ISSN 1977-0731

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

L 96

European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Jogszabályok

66. évfolyam
2023. április 5.


Tartalom

 

II   Nem jogalkotási aktusok

Oldal

 

 

RENDELETEK

 

*

A Bizottság (EU) 2023/735 felhatalmazáson alapuló rendelete (2023. január 30.) az (EU) 2020/760 felhatalmazáson alapuló rendeletnek a referenciamennyiség megállapításához kapcsolódó számlabemutatási kötelezettség tekintetében történő módosításáról, valamint az engedélyjogosultak elektronikus nyilvántartási és azonosító rendszerével (LORI) kapcsolatos egyes kérdések tisztázásáról

1

 

*

A Bizottság (EU) 2023/736 végrehajtási rendelete (2023. március 31.) a piaci korrekciós mechanizmusnak az Unióban a TTF-től eltérő virtuális kereskedési pontokhoz kapcsolódó származtatott termékekre történő alkalmazására vonatkozó technikai részletek meghatározásáról

4

 

*

A Bizottság (EU) 2023/737 végrehajtási rendelete (2023. április 4.) a Kínai Népköztársaságból származó egyes 121 feletti terhelési indexű, autóbuszhoz vagy tehergépjárműhöz való új vagy újrafutózott gumi légabroncsok behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vámnak a Törvényszék által a T-30/19. és T-72/19. sz. egyesített ügyekben hozott ítélet nyomán történő újbóli kivetéséről

9

 

*

A Bizottság (EU) 2023/738 végrehajtási rendelete (2023. április 4.) a Kínai Népköztársaságból származó egyes 121 feletti terhelési indexű, autóbuszhoz vagy tehergépjárműhöz való új vagy újrafutózott gumi légabroncsok behozatalára vonatkozó végleges kiegyenlítő vámnak a Törvényszék által a T-30/19. és T-72/19. sz. egyesített ügyekben hozott ítélet nyomán történő újbóli kivetéséről

45

 

*

A Bizottság (EU) 2023/739 végrehajtási rendelete (2023. április 4.) a bulgáriai, lengyelországi és romániai gabona- és olajosmag-ágazatnak nyújtandó szükséghelyzeti támogatási intézkedésről

80

 

 

HATÁROZATOK

 

*

A Bizottság (EU) 2023/740 végrehajtási határozata (2023. április 4.) a 2009/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv támogatása céljából a játékokra vonatkozóan kidolgozott harmonizált szabványokról

85

 

 

Helyesbítések

 

*

Helyesbítés a 396/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet II. és V. mellékletének a bizonyos termékekben, illetve azok felületén található klotianidin és tiametoxam megengedett szermaradék-határértéke tekintetében történő módosításáról szóló, 2023. február 2-i (EU) 2023/334 bizottsági rendelethez ( HL L 47., 2023.2.15. )

89

HU

Azok a jogi aktusok, amelyek címe normál szedéssel jelenik meg, a mezőgazdasági ügyek napi intézésére vonatkoznak, és rendszerint csak korlátozott ideig maradnak hatályban.

Valamennyi más jogszabály címét vastagon szedik, és előtte csillag szerepel.


II Nem jogalkotási aktusok

RENDELETEK

2023.4.5.   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 96/1


A BIZOTTSÁG (EU) 2023/735 FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE

(2023. január 30.)

az (EU) 2020/760 felhatalmazáson alapuló rendeletnek a referenciamennyiség megállapításához kapcsolódó számlabemutatási kötelezettség tekintetében történő módosításáról, valamint az engedélyjogosultak elektronikus nyilvántartási és azonosító rendszerével (LORI) kapcsolatos egyes kérdések tisztázásáról

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról és a 922/72/EGK, a 234/79/EGK, az 1037/2001/EK és az 1234/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 186. cikkére,

mivel:

(1)

Az (EU) 2020/760 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (2) kiegészíti az 1308/2013/EU rendeletet a mezőgazdasági termékek engedélyhez kötött behozatali és kiviteli vámkontingenseinek kezelésére vonatkozó szabályok tekintetében.

(2)

Az (EU) 2020/760 felhatalmazáson alapuló rendelet 10. cikkének (2) bekezdése értelmében a gazdasági szereplőknek számlát kell bemutatniuk az engedélyt kibocsátó hatóságnak a referenciamennyiség megállapítása céljából. A referenciamennyiséget eddig az említett felhatalmazáson alapuló rendelet 26. cikkének első bekezdésében foglalt átmeneti rendelkezés alapján állapították meg, így a szóban forgó rendelkezést nem alkalmazták. Mivel az említett, felhatalmazáson alapuló rendelettel bevezetett, a vámkontingensek kezelésére vonatkozó egyéb rendelkezések hatékonynak bizonyultak, valamint a gazdasági szereplők és az engedélyt kibocsátó hatóságok adminisztratív terheinek csökkentése érdekében célszerű eltörölni a gazdasági szereplők azon kötelezettségét, hogy a referenciamennyiség megállapításához számlát mutassanak be az engedélyt kibocsátó hatóságnak.

(3)

Az (EU) 2020/760 felhatalmazáson alapuló rendelet 13. cikkének (12) bekezdése értelmében az engedélyjogosultak elektronikus nyilvántartási és azonosító rendszerében tárolt adataikat (ún. LORI-rekordjukat) érintő bárminemű változást a gazdasági szereplők kötelesek annak hatálybalépésétől számítva 10 naptári napon belül bejelenteni az engedélyt kibocsátó illetékes hatóságnak. Tekintettel az adatmódosítások végrehajtásához szükséges időre, valamint a gazdasági szereplőknek az értesítési határidő betartásával kapcsolatos nehézségeire, helyénvaló meghosszabbítani ezt a határidőt.

(4)

Ezenkívül tisztázni kell az (EU) 2020/760 felhatalmazáson alapuló rendelet 3. cikkének (5) bekezdése és 13. cikkének (13) bekezdése közötti eltérést a gazdasági szereplők előzetes nyilvántartásba vételére vonatkozó kötelezettség, illetve lehetőség között, amennyiben a referenciamennyiségre vonatkozó követelmény az említett felhatalmazáson alapuló rendelet 9. cikkének (9) bekezdése szerint felfüggesztésre került.

(5)

Az (EU) 2020/760 felhatalmazáson alapuló rendelet 14. cikke a jogosulatlanul nyilvántartásba vett gazdasági szereplőkkel kapcsolatos panaszokra vonatkozó szabályokat állapít meg. Tisztázni kell az ellenőrzött gazdasági szereplő letelepedése és héa-azonosító száma szerinti tagállam, illetve a panaszt befogadó tagállam engedélyt kibocsátó hatóságainak szerepét oly módon, hogy az ellenőrzést az ellenőrzött gazdasági szereplő letelepedési helye szerinti tagállamnak kell elvégeznie.

(6)

Az (EU) 2020/760 felhatalmazáson alapuló rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az (EU) 2020/760 felhatalmazáson alapuló rendelet módosításai

Az (EU) 2020/760 felhatalmazáson alapuló rendelet a következőképpen módosul:

1.

A 10. cikk a következőképpen módosul:

a)

a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   A gazdasági szereplőnek gondoskodnia kell arról, hogy a referenciamennyiség megállapítása céljából általa használt, az Unión belüli szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó vám-árunyilatkozat hitelesített kinyomtatott példánya tartalmazza az (EU) 2015/2447 végrehajtási rendelet 145. cikkében említett számla számát.”

;

b)

a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   Az engedélyt kibocsátó hatóságoknak össze kell vetniük egymással a behozatali engedélyekben és a vám-árunyilatkozatokban szereplő információkat. A dokumentumok nem tartalmazhatnak eltéréseket az importőr vagy a nyilatkozattevő azonosítása és az árumegnevezés tekintetében. A szóban forgó dokumentumok ellenőrzését a tagállamok kockázatelemzése alapján kell elvégezni.”

;

c)

a (4) bekezdést el kell hagyni.

2.

A 13. cikk a következőképpen módosul:

a)

a (12) bekezdés első mondatának helyébe a következő szöveg lép:

„A gazdasági szereplő a LORI-rekordját érintő bárminemű változást annak hatálybalépésétől számítva 30 naptári napon belül bejelenti az engedélyt kibocsátó illetékes hatóságnak.”;

b)

a (13) bekezdés első albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„A Bizottság felfüggeszti a gazdasági szereplőknek a LORI elektronikus rendszerben való előzetes nyilvántartásba vételére vonatkozó követelmény alkalmazását, amennyiben a referenciamennyiségre vonatkozó követelmény alkalmazása a 9. cikk (9) bekezdése alapján felfüggesztésre került.”;

3.

A 14. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   Ha a panasz benyújtásának helye szerinti tagállam engedélyt kibocsátó hatósága megalapozottnak találja a panaszt, annak nyomán elvégzi az általa megfelelőnek ítélt ellenőrzéseket. Ha az ellenőrzés tárgyát képező gazdasági szereplő letelepedési helye és héa-azonosító száma szerinti tagállam eltér azon engedélyt kibocsátó hatóságétól, amelyhez a panaszt benyújtják, az utóbbi engedélyt kibocsátó hatóság köteles megadni a szükséges segítséget a gazdasági szereplő letelepedési helye és héa-azonosító száma szerinti engedélyt kibocsátó hatóságnak, amely kellő időben elvégzi az ellenőrzést. Az érintett gazdasági szereplő letelepedési helye és héa-azonosító száma szerinti tagállam engedélyt kibocsátó hatósága bejegyzi a LORI elektronikus rendszerbe az ellenőrzés eredményét, amely ezáltal beépül a gazdasági szereplő LORI-rekordjába.”

2. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2023. január 30-án.

a Bizottság részéről

az elnök

Ursula VON DER LEYEN


(1)  HL L 347., 2013.12.20., 671. o.

(2)  A Bizottság (EU) 2020/760 felhatalmazáson alapuló rendelete (2019. december 17.) az 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az engedélyhez kötött behozatali és kiviteli vámkontingensek kezelésére vonatkozó szabályok tekintetében történő kiegészítéséről, valamint az 1306/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a vámkontingensek kezelésével összefüggésben letétbe helyezett biztosítékok tekintetében történő kiegészítéséről (HL L 185., 2020.6.12., 1. o.).


2023.4.5.   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 96/4


A BIZOTTSÁG (EU) 2023/736 VÉGREHAJTÁSI RENDELETE

(2023. március 31.)

a piaci korrekciós mechanizmusnak az Unióban a TTF-től eltérő virtuális kereskedési pontokhoz kapcsolódó származtatott termékekre történő alkalmazására vonatkozó technikai részletek meghatározásáról

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az (EU) 2022/2578 (1) tanácsi rendeletre és különösen annak 9. cikke (1) bekezdésére,

mivel:

(1)

Az uniós polgárok és a gazdaság túlzottan magas árakkal szembeni védelmét szolgáló piaci korrekciós mechanizmus létrehozásáról szóló, (EU) 2022/2578 tanácsi rendelet (a továbbiakban: a piaci korrekciós mechanizmusról szóló rendelet) átmeneti piaci korrekciós mechanizmust hoz létre az egy hónap (month-ahead) és egy év (year-ahead) közötti lejáratú Title Transfer Facility (a továbbiakban: TTF) származtatott termékekkel és az egyéb virtuális kereskedési pontokhoz (a továbbiakban: VTP-k) kapcsolódó származtatott termékekkel történő kereskedésre adott megbízásokra vonatkozóan. Ez azt jelenti, hogy a piaci korrekciós mechanizmus kiterjed minden olyan árualapú származtatott termékre, amellyel valamely szabályozott piacon kereskednek, és amelynek mögöttes terméke az Unióban egy VTP-n keresztül végrehajtott gázügylet.

(2)

A piaci korrekciós mechanizmusról szóló rendelet 1. cikke értelmében a piaci korrekciós mechanizmus a TTF-származtatott-termékekkel és az Unióban található egyéb virtuális kereskedési pontokhoz kapcsolódó származtatott termékekkel történő kereskedésre adott megbízásokra vonatkozik.

(3)

A piaci korrekciós mechanizmusról szóló rendelet kizárólag a TTF-származtatott-termékekre adott megbízások tekintetében határozza meg a piaci korrekciós mechanizmus alkalmazásának technikai részleteit, az egyéb VTP-khez kapcsolódó származtatott termékekre adott megbízások esetében azonban nem. Ennek egyrészt az volt az oka, hogy a piaci korrekciós mechanizmust sürgősen alkalmazni kellett a TTF-származtatott-termékekre, széles körben elfogadott ugyanis, hogy az európai gázpiacon a gázár tekintetében a TTF az irányadó, másrészt pedig az, hogy a piaci korrekciós mechanizmus egyéb VTP-khez kapcsolódó származtatott termékekre adott megbízásokra történő alkalmazása további előkészítést igényelt. Ezért a piaci korrekciós mechanizmusról szóló rendelet felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy végrehajtási jogi aktust fogadjon el a piaci korrekciós mechanizmus egyéb VTP-khez kapcsolódó származtatott termékekre történő alkalmazására vonatkozó technikai részletek meghatározásáról, nevezetesen a piaci korrekciós esemény bekövetkeztéről és az ilyen származtatott termékek tekintetében alkalmazandó dinamikus ajánlattételi korlátról. A piaci korrekciós mechanizmusról szóló rendelet arra is felhatalmazza a Bizottságot, hogy kivételesen kizárjon bizonyos származtatott termékeket az egyéb VTP-khez kapcsolódó származtatott termékek közül.

(4)

A piaci korrekciós mechanizmus ilyen egyéb VTP-khez kapcsolódó származtatott termékekre történő alkalmazásának technikai részleteit, valamint az egyéb VTP-khez kapcsolódó származtatott termékek közül egyes származtatott termékeknek a piaci korrekciós mechanizmus alkalmazási köréből való esetleges kizárását a piaci korrekciós mechanizmusról szóló rendelet 9. cikkének (2) bekezdésében foglalt kritériumok – nevezetesen az egyéb VTP-khez kapcsolódó származtatott termékek likviditása és az egyéb VTP-khez kapcsolódó származtatott termékek árára vonatkozó információk rendelkezésre állása, továbbá a piaci korrekciós mechanizmusnak az egyéb VTP-khez kapcsolódó származtatott termékekre való kiterjesztése által az Unión belüli gázáramlásokra és az ellátásbiztonságra gyakorolt hatás – alapján kell meghatározni. Az említett részletek meghatározásához és az esetleges kizáráshoz az ACER és az ESMA által készített és a piaci korrekciós mechanizmusról szóló rendelet 8. cikkének (2) bekezdése alapján 2023. március 1-jéig benyújtott hatásértékelési jelentéseket is figyelembe kell venni.

(5)

A TTF-származtatott-termékekre vonatkozó piaci korrekciós mechanizmus akkor aktiválódik, amikor piaci korrekciós esemény következik be, azaz amikor a fronthavi TTF-származtatott-termékeknek az ICE Endex B.V. által közzétett elszámolási ára három munkanapon át meghaladja a 180 EUR/MWh-t, és a referenciaárnál 35 EUR-val magasabb. Az Unióban egyéb VTP-khez kapcsolódó származtatott termékekre vonatkozóan a piaci korrekciós mechanizmust ugyanekkor kell aktiválni, amikor ugyanaz a piaci korrekciós esemény bekövetkezik. Ennek két fő oka van. Először is, a TTF-származtatott-termékekkel összehasonlítva a TTF-től eltérő VTP-khez kapcsolódó származtatott termékek közül sok kevésbé likvid. Ha a piaci korrekciós mechanizmus aktiválása nem likvid határidős ügyleteken alapulna, a mechanizmus manipulációnak lenne kitéve, és szükségtelen aktiválásokat vagy késleltetett aktiválásokat eredményezhetne. Másodszor, ha a piaci korrekciós mechanizmust csak egyes VTP-khez kapcsolódó származtatott termékek esetében kellene aktiválni, a kereskedés elmozdulhatna az egyéb VTP-khez kapcsolódó származtatott termékek felé, ami torzulásokat okozhatna az uniós energia-, illetve pénzügyi piacokon, például azáltal, hogy a piaci szereplők arbitrázst alkalmaznak a korrigált és a nem korrigált származtatott termékek között, a fogyasztók kárára. Ezt a megállapítást az ACER értékelő jelentése is osztja, és kimondja, hogy a piaci korrekciós mechanizmusról szóló rendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében az Unióban található egyéb VTP-khez kapcsolódó származtatott termékekre vonatkozó piaci korrekciós mechanizmust is a fronthavi TTF-származtatott-termékek elszámolási ára alapján kell aktiválni.

(6)

Arra az esetre, ha piaci korrekciós esemény következik be, a piaci korrekciós mechanizmusról szóló rendelet dinamikus ajánlattételi korlátot határoz meg, amely szerint a piacműködtetők nem fogadhatnak el, a TTF-származtatott-termékek piaci szereplői pedig nem nyújthatnak be olyan TTF-származtatott-termékekre vonatkozó megbízásokat, amelyek lejárata a fronthavi TTF-származtatott-termék lejárati napja és a frontévi TTF-származtatott-termék lejárati napja közötti időszakban esedékes, és amelyek ára 35 EUR/MWh-val magasabb az ACER által az előző napon közzétett referenciaárnál. Ez a dinamikus ajánlattételi korlát az egyéb VTP-khez kapcsolódó származtatott termékekre vonatkozó megbízások esetében is megfelelő, és nem igényel módosításokat. A TTF-származtatott-termékekhez hasonlóan a 35 EUR/MWh ellátásbiztonsági prémium a referenciaár és az egyéb VTP-khez kapcsolódó több származtatott termék havi lejáratú ára között 2022 nyarán rögzített átlagos különbségnek felel meg, és ez tükrözi a földgáz LNG-terminálról a kontinentális Európa más uniós régióiba történő szállításával kapcsolatos esetleges infrastrukturális szűk keresztmetszetek költségeit. Emellett az, hogy a VTP-khez kapcsolódó összes származtatott termékre azonos biztonsági plafon alkalmazandó, várhatóan korlátozni fogja a VTP-k közötti indokolatlan kereskedelmi áthelyeződéseket, valamint annak kockázatát, hogy az Unión belüli különböző régiók között egyenlőtlenségek alakulnak ki a tekintetben, hogy milyen mértékben képesek az LNG odavonzására, ami az Unión belüli piacok szétaprózódásához vezethetne. Értékelési jelentésében az ACER egyetért azzal, hogy a TTF-származtatott-termékekre adott megbízásokra vonatkozó dinamikus ajánlattételi korlát az egyéb VTP-khez kapcsolódó származtatott termékekre adott megbízások esetében is megfelelő.

(7)

A Bizottság úgy véli, hogy a piaci korrekciós mechanizmust az egyéb VTP-khez kapcsolódó valamennyi származtatott termékre alkalmazni kell, és ez alól nem szabad kivételt tenni. Hatásértékelő jelentéseikben az ACER és az ESMA megerősítették a Bizottság álláspontját, nevezetesen azt, hogy az egyéb VTP-k felvétele nem jár jelentős negatív hatással a pénzügyi vagy gázpiacokra nézve. Mind az ACER, mind az ESMA megjegyezte, hogy a piaci korrekciós mechanizmus egyéb VTP-khez kapcsolódó származtatott termékekre való kiterjesztése korlátozott további előnyökkel járhat, hogy e származtatott termékek többsége nem rendelkezik elegendő likviditással, és hogy egyes, az elszámolásért felelős központi szerződő feleknél (a továbbiakban: CCP-k) többletköltségek merülhetnek fel nemteljesítés-kezelési eljárásuk megváltoztatása miatt. A piaci korrekciós mechanizmusról szóló rendelet végrehajtása tekintetében azonban mind az ACER, mind az ESMA egyetértett a Bizottság azon következtetésével, hogy a piaci korrekciós mechanizmus egyéb VTP-khez kapcsolódó származtatott termékekre történő alkalmazása nem gyakorol jelentős negatív hatást a pénzügyi vagy gázpiacokra. A Bizottság értékelésében és a piaci korrekciós mechanizmusról szóló rendelet 9. cikkének (2) bekezdésével összhangban különösen a következő kritériumokat elemezte.

(8)

Először is, az e végrehajtási jogi aktus hatálya alá tartozó egyéb VTP-khez kapcsolódó származtatott termékek árára vonatkozó információk könnyen rendelkezésre állnak, mivel ezekkel a származtatott termékekkel olyan szabályozott piacokon kereskednek, amelyek rendszeresen szolgáltatnak információkat az árakról.

(9)

Másodszor, egyes, egyéb VTP-khez kapcsolódó származtatott termékek likviditásának hiánya a gyakorlatban nem okoz jelentős végrehajtási problémákat, mivel a Bizottság szándékosan a rendkívül likvid egy hónapos lejáratú TTF határidős ügyleteket választotta a piaci korrekciós mechanizmus egyéb VTP-k esetében történő aktiválásának kiváltó tényezőjeként.

(10)

Harmadszor, a más központokhoz kapcsolódó származtatott termékekre való kiterjesztés valószínűleg nem gyakorol jelentős negatív hatást az ellátás biztonságára. Ennek az az oka, hogy az ellátásbiztonsági problémák megelőzésének fő eszköze, az ajánlattételi korlátban foglalt „prémium” (az LNG-piaci árakhoz viszonyított felár, vagy a piaci korrekciós mechanizmusról szóló rendelet (19) preambulumbekezdésében említett „biztonsági plafon”) valamennyi származtatott termékre alkalmazandó, és biztosítja, hogy a piaci korrekciós mechanizmus ne ássa alá az Unió arra való képességét, hogy LNG-t vonzzon a piacaira. Valószínűtlen továbbá, hogy a kiterjesztés jelentős negatív hatást gyakorolna az EU-n belüli gázáramlásokra, egyrészt a piaci korrekciós mechanizmus ideiglenes alkalmazása miatt, másrészt abból kifolyólag, hogy az Unión belüli gázáramlások olyan összetett pozíciók eredményei, amelyek nemcsak származtatott ügyletekből erednek, hanem számos más, a piaci korrekciós mechanizmus által nem befolyásolt hatásból is, például hosszú távú ellátási kötelezettségvállalásokból, rövid távú és azonnali ügyletekből, valamint tőzsdén kívül kötött ügyletekből.

(11)

Végezetül a piaci korrekciós mechanizmus kiterjesztése várhatóan nem gyakorol jelentős hatást a pénzügyi piacok stabilitására, mivel az Unió szabályozott piacain forgalmazott származtatott földgáztermékek több mint 90 %-a TTF-származtatott-termék. Ami azokat a potenciális többletköltségeket illeti, amelyekkel az egyes CCP-knél nemteljesítés-kezelési eljárásuk megváltoztatásával kapcsolatban merülhetnek fel, az ESMA megjegyezte, hogy hatásértékelési jelentésének közzétételekor egyetlen CCP sem szolgáltatott információt arra vonatkozóan, hogy a piaci korrekciós mechanizmusról szóló rendelet miatt jelentős változtatásokra lehet szükség.

(12)

A fentiek fényében a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az egyéb VTP-khez kapcsolódó származtatott termékek egyikét sem kell kivételesen kizárni a piaci korrekciós mechanizmus alkalmazásának hatálya alól.

(13)

Annak érdekében, hogy a származtatott termékek piacai megfelelően működjenek, és a piaci szereplők megfelelően kezelhessék kockázati kitettségeiket, rendkívül fontos, hogy ez a rendelet ne érintse az alkalmazásának megkezdése előtt kötött szerződéseket. Ugyanezen okból a piaci szereplők számára lehetővé kell tenni, hogy hatékonyan ellentételezzék az e rendelet alkalmazásának kezdőnapja előtt megnyitott, egyéb VTP-khez kapcsolódó származtatott ügyletekben fennálló pozíciókat. Ezért helyénvaló, hogy a dinamikus ajánlattételi korlát ne legyen alkalmazandó az e rendelet hatálybalépése előtt kötött szerződésekre, sem az olyan ügyletekre, amelyek lehetővé teszik a piaci szereplők számára, hogy ellentételezzék vagy csökkentsék az e rendelet hatálybalépése előtt kötött, egyéb VTP-khez kapcsolódó származtatott termékekre vonatkozó szerződésekből eredő pozíciókat. Továbbá, a CCP-k kulcsszerepet játszanak a TTF-származtatott-termékeket forgalmazó piacok szabályos működésének biztosításában azáltal, hogy csökkentik a partnerkockázatot. Ugyanilyen fontos annak biztosítása is, hogy a mechanizmus más VTP-kre való kiterjesztése ne veszélyeztesse a releváns eszközöket elszámoló CCP-ket egy klíringtag nemteljesítése esetén. E CCP-k számára ezért lehetővé kell tenni, hogy nemteljesítés-kezelési eljárásokat hajtsanak végre anélkül, hogy az ajánlattételi korlát hatálya alá tartoznának. Ennek érdekében a dinamikus ajánlattételi korlát nem alkalmazható a CCP által szervezett nemteljesítés-kezelési folyamat részeként végrehajtott kereskedésekre.

(14)

Nincs elképzelhető ok arra, hogy a piaci korrekciós mechanizmus egyéb tervezési jellemzőit ne alkalmazzák az egyéb VTP-khez kapcsolódó származtatott termékekre. Ez magában foglalja a piaci korrekciós mechanizmus felfüggesztésére irányadó szabályokat is. Megjegyzendő, hogy a 4. cikk (8) bekezdése értelmében abban az esetben, ha konkrét jelzések vannak arra vonatkozóan, hogy piaci korrekciós esemény bekövetkezése várható, a piaci korrekciós mechanizmus aktiválását fel kell függeszteni, ha az nem szándékolt piaci zavarokat okozna. Hasonlóképpen, a 6. cikk értelmében a piaci korrekciós mechanizmust bármikor fel kell függeszteni, ha a dinamikus biztonsági plafon olyan súlyos piaci zavarokhoz vezetne, amelyek hatással vannak az ellátásbiztonságra, a kötelező keresletcsökkentési célokra vagy a származtatott energiatermékek piacainak stabilitására és rendezett működésére, az Unión belüli gázáramlásokra, jelentős mértékben az Unión belüli gázpiaci árak vagy a világ más területei közötti különbségekre, vagy a meglévő gázellátási szerződések érvényességére. A nem szándékolt piaci zavarok értékelése során figyelembe kell venni az európai piac egészére gyakorolt hatást, és különösen a piaci korrekciós mechanizmus hatálya alá tartozó valamennyi VTP-re gyakorolt hatást; ilyen nem szándékolt piaci zavar esetén a piaci korrekciós mechanizmusról szóló rendelet 6. cikke alapján határozatot kell hozni a felfüggesztésről.

(15)

A földgázpiacon tapasztalható volatilis és kiszámíthatatlan helyzet fontossá teszi annak biztosítását, hogy a piaci korrekciós mechanizmus a lehető leghamarabb alkalmazható legyen egyéb VTP-khez kapcsolódó származtatott termékekre, ha az aktiválását indokoló feltételek teljesülnek. Ezért 2023. március 31-ig meg kell határozni a piaci korrekciós mechanizmus más VTP-khez kapcsolódó származtatott termékekre történő alkalmazásának technikai részleteit. Annak érdekében azonban, hogy az Unióban található, a TTF-től eltérő VTP-ket működtető vállalatok számára elegendő idő álljon rendelkezésre a szükséges kiigazítások elvégzésére, ezt a végrehajtási jogi aktust csak 2023. május 1-jétől kell alkalmazni.

(16)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a piaci korrekciós mechanizmussal foglalkozó bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Alkalmazási kör

Ez (EU) 2022/2578 rendelet 9. cikkének (1) bekezdésével összhangban meghatározza a piaci korrekciós mechanizmusnak az Unióban található, a Title Transfer Facility (a továbbiakban: TTF) virtuális kereskedési ponttól eltérő virtuális kereskedési pontokhoz (a továbbiakban: VTP-k) kapcsolódó származtatott termékekre történő alkalmazására vonatkozó technikai részleteket.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában az (EU) 2022/2578 rendelet 2. cikkében található fogalommeghatározásokat kell alkalmazni.

Ezenkívül a következő fogalommeghatározásokat is alkalmazni kell:

1.

„fronthavi egyéb VTP-khez kapcsolódó származtatott termék”: olyan egyéb VTP-khez kapcsolódó származtatott termék, amely lejáratának napja a legközelebbi az adott szabályozott piacon értékesített, egy hónapos lejáratú származtatott termékek közül;

2.

„frontévi egyéb VTP-khez kapcsolódó származtatott termék”: olyan egyéb VTP-khez kapcsolódó származtatott termék, amely lejáratának napja a legközelebbi az adott szabályozott piacon értékesített, tizenkét hónapos lejáratú származtatott termékek közül.

3. cikk

A piaci korrekciós mechanizmus alkalmazása egyéb VTP-kre

Ez a rendelet a TTF-től eltérő, az Unióban található egyéb VTP-khez kapcsolódó származtatott termékre adott kereskedési megbízásokra alkalmazandó.

4. cikk

Piaci korrekciós esemény az Unióban található egyéb VTP-kkel kapcsolatban

(1)   Egyéb VTP-hez kapcsolódó származtatott termékekkel kapcsolatos piaci korrekciós esemény akkor következik be, ha teljesülnek az (EU) 2022/2578 rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében meghatározott feltételek.

(2)   A piaci korrekciós mechanizmusról szóló rendelet 4. cikkének (5) és (7) bekezdése értelmében dinamikus ajánlattételi korlátot kell alkalmazni az olyan, egyéb VTP-hez kapcsolódó származtatott termékekre, amelyek lejárata a fronthavi származtatott termék lejárati napja és a frontévi származtatott termék lejárati napja közötti időszakban esedékes.

(3)   Az egyéb VTP-hez kapcsolódó származtatott termékek piacán működő piacműködtetők és az ilyen származtatott termékek piacán részt vevők naponta nyomon követik az ACER honlapját.

5. cikk

A piaci korrekciós mechanizmus felfüggesztése és deaktiválása egyéb VTP-hez kapcsolódó származtatott termékek tekintetében

Egyéb VTP-khez kapcsolódó származtatott termékek tekintetében a piaci korrekciós mechanizmus felfüggesztését és deaktiválását a piaci korrekciós mechanizmusról szóló rendelet 5. és 6. cikkével összhangban kell végrehajtani.

6. cikk

Szerzett jogok

Ez a rendelet nem alkalmazandó a következőkre:

a)

az e rendelet hatálybalépésének időpontja előtt kötött, egyéb VTP-khez kapcsolódó származtatott termékekre vonatkozó szerződések;

b)

egyéb VTP-khez kapcsolódó származtatott termékek vásárlása és értékesítése az e rendelet hatálybalépésének időpontja előtt kötött, egyéb VTP-khez kapcsolódó származtatott termékekkel kapcsolatos szerződések ellentételezése vagy csökkentése érdekében;

c)

egyéb VTP-khez kapcsolódó származtatott termékekre vonatkozó szerződések vásárlása és értékesítése valamely CCP által szervezett nemteljesítés-kezelési eljárás részeként, beleértve a szabályozott piacon klíring célokból nyilvántartásba vett, tőzsdén kívüli kereskedéseket.

7. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő hetedik napon lép hatályba.

2023. május 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2023. március 31-én.

a Bizottság részéről

az elnök

Ursula VON DER LEYEN


(1)  A Tanács (EU) 2022/2578 rendelete (2022. december 22.) az uniós polgárok és a gazdaság túlzottan magas árakkal szembeni védelmét szolgáló piaci korrekciós mechanizmus létrehozásáról (HL L 335., 2022.12.29., 45. o.)


2023.4.5.   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 96/9


A BIZOTTSÁG (EU) 2023/737 VÉGREHAJTÁSI RENDELETE

(2023. április 4.)

a Kínai Népköztársaságból származó egyes 121 feletti terhelési indexű, autóbuszhoz vagy tehergépjárműhöz való új vagy újrafutózott gumi légabroncsok behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vámnak a Törvényszék által a T-30/19. és T-72/19. sz. egyesített ügyekben hozott ítélet nyomán történő újbóli kivetéséről

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2016. június 8-i (EU) 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 9. cikke (4) bekezdésére és 14. cikke (1) bekezdésére,

mivel:

1.   ELJÁRÁS

(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2018. május 4-én elfogadta az (EU) 2018/683 bizottsági rendeletet (2) (a továbbiakban: ideiglenes rendelet), amellyel ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból származó egyes 121 feletti terhelési indexű, autóbuszhoz vagy tehergépjárműhöz való új vagy újrafutózott gumi légabroncsok (a továbbiakban: abroncs, érintett termék) behozatalára.

(2)

A Bizottság 2018. október 18-án elfogadta a Kínai Népköztársaságból származó egyes, 121 feletti terhelési indexű, autóbuszhoz vagy tehergépjárműhöz való új vagy újrafutózott gumi légabroncsok behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló (EU) 2018/1579 végrehajtási rendeletet (3) (a továbbiakban: vitatott rendelet).

(3)

A Bizottság 2018. november 9-én elfogadta a Kínai Népköztársaságból származó egyes, 121 feletti terhelési indexű, autóbuszhoz vagy tehergépjárműhöz való új vagy újrafutózott gumi légabroncsok behozatalára vonatkozó végleges kiegyenlítő vám kivetéséről, továbbá a Kínai Népköztársaságból származó egyes, 121 feletti terhelési indexű, autóbuszhoz vagy tehergépjárműhöz való új vagy újrafutózott gumi légabroncsok behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről, valamint az (EU) 2018/163 végrehajtási rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2018/1579 bizottsági végrehajtási rendelet módosításáról szóló (EU) 2018/1690 bizottsági végrehajtási rendeletet (4) (a továbbiakban: (EU) 2018/1690 rendelet).

2.   AZ EURÓPAI UNIÓ TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(4)

A Kínai Gumiipari Szövetség (China Rubber Industry Association, a továbbiakban: CRIA) és a Kínai Fém-, Ásványianyag- és Vegyianyag-importőrök és -exportőrök Kereskedelmi Kamarája (China Chamber of Commerce of Metals, Minerals & Chemicals Importers & Exporters, a továbbiakban: CCCMC, a továbbiakban együtt: felperesek) a (9) és a (10) preambulumbekezdésben felsorolt egyes tagjaik (a továbbiakban: érintett exportáló gyártók) nevében megtámadták a vitatott rendeletet a Törvényszék előtt. Az Európai Unió Törvényszéke (a továbbiakban: Törvényszék) 2022. május 4-én ítéletet hozott a T-30/19. és T-72/19. sz. egyesített ügyekben (5) (a továbbiakban: ítélet).

(5)

Ítéletében a Törvényszék megsemmisítette a vitatott rendeletet és az (EU) 2018/1690 végrehajtási rendeletet.

(6)

A CRIA és a CCCMC több kifogást is felhozott a vitatott rendelettel kapcsolatban, és Törvényszék ezek közül a következő kettőről határozott: i. az áralákínálásnak és a kárkülönbözeteknek az exportáló gyártók tekintetében történő megállapítása során a Bizottság nem végzett méltányos ár-összehasonlítást; ii. egyes, alapvetően a kármutatókkal és az uniós gyártók mintájára vonatkozó adatok súlyozásával kapcsolatos következetlenségekre és a védelemhez való jog ezek tekintetében történő megsértésére alapított panaszok.

(7)

Az alákínálási különbözetek kiszámítását illetően a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság nem végzett méltányos összehasonlítást, amikor az Unión belüli, az adott gazdasági szereplővel kapcsolatban álló értékesítési egységen keresztül történő értékesítések esetében kiigazította az exportárat, vagyis levonta az adott gazdasági szereplővel kapcsolatban álló importőr SGA-költségeit és fiktív nyereségét. A Törvényszék megállapította, hogy az uniós gyártók is végeztek velük kapcsolatban álló jogalanyokon keresztül értékesítéseket, és ezekben az esetekben az értékesítési árak hasonló kiigazítására nem került sor. A Törvényszék arra a következtetésre jutott, hogy az áralákínálásnak a Bizottság által a vitatott rendeletben elvégzett számítása téves jogalkalmazáson és nyilvánvaló értékelési hibán alapult, következésképpen sérti az (EU) 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) (a továbbiakban: dömpingellenes alaprendelet) 3. cikkének (2) és (3) bekezdését, valamint az (EU) 2016/1037 európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) (a továbbiakban: szubvencióellenes alaprendelet) 8. cikkének (1) és (2) bekezdését. Ezenkívül a Törvényszék megállapította, hogy a hibák hatással voltak a kárral és az ok-okozati összefüggéssel kapcsolatos általános ténymegállapításokra, és nem lehetett pontosan megállapítani, hogy a végleges dömpingellenes vámok milyen mértékben voltak megalapozottak.

(8)

A második kifogást illetően a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság nem végzett objektív vizsgálatot (ahogyan azt a dömpingellenes alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése és a szubvencióellenes alaprendelet 8. cikkének (1) bekezdése megköveteli), mivel a Bizottság nem használta fel a rendelkezésére álló összes releváns adatot, ugyanis nem vizsgálta felül a jövedelmezőségtől eltérő mikrogazdasági mutatók számítását, és nem adta meg a felülvizsgált adatokat a vitatott rendeletben. A Törvényszék emellett megállapította a felperesek védelemhez való jogának megsértését is. A Törvényszék nem értett egyet azzal, hogy az érdekelt felekkel nem közölt egyes információk bizalmasnak voltak tekinthetők, és megállapította, hogy a szóban forgó adatok mindegyike „a vitatott rendeletben szereplő ténymegállapításokhoz kapcsolódik”. Ezért ezek „lényeges tények és szempontok”, amelyekről tájékoztatni kellett volna a feleket.

(9)

A fentiekre való tekintettel a Törvényszék a CRIA és a CCCMC által képviselt, az alábbi táblázatban felsorolt vállalatok tekintetében megsemmisítette a vitatott rendeletet.

VÁLLALAT NEVE

TARIC-KIEGÉSZÍTŐ KÓD

Chaoyang Long March Tyre Co., Ltd

C338

Triangle Tyre Co., Ltd

C375

Shandong Wanda Boto Tyre Co., Ltd

C366

Qingdao Doublestar Tire Industrial Co., Ltd

C347

Ningxia Shenzhou Tire Co., Ltd

C345

Guizhou Tyre Co., Ltd

C340

Aeolus Tyre Co., Ltd

C877 (8)

Shandong Huasheng Rubber Co., Ltd

C360

Chongqing Hankook Tire Co., Ltd

C334

Prinx Chengshan (Shandong) Tire Co., Ltd

C346

Jiangsu Hankook Tire Co., Ltd

C334

Shandong Linglong Tire Co., Ltd

C363

Shandong Jinyu Tire Co., Ltd

C362

Sailun Group Co. Ltd

C351

Shandong Kaixuan Rubber Co., Ltd

C353

Weifang Yuelong Rubber Co., Ltd

C877 (9)

Weifang Shunfuchang Rubber And Plastic Products Co., Ltd

C377

Shandong Hengyu Science & Technology Co., Ltd

C358

Jiangsu General Science Technology Co., Ltd

C341

Double Coin Group (Jiang Su) Tyre Co., Ltd

C878 (10)

Hefei Wanli Tire Co. Ltd

C876

GITI Tire (Anhui) Company Ltd

C332

GITI Tire (Fujian) Company Ltd

C332

GITI Tire (Hualin) Company Ltd

C332

GITI Tire (Yinchuan) Company Ltd

C332

Qingdao GRT Rubber Co., Ltd

C350

(10)

Ezenkívül a Törvényszék a CRIA és a CCCMC által képviselt, a fenti táblázatban felsorolt vállalatok és a Zhongce Rubber Group Co., Ltd (TARIC-kiegészítő kód: C379) tekintetében megsemmisítette az (EU) 2018/1690 rendeletet.

3.   A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETÉNEK VÉGREHAJTÁSA

(11)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 266. cikke értelmében az uniós intézmények kötelesek megtenni az ahhoz szükséges lépéseket, hogy eleget tegyenek a Törvényszék ítéleteiben foglaltaknak. Az uniós intézmények igazgatási eljárásokkal – ez esetben dömpingellenes vizsgálattal – összefüggésben elfogadott aktusainak megsemmisítése esetén a Törvényszék ítéletében foglaltak teljesítése abból áll, hogy a megsemmisített aktus helyett új, a Törvényszék által megállapított szabálytalanságot megszüntető aktust kell elfogadni (11).

(12)

A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a megsemmisített aktust helyettesítő aktus elfogadására irányuló eljárás attól a ponttól folytatható, ahol a szabálytalanság bekövetkezett (12). Ez azt is jelenti, hogy igazgatási eljárást lezáró aktus megsemmisítése esetén a megsemmisítés nem terjed ki szükségképpen az előkészítő eljárási cselekményekre, például a dömpingellenes eljárás megindítására. Végleges dömpingellenes intézkedéseket bevezető rendelet megsemmisítése esetén például ez azt jelenti, hogy – hacsak a szabálytalanság nem az eljárás megindításakor következett be – a megsemmisítés után az eljárás folyamatban van, tekintve, hogy az Unió jogrendjéből (13) csak az eljárást lezáró aktus tűnt el. Az igazgatási eljárásnak a megsemmisített rendelet alkalmazási időszaka alatt megvalósult behozatalokra kivetett dömpingellenes vámok újbóli kivetésével történő folytatása nem tekinthető ellentétesnek a visszaható hatály tilalmának elvével (14).

(13)

A jelen ügyben a Törvényszék az érintett exportáló gyártók tekintetében megsemmisítette a vitatott rendeletet azzal az indokkal, hogy a Bizottság hibát vétett a jelentős áralákínálás fennállásának megállapításakor, és ez a hiba hatással volt az ok-okozati összefüggés elemzésére. A Törvényszék ugyanezt a módszertani hibát állapította meg az érintett exportőrök kárkülönbözetének számítása kapcsán is. Emellett a Törvényszék azzal kapcsolatban is talált hibákat, hogy a Bizottság nem adott tájékoztatást a következő információkról: i. bruttó kármutatók a súlyozási kiigazítások alkalmazása előtt, valamint egyrészről a kkv-kra, másrészről a nagyvállalatokra vonatkozó adatok; ii. a jövedelmezőségtől eltérő kármutatók a súlyozás felülvizsgálatát követően; iii. a makrogazdasági kárra vonatkozó adatok forrásaival és az uniós gazdasági ágazat termelést beszüntető kkv-inak jegyzékével kapcsolatos bizonyos információk; valamint iv. az uniós gazdasági ágazat azon kkv-i által végzett értékesítések pontos összvolumene, amelyek együttműködtek a vizsgálatokban, valamint a kkv-k uniós gazdasági ágazaton belüli arányára vonatkozó információk.

(14)

Teljes mértékben érvényben maradnak ugyanakkor a rendelet azon ténymegállapításai, amelyeket nem támadtak meg, vagy amelyeket megtámadtak ugyan, de amelyek kapcsán a Törvényszék nem állapított meg szabálytalanságot, illetőleg amelyeket a Törvényszék nem vizsgált, ennélfogva nem eredményezték a végrehajtási rendelet megsemmisítését. (15)

(15)

A Törvényszék által a T-30/19. és a T-72/19. sz. ügyben 2022. május 4-én hozott ítéletek nyomán a Bizottság úgy határozott, hogy részlegesen újból megindítja a Kínai Népköztársaságból származó 121 feletti terhelési indexű, autóbuszhoz vagy tehergépjárműhöz való új vagy újrafutózott gumi légabroncsok behozatalára vonatkozó dömpingellenes és szubvencióellenes vizsgálatot, és a két vizsgálatot azon a ponton folytatja, ahol a szabálytalanság bekövetkezett. A vizsgálatok értesítés (16) (a továbbiakban: a vizsgálat újbóli megindításáról szóló értesítés) útján történő újbóli megindítása a Törvényszék ítéletének a CRIA és a CCCMC által képviselt és a vizsgálat újbóli megindításáról szóló értesítésben felsorolt vállalatok tekintetében történő végrehajtására korlátozódott.

(16)

Emellett a Bizottság ugyanezen a napon úgy határozott, hogy nyilvántartásbavételi kötelezettséget vezet be a Kínai Népköztársaságból származó egyes 121 feletti terhelési indexű, autóbuszhoz vagy tehergépjárműhöz való új vagy újrafutózott gumi légabroncsok behozatalaira vonatkozóan, és arra utasította a nemzeti vámhatóságokat, hogy az e vállalatokra vonatkozó behozatalok tekintetében a dömpingellenes vámok visszatérítése vagy elengedése iránt benyújtott kérelmek elbírálásával várják meg a vámokat újból megállapító vonatkozó bizottsági végrehajtási rendeleteket (17) (a továbbiakban: a nyilvántartásba vételt elrendelő rendelet).

(17)

A Bizottság az összes érdekelt felet tájékoztatta a vizsgálat újbóli megindításáról, és felkérte őket észrevételeik megtételére.

4.   VIZSGÁLATI IDŐSZAK

(18)

A vizsgálat a 2016. július 1-jétől 2017. június 30-ig tartó időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjed ki. A kárra vonatkozó értékelés szempontjából releváns tendenciák vizsgálata a 2014. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjed ki.

5.   AZ ELJÁRÁS TOVÁBBI MENETE

(19)

A Bizottság 2023. január 10-én tájékoztatást adott azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján újból ki szándékozott vetni a dömpingellenes vámokat (a továbbiakban: az érdekelt felek tájékoztatása). A Bizottság a felek számára meghatározott időszakot biztosított a tájékoztatással kapcsolatos észrevételeik megtételére.

(20)

Észrevételek érkeztek a Kínai Gumiipari Szövetségtől (China Rubber Industry Association, a továbbiakban: CRIA), a GITI csoporttól (18) és a Hämmerling The Tyre Company GmbH (a továbbiakban: Hämmerling) független importőrtől. A benyújtott észrevételeket a Bizottság értékelte és az indokolt körben tekintetbe vette. A Hämmerling és a CRIA meghallgatást kért és kapott.

(21)

A CRIA-nak az érdekelt felek tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeiben megfogalmazott kérésére a Bizottság tájékoztatást adott a következőkről (a továbbiakban: az érdekelt felek újabb tájékoztatása):

A Bizottság 2023. január 30-án az ügy irataihoz fűzött feljegyzés útján további információkat adott az uniós gazdasági ágazat által a közvetlen, a közvetett és a különböző típusú vevőknek történő értékesítések során alkalmazott árak elemzésével kapcsolatban.

A Bizottság 2023. január 30-án és 31-én tájékoztatta a Hankook csoportot (19) és az Aeolus/Pirelli (20) vállalatcsoportot arról, hogy mely exportértékesítési ügyleteiket használta fel a felülvizsgált alákínálás- és alulértékesítés-számításokban. Ezek az exportértékesítési ügyletek megegyeztek a vitatott rendelet elfogadásához vezető vizsgálat során már azonosított ügyletekkel.

A Hankook csoportra és az Aeolus/Pirellire vonatkozó kárszámításokkal kapcsolatban feltárt hibát követően a Bizottság 2023. január 31-én az ügy irataihoz fűzött feljegyzésben tisztázta és korrigálta az összes érintett exportáló gyártóra vonatkozó végleges vámszinteket. Emellett további pontosításokkal szolgált a Zhongce Rubber Group Co., Ltd jogi helyzetével kapcsolatban.

(22)

Az érdekelt felek újabb tájékoztatásával kapcsolatban csak a CRIA tett észrevételeket, melyeket a Bizottság adott esetben figyelembe vett.

6.   A CRIA ÁLLÍTÁSAI A VÉDELEMHEZ VALÓ JOGGAL KAPCSOLATBAN

(23)

Az érdekelt felek tájékoztatását követően a CRIA előadta, hogy a védelemhez való joga sérült, mivel:

nem kapta meg az áralákínálásra és az áron aluli értékesítésre vonatkozó számításokat azon exportáló gyártók tekintetében, amelyektől engedélyező levelet kapott,

nem kapott elegendő időt az érdekelt felek tájékoztatásával kapcsolatos észrevételei megtételére,

a Bizottság nem szervezett meghallgatást az általa kért időkereten belül,

a Bizottság nem foglalkozott az összes olyan állítással, amellyel a Törvényszék nem foglalkozott.

(24)

Amint azt a (160) preambulumbekezdés megemlíti, a Bizottság újra kiszámította az összes érintett exportáló gyártóra vonatkozó vámokat, különös tekintettel a vitatott rendelet mintájában szereplő és a Törvényszék ítéletének hatálya alá tartozó exportáló gyártókra (azaz a GITI csoportra, a Hankook csoportra és az Aeolus/Pirellire). A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a mintában szereplő érintett exportáló gyártók kárkülönbözetét érzékeny vállalati adatok alapján állapította meg. Ennek megfelelően a számításokat csak az érintett vállalatokkal lehetett közölni, a többi érdekelt féllel nem.

(25)

A CRIA előadta, hogy a (10) preambulumbekezdésben említett vállalatok engedélyező leveleket írtak alá, amelyek többek között a vállalatok érzékeny adataihoz való hozzáférésre is kitértek, ezért a Bizottságnak közölnie kellett volna a CRIA-val az e vállalatokhoz tartozó egyedi áralákínálások és kárkülönbözetek számítását. Ezenkívül a CRIA véleménye szerint az engedélyező levelek tartalma megegyezett a jogi tanácsadókat a vállalatok képviseletére feljogosító, szokásosan használt meghatalmazásokéval.

(26)

A Bizottság elemezte a CRIA által benyújtott engedélyező leveleket. Ilyen engedélyező levelet több olyan kínai gyártó is aláírt, amely a Törvényszék ítéletének hatálya alá tartozott. A Bizottság megállapította, hogy az engedélyező levelek az összes gyártóra vonatkozó egységes szövegen alapultak (függetlenül attól, hogy a gyártók szerepeltek-e a mintában vagy sem), és nem tértek ki arra, hogy az adott vállalat engedélyezte-e a bizalmas vállalati adatokhoz való hozzáférést a CRIA részére. Ezenkívül a jelenlegi vizsgálatban érintett és a mintában szereplő exportáló gyártók közül nem mindegyik engedélyezte, hogy a CRIA hozzáférhessen bizalmas adataihoz. Továbbá azt az állítást illetően, miszerint a engedélyező levél azonos volt a szóban forgó meghatalmazásokkal, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy egy meghatalmazás, illetve egy szövetség részére kiállított engedélyező levél között lényeges különbség a jogalany, amely jogosult hozzáférni az adatokhoz. Meghatalmazás esetén a jogi képviselőt kötik az ügyvéd bejegyzésének helye szerinti ügyvédi kamara etikai szabályai, amelyek többek között előírják számára, hogy nem hozhat nyilvánosságra bizalmas vállalati adatokat. Tehát az, hogy a meghatalmazás esetleg nem tartalmaz külön rendelkezést az ilyen típusú adatokra vonatkozóan, nem menti fel a szóban forgó ügyvédet vagy ügyvédeket az alól, hogy az ügyben a legmagasabb szintű etikai szabályokat betartsa vagy betartsák, és biztosítsa vagy biztosítsák az elérhetővé tett adatok bizalmas kezelését. Ezzel szemben kivételes helyzetnek tekintendő az, ha a szövetségek korlátlan hozzáférést kapnak tagjaik bizalmas társasági adataihoz, ami többek között sértheti a vonatkozó hatályos versenyszabályokat. Következésképpen a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a vállalatok által aláírt engedélyező levelek nem voltak kellően konkrétak és egyértelműek abban a tekintetben, hogy a szóban forgó vállalatok engedélyezték-e a szövetség számára a bizalmas információikhoz való hozzáférést.

(27)

A fenti elemzésre és a Bizottság által a rendelkezésére álló bizalmas vállalati információk kezelése során tanúsítandó kellő gondosságra tekintettel a Bizottság úgy határozott, hogy a bizalmas vállalati adatokat azok bizalmas jellegének védelme érdekében kizárólag közvetlenül az érintett exportáló gyártók számára teszi hozzáférhetővé, a CRIA számára pedig nem. Ennek megfelelően a szóban forgó adatokat 2023. január 10-én a GITI csoport jogi képviselőjének és a Hankook vállalati képviselőjének küldte meg. Mivel sem az Aeolus/Pirelli, sem pedig a csoporthoz tartozó érintett exportáló gyártók egyike sem szerepelt az ügyben érdekelt felek jegyzékén, a Bizottság azonosította az Aeolus/Pirelli csoportban a kapcsolattartó személyeket, és 2023. január 17-én számukra küldte meg az érintett exportáló gyártóknak szóló egyedi tájékoztatást. A felek 2023. január 31-ig kaptak lehetőséget észrevételeik megtételére.

(28)

A CRIA 2023. január 16-án kérte, hogy az aláírt engedélyező levelek alapján megkaphassa az érintett vállalatokra vonatkozó áralákínálás- és alulértékesítés-számításokat. A (26) és a (27) preambulumbekezdésben kifejtett okok miatt a Bizottság válaszában arra kérte fel a CRIA-t, hogy vegye fel a kapcsolatot ezekkel a vállalatokkal, és közvetlenül tőlük szerezze be az adatokat.

(29)

Az Aeolus Tyre Co., Ltd 2023. január 19-én jelentkezett, és kifejezetten engedélyezte, hogy a rá vonatkozó egyedi tájékoztatót a Bizottság a CRIA rendelkezésére bocsássa. Ugyanezen a napon a Bizottság megküldte a CRIA számára az Aeolus/Pirellire vonatkozó áralákínálás- és alulértékesítés-számításokat. A részletes értékesítési ügyleteket illetően a Bizottság az Aeolus Tyre Co., Ltd-vel és a Pirelli Tyre Co., Ltd-vel külön-külön csak saját adataikat közölte. Ennek oka az volt, hogy a CRIA olyan engedélyező levelet nyújtott be, amelyet csak az Aeolus Tyre Co., Ltd írt alá, a Pirelli Tyre Co., Ltd nem.

(30)

A Hankook csoport kapcsán megjegyzendő, hogy a Bizottság nem kapott kifejezett engedélyt arra, hogy a csoport adatait megossza a CRIA-val. Mindazonáltal a CRIA az érdekelt felek tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeiben azt állította, hogy a csoport megküldte neki az egyedi tájékoztatóját.

(31)

Az érdekelt felek tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeiben a CRIA arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy a GITI csoport visszavonta a CRIA részére megküldött engedélyező levelét. Ezt követően 2023. február 3-án a GITI csoport új engedélyező levelet küldött a CRIA számára, amelyben kifejezetten meghatalmazást adott a szövetségnek arra, hogy a 2023. január 10-én kapott vállalatspecifikus tájékoztatást átvegye. E levél nyomán és a CRIA kérésére a Bizottság 2023. február 8-án a CRIA rendelkezésére bocsátotta a szóban forgó tájékoztatást.

(32)

A fenti megfontolásokra való tekintettel a Bizottság úgy ítélte meg, hogy sem a mintában szereplő exportáló gyártók és az összes többi érintett exportáló gyártó védelemhez való joga, sem a CRIA védelemhez való joga nem sérült. Az érintett vállalatok megkapták az áralákínálásra és az alulértékesítésre vonatkozó számításokat, és elegendő időt kaptak arra, hogy észrevételeket tegyenek a tájékoztatással kapcsolatban.

(33)

A CRIA előadta, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a rendkívüli körülményeket – vagyis a kínai újévet, amely a 2023. január 21. és 29. közötti időszakra esett –, amikor elutasította kérelmét, hogy az érdekelt felek tájékoztatásával kapcsolatos észrevételek és a meghallgatás iránti kérelem benyújtására vonatkozó határidőt hosszabbítsa meg úgy, hogy azok jóval a kínai újévi időszak utánra essenek. A CRIA jogi csoportja előadta, hogy a kínai újév miatt nem kaphatott megfelelő utasításokat vagy információkat a CRIA-tól az észrevételekre vonatkozóan. Ezenkívül a Bizottság a meghallgató tisztviselő közreműködése iránti kérelem ellenére sem hagyott jóvá érdemi határidő-meghosszabbítást, és a meghallgató tisztviselő nem szervezett meghallgatást a kérelem nyomán.

(34)

A Bizottság megjegyezte, hogy a meghosszabbítás iránti kérelem 2023. február 6-ig szólt, azaz kivételesen hosszú időre, hiszen a határidő 14 napos meghosszabbítását jelentette volna. A Bizottság – annak érdekében, hogy ne akadályozza meg a vizsgálat kellő időben történő befejezését – további két munkanappal, azaz 2023. január 25-ig meghosszabbította a határidőt, jóllehet már korábban is biztosított 13 napot az észrevételezésre. A meghallgatás iránti kérelemmel kapcsolatban megjegyzendő, hogy a Bizottság eredetileg azt javasolta, hogy a meghallgatásra 2023. január 18-án, tehát a kínai újévi időszak előtt kerüljön sor. A CRIA ezt követően javasolta, hogy a meghallgatást a kínai újévi ünnepi időszakot követően, ideális esetben februárban tartsák meg. A Bizottság beleegyezett ebbe és elfogadta, hogy 2023. január 31-én – azaz a kínai újévi időszakot és az észrevételek benyújtására rendelkezésre álló meghosszabbított határidőt követően – kerüljön sor a meghallgatásra.

(35)

A Bizottság megállapította, hogy a dömpingellenes alaprendelet 20. cikkének (3) bekezdésével összhangban a felek észrevételeinek megtételére kötelezően biztosítandó határidő 10 naptári nap. A CRIA és az összes többi érdekelt fél számára a határidő meghosszabbítását követően megállapított határidő jóval meghaladta a 10 naptári napot; a CRIA esetében 15 nap volt. Ezen túlmenően a Bizottság az érdekelt felek tájékoztatását követően tett észrevételek nyomán további információkat tett közzé, és az érdekelt feleknek további 4 napot adott, azaz 2023. február 3-ig lehetővé tette számukra, hogy észrevételeket tegyenek. Emellett a CRIA állításával ellentétben az újból megindított vizsgálatok kapcsán nem követelmény az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatása.

(36)

Végezetül az újból megindított vizsgálat során nyilvántartásba vett összes többi érdekelt féllel szemben hátrányos megkülönböztetést jelentene, ha csak a CRIA kapna kéthetes hosszabbítást.

(37)

Annak az észrevételnek a kapcsán, miszerint a Bizottság nem foglalkozott az összes olyan állítással, amellyel a Törvényszék nem foglalkozott, megjegyzendő, hogy a Bizottság a (65) preambulumbekezdésben már foglalkozott ezzel a felvetéssel, és a felek nem álltak elő újabb érvekkel. Így az állítást a Bizottság elutasította.

6.1.   A meghallgató tisztviselő közreműködése

(38)

A CRIA a meghallgató tisztviselő feladatmeghatározásának 12., 13. és 16. cikke alapján kérte a meghallgató tisztviselő közreműködését arra hivatkozva, hogy az érdekelt felek tájékoztatásával kapcsolatos észrevételek benyújtására vonatkozó határidő meghosszabbítása nem volt elégséges, a Bizottsággal történő meghallgatásnak az érdekelt felek tájékoztatása szerinti időpontja észszerűtlen volt, és bizonyos információk közzététele nem történt meg.

(39)

A meghallgató tisztviselő megjegyezte, hogy a Bizottság a CRIA tekintetében 2023. január 25-ig meghosszabbította a határidőt. A meghallgató tisztviselő – kellően figyelembe véve a felvázolt sajátos körülményeket és a szóban forgó eljárás időkorlátait – a vizsgálatért felelős bizottsági szolgálatokkal folytatott konzultációt követően egyetértett a határidő-hosszabbítással, és elutasította annak további meghosszabbítását. Az érdekelt felek tájékoztatására vonatkozó érdemi kérdést illetően a meghallgató tisztviselő azt javasolta, hogy a CRIA és a Bizottság szolgálatai tartsanak meghallgatást azelőtt, hogy a meghallgató tisztviselőhöz fordulnának.

(40)

A fentiekre való tekintettel a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a CRIA a megadott és meghosszabbított határidőn belül – az érdekelt felek tájékoztatásának tartalmát, valamint az érdekelt felek tájékoztatását követően megfogalmazott észrevételek nyomán az érdekelt felek rendelkezésére bocsátott kiegészítő információkat is figyelembe véve – teljes mértékben gyakorolhatta védelemhez való jogát. A Bizottság szolgálataival 2023. január 31-én tartott meghallgatást követően a CRIA a korábban felvetett kérdések egyikével kapcsolatban sem kérte a meghallgató tisztviselő előtti meghallgatást.

7.   AZ ÉRDEKELT FELEK ÉSZREVÉTELEI

(41)

A Bizottsághoz észrevételek érkeztek az uniós gazdasági ágazattól, a CRIA-tól, a GITI csoporttól, a Hämmerlingtől és az Opoltrans sp. z o.o.-tól (a továbbiakban: Opoltrans).

(42)

A CRIA olyan engedélyező leveleket nyújtott be a Bizottsághoz, amelyeket több olyan exportáló gyártó írt alá, amelyekre nézve a Törvényszék megsemmisítette a vitatott rendeletet, ideértve azokat az érintett exportáló gyártókat is, amelyek szerepeltek a vitatott rendelet elfogadásához vezető vizsgálat mintájában, köztük a GITI csoport, az Aeolus Tyre Co., Ltd, a Chongqing Hankook Tire Co., Ltd és a Jiangsu Hankook Tire Co., Ltd.

(43)

A CRIA és a GITI csoport ellenezte a Bizottság azon döntését, hogy nyilvántartásbavételi kötelezettséget vezet be a behozatalokra nézve, mivel az ügyben a dömpingellenes alaprendelet és a szubvencióellenes alaprendelet nem engedélyez kifejezetten ilyen jellegű nyilvántartásba vételt. Az érdekelt felek tájékoztatását követően a két fél megismételte állítását. Az uniós gazdasági ágazat kifejtette, hogy a nyilvántartásba vétel a Bizottság mérlegelési jogkörébe tartozik.

(44)

Ezzel az állítással kapcsolatban a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Törvényszék ítélete szerint a Bizottság hatáskörrel rendelkezik arra, hogy megkövetelje a nemzeti hatóságoktól a behozatalok nyilvántartásba vételéhez szükséges megfelelő intézkedések meghozatalát, amint azt a 2016. évi dömpingellenes alaprendelet 14. cikkének „Általános rendelkezések” címe is mutatja. Emellett az említett rendelet 14. cikkének (5) bekezdése nem korlátozza azokat a körülményeket, amelyek között a Bizottság megkövetelheti a nemzeti vámhatóságoktól az áruk nyilvántartásba vételét (21). A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(45)

A GITI csoport előadta továbbá, hogy az ítélet ellen akkor még lehetett fellebbezni, ezért az nem szolgált érvényes jogalapul a nyilvántartásba vételhez. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az ítélet ellen nem nyújtottak be fellebbezést, és a nyilvántartásba vétel a megfelelő lépés annak biztosítására, hogy az esetleges vámokat a megfelelő szinten ismételten ki lehessen vetni, és hogy arra utasítsa a vámhatóságokat, hogy várják meg e rendelet kihirdetését (22).

(46)

A CRIA, a GITI csoport, a Hämmerling és az Opoltrans előadta, hogy a Bizottság nem utasíthatja a nemzeti vámhatóságokat arra, hogy ne fizessék vissza és/vagy ne engedjék el a vitatott rendelet alapján beszedett vámokat. A szóban forgó visszafizetésnek azonnal és teljes egészében meg kell történnie. Azt is előadták, hogy a jelen ügyben a helyzet eltér a Deichmann-ítéletben (23) szereplő helyzettől, mivel szerintük a piacgazdasági elbánás és az egyéni elbánás iránti kérelmek értékelésének elmaradása ebben az ügyben nem befolyásolta a vámok szintjét. A felek előadták továbbá, hogy a vámokat nem lehet visszaható hatállyal ismételten kivetni. A felek szerint a vitatott rendeletet teljes egészében megsemmisítették, ami azt jelenti, hogy visszaható hatállyal törölték az Unió jogrendjéből, míg a Deichmann-ítéletben nem voltak olyan tényezők, amelyek „a végleges rendelet érvényességét befolyásolhatták volna”. Ezen túlmenően a felek előadták, hogy az áralákínálás elemzésével kapcsolatban megállapított szabálytalanság „a Bizottságnak az ok-okozati összefüggésre vonatkozó teljes elemzését érvényteleníti”. Ez a felek véleménye szerint azt jelenti, hogy a vámokat egyáltalán nem kellett volna kivetni, és újbóli kivetésükre sincs lehetőség, mivel a kár és az ok-okozati összefüggés elemzése teljes egészében hibás volt.

(47)

Az érdekelt felek tájékoztatását követően a GITI csoport előadta, hogy a Bizottság határozata, amely arra utasítja a nemzeti vámhatóságokat, hogy ne térítsék vissza a vámokat, sérti a bírói jogvédelem elvét, melyet az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke rögzít. A Bizottságnak ehelyett lehetővé kellene tennie a vámok visszafizetését, ahogyan az abban az esetben is történt, amikor az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikkének megsértése miatt beszedett pénzbírságokat a Törvényszék megsemmisítette (24). A GITI csoport ezen belül a Bíróság azon megállapítására hivatkozott, miszerint „amikor a Bíróság megállapítja valamely dömpingellenes vám kivetéséről szóló rendelet […] érvénytelenségét, az ilyen vámokat úgy kell tekinteni, mint amelyek soha nem voltak jogszerűen fizetendők a Vámkódex 236. cikke értelmében, és azokat a nemzeti vámhatóságoknak főszabály szerint az e célból meghatározott feltételek mellett vissza kell téríteniük” (25). A GITI csoport szerint továbbá a vámok késedelmes visszafizetése fontos gyakorlati következményekkel jár, amelyek negatívan befolyásolják az érintett vállalatok pénzügyi helyzetét és beruházásaik megtérülését.

(48)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottság utasíthatja a nemzeti vámhatóságokat arra, hogy várják meg, amíg a Bizottság az uniós bíróságok ítéletének megfelelően meghatározza azokat a vámtételeket, amelyek alapján a vámokat meg kellett volna állapítani, és csak ezt követően bírálják el az említett vámokat befizető gazdasági szereplők által benyújtott visszatérítés iránti kérelmeket (26). A Bíróság azt is kimondta, hogy az érvénytelenség Bíróság általi megállapításának pontos hatályát – és következésképpen az abból eredő kötelezettségek pontos terjedelmét – minden egyes konkrét esetben az ítélet rendelkező részének, valamint az ítélet lényeges alátámasztását képező indokoknak a figyelembevételével kell meghatározni (27).

(49)

A jelen ügyben a Törvényszék az áralákínálás számításának módszerével és annak az ok-okozati összefüggésre gyakorolt hatásával, valamint ugyanezen hibának a Bíróság ítéletével érintett vállalatok kárkülönbözetére gyakorolt hatásával kapcsolatban fogalmazott meg aggályokat. (28) A Törvényszék azt is előírta a Bizottság számára, hogy vizsgáljon felül és tegyen közzé a kármutatókra vonatkozóan bizonyos információkat. Ezek az elemek azonban nem kérdőjelezték meg a vitatott rendeletben tett összes többi megállapítás érvényességét. Ezenkívül a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az eljárás újbóli megindítását követően a Bizottság elfogadhat olyan intézkedést, amely a megsemmisített intézkedés helyébe lép, és ennek megfelelően ismételten kivethet végleges dömpingellenes vámot azáltal, hogy ebben az összefüggésben orvosolja a konkrétan feltárt szabálytalanságokat. (29) Ebben az összefüggésben nincs jelentősége annak, hogy a szabálytalanságok a vámok szintjét érintik-e vagy sem. Mindazonáltal még ha az újból megindított vizsgálat megállapításai szerint nem is lenne szükséges ismételten kivetni dömpingellenes vámot, a vámhatóságoknak lehetőségük lenne arra, hogy a vonatkozó vámjogszabályokkal összhangban visszafizessék a vitatott rendelet elfogadása óta beszedett vámok teljes összegét. Ezenkívül ez a visszafizetés a vonatkozó vámjogszabályokkal összhangban megfelelő kamatot is magában foglalna. Következésképpen a GITI csoport állításával ellentétben a vállalatok megfelelő ellentételezésben részesülnek a szóban forgó vámok megfizetéséért.

(50)

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a dömpingellenes alaprendelet 10. cikkének (1) bekezdése nem zárja ki, hogy az uniós jogi aktusok az érvénytelennek nyilvánított rendeletek alkalmazási időszaka alatti behozatalra ismételten dömpingellenes vámot vessenek ki. (30)

(51)

Az ideiglenes intézkedések elfogadása előtt bevezetett nyilvántartásbavételi kötelezettség esetével ellentétben a dömpingellenes alaprendelet 10. cikkének (4) bekezdésében foglalt feltételek ez esetben nem alkalmazandók. Az említett rendelkezésekkel ellentétben a bírósági megállapítások végrehajtásához kapcsolódó nyilvántartásba vétel célja nem az, hogy lehetővé tegye a szóban forgó rendelkezésekben előírt, beszedéseket magukban foglaló piacvédelmi intézkedések visszaható hatályú alkalmazását. A cél inkább a hatályban lévő intézkedések hatékonyságának a vitatott rendelet hatálybalépésétől a korrigált vámok (ha vannak ilyenek) újbóli kivetéséig történő, indokolatlan megszakítás nélküli biztosítása annak szavatolásával, hogy a jövőben lehetőség legyen a megfelelő összegű beszedéseket magukban foglaló intézkedések végrehajtására. Következésképpen a nyilvántartásba vételt elrendelő rendelet (20) preambulumbekezdésében foglaltak szerint az igazgatási eljárás ilyen jellegű folytatása és a vámok esetleges újbóli kivetése nem tekinthető ellentétesnek a visszaható hatály tilalmának elvével. Továbbá, amint azt a felek elismerték, ezt a megközelítést a Törvényszék nemrégiben megerősítette a T-440/20. sz. ügyben hozott ítéletében (31). A Bizottság ezért elutasította az állítást, miszerint a vámok nem vethetők ki újra.

(52)

A bírói jogvédelemnek az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkében foglalt elvét illetően megjegyzendő, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a bírói jogvédelem elve nem akadályozhatja meg, hogy valamely uniós intézmény, amelynek jogi aktusát korábban megsemmisítették, eltérő indokok alapján az érintett személynek sérelmet okozó újabb aktust fogadjon el (32). A jelen ügyben a ténymegállapítások a vitatott rendelet megsemmisítésének alapjául szolgáló indokoktól eltérő indokokon alapulnak. Ennek megfelelően a Törvényszék megállapításaival (33) összhangban a Bizottság nem sértette meg a hatékony bírói jogvédelem elvét azzal, hogy e rendelettel a vitatott rendelet Törvényszék általi megsemmisítését követően ismételten végleges dömpingellenes vámot vetett ki.

(53)

A CRIA előadta, hogy mivel „vámtartozások nem keletkeztek”, a vámok ismételt kivetése „a hároméves elévülési időre tekintettel túllépne azon a jogi időszakon, amelyen belül a nemzeti vámhatóságok beszedésre jogosultak […]”. A GITI csoport állítása szerint „a visszaható hatályú ismételt vámkivetés (ami azt jelenti, hogy a vámok e hároméves határidőn túl is beszedhetők) […] a hároméves határidőn túl is azzal a veszéllyel jár, hogy beavatkozás történik a nemzeti vámhatóságok döntéshozatali eljárásába, és ezáltal zavar keletkezik a Bizottság és az uniós tagállamok közötti, az uniós szerződésekben meghatározott, gondosan kalibrált hatáskörmegosztásban.” Az érdekelt felek tájékoztatását követően a GITI csoport megismételte ezt az állítást.

(54)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy mindkét érvet el kell utasítani. Először, a Bíróság megállapította, hogy az elévülési szabály „nem képezheti akadályát sem annak, hogy a Bizottság dömpingellenes vámokat kivető vagy ismét kivető rendeletet fogadjon el, sem pedig a fortiori annak, hogy megindítsa vagy újból megindítsa az ilyen rendelet elfogadását megelőző eljárást. (34)” A Törvényszék hasonlóképpen megállapította, hogy „[az Uniós Vámkódex 103. cikkének (1) bekezdése] kizárólag a vámösszeg adóssal való közlésére vonatkozik, annak végrehajtása tehát kizárólag az ilyen értesítés megtételére hatáskörrel rendelkező nemzeti vámhatóságok feladata. Következésképpen ez nem akadályozza meg a Bizottságot abban, hogy végleges kiegyenlítő vám kivetéséről vagy ismételt kivetéséről szóló rendeletet fogadjon el (35).” Azzal az állítással kapcsolatban, miszerint az ismételt kivetés sérti a Bizottság és a tagállamok közötti hatáskörmegosztást, a Bizottság megjegyezte, hogy a GITI csoport nem jelölte meg, hogy a Szerződések mely rendelkezését sértené a vámok ismételt kivetése. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a Bizottság jogosult arra, hogy az általa megállapított hibák kijavításakor ismételten kivessen vámokat (36). Ezenkívül e rendelet teljes egészében a dömpingellenes alaprendelet 15. cikkének (3) bekezdésében előírt vizsgálóbizottsági eljárás hatálya alá tartozott. Következésképpen a Bizottság elutasította ezeket az állításokat.

(55)

A GITI csoport előadta, hogy a (felülvizsgált) dömpingellenes és kiegyenlítő vámok visszaható hatályú ismételt kivetése szintén aránytalan lenne, továbbá ellentétes lenne az arányosság elvével, amelyet az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkének (1) és (4) bekezdése ír elő. A GITI csoport előadta továbbá, hogy a vámok visszaható hatályú ismételt kivetése nem nyújt (és nem is nyújthat) „további” védelmet az uniós gazdasági ágazat számára, és nem is akadályozza (vagy akadályozhatja) meg a további behozatalt. Tehát sértené az arányosság elvét. Az érdekelt felek tájékoztatását követően a GITI csoport megismételte ezt az állítást.

(56)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottság nem sérti az arányosság elvét, amikor egy ítélet végrehajtása érdekében a végleges intézkedések hatálybalépésének időpontjától megfelelő vámtétellel ismételten végleges vámot vet ki. Emellett az állandó ítélkezési gyakorlat szerint arányos megoldás az is, hogy az ismételten kivetett vámok vámtételei kisebbek, és a különbözetet vissza kell téríteni vagy el kell engedni (37). Végezetül: azzal az érvvel kapcsolatban, miszerint nem lenne arányos, ha az uniós gazdasági ágazat a múltra nézve további védelemben részesülne, megjegyzendő, hogy a Törvényszék megállapítása szerint ez az állítás „nem elegendő annak megállapításához, hogy a vitatott rendelet által jelentősen csökkentett mértékű végleges dömpingellenes vám ismételt kivetése a jelen ügyben aránytalan lenne” (38). Következésképpen a Bizottság elutasította ezeket az állításokat.

(57)

A Hämmerling előadta, hogy figyelembe kell venni a jelenlegi gazdasági helyzetet. Azóta a szóban forgó gazdasági ágazat ki volt téve a Covid19-válságnak, a teljes ellátási láncot (beleértve a szállítást és a logisztikát is) érintő globális áremelkedésnek és a kapcsolódó gazdasági válságnak, jelenleg pedig olyan problémákkal szembesül, mint például a villamosenergia-költségek emelkedése, a magas inflációs ráta stb., amelyeket részben az Ukrajna elleni orosz agresszió váltott ki. Ezért nem lenne helyénvaló a szóban forgó vámokat ismételten kivetni olyan ágazatban, piacon, valamint mikro- és makrogazdasági helyzetben, amely teljesen eltér attól, amelyet a Bizottság a vitatott rendelet elfogadásához vezető vizsgálat során vizsgált.

(58)

Amint azt a (11) preambulumbekezdés kifejti, a megsemmisített aktust helyettesítő aktus elfogadására irányuló eljárás attól a ponttól folytatható, ahol a szabálytalanság bekövetkezett (39). A szóban forgó ügyben a Törvényszék által feltárt szabálytalanság a végleges dömpingellenes intézkedéseket bevezető rendeletben van. Ezért a Bizottság a Törvényszék által feltárt szabálytalanságok orvoslása során nem vehet figyelembe olyan közelmúltbeli fejleményeket, amelyek nem érintik a vizsgálati időszakot és a figyelembe vett időszakot. A dömpingellenes alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdése szerint abban az esetben, ha a végleges ténymegállapítások arra utalnak, hogy fennáll a dömping és az általa okozott kár, és az uniós érdek szükségessé teszi a 21. cikk szerinti beavatkozást, a Bizottság végleges dömpingellenes vámot „vet ki”. Következésképpen a vizsgálat újbóli megindítása csak akkor vezethet a dömpingellenes vámok ismételt kivetésének mellőzéséhez, ha a Bizottság megállapítja, hogy a vizsgált időszakban nem állt fenn a dömping és az általa okozott kár, vagy az uniós érdekre vonatkozó megfontolások a vámok kivetése ellen szólnak (40).

(59)

A GITI csoport előadta, hogy azt állította, hogy a vizsgálat újbóli megindításának szigorúan a Törvényszék által tárgyalt kérdésekre kell korlátozódnia. Ezért a Bizottság nem helyettesítheti az áralákínálást vizsgáló elemzést az árlenyomást vizsgáló elemzéssel az árhatás megállapítása érdekében, mivel a Bizottság által elfogadott módszer továbbra is érvényes, tehát nem képezi az újból megindított vizsgálat tárgyát. Az árlenyomás hatásának elemzésével a Törvényszék nem foglalkozott, ezért az nem képezi a szóban forgó jelen újból megindított vizsgálat tárgyát.

(60)

A Bizottság megjegyezte, hogy a Törvényszék az exportárak és az uniós gazdasági ágazat árai közötti méltányos összehasonlítás tekintetében megkérdőjelezte a Bizottság által végzett áralákínálás-elemzést. A Törvényszék tehát megkérdőjelezte az áralákínáláshoz kapcsolódó módszert. Ezen túlmenően semmi nem akadályozta meg a Bizottságot abban, hogy a dömpingellenes alaprendelet 3. cikkének (3) bekezdése értelmében figyelembe vegye a dömpingelt behozatal egyéb lehetséges árhatásait. A Deichmann-ügyben a Bíróság megállapította, hogy a Bizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik: kizárólag az említett intézkedéseknek az elérni kívánt célkitűzéshez képest nyilvánvalóan nem megfelelő jellege érintheti az intézkedések jogszerűségét (41). A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(61)

A GITI csoport előadta, hogy a Bizottság nem alkalmazhat új megközelítést az áralákínálás megállapítása során. Ezen belül a Bizottság nem vezethet be új termékkódrendszert azzal, hogy az áralákínálás és kárkülönbözet (ismételt) kiszámításakor hozzáadja a vevő típusát (42).

(62)

Annak sérelme nélkül, hogy a Bizottság jogosult-e új elemeket bevezetni a termékkódrendszerbe vagy sem, a Bizottság emlékeztetett arra, hogy a 4.1. szakaszban ismertetett áralákínálás-számítások nem jártak új elemeknek a termékkódrendszerbe történő bevezetésével. Ez az állítás tehát nem volt megalapozott.

(63)

A CRIA a vizsgálat megindításakor és az érdekelt felek tájékoztatását követően is előadta, hogy figyelembe kell venni az előterjesztett, de a Törvényszék által még el nem bírált jogi érveket, és hogy a Bizottságnak aktívan figyelembe kell vennie azokat az állításokat, amelyekkel a Törvényszék nem foglalkozott.

(64)

Az Opoltrans előadta, hogy a vizsgálat idején nem állt rendelkezésre olyan bizonyíték, amely alátámasztotta volna a Kínából érkező dömpingelt behozatalt, és hogy többek között az Egyesült Államok analóg országként való használata nem volt megfelelő, az uniós gazdasági ágazatot nem érte kár, nem áll fenn ok-okozati kapcsolat az uniós gazdasági ágazat helyzete és a Kínából érkező behozatal között, továbbá a felhasználók érdekét nem szolgálja a vámok ismételt kivetése.

(65)

Amint a Bizottság a vizsgálat újbóli megindításáról szóló értesítésben kifejtette, a vitatott rendeletben szereplő azon ténymegállapítások, amelyeket nem támadtak meg, vagy amelyeket megtámadtak ugyan, de a vonatkozó keresetet a Törvényszék ítélete elutasította, illetve amelyek nem képezték a Törvényszék vizsgálatának tárgyát, és amelyek ennélfogva nem vezettek a vitatott rendelet megsemmisítéséhez, teljes mértékben érvényesek maradnak (43). Ezek magukban foglalták a CRIA és az Opoltrans által felvetett kérdéseket is. Ennélfogva a Bizottság nem volt köteles a Törvényszék által jogellenesnek ítélt kérdéseken túlmenő állításokat figyelembe venni.

8.   A KÍNÁBÓL ÉRKEZŐ BEHOZATAL MIATTI ÁRHATÁSOK ÉS AZ OK-OKOZATI KAPCSOLAT ÚJBÓLI VIZSGÁLATA

8.1.   Az áralákínálás meghatározása

(66)

Amint azt az (5)–(7) preambulumbekezdés kifejti, a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság nem végzett méltányos összehasonlítást az alákínálási különbözetek számításakor, mivel az exportáló gyártók exportárát a dömpingellenes alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének analógia útján történő alkalmazásával kiigazította, miközben az uniós gazdasági ágazat az adott gazdasági szereplőkkel kapcsolatban álló értékesítési egységeken keresztül is végzett értékesítéseket, és ezeket az értékesítéseket a Bizottság nem igazította ki.

(67)

Ezenkívül a Törvényszék az ítélet 163. pontjában megállapította, hogy ha nem került volt sor a dömpingellenes alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése szerinti kiigazításra: „ez a módszer lehetővé tette volna az árak méltányos összehasonlítását azokban az esetekben, amikor mind az érintett termék, mind a hasonló termék értékesítése az adott gazdasági szereplőkkel kapcsolatban álló értékesítési egységeken keresztül zajlik”. Az ítélet 190. pontjában a Törvényszék továbbá azt is megállapította, hogy az ilyen jellegű összehasonlítás „nem teszi lehetővé a hiba (azaz az egyrészt a kínai exportáló gyártók által közvetlenül az uniós vevőknek felszámított tényleges értékesítési árak és másrészt az uniós gyártókkal kapcsolatban álló értékesítési egységek által alkalmazott viszonteladói árak összehasonlítása) által kiváltott lehetséges hatások ellensúlyozását” (utólagos kiemelés). Végezetül: az említett ítélet 134. pontjában a Törvényszék pontosította, hogy „annak jogszerűségétől és relevanciájától függetlenül, hogy a Bizottság az exportáló gyártók vagy az uniós gyártók esetében a kereskedelem mely szintjét választja vizsgálatának alapjául, a Bizottság által végzett ár-összehasonlításnak mindig méltányosnak kell lennie, és ennek érdekében olyan árakra kell vonatkoznia, amelyek mindegyike a kereskedelem azonos szintjén érvényes”.

(68)

A Törvényszék ítéletének 150. pontjában kifejtettek szerint a mintában szereplő kínai exportáló gyártók által a velük kapcsolatban álló értékesítési egységeken keresztül végzett értékesítés százalékos aránya a Xingyuan csoport esetében 0 %, a GITI csoport esetében 34 %, az Aeolus/Pirelli esetében 19 %, a Hankook csoport esetében pedig 98,6 % volt. Ezenkívül a Törvényszék pervezető intézkedésére adott válaszában a Bizottság pontosította, hogy az adott gazdasági szereplőkkel kapcsolatban álló értékesítési egységeken keresztül történő értékesítések százalékos aránya 46,9 % volt a mintában szereplő kínai exportáló gyártók esetében, és 87 % a mintában szereplő uniós gyártók esetében. Az adott gazdasági szereplővel kapcsolatban álló értékesítési egységeken keresztül történő értékesítések aránya tehát mindkét minta esetében magas vagy nagyon magas volt.

(69)

Amint azt az ideiglenes rendelet (149) preambulumbekezdése kifejti, a Bizottság a vizsgálati időszak alatti áralákínálást az alábbiak összehasonlításával határozta meg:

a mintában szereplő uniós gyártók által az Unió piacán független vevőknek történő értékesítés során alkalmazott értékesítési árak gyártelepi szintre átszámított terméktípusonkénti és szegmensenkénti súlyozott átlaga, valamint

a mintában szereplő kínai exportáló gyártók behozatalainak ennek megfelelő, az uniós piacon az első független vevők felé felszámított terméktípusonkénti és szegmensenkénti súlyozott átlagára, amelyet a Bizottság CIF-alapon (költségek, biztosítás és fuvardíj fizetve) állapított meg, és a vámok és a behozatal utáni költségek figyelembevételével megfelelőképpen kiigazított (a továbbiakban: érkeztetési CIF-ár).

(70)

A Törvényszék ítéletének való megfelelés érdekében az exportárak analógia útján történő kiigazítására nem került sor a dömpingellenes alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésével összhangban azokban az esetekben, amikor az értékesítés az adott gazdasági szereplőkkel kapcsolatban álló kereskedőkön keresztül történt. Az adott gazdasági szereplővel kapcsolatban álló importőr értékesítési, általános és adminisztratív költségeit (a továbbiakban: SGA-költségek), valamint a független importőrök mintájának nyereségét tehát a Bizottság újra hozzáadta az exportárhoz.

(71)

A Bizottság értékelte továbbá, hogy vannak-e olyan, a kereskedelem szintjét érintő egyéb potenciális kérdések, amelyeket a méltányos összehasonlítás érdekében kezelni kell azokban az esetekben, amikor az exportáló gyártók az uniós vevők részére közvetlenül értékesítettek, míg a mintában szereplő uniós gyártók az uniós vevők részére velük kapcsolatban álló értékesítési egységeken keresztül értékesítettek. A Bizottság e célból részletes árelemzést végzett a mintában szereplő uniós gyártók összes értékesítése vonatkozásában annak érdekében, hogy meghatározza a gyárból történő közvetlen értékesítésekhez és az adott gazdasági szereplőkkel kapcsolatban álló értékesítési egységeken keresztüli közvetett értékesítésekhez tartozó árak közötti különbségeket. Az összehasonlítás egy terméktípuson belül jelentős árkülönbségeket mutatott, azonban egyértelmű tendencia nem volt megfigyelhető. Bár elvben az adott gazdasági szereplővel kapcsolatban álló értékesítési egységeknél az uniós vevők felé történő értékesítéskor kellene marketingköltségeknek felmerülniük, úgy tűnt, hogy ezek a költségek nem jelennek meg következetesen a végső árakban.

(72)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy az, hogy az értékesítéseket a gyártók közvetlenül, vagy pedig velük kapcsolatban álló értékesítési egységeken keresztül végezték-e, nem gyakorolt érzékelhető hatást a vevő által érzékelt árszintekre. Megfigyelhető volt különösen, hogy az adott gazdasági szereplővel kapcsolatban álló szervezeten keresztül történő értékesítés a gyártó által közvetlenül végzett értékesítésekhez képest nem vezetett magasabb árakhoz. Következésképpen – azzal szemben, amit a Törvényszék az ítélet 190. pontjában vélelmezett – a Bizottság nem azonosított olyan, az árszintekre gyakorolt lehetséges hatásokat, amelyeket ellensúlyozni kellene. Ezért ebben az esetben indokolt volt a mintában szereplő exportáló gyártók exportárait összehasonlítani azokkal az értékesítési árakkal, amelyeket a mintában szereplő uniós gyártók az uniós vevők felé érvényesítettek a közvetlen, illetve a velük kapcsolatban álló értékesítési egységeken keresztül végzett közvetett értékesítés során.

(73)

A Bizottság emellett az uniós gazdasági ágazat által használt értékesítési csatornák szerinti bontásban részletesen elemezte az árak közötti különbségeket. E tekintetben megjegyzendő, hogy az uniós gazdasági ágazat különböző arányban értékesített a felhasználók, a forgalmazók, a kiskereskedők és az „egyéb felek” részére. Az „egyéb felek” csoport kivételével az összes vevő részére történő értékesítés valamennyi terméktípus esetében reprezentatív volt. A Bizottság megállapította, hogy az azonos terméktípus felhasználói felé felszámított értékesítési árak gyakran alacsonyabbak voltak, mint a forgalmazók és kiskereskedők felé felszámítottak, de ennek ellenkezője is megfigyelhető volt. A különböző vevők felé felszámított árakban megmutatkozó különbségek nem feltétlenül függtek az adott vevő részére értékesített összvolumentől sem. Ennek megfelelően a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a különböző típusú vevők felé felszámított árak eltérései nem mutatnak azonosítható mintázatot, és nincs szükség további kiigazításokra a Törvényszék által előírt méltányos összehasonlítás biztosítása érdekében.

(74)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy 2023. január 30-án egy, az ügy irataihoz fűzött feljegyzés útján további információkat szolgáltatott az uniós gazdasági ágazat által a közvetlen, a közvetett és a különböző típusú vevőknek történő értékesítések során alkalmazott árak elemzésével kapcsolatban.

(75)

Az érdekelt felek újabb tájékoztatását követően a CRIA kifogásolta a Bizottság azon ténymegállapítását, hogy az uniós gyártók értékesítési árai nem mutatnak azonosítható mintázatot. A Bizottság megjegyezte, hogy a CRIA nem támasztotta alá állítását, és semmilyen bizonyítékot nem szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy a Bizottság elemzése téves lett volna. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt a felvetést.

(76)

Ennek alapján a mintában szereplő exportáló gyártók behozatalán alapuló, felülvizsgált súlyozott átlagos különbözet 14,7 % volt.

8.2.   Árlenyomás

(77)

Mindazonáltal a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó behozatal akkor is negatív árhatásokat gyakorolna az uniós értékesítésekre, ha a felülvizsgált alákínálási különbözet elhanyagolhatónak vagy nem megfelelőnek is minősülne.

(78)

A dömpingelt behozatal jelentős hatást gyakorolhat a piacra, ha azt árérzékenység jellemzi. Amint azt az ideiglenes rendelet (134) preambulumbekezdése bemutatja, a tehergépkocsi- és autóbuszabroncsok uniós piaca erőse versengő piac, ahol az árkülönbségeknek jelentős hatásuk lehet.

(79)

A figyelembe vett időszak alatt (amint az az ideiglenes rendelet 7–10. táblázatából kitűnik), az uniós gazdasági ágazat átlagára 8 %-kal csökkent, míg a termelési egységköltség 6 %-kal esett vissza. A helyzet a 3. csoportban volt a legkritikusabb, ahol az értékesítési ár 5 %-kal csökkent, a termelési egységköltség pedig 1 %-kal nőtt. A 3. csoportba tartozó vállalatok a dömpingelt behozatal miatt végső soron arra kényszerültek, hogy termelési költségeikkel megegyező áron – nyereség belekalkulálása nélkül, vagyis veszteséggel – értékesítsenek. A Kínából származó behozatal tehát a figyelembe vett időszak alatti volumene (32 %-os növekedés) és árai (11 %-os csökkenés) miatt árlenyomást váltott ki, így az uniós gazdasági ágazatnak nem állt módjában felfelé igazítani az árait annak érdekében, hogy figyelembe vegye a termelési egységköltség növekedését.

(80)

Következésképpen a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy még ha vitatnánk is az áralákínálás fennállását, a szóban forgó behozatal ebben az esetben áreróziót gyakorolna.

8.3.   Ok-okozati összefüggés

(81)

A mintában szereplő kínai exportáló gyártóktól származó behozatalra vonatkozó felülvizsgált alákínálási különbözetek és az árlenyomásra vonatkozó megállapítások fényében a Bizottság megvizsgálta, hogy továbbra is fennáll-e ok-okozati összefüggés a dömpingelt behozatal és az uniós gyártók által elszenvedett kár között.

(82)

Annak ellenére, hogy a Xingyuan csoport kivételével a mintában szereplő valamennyi kínai exportőr esetében csökkent az alákínálási különbözet, ez nem változtatott azon a tényen, hogy a mintában szereplő kínai exportőröktől származó behozatal jelentős mértékben alákínált az uniós gazdasági ágazat értékesítési árainak. A felülvizsgált alákínálási különbözetek nem változtattak a Bizottságnak az uniós gyártók által elszenvedett kár és a Kínából érkező dömpingelt behozatal közötti ok-okozati összefüggésre vonatkozó, az ideiglenes rendelet 5.1. szakaszában szereplő és a vitatott rendelet 5.1. szakaszában megerősített eredeti ténymegállapításán. A felülvizsgált alákínálási különbözetek, valamint a szóban forgó ügyben az árlenyomásra vonatkozó további megállapítások nem változtattak az ideiglenes rendelet 5.2. szakaszában és a vitatott rendelet 5.2. szakaszában ismertetett, a kár egyéb okaira vonatkozó elemzésen és megállapításokon.

(83)

A Bizottság tehát fenntartotta következtetését, miszerint az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kárt a Kínából érkező dömpingelt behozatal okozta, és az egyéb tényezők – akár külön-külön, akár együttesen vizsgálva – nem gyengítették a kár és a dömpingelt behozatal közötti ok-okozati összefüggést.

9.   AZ ÚJBÓLI VIZSGÁLAT TÁRGYÁT KÉPEZŐ VÁLLALATOK KÁRKÜLÖNBÖZETÉNEK FELÜLVIZSGÁLATA

(84)

Ítéletének 179. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy „a kárkülönbözet kiszámítása az áralákínálás kiszámításához használt importáraknak és a hasonló termék kárt nem okozó árainak (amely a rendes piaci feltételeket tükröző nyereségcélt is magában foglal) az összehasonlításából áll. Következésképpen mind az áralákínálás, mind pedig a kárkülönbözet számítására hatással lehet az a hiba, amely a kereskedelem azon szintjével kapcsolatos, amelyen az ár-összehasonlításra sor került.

(85)

Az ítéletnek való megfelelés érdekében a Bizottság ismételten kiszámította a kár megszüntetéséhez szükséges mértéket minden olyan vállalat esetében, amelyre kiterjedt az újból megnyitott vizsgálat.

(86)

Az eredeti vizsgálatban a Bizottság a következők összehasonlításával határozta meg a vizsgálati időszakra vonatkozóan a kár megszüntetéséhez szükséges mértéket:

a mintában szereplő négy uniós gyártó által az uniós piacon a független vevőknek történő értékesítés során alkalmazott kárt nem okozó árak gyártelepi szintre átszámított terméktípusonkénti súlyozott átlaga,

a (69) preambulumbekezdés második franciabekezdésében megállapított ugyanazon exportár.

(87)

Rendes körülmények között az uniós gazdasági ágazat kárt nem okozó ára a gyártelepi szinten megállapított, észszerű nyereséggel növelt, terméktípusonkénti előállítási költségen alapul, beleértve az SGA-költségeket is. Ebben a konkrét esetben azonban a Bizottság nem rendelkezett kellően részletes és ellenőrzött információkkal a termékkód szerinti előállítási költségekről, ami szükséges a fent leírt kárkülönbözet kiszámításához. Tekintettel az ügy sajátos körülményeire, és megjegyezve, hogy a mintában szereplő uniós gyártók által igénybe vett értékesítési csatornától függően nem azonosítható egyértelmű mintázat az árkülönbségekben, a kárt nem okozó ár a közvetlenül vagy az adott gazdasági szereplővel kapcsolatban álló értékesítési egységeken keresztül értékesített és az uniós piacon a független vevők felé felszámított, a (86) preambulumbekezdés első franciabekezdésében leírtak szerint gyártelepi szintre átszámított és terméktípus szerinti bontásban megadott végső értékesítési áron alapult, amelyet a Bizottság csökkentett a tényleges nyereséggel, majd megnövelt egy észszerű nyereséggel. Tekintettel ezekre a különleges körülményekre, a Bizottság az ítéletben foglaltak teljesítése érdekében helyénvalónak ítélte, hogy ezt az árat szimmetrikusan hasonlítsa össze az exportáló gyártók végső értékesítési árával (azaz a gyártókkal kapcsolatban álló importőrök szintjén), szintén kizárólag a vámok és a behozatal utáni költségek tekintetében a (69) preambulumbekezdés második franciabekezdésében pontban leírtak szerint kiigazítva, de beleszámítva az exportáló gyártókkal kapcsolatban álló uniós importőrök SGA-költségeit és nyereségét is.

(88)

Továbbá, tekintettel a Törvényszék által az ítélet 190. pontjában tett megállapításokra, a Bizottság gondosan megvizsgálta, hogy voltak-e olyan egyéb, a kereskedelem szintjével kapcsolatos problémák, amelyek következtében a méltányos összehasonlításhoz ellensúlyozásra van szükség, mivel az uniós gyártók mintájának 87 %-a vele kapcsolatban álló értékesítési egységeken keresztül végezte az értékesítést, és mivel számos exportáló gyártó közvetlenül is értékesített a végső fogyasztók felé. A Bizottság emlékeztetett arra, hogy – amint azt a (87) preambulumbekezdés kifejti – a kárkülönbözet kiszámításakor az uniós gazdasági ágazat terméktípusonkénti végső értékesítési árait vette figyelembe. Következésképpen – amint arra a Törvényszék az ítéletének 179. pontjában rámutatott – az áralákínálás kiszámításával kapcsolatban tett megállapítások a méltányos összehasonlítást illetően teljes mértékben érvényesek a kárkülönbözet kiszámítására is. Amint azt a (71) és a (72) preambulumbekezdés kifejti, a Bizottság nem tárt fel olyan, a kereskedelem szintjével kapcsolatos egyéb problémát, amely a méltányos összehasonlítás érdekében kiigazítást tenne szükségessé.

(89)

Az így megállapított felülvizsgált kárkülönbözetek a következők voltak:

Vállalat

A kár megszüntetéséhez szükséges mérték (%)

Xingyuan csoport

55,07

GITI csoport

28,51

Hankook csoport

10,31

Aeolus/Pirelli

27,56

A dömpingellenes vizsgálatban és a szubvencióellenes vizsgálatban egyaránt együttműködő vállalatok

23,15

Zhongce Rubber Group Co., Ltd (44)

55,07

Weifang Yuelong Rubber Co., Ltd

Hefei Wanli Tire Co. Ltd (45)

55,07

10.   A BÍRÓSÁG ÁLTAL MEGHATÁROZOTT ADATOK KÖZLÉSE ANNAK ÉRDEKÉBEN, HOGY A FELPERESEK GYAKOROLHASSÁK A VÉDELEMHEZ VALÓ JOGUKAT

(90)

A Törvényszék ítéletének 33. pontjában megállapította, hogy a Bizottság megsértette a felperesek védelemhez való jogát azáltal, hogy nem közölte velük az ugyanezen ítélet 244. pontjában említett adatokat.

(91)

A Törvényszék felsorolta az érintett adatokat (az ítélet 244. pontja):

bruttó kármutatók a súlyozási kiigazítások alkalmazása előtt, valamint az egyrészről a kkv-kra, másrészről a nagyvállalatokra vonatkozó adatok,

a jövedelmezőségtől eltérő kármutatók a súlyozás felülvizsgálatát követően,

a makrogazdasági kárra vonatkozó adatok forrásaival és az uniós gazdasági ágazatnak a termelést beszüntető kkv-it felsoroló jegyzékkel kapcsolatos bizonyos információk,

az uniós gazdasági ágazat azon kkv-i által végzett értékesítések pontos összvolumene, amelyek együttműködtek a vizsgálatokban és a kkv-k uniós gazdasági ágazaton belüli arányára vonatkozó információk.

10.1.   Kármutatók, súlyozással és anélkül, a kkv-kra és a nagyvállalatokra vonatkozóan

(92)

Ítéletének 215–235. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a végleges szakaszban a súlyozásban bekövetkezett változások nyomán (lásd a vitatott rendelet (188)–(195) preambulumbekezdését) a Bizottság helyesen számította ki és mutatta ki az uniós értékesítések jövedelmezőségét az uniós gazdasági ágazat egészének szintjén (a vitatott rendelet 5. táblázata) és a 3. csoport szintjén (a vitatott rendelet 6. táblázata). Ugyanakkor – amint arra a Törvényszék az ítéletének 227. pontjában rámutatott – a súlyozási módszer változása miatt a jövedelmezőségen kívül valamennyi mikrogazdasági mutatót újra kellett számítani. Mivel a Bizottság ezt elmulasztotta, a dömpingellenes alaprendelet 3. cikkének (3) bekezdésével összhangban nem vizsgálta meg objektív módon a dömpingelt behozatal hatását.

(93)

Ezért a Törvényszék ítéletének való megfelelés érdekében a Bizottság az alábbi szakaszokban elemzi, hogy a végleges szakaszban megállapított súlyozás alkalmazása milyen hatással volt az összes mikrogazdasági mutatóra (kivéve az általános jövedelmezőséget és a 3. csoport jövedelmezőségét – a továbbiakban: felülvizsgált súlyozás). Amint az az alábbiakban látható, e súlyozás alkalmazása nem módosította lényegesen a Bizottság mikrogazdasági mutatókkal kapcsolatos megállapításait. A Bizottság ezért megerősítette, hogy a figyelembe vett időszak alatt jelentős kár állt fenn.

(94)

Ezen túlmenően a Törvényszék ítéletének 244. pontjában megállapította, hogy a Bizottság megsértette a felperesek védelemhez való jogát azáltal, hogy nem közölte velük a súlyozási kiigazítások előtti bruttó kármutatókat, valamint az egyrészről a kkv-kra, másrészről a nagyvállalkozásokra vonatkozó adatokat. A Törvényszék azonban nem kötelezte a Bizottságot arra, hogy a kárra vonatkozó ténymegállapításait súlyozási kiigazítások alkalmazása nélkül újból fogalmazza meg. A Törvényszék ehelyett annak közlésére szorítkozott, hogy e bruttó kármutatókat a súlyozási kiigazítások alkalmazása előtt közölni kellett volna az érintett felekkel.

(95)

A fentiek fényében és a Törvényszék ítéletének való megfelelés érdekében a Bizottság az alábbiakban felsorolt szakaszokban ismertette a megállapított mikrogazdasági mutatókat: 1. az ideiglenes rendeletben szereplő ideiglenes szakaszban, 2. a súlyozás felülvizsgálatát (amely az alábbi táblázatokban „felülvizsgált súlyozás” néven szerepel) követő végleges szakaszban, 3. súlyozási kiigazítás nélkül és 4. a 3. csoportban: 4. a) csak kkv-kra és 4. b) csak nagyvállalatokra vonatkozó mutatók.

10.1.1.   Mikrogazdasági mutatók

Előzetes megjegyzések

(96)

Amint azt a vitatott rendelet (185)–(192) preambulumbekezdése kifejti, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a mikrogazdasági mutatók nem tükrözhetik az uniós gazdasági ágazat tényleges helyzetét, mivel a mintában szereplő nagyvállalatok nagyobb hatást gyakoroltak az összesített adatokra, mint a mintában szereplő kkv-k, holott ez utóbbiak részesedése az uniós gazdasági ágazat által teljes értékesítésében körülbelül 13 % volt.

(97)

A Bizottság ezért úgy határozott, hogy megnöveli a mintában szereplő kkv-k súlyát. A vitatott rendeletben a végleges szakaszban a következő súlyozást alkalmazta. Először: a Bizottság megállapította, hogy a kkv-k és nagyvállalatok általi értékesítés a teljes uniós értékesítésen belül milyen százalékos arányokat képvisel. Másodszor: a Bizottság a mintában szereplő kkv-k és a mintában szereplő nagy gyártók értékesítéseit a teljes uniós értékesítésen belül képviselt volumenükkel fejezte ki. Végezetül: a Bizottság összehasonlította a százalékos arányokat, majd a kkv-kra vonatkozó adatokat megnövelte annak érdekében, hogy a mintában szereplő nagyvállalatokéval megegyező százalékarányt tükrözzenek. Ezt a (138) preambulumbekezdés is ismerteti. Az ideiglenes szakaszban a Bizottság további kiigazítást is alkalmazott (annak érdekében, hogy a mintában szereplő adatokon belül tükrözze az egyes csoportoknak az uniós értékesítésen belüli arányát). Azonban – amint azt a vitatott rendelet kifejti – ezt a kiigazítást a Bizottság a végleges szakaszban mellőzte, mivel az érdekelt felek vitatták a rögzített arány alkalmazását a figyelembe vett időszakra nézve.

(98)

A súlyozási kiigazítás hatással volt az összesített mikrogazdasági mutatókra, valamint a 3. csoportra is, mivel a nagyvállalatok és a kkv-k egyaránt aktívak voltak ebben a csoportban. Az 1. és a 2. csoport esetében nem volt hatás megfigyelhető, mivel ezekben a csoportokban csak nagyvállalatok voltak aktívak. Amint azt a (93) preambulumbekezdés megemlíti, a súlyozási kiigazítás korlátozott hatást gyakorolt a mikrogazdasági mutatók összességére, mivel a kkv-k által a vizsgálati időszak alatt végzett értékesítés a becslések szerint a vizsgálati időszak alatt végzett teljes uniós értékesítés mintegy 13 %-át tette ki.

10.1.1.1.   Árak és az árakat befolyásoló tényezők

(99)

A mintában szereplő uniós gyártók független vevők részére történt uniós értékesítéseinek átlagos egységárai a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakultak:

1. táblázat

Értékesítési árak az Unióban és termelési költség

A következők alapján:

(EUR/darab)

2014

2015

2016

Vizsgálati időszak

Az ideiglenes rendelet 7. táblázata

Átlagos értékesítési egységár az Unióban

237

225

216

218

 

Index (2014 = 100)

100

95

91

92

Felülvizsgált súlyozás

Átlagos értékesítési egységár az Unióban

239

228

219

220

 

Index (2014 = 100)

100

95

92

92

Súlyozás nélkül

Átlagos értékesítési egységár az Unióban

252

238

226

228

 

Index (2014 = 100)

100

94

90

90

Az ideiglenes rendelet 7. táblázata

Átlagos termelési költség

200

188

183

188

 

Index (2014 = 100)

100

94

91

94

Felülvizsgált súlyozás

Átlagos termelési költség

202

189

185

190

 

Index (2014 = 100)

100

94

92

94

Súlyozás nélkül

Átlagos termelési költség

209

192

188

192

 

Index (2014 = 100)

100

92

90

92

Forrás: a mintában szereplő uniós gyártók kitöltött kérdőívében megadott, ellenőrzött adatok.

(100)

A figyelembe vett időszakra vonatkozó különböző opciók alapján megállapított átlagos értékesítési egységár közötti nominális különbség ellenére az általános trendet illetően a Bizottság nem talált különbséget az ideiglenes és a végleges szakaszban alkalmazott súlyozás között. Súlyozás nélkül az átlagos értékesítési egységár 2 százalékponttal nagyobb mértékben csökkent, mint a másik két forgatókönyv esetében. Ugyanez a következtetés vonható le az átlagos termelési költségek terén megfigyelt trendek tekintetében is.

(101)

A súlyozás vagy annak hiánya nem befolyásolta az 1. és a 2. csoportra vonatkozóan levont következtetéseket. Amint az a 2., a 3. és a 4. táblázatban látható, a 3. csoportot illetően a Bizottság megvizsgálta, a súlyozás hatását, valamint a súlyozás elmaradásának hatását a következő három adatcsoportra vonatkozóan: a 3. csoport egészére, a 3. csoportban működő nagyvállalatokra és a kkv-kra nézve.

2. táblázat

Értékesítési árak az Unióban és termelési költség – 3. csoport

A következők alapján:

(EUR/darab)

2014

2015

2016

Vizsgálati időszak

Az ideiglenes rendelet 10. táblázata

Átlagos értékesítési egységár az Unióban

181

176

172

172

 

Index (2014 = 100)

100

97

95

95

Felülvizsgált súlyozás

Átlagos értékesítési egységár az Unióban

180

176

172

171

 

Index (2014 = 100)

100

98

95

95

Súlyozás nélkül

Átlagos értékesítési egységár az Unióban

201

191

182

180

 

Index (2014 = 100)

100

95

90

90

Az ideiglenes rendelet 10. táblázata

Átlagos termelési költség

170

175

167

172

 

Index (2014 = 100)

100

103

98

101

Felülvizsgált súlyozás

Átlagos termelési költség

170

175

167

172

 

Index (2014 = 100)

100

103

99

101

Súlyozás nélkül

Átlagos termelési költség

182

181

170

173

 

Index (2014 = 100)

100

99

93

95

Forrás: a mintában szereplő uniós gyártók kitöltött kérdőívében megadott, ellenőrzött adatok.

(102)

A 3. csoport esetében az értékesítési egységárban és a termelési egységköltségben megmutatkozó általános trendet nem befolyásolta a súlyozásnak a végleges szakaszban történő felülvizsgálata. A súlyozás hiányában az értékesítési egységárban és a termelési egységköltségben megmutatkozó trendek mindkét mutató esetében markánsabb, legalább 5 százalékpontos csökkenést mutattak a figyelembe vett időszak alatt. Ezek a trendek főként a 3. csoportban működő nagyvállalatok esetében az alábbiakban megfigyelt trendet tükrözték.

(103)

Amint az a 3. táblázatban látható, a 3. csoportban működő nagyvállalatok esetében a trend jelentősen rosszabb volt, mint az értékesítési egységár és a termelési egységköltség esetében megfigyelhető általános trend.

3. táblázat

Értékesítési árak az Unióban és termelési költség – 3. csoport: Csak nagyvállalatok

A következők alapján: (EUR/darab)

2014

2015

2016

Vizsgálati időszak

Átlagos értékesítési egységár az Unióban

207

195

184

183

Index (2014 = 100)

100

94

89

88

Átlagos termelési költség

186

183

171

174

Index (2014 = 100)

100

98

92

93

Forrás: a mintában szereplő uniós gyártók kitöltött kérdőívében megadott, ellenőrzött adatok.

(104)

A 4. táblázat mutatja, hogy a csak a 3. csoportban aktív kkv-k esetében a termelési egységköltség a figyelembe vett időszakban 7 %-os költségnövekedés mellett romlott. Ezzel párhuzamosan az egységár 2 %-kal csökkent.

4. táblázat

Értékesítési árak az Unióban és termelési költség – 3. csoport: Csak kkv-k

(EUR/darab)

2014

2015

2016

Vizsgálati időszak

Átlagos értékesítési egységár az Unióban

164

164

162

161

Index (2014 = 100)

100

100

99

98

Átlagos termelési költség

159

170

164

171

Index (2014 = 100)

100

107

103

107

Forrás: a mintában szereplő uniós gyártók kitöltött kérdőívében megadott, ellenőrzött adatok.

10.1.1.2.   Munkaerőköltségek

(105)

A mintában szereplő uniós gyártók átlagos munkaerőköltsége a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

5. táblázat

Alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség

 

 

2014

2015

2016

Vizsgálati időszak

Az ideiglenes rendelet 11. táblázata

Alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség (EUR)

43 875

44 961

46 432

46 785

 

Index (2014 = 100)

100

102

105

106

Felülvizsgált súlyozás

Alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség (EUR)

44 300

45 199

46 605

46 943

 

Index (2014 = 100)

100

102

105

106

Súlyozás nélkül

Alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség (EUR)

46 274

47 180

48 390

48 477

 

Index (2014 = 100)

100

102

105

105

Forrás: a mintában szereplő uniós gyártók kitöltött kérdőívében megadott, ellenőrzött adatok.

(106)

Az átlagos munkaerőköltség mindkét súlyozási típus esetében 6 %-kal, súlyozás nélkül pedig 5 %-kal nőtt a figyelembe vett időszakban.

10.1.1.3.   Készletek

(107)

A mintában szereplő uniós gyártók készletszintjei a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

6. táblázat

Készletek

 

 

2014

2015

2016

Vizsgálati időszak

Az ideiglenes rendelet 12. táblázata

Zárókészlet (index – 2004 = 100)

100

81

100

144

 

Zárókészlet a termelés százalékában

7  %

6  %

7  %

9  %

 

Index (2014 = 100)

100

81

97

134

Felülvizsgált súlyozás

Zárókészlet (index – 2004 = 100)

100

82

99

146

 

Zárókészlet a termelés százalékában

7  %

6  %

7  %

9  %

 

Index (2014 = 100)

100

83

97

137

Súlyozás nélkül

Zárókészlet (index – 2004 = 100)

100

84

100

148

 

Zárókészlet a termelés százalékában

6  %

5  %

6  %

8  %

 

Index (2014 = 100)

100

84

96

135

Forrás: a mintában szereplő uniós gyártók kitöltött kérdőívében megadott, ellenőrzött adatok.

(108)

A figyelembe vett időszakban a készletek a két súlyozási típus esetében 44 %-kal/46 %-kal nőttek (48 %-kal abban az esetben, amikor nem került sor súlyozásra). A zárókészlet a két súlyozási módszer esetében körülbelül 9 %-os, súlyozás nélkül pedig 8 %-os volt a figyelembe vett időszakban. Ez a helyzet a mintában szereplő uniós gyártók pénzügyi helyzetét kedvezőtlenül befolyásolja.

10.1.1.4.   Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, a beruházások megtérülése és tőkebevonási képesség

(109)

A mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezősége, pénzforgalma, beruházásai és beruházásainak megtérülése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

7. táblázat

Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése

 

 

2014

2015

2016

Vizsgálati időszak

Az ideiglenes rendelet 13. táblázata

Az Unióban független vevőknek végrehajtott értékesítések jövedelmezősége (az értékesítésből származó árbevétel százaléka)

15,6  %

16,7  %

15,2  %

13,7  %

 

Index (2014 = 100)

100

106,9

97,7

88,1

A vitatott rendelet 5. táblázata

Az Unióban független vevőknek végrehajtott értékesítések jövedelmezősége (az értékesítésből származó árbevétel százaléka)

15,4  %

16,9  %

15,3  %

13,7  %

 

Index (2014 = 100)

100

109,5

99,5

88,6

Súlyozás nélkül

Az Unióban független vevőknek végrehajtott értékesítések jövedelmezősége (az értékesítésből származó árbevétel százaléka)

16,9  %

19,1  %

17,0  %

15,6  %

 

Index (2014 = 100)

100

113

101

92

Az ideiglenes rendelet 13. táblázata

Pénzforgalom (millió EUR)

309

312

292

272

 

Index (2014 = 100)

100

101

94

88

Felülvizsgált súlyozás

Pénzforgalom (millió EUR)

272

281

264

244

 

Index (2014 = 100)

100

103

97

90

Súlyozás nélkül

Pénzforgalom (millió EUR)

264

277

255

246

 

Index (2014 = 100)

100

105

97

93

Az ideiglenes rendelet 13. táblázata

Beruházások (millió EUR)

86

63

59

65

 

Index (2014 = 100)

100

73

69

76

Felülvizsgált súlyozás

Beruházások (millió EUR)

78

55

53

58

 

Index (2014 = 100)

100

71

68

74

Súlyozás nélkül

Beruházások (millió EUR)

72

52

50

56

 

Index (2014 = 100)

100

72

69

78

Az ideiglenes rendelet 13. táblázata

A beruházások megtérülése

21,0  %

21,7  %

19,3  %

17,6  %

 

Index (2014 = 100)

100

103

92

84

Felülvizsgált súlyozás

A beruházások megtérülése

23,4  %

24,6  %

21,7  %

20,3  %

 

Index (2014 = 100)

100

105

92

87

Súlyozás nélkül

A beruházások megtérülése

23,4  %

24,6  %

21,7  %

20,3  %

 

Index (2014 = 100)

100

105

92

86

Forrás: a mintában szereplő uniós gyártók kitöltött kérdőívében megadott, ellenőrzött adatok.

(110)

A Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezőségét úgy állapította meg, hogy a hasonló termék független vevők részére végrehajtott uniós értékesítéseiből származó adózás előtti nettó nyereséget kifejezte az értékesítési árbevétel százalékában.

(111)

A súlyozás két típusa alapján a teljes jövedelmezőség hasonló tendenciát mutatott: a 2014. évi 15,6 %-ról/15,4 %-ról a vizsgálati időszakra 13,7 %-ra csökkent. Ezt a Bizottság az egyes csoportoknak a teljes értékesítésben képviselt súlya alapján számította ki. Súlyozás nélkül a teljes jövedelmezőség a 2014. évi 16,9 %-ról 15,6 %-ra csökkent.

(112)

A három módszerrel mérhető csökkenő jövedelmezőség az árak és a költségek közötti 2 százalékpontos különbség eredménye volt.

(113)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy – amint azt a (93) preambulumbekezdés kifejti – az általános jövedelmezőséget a végleges rendelet már tartalmazta, és azzal kapcsolatban a Törvényszék nem tárt fel szabálytalanságot. A jövedelmezőséget a fenti táblázat csak a teljesség kedvéért tünteti fel. A három különböző módszer alkalmazásakor az általános jövedelmezőséget az 1. csoportban és a 2. csoportban megfigyelt jövedelmezőség befolyásolta, míg a 3. csoportban megfigyelt jövedelmezőség súlyozás nélkül körülbelül 5 százalékponttal esett vissza a figyelembe vett időszakban (amint azt a 9. táblázat mutatja). Emellett a jövedelmezőség relatív trendje a teljes uniós gazdasági ágazatot tekintve szintén csökkenést mutatott.

(114)

A nettó pénzforgalom az uniós gyártók önfinanszírozó képességének mutatója. A nettó pénzforgalom 7–12 %-os csökkenést mutat súlyozás nélkül, illetve az ideiglenes rendelet szerinti súlyozással.

(115)

A beruházások megtérülése a beruházások könyv szerinti nettó értékének százalékos arányában kifejezett nyereség. Ez a mutató a figyelembe vett időszakban körülbelül 15 százalékponttal csökkent a három módszer esetében.

(116)

A 2. csoport esetében az ideiglenes rendelet szerinti súlyozásról a végleges rendelet szerinti súlyozásra való áttérés hatással volt az értékekre, de a megfigyelt általános trendre nem. Ennek következtében az ideiglenes rendelet (196) és (197) preambulumbekezdése megerősítést nyert.

8. táblázat

Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése: 2. csoport (Tier 2)

A következők alapján:

 

2014

2015

2016

Vizsgálati időszak

Az ideiglenes rendelet 15. táblázata

Az Unióban független vevőknek végrehajtott értékesítések jövedelmezősége (az értékesítésből származó árbevétel százaléka)

17,9  %

16,7  %

16,0  %

15,3  %

 

Index (2014 = 100)

100

93

90

86

Felülvizsgált súlyozás

Az Unióban független vevőknek végrehajtott értékesítések jövedelmezősége (az értékesítésből származó árbevétel százaléka)

17,9  %

16,7  %

16,0  %

15,3  %

 

Index (2014 = 100)

100

93

90

86

Az ideiglenes rendelet 15. táblázata

Pénzforgalom (millió EUR)

88

76

65

69

 

Index (2014 = 100)

100

86

74

78

Felülvizsgált súlyozás

Pénzforgalom (millió EUR)

53

46

39

41

 

Index (2014 = 100)

100

86

74

78

Az ideiglenes rendelet 15. táblázata

Beruházások (millió EUR)

18

16

15

17

 

Index (2014 = 100)

100

92

84

97

Felülvizsgált súlyozás

Beruházások (millió EUR)

10

10

9

10

 

Index (2014 = 100)

100

92

84

97

Az ideiglenes rendelet 15. táblázata

A beruházások megtérülése

20,4  %

21,4  %

20,1  %

16,2  %

 

Index (2014 = 100)

100

105

98

79

Felülvizsgált súlyozás

A beruházások megtérülése

20,4  %

21,4  %

20,1  %

16,2  %

 

Index (2014 = 100)

100

105

98

79

Forrás: a mintában szereplő uniós gyártók kitöltött kérdőívében megadott, ellenőrzött adatok.

(117)

A 3. csoportba tartozó kkv-k és a 3. csoportban működő nagyvállalatok esetében a leírással megegyező módszeren alapuló külön elemzést végzett a Bizottság.

(118)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy – amint azt a (93) preambulumbekezdés kifejti – a 3. csoport esetében a jövedelmezőséget a vitatott rendelet már tartalmazta, és azzal kapcsolatban a Törvényszék nem tárt fel szabálytalanságot. A jövedelmezőséget a fenti táblázat csak a teljesség kedvéért tünteti fel.

(119)

A 3. csoport egészére vonatkozóan a kétféle súlyozási módszer esetében a jövedelmezőségi trend hasonlónak bizonyult. Ez annak tudható be, hogy a kkv-k által jelentett veszteségek nagyobb súllyal szerepeltek az átfogó számításban, tekintettel arra, hogy a kkv-k veszteségei különösen markánsak voltak (a vizsgálati időszakban –6,1 %). Súlyozás alkalmazása nélkül a 3. csoportban mért jövedelmezőség megközelítette az adott csoportban működő nagyvállalatok által jelentett jövedelmezőséget. A 3. csoportban működő nagyvállalatok jövedelmezősége 2014 és a vizsgálati időszak között a felére, 10 %-ról 4,8 %-ra csökkent.

(120)

A 3. csoport esetében a nettó pénzforgalom jelentősen, mintegy 60 %-kal csökkent a két súlyozási módszer alkalmazása esetén, és körülbelül 35 %-kal súlyozás nélkül. A figyelembe vett időszakban a beruházások megtérülése a kétféle súlyozási módszer alkalmazása esetében körülbelül 66 százalékponttal, súlyozás nélkül pedig mintegy 48 százalékponttal csökkent. Súlyozás nélkül a 3. csoportban mért jövedelmezőség a 3. csoportba tartozó nagyvállalatok jövedelmezőségét tükrözte, amint az az ideiglenes rendelet (198) preambulumbekezdése alapján várható volt.

9. táblázat

Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése: 3. csoport (Tier 3)

A következők alapján:

 

2014

2015

2016

Vizsgálati időszak

Az ideiglenes rendelet 16. táblázata

Az Unióban független vevőknek végrehajtott értékesítések jövedelmezősége (az értékesítésből származó árbevétel százaléka)

6,1  %

0,6  %

2,7  %

–0,4  %

 

Index (2014 = 100)

100

10

45

–7

A vitatott rendelet 6. táblázata

Az Unióban független vevőknek végrehajtott értékesítések jövedelmezősége (az értékesítésből származó árbevétel százaléka)

5,9  %

0,5  %

2,7  %

–0,7  %

 

Index (2014 = 100)

100

9

45

–12

Súlyozás nélkül

Az Unióban független vevőknek végrehajtott értékesítések jövedelmezősége (az értékesítésből származó árbevétel százaléka)

9,23  %

5,01  %

6,29  %

3,92  %

 

Index (2014 = 100)

100

54

68

42

Az ideiglenes rendelet 16. táblázata

Pénzforgalom (millió EUR)

28

17

26

11

 

Index (2014 = 100)

100

62

93

38

Felülvizsgált súlyozás

Pénzforgalom (millió EUR)

26,7

16,2

24,4

9,6

 

Index (2014 = 100)

100

61

91

36

Súlyozás nélkül

Pénzforgalom (millió EUR)

18,7

12,6

16,1

12,1

 

Index (2014 = 100)

100

67

86

65

Az ideiglenes rendelet 16. táblázata

Beruházások (millió EUR)

14

10

10

10

 

Index (2014 = 100)

100

69

66

66

Felülvizsgált súlyozás

Beruházások (millió EUR)

13,4

9,0

8,6

8,7

 

Index (2014 = 100)

100

68

65

65

Súlyozás nélkül

Beruházások (millió EUR)

8,2

6,0

6,3

7,4

 

Index (2014 = 100)

100

73

77

91

Az ideiglenes rendelet 16. táblázata

A beruházások megtérülése

7,6  %

0,2  %

4,8  %

2,5  %

 

Index (2014 = 100)

100

2

62

33

Felülvizsgált súlyozás

A beruházások megtérülése

11,2  %

0,7  %

7,0  %

5,8  %

 

Index (2014 = 100)

100

6

63

52

Súlyozás nélkül

A beruházások megtérülése

11,2  %

0,7  %

7,0  %

5,8  %

 

Index (2014 = 100)

100

6

63

52

Forrás: a mintában szereplő uniós gyártók kitöltött kérdőívében megadott, ellenőrzött adatok.

(121)

A 3. csoportba tartozó nagyvállalatokat illetően a Bizottság az alábbiakban nyújtotta be a jövedelmezőségükre, pénzforgalmukra, beruházásaikra és beruházásaik megtérülésére vonatkozó teljes adatkészletet.

10. táblázat

Nagyvállalatok – Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése – 3. csoport

 

2014

2015

2016

Vizsgálati időszak

Az Unióban független vevőknek végrehajtott értékesítések jövedelmezősége (az értékesítésből származó árbevétel százaléka)

9,97  %

6,08  %

7,05  %

4,81  %

Index (2014 = 100)

100

61

70

48

Pénzforgalom (millió EUR)

17,9

12,2

15,3

12,4

Index (2014 = 100)

100

68

85

69

Beruházások (millió EUR)

7,7

5,7

6,1

7,3

Index (2014 = 100)

100

74

78

95

A beruházások megtérülése

12,2  %

0,8  %

7,5  %

6,6  %

Index (2014 = 100)

100

6

61

54

Forrás: a mintában szereplő uniós gyártók kitöltött kérdőívében megadott, ellenőrzött adatok.

(122)

A 3. csoportba tartozó kkv-k tekintetében a Bizottság az alábbiakban rendelkezésre bocsátotta a jövedelmezőségükre, a pénzforgalomra, a beruházásokra és a beruházások megtérülésére vonatkozó teljes adatkészletet. A vizsgálati időszak alatt bejelentett veszteségekről az ideiglenes rendelet (198) preambulumbekezdése számolt be.

11. táblázat

Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése – 3. csoport – Kkv-k

 

2014

2015

2016

Vizsgálati időszak

Az Unióban független vevőknek végrehajtott értékesítések jövedelmezősége (az értékesítésből származó árbevétel százaléka)

2,71  %

–3,55  %

–1,31  %

–6,13  %

Index (2014 = 100)

100

– 131

–48

– 226

Pénzforgalom (millió EUR)

0,8

0,4

0,9

–0,2

Index (2014 = 100)

100

48

109

–30

Beruházások (millió EUR)

0,5

0,3

0,2

0,1

Index (2014 = 100)

100

61

48

24

A beruházások megtérülése

5,0  %

–0,3  %

2,2  %

–1,2  %

Index (2014 = 100)

100

–6

44

–23

Forrás: a mintában szereplő uniós gyártók kitöltött kérdőívében megadott, ellenőrzött adatok.

(123)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a felülvizsgált súlyozáson alapuló mikrogazdasági mutatók megerősítették a vitatott rendelet (196) preambulumbekezdését, és ennek megfelelően az ideiglenes rendeletben ismertetett trendeken alapuló következtetések továbbra is érvényesek.

(124)

Ezen túlmenően a Bizottság úgy találta, hogy a súlyozás nélkül megállapított mikrogazdasági mutatók is összhangban vannak a kétféle súlyozási módszer alkalmazásával kiszámított mikrogazdasági mutatókkal. A súlyozás hiánya főként a 3. csoportra volt hatással. Konkrétabban: a 3. csoport esetén a súlyozás nélkül kiszámított általános jövedelmezőség a 3. csoportban működő nagyvállalatok jövedelmezőségét tükrözte. Az ideiglenes rendelet (198) preambulumbekezdése tartalmazza a nagyvállalatoknak a vizsgálati időszak alatti haszonkulcsát.

(125)

A 3. csoportban működő nagyvállalatok esetében jelentősen csökkent a haszonkulcs, a beruházások megtérülése és a pénzforgalom. A kkv-k veszteségei különösen markánsak voltak (–6,1 %) a vizsgálati időszakban. Hasonló következtetések vonhatók le a pénzforgalom és a beruházások negatív megtérülése tekintetében is, melyek szintén negatívba fordultak. A kkv-k helyzetére vonatkozó következtetés tehát érvényes maradt, és az ideiglenes rendeletben és a vitatott rendeletben ismertetett trendek megerősítést nyertek.

(126)

Míg ebben az esetben a felülvizsgált súlyozás alapján megállapított mikrogazdasági mutatókra jellemző trendek hasonlóak voltak a súlyozás nélküli mikrogazdasági mutatókhoz, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a végleges szakaszban alkalmazott súlyozási módszer pontos volt abban a piaci helyzetben, ahol az uniós gazdasági ágazat nagyvállalatokból és számos kkv-ból állt össze. A Bizottság azt is megjegyezte, hogy ezt a módszert a Törvényszék nem kérdőjelezte meg.

10.2.   Makrogazdasági mutatók

(127)

A makrogazdasági mutatókat illetően a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy – amint azt a CRIA és a CCCMC állítja – a Bizottság nem szolgáltatott további információkat a felhasznált adatok forrásairól. Ezen túlmenően a végleges szakaszban a CRIA és a CCCMC előadta, hogy kétségeik vannak a vitatott rendelet (201) preambulumbekezdésében említett egyes információk megbízhatóságát illetően.

(128)

Az ítéletben foglaltak teljesítése érdekében a Bizottság további információkat kért és további pontosításokat kapott az Európai Abroncs- és Gumigyártók Szövetsége (European Tyre & Rubber Manufacturers’ Association, a továbbiakban: ETRMA) képviselőivel tartott találkozón. Az ETRMA részletes tájékoztatást nyújtott a piaci adatok összesítéséhez használt módszeréről. Az ülés jegyzőkönyvének nyilvános változatát több melléklettel együtt valamennyi érdekelt fél rendelkezésére bocsátották. A mellékletek részletesen leírták, hogy az ETRMA hogyan állította össze az adatokat a vele kapcsolatban álló Europol Governance közreműködésével, amely az ETRMA nevében a makrogazdasági adatokat állította össze. A Bizottság megismételte, hogy az érdekelt felek végső tájékoztatásakor az ETRMA által szolgáltatott makrogazdasági adatokat az ETRMA tagjai közül egyes exportáló gyártók (például a Hankook csoport és az Aeolus/Pirelli) nem vitatták.

(129)

Ennek alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy eleget tett azoknak a megállapításoknak, amelyeket a Törvényszék az ítélet 244. pontjában a makrogazdasági adatok forrásainak kérdésével kapcsolatban fogalmazott meg.

10.3.   A termelést beszüntető kkv-k az uniós gazdasági ágazatban

(130)

A Törvényszék megállapította, hogy a felperesek a tárgyaláson helyesen érveltek azzal, hogy a termelést beszüntető 85 kkv nevének közlése (mely adatokat nyolc különböző futófelület-beszállító nyújtotta be) nem tette lehetővé a beszállító és a vevő közötti egyedi üzleti kapcsolatok azonosítását, és hogy következésképpen e nevek nem kapcsolódtak bizalmas jellegű adatokhoz. Ilyen körülmények között a Bizottság nem bizonyította, hogy az uniós gazdasági ágazat termelését beszüntető kkv-k listája bizalmas lett volna (lásd az ítélet 253. pontját).

(131)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy egy vállalat neve elvben nem közölhető más érdekelt felekkel a szóban forgó vállalat kifejezett beleegyezése nélkül. Ezenkívül a futófelület-beszállítók és ügyfeleik közötti kapcsolat eltávolítása nem feltétlenül elegendő ezen információk közléséhez. Az ügyfelek listája egy vállalat egyik fontos eszköze, tehát a futófelület-beszállítóknak nem fűződik érdekük ahhoz, hogy ilyen típusú információt közöljenek versenytársaikkal. Ezenkívül az érintett kkv-k között volt olyan, amelyik nem teljes mértékben az újrafutózás üzletágában tevékenykedett, hanem az újrafutózás az egyik tevékenysége volt (egyéb tevékenysége lehetett például új abroncsok értékesítése vagy nagy tehergépkocsi-flottával működő vállalatok számára műhely biztosítása). Végezetül: ha egy vállalat arról számol be, hogy egy vevő felhagyott a futófelület-anyagok beszerzésével, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy a szóban forgó vállalat csődbe ment vagy megszűnt. Ezeknek az információknak a rendelkezésre bocsátása tehát érzékeny kereskedelmi információkat fedne fel.

(132)

Míg a több féltől származó, volumenre vagy értékekre vonatkozó adatok összesített formában titoktartási aggályok nélkül közzétehetők, különösen, ha az összesített adatok ugyanabba a tartományba esnek, ez egy vállalkozás nevének esetében nem így van. Ezen túlmenően az együttműködő fél nem hozhatja nyilvánosságra ezeket az információkat azon fél engedélye nélkül, amelynek a nevét meg kívánja adni. Ez azt jelenti, hogy az ilyen ügyféllista közléséhez minden egyes futófelület-beszállítónak engedélyt kellett volna kérnie minden egyes ügyfelétől arra, hogy nevét más érdekelt felekkel közölje.

(133)

A vitatott rendelet idején csak a csődbe ment vagy felszámolt vállalatokról lehetett volna tájékoztatni az érdekelt feleket. A Bizottságnak azonban nem álltak a rendelkezésére részletes információk arról, hogy mely vállalatok mentek csődbe vagy melyeket számoltak fel, és melyek azok, amelyek egyszerűen beszüntették a termelést. 2019. július 19-i feljegyzésében a Bizottság részletes magyarázatot adott a fent említett jegyzék összeállításához használt módszerre vonatkozóan. A vitatott rendelet idején a Bizottság nyolc futófelület-beszállítóval vette fel a kapcsolatot, hogy információkat szerezzen ügyfeleik listájáról és a figyelembe vett időszak (a 2014. január 1. és 2017. június 30. közötti időszak) során történt értékesítéseiről. Mivel egy újrafutózónak több beszállítója is lehet, a beszállítók által szolgáltatott adatokat a Bizottság ügyfelenként összesítette annak érdekében, hogy azonosítani lehessen azokat a vállalatokat, amelyek a figyelembe vett időszakban beszüntették a futófelület-anyagok beszerzését. Ezen adatbázis alapján a Bizottságnak módjában állt azonosítani azokat az újrafutózókat, amelyek beszállítót váltottak. A Bizottság a vitatott rendelet (244) preambulumbekezdésében az ideiglenes rendelet (202) preambulumbekezdésére hivatkozva azt is megállapította, hogy legalább 85 kkv szüntette be a termelést.

(134)

A Bizottság nem rendelkezett információkkal az egyes újrafutózók jogállásáról. Ezen belül a Bizottságnak nem állt módjában azonosítani a csődbe ment vagy felszámolt vállalatokat, így jelentést sem tudott tenni azokról az érdekelt feleknek.

(135)

E vizsgálat során a Bizottság felvette a kapcsolatot az együttműködő futófelület-beszállítókkal annak érdekében, hogy információkat szerezzen azoknak a vállalatoknak a tényleges jogállásáról, amelyek beszüntették a futófelület-anyagok beszerzését. A Bizottság e kérése nyomán a futófelület-beszállítók beleegyezésüket adták e nevek közléséhez, de azzal a feltétellel, hogy cégnevüket elválasztják ügyfeleik nevétől. A Bizottság megállapította, hogy a jegyzéken szereplő vállalatok többsége inaktív volt. Ezért úgy határozott, hogy közzéteszi azon kkv-k listáját, amelyek beszüntették a futófelület-anyagok érdekelt felektől történő beszerzését. A neveket a betekinthető ügyirat tartalmazta.

10.4.   A kkv-k uniós gazdasági ágazaton belüli arányára vonatkozó információk

(136)

A Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem hozott nyilvánosságra információkat a kkv-k uniós gazdasági ágazaton belüli arányáról (lásd az ítélet 244–266. pontját).

(137)

A Bizottság azonban a vitatott rendelet 4. táblázatában ismertette a kkv-k uniós gazdasági ágazaton belüli pontos arányát.

(138)

Amint az a vitatott rendelet 4. táblázatában szerepel, a felülvizsgált súlyozási módszer nem az együttműködő vállalatok által bejelentett volumenen alapult, hanem a kkv-k és a nagyvállalatok általi értékesítés teljes volumenén (amint azt az alábbi táblázat mutatja). Az alapul szolgáló konkrét adatokat a 12. táblázat mutatja be.

12. táblázat

A kkv-k részesedése a teljes uniós értékesítésből (%)

 

2014

2015

2016

Vizsgálati időszak

A vitatott rendelet 8. táblázatában feltüntetett uniós értékesítési volumen (darab)

14 834 175

14 738 216

14 532 627

14 584 104

A kkv-k által bonyolított értékesítések aránya az összes uniós értékesítésen belül, amint azt a vitatott rendelet 4. táblázata feltünteti

16,9  %

15,3  %

13,7  %

13,2  %

A nagyvállalatok által bonyolított értékesítések aránya a teljes uniós értékesítésen belül

83,1  %

84,7  %

86,3  %

86,8  %

A mintában szereplő kkv-k által bonyolított értékesítési volumene (darab)

91 700

84 500

79 300

74 600

A mintában szereplő kkv-k %-os aránya a kkv-k teljes értékesítési volumenéhez viszonyítva

3,6  %

3,7  %

3,9  %

3,8  %

A mintában szereplő nagyvállalatok %-os aránya a nagyvállalatok teljes volumenéhez viszonyítva

[20 –45 ]

[20 –45 ]

[20 –45 ]

[20 –45 ]

Alkalmazott súlyozási arány

[4,5 –11,3 ]

[4,3 –11,0 ]

[4,0 –10,3 ]

[4,2 –10,6 ]

Súlyozási arány

= (a mintában szereplő nagyvállalatok %-os aránya x a kkv-k teljes értékesítési volumene)/(a mintában szereplő kkv-k értékesítési volumene) – 1

10.5.   A vizsgálatban együttműködő kkv-k értékesítési volumene

(139)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a vizsgálat során a kellően indokolt kérelmek beérkezését követően valamennyi panaszos számára anonimitást biztosított. Ezen túlmenően és az anonimitás további védelme érdekében a felülvizsgált súlyozási értékek megállapításához használt arány csak a teljes uniós értékesítésen alapult (beleértve a kkv-k általi teljes értékesítést is), nem pedig csak az együttműködő kkv-k értékesítési volumenén. Következésképpen az együttműködő kkv-k pontos értékesítési volumene önmagában nem minősült olyan lényeges ténynek vagy megfontolásnak, amely az uniós gazdasági ágazat kármutatóinak a Bizottság általi megállapítása során alapul szolgált volna. Ítéletének 256. pontjában a Törvényszék mégis úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem fejtette ki konkrétan, hogy az összesített számadat hozzáférhetővé tétele mennyiben képes felfedni bizonyos panaszosok kilétét.

(140)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy bizonyos esetekben az összesített számadatok közlése valójában nem fedi fel a panaszosok kilétét. Példa lehet erre egy olyan iparág, ahol a vállalatok értékesítési volumene egyenlőtlenül oszlik meg, és az egyes gazdasági szereplők piaci részesedése alacsony. Azonban a szóban forgó ügyben az uniós gazdasági ágazatot egyfelől néhány nagyvállalat, másfelől több mint 380 kkv alkotja. Amint azt az ideiglenes rendelet (129) preambulumbekezdése kifejti, a nagy vállalatcsoportok az uniós értékesítés mintegy 85 %-áért feleltek. Következésképpen a kkv-k pontos volumenének (vagy akár tartományainak) feltárása lehetővé tette volna a többi fél számára annak megállapítását, hogy mekkora volt a nagy uniós gyártóknak minősülő panaszosok részesedése, és végső soron lehetővé tette volna a vitatott rendelet elfogadásához vezető vizsgálatban együttműködő nagy uniós gyártók azonosítását. Ezért a Bizottság – a rendelkezésére álló adatok alapos és ismételt vizsgálatát követően – arra a következtetésre jutott, hogy a vizsgálatban együttműködő kkv-k pontos értékesítési volumenének (vagy akár e volumen tartományainak) feltárása veszélyeztette volna a panaszosok anonimitását.

(141)

Az érdekelt felek tájékoztatását követően a CRIA megismételte állítását, miszerint a Bizottságnak meg kellett volna adnia a vitatott rendelethez vezető vizsgálatban együttműködő kkv-k általi értékesítések pontos volumenét.

(142)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a vizsgálatban együttműködő kkv-k értékesítési volumene a vitatott rendelethez vezető vizsgálat során az összes együttműködő vállalat által benyújtott és az ügy betekinthető irataiban rendelkezésre bocsátott mintavételi formanyomtatványoknak köszönhetően rendelkezésre állt. Ennek megfelelően a mintavételi formanyomtatványok valamennyi érdekelt fél számára hozzáférhetőek voltak. Továbbá – amint azt a (139) preambulumbekezdés jelzi – a kkv-k arányának megállapításakor a Bizottság nem az együttműködő kkv-k pontos értékesítési volumenét vette figyelembe, ehelyett a felülvizsgált súlyozási értékek meghatározása során csak a teljes uniós értékesítéssel számolt. Az együttműködő kkv-k pontos volumene tehát nem tartozott a felülvizsgált értékek megállapításához felhasznált alapvető tények közé. Végezetül: amint azt a (140) preambulumbekezdés kifejti, ezeknek az adatoknak a közlése veszélyeztette volna a panaszosok anonimitását. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

11.   VÉGLEGES INTÉZKEDÉSEK

(143)

A fentiekre tekintettel az érintett termék behozatalára ismételten végleges dömpingellenes vámot szükséges kivetni a megállapított dömping- és kárkülönbözetek közül az alacsonyabbnak megfelelő szinten, az alacsonyabb vám szabályával összhangban. Ebben az esetben az összes érintett exportáló gyártóra nézve a végleges dömpingellenes vámtétel tehát a megállapított kárkülönbözetek szintjén kerül meghatározásra.

(144)

Megjegyzendő, hogy a dömpingellenes vizsgálattal párhuzamosan egy szubvencióellenes vizsgálatra is sor került. Az (EU) 2016/1037 rendelet 24. cikkének (1) bekezdése alapján, tekintettel az alacsonyabb vám szabályának alkalmazására és arra, hogy a támogatás végleges mértéke kisebb a kár megszüntetéséhez szükséges mértéknél, indokolt a támogatás megállapított végleges mértékével megegyező végleges kiegyenlítő vámot bevezetni, majd pedig a kár megszüntetéséhez szükséges mérték erejéig végleges dömpingellenes vámot megállapítani.

(145)

Amint azt a vitatott rendelet (335)–(343) preambulumbekezdése kifejti, a Bizottság úgy határozott, hogy az intézkedések megfelelő formája a mértékvám.

(146)

Az érdekelt felek tájékoztatását és az érdekelt felek újabb tájékoztatását követően a CRIA előadta, hogy a Bizottság az áralákínálási és az alulértékesítési különbözet megállapítása során következetlen CIF-értékeket használt nevezőként. Mindkét különbözetet az alákínálási különbözet kiszámításához használt nevező alapján kellett volna megállapítani.

(147)

Amint azt a Bizottság a 9. szakaszban közölte, az alákínálási különbözet kiszámítása során figyelembe vett exportárat úgy állapította meg, hogy az uniós határparitáson számított érték megállapítása érdekében a mintában szereplő exportáló gyártók első független vevőinek felszámított eladási árból levonta az Unióban felmerült összes költséget (amely az egyes ügyletek Incoterms-feltételeitől függött). Levonta például az uniós szállítási költségeket. Ehhez az értékhez szükség szerint hozzáadta a vámokat és a behozatal után felmerülő költségeket. Az eredmény az úgynevezett „érkeztetési CIF-ár” volt, amelyet a Bizottság összehasonlított az uniós gyártók értékesítési árával, amelyet az alákínálási különbözet megállapításához hasonlóképpen kiigazított és az uniós értékesítési ár százalékában fejezett ki.

(148)

Az alulértékesítési különbözetet terméktípusonként a következőképpen állapította meg:

a számlálót az ugyanazon (az alákínálási különbözet kiszámításához használt) érkeztetési CIF-ár és az uniós gazdasági ágazat irányára közötti összehasonlítással számította ki,

a nevező a mintában szereplő exportáló gyártók által megadott, az uniós vámszerveknek jelentett CIF-érték volt.

(149)

Az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdése értelmében az alacsonyabb vám szabályának alkalmazása céljából az alulértékesítési különbözet és a dömpingkülönbözet megállapításához használt nevező értékének azonosnak kell lennie, hogy lehetővé tegye az összehasonlítást. Az összehasonlítás célja azon százalékos arány meghatározása, amellyel a vámszerveknek jelentett importárat a dömpingellenes vámok kivetésével meg kell növelni ahhoz, hogy a korábban kiszámított mértékű alulértékesítés vagy dömping hatásai megszűnjenek. Nyilvánvaló, hogy mivel a vámot az uniós vámszerveknek jelentett CIF-értékre fogják alkalmazni, ezt a vámot matematikailag annak a fent említett CIF-árnak a százalékában kell kifejezni, amelyen – a fentiekben kifejtettek szerint – a vámnak a vámkezeléskor történő megállapítása alapul. Illogikus és matematikai szempontból hibás lenne a százalékos arányt egy adott, nevezőként használt érték alapján kiszámítani, majd egy másik értékre alkalmazni.

(150)

Az észrevételeket követően a Bizottság felülvizsgálta az érdekelt feleknek megküldött számításokat, és megerősítette, hogy a nevezők értékének megállapításához használt módszer helyes. Ezért a Bizottság elutasította azt az állítást, miszerint az alkalmazott CIF-értékek következetlenek lettek volna, és hogy az érkeztetési CIF-árnak (amelyet az áralákínálás és az áron aluli értékesítés kiszámítása céljából a Bizottság összehasonlított az uniós árral), valamint az alulértékesítési különbözet és a dömpingkülönbözet megállapításához nevezőként használt CIF-értéknek meg kellene egyeznie.

(151)

A CRIA előadta, hogy a Bizottság téves módszert alkalmazott a mértékvám megállapításakor, mivel a kárkülönbözet százalékos arányát az egy darab gumiabroncsra kivetendő vám meghatározása érdekében a teljes behozatali volumenre extrapolálta, ahelyett, hogy csak a kárkülönbözet kiszámításához eredetileg felhasznált, megfeleltethető terméktípusok volumenét vette volna figyelembe.

(152)

A Bizottság ugyanazt a módszert alkalmazta, mint a vitatott rendeletben, amelyet a Törvényszék nem semmisített meg. Mindazonáltal a Bizottság megjegyezte, hogy a dömpingellenes intézkedéseknek formájuktól függetlenül azonos javító hatással kell rendelkezniük. Nem vitatott, hogy ha a vám a formáját tekintve értékvám lenne, akkor az érintett termék valamennyi behozatalára és valamennyi típusára vonatkozna, függetlenül attól, hogy a Bizottság az áron aluli értékesítés vagy a dömping összegének kiszámításakor egy adott típust figyelembe vett-e vagy sem. Következésképpen olyan körülmények között, amikor a Bizottság úgy határoz, hogy a vámot mértékvámként fejezi ki, a szóban forgó mértékvámnak az érintett termék összes behozatalának a vonatkozó vizsgálati időszak alatti értékesítésén kell alapulnia, mivel – az egyenértékű értékvámhoz hasonlóan – az összes terméktípus valamennyi behozatalára ugyanolyan módon kell majd alkalmazni. Következésképpen a Bizottság úgy ítélte meg, hogy helyénvaló, ha a behozatal teljes volumenét veszi figyelembe, ugyanúgy, ahogy értékvám alkalmazásának esetében tenné. A Bizottság ezért elutasította ezt a felvetést.

(153)

Az érdekelt felek újabb tájékoztatását követően a CRIA előadta, hogy a Bizottság hibát vétett a Zhongce Rubber Group Co., Ltd vámszintjének megállapításakor.

(154)

Az ügy irataihoz fűzött 2023. január 31-i feljegyzésben a Bizottság tisztázta, hogy a kiegyenlítő vámokat megállapító rendelet hatálybalépése előtti időszak (2018. május 8. – 2018. november 12) tekintetében figyelembe vette a Zhongce Rubber Group Co., Ltd-hez tartozó, a kár megszüntetéséhez szükséges mértéket, amely 32,39 % volt. A mértékvám megfelelő összege erre nézve tehát 49,31 EUR/darab volt. Azonban 2018. november 13-tól (az (EU) 2018/1690 rendelet hatálybalépésétől és a vitatott rendelet módosításától) fogva a Bizottság a Zhongce Rubber Group Co., Ltd-re magasabb, 55,07 %-os kárkülönbözetet alkalmazott a szubvencióellenes vizsgálat tekintetében, mivel a Zhongce Rubber Group Co., Ltd együttműködött a dömpingellenes vizsgálatban, a szubvencióellenes vizsgálatban azonban nem. Ez nulla dömpingkülönbözetet és 51,8 %-os támogatási mértéket eredményezett, amely 57,28 EUR/darab összegű kiegyenlítő mértékvámnak felel meg. A CRIA-tól e magyarázattal kapcsolatban nem érkezett észrevétel. A Bizottság ezért elutasította a CRIA azon állítását, hogy hibát vétett a szóban forgó vállalathoz tartozó, a kár megszüntetéséhez szükséges mérték számításában.

(155)

Az érdekelt felek tájékoztatását követően a CRIA előadta továbbá, hogy három vállalat, nevezetesen a Zhongce Rubber Group Co., Ltd, a Weifang Yuelong Rubber Co., Ltd és a Hefei Wanli Tire Co., Ltd vámszintjét is csökkenteni kell, mivel a Bizottság nem hajtotta végre megfelelően a Törvényszék ítéletének 190–192. pontját.

(156)

Amint azt a (70) preambulumbekezdés kifejti, az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének analógia útján történő alkalmazásával a Bizottság az exportáló gyártók exportárához szükség szerint hozzáadta az SGA-költségeket és a nyereséget, valamint megállapította, hogy nincs szükség további kiigazításokra. Amint azt a (72), a (73) és a (88) preambulumbekezdés kifejti, a Bizottság megállapította, hogy a közvetett és a közvetlen értékesítések, illetve a különböző típusú vevők közötti méltányos összehasonlítással kapcsolatban nem merült fel aggály. Ezért – a vitatott rendeletben alkalmazott módszerhez hasonló módszerrel – a Bizottság a kárkülönbözet megállapítása céljából a mintában szereplő exportáló gyártók közvetlen értékesítéseit és a mintában szereplő uniós gyártók értékesítéseit terméktípusonként hasonlította össze. A Bizottság a minden más vállalatra alkalmazandó vám számítása során szintén így járt el, ez a vám a kizárólag közvetlen értékesítést végző Xingyuan csoportra nézve megállapított 55,1 %-os kárkülönbözeten alapult. Ennek alapján a Bizottság megállapította, hogy a Weifang Yuelong Rubber Co., Ltd és a Hefei Wanli Tire Co., Ltd a minden más vállalatra alkalmazandó dömpingellenes és kiegyenlítő vám, a Weifang Yueling pedig a minden más vállalatra alkalmazandó kiegyenlítő vám hatálya alatt marad. Következésképpen a Bizottság úgy ítélte meg, hogy ténymegállapításai összhangban vannak a Törvényszék ítéletének 190–192. pontjával, és elutasította az állítást.

(157)

Az érdekelt felek tájékoztatását követően a Bizottság hibát talált az Aeolus/Pirelli tekintetében megállapított kárkülönbözeten alapuló mértékvámban. E hiba kiküszöbölése nyomán a kárkülönbözet 29,79 %-ról 27,56 %-ra módosult, amiről a Bizottság minden felet tájékoztatott.

(158)

Az érdekelt felek újabb tájékoztatását követően a CRIA előadta, hogy a Bizottság hibát vétett a Hankook csoport vámszintjének megállapításakor.

(159)

Az állítás elemzésekor a Bizottság valóban talált egy számszaki hibát, és a Hankook csoport kárkülönbözetét 11,18 %-ról 10,31 %-ra javította.

(160)

A fentiek alapján a végleges dömpingellenes vám vámtételei a következők:

Vállalat

Dömpingkülönbözet

Támogatási mérték

Kárkülönbözet

Kiegyenlítő vám

Dömpingellenes vám

Kiegyenlítő mértékvám

Dömpingellenes mértékvám (46)

Dömpingellenes mértékvám (47)

GITI csoport

56,8  %

7,74  %

28,51  %

7,74  %

20,77  %

11,07

35,74

46,81

Hankook csoport

60,1  %

2,06  %

10,31  %

2,06  %

8,25  %

3,75

17,37

21,12

Aeolus/Pirelli

85,0  %

32,85  %

27,56  %

27,56  %

0

39,77

0

39,77

A mellékletben felsorolt, mind a szubvencióellenes, mind a dömpingellenes vizsgálatban együttműködő egyéb vállalatok

71,5  %

18,01  %

23,15  %

18,01  %

5,14  %

27,69

10,29

37,98

Zhongce Rubber Group Co., Ltd (48)

71,5  %

51,08  %

55,07  %

51,08  %

0

57,28

0

49,31

Weifang Yuelong Rubber Hefei Wanli Tire Co. Ltd (49)

106,7  %

51,08  %

55,07  %

51,08  %

3,99  %

57,28

4,48

61,76

(161)

A módosított dömpingellenes vámokat az ideiglenes rendelet hatálybalépésétől, azaz 2018. május 8-tól fogva időbeli megszakítás nélkül kell alkalmazni.

(162)

A végleges szubvencióellenes rendelet hatálybalépését megelőző időszakban (nevezetesen a 2018. május 8. és 2018. november 12. közötti időszakban) a dömpingellenes vámok eltérő szintjét is alkalmazni kell. Az ebben az időszakban alkalmazandó vám megegyezik az összes érintett vállalatra megállapított kárkülönbözettel.

(163)

Bár a T-30/19. és a T-72/19. sz. ügyben csak az Aeolus Tyre Co., Ltd és a Double Coin Group (Jiang Su) Tyre Co., Ltd volt a felperes, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a korrigált vám az érintett csoportok egészére alkalmazandó. Az Aeolus csoport esetében az érintett exportáló gyártók a következők: Aeolus Tyre Co., Ltd, Aeolus Tyre (Taiyuan) Co., Ltd; Qingdao Yellow Sea Rubber Co., Ltd és Pirelli Tyre Co., Ltd. A Double Coin Group (Jiang Su) Tyre Co., Ltd esetében az érintett exportáló gyártók a következők: Double Coin Group (Jiang Su) Tyre Co., Ltd és Shanghai Huayi Group Corp. Ltd.

(164)

A vámhatóságokat utasítják, hogy szedjék be az érintett exportáló gyártókat érintő behozatalra vonatkozó megfelelő összeget, és az alkalmazandó vámjogszabályoknak megfelelően térítsék vissza a beszedett többletösszegeket.

(165)

Ez a rendelet nem módosítja a vizsgálat újbóli megindításáról szóló értesítés és a nyilvántartásba vételt elrendelő rendelet által nem érintett exportáló gyártókra vonatkozó vámtételeket. A szóban forgó exportáló gyártókra vonatkozó vámok tehát változatlanok maradtak, tehát e vállalatokat ez a rendelet nem azonosította.

(166)

Az érdekelt felek tájékoztatását követően a Hämmerling előadta, hogy mivel a Bizottságnak szándékában állt, hogy az Uniós Vámkódexben előírt hároméves elévülési időn túl ismételten kivesse a vámokat, azt is meg kell határoznia, hogy az ismételten kivetett vámok és a korábban alkalmazandó vámok közötti különbséget a hároméves elévülési időn túl is vissza kell téríteni.

(167)

A Bizottság először is emlékeztetett arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az Uniós Vámkódex nem zárja ki, hogy a Bizottság olyan rendeletet fogadjon el, amely három évet meghaladó időtartamra vet ki ismételten végleges dömpingellenes vagy kiegyenlítő vámot (50).

(168)

Ezen túlmenően – amint azt a (164) preambulumbekezdés kifejti – a vámhatóságok beszedik az érintett exportáló gyártókat érintő behozatalra vonatkozó megfelelő összeget, és az alkalmazandó vámjogszabályoknak megfelelően visszatérítik a beszedett többletösszegeket. A Törvényszék a T-440/20. sz. ügyben tisztázta, hogy az alkalmazandó vámjogszabályok közé tartozik többek között az Uniós Vámkódex 101. cikkének (1) bekezdése, 102. cikke (1) bekezdésének első albekezdése, 103. cikkének (1) bekezdése és 104. cikkének (2) bekezdése. E rendelkezések értelmében a fizetendő vám összegét a vámtartozásokról nyújtott tájékoztatásért felelős illetékes vámhatóságok határozzák meg, kivéve, ha a vámtartozás keletkezésétől számítva eltelt három év. A Bíróság továbbá pontosította, hogy „ebből az következik, hogy az Uniós Vámkódex 103. cikkének (1) bekezdésében foglalt szabály nemcsak azt akadályozza meg, hogy az adóssal a vám összegét a vámtartozás keletkezésétől számított három év elteltét követően közöljék, hanem azt is, hogy maga a vámtartozás e határidő lejártakor elévüljön. A szabály azonban kizárólag a vámösszeg adóssal való közlésére vonatkozik, annak végrehajtása tehát kizárólag az ilyen értesítés megtételére hatáskörrel rendelkező nemzeti vámhatóságok feladata” (51). A Bizottság ezért megerősítette, hogy a szóban forgó ügyben a visszatérítésre vonatkozó hároméves elévülési idő alkalmazandó, és elutasította a kérelmet.

12.   ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

(169)

Figyelembe véve az (EU, Euratom) 2018/1046 rendelet (52) 109. cikkét, az Európai Unió Bíróságának ítéletében előírt visszatérítés esetén az Európai Központi Bank irányadó refinanszírozási műveleteire alkalmazott, az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában közzétett, az esedékesség napja szerinti hónap első naptári napján érvényes kamatlábbal megegyező mértékű késedelmi kamat fizetendő.

(170)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az (EU) 2016/1036 rendelet 15. cikkének (1) bekezdésével létrehozott bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

(1)   A Bizottság a (2) és a (3) bekezdésben felsorolt vállalatok tekintetében végleges dömpingellenes vámot vet ki a Kínai Népköztársaságból származó, jelenleg a 4011 20 90 és ex 4012 12 00 (TARIC-kód: 4012120010) KN-kódok alá tartozó egyes 121 feletti terhelési indexű, autóbuszhoz vagy tehergépjárműhöz való új vagy újrafutózott gumi légabroncsok behozatalára.

(2)   Az (1) bekezdésben meghatározott, az alábbiakban felsorolt vállalatok által gyártott termékre alkalmazandó végleges dömpingellenes vámok euro/darab egységben kifejezett vámtétele a 2018. május 8-tól 2018. november 12-ig tartó időszakra nézve a következő:

Vállalat

Dömpingellenes vám

TARIC-kiegészítő kód

GITI Tire (Anhui) Company Ltd; GITI Tire (Fujian) Company Ltd; GITI Tire (Hualin) Company Ltd; GITI Tire (Yinchuan) Company Ltd

46,81

C332

Chongqing Hankook Tire Co., Ltd; Jiangsu Hankook Tire Co., Ltd

21,12

C334

Aeolus Tyre Co., Ltd, Aeolus Tyre (Taiyuan) Co., Ltd; Qingdao Yellow Sea Rubber Co., Ltd; Pirelli Tyre Co., Ltd

39,77

C877 (53)

A mellékletben felsorolt, az újból kivetett vám hatálya alá tartozó, mind a szubvencióellenes, mind a dömpingellenes vizsgálatban együttműködő további vállalatok

37,98

 

Zhongce Rubber Group Co., Ltd

49,31

C379

Weifang Yuelong Rubber Co., Ltd

61,76

C875

Hefei Wanli Tire Co. Ltd

61,76

C876

(3)   Az (1) bekezdésben meghatározott, az alábbiakban felsorolt vállalatok által gyártott termékre alkalmazandó végleges dömpingellenes vámok euro/darab egységben kifejezett vámtétele a 2018. november 13-án kezdődő időszakra nézve a következő:

Vállalat

Dömpingellenes vám

TARIC-kiegészítő kód

GITI Tire (Anhui) Company Ltd; GITI Tire (Fujian) Company Ltd; GITI Tire (Hualin) Company Ltd; GITI Tire (Yinchuan) Company Ltd

35,74

C332

Chongqing Hankook Tire Co., Ltd; Jiangsu Hankook Tire Co., Ltd

17,37

C334

Aeolus Tyre Co., Ltd, Aeolus Tyre (Taiyuan) Co., Ltd; Qingdao Yellow Sea Rubber Co., Ltd; Pirelli Tyre Co., Ltd

0

C877 (54)

A mellékletben felsorolt, az újból kivetett vám hatálya alá tartozó, mind a szubvencióellenes, mind a dömpingellenes vizsgálatban együttműködő további vállalatok

10,29

 

Zhongce Rubber Group Co., Ltd

0

C379

Weifang Yuelong Rubber Co., Ltd

4,48

C875

Hefei Wanli Tire Co. Ltd

4,48

C876

2. cikk

Az 1. cikk (2) és (3) bekezdésében meghatározott exportáló gyártók által az (EU) 2018/1579 végrehajtási rendelet alapján az 1. cikkben megállapított végleges dömpingellenes vámot meghaladóan fizetett végleges dömpingellenes vámot vissza kell fizetni vagy el kell engedni.

A visszafizetést vagy elengedést az alkalmazandó vámjogszabályoknak megfelelően a nemzeti vámhatóságoknál kell kérelmezni. Azok a hatóságok, amelyek a Törvényszék által a T-30/19. és a T-72/19. sz., China Rubber Industry Association (CRIA) és China Chamber of Commerce of Commerce of Metals, Minerals & Chemicals Importers & Exporters (CCCMC) kontra Európai Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet nyomán visszatérítéseket eszközöltek, a visszatérített összegeket az 1. cikk (2) és (3) bekezdésében meghatározott összeg erejéig visszakövetelik.

3. cikk

Az 1. cikkel kivetett végleges dömpingellenes vámot az (EU) 2018/1579 végrehajtási rendeletre és az (EU) 2018/1690 végrehajtási rendeletre tekintettel, a vizsgálat újbóli megindítását követően, a T-30/19. és T-72/19. sz. egyesített ügyekben 2022. május 4-én hozott ítéletek végrehajtása érdekében a Kínai Népköztársaságból származó egyes, 121 feletti terhelési indexű, autóbuszhoz vagy tehergépjárműhöz való új vagy újrafutózott gumi légabroncsok behozatalára vonatkozó nyilvántartásbavételi kötelezettség bevezetéséről szóló (EU) 2022/1175 végrehajtási rendelet 1. cikkének (3) bekezdése alapján nyilvántartásba vett behozatalok vonatkozásában szintén be kell szedni.

4. cikk

A vámhatóságok megszüntetik a behozataloknak az (EU) 2022/1175 végrehajtási rendelet 1. cikkének (1) bekezdésével elrendelt nyilvántartásba vételét; az említett végrehajtási rendelet hatályát veszti.

5. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2023. április 4-én.

a Bizottság részéről

az elnök

Ursula VON DER LEYEN


(1)  HL L 176., 2016.6.30., 21. o.

(2)  A Bizottság (EU) 2018/683 rendelete (2018. május 4.) a Kínai Népköztársaságból származó egyes, 121 feletti terhelési indexű, autóbuszhoz vagy tehergépjárműhöz való új vagy újrafutózott gumi légabroncsok behozatalára vonatkozó ideiglenes dömpingellenes vám kivetéséről, valamint az (EU) 2018/163 végrehajtási rendelet módosításáról (HL L 116., 2018.5.7., 8. o.).

(3)  A Bizottság (EU) 2018/1579 végrehajtási rendelete (2018. október 18.) a Kínai Népköztársaságból származó egyes, 121 feletti terhelési indexű, autóbuszhoz vagy tehergépjárműhöz való új vagy újrafutózott gumi légabroncsok behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről, valamint az (EU) 2018/163 végrehajtási rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 263., 2018.10.22., 3. o.).

(4)  A Bizottság (EU) 2018/1690 végrehajtási rendelete (2018. november 9.) a Kínai Népköztársaságból származó egyes, 121 feletti terhelési indexű, autóbuszhoz vagy tehergépjárműhöz való új vagy újrafutózott gumi légabroncsok behozatalára vonatkozó végleges kiegyenlítő vám kivetéséről, továbbá a Kínai Népköztársaságból származó egyes, 121 feletti terhelési indexű, autóbuszhoz vagy tehergépjárműhöz való új vagy újrafutózott gumi légabroncsok behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről, valamint az (EU) 2018/163 végrehajtási rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2018/1579 bizottsági végrehajtási rendelet módosításáról (HL L 283., 2018.11.12., 1. o.).

(5)  A Törvényszék (kibővített tizedik tanács) 2022. május 4-i ítélete, China Rubber Industry Association (CRIA) és China Chamber of Commerce of Metals, Minerals & Chemicals Importers & Exporters (CCCMC) kontra Bizottság, T-30/19. és T-72/19. sz. egyesített ügyek, ECLI:EU:T:2022:226.

(6)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/1036 rendelete (2016. június 8.) az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről (HL L 176., 2016.6.30., 21. o.).

(7)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/1037 rendelete (2016. június 8.) az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről (HL L 176., 2016.6.30., 55. o.).

(8)  A vitatott rendeletben a C333 TARIC-kiegészítő kód a következő exportáló gyártókat azonosítja:

Aeolus Tyre Co. Ltd;

Aeolus Tyre (Taiyuan) Co., Ltd;

Qingdao Yellow Sea Rubber Co., Ltd;

Pirelli Tyre Co., Ltd.

A (16) preambulumbekezdésben említett, a nyilvántartásba vételt elrendelő rendelet új TARIC-kiegészítő kódot rendelt az Aeolus Tyre Co., Ltd-hez.

(9)  A vitatott rendeletben a Weifang Yuelong Rubber Co., Ltd-hez a C999 TARIC-kiegészítő kód tartozik.

(10)  A vitatott rendeletben a C371 TARIC-kiegészítő kód a következő exportáló gyártókat azonosítja:

Shanghai Huayi Group Corp. Ltd;

Double Coin Group (Jiang Su) Tyre Co., Ltd.

A (16) preambulumbekezdésben említett, a nyilvántartásba vételt elrendelő rendelet új TARIC-kiegészítő kódot rendelt a Double Coin Group (Jiang Su) Tyre Co., Ltd-hez.

(11)  Asteris AE és társai és Görög Köztársaság kontra Bizottság, 97., 193., 99. és 215/86. sz. egyesített ügyek, EBHT 1988., 2181. o., 27. és 28. pont, valamint Jindal Saw kontra Európai Bizottság, T-440/20, ECLI:EU:T:2022:318, 115. pont.

(12)  Spanyolország kontra Bizottság, C-415/96, EBHT I-6993. o., 31. pont; Industrie des Poudres Sphériques kontra Tanács, C-458/98 P, EBHT 2000., I-8147. o., 80–85. pont; Alitalia kontra Bizottság, T-301/01, EBHT 2008., II-1753. o., 99. és 142. pont; Région Nord-Pas de Calais kontra Bizottság, T-267/08. és T-279/08. sz. egyesített ügyek, 2011, ECLI:EU:T:2011:209, 83. pont.

(13)  Spanyolország kontra Bizottság, C-415/96, EBHT I-6993. o., 31. pont; Industrie des Poudres Sphériques kontra Tanács, C-458/98 P, EBHT 2000., I-8147. o., 80–85. pont.

(14)  Deichmann SE kontra Hauptzollamt Duisburg, C-256/16, 2018, ECLI:EU:C:2018:187, 79. pont; A Bíróság 2019. június 19-i ítélete, C & J Clark International Ltd kontra Commissioners for Her Majesty’s Revenue & Customs, C-612/16, 58. pont.

(15)  Jinan Meide Casting Co., Ltd, T-650/17, ECLI:EU:T:2019:644, 333–342. pont.

(16)  HL C 263., 2022.7.8., 15. o.

(17)  A Bizottság (EU) 2022/1175 végrehajtási rendelete (2022. július 7.) az (EU) 2018/1579 végrehajtási rendeletre és az (EU) 2018/1690 végrehajtási rendeletre tekintettel, a vizsgálat újbóli megindítását követően, a T-30/19. és T-72/19. sz. egyesített ügyekben 2022. május 4-én hozott ítéletek végrehajtása érdekében a Kínai Népköztársaságból származó egyes, 121 feletti terhelési indexű, autóbuszhoz vagy tehergépjárműhöz való új vagy újrafutózott gumi légabroncsok behozatalára vonatkozó nyilvántartásbavételi kötelezettség bevezetéséről (HL L 183., 2022.7.8., 43. o.).

(18)  A GITI csoport a következő exportáló gyártókból állt: GITI Tire (China) Investment Co., (Sanghaj); GITI Tire (Anhui) Co., Ltd; (Hefei); GITI Tire (Hualin) Co., Ltd (Hualin); GITI Tire (Fujian) Co. Ltd; Giti Tire (Yinchuan) Co., Ltd, valamint egy vele kapcsolatban álló szingapúri exportőr.

(19)  A Hankook csoport a következő exportáló gyártókból állt: Chongqing Hankook Tire Co., Ltd és Jiangsu Hankook Tire Co., Ltd.

(20)  Az Aeolus/Pirelli a következő exportáló gyártókból állt: Aeolus Tyre Co. Ltd; Aeolus Tyre (Taiyuan) Co., Ltd; Qingdao Yellow Sea Rubber Co., Ltd és a Pirelli Tyre Co., Ltd. Az (EU) 2018/1690 végrehajtási rendeletben megállapítást nyert, hogy ezen exportáló gyártók mindegyike a China National Tire csoporthoz tartozik. Emellett – összhangban az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet egyes rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2015. november 24-i (EU) 2015/2447 bizottsági végrehajtási rendelet 127. cikkének d) pontjával – a Bizottság a Pirelli Tyre Co., Ltd-t a China National Tire Group részének tekintette, mivel a vállalat a vizsgálati időszakban 5 %-ot meghaladó részesedés révén kapcsolatban állt a China National Tire & Rubber Co. Ltd-vel.

(21)  A Törvényszék 2022. június 1-jei ítélete, Jindal Saw and Jindal Saw Italia kontra Bizottság, T-440/20 és T-441/20, 156. pont.

(22)  Hasonló érvelést tartalmaz a Jindal Saw ügyben hozott ítélet 158. pontja, amelyre a 18. lábjegyzet hivatkozik.

(23)  Lásd: a Bíróság 2018. március 15-i ítélete, Deichmann SE kontra Hauptzollamt Duisburg, C-256/16, valamint a Bíróság (nyolcadik tanács) 2019. június 19-i ítélete, C & J Clark International Ltd kontra Commissioners for Her Majesty’s Revenue & Customs, C-612/16.

(24)  Lásd: a Törvényszék 2016. december 13-i ítélete, Printeous kontra Bizottság, T-95/15.

(25)  Deichmann SE kontra Hauptzollamt Duisburg, C-256/16, 62. pont.

(26)  Deichmann SE kontra Hauptzollamt Duisburg, C-256/16, 59. pont.

(27)  Deichmann SE kontra Hauptzollamt Duisburg, C-256/16, 63. pont, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

(28)  Lásd az ítélet 176., 192. és 201–207. pontját. A vitatott rendelet hatályban maradt a többi olyan exportáló gyártó tekintetében, amelyek azt nem támadták meg.

(29)  Lásd: a Törvényszék 2022. június 1-jei ítélete, Jindal Saw and Jindal Saw Italia kontra Bizottság, T-440/20 és T-441/20, 44. pont; a Bíróság 2019. június 19-i ítélete, C & J Clark International, C-612/16, nem tették közzé, ECLI:EU:C:2019:508, 43. pont; a Bíróság 2020. december 3-i ítélete, Changmao Biochemical Engineering kontra Distillerie Bonollo és társai, C-461/18 P, ECLI:EU:C:2020:979, 97. pont; és a Törvényszék 2021. június 9-i ítélete, Roland kontra Bizottság, T-132/18, nem tették közzé, ECLI:EU:T:2021:329, 76. pont.

(30)  A Bíróság ítélete, Deichmann, C-256/16, ECLI:EU:C:2018:187, 77. és 78. pont, valamint a Bíróság 2019. június 19-i ítélete, C & J Clark International Ltd kontra Commissioners for Her Majesty’s Revenue & Customs, C-612/16, 57. pont.

(31)  A Törvényszék 2022. június 1-jei ítéletei, Jindal Saw and Jindal Saw Italia kontra Bizottság, T-440/20 és T-441/20.

(32)  Ezzel kapcsolatban lásd: a Bíróság 2018. november 29-i ítélete, Bank Tejarat kontra Tanács, C-248/17 P, ECLI:EU:C:2018:967, 80. és 81. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

(33)  A 18. lábjegyzetben hivatkozott T-441/20. sz. ítélet 118–123. pontja.

(34)  A 27. lábjegyzetben hivatkozott ítélet 83. pontja.

(35)  A 28. lábjegyzetben hivatkozott ítélet 134. pontja.

(36)  Lásd e tekintetben a 27–28. lábjegyzetben hivatkozott ítéleteket.

(37)  A 28. lábjegyzetben hivatkozott ítélet 97–103. pontja.

(38)  A 28. lábjegyzetben hivatkozott ítélet 104. pontja.

(39)  Spanyolország kontra Bizottság, C-415/96, EBHT I-6993. o., 31. pont; Industrie des Poudres Sphériques kontra Tanács, C-458/98 P, EBHT 2000., I-8147. o., 80–85. pont; Alitalia kontra Bizottság, T-301/01, EBHT 2008., II-1753. o., 99. és 142. pont; Région Nord-Pas de Calais kontra Bizottság, T-267/08. és T-279/08. sz. egyesített ügyek, 2011, ECLI:EU:T:2011:209, 83. pont.

(40)  Puma és társai kontra Bizottság, C-507/21 P, ECLI:EU:C:2022:649, 87. pont.

(41)  Lásd: Deichmann, 88. pont.

(42)  Lásd: a Törvényszék 2011. május 12-i ítélete, Région Nord-Pas-de-Calais kontra Európai Bizottság, T-267/08. és T-279/08. sz. egyesített ügyek, 83. pont.

(43)  Jinan Meide Casting Co., Ltd, T-650/17, EU:T:2019:644, 333–342. pont.

(44)  A Zhongce Rubber Group Co., Ltd együttműködött a dömpingellenes vizsgálatban, a szubvencióellenes vizsgálatban azonban nem. Ez a vállalat az (EU) 2018/1690 rendelet II. mellékletében felsorolt vállalatok közül az egyetlen, amelyet az (EU) 2018/1690 rendelet megsemmisítése érint, de a vitatott rendelet megsemmisítése nem. Ezért e vállalat tekintetében a Törvényszék a vitatott rendeletet nem semmisítette meg, csupán az (EU) 2018/1690 rendelettel az (EU) 2018/1579 rendeletbe bevezetett módosításokat. Ennek megfelelően a Zhongce Rubber Group Co., Ltd-re továbbra is vonatkoznak a vitatott rendelettel kivetett vámok.

(45)  Ez a két vállalat nem működött együtt sem a dömpingellenes vizsgálatban, sem a szubvencióellenes vizsgálatban. Ezért ezekre a vállalatokra a „minden más vállalatra” alkalmazandó vám alkalmazandó.

(46)  A 2018. november 13. utáni időszakra.

(47)  A 2018. május 8-tól 2018. november 12-ig tartó időszakra.

(48)  A vállalat helyzetére vonatkozó részleteket lásd a (89) preambulumbekezdés 1. végjegyzetében.

(49)  A Weifang Yuelong Rubber Co., Ltd és a Hefei Wanli Tire Co., Ltd nem működött együtt sem a dömpingellenes, sem a szubvencióellenes vizsgálatban. Ezért ezekre a vállalatokra a „minden más vállalatra” alkalmazandó vám alkalmazandó. A vizsgálat jelenlegi újbóli megindításakor ez a vám kizárólag erre a két vállalatra alkalmazandó.

(50)  Lásd: Jindal Saw kontra Európai Bizottság, T-440/20, ECLI:EU:T:2022:318, 134. és 135. pont, valamint az ott hivatkozott ítélet.

(51)  Az 41. lábjegyzetben hivatkozott ítélet 133–134. pontja.

(52)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU, Euratom) 2018/1046 rendelete (2018. július 18.) az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 193., 2018.7.30., 1. o.).

(53)  A C333 TARIC-kiegészítő kód megszűnik, és a C877 kód az egész csoportra vonatkozik.

(54)  A C333 TARIC-kiegészítő kód megszűnik, és a C877 kód az egész csoportra vonatkozik.


MELLÉKLET

A dömpingellenes vizsgálatban és a szubvencióellenes vizsgálatban egyaránt együttműködő, az újból kivetett vám hatálya alá tartozó vállalatok

VÁLLALAT NEVE

KIEGÉSZÍTŐ TARIC-KÓD

Chaoyang Long March Tyre Co., Ltd

C338

Triangle Tyre Co., Ltd

C375

Shandong Wanda Boto Tyre Co., Ltd

C366

Qingdao Doublestar Tire Industrial Co., Ltd

C347

Ningxia Shenzhou Tire Co., Ltd

C345

Guizhou Tyre Co., Ltd

C340

Shandong Huasheng Rubber Co., Ltd

C360

Prinx Chengshan (Shandong) Tire Co., Ltd

C346

Shandong Linglong Tyre Co., Ltd

C363

Shandong Jinyu Tire Co., Ltd

C362

Sailun Group Co., Ltd

C351

Shandong Kaixuan Rubber Co., Ltd

C353

Weifang Shunfuchang Rubber And Plastic Products Co., Ltd

C377

Shandong Hengyu Science & Technology Co., Ltd

C358

Jiangsu General Science Technology Co., Ltd

C341

Shanghai Huayi Group Corp. Ltd; Double Coin Group (Jiang Su) Tyre Co., Ltd

C878 (1)

Qingdao GRT Rubber Co., Ltd

C350


(1)  A vitatott rendeletben a C371 TARIC-kiegészítő kód a következő exportáló gyártókat azonosítja:

Shanghai Huayi Group Corp. Ltd és Double Coin Group (Jiang Su) Tyre Co., Ltd.

Az e rendelet (16) preambulumbekezdésében említett, a nyilvántartásba vételt elrendelő rendelet új TARIC-kiegészítő kódot rendelt a Double Coin Group (Jiang Su) Tyre Co., Ltd-hez.


2023.4.5.   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 96/45


A BIZOTTSÁG (EU) 2023/738 VÉGREHAJTÁSI RENDELETE

(2023. április 4.)

a Kínai Népköztársaságból származó egyes 121 feletti terhelési indexű, autóbuszhoz vagy tehergépjárműhöz való új vagy újrafutózott gumi légabroncsok behozatalára vonatkozó végleges kiegyenlítő vámnak a Törvényszék által a T-30/19. és T-72/19. sz. egyesített ügyekben hozott ítélet nyomán történő újbóli kivetéséről

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről szóló, 2016. június 8-i (EU) 2016/1037 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 15. cikkére és 24. cikke (1) bekezdésére,

mivel:

1.   ELJÁRÁS

(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2018. május 4-én elfogadta az (EU) 2018/683 bizottsági rendeletet (2) (a továbbiakban: ideiglenes rendelet), amellyel ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból származó egyes 121 feletti terhelési indexű, autóbuszhoz vagy tehergépjárműhöz való új vagy újrafutózott gumi légabroncsok (a továbbiakban: abroncs, érintett termék) behozatalára.

(2)

A Bizottság 2018. október 18-án elfogadta a Kínai Népköztársaságból származó egyes, 121 feletti terhelési indexű, autóbuszhoz vagy tehergépjárműhöz való új vagy újrafutózott gumi légabroncsok behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló (EU) 2018/1579 végrehajtási rendeletet. (3)

(3)

A Bizottság 2018. november 9-én elfogadta a Kínai Népköztársaságból származó egyes, 121 feletti terhelési indexű, autóbuszhoz vagy tehergépjárműhöz való új vagy újrafutózott gumi légabroncsok behozatalára vonatkozó végleges kiegyenlítő vám kivetéséről, továbbá az (EU) 2018/1579 végrehajtási rendelet módosításáról szóló (EU) 2018/1690 végrehajtási rendeletet (4) (a továbbiakban: vitatott rendelet).

1.1.   Az Európai Unió Törvényszékének ítélete

(4)

A Kínai Gumiipari Szövetség (China Rubber Industry Association, a továbbiakban: CRIA) és a Kínai Fém-, Ásványianyag- és Vegyianyag-importőrök és -exportőrök Kereskedelmi Kamarája (China Chamber of Commerce of Metals, Minerals & Chemicals Importers & Exporters, a továbbiakban: CCCMC, a továbbiakban együtt: felperesek) a (9) és a (10) preambulumbekezdésben felsorolt egyes tagjaik (a továbbiakban: érintett exportáló gyártók) nevében megtámadták a vitatott rendeletet a Törvényszék előtt. Az Európai Unió Törvényszéke (a továbbiakban: Törvényszék) 2022. május 4-én ítéletet hozott a T-30/19. és T-72/19. sz. egyesített ügyekben (5) (a továbbiakban: ítélet).

(5)

Ítéletében a Törvényszék megsemmisítette a Kínai Népköztársaságból származó egyes, 121 feletti terhelési indexű, autóbuszhoz vagy tehergépjárműhöz való új vagy újrafutózott gumi légabroncsok behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről, valamint az (EU) 2018/163 végrehajtási rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. október 18-i (EU) 2018/1579 bizottsági végrehajtási rendeletet (a továbbiakban: (EU) 2018/1579 rendelet), valamint a vitatott rendeletet.

(6)

A CRIA és a CCCMC több kifogást is felhozott a vitatott rendelettel kapcsolatban, és Törvényszék ezek közül a következő kettőről határozott: i. az áralákínálásnak és a kárkülönbözeteknek az exportáló gyártók tekintetében történő megállapítása során a Bizottság nem végzett méltányos ár-összehasonlítást; ii. egyes, alapvetően a kármutatókkal és az uniós gyártók mintájára vonatkozó adatok súlyozásával kapcsolatos következetlenségekre és a védelemhez való jog ezek tekintetében történő megsértésére alapított panaszok.

(7)

Az alákínálási különbözetek kiszámítását illetően a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság nem végzett méltányos összehasonlítást, amikor az Unión belüli, az adott gazdasági szereplővel kapcsolatban álló értékesítési egységen keresztül történő értékesítések esetében kiigazította az exportárat, vagyis levonta az adott gazdasági szereplővel kapcsolatban álló importőr SGA-költségeit és fiktív nyereségét. A Törvényszék megállapította, hogy az uniós gyártók is végeztek velük kapcsolatban álló jogalanyokon keresztül értékesítéseket, és ezekben az esetekben az értékesítési árak hasonló kiigazítására nem került sor. A Törvényszék arra a következtetésre jutott, hogy az áralákínálásnak a Bizottság által a vitatott rendeletben elvégzett számítása téves jogalkalmazáson és nyilvánvaló értékelési hibán alapult, következésképpen sérti az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2016. június 8-i (EU) 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: dömpingellenes alaprendelet (6)) 3. cikkének (2) és (3) bekezdését, valamint az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről szóló, 2016. június 8-i (EU) 2016/1037 európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: szubvencióellenes alaprendelet) 8. cikkének (1) és (2) bekezdését. Ezenkívül a Törvényszék megállapította, hogy a hibák hatással voltak a kárral és az ok-okozati összefüggéssel kapcsolatos általános ténymegállapításokra, és nem lehetett pontosan megállapítani, hogy a végleges kiegyenlítő vámok milyen mértékben voltak megalapozottak.

(8)

A második kifogást illetően a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság nem végzett objektív vizsgálatot (ahogyan azt a dömpingellenes alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése és a szubvencióellenes alaprendelet 8. cikkének (1) bekezdése megköveteli), mivel a Bizottság nem használta fel a rendelkezésére álló összes releváns adatot, ugyanis nem vizsgálta felül a jövedelmezőségtől eltérő mikrogazdasági mutatók számítását, és nem adta meg a felülvizsgált adatokat a vitatott rendeletben. A Törvényszék emellett megállapította a felperesek védelemhez való jogának megsértését is. A Törvényszék nem értett egyet azzal, hogy az érdekelt felekkel nem közölt egyes információk bizalmasnak voltak tekinthetők, és megállapította, hogy a szóban forgó adatok mindegyike „a vitatott rendeletben szereplő ténymegállapításokhoz kapcsolódik”. Ezért ezek „lényeges tények és szempontok”, amelyekről tájékoztatni kellett volna a feleket.

(9)

A fentiekre való tekintettel a Törvényszék a CRIA és a CCCMC által képviselt, az alábbi táblázatban felsorolt vállalatok tekintetében megsemmisítette az (EU) 2018/1579 rendeletet.

VÁLLALAT NEVE

TARIC-KIEGÉSZÍTŐ KÓD

Chaoyang Long March Tyre Co., Ltd

C338

Triangle Tyre Co., Ltd

C375

Shandong Wanda Boto Tyre Co., Ltd

C366

Qingdao Doublestar Tire Industrial Co., Ltd

C347

Ningxia Shenzhou Tire Co., Ltd

C345

Guizhou Tyre Co., Ltd

C340

Aeolus Tyre Co., Ltd

C877 (7)

Shandong Huasheng Rubber Co., Ltd

C360

Chongqing Hankook Tire Co., Ltd

C334

Prinx Chengshan (Shandong) Tire Co., Ltd

C346

Jiangsu Hankook Tire Co., Ltd

C334

Shandong Linglong Tire Co., Ltd

C363

Shandong Jinyu Tire Co., Ltd

C362

Sailun Group Co. Ltd

C351

Shandong Kaixuan Rubber Co., Ltd

C353

Weifang Yuelong Rubber Co., Ltd

C875 (8)

Weifang Shunfuchang Rubber And Plastic Products Co., Ltd

C377

Shandong Hengyu Science & Technology Co., Ltd

C358

Jiangsu General Science Technology Co., Ltd

C341

Double Coin Group (Jiang Su) Tyre Co., Ltd

C878 (9)

Hefei Wanli Tire Co. Ltd

C876

GITI Tire (Anhui) Company Ltd

C332

GITI Tire (Fujian) Company Ltd

C332

GITI Tire (Hualin) Company Ltd

C332

GITI Tire (Yinchuan) Company Ltd

C332

Qingdao GRT Rubber Co., Ltd

C350

(10)

Ezenkívül a Törvényszék a CRIA és a CCCMC által képviselt, a fenti táblázatban felsorolt vállalatok és a Zhongce Rubber Group Co., Ltd (TARIC-kiegészítő kód: C379) tekintetében megsemmisítette a vitatott rendeletet.

1.2.   A Törvényszék ítéletének végrehajtása

(11)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 266. cikke értelmében az uniós intézmények kötelesek megtenni az ahhoz szükséges lépéseket, hogy eleget tegyenek a Törvényszék ítéleteiben foglaltaknak. Az uniós intézmények igazgatási eljárásokkal – ez esetben szubvencióellenes vizsgálattal – összefüggésben elfogadott aktusainak megsemmisítése esetén a Törvényszék ítéletében foglaltak teljesítése abból áll, hogy a megsemmisített aktus helyett új, a Törvényszék által megállapított szabálytalanságot megszüntető aktust kell elfogadni (10).

(12)

A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a megsemmisített aktust helyettesítő aktus elfogadására irányuló eljárás attól a ponttól folytatható, ahol a szabálytalanság bekövetkezett (11). Ez azt is jelenti, hogy igazgatási eljárást lezáró aktus megsemmisítése esetén a megsemmisítés nem terjed ki szükségképpen az előkészítő eljárási cselekményekre, például a szubvencióellenes eljárás megindítására. Végleges kiegyenlítő intézkedéseket bevezető rendelet megsemmisítése esetén például ez azt jelenti, hogy – hacsak a szabálytalanság nem az eljárás megindításakor következett be – a megsemmisítés után az eljárás folyamatban van, tekintve, hogy az Unió jogrendjéből (12) csak az eljárást lezáró aktus tűnt el. Az igazgatási eljárásnak a megsemmisített rendelet alkalmazási időszaka alatt megvalósult behozatalokra kivetett kiegyenlítő vámok újbóli kivetésével történő folytatása nem tekinthető ellentétesnek a visszaható hatály tilalmának elvével (13).

(13)

A jelen ügyben a Törvényszék az érintett exportáló gyártók tekintetében megsemmisítette a vitatott rendeletet azzal az indokkal, hogy a Bizottság hibát vétett a jelentős áralákínálás fennállásának megállapításakor, és ez a hiba hatással volt az ok-okozati összefüggés elemzésére. A Törvényszék ugyanezt a módszertani hibát állapította meg az érintett exportőrök kárkülönbözetének számítása kapcsán is. Emellett a Törvényszék azzal kapcsolatban is talált hibákat, hogy a Bizottság nem adott tájékoztatást a következő információkról: i. bruttó kármutatók a súlyozási kiigazítások alkalmazása előtt, valamint egyrészről a kkv-kra, másrészről a nagyvállalatokra vonatkozó adatok; ii. a jövedelmezőségtől eltérő kármutatók a súlyozás felülvizsgálatát követően; iii. a makrogazdasági kárra vonatkozó adatok forrásaival és az uniós gazdasági ágazat termelést beszüntető kkv-inak jegyzékével kapcsolatos bizonyos információk; valamint iv. az uniós gazdasági ágazat azon kkv-i által végzett értékesítések pontos összvolumene, amelyek együttműködtek a vizsgálatokban, valamint a kkv-k uniós gazdasági ágazaton belüli arányára vonatkozó információk.

(14)

Teljes mértékben érvényben maradnak ugyanakkor a rendelet azon ténymegállapításai, amelyeket nem támadtak meg, vagy amelyeket megtámadtak ugyan, de amelyek kapcsán a Törvényszék nem állapított meg szabálytalanságot, illetőleg amelyeket a Törvényszék nem vizsgált, ennélfogva nem eredményezték a végrehajtási rendelet megsemmisítését. (14)

(15)

A Törvényszék által a T-30/19. és a T-72/19. sz. ügyben 2022. május 4-én hozott ítéletek nyomán a Bizottság úgy határozott, hogy részlegesen újból megindítja a Kínai Népköztársaságból származó 121 feletti terhelési indexű, autóbuszhoz vagy tehergépjárműhöz való új vagy újrafutózott gumi légabroncsok behozatalára vonatkozó dömpingellenes és szubvencióellenes vizsgálatot, és a két vizsgálatot azon a ponton folytatja, ahol a szabálytalanság bekövetkezett. A vizsgálatok értesítés (15) (a továbbiakban: a vizsgálat újbóli megindításáról szóló értesítés) útján történő újbóli megindítása a Törvényszék ítéletének a CRIA és a CCCMC által képviselt és a vizsgálat újbóli megindításáról szóló értesítésben felsorolt vállalatok tekintetében történő végrehajtására korlátozódott.

(16)

Emellett a Bizottság ugyanezen a napon úgy határozott, hogy nyilvántartásbavételi kötelezettséget vezet be a Kínai Népköztársaságból származó egyes 121 feletti terhelési indexű, autóbuszhoz vagy tehergépjárműhöz való új vagy újrafutózott gumi légabroncsok behozatalaira vonatkozóan, és arra utasította a nemzeti vámhatóságokat, hogy az e vállalatokra vonatkozó behozatalok tekintetében a kiegyenlítő vámok visszatérítése vagy elengedése iránt benyújtott kérelmek elbírálásával várják meg a vámokat újból megállapító vonatkozó bizottsági végrehajtási rendeleteket (16) (a továbbiakban: a nyilvántartásba vételt elrendelő rendelet).

(17)

A Bizottság az összes érdekelt felet tájékoztatta a vizsgálat újbóli megindításáról, és felkérte őket észrevételeik megtételére.

2.   VIZSGALATI IDOSZAK

(18)

A vizsgálat a 2016. július 1-jétől 2017. június 30-ig tartó időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjed ki. A kárra vonatkozó értékelés szempontjából releváns tendenciák vizsgálata a 2014. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjed ki.

3.   AZ ELJARAS TOVABBI MENETE

(19)

A Bizottság 2023. január 10-én tájékoztatást adott azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján újból ki szándékozott vetni a dömpingellenes vámokat (a továbbiakban: az érdekelt felek tájékoztatása). A Bizottság a felek számára meghatározott időszakot biztosított a tájékoztatással kapcsolatos észrevételeik megtételére.

(20)

Észrevételek érkeztek a Kínai Gumiipari Szövetségtől (China Rubber Industry Association, a továbbiakban: CRIA), a GITI csoporttól (17) és a Hämmerling The Tyre Company GmbH (a továbbiakban: Hämmerling) független importőrtől. A benyújtott észrevételeket a Bizottság értékelte és az indokolt körben tekintetbe vette. A Hämmerling és a CRIA meghallgatást kért és kapott.

(21)

A CRIA-nak az érdekelt felek tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeiben megfogalmazott kérésére a Bizottság tájékoztatást adott a következőkről (a továbbiakban: az érdekelt felek újabb tájékoztatása):

(22)

2023. január 30-án a Bizottság az ügy irataihoz fűzött feljegyzés útján további információkat nyújtott be az uniós gazdasági ágazat által a közvetlen, a közvetett és a különböző típusú vevőknek történő értékesítések során alkalmazott árak elemzésével kapcsolatban.

(23)

A Bizottság 2023. január 30-án és 31-én tájékoztatta a Hankook csoportot (18) és az Aeolus/Pirelli (19) vállalatcsoportot arról, hogy mely exportértékesítési ügyleteiket használta fel a felülvizsgált alákínálás- és alulértékesítés-számításokban. Ezek az exportértékesítési ügyletek megegyeztek a vitatott rendelet elfogadásához vezető vizsgálat során már azonosított ügyletekkel.

(24)

A Hankook csoportra és az Aeolus/Pirellire vonatkozó kárszámításokkal kapcsolatban feltárt hibát követően a Bizottság 2023. január 31-én az ügy irataihoz fűzött feljegyzésben tisztázta és korrigálta az összes érintett exportáló gyártóra vonatkozó végleges vámszinteket. Emellett további pontosításokkal szolgált a Zhongce Rubber Group Co., Ltd jogi helyzetével kapcsolatban.

(25)

Az érdekelt felek újabb tájékoztatásával kapcsolatban csak a CRIA tett észrevételeket, melyeket a Bizottság adott esetben figyelembe vett.

4.   A CRIA ALLITASAI A VEDELEMHEZ VALO JOGGAL KAPCSOLATBAN

(26)

Az érdekelt felek tájékoztatását követően a CRIA előadta, hogy a védelemhez való joga sérült, mivel:

(27)

nem kapta meg az áralákínálásra és az áron aluli értékesítésre vonatkozó számításokat azon exportáló gyártók tekintetében, amelyektől engedélyező levelet kapott;

(28)

nem kapott elegendő időt az érdekelt felek tájékoztatásával kapcsolatos észrevételei megtételére;

(29)

a Bizottság nem szervezett meghallgatást az általa kért időkereten belül;

(30)

a Bizottság nem foglalkozott az összes olyan állítással, amellyel a Törvényszék nem foglalkozott.

(31)

Amint azt a (171) preambulumbekezdés megemlíti, a Bizottság újra kiszámította az összes érintett exportáló gyártóra vonatkozó vámokat, különös tekintettel a vitatott rendelet mintájában szereplő és a Törvényszék ítéletének hatálya alá tartozó exportáló gyártókra (azaz a GITI csoportra, a Hankook csoportra és az Aeolus/Pirellire). A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a mintában szereplő érintett exportáló gyártók kárkülönbözetét érzékeny vállalati adatok alapján állapította meg. Ennek megfelelően a számításokat csak az érintett vállalatokkal lehetett közölni, a többi érdekelt féllel nem.

(32)

A CRIA előadta, hogy a (10) preambulumbekezdésben említett vállalatok engedélyező leveleket írtak alá, amelyek többek között a vállalatok érzékeny adataihoz való hozzáférésre is kitértek, ezért a Bizottságnak közölnie kellett volna a CRIA-val az e vállalatokhoz tartozó egyedi áralákínálások és kárkülönbözetek számítását. Ezenkívül a CRIA véleménye szerint az engedélyező levelek tartalma megegyezett a jogi tanácsadókat a vállalatok képviseletére feljogosító, szokásosan használt meghatalmazásokéval.

(33)

A Bizottság elemezte a CRIA által benyújtott engedélyező leveleket. Ilyen engedélyező levelet több olyan kínai gyártó is aláírt, amely a Törvényszék ítéletének hatálya alá tartozott. A Bizottság megállapította, hogy az engedélyező levelek az összes gyártóra vonatkozó egységes szövegen alapultak (függetlenül attól, hogy a gyártók szerepeltek-e a mintában vagy sem), és nem tértek ki arra, hogy az adott vállalat engedélyezte-e a bizalmas vállalati adatokhoz való hozzáférést a CRIA részére. Ezenkívül a jelenlegi vizsgálatban érintett és a mintában szereplő exportáló gyártók közül nem mindegyik engedélyezte, hogy a CRIA hozzáférhessen bizalmas adataihoz. Továbbá azt az állítást illetően, miszerint a engedélyező levél azonos volt a szóban forgó meghatalmazásokkal, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy egy meghatalmazás, illetve egy szövetség részére kiállított engedélyező levél között lényeges különbség a jogalany, amely jogosult hozzáférni az adatokhoz. Meghatalmazás esetén a jogi képviselőt kötik az ügyvéd bejegyzésének helye szerinti ügyvédi kamara etikai szabályai, amelyek többek között előírják számára, hogy nem hozhat nyilvánosságra bizalmas vállalati adatokat. Tehát az, hogy a meghatalmazás esetleg nem tartalmaz külön rendelkezést az ilyen típusú adatokra vonatkozóan, nem menti fel a szóban forgó ügyvédet vagy ügyvédeket az alól, hogy az ügyben a legmagasabb szintű etikai szabályokat betartsa vagy betartsák, és biztosítsa vagy biztosítsák az elérhetővé tett adatok bizalmas kezelését. Ezzel szemben kivételes helyzetnek tekintendő az, ha a szövetségek korlátlan hozzáférést kapnak tagjaik bizalmas társasági adataihoz, ami többek között sértheti a vonatkozó hatályos versenyszabályokat. Következésképpen a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a vállalatok által aláírt engedélyező levelek nem voltak kellően konkrétak és egyértelműek abban a tekintetben, hogy a szóban forgó vállalatok engedélyezték-e a szövetség számára a bizalmas információikhoz való hozzáférést.

(34)

A fenti elemzésre és a Bizottság által a rendelkezésére álló bizalmas vállalati információk kezelése során tanúsítandó kellő gondosságra tekintettel a Bizottság úgy határozott, hogy a bizalmas vállalati adatokat azok bizalmas jellegének védelme érdekében kizárólag közvetlenül az érintett exportáló gyártók számára teszi hozzáférhetővé, a CRIA számára pedig nem. Ennek megfelelően a szóban forgó adatokat 2023. január 10-én a GITI csoport jogi képviselőjének és a Hankook vállalati képviselőjének küldte meg. Mivel sem az Aeolus/Pirelli, sem pedig a csoporthoz tartozó érintett exportáló gyártók egyike sem szerepelt az ügyben érdekelt felek jegyzékén, a Bizottság azonosította az Aeolus/Pirelli csoportban a kapcsolattartó személyeket, és 2023. január 17-én számukra küldte meg az érintett exportáló gyártóknak szóló egyedi tájékoztatást. A felek 2023. január 31-ig kaptak lehetőséget észrevételeik megtételére.

(35)

A CRIA 2023. január 16-án kérte, hogy az aláírt engedélyező levelek alapján megkaphassa az érintett vállalatokra vonatkozó áralákínálás- és alulértékesítés-számításokat. A (33) és a (34) preambulumbekezdésben kifejtett okok miatt a Bizottság válaszában arra kérte fel a CRIA-t, hogy vegye fel a kapcsolatot ezekkel a vállalatokkal, és közvetlenül tőlük szerezze be az adatokat.

(36)

Az Aeolus Tyre Co., Ltd 2023. január 19-én jelentkezett, és kifejezetten engedélyezte, hogy a rá vonatkozó egyedi tájékoztatót a Bizottság a CRIA rendelkezésére bocsássa. Ugyanezen a napon a Bizottság megküldte a CRIA számára az Aeolus/Pirelli csoportra vonatkozó áralákínálás- és alulértékesítés-számításokat. A részletes értékesítési ügyleteket illetően a Bizottság az Aeolus Tyre Co., Ltd-vel és a Pirelli Tyre Co., Ltd-vel külön-külön csak saját adataikat közölte. Ennek oka az volt, hogy a CRIA olyan engedélyező levelet nyújtott be, amelyet csak az Aeolus Tyre Co., Ltd írt alá, a Pirelli Tyre Co., Ltd nem.

(37)

A Hankook csoport kapcsán megjegyzendő, hogy a Bizottság nem kapott kifejezett engedélyt arra, hogy a csoport adatait megossza a CRIA-val. Mindazonáltal a CRIA az érdekelt felek tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeiben azt állította, hogy a csoport megküldte neki az egyedi tájékoztatóját.

(38)

Az érdekelt felek tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeiben a CRIA arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy a GITI csoport visszavonta a CRIA részére megküldött engedélyező levelét. Ezt követően 2023. február 3-án a GITI csoport új engedélyező levelet küldött a CRIA számára, amelyben kifejezetten meghatalmazást adott a szövetségnek arra, hogy a 2023. január 10-én kapott vállalatspecifikus tájékoztatást átvegye. E levél nyomán és a CRIA kérésére a Bizottság 2023. február 8-án a CRIA rendelkezésére bocsátotta a szóban forgó tájékoztatást.

(39)

A fenti megfontolásokra való tekintettel a Bizottság úgy ítélte meg, hogy sem a mintában szereplő exportáló gyártók és az összes többi érintett exportáló gyártó védelemhez való joga, sem a CRIA védelemhez való joga nem sérült. Az érintett vállalatok megkapták az áralákínálásra és az alulértékesítésre vonatkozó számításokat, és elegendő időt kaptak arra, hogy észrevételeket tegyenek a tájékoztatással kapcsolatban.

(40)

A CRIA előadta, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a rendkívüli körülményeket – vagyis a kínai újévet, amely a 2023. január 21. és 29. közötti időszakra esett –, amikor elutasította kérelmét, hogy az érdekelt felek tájékoztatásával kapcsolatos észrevételek és a meghallgatás iránti kérelem benyújtására vonatkozó határidőt hosszabbítsa meg úgy, hogy azok jóval a kínai újévi időszak utánra essenek. A CRIA jogi csoportja előadta, hogy a kínai újév miatt nem kaphatott megfelelő utasításokat vagy információkat a CRIA-tól az észrevételekre vonatkozóan. Ezenkívül a Bizottság a meghallgató tisztviselő közreműködése iránti kérelem ellenére sem hagyott jóvá érdemi határidő-meghosszabbítást, és a meghallgató tisztviselő nem szervezett meghallgatást a kérelem nyomán.

(41)

A Bizottság megjegyezte, hogy a meghosszabbítás iránti kérelem 2023. február 6-ig szólt, azaz kivételesen hosszú időre, hiszen a határidő 14 napos meghosszabbítását jelentette volna. A Bizottság – annak érdekében, hogy ne akadályozza meg a vizsgálat kellő időben történő befejezését – további két munkanappal, azaz 2023. január 25-ig meghosszabbította a határidőt, jóllehet már korábban is biztosított 13 napot az észrevételezésre. A meghallgatás iránti kérelemmel kapcsolatban megjegyzendő, hogy a Bizottság eredetileg azt javasolta, hogy a meghallgatásra 2023. január 18-án, tehát a kínai újévi időszak előtt kerüljön sor. A CRIA ezt követően javasolta, hogy a meghallgatást a kínai újévi ünnepi időszakot követően, ideális esetben februárban tartsák meg. A Bizottság beleegyezett ebbe és elfogadta, hogy 2023. január 31-én – azaz a kínai újévi időszakot és az észrevételek benyújtására rendelkezésre álló meghosszabbított határidőt követően – kerüljön sor a meghallgatásra.

(42)

A Bizottság megállapította, hogy a szubvencióellenes alaprendelet 30. cikkének (3) bekezdésével összhangban a felek észrevételeinek megtételére kötelezően biztosítandó határidő 10 naptári nap. A CRIA és az összes többi érdekelt fél számára a határidő meghosszabbítását követően megállapított határidő jóval meghaladta a 10 naptári napot; a CRIA esetében 15 nap volt. Ezen túlmenően a Bizottság az érdekelt felek tájékoztatását követően tett észrevételek nyomán további információkat tett közzé, és az érdekelt feleknek további 4 napot adott, azaz 2023. február 3-ig lehetővé tette számukra, hogy észrevételeket tegyenek. Emellett a CRIA állításával ellentétben az újból megindított vizsgálatok kapcsán nem követelmény az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatása.

(43)

Végezetül az újból megindított vizsgálat során nyilvántartásba vett összes többi érdekelt féllel szemben hátrányos megkülönböztetést jelentene, ha csak a CRIA kapna kéthetes hosszabbítást.

(44)

Annak az észrevételnek a kapcsán, miszerint a Bizottság nem foglalkozott az összes olyan állítással, amellyel a Törvényszék nem foglalkozott, megjegyzendő, hogy a Bizottság a (72) preambulumbekezdésben már foglalkozott ezzel a felvetéssel, és a felek nem álltak elő újabb érvekkel. Így az állítást a Bizottság elutasította.

4.1.   A meghallgató tisztviselő közreműködése

(45)

A CRIA a meghallgató tisztviselő feladatmeghatározásának 12., 13. és 16. cikke alapján kérte a meghallgató tisztviselő közreműködését arra hivatkozva, hogy az érdekelt felek tájékoztatásával kapcsolatos észrevételek benyújtására vonatkozó határidő meghosszabbítása nem volt elégséges, a Bizottsággal történő meghallgatásnak az érdekelt felek tájékoztatása szerinti időpontja észszerűtlen volt, és bizonyos információk közzététele nem történt meg.

(46)

A meghallgató tisztviselő megjegyezte, hogy a Bizottság a CRIA tekintetében 2023. január 25-ig meghosszabbította a határidőt. A meghallgató tisztviselő – kellően figyelembe véve a felvázolt sajátos körülményeket és a szóban forgó eljárás időkorlátait – a vizsgálatért felelős bizottsági szolgálatokkal folytatott konzultációt követően egyetértett a határidő-hosszabbítással, és elutasította annak további meghosszabbítását. Az érdekelt felek tájékoztatására vonatkozó érdemi kérdést illetően a meghallgató tisztviselő azt javasolta, hogy a CRIA és a Bizottság szolgálatai tartsanak meghallgatást azelőtt, hogy a meghallgató tisztviselőhöz fordulnának.

(47)

A fentiekre való tekintettel a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a CRIA a megadott és meghosszabbított határidőn belül – az érdekelt felek tájékoztatásának tartalmát, valamint az érdekelt felek tájékoztatását követően megfogalmazott észrevételek nyomán az érdekelt felek rendelkezésére bocsátott kiegészítő információkat is figyelembe véve – teljes mértékben gyakorolhatta védelemhez való jogát. A Bizottság szolgálataival 2023. január 31-én tartott meghallgatást követően a CRIA a korábban felvetett kérdések egyikével kapcsolatban sem kérte a meghallgató tisztviselő előtti meghallgatást.

5.   AZ ERDEKELT FELEK ESZREVETELEI

(48)

A Bizottsághoz észrevételek érkeztek az uniós gazdasági ágazattól, a CRIA-tól, a GITI csoporttól, a Hämmerlingtől és az Opoltrans sp. z o.o.-tól (a továbbiakban: Opoltrans).

(49)

A CRIA olyan engedélyező leveleket nyújtott be a Bizottsághoz, amelyeket több olyan exportáló gyártó írt alá, amelyekre nézve a Törvényszék megsemmisítette a vitatott rendeletet, ideértve azokat az érintett exportáló gyártókat is, amelyek szerepeltek a vitatott rendelet elfogadásához vezető vizsgálat mintájában, köztük a GITI csoport, az Aeolus Tyre Co., Ltd, a Chongqing Hankook Tire Co., Ltd és a Jiangsu Hankook Tire Co., Ltd.

(50)

A CRIA és a GITI csoport ellenezte a Bizottság azon döntését, hogy nyilvántartásbavételi kötelezettséget vezet be a behozatalokra nézve, mivel az ügyben a dömpingellenes alaprendelet és a szubvencióellenes alaprendelet nem engedélyez kifejezetten ilyen jellegű nyilvántartásba vételt. Az érdekelt felek tájékoztatását követően a két fél megismételte állítását. Az uniós gazdasági ágazat kifejtette, hogy a nyilvántartásba vétel a Bizottság mérlegelési jogkörébe tartozik.

(51)

Ezzel az állítással kapcsolatban a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Törvényszék ítélete szerint a Bizottság hatáskörrel rendelkezik arra, hogy megkövetelje a nemzeti hatóságoktól a behozatalok nyilvántartásba vételéhez szükséges megfelelő intézkedések meghozatalát, amint azt a 2016. évi szubvencióellenes alaprendelet 24. cikkének „Általános rendelkezések” címe is mutatja. Emellett az említett rendelet 24. cikkének (5) bekezdése nem korlátozza azokat a körülményeket, amelyek között a Bizottság megkövetelheti a nemzeti vámhatóságoktól az áruk nyilvántartásba vételét (20). A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(52)

A GITI csoport előadta továbbá, hogy az ítélet ellen akkor még lehetett fellebbezni, ezért az nem szolgált érvényes jogalapul a nyilvántartásba vételhez. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az ítélet ellen nem nyújtottak be fellebbezést, és a nyilvántartásba vétel a megfelelő lépés annak biztosítására, hogy az esetleges vámokat a megfelelő szinten ismételten ki lehessen vetni, és hogy arra utasítsa a vámhatóságokat, hogy várják meg e rendelet kihirdetését (21).

(53)

A CRIA, a GITI csoport, a Hämmerling és az Opoltrans előadta, hogy a Bizottság nem utasíthatja a nemzeti vámhatóságokat arra, hogy ne fizessék vissza és/vagy ne engedjék el a vitatott rendelet alapján beszedett vámokat. A szóban forgó visszafizetésnek azonnal és teljes egészében meg kell történnie. Azt is előadták, hogy a jelen ügyben a helyzet eltér a Deichmann-ítéletben (22) szereplő helyzettől, mivel szerintük a piacgazdasági elbánás és az egyéni elbánás iránti kérelmek értékelésének elmaradása ebben az ügyben nem befolyásolta a vámok szintjét. A felek előadták továbbá, hogy a vámokat nem lehet visszaható hatállyal ismételten kivetni. A felek szerint a vitatott rendeletet teljes egészében megsemmisítették, ami azt jelenti, hogy visszaható hatállyal törölték az Unió jogrendjéből, míg a Deichmann-ítéletben nem voltak olyan tényezők, amelyek „a végleges rendelet érvényességét befolyásolhatták volna”. Ezen túlmenően a felek előadták, hogy az áralákínálás elemzésével kapcsolatban megállapított szabálytalanság „a Bizottságnak az ok-okozati összefüggésre vonatkozó teljes elemzését érvényteleníti”. Ez a felek véleménye szerint azt jelenti, hogy a vámokat egyáltalán nem kellett volna kivetni, és újbóli kivetésükre sincs lehetőség, mivel a kár és az ok-okozati összefüggés elemzése teljes egészében hibás volt.

(54)

Az érdekelt felek tájékoztatását követően a GITI csoport előadta, hogy a Bizottság határozata, amely arra utasítja a nemzeti vámhatóságokat, hogy ne térítsék vissza a vámokat, sérti a bírói jogvédelem elvét, melyet az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke rögzít. A Bizottságnak ehelyett lehetővé kellene tennie a vámok visszafizetését, ahogyan az abban az esetben is történt, amikor az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikkének megsértése miatt beszedett pénzbírságokat a Törvényszék megsemmisítette (23). A GITI csoport ezen belül a Bíróság azon megállapítására hivatkozott, miszerint „amikor a Bíróság megállapítja valamely dömpingellenes vám kivetéséről szóló rendelet […] érvénytelenségét, az ilyen vámokat úgy kell tekinteni, mint amelyek soha nem voltak jogszerűen fizetendők a Vámkódex 236. cikke értelmében, és azokat a nemzeti vámhatóságoknak főszabály szerint az e célból meghatározott feltételek mellett vissza kell téríteniük” (24). A GITI csoport szerint továbbá a vámok késedelmes visszafizetése fontos gyakorlati következményekkel jár, amelyek negatívan befolyásolják az érintett vállalatok pénzügyi helyzetét és beruházásaik megtérülését.

(55)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottság utasíthatja a nemzeti vámhatóságokat arra, hogy várják meg, amíg a Bizottság az uniós bíróságok ítéletének megfelelően meghatározza azokat a vámtételeket, amelyek alapján a vámokat meg kellett volna állapítani, és csak ezt követően bírálják el az említett vámokat befizető gazdasági szereplők által benyújtott visszatérítés iránti kérelmeket (25). A Bíróság azt is kimondta, hogy az érvénytelenség Bíróság általi megállapításának pontos hatályát – és következésképpen az abból eredő kötelezettségek pontos terjedelmét – minden egyes konkrét esetben az ítélet rendelkező részének, valamint az ítélet lényeges alátámasztását képező indokoknak a figyelembevételével kell meghatározni (26).

(56)

A jelen ügyben a Törvényszék az áralákínálás számításának módszerével és annak az ok-okozati összefüggésre gyakorolt hatásával, valamint ugyanezen hibának a Bíróság ítéletével érintett vállalatok kárkülönbözetére gyakorolt hatásával kapcsolatban fogalmazott meg aggályokat. (27) A Törvényszék azt is előírta a Bizottság számára, hogy vizsgáljon felül és tegyen közzé a kármutatókra vonatkozóan bizonyos információkat. Ezek az elemek azonban nem kérdőjelezték meg a vitatott rendeletben tett összes többi megállapítás érvényességét. Ezenkívül a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az eljárás újbóli megindítását követően a Bizottság elfogadhat olyan intézkedést, amely a megsemmisített intézkedés helyébe lép, és ennek megfelelően ismételten kivethet végleges kiegyenlítő vámot azáltal, hogy ebben az összefüggésben orvosolja a feltárt szabálytalanságokat. (28) Ebben az összefüggésben nincs jelentősége annak, hogy a szabálytalanságok konkrétan a vámok szintjét érintik-e vagy sem. Mindazonáltal még ha az újból megindított vizsgálat megállapításai szerint nem is lenne szükséges ismételten kivetni kiegyenlítő vámot, avámhatóságoknak lehetőségük lenne arra, hogy a vonatkozó vámjogszabályokkal összhangban visszafizessék a vitatott rendelet elfogadása óta beszedett vámok teljes összegét. Ezenkívül ez a visszafizetés a vonatkozó vámjogszabályokkal összhangban megfelelő kamatot is magában foglalna. Következésképpen a GITI csoport állításával ellentétben a vállalatok megfelelő ellentételezésben részesülnek a szóban forgó vámok megfizetéséért.

(57)

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a dömpingellenes alaprendelet 10. cikkének (1) bekezdése és az annak megfelelő, a szubvencióellenes rendelet 14. cikkének (1) bekezdésében található rendelkezés nem zárja ki, hogy az uniós jogi aktusok az érvénytelennek nyilvánított rendeletek alkalmazási időszaka alatti behozatalra ismételten dömpingellenes vagy kiegyenlítő vámot vessenek ki (29).

(58)

Az ideiglenes intézkedések elfogadása előtt bevezetett nyilvántartásbavételi kötelezettség esetével ellentétben a szubvencióellenes alaprendelet 14. cikkének (4) bekezdésében foglalt feltételek ez esetben nem alkalmazandók. Az említett rendelkezésekkel ellentétben a bírósági megállapítások végrehajtásához kapcsolódó nyilvántartásba vétel célja nem az, hogy lehetővé tegye a szóban forgó rendelkezésekben előírt, beszedéseket magukban foglaló piacvédelmi intézkedések visszaható hatályú alkalmazását. A cél inkább a hatályban lévő intézkedések hatékonyságának a vitatott rendelet hatálybalépésétől a korrigált vámok (ha vannak ilyenek) újbóli kivetéséig történő, indokolatlan megszakítás nélküli biztosítása annak szavatolásával, hogy a jövőben lehetőség legyen a megfelelő összegű beszedéseket magukban foglaló intézkedések végrehajtására. Következésképpen a nyilvántartásba vételt elrendelő rendelet (20) preambulumbekezdésében foglaltak szerint az igazgatási eljárás ilyen jellegű folytatása és a vámok esetleges újbóli kivetése nem tekinthető ellentétesnek a visszaható hatály tilalmának elvével. Továbbá, amint azt a felek elismerték, ezt a megközelítést a Törvényszék nemrégiben megerősítette a T-440/20. sz. ügyben hozott ítéletében (30). A Bizottság ezért elutasította az állítást, miszerint a vámok nem vethetők ki újra.

(59)

A bírói jogvédelemnek az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkében foglalt elvét illetően megjegyzendő, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a bírói jogvédelem elve nem akadályozhatja meg, hogy valamely uniós intézmény, amelynek jogi aktusát korábban megsemmisítették, eltérő indokok alapján az érintett személynek sérelmet okozó újabb aktust fogadjon el (31). A jelen ügyben a ténymegállapítások a vitatott rendelet megsemmisítésének alapjául szolgáló indokoktól eltérő indokokon alapulnak. Ennek megfelelően a Törvényszék megállapításaival (32) összhangban a Bizottság nem sértette meg a hatékony bírói jogvédelem elvét azzal, hogy e rendelettel a vitatott rendelet Törvényszék általi megsemmisítését követően ismételten végleges dömpingellenes vámot vetett ki.

(60)

A CRIA előadta, hogy mivel „vámtartozások nem keletkeztek”, a vámok ismételt kivetése „a hároméves elévülési időre tekintettel túllépne azon a jogi időszakon, amelyen belül a nemzeti vámhatóságok beszedésre jogosultak […]”. A GITI csoport állítása szerint „a visszaható hatályú ismételt vámkivetés (ami azt jelenti, hogy a vámok e hároméves határidőn túl is beszedhetők) […] a hároméves határidőn túl is azzal a veszéllyel jár, hogy beavatkozás történik a nemzeti vámhatóságok döntéshozatali eljárásába, és ezáltal zavar keletkezik a Bizottság és az uniós tagállamok közötti, az uniós szerződésekben meghatározott, gondosan kalibrált hatáskörmegosztásban.” Az érdekelt felek tájékoztatását követően a GITI csoport megismételte ezt az állítást.

(61)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy mindkét érvet el kell utasítani. Először, a Bíróság megállapította, hogy az elévülési szabály „nem képezheti akadályát sem annak, hogy a Bizottság dömpingellenes vámokat kivető vagy ismét kivető rendeletet fogadjon el, sem pedig a fortiori annak, hogy megindítsa vagy újból megindítsa az ilyen rendelet elfogadását megelőző eljárást. (33)” A Törvényszék hasonlóképpen megállapította, hogy „[az Uniós Vámkódex 103. cikkének (1) bekezdése] kizárólag a vámösszeg adóssal való közlésére vonatkozik, annak végrehajtása tehát kizárólag az ilyen értesítés megtételére hatáskörrel rendelkező nemzeti vámhatóságok feladata. Következésképpen ez nem akadályozza meg a Bizottságot abban, hogy végleges kiegyenlítő vám kivetéséről vagy ismételt kivetéséről szóló rendeletet fogadjon el (34).” Azzal az állítással kapcsolatban, miszerint az ismételt kivetés sérti a Bizottság és a tagállamok közötti hatáskörmegosztást, a Bizottság megjegyezte, hogy a GITI csoport nem jelölte meg, hogy a Szerződések mely rendelkezését sértené a vámok ismételtkivetése. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a Bizottság jogosult arra, hogy az általa megállapított hibák kijavításakor ismételten kivessen vámokat (35). Ezenkívül e rendelet teljes egészében a szubvencióellenes alaprendelet 25. cikkének (3) bekezdésében előírt vizsgálóbizottsági eljárás hatálya alá tartozott. Következésképpen a Bizottság elutasította ezeket az állításokat.

(62)

A GITI csoport előadta, hogy a (felülvizsgált) dömpingellenes és kiegyenlítő vámok visszaható hatályú ismételt kivetése szintén aránytalan lenne, továbbá ellentétes lenne az arányosság elvével, amelyet az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkének (1) és (4) bekezdése ír elő. A GITI csoport előadta továbbá, hogy a vámok visszaható hatályú ismételt kivetése nem nyújt (és nem is nyújthat) „további” védelmet az uniós gazdasági ágazat számára, és nem is akadályozza (vagy akadályozhatja) meg a további behozatalt. Tehát sértené az arányosság elvét. Az érdekelt felek tájékoztatását követően a GITI csoport megismételte ezt az állítást.

(63)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottság nem sérti az arányosság elvét, amikor egy ítélet végrehajtása érdekében a végleges intézkedések hatálybalépésének időpontjától megfelelő vámtétellel ismételten végleges vámot vet ki. Emellett az állandó ítélkezési gyakorlat szerint arányos megoldás az is, hogy az ismételten kivetett vámok vámtételei kisebbek, és a különbözetet vissza kell téríteni vagy el kell engedni (36). Végezetül: azzal az érvvel kapcsolatban, miszerint nem lenne arányos, ha az uniós gazdasági ágazat a múltra nézve további védelemben részesülne, megjegyzendő, hogy a Törvényszék megállapítása szerint ez az állítás „nem elegendő annak megállapításához, hogy a vitatott rendelet által jelentősen csökkentett mértékű végleges dömpingellenes vám ismételt kivetése a jelen ügyben aránytalan lenne” (37). Következésképpen a Bizottság elutasította ezeket az állításokat.

(64)

A Hämmerling előadta, hogy figyelembe kell venni a jelenlegi gazdasági helyzetet. Azóta a szóban forgó gazdasági ágazat ki volt téve a Covid19-válságnak, a teljes ellátási láncot (beleértve a szállítást és a logisztikát is) érintő globális áremelkedésnek és a kapcsolódó gazdasági válságnak, jelenleg pedig olyan problémákkal szembesül, mint például a villamosenergia-költségek emelkedése, a magas inflációs ráta stb., amelyeket részben az Ukrajna elleni orosz agresszió váltott ki. Ezért nem lenne helyénvaló a szóban forgó vámokat ismételten kivetni olyan ágazatban, piacon, valamint mikro- és makrogazdasági helyzetben, amely teljesen eltér attól, amelyet a Bizottság a vitatott rendelet elfogadásához vezető vizsgálat során vizsgált.

(65)

Amint azt a (11) preambulumbekezdés kifejti, a megsemmisített aktust helyettesítő aktus elfogadására irányuló eljárás attól a ponttól folytatható, ahol a szabálytalanság bekövetkezett (38). A szóban forgó ügyben a Törvényszék által feltárt szabálytalanság a végleges kiegyenlítő intézkedéseket bevezető rendeletben van. Ezért a Bizottság a Törvényszék által feltárt szabálytalanságok orvoslása során nem vehet figyelembe olyan közelmúltbeli fejleményeket, amelyek nem érintik a vizsgálati időszakot és a figyelembe vett időszakot. A dömpingellenes alaprendelet 15. cikkének (1) bekezdése szerint abban az esetben, ha a végleges ténymegállapítások kiegyenlíthető támogatások meglétére és az általa okozott kárra utalnak, és az uniós érdek szükségessé teszi a 31. cikk szerinti beavatkozást, a Bizottság végleges kiegyenlítő vámot vet ki. Következésképpen a vizsgálat újbóli megindítása csak akkor vezethet a kiegyenlítő vámok ismételt kivetésének mellőzéséhez, ha a Bizottság megállapítja, hogy a vizsgált időszakban nem történt támogatás vagy a támogatás nem okozott kárt, vagy pedig az uniós érdekre vonatkozó megfontolások a vámok kivetése ellen szólnak. (39)

(66)

A GITI csoport előadta, hogy azt állította, hogy a vizsgálat újbóli megindításának szigorúan a Törvényszék által tárgyalt kérdésekre kell korlátozódnia. Ezért a Bizottság nem helyettesítheti az áralákínálást vizsgáló elemzést az árlenyomást vizsgáló elemzéssel az árhatás megállapítása érdekében, mivel a Bizottság által elfogadott módszer továbbra is érvényes, tehát nem képezi az újból megindított vizsgálat tárgyát. Az árlenyomás hatásának elemzésével a Törvényszék nem foglalkozott, ezért az nem képezi a szóban forgó jelen újból megindított vizsgálat tárgyát.

(67)

A Bizottság megjegyezte, hogy a Törvényszék az exportárak és az uniós gazdasági ágazat árai közötti méltányos összehasonlítás tekintetében megkérdőjelezte a Bizottság által végzett áralákínálás-elemzést. A Törvényszék tehát megkérdőjelezte az áralákínáláshoz kapcsolódó módszert. Ezen túlmenően semmi nem akadályozta meg a Bizottságot abban, hogy a szubvencióellenes alaprendelet 8. cikkének (3) bekezdése értelmében figyelembe vegye a támogatott behozatal egyéb lehetséges árhatásait. A Deichmann-ügyben a Bíróság megállapította, hogy a Bizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik: kizárólag az említett intézkedéseknek az elérni kívánt célkitűzéshez képest nyilvánvalóan nem megfelelő jellege érintheti az intézkedések jogszerűségét (40). A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(68)

A GITI csoport előadta, hogy a Bizottság nem alkalmazhat új megközelítést az áralákínálás megállapítása során. Ezen belül a Bizottság nem vezethet be új termékkódrendszert azzal, hogy az áralákínálás és kárkülönbözet (ismételt) kiszámításakor hozzáadja a vevő típusát (41).

(69)

Annak sérelme nélkül, hogy a Bizottság jogosult-e új elemeket bevezetni a termékkódrendszerbe vagy sem, a Bizottság emlékeztetett arra, hogy a 4.1. szakaszban ismertetett áralákínálás-számítások nem jártak új elemeknek a termékkódrendszerbe történő bevezetésével. Ez az állítás tehát nem volt megalapozott.

(70)

A CRIA a vizsgálat megindításakor és az érdekelt felek tájékoztatását követően is előadta, hogy figyelembe kell venni az előterjesztett, de a Törvényszék által még el nem bírált jogi érveket, és hogy a Bizottságnak aktívan figyelembe kell vennie azokat az állításokat, amelyekkel a Törvényszék nem foglalkozott.

(71)

Az Opoltrans előadta, hogy a vizsgálat idején nem állt rendelkezésre olyan bizonyíték, amely alátámasztotta volna a Kínából érkező dömpingelt behozatalt, és hogy többek között az Egyesült Államok analóg országként való használata nem volt megfelelő, az uniós gazdasági ágazatot nem érte kár, nem áll fenn ok-okozati kapcsolat az uniós gazdasági ágazat helyzete és a Kínából érkező behozatal között, továbbá a felhasználók érdekét nem szolgálja a vámok ismételt kivetése.

(72)

Amint a Bizottság a vizsgálat újbóli megindításáról szóló értesítésben kifejtette, a vitatott rendeletben szereplő azon ténymegállapítások, amelyeket nem támadtak meg, vagy amelyeket megtámadtak ugyan, de a vonatkozó keresetet a Törvényszék ítélete elutasította, illetve amelyek nem képezték a Törvényszék vizsgálatának tárgyát, és amelyek ennélfogva nem vezettek a vitatott rendelet megsemmisítéséhez, teljes mértékben érvényesek maradnak (42). Ezek magukban foglalták a CRIA és az Opoltrans által felvetett kérdéseket is. Ennélfogva a Bizottság nem volt köteles a Törvényszék által jogellenesnek ítélt kérdéseken túlmenő állításokat figyelembe venni.

6.   A VIZSGALAT TARGYAT KEPEZO BEHOZATAL MIATTI ARHATASOK ES AZ OK-OKOZATI KAPCSOLAT UJBOLI VIZSGALATA

6.1.   Az áralákínálás meghatározása

(73)

Amint azt az (5)–(7) preambulumbekezdés kifejti, a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság nem végzett méltányos összehasonlítást az alákínálási különbözetek számításakor, mivel az exportáló gyártók exportárát a dömpingellenes alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének analógia útján történő alkalmazásával kiigazította, miközben az uniós gazdasági ágazat az adott gazdasági szereplőkkel kapcsolatban álló értékesítési egységeken keresztül is végzett értékesítéseket, és ezeket az értékesítéseket a Bizottság nem igazította ki.

(74)

Ezenkívül a Törvényszék az ítélet 163. pontjában megállapította, hogy ha nem került volt sor a dömpingellenes alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése szerinti kiigazításra: „ez a módszer lehetővé tette volna az árak méltányos összehasonlítását azokban az esetekben, amikor mind az érintett termék, mind a hasonló termék értékesítése az adott gazdasági szereplőkkel kapcsolatban álló értékesítési egységeken keresztül zajlik”. Az ítélet 190. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy az ilyen jellegű összehasonlítás „nem teszi lehetővé a hiba (azaz az egyrészt a kínai exportáló gyártók által közvetlenül az uniós vevőknek felszámított tényleges értékesítési árak és másrészt az uniós gyártókkal kapcsolatban álló értékesítési egységek által alkalmazott viszonteladói árak összehasonlítása) által kiváltott lehetséges hatások ellensúlyozását” (utólagos kiemelés). Végezetül: ítéletének 134. pontjában a Törvényszék pontosította, hogy „annak jogszerűségétől és relevanciájától függetlenül, hogy a Bizottság az exportáló gyártók vagy az uniós gyártók esetében a kereskedelem mely szintjét választja vizsgálatának alapjául, a Bizottság által végzett ár-összehasonlításnak mindig méltányosnak kell lennie, és ennek érdekében olyan árakra kell vonatkoznia, amelyek mindegyike a kereskedelem azonos szintjén érvényes”.

(75)

A Törvényszék ítéletének 150. pontjában kifejtettek szerint a mintában szereplő kínai exportáló gyártók által a velük kapcsolatban álló értékesítési egységeken keresztül végzett értékesítés százalékos aránya a Xingyuan csoport esetében 0 %, a GITI csoport esetében 34 %, az Aeolus csoport esetében 19 %, a Hankook csoport esetében pedig 98,6 % volt. Ezenkívül a Törvényszék pervezető intézkedésére adott válaszában a Bizottság pontosította, hogy az adott gazdasági szereplőkkel kapcsolatban álló értékesítési egységeken keresztül történő értékesítések százalékos aránya 46,9 % volt a mintában szereplő kínai exportáló gyártók esetében, és 87 % a mintában szereplő uniós gyártók esetében. Az adott gazdasági szereplővel kapcsolatban álló értékesítési egységeken keresztül történő értékesítések aránya tehát mindkét minta esetében magas vagy nagyon magas volt.

(76)

Amint azt a vitatott rendelet (658) preambulumbekezdése kifejti, a Bizottság a vizsgálati időszak alatti áralákínálást az alábbiak összehasonlításával határozta meg:

(77)

a mintában szereplő uniós gyártók által az Unió piacán független vevőknek történő értékesítés során alkalmazott értékesítési árak gyártelepi szintre átszámított terméktípusonkénti és szegmensenkénti súlyozott átlaga, valamint

(78)

a mintában szereplő kínai exportáló gyártók behozatalainak ennek megfelelő, az uniós piacon az első független vevők felé felszámított terméktípusonkénti és szegmensenkénti súlyozott átlagára, amelyet a Bizottság CIF-alapon (költségek, biztosítás és fuvardíj fizetve) állapított meg, és a vámok és a behozatal utáni költségek figyelembevételével megfelelőképpen kiigazított (a továbbiakban: érkeztetési CIF-ár).

(79)

A Törvényszék ítéletének való megfelelés érdekében az exportárak analógia útján történő kiigazítására nem került sor a dömpingellenes alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésével összhangban azokban az esetekben, amikor az értékesítés az adott gazdasági szereplőkkel kapcsolatban álló kereskedőkön keresztül történt. Az adott gazdasági szereplővel kapcsolatban álló kereskedő értékesítési, általános és adminisztratív költségeit (a továbbiakban: SGA-költségek), valamint a független importőrök mintájának nyereségét tehát a Bizottság újra hozzáadta az exportárhoz.

(80)

A Bizottság értékelte továbbá, hogy vannak-e olyan, a kereskedelem szintjét érintő egyéb potenciális kérdések, amelyeket a méltányos összehasonlítás érdekében kezelni kell azokban az esetekben, amikor az exportáló gyártók az uniós vevők részére közvetlenül értékesítettek, míg a mintában szereplő uniós gyártók az uniós vevők részére velük kapcsolatban álló értékesítési egységeken keresztül értékesítettek. A Bizottság e célból részletes árelemzést végzett a mintában szereplő uniós gyártók összes értékesítése vonatkozásában annak érdekében, hogy meghatározza a gyárból történő közvetlen értékesítésekhez és az adott gazdasági szereplőkkel kapcsolatban álló értékesítési egységeken keresztüli közvetett értékesítésekhez tartozó árak közötti különbségeket. Az összehasonlítás egy terméktípuson belül jelentős árkülönbségeket mutatott, azonban egyértelmű tendencia nem volt megfigyelhető. Bár elvben az adott gazdasági szereplővel kapcsolatban álló értékesítési egységeknél az uniós vevők felé történő értékesítéskor kellene marketingköltségeknek felmerülniük, úgy tűnt, hogy ezek a költségek nem jelennek meg következetesen a végső árakban.

(81)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy az, hogy az értékesítéseket a gyártók közvetlenül, vagy pedig velük kapcsolatban álló értékesítési egységeken keresztül végezték-e, nem gyakorolt érzékelhető hatást a vevő által érzékelt árszintekre. Megfigyelhető volt különösen, hogy az adott gazdasági szereplővel kapcsolatban álló szervezeten keresztül történő értékesítés a gyártó által közvetlenül végzett értékesítésekhez képest nem vezetett magasabb árakhoz. Következésképpen – azzal szemben, amit a Törvényszék az ítélet 190. pontjában vélelmezett – a Bizottság nem azonosított olyan, az árszintekre gyakorolt lehetséges hatásokat, amelyeket ellensúlyozni kellene. Ezért ebben az esetben indokolt volt a mintában szereplő exportáló gyártók exportárait összehasonlítani azokkal az értékesítési árakkal, amelyeket a mintában szereplő uniós gyártók az uniós vevők felé érvényesítettek a közvetlen, illetve a velük kapcsolatban álló értékesítési egységeken keresztül végzett közvetett értékesítés során.

(82)

A Bizottság emellett az uniós gazdasági ágazat által használt értékesítési csatornák szerinti bontásban részletesen elemezte az árak közötti különbségeket. E tekintetben megjegyzendő, hogy az uniós gazdasági ágazat különböző arányban értékesített a felhasználók, a forgalmazók, a kiskereskedők és az „egyéb felek” részére. Az „egyéb felek” csoport kivételével az összes vevő részére történő értékesítés valamennyi terméktípus esetében reprezentatív volt. A Bizottság megállapította, hogy az azonos terméktípus felhasználói felé felszámított értékesítési árak gyakran alacsonyabbak voltak, mint a forgalmazók és kiskereskedők felé felszámítottak, de ennek ellenkezője is megfigyelhető volt. A különböző vevők felé felszámított árakban megmutatkozó különbségek nem feltétlenül függtek az adott vevő részére értékesített összvolumentől sem. Ennek megfelelően a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a különböző típusú vevők felé felszámított árak eltérései nem mutatnak azonosítható mintázatot, és nincs szükség további kiigazításokra a Törvényszék által előírt méltányos összehasonlítás biztosítása érdekében.

(83)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy 2023. január 30-án egy, az ügy irataihoz fűzött feljegyzés útján további információkat szolgáltatott az uniós gazdasági ágazat által a közvetlen, a közvetett és a különböző típusú vevőknek történő értékesítések során alkalmazott árak elemzésével kapcsolatban.

(84)

Az érdekelt felek újabb tájékoztatását követően a CRIA kifogásolta a Bizottság azon ténymegállapítását, hogy az uniós gyártók értékesítési árai nem mutatnak azonosítható mintázatot. A Bizottság megjegyezte, hogy a CRIA nem támasztotta alá állítását, és semmilyen bizonyítékot nem szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy a Bizottság elemzése téves lett volna. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt a felvetést.

(85)

Ennek alapján a mintában szereplő exportáló gyártók behozatalán alapuló, felülvizsgált súlyozott átlagos különbözet 14,7 % volt.

6.2.   Árlenyomás

(86)

Mindazonáltal a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó behozatal akkor is negatív árhatásokat gyakorolna az uniós értékesítésekre, ha a felülvizsgált alákínálási különbözet elhanyagolhatónak vagy nem megfelelőnek is minősülne.

(87)

A támogatott behozatal jelentős hatást gyakorolhat a piacra, ha azt árérzékenység jellemzi. Amint azt a vitatott rendelet (628) preambulumbekezdése bemutatja, a tehergépkocsi- és autóbuszabroncsok uniós piaca erőse versengő piac, ahol az árkülönbségeknek jelentős hatásuk lehet.

(88)

A figyelembe vett időszak alatt (amint az a vitatott rendelet 9–12. táblázatából kitűnik), az uniós gazdasági ágazat átlagára 8 %-kal csökkent, míg a termelési egységköltség 6 %-kal esett vissza. A helyzet a 3. csoportban volt a legkritikusabb, ahol az értékesítési ár 5 %-kal csökkent, a termelési egységköltség pedig 1 %-kal nőtt. A 3. csoportba tartozó vállalatok a támogatott behozatal miatt végső soron arra kényszerültek, hogy termelési költségeikkel megegyező áron – nyereség belekalkulálása nélkül, vagyis veszteséggel – értékesítsenek. A Kínából származó behozatal tehát a figyelembe vett időszak alatti volumene (32 %-os növekedés) és árai (11 %-os csökkenés) miatt árlenyomást váltott ki, így az uniós gazdasági ágazatnak nem állt módjában felfelé igazítani az árait annak érdekében, hogy figyelembe vegye a termelési egységköltség növekedését.

(89)

Következésképpen a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy még ha vitatnánk is az áralákínálás fennállását, a szóban forgó behozatal ebben az esetben áreróziót gyakorolna.

6.3.   Ok-okozati összefüggés

(90)

A mintában szereplő kínai exportáló gyártóktól származó behozatalra vonatkozó felülvizsgált alákínálási különbözetek és az árlenyomásra vonatkozó megállapítások fényében a Bizottság megvizsgálta, hogy továbbra is fennáll-e ok-okozati összefüggés a támogatott behozatal és az uniós gyártók által elszenvedett kár között.

(91)

Annak ellenére, hogy a Xingyuan csoport kivételével a mintában szereplő valamennyi kínai exportőr esetében csökkent az alákínálási különbözet, ez nem változtatott azon a tényen, hogy a mintában szereplő kínai exportőröktől származó behozatal jelentős mértékben alákínált az uniós gazdasági ágazat értékesítési árainak. A felülvizsgált alákínálási különbözetek nem változtattak a Bizottságnak az uniós gyártók által elszenvedett kár és a Kínából érkező támogatott behozatal közötti ok-okozati összefüggésre vonatkozó, az ideiglenes rendelet 5.1. szakaszában szereplő és a vitatott rendelet 5.1. szakaszában megerősített eredeti ténymegállapításán. A felülvizsgált alákínálási különbözetek, valamint a szóban forgó ügyben az árlenyomásra vonatkozó további megállapítások nem változtattak a vitatott rendelet 5.1. szakaszában ismertetett, a kár egyéb okaira vonatkozó elemzésen és megállapításokon.

(92)

A Bizottság tehát fenntartotta következtetését, miszerint az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kárt a Kínából érkező támogatott behozatal okozta, és az egyéb tényezők – akár külön-külön, akár együttesen vizsgálva – nem gyengítették a kár és a támogatott behozatal közötti ok-okozati összefüggést.

7.   AZ UJBOLI VIZSGALAT TARGYAT KEPEZO VALLALATOK KARKÜLÖNBÖZETENEK FELÜLVIZSGALATA

(93)

Ítéletének 179. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy „a kárkülönbözet kiszámítása az áralákínálás kiszámításához használt importáraknak és a hasonló termék kárt nem okozó árainak (amely a rendes piaci feltételeket tükröző nyereségcélt is magában foglal) az összehasonlításából áll. Következésképpen mind az áralákínálás, mind pedig a kárkülönbözet számítására hatással lehet az a hiba, amely a kereskedelem azon szintjével kapcsolatos, amelyen az ár-összehasonlításra sor került.

(94)

Az ítéletnek való megfelelés érdekében a Bizottság ismételten kiszámította a kár megszüntetéséhez szükséges mértéket minden olyan vállalat esetében, amelyre kiterjedt az újból megnyitott vizsgálat.

(95)

Az eredeti vizsgálatban a Bizottság a következők összehasonlításával határozta meg a vizsgálati időszakra vonatkozóan a kár megszüntetéséhez szükséges mértéket:

a mintában szereplő négy uniós gyártó által az uniós piacon a független vevőknek történő értékesítés során alkalmazott kárt nem okozó árak gyártelepi szintre átszámított terméktípusonkénti súlyozott átlaga,

a (76) preambulumbekezdés második franciabekezdésében megállapított ugyanazon exportár.

(96)

Az uniós gazdasági ágazat kárt nem okozó ára a gyártelepi szinten megállapított, észszerű nyereséggel növelt, terméktípusonkénti előállítási költségen alapul, beleértve az SGA-költségeket is. Ebben a konkrét esetben azonban a Bizottság nem rendelkezett kellően részletes és ellenőrzött információkkal a termékkód szerinti előállítási költségekről, ami szükséges a fent leírt kárkülönbözet kiszámításához. Tekintettel az ügy sajátos körülményeire, és megjegyezve, hogy a mintában szereplő uniós gyártók által igénybe vett értékesítési csatornától függően nem azonosítható árkülönbség, a kárt nem okozó ár kivételesen a közvetlenül vagy az adott gazdasági szereplővel kapcsolatban álló értékesítési egységeken keresztül értékesített és az uniós piacon a független vevők felé felszámított, a (95) preambulumbekezdés első franciabekezdésében leírtak szerint gyártelepi szintre átszámított és terméktípus szerinti bontásban megadott végső értékesítési áron alapult, amelyet a Bizottság csökkentett a tényleges nyereséggel, majd megnövelt egy észszerű nyereséggel. Tekintettel ezekre a különleges körülményekre, a Bizottság az ítéletben foglaltak teljesítése érdekében helyénvalónak ítélte, hogy ezt az árat szimmetrikusan hasonlítsa össze az exportáló gyártók végső értékesítési árával (azaz a gyártókkal kapcsolatban álló importőrök szintjén), szintén kizárólag a vámok és a behozatal utáni költségek tekintetében a (76) preambulumbekezdés második franciabekezdésében pontban leírtak szerint kiigazítva, de beleszámítva az exportáló gyártókkal kapcsolatban álló uniós importőrök SGA-költségeit és nyereségét is.

(97)

Továbbá, tekintettel a Törvényszék által az ítélet 190. pontjában tett megállapításokra, a Bizottság gondosan megvizsgálta, hogy voltak-e olyan egyéb, a kereskedelem szintjével kapcsolatos problémák, amelyek következtében a méltányos összehasonlításhoz ellensúlyozásra van szükség, mivel az uniós gyártók mintájának 87 %-a vele kapcsolatban álló értékesítési egységeken keresztül végezte az értékesítést, és mivel számos exportáló gyártó közvetlenül is értékesített a végső fogyasztók felé. A Bizottság emlékeztetett arra, hogy – amint azt a (96) preambulumbekezdés kifejti – a kárkülönbözet kiszámításakor az uniós gazdasági ágazat terméktípusonkénti végső értékesítési árait vette figyelembe. Következésképpen – amint arra a Törvényszék az ítéletének 179. pontjában rámutatott – az áralákínálás kiszámításával kapcsolatban tett megállapítások a méltányos összehasonlítást illetően teljes mértékben érvényesek a kárkülönbözet kiszámítására is. Amint azt a (80) és a (81) preambulumbekezdés kifejti, a Bizottság nem tárt fel olyan, a kereskedelem szintjével kapcsolatos egyéb problémát, amely a méltányos összehasonlítás érdekében kiigazítást tenne szükségessé.

(98)

Az így megállapított felülvizsgált kárkülönbözetek a következők voltak:

Vállalat

A kár megszüntetéséhez szükséges mérték (%)

Xingyuan csoport

55,07 %

GITI csoport

28,51  %

Hankook csoport

10,31  %

Aeolus/Pirelli

27,56  %

A dömpingellenes vizsgálatban és a szubvencióellenes vizsgálatban egyaránt együttműködő vállalatok

23,15  %

Zhongce Rubber Group Co., Ltd (43)

55,07 %

Weifang Yuelong Rubber Co., Ltd;

Hefei Wanli Tire Co. Ltd (44)

55,07 %

8.   A BIROSAG ALTAL MEGHATAROZOTT ADATOK KÖZLESE ANNAK ERDEKEBEN, HOGY A FELPERESEK GYAKOROLHASSAK A VEDELEMHEZ VALO JOGUKAT

(99)

A Törvényszék ítéletének 33. pontjában megállapította, hogy a Bizottság megsértette a felperesek védelemhez való jogát azáltal, hogy nem közölte velük az ugyanezen ítélet 244. pontjában említett adatokat.

(100)

A Törvényszék felsorolta az érintett adatokat (az ítélet 244. pontja):

bruttó kármutatók a súlyozási kiigazítások alkalmazása előtt, valamint az egyrészről a kkv-kra, másrészről a nagyvállalatokra vonatkozó adatok,

a jövedelmezőségtől eltérő kármutatók a súlyozás felülvizsgálatát követően,

a makrogazdasági kárra vonatkozó adatok forrásaival és az uniós gazdasági ágazatnak a termelést beszüntető kkv-it felsoroló jegyzékkel kapcsolatos bizonyos információk,

az uniós gazdasági ágazat azon kkv-i által végzett értékesítések pontos összvolumene, amelyek együttműködtek a vizsgálatokban és a kkv-k uniós gazdasági ágazaton belüli arányára vonatkozó információk.

8.1.   Kármutatók, súlyozással és anélkül, a kkv-kra és a nagyvállalatokra vonatkozóan

(101)

Ítéletének 215–235. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a végleges szakaszban a súlyozásban bekövetkezett változások nyomán (lásd a vitatott rendelet (707)–(711) preambulumbekezdését) a Bizottság helyesen számította ki és mutatta ki az uniós értékesítések jövedelmezőségét az uniós gazdasági ágazat egészének szintjén (a vitatott rendelet 16. táblázata) és a 3. csoport szintjén (a vitatott rendelet 20. táblázata). Ugyanakkor – amint arra a Törvényszék az ítéletének 227. pontjában rámutatott – a súlyozási módszer változása miatt a jövedelmezőségen kívül valamennyi mikrogazdasági mutatót újra kellett számítani. Mivel a Bizottság ezt elmulasztotta, a szubvencióellenes alaprendelet 8. cikkének (3) bekezdésével összhangban nem vizsgálta meg objektív módon a támogatott behozatal hatását.

(102)

Ezért a Törvényszék ítéletének való megfelelés érdekében a Bizottság az alábbi szakaszokban elemzi, hogy a végleges szakaszban megállapított súlyozás alkalmazása milyen hatással volt az összes mikrogazdasági mutatóra (kivéve az általános jövedelmezőséget és a 3. csoport jövedelmezőségét – a továbbiakban: felülvizsgált súlyozás). Amint az az alábbiakban látható, a felülvizsgált súlyozás alkalmazása nem módosította lényegesen a Bizottság mikrogazdasági mutatókkal kapcsolatos megállapításait. A Bizottság ezért megerősítette, hogy a figyelembe vett időszak alatt jelentős kár állt fenn.

(103)

Ezen túlmenően a Törvényszék ítéletének 244. pontjában megállapította, hogy a Bizottság megsértette a felperesek védelemhez való jogát azáltal, hogy nem közölte velük a súlyozási kiigazítások előtti bruttó kármutatókat, valamint az egyrészről a kkv-kra, másrészről a nagyvállalkozásokra vonatkozó adatokat. A Törvényszék azonban nem kötelezte a Bizottságot arra, hogy a kárra vonatkozó ténymegállapításait súlyozási kiigazítások alkalmazása nélkül újból fogalmazza meg. A Törvényszék ehelyett annak közlésére szorítkozott, hogy e bruttó kármutatókat a súlyozási kiigazítások alkalmazása előtt közölni kellett volna az érintett felekkel.

(104)

A fentiek fényében és a Törvényszék ítéletének való megfelelés érdekében a Bizottság az alábbiakban felsorolt szakaszokban ismertette a megállapított mikrogazdasági mutatókat: 1. az ideiglenes rendeletben szereplő ideiglenes szakaszban, 2. a súlyozás felülvizsgálatát (amely az alábbi táblázatokban „felülvizsgált súlyozás” néven szerepel) követő végleges szakaszban, 3. súlyozási kiigazítás nélkül és 4. a 3. csoportban: 4. a) csak kkv-kra és 4. b) csak nagyvállalatokra vonatkozó mutatók.

8.1.1.   Mikrogazdasági mutatók

Előzetes megjegyzések

(105)

Amint azt a vitatott rendelet (704)–(711) preambulumbekezdése kifejti, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a mikrogazdasági mutatók nem tükrözhetik az uniós gazdasági ágazat tényleges helyzetét, mivel a mintában szereplő nagyvállalatok nagyobb hatást gyakoroltak az összesített adatokra, mint a mintában szereplő kkv-k, holott ez utóbbiak részesedése az uniós gazdasági ágazat által teljes értékesítésében körülbelül 13 % volt.

(106)

A Bizottság ezért úgy határozott, hogy megnöveli a mintában szereplő kkv-k súlyát. A vitatott rendeletben a végleges szakaszban a következő súlyozást alkalmazta. Először: a Bizottság megállapította, hogy a kkv-k és nagyvállalatok általi értékesítés a teljes uniós értékesítésen belül milyen százalékos arányokat képvisel. Másodszor: a Bizottság a mintában szereplő kkv-k és a mintában szereplő nagy gyártók értékesítéseit a teljes uniós értékesítésen belül képviselt volumenükkel fejezte ki. Végezetül: a Bizottság összehasonlította a százalékos arányokat, majd a kkv-kra vonatkozó adatokat megnövelte annak érdekében, hogy a mintában szereplő nagyvállalatokéval megegyező százalékarányt tükrözzenek. Lásd még a (138) preambulumbekezdést is. Az ideiglenes szakaszban a Bizottság további kiigazítást is alkalmazott (annak érdekében, hogy a mintában szereplő adatokon belül tükrözze az egyes csoportoknak az uniós értékesítésen belüli arányát). Azonban – amint azt a vitatott rendelet kifejti – ezt a kiigazítást a Bizottság a végleges szakaszban mellőzte, mivel az érdekelt felek vitatták a rögzített arány alkalmazását a figyelembe vett időszakra nézve.

(107)

A súlyozási kiigazítás hatással volt az összesített mikrogazdasági mutatókra, valamint a 3. csoportra is, mivel a nagyvállalatok és a kkv-k egyaránt aktívak voltak ebben a csoportban. Az 1. és a 2. csoport esetében nem volt hatás megfigyelhető, mivel ezekben a csoportokban csak nagyvállalatok voltak aktívak. Amint azt a (102) preambulumbekezdés megemlíti, a súlyozási kiigazítás korlátozott hatást gyakorolt a mikrogazdasági mutatók összességére, mivel a kkv-k által a vizsgálati időszak alatt végzett értékesítés a becslések szerint a vizsgálati időszak alatt végzett teljes uniós értékesítés mintegy 13 %-át tette ki.

8.1.1.1.   Árak és az árakat befolyásoló tényezők

(108)

A mintában szereplő uniós gyártók független vevők részére történt uniós értékesítéseinek átlagos egységárai a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakultak:

1. táblázat

Értékesítési árak az Unióban és termelési költség

A következők alapján:

(EUR/darab)

2014

2015

2016

Vizsgálati időszak

A vitatott rendelet 9. táblázata

Átlagos értékesítési egységár az Unióban

237

225

216

218

 

Index (2014 = 100)

100

95

91

92

Felülvizsgált súlyozás

Átlagos értékesítési egységár az Unióban

239

228

219

220

 

Index (2014 = 100)

100

95

92

92

Súlyozás nélkül

Átlagos értékesítési egységár az Unióban

252

238

226

228

 

Index (2014 = 100)

100

94

90

90

A vitatott rendelet 9. táblázata

Átlagos termelési költség

200

188

183

188

 

Index (2014 = 100)

100

94

91

94

Felülvizsgált súlyozás

Átlagos termelési költség

202

189

185

190

 

Index (2014 = 100)

100

94

92

94

Súlyozás nélkül

Átlagos termelési költség

209

192

188

192

 

Index (2014 = 100)

100

92

90

92

Forrás: a mintában szereplő uniós gyártók kitöltött kérdőívében megadott, ellenőrzött adatok.

(109)

A figyelembe vett időszakra vonatkozó különböző opciók alapján megállapított átlagos értékesítési egységár közötti nominális különbség ellenére az általános trendet illetően a Bizottság nem talált különbséget az ideiglenes és a végleges szakaszban alkalmazott súlyozás között. Súlyozás nélkül az átlagos értékesítési egységár 2 százalékponttal nagyobb mértékben csökkent, mint a másik két forgatókönyv esetében. Ugyanez a következtetés vonható le az átlagos termelési költségek terén megfigyelt trendek tekintetében is.

(110)

A súlyozás vagy annak hiánya nem befolyásolta az 1. és a 2. csoportra vonatkozóan levont következtetéseket. Amint az a 2., a 3. és a 4. táblázatban látható, a 3. csoportot illetően a Bizottság megvizsgálta, a súlyozás hatását, valamint a súlyozás elmaradásának hatását a következő három adatcsoportra vonatkozóan: a 3. csoport egészére, a 3. csoportban működő nagyvállalatokra és a kkv-kra nézve.

2. táblázat

Értékesítési árak az Unióban és termelési költség – 3. csoport

A következők alapján:

(EUR/darab)

2014

2015

2016

Vizsgálati időszak

A vitatott rendelet 12. táblázata

Átlagos értékesítési egységár az Unióban

181

176

172

172

 

Index (2014 = 100)

100

97

95

95

Felülvizsgált súlyozás

Átlagos értékesítési egységár az Unióban

180

176

172

171

 

Index (2014 = 100)

100

98

95

95

Súlyozás nélkül

Átlagos értékesítési egységár az Unióban

201

191

182

180

 

Index (2014 = 100)

100

95

90

90

A vitatott rendelet 12. táblázata

Átlagos termelési költség

170

175

167

172

 

Index (2014 = 100)

100

103

98

101

Felülvizsgált súlyozás

Átlagos termelési költség

170

175

167

172

 

Index (2014 = 100)

100

103

99

101

Súlyozás nélkül

Átlagos termelési költség

182

181

170

173

 

Index (2014 = 100)

100

99

93

95

Forrás: a mintában szereplő uniós gyártók kitöltött kérdőívében megadott, ellenőrzött adatok.

(111)

A 3. csoport esetében az értékesítési egységárban és a termelési egységköltségben megmutatkozó általános trendet nem befolyásolta a súlyozásnak a végleges szakaszban történő felülvizsgálata. A súlyozás hiányában az értékesítési egységárban és a termelési egységköltségben megmutatkozó trendek mindkét mutató esetében markánsabb, legalább 5 százalékpontos csökkenést mutattak a figyelembe vett időszak alatt. Ezek a trendek főként a 3. csoportban működő nagyvállalatok esetében az alábbiakban megfigyelt trendet tükrözték.

(112)

Amint az a 3. táblázatban látható, a 3. csoportban működő nagyvállalatok esetében a trend jelentősen rosszabb volt, mint az értékesítési egységár és a termelési egységköltség esetében megfigyelhető általános trend.

3. táblázat

Értékesítési árak az Unióban és termelési költség – 3. csoport: Csak nagyvállalatok

A következők alapján:

(EUR/darab)

2014

2015

2016

Vizsgálati időszak

Átlagos értékesítési egységár az Unióban

207

195

184

183

Index (2014 = 100)

100

94

89

88

Átlagos termelési költség

186

183

171

174

Index (2014 = 100)

100

98

92

93

Forrás: a mintában szereplő uniós gyártók kitöltött kérdőívében megadott, ellenőrzött adatok.

(113)

A 4. táblázat mutatja, hogy a csak a 3. csoportban aktív kkv-k esetében a termelési egységköltség a figyelembe vett időszakban 7 %-os költségnövekedés mellett romlott. Ezzel párhuzamosan az egységár 2 %-kal csökkent.

4. táblázat

Értékesítési árak az Unióban és termelési költség – 3. csoport: Csak kkv-k

(EUR/darab)

2014

2015

2016

Vizsgálati időszak

Átlagos értékesítési egységár az Unióban

164

164

162

161

Index (2014 = 100)

100

100

99

98

Átlagos termelési költség

159

170

164

171

Index (2014 = 100)

100

107

103

107

Forrás: a mintában szereplő uniós gyártók kitöltött kérdőívében megadott, ellenőrzött adatok.

8.1.1.2.   Munkaerőköltségek

(114)

A mintában szereplő uniós gyártók átlagos munkaerőköltsége a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

5. táblázat

Alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség

 

 

2014

2015

2016

Vizsgálati időszak

A vitatott rendelet 13. táblázata

Alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség (EUR)

43 875

44 961

46 432

46 785

 

Index (2014 = 100)

100

102

105

106

Felülvizsgált súlyozás

Alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség (EUR)

44 300

45 199

46 605

46 943

 

Index (2014 = 100)

100

102

105

106

Súlyozás nélkül

Alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség (EUR)

46 274

47 180

48 390

48 477

 

Index (2014 = 100)

100

102

105

105

Forrás: a mintában szereplő uniós gyártók kitöltött kérdőívében megadott, ellenőrzött adatok.

(115)

Az átlagos munkaerőköltség mindkét súlyozási típus esetében 6 %-kal, súlyozás nélkül pedig 5 %-kal nőtt a figyelembe vett időszakban.

8.1.1.3.   Készletek

(116)

A mintában szereplő uniós gyártók készletszintjei a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

6. táblázat

Készletek

 

 

2014

2015

2016

Vizsgálati időszak

A vitatott rendelet 14. táblázata

Zárókészlet (index – 2004 = 100)

100

81

100

144

 

Zárókészlet a termelés százalékában

7  %

6  %

7  %

9  %

 

Index (2014 = 100)

100

81

97

134

Felülvizsgált súlyozás

Zárókészlet (index – 2004 = 100)

100

82

99

146

 

Zárókészlet a termelés százalékában

7  %

6  %

7  %

9  %

 

Index (2014 = 100)

100

83

97

137

Súlyozás nélkül

Zárókészlet (index – 2004 = 100)

100

84

100

148

 

Zárókészlet a termelés százalékában

6  %

5  %

6  %

8  %

 

Index (2014 = 100)

100

84

96

135

Forrás: a mintában szereplő uniós gyártók kitöltött kérdőívében megadott, ellenőrzött adatok.

(117)

A figyelembe vett időszakban a készletek a két súlyozási típus esetében 44 %-kal/46 %-kal nőttek (48 %-kal abban az esetben, amikor nem került sor súlyozásra). A zárókészlet a két súlyozási módszer esetében körülbelül 9 %-os, súlyozás nélkül pedig 8 %-os volt a figyelembe vett időszakban. Ez a helyzet a mintában szereplő uniós gyártók pénzügyi helyzetét kedvezőtlenül befolyásolja.

8.1.1.4.   Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, a beruházások megtérülése és tőkebevonási képesség

(118)

A mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezősége, pénzforgalma, beruházásai és beruházásainak megtérülése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

7. táblázat

Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése

 

 

2014

2015

2016

Vizsgálati időszak

A vitatott rendelet 15. táblázata

Az Unióban független vevőknek végrehajtott értékesítések jövedelmezősége (az értékesítésből származó árbevétel százaléka)

15,6  %

16,7  %

15,2  %

13,7  %

 

Index (2014 = 100)

100

106,9

97,7

88,1

A vitatott rendelet 16. táblázata

Az Unióban független vevőknek végrehajtott értékesítések jövedelmezősége (az értékesítésből származó árbevétel százaléka)

15,4  %

16,9  %

15,3  %

13,7  %

 

Index (2014 = 100)

100

109,5

99,5

88,6

Súlyozás nélkül

Az Unióban független vevőknek végrehajtott értékesítések jövedelmezősége (az értékesítésből származó árbevétel százaléka)

16,9  %

19,1  %

17,0  %

15,6  %

 

Index (2014 = 100)

100

113

101

92

A vitatott rendelet 15. táblázata

Pénzforgalom (millió EUR)

309

312

292

272

 

Index (2014 = 100)

100

101

94

88

Felülvizsgált súlyozás

Pénzforgalom (millió EUR)

272

281

264

244

 

Index (2014 = 100)

100

103

97

90

Súlyozás nélkül

Pénzforgalom (millió EUR)

264

277

255

246

 

Index (2014 = 100)

100

105

97

93

A vitatott rendelet 15. táblázata

Beruházások (millió EUR)

86

63

59

65

 

Index (2014 = 100)

100

73

69

76

Felülvizsgált súlyozás

Beruházások (millió EUR)

78

55

53

58

 

Index (2014 = 100)

100

71

68

74

Súlyozás nélkül

Beruházások (millió EUR)

72

52

50

56

 

Index (2014 = 100)

100

72

69

78

A vitatott rendelet 15. táblázata

A beruházások megtérülése

21,0  %

21,7  %

19,3  %

17,6  %

 

Index (2014 = 100)

100

103

92

84

Felülvizsgált súlyozás

A beruházások megtérülése

23,4  %

24,6  %

21,7  %

20,3  %

 

Index (2014 = 100)

100

105

92

87

Súlyozás nélkül

A beruházások megtérülése

23,4  %

24,6  %

21,7  %

20,3  %

 

Index (2014 = 100)

100

105

92

86

Forrás: a mintában szereplő uniós gyártók kitöltött kérdőívében megadott, ellenőrzött adatok.

(119)

A Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezőségét úgy állapította meg, hogy a hasonló termék független vevők részére végrehajtott uniós értékesítéseiből származó adózás előtti nettó nyereséget kifejezte az értékesítési árbevétel százalékában.

(120)

A súlyozás két típusa alapján a teljes jövedelmezőség hasonló tendenciát mutatott: a 2014. évi 15,6 %-ról/15,4 %-ról a vizsgálati időszakra 13,7 %-ra csökkent. Ezt a Bizottság az egyes csoportoknak a teljes értékesítésben képviselt súlya alapján számította ki. Súlyozás nélkül a teljes jövedelmezőség a 2014. évi 16,9 %-ról 15,6 %-ra csökkent.

(121)

A három módszerrel mérhető csökkenő jövedelmezőség az árak és a költségek közötti 2 százalékpontos különbség eredménye volt.

(122)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy – amint azt a (102) preambulumbekezdés kifejti – az általános jövedelmezőséget a végleges rendelet már tartalmazta, és azzal kapcsolatban a Törvényszék nem tárt fel szabálytalanságot. A jövedelmezőséget a fenti táblázat csak a teljesség kedvéért tünteti fel. A három különböző módszer alkalmazásakor az általános jövedelmezőséget az 1. csoportban és a 2. csoportban megfigyelt jövedelmezőség befolyásolta, míg a 3. csoportban megfigyelt jövedelmezőség súlyozás nélkül körülbelül 5 százalékponttal esett vissza a figyelembe vett időszakban (amint azt a 9. táblázat mutatja). Emellett a jövedelmezőség relatív trendje a teljes uniós gazdasági ágazatot tekintve szintén csökkenést mutatott.

(123)

A nettó pénzforgalom az uniós gyártók önfinanszírozó képességének mutatója. A nettó pénzforgalom 7–12 %-os csökkenést mutat súlyozás nélkül, illetve az ideiglenes rendelet szerinti súlyozással.

(124)

A beruházások megtérülése a beruházások könyv szerinti nettó értékének százalékos arányában kifejezett nyereség. Ez a mutató a figyelembe vett időszakban körülbelül 15 százalékponttal csökkent a három módszer esetében.

(125)

A 2. csoport esetében az ideiglenes rendelet szerinti súlyozásról a végleges rendelet szerinti súlyozásra való áttérés hatással volt az értékekre, de a megfigyelt általános trendre nem. Ennek következtében a vitatott rendelet (781) és (782) preambulumbekezdése megerősítést nyert.

8. táblázat

Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése: 2. csoport (Tier 2)

A következők alapján:

 

2014

2015

2016

Vizsgálati időszak

A vitatott rendelet 18. táblázata

Az Unióban független vevőknek végrehajtott értékesítések jövedelmezősége (az értékesítésből származó árbevétel százaléka)

17,9  %

16,7  %

16,0  %

15,3  %

 

Index (2014 = 100)

100

93

90

86

Felülvizsgált súlyozás

Az Unióban független vevőknek végrehajtott értékesítések jövedelmezősége (az értékesítésből származó árbevétel százaléka)

17,9  %

16,7  %

16,0  %

15,3  %

 

Index (2014 = 100)

100

93

90

86

A vitatott rendelet 18. táblázata

Pénzforgalom (millió EUR)

88

76

65

69

 

Index (2014 = 100)

100

86

74

78

Felülvizsgált súlyozás

Pénzforgalom (millió EUR)

53

46

39

41

 

Index (2014 = 100)

100

86

74

78

A vitatott rendelet 18. táblázata

Beruházások (millió EUR)

18

16

15

17

 

Index (2014 = 100)

100

92

84

97

Felülvizsgált súlyozás

Beruházások (millió EUR)

10

10

9

10

 

Index (2014 = 100)

100

92

84

97

A vitatott rendelet 18. táblázata

A beruházások megtérülése

20,4  %

21,4  %

20,1  %

16,2  %

 

Index (2014 = 100)

100

105

98

79

Felülvizsgált súlyozás

A beruházások megtérülése

20,4  %

21,4  %

20,1  %

16,2  %

 

Index (2014 = 100)

100

105

98

79

Forrás: a mintában szereplő uniós gyártók kitöltött kérdőívében megadott, ellenőrzött adatok.

(126)

A 3. csoportba tartozó kkv-k és a 3. csoportban működő nagyvállalatok esetében a leírással megegyező módszeren alapuló külön elemzést végzett a Bizottság.

(127)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy – amint azt a (102) preambulumbekezdés kifejti – a 3. csoport esetében a jövedelmezőséget a vitatott rendelet már tartalmazta, és azzal kapcsolatban a Törvényszék nem tárt fel szabálytalanságot. A jövedelmezőséget a fenti táblázat csak a teljesség kedvéért tünteti fel.

(128)

A 3. csoport egészére vonatkozóan a kétféle súlyozási módszer esetében a jövedelmezőségi trend hasonlónak bizonyult. Ez annak tudható be, hogy a kkv-k által jelentett veszteségek nagyobb súllyal szerepeltek az átfogó számításban, tekintettel arra, hogy a kkv-k veszteségei különösen markánsak voltak (a vizsgálati időszakban –6,1 %). Súlyozás alkalmazása nélkül a 3. csoportban mért jövedelmezőség megközelítette az adott csoportban működő nagyvállalatok által jelentett jövedelmezőséget. A 3. csoportban működő nagyvállalatok jövedelmezősége 2014 és a vizsgálati időszak között a felére, 10 %-ról 4,8 %-ra csökkent.

(129)

A 3. csoport esetében a nettó pénzforgalom jelentősen, mintegy 60 %-kal csökkent a két súlyozási módszer alkalmazása esetén, és körülbelül 35 %-kal súlyozás nélkül. A figyelembe vett időszakban a beruházások megtérülése a kétféle súlyozási módszer alkalmazása esetében körülbelül 66 százalékponttal, súlyozás nélkül pedig mintegy 48 százalékponttal csökkent. Súlyozás nélkül a 3. csoportban mért jövedelmezőség a 3. csoportba tartozó nagyvállalatok jövedelmezőségét tükrözte, amint az a vitatott rendelet (783) preambulumbekezdése alapján várható volt.

9. táblázat

Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése: 3. csoport (Tier 3)

A következők alapján:

 

2014

2015

2016

Vizsgálati időszak

A vitatott rendelet 19. táblázata

Az Unióban független vevőknek végrehajtott értékesítések jövedelmezősége (az értékesítésből származó árbevétel százaléka)

6,1  %

0,6  %

2,7  %

–0,4  %

 

Index (2014 = 100)

100

10

45

–7

A vitatott rendelet 20. táblázata

Az Unióban független vevőknek végrehajtott értékesítések jövedelmezősége (az értékesítésből származó árbevétel százaléka)

5,9  %

0,5  %

2,7  %

–0,7  %

 

Index (2014 = 100)

100

9

45

–12

Súlyozás nélkül

Az Unióban független vevőknek végrehajtott értékesítések jövedelmezősége (az értékesítésből származó árbevétel százaléka)

9,23  %

5,01  %

6,29  %

3,92  %

 

Index (2014 = 100)

100

54

68

42

A vitatott rendelet 19. táblázata

Pénzforgalom (millió EUR)

28

17

26

11

 

Index (2014 = 100)

100

62

93

38

Felülvizsgált súlyozás

Pénzforgalom (millió EUR)

26,7

16,2

24,4

9,6

 

Index (2014 = 100)

100

61

91

36

Súlyozás nélkül

Pénzforgalom (millió EUR)

18,7

12,6

16,1

12,1

 

Index (2014 = 100)

100

67

86

65

A vitatott rendelet 19. táblázata

Beruházások (millió EUR)

14

10

10

10

 

Index (2014 = 100)

100

69

66

66

Felülvizsgált súlyozás

Beruházások (millió EUR)

13,4

9,0

8,6

8,7

 

Index (2014 = 100)

100

68

65

65

Súlyozás nélkül

Beruházások (millió EUR)

8,2

6,0

6,3

7,4

 

Index (2014 = 100)

100

73

77

91

A vitatott rendelet 19. táblázata

A beruházások megtérülése

7,6  %

0,2  %

4,8  %

2,5  %

 

Index (2014 = 100)

100

2

62

33

Felülvizsgált súlyozás

A beruházások megtérülése

11,2  %

0,7  %

7,0  %

5,8  %

 

Index (2014 = 100)

100

6

63

52

Súlyozás nélkül

A beruházások megtérülése

11,2  %

0,7  %

7,0  %

5,8  %

 

Index (2014 = 100)

100

6

63

52

Forrás: a mintában szereplő uniós gyártók kitöltött kérdőívében megadott, ellenőrzött adatok.

(130)

A 3. csoportba tartozó nagyvállalatokat illetően a Bizottság az alábbiakban nyújtotta be a jövedelmezőségükre, pénzforgalmukra, beruházásaikra és beruházásaik megtérülésére vonatkozó teljes adatkészletet.

10. táblázat

Nagyvállalatok – Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése – 3. csoport

 

2014

2015

2016

Vizsgálati időszak

Az Unióban független vevőknek végrehajtott értékesítések jövedelmezősége (az értékesítésből származó árbevétel százaléka)

9,97  %

6,08  %

7,05  %

4,81  %

Index (2014 = 100)

100

61

70

48

Pénzforgalom (millió EUR)

17,9

12,2

15,3

12,4

Index (2014 = 100)

100

68

85

69

Beruházások (millió EUR)

7,7

5,7

6,1

7,3

Index (2014 = 100)

100

74

78

95

A beruházások megtérülése

12,2  %

0,8  %

7,5  %

6,6  %

Index (2014 = 100)

100

6

61

54

Forrás: a mintában szereplő uniós gyártók kitöltött kérdőívében megadott, ellenőrzött adatok.

(131)

A 3. csoportba tartozó kkv-k tekintetében a Bizottság az alábbiakban rendelkezésre bocsátotta a jövedelmezőségükre, a pénzforgalomra, a beruházásokra és a beruházások megtérülésére vonatkozó teljes adatkészletet. A vizsgálati időszak alatt bejelentett veszteségekről a vitatott rendelet (783) preambulumbekezdése számolt be.

11. táblázat

Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése – 3. csoport – Kkv-k

 

2014

2015

2016

Vizsgálati időszak

Az Unióban független vevőknek végrehajtott értékesítések jövedelmezősége (az értékesítésből származó árbevétel százaléka)

2,71  %

–3,55  %

–1,31  %

–6,13  %

Index (2014 = 100)

100

– 131

–48

– 226

Pénzforgalom (millió EUR)

0,8

0,4

0,9

–0,2

Index (2014 = 100)

100

48

109

–30

Beruházások (millió EUR)

0,5

0,3

0,2

0,1

Index (2014 = 100)

100

61

48

24

A beruházások megtérülése

5,0  %

–0,3  %

2,2  %

–1,2  %

Index (2014 = 100)

100

–6

44

–23

Forrás: a mintában szereplő uniós gyártók kitöltött kérdőívében megadott, ellenőrzött adatok.

(132)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a felülvizsgált súlyozáson alapuló mikrogazdasági mutatók megerősítették a vitatott rendelet (781) preambulumbekezdését, és ennek megfelelően az ideiglenes rendeletben ismertetett trendeken alapuló következtetések továbbra is érvényesek.

(133)

Ezen túlmenően a Bizottság úgy találta, hogy a súlyozás nélkül megállapított mikrogazdasági mutatók is összhangban vannak a kétféle súlyozási módszer alkalmazásával kiszámított mikrogazdasági mutatókkal. A súlyozás hiánya főként a 3. csoportra volt hatással. Konkrétabban: a 3. csoport esetén a súlyozás nélkül kiszámított általános jövedelmezőség a 3. csoportban működő nagyvállalatok jövedelmezőségét tükrözte. A vitatott rendelet (783) preambulumbekezdése tartalmazza a nagyvállalatoknak a vizsgálati időszak alatti haszonkulcsát.

(134)

A 3. csoportban működő nagyvállalatok esetében jelentősen csökkent a haszonkulcs, a beruházások megtérülése (amely negatívba fordult) és a pénzforgalom. A kkv-k veszteségei különösen markánsak voltak (–6,1 %) a vizsgálati időszakban. Hasonló következtetések vonhatók le a pénzforgalom és a beruházások negatív megtérülése tekintetében is, melyek szintén negatívba fordultak. A kkv-k helyzetére vonatkozó következtetés tehát érvényes maradt, és az ideiglenes és a végleges rendeletben ismertetett trendek megerősítést nyertek.

(135)

Míg ebben az esetben a felülvizsgált súlyozás alapján megállapított mikrogazdasági mutatókra jellemző trendek hasonlóak voltak a súlyozás nélküli mikrogazdasági mutatókhoz, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a végleges szakaszban alkalmazott súlyozási módszer pontos volt abban a piaci helyzetben, ahol az uniós gazdasági ágazat nagyvállalatokból és számos kkv-ból állt össze. A Bizottság azt is megjegyezte, hogy ezt a módszert a Törvényszék nem kérdőjelezte meg.

8.2.   Makrogazdasági mutatók

(136)

A makrogazdasági mutatókat illetően a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy – amint azt a CRIA és a CCCMC állítja – a Bizottság nem szolgáltatott további információkat a felhasznált adatok forrásairól. Ezen túlmenően a végleges szakaszban a CRIA és a CCCMC előadta, hogy kétségeik vannak a vitatott rendelet (723) preambulumbekezdésében említett egyes információk megbízhatóságát illetően.

(137)

Az ítéletben foglaltak teljesítése érdekében a Bizottság további információkat kért és további pontosításokat kapott az Európai Abroncs- és Gumigyártók Szövetsége (European Tyre & Rubber Manufacturers’ Association, a továbbiakban: ETRMA) képviselőivel tartott találkozón. Az ETRMA részletes tájékoztatást nyújtott a piaci adatok összesítéséhez használt módszeréről. Az ülés jegyzőkönyvének nyilvános változatát több melléklettel együtt valamennyi érdekelt fél rendelkezésére bocsátották. A mellékletek részletesen leírták, hogy az ETRMA hogyan állította össze az adatokat a vele kapcsolatban álló Europol Governance közreműködésével, amely az ETRMA nevében a makrogazdasági adatokat állította össze. A Bizottság megismételte, hogy az érdekelt felek végső tájékoztatásakor az ETRMA által szolgáltatott makrogazdasági adatokat az ETRMA tagjai közül egyes exportáló gyártók (például a Hankook csoport és az Aeolus/Pirelli) nem vitatták.

(138)

Ennek alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy eleget tett azoknak a megállapításoknak, amelyeket a Törvényszék az ítélet 244. pontjában a makrogazdasági adatok forrásainak kérdésével kapcsolatban fogalmazott meg.

8.3.   A termelést beszüntető kkv-k az uniós gazdasági ágazatban

(139)

A Törvényszék megállapította, hogy a felperesek a tárgyaláson helyesen érveltek azzal, hogy a termelést beszüntető 85 kkv nevének közlése (mely adatokat nyolc különböző futófelület-beszállító nyújtotta be) nem tette lehetővé a beszállító és a vevő közötti egyedi üzleti kapcsolatok azonosítását, és hogy következésképpen e nevek nem kapcsolódtak bizalmas jellegű adatokhoz. Ilyen körülmények között a Bizottság nem bizonyította, hogy az uniós gazdasági ágazat termelését beszüntető kkv-k listája bizalmas lett volna (lásd az ítélet 253. pontját).

(140)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy egy vállalat neve elvben nem közölhető más érdekelt felekkel a szóban forgó vállalat kifejezett beleegyezése nélkül. Ezenkívül a futófelület-beszállítók és ügyfeleik közötti kapcsolat eltávolítása nem feltétlenül elegendő ezen információk közléséhez. Az ügyfelek listája egy vállalat egyik fontos eszköze, tehát a futófelület-beszállítóknak nem fűződik érdekük ahhoz, hogy ilyen típusú információt közöljenek versenytársaikkal. Ezenkívül az érintett kkv-k között volt olyan, amelyik nem teljes mértékben az újrafutózás üzletágában tevékenykedett, hanem az újrafutózás az egyik tevékenysége volt (egyéb tevékenysége lehetett például új abroncsok értékesítése vagy nagy tehergépkocsi-flottával működő vállalatok számára műhely biztosítása). Végezetül: ha egy vállalat arról számol be, hogy egy vevő felhagyott a futófelület-anyagok beszerzésével, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy a szóban forgó vállalat csődbe ment vagy megszűnt. Ezeknek az információknak a rendelkezésre bocsátása tehát érzékeny kereskedelmi információkat fedne fel.

(141)

Míg a több féltől származó, volumenre vagy értékekre vonatkozó adatok összesített formában titoktartási aggályok nélkül közzétehetők, különösen, ha az összesített adatok ugyanabba a tartományba esnek, ez egy vállalkozás nevének esetében nem így van. Ezen túlmenően az együttműködő fél nem hozhatja nyilvánosságra ezeket az információkat azon fél engedélye nélkül, amelynek a nevét meg kívánja adni. Ez azt jelenti, hogy az ilyen ügyféllista közléséhez minden egyes futófelület-beszállítónak engedélyt kellett volna kérnie minden egyes ügyfelétől arra, hogy nevét más érdekelt felekkel közölje.

(142)

A vitatott rendelet idején csak a csődbe ment vagy felszámolt vállalatokról lehetett volna tájékoztatni az érdekelt feleket. A Bizottságnak azonban nem álltak a rendelkezésére részletes információk arról, hogy mely vállalatok mentek csődbe vagy melyeket számoltak fel, és melyek azok, amelyek egyszerűen beszüntették a termelést. 2019. július 19-i feljegyzésében a Bizottság részletes magyarázatot adott a fent említett jegyzék összeállításához használt módszerre vonatkozóan. A vitatott rendelet idején a Bizottság nyolc futófelület-beszállítóval vette fel a kapcsolatot, hogy információkat szerezzen ügyfeleik listájáról és a figyelembe vett időszak (a 2014. január 1. és 2017. június 30. közötti időszak) során történt értékesítéseiről. Mivel egy újrafutózónak több beszállítója is lehet, a beszállítók által szolgáltatott adatokat a Bizottság ügyfelenként összesítette annak érdekében, hogy azonosítani lehessen azokat a vállalatokat, amelyek a figyelembe vett időszakban beszüntették a futófelület-anyagok beszerzését. Ezen adatbázis alapján a Bizottságnak módjában állt azonosítani azokat az újrafutózókat, amelyek beszállítót váltottak. A Bizottság a vitatott rendelet (810) preambulumbekezdésében a vitatott rendelet (724) preambulumbekezdésére hivatkozva azt is megállapította, hogy legalább 85 kkv szüntette be a termelést.

(143)

A Bizottság nem rendelkezett információkkal az egyes újrafutózók jogállásáról. Ezen belül a Bizottságnak nem állt módjában azonosítani a csődbe ment vagy felszámolt vállalatokat, így jelentést sem tudott tenni azokról az érdekelt feleknek.

(144)

E vizsgálat során a Bizottság felvette a kapcsolatot az együttműködő futófelület-beszállítókkal annak érdekében, hogy információkat szerezzen azoknak a vállalatoknak a tényleges jogállásáról, amelyek beszüntették a futófelület-anyagok beszerzését. A Bizottság e kérése nyomán a futófelület-beszállítók beleegyezésüket adták e nevek közléséhez, de azzal a feltétellel, hogy cégnevüket elválasztják ügyfeleik nevétől. A Bizottság megállapította, hogy a jegyzéken szereplő vállalatok többsége inaktív volt. Ezért úgy határozott, hogy közzéteszi azon kkv-k listáját, amelyek beszüntették a futófelület-anyagok érdekelt felektől történő beszerzését. A neveket a betekinthető ügyirat tartalmazta.

8.4.   A kkv-k uniós gazdasági ágazaton belüli arányára vonatkozó információk

(145)

A Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem hozott nyilvánosságra információkat a kkv-k uniós gazdasági ágazaton belüli arányáról (lásd az ítélet 244–266. pontját).

(146)

A Bizottság azonban a vitatott rendelet 5. táblázatában ismertette a kkv-k uniós gazdasági ágazaton belüli pontos arányát.

(147)

Amint az a vitatott rendelet 5. táblázatában szerepel, a felülvizsgált súlyozási módszer nem az együttműködő vállalatok által bejelentett volumenen alapult, hanem a kkv-k és a nagyvállalatok általi értékesítés teljes volumenén (amint azt az alábbi táblázat mutatja). Az alapul szolgáló konkrét adatokat a 12. táblázat mutatja be.

12. táblázat

A kkv-k részesedése a teljes uniós értékesítésből (%)

 

2014

2015

2016

Vizsgálati időszak

A vitatott rendelet 7. táblázatában feltüntetett uniós értékesítési volumen (darab)

14 834 175

14 738 216

14 532 627

14 584 104

A kkv-k által bonyolított értékesítések aránya az összes uniós értékesítésen belül, amint azt a vitatott rendelet 5. táblázata feltünteti

16,9  %

15,3  %

13,7  %

13,2  %

A nagyvállalatok által bonyolított értékesítések aránya a teljes uniós értékesítésen belül

83,1  %

84,7  %

86,3  %

86,8  %

A mintában szereplő kkv-k által bonyolított értékesítési volumene (darab)

91 700

84 500

79 300

74 600

A mintában szereplő kkv-k %-os aránya a kkv-k teljes értékesítési volumenéhez viszonyítva

3,6  %

3,7  %

3,9  %

3,8  %

A mintában szereplő nagyvállalatok %-os aránya a nagyvállalatok teljes volumenéhez viszonyítva

[20 –45 ]

[20 –45 ]

[20 –45 ]

[20 –45 ]

Alkalmazott súlyozási arány

[4,5 –11,3 ]

[4,3 –11,0 ]

[4,0 –10,3 ]

[4,2 –10,6 ]

Súlyozási arány

= (a mintában szereplő nagyvállalatok %-os aránya x a kkv-k teljes értékesítési volumene) / (a mintában szereplő kkv-k értékesítési volumene) – 1

8.5.   A vizsgálatban együttműködő kkv-k értékesítési volumene

(148)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a vizsgálat során a kellően indokolt kérelmek beérkezését követően valamennyi panaszos számára anonimitást biztosított. Ezen túlmenően és az anonimitás további védelme érdekében a felülvizsgált súlyozási értékek megállapításához használt arány csak a teljes uniós értékesítésen alapult (beleértve a kkv-k általi teljes értékesítést is), nem pedig csak az együttműködő kkv-k értékesítési volumenén. Következésképpen az együttműködő kkv-k pontos értékesítési volumene önmagában nem minősült olyan lényeges ténynek vagy megfontolásnak, amely az uniós gazdasági ágazat kármutatóinak a Bizottság általi megállapítása során alapul szolgált volna. Ítéletének 256. pontjában a Törvényszék mégis úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem fejtette ki konkrétan, hogy az összesített számadat hozzáférhetővé tétele mennyiben képes felfedni bizonyos panaszosok kilétét.

(149)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy bizonyos esetekben az összesített számadatok közlése valójában nem fedi fel a panaszosok kilétét. Példa lehet erre egy olyan iparág, ahol a vállalatok értékesítési volumene egyenlőtlenül oszlik meg, és az egyes gazdasági szereplők piaci részesedése alacsony. Azonban a szóban forgó ügyben az uniós gazdasági ágazatot egyfelől néhány nagyvállalat, másfelől több mint 380 kkv alkotja. Amint azt a vitatott rendelet (615) preambulumbekezdése kifejti, a nagy vállalatcsoportok az uniós értékesítés mintegy 85 %-áért feleltek. Következésképpen a kkv-k pontos volumenének (vagy akár tartományainak) feltárása lehetővé tette volna a többi fél számára annak megállapítását, hogy mekkora volt a nagy uniós gyártóknak minősülő panaszosok részesedése, és végső soron lehetővé tette volna a vitatott rendelet elfogadásához vezető vizsgálatban együttműködő nagy uniósgyártók azonosítását. Ezért a Bizottság – a rendelkezésére álló adatok alapos és ismételt vizsgálatát követően – arra a következtetésre jutott, hogy a vizsgálatban együttműködő kkv-k pontos értékesítési volumenének (vagy akár e volumen tartományainak) feltárása veszélyeztette volna a panaszosok anonimitását.

(150)

Az érdekelt felek tájékoztatását követően a CRIA megismételte állítását, miszerint a Bizottságnak meg kellett volna adnia a vitatott rendelethez vezető vizsgálatban együttműködő kkv-k általi értékesítések pontos volumenét.

(151)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a vizsgálatban együttműködő kkv-k értékesítési volumene a vitatott rendelethez vezető vizsgálat során az összes együttműködő vállalat által benyújtott és az ügy betekinthető irataiban rendelkezésre bocsátott mintavételi formanyomtatványoknak köszönhetően rendelkezésre állt. Ennek megfelelően a mintavételi formanyomtatványok valamennyi érdekelt fél számára hozzáférhetőek voltak. Továbbá – amint azt a (148) preambulumbekezdés jelzi – a kkv-k arányának megállapításakor a Bizottság nem az együttműködő kkv-k pontos értékesítési volumenét vette figyelembe, ehelyett a felülvizsgált súlyozási értékek meghatározása során csak a teljes uniós értékesítéssel számolt. Az együttműködő kkv-k pontos volumene tehát nem tartozott a felülvizsgált értékek megállapításához felhasznált alapvető tények közé. Végezetül: amint azt a (149) preambulumbekezdés kifejti, ezeknek az adatoknak a közlése veszélyeztette volna a panaszosok anonimitását. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

9.   VÉGLEGES INTÉZKEDÉSEK

(152)

A fentiekre való tekintettel az érintett termék behozatalára ismételten végleges kiegyenlítő vámot szükséges kivetni a megállapított támogatási összegek és kárkülönbözetek közül az alacsonyabbnak megfelelő szinten, az alacsonyabb vám szabályával összhangban.

(153)

Megjegyzendő, hogy a szubvencióellenes vizsgálat egy dömpingellenes vizsgálattal párhuzamosan zajlott. Az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről szóló (EU) 2016/1037 európai parlamenti és tanácsi rendelet (45) 24. cikkének (1) bekezdése alapján, tekintettel az alacsonyabb vám szabályának alkalmazására és arra, hogy a támogatás végleges mértéke kisebb a kár megszüntetéséhez szükséges mértéknél, indokolt a támogatás megállapított végleges mértékével megegyező végleges kiegyenlítő vámot bevezetni, majd pedig a kár megszüntetéséhez szükséges mérték erejéig végleges dömpingellenes vámot megállapítani.

(154)

Amint azt a vitatott rendelet (941) preambulumbekezdése kifejti, a Bizottság úgy határozott, hogy az intézkedések megfelelő formája a mértékvám.

(155)

Az érdekelt felek tájékoztatását és az érdekelt felek újabb tájékoztatását követően a CRIA előadta, hogy a Bizottság az áralákínálási és az alulértékesítési különbözet megállapítása során következetlen CIF-értékeket használt nevezőként. Mindkét különbözetet az alákínálási különbözet kiszámításához használt nevező alapján kellett volna megállapítani.

(156)

Amint azt a Bizottság a 9. szakaszban közölte, az alákínálási különbözet kiszámítása során figyelembe vett exportárat úgy állapította meg, hogy az uniós határparitáson számított érték megállapítása érdekében a mintában szereplő exportáló gyártók első független vevőinek felszámított eladási árból levonta az Unióban felmerült összes költséget (amely az egyes ügyletek Incoterms-feltételeitől függött). Levonta például az uniós szállítási költségeket. Ehhez az értékhez szükség szerint hozzáadta a vámokat és a behozatal után felmerülő költségeket. Az eredmény az úgynevezett „érkeztetési CIF-ár” volt, amelyet a Bizottság összehasonlított az uniós gyártók értékesítési árával, amelyet az alákínálási különbözet megállapításához hasonlóképpen kiigazított és az uniós értékesítési ár százalékában fejezett ki.

(157)

Az alulértékesítési különbözetet terméktípusonként a következőképpen állapította meg:

(158)

a számlálót az ugyanazon (az alákínálási különbözet kiszámításához használt) érkeztetési CIF-ár és az uniós gazdasági ágazat irányára közötti összehasonlítással számította ki,

(159)

a nevező a mintában szereplő exportáló gyártók által megadott, az uniós vámszerveknek jelentett CIF-érték volt.

(160)

Az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdése értelmében az alacsonyabb vám szabályának alkalmazása céljából az alulértékesítési különbözet és a dömpingkülönbözet megállapításához használt nevező értékének azonosnak kell lennie, hogy lehetővé tegye az összehasonlítást. Az összehasonlítás célja azon százalékos arány meghatározása, amellyel a vámszerveknek jelentett importárat a dömpingellenes vámok kivetésével meg kell növelni ahhoz, hogy a korábban kiszámított mértékű alulértékesítés vagy dömping hatásai megszűnjenek. Nyilvánvaló, hogy mivel a vámot az uniós vámszerveknek jelentett CIF-értékre fogják alkalmazni, ezt a vámot matematikailag annak a fent említett CIF-árnak a százalékában kell kifejezni, amelyen – a fentiekben kifejtettek szerint – a vámnak a vámkezeléskor történő megállapítása alapul. Illogikus és matematikai szempontból hibás lenne a százalékos arányt egy adott, nevezőként használt érték alapján kiszámítani, majd egy másik értékre alkalmazni.

(161)

Az észrevételeket követően a Bizottság felülvizsgálta az érdekelt feleknek megküldött számításokat, és megerősítette, hogy a nevezők értékének megállapításához használt módszer helyes. Ezért a Bizottság elutasította azt az állítást, miszerint az alkalmazott CIF-értékek következetlenek lettek volna, és hogy az érkeztetési CIF-árnak (amelyet az áralákínálás és az áron aluli értékesítés kiszámítása céljából a Bizottság összehasonlított az uniós árral), valamint az alulértékesítési különbözet és a dömpingkülönbözet megállapításához nevezőként használt CIF-értéknek meg kellene egyeznie.

(162)

A CRIA előadta, hogy a Bizottság téves módszert alkalmazott a mértékvám megállapításakor, mivel a kárkülönbözet százalékos arányát az egy darab gumiabroncsra kivetendő vám meghatározása érdekében a teljes behozatali volumenre extrapolálta, ahelyett, hogy csak a kárkülönbözet kiszámításához eredetileg felhasznált, megfeleltethető terméktípusok volumenét vette volna figyelembe.

(163)

A Bizottság ugyanazt a módszert alkalmazta, mint a vitatott rendeletben, amelyet a Törvényszék nem semmisített meg. Mindazonáltal a Bizottság megjegyezte, hogy a dömpingellenes intézkedéseknek formájuktól függetlenül azonos javító hatással kell rendelkezniük. Nem vitatott, hogy ha a vám a formáját tekintve értékvám lenne, akkor az érintett termék valamennyi behozatalára és valamennyi típusára vonatkozna, függetlenül attól, hogy a Bizottság az áron aluli értékesítés vagy a dömping összegének kiszámításakor egy adott típust figyelembe vett-e vagy sem. Következésképpen olyan körülmények között, amikor a Bizottság úgy határoz, hogy a vámot mértékvámként fejezi ki, a szóban forgó mértékvámnak az érintett termék összes behozatalának a vonatkozó vizsgálati időszak alatti értékesítésén kell alapulnia, mivel – az egyenértékű értékvámhoz hasonlóan – az összes terméktípus valamennyi behozatalára ugyanolyan módon kell majd alkalmazni. Következésképpen a Bizottság úgy ítélte meg, hogy helyénvaló, ha a behozatal teljes volumenét veszi figyelembe, ugyanúgy, ahogy értékvám alkalmazásának esetében tenné. A Bizottság ezért elutasította ezt a felvetést.

(164)

Az érdekelt felek újabb tájékoztatását követően a CRIA előadta, hogy a Bizottság hibát vétett a Zhongce Rubber Group Co., Ltd vámszintjének megállapításakor.

(165)

Az ügy irataihoz fűzött 2023. január 31-i feljegyzésben a Bizottság tisztázta, hogy a kiegyenlítő vámokat megállapító rendelet hatálybalépése előtti időszak (2018. május 8. – 2018. november 12) tekintetében figyelembe vette a Zhongce Rubber Group Co., Ltd-hez tartozó, a kár megszüntetéséhez szükséges mértéket, amely 32,39 % volt. A mértékvám megfelelő összege erre nézve tehát 49,31 EUR/darab volt. Azonban 2018. november 13-tól (a vitatott rendelet hatálybalépésétől és az (EU) 2018/1579 rendelet módosításától) fogva a Bizottság a Zhongce Rubber Group Co., Ltd-re magasabb, 55,07 %-os kárkülönbözetet alkalmazott a szubvencióellenes vizsgálat tekintetében, mivel a Zhongce Rubber Group Co., Ltd együttműködött a dömpingellenes vizsgálatban, a szubvencióellenes vizsgálatban azonban nem. Ez nulla dömpingkülönbözetet és 51,8 %-os támogatási mértéket eredményezett, amely 57,28 EUR/darab összegű kiegyenlítő mértékvámnak felel meg. A CRIA-tól e magyarázattal kapcsolatban nem érkezett észrevétel. A Bizottság ezért elutasította a CRIA azon állítását, hogy hibát vétett a szóban forgó vállalathoz tartozó, a kár megszüntetéséhez szükséges mérték számításában.

(166)

Az érdekelt felek tájékoztatását követően a CRIA előadta továbbá, hogy három vállalat, nevezetesen a Zhongce Rubber Group Co., Ltd, a Weifang Yuelong Rubber Co., Ltd és a Hefei Wanli Tire Co., Ltd vámszintjét is csökkenteni kell, mivel a Bizottság nem hajtotta végre megfelelően a Törvényszék ítéletének 190–192. pontját.

(167)

Amint azt a (79) preambulumbekezdés kifejti, az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének analógia útján történő alkalmazásával a Bizottság az exportáló gyártók exportárához szükség szerint hozzáadta az SGA-költségeket és a nyereséget, valamint megállapította, hogy nincs szükség további kiigazításokra. Amint azt a (81), a (82) és a (97) preambulumbekezdés kifejti, a Bizottság megállapította, hogy a közvetett és a közvetlen értékesítések, illetve a különböző típusú vevők közötti méltányos összehasonlítással kapcsolatban nem merült fel aggály. Ezért – a vitatott rendeletben alkalmazott módszerhez hasonló módszerrel – a Bizottság a kárkülönbözet megállapítása céljából a mintában szereplő exportáló gyártók közvetlen értékesítéseit és a mintában szereplő uniós gyártók értékesítéseit terméktípusonként hasonlította össze. A Bizottság a minden más vállalatra alkalmazandó vám számítása során szintén így járt el, ez a vám a kizárólag közvetlen értékesítést végző Xingyuan csoportra nézve megállapított 55,1 %-os kárkülönbözeten alapult. Ennek alapján a Bizottság megállapította, hogy a Weifang Yuelong Rubber Co., Ltd és a Hefei Wanli Tire Co., Ltd a minden más vállalatra alkalmazandó dömpingellenes és kiegyenlítő vám, a Yuelong Rubber Co., Ltd pedig a minden más vállalatra alkalmazandó kiegyenlítő vám hatálya alatt marad. Következésképpen a Bizottság úgy ítélte meg, hogy ténymegállapításai összhangban vannak a Törvényszék ítéletének 190–192. pontjával, és elutasította az állítást.

(168)

Az érdekelt felek tájékoztatását követően a Bizottság hibát talált az Aeolus/Pirelli tekintetében megállapított kárkülönbözeten alapuló mértékvámban. E hiba kiküszöbölése nyomán a kárkülönbözet 29,79 %-ról 27,56 %-ra módosult, amiről a Bizottság minden felet tájékoztatott.

(169)

Az érdekelt felek újabb tájékoztatását követően a CRIA előadta, hogy a Bizottság hibát vétett a Hankook csoport vámszintjének megállapításakor.

(170)

Az állítás elemzésekor a Bizottság valóban talált egy számszaki hibát, és a Hankook csoport kárkülönbözetét 11,18 %-ról 10,31 %-ra javította.

(171)

A fentiek alapján a végleges támogatási összegek a következők:

Vállalat

Dömpingkülönbözet

Támogatási mérték

Kárkülönbözet

Kiegyenlítő vám

Dömpingellenes vám

Kiegyenlítő mértékvám

Dömpingellenes mértékvám (46)

Dömpingellenes

Mértékvám (47)

GITI csoport

56,8  %

7,74  %

28,51  %

7,74  %

20,77  %

11,07

35,74

46,81

Hankook csoport

60,1  %

2,06  %

10,31  %

2,06  %

8,25  %

3,75

17,37

21,12

Aeolus/Pirelli

85,0  %

32,85  %

27,56  %

27,56  %

0

39,77

0

39,77

A mellékletben felsorolt, mind a szubvencióellenes, mind a dömpingellenes vizsgálatban együttműködő egyéb vállalatok

71,5  %

18,01  %

23,15  %

18,01  %

5,14  %

27,69

10,29

37,98

Zhongce Rubber Group Co., Ltd (48)

71,5  %

51,08  %

55,07 %

51,08  %

0

57,28

0

49,31

Weifang Yuelong Rubber Co., Ltd;

Hefei Wanli Tire Co. Ltd (49)

106,7  %

51,08  %

55,07 %

51,08  %

3,99  %

57,28

4,48

61,76

(172)

A módosított kiegyenlítő vámokat az ideiglenes rendelet hatálybalépésétől, azaz 2018. november 12-től fogva időbeli megszakítás nélkül kell alkalmazni.

(173)

A végleges szubvencióellenes rendelet hatálybalépését megelőző időszakban (nevezetesen a 2018. május 8. és 2018. november 12. közötti időszakban) a dömpingellenes vámok eltérő szintjét is alkalmazni kell. Az ebben az időszakban alkalmazandó vám megegyezik az összes érintett vállalatra megállapított kárkülönbözettel.

(174)

Bár a T-30/19. és a T-72/19. sz. ügyben csak az Aeolus Tyre Co., Ltd és a Double Coin Group (Jiang Su) Tyre Co., Ltd volt a felperes, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a korrigált vám az érintett csoportok egészére alkalmazandó. Az Aeolus csoport esetében az érintett exportáló gyártók a következők: Aeolus Tyre Co., Ltd, Aeolus Tyre (Taiyuan) Co., Ltd; Qingdao Yellow Sea Rubber Co., Ltd és Pirelli Tyre Co., Ltd. A Double Coin Group (Jiang Su) Tyre Co., Ltd esetében az érintett exportáló gyártók a következők: Double Coin Group (Jiang Su) Tyre Co., Ltd és Shanghai Huayi Group Corp. Ltd.

(175)

A vámhatóságokat utasítják, hogy szedjék be az érintett exportáló gyártókat érintő behozatalra vonatkozó megfelelő összeget, és az alkalmazandó vámjogszabályoknak megfelelően térítsék vissza a beszedett többletösszegeket.

(176)

Ez a rendelet nem módosítja a vizsgálat újbóli megindításáról szóló értesítés és a nyilvántartásba vételt elrendelő rendelet által nem érintett exportáló gyártókra vonatkozó vámtételeket. A szóban forgó exportáló gyártókra vonatkozó vámok tehát változatlanok maradtak, tehát e vállalatokat ez a rendelet nem azonosította.

(177)

Az érdekelt felek tájékoztatását követően a Hämmerling előadta, hogy mivel a Bizottságnak szándékában állt, hogy az Uniós Vámkódexben előírt hároméves elévülési időn túl ismételten kivesse a vámokat, azt is meg kell határoznia, hogy az ismételten kivetett vámok és a korábban alkalmazandó vámok közötti különbséget a hároméves elévülési időn túl is vissza kell téríteni.

(178)

A Bizottság először is emlékeztetett arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az Uniós Vámkódex nem zárja ki, hogy a Bizottság olyan rendeletet fogadjon el, amely három évet meghaladó időtartamra vet ki ismételten végleges dömpingellenes vagy kiegyenlítő vámot (50).

(179)

Ezen túlmenően – amint azt a (175) preambulumbekezdés kifejti – a vámhatóságok beszedik az érintett exportáló gyártókat érintő behozatalra vonatkozó megfelelő összeget, és az alkalmazandó vámjogszabályoknak megfelelően visszatérítik a beszedett többletösszegeket. A Törvényszék a T-440/20. sz. ügyben tisztázta, hogy az alkalmazandó vámjogszabályok közé tartozik többek között az Uniós Vámkódex 101. cikkének (1) bekezdése, 102. cikke (1) bekezdésének első albekezdése, 103. cikkének (1) bekezdése és 104. cikkének (2) bekezdése. E rendelkezések értelmében a fizetendő vám összegét a vámtartozásokról nyújtott tájékoztatásért felelős illetékes vámhatóságok határozzák meg, kivéve, ha a vámtartozás keletkezésétől számítva eltelt három év. A Bíróság továbbá pontosította, hogy „ebből az következik, hogy az Uniós Vámkódex 103. cikkének (1) bekezdésében foglalt szabály nemcsak azt akadályozza meg, hogy az adóssal a vám összegét a vámtartozás keletkezésétől számított három év elteltét követően közöljék, hanem azt is, hogy maga a vámtartozás e határidő lejártakor elévüljön. A szabály azonban kizárólag a vámösszeg adóssal való közlésére vonatkozik, annak végrehajtása tehát kizárólag az ilyen értesítés megtételére hatáskörrel rendelkező nemzeti vámhatóságok feladata” (51). A Bizottság ezért megerősítette, hogy a szóban forgó ügyben a visszatérítésre vonatkozó hároméves elévülési idő alkalmazandó, és elutasította a kérelmet.

10.   ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

(180)

Figyelembe véve az (EU, Euratom) 2018/1046 rendelet (52) 109. cikkét, az Európai Unió Bíróságának ítéletében előírt visszatérítés esetén az Európai Központi Bank irányadó refinanszírozási műveleteire alkalmazott, az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában közzétett, az esedékesség napja szerinti hónap első naptári napján érvényes kamatlábbal megegyező mértékű késedelmi kamat fizetendő.

(181)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az (EU) 2016/1036 rendelet 15. cikkének (1) bekezdésével létrehozott bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

(1)   A Bizottság a (2) bekezdésben felsorolt vállalatok tekintetében végleges kiegyenlítő vámot vet ki a Kínai Népköztársaságból származó, jelenleg a 4011 20 90 és ex 4012 12 00 (TARIC-kód: 4012120010) KN-kódok alá tartozó egyes 121 feletti terhelési indexű, autóbuszhoz vagy tehergépjárműhöz való új vagy újrafutózott gumi légabroncsok behozatalára.

(2)   Az (1) bekezdésben meghatározott, az alábbiakban felsorolt vállalatok által gyártott termékre alkalmazandó végleges kiegyenlítő vámok euró/darab egységben kifejezett vámtétele a 2018. november 13-án kezdődő időszakra nézve a következő:

Vállalat

Kiegyenlítő vám

TARIC-kiegészítő kód

GITI Tire (Anhui) Company Co., Ltd; GITI Tire (Fujian) Company, Co., Ltd; GITI Tire (Hualin) Company Co., Ltd; GITI Tire (Yinchuan) Company Co., Ltd

11,07

C332

Chongqing Hankook Tire Co., Ltd; Jiangsu Hankook Tire Co., Ltd

3,75

C334

Aeolus Tyre Co., Ltd, Aeolus Tyre (Taiyuan) Co., Ltd; Qingdao Yellow Sea Rubber Co., Ltd; Pirelli Tyre Co., Ltd

39,77

C877 (53)

A mellékletben felsorolt, az újból kivetett vám hatálya alá tartozó, mind a szubvencióellenes, mind a dömpingellenes vizsgálatban együttműködő további vállalatok