzájárulhatnak a természet helyreállítására vonatkozó célkitűzések megvalósításához.

(68)

Tekintettel a biológiai sokféleség csökkenése és az éghajlatváltozás által képviselt kettős kihívás következetes kezelésének fontosságára, a biológiai sokféleség helyreállítása során figyelembe kell venni a megújuló energia alkalmazását és fordítva. Lehetővé kell tenni, hogy ahol az lehetséges, a helyreállító tevékenységeket kombinálják a megújulóenergia-projektek megvalósításával, többek között megújuló energiaforrások hasznosításának felgyorsítására alkalmas célterületeken és kijelölt hálózati területeken is. Az (EU) 2018/2001 irányelv előírja, hogy a tagállamok koordinált feltérképezést végezzenek a megújuló energia területükön történő elterjesztését illetően, annak érdekében, hogy azonosítsák a hazai potenciált, valamint az azon megújulóenergia-erőművek, illetve az azokhoz kapcsolódó infrastruktúra – például a hálózati és tárolólétesítmények, köztük a hőtárolásra szolgáló létesítmények – telepítéséhez szükséges, rendelkezésre álló földfelszíni, illetve felszín alatti területeket, tengereket és szárazföldi vizeket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a tagállamok teljesítsék legalább a megújuló energiára vonatkozó, felülvizsgált, 2030-as célkitűzéshez való nemzeti hozzájárulásukat. E szükséges területeknek, köztük a meglévő erőműveknek, illetve az együttműködési mechanizmusoknak arányban kell állniuk az egyes megújulóenergia-technológiák vonatkozásában a nemzeti energia- és éghajlat-politikai tervekben előirányzott pályákkal és teljes tervezett beépített teljesítménnyel. A tagállamoknak e területek egy részét a megújuló energiaforrások hasznosításának felgyorsítására alkalmas célterületekként kell kijelölniük. A megújuló energiaforrások hasznosításának felgyorsítására alkalmas területek olyan, szárazföldön vagy tengeren található konkrét helyszínek, amelyek különösen alkalmasak megújuló energiaforrásokból energiát előállító erőművek telepítésére, és amelyeken a megújuló energia adott típusának elterjesztése várhatóan nem jár jelentős környezeti hatásokkal, tekintettel a kiválasztott terület sajátosságaira. A tagállamoknak előnyben kell részesíteniük a mesterséges és épített felületeket, így például a tetőket és az épülethomlokzatokat, a közlekedési infrastruktúrát és annak közvetlen környezetét, a parkolóterületeket, a gazdaságokat, a hulladéktelepeket, az ipari telephelyeket, a bányákat, a mesterséges szárazföldi víztesteket, tavakat vagy tározókat, valamint adott esetben a települési szennyvíztisztító telepeket, továbbá a mezőgazdasági célra nem használható, leromlott talajú földterületeket. Az (EU) 2018/2001 irányelv úgy rendelkezik továbbá, hogy a tagállamok elfogadhatnak egy vagy több tervet olyan infrastrukturális területek kijelölése céljából, amelyek kifejezetten olyan hálózati és tárolási projektek megvalósítására szolgálnak, amelyek a megújuló energiának a villamosenergia-rendszerbe történő integrálásához szükségesek, feltéve, hogy e projektek megvalósítása várhatóan nem jár jelentős környezeti hatással, valamint hogy az ilyen hatások megfelelően enyhíthetők, illetve – amennyiben ez nem lehetséges – ellensúlyozhatók. E területek célja a megújuló energiaforrások hasznosításának felgyorsítására alkalmas célterületek támogatása és kiegészítése. A megújuló energiaforrások hasznosításának felgyorsítására alkalmas célterületek és a kijelölt infrastrukturális területek meghatározásakor a tagállamoknak kerülniük kell a védett területeket, és figyelembe kell venniük nemzeti helyreállítási tervüket. A tagállamoknak a nemzeti helyreállítási tervek kidolgozását koordinálniuk kell egyrészt azon területek feltérképezésével, amelyekre azért van szükség, hogy teljesüljön az adott tagállamnak legalább a megújuló energiára vonatkozó 2030-as célkitűzéshez való nemzeti hozzájárulása, másrészt pedig – adott esetben – a megújuló energiaforrások hasznosításának felgyorsítására alkalmas célterületek és a kijelölt hálózati területek meghatározásával. A helyreállítási tervek elkészítése során a tagállamoknak biztosítaniuk kell a szinergiákat a megújulóenergia- és az energiainfrastruktúra kiépítésével, valamint a már meghatározott, a megújuló energiaforrások hasznosításának felgyorsítására alkalmas célterületekkel, illetve kijelölt hálózati területekkel, továbbá biztosítaniuk kell, hogy az említett területek működése – így többek között az (EU) 2018/2001 irányelvben előírt, az említett területekre vonatkozó engedélyezési eljárások – változatlanok maradjanak.

(69)

A tagállamokban már tervezett vagy bevezetett helyreállító intézkedésekkel való szinergiák biztosítása érdekében a nemzeti helyreállítási tervekben el kell ismerni és figyelembe kell venni ezeket a helyreállító intézkedéseket. Tekintettel arra, hogy az IPCC hatodik értékelő jelentése szerint sürgősen intézkedéseket kell hozni a leromlott állapotú ökoszisztémák helyreállítása céljából, a tagállamoknak ezeket az intézkedéseket a helyreállítási tervek elkészítésével párhuzamosan kell végrehajtaniuk.

(70)

A nemzeti helyreállítási tervek és az élőhelyek helyreállítását célzó intézkedések, valamint az élőhelyek romlásának megelőzését célzó intézkedések keretében figyelembe kell venni az ökoszisztémák állapotának értékelése, a helyreállító intézkedések azonosítása és bevezetése, valamint a nyomon követés szempontjából releváns kutatási projektek eredményeit is. Ezenkívül az említett intézkedések keretében – az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 191. cikkének (2) bekezdésével összhangban – adott esetben figyelembe kell venni az Unió különböző régióinak helyzetében mutatkozó különbségeket, így például a társadalmi, gazdasági és kulturális szükségleteket, valamint az olyan regionális és helyi sajátosságokat, mint például a népsűrűség.

(71)

Helyénvaló figyelembe venni az Unió legkülső régióinak sajátos helyzetét, amelyeket az EUMSZ 349. cikke sorol fel, és amelyek támogatására az említett cikk egyedi intézkedéseket ír elő. Amint az a 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégiában is szerepel, különös figyelmet kell fordítani a legkülső régiók ökoszisztémáinak védelmére és helyreállítására, tekintettel arra, hogy azok a biológiai sokféleség szempontjából kivételesen nagy értéket képviselnek. Figyelembe kell venni ugyanakkor – különösen a nemzeti helyreállítási tervek elkészítése során –az említett ökoszisztémák védelmével és helyreállításával járó költségeket, továbbá a legkülső régiók távoli fekvését, szigetjellegét, kis méretét, valamint kedvezőtlen domborzati és éghajlati viszonyait. A tagállamoknak célszerű önkéntes alapon egyedi helyreállító intézkedéseket alkalmazniuk azon legkülső régiókban, amelyek nem tartoznak e rendelet hatálya alá.

(72)

Az EEA-nak támogatnia kell a tagállamokat a nemzeti helyreállítási tervük elkészítésében, valamint a helyreállítási célértékek elérése és kötelezettségek teljesítése terén elért eredmények nyomon követésében. A Bizottságnak értékelnie kell, hogy a nemzeti helyreállítási tervek megfelelőek-e az említett célértékek eléréséhez és az említett kötelezettségek teljesítéséhez, az Unió azon átfogó célkitűzéseinek teljesítéséhez, hogy az e rendelet hatálya alá tartozó területeken és ökoszisztémákban – uniós célként – a helyreállító intézkedések együttesen 2030-ra lefedjék a szárazföldi területek legalább 20 %-át és a tengeri területek legalább 20 %-át, 2050-re pedig a helyreállításra szoruló valamennyi ökoszisztémát, valamint hogy 2030-ra az Unióban legalább 25 000 km-nyi folyószakaszon helyreálljon a szabad vízáramlás, továbbá az azon kötelezettségvállaláshoz való hozzájáruláshoz, hogy az Unióban 2030-ra legalább 3 milliárd új fát ültessenek.

(73)

A természet állapotáról szóló, 2020. évi jelentés rámutatott arra, hogy a tagállamok által a 92/43/EGK irányelv 17. cikkével és a 2009/147/EK irányelv 12. cikkével összhangban jelentett, különösen az említett irányelvek által védett élőhelyek és fajok védettségi helyzetére és tendenciáira vonatkozó információk jelentős része részleges felmérésekből származik vagy csak szakértői véleményen alapul. A jelentésből az is kiderült, hogy számos, a 92/43/EGK irányelv értelmében védett élőhelytípus és faj állapota továbbra sem ismert. A megbízható és tudományosan megalapozott nemzeti helyreállítási tervek alátámasztásához szükség van ezen ismeretbeli hiányosságok pótlására, valamint a nyomon követésbe és a felügyeletbe való beruházásra. A különböző nyomonkövetési módszerek időszerűségének, hatékonyságának és koherenciájának fokozása érdekében a nyomon követés és a felügyelet során a lehető legjobban ki kell használni az uniós finanszírozású kutatási és innovációs projektek eredményeit, valamint az új technológiákat, például a helyszíni megfigyelést és az (EU) 2021/696 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (24) létrehozott uniós űrprogram EGNOS, Galileo és Kopernikusz komponensei keretében biztosított űradatok és -szolgáltatások felhasználásával végzett távérzékelést. A Bizottság 2021. szeptember 29-i, az európai küldetésekről szóló közleményében foglalt, „Óceánjaink és vizeink minőségének helyreállítása”, „Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás” és „Európai talajmegállapodás” elnevezésű uniós küldetések támogatni fogják a helyreállítási célértékek teljesítését.

(74)

Tekintettel a tengeri környezetek feltérképezésével és nyomon követésével összefüggő sajátos technikai és pénzügyi kihívásokra, a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy az e rendelet II. mellékletében felsorolt tengeri élőhelyek állapotának értékelésekor – a 92/43/EGK irányelv 17. cikke és a 2008/56/EK irányelv 17. cikke szerint jelentett információk kiegészítéseként – az ezen környezeteket érő terhelésekre vagy veszélyekre vonatkozó információk, illetve egyéb releváns információk alapján extrapolációt alkalmazzanak. Lehetővé kell tenni, hogy e megközelítés alkalmazható legyen a tengeri élőhelyekkel kapcsolatos helyreállító intézkedések e rendelet szerinti tervezésének alapjaként is. Az e rendelet II. mellékletében felsorolt tengeri élőhelyek állapotának átfogó értékelését a rendelkezésre álló legjobb tudományos eredményekre, valamint a legújabb műszaki és tudományos ismeretekre kell alapozni.

(75)

A nemzeti helyreállítási tervek végrehajtása terén elért eredmények, a bevezetett helyreállító intézkedések, a helyreállító intézkedések hatálya alá tartozó területek, valamint a folyók folytonosságát gátló akadályokra vonatkozó nyilvántartási adatok nyomon követésének biztosítása érdekében be kell vezetni egy olyan rendszert, amely előírja a tagállamok számára az ilyen nyomon követés eredményeire vonatkozó releváns adatok létrehozását, naprakészen tartását és hozzáférhetővé tételét. A Bizottság felé történő elektronikus adatszolgáltatás során az EEA Reportnet rendszerét kell igénybe venni, és arra kell törekedni, hogy az adminisztratív teher valamennyi szervezet esetében a lehető legkisebb legyen. A nyilvános hozzáférés, a jelentéstétel és a hatóságok közötti adatmegosztás megfelelő infrastruktúrájának biztosítása érdekében a tagállamoknak az adatokra vonatkozó előírásokat adott esetben a 2003/4/EK (25), a 2007/2/EK (26) és az (EU) 2019/1024 (27) európai parlamenti és tanácsi irányelvekben említett előírásokra kell alapozniuk.

(76)

E rendelet hatékony végrehajtásának biztosítása érdekében a Bizottságnak kérésre támogatnia kell a tagállamokat az (EU) 2021/240 európai parlamenti és tanácsi rendelettel létrehozott Technikai Támogatási Eszközön (28) keresztül, amely testre szabott technikai támogatást nyújt a reformok megtervezéséhez és végrehajtásához. Az említett eszköz keretében nyújtott technikai támogatás magában foglalja például az igazgatási kapacitás megerősítését, a jogszabályi keretek harmonizálását és a vonatkozó legjobb gyakorlatok megosztását.

(77)

A Bizottságnak jelentést kell tennie a tagállamok által az e rendelet szerinti helyreállítási célok elérése, illetve kötelezettségek teljesítése terén elért eredményekről az EEA által készített uniós szintű eredményjelentések, valamint a tagállamok által a releváns szakpolitikai területeken, például a természetvédelem, a tengerpolitika és a vízpolitika területén rendelkezésre bocsátott egyéb elemzések és jelentések alapján.

(78)

Az e rendeletben meghatározott célok elérésének, illetve kötelezettségek teljesítésének biztosítása érdekében rendkívül fontos, hogy a helyreállítás terén megfelelő magán- és közberuházásokra kerüljön sor. A tagállamoknak ezért be kell építeniük nemzeti költségvetésükbe a biológiai sokféleséggel kapcsolatos célkitűzésekre fordított kiadásokat, többek között a nemzeti helyreállítási tervek végrehajtásából eredő lehetőségek és átállási költségek tekintetében, és ismertetniük kell az uniós finanszírozás felhasználásának módját. Az uniós finanszírozás tekintetében, az uniós költségvetés és az uniós finanszírozási programok – például a LIFE program, az (EU) 2021/1139 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (29) létrehozott Európai Tengerügyi, Halászati és Akvakultúra-alap (ETHAA), az (EU) 2020/2220 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (30) létrehozott Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA), illetve Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA), az (EU) 2021/1058 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (31) létrehozott Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), illetve Kohéziós Alap, az (EU) 2021/1056 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (32) létrehozott Igazságos Átmenet Alap, valamint az (EU) 2021/695 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (33) létrehozott uniós kutatási és innovációs keretprogram, a Horizont Európa – kiadásai hozzájárulnak a biológiai sokféleséggel kapcsolatos célkitűzésekhez azzal a törekvéssel, hogy 2024-ben az (EU, Euratom) 2020/2093 tanácsi rendeletben (34) meghatározott, a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret (a továbbiakban: a 2021–2027-es MFF) éves kiadásainak 7,5 %-át, 2026-ban és 2027-ben pedig 10 %-át a biológiai sokféleséggel kapcsolatos célkitűzésekre fordítsák. Az (EU) 2021/241 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (35) létrehozott Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák védelmének és helyreállításának további finanszírozási forrása. A LIFE program tekintetében különös figyelmet kell fordítani a stratégiai természetvédelmi projektek mint olyan konkrét eszközök megfelelő felhasználására, amelyek támogathatják e rendelet végrehajtását, a rendelkezésre álló pénzügyi források hatékony és eredményes horizontális kezelésével.

(79)

A nemzeti helyreállítási tervek elkészítése nem járhat a tagállamok számára azzal a kötelezettséggel, hogy e rendelet végrehajtása érdekében átprogramozzák bármely, a KAP, a KHP vagy a 2021–2027-es MFF szerinti egyéb mezőgazdasági és halászati finanszírozási programok és eszközök keretében nyújtott finanszírozást.

(80)

Számos uniós, nemzeti és magánkezdeményezés áll rendelkezésre a magánfinanszírozás ösztönzésére, például az (EU) 2021/523 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (36) létrehozott InvestEU program, amely lehetőségeket kínál a köz- és magánfinanszírozás mozgósítására, többek között a természet és a biológiai sokféleség zöld és kék infrastrukturális projektek révén történő javításának, valamint a karbongazdálkodásnak mint zöld üzleti modellnek a támogatása céljából. A természet-helyreállítási intézkedések helyszíni finanszírozását elő lehetne mozdítani magán- vagy közfinanszírozás révén, így például eredményalapú támogatás és olyan innovatív rendszerek révén, mint a szén-dioxid-eltávolítási tanúsítási rendszerek. A magánberuházásokat közberuházási rendszereken – többek között pénzügyi eszközökön, támogatásokon és egyéb eszközökön – keresztül is ösztönözni lehetne, az állami támogatásokra vonatkozó szabályok betartása esetén.

(81)

E rendelet végrehajtásának biztosításához elengedhetetlenek a természet helyreállítására irányuló intézkedéseket célzó megfelelő magán- és állami beruházások. A Bizottságnak ezért az e rendelet hatálybalépésének időpontjától számított 12 hónapon belül és a tagállamokkal konzultálva jelentést kell benyújtania, amelyben szerepel egy, az e rendelet végrehajtása tekintetében fennálló hiányokról készített elemzés. Az említett jelentéshez adott esetben megfelelő intézkedésekre, többek között pénzügyi intézkedésekre irányuló, így például célzott finanszírozás létrehozására is kiterjedő javaslatokat kell csatolni az azonosított hiányok kezelése érdekében, a társjogalkotók azon előjogainak a sérelme nélkül, amelyek a 2027 utáni többéves pénzügyi keret elfogadására vonatkoznak.

(82)

Az Európai Unió Bíróságának állandó ítélkezési gyakorlatával összhangban az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 4. cikkének (3) bekezdésében említett lojális együttműködés elve értelmében a tagállamok bíróságainak kell biztosítaniuk a személyek uniós jog szerinti jogainak bírói védelmét. Az EUSZ 19. cikkének (1) bekezdése továbbá arra kötelezi a tagállamokat, hogy biztosítsák azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony jogvédelem biztosításához szükségesek. Az Unió és tagállamai részes felek az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló egyezményében (37) (a továbbiakban: Aarhusi Egyezmény). Az Aarhusi Egyezmény értelmében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a nyilvánosság érintett tagjai – az adott nemzeti jogrendszerrel összhangban – élhessenek az igazságszolgáltatáshoz való jogukkal.

(83)

A tagállamoknak a nemzeti helyreállítási tervük elkészítése és végrehajtása során a méltányos és az egész társadalomra kiterjedő megközelítést kell előmozdítaniuk. Be kell vezetniük a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy bevonják a helyi és regionális hatóságokat, a földtulajdonosokat és földhasználókat és társulásaikat, a civil társadalmi szervezeteket, az üzleti közösséget, a kutatói és oktatási közösségeket, a mezőgazdasági termelőket, a halászokat, az erdészeket, a beruházókat és más érdekelt feleket, valamint a nyilvánosságot a nemzeti helyreállítási tervek előkészítésének, felülvizsgálatának és végrehajtásának valamennyi szakaszába, valamint hogy előmozdítsák a párbeszédet és a biológiai sokféleséggel és a helyreállítás előnyeivel kapcsolatos, tudományosan megalapozott információk terjesztését.

(84)

Az (EU) 2021/2115 rendelet értelmében a KAP stratégiai terveknek hozzá kell járulniuk az említett rendelet XIII. mellékletben felsorolt jogalkotási aktusokban foglalt vagy azokból eredő hosszú távú nemzeti célok eléréséhez, illetve összeegyeztethetőknek kell lenniük azokkal. Ezt a rendeletet figyelembe kell venni, amikor a Bizottság az (EU) 2021/2115 rendelet 159. cikkével összhangban 2025. december 31-ig felülvizsgálja az említett rendelet XIII. mellékletében szereplő jegyzéket.

(85)

Az (EU) 2022/591 európai parlamenti és tanácsi határozatban (38) rögzített 8. környezetvédelmi cselekvési programban foglalt kötelezettségvállalással összhangban a tagállamoknak nemzeti szinten fokozatosan meg kell szüntetniük a környezeti szempontból káros támogatásokat, a lehető legjobban kihasználva a piaci alapú eszközöket és a környezetbarát költségvetés-tervezési és finanszírozási eszközöket – beleértve a társadalmilag méltányos átmenet biztosításához szükséges eszközöket –, valamint támogatva a vállalkozásokat és más érdekelt feleket a természeti tőkére vonatkozó szabványosított számviteli gyakorlatok kidolgozásában.

(86)

E rendelet szükséges módosításának biztosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a következők tekintetében: e rendelet kiegészítése a beporzók fajgazdagságának és populációinak nyomon követésére szolgáló, tudományos eredményeken alapuló módszer kidolgozása és naprakészen tartása révén, valamint e rendelet I–VII. mellékletének módosítása az élőhelytípusok csoportjainak és jegyzékének, a tengeri fajok jegyzékének, a mezőgazdasági területek közönséges madárfajaira vonatkozó index tekintetében alkalmazott madárfaj-listának, a mezőgazdasági és az erdei ökoszisztémák biológiai sokféleségére vonatkozó mutatók leírásának, mértékegységeinek és módszertanának, valamint a helyreállító intézkedések példáit tartalmazó jegyzéknek a műszaki és tudományos fejlődéshez való hozzáigazítása révén, a rendelet alkalmazása során nyert tapasztalatok figyelembevétele, illetve az EUNIS-élőhelytípusokkal való összhang biztosítása céljából. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során hatásvizsgálatokat és megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban (39) megállapított elvekkel összhangban. Így különösen a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(87)

Az e rendelet végrehajtására vonatkozó egységes feltételek biztosítása érdekében a Bizottságot végrehajtási hatáskörrel kell felruházni az e rendelet IV. mellékletében felsorolt, mezőgazdasági ökoszisztémákra vonatkozó mutatók és az e rendelet VI. mellékletében felsorolt, erdei ökoszisztémákra vonatkozó mutatók nyomon követésére szolgáló módszerek meghatározása, a városi zöldterület, a városi ökoszisztémák városi lombkorona-borítottsága, a beporzók, az e rendelet IV. mellékletében felsorolt, mezőgazdasági ökoszisztémák biológiai sokféleségére vonatkozó mutatók és az e rendelet VI. mellékletében felsorolt, erdei ökoszisztémák biológiai sokféleségére vonatkozó mutatók kielégítő szintjének megállapítására szolgáló irányadó keretek létrehozása, a nemzeti helyreállítási tervek egységes formátumának meghatározása, valamint a Bizottság felé történő elektronikus adat- és információszolgáltatás formátumának, szerkezetének és részletes szabályainak meghatározása céljából. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (40) megfelelően kell gyakorolni.

(88)

Annak érdekében, hogy gyors és hatékony válaszlépéseket lehessen tenni olyan, az Unió által nem befolyásolható, előre nem látható, rendkívüli és ok nélküli esemény bekövetkezte esetén, amely az egész Unióra kiterjedő súlyos következményekkel jár az uniós élelmiszer-fogyasztás céljára elegendő mennyiségű mezőgazdasági termelés biztosításához szükséges földterület rendelkezésre állására nézve, a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni e rendelet vonatkozó rendelkezései alkalmazásának a feltétlenül szükséges mértékben és időtartamra, de legfeljebb 12 hónapra történő ideiglenes felfüggesztése tekintetében, e rendelet célkitűzéseinek megőrzése mellett. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU rendeletnek megfelelően kell gyakorolni.

(89)

A Bizottságnak el kell végeznie e rendelet értékelését. A 2016. április 13-i intézményközi megállapodás értelmében az értékelésnek a hatékonyság, az eredményesség, a relevancia, a koherencia és a hozzáadott érték kritériumain kell alapulnia, és az a további intézkedési lehetőségek hatásvizsgálatainak alapját kell, hogy képezze. A Bizottságnak emellett fel kell mérnie, hogy szükség van-e további helyreállítási célok meghatározására az e rendelet 4. és 5. cikkének hatályán kívül eső ökoszisztémák állapotának értékelésére szolgáló közös módszerek alapján, figyelembe véve a legújabb tudományos eredményeket.

(90)

Az (EU) 2022/869 európai parlamenti és tanácsi rendeletet (41) ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(91)

Mivel e rendelet céljait – nevezetesen a biológiai sokféleséggel rendelkező és reziliens ökoszisztémák hosszú távú és tartós helyreállításának biztosítását a tagállamok Európában fekvő területein, mégpedig a tagállamok által bevezetendő helyreállító intézkedések révén, amelyek segítségével kollektíven elérik a szárazföldi és tengeri területek 2030-ig történő helyreállítására, valamint 2050-ig valamennyi helyreállításra szoruló terület helyreállítására vonatkozó uniós célt – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedések léptéke és hatásai miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat a szubszidiaritásnak az EUSZ 5. cikkében foglalt elvével összhangban. Az arányosságnak az említett cikkben foglalt elvével összhangban ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket,