(1)

Az (EU) 2019/876 európai parlamenti és tanácsi rendelet (4), az (EU) 2019/877 európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) és az (EU) 2019/879 európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) módosította a hitelintézetek és befektetési vállalkozások szanálására vonatkozó uniós keretrendszert az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (7), a 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (8) és a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (9) módosítása révén. Ezekre a módosításokra azért volt szükség, hogy az Unióban végrehajtsák az uniós keretben globálisan rendszerszinten jelentős intézményekként említett, globálisan rendszerszinten jelentős bankokra vonatkozó, a Pénzügyi Stabilitási Tanács által 2015. november 9-én közzétett, „A teljes veszteségviselő képességre (TLAC) vonatkozó feltételek” című nemzetközi dokumentumot (a továbbiakban: TLAC-standard), és minden bank esetében megerősítsék a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmény (a továbbiakban: MREL) alkalmazását. A módosított uniós bankszanálási keretrendszernek jobban kell biztosítania, hogy a bankok pénzügyi életképtelensége és ebből következő szanálása esetén a bankok veszteségviselését és feltőkésítését magánforrásokból fedezzék.

(2)

Az 575/2013/EU rendelet 12a. cikke úgy rendelkezik, hogy azoknak a globálisan rendszerszinten jelentős intézményeknek, amelyek szanálási stratégiája a csoporthoz tartozó szervezetek közül egynél több szanálását teszi lehetővé (a továbbiakban: több pontból kiinduló [MPE] szanálási stratégia vagy MPE szanálási stratégia), a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó kockázatalapú követelményüket azon elméleti feltevés alapján kell kiszámítaniuk, hogy a csoportnak csak egy szervezete kerülne szanálásra, és az említett csoport bármely leányvállalatának veszteségeit és feltőkésítési szükségleteit a szanálás alá vonható szervezet viseli (a továbbiakban: egy pontból kiinduló [SPE] szanálási stratégia vagy SPE szanálási stratégia). A 2014/59/EU irányelv 45d. cikkének (4) bekezdése a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó kiegészítő követelmény tekintetében hasonló követelményről rendelkezik, amelyet a szanálási hatóságok az említett cikk (3) bekezdése alapján írhatnak elő. A TLAC-standarddal összhangban az említett számításokban figyelembe kell venni minden olyan harmadik országbeli szervezetet, amely globálisan rendszerszinten jelentős intézmény része, és szanálás alá vonható szervezet lenne, ha az Unióban lenne letelepedve.

(3)

A 2014/59/EU irányelv 45h. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésével összhangban és a TLAC-standardnak megfelelően egy MPE szanálási stratégiával rendelkező globálisan rendszerszinten jelentős intézmény szavatolótőkére és leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó tényleges követelményeinek összege nem lehet alacsonyabb, mint a csoport SPE szanálási stratégia szerinti elméleti követelménye. Az 575/2013/EU rendelet és a 2014/59/EU irányelv rendelkezéseinek összehangolása, és annak biztosítása érdekében, hogy a szanálási hatóságok mindig az említett irányelvnek megfelelően járjanak el, és figyelembe vegyék mind az 575/2013/EU rendeletben meghatározott, a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelményeket, mind pedig a 2014/59/EU irányelv 45d. cikkével összhangban meghatározott, a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó kiegészítő követelményeket, az 575/2013/EU rendelet 12a. cikkét módosítani kell, az említett rendelet 92a. cikkének (3) bekezdését pedig el kell hagyni. Mindezek ellenére a szanálási hatóságok megállapíthatják, hogy az MPE szanálási stratégiával rendelkező globálisan rendszerszinten jelentős intézmény szavatolótőkére és leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó tényleges követelményeinek összege és a csoport SPE szanálási stratégia szerinti elméleti követelménye – amennyiben az előbbi meghaladja az utóbbit – közötti különbözet minimalizálását vagy kiküszöbölését célzó kiigazítás helytelen vagy összeegyeztethetetlen lenne a globálisan rendszerszinten jelentős intézmény szanálási stratégiájával. Az 575/2013/EU rendelet 12a. cikke és a 2014/59/EU irányelv 45h. cikkének (2) bekezdése közötti összhang biztosítása érdekében az említett irányelv 45h. cikkének (2) bekezdésében említett számításban figyelembe kell venni továbbá minden olyan, harmadik országbeli szervezetet, amely valamely globálisan rendszerszinten jelentős intézmény része, és szanálás alá vonható szervezet lenne, ha az Unióban lenne letelepedve.

(4)

Az 575/2013/EU rendelet 92b. cikke előírja, hogy a nem unióbeli globálisan rendszerszinten jelentős intézmények szanálandó szervezetnek nem minősülő jelentős leányvállalatainak szavatolótőkére és leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelménye többek között leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumokkal is teljesíthető. Ugyanakkor az 575/2013/EU rendelet 72b. cikke (2) bekezdésének c), k), l) és m) pontjában a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok tekintetében megállapított feltételekből az következik, hogy a kibocsátó szervezetnek szanálandó szervezetnek kell lennie. Az eredeti szándékkal összhangban biztosítani kell, hogy az említett jelentős leányvállalatok képesek legyenek az összes elismerhetőségi feltételnek megfelelő hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kibocsátására.

(5)

Az 575/2013/EU rendelet 72e. cikke (4) bekezdésének első albekezdésével összhangban a szanálási hatóságoknak lehetőségük van arra, hogy engedélyezzék valamely MPE szanálási stratégiával rendelkező globálisan rendszerszinten jelentős intézmény számára, hogy a szanálási hatóság által meghatározott alacsonyabb, korrigált összeg levonásával vonják le a nem ugyanahhoz a szanálandó csoporthoz tartozó leányvállalataik bizonyos szavatolótőke-instrumentumaiban és leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumaiban levő tulajdonukat. Az említett rendelet 72e. cikke (4) bekezdésének második albekezdése előírja, hogy ilyen esetekben a korrigált összeg és az eredeti összeg közötti különbözettel csökkenteni kell az érintett leányvállalatok veszteségviselő és feltőkésítési képességét. A TLAC-standarddal összhangban e megközelítésnek figyelembe kell vennie az érintett leányvállalat szavatolótőkéjére és leírható, illetve átalakítható kötelezettségeire vonatkozó kockázatalapú és nem kockázatalapú követelményeket is. E megközelítésnek továbbá alkalmazandónak kell lennie az összes olyan harmadik országbeli leányvállalatra, amely az adott globálisan rendszerszinten jelentős intézmény része, ha az említett leányvállalatokra – az érintett uniós szanálási hatóság szerint – jogilag érvényesíthető és nemzetközileg elfogadott standardokat végrehajtó szanálási rendszer, konkrétabban a Pénzügyi Stabilitási Tanács 2011. októberében közzétett, „A pénzügyi intézmények eredményes szanálási rendszereinek legfontosabb jellemzői” című dokumentuma, és a TLAC-standard vonatkozik.

(6)

Az (EU) 2019/879 irányelv módosította a 2014/59/EU irányelvet a belső MREL szempontjából figyelembe vehető forrásoknak – azaz a 2014/59/EU irányelv 45f. cikkének (2) bekezdésében foglalt feltételeknek megfelelő szavatolótőkének és kötelezettségeknek – a szanálás alá vonható csoportokon belüli közvetett jegyzésére vonatkozó különleges szabályok bevezetése céljából. E szabályok alkalmazhatóvá tétele és annak biztosítása érdekében, hogy a közvetett jegyzésre prudenciális szempontból megbízható módon kerüljön sor, a 2014/59/EU irányelv 45f. cikkének (6) bekezdése felhatalmazta az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (10) létrehozott európai felügyeleti hatóságot (a továbbiakban: Európai Bankhatóság, EBH), hogy szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgozzon ki, amelyekben meghatározza a figyelembe vehető források ilyen közvetett jegyzésére vonatkozó módszereket. Az EBH azonban a Bizottságnak címzett, 2021. január 25-i levelében rámutatott, hogy a 2014/59/EU irányelvben megállapított felhatalmazásból eredő követelmények és az 575/2013/EU rendelet meglévő prudenciális szabályai közötti számos ellentmondás gátolja a felhatalmazás eredeti szándék szerinti teljesítéséhez szükséges prudenciális kezelés alkalmazását. Az EBH konkrétan arra hívta fel a figyelmet, hogy az 575/2013/EU rendelet nem teszi lehetővé a belső MREL szempontjából figyelembe vehető források levonását és a megfelelő kockázati súly ezt követő alkalmazását a 2014/59/EU irányelv szerinti felhatalmazás szempontjából releváns összes esetben. Hasonló problémákat tárt fel az 575/2013/EU rendeletben meghatározott, tőkeáttételi mutatóra vonatkozó követelmény kapcsán is. E jogi korlátok miatt az EBH által kidolgozott módszereket közvetlenül be kell építeni az 575/2013/EU rendeletbe. Következésképpen a 2014/59/EU irányelv 45f. cikkének (6) bekezdését el kell hagyni.

(7)

A belső MREL szempontjából figyelembe vehető források szanálás alá vonható szervezetek általi, a módosított uniós bankszanálási keretrendszer alapján történő közvetett jegyzésével összefüggésben a közbenső szervezetek számára elő kell írni, hogy vonják le az olyan szervezetek által kibocsátott, a belső MREL szempontjából figyelembe vehető forrásokban lévő teljes tulajdonukat, amelyek maguk nem szanálandó szervezetek, és amelyek ugyanazon szanálandó csoporthoz tartoznak. Ez biztosítja a belső veszteségviselő és feltőkésítési mechanizmusok csoporton belüli megfelelő működését, és megakadályozza az említett szervezetek belső MREL szempontjából figyelembe vehető forrásainak kétszeres beszámítását a közbenső szervezet saját belső MREL-jének való megfeleléséhez való figyelembevétele céljából. E levonások hiánya veszélyeztethetné a választott szanálási stratégia megfelelő végrehajtását, mivel a közbenső szervezet a saját veszteségviselő és feltőkésítési képessége mellett az olyan egyéb szervezetek veszteségviselő és feltőkésítési képességét is felhasználhatná, amelyek maguk nem szanálandó szervezetek, és amelyek ugyanazon szanálandó csoporthoz tartoznak, még mielőtt a közbenső szervezet vagy az említett egyéb szervezetek életképtelenné válnának. Annak biztosítása érdekében, hogy a levonási kötelezettség összhangban legyen azon szervezetek körével, amelyeket a szanálandó szervezet a belső MREL szempontjából figyelembe vehető források közvetett jegyzéséhez igénybe vehet, valamint a szabályozási arbitrázs elkerülése érdekében a közbenső szervezeteknek le kell vonniuk az ugyanazon szanálandó csoporthoz tartozó valamennyi olyan szervezet által kibocsátott, belső MREL szempontjából figyelembe vehető forrásokban lévő állományukat, amelyek a belső MREL-nek való megfelelés hatálya alá tartozhatnak, és nem csak a leányvállalataik által kibocsátott forrásokban lévő állományukat. Adott esetben ugyanezeket a kötelezettségeket kell alkalmazni a nem unióbeli globálisan rendszerszinten jelentős intézmények jelentős leányvállalatai számára a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozóan az 575/2013/EU rendelet 92b. cikkében meghatározott követelményeknek való megfeleléshez figyelembe vehető források közvetett kibocsátása esetén.

(8)

A levonási rendszer arányosságának megőrzése érdekében a közbenső szervezeteknek lehetőséget kell kapniuk arra, hogy megválasszák a szavatolótőkéből vagy a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekből álló instrumentumok kombinációját, amelyből finanszírozzák a belső MREL szempontjából figyelembe vehető források tulajdonjogának megszerzését. Ez lehetővé tenné, hogy a közbenső szervezetek teljesen elkerüljék a szavatolótőkével kapcsolatos levonásokat, amennyiben elegendő leírható, illetve átalakítható kötelezettséget bocsátottak ki. A levonásokat ezért először a közbenső szervezetek leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemeire kell alkalmazni. Amennyiben a közbenső szervezetnek a 2014/59/EU irányelv alapján egyedi alapon kell megfelelnie a belső MREL-nek, a levonásokat az említett irányelv 45f. cikkének (2) bekezdésében foglalt feltételeknek megfelelő leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre kell alkalmazni. Ha a levonandó összeg meghaladja a közbenső szervezetek leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemeinek összegét, a fennmaradó összeget az elsődleges alapvető tőkéjükből, a kiegészítő alapvető tőkéjükből és a járulékos tőkeelemeikből kell levonni, az 575/2013/EU rendelet 66. cikkének e) pontjával összhangban a járulékos tőkeelemekkel kezdve. Ebben az esetben szükséges, hogy a fennmaradó összegnek megfelelő levonásokat akkor is alkalmazzák, amikor a szavatolótőkét az 575/2013/EU rendeletben és a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (11) meghatározott követelmények céljára számítják ki. Ellenkező esetben túlértékelt lehet azon közbenső szervezetek szolvenciamutatója, amelyek a belső MREL szempontjából figyelembe vehető források tulajdonjoga megszerzésének finanszírozására nem leírható, illetve átalakítható kötelezettségeket, hanem szavatolótőkét bocsátottak ki. Ezenfelül, a belső MREL szempontjából figyelembe vehető források összehangolt prudenciális és szanálási célú kezelésének fenntartásával nem merül fel a komplexitás indokolatlan növekedése, mivel prudenciális és szanálási célból az intézményeknek továbbra is egyetlen teljes kockázati kitettségértéket és egyetlen teljes kitettségi mértéket kellene kiszámítaniuk, jelenteniük és közzétenniük. Az 575/2013/EU rendelet 49. cikkének (2) bekezdését ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(9)

A levonási rendszer arányosabbá tétele érdekében indokolt, hogy ezt a rendszert azon kivételes esetekben, amikor a 2014/59/EU irányelv 45f. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése és (4) bekezdése alapján a belső MREL-t csak összevont alapon alkalmazzák, ne kelljen alkalmazni a konszolidációba bevont szervezetek által kibocsátott, a belső MREL szempontjából figyelembe vehető források állományára. Ugyanezt a kivételt kell alkalmazni akkor is, amikor az 575/2013/EU rendelet 11. cikkének (3a) bekezdése alapján a nem unióbeli globálisan rendszerszinten jelentős intézmények jelentős leányvállalatai számára az említett rendelet 92b. cikkében meghatározott, a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelményt összevont alapon teljesítik.

(10)

A belső MREL szempontjából figyelembe vehető források közvetett jegyzésének biztosítania kell, hogy attól a ponttól kezdve, amikor a leányvállalat életképtelenné válik, a veszteségeket ténylegesen a szanálandó szervezet viselje, továbbá a szanálandó szervezet feltőkésítse az érintett leányvállalatot. E veszteségeket tehát nem a közbenső szervezetnek kell viselnie, amelynek mindössze egy olyan eszközként kell szolgálnia, amelyen keresztül az említett veszteségeket a szanálandó szervezetre hárítják. Következésképpen, valamint annak biztosítása érdekében, hogy a 2014/59/EU irányelv 45f. cikkének (6) bekezdése szerinti felhatalmazás céljának megfelelően a közvetett jegyzés ugyanolyan eredménnyel járjon, mint a teljes közvetlen jegyzés, a közbenső szervezet teljes kockázati kitettségértékének kiszámítása céljából nem kell kockázati súlyokat alkalmazni az 575/2013/EU rendelet 72e. cikke által bevezetendő új levonási rendszer szerint levont kitettségekre. Hasonlóképpen, ezeket a kitettségeket ki kell zárni a közbenső szervezet teljes kitettségi mértékének kiszámításából. A kockázati súlyok alkalmazása elhagyásából és e kitettségek teljes kitettségi mértékből való kizárásából álló gyakorlatot szigorúan az említett rendelet 72e. cikke által bevezetendő új levonási rendszerrel összhangban levont kitettségekre kell korlátozni, a belső MREL szempontjából figyelembe vehető források közvetett jegyzésére vonatkozó megközelítés működőképessé tétele érdekében.

(11)

Az MREL-lel, valamint a nem unióbeli globálisan rendszerszinten jelentős intézmények jelentős leányvállalatainak szavatolótőkéjére és leírható, illetve átalakítható kötelezettségeire vonatkozó követelménnyel kapcsolatos harmonizált információk közzétételére szolgáló, az (EU) 2021/763 bizottsági végrehajtási rendeletben (12) meghatározott táblákat úgy kell módosítani, hogy azok tükrözzék a belső MREL szempontjából figyelembe vehető források új levonási rendszerét. A közzétételi táblákat abból a célból is módosítani kell, hogy tartalmazzák azt a teljes kockázati kitettségértéket és azt a teljes kitettségi mértéket, amellyel a közbenső szervezetek akkor rendelkeznének, ha nem zárnák ki az új levonási rendszer alapján levont kitettségeket.

(12)

mivel e rendelet céljait, nevezetesen az ugyanazon szanálandó csoporthoz tartozó szervezetek tulajdonában levő, a belső MREL szempontjából figyelembe vehető forrásoknak a közbenső szervezeteknél lévő állománya prudenciális kezelésének teljeskörű harmonizációját, valamint a globálisan rendszerszinten jelentős intézmények számára és a nem unióbeli globálisan rendszerszinten jelentős intézmények jelentős leányvállalatai számára előírt, a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelmények célirányos felülvizsgálatát a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedés terjedelme miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat a szubszidiaritásnak az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt elvével összhangban. Az arányosságnak az említett cikkben foglalt elvével összhangban ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(13)

Annak érdekében, hogy megfelelően értékelni lehessen a belső MREL szempontjából figyelembe vehető források közvetett jegyzésének – beleértve az új levonási rendszert is – potenciális nem szándékolt következményeit, továbbá biztosítani lehessen a különböző típusú bankcsoport-struktúrák – különös tekintettel azokra, ahol a holdingtársaság és leányvállalatai között egy üzemeltető társaság is elhelyezkedik –, valamint olyan szervezetek arányos kezelését, amelyek szanálási terve a csőd esetére rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében történő felszámolást ír elő, és közöttük az egyenlő versenyfeltételeket, a Bizottságnak a lehető leghamarabb felül kell vizsgálnia a belső MREL szempontjából figyelembe vehető források különböző típusú bankcsoport-struktúrák általi közvetett jegyzésének végrehajtását. A Bizottságnak megfelelően értékelnie kell a feltárt problémák lehetséges strukturális megoldásait, például ki kell bővítenie annak lehetőségét, hogy azok a szervezetek, amelyek maguk nem szanálandó szervezetek, összevont alapon feleljenek meg az MREL-üknek. A Bizottság által esetlegesen elfogadott kapcsolódó jogalkotási javaslatban megfelelően mérlegelni kell a belső MREL szempontjából figyelembe vehető források közvetett jegyzésére irányuló célzott kezelés alkalmazásának kezdőnapját, annak érdekében, hogy azt az 575/2013/EU rendelet 72e. cikke (5) bekezdése alkalmazásának megkezdése előtt végre lehessen hajtani. E jogalkotási javaslatnak lehetőleg kifejezetten erre a célra kell irányulnia.

(14)

Annak biztosítása érdekében, hogy az intézményeknek elegendő idejük legyen végrehajtani a belső MREL szempontjából figyelembe vehető források közvetett jegyzésének célzott kezelését, beleértve az új levonási rendszert, és hogy a piacok fel tudják venni a belső MREL szempontjából figyelembe vehető újonnan kibocsátott forrásokat, az említett kezelést meghatározó rendelkezések alkalmazásának kezdőnapjaként szükség esetén 2024. január 1-jét kell előírni, a MREL-nek való megfelelés határidejével összhangban.

(15)

Az 575/2013/EU rendeletet és a 2014/59/EU irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

(1)

Az (EU) 2019/833 európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) elfogadására az Északnyugat-atlanti Halászati Szervezet (a továbbiakban: NAFO) szabályozási területén alkalmazandó védelmi és végrehajtási intézkedésekre vonatkozó legfrissebb szabályok uniós jogba történő átültetése érdekében került sor. Az említett rendeletet később az (EU) 2021/1231 európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) a NAFO 2019. évi és 2020. évi éves ülésén elfogadott intézkedések uniós jogba történő átültetése érdekében módosította.

(2)

Ezt követően a NAFO a 2021. szeptemberi 43. éves ülésén számos jogilag kötelező erejű határozatot fogadott el a hatáskörébe tartozó halászati erőforrások védelme érdekében a következők tekintetében: az „Egyéb” kvótához tartozó fogások fedélzeten tartása, a 3M körzetben kifogott közönséges tőkehal és a grönlandi laposhal kirakodásainak kikötői ellenőrzése, valamint a nyomon követésre, a jogsértésekre és a végrehajtásra vonatkozó megerősített rendelkezések (a továbbiakban: a NAFO-határozatok).

(3)

A NAFO-határozatok címzettjei a NAFO-egyezmény szerződő felei, de a határozatok az ágazat szereplőire vonatkozó kötelezettségeket is tartalmaznak. A NAFO védelmi és végrehajtási intézkedései (a továbbiakban: NAFO-intézkedések) 2021. december 2-i hatálybalépésüket követően kötelező érvényűek a NAFO valamennyi szerződő felére nézve. Ennnek megfelelően a NAFO-intézkedéseket át kell ültetni az uniós jogba, amennyiben még nem részei annak.

(4)

Az (EU) 2019/833 rendeletet ezért ki kell igazítani annak érdekében, hogy az említett új NAFO-intézkedéseket az uniós halászhajókra alkalmazni lehessen.

(5)

A NAFO-intézkedések egyes rendelkezései valószínűleg módosulni fognak a NAFO jövőbeli éves ülésein az állományok változó biomasszájával kapcsolatos új technikai intézkedések bevezetése és a fenékhalászati tevékenységekre vonatkozó területi korlátozások felülvizsgálata miatt. Ezért a NAFO-intézkedések ilyen jövőbeli módosításainak az uniós jogba való haladéktalan, még a halászati idény kezdete előtti átültetése érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a grönlandi laposhalra vonatkozó kirakodási és ellenőrzési intézkedések és a 3M körzetben a közönséges tőkehalra alkalmazandó ellenőrzési intézkedések tekintetében. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban (5) megállapított elvekkel összhangban kerüljön sor. Így különösen a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(6)

Az (EU) 2019/833 rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

(1)

A 95/93/EGK tanácsi rendeletet (3) a Covid19-válság kezdete óta több alkalommal módosították, mert a légi fuvarozók számára – tekintettel a légi forgalom nagymértékű csökkenésére – tarthatatlanná vált az említett rendeletben meghatározott azon követelmény, amely szerint egy résidő-sorozat legalább 80 %-át fel kell használni annak érdekében, hogy a következő azonos menetrendi időszakban továbbra is megtarthassák az ugyanazon résidő-sorozatra való jogosultságukat.

(2)

Az egységes európai égbolt légiforgalmi hálózati feladatkörének hálózatkezelője, az Eurocontrol által közzétett adatok szerint a légi forgalom a 2022-es nyári menetrendi időszak kezdete óta erőteljesen fellendült, és a 2022/2023-as téli menetrendi időszak kezdetén a légi forgalom az alap-előrejelzés szerint várhatóan a 2019-es szint mintegy 90 %-át fogja kitenni. Ezek az adatok indokolják általános szabályként a 2023-as nyári menetrendi időszakra a 80 %-os résidő-felhasználási követelményhez való visszatérést, a résidők indokolt ki nem használása esetén a résidők felhasználásának egyedi könnyítésével kiegészítve.

(3)

Mindazonáltal a Covid19-válság miatt a légi közlekedési ágazat helyzete továbbra is rendkívül bizonytalan. Új Covid19-variánsok jelenhetnek meg – ahogyan 2021 végén is történt –, és olyan hirtelen reakciókat válthatnak ki a nemzeti hatóságok és a fogyasztók részéről egyaránt, amelyek kedvezőtlenül befolyásolhatják a légi forgalmat. Ezen túlmenően egyes nagy távolságú szegmenseket továbbra is érintenek az egészségügyi intézkedések, amelyek erőteljesen akadályozzák a légi forgalmat.

(4)

Oroszország Ukrajna ellen folytatott agresszív háborúja szintén hatással van a légi forgalomra és a légi fuvarozók résidő-felhasználási képességére, mivel az uniós légi fuvarozók nem léphetnek be Belarusz, Oroszország és Ukrajna légterébe.

(5)

A légi fuvarozók nem tudják befolyásolni az egészségügyi okokból államilag bevezetett utazási korlátozásokat, valamint azt, hogy nem lehet belépni a háborús övezetté vált terület légterébe. Ezek a körülmények a légi szolgáltatásaik önkéntes vagy kötelező törléséhez vagy a menetrendek módosításához vezethetnek. Különösen az önkéntes járattörlések védik a légi fuvarozók pénzügyi stabilitását, és egyúttal így elkerülhető a kizárólag a résidők megőrzése céljából üzemeltetett járatok által okozott negatív környezeti hatás.

(6)

E körülmények között nem lenne helyénvaló, ha azok a légi fuvarozók, amelyek nem használják fel résidőiket a 95/93/EGK rendeletben meghatározott résidő-felhasználási aránnyal összhangban, automatikusan elveszítenék a résidő-sorozatok tekintetében az említett rendelet 8. cikkének (2) bekezdése és 10. cikkének (2) bekezdése szerint szerzett elsőbbségüket, amelyre egyébként igényt tarthatnának. E rendeletnek e célból konkrét szabályokat kell meghatároznia.

(7)

Ugyanakkor fontos emlékeztetni a 95/93/EGK rendelet célkitűzéseire, nevezetesen a repülőtéri kapacitás hatékony kihasználásának biztosítására, valamint arra, hogy valamennyi légi fuvarozó számára tisztességes hozzáférést kell biztosítani a korlátozott repülőtéri kapacitáshoz, ezáltal előmozdítva a versenyt. A rendes résidő-felhasználási követelmények alacsonyabb felhasználási arány vagy a résidők indokolt ki nem használtságára vonatkozó kivételek kiterjesztése révén történő kiigazításának szigorúan azokra a helyzetekre kell korlátozódnia, amikor résidő-felhasználási könnyítésre van szükség, és az nem vezethet tisztességtelen versenyelőnyhöz a résidőkkel eredetileg rendelkező fuvarozók számára.

(8)

Így különösen gondoskodni kell arról, hogy a szolgáltatásnyújtásra kész légi fuvarozók felhasználhassák a kihasználatlan kapacitást, és lehetőségük legyen az érintett résidőket hosszú távon is megtartani. Ez várhatóan folyamatosan arra ösztönzi a légi fuvarozókat, hogy kihasználják a repülőtéri kapacitásokat, ami egyúttal előnyös lenne a fogyasztók számára is a konnektivitás tekintetében.

(9)

Ezért ezen elvekkel összhangban és korlátozott időszakra meg kell határozni azokat a feltételeket, amelyek mellett a légi fuvarozók továbbra is jogosultak maradnak résidő-sorozatokra a 95/93/EGK rendelet 8. cikkének (2) bekezdése és 10. cikkének (2) bekezdése szerint, továbbá követelményeket kell megállapítani az érintett légi fuvarozók számára a kihasználatlan kapacitás visszaszolgáltatására. Az Eurocontrol helyreállítási előrejelzésével összhangban az időtartamnak 2022. október 30-tól 2023. október 28-ig kell tartania.

(10)

Az említett időszakban az „új belépő” fogalommeghatározásának továbbra is tágnak kell maradnia annak érdekében, hogy az több légi fuvarozóra terjedjen ki, és így több légi fuvarozónak legyen lehetősége a működése megkezdésére és bővítésére.

(11)

2022. október 30-tól 2023. október 28-ig a résidőkiosztási rendszer keretében továbbra is el kell ismerni azon légi fuvarozók erőfeszítéseit, amelyek egy másik légi fuvarozó által a 95/93/EGK rendelet 8. cikkének (2) bekezdése és 10. cikkének (2) bekezdése értelmében megszerzett jogosultság szerinti résidő-sorozatok részét képező, ugyanakkor ideiglenes újrakiosztás céljából a résidő-koordinátor rendelkezésére bocsátott résidőket felhasználva üzemeltetnek járatokat. Ezért azoknak a légi fuvarozóknak, amelyek egy sorozatból legalább öt résidőt felhasználnak, elsőbbséget kell élvezniük az említett sorozatnak a következő azonos menetrendi időszakra való kiosztása tekintetében, a repülőtéri kapacitás rendelkezésre állásától függően.

(12)

Oroszország Ukrajna ellen folytatott agresszív háborúja hatásainak kezelése, valamint az Unió és Ukrajna közötti konnektivitás helyreállításának támogatása érdekében meg kell hosszabbítani azt az időszakot, amely alatt az üzemeltetők a 95/93/EGK rendelet 10. cikke (4) bekezdésének a) pontjában meghatározott indokra hivatkozhatnak annak indoklásához, hogy az Unió és Ukrajna közötti útvonalakon nem használják ki a résidő-sorozatokat.

(13)

A légi fuvarozók – a tagállamok uniós jognak, különösen a Szerződésekben és az 1008/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (4) megállapított szabályoknak való megfelelésre irányuló kötelezettségének sérelme nélkül – nem felelősek a tagállamok vagy harmadik országok hatóságai által a járványügyi helyzetek, természeti katasztrófák vagy politikai zavargások – például lázadások, zavargások vagy a közrend súlyos megzavarása – kezelése céljából elfogadott esetleges korlátozásoknak az utasok utazási képességére gyakorolt negatív következményeiért, és mérsékelni kell e következményeket, amennyiben az említett intézkedések jelentős hatást gyakorolnak az érintett útvonalakon történő utazás fenntarthatóságára vagy lehetőségére, illetve az érintett útvonalak iránti keresletre. A mérséklési intézkedéseknek biztosítaniuk kell, hogy ne szankcionáljanak olyan légi fuvarozókat, amelyek az említett korlátozások miatt nem használtak fel résidőket.

(14)

A versenytorzulások kockázatának csökkentése és a repülőtéri kapacitás hatékony kihasználásának biztosítása érdekében az említett korlátozások hatásait ellensúlyozó különleges könnyítés időtartamának és hatályának korlátozottnak kell lennie, ezáltal biztosítva, hogy a mérséklési intézkedések hatása arra az időszakra korlátozódjon, amelyre vonatkozóan azok indokoltak voltak. A 95/93/EGK rendelet alkalmazásában a korlátozások hatását mérséklő ilyen intézkedések hatálya alá tartozó résidőket felhasználtnak kell tekinteni.

(15)

Egyértelművé kell tenni, hogy a résidők indokolt ki nem használtságára vonatkozó kivételeket tartalmazó rendelkezések nem alkalmazandók az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 29. cikke vagy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 215. cikke alapján elfogadott korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó légi fuvarozókra, illetve a 474/2006/EK bizottsági rendelet (5) A. vagy B. mellékletében foglalt jegyzékben szereplő, az Unión belül működési tilalom alá tartozó légi fuvarozókra. Az említett intézkedések hatékony alkalmazásának biztosítása érdekében a résidők indokolt ki nem használtságára vonatkozó kivételeket tartalmazó rendelkezések alkalmazásának lehetetlenségét azokra a légi fuvarozókra is alkalmazni kell, amelyek már az e rendelet hatálybalépésének napján hatályban lévő ilyen korlátozó intézkedések hatálya alá tartoztak.

(16)

A 95/93/EGK rendelet Unió-szerte egységes végrehajtásának biztosítása érdekében meg kell erősíteni a koordinátorok közötti együttműködést.

(17)

A koordinátoroknak meg kell osztaniuk egymással a 95/93/EGK rendelet végrehajtásával kapcsolatos bevált gyakorlatokat, többek között az Európai Repülőtéri Koordinátorok Szövetségén (EUACA) keresztül. Az EUACA-t arra ösztönözzük, hogy továbbra is adjon ki iránymutatást az uniós szabályok összehangolt végrehajtásának biztosítása érdekében, különös tekintettel a korlátozások enyhítésére vonatkozó rendelkezésekre. Ezen túlmenően az, hogy az enyhítést alkalmazzák-e vagy sem, fontos információ a légi fuvarozók számára menetrendjük tervezésekor. Ezért a koordinátorok részéről biztosítani kell az átlátható kommunikációt.

(18)

Bár a korlátozások enyhítését célzó intézkedéseket szigorúan kell értelmezni, mivel azok kivételt jelentenek a rendes résidő-felhasználási követelmények alól, bizonyos esetekben lehetővé kell tenni annak előírását, hogy az összes koordinátor közösen lépjen fel annak érdekében, hogy Unió-szerte egyenlő versenyfeltételek álljanak fenn. A koordinátorok számára lehetővé kell tenni, hogy bizonyos feltételek mellett és egyhangú döntés alapján az említett rendelkezést a koordinált repülőtereken fenntartott valamennyi résidőre alkalmazzák.

(19)

A 2022/23-as téli menetrendi időszakra vonatkozó forgalmi előrejelzések megalapozottságát kedvezőtlenül befolyásolja a különböző válságok – különösen az ukrajnai helyzet és a Covid19-válság – alakulásával kapcsolatos bizonytalanság. Következésképpen a légi fuvarozókat a szükséges mértékben fel kell menteni a résidők annak érdekében történő felhasználására vonatkozó követelmények alól, hogy a következő azonos menetrendi időszakban is megőrizzék az ugyanazon résidőkre vonatkozó jogosultságot. Ez lehetővé tenné a légi fuvarozók számára, hogy – a 2023-as nyári menetrendi időszaktól kezdődően a résidők felhasználására vonatkozó rendes szabályok alkalmazása céljából – növeljék a szolgáltatásnyújtást, amennyiben azt a körülmények lehetővé teszik, figyelemmel azokra a kiigazításokra, amelyeket a Bizottság bizonyos körülmények között a légi közlekedési ágazatot érintő egyes kihívásokra való reagálás érdekében hajtott végre.

(20)

A Covid19-válság vagy más járványügyi helyzetek folyamatosan változó hatása, valamint Oroszország Ukrajna ellen folytatott agresszív háborúja által a légi forgalomra gyakorolt közvetlen pusztító hatás kezelése, és az Ukrajnába irányuló vagy onnan kiinduló konnektivitás támogatása érdekében, továbbá hogy – amennyiben feltétlenül szükséges és indokolt – rugalmas választ lehessen adni azokra a kihívásokra, amelyekkel a légi közlekedési ágazat következésképpen szembenéz, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a minimális felhasználási arány százalékos értékének bizonyos tartományon belüli módosítására, valamint a 2022. október 30-tól 2023. október 28-ig tartó időszakon belüli menetrendi időszakokra vonatkozóan az Eurocontrol helyreállítási előrejelzésével összhangban, továbbá a minimális felhasználási arány százalékos értékének az Unió és Ukrajna közötti útvonalak, valamint 2022. október 30-tól 2023. október 28-ig bármely menetrendi időszak tekintetében egy bizonyos tartományon belüli módosítására vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban (6) megállapított elvekkel összhangban kerüljön sor. Így különösen a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(21)

A repülőtereknek, repülőtéri szolgáltatóknak és légi fuvarozóknak a megfelelő tervezés érdekében ismerniük kell a rendelkezésre álló kapacitást. Az adott résidőt felhasználni nem kívánó légi fuvarozóknak a más légi fuvarozó részére történő esetleges újrakiosztás érdekében továbbra is a lehető leghamarabb, de legkésőbb a résidő felhasználásának tervezett időpontját három héttel megelőzően a koordinátor rendelkezésre kell bocsátaniuk azt. Amennyiben a légi fuvarozók ismételten nem tesznek eleget az említett követelménynek, nem alkalmazhatnak csökkentett résidő-felhasználási arányt.

(22)

Ha a koordinátor meggyőződik arról, hogy egy légi fuvarozó beszüntette működését egy adott repülőtéren, vissza kell vonnia a résidőket a szóban forgó légi fuvarozótól, és azokat a más légi fuvarozóknak való újrakiosztás céljából vissza kell juttatnia a résidőalapba.

(23)

Az EUSZ 29. cikke vagy az EUMSZ 215. cikke alapján elfogadott korlátozó intézkedések vagy a 474/2006/EK rendelet szerinti működési tilalom értelmében a légi fuvarozók számára az uniós légtérbe történő berepülés tilalma az uniós repülőterek résidőinek indokolatlan blokkolását eredményezheti. Míg az ilyen légi fuvarozók által korábban használt résidők a menetrendi időszakban eseti alapon újra eloszthatók, ez nem ösztönzi kellőképpen a résidők hatékony felhasználását, ami lehetővé teszi a légitársaságok számára, hogy a fogyasztók érdekében fokozzák a hosszú távú versenyt és a konnektivitást. A résidőket ezért haladéktalanul vissza kell vonni az érintett légi fuvarozóktól.

(24)

mivel e rendelet célját – nevezetesen egy járványügyi válság és Oroszország Ukrajna ellen folytatott agresszív háborúja által a légi forgalomra gyakorolt hatások enyhítése érdekében konkrét szabályok és az általános résidő-kihasználási szabályok alóli, korlátozott időszakra szóló könnyítés létrehozását – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban a javasolt intézkedés terjedelme és hatása miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat a szubszidiaritásnak az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt elvével összhangban. Az arányosságnak az említett cikkben foglalt elvével összhangban ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(25)

Tekintettel a Covid19-válság és Oroszország Ukrajna ellen folytatott agresszív háborúja okozta rendkívüli körülmények által előidézett sürgősségre, helyénvalónak tűnik a nemzeti parlamenteknek az Európai Unióban betöltött szerepéről szóló, az Európai Unióról szóló szerződéshez, az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződéshez csatolt 1. jegyzőkönyv 4. cikkében előírt, nyolchetes időszak alóli kivétellel élni.

(26)

Az e rendeletben előírt intézkedések gyors alkalmazásának lehetővé tétele érdekében e rendeletnek sürgősen, az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon hatályba kell lépnie,

(1)

A tagállamokat és különösen az Európai Unió középső és keleti régióit súlyosan érintik az Oroszországi Föderáció Ukrajna ellen elkövetett katonai agressziójának következményei egy olyan időszakban, amikor a tagállamok gazdaságai még a Covid19-világjárvány hatásaiból vannak felépülőben. Az orosz agresszió elől menekülő személyek folyamatos beáramlásával egyidejűleg számos tagállamot érint a munkaerőhiány, az ellátási lánc nehézségei, valamint az árak és az energiaköltségek emelkedése. Ez egyrészt kihívást jelent az állami költségvetések számára, másrészt késlelteti a beruházások végrehajtását. Ezek a körülmények olyan kivételes helyzetet teremtettek, amelyet konkrét, jól célzott intézkedésekkel kell kezelni annak érdekében, hogy ne legyen szükség a többéves pénzügyi keret kötelezettségvállalásokra és kifizetésekre vonatkozó, az (EU, Euratom) 2020/2093 tanácsi rendelet (2) I. mellékletében meghatározott éves felső határainak módosítására, és ne szenvedjen kárt a folyamatban lévő zöld, digitális és reziliens gazdasági helyreállítás.

(2)

A nemzeti költségvetésekre nehezedő növekvő terhek enyhítése érdekében az (EU) 2022/562 európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) több célzott módosítást hajtott végre az 1303/2013/EU (4) és a 223/2014/EU (5) európai parlamenti és tanácsi rendeletben annak érdekében, hogy megkönnyítse a tagállamok számára az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA), az Európai Szociális Alapból (ESZA) és a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alapból (FEAD) származó, a 2014–2020-as többéves pénzügyi keretben fennmaradó összegek felhasználását, valamint a REACT-EU-ból származó forrásoknak az Oroszországi Föderáció által elkövetett katonai agresszió eredményezte migrációs kihívások lehető leghatékonyabb és leggyorsabb kezelése érdekében történő felhasználását.

(3)

Emellett az (EU) 2022/613 európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) további lehetőségeket biztosított a források gyors mozgósítására a tagállamok által viselt azonnali költségvetési terhek ellensúlyozása érdekében, és egységköltséget állapított meg, hogy megkönnyítse az orosz agresszió elől menekülő, ideiglenes védelemben részesülő személyek alapvető szükségleteinek és támogatásának finanszírozását.

(4)

Mindazonáltal – tekintettel az orosz invázió elhúzódó természetére – a tagállamok számára további rendkívüli intézkedésekről kell gondoskodni annak érdekében, hogy megfelelően tudjanak összpontosítani a példa nélküli társadalmi-gazdasági helyzetre való szükséges reagálásra és különösen az Oroszországi Föderáció által elkövetett katonai agresszió eredményezte migrációs kihívásokat kezelő műveletek tekintetében.

(5)

Tekintettel arra, hogy az Oroszországi Föderáció által elkövetett katonai agresszió további terhet ró az állami költségvetésekre, az 1303/2013/EU rendelet 98. cikkének (4) bekezdésében az ERFA és az ESZA felhasználása tekintetében az ilyen műveletek számára biztosított rugalmasságot ki kell terjeszteni a Kohéziós Alapra is, hogy annak forrásait az ERFA vagy az ESZA hatálya alá tartozó műveletek támogatására is fel lehessen használni az ezen alapokra alkalmazandó szabályoknak megfelelően. Emellett az 1303/2013/EU rendelet 98. cikkének (4) bekezdésében meghatározott egyszerűsített nyomonkövetési követelményeket helyénvaló kiterjeszteni az ESZA által támogatott, a migrációs kihívások kezelésére irányuló műveletekre, amennyiben e műveletek programozása egy, csak az említett kihívások kezelésére szolgáló prioritási tengely keretében történik. Emellett be kell vezetni annak lehetőségét, hogy a harmadik országbeli állampolgárok társadalmi-gazdasági integrációját előmozdító prioritások – ezen belül az orosz agresszió által okozott migrációs kihívások kezelésére irányuló műveletek – mindkét programozási időszakban akár 100 %-os társfinanszírozásban részesüljenek annak érdekében, hogy a tagállamok segítséget kapjanak a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek támogatásához mind most, mind a jövőben. Hasonlóképpen növelni kell a menekültek alapvető szükségleteinek és támogatásának finanszírozását megkönnyítő egységköltség összegét, és meg kell hosszabbítani annak időbeli alkalmazását.

(6)

Ezenkívül az Oroszországi Föderáció által elkövetett katonai agresszió eredményezte migrációs kihívások kezelését célzó műveletek esetében a jogosultsági határidő kezdeteként meghatározott 2022. február 24-i dátum nem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy az alapokból az e kihívások kezelésére szolgáló valamennyi releváns műveletet támogatni lehessen. Ezért helyénvaló kivételesen lehetővé tenni, hogy az ilyen műveletek a kapcsolódó programmódosítás jóváhagyása előtt kiválasztásra kerüljenek, valamint azt, hogy a fizikailag befejezett vagy teljes egészében végrehajtott ilyen műveletek kiadásai is támogathatóak legyenek, kiterjesztve ezeket a rugalmassági mechanizmusokat az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) által támogatott azon műveletekre is, amelyek az orosz agresszió által a halászati és akvakultúra-ágazatra gyakorolt következmények kezelésére irányulnak. Továbbá, figyelembe véve a leginkább érintett régiókban rendelkezésre álló finanszírozás korlátozott voltát, lehetővé kell tenni az ilyen műveleteknek az adott tagállami program területi hatályán kívüli támogatását, tekintettel arra, hogy az orosz agresszió elől menekülő és a tagállamokon belül, illetve azok között mozgó személyek helyzete az Unió egészének gazdasági, társadalmi és területi kohéziója szempontjából kihívást jelent. Az ilyen műveleteknek ezért attól függetlenül támogathatónak kell lenniük, hogy azokat egy adott tagállamon belül hol hajtják végre, mivel azok elhelyezkedése végső soron nem döntő kritérium a közvetlen szükségletek kielégítése során.

(7)

Továbbá, tekintettel arra, hogy az Oroszországi Föderáció által elkövetett katonai agresszió eredményezte migrációs kihívások kezelése nagy terhet ró a helyi önkormányzatokra és a helyi közösségekben működő civil társadalmi szervezetekre, az 1303/2013/EU rendelet 98. cikke (4) bekezdésének első és második albekezdésével összhangban az ERFA vagy az ESZA hatálya alá tartozó műveletek támogatására felhasznált források keretében legalább 30 %-os szintű támogatást kell az ilyen szervek számára elkülöníteni.

(8)

A változó igények figyelembevételével és az egyes operatív programok pénzügyi előirányzatainak való megfeleléssel kapcsolatosan a tagállamoknál felmerülő adminisztratív terhek csökkentése érdekében a 2014–2020-as programozási időszakra vonatkozó azon követelményt, hogy az ugyanazon alap és régiókategória valamely prioritásán belüli tematikus célkitűzések közötti átcsoportosítások tekintetében a programot formálisan módosítani kell, meg kell szüntetni.

(9)

Végül annak érdekében, hogy a 2014–2020-as programozási időszak programjainak lezárásával összefüggésben optimalizálni lehessen a 2014–2020-as előirányzatok felhasználását, az alapokból származó hozzájárulás végső egyenlegének kiszámítása céljából meg kell emelni a prioritások közötti rugalmasság felső határát.

(10)

A példa nélküli helyzet kezelése érdekében a 2021–2027-es programozási időszak programjait szabályozó jogi keretben is rendelkezni kell bizonyos rugalmassági mechanizmusokról. Szintén a nemzeti költségvetésekre nehezedő terhek enyhítése érdekében növelni kell a „Beruházás a munkahelyteremtésbe és a növekedésbe” célkitűzés alá tartozó programok előfinanszírozási kifizetéseit. Továbbá, tekintettel a lakóhelyelhagyás jelentette kihívásokra és a tagállamoktól megkövetelt integrált válaszintézkedésekre, amennyiben egy tagállam valamely 2021–2027-es kohéziós programja keretében külön prioritást szentel a harmadik országbeli állampolgárok társadalmi-gazdasági integrációját előmozdító műveletek támogatásának, lehetővé kell tenni, hogy 2024. június 30-ig az adott prioritásra akár 100 %-os társfinanszírozási arány vonatkozzon, feltéve, hogy megfelelő szintű támogatást kapnak a helyi hatóságok és a helyi közösségekben működő civil társadalmi szervezetek, és hogy az egyes tagállamokban az ilyen prioritások keretében programozott teljes összeg nem haladja meg az adott tagállam számára az ERFA-ból és az Európai Szociális Alap Pluszból (ESZA+) együttesen nyújtott kezdeti nemzeti allokáció 5 %-át. Ez nem érinti azt a lehetőséget, hogy a tagállamok az ilyen prioritásokra a rendes társfinanszírozási arányok mellett további összegeket programozzanak. Figyelembe véve továbbá a 2014–2020-as programozási időszak végét érintő, az Oroszországi Föderáció által elkövetett katonai agresszió által okozott zavarokat, a Covid19-világjárványnak a projektvégrehajtásra gyakorolt hosszú távú következményeit és az értékláncok folyamatos zavarait, további rugalmasságot kell biztosítani a támogatások közvetlen odaítélésének és azon műveletek befejezésének lehetővé tétele érdekében is, amelyek végrehajtása a 2014–2020-as jogalkotási kerettel összhangban az e rendeletre irányuló jogalkotási javaslat időpontja előtt kezdődött, még akkor is, ha az ilyen műveletek a 2021–2027-es programozási időszakban nem tartoznának az érintett alap hatálya alá, kivéve azokat az eseteket, amikor az alapokat az 1303/2013/EU rendelet 98. cikke (4) bekezdésének első és második albekezdése alapján használták fel. Annak biztosítása érdekében, hogy az ilyen műveletek a beavatkozástípusokhoz rendelhetők legyenek, az (EU) 2021/1060 európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) I. mellékletét ennek megfelelően ki kell igazítani. Az ilyen műveletek támogatása nem érintheti a tematikus koncentrációra vonatkozó követelményeknek és az éghajlat-politikai hozzájárulási céloknak való megfelelésre vonatkozó tagállami kötelezettségeket.

(11)

mivel e rendelet céljait – nevezetesen a tagállamok megsegítését az Oroszországi Föderáció által Ukrajna ellen elkövetett katonai agresszió elől menekülő személyek kivételesen nagy számban történő érkezése okozta kihívások kezelésében, valamint a Covid19-világjárványból történő reziliens gazdasági helyreállítás érdekében tett további tagállami erőfeszítések támogatását – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban a javasolt intézkedés terjedelme és hatása miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat a szubszidiaritásnak az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 5. cikkében foglalt elvével összhangban. Az arányosságnak az említett cikkben foglalt elvével összhangban ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(12)

Az 1303/2013/EU és az (EU) 2021/1060 rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(13)

Tekintettel arra, hogy gyors segítséget kell nyújtani az állami költségvetések számára ahhoz, hogy a tagállamok továbbra is képesek legyenek támogatni a gazdasági helyreállítási folymatot, és azért, hogy a műveletek 2021–2027 közötti programozási időszakra való szakaszolásának gyors programozását lehetővé lehessen tenni, e rendeletnek sürgősen, az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon hatályba kell lépnie,

(1)

A Lisszaboni Szerződés megváltoztatta a Bizottságra a jogalkotó által ruházott hatáskörökre vonatkozó jogi keretet, és különbséget vezetett be a Bizottságra ruházott hatáskörök között aszerint, hogy jogalkotási aktusok egyes nem alapvető rendelkezéseit kiegészítő, illetve módosító, általános hatályú nem jogalkotási aktusok (felhatalmazáson alapuló jogi aktusok), vagy pedig kötelező erejű uniós jogi aktusok végrehajtásának egységes feltételeit biztosító jogi aktusok (végrehajtási jogi aktusok) elfogadására vonatkoznak-e.

(2)

A Lisszaboni Szerződés hatálybalépését megelőzően elfogadott jogalkotási aktusok hatáskörrel ruházták fel a Bizottságot arra, hogy az 1999/468/EK tanácsi határozat (2) 5a. cikkével létrehozott, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás keretében intézkedéseket fogadjon el.

(3)

Az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásra hivatkozó jogi aktusoknak a Lisszaboni Szerződéssel bevezetett jogi kerethez történő hozzáigazítása érdekében korábban előterjesztett jogalkotási javaslatokat a Bizottság az intézményközi egyeztetések stagnálása miatt visszavonta (3).

(4)

Ezt követően az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban (4) új keretet határozott meg a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat illetően, és megállapította, hogy minden meglévő jogi aktust hozzá kell igazítani a Lisszaboni Szerződéssel bevezetett jogi kerethez. A három intézmény megállapodott különösen arról, hogy kiemelt prioritásként mielőbb ki kell igazítani mindazokat az alap-jogiaktusokat, amelyek még mindig az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásra hivatkoznak. A Bizottság vállalta, hogy e kiigazítás céljából 2016 végéig jogalkotási javaslatot terjeszt elő.

(5)

A Bizottság arra vonatkozó felhatalmazása, hogy módosítsa a 805/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) mellékleteiben foglalt formanyomtatványokat, az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás alkalmazását írja elő. Mivel ez a felhatalmazás megfelel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. cikke szerinti kritériumoknak, azt hozzá kell igazítani az említett rendelkezéshez.

(6)

A 805/2004/EK rendelet aktualizálása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el, hogy módosíthassa az említett rendelet mellékleteit a formanyomtatványok aktualizálása céljából. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban megállapított elvekkel összhangban kerüljön sor. Így különösen a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(7)

E rendelet nem érintheti azokat a folyamatban lévő eljárásokat, amelyekben az illetékes bizottság e rendelet hatálybalépése előtt az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének megfelelően már véleményt nyilvánított.

(8)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez (EUSZ-hez) és az EUMSZ-hez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 3. cikkével és 4a. cikkének (1) bekezdésével összhangban Írország bejelentette, hogy részt kíván venni ennek a rendeletnek az elfogadásában és alkalmazásában.

(9)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban Dánia nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(10)

A 805/2004/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

(1)

Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. cikke értelmében az Unió célja többek között az, hogy előmozdítsa népeinek jólétét, és Európa fenntartható fejlődéséért munkálkodjon, amely magas versenyképességű szociális piacgazdaságon alapul, és célja, hogy biztosítsa a teljes foglalkoztatottságot és a társadalmi haladást, valamint a környezet minőségének magas fokú védelmét és javítását, ugyanakkor előmozdítsa a társadalmi igazságosságot, valamint a nők és férfiak közötti egyenlőséget. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 9. cikke alapján az Uniónak többek között figyelembe kell vennie a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítására, a megfelelő szociális védelem biztosítására és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre vonatkozó követelményeket.

(2)

Az EUMSZ 151. cikke kimondja, hogy az alapvető szociális jogokat, úgymint az Európai Szociális Chartában meghatározott jogokat szem előtt tartva az Unió és a tagállamok célkitűzése többek között a foglalkoztatás előmozdítása, az élet- és munkakörülmények javítása – lehetővé téve ezáltal a fejlődési folyamat fenntartása mellett ezek összehangolását –, a megfelelő szociális védelem, valamint a szociális partnerek közötti párbeszéd elősegítése.

(3)

Az Európai Unió Alapjogi Chartájának (4) (a továbbiakban: a Charta) 31. cikke értelmében minden munkavállalónak joga van az egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez. A Charta 27. cikke biztosítja a munkavállalók tájékoztatáshoz és konzultációhoz való jogát. A Charta 28. cikke biztosítja a munkavállalók és a munkaadók vagy szervezeteik azon jogát, hogy az uniós joggal, valamint a nemzeti jogszabályokkal és gyakorlattal összhangban a megfelelő szinten kollektív tárgyalásokat folytassanak és kollektív szerződéseket kössenek. A Charta 23. cikke biztosítja a nők és férfiak közötti egyenlőség jogát minden területen, a foglalkoztatást, a munkavégzést és a díjazást is ideértve.

(4)

Az Európai Szociális Charta kimondja, hogy minden dolgozónak joga van az igazságos munkafeltételekhez. Elismeri, hogy minden dolgozónak joga van a maga és családja számára tisztes életszínvonalat biztosító méltányos díjazáshoz. Elismeri továbbá a szabadon létrehozott kollektív szerződések, valamint a jogszabályban meghatározott minimálbér megállapítására irányuló mechanizmusok szerepét e jog hatékony gyakorlásának biztosításában, és azt, hogy minden dolgozót és munkaadót megillet az a jog, hogy gazdasági és szociális érdekei védelmében helyi, nemzeti és nemzetközi szervezetekben szervezkedjen, valamint az a jog, hogy kollektív megállapodásra irányuló tárgyalást folytasson.

(5)

A 2017. november 17-én Göteborgban kihirdetett szociális jogok európai pillérének (a továbbiakban: a pillér) II. fejezete meghatároz egy sor, a méltányos munkafeltételek biztosítása tekintetében irányadó alapelvet. A pillér 6. alapelve megerősíti a munkavállalók tisztességes életszínvonalat biztosító, méltányos bérezéshez való jogát. Az említett alapelv kimondja azt is, hogy gondoskodni kell megfelelő minimálbérekről, amelyek a nemzeti gazdasági és szociális feltételek mellett biztosítják a munkavállaló és családja szükségleteinek kielégítését, és egyúttal a foglalkoztatáshoz jutást és a munkakeresés ösztönzését is. Emlékeztet továbbá arra, hogy meg kell akadályozni a dolgozói szegénységet, és hogy a béreket a nemzeti gyakorlatoknak megfelelően átlátható és kiszámítható módon kell megállapítani, tiszteletben tartva a szociális partnerek autonómiáját. A pillér 8. alapelve előírja, hogy a nemzeti gyakorlatoknak megfelelően a szociális partnerekkel konzultálni kell a gazdasági, foglalkoztatási és szociális politikák kialakításáról és végrehajtásáról, és – autonómiájuk és a kollektív fellépéshez való joguk tiszteletben tartása mellett – a szociális partnereket arra kell ösztönözni, hogy az őket érintő kérdésekben tárgyalásokat folytassanak és kollektív szerződéseket kössenek.

(6)

Az (EU) 2020/1512 tanácsi határozat (5) mellékletében az 5. iránymutatás arra szólítja fel a jogszabályban meghatározott minimálbérek megállapítására szolgáló nemzeti mechanizmusokkal rendelkező tagállamokat, hogy a szociális partnereket megfelelően vonják be a bérmegállapításba, tisztességes életszínvonalat lehetővé tévő méltányos bérekről gondoskodva, különös figyelemmel az alacsony és közepes jövedelmű csoportokra a bérek felzárkóztatása érdekében. Az említett iránymutatás emellett a szociális párbeszéd és a bérmegállapításra irányuló kollektív tárgyalások előmozdítására is ösztönzi a tagállamokat. A tagállamoknak és a szociális partnereknek az említett iránymutatás szerint továbbá arról is gondoskodniuk kell, hogy valamennyi munkavállaló megfelelő és méltányos bérezésben részesüljön akár kollektív szerződések, akár jogszabályban meghatározott megfelelő minimálbérek révén, figyelembe véve ezeknek a versenyképességre, a munkahelyteremtésre és a dolgozói szegénységre gyakorolt hatását, tiszteletben tartva a nemzeti gyakorlatokat. „A 2021. évi éves fenntartható növekedési stratégia” című, 2020. szeptember 17-i bizottsági közlemény kimondja, hogy a tagállamoknak intézkedéseket kell elfogadniuk a méltányos munkafeltételek biztosítása érdekében. Ezenkívül „A 2020. évi éves fenntartható növekedési stratégia” című, 2019. december 17-i bizottsági közlemény emlékeztetett arra, hogy a növekvő szociális különbségek összefüggésében fontos biztosítani, hogy minden munkavállaló méltányos bért kapjon. A Bizottság néhány tagállam számára országspecifikus ajánlásokat fogalmazott meg a minimálbérek tekintetében, amelyek célja a minimálbérek megállapításának és aktualizálásának javítása.

(7)

A jobb élet- és munkakörülmények – amelyek többek között a megfelelő minimálbérek révén biztosíthatók – az unióbeli munkavállalók és vállalkozások, valamint a társadalom és általában véve a gazdaság javát szolgálják, továbbá a méltányos, inkluzív és fenntartható növekedés előfeltételét képezik. A minimálbérek által nyújtott védelem általi lefedettség és e védelem megfelelősége terén fennálló jelentős különbségek kezelése hozzájárul az uniós munkaerőpiac méltányosabbá tételéhez, a bérek közötti és a szociális egyenlőtlenségek megelőzéséhez és csökkentéséhez, a gazdasági és társadalmi fejlődés előmozdításához, valamint a bérek felzárkóztatásához. A belső piacon folyó versenynek magas szintű szociális normákon, többek között a munkavállalók magas fokú védelmén és minőségi munkahelyek teremtésén, valamint innováción és termelékenységjavításon kell alapulnia, ugyanakkor egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítania.

(8)

A nemzeti jogszabályokban vagy kollektív szerződésekben előírt, megfelelő szintű minimálbérek révén megóvható a munkavállalók, különösen a hátrányos helyzetben lévő munkavállalók jövedelme, és biztosítható a tisztességes megélhetés, amint azt a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) a legkisebb munkabérek megállapítására vonatkozó eljárásról szóló, 1970. évi, 131. számú egyezménye is megcélozza. A tisztességes életszínvonalat biztosító és így a tisztességesség minimumát elérő minimálbérek hozzájárulhatnak a szegénység nemzeti szintű csökkentéséhez és a belső kereslet és vásárlóerő fenntartásához, erősíthetik a munkavállalásra való ösztönzést, csökkenthetik a béregyenlőtlenségeket, a nemek közötti bérszakadékot és a dolgozói szegénységet, valamint korlátozhatják a jövedelemkiesést a gazdasági megtorpanások idején.

(9)

A dolgozói szegénység az elmúlt évtizedben nőtt az Unióban, és egyre több munkavállaló tapasztalja meg a szegénységet. Gazdasági megtorpanások idején a megfelelő minimálbérek szerepe különösen fontos az alacsony bérezésű, így az ilyen megtorpanások következményeinek jobban kitett munkavállalók védelmében, és létfontosságú a fenntartható és inkluzív gazdasági helyreállítás támogatásához, amelynek növelnie kell a minőségi foglalkoztatást. A fenntartható helyreállítás biztosítása érdekében létfontosságú a vállalkozások, különösen a mikrovállalkozások és a kisvállalkozások gazdasági sikere. A Covid19-világjárvány hatásai miatt fontos értékelni a bérek megfelelőségét az alacsony béreket fizető ágazatokban, amelyekről a válság alatt bebizonyosodott, hogy alapvető fontosságúak és jelentős társadalmi értéket képviselnek.

(10)

A nők, a fiatal munkavállalók, a migráns munkavállalók, az egyedülálló szülők, az alacsony képzettségű munkavállalók, a fogyatékossággal élő személyek és különösen a hátrányos megkülönböztetés egyszerre több formájának kitett személyek más csoportokhoz képest még mindig nagyobb valószínűséggel tartoznak a minimálbért vagy alacsony bért keresők közé. Tekintettel a nők alacsony béreket fizető munkahelyeken való felülreprezentáltságára, a minimálbérek megfelelőségének javítása hozzájárul a nemek közötti egyenlőség megvalósításához, a bérek és a nyugdíjak terén a nemek között fennálló egyenlőtlenség felszámolásához, valamint a nők és családjaik szegénységből való kiemeléséhez, és hozzájárul a fenntartható gazdasági növekedéshez az Unióban.

(11)

A Covid19-világjárvány okozta válság jelentős hatást gyakorol a szolgáltatások ágazatára, a mikrovállalkozásokra és a kisvállalkozásokra, amelyeken belül magas az alacsony bért és minimálbért keresők aránya. A minimálbérek ezért azoknak a munkaerőpiacokat átformáló strukturális tendenciáknak a szempontjából is fontosak, amelyeket egyre inkább a bizonytalan és atipikus foglalkoztatási formák magas aránya jellemez, ideértve gyakran a részmunkaidős és idénymunkásokat, a platform-munkavállalókat és a kölcsönzött munkavállalókat is. Az említett tendenciák sok esetben a munkahelyek fokozódó polarizálódásához vezettek, ami a legtöbb tagállamban az alacsony bérezésű és alacsony képzettséget igénylő foglalkozások és ágazatok arányának emelkedését, valamint egyes tagállamokban a béregyenlőtlenség növekedését vonta maga után. Az atipikus szerződéssel rendelkező munkavállalók számára nehezebb a szervezkedés és a kollektív szerződések tárgyalása.

(12)

A minimálbérek által nyújtott védelem minden tagállamban létezik, míg azonban egyes tagállamokban jogszabályi vagy közigazgatási rendelkezésekből és kollektív szerződésekből ered, más tagállamokban kizárólag kollektív szerződések keretében valósul meg. A tagállamok eltérő nemzeti hagyományait tiszteletben kell tartani.

(13)

A kollektív szerződésekben előírt minimálbérek által nyújtott védelem az alacsony bérezésű foglalkozások esetében megfelelő, így a legtöbb esetben tisztességes életszínvonalat biztosít, és hatékony eszköznek bizonyult a dolgozói szegénység csökkentésében. A jogszabályban meghatározott minimálbérek számos tagállamban általában alacsonyak az egyéb bérekhez képest a gazdaságban. 2018-ban a jogszabályban meghatározott minimálbér kilenc tagállamban nem biztosított elegendő jövedelmet a minimálbérből élő egyedülálló személyek számára a szegénységi küszöb eléréséhez.

(14)

Az Unióban nem minden munkavállaló számára biztosítanak hatékony védelmet a minimálbérek, mivel néhány tagállamban vannak olyan munkavállalók, akik – noha kiterjed rájuk a védelem – a gyakorlatban a jogszabályban meghatározott minimálbérnél alacsonyabb összegű javadalmazásban részesülnek, a meglévő szabályoknak való meg nem felelés miatt. Az ilyen meg nem felelés a tapasztalatok szerint különösen a nőket, a fiatal munkavállalókat, az alacsony képzettségű munkavállalókat, a migráns munkavállalókat, az egyedülálló szülőket, a fogyatékossággal élő személyeket, az atipikus formákban foglalkoztatott munkavállalókat, például a határozott idejű munkaszerződéssel rendelkező és részmunkaidős munkavállalókat, valamint a mezőgazdasági és vendéglátóipari munkavállalókat érinti, és a bérek csökkenését vonja maga után. Azokban a tagállamokban, amelyekben a minimálbérek által nyújtott védelmet kizárólag kollektív szerződésekben írják elő, a védelemben nem részesülő munkavállalók aránya a becslések szerint az összes munkavállaló 2 %-a és 55 %-a között változik.

(15)

A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény előírja, hogy a fogyatékossággal élő munkavállalók, beleértve a védett munkahelyen dolgozókat is, egyenlő értékű munkáért egyenlő javadalmazásban részesüljenek. Az említett elv a minimálbérek által nyújtott védelem szempontjából is jelentőséggel bír.

(16)

Bár a – különösen ágazati vagy ágazatközi szinten folytatott – erős kollektív tárgyalások hozzájárulnak a minimálbérek által nyújtott megfelelő védelem biztosításához, a kollektív tárgyalások hagyományos struktúrái az utóbbi évtizedekben fokozatosan erodálódtak, többek között a gazdaságon belül az olyan ágazatok irányába bekövetkezett strukturális eltolódások miatt, amelyekben a szakszervezetek jelentősége csekélyebb, valamint a szakszervezetek taglétszámának csökkenése miatt, különösen a szakszervezetek gyengítésére irányuló gyakorlatok és a bizonytalan és atipikus munkavégzési formák terjedésének következtében. Emellett a 2008-as pénzügyi válságot követően az ágazati és ágazatközi szintű kollektív tárgyalásokra néhány tagállamban nyomás nehezedett. Az ágazati és ágazatközi szintű kollektív tárgyalások azonban létfontosságúak a minimálbérek által nyújtott megfelelő védelem eléréséhez, ezért azokat elő kell mozdítani és meg kell erősíteni.

(17)

A Bizottság az EUMSZ 154. cikkével összhangban két szakaszban konzultált a szociális partnerekkel az Unióban a minimálbérek által nyújtott megfelelő védelemmel kapcsolatos kihívások kezelését célzó lehetséges intézkedésekről. A szociális partnerek között nem született megállapodás az említett kérdésekre vonatkozó tárgyalások megkezdéséről. Mindazonáltal fontos uniós szinten intézkedéseket hozni – a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett – annak érdekében, hogy a szociális partnerekkel folytatott konzultáció eredményeinek figyelembevételével javítsák az Unióban az élet- és munkakörülményeket, különös tekintettel a minimálbérek megfelelőségére.

(18)

Az Unióban az élet- és munkakörülmények javítása, valamint a felfelé irányuló társadalmi konvergencia érdekében ez az irányelv uniós szintű minimumkövetelményeket határoz meg és eljárási kötelezettségeket állapít meg a jogszabályban meghatározott minimálbérek megfelelősége tekintetében, és – ahol létezik – a jogszabályban meghatározott, illetve az ezen irányelv alkalmazásában meghatározott kollektív szerződésekben előírt minimálbérek formájában javítja a munkavállalók hatékony hozzáférését a minimálbérek által nyújtott védelemhez. Ez az irányelv a bérmegállapításra irányuló kollektív tárgyalások előmozdítására is szolgál.

(19)

Ezen irányelvnek – az EUMSZ 153. cikkének (5) bekezdésével összhangban – nem célja sem a minimálbérek szintjének uniós szintű harmonizálása, sem a minimálbérek megállapítására szolgáló egységes mechanizmus létrehozása. Ez az irányelv nem sérti a tagállamok azon jogát, hogy jogszabályban rögzítsék a minimálbéreket, vagy a kollektív szerződésekben előírt minimálbérek által nyújtott védelemhez való hozzáférést támogassák, a nemzeti jognak és gyakorlatnak, valamint az egyes tagállamok sajátosságainak megfelelően, és teljeskörűen tiszteletben tartva a nemzeti hatásköröket és a szociális partnerek szerződéskötéshez való jogát. Ezen irányelv nem kötelezi – és nem is értelmezhető úgy, mintha kötelezné – azokat a tagállamokat, ahol a bérkialakítást kizárólag kollektív szerződések útján biztosítják, hogy jogszabályban meghatározott minimálbért vezessenek be, vagy hogy a kollektív szerződéseket általánosan alkalmazandónak nyilvánítsák. Ez az irányelv nem határozza meg a bérszintet sem, mivel az nemzeti szinten a szociális partnerek szerződéskötési jogának körébe és a tagállamok vonatkozó hatáskörébe tartozik.

(20)

Ez az irányelv figyelembe veszi, hogy a 2006. évi, módosított ILO Tengerészeti Munkaügyi Egyezménynek (6) megfelelően az említett Egyezményt megerősítő tagállamoknak a hajótulajdonosok és a tengerészek képviseleti szervezeteivel folytatott konzultációt követően meg kell állapítaniuk a tengerészek minimálbérének meghatározására szolgáló eljárásokat. A hajótulajdonosok és a tengerészek képviseleti szervezeteinek részt kell venniük ezekben az eljárásokban. Sajátos jellegükből adódóan az ilyen eljárások eredményeként hozott tagállami jogi aktusok nem tartozhatnak az ezen irányelv II. fejezetében a jogszabályban meghatározott minimálbérekre vonatkozóan előírt szabályok hatálya alá. Az ilyen jogi aktusok nem akadályozhatják a hajótulajdonosok vagy szervezeteik, illetve a tengerészek szervezetei közötti szabad kollektív tárgyalásokat.

(21)

Amellett, hogy összhangban áll az 593/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (7), ez az irányelv azokra a munkavállalókra alkalmazandó, akik az egyes tagállamokban hatályos jog, kollektív szerződések vagy gyakorlat által meghatározott munkaszerződéssel rendelkeznek vagy munkaviszonyban állnak, figyelembe véve az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: a Bíróság) által a munkavállalói jogállás meghatározására megállapított kritériumokat. Feltéve, hogy eleget tesznek ezeknek a kritériumoknak, a magán- és az állami szférában dolgozó alkalmazottak, valamint a háztartási alkalmazottak, a behívásos munkavállalók, az időszakos munkavállalók, az utalványos munkavállalók, a platform-munkavállalók, a gyakornokok, a tanulószerződéses tanulók és egyéb, atipikus formákban dolgozó munkavállalók, valamint a színlelt önfoglalkoztatók és a be nem jelentett munkavállalók egyaránt ezen irányelv hatálya alá tartozhatnak. A valódi önfoglalkoztatók nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá, mivel nem tesznek eleget az említett kritériumoknak. A nemzeti jogban meghatározott önfoglalkoztatói státusszal való visszaélés – akár nemzeti, akár határokon átnyúló esetekben – egy olyan formája a csalárd módon bejelentett munkavégzésnek, amely gyakran a be nem jelentett munkavégzéssel van összefüggésben. Színlelt önfoglalkoztatói tevékenységről akkor beszélünk, amikor egy személy – bizonyos jogi vagy adózási kötelezettségek elkerülése végett – önfoglalkoztatóként van bejelentve, miközben teljesíti a munkaviszonyra jellemző feltételeket. E személyeknek ezen irányelv hatálya alá kell tartozniuk. A munkaviszony fennállásának megállapítása tekintetében a tényleges munkavégzéssel kapcsolatos tényeket kell irányadónak tekinteni, és nem azt, hogy a felek hogyan minősítik a jogviszonyt.

(22)

A bérmegállapításra irányuló, jól működő kollektív tárgyalás fontos eszköz annak biztosításához, hogy a munkavállalókat megfelelő, tehát tisztességes életszínvonalat biztosító minimálbérek védjék. A jogszabályban meghatározott minimálbéreket alkalmazó tagállamokban a kollektív tárgyalások támogatják a bérek általános alakulását, és ezáltal hozzájárulnak a minimálbérek megfelelőségének, valamint a munkavállalók élet- és munkakörülményeinek javításához. Azokban a tagállamokban, ahol a minimálbérek által nyújtott védelmet kizárólag kollektív tárgyalások biztosítják, e bérek szintjét és a védett munkavállalók arányát közvetlenül a kollektív tárgyalások rendszerének működése és a kollektív tárgyalások általi lefedettség határozza meg. Az erős és jól működő kollektív tárgyalások az ágazati vagy ágazatközi kollektív szerződések általi széles körű lefedettséggel együtt erősítik a minimálbérek megfelelőségét és a minimálbérek általi lefedettséget.

(23)

A minimálbér kollektív megállapodások révén történő védelme a munkavállalók, a munkáltatók és a vállalkozások számára egyaránt előnyös. Egyes tagállamokban nincs jogszabályban meghatározott minimálbér. Ezekben a tagállamokban a bérek, így a minimálbér védelmét is kizárólag a szociális partnerek közötti kollektív tárgyalások írják elő. E tagállamokban az átlagbérek a legmagasabb átlagbérek között vannak az Unióban. E rendszereket a kollektív tárgyalások általi rendkívül nagy lefedettség, valamint a munkáltatói szövetségek és a szakszervezetek magas taglétszáma jellemzi. Az olyan, kollektív szerződésben előírt minimálbérek, amelyeket általánosan alkalmazandónak nyilvánítottak az általánosan alkalmazandónak nyilvánító hatóságnak az alkalmazandó rendelkezések tartalmára vonatkozó mérlegelési jogköre nélkül, nem minősülnek jogszabályban meghatározott minimálbéreknek.

(24)

A kollektív tárgyalások általi lefedettség csökkenésével összefüggésben elengedhetetlen, hogy a tagállamok előmozdítsák a kollektív tárgyalásokat, elősegítsék a bérmegállapításról folytatott kollektív tárgyalások folytatásának jogát, és ezzel javítsák a kollektív szerződésekben előírt bérmegállapítást a minimálbérek által a munkavállalók számára nyújtott védelem erősítése érdekében. A tagállamok megerősítették az egyesülési szabadságról és a szervezkedési jog védelméről szóló, 1948. évi, 87. számú ILO-egyezményt, valamint a szervezkedési jog és a kollektív tárgyalási jog elveinek alkalmazásáról szóló, 1949. évi, 98. számú ILO-egyezményt. A kollektív tárgyaláshoz való jogot az említett ILO-egyezmények, a munkaügyi kapcsolatokról (közszolgálat) szóló, 1978. évi, 151. számú ILO-egyezmény és a kollektív tárgyalásokról szóló, 1981. évi, 154. számú ILO-egyezmény, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény és az Európai Szociális Charta is elismerik. A Charta 12. és 28. cikke garantálja a gyülekezés és az egyesülés szabadságát, és a kollektív tárgyaláshoz és fellépéshez való jogot. Preambuluma szerint a Charta újólag megerősíti az említett jogokat, mivel azok különösen az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményből, valamint az Unió és az Európa Tanács által elfogadott szociális chartákból erednek. A tagállamoknak adott esetben, valamint a nemzeti joggal és gyakorlattal összhangban intézkedéseket kell hozniuk a bérmegállapításra vonatkozó kollektív tárgyalások előmozdítására. Az ilyen intézkedések közé tartozhatnak többek között a szakszervezeti képviselők számára a munkavállalók elérését megkönnyítő intézkedések.

(25)

Azokban a tagállamokban, ahol széles körű a kollektív tárgyalások általi lefedettség, általában kicsi az alacsony bérezésű munkavállalók aránya, és magasak a minimálbérek. Azokban a tagállamokban, ahol kicsi az alacsony bérezésű munkavállalók aránya, a kollektív tárgyalások általi lefedettségi arány meghaladja a 80 %-ot. Hasonlóképpen, az átlagbérhez viszonyítva magas minimálbérszinttel rendelkező tagállamok többsége esetében a kollektív tárgyalások általi lefedettség meghaladja a 80 %-ot. Ezért mindazon tagállamoknak, amelyek esetében a kollektív tárgyalások általi lefedettségi arány 80 % alatt van, intézkedéseket kell elfogadniuk a kollektív tárgyalások ösztönzése érdekében. Mindazon tagállamoknak, amelyek esetében a kollektív tárgyalások általi lefedettség nem éri el a 80 %-os küszöbértéket, biztosítaniuk kell a kollektív tárgyalást lehetővé tévő kereteket, és cselekvési tervet kell kidolgozniuk a kollektív tárgyalások előmozdítására a kollektív tárgyalások általi lefedettség arányának fokozatos növelése érdekében. A szociális partnerek autonómiájának tiszteletben tartása érdekében, amely magában foglalja a kollektív tárgyaláshoz való jogukat, és kizár a kollektív szerződés megkötésére vonatkozó bármilyen kötelezettséget, a kollektív tárgyalások általi lefedettség 80 %-os küszöbértékét csupán olyan mutatónak kell tekinteni, amely cselekvési terv kidolgozására vonatkozó kötelezettséget von maga után.

A cselekvési tervet rendszeresen, legalább ötévente felül kell vizsgálni, és szükség esetén rendszeresen aktualizálni kell. A cselekvési tervet és annak módosításait be kell jelenteni a Bizottságnak, és nyilvánosságra kell hozni. A cselekvési tervük megfelelő formájáról az egyes tagállamok dönthetnek. Egy tagállam által ezen irányelv hatálybalépése előtt elfogadott cselekvési terv ezen irányelv szerinti cselekvési tervnek minősülhet, feltéve, hogy az a kollektív tárgyalások hathatós előmozdítását célzó intézkedéseket tartalmaz, és megfelel az ezen irányelv szerinti kötelezettségeknek. Minden tagállamnak ki kell dolgoznia egy ilyen cselekvési tervet a szociális partnerekkel folytatott konzultációt követően, vagy a velük kötött megállapodás alapján, vagy a szociális partnerek közös kérésére a szociális partnerek egymás közötti megállapodása alapján. A kollektív tárgyalások általi lefedettség aránya tekintetében a tagállamok között jelentős különbségek vannak, amelyek számos tényezőre, többek között a nemzeti hagyományra és gyakorlatra, valamint a történelmi kontextusra vezethetők vissza. Ezt figyelembe kell venni a kollektív tárgyalások általi lefedettség növelése terén elért eredmények elemzésekor, különösen az ezen irányelvben előírt cselekvési terv tekintetében.

(26)

A megfelelő minimálbérek biztosításához megbízható szabályokra, eljárásokra és hatékony gyakorlatokra van szükség a jogszabályban meghatározott minimálbérek megállapítása és aktualizálása tekintetében, biztosítva ugyanakkor a meglévő munkalehetőségek megőrzését és új munkalehetőségek megteremtését, az egyenlő versenyfeltételeket, valamint a vállalkozások, köztük a mikrovállalkozások, kisvállalkozások és középvállalkozások (kkv-k) versenyképességét. E szabályok, eljárások és gyakorlatok számos összetevőt tartalmaznak, amelyek hozzájárulnak a jogszabályban meghatározott minimálbérek megfelelőségéhez, ideértve a tagállamok által a jogszabályban meghatározott minimálbérek megállapítása és aktualizálása során figyelembe veendő kritériumokat és a megfelelőségük értékelésére szolgáló mutatókat, a rendszeres és időben történő aktualizálást, a konzultatív szervek meglétét és a szociális partnerek bevonását. A szociális partnereknek a jogszabályban meghatározott minimálbérek megállapításába és aktualizálásába, valamint – amennyiben alkalmaznak ilyet – az automatikus indexálási mechanizmusok meghatározásába vagy módosításába való, időben történő és tényleges bevonása a jó kormányzás egy másik olyan eleme, amely lehetővé teszi a tájékozott és inkluzív döntéshozatali folyamatot. A tagállamoknak a szociális partnerek rendelkezésére kell bocsátaniuk a jogszabályban meghatározott minimálbérek megállapítására és aktualizálására vonatkozó releváns információkat. A szociális partnerek említett folyamatba történő megfelelő bevonásához hozzájárulhatna, ha lehetőséget kapnának arra, hogy a jogszabályban meghatározott minimálbér megállapítására és aktualizálására vonatkozó javaslatok benyújtása előtt, illetve bármilyen döntéshozatalt megelőzően véleményt nyilvánítsanak és arra indokolással ellátott választ kapjanak.

(27)

Azoknak a tagállamoknak, amelyek automatikus indexálási mechanizmust alkalmaznak – beleértve a félautomatikus mechanizmusokat is, amelyek legalább a jogszabályban meghatározott minimálbérek minimális kötelező növelését garantálják –, legalább négyévente végre kell hajtaniuk a jogszabályban meghatározott minimálbérek aktualizálására vonatkozó eljárásokat is. Ezen rendszeres aktualizálások keretében az irányadó kritériumok figyelembevételével el kell végezni a minimálbér értékelését, és ezt követően – amennyiben szükséges – módosítani kell annak összegét. Az automatikus indexálás kiigazításainak és a jogszabályban meghatározott minimálbérek aktualizálásának gyakorisága eltérhet egymástól. Azoknak a tagállamoknak, ahol nem léteznek automatikus vagy félautomatikus indexálási mechanizmusok, legalább kétévente aktualizálniuk kell a jogszabályban meghatározott minimálbérüket.

(28)

A minimálbérek akkor tekinthetők megfelelőnek, ha méltányosak az érintett tagállamon belüli béreloszláshoz képest, és teljes munkaidős munkaviszony alapján tisztességes életszínvonalat biztosítanak a munkavállalók számára. A jogszabályban meghatározott minimálbérek megfelelőségének meghatározása és értékelése az egyes tagállamok által a nemzeti társadalmi-gazdasági feltételeik – többek között a foglalkoztatás növekedése, a versenyképesség, valamint a regionális és az ágazati fejlemények – fényében történik. Ennek meghatározása során a tagállamoknak figyelembe kell venniük a vásárlóerőt, a hosszú távú nemzeti termelékenység szintjét és alakulását, továbbá a bérszinteket, a bérek eloszlását és a bérnövekedést.

Egyéb eszközök mellett a nemzeti szinten megállapított valós árakon kifejezett áru- és szolgáltatáskosár lényeges szerepet játszhat a megélhetési költségek meghatározásában a tisztességes életszínvonal elérése érdekében. Az olyan anyagi szükségletek mellett, mint az élelem, a ruházat és a lakhatás, figyelembe lehetne venni a kulturális, oktatási és társadalmi tevékenységekben való részvétel szükségességét is. A jogszabályban meghatározott minimálbérek megállapítását és aktualizálását helyénvaló a jövedelemtámogatási mechanizmusoktól külön kezelni. A tagállamoknak a jogszabályban meghatározott minimálbérek megfelelőségének értékelését mutatószámokra és kapcsolódó referenciaértékekre kell alapozniuk. A tagállamok választhatnak a nemzetközi szinten általánosan használt mutatók és/vagy a nemzeti szinten használt mutatók közül. Az értékelés alapulhat olyan, nemzetközi szinten általánosan használt referenciaértékeken, mint például a bruttó minimálbérnek a bruttó mediánbér 60 %-ához viszonyított aránya, és a bruttó minimálbérnek a bruttó átlagbér 50 %-ához viszonyított aránya, amelyeket jelenleg nem minden tagállam teljesít, vagy a nettó minimálbérnek a nettó átlagbér 50 %-ához vagy 60 %-ához viszonyított aránya. Az értékelés alapulhat olyan referenciaértékeken is, amelyek a nemzeti szinten használt mutatókhoz kapcsolódnak, mint például a nettó minimálbér és a szegénységi küszöb összehasonlítása, és a minimálbér által biztosított vásárlóerő.

(29)

A jogszabályban meghatározott minimálbér megállapítására, valamint a különbségek és levonások lehetővé tételére vonatkozó tagállami hatáskör sérelme nélkül fontos elkerülni, hogy a különbségeket és levonásokat széles körben alkalmazzák, mivel fennáll a veszélye annak, hogy ezek negatív hatással vannak a minimálbérek megfelelőségére. Biztosítani kell, hogy a különbségek és levonások tiszteletben tartsák a megkülönböztetésmentesség és az arányosság elvét. A különbségeknek és a levonásoknak ezért jogszerű célt kell szolgálniuk. Az ilyen levonásokra példa lehet a túlfizetett összegek visszafizettetése vagy az igazságügyi vagy közigazgatási hatóságok által elrendelt levonások. Más levonások, például a munka elvégzéséhez szükséges felszereléssel kapcsolatos vagy a természetbeni juttatások – például a szállás – miatti levonások esetében nagy a kockázata annak, hogy azok aránytalanok lehetnek. Továbbá ezen irányelv egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy kötelezettséget ró a tagállamokra a minimálbérek közötti különbségek vagy a minimálbérekből történő levonások bevezetése tekintetében.

(30)

A jogszabályban meghatározott nemzeti minimálbér-keretek működésének és betartásának biztosításához hatékony végrehajtási rendszerre, többek között megbízható nyomon követésre, vizsgálatokra és helyszíni ellenőrzésekre van szükség. A jogalkalmazó hatóságok hatékonyságának növelése érdekében a szociális partnerekkel való szoros együttműködésre is szükség van, többek között az olyan kritikus kihívások kezelése érdekében, mint a visszaélésszerű alvállalkozás, a színlelt önfoglalkoztatói tevékenység, a nyilvántartásban nem rögzített túlórák vagy a megnövekedett munkaintenzitáshoz kapcsolódó egészségügyi és biztonsági kockázatok. A jogalkalmazó hatóságok képességeit is fejleszteni kell, különösen képzés és iránymutatás révén. A rutinszerű és be nem jelentett helyszíni ellenőrzések, a bírósági és közigazgatási eljárások és jogsértések esetén a szankciók fontos eszközök a munkáltatók jogsértéstől való visszatartásához.

(31)

A jogszabályi rendelkezésekben vagy a kollektív szerződésekben előírt minimálbérek által nyújtott védelem hatékony végrehajtása elengedhetetlen a közbeszerzési és koncessziós szerződések odaítélésekor és teljesítésekor. Az ilyen szerződések végrehajtása során vagy azt követően az alvállalkozói láncban előfordulhat ugyanis, hogy nem tartják be a minimálbérek által nyújtott védelmet biztosító kollektív szerződésekben foglaltakat, aminek eredményeként a munkavállalók az ágazati kollektív szerződésekben megállapított bérszintnél alacsonyabb bérezésben részesülnek. Az ilyen helyzetek elkerülése érdekében a 2014/23/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (8) 30. cikkének (3) bekezdésével és 42. cikkének (1) bekezdésével, a 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (9) 18. cikkének (2) bekezdésével és 71. cikkének (1) bekezdésével, valamint a 2014/25/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) 36. cikkének (2) bekezdésével és 88. cikkének (1) bekezdésével összhangban a közbeszerzési ajánlatkérő szerveknek és közszolgáltató ajánlatkérőknek a munkajog tekintetében alkalmazandó kötelezettségek teljesítése céljából megfelelő intézkedéseket kell hozniuk, beleértve a szerződésteljesítési feltételek bevezetésének lehetőségét is, és biztosítaniuk kell, hogy a gazdasági szereplők alkalmazzák munkavállalóikra az adott ágazatra és földrajzi területre vonatkozó kollektív szerződésekben előírt béreket, és tartsák tiszteletben a munkavállalóknak és a szakszervezeteknek az egyesülési szabadságról és a szervezkedési jog védelméről szóló, 1948. évi, 87. számú ILO-egyezményből és a szervezkedési és a kollektív tárgyalási jogról szóló, 1949. évi, 98. számú ILO-egyezményből eredő jogait, amint azokról az említett irányelvek is említést tesznek. Ez az irányelv azonban az említett irányelvekkel kapcsolatban nem hoz létre további kötelezettségeket.

(32)

Az (EU) 2021/1060 európai parlamenti és tanácsi rendelet (11) és az abban előírt előfeltételek alapján az uniós alapokból és programokból pénzügyi támogatást kérelmezők esetében megfelelően alkalmazni kell a közbeszerzésre és a koncessziókra vonatkozó szabályokat, többek között a kollektív szerződések rendelkezéseinek való megfelelés tekintetében.

(33)

A megbízható nyomon követés és adatgyűjtés kulcsfontosságú a minimálbérek által nyújtott hatékony védelem biztosításához. Az adatgyűjtés során a tagállamok támaszkodhatnak kellően reprezentatív mintán alapuló felmérésekre, nemzeti adatbázisokra, az Eurostattól származó harmonizált adatokra, valamint egyéb nyilvánosan elérhető forrásokra, például a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetre (OECD). Kivételes esetekben, amikor nem állnak rendelkezésre pontos adatok, a tagállamok használhatnak becsléseket is. Az adatgyűjtési követelmények végrehajtása tekintetében a munkáltatókra, különösen a mikrovállalkozásokra és egyéb kkv-kra nem szabad szükségtelen adminisztratív terheket róni. A Bizottságnak a tagállamok által szolgáltatott adatok és információk alapján minden második évben jelentést kell tennie az Európai Parlament és a Tanács számára a jogszabályban meghatározott minimálbérek szintjére, valamint azok megfelelőségével és a jogszabályban meghatározott minimálbérek általi lefedettséggel kapcsolatos fejleményekre, továbbá a kollektív tárgyalások általi lefedettségre vonatkozó elemzéséről.

Emellett az uniós szintű gazdaság- és foglalkoztatáspolitikai koordináció keretében nyomon kell követni az előrehaladást. Ezzel összefüggésben a Tanács vagy a Bizottság – az EUMSZ 150. és 160. cikkével összhangban – felkérheti a Foglalkoztatási Bizottságot, illetve a szociális védelemmel foglalkozó bizottságot, hogy saját hatáskörükön belül vizsgálják meg a kollektív tárgyalások általi lefedettség alakulását és a jogszabályban meghatározott minimálbérek megfelelőségét a tagállamokban, a Bizottság által készített jelentés és más többoldalú felügyeleti eszközök, például az összehasonlító teljesítményértékelés alapján. Az ilyen vizsgálat során a bizottságoknak az EUMSZ 150. és 160. cikkével összhangban be kell vonniuk az uniós szintű szociális partnereket, köztük az ágazatközi szociális partnereket is.

(34)

A munkavállalók számára az (EU) 2016/2102 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (12) összhangban könnyű hozzáférést kell biztosítani a jogszabályban előírt minimálbérekre, valamint az általánosan alkalmazandó kollektív szerződésekben előírt minimálbérek által nyújtott védelemre vonatkozó átfogó információkhoz annak érdekében, hogy biztosítsák a munkakörülményeik átláthatóságát és kiszámíthatóságát, többek között a fogyatékossággal élő személyek számára is.

(35)

A munkavállalók és képviselőik számára – ideértve a szakszervezeti tagokat vagy képviselőket is – lehetővé kell tenni, hogy gyakorolhassák a védelemhez való jogukat, ha a minimálbérek által nyújtott védelemhez kapcsolódó, nemzeti jogszabályban vagy kollektív szerződésben előírt jogaik sérülnek. A munkavállalók nemzeti jogszabályban vagy kollektív szerződésben előírt jogaiktól való megfosztásának megelőzése érdekében, valamint a kollektív szerződésekben – többek között a kollektív vitarendezési rendszerekben – előírt konkrét jogorvoslati és vitarendezési formák sérelme nélkül a tagállamoknak meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a munkavállalók, amennyiben a védelemhez való joguk gyakorlása mellett döntenek, időben, hatékony és pártatlan vitarendezést és jogorvoslatot vehessenek igénybe, valamint hatékony igazságügyi és/vagy közigazgatási védelemben részesüljenek a hátrány bármely formájával szemben. Előnyös lehet, ha a szociális partnereket bevonják a pártatlan vitarendezési mechanizmusok további fejlesztésébe a tagállamokban. A munkavállalókat tájékoztatni kell a jogorvoslati mechanizmusokról annak érdekében, hogy gyakorolhassák a jogorvoslathoz való jogukat.

(36)

A Bizottságnak értékelést kell végeznie, amely alapul szolgál ezen irányelv hatékony végrehajtásának felülvizsgálatához. Az Európai Parlamentet és a Tanácsot tájékoztatni kell az említett felülvizsgálat eredményeiről.

(37)

A tagállamok részéről a munkavállalóknak a minimálbérek által nyújtott megfelelő védelem előmozdítása érdekében elfogadott reformok és intézkedések – jóllehet a helyes irányba tett lépések voltak – nem minden esetben bizonyultak átfogónak és szisztematikusnak. Ezen túlmenően, a minimálbérek megfelelősége és a minimálbérek általi lefedettség javítása érdekében tett uniós szintű fellépés révén az Unióban tovább javulhatnak az életkörülmények és munkafeltételek, valamint azok az aggályok is enyhülhetnek, hogy a tagállamok által hozott, egymástól elszigetelt intézkedések esetleg káros gazdasági hatással járhatnak. Mivel ezen irányelv céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az említett célok a léptékük és hatásuk miatt jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat a szubszidiaritásnak az EUSZ 5. cikkében foglalt elvével összhangban. Az arányosságnak az említett cikkben foglalt elvével összhangban ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(38)

Ez az irányelv minimumkövetelményként eljárási kötelezettségeket állapít meg, ezzel meghagyja a tagállamok azon előjogát, hogy kedvezőbb rendelkezéseket vezessenek be vagy tartsanak fenn. A meglévő nemzeti jogi keretek alapján megszerzett jogokat továbbra is alkalmazni kell, kivéve, ha ez az irányelv kedvezőbb rendelkezéseket vezet be. Ezen irányelv végrehajtása nem használható fel a munkavállalók meglévő jogainak csökkentésére, és nem képezhet jogalapot a munkavállalóknak az ezen irányelv hatálya alá tartozó területen nyújtott védelem általános szintjének csökkentésére, ideértve különösen a minimálbérek csökkentését vagy eltörlését.

(39)

Ezen irányelv végrehajtásakor a tagállamoknak el kell kerülniük a szükségtelen közigazgatási, pénzügyi és jogi korlátozások előírását, különösen, ha azok gátolják a kkv-k alapítását és fejlődését. Ezért ez az irányelv ösztönzi a tagállamokat annak értékelésére, hogy az átültető rendelkezéseik milyen hatást gyakorolnak a kkv-kra – biztosítva, hogy a rendelkezések ne sújtsák aránytalanul azokat –, különös tekintettel a mikrovállalkozásokra és az adminisztratív teherre, és hogy tegyék közzé ezen értékelések eredményeit. Amennyiben a tagállamok megállapítják, hogy a kkv-k az átültető rendelkezések által aránytalanul érintettek, a tagállamoknak fontolóra kell venniük olyan intézkedések bevezetését, amelyek támogatják a kkv-kat abban, hogy javadalmazási rendszerüket az új követelményekhez igazítsák.

(40)

A tagállamok számára a minimálbér-keretrendszerek technikai vonatkozásainak fejlesztése vagy javítása céljából – ideértve a megfelelőség értékelését, a nyomon követést és az adatgyűjtést, a hozzáférés kiterjesztését, valamint az érvényesítést és az említett keretek végrehajtásához kapcsolódó általános kapacitásépítést – az (EU) 2021/240 (13) és az (EU) 2021/1057 európai parlamenti és tanácsi rendelet (14) áll rendelkezésre. Az (EU) 2021/1057 rendelettel összhangban a tagállamoknak megfelelő összeget kell elkülöníteniük a szociális partnerek kapacitásépítésére,

(1)

Az 1284/2009/EU tanácsi rendelet (2) végrehajtja a Guineai Köztársasággal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/638/KKBP tanácsi határozatban előírt intézkedéseket.

(2)

A (KKBP) 2022/2052 határozat módosítja a 2010/638/KKBP határozat címét.

(3)

A (KKBP) 2022/2052 határozat végrehajtásához ezért uniós szintű szabályozás szükséges, különösen a gazdasági szereplők által valamennyi tagállamban történő egységes alkalmazása biztosítása céljából.

(4)

Az 1284/2009/EU rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

(1)

A Tanács 2015. október 1-jén elfogadta az (EU) 2015/1755 rendeletet.

(2)

A Tanács által elvégzett felülvizsgálat alapján három személyt törölni kell a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó természetes és jogi személyeknek, szervezeteknek és szerveknek az (EU) 2015/1755 rendelet I. mellékletében foglalt jegyzékéből.

(3)

Az (EU) 2015/1755 rendelet I. mellékletét ezért ennek megfelelően módosítani kell,

(1)

A Bizottság megvizsgálta a „Roero” oltalom alatt álló eredetmegjelöléshez kapcsolódó termékleírás módosításának jóváhagyására irányuló kérelmet, amelyet Olaszország az 1308/2013/EU rendelet 105. cikkének megfelelően nyújtott be.

(2)

A Bizottság a termékleírás módosításának jóváhagyására irányuló kérelmet (2) az 1308/2013/EU rendelet 97. cikke (3) bekezdésének megfelelően közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(3)

A Bizottsághoz nem érkezett az 1308/2013/EU rendelet 98. cikke szerinti kifogásolási nyilatkozat.

(4)

Ezért a termékleírás módosítását az 1308/2013/EU rendelet 99. cikkének megfelelően jóvá kell hagyni.

(5)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a mezőgazdasági piacok közös szervezésével foglalkozó bizottság véleményével,

(1)

Az 1151/2012/EU rendelet 53. cikke (1) bekezdésének első albekezdésével összhangban a Bizottság megvizsgálta Olaszország kérelmét, amely a 216/2011/EU rendelettel (2) és a 267/2013/EU végrehajtási rendelettel (3) módosított 2446/2000/EK bizottsági rendelet (4) alapján bejegyzett „Chianti Classico” oltalom alatt álló eredetmegjelöléshez kapcsolódó termékleírás módosításának jóváhagyására irányul.

(2)

A szóban forgó módosítás az 1151/2012/EU rendelet 53. cikkének (2) bekezdése értelmében nem tekinthető kisebb jelentőségűnek, ezért a Bizottság a módosítás iránti kérelmet az említett rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában (5).

(3)

A Bizottsághoz nem érkezett az 1151/2012/EU rendelet 51. cikke szerinti kifogásolási nyilatkozat, ezért a termékleírás módosítását jóvá kell hagyni,

(1)

Az 1408/2013/EU bizottsági rendelet (2) I. és II. melléklete meghatározza a mezőgazdasági termékek elsődleges termelésével foglalkozó vállalkozásoknak bármely, három pénzügyi évet felölelő időszakban nyújtott, csekély összegű támogatások halmozott összegének az e rendelet 3. cikkének (3) bekezdésében, illetve 3. cikkének (3a) bekezdésében említett, tagállamonkénti felső határát.

(2)

A Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodás (3) (a továbbiakban: a kilépésről rendelkező megállapodás), amelynek az Írországról/Észak-Írországról szóló jegyzőkönyv (a továbbiakban: a jegyzőkönyv) a szerves részét képezi, 2020. február 1-jén hatályba lépett.

(3)

A kilépésről rendelkező megállapodás 126. cikkében előírt átmeneti időszak, amelynek során az uniós jog nagyrészt alkalmazandó maradt Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságára és Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságában, 2020. december 31-én lejárt.

(4)

A jegyzőkönyv 10. cikke azonban úgy rendelkezik, hogy az e jegyzőkönyv 5. mellékletében felsorolt egyes uniós jogi rendelkezések alkalmazandók az Egyesült Királyságra a mezőgazdasági termékek Észak-Írország és az Unió közötti kereskedelmét érintő intézkedések tekintetében.

(5)

Az 1408/2013/EU rendelet szerepel az említett rendelkezések között.

(6)

A kilépésről rendelkező megállapodás és a jegyzőkönyv rendelkezéseinek való megfelelés biztosítása érdekében a halmozott összegeknek az 1408/2013/EU rendelet mellékleteiben az Egyesült Királyság egészére vonatkozóan meghatározott felső határa helyett a kizárólag Észak-Írországra vonatkozó megfelelő összegeket kell feltüntetni.

(7)

Az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében az Észak-Írországra vonatkozó halmozott összegek felső határának ugyanazon a számítási módszeren kell alapulnia, mint amelyet az említett mellékletek kidolgozásakor a tagállamok esetében alkalmaztak.

(8)

Az 1408/2013/EU rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

(1)

Az (EU) 2021/2325 bizottsági végrehajtási rendelet (2) II. melléklete meghatározza az egyenértékűség szempontjából elismert és harmadik országokban ellenőrzések elvégzésére és tanúsítványok kiállítására jogosult ellenőrző hatóságok és ellenőrző szervezetek jegyzékét.

(2)

Az 1235/2008/EK bizottsági rendelet (3) IV. melléklete Bahrein tekintetében a D termékkategória kapcsán elismerte az „Ecocert SA”-t. Az (EU) 2021/2325 végrehajtási rendelet II. melléklete azonban tévesen üresen hagyta a Bahreinre vonatkozó sor D termékkategóriára vonatkozó rovatát. Ezt a hibát helyesbíteni kell.

(3)

Az (EU) 2021/2325 végrehajtási rendelet II. melléklete tévesen sorolta fel a „Florida Certified Organic Growers and Consumers, Inc. (FOG), DBA as Quality Certification Services (QCS)”-t Costa Ricában az A termékkategória tekintetében elismert szervként. Ezenkívül az ellenőrző szerv nem szolgáltatott adatokat azon terméktípusokról, amelyeket Costa Ricában a D termékkategóriában tanúsítani kíván, ezért az említett termékkategória tekintetében való elismerése nem volt helyénvaló. A vonatkozó bejegyzést helyesbíteni kell.

(4)

Az (EU) 2021/2325 végrehajtási rendeletet a fentieknek megfelelően helyesbíteni kell.

(5)

Az „Ecocert SA” elismerésének földrajzi hatályát a rendelet tévesen korlátozta. A Bahreinre a D termékkategória tekintetében vonatkozó hibát ezért visszamenőleges hatállyal, az (EU) 2021/2325 végrehajtási rendelet hatálybalépésének időpontjától kell helyesbíteni. A „Florida Certified Organic Growers and Consumers, Inc. (FOG), DBA as Quality Certification Services (QCS)” elismerése tévedésből vonatkozott Costa Ricában az A és D termékkategóriára. Ezért ezt a hibát is visszamenőleges hatállyal, az (EU) 2021/2325 végrehajtási rendelet hatálybalépésének időpontjától kell helyesbíteni.

(6)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az ökológiai termeléssel foglalkozó bizottság véleményével,

(1)

Az 1062/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (2) megállapítja azon létező hatóanyagok jegyzékét, amelyeket a biocid termékekben való felhasználásuk jóváhagyásának lehetősége szempontjából értékelni kell. E jegyzékben szerepel az L-(+)-tejsav.

(2)

Sor került az L-(+)-tejsavnak az 528/2012/EU rendelet V. melléklete szerinti 6. terméktípusba (termékek eltarthatóságát biztosító tartósítószerek) tartozó biocid termékekben való felhasználás tekintetében történő értékelésére.

(3)

Az ügyben Németországot jelölték ki referens tagállamnak, amely ország értékelő illetékes hatósága 2020. szeptember 3-án benyújtotta értékelő jelentését és következtetéseit az Európai Vegyianyag-ügynökséghez (a továbbiakban: Ügynökség).

(4)

Az 528/2012/EU rendelet 75. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint a biocid termékekkel foglalkozó bizottság dolgozza ki az Ügynökség hatóanyagok jóváhagyására irányuló kérelmekkel kapcsolatos véleményét. Az 1062/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet 7. cikkének (2) bekezdése értelmében a biocid termékekkel foglalkozó bizottság 2021. június 15-én elfogadta az Ügynökség véleményét (3), amelynél figyelembe vette az értékelő illetékes hatóság következtetéseit.

(5)

Az említett vélemény szerint a 6. terméktípusba tartozó, L-(+)-tejsavat tartalmazó biocid termékek – a felhasználásukra vonatkozó feltételek betartása esetén – várhatóan megfelelnek az 528/2012/EU rendelet 19. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott követelményeknek.

(6)

Figyelembe véve az Ügynökség véleményét, helyénvaló jóváhagyni az L-(+)-tejsav bizonyos feltételek betartása mellett történő felhasználását a 6. terméktípusba tartozó biocid termékekben.

(7)

mivel az L-(+)-tejsavat az 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) VI. mellékletének 3. részében meghatározottak szerint a bőrmarás/-irritáció tekintetében az 1C. alkategóriába, valamint a szemkárosodás és -irritáció tekintetében az 1. kategóriába sorolják, a hatóanyaggal bőrmarást/-irritációt vagy szemkárosodást/-irritációt okozó anyagként történő besorolást eredményező koncentrációban kezelt vagy azt ilyen koncentrációban tartalmazó anyagok és keverékek forgalomba hozataláért felelős személynek biztosítania kell, hogy a lakosságot érő expozíciót megfelelő kockázatcsökkentő intézkedésekkel minimalizálják.

(8)

mivel az L-(+)-tejsav az 1272/2008/EK rendelet VI. mellékletének 3. részében meghatározottak szerint teljesíti a légutakra maró hatásúként történő besorolás kritériumait, a hatóanyaggal a légutakra maró hatású anyagként történő besorolást eredményező koncentrációban kezelt vagy azt ilyen koncentrációban tartalmazó anyagok és keverékek forgalomba hozataláért felelős személynek biztosítania kell, hogy a lakosságot érő expozíciót megfelelő kockázatcsökkentő intézkedésekkel minimalizálják.

(9)

Az L-(+)-tejsavat tartalmazó biocid termékek kezelt árucikkekben való biztonságos használatának garantálása, valamint annak érdekében, hogy a kezelt árucikkek felhasználói megalapozott döntést hozhassanak, az L-(+)-tejsavval kezelt vagy azt tartalmazó kezelt árucikkek forgalomba hozataláért felelős személyeknek gondoskodniuk kell arról, hogy a kezelt árucikk címkéjén szerepeljenek az 528/2012/EU rendelet 58. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében felsorolt információk. Ezen túlmenően az illetékes tagállami hatóságoknak, illetve uniós engedély esetében a Bizottságnak az L-(+)-tejsavat tartalmazó biocid termékek jellemzőinek összefoglalójában meg kell határozniuk a kezelt árucikkek címkéjén az 528/2012/EU rendelet 58. cikke (3) bekezdése e) pontjának megfelelően feltüntetendő releváns használati utasítást és óvintézkedéseket.

(10)

Egy adott hatóanyag jóváhagyását megelőzően észszerű időtartamot kell biztosítani arra, hogy az érdekelt felek megtehessék az új követelmények teljesítéséhez szükséges előkészítő intézkedéseket.

(11)

Az ebben a rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a biocid termékekkel foglalkozó állandó bizottság véleményével,

(1)

Az (EU) 2021/2325 bizottsági végrehajtási rendelet (2) I. melléklete meghatározza azon harmadik országok jegyzékét, amelyek a mezőgazdasági termékek ökológiai termelése tekintetében a 834/2007/EK tanácsi rendeletben (3) meghatározott termelési rendszerekkel és ellenőrzési intézkedésekkel egyenértékűnek elismert termelési rendszereket és ellenőrzési intézkedéseket alkalmaznak.

(2)

India arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy illetékes hatósága felfüggesztette a „TQ Cert Services Private Limited” ellenőrző szervet, ezért az említett ellenőrző szervet törölni kell az India által elismert ellenőrző szervek jegyzékéből.

(3)

Az (EU) 2021/2325 végrehajtási rendelet II. melléklete meghatározza az egyenértékűség szempontjából elismert és a harmadik országokban ellenőrzések elvégzésére és tanúsítványok kiállítására jogosult ellenőrző hatóságok és ellenőrző szervek jegyzékét. Az (EU) 2021/2325 végrehajtási rendelet elfogadása óta a Bizottsághoz beérkezett új információk és kérelmek fényében a szóban forgó jegyzékben bizonyos változtatásokat kell végrehajtani.

(4)

Az Ökogazdálkodási Információs Rendszeren (OFIS) keresztül értesítések érkeztek olyan esetekre vonatkozóan, amikor a „Control Union Certifications” (BIO-149), az „Ecocert SA” (BIO-154), a „Lacon GmbH” (BIO-134) és a „OneCert International PVT Ltd” (BIO-152) szerv nem felelt meg az előírt követelményeknek. Ezek az értesítések számos, Indiában előállított és az említett ellenőrző szervek által ökológiaiként tanúsított termékszállítmány szennyezettségére vonatkoznak. Az érintett szállítmányok szennyezettségét olyan termékek és anyagok okozták, amelyek az Unióban nem engedélyezettek az ökológiai és/vagy a hagyományos termelésben, és a szennyezettség szintje meghaladta, illetve sok esetben jelentős mértékben meghaladta a 396/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (4) meghatározott szermaradék-határértékek szerinti szintet. Példaként említhetők a rákkeltő, mutagén és reprodukciót károsító etilén-oxiddal való szennyezettség esetei.

(5)

Ezen túlmenően az említett ellenőrző szervek nem bizonyították, hogy az ellenőrzésük alatt behozott ökológiai termékeket a 834/2007/EK rendeletben, valamint a 889/2008/EK (5) és az 1235/2008/EK bizottsági rendeletben (6) megállapítottakkal egyenértékű termelési szabályoknak és ellenőrzési intézkedéseknek megfelelően állították elő.

(6)

A szóban forgó ellenőrző szervek továbbá nem hoztak korrekciós intézkedéseket az észlelt szabálytalanságokra és jogsértésekre válaszul.

(7)

Mindezen okokból kifolyólag, valamint az (EU) 2021/1342 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (7) 4. cikke (1) bekezdése d) pontjának iv., v. és vii. alpontjával összhangban a „Control Union Certifications”, az „Ecocert SA”, a „Lacon GmbH” és az „OneCert International PVT Ltd” ellenőrző szervet indokolt törölni a 834/2007/EK rendelet 33. cikkének (3) bekezdése szerinti egyenértékűség szempontjából India tekintetében elismert ellenőrző hatóságok és ellenőrző szervek jegyzékéből.

(8)

Az „A CERT European Organization for Certification S.A.” a címének megváltozásáról értesítette a Bizottságot.

(9)

A „BioGro New Zealand Limited” az elismerésének visszavonására irányuló kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz minden olyan harmadik országra vonatkozóan, amely tekintetében az (EU) 2021/2325 végrehajtási rendelettel összhangban elismerték; a Bizottság megvizsgálta a kérelmet.

(10)

A „Bureau Veritas Certification France SAS” az internetcímének megváltozásáról értesítette a Bizottságot.

(11)

Az „Ecocert SA” a nevének módosítását kérelmezte a Bizottságnál, amely megvizsgálta a kérelmet. A kapott információk alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy indokolt a szóban forgó ellenőrző szerv nevét „Ecocert SAS”-ra cserélni.

(12)

Az IOAS akkreditáló testület tájékoztatta a Bizottságot a „FairCert Certification Services Pvt Ltd” ellenőrző szerv tekintetében megadott akkreditációjának visszavonásáról. A Bizottság felkérte az ellenőrző szervet, hogy nyújtson be érvényes akkreditálási okiratot, és időben tegye meg a megfelelő korrekciós intézkedéseket. A „FairCert Certification Services Pvt Ltd” azonban nem válaszolt kielégítő módon az e célra kitűzött határidőn belül. Végezetül a „FairCert Certification Services Pvt Ltd” nem közölte a Bizottsággal a technikai dokumentációjára vonatkozó valamennyi információt. E három okból kifolyólag és az (EU) 2021/1342 felhatalmazáson alapuló rendelet 4. cikke (1) bekezdése d) pontjának iii. alpontjával összhangban a „FairCert Certification Services Pvt Ltd” szervet valamennyi harmadik ország tekintetében törölni kell az ellenőrző hatóságoknak és ellenőrző szerveknek az (EU) 2021/2325 végrehajtási rendelet II. mellékletében foglalt jegyzékéből.

(13)

A „Kiwa Sativa” az internetcímének megváltozásáról értesítette a Bizottságot.

(14)

A „Lacon GmbH” az elismerésének visszavonására irányuló kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz minden olyan harmadik országra vonatkozóan, amely tekintetében az (EU) 2021/2325 végrehajtási rendeletben elismerték; a Bizottság megvizsgálta a kérelmet.

(15)

A „LETIS S.A.” kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz az elismerésének Afganisztán, Azerbajdzsán, Belarusz, az Egyesült Arab Emírségek, Egyiptom, Elefántcsontpart, Etiópia, Irán, Kazahsztán, Kirgizisztán, Marokkó, Moldova, Oroszország, Pakisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán, Ukrajna és Üzbegisztán tekintetében történő visszavonására vonatkozóan; a Bizottság megvizsgálta a kérelmet.

(16)

Az IOAS akkreditáló testület tájékoztatta a Bizottságot a „LETIS S.A.” ellenőrző szerv tekintetében Törökországban megadott akkreditációjának visszavonásáról. A Bizottság felkérte az ellenőrző szervet, hogy nyújtson be érvényes akkreditálási okiratot Törökországra vonatkozóan, és időben tegye meg a megfelelő korrekciós intézkedéseket. A „LETIS S.A.” azonban nem válaszolt kielégítő módon az e célra kitűzött határidőn belül. E két okból kifolyólag és az (EU) 2021/1342 felhatalmazáson alapuló rendelet 4. cikke (1) bekezdése d) pontjának iii. alpontjával összhangban indokolt Törökország tekintetében visszavonni a „LETIS S.A.” elismerését.

(17)

A „OneCert International PVT Ltd” a címének és az internetcímének megváltozásáról értesítette a Bizottságot.

(18)

Az „Oregon Tilth” a Panama tekintetében megadott elismerésének visszavonását kérelmezte a Bizottságnál.

(19)

Az „Organic Standard” az Oroszország tekintetében megadott elismerésének visszavonását kérelmezte a Bizottságnál.

(20)

A „Soil Association Certification Limited” a tevékenységeinek önkéntes beszüntetésére irányuló kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz minden olyan harmadik országra vonatkozóan, amely tekintetében az (EU) 2021/2325 végrehajtási rendelettel összhangban elismerték; a Bizottság megvizsgálta a kérelmet.

(21)

A „Tse-Xin Organic Certification Corporation” a címének megváltozásáról értesítette a Bizottságot.

(22)

Az (EU) 2021/2325 végrehajtási rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(23)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az ökológiai termeléssel foglalkozó bizottság véleményével,

(1)

A Szerződés 300. cikkének (3) bekezdése értelmében a Régiók Bizottsága a regionális és helyi testületek olyan képviselőiből áll, akik valamely regionális vagy helyi testületben választással nyert képviselői megbízatással rendelkeznek, vagy valamely választott testületnek politikai felelősséggel tartoznak.

(2)

A Tanács 2020. február 17-én elfogadta a Régiók Bizottsága az Osztrák Köztársaság által javasolt egy tagjának és egy póttagjának kinevezéséről szóló (EU) 2020/235 határozatot (2). A Tanács 2022. június 21-én elfogadta a Régiók Bizottsága az Osztrák Köztársaság által javasolt egy tagjának kinevezéséről szóló (EU) 2022/1000 határozatot (3).

(3)

A Régiók Bizottsága egy tagjának helye megüresedett Christopher DREXLER lemondását követően.

(4)

Hannes WENINGER-nek a Régiók Bizottsága tagjává történő kinevezését követően egy póttag helye megüresedett.

(5)

Az osztrák kormány Werner AMON-t, aki regionális testületet képvisel és valamely regionális testületben választással nyert képviselői megbízatással rendelkezik, Landesrat, Steiermärkische Landesregierung (Stájerország tartományi kormányának tagja), a Régiók Bizottsága tagjává javasolta kinevezni a jelenlegi hivatali idő fennmaradó részére, azaz 2025. január 25-ig.

(6)

Az osztrák kormány Thomas STEINER-t, aki helyi testületet képvisel és valamely helyi testületben választással nyert képviselői megbízatással rendelkezik, Mitglied des Gemeinderats von Eisenstadt (Eisenstadt települési tanácsának tagja), a Régiók Bizottsága póttagjává javasolta kinevezni a jelenlegi hivatali idő fennmaradó részére, azaz 2025. január 25-ig,

(1)

A Tanács 2015. október 1-jén elfogadta a burundi helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedésekről szóló (KKBP) 2015/1763 határozatot (1).

(2)

A (KKBP) 2015/1763 határozat Tanács által elvégzett felülvizsgálata alapján a korlátozó intézkedéseket 2023. október 31-ig meg kell hosszabbítani, és három személyt törölni kell a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó természetes és jogi személyeknek, szervezeteknek és szerveknek a (KKBP) 2015/1763 határozat mellékletében foglalt jegyzékéből.

(3)

A (KKBP) 2015/1763 határozatot ezért ennek megfelelően módosítani kell,

(1)

A Tanács 2010. október 25-én elfogadta a Guineai Köztársasággal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/638/KKBP határozatot (1).

(2)

A 2010/638/KKBP határozat felülvizsgálata alapján az említett korlátozó intézkedések hatályát 2023. október 27-ig meg kell hosszabbítani.

(3)

A Tanács úgy véli, hogy módosítani kell a 2010/638/KKBP határozat címét.

(4)

A 2010/638/KKBP határozatot ezért ennek megfelelően módosítani kell,

(1)

A Bizottsághoz 2022. augusztus 30-án benyújtották az „Európai polgári kezdeményezés a vegán étkezésért” elnevezésű európai polgári kezdeményezés nyilvántartásba vétele iránti kérelmet.

(2)

A kezdeményezésnek a szervezők által megfogalmazott célja, hogy „a vegán alternatívát mindig kifejezetten megjelenítsék az élelmiszereket és italokat árusító magán- és közterületeken Európában. Az Európai polgári kezdeményezés a VEGÁN ÉTKEZÉSÉRT a vegánokhoz és a vegán alternatívához való jogot tiszteletben tartókhoz szól, valamint az éghajlatváltozás elleni fellépésre irányul azáltal, hogy az uniós fogyasztók számára mindennapi életük során könnyebben lehessen kínálni növényi alapú élelmiszereket. A kegyetlenségtől mentes vegán étrend kerüli az állatok kizsákmányolását és leölését, válaszul az állatok jogaival kapcsolatos növekvő kollektív tudatosságra. Emellett a vegán étrend megváltoztatja, hogy milyen választások születnek a termelési és foglalkoztatási tevékenységek, struktúrák és logisztika területén, és kevesebb szennyezéssel jár. Az Európai polgári kezdeményezés a VEGÁN ÉTKEZÉSÉRT azt szeretné elérni, hogy jogszabályban vezessék be a vegán alternatívát az élelmiszerek és italok lakosság részére történő értékesítése során Európában, remélve, hogy az európai polgárok részvétele olyan uniós jogszabály elfogadásához vezet, amely jelentős előnyökkel jár bolygónk számára, azaz mérsékli az éghajlatváltozási vészhelyzetet, a vadon élő fajok kihalását, az erdőirtást, elősegíti a jobb földhasználatot, a tengeri élővilág védelmét, és enyhíti az élelmiszer-pazarlást és az alultápláltságot.”

(3)

Egy melléklet, valamint egy kiegészítő dokumentum további részleteket tartalmaz a kezdeményezés tárgyáról, célkitűzéseiről és hátteréről, és meghatározza a kezdeményezést támogató okokat. A szervezők azt állítják, hogy a vegán alternatíva elérhetővé tétele az élelmiszerek és italok nyilvánosság számára magán- és közterületeken történő értékesítése során könnyebbé teheti a vegán alternatívához való hozzáférést, segíti az éghajlatváltozási vészhelyzet elleni küzdelmet a növényi alapú élelmiszerek fogyasztásának növelése révén, és csökkenti az élelmiszerköltségeket. A szervezők szerint „a vegán élelmiszerek rendelkezésre állásának elősegítése a köz- és magánszektorbeli élelmiszer- és italértékesítésben kevesebb szén-dioxid-kibocsátással, kisebb környezetszennyezéssel, kevesebb vízhasználattal jár, és az állatoknak kevesebb szenvedést okoz”.

(4)

Ami az arra vonatkozó jogi kötelezettség bevezetésére irányuló kezdeményezés célját illeti, hogy az élelmiszerek és italok kiskereskedelmi piacán működő gazdasági szereplők kínáljanak vegán termékeket, a Bizottság hatáskörrel rendelkezik arra, hogy az EUMSZ 114. cikke alapján jogi aktusra irányuló javaslatot terjesszen elő. Továbbá, amennyiben a kezdeményezés esetlegesen a közös agrárpolitika keretében konkrét intézkedéseket érint vagy ír elő, a Bizottság hatáskörrel rendelkezik arra, hogy az EUMSZ 43. cikke alapján jogi aktusokra irányuló javaslatokat terjesszen elő.

(5)

A fenti okokból a kezdeményezés egyetlen része sem esik nyilvánvalóan a Bizottság azon hatáskörén kívül, hogy a Szerződések végrehajtása céljából uniós jogi aktusra irányuló javaslatot terjesszen elő.

(6)

Ez a következtetés nem érinti annak vizsgálatát, hogy a Bizottság fellépéséhez szükséges konkrét érdemi feltételek – beleértve az arányosság és a szubszidiaritás elvének való megfelelést, továbbá az alapvető jogokkal való összeegyeztethetőséget – ebben az esetben teljesülnének-e.

(7)

A szervezői csoport megfelelő bizonyítékot szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy a kezdeményezés megfelel az (EU) 2019/788 rendelet 5. cikkének (1) és (2) bekezdésében meghatározott követelményeknek, és az említett rendelet 5. cikke (3) bekezdésének első albekezdésével összhangban kijelölte a kapcsolattartó személyeket.

(8)

A kezdeményezés nem nyilvánvalóan visszaélésszerű, komolytalan vagy zaklató jellegű, illetve nem nyilvánvalóan ellentétes az Uniónak az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkében foglalt értékeivel és az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített jogokkal.

(9)

Az „Európai polgári kezdeményezés a vegán étkezésért” elnevezésű európai polgári kezdeményezést ezért nyilvántartásba kell venni.

(10)

Az a következtetés, hogy a nyilvántartásba vételnek az (EU) 2019/788 rendelet 6. cikke (3) bekezdése szerinti feltételei teljesülnek, nem jelenti azt, hogy a Bizottság bármilyen módon megerősítené a kezdeményezés tartalmának ténybeli helytállóságát, ami a kezdeményezés szervezői csoportjának kizárólagos felelőssége. A kezdeményezés tartalma csak a szervezői csoport véleményét fejezi ki, és semmilyen módon nem tükrözi a Bizottság álláspontját,

(1)

2016. november 29-én a Lanxess Deutschland GmbH vállalat (a továbbiakban: kérelmező) a Preventol A 12 TK 50 biocid termék (a továbbiakban: biocid termék) párhuzamos kölcsönös elismerése iránti kérelmet nyújtott be több tagállam, köztük Franciaország, Svédország és Németország illetékes hatóságaihoz az 528/2012/EU rendelet 34. cikkének megfelelően. A hatóanyagként propikonazolt tartalmazó biocid termék a 7. terméktípusba tartozó bevonatvédő szer, amelyet ipari felhasználók alkalmaznak víz- és oldószeralapú festékek és bevonatok védelmére. A kérelem értékeléséért felelős referencia-tagállam Hollandia, az 528/2012/EU rendelet 34. cikkének (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően.

(2)

2020. szeptember 16-án Németország kifogást emelt a koordinációs csoportnál, jelezve, hogy a Hollandia által meghatározott engedélyezési feltételek alapján nem biztosítható, hogy a biocid termék megfeleljen az 528/2012/EU rendelet 19. cikke (1) bekezdése b) pontjának iii. alpontjában meghatározott feltételeknek.

(3)

2020. szeptember 17-én a koordinációs csoport titkársága felkérte a többi érintett tagállamot és a kérelmezőt, hogy tegyék meg az előterjesztéssel kapcsolatos írásbeli észrevételeiket. A kérelmező 2020. szeptember 29-én nyújtotta be írásbeli észrevételeit. A koordinációs csoport 2020. október 21-én a kérelmező részvételével megvitatta az előterjesztést.

(4)

Németország álláspontja szerint a termékkel kezelt vagy azt tartalmazó kezelt árucikkek forgalomba hozatalával összefüggő kockázatcsökkentő intézkedések kizárólag akkor foglalhatók bele a biocid termék engedélyébe, ha azokra a hatóanyag jóváhagyási feltételeiben hivatkoztak. Németország úgy véli, hogy mivel az (EU) 2015/1609 bizottsági végrehajtási rendelet (2) nem tartalmazza a termékkel kezelt vagy azt tartalmazó kezelt árucikkek forgalomba hozatalához szükséges kockázatcsökkentő intézkedéseket, a Hollandia által a kezelt árucikkek forgalomba hozatalára vonatkozóan javasolt kockázatcsökkentő intézkedések nem foglalhatók bele a biocid termék engedélyébe. Következésképpen Németország szerint – mivel a biocid termék felhasználásából eredő, az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt elfogadhatatlan hatások nem kezelhetők megfelelően a termék engedélyezése során – a termék nem engedélyezhető.

(5)

mivel a koordinációs csoportban nem sikerült megállapodásra jutni a Németország által emelt kifogásról, Hollandia 2021. december 16-án az 528/2012/EU rendelet 36. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Bizottság elé terjesztette a megoldatlan kifogást. Egyben részletes beszámolót küldött a Bizottságnak arról a kérdésről, amellyel kapcsolatban a tagállamok nem tudtak megállapodásra jutni, továbbá a véleménykülönbségük okairól. A szóban forgó beszámolót az érintett tagállamok és a kérelmező is megkapták.

(6)

Az 528/2012/EU rendelet 19. cikke (1) bekezdése b) pontjának iii. és iv. alpontja szerint az engedély megadásának egyik feltétele, hogy a biocid termékek dokumentációjának értékelése tekintetében az említett rendelet VI. mellékletében előírt általános alapelveknek megfelelően megállapítást nyerjen, hogy a biocid terméknek önmagában vagy szermaradékai révén nincs elfogadhatatlan hatása az emberek és az állatok egészségére, valamint a környezetre.

(7)

Az 528/2012/EU rendelet 19. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében annak értékelésekor, hogy a biocid termék megfelel-e az említett cikk (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott kritériumoknak, figyelembe kell venni a biocid termékkel kezelt, illetve a biocid terméket tartalmazó kezelt árucikkek lehetséges felhasználási módjait.

(8)

Az 528/2012/EU rendelet 58. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy kezelt árucikkek csak abban az esetben hozhatók forgalomba, ha az azok kezelésére használt vagy azokban található biocid termék valamennyi hatóanyaga a releváns terméktípus és felhasználás vonatkozásában szerepel az említett rendelet 9. cikkének (2) bekezdése szerint összeállított jegyzékben, vagy I. mellékletében, és az azokban meghatározott összes feltétel és korlátozás teljesül. Hollandia arra a következtetésre jutott, hogy a biocid termék használata elfogadhatatlan hatást gyakorolna az emberi egészségre és a környezetre, ezért a biocid termék engedélyének kockázatcsökkentő intézkedéseket kellene tartalmaznia a biocid termékkel kezelt vagy azt tartalmazó kezelt árucikkek forgalomba hozatala és felhasználása tekintetében. Az (EU) 2015/1609 végrehajtási rendeletben meghatározott feltételek között nem szerepelnek a propikonazollal kezelt vagy azt tartalmazó kezelt árucikkek forgalomba hozatalával kapcsolatos egyedi kockázatcsökkentő intézkedések, és a végrehajtási rendelet nem teszi lehetővé az illetékes tagállami hatóságok számára, hogy a 7. terméktípusba tartozó, propikonazolt tartalmazó biocid termékek engedélyezésekor a biocid termékkel kezelt vagy azt tartalmazó kezelt árucikkek használatából eredő, az emberi egészségre és a környezetre nézve azonosított elfogadhatatlan kockázatok kezeléséhez szükséges kockázatcsökkentő intézkedéseket határozzanak meg.

(9)

Az összes információ alapos vizsgálatát követően a Bizottság tudomásul veszi, hogy az 528/2012/EU rendelet 19. cikke (1) bekezdése b) pontjának iii. és iv. alpontjában foglalt, a biocid termékre vonatkozó feltételek teljesítése nem biztosítható a biocid termékeknek a kezelt árucikkekben való felhasználására vonatkozó feltételek előírásával anélkül, hogy ezzel egyidejűleg kötelezettségeket rónának az említett biocid termékeket tartalmazó kezelt árucikkeket forgalomba hozó személyekre. Mivel azonban az (EU) 2015/1609 végrehajtási rendelet nem határozta meg a biocid termék biztonságos felhasználásának garantálásához szükséges feltételeket vagy korlátozásokat, eközben figyelembe véve a biocid termékkel kezelt vagy azt tartalmazó kezelt árucikkek lehetséges felhasználási módjait, és azok nem rögzíthetők a biocid termék engedélyében, a biocid terméknek a kezelt árucikkekben való felhasználása elfogadhatatlan hatást gyakorolna az emberi egészségre és a környezetre.

(10)

Következésképpen a Bizottság úgy véli, hogy mivel a biocid termék kezelt árucikkekben való biztonságos felhasználása nem biztosítható kizárólag a biocid termékeknek a kezelt árucikkekben való felhasználására vonatkozó feltételek előírásával anélkül, hogy ezzel egyidejűleg kötelezettségeket rónának a kezelt árucikkeket forgalomba hozó személyekre, a termék nem felel meg az 528/2012/EU rendelet 19. cikke (1) bekezdése b) pontjának iii. és iv. alpontjában meghatározott feltételeknek.

(11)

A Bizottság 2022. június 21-én lehetőséget adott a kérelmezőnek, hogy az 528/2012/EU rendelet 36. cikke (2) bekezdésének megfelelően írásbeli észrevételeket tegyen. 2022. július 18-án a kérelmező írásbeli észrevételeket nyújtott be, amelyeket a Bizottság figyelembe vett.

(12)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a biocid termékekkel foglalkozó állandó bizottság véleményével,

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

1.1.

1.2.

1.3.

1.3.1.

1.3.2.

1.3.3.

1.4.

2.1.

2.1.1.

2.2.

2.3.

2.4.

2.5.

Ez az előírás olyan vonószerkezetekre vonatkozik, amelyek külön egységet képeznek, azaz nem képezik a traktor szerkezeti részét.

2.6.

2.7.

2.8.

2.9.

2.9.1.

2.9.2.

2.9.3.

2.9.4.

2.10.

2.10.1.

Függőleges terhet nem viselő kialakítású mechanikus kapcsolószerkezetek és -elemek esetében az érték:

A 2.12. szakaszban meghatározott merev vonórudas pótkocsik mechanikus kapcsolószerkezetei és -elemei esetében az érték:

ahol:

2.10.2.

2.10.3.

2.10.4.

2.11.

Indexek: