(1)

Az 549/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) létrehozza a számlák 2010. évi európai rendszerét (a továbbiakban: ESA 2010), és tartalmazza a közös standardok, fogalommeghatározások, osztályozások és számviteli szabályok referenciakeretét az Unió statisztikai követelményeire vonatkozó tagállami számlák elkészítéséhez.

(2)

A 138/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) létrehozza az uniós mezőgazdasági számlarendszert (a továbbiakban: EAA) azzal, hogy meghatározza a mezőgazdasági számlák továbbítására vonatkozó módszertant és határidőket. Az EAA alatt az ESA 2010-ben foglaltak szerint a nemzeti számlák szatellit számlái értendők, amelyek célja, hogy a tagállamok között harmonizált és összehasonlítható eredményeket érjenek el a számláknak az Unió céljaira történő elkészítéséhez. 2016-ban az Európai Számvevőszék közzétette „A mezőgazdasági termelők jövedelmének támogatása: Megfelelő a bizottsági teljesítménymérési rendszer kialakítása és a rendszer megbízható adatokon alapul?” című, 1/2016. számú különjelentését. E jelentés megalapozott és releváns észrevételeket és ajánlásokat tartalmaz az EAA-val és a 138/2004/EK rendelettel kapcsolatban.

(3)

A regionális mezőgazdasági számlarendszer (a továbbiakban: REAA) az EAA regionális szintre alkalmazott változata. A nemzeti számadatok önmagukban nem tudják megmutatni a teljes és esetenként bonyolult képet arról, milyen folyamatok zajlanak részletesebb szinten. Ezért a regionális szintű adatok elősegítik a régiók körében tapasztalható sokféleség alaposabb megismerését, kiegészítik az Unió, az euroövezet és az egyes tagállamok számára szolgáltatott információkat eleget téve egyúttal az elszámoltathatósághoz szükséges statisztikák iránti megnövekedett igénynek, és növelik az uniós mezőgazdasági statisztikák harmonizációjának, hatékonyságának és következetességének szintjét. A REAA-t ezért a módszertan és az adatszolgáltatási program tekintetében be kell illeszteni a 138/2004/EK rendeletbe.

(4)

A statisztikák már nemcsak a szakpolitikai döntéshozatal céljára szolgáló számos információforrás egyikének számítanak, hanem központi szerepet játszanak a döntéshozatali folyamatban. A tényeken alapuló döntéshozatalhoz olyan statisztikákra van szükség, amelyek az általuk szolgált célokkal összhangban megfelelnek a 223/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (4) meghatározott szigorú minőségi követelményeknek.

(5)

A magas színvonalú regionális szintű statisztikai adatok az uniós mezőgazdasággal kapcsolatos szakpolitikák, különösen a közös agrárpolitika (KAP) végrehajtásának, nyomon követésének, értékelésének, felülvizsgálatának és gazdasági, környezeti és társadalmi hatásai értékelésének központi eszközei, ideértve a vidékfejlesztési intézkedéseket, a KAP új teljesítési modelljét és a nemzeti stratégiai terveket, valamint a többek között a környezettel, az éghajlatváltozással, a biológiai sokféleséggel, a körforgásos gazdasággal, a földhasználattal, a kiegyensúlyozott és fenntartható regionális fejlődéssel, a népegészségüggyel, az állatjóléttel, az élelmiszer- és élelmezésbiztonsággal, valamint az Egyesült Nemzetek fenntartható fejlődési céljaival kapcsolatos uniós szakpolitikákat. A REAA annak értékeléséhez is döntő fontosságú, hogy a mezőgazdasági ágazat mennyiben járul hozzá az európai zöld megállapodás, különösen „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia és az uniós biodiverzitási stratégia megvalósításához. Egyre inkább elismert a régiók és a regionális adatok szerepe a KAP végrehajtásában. A régiók a munkahelyteremtés és a fenntartható gazdasági növekedés fontos hajtóerejét képezik az Unióban, és jobb adatokat szolgáltatnak a mezőgazdasági ágazatnak a környezet, az emberek, a régiók és a gazdaság szempontjából való fenntarthatósága értékeléséhez.

(6)

Az 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (5) összhangban a nyilvánosság számára hozzáférést kell biztosítani az e rendelet alapján gyűjtött, de közzé nem tett adatokhoz.

(7)

A 223/2009/EK rendelet jogi keretet biztosít az európai statisztikákhoz, és előírja, hogy a tagállamok tartsák be az említett rendeletben meghatározott statisztikai elveket és minőségi kritériumokat. A minőségjelentések alapvető fontosságúak az európai statisztikák minőségének értékelése, javítása és kommunikációja szempontjából. Az Európai Statisztikai Rendszer Bizottsága (a továbbiakban: az ESR-bizottság) jóváhagyta az egységes, integrált metaadat-szerkezetet az Európai Statisztikai Rendszer minőségjelentésre vonatkozó szabványaként, ezzel elősegítve a 223/2009/EK rendeletben, különösen annak 12. cikke (3) bekezdésében foglalt statisztikai minőségi követelmények teljesítését egységes szabványok és harmonizált módszerek révén. Az erőforrásokat optimálisan kell felhasználni, és a lehető legkisebbre kell csökkenteni a válaszadási terhet.

(8)

E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni a minőségjelentésekkel kapcsolatos rendelkezések és a jelentések tartalma tekintetében. Emellett a REAA követelményeitől való esetleges eltérések tekintetében is végrehajtási hatásköröket kell ruházni a Bizottságra. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek megfelelően kell gyakorolni (6).

(9)

Az EAA évente háromszor fontos éves makrogazdasági adatokkal szolgál az európai szakpolitikai döntéshozók számára az e rendelet II. mellékletében előírtaknak megfelelően. A második EAA-becslésekre vonatkozó jelenlegi adatszolgáltatási határidő – amely az említett három, évente nyújtandó adatszolgáltatás közül az egyik – a referencia-időszak vége után nem biztosít elegendő időt az első EAA-becslésekhez közölt adatoknál pontosabb adatok gyűjtéséhez. A második EAA-becslések minőségének javítása érdekében némileg meg kell hosszabbítani az érintett adatszolgáltatási határidőt.

(10)

A 138/2004/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(11)

Mivel e rendelet célját, nevezetesen a REAA-nak az EAA-ra vonatkozó európai statisztikák jelenlegi jogi keretébe történő beillesztését a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(12)

Konzultációra került sor az ESR-bizottsággal,

(1)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 192. cikkének (3) bekezdésével összhangban 1973 óta a környezetvédelem és az éghajlat területén az egymást követő általános környezetvédelmi cselekvési programok irányítják az uniós környezetvédelmi politika fejlődését és koordinálását, valamint biztosítják az uniós fellépés kereteit.

(2)

Az 1386/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozat (4) létrehozta a hetedik környezetvédelmi cselekvési programot. A hetedik környezetvédelmi cselekvési program az Unió 2020. december 31-ig tartó időszakra szóló környezetvédelmi menetrendje mellett meghatároz egy 2050-re vonatkozó hosszú távú jövőképet is.

(3)

A hetedik környezetvédelmi cselekvési program értékeléséről szóló, 2019. május 15-i bizottsági jelentés arra a következtetésre jutott, hogy a 2050-re vonatkozó jövőkép és a kiemelt célkitűzések továbbra is érvényesek; hogy a hetedik környezetvédelmi cselekvési program elősegítette a kiszámíthatóbb, gyorsabb és összehangoltabb fellépést a környezetvédelmi politika terén, valamint hogy a hetedik környezetvédelmi cselekvési program struktúrája és támogató kerete elősegítette a szinergiák létrejöttét, ezáltal pedig hatékonyabbá és eredményesebbé tette a környezetvédelmi politikát. A bizottsági jelentés továbbá arra a következtetésre jutott, hogy a hetedik környezetvédelmi cselekvési program előrevetítette az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjét (a továbbiakban: az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendje) annak hangsúlyozása révén, hogy a gazdasági növekedés és a társadalmi jólét az egészséges természeti erőforrásoktól függ, elősegítette a fenntartható fejlődési célok megvalósítását, valamint lehetővé tette az Unió számára, hogy egységes álláspontot képviseljen a globális színtéren az éghajlattal és a környezetvédelemmel kapcsolatos kérdésekben, ugyanakkor a természetvédelemmel, az egészséggel és a környezetvédelmi szempontok más szakpolitikai területekbe való integrálásával kapcsolatos előrehaladás nem volt elegendő. A bizottsági jelentés azt is megállapította, hogy a hetedik környezetvédelmi cselekvési program – a környezetvédelem és a szociálpolitika között meglévő kapcsolatokra építve – jobban figyelembe vehette volna a szociális kérdéseket, például a veszélyeztetett csoportokra, a munkahelyekre, a társadalmi befogadásra és az egyenlőtlenségre gyakorolt hatást. A bizottsági jelentés azt is megállapította, hogy annak ellenére, hogy számos szakpolitikai területen egyre ambiciózusabb környezeti célokat tűznek ki, a környezetvédelmi kiadások Európában hosszú évek óta nem változnak (hozzávetőlegesen a GDP 2 %-át teszik ki), valamint hogy a környezetvédelmi jogszabályok végrehajtásának elmulasztása – egészségügyi költségek és közvetlen környezeti költségek formájában – minden évben körülbelül 55 milliárd EUR-ba kerül az uniós gazdaság számára. A bizottsági jelentés megállapította továbbá, hogy a hetedik környezetvédelmi cselekvési program végrehajtását erőteljesebb nyomonkövetési mechanizmussal is meg lehetett volna erősíteni.

(4)

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (a továbbiakban: az EEA) „Európa környezete – Helyzetkép és kilátások 2020-ban: tudás a fenntartható Európába való átmenetért” című jelentése (a továbbiakban: a SOER 2020) szerint a következő évtized egyedülálló lehetőséget kínál az Unió számára, hogy globális szinten vezető szerepet töltsön be a fenntarthatóság terén azáltal, hogy kezeli a rendszerszintű megoldásokat igénylő sürgős fenntarthatósági kihívásokat. A rendszerszintű változás olyan alapvető, átalakító hatású és több területet érintő változással jár, amely jelentős elmozdulásokat és irányváltást von maga után a rendszercélok, ösztönzők, technológiák, szociális gyakorlatok és normák, valamint a tudásrendszerek és irányítási megközelítések terén. A SOER 2020 szerint az Európát érintő tartós környezeti és fenntarthatósági kihívások egyik legfontosabb mögöttes tényezője az, hogy ezek elválaszthatatlanul összekapcsolódnak a gazdasági tevékenységekkel és az életmóddal, különösen azokkal a társadalmi rendszerekkel, amelyek biztosítják az európaiak számára az olyan szükségleteket, mint az élelmiszer, az energia és a mobilitás. A meglévő környezetvédelmi politikák szakpolitikai koherenciájának és teljeskörű végrehajtásának biztosítása nagyban hozzásegítené Európát a 2030-ig tartó időszakra szóló környezetvédelmi céljainak megvalósításához, valamint az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendje és annak fenntartható fejlődési céljai végrehajtásához.

(5)

A Bizottság „Az európai zöld megállapodás” című, 2019. december 11-i közleményének elfogadásával választ adott a SOER 2020-ban azonosított kihívásokra, amely egy kettős – digitális és zöld – átállást támogató új növekedési stratégia, melynek célja, hogy az Uniót fenntartható, versenyképes, klímasemleges és erőforrás-hatékony gazdasággal rendelkező, méltányos és virágzó társadalommá alakítsa, valamint hogy megvédje, megőrizze és javítsa az Unió természeti tőkéjét a jelenlegi és a jövőbeli generációk életminőségének javítása mellett. Prioritásként kell kezelni az éghajlat-politikai és környezetvédelmi célok gyors elérését, védve az emberek egészségét és jóllétét a környezeti kockázatokkal és hatásokkal szemben, valamint biztosítva az igazságos és inkluzív átmenetet. Az (EU) 2021/1119 európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) a klímasemlegesség legkésőbb 2050-ig történő elérésére vonatkozó uniós célt a jogban rögzíti.

(6)

Az Európai Parlament az éghajlati és környezeti vészhelyzetről szóló, 2019. november 28-i állásfoglalásában hangsúlyozta, hogy elengedhetetlen az azonnali és ambiciózus fellépés, és nyomatékosan kérte a Bizottságot, hogy tegyen konkrét intézkedéseket, többek között biztosítva, hogy valamennyi releváns jövőbeli jogalkotási és költségvetési javaslat maradéktalanul összeegyeztethető legyen a globális felmelegedés mértékének 1,5 °C-ra való korlátozására irányuló célkitűzéssel és ne járuljon hozzá a biológiai sokféleség csökkenéséhez, valamint – különösen a mezőgazdasági, kereskedelmi, közlekedési, energiaügyi és infrastrukturális beruházási politikák mélyreható reformja révén – kezelve az éghajlati és környezeti vészhelyzettel kapcsolatos jelenlegi uniós politikák következetlenségeit.

(7)

Az európai zöld megállapodás alátámasztja a Next Generation EU helyreállítási tervet, amely a reziliencia kiépítése, valamint egy méltányos és befogadó társadalomban a növekedés és a munkahelyteremtés érdekében előmozdítja a zöld és digitális átállást szolgáló kulcsfontosságú ágazatokba történő beruházást. Az Unió Covid19-válságból való gazdasági kilábalását a 2021–2027-es időszakra szóló uniós költségvetéssel együtt vezérlő Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz szintén az európai zöld megállapodásban meghatározott kiemelt célkitűzéseken alapul. Ezen túlmenően a Next Generation EU helyreállítási terv keretébe tartozó valamennyi kezdeményezésnek adott esetben tiszteletben kell tartania az (EU) 2020/852 európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) (a továbbiakban: a taxonómiai rendelet) 17. cikkében meghatározott, a jelentős károkozás elkerülését célzó elvet. A Next Generation EU helyreállítási terv fontos lehetőséget kínál a klímasemlegességre való átállás ütemének felgyorsítására és a környezet védelmére.

(8)

A 2020. december 31-én hatályát vesztett hetedik környezetvédelmi cselekvési program 4. cikkének (3) bekezdése előírta a Bizottság számára, hogy szükség esetén kellő időben nyújtson be javaslatot egy nyolcadik környezetvédelmi cselekvési programra, ügyelve rá, hogy a hetedik környezetvédelmi cselekvési program és a nyolcadik környezetvédelmi cselekvési program között ne legyen törés. Az európai zöld megállapodásról szóló közleményében a Bizottság bejelentette, hogy a nyolcadik környezetvédelmi cselekvési program tartalmazni fog egy új nyomonkövetési mechanizmust annak biztosítása érdekében, hogy az Unió ne térjen le a környezetvédelmi célkitűzéseinek elérése felé vezető útról.

(9)

Az EUMSZ 192. cikkének (3) bekezdésével összhangban a nyolcadik környezetvédelmi cselekvési program meghatározza az elérendő kiemelt célkitűzéseket. A nyolcadik környezetvédelmi cselekvési program végrehajtásához szükséges intézkedéseket az EUMSZ 192. cikkének (1) vagy (2) bekezdése alapján kell elfogadni.

(10)

A nyolcadik környezetvédelmi cselekvési programot végrehajtó intézkedéseknek – például kezdeményezéseknek, programoknak, beruházásoknak, projekteknek és megállapodásoknak – figyelembe kell venniük a taxonómiai rendelet 17. cikkében meghatározott, a jelentős károkozás elkerülését célzó elvet.

(11)

A nyolcadik környezetvédelmi cselekvési programnak támogatnia kell az európai zöld megállapodás célkitűzéseit azzal a legkésőbb 2050-ig teljesítendő hosszú távú célkitűzésével összhangban, hogy a magas életminőséget bolygónk tűrőképességének határain belül tartsuk fenn, összhangban azzal, ami már a hetedik környezetvédelmi cselekvési programban is szerepelt. A nyolcadik környezetvédelmi cselekvési program – mint a 2030-ig tartó átfogó uniós környezetvédelmi cselekvési program – túlmutat az európai zöld megállapodáson. A nyolcadik környezetvédelmi cselekvési program kiemelt célkitűzései meghatározzák az uniós szakpolitikai döntéshozatal irányát, többek között az európai zöld megállapodás stratégiáiban és kezdeményezéseiben – például a 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégiában, a körforgásos gazdaságra vonatkozó új cselekvési tervben, a vegyi anyagokra vonatkozó fenntarthatósági stratégiában és a szennyező anyag-mentességi cselekvési tervben – foglalt kötelezettségvállalásokra építve.

(12)

Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének (7) (a továbbiakban: a Párizsi Megállapodás) célja, hogy megerősítse az éghajlatváltozás veszélyére adott globális választ, többek között a globális átlaghőmérséklet emelkedésének az iparosodást megelőző szinthez képest jóval 2 °C alatt tartásával és a hőmérséklet-emelkedés iparosodást megelőző szinthez képest 1,5 °C-ra való korlátozása érdekében tett erőfeszítésekkel, felismerve, hogy ez jelentősen csökkentené az éghajlatváltozás kockázatait és hatásait.

(13)

A nyolcadik környezetvédelmi cselekvési program képezi az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendjében és annak fenntartható fejlődési céljaiban meghatározott környezetvédelmi és éghajlat-politikai célkitűzések elérésének alapját, és azt össze kell hangolni a Párizsi Megállapodás, a riói egyezmények és más vonatkozó nemzetközi megállapodások céljaival. A nyolcadik környezetvédelmi cselekvési program lehetővé teszi az uniós gazdaság olyan rendszerszintű megváltoztatását, amely bolygónk tűrőképességének határain belül biztosítja az olyan jóllétet, melynek során a növekedés regeneratív, továbbá azt is biztosítania kell, hogy a zöld átállás igazságos és inkluzív módon valósuljon meg, hozzájárulva egyben az egyenlőtlenségek csökkentéséhez. A Stockholmi Rezilienciaépítési Központ által kidolgozott modell szerint a környezetvédelmi és éghajlattal kapcsolatos fenntartható fejlődési célok megvalósítása megalapozza a társadalmi és gazdasági fenntartható fejlődési célokat, mivel társadalmaink és gazdaságaink függenek az egészséges bioszférától, és mivel a fenntartható fejlődés csak egy stabil és ellenálló bolygó biztonságos cselekvési mozgásterén belül valósulhat meg. Ahhoz, hogy az Unió globális vezető szerepet töltsön be a fenntarthatósági átállás megvalósításában, alapvető fontosságú lesz a fenntartható fejlődési célok Unió általi megvalósítása és a harmadik országok támogatása a fenntartható fejlődési célok megvalósításában.

(14)

Az Unió környezetvédelmi és éghajlat-politikai célkitűzéseinek megvalósítására irányuló fellépést a szociális jogok európai pillérének megvalósításával összhangban kell végrehajtani.

(15)

Az EUMSZ 191. cikkének (2) bekezdése értelmében az Unió környezetpolitikájának célja a magas szintű védelem, figyelembe véve ugyanakkor az Unió különböző régióinak helyzetében mutatkozó különbségeket, és ez a politika az elővigyázatosság és a megelőzés elvén, a környezeti károk elsődlegesen a forrásuknál történő elhárításának elvén, valamint a „szennyező fizet” elven alapul.

(16)

A nyolcadik környezetvédelmi cselekvési programnak igazságos és inkluzív módon fel kell gyorsítania az olyan klímasemleges, fenntartható, nem toxikus, erőforrás-hatékony, megújuló energiaforrásokra alapuló, reziliens és versenyképes körforgásos gazdaságra való zöld átállást, amely többet ad vissza a bolygónak, mint amennyit elvesz tőle. A zöld átállásnak egy olyan jólléti gazdaság keretében kell végbemennie, amelyben a növekedés regeneratív, és amely lehetővé teszi a rendszerszintű változást, amely elismeri, hogy társadalmaink jólléte és jóléte a stabil éghajlattól, az egészséges környezettől és a virágzó ökoszisztémáktól függ, és amely biztonságos cselekvési mozgásteret biztosít bolygónk tűrőképességének határain belül. Mivel a világ népessége és a természeti erőforrások iránti kereslet folyamatosan nő, a gazdasági tevékenységnek olyan fenntartható módon kell alakulnia, hogy az ne okozzon kárt, hanem éppen ellenkezőleg, fordítsa vissza az éghajlatváltozást, többek között a biológiai sokféleség csökkenésének megállításával és visszafordításával védje, állítsa helyre és javítsa a környezet állapotát, előzze meg a környezetkárosodást, védje az egészséget és a jóllétet a negatív környezeti kockázatoktól és hatásoktól, előzze meg és minimalizálja a szennyezést, továbbá eredményezze a természeti tőke fenntartását és gazdagítását, valamint a fenntartható bioökonómia előmozdítását, ezáltal biztosítva a megújuló és nem megújuló erőforrások bőségét. A jólléti gazdaság a folyamatos kutatás és innováció, a termelési és fogyasztási minták átalakítása, valamint az új kihívásokhoz való alkalmazkodás és a közös alkotás révén erősíti a rezilienciát, és védi a jelen és a jövő nemzedékeinek jóllétét.

(17)

A nyolcadik környezetvédelmi cselekvési programnak kiemelt tematikus célkitűzéseket kell meghatároznia az éghajlatváltozás mérséklése, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, a szárazföldi és tengeri biológiai sokféleség védelme és helyreállítása, a mérgező anyagoktól mentes körforgásos gazdaság, a szennyező anyag-mentes környezet, valamint a termelésből és a fogyasztásból eredő környezeti terhelés minimalizálása terén a gazdaság minden ágazatában. Ezek a kiemelt tematikus célkitűzések, amelyek a környezeti károk kiváltó okait és hatásait egyaránt kezelik, szervesen egymáshoz kapcsolódnak. Ezért elérésükhöz rendszerszintű megközelítésre van szükség. A nyolcadik környezetvédelmi cselekvési programnak emellett azonosítania kell azokat az előfeltételeket, amelyek valamennyi érintett szereplő számára lehetővé teszik a hosszú távú és kiemelt tematikus célkitűzések koherens módon történő elérését.

(18)

A nyolcadik környezetvédelmi cselekvési program keretében végzett hatásvizsgálatoknak figyelembe kell venniük a környezetre és az éghajlatra gyakorolt azonnali és hosszú távú hatások teljes körét, egy olyan integrált gazdasági, társadalmi és környezeti hatásvizsgálat részeként, amely kiterjed azok kumulatív hatásaira, valamint a cselekvés és a tétlenség költségeire is. E hatásvizsgálatoknak széles körű és átlátható konzultáción kell alapulniuk. A nyilvános konzultáció lezárását követő nyolc héten belül a Bizottságnak részletes visszajelzéssel kell szolgálnia az érdekelt felek által a konzultáció keretében adott válaszokról, külön rendszerezve az érdekelt felek különböző kategóriáitól érkező hozzászólásokat.

(19)

A nyolcadik környezetvédelmi cselekvési program részét képezi egy olyan jólléti gazdaságra való átállás, amelyben a növekedés regeneratív, és az mind a 2030-as, mind a 2050-es kiemelt célkitűzések között szerepel. Ezen átállás biztosításához az Uniónak holisztikusabb megközelítést szükséges majd kidolgoznia a politikai döntéshozatal terén, többek között egy olyan összefoglaló eredménytábla alkalmazása révén, amely „a GDP-n túlmutatva” méri a gazdasági, társadalmi és környezeti fejlődést. Az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendjének végrehajtására irányuló uniós erőfeszítések részeként egy összefoglaló mutatókészlet foglalná össze a meglévő indikátorokat és nyomonkövetési folyamatokat, ugyanakkor – amennyiben lehetséges – tájékoztatást nyújtana a céltól való elmaradásról, és végső soron politikai áttekintést nyújtana a szakpolitikai döntéshozatalhoz. Az említett mutatókészlet kidolgozása ezért előfeltételként szerepel a nyolcadik környezetvédelmi cselekvési programban.

(20)

Az ENSZ Környezetvédelmi Programja és az OECD környezettel foglalkozó globális fóruma kiemelte, hogy a környezeti változások nemspecifikus hatásokat is maguk után vonnak. A nemek szerint megkülönböztetett szerepek miatt a nők és a férfiak különböző mértékben vannak kitéve az éghajlatváltozás hatásainak, és az éghajlatváltozás hatásai súlyosbítják a nemek közötti egyenlőtlenségeket. Ezért annak érdekében, hogy segítséget nyújtson a nemek közötti egyenlőtlenségek állandósulása elkerülésének biztosításához, a nyolcadik környezetvédelmi cselekvési program kiemelt célkitűzéseinek eléréséhez kapcsolódó intézkedések és célok tekintetében nemi dimenzióra van szükség.

(21)

Az (EU) 2018/1999 európai parlamenti és tanácsi rendelet (8) 35. cikke úgy rendelkezik, hogy az energiaunió helyzetéről szóló jelentésnek tartalmaznia kell egy arra vonatkozó elemet, hogy a tagállamok milyen előrehaladást értek el az energiatámogatások, különösen a fosszilis üzemanyagok támogatásának fokozatos kivezetése terén. Az említett rendelet 17. cikke úgy rendelkezik, hogy a Bizottság az Energiaunió-bizottság segítségével végrehajtási jogi aktusokat fogad el, többek között az energiatámogatások, különösen a fosszilis üzemanyagok támogatásának kivezetésére vonatkozó jelentéstétel módszertanára vonatkozóan. Emellett egy folyamatban lévő tanulmány eredményei alapján a Bizottság támogatni fogja a tagállamokat a környezetre káros egyéb támogatások fokozatos kivezetésében.

(22)

A 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia szükségleteinek kielégítése érdekében, ideértve a Natura 2000-re és a zöld infrastruktúrára vonatkozó beruházási prioritásokat is, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy évente legalább 20 milliárd EUR-t kell felszabadítani a természetre fordított kiadásokra. Ehhez nemzeti és uniós szinten magán- és közfinanszírozást kell mozgósítani, többek között különböző programokon keresztül.

(23)

A Bizottság 2020. október 14-i, „A vegyi anyagokra vonatkozó fenntarthatósági stratégia a toxikus anyagoktól mentes környezetért” című közleményével összhangban a nyolcadik környezetvédelmi cselekvési programnak támogatnia kell az Unió arra irányuló erőfeszítéseit, hogy nemzetközi együttműködés és partnerségek révén – a kétoldalú, regionális és többoldalú fórumokon, valamint harmadik országokkal együttműködve – előmozdítsa a vegyi anyagok megfelelő kezelését. Az Unió a nemzetközi kötelezettségvállalásokkal összhangban – többek között a vonatkozó jogszabályok szükség szerinti módosításával – biztosítani fogja, hogy az Unióban betiltott veszélyes vegyi anyagokat ne gyártsák exportra.

(24)

Az emberi tevékenységek széles körének, például – gyakran más tényezőkkel együttesen – a nem megfelelő földgazdálkodásnak, a földhasználat megváltoztatásának, a fenntarthatatlan mezőgazdasági gyakorlatoknak, a földterületek termelésből való kivonásának, a szennyezésnek, a nem fenntartható erdőgazdálkodási gyakorlatoknak és talajfedésnek tulajdoníthatóan, valamint a biológiai sokféleség csökkenése és az éghajlatváltozás következtében az Unióban és világszerte is tovább romlik a termőföld és a talaj minősége, így csökken azok arra való képessége, hogy ökoszisztéma-szolgáltatásokat és funkciókat biztosítsanak.

(25)

A globális élelmiszerrendszer – a mezőgazdaságot, a halászatot és az akvakultúrát is beleértve – továbbra is az éghajlatváltozás és a környezetkárosodás, többek között a globális erdőirtás egyik fő mozgatórugója. Az Unióban a nyolcadik környezetvédelmi cselekvési program kiemelt célkitűzései elérésének biztosítása érdekében az uniós élelmiszerrendszer átalakítására van szükség.

(26)

A biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi tudománypolitikai platform (IPBES) biológiai sokféleségről és világjárványokról szóló munkaértekezletről készült 2020. október 29-i jelentése szerint a világjárványok mögöttes okai ugyanazok a globális környezeti változások, amelyek a biológiai sokféleség csökkenését és az éghajlatváltozást is előidézik, ideértve a földhasználat megváltoztatását, a mezőgazdaság terjeszkedését és intenzívebbé válását, valamint a vadon élő állatok és növények kereskedelmét és fogyasztását, és egyéb mozgatórugókat. Az éghajlatváltozás szerepet játszott a betegségek megjelenésében, és valószínűleg jelentős jövőbeli járványveszélyt fog okozni, miközben a biológiai sokféleség csökkenése a tájak átalakulásával is összefügg, és egyes esetekben növelheti az újonnan megjelenő betegségek kockázatát. A jelentés szerint a tétlenség költsége jelentősen meghaladja a vadon élő állatok és növények kereskedelmének és a földhasználat megváltoztatásának csökkentésén, valamint az „egy egészség” megközelítés jegyében végzett felügyelet fokozásán alapuló, a világjárványok megelőzésére irányuló globális stratégiák végrehajtásának költségét.

(27)

A Covid19-világjárvány, amely példa nélküli egészségügyi és gazdasági világválsághoz vezetett, ismét megmutatta annak fontosságát, hogy a szakpolitikai döntéshozatal során alkalmazni kell a több ágazatot átfogó „egy egészség” megközelítést, amely elismeri, hogy az emberi egészség a környezet állapotától függ, és összefügg annak alkotóelemeivel és tényezőivel, például az állati egészséggel, valamint hogy az egészséget fenyegető veszélyek kezelését célzó fellépéseknek figyelembe kell venniük az egészségügy és a környezet kölcsönös viszonyának bonyolult összefüggéseit. A nyolcadik környezetvédelmi cselekvési programnak hozzá kell járulnia ahhoz, hogy az „egy egészség” megközelítés teljes mértékben beépüljön a szakpolitikai döntéshozatal valamennyi szintjébe.

(28)

A tiszta, egészséges és fenntartható környezethez való, az Egyesült Nemzetek Szövetsége Emberi Jogi Tanácsának 48/13. sz. határozatában megfogalmazott jog elismerése felé tett előrelépés előfeltétele a nyolcadik környezetvédelmi cselekvési program kiemelt célkitűzései elérésének.

(29)

Az „ökoszisztéma-alapú megközelítés” fogalmát a biológiai sokféleségről szóló ENSZ-egyezmény egy olyan, a földdel, vízzel és élő erőforrásokkal való integrált gazdálkodásra vonatkozó stratégiaként határozza meg, amely előmozdítja a méltányos módon történő megőrzést és fenntartható használatot annak érdekében, hogy elősegítse az említett egyezmény három célkitűzése, nevezetesen a biológiai sokféleség megőrzése, fenntartható felhasználása és előnyeinek megosztása közötti egyensúly megteremtését.

(30)

Az EEA „Természetalapú megoldások Európában: az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra és a katasztrófakockázatok csökkentésére vonatkozó politika, ismeretek és gyakorlat” című jelentése szerint az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra és a katasztrófakockázatok csökkentésére irányuló természetalapú megoldások olyan intézkedések, amelyek az ökoszisztémák helyreállítása és védelme érdekében, valamint azért, hogy segítsék a társadalmat az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásban és a további felmelegedés lassításában, együttműködnek a természettel és erősítik azt, miközben számos további előnyt nyújtanak. A természetalapú megoldások végrehajtásának összhangban kell lennie a nyolcadik környezetvédelmi cselekvési program kiemelt célkitűzéseivel.

(31)

A természetitőke-számvitelnek – amely egy olyan eszköz, amely a természeti tőke állományában bekövetkező különböző léptékű változások mérésére és az ökoszisztéma-szolgáltatások értékének a számviteli és jelentéstételi rendszerekbe történő integrálására irányul – támogatnia kell az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére, valamint a biológiai sokféleség védelmére és helyreállítására irányuló ambiciózus célok és intézkedések felé tett előrehaladás mérését, amelyet azonban nem helyettesíthet.

(32)

A tengeri és part menti ökoszisztémák, például a mangroveerdők, a korallzátonyok, a sós mocsarak és a tengeri fűágyak állapota egyre romlik, és negatív hatást gyakorolnak rájuk az olyan káros gyakorlatok, szennyezések és folyamatok, mint az eutrofizáció és a savasodás, ami kihat az általuk biztosított biológiai sokféleségre, ökoszisztéma-szolgáltatásokra és funkciókra, valamint arra, hogy képesek legyenek szénelnyelőként működni. Sürgős fellépésre van szükség a tengeri és part menti ökoszisztémák, köztük az óceánfenék védelme és helyreállítása érdekében. Az óceánok védelme és megőrzése globális kihívás és kollektív felelősség, és szükség van a tudatosság növelésére és az óceánokkal kapcsolatos ismeretek javítására annak előmozdítása érdekében, hogy a társadalom valamennyi szintje és szereplője hatékony intézkedéseket fogadjon el és hajtson végre.

(33)

A környezetkárosodás és az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásai várhatóan tovább fognak növekedni az elkövetkező években, ami a fejlődő országokra és a veszélyeztetett lakossági csoportokra gyakorolja majd a legsúlyosabb hatást. A reziliencia kiépítésének elősegítése és a harmadik országoknak az éghajlatváltozás mérséklésére és az ahhoz való alkalmazkodásra, valamint a biológiai sokféleség védelmére irányuló erőfeszítéseikben való támogatása érdekében az Unió és a tagállamok által a harmadik országoknak nyújtott pénzügyi támogatásnak elő kell mozdítania az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendjét, a Párizsi Megállapodást és a biológiai sokféleségről szóló ENSZ-egyezmény 2020 utáni globális keretét, továbbá összhangban kell lennie a nyolcadik környezetvédelmi cselekvési program kiemelt célkitűzéseivel. Az Uniónak és a tagállamoknak biztosítaniuk kell továbbá, hogy a Párizsi Megállapodást és az egyéb nemzetközi éghajlatváltozási és környezetvédelmi megállapodásokat a méltányosság, valamint a közös, de differenciált felelősség és az eltérő képességek elveit tükröző módon hajtsák végre, amint azt a Párizsi Megállapodás 2. cikkének (2) bekezdése rögzíti.

(34)

A harmadik országokkal – köztük a fejlődő országokkal – folytatott zöld diplomácia és megerősített együttműködés, valamint a jó globális környezetvédelmi irányítás támogatása – beleértve az információhoz való hozzáférés előmozdítását, a nyilvánosság részvételét a döntéshozatalban és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosítását környezeti ügyekben – kulcsfontosságú a fenntartható fejlődési célok, valamint az Unió környezetvédelmi és éghajlat-politikai célkitűzéseinek eléréséhez. Alapvető fontosságú továbbá az Unió valamennyi belső és külső politikája közötti szinergia és koherencia biztosítása, ideértve a kereskedelempolitikákat és megállapodásokat is, valamint a fenntartható fejlődést szolgáló szakpolitikai koherencia tiszteletben tartása.

(35)

mivel a környezetvédelmi politika nagymértékben decentralizált, a nyolcadik környezetvédelmi cselekvési program kiemelt célkitűzéseinek elérésére irányuló intézkedéseket a kormányzás különböző szintjein, azaz uniós, nemzeti, regionális és helyi szinten kell meghozni, együttműködésen alapuló megközelítést alkalmazva a több szintű kormányzás tekintetében. A hatékony nyomon követés, végrehajtás, érvényesítés és elszámoltathatóság alapvető fontosságú, és hatékony irányításra van szükség a szakpolitikák közötti koherencia biztosítása érdekében. A szakpolitika kidolgozása és végrehajtása terén fokozottan kell érvényesíteni az integrált megközelítést a környezetvédelmi, társadalmi és gazdasági célkitűzések közötti szinergiák maximalizálása érdekében, módszeresen ellenőrizve és adott esetben értékelve az ezek közötti lehetséges kompromisszumokat, valamint módszeresen értékelve a veszélyeztetett és marginalizált csoportok szükségleteit. Ennek az integrált megközelítésnek meg kell felelnie valamennyi régió – többek között a városi és vidéki térségek, valamint a legkülső régiók – sajátos igényeinek. Ezenkívül a nyolcadik környezetvédelmi cselekvési program eredményességének biztosítása érdekében fontos a környezeti információkhoz való hozzáférés, a nyilvánosság környezeti döntéshozatalban való részvétele, és az igazságszolgáltatáshoz való jog, beleértve a döntéshozatal valamennyi szintjén tevékenykedő hatóságok, a nem kormányzati szereplők és a szélesebb nyilvánosság átlátható módon történő bevonását és az ezek között folytatott átlátható együttműködést a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló egyezménnyel (9) (a továbbiakban: az Aarhusi Egyezmény) összhangban.

(36)

A Bizottságnak értékelnie kell a nyolcadik környezetvédelmi cselekvési program kiemelt célkitűzéseinek az Unió és a tagállamok általi megvalósítása terén elért eredményeket a fenntarthatóság, a jóllét és a reziliencia irányába történő igazságos és inkluzív, a bolygónk tűrőképességét figyelembe vevő átállással összefüggésben. Ez összhangban van a tagállamok állam- vagy kormányfői által a Portói Nyilatkozatban, a Tanács 2019. október 24-i, a gazdaság jóllétéről szóló következtetéseiben, valamint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság által a „Fenntartható Európa 2030-ra” című vitaanyagában megfogalmazott felhívásokkal, hogy a gazdasági teljesítmény és a társadalmi haladás mérése „GDP-n túlmutató” módon történjen, és elinduljunk afelé, hogy a jóllét a szakpolitika iránytűjeként érvényesüljön, amelyet az OECD is támogat.

(37)

A nyolcadik környezetvédelmi cselekvési program kiemelt célkitűzései elérésének érdekében megtett előrehaladás értékelésének tükröznie kell az adatok és a mutatók hozzáférhetőségével és relevanciájával kapcsolatos legújabb fejleményeket. Összhangban kell lennie – azok sérelme nélkül – a környezetvédelmi és éghajlat-politika bizonyos specifikusabb vonatkozásait lefedő nyomonkövetési és irányítási eszközökkel, például különösen az (EU) 2018/1999 rendelettel, a környezetvédelmi politikák végrehajtásának a Bizottság által a 2016. május 27-i, „Az uniós környezetvédelmi politikák hatásának erősítése végrehajtásuk rendszeres felülvizsgálata révén” című közleményében bejelentett felülvizsgálatával, és a körforgásos gazdaságra, a szennyező anyag-mentességre, a biológiai sokféleségre, a levegőre, a vízre, a talajra, a hulladékra vagy bármely más környezetvédelmi politikára vonatkozó nyomonkövetési eszközökkel. Az európai szemeszterrel, a fenntartható fejlődési célok nyomonkövetéséről szóló Eurostat-jelentés és a Bizottság „2020. évi stratégiai előrejelzési jelentés” című, 2020. szeptember 9-i közleménye alapján alkalmazott eszközökkel együtt a nyolcadik környezetvédelmi cselekvési program kiemelt célkitűzései elérésének érdekében megtett előrehaladás értékelése a nyomonkövetési és irányítási eszközök több területet érintő, koherens és összehangolt – a környezeti tényezők mellett társadalmi és gazdasági tényezőket is érintő – tárának részét kell, hogy képezze.

(38)

A bolygónk tűrőképességének határaira és a környezeti lábnyomra vonatkozó tudásalap további bővítése, valamint a releváns mutatókészletek bővítése fontos a nyolcadik környezetvédelmi cselekvési program kiemelt célkitűzései, különösen annak hosszú távú kiemelt célkitűzése szempontjából.

(39)

Szilárd és érdemi adatokra és mutatókra van szükség a nyolcadik környezetvédelmi cselekvési program kiemelt célkitűzései elérésének érdekében megtett előrehaladás nyomon követéséhez. A Bizottságnak, az EEA-nak és más érintett ügynökségeknek az alkalmazandó uniós jogi aktusokkal összhangban hozzá kell férniük a tagállamok által szolgáltatott adatokhoz és mutatókhoz, amelyeket újra felhasználhatnak és építhetnek rájuk. Emellett lehetővé kell tenni más adatforrások, például az Unió Föld-megfigyelési programjából (Kopernikusz), az európai erdőtűz-információs rendszerből, a biológiai sokféleség európai információs rendszeréből, a mezőgazdasági parcellaazonosító rendszerből és az európai árvíz-előrejelző rendszerből származó műholdas adatok és feldolgozott információk, és olyan adatplatformok használatát is, mint az európai tengeri megfigyelési és adathálózat, valamint a vegyi anyagok nyomon követésére szolgáló információs platform. A modern digitális eszközök és a mesterséges intelligencia alkalmazása lehetővé teszi az adatok hatékony módon történő kezelését és elemzését, és ezáltal csökkenti az adminisztratív terheket, miközben növeli az időszerűséget és minőséget. A nyolcadik környezetvédelmi cselekvési program kiemelt célkitűzései elérésének érdekében megtett előrehaladás értékeléséhez az uniós jogban meghatározott, jogilag kötelező erejű célok mellett jogilag nem kötelező erejű célokat is fel lehetne használni.

(40)

Ezenkívül a 2003/4/EK (10), a 2007/2/EK (11) és az (EU) 2019/1024 (12) európai parlamenti és tanácsi irányelvben meghatározott követelményekkel összhangban a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a nyolcadik környezetvédelmi cselekvési program végrehajtásának nyomonkövetésére szolgáló releváns adatok, információk és mutatók szabadon hozzáférhetőek és megkülönböztetéstől mentesek legyenek, nyílt hozzáféréssel rendelkezzenek, megfelelőek, kiváló minőségűek, összehasonlíthatóak, naprakészek, felhasználóbarátak és online könnyen hozzáférhetők legyenek.

(41)

A nyolcadik környezetvédelmi cselekvési program kiemelt célkitűzéseinek elérése érdekében az EEA-t és az Európai Vegyianyag-ügynökséget (a továbbiakban: az ECHA), valamint a tagállamokat megfelelő kapacitással és elegendő erőforrással kell ellátni, hogy megbízható, hozzáférhető és átlátható tudás- és tényalapot tudjanak biztosítani az európai zöld megállapodás stratégiai prioritásainak megvalósításához és a nyolcadik környezetvédelmi cselekvési program keretében elért előrehaladás értékeléséhez. Adott esetben más szerveket és ügynökségeket is be kell vonni, és azoknak hozzá kell járulniuk az említett stratégiai prioritások megvalósításához, valamint az említett előrehaladás értékeléséhez.

(42)

Az EUMSZ 192. cikke (3) bekezdésének első albekezdése úgy rendelkezik, hogy az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében általános cselekvési programokat fogad el, amelyek meghatározzák az Unió környezetpolitikája területén elérendő elsődleges célkitűzéseket. Mivel az európai zöld megállapodásról szóló bizottsági közlemény tartalmaz egy ütemtervet a következő évek környezeti és éghajlati relevanciájú kiemelt intézkedéseiről, kivételesen e határozat nem határozza meg a kiemelt célkitűzéseinek a 2025-ig tartó időszakban történő elérésére irányuló intézkedéseket. Erre azonban szükség lesz majd a 2024 utáni időszakban, amikorra az európai zöld megállapodás kiemelt intézkedéseit már várhatóan megvalósították, annak biztosítása érdekében, hogy az e határozatban meghatározott kiemelt tematikus célkitűzések elérhetőek legyenek, és hogy a nyolcadik környezetvédelmi cselekvési program továbbra is meghatározza az uniós környezetvédelmi politika átfogó jövőképét. Erre azért is szükség van, hogy tiszteletben lehessen tartani az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az EUMSZ 192. cikke (3) bekezdésének első albekezdése szerinti előjogait, a Bizottság az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 17. cikke szerinti előjogainak sérelme nélkül. E célból a Bizottságnak 2024. március 31-ig félidős felülvizsgálatot kell végeznie, amelyet adott esetben – a kiemelt tematikus célkitűzések elérése érdekében – 2025. március 31-ig egy, az e határozatot egy melléklettel kiegészítő jogalkotási javaslatnak kell követnie.

(43)

A változó szakpolitikai célkitűzések és az előrehaladás figyelembevétele érdekében a Bizottságnak 2029-ben értékelnie kell a nyolcadik környezetvédelmi cselekvési programot. A Bizottságnak jelentést kell benyújtania az Európai Parlament és a Tanács részére, amely tartalmazza az említett értékelés megállapításait, és amelyet adott esetben a következő környezetvédelmi cselekvési programra vonatkozó jogalkotási javaslatnak kell követnie. Ezt a jogalkotási javaslatot kellő időben kell benyújtani a nyolcadik és a kilencedik környezetvédelmi cselekvési program közötti törés elkerülése érdekében.

(44)

Mivel e határozat céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban a javasolt cselekvési program terjedelme és hatásai miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az EUSZ 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a határozat nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket,

(1)

A Tanács 2011. április 12-én elfogadta a 359/2011/EU rendeletet.

(2)

A 2011/235/KKBP tanácsi határozat (2) felülvizsgálata alapján a Tanács úgy határozott, hogy az abban meghatározott korlátozó intézkedéseket 2023. április 13-ig meg kell újítani.

(3)

A 359/2011/EU rendelet I. mellékletében jegyzékbe vett három személy elhunyt, és a rájuk vonatkozó bejegyzéseket törölni kell az említett mellékletből. A Tanács azt is megállapította, hogy a 359/2011/EU rendelet I. mellékletében szereplő 25 személyre vonatkozó bejegyzéseket naprakésszé kell tenni.

(4)

A 359/2011/EU rendelet I. mellékletét ezért ennek megfelelően módosítani kell,

(1)

Az 1831/2003/EK rendelet rendelkezik a takarmányozási célra felhasznált adalékanyagok engedélyezéséről, az engedély megadásának feltételeiről és az engedélyezési eljárásokról. Az említett rendelet 10. cikkének (2) bekezdése előírja a 70/524/EGK tanácsi irányelv (2) alapján engedélyezett adalékanyagok újraértékelését.

(2)

A kubebabors illóolaj valamennyi állatfaj takarmány-adalékanyagaként történő felhasználását a 70/524/EGK irányelvnek megfelelően határozatlan időre engedélyezték. Az említett adalékanyagot ezt követően az 1831/2003/EK rendelet 10. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint meglévő termékként felvették a takarmány-adalékanyagok nyilvántartásába.

(3)

Az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkével összefüggésben értelmezett 10. cikke (2) bekezdésének megfelelően kérelmet nyújtottak be a kubebabors illóolaj valamennyi állatfaj takarmány-adalékanyagaként történő újraértékelésére vonatkozóan.

(4)

A kérelmező az adalékanyagnak az „érzékszervi tulajdonságokat javító adalékanyagok” adalékanyag-kategóriába, valamint az „aromaanyagok” funkcionális csoportba való besorolását kérte. A kérelemhez csatolták az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkének (3) bekezdésében előírt adatokat és dokumentumokat.

(5)

A kérelmező a kubebabors illóolaj ivóvízben történő felhasználásának engedélyezését kérte. Az 1831/2003/EK rendelet azonban nem engedélyezi az „aromaanyagok” ivóvízben való felhasználását. Ezért a kubebabors illóolaj ivóvízben történő felhasználása nem engedélyezhető.

(6)

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) 2021. május 5-i véleményében (3) megállapította, hogy a kubebabors illóolaj a javasolt felhasználási feltételek mellett nincs káros hatással sem az állatok vagy a fogyasztók egészségére, sem pedig a környezetre. A Hatóság továbbá arra a következtetésre jutott, hogy a kubebabors illóolaj bőr- és szemirritálónak, valamint bőr- és légzőszervi szenzibilizálónak tekintendő. A Bizottság ezért úgy véli, hogy megfelelő óvintézkedéseket kell hozni az emberi egészségre, különösen az adalékanyag felhasználóira gyakorolt káros hatások megelőzése érdekében.

(7)

A Hatóság megállapította továbbá, hogy a kubebabors illóolaj egy elfogadott élelmiszer-ízesítő, és alapvetően az élelmiszereknél betöltött funkciójával azonos szerepet töltene be takarmányokban felhasználva is. Hatásosságának más módon történő bizonyítása ezért nem szükséges. A Hatóság ellenőrizte továbbá az 1831/2003/EK rendelettel létrehozott referencialaboratórium által benyújtott, a takarmányban található takarmány-adalékanyagra alkalmazott analitikai módszerekről szóló jelentést.

(8)

A kubebabors illóolaj értékelése azt mutatja, hogy az 1831/2003/EK rendelet 5. cikkében előírt engedélyezési feltételek teljesülnek. Ennek megfelelően a szóban forgó anyag felhasználását az e rendelet mellékletében meghatározottak szerint engedélyezni kell.

(9)

A megfelelőbb ellenőrzés érdekében bizonyos feltételeket kell meghatározni. Mindenekelőtt, a takarmány-adalékanyagok címkéjén fel kell tüntetni az ajánlott mennyiséget. A szóban forgó mennyiség túllépésekor bizonyos információkat fel kell tüntetni az előkeverékek címkéjén.

(10)

Az a tény, hogy a kubebabors illóolaj aromaanyagként történő felhasználása ivóvízben nem engedélyezett, nem zárja ki a vízzel bejuttatott takarmánykeverékben való felhasználását.

(11)

mivel semmilyen biztonsági ok nem indokolja a szóban forgó anyag engedélyezési feltételeire vonatkozó módosítások azonnali alkalmazását, helyénvaló átmeneti időszakot biztosítani az érdekelt felek számára, hogy felkészülhessenek az engedélyezésből adódó új követelmények teljesítésére.

(12)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

(1)

A 474/2006/EK bizottsági rendelet (2) létrehozta az Unión belül működési tilalom alá tartozó légi fuvarozók listáját.

(2)

Az Orosz Szövetségi Légiközlekedési Ügynökség (a továbbiakban: FATA) által engedélyezett légi fuvarozók nem szerepelnek a 474/2006/EK rendelet A. vagy B. mellékletében, kivéve a SKOL Airline LLC légi fuvarozót, amelyet az (EU) 2021/2070 bizottsági végrehajtási rendelet (3) felvett az A. mellékletbe.

(3)

A 2111/2005/EK rendelet 4. cikke (3) bekezdésének megfelelően az Európai Unió egyes tagállamai és az Európai Unió Repülésbiztonsági Ügynöksége (a továbbiakban: Ügynökség) a lista frissítése szempontjából potenciálisan releváns információkat juttattak el a Bizottsághoz. Harmadik országok és nemzetközi szervezetek szintén szolgáltak releváns információkkal. A szolgáltatott információkat a Bizottság megfelelően figyelembe vette annak megállapítása során, hogy helyénvaló-e a lista frissítése.

(4)

A nemzetközi polgári repülésről szóló, 1944. december 7-én Chicagóban aláírt egyezmény (a továbbiakban: Chicagói Egyezmény) 83a. cikkének a Bermudán lajstromozott és a FATA által engedélyezett légi fuvarozók által üzemeltetett légi járművek tekintetében történő végrehajtásáról szóló, Bermuda és Oroszország között 1999-ben létrejött megállapodás értelmében, amely a Chicagói Egyezmény 1., 2. és 6. függelékében foglalt szabályozói felügyeleti funkciók és feladatok átruházására vonatkozik, a Bermudai Polgári Repülési Hatóság (a továbbiakban: BCAA) 2022. március 14-én a GEN-01-2022. jelzetű általános értesítés útján arról tájékoztatta a FATA-t, hogy a Bermudán lajstromozott és a FATA engedélyével rendelkező légi fuvarozók által üzemben tartott valamennyi bérelt légi jármű légialkalmassági bizonyítványát 2022. március 12-én, az egyeztetett világidő (UTC) szerinti 23 óra 59 perckor felfüggeszti, mivel megállapítást nyert, hogy az említett légi járművek légialkalmassága a továbbiakban nem biztosítható.

(5)

Az Írország és Oroszország között 2002-ben kötött, a Chicagói Egyezmény 83a. cikkének az Írországban lajstromozott és a FATA által engedélyezett légi fuvarozók által üzemeltetett légi járművek tekintetében történő végrehajtásáról szóló megállapodás értelmében, amely a Chicagói Egyezmény 1., 2. és 6. mellékletében foglalt szabályozói felügyeleti funkciók és feladatok átruházására vonatkozik, az Ír Légiközlekedési Hatóság (a továbbiakban: IAA) 2022. március 15-én kiadta A.114. jelzetű légiforgalmi tájékoztatóját, amelyben megállapította, hogy az említett tájékoztató időpontjától kezdődően a FATA engedélyével rendelkező légi fuvarozók által üzemben tartott valamennyi légi jármű légialkalmassági bizonyítványa hatályát veszti, mivel megállapítást nyert, hogy az említett légi járművek légialkalmassága a továbbiakban nem biztosítható.

(6)

A lajstromozó államok illetékes hatóságaiként eljáró BCAA és IAA szóban forgó határozatai ellenére számos érintett légi járművet a FATA által engedélyezett légi fuvarozók továbbra is üzemben tartanak mind Oroszországon belüli, mind pedig bizonyos más harmadik országokba irányuló járatok üzemeltetéséhez. A Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (a továbbiakban: ICAO) 2022. március 11-i, 2022/12. számú elektronikus közlönyében emlékeztetett arra, hogy ez a tevékenység közvetlenül sérti a Chicagói Egyezmény 29. és 31. cikkét. Az említett elektronikus közlöny szerint a FATA – mint az Oroszország által engedélyezett légi fuvarozók vonatkozó nemzetközi biztonsági előírásoknak való megfeleléséért felelős hatóság – nem engedhette volna meg az említett üzemeltetéseket. Ezen túlmenően a szóban forgó járatokat a (4) és az (5) preambulumbekezdésben említett, a FATA által engedélyezett légi járművekkel üzemeltető légi fuvarozók ezt a vonatkozó nemzetközi biztonsági előírásoknak, nevezetesen a Chicagói Egyezmény 6. függeléke I. része 5. fejezetében meghatározott 5.2.3. előírásnak a tudatos megsértésével teszik; az említett előírás értelmében „A repülőgépet a légialkalmassági bizonyítványában foglalt feltételek szerint, valamint a repülési kézikönyvében foglalt jóváhagyott repülési korlátozásokkal összhangban kell üzemben tartani”, szem előtt tartva, hogy a légialkalmassági bizonyítványt a lajstromozó tagállam adja ki.

(7)

Ezenkívül az említett légi járművek nagy részét a tulajdonosok beleegyezése és a BCAA-val vagy az IAA-val a biztonsággal kapcsolatos kérdésekben folytatott későbbi együttműködés nélkül vették fel Oroszország légijárműlajstromába. Amint az az ICAO (6) preambulumbekezdésben említett elektronikus közlönyében is szerepel, ez a tényállás sérti a Chicagói Egyezmény 17. és 18. cikkét.

(8)

2022. március 18-án az ICAO közzétette AN 3/1.1-22/41. sz. körlevelét, amelyben emlékezteti a Chicagói Egyezmény valamennyi szerződő államát az említett egyezményből és annak függelékeiből eredő felügyeleti feladatokra és kötelezettségekre a biztonságfelügyelet megfelelő ellátása tekintetében.

(9)

2022. március 18-án Oroszország bejelentette Bermudának, hogy azonnali hatállyal felfüggeszti a (4) preambulumbekezdésben említett, a 83a. cikk végrehajtásáról szóló megállapodást. Ennek következményeként a korábban Oroszországra az említett megállapodás alapján átruházott szabályozási felügyeleti feladatok – a vonatkozó nemzetközi polgári repülésbiztonsági előírásokkal összhangban – visszakerültek Bermudára mint lajstromozó államra.

(10)

Az alkalmazandó nemzetközi polgári repülésbiztonsági előírásokat megsértve a FATA megtartotta a (4) és az (5) preambulumbekezdésben említett, rá átruházott szabályozói felügyeleti feladatokat, és – anélkül, hogy erről Bermudával és Írországgal mint lajstromozó állammal egyeztetett volna – átvette a Chicagói Egyezmény 8. függelékében foglalt szabályozói funkciókat és kötelezettségeket. Nincs olyan ellenőrizhető bizonyíték, amely arra engedne következtetni, hogy a FATA kialakította volna a szükséges biztonságfelügyeleti kapacitást ahhoz, hogy ilyen rövid időn belül, ilyen nagy mennyiségű légi jármű felett megfelelően tudjon gyakorolni egy ilyen mértékben kiterjesztett felügyeleti feladatkört.

(11)

2022. március 21-én a Bizottság a 473/2006/EK rendelet (4) 3. cikke (2) bekezdésének megfelelően tájékoztatta a FATA-t az oroszországi repülésbiztonsági felügyeleti helyzettel kapcsolatos komoly aggályairól, és közölte a FATA-val azokat az alapvető tényeket és szempontokat, amelyek alapul szolgálhatnak a FATA által engedélyezett légi fuvarozók Unión belüli működésére vonatkozó tilalom bevezetéséről szóló határozat meghozatalához.

(12)

A Bizottság lehetőséget biztosított a FATA-nak arra, hogy írásbeli észrevételeket nyújtson be, valamint 2022. április 5-én szóbeli beszámolót tartson a Bizottságnak és az uniós Repülésbiztonsági Bizottságnak. A Bizottság felkére a FATA-t, hogy 2022. április 1-jéig jelezze, hogy kíván-e élni a védelemhez való jogával, és meg akar-e jelenni az uniós Repülésbiztonsági Bizottság előtt.

(13)

A Bizottság 2022. március 21-én tájékoztatta az uniós Repülésbiztonsági Bizottságot a 2111/2005/EK rendelet és a 473/2006/EK bizottsági rendelet keretében a FATA-val folyamatban lévő közös konzultációkról.

(14)

2022. március 31-én a FATA levelében arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy elutasítja a FATA által engedélyezett légi fuvarozók biztonsági teljesítményével kapcsolatos állításokat, és úgy véli, hogy teljes mértékben eleget tesz az ICAO szerződő államaira rótt kötelezettségeknek. A FATA azonban nem nyújtott be semmilyen bizonyítékot vagy információt az állítása alátámasztására, és nem mutatta be, hogy miként látja el a Chicagói Egyezmény 8. függelékében meghatározott szabályozói funkciókat és kötelezettségeket, különösen a (4) és az (5) preambulumbekezdésben említett légi járműveket üzemben tartó légi fuvarozók tekintetében.

(15)

A Bizottság 2022. április 1-jén megállapította, hogy a FATA nem jelezte a részére 2022. március 21-én küldött levélben megfogalmazott felkérésnek megfelelően, hogy élni kíván a 2111/2005/EK rendeletben előírt védelemhez való jogával.

(16)

Az uniós Repülésbiztonsági Bizottság 2022. április 5-én összeült, hogy megvitassa a FATA által engedélyezett légi fuvarozók biztonsági teljesítményének helyzetét, valamint hogy a FATA képes-e megfelelni a nemzetközi repülésbiztonsági előírásoknak. Az uniós Repülésbiztonsági Bizottság megállapította a Chicagói Egyezménynek a (6) és a (7) preambulumbekezdésben említett megsértését, valamint az alkalmazandó nemzetközi polgári repülésbiztonsági előírásoknak a (10) preambulumbekezdésben említett megsértését. Az uniós Repülésbiztonsági Bizottság megállapította továbbá, hogy a FATA nem mutatott hajlandóságot a Bizottsággal és az uniós tagállamokkal való együttműködésére azon kérdés megvitatásában, hogy a FATA és az általa engedélyezett légi fuvarozók képesek-e biztosítani a légi fuvarozók flottájának – köztük a (4) és az (5) preambulumbekezdésben említett légi járműveknek – a folyamatos légialkalmasságát és üzembiztonságát.

(17)

Az ülésen további figyelmet fordítottak a 833/2014/EU rendelet módosításáról szóló (EU) 2022/328 tanácsi rendelet (5) alapján bevezetett korlátozó intézkedések következményeire, valamint különösen annak rövid távú operatív hatására, hogy a navigációs adatbázisok frissítéseihez és a földközelség-jelző rendszerek adatbázisaihoz való korlátozott hozzáférés miatt jelentős mértékben romlott a FATA engedélyével rendelkező légi fuvarozók által üzemben tartott légi járművek biztonságos navigálási képessége.

(18)

A Repülésbiztonsági Bizottság tudomásul vette, hogy az alkalmazandó korlátozó intézkedések következtében a FATA által engedélyezett légi fuvarozók számára csak korlátozott műszaki és technikai támogatás áll rendelkezésre. Emellett a műszaki és technikai támogatás hiánya és a jelentős számú új légi járműnek az orosz lajstromba való felvételéből eredő fokozott felügyeleti tevékenység együttesen növelni fogja a FATA munkaterhét és a szakértelem iránti igényt, mely igény – figyelembe véve egyrészt a Chicagói Egyezmény 83a. cikkében meghatározott feltételeket, amelyek mellett az említett tevékenységet Oroszországban ez idáig folytatták, másrészt pedig az alkalmazandó korlátozó intézkedések következményeit – valószínűleg nem lesz azonnal kielégíthető.

(19)

Tekintettel a fent említett jogsértésekre, valamint arra, hogy a FATA nem volt hajlandó együttműködni a Bizottsággal és az uniós tagállamokkal a 2022. március 21-i bizottsági levélben felvetett konkrét kérdések és aggályok kezelésében, a Bizottság és az uniós Repülésbiztonsági Bizottság a 2111/2005/EK rendelet mellékletében meghatározott közös követelményekkel, köztük különösen a harmadik követelménnyel összhangban arra a következtetésre jutott, hogy nincs bizonyíték arra, hogy a FATA képes lenne teljesíteni a Chicagói Egyezmény és az annak függelékeiben foglalt előírások szerinti kötelezettségeit a (4) és az (5) preambulumbekezdésben említett légi járműveket üzemben tartó, a FATA által engedélyezett légi fuvarozók tekintetében.

(20)

Továbbá a 2111/2005/EK rendelet mellékletében meghatározott közös követelményekkel és különösen az első követelménnyel összhangban a FATA által engedélyezett azon légi fuvarozók, amelyek a (4) és az (5) preambulumbekezdésben említett légi járművek közül egyet vagy többet üzemben tartottak, ezáltal súlyos biztonsági hiányosságokról tettek tanúbizonyságot, mivel lehetővé tették légi járatoknak a kereskedelmi célú légi fuvarozásra vonatkozó nemzetközi biztonsági előírásokat sértő üzemeltetését.

(21)

A 2111/2005/EK rendelet mellékletében meghatározott közös követelmények alapján a Bizottság úgy véli, hogy az Unión belül működési tilalom alá tartozó légi fuvarozóknak a 474/2006/EK rendelet A. mellékletében található listáját indokolt módosítani oly módon, hogy az tartalmazza a (4) és az (5) preambulumbekezdésben említett légi járművet üzemben tartó, Oroszországban engedélyezett valamennyi légi fuvarozót.

(22)

A földi ellenőrzéseknek a FATA által engedélyezett légi fuvarozók esetében történő, a 965/2012/EU bizottsági rendelet (6) szerinti priorizálása révén a tagállamoknak továbbra is ellenőrizniük kell, hogy az említett légi fuvarozók ténylegesen megfelelnek-e a vonatkozó nemzetközi biztonsági előírásoknak.

(23)

Annak megállapítása céljából, hogy a FATA rendelkezik-e a szükséges képességgel és kapacitással az illetékességébe tartozó légi közlekedési ágazat, valamint az Oroszországban engedélyezett valamennyi légi fuvarozó – különösen a (4) és az (5) preambulumbekezdésben említett légi járműveket üzemben tartó légi fuvarozók – felügyeletével járó szerepkör és feladatok ellátásához, a Bizottság helyzetet szorosan nyomon fogja követni, és – az Ügynökség közreműködésével – az uniós Repülésbiztonsági Bizottság következő ülésein a kérdést további felülvizsgálatnak fogja alávetni.

(24)

A 474/2006/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(25)

A 2111/2005/EK rendelet 5. és 6. cikke rögzíti, hogy a biztonságot érintő következmények miatt gyors döntéshozatalra van szükség, és adott esetben sürgősségi eljárás is igénybe vehető. Ezért az érzékeny információk és az utazóközönség védelme érdekében fontos, hogy az Unión belül működési tilalom vagy korlátozás alá tartozó légi fuvarozók listájának módosítására vonatkozó bármely határozat kihirdetésére és hatálybalépésére közvetlenül az elfogadását követően sor kerüljön.

(26)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a 2111/2005/EK rendelet 15. cikkével létrehozott uniós Repülésbiztonsági Bizottság véleményével,