(1)

Az Unió célul tűzte ki, hogy egy belső határok nélküli, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget kínáljon polgárai számára, amelyben biztosított a személyek szabad mozgása. Az Uniónak ugyanakkor gondoskodnia kell arról, hogy ez a térség biztonságos hely maradjon. Ez a cél csakis a nemzeti és a nemzetközi bűnüldöző és igazságügyi hatóságok hatékonyabb, összehangolt együttműködése, valamint a bűncselekmények – köztük a szervezett bűnözés és a terrorizmus – megelőzésére és az ellenük való küzdelemre irányuló megfelelő intézkedések révén valósítható meg.

(2)

Az említett cél megvalósítása különösen nagy kihívást jelent, ha a bűnözés határokon átnyúló dimenzióval rendelkezik, és két vagy több tagállam és/vagy harmadik ország területén zajlik. Ilyen helyzetekben a tagállamoknak képesnek kell lenniük arra, hogy egyesítsék erőiket és műveleteiket annak érdekében, hogy lehetővé váljon a határokon átnyúló nyomozások és a büntetőeljárások hatékony és eredményes lefolytatása, amihez alapvető fontosságú az információk és bizonyítékok cseréje. Az ilyen határokon átnyúló együttműködés egyik legsikeresebb eszközét a közös nyomozócsoportok jelentik, amelyek lehetővé teszik a közvetlen együttműködést és kommunikációt két vagy több tagállam és esetlegesen harmadik országok igazságügyi és bűnüldöző hatóságai között, hogy tevékenységeiket és nyomozásaikat a leghatékonyabb módon szervezhessék meg. A közös nyomozócsoportokat két vagy több tagállam és esetleg harmadik országok illetékes hatóságai konkrét célra és meghatározott időtartamra hozzák létre azzal a céllal, hogy közösen folytassanak határokon átnyúló hatású bűnügyi nyomozásokat.

(3)

A közös nyomozócsoportok hasznos eszköznek bizonyultak a határokon átnyúló bűncselekmények – például a kiberbűncselekmények, a terrorizmus, valamint a súlyos és szervezett bűncselekmények – nyomozására és büntetőeljárás alá vonására vonatkozó igazságügyi együttműködés javításában a közös nyomozócsoportok tagjai közötti időigényes eljárások és formalitások csökkentése révén. A közös nyomozócsoportok fokozott alkalmazása egyúttal megerősítette a büntetőügyekben folytatott, határokon átnyúló együttműködés kultúráját az Unióban az igazságügyi hatóságok körében.

(4)

Az uniós vívmányok két jogi keretet biztosítanak a legalább két tagállam részvételével megalakuló közös nyomozócsoportok létrehozásához: a Tanács által az Európai Unióról szóló szerződés 34. cikkének megfelelően létrehozott, az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló egyezmény (2) 13. cikkét, valamint a 2002/465/IB tanácsi kerethatározatot (3). Harmadik országok is közreműködhetnek félként közös nyomozócsoportokban, ha a közreműködésüknek van olyan jogalapja, mint például a kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló európai egyezmény 2001. november 8-án Strasbourgban aláírt második kiegészítő jegyzőkönyvének (4) 20. cikke, valamint az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti, a kölcsönös jogsegélyről szóló megállapodás (5) 5. cikke.

(5)

A nemzetközi igazságügyi hatóságok döntő szerepet játszanak a nemzetközi bűncselekmények nyomozásában és büntetőeljárás alá vonásában. Képviselőik – egy közös nyomozócsoport tagjainak meghívására, az adott, közös nyomozócsoportot létrehozó megállapodás alapján (a továbbiakban: a közös nyomozócsoportra vonatkozó megállapodás) – részt vehetnek az adott közös nyomozócsoport munkájában. Ezért elő kell segíteni az információcserét és a bizonyítékok megosztását a nemzeti illetékes hatóságok, valamint bármilyen más olyan bíróság, törvényszék vagy mechanizmus – különösen a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) – között is, amelynek célja a nemzetközi közösség egészét érintő súlyos bűncselekmények kezelése. E rendeletnek ezért biztosítania kell a hozzáférést az ilyen nemzetközi igazságügyi hatóságok képviselői számára az információs technológiai (IT) platformhoz (a továbbiakban: a közös nyomozócsoportok együttműködési platformja) annak érdekében, hogy erősödjön a nemzetközi bűncselekmények nyomozására és büntetőeljárás alá vonására vonatkozó nemzetközi együttműködés.

(6)

Sürgősen szükség van egy együttműködési platformra, amelyen keresztül a közös nyomozócsoportok hatékonyan kommunikálhatnak, valamint biztonságos módon cserélhetnek információt és oszthatják meg egymással a bizonyítékokat, így biztosítva, hogy a legsúlyosabb bűncselekményekért felelős személyeket késedelem nélkül felelősségre lehessen vonni. Ezt az igényt hangsúlyozza az Európai Unió (EU) 2018/1727 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (6) létrehozott Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynökségének (Eurojust) megbízatása, amelyet módosított az (EU) 2022/838 európai parlamenti és tanácsi rendelet (7), lehetővé téve azt, hogy az Eurojust megőrizze, elemezze és tárolja a népirtással, az emberiesség elleni bűncselekményekkel, a háborús bűncselekményekkel és a kapcsolódó bűncselekményekkel összefüggő bizonyítékokat, továbbá hogy megossza a kapcsolódó bizonyítékokat az illetékes nemzeti hatóságokkal és nemzetközi igazságügyi hatóságokkal, különösen az NBB-vel.

(7)

A meglévő uniós szintű jogi keretek nem határozzák meg, hogy a közös nyomozócsoportban részt vevő szervezetek milyen módon folytassanak információcserét és kommunikáljanak egymással. Az említett szervezetek az igények és a rendelkezésre álló eszközök alapján megállapodnak az ilyen információcseréről és kommunikációról. Az egyre összetettebb, gyorsan változó, határokon átnyúló bűncselekmények elleni küzdelemhez döntő fontosságú a gyorsaság, az együttműködés és a hatékonyság. Jelenleg azonban nincs olyan rendszer, amely támogatná a közös nyomozócsoportok irányítását, lehetővé tenné a bizonyítékok hatékonyabb felkutatását és nyilvántartását, valamint biztonságossá tenné a közös nyomozócsoportban közreműködők közötti biztonságos adatcserét. Nyilvánvalóan hiányoznak az olyan célzott, biztonságos és hatékony csatornák, amelyeket a közös nyomozócsoportok minden közreműködője igénybe vehetne, és amelyeken keresztül gyorsan nagy mennyiségű információt és bizonyítékot tudnának megosztani, vagy amelyek lehetővé tehetnék a biztonságos és hatékony kommunikációt. Ezenkívül nincs olyan rendszer, amely arra szolgál, hogy támogassa akár a közös nyomozócsoportok irányítását – beleértve a közös nyomozócsoportokban közreműködők között megosztott bizonyítékok nyomonkövethetőségét olyan módon, amely megfelel a nemzeti bíróságok előtti jogi követelményeknek –, akár a közös nyomozócsoport műveletei megtervezését és koordinálását.

(8)

Tekintettel arra, hogy egyre több lehetőség van bűncselekmények elkövetésére az IT rendszerekbe való bejutás révén, a jelenlegi helyzet akadályozhatja a határokon átnyúló nyomozások hatékonyságát és eredményességét, továbbá az információk és bizonyítékok nem biztonságos és nem digitális megosztása miatt veszélyeztetheti és lelassíthatja az ilyen nyomozásokat és büntetőeljárásokat, ezáltal költségesebbé téve azokat. Az igazságügyi és a bűnüldöző hatóságoknak különösképpen biztosítaniuk kell, hogy rendszereik a lehető legkorszerűbbek és legbiztonságosabbak legyenek, és hogy a közös nyomozócsoportok valamennyi tagja könnyen, nemzeti rendszerétől függetlenül kapcsolódhasson e rendszerekhez, és kommunikálhasson egymással.

(9)

Fontos, hogy a közös nyomozócsoportok együttműködését modern informatikai eszközök javítsák és támogassák. A közös nyomozócsoportban közreműködők közötti interakciók gyorsaságát és hatékonyságát jelentősen növelni lehetne egy, a közös nyomozócsoportok működését támogató célzott informatikai platform létrehozásával. Ezért szabályokat kell megállapítani a közös nyomozócsoportok uniós szintű együttműködési platformjának létrehozására az adott közös nyomozócsoportban közreműködők abban való segítése érdekében, hogy együttműködjenek, biztonságosan kommunikáljanak és osszák meg az információkat és bizonyítékokat.

(10)

A közös nyomozócsoportok együttműködési platformja csak akkor használható, amennyiben a közös nyomozócsoport létrehozását – többek között – uniós jogalap teszi lehetővé. A kizárólag nemzetközi jogalapok alapján létrehozott közös nyomozócsoportok esetében a közös nyomozócsoportok együttműködési platformja nem használható, mivel azt uniós költségvetésből finanszírozzák és uniós jogszabályok alapján alakítják ki. Amennyiben azonban egy harmadik ország illetékes hatóságai egy közös nyomozócsoportra vonatkozó olyan megállapodásnak részesei, amelynek uniós és nemzetközi jogalapja is van, akkor az említett harmadik ország illetékes hatóságainak képviselőit a közös nyomozócsoport tagjainak kell tekinteni.

(11)

A közös nyomozócsoportok együttműködési platformjának használata csakis önkéntes alapon történhet. Tekintettel azonban arra, hogy a határokon átnyúló nyomozások szempontjából hozzáadott értéket képvisel, használata határozottan ajánlott. A közös nyomozócsoportok együttműködési platformjának használata vagy mellőzése nem sértheti a kommunikáció vagy információcsere egyéb formáinak jogszerűségét, és arra sem lehet hatással, továbbá nem változtathatja meg a közös nyomozócsoportok létrehozásának, megszervezésének vagy működésének módját. A közös nyomozócsoportok együttműködési platformjának létrehozása nem érintheti a közös nyomozócsoportok létrehozásának mögöttes jogalapját, és nem érintheti a bizonyítékok gyűjtésére és a megszerzett bizonyítékok felhasználására vonatkozó nemzeti eljárási jogszabályokat sem. Lehetővé kell tenni az egyéb illetékes nemzeti hatóságok – például a vámhatóságok – tisztviselői számára, amennyiben azok tagjai a 2002/465/IB kerethatározat alapján létrehozott közös nyomozócsoportoknak, hogy hozzáférjenek a közös nyomozócsoportok együttműködési felületeihez. A közös nyomozócsoportok együttműködési platformjának kizárólag biztonságos informatikai eszközként kell szolgálnia az együttműködés javításához, a felhasználói közötti információáramlás felgyorsításához, valamint a kicserélt adatok biztonságának és a közös nyomozócsoportok hatékonyságának fokozásához.

(12)

A közös nyomozócsoportok együttműködési platformját egy közös nyomozócsoport operatív szakaszában és a működés megszűnését követő szakaszában kell használni, az adott közös nyomozócsoportra vonatkozó megállapodás aláírásától kezdve addig, amíg a közös nyomozócsoport értékelése le nem zárul. Mivel a közös nyomozócsoport létrehozásának folyamatában részt vevő szereplők és a közös nyomozócsoport megalakulását követően abban részt vevő tagok nem ugyanazok, a közös nyomozócsoport létrehozásának folyamatát – különösen a közös nyomozócsoportra vonatkozó megállapodás tartalmáról folytatott tárgyalásokat és a megállapodás aláírását – nem lehet a közös nyomozócsoportok együttműködési platformján keresztül lebonyolítani. Miután azonban szükség van a közös nyomozócsoportra vonatkozó megállapodások aláírási folyamatát támogató elektronikus eszközre, fontos, hogy a Bizottság megfontolja, hogy ezt a folyamatot az elektronikus bizonyítékok digitális cseréjére szolgáló rendszer (eEDES) keretébe utalja, amely rendszer egy a Bizottság által kifejlesztett, elektronikus kérelmek és válaszok kezelésére szolgáló biztonságos online portál.

(13)

A közös nyomozócsoportok együttműködési platformját használó minden egyes közös nyomozócsoport esetében arra kell ösztönözni a közös nyomozócsoport tagjait, hogy a közös nyomozócsoportok együttműködési platformja által biztosított eszközök felhasználásával végezzék el a közös nyomozócsoport értékelését, akár a közös nyomozócsoport operatív szakaszában, akár annak lezárulását követően.

(14)

A közös nyomozócsoportra vonatkozó megállapodás – ideértve bármely függeléket – meglétét előfeltételül kell szabni a közös nyomozócsoportok együttműködési platformjának használatához. Valamennyi jövőbeli, közös nyomozócsoportra vonatkozó megállapodás tartalmát ki kell igazítani annak érdekében, hogy e megállapodások összhangban álljanak e rendelet vonatkozó rendelkezéseivel.

(15)

A közös nyomozócsoportok létrehozásának megkönnyítése érdekében a közös nyomozócsoportok nemzeti szakértőinek 2005-ben megalakult hálózata (a továbbiakban: közös nyomozócsoportok hálózata) kidolgozott egy függelékeket is tartalmazó megállapodásmintát. A megállapodásminta és a hozzá tartozó függelékek tartalmát ki kell igazítani annak érdekében, hogy az összhangban álljon a közös nyomozócsoportok együttműködési platformjának használatáról szóló döntéssel, valamint a közös nyomozócsoportok együttműködési platformjának hozzáférési szabályaival.

(16)

Operatív szempontból a közös nyomozócsoportok együttműködési platformjának a közös nyomozócsoportok együttműködési platformján található, az egyes közös nyomozócsoportok számára létrehozott, egymástól elkülönített együttműködési felületekből kell állnia.

(17)

Technikai szempontból a közös nyomozócsoportok együttműködési platformjának biztonságos internetes kapcsolaton keresztül kell hozzáférhetőnek lennie, és egy biztonságos internetes portálon keresztül elérhető központosított információs rendszerből, mobil és asztali készülékekhez való kommunikációs szoftverből, többek között egy fejlett naplózási és nyomonkövetési mechanizmusból, valamint a központosított információs rendszer és olyan releváns informatikai eszközök közötti kapcsolatból kell állnia, amelyek támogatják a közös nyomozócsoportok működését, és amelyeket a közös nyomozócsoportok hálózatának titkársága kezel.

(18)

A közös nyomozócsoportok együttműködési platformjának célja a közös nyomozócsoportok koordinációjának és irányításának megkönnyítése. A közös nyomozócsoportok együttműködési platformjának biztosítania kell a műveleti vonatkozású információk és bizonyítékok cseréjét és ideiglenes tárolását, a biztonságos kommunikációt, a bizonyítékok nyomonkövethetőségét, és támogatnia kell a közös nyomozócsoport értékelési folyamatát. A közös nyomozócsoport valamennyi közreműködőjét ösztönözni kell arra, hogy használják a közös nyomozócsoportok együttműködési platformjának valamennyi funkcióját, és amennyiben lehetséges, a jelenleg használt kommunikációs és adatcsere-csatornák helyett a nyomozócsoportok együttműködési platformjának csatornáit vegyék igénybe.

(19)

A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségben az igazságügyi együttműködésben közreműködő uniós ügynökségek és szervek, valamint a közös nyomozócsoportok tagjai közötti koordináció és adatcsere alapvetően fontos a bűnözői tevékenységekre adott összehangolt uniós válasz biztosításához, valamint ahhoz, hogy a tagállamok kulcsfontosságú támogatást kapjanak a bűnözés elleni küzdelemben. A közös nyomozócsoportok együttműködési platformjának ki kell egészítenie az igazságügyi és a bűnüldöző hatóságok közötti biztonságos adatcserét lehetővé tevő meglévő eszközöket, például az (EU) 2016/794 európai parlamenti és tanácsi rendelet (8) által létrehozott Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége (Europol) által kezelt Biztonságos Információcsere Hálózati Alkalmazást (SIENA).

(20)

A közös nyomozócsoportok együttműködési platformjának kommunikációval kapcsolatos funkcióit olyan legkorszerűbb szoftverrel kell biztosítani, amely lehetővé teszi a vissza nem követhető kommunikáció helyi tárolását a közös nyomozócsoportok együttműködési platformja felhasználóinak készülékein.

(21)

Biztosítani kell a műveleti vonatkozású információk és bizonyítékok – köztük a nagy méretű fájlok – megosztását lehetővé tévő megfelelő funkciót egy olyan feltöltési/letöltési rendszeren keresztül, amelyet úgy terveztek, hogy az adatokat kizárólag a technikai adattovábbításhoz szükséges, korlátozott ideig tárolja központilag. Amint valamennyi címzett letöltötte az adatokat, azokat automatikusan és véglegesen törölni kell a közös nyomozócsoportok együttműködési platformjáról.

(22)

Tekintettel a bel- és igazságügy területén működő nagy méretű rendszerek irányítása terén szerzett tapasztalataira, az (EU) 2018/1726 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (9) létrehozott, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség nagyméretű IT-rendszereinek üzemeltetési igazgatását végző európai uniós ügynökséget (eu-LISA) kell megbízni azzal a feladattal, hogy a kiegészítő jelleg és adott esetben a konnektivitás biztosítása érdekében a SIENA meglévő funkcióit és az Europolnál rendelkezésre álló egyéb funkciókat felhasználva megtervezze, kifejlessze és működtesse a közös nyomozócsoportok együttműködési platformját. Ezért módosítani kell az eu-LISA megbízatását, hogy az tükrözze ezeket az új feladatokat, továbbá az eu-LISA számára megfelelő finanszírozást és személyzetet kell rendelkezésre bocsátani az e rendelet szerinti feladatainak ellátásához. E tekintetben szabályokat kell megállapítani az eu-LISA – mint a közös nyomozócsoportok együttműködési platformjának fejlesztésével, műszaki üzemeltetésével és karbantartásával megbízott ügynökség – feladataira vonatkozóan.

(23)

Az eu-LISA-nak biztosítania kell, hogy a bűnüldöző hatóságok birtokában lévő adatokat szükség esetén könnyen továbbítani lehessen a SIENA-ból a közös nyomozócsoportok együttműködési platformjához. Ennek érdekében a Bizottságnak jelentést kell benyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben értékeli a közös nyomozócsoportok együttműködési platformja és a SIENA összekapcsolásának szükségességét, megvalósíthatóságát és célravezetőségét. A jelentésnek tartalmaznia kell a biztonságos és hatékony összekapcsolás és adatcsere biztosításához szükséges feltételeket, műszaki előírásokat és eljárásokat. Az értékelés során figyelembe kell venni, hogy az ilyen összekapcsoláshoz magas szintű adatvédelemre van szükség a hatályos uniós és nemzeti adatvédelmi jogi keret – például az (EU) 2016/680 európai parlamenti és tanácsi irányelv (10), az (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendelet (11), valamint az uniós szervekre, hivatalokra vagy ügynökségekre irányadó, az ezeket létrehozó jogi aktusokban meghatározott szabályok – alapján. A közös nyomozócsoportok együttműködési platformja keretében megosztott adatok – nevezetesen az érzékeny és nem minősített adatok – védelmi besorolását figyelembe kell venni. Az említett jelentésnek az Európai Parlament és a Tanács részére való benyújtása előtt a Bizottságnak az (EU) 2018/1725 rendeletnek megfelelően konzultálnia kell az európai adatvédelmi biztossal is a személyes adatok tervezett kezeléséből eredő, az egyének jogainak és szabadságainak védelmére gyakorolt hatásokat illetően.

(24)

A közös nyomozócsoportok hálózatának 2005-ben való megalakulása óta a közös nyomozócsoportok hálózatának titkársága éves találkozók és képzések szervezésével, az egyes közös nyomozócsoportok értékeléseinek gyűjtésével és elemzésével, valamint az Eurojust közös nyomozócsoportokra vonatkozó finanszírozási programjának irányításával támogatja a közös nyomozócsoportok hálózatának munkáját. 2011 óta a közös nyomozócsoportok hálózata titkárságának az Eurojust ad otthont egy önálló egységként. Az Eurojust számára a közös nyomozócsoportok hálózatának titkárságához rendelt megfelelő személyzetet kell biztosítani annak lehetővé tétele érdekében, hogy a közös nyomozócsoportok hálózatának titkársága támogassa a közös nyomozócsoportok együttműködési platformjának felhasználóit a közös nyomozócsoportok együttműködési platformjának gyakorlati alkalmazásában, napi szintű iránymutatást és segítséget nyújtson, tanfolyamokat dolgozzon ki és biztosítson, valamint tegye ismertebbé a közös nyomozócsoportok együttműködési platformját és mozdítsa elő annak használatát.

(25)

Tekintettel a közös nyomozócsoportok működését támogató, az Eurojustnál található és a közös nyomozócsoportok hálózatának titkársága által kezelt, meglévő informatikai eszközökre, a közös nyomozócsoportok irányításának megkönnyítése érdekében össze kell kapcsolni a közös nyomozócsoportok együttműködési platformját ezekkel az informatikai eszközökkel. E célból az Eurojustnak biztosítania kell rendszereinek az ilyen összekapcsolás létrehozásához szükséges technikai kiigazítását. Az Eurojust számára megfelelő finanszírozást és személyzetet kell biztosítani ahhoz is, hogy az ezzel kapcsolatos kötelezettségeinek eleget tudjon tenni.

(26)

Egy közös nyomozócsoport operatív szakaszában az Eurojust és az Europol értékes operatív támogatást nyújt a közös nyomozócsoport tagjainak azáltal, hogy a támogató eszközök széles skáláját – így többek között mobil irodákat –, adategyeztetéseket és analitikai elemzéseket, koordinációs és operatív központokat, a büntetőeljárás koordinálását, szakértelmet és finanszírozást kínál.

(27)

A jogok és feladatok egyértelmű szétválasztásának biztosítása érdekében szabályokat kell megállapítani a tagállamok, az Eurojust, az Europol, az (EU) 2017/1939 tanácsi rendelettel (12) létrehozott Európai Ügyészség (EPPO), az 1999/352/EK, ESZAK, Euratom bizottsági határozattal (13) létrehozott Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) és más illetékes uniós szervek, hivatalok és ügynökségek felelősségi körére vonatkozóan, beleértve azokat a feltételeket is, amelyek mellett operatív célokra használhatják a közös nyomozócsoportok együttműködési platformját.

(28)

Ez a rendelet meghatározza az eu-LISA igazgatótanácsa által létrehozandó programirányítási tanács megbízatásának, összetételének és szervezeti vonatkozásainak részleteit. A programirányítási tanácsnak biztosítania kell a közös nyomozócsoportok együttműködési platformja tervezési és fejlesztési szakaszának megfelelő irányítását. Meg kell határozni továbbá az eu-LISA által annak érdekében létrehozandó tanácsadó csoport megbízatását, összetételét és szervezeti vonatkozásait, hogy e csoport biztosítsa a közös nyomozócsoportok együttműködési platformjával kapcsolatos szakértelmet, különösen az eu-LISA éves munkaprogramjának és éves tevékenységi jelentésének elkészítésével összefüggésben.

(29)

Ez a rendelet szabályokat állapít meg a közös nyomozócsoportok együttműködési platformjához való hozzáférésre és a szükséges biztosítékokra vonatkozóan. A közös nyomozócsoport felületének adminisztrátorát vagy adminisztrátorait meg kell bízni azzal, hogy kezelje vagy kezeljék a közös nyomozócsoport egyes együttműködési felületeinek hozzáférési jogait. Ezen adminisztrátoroknak kell felelniük – az adott, közös nyomozócsoportra vonatkozó megállapodás alapján – a közös nyomozócsoport operatív szakasza és a működés megszűnését követő szakasza során a közös nyomozócsoportok együttműködési platformja felhasználói hozzáférésének kezeléséért. Lehetővé kell tenni a közös nyomozócsoportok felületének adminisztrátorai számára, hogy technikai és adminisztratív feladataik ellátásával – a harmadik országok vagy nemzetközi igazságügyi hatóságok képviselői által feltöltött adatok ellenőrzésének kivételével – a közös nyomozócsoportok hálózatának titkárságát bízzák meg.

(30)

Szem előtt tartva a közös nyomozócsoportok együttműködési platformjának felhasználói között megosztott, műveleti vonatkozású adatok érzékeny jellegét, a közös nyomozócsoportok együttműködési platformjának magas szintű biztonságot kell garantálnia. Az eu-LISA-nak minden szükséges technikai és szervezési intézkedést meg kell hoznia az adatcsere biztonságának garantálása érdekében azáltal, hogy erős, végponttól végpontig terjedő titkosítási algoritmusokat használ a továbbítás alatt álló, illetve inaktív adatok titkosítására.

(31)

Ez a rendelet szabályokat állapít meg a tagállamoknak, az eu-LISA-nak, az Eurojustnak, az Europolnak, az EPPO-nak, az OLAF-nak és más illetékes uniós szerveknek, hivataloknak és ügynökségeknek az e rendelettel összeegyeztethetetlen intézkedések következtében bekövetkező vagyoni károk vagy nem vagyoni károk tekintetében fennálló felelősségére vonatkozóan. Az adott, közös nyomozócsoportra vonatkozó megállapodásoknak a vagyoni károkra és nem vagyoni károkra vonatkozó felelősségi záradékokat kell tartalmazniuk a harmadik országok és a nemzetközi igazságügyi hatóságok tekintetében.

(32)

Ez a rendelet a műveleti vonatkozású és a nem műveleti vonatkozású adatok tekintetében egyaránt konkrét adatvédelmi rendelkezéseket állapít meg. Az említett adatvédelmi rendelkezések a meglévő adatvédelmi szabályok kiegészítéséhez, valamint ahhoz szükségesek, hogy biztosítsák az adatvédelem, az adatbiztonság és az érintett személyek alapvető jogai védelmének megfelelő általános szintjét.

(33)

A személyes adatok e rendelet szerinti kezelését a személyes adatok védelmére vonatkozó uniós jogi keretnek megfelelően kell végezni. A személyes adatok illetékes nemzeti hatóságok általi, a bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése, a büntetőeljárás lefolytatása vagy a büntetőjogi szankciók végrehajtása – és többek között a közbiztonságot fenyegető veszélyekkel szembeni védelem és e veszélyek megelőzése – céljából végzett kezelésére az (EU) 2016/680 irányelv alkalmazandó. Az uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek által végzett adatkezelés tekintetében az (EU) 2018/1725 rendelet alkalmazandó e rendelettel összefüggésben. E célból megfelelő adatvédelmi biztosítékokról kell gondoskodni.

(34)

A közös nyomozócsoportok együttműködési platformjának használata során a műveleti vonatkozású személyes adatok kezeléséért a tagállamok valamennyi illetékes nemzeti hatóságának, és adott esetben az Eurojustnak, az Europolnak, az EPPO-nak, az OLAF-nak vagy bármely más illetékes uniós szervnek, hivatalnak vagy ügynökségnek egyénileg kell felelnie. A közös nyomozócsoportok együttműködési platformjának felhasználóit a nem műveleti vonatkozású személyes adatok kezelése tekintetében az (EU) 2018/1725 rendelet értelmében vett közös adatkezelőnek kell tekinteni.

(35)

Az adott, közös nyomozócsoportra vonatkozó megállapodással összhangban lehetővé kell tenni a közös nyomozócsoport felületének adminisztrátorai számára, hogy a harmadik országok közös nyomozócsoportra vonatkozó megállapodásban részes illetékes hatóságainak képviselői vagy a közös nyomozócsoportban részt vevő nemzetközi igazságügyi hatóságok képviselői számára hozzáférést biztosítsanak valamely közös nyomozócsoport együttműködési felületéhez. Egy közös nyomozócsoportra vonatkozó megállapodással összefüggésben személyes adatokat csak az (EU) 2016/680 irányelv V. fejezetében meghatározott rendelkezések betartása mellett lehet harmadik országoknak vagy nemzetközi igazságügyi hatóságoknak – e hatóságokat e célra nemzetközi szervezetnek tekintve – továbbítani. A műveleti vonatkozású adatok harmadik országokkal vagy nemzetközi igazságügyi hatóságokkal való cseréjét azokra az adatokra kell korlátozni, amelyek az adott, közös nyomozócsoportra vonatkozó megállapodás céljainak eléréséhez feltétlenül szükségesek.

(36)

Ha egy közös nyomozócsoport felületéért több adminisztrátor felelős, egyiküket még azelőtt ki kell jelölni az adott, közös nyomozócsoportra vonatkozó megállapodásban a harmadik országok vagy nemzetközi igazságügyi hatóságok képviselői által feltöltött adatok kezelőjének, hogy létrejönne a közös nyomozócsoport harmadik országoknak vagy nemzetközi igazságügyi hatóságok képviselőinek közreműködésével működő felülete.

(37)

Az eu-LISA-nak biztosítania kell, hogy a központosított információs rendszerhez való hozzáférést és a központosított információs rendszerben végzett valamennyi adatkezelési műveletet naplózzák az adatok sértetlenségének és biztonságának és az adatkezelés jogszerűségének nyomon követése, valamint önellenőrzés céljából. Az eu-LISA nem férhet hozzá a közös nyomozócsoportok együttműködési felületein tárolt műveleti vonatkozású és nem műveleti vonatkozású adatokhoz.

(38)

Ez a rendelet jelentéstételi kötelezettségeket ró az eu-LISA-ra a közös nyomozócsoportok együttműködési platformjának fejlesztése és működése tekintetében a tervezéssel, a műszaki eredményekkel, a költséghatékonysággal, a biztonsággal és a szolgáltatás minőségével kapcsolatos célkitűzések fényében. A Bizottságnak továbbá legkésőbb két évvel azt követően, hogy a közös nyomozócsoportok együttműködési platformja megkezdte működését, majd ezután négyévente átfogó értékelést kell végeznie a közös nyomozócsoportok együttműködési platformjáról, amely értékelés figyelembe veszi e rendelet célkitűzéseit, valamint az egyes közös nyomozócsoportok értékelésének összesített eredményeit.

(39)

Míg a közös nyomozócsoportok együttműködési platformjának létrehozásával és fenntartásával, valamint a közös nyomozócsoportok együttműködési platformja működésének megkezdését követően az Eurojust támogató szerepével járó költségeket az uniós költségvetésből kell fedezni, minden tagállamnak, valamint az Eurojustnak, az Europolnak, az EPPO-nak, az OLAF-nak és bármely más illetékes uniós szervnek, hivatalnak és ügynökségnek magának kell viselnie a közös nyomozócsoportok együttműködési platformjának az általa történő használatából eredő saját költségeit.

(40)

Annak érdekében, hogy egységes feltételeket állapítson meg a közös nyomozócsoportok együttműködési platformjának műszaki fejlesztésére és megvalósítására vonatkozóan, a Bizottságot végrehajtási hatáskörökkel kell felruházni. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (14) megfelelően kell gyakorolni.

(41)

A Bizottságnak e rendelet hatálybalépésének időpontját követően a lehető leghamarabb el kell fogadnia a közös nyomozócsoportok együttműködési platformjának műszaki kifejlesztéséhez szükséges vonatkozó végrehajtási jogi aktusokat.

(42)

Miután a Bizottság elfogadta a közös nyomozócsoportok együttműködési platformjának műszaki kifejlesztéséhez szükséges vonatkozó végrehajtási jogi aktusokat, és az eu-LISA a tagállamok közreműködésével elvégezte a közös nyomozócsoportok együttműködési platformjának átfogó tesztelését, a Bizottságnak meg kell határoznia a közös nyomozócsoportok együttműködési platformja működésének kezdő időpontját.

(43)

mivel e rendelet célját, nevezetesen a közös nyomozócsoportok tagjai, a nemzetközi igazságügyi hatóságok képviselői, az Eurojust, az Europol, az OLAF és más illetékes uniós szervek, hivatalok és ügynökségek közötti hatékony és eredményes együttműködés, kommunikáció, valamint információk és bizonyítékok cseréjének lehetővé tételét a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban – közös szabályok meghatározása révén – e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat a szubszidiaritásnak az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 5. cikkében foglalt elvével összhangban. Az arányosságnak az említett cikkben foglalt elvével összhangban ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(44)

Az EUSZ-hez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez (EUMSZ) csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(45)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 3. cikkével összhangban Írország a 2022. április 7-én kelt levelében bejelentette, hogy részt kíván venni ennek a rendeletnek az elfogadásában és alkalmazásában.

(46)

Az európai adatvédelmi biztossal az (EU) 2018/1725 rendelet 42. cikkének (1) bekezdésével összhangban konzultációra került sor, és a biztos 2022. január 25-én benyújtotta hivatalos észrevételeit,

(1)

A nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló, valamennyi tagállam által megerősített, 1979. december 18-i ENSZ-egyezmény 11. cikke kimondja, hogy a részes államok kötelesek minden megfelelő intézkedést megtenni annak érdekében, hogy biztosítsák többek között az egyenlő munkabérhez való jogot, ideértve a juttatásokat is, továbbá az egyenlő értékű munka tekintetében, valamint a munka minőségének értékelése során tanúsítandó egyenlő bánásmódhoz való jogot.

(2)

Az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikke és 3. cikkének (3) bekezdése az Unió egyik alapvető értékeként határozza meg a nők és férfiak közötti egyenlőséghez való jogot.

(3)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 8. és 10. cikke értelmében az Uniónak kötelessége, hogy politikáiban és tevékenységeinek folytatása során törekedjen az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítására, és küzdjön mindenfajta nemen alapuló megkülönböztetés ellen.

(4)

Az EUMSZ 157. cikkének (1) bekezdése szerint minden tagállamnak biztosítania kell annak az elvnek az alkalmazását, hogy a férfiak és a nők egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért egyenlő díjazást kapjanak. Az EUMSZ 157. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy az Uniónak intézkedéseket kell elfogadnia annak érdekében, hogy biztosítva legyen a férfiak és nők között az egyenlő esélyek és az egyenlő bánásmód elvének alkalmazása a foglalkoztatás és a munka területén, beleértve az egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazás alapelvét is (a továbbiakban: az egyenlő díjazás elve).

(5)

Az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: a Bíróság) megállapította, hogy a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazási körét nem lehet az olyan megkülönböztetésre korlátozni, amely azon a tényen alapul, hogy az adott személy az egyik vagy a másik nemhez tartozik (3). Céljánál és az általa oltalmazandó jogok természeténél fogva az említett elvet a nemváltoztatásból eredő megkülönböztetésre is alkalmazni kell.

(6)

Egyes tagállamokban a személyeknek jelenleg lehetőségük van egy harmadik – gyakran semleges – nem jogi bejegyzésére. Ez az irányelv nem érinti azokat a vonatkozó nemzeti szabályokat, amelyek a foglalkoztatás és a díjazás tekintetében az ilyen elismerést végrehajtják.

(7)

Az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: a Charta) 21. cikke tilt minden – így többek között a nem alapján történő – megkülönböztetést. A Charta 23. cikke szerint a nők és férfiak közötti egyenlőséget minden területen, így a foglalkoztatás, a munkavégzés és a díjazás területén is biztosítani kell.

(8)

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 23. cikke többek között kimondja, hogy az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül egyenlő bérhez van joga, továbbá hogy mindenkinek joga van a munka szabad megválasztásához, a méltányos és kielégítő munkafeltételekhez, valamint olyan méltányos fizetéshez, amely az emberi méltóságnak megfelelő létet biztosít.

(9)

A szociális jogok európai pillére, amelyet az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közösen hirdetett ki, alapelvként tartalmazza a nőkkel és férfiakkal szembeni egyenlő bánásmódot és az esélyegyenlőséget, valamint az egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazáshoz való jogot.

(10)

A 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) kimondja, hogy az ugyanazért a munkáért vagy egyenlő értékűnek tekintett munkáért járó díjazás minden vonatkozásában és minden feltételében meg kell szüntetni a nemi alapon történő közvetlen és közvetett megkülönböztetést. Amennyiben a díjazás meghatározásakor munkakör-besorolási rendszert alkalmaznak, annak nemi szempontból semleges, azonos feltételeken kell alapulnia, és azt úgy kell kialakítani, hogy a nemi alapon történő megkülönböztetés minden formája ki legyen zárva.

(11)

A 2006/54/EK irányelv vonatkozó rendelkezéseinek 2020. évi értékelése megállapította, hogy az egyenlő díjazás elvének alkalmazását a bérezési rendszerek átláthatóságának hiánya, az egyenlő értékű munka fogalmával kapcsolatos jogbiztonság hiánya, valamint a megkülönböztetés elszenvedői előtt álló eljárási akadályok hátráltatják. A munkavállalók nem rendelkeznek az egyenlő díjazásra vonatkozó követelés sikeres érvényesítéséhez szükséges információkkal, különösen az egyenlő munkát vagy egyenlő értékű munkát végző munkavállalók kategóriáira vonatkozó bérszintekkel kapcsolatos információkkal. A jelentés megállapította, hogy a fokozott átláthatóság lehetővé tenné a nemi alapú elfogultság és megkülönböztetés feltárását egy vállalkozás vagy szervezet bérstruktúráiban. Lehetővé tenné továbbá a munkavállalók, a munkáltatók és a szociális partnerek számára, hogy megfelelő lépéseket tegyenek ahhoz, hogy biztosítsák az egyenlő és egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazáshoz való jog (a továbbiakban: az egyenlő díjazáshoz való jog) alkalmazását.

(12)

Az egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazás meglévő keretének alapos értékelését, valamint széles körű és inkluzív konzultációs folyamatot követően a Bizottság „Az egyenlőségközpontú Unió: a 2020–2025 közötti időszakra szóló nemi esélyegyenlőségi stratégia” című, 2020. március 5-i bizottsági közleményben bejelentette, hogy a bérek átláthatóságára irányuló kötelező erejű intézkedéseket fog előterjeszteni.

(13)

A Covid19-világjárvány gazdasági és társadalmi következményei aránytalanul kedvezőtlen hatást gyakoroltak a nőkre és a nemek közötti egyenlőségre, és a munkahelyek megszűnése gyakran az alacsonyan fizetett, túlnyomóan nőket foglalkoztató ágazatokban koncentrálódott. A Covid19-világjárvány rávilágított a túlnyomórészt nők által végzett munka folyamatos strukturális alulértékeltségére és az ügyfelekkel való közvetlen érintkezést szükségessé tevő szolgáltatásokban – például az egészségügyi ellátás, a takarítás, a gyermekgondozás, a szociális gondozás és az idősek és más felnőtt eltartottak bentlakásos gondozása területén – dolgozó nők munkájának magas társadalmi-gazdasági értékére, amely éles ellentétben áll e munka alacsony láthatóságával és elismertségével.

(14)

A Covid19-világjárvány hatásai ezért tovább fogják mélyíteni a nemek közötti egyenlőtlenségeket és a nemek közötti bérkülönbséget, hacsak a helyreállítási válaszintézkedések figyelembe nem veszik a nemek közötti egyenlőség szempontját. Ezek a következmények még sürgetőbbé tették az egyenlő és egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazás kérdésének megoldását. Az egyenlő díjazás elve végrehajtásának további intézkedésekkel történő megerősítése különösen fontos annak biztosítása érdekében, hogy ne történjen visszalépés a bérkülönbségek csökkentése terén elért eredmények vonatkozásában.

(15)

A nemek közötti bérkülönbség az Unióban továbbra is fennáll, – az egyes tagállamok közötti jelentős eltérések mellett – 2020-ban elérte a 13 %-ot, az elmúlt tíz évben pedig csak minimális mértékben csökkent. A nemek közötti bérkülönbséget különböző tényezők okozzák, így például a nemi sztereotípiák, az „üvegplafon” és a „ragadós padló” állandósulása, a horizontális szegregáció – beleértve a nőknek a szolgáltató ágazat alacsonyan fizetett munkahelyein való felülreprezentáltságát –, valamint a gondozási feladatok egyenlőtlen megosztása. A nemek közötti bérkülönbséget továbbá részben a nemi alapú közvetlen és közvetett bérdiszkrimináció okozza. Az említett elemek olyan strukturális akadályokat képeznek, amelyek összetett kihívásokat jelentenek a jó minőségű munkahelyek és az egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazás elérése tekintetében, és olyan hosszú távú következményekkel járnak, mint a nyugdíjak terén a nemek között fennálló egyenlőtlenség és a szegénység feminizációja.

(16)

A szervezeteken belüli bérszintekkel kapcsolatos átláthatóság általános hiánya fenntartja azt a helyzetet, hogy a nemi alapú bérdiszkrimináció és elfogultság észrevétlen marad, vagy ha felmerül annak gyanúja, nehezen bizonyítható. Éppen ezért kötelező erejű intézkedésekre van szükség a bérezés átláthatóságának javítása, valamint a szervezetek arra történő ösztönzése érdekében, hogy vizsgálják felül bérstruktúráikat annak biztosítása céljából, hogy az azonos munkát vagy egyenlő értékű munkát végző nők és férfiak egyenlő díjazásban részesüljenek, továbbá hogy a megkülönböztetés elszenvedői gyakorolhassák az egyenlő díjazáshoz való jogukat. E kötelező erejű intézkedéseket ki kell egészíteni a meglévő jogi fogalmakat – például a díjazás és az egyenlő értékű munka fogalmát – tisztázó rendelkezésekkel, valamint a végrehajtási mechanizmusokat és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést javító intézkedésekkel.

(17)

A közvetlen és közvetett bérdiszkrimináció megszüntetésével erősíteni kell az egyenlő díjazás elvének alkalmazását. Ez nem zárja ki, hogy a munkáltatók objektív, nemi szempontból semleges és részrehajlástól mentes kritériumok – például teljesítmény és kompetencia – alapján eltérően fizessék az azonos munkát vagy egyenlő értékű munkát végző munkavállalókat.

(18)

Ennek az irányelvnek minden olyan munkavállalóra alkalmazandónak kell lennie – beleértve a részmunkaidős munkavállalókat, a határozott idejű szerződéssel rendelkező munkavállalókat és a munkaerő-kölcsönzőkkel kötött munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkező személyeket, valamint a vezető beosztású munkavállalókat –, akik az egyes tagállamokban hatályos jogszabályok, kollektív szerződések vagy gyakorlat által meghatározott munkaszerződéssel és/vagy munkaviszonnyal rendelkeznek, figyelembe véve a Bíróság ítélkezési gyakorlatát. (5) Feltéve, hogy eleget tesznek a vonatkozó kritériumoknak, a háztartási alkalmazottak, a behívásos munkavállalók, az időszakos munkavállalók, az utalványos munkavállalók, a platform-munkavállalók, a védett munkahelyen dolgozó munkavállalók, a gyakornokok és a tanulószerződéses tanulók ezen irányelv hatálya alá tartoznak. A munkaviszony fennállásának megállapítása tekintetében a tényleges munkavégzéssel kapcsolatos tényeket kell irányadónak tekinteni, nem pedig a jogviszonynak a felek általi megnevezését.

(19)

A bérdiszkrimináció megszüntetésének fontos eleme a bérnek a foglalkoztatás megkezdését megelőzően történő átláthatóvá tétele. Ezt az irányelvet ezért az állásokra pályázókra is alkalmazni kell.

(20)

Annak érdekében, hogy a nemi alapú bérdiszkrimináció elszenvedői számára elháruljanak az akadályok az egyenlő díjazáshoz való joguk érvényesítése elől, és e jog tiszteletben tartásának biztosításával kapcsolatban útmutatást lehessen nyújtani a munkáltatóknak, a Bíróság ítélkezési gyakorlatával összhangban tisztázni kell az egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazással kapcsolatos alapvető fogalmakat, mint például a díjazás és az „egyenlő értékű munka” fogalmát. Ez várhatóan megkönnyíti az említett fogalmak alkalmazását, különösen a mikro-, kis- és középvállalkozások számára.

(21)

Az egyenlő díjazás elvét tiszteletben kell tartani a bér vagy fizetés, valamint minden egyéb olyan juttatás tekintetében, amelyet a munkavállalók a munkáltatójuktól közvetlenül vagy közvetve, készpénzben vagy természetben a munkaviszonyukra tekintettel juttatásként kapnak. A Bíróság ítélkezési gyakorlatával (6) összhangban a díjazás fogalmának nemcsak a fizetést kell magában foglalnia, hanem a díjazás kiegészítő vagy változó összetevőit is. A kiegészítő vagy változó összetevők keretében a rendes alap- vagy minimálbéren vagy alap- vagy minimálfizetésen felüli bármely olyan juttatást figyelembe kell venni, amelyet a munkavállaló közvetlenül vagy közvetve, készpénzben vagy természetben kap. Ezen kiegészítő vagy változó összetevők közé tartozhatnak többek között a jutalmak, a túlóra-kompenzáció, az utazási juttatások, a lakhatási és étkezési támogatások, a képzésen való részvételért járó térítés, az elbocsátás esetén járó juttatások, a törvényes táppénz, a törvényben előírt juttatások és a foglalkoztatói nyugdíjak. A díjazás fogalmának az egyes tagállamokban a jogszabályok, a kollektív szerződések és/vagy a gyakorlat alapján fizetendő javadalmazás valamennyi elemét tartalmaznia kell.

(22)

Az ezen irányelvben előírt információk egységes megjelenítésének biztosítása érdekében a bérszinteket a bruttó éves díjazásban és a megfelelő bruttó órabérben kell kifejezni. Lehetővé kell tenni, hogy a bérszintek kiszámítása a munkavállaló tekintetében meghatározott tényleges díjazáson alapuljon, függetlenül attól, hogy azt éves, havi vagy óránkénti alapon, vagy más módon állapítják meg.

(23)

Helyénvaló, hogy a tagállamok ne legyenek kötelesek ezen irányelv alkalmazása céljából új szerveket létrehozni. Lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy az irányelvből eredő feladatokat – a nemzeti joggal és/vagy gyakorlattal összhangban – már meglévő szervekre, köztük a szociális partnerekre ruházzák, feltéve, hogy az adott tagállamok eleget tesznek az ebben az irányelvben meghatározott kötelezettségeknek.

(24)

A munkavállalók védelme érdekében és az egyenlő díjazás elvének alkalmazása során a viktimizációtól való félelmük kezelése céljából lehetővé kell tenni, hogy a munkavállalókat képviselő képviselje. E képviselők lehetnek szakszervezetek vagy egyéb munkavállalói képviselők. Amennyiben nincsenek munkavállalói képviselők, lehetővé kell tenni, hogy a munkavállalókat egy választásuk szerinti képviselő képviselje. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy figyelembe vegyék a munkavállalói képviselettel kapcsolatos nemzeti körülményeiket és különböző szerepeket.

(25)

Az EUMSZ 10. cikke kimondja, hogy politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Uniónak küzdenie kell mindenfajta nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés ellen. A 2006/54/EK irányelv 4. cikke úgy rendelkezik, hogy a díjazás vonatkozásában nem állhat fenn nemi alapon történő közvetlen vagy közvetett megkülönböztetés. A nemi alapú bérdiszkrimináció, ahol a bérdiszkrimináció elszenvedőjének neme döntő szerepet játszik, a gyakorlatban számos különböző formát ölthet. Magában foglalhatja a megkülönböztetés vagy az egyenlőtlenség különböző területeinek kombinációját, amennyiben a munkavállaló egy vagy több, egyfelől a nemen, másfelől faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron és szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetéssel szemben védett csoport tagja, a 2000/43/EK tanácsi irányelv (7) vagy a 2000/78/EK tanácsi irányelv (8) által biztosított védelemnek megfelelően. A fogyatékossággal élő nők, a különböző faji és etnikai származású nők, köztük a roma nők, valamint a fiatal vagy idős nők azon csoportok közé tartoznak, amelyek interszekcionális megkülönböztetéssel szembesülhetnek. Ennek az irányelvnek ezért egyértelművé kell tennie, hogy a nemi alapú bérdiszkriminációval összefüggésben lehetővé kell tenni az ilyen kombinációk figyelembevételét, ezáltal eloszlatva minden olyan kétséget, amely a meglévő jogi keret alapján e tekintetben fennállhat, valamint lehetővé téve a nemzeti bíróságok, egyenlőséggel foglalkozó testületek és más illetékes hatóságok számára, hogy megfelelő módon figyelembe vehessenek minden olyan hátrányos helyzetet, amely az ilyen interszekcionális megkülönböztetésből ered, különösen anyagi jogi és eljárási célokból, beleértve a megkülönböztetés fennállásának elismerését, a megfelelő összehasonlítási alap kiválasztását, az arányosság értékelését, valamint adott esetben a megítélt kártérítés vagy a kiszabott szankciók mértékének meghatározását.

Fontos interszekcionális megközelítést alkalmazni a nemek közötti bérkülönbség megértése és kezelése érdekében. Az említett egyértelműsítés nem változtathatja meg a munkáltatóknak a bérek átláthatóságára vonatkozó intézkedésekkel kapcsolatos, ezen irányelv szerinti kötelezettségeinek a hatályát. A munkáltatók különösen nem kötelezhetők arra, hogy a nemen kívül más védett tulajdonságokra vonatkozó adatokat is gyűjtsenek.

(26)

Az egyenlő díjazáshoz való jog tiszteletben tartása érdekében a munkáltatóknak olyan bérstruktúrákkal kell rendelkezniük, amelyek biztosítják, hogy az azonos vagy egyenlő értékű munkát végző munkavállalók között ne legyenek olyan nemi alapú bérkülönbözőségek, amelyeket nem indokolnak objektív, nemi szempontból semleges kritériumok. Az ilyen bérstruktúráknak lehetővé kell tenniük az egyazon szervezeti struktúrán belüli különböző munkakörök értékének összehasonlítását. Lehetővé kell tenni, hogy e bérstruktúrák a meglévő uniós – nemi szempontból semleges munkakör-értékelési és -besorolási rendszerekre vonatkozó – iránymutatásokon vagy mutatókon vagy nemi szempontból semleges modelleken alapuljanak. A Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében a munka értékét objektív kritériumok – többek között képesítési, szakmai és képzési követelmények, készségek, erőfeszítés, felelősség és munkafeltételek – alapján kell felmérni és összehasonlítani, tekintet nélkül a munkaidő-beosztás különbségeire. Az egyenlő értékű munka fogalma alkalmazásának – különösen a mikro-, kis- és középvállalkozások számára való – megkönnyítése érdekében, az alkalmazandó objektív kritériumoknak a következő négy tényezőt kell magukban foglalniuk: készségek, erőfeszítés, felelősség és munkafeltételek. Az említett tényezőket a meglévő uniós iránymutatások alapvetőnek és elégségesnek tartják a valamely szervezetben ellátott feladatok értékeléséhez, függetlenül attól, hogy az adott szervezet melyik gazdasági ágazathoz tartozik.

Mivel egy adott beosztás szempontjából nem mindegyik tényező egyformán releváns, a munkáltatónak a négy tényező mindegyikét súlyoznia kell attól függően, hogy az említett kritériumok mennyiben relevánsak az adott álláshely vagy beosztás esetében. Lehetővé kell tenni további kritériumok figyelembevételét is, amennyiben azok relevánsak és indokoltak. A Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy adott esetben a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetével (EIGE) konzultálva naprakésszé tegye a meglévő uniós iránymutatásokat.

(27)

A nemzeti bérmegállapítási rendszerek eltérnek egymástól, és kollektív szerződéseken és/vagy a munkáltató által meghatározott elemeken alapulhatnak. Ez az irányelv nem érinti a különböző nemzeti bérmegállapítási rendszereket.

(28)

Az érvényes összehasonlítási alap meghatározása fontos paraméter annak megállapítása szempontjából, hogy a munka egyenlő értékűnek tekinthető-e. Lehetővé teszi a munkavállaló számára annak bizonyítását, hogy kedvezőtlenebb bánásmódban részesült, mint egy eltérő nemhez tartozó, egyenlő vagy egyenlő értékű munkát végző összehasonlítható személy. Azokban az esetekben, amikor nem áll rendelkezése valódi összehasonlítási alap, a közvetlen és a közvetett megkülönböztetésnek a 2006/54/EK irányelvben szereplő fogalommeghatározásából eredő fejleményekre építve lehetővé kell tenni egy összehasonlítási alapként szolgáló hipotetikus személy használatát, amelynek segítségével a munkavállaló bizonyíthatja, hogy nem bántak vele ugyanúgy, mint ahogyan egy más nembeli, összehasonlítható alapként szolgáló hipotetikus személlyel bántak volna. Ez elhárítana egy jelentős akadályt, amellyel a nemi alapú bérdiszkrimináció potenciális elszenvedői szembekerülnek, különösen a nemek szerint erősen szegregált munkaerőpiacokon, ahol az a követelmény, hogy ellenkező nembeli összehasonlítási alapot kell találni, szinte lehetetlenné teszi az egyenlő díjazással kapcsolatos kereset benyújtását.

Emellett a munkavállalókat nem szabad megakadályozni abban, hogy más olyan tényeket – például statisztikákat vagy rendelkezésre álló egyéb információkat – felhasználjanak, amelyek alapján vélelmezhető a feltételezett megkülönböztetés. Ez lehetővé tenné a nemi alapú béregyenlőtlenségek hatékonyabb kezelését a nemi szegregáció jellemezte ágazatokban és szakmákban, különösen a nők által dominált ágazatokban, például az ápolási-gondozási ágazatban.

(29)

A Bíróság pontosította, hogy annak megállapításához, hogy a munkavállalók összehasonlítható helyzetben vannak-e, az összehasonlítás nem feltétlenül korlátozódik azokra a helyzetekre, amelyekben a férfiak és a nők ugyanazon munkáltatónál dolgoznak (9). A munkavállalók akkor is összehasonlítható helyzetben lehetnek, ha nem ugyanannál a munkáltatónál dolgoznak, amennyiben a díjazási feltételek egyetlen, az e feltételeket meghatározó forrásnak tulajdoníthatók, és amennyiben ezek a feltételek azonosak és összehasonlíthatók. Ilyen helyzet állhat fenn akkor, ha a releváns díjazási feltételeket törvényi rendelkezések vagy több munkáltatóra alkalmazandó megállapodások szabályozzák, vagy ha ezeket a feltételeket egy holdingtársaságon vagy konglomerátumon belül egynél több szervezet vagy vállalkozás számára központilag határozzák meg. A Bíróság továbbá pontosította, hogy az összehasonlítás nem korlátozódik a felperessel egyidejűleg foglalkoztatott munkavállalókra (10). Ezenkívül a tényleges értékelés elvégzésekor el kell ismerni, hogy a bérkülönbség olyan tényezőkkel is magyarázható lehet, amelyek a nemtől függetlenek.

(30)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy olyan képzés, valamint konkrét eszközök és módszertanok álljanak rendelkezésre, amelyek támogatással és iránymutatással szolgálnak a munkáltatók számára annak értékelése során, hogy mi minősül egyenlő értékű munkának. Ez várhatóan megkönnyíti az említett fogalom alkalmazását, különösen a mikro-, kis- és középvállalkozások számára. Lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok – a nemzeti jog, a kollektív szerződések és/vagy a gyakorlatok figyelembevételével – a konkrét eszközök és módszertanok kidolgozásával a szociális partnereket bízhassák meg, vagy azokat a szociális partnerekkel együttműködésben, velük konzultálva vagy a velük folytatott konzultációt követően dolgozhassák ki.

(31)

A munkakör-besorolási és -értékelési rendszerek nemi szempontból nem semleges módon történő alkalmazása – különösen, ha hagyományos nemi sztereotípiákat feltételeznek – nemi alapú bérdiszkriminációhoz vezethet. Ebben az esetben ezek a rendszerek hozzájárulnak a bérkülönbséghez, és állandósítják azt azáltal, hogy a férfiak és nők által dominált állásokat eltérően értékelik olyan helyzetekben, amikor az elvégzett munka értéke egyenlő. Ahol azonban nemi szempontból semleges munkakör-értékelési és -besorolási rendszereket alkalmaznak, azok hatékonyan képesek létrehozni egy átlátható bérezési rendszert, és hozzájárulnak a nemi alapon történő közvetlen vagy közvetett megkülönböztetés kizárásához. Kimutatják a jellemzően nők által végzett munkák alulértékeléséhez kapcsolódó közvetett bérdiszkriminációt. Ezt úgy érik el, hogy mérik és összehasonlítják azokat az álláshelyeket, amelyek tartalma eltérő, de egyenlő értékű, és így támogatják az egyenlő díjazás elvét.

(32)

Ha nem áll rendelkezésre információ egy pozíció tervezett bérezési sávjáról, az információs aszimmetriát eredményez, amely korlátozza az állásokra pályázók alkupozícióját. Az átláthatóság biztosításának lehetővé kell tennie a leendő munkavállalók számára, hogy megalapozott döntést hozzanak a várható fizetésről anélkül, hogy az bármilyen módon korlátozná a munkaadó vagy a munkavállaló alkupozícióját abban a tekintetben, hogy akár a jelzett tartományon kívül eső fizetésről állapodjon meg. Az átláthatóság emellett kifejezett, nemi alapú részrehajlástól mentes alapot biztosítana a bérmegállapításhoz, és megszüntetné a díjazás alulértékelését a készségekhez és tapasztalatokhoz képest. Az átláthatóság elősegítené az interszekcionális megkülönböztetés problémájának kezelését is, amennyiben az átláthatatlan bérmegállapítások több megkülönböztetési alapon is lehetővé teszik a diszkriminatív gyakorlatokat. Az állásokra pályázóknak az állásinterjú előtt vagy – ha az nem lehetséges – bármely munkaszerződés megkötése előtt tájékoztatást kell kapniuk a kezdeti díjazásról, vagy annak sávjáról oly módon, hogy biztosított legyen a díjazásról való megalapozott és átlátható tárgyalás, például nyilvánosan közzétett álláshirdetés útján. A tájékoztatást a munkáltatónak kell megadnia, vagy más formában, például a szociális partnereken keresztül kell biztosítani.

(33)

Annak érdekében, hogy elejét lehessen venni az egyes munkavállalókra az idők során hatással lévő, nemek közötti bérkülönbség állandósulásának, a munkáltatóknak biztosítaniuk kell, hogy az álláshirdetések és az álláshelyek megnevezései nemi szempontból semlegesek legyenek, és hogy a munkaerő-felvételi eljárásokat megkülönböztetéstől mentesen irányítsák annak érdekében, hogy ne ássák alá az egyenlő díjazáshoz való jogot. Helyénvaló, hogy a munkáltatók ne kérdezhessenek rá az állásra pályázó aktuális és korábbi díjazására, és ne kísérelhessenek meg proakítv módon erre vonatkozó információt szerezni.

(34)

A bérek átláthatóságára irányuló intézkedéseknek védeniük kell a munkavállalóknak az egyenlő díjazáshoz fűződő jogát, ugyanakkor a lehető legnagyobb mértékben korlátozniuk kell a munkáltatók költségeit és adminisztratív terheit, különös figyelmet fordítva a mikro-, kis- és középvállalkozásokra. Adott esetben az intézkedéseket a munkáltatók méretéhez kell igazítani, figyelembe véve a munkáltatók munkavállalóinak létszámát. A munkáltatók által foglalkoztatott munkavállalók annak kritériumaként alkalmazandó száma, hogy egy munkáltató az ezen irányelvben említett bérjelentés hatálya alá tartozik-e, a mikro-, kis- és középvállalkozásokról szóló 2003/361/EK bizottsági ajánlás (11) figyelembevételével kerül meghatározásra.

(35)

A munkáltatóknak hozzáférhetővé kell tenniük a munkavállalók számára a bérszintek és a bérnövekedés meghatározásához használt kritériumokat. A bérnövekedés a munkavállaló magasabb bérszintre lépésének folyamatára utal. A bérnövekedéshez kapcsolódó kritériumok közé tartozhat többek között az egyéni teljesítmény, a készségfejlesztés és a munkáltatónál munkaviszonyban eltöltött idő. E kötelezettség végrehajtása során a tagállamoknak kiemelt figyelmet kell fordítaniuk annak elkerülésére, hogy a mikro- és kisvállalkozásokra túlzott adminisztratív terhek nehezedjenek. Azt is lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy – könnyítő intézkedésként – kész sablonokat bocsássanak a mikro- és kisvállalkozások rendelkezésre, ezáltal segítve őket a kötelezettségnek való megfelelésben. Lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy mentesítsék a mikro- és kisvállalkozás formájában működő munkáltatókat a bérnövekedéssel kapcsolatos kötelezettség alól, például azáltal, hogy lehetővé teszik számukra, hogy a munkavállalók kérésére a rendelkezésükre bocsássák a bérnövekedési kritériumokat.

(36)

Minden munkavállaló számára biztosítani kell a jogot arra, hogy kérésre tájékoztatást kapjon saját bérszintjéről és az övékével azonos munkát vagy egyenlő értékű munkát végző munkavállalók átlagos bérszintjéről, nemek szerinti bontásban. Arra is lehetőséget kell biztosítani számukra, hogy az információkat a munkavállalói képviselőiken vagy egy egyenlőséggel foglalkozó testületen keresztül kapják meg. A munkáltatóknak évente tájékoztatniuk kell a munkavállalókat e jogukról, valamint az e jog gyakorlása érdekében teendő lépésekről. A munkáltatók dönthetnek úgy, hogy saját kezdeményezésükre nyújtanak ilyen tájékoztatást, anélkül, hogy a munkavállalóknak ezt kérniük kellene.

(37)

Ezen irányelvnek biztosítania kell, hogy a fogyatékossággal élő személyek megfelelőképp hozzájussanak ahhoz a tájékoztatáshoz, amelyet az irányelv alapján az állásokra pályázók és a munkavállalók számára nyújtani kell. E tájékoztatást az említett személyek számára a fogyatékosságuk figyelembevételével kell megadni, olyan formátumban, valamint olyan megfelelő támogatási formát és segítséget biztosítva, amellyel garantálni lehet, hogy megkapják és megértik a tájékoztatást. Ide tartozhat a tájékoztatás érthető, az említett személyek számára érzékelhető módon való nyújtása, megfelelő méretű betűtípusokkal, elegendő kontrasztot használva vagy más, a fogyatékosságuknak megfelelő formátumot alkalmazva. Adott esetben alkalmazni kell az (EU) 2016/2102 európai parlamenti és tanácsi irányelvet (12).

(38)

A legalább 100 munkavállalót foglalkoztató munkáltatóknak az ezen irányelvben meghatározottak szerint rendszeresen jelentést kell tenniük a bérekről. Ezt az információt a tagállamok ellenőrző szerveinek megfelelő és átlátható módon közzé kell tenniük. A munkáltatók közzétehetik az említett jelentéseket a honlapjukon vagy más módon is nyilvánosan elérhetővé tehetik, például beépíthetik ezeket az információkat a vezetés beszámolójába, vagy adott esetben a vezetés által a 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (13) alapján készített beszámolóba. Az említett irányelv követelményeinek hatálya alá tartozó munkáltatók dönthetnek úgy, hogy a munkavállalókkal kapcsolatos egyéb kérdésekkel együtt a bérekről is a vezetés beszámolójában számolnak be. Annak érdekében, hogy maximalizálni lehessen a munkavállalók bérének átláthatóságát, a tagállamok növelhetik a jelentéstétel gyakoriságát vagy a 100 főnél kevesebb munkavállalót foglalkoztató munkáltatók számára is kötelezővé tehetik a bérekre vonatkozó rendszeres jelentéstételt.

(39)

A bérrel kapcsolatos jelentéstételnek lehetővé kell tennie, hogy a munkáltatók értékeljék és nyomon kövessék bérstruktúrájukat és -politikáikat, és így proaktív módon megfelelhessenek az egyenlő díjazás elvének. A jelentéstétel és a közös bérértékelések hozzájárulnak a bérstruktúrákban megnyilvánuló nemi alapú elfogultsággal és a bérdiszkriminációval kapcsolatos tudatosság növeléséhez, valamint ezen elfogultság és diszkrimináció hatékony és rendszerszintű kezeléséhez, ezáltal az ugyanazon munkáltató által foglalkoztatott valamennyi munkavállaló javát szolgálva. Ugyanakkor a nemekre lebontott adatoknak segíteniük kell az illetékes hatóságokat, a munkavállalói képviselőket és más érdekelt feleket abban, hogy figyelemmel kísérhessék a nemek közötti bérkülönbséget az ágazatokon átívelően (horizontális szegregáció) és a beosztásokon átívelően (vertikális szegregáció) egyaránt. Előfordulhat, hogy a munkáltatók a közzétett adatokhoz magyarázatot kívánnak fűzni a nemek közötti bérkülönbségekkel vagy bérkülönbséggel kapcsolatban. Amennyiben a női és férfi munkavállalók egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért kapott átlagos bérében mutatkozó különbözőségeket nem indokolják objektív és nemi szempontból semleges tényezők, a munkáltatónak intézkedéseket kell hoznia az egyenlőtlenségek megszüntetése érdekében.

(40)

A munkáltatók terheinek csökkentése céljából a tagállamok a nemzeti közigazgatási szerveiken keresztül összegyűjthetik és összekapcsolhatják a szükséges adatokat, lehetővé téve a női és férfi munkavállalók közötti bérkülönbség munkáltatónkénti kiszámítását. Az ilyen adatgyűjtés szükségessé teheti több közigazgatási szerv, például az adózási és a társadalombiztosítási hivatalok adatainak összekapcsolását, és akkor válhat lehetségessé, ha rendelkezésre állnak a munkáltatók vállalati vagy szervezeti szintű adatai és a munkavállalók egyéni szintű adatai – köztük a pénzbeli és természetbeni juttatásokra vonatkozó adatok – egymáshoz rendelését lehetővé tévő adminisztratív adatok. A tagállamok az említett információkat nemcsak az ezen irányelv szerinti bérjelentési kötelezettség hatálya alá tartozó munkáltatók, hanem azon munkáltatók vonatkozásában is összegyűjthetik, amelyekre nem vonatkozik ez a kötelezettség, de önkéntes alapon jelentést tesznek. Az előírt információk tagállamok általi közzétételének ki kell váltania azon munkáltatók bérjelentési kötelezettségét, amelyekre az adminisztratív adatok vonatkoznak, feltéve, hogy a jelentéstételi kötelezettség által célzott eredmény teljesül.

(41)

Annak érdekében, hogy a nemek közötti bérkülönbségre vonatkozó szervezeti szintű információk széles körben hozzáférhetők legyenek, a tagállamoknak az ezen irányelv alapján kijelölt ellenőrző szervet meg kell bízniuk a munkáltatóktól kapott, a bérkülönbségre vonatkozó adatok anélkül történő összeállításával, hogy további terhet rónának a munkáltatókra. Az ellenőrző szervnek nyilvánosságra kell hoznia az említett adatokat, többek között oly módon, hogy azokat közzéteszi egy könnyen hozzáférhető honlapon, lehetővé téve az érintett tagállam egyes munkáltatóira, ágazataira és régióira vonatkozó adatok összehasonlítását.

(42)

Az ezen irányelvben meghatározott jogokkal és kötelezettségekkel kapcsolatos bevált gyakorlatok alkalmazásának előmozdítása érdekében a tagállamok – például bértranszparencia-címke odaítélésével – elismerhetik azon munkáltatók erőfeszítéseit, amelyek nem tartoznak az ezen irányelvben meghatározott jelentéstételi követelmények hatálya alá, ám önkéntes alapon jelentést tesznek a bérekről.

(43)

A közös bérértékeléseknek maguk után kell vonniuk a legalább 100 munkavállalót foglalkoztató olyan szervezetek bérstruktúráinak felülvizsgálatát és módosítását, amelyeknél béregyenlőtlenség mutatkozik. A közös bérértékeléseket akkor kell elvégezni, ha a munkáltatók és az érintett munkavállalói képviselők nem értenek egyet abban, hogy a női és férfi munkavállalók átlagos bérszintje közötti, legalább 5 %-os különbség egy adott munkavállalói kategóriában objektív és nemi szempontból semleges tényezőkkel indokolható, ha a munkáltató nem nyújt ilyen indokolást, vagy ha a munkáltató a bérjelentés benyújtásának időpontját követő hat hónapon belül nem orvosolta a bérszintek közötti ilyen különbséget. A közös bérértékelést a munkáltatóknak kell elvégezniük a munkavállalói képviselőkkel együttműködve. Amennyiben nincsenek munkavállalói képviselők, a munkavállalóknak képviselőket kell kijelölniük a közös bérértékelések elvégzése céljára. A közös bérértékelésnek észszerű időtartamon belül a nemi alapú bérdiszkrimináció felszámolásához kell vezetnie, mégpedig korrekciós intézkedések elfogadása révén.

(44)

Az információk ezen irányelv szerinti kezelése vagy közzététele során meg kell felelni az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (14). Konkrét biztosítékokat kell bevezetni annak megakadályozására, hogy egy azonosítható munkavállaló adatait – közvetlenül vagy közvetve – közzétegyék. A munkavállalók nem akadályozhatók meg abban, hogy az egyenlő díjazás elvének érvényesítése céljából önkéntesen közzétegyék a bérüket.

(45)

Fontos, hogy a kollektív tárgyalások során a szociális partnerek megvitassák az egyenlő díjazással kapcsolatos kérdéseket, és különös figyelmet fordítsanak azokra. Tiszteletben kell tartani a nemzeti szociális párbeszéd és kollektív tárgyalási rendszerek eltérő jellemzőit az Unióban, a szociális partnerek autonómiáját és szerződési szabadságát, valamint abbéli minőségüket, hogy a munkavállalók és a munkáltatók képviselőiként járjanak el. Ezért a tagállamoknak nemzeti rendszerükkel és gyakorlatukkal összhangban megfelelő intézkedéseket kell hozniuk annak érdekében, hogy arra ösztönözzék a szociális partnereket, hogy kellő figyelmet fordítsanak az egyenlő díjazással kapcsolatos kérdésekre; ebbe beletartozhatnak a kollektív tárgyalások megfelelő szintjén folytatott megbeszélések, az érintett ügyekkel kapcsolatos kollektív tárgyalások ösztönzésére és az ilyen tárgyalásokhoz való jog gyakorlása előtt álló indokolatlan akadályok felszámolására irányuló intézkedések, valamint a nemi szempontból semleges munkakör-értékelési és -besorolási rendszerek kialakítása.

(46)

Minden munkavállaló számára rendelkezésre kell állniuk a szükséges eljárásoknak ahhoz, hogy könnyebben érvényesíthessék az igazságszolgáltatáshoz való jogukat. A békéltetés alkalmazását vagy egy egyenlőséggel foglalkozó testület beavatkozását kötelezővé tevő, ösztönző vagy szankciókhoz kötő nemzeti jogszabályok nem akadályozhatják meg a feleket azon joguk gyakorlásában, hogy bírósághoz forduljanak.

(47)

Az egyenlőséggel foglalkozó testületeknek a más érdekelt felek melletti bevonása fontos szerepet játszik az egyenlő díjazás elvének tényleges alkalmazásában. Az egyenlőséggel foglalkozó nemzeti testületek hatásköreinek és megbízatásainak ezért megfelelőnek kell lenniük ahhoz, hogy teljes mértékben lefedjék a nemi alapú bérdiszkriminációt, beleértve a bérek átláthatóságát vagy az ezen irányelvben megállapított bármely más jogot és kötelezettséget is. Azon eljárási és költségekkel kapcsolatos akadályok leküzdése érdekében, amelyekkel azok a munkavállalók szembesülnek, akik gyakorolni kívánják az egyenlő díjazáshoz fűződő jogukat, lehetővé kell tenni, hogy az egyenlőséggel foglalkozó testületek, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség biztosításában érdekelt egyesületek, szervezetek és munkavállalói képviselők vagy más jogi személyek képviselhessék az egyéneket. Lehetővé kell tenni számukra, hogy a munkavállalók nevében vagy őket támogatva segítséget nyújtsanak, ami lehetővé tenné a hátrányos megkülönböztetést elszenvedő munkavállalók számára, hogy hatékonyan indítsanak keresetet a jogaikat és az egyenlő díjazás elvét érintő feltételezett jogsértésekkel kapcsolatban.

(48)

A több munkavállaló nevében vagy őket támogatva történő keresetindítás lehetővé teszi az olyan eljárások megkönnyítését, amelyekre eljárási és pénzügyi akadályok vagy a viktimizációtól való félelem miatt egyébként nem kerülne sor. Olyan helyzetekben is könnyebbséget jelent, amikor a munkavállalók halmozott, egymástól esetleg nehezen szétválasztható okokon alapuló megkülönböztetéssel kénytelenek szembenézni. A kollektív igényérvényesítés alkalmas arra, hogy feltárj a rendszerszintű megkülönböztetést, és a társadalom egészében jobban láthatóvá tegyék az egyenlő díjazáshoz való jog és a nemek közötti egyenlőség kérdését. A kollektív jogorvoslat lehetősége révén – csoportnyomás generálásával, valamint a munkavállalók tudatosságának és a preventív lépésekre való hajlandóságának növelésével – motiválni lehetne a bérek átláthatóságára irányuló intézkedéseknek való proaktív megfelelést, továbbá kezelni lehetne a bérdiszkrimináció rendszerszintű jellegét. A tagállamok dönthetnek úgy, hogy az egyenlő díjazással kapcsolatos követelésekkel összefüggésben indított bírósági eljárásokban részt vevő munkavállalói képviselők számára képesítési kritériumokat határoznak meg annak biztosítása érdekében, hogy e képviselők megfelelő képesítéssel rendelkezzenek.

(49)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy elegendő forrás álljon az egyenlőséggel foglalkozó testületek rendelkezésére a nemi alapú bérdiszkriminációval kapcsolatos feladataik hatékony és megfelelő ellátásához. Amennyiben több testületet bíznak meg a feladatok ellátásával, a tagállamoknak gondoskodniuk kell a testületek tevékenységeinek megfelelő koordinálásáról. Ebbe a körbe tartozik például az is, hogy a pénzbírságként beszedett összegeket az egyenlőséggel foglalkozó testületek részére allokálják abból a célból, hogy azok hatékonyan el tudják látni az egyenlő díjazáshoz való jog érvényesítésével kapcsolatos feladataikat, ideértve a bérdiszkriminációs keresetek benyújtását vagy a bérdiszkrimináció elszenvedőinek az ilyen keresetek benyújtásában való segítését és támogatását.

(50)

A kártérítésnek teljes mértékben fedeznie kell a nemi alapú bérdiszkrimináció következtében elszenvedett veszteségeket és károkat, összhangban a Bíróság esetjogával (15). Ennek magában kell foglalnia a bérhátralékok és a kapcsolódó jutalmak vagy természetbeni juttatások teljes körű rendezését, valamint az elveszett lehetőségek – például a bérszinttől függő bizonyos ellátásokhoz való hozzáférés – és a nem vagyoni kár – például az elvégzett munka alulértékelése miatti stresszhelyzet – kompenzálását. Adott esetben a kártérítésben figyelembe lehet venni a nemi alapú bérdiszkrimináció által okozott olyan károkat, amelyek a megkülönböztetés alapjául szolgáló más védett tulajdonságokkal is összefüggenek. A tagállamok nem határozhatnak meg előzetes felső határt az ilyen kártérítés tekintetében.

(51)

A kártérítés mellett más korrekciós intézkedésekről is rendelkezni kell. Az illetékes hatóságok vagy a nemzeti bíróságok számára például lehetővé kell tenni, hogy a munkáltatót az egyenlő díjazásra vonatkozó kötelezettségeinek teljesítése érdekében strukturális vagy szervezeti intézkedések megtételére kötelezzék. Ezen intézkedések közé tartozhat például a munkáltató azon kötelezettsége, hogy végezze el a bérmegállapítási mechanizmus nemi szempontból semleges értékelésen és besoroláson alapuló felülvizsgálatát; dolgozzon ki cselekvési tervet a feltárt eltérések kiküszöbölésére és az indokolatlan bérkülönbségek csökkentésére; hívja fel a munkavállalók figyelmét az egyenlő díjazáshoz való jogukra, és nyújtson tájékoztatást ezzel kapcsolatban; és hozzon létre a humánerőforrás ügyekkel foglalkozó személyzet számára kötelező képzést az egyenlő díjazásról és a nemi szempontból semleges munkakör-értékelésről és -besorolásról.

(52)

A Bíróság ítélkezési gyakorlatával (16) összhangban a 2006/54/EK irányelv olyan rendelkezéseket állapít meg, amelyek biztosítják, hogy a bizonyítási teher az alperesre háruljon, amennyiben prima facie megkülönböztetés áll fenn. Mindazonáltal a megkülönböztetés elszenvedői és a bíróságok számára nem mindig könnyű eldönteni, hogy miként lehet felállítani ezt a vélelmet. A C-109/88. sz. ügyben a Bíróság megállapította, hogy amennyiben egy bérrendszer teljesen híján van az átláthatóságnak, a bizonyítási terhet az alperesre kell hárítani, függetlenül attól, hogy a munkavállaló megalapozottan állítja-e a prima facie bérdiszkrimináció fennállását. Ennek megfelelően a bizonyítási terhet az alperesre kell hárítani azokban az esetekben, amikor egy munkáltató nem tesz eleget a bérek átláthatóságára vonatkozó, ezen irányelvben meghatározott kötelezettségeinek, például azáltal, hogy megtagadja a munkavállalók által kért információk kiadását vagy adott esetben nem tesz jelentést a nemek közötti bérkülönbségről, kivéve, ha a munkáltató bizonyítani tudja, hogy a jogsértésre nyilvánvalóan nem szándékosan került sor, és a jogsértés csekély jelentőségű volt.

(53)

A Bíróság ítélkezési gyakorlatával összhangban az ezen irányelvben biztosított jogok feltételezett megsértéseivel kapcsolatos keresetek elévülési idejére vonatkozó nemzeti szabályokat úgy kell kidolgozni, hogy ne tehessék a gyakorlatban lehetetlenné, vagy ne nehezíthessék meg rendkívüli módon az említett jogok gyakorlását. Az elévülési idők sajátos akadályokat állítanak a nemi alapú bérdiszkrimináció elszenvedői elé. E célból közös minimumszabályokat kell megállapítani. Az említett szabályoknak meg kell határozniuk az elévülési idő kezdő időpontját, időtartamát és felfüggesztésének vagy megszakításának körülményeit, és elő kell írniuk, hogy a keresetindításra vonatkozó elévülési idő legalább három év legyen. Az elévülési idők nem kezdődhetnek meg azt megelőzően, hogy a felperesnek tudomására jutott, vagy észszerűen elvárható, hogy tudomására jutott a jogsértés. Lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy úgy dönthessenek, hogy az elévülési idő ne kezdődhessen meg addig, amíg a jogsértés fennáll, illetve a munkaszerződés vagy a munkaviszony megszűnése előtt.

(54)

A perköltségek erősen visszatartják a nemi alapú bérdiszkrimináció elszenvedőit attól, hogy keresetet indítsanak az egyenlő díjazáshoz való joguk feltételezett megsértésével kapcsolatban, ami a munkavállalók nem megfelelő szintű védelméhez és az egyenlő díjazáshoz való jog nem megfelelő szintű érvényesítéséhez vezet. Az igazságszolgáltatás ezen jelentős eljárási akadályának megszüntetése érdekében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy nemzeti bíróságaik értékelhessék, hogy a pervesztes felperesnek észszerű oka volt-e a kereset benyújtására, és amennyiben igen, dönthessenek úgy, hogy az érintett felperest ne kelljen az eljárás költségeinek viselésére kötelezni. Különösen olyan esetekben kell így eljárni, amikor a pernyertes alperes nem tett eleget az ezen irányelvben meghatározott, a bérek átláthatóságára vonatkozó kötelezettségeknek.

(55)

A tagállamoknak hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat kell előírniuk az ezen irányelv alapján elfogadott vagy az ezen irányelv hatálybalépésekor már hatályban lévő, az egyenlő díjazáshoz való joghoz kapcsolódó nemzeti rendelkezések megsértése esetére. E szankciók közé tartozhatnak a bírságok, amelyeket a munkáltató bruttó éves árbevétele vagy a teljes bértömeg alapján lehet kiszabni. Figyelembe kell venni minden más olyan súlyosbító vagy enyhítő tényezőt, amely az eset körülményei között fennállhat, például azt, hogy a nemi alapú bérdiszkriminációhoz a megkülönböztetés alapját képező más védett tulajdonságok is társulnak-e. A tagállamok feladata meghatározni az egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazáshoz kapcsolódó jogok és kötelezettségek megsértésének azon eseteit, amelyekben a bírság a legmegfelelőbb szankció.

(56)

A tagállamoknak külön szankciókat kell megállapítaniuk a férfiak és nők azonos munkáért vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazására vonatkozó bármely jog vagy kötelezettség ismételt megsértése esetére, hogy figyelembe lehessen venni a jogsértés súlyosságát, továbbá hogy növekedjen az elrettentő erő az ilyen jogsértésekkel kapcsolatban. Az ilyen szankciók közé tartozhatnak a különböző típusú pénzügyi visszatartó eszközök, mint például az állami juttatások megvonása, vagy a pénzügyi ösztönzők további odaítéléséből vagy bármely közbeszerzési eljárásból bizonyos időtartamra történő kizárás.

(57)

A munkáltatók ezen irányelvből eredő kötelezettségei a környezetvédelmi, szociális és munkajog területén alkalmazandó kötelezettségek részét képezik, amelyek betartását a tagállamoknak a 2014/23/EU (17), a 2014/24/EU (18) és a 2014/25/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (19) alapján a közbeszerzési eljárásokban való részvétel tekintetében biztosítaniuk kell. Az egyenlő díjazáshoz való joggal kapcsolódóan a munkáltatókra vonatkozó kötelezettségeknek való megfelelés érdekében a tagállamoknak mindenekelőtt biztosítaniuk kell, hogy a gazdasági szereplők a közbeszerzési szerződések vagy koncessziók teljesítése során olyan bérmegállapítási mechanizmusokkal rendelkezzenek, amelyek nem vezetnek a nemek közötti olyan bérkülönbséghez a munkavállalók körében, amely nem indokolható nemi szempontból semleges tényezőkkel az egyenlő vagy egyenlő értékű munkát végző munkavállalók egyetlen kategóriájában sem. Ezenfelül a tagállamoknak mérlegelniük kell, hogy az ajánlatkérő szerveket adott esetben olyan szankciók és felmondási feltételek bevezetésére kötelezik, amelyek biztosítják az egyenlő díjazás elvének betartását a közbeszerzési szerződések és koncessziók teljesítése során. Biztosítani kell, hogy az ajánlatkérő szervek a kizárási okok alkalmazásának mérlegelése vagy azon döntésük meghozatala során, hogy a szerződést nem ítélik oda a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlatot benyújtó ajánlattevőnek, figyelembe vehessék, hogy az ajánlattevő vagy az ajánlattevő egyik alvállalkozója nem tartja tiszteletben az egyenlő díjazás elvét.

(58)

Az egyenlő díjazáshoz való jog hatékony érvényre juttatásához megfelelő közigazgatási és bírói védelemre van szükség minden olyan hátrányos bánásmóddal szemben, amelyre a munkavállalók által az említett jog gyakorlására tett kísérletre vagy az említett jog betartásának érvényre juttatását célzó, a munkáltatónak jelzett bármilyen panaszra, illetve jogi vagy közigazgatási eljárásra válaszul került sor. A Bíróság ítélkezési gyakorlata (20) szerint a védelemre jogosult munkavállalók kategóriáját tágan kell értelmezni, és e kategóriába minden olyan munkavállalónak bele kell tartoznia, akik esetében előfordulhat, hogy a munkáltató egy, a nemi alapú diszkriminációval kapcsolatos panaszra válaszul megtorló intézkedést alkalmaz. A védelem nem korlátozódik kizárólag a panaszt benyújtó munkavállalókra vagy képviselőikre, sem pedig azokra, akik megfelelnek egyes olyan alaki követelményeknek, amelyek a tanúéhoz hasonló bizonyos jogállás elismeréséhez szükségesek.

(59)

Az egyenlő díjazás elve érvényesítésének javítása érdekében ennek az irányelvnek meg kell erősítenie a meglévő végrehajtási eszközöket és eljárásokat az ezen irányelvben megállapított jogok és kötelezettségek, valamint a 2006/54/EK irányelvben meghatározott, egyenlő díjazásra vonatkozó rendelkezések tekintetében.

(60)

Ez az irányelv minimumkövetelményeket állapít meg, tiszteletben tartva ezáltal a tagállamok azon előjogát, hogy a munkavállalókra nézve kedvezőbb rendelkezéseket vezessenek be és tartsanak fenn. A hatályos jogi keretek között megszerzett jogokat továbbra is alkalmazni kell, kivéve, ha ez az irányelv a munkavállalókra nézve kedvezőbb rendelkezéseket vezet be. Ezen irányelv végrehajtása nem használható fel az ezen a területen a hatályos uniós vagy nemzeti jogszabályokban meghatározott meglévő jogok korlátozására, és nem jelenthet jogalapot a munkavállalóknak az egyenlő díjazással kapcsolatos jogai csökkentésére.

(61)

Az egyenlő díjazáshoz való jog alkalmazásának megfelelő nyomon követése érdekében a tagállamoknak külön ellenőrző szervet kell létrehozniuk vagy kijelölniük. Ennek a szervnek, amely akár egy hasonló célú, már létező szerv részét is képezheti, konkrét feladatokat kell ellátnia az ezen irányelvben előírt, a bérek átláthatóságára vonatkozó intézkedések végrehajtásával kapcsolatban, és bizonyos adatokat kell gyűjtenie a béregyenlőtlenségek és a bérek átláthatóságára irányuló intézkedések hatásának nyomon követése érdekében. Lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy egynél több szervet jelölhessenek ki, feltéve, hogy az ezen irányelvben meghatározott nyomonkövetési és elemzési funkciókat egy központi szerv biztosítja.

(62)

A nemek szerint lebontott bérstatisztikák összeállítása és a Bizottság (Eurostat) pontos és hiánytalan statisztikákkal való ellátása nélkülözhetetlen a nemek közötti bérkülönbség alakulásának uniós szintű elemzéséhez és nyomon követéséhez. Az 530/1999/EK tanácsi rendelet (21) előírja a tagállamoknak, hogy négyévente állítsanak össze mikroszintű strukturális keresetfelvételi statisztikát, amely harmonizált adatokat szolgáltat a nemek közötti bérkülönbség kiszámításához. A jó minőségű éves statisztikák növelhetik az átláthatóságot, és fokozhatják a nemek közötti bérkülönbség nyomon követését és az azzal kapcsolatos tudatosságot. Ezen adatok rendelkezésre állása és összehasonlíthatósága fontos szerepet játszik a fejlemények értékelésében nemzeti és uniós szinten egyaránt. A Bizottságnak (Eurostat) továbbított vonatkozó statisztikákat az Európai Parlament és a Tanács 223/2009/EK rendeletében (22) foglaltak értelmében vett statisztikai célokra szabad gyűjteni.

(63)

Mivel ezen irányelv céljait – nevezetesen az Unió valamennyi vállalkozására és szervezetére alkalmazandó minimumkövetelmények meghatározása révén az egyenlő díjazás elvének jobb és hatékonyabb alkalmazását – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedés terjedelme és hatása miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat a szubszidiaritásnak az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt elvével összhangban. Az arányosságnak az említett cikkben foglalt elvével összhangban ez az irányelv, amely minimumszabályok megállapítására korlátozódik, nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(64)

A szociális partnerek szerepe kulcsfontosságú annak megtervezésében, hogy miként hajtják végre a bérek átláthatóságára irányuló intézkedéseket a tagállamokban, különösen azokban, ahol a kollektív tárgyalásokat széles körben alkalmazzák. Biztosítani kell ezért a tagállamok számára a lehetőséget arra, hogy megbízhassák a szociális partnereket ezen irányelv egészének vagy egy részének végrehajtásával, feltéve, hogy a tagállamok minden szükséges lépést megtesznek az ezen irányelv által elérni kívánt eredmények mindenkori garantálásának biztosítása érdekében.

(65)

Ezen irányelv végrehajtásakor a tagállamok nem írhatnak elő olyan közigazgatási, pénzügyi vagy jogi korlátozásokat, amelyek gátolnák a mikro-, kis- vagy középvállalkozások alapítását és fejlődését. A tagállamoknak ezért – elkerülendő, hogy a rendelkezések aránytalanul sújtsák a mikro-, kis- és középvállalkozásokat –értékelniük kell, hogy az átültető intézkedések milyen hatást gyakorolnak az említett vállalkozásokra, különös tekintettel a mikrovállalkozásokra; felkérést kapnak továbbá az adminisztratív terhek enyhítésére és az említett értékelés eredményeinek közzétételére.

(66)

Az európai adatvédelmi biztossal az (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendelet (23) 42. cikkével összhangban konzultációra került sor, és a biztos 2021. április 27-én véleményt nyilvánított,

(1)

Az 1151/2012/EU rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontjával összhangban a Bizottság közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában (2) Olaszország kérelmét a „Cedro di Santa Maria del Cedro” elnevezés bejegyzésére.

(2)

A Bizottsághoz nem érkezett az 1151/2012/EU rendelet 51. cikke szerinti indokolással ellátott kifogásolási nyilatkozat, ezért a „Cedro di Santa Maria del Cedro” elnevezést be kell jegyezni,

(1)

Az (EU) 2015/2283 rendelet értelmében csak engedélyezett és az uniós jegyzékbe felvett új élelmiszerek hozhatók forgalomba az Unióban.

(2)

A Bizottság az (EU) 2015/2283 rendelet 8. cikke alapján elfogadta az engedélyezett új élelmiszerek uniós jegyzékét megállapító (EU) 2017/2470 bizottsági végrehajtási rendeletet (2).

(3)

2019. október 7-én a Medika Natura Sdn. Bhd. vállalat (a továbbiakban: kérelmező, eredetileg: Orchid Life Sdn Bhd) az (EU) 2015/2283 rendelet 10. cikkének (1) bekezdése értelmében kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz a Labisia pumila vizes etanolos kivonatának az uniós piacon új élelmiszerként történő forgalomba hozatalára vonatkozóan. A kérelmező a Labisia pumila vizes etanolos kivonatának napi 750 mg maximális felhasználási mennyiségben történő felhasználását kérelmezte a várandós és szoptató nők kivételével a felnőtt népességnek szánt, a 2002/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (3) meghatározott étrend-kiegészítőkben.

(4)

2019. október 7-én a kérelmező a kérelem alátámasztására benyújtott, szellemi tulajdont képező tudományos adatok, nevezetesen a következők védelme iránt is kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz: egy patkányokon végzett farmakokinetikai vizsgálat (4), egy bakteriális reverz mutagenitási vizsgálat (5), egy in vitro emlős kromoszómarendellenesség-vizsgálat (6), egy egereken végzett emlős eritrocita mikronukleusz-vizsgálat (7), egy patkányokon végzett, ismételt dózisú (90 napos) orálistoxicitás-vizsgálat (8), egy oldhatósági vizsgálat (9), egy in vitro mikronukleusz-vizsgálat (10) és egy egy éven át tartó krónikustoxicitás-vizsgálat (11).

(5)

2020. április 14-én a Bizottság felkérte az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságot (a továbbiakban: Hatóság), hogy végezze el a Labisia pumila vizes etanolos kivonatának új élelmiszerként történő értékelését.

(6)

2022. szeptember 28-án a Hatóság az (EU) 2015/2283 rendelet 11. cikkének megfelelően elfogadta a Labisia pumila vizes etanolos kivonata mint az (EU) 2015/2283 rendelet szerinti új élelmiszer biztonságosságáról szóló tudományos szakvéleményét (12).

(7)

Tudományos szakvéleményében a Hatóság arra a következtetésre jutott, hogy a Labisia pumila egész növényéből szárítási segédanyagként alkalmazott maltodextrinnel (2:1 arányban) keverve készült, vizes etanolos kivonat (1:1) napi 350 mg mennyiségig biztonságos a célpopuláció számára. Ezért az említett tudományos szakvélemény elegendő alapot nyújt annak megállapításához, hogy a Labisia pumila vizes etanolos kivonata a várandós és szoptató nők kivételével a felnőtt népességnek szánt, a 2002/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben meghatározott étrend-kiegészítőkben felhasználva napi 350 mg maximális felhasználási mennyiségig megfelel az (EU) 2015/2283 rendelet 12. cikkének (1) bekezdésében meghatározott forgalombahozatali feltételeknek.

(8)

Tudományos szakvéleményében a Hatóság megjegyezte továbbá, hogy az új élelmiszer biztonságosságára vonatkozó következtetése az oldhatósági vizsgálaton és a toxikológiai adatokon (a farmakokinetikai, genotoxicitási, szubkrónikus és krónikus orális toxicitási vizsgálatokon) alapult, amelyek hiányában nem tudta volna értékelni az új élelmiszert és következtetését levonni.

(9)

A Bizottság felkérte a kérelmezőt, hogy támassza alá az említett adatok és vizsgálatok védett jellege kapcsán támasztott igényének indokolását, és pontosítsa az azokra vonatkozó, az (EU) 2015/2283 rendelet 26. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerinti kizárólagos hivatkozási jogot érintő állítását.

(10)

A kérelmező kijelentette, hogy védett és kizárólagos hivatkozási joggal rendelkezett a kérelem benyújtásának időpontjában a patkányokon végzett farmakokinetikai vizsgálat, a bakteriális reverz mutagenitási vizsgálat, az in vitro emlős kromoszómarendellenesség-vizsgálat, az egereken végzett emlős eritrocita mikronukleusz-vizsgálat, a patkányokon végzett, ismételt dózisú (90 napos) orálistoxicitás-vizsgálat, az oldhatósági vizsgálat, az in vitro mikronukleusz-vizsgálat és az egy éven át tartó krónikustoxicitás-vizsgálat tekintetében, és hogy harmadik felek jogszerűen nem férhetnek hozzá ezekhez az adatokhoz, nem használhatják fel őket, illetve nem hivatkozhatnak rájuk.

(11)

A Bizottság értékelte a kérelmező által benyújtott valamennyi információt, és úgy ítélte meg, hogy azok kellőképen alátámasztják az (EU) 2015/2283 rendelet 26. cikkének (2) bekezdésében meghatározott követelmények teljesülését. Ezért a patkányokon végzett farmakokinetikai vizsgálatot, a bakteriális reverz mutagenitási vizsgálatot, az in vitro emlős kromoszómarendellenesség-vizsgálatot, az egereken végzett emlős eritrocita mikronukleusz-vizsgálatot, a patkányokon végzett, ismételt dózisú (90 napos) orálistoxicitás-vizsgálatot, az oldhatósági vizsgálatot, az in vitro mikronukleusz-vizsgálatot és az egy éven át tartó krónikustoxicitás-vizsgálatot az (EU) 2015/2283 rendelet 27. cikkének (1) bekezdésével összhangban védettnek kell minősíteni. Ennek megfelelően az e rendelet hatálybalépésétől számított ötéves időszakon belül csak a kérelmező számára engedélyezhető a Labisia pumila vizes etanolos kivonatának uniós piacon történő forgalomba hozatala.

(12)

Ugyanakkor a Labisia pumila vizes etanolos kivonata engedélyezésének és a kérelmező dossziéjában szereplő adatokra való hivatkozások felhasználásának a kérelmezőre történő kizárólagos korlátozása nem jelenti azt, hogy később más kérelmezők ne kérelmezhessék ugyanezen új élelmiszer forgalomba hozatalának engedélyezését, feltéve, hogy kérelmük az ilyen engedélyezést alátámasztó, jogszerűen megszerzett információkon alapul.

(13)

Helyénvaló, hogy a Labisia pumila vizes etanolos kivonata új élelmiszernek az új élelmiszerek uniós jegyzékébe történő felvételekor tüntessék fel az (EU) 2015/2283 rendelet 9. cikkének (3) bekezdésében említett információkat. E tekintetben a Labisia pumila vizes etanolos kivonatát tartalmazó étrend-kiegészítőknek a kérelmező által javasolt és a Hatóság által értékelt felhasználási feltételeivel összhangban a fogyasztókat megfelelő jelölés útján tájékoztatni kell arról, hogy a Labisia pumila vizes etanolos kivonatát tartalmazó étrend-kiegészítőket csak felnőttek fogyaszthatják, a várandós és szoptató nők kivételével.

(14)

A Labisia pumila vizes etanolos kivonatát fel kell venni az új élelmiszereknek az (EU) 2017/2470 végrehajtási rendeletben meghatározott uniós jegyzékébe. Az (EU) 2017/2470 végrehajtási rendelet mellékletét ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(15)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

(1)

Az (EU) 2016/429 rendelet úgy rendelkezik, hogy az állatok, a szaporítóanyagok és az állati eredetű termékek szállítmányainak a szóban forgó rendelet 230. cikke (1) bekezdésének megfelelően jegyzékbe foglalt harmadik országokból vagy területekről vagy azok jegyzékbe foglalt körzeteiből vagy kompartmentjeiből kell érkezniük annak érdekében, hogy beléphessenek az Unióba.

(2)

Az (EU) 2020/692 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (2) meghatározza azokat az állategészségügyi követelményeket, amelyeknek a harmadik országokból vagy területekről, illetve azok körzeteiből vagy – tenyésztett víziállatok esetében – kompartmentjeiből származó adott állatfajok és -kategóriák, szaporítóanyagok és állati eredetű termékek szállítmányainak meg kell felelniük annak érdekében, hogy beléphessenek az Unióba.

(3)

Az (EU) 2021/404 bizottsági végrehajtási rendelet (3) megállapítja azon harmadik országoknak, területeknek vagy azok körzeteinek, illetve kompartmentjeinek a jegyzékét, amelyekből engedélyezett az (EU) 2020/692 felhatalmazáson alapuló rendelet hatálya alá tartozó állatfajoknak és -kategóriáknak, szaporítóanyagoknak és állati eredetű termékeknek az Unióba történő beléptetése.

(4)

Ezen belül az (EU) 2021/404 végrehajtási rendelet V. és XIV. melléklete a baromfi, a baromfi szaporítóanyagai, illetve a baromfi és a szárnyas vadak friss húsa tekintetében állapítja meg a szállítmányok Unióba történő beléptetésére engedéllyel rendelkező harmadik országoknak, területeknek vagy azok körzeteinek a jegyzékeit.

(5)

Kanada értesítette a Bizottságot, hogy a magas patogenitású madárinfluenza baromfifélék körében való kitörésének két esetét észlelte Ontario (1) és Québec (1) tartományban, és a betegség e megjelenéseit a 2023. április 17-én és 2023. április 19-én laboratóriumi vizsgálattal (RT-PCR) megerősítették.

(6)

Ezen túlmenően Chile értesítette a Bizottságot, hogy a magas patogenitású madárinfluenza baromfifélék körében való kitörésének három esetét észlelte Valparaíso (2) és Biobío (1) régióban, és a betegség e megjelenéseit a 2023. április 18. és 2023. április 20. közötti időszakban laboratóriumi vizsgálattal (RT-PCR) megerősítették.

(7)

Ezenkívül az Egyesült Királyság értesítette a Bizottságot, hogy a magas patogenitású madárinfluenza baromfifélék körében való kitörésének hat esetét észlelte Devon (1), South Yorkshire (1) és Yorkshire (1) megyében (Anglia), valamint Powys (3) megyében (Wales), és a betegség e megjelenéseit a 2023. március 31. és 2023. április 29. közötti időszakban laboratóriumi vizsgálattal (RT-PCR) megerősítették.

(8)

A magas patogenitású madárinfluenza említett, közelmúltbeli kitöréseit követően Kanada, Chile és az Egyesült Királyság állategészségügyi hatóságai legalább 10 km-es, korlátozás alatt álló körzeteket hoztak létre az érintett létesítmények körül, és az érintett állományok felszámolására irányuló intézkedéseket hajtottak végre a magas patogenitású madárinfluenza megfékezése és terjedésének korlátozása céljából.

(9)

Kanada, Chile és az Egyesült Királyság információkat nyújtott be a Bizottságnak a területükön tapasztalható járványügyi helyzetről és a magas patogenitású madárinfluenza további terjedésének megelőzése érdekében hozott intézkedéseikről. A Bizottság megvizsgálta ezeket az információkat. E vizsgálat alapján és az Unió állategészségügyi helyzetének védelme érdekében a továbbiakban nem engedélyezhető az azokról a területekről származó baromfit, baromfi-szaporítóanyagokat, valamint baromfi és szárnyas vadak friss húsát tartalmazó szállítmányok Unióba történő beléptetése, amely területeken Kanada, Chile és az Egyesült Királyság állategészségügyi hatóságai a közelmúltban kitört magas patogenitású madárinfluenza miatt korlátozásokat vezettek be.

(10)

Emellett Kanada aktualizált információkat nyújtott be a területén a magas patogenitású madárinfluenzának Brit Columbia (4), Ontario (3) és Québec (1) tartomány egyes baromfitartó létesítményeiben történt, 2022. április 5. és 2022. december 1. között megerősített nyolc kitörésével kapcsolatban a területén fennálló járványügyi helyzetről.

(11)

Ezen túlmenően az Egyesült Királyság aktualizált információkat nyújtott be a területén a magas patogenitású madárinfluenzának Cumbria (1), Herefordshire (1), Lincolnshire (6), Norfolk (42), North Yorkshire (1), Staffordshire (1) Suffolk (4), Worcestershire (1) és Yorkshire (1) megye (Anglia, Egyesült Királyság) egyes baromfitartó létesítményeiben történt, 2022. szeptember 3. és 2023. március 10. között megerősített 58 kitörésével kapcsolatban a területén fennálló járványügyi helyzetről.

(12)

Továbbá Kanada és az Egyesült Királyság a magas patogenitású madárinfluenza továbbterjedésének megakadályozása érdekében hozott intézkedéseikről is nyújtott be információkat. Az említett betegség e kitöréseit követően Kanada és az Egyesült Királyság a betegség megfékezése és terjedésének korlátozása érdekében az érintett állományok felszámolására irányuló intézkedéseket hajtott végre, továbbá az érintett állományok felszámolására irányuló intézkedések végrehajtását követően elvégezte a szükséges tisztítást és fertőtlenítést a területén található fertőzött baromfitartó létesítményekben.

(13)

A Bizottság értékelte a Kanada és az Egyesült Királyság által benyújtott információkat, és arra a következtetésre jutott, hogy a magas patogenitású madárinfluenza baromfitartó létesítményekben történt kitöréseit felszámolták, és már nem áll fenn a baromfiáruknak a Kanada és az Egyesült Királyság azon területeiről az Unióba történő beléptetésével kapcsolatos kockázat, ahonnan azok Unióba történő beléptetését a szóban forgó kitöréseket követően felfüggesztették.

(14)

Az (EU) 2021/404 végrehajtási rendelet V. és XIV. mellékletét ezért módosítani kell a magas patogenitású madárinfluenzával kapcsolatban Kanadában, Chilében és az Egyesült Királyságban fennálló járványügyi helyzet figyelembevétele érdekében.

(15)

A Kanadában, Chilében és az Egyesült Királyságban jelenleg uralkodó, a magas patogenitású madárinfluenzával kapcsolatos járványügyi helyzetre és a betegségnek az Unióba történő behozatalával kapcsolatos komoly kockázatra figyelemmel az (EU) 2021/404 végrehajtási rendelet V. és XIV. mellékletében az e rendelet útján végrehajtott módosításoknak sürgősen hatályba kell lépniük.

(16)

Az (EU) 2023/868 bizottsági végrehajtási rendelet (4) módosította az (EU) 2021/404 végrehajtási rendelet V. és XIV. mellékletét oly módon, hogy módosította az V. mellékletben és a XIV. mellékletben a US-2.278 körzetre vonatkozó sorokat azáltal, hogy az Egyesült Államokra vonatkozó bejegyzésekben meghatározta e korábban lezárt körzet nyitó dátumát. Mivel egy hibára derült fény az V. és XIV. mellékletben a US-2.278 körzet nyitó dátumára vonatkozóan, az V. és a XIV. melléklet US-2.278 körzetre vonatkozó sorait megfelelően helyesbíteni kell. E helyesbítést az (EU) 2023/868 végrehajtási rendelet alkalmazásának kezdőnapjától kell alkalmazni.

(17)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,