(1)

A kiberbiztonság elengedhetetlen eleme a sikeres gazdasági és a társadalmi digitális átalakulásnak. Az EU elkötelezett amellett, hogy példátlan mértékű beruházásokat fordítson arra, hogy megerősítse az emberek, a vállalkozások és a hatóságok digitális eszközök iránti bizalmát.

(2)

A Covid19-világjárvány növelte a konnektivitás fontosságát, valamint Európának a stabil hálózati és információs rendszerektől való függőségét, és rámutatott arra, hogy a teljes ellátási láncnak védelmet kell biztosítani. A megbízható és biztonságos hálózati és információs rendszerek különösen fontosak a világjárvány elleni küzdelem élén álló szervezetek, például a kórházak, az egészségügyi hatóságok és az oltóanyaggyártók számára. Az ilyen szervezetek elleni nagy horderejű kibertámadások megelőzésére, észlelésére, okozásától való eltántorításra és elrettentésre, enyhítésére és az azokra való reagálásra irányuló uniós erőfeszítések összehangolásával emberéletek menthetők meg és megelőzhetők azok a próbálkozások, amelyek a világjárvány lehető leghamarabbi leküzdésére irányuló uniós törekvések meghiúsítását célozzák. Emellett az EU kibertámadások elleni védekezőképességének megerősítése hatékonyan hozzájárul a globális, nyitott, stabil és biztonságos kibertér előmozdításához.

(3)

Tekintettel a kiberbiztonsági fenyegetések határokon átnyúló jellegére és az összetettebb, áthatóbb és célzott támadások gyakoriságának folyamatos növekedésére (1), az érintett kiberbiztonsági intézményeknek és szereplőknek a meglévő erőforrások kiaknázása és az erőfeszítések jobb összehangolása révén növelniük kell az ilyen fenyegetésekre és támadásokra való reagálási képességüket. Valamennyi érintett uniós szereplőnek készen kell állnia arra, hogy közösen reagáljon, és a szükséges ismeret elve (need to know) helyett a megosztás szükségességének (need to share) elve alapján cseréljen információt egymással.

(4)

A tagállamok közötti kiberbiztonsági együttműködés – különösen az Együttműködési Csoport (Kiberbiztonsági Együttműködési Csoport) és az (EU) 2016/1148 európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) alapján létrehozott, a számítógép-biztonsági eseményekre reagáló csoportok (a továbbiakban: CSIRT-ek) hálózata – révén elért jelentős eredmények ellenére még mindig nincs olyan közös uniós platform, ahol a különböző kiberbiztonsági közösségekben gyűjtött információkat hatékonyan és biztonságosan ki lehetne cserélni, illetve ahol a műveleti képességeket az érintett szereplők koordinálhatnák és mozgósíthatnák. Ennek következtében fennáll annak a kockázata, hogy a kiberfenyegetésekkel és a kiberbiztonsági eseményekkel elszigetelten foglalkoznak, ami korlátozott hatékonysághoz és fokozott sebezhetőséghez vezet. Nem létezik továbbá olyan uniós szintű csatorna, amely technikai és operatív együttműködést tenne lehetővé a magánszektorral, akár az információmegosztás, akár a biztonsági eseményekre való reagálás támogatása céljából.

(5)

A meglévő keretek és struktúrák, valamint a tagállamokban és az érintett uniós intézményeknél, szerveknél és hivataloknál rendelkezésre álló erőforrások és szakértelem szilárd alapot biztosítanak a kiberbiztonsági fenyegetésekre, eseményekre és válsághelyzetekre való kollektív reagáláshoz (3). Ez a meglévő struktúra műveleti szinten magában foglalja a nagyszabású kiberbiztonsági eseményekre és válsághelyzetekre való összehangolt reagálás tervezetét (4) (a továbbiakban: az összehangolt reagálás tervezete), a CSIRT-hálózatot (5) és az Európai Kiberválságügyi Kapcsolattartó Szervezetek Hálózatát (a továbbiakban: EU-CyCLONe), a Bűnüldözési Együttműködés és Képzés Európai Ügynökségének (a továbbiakban: Europol) a Kiberbűnözés Elleni Európai Központját (a továbbiakban: EC3) és a kiberbűnözéssel foglalkozó közös munkacsoportját (a továbbiakban: J-CAT), valamint az uniós bűnüldözési vészhelyzet-elhárítási protokollját (a továbbiakban: EU LE ERP). A Kiberbiztonsági Együttműködési Csoport, az Európai Unió Helyzetelemző Központja (a továbbiakban: EU INTCEN), valamint az állandó strukturált együttműködés (6) (a továbbiakban: PESCO) keretében indított kiberdiplomáciai eszköztár (7) és kibervédelemmel kapcsolatos projektek szintén hozzájárulnak a különböző kiberbiztonsági közösségekben folytatott szakpolitikai és operatív együttműködéshez. Megerősített megbízatása értelmében az Európai Uniós Kiberbiztonsági Ügynökség (a továbbiakban: ENISA) feladata a hálózati és információs rendszerek, e rendszerek felhasználói és a kiberbiztonsági fenyegetések és események által érintett más személyek kiberbiztonságával kapcsolatos operatív együttműködés támogatása (8). A politikai szintű integrált válságelhárítási mechanizmus (a továbbiakban: IPCR) révén az EU képes koordinálni a súlyos válságokra – többek között a nagyszabású kibertámadásokra – adott politikai válaszlépéseit.

(6)

Ugyanakkor még nem létezik olyan mechanizmus, amely a hálózati és információs rendszerek biztonságáért, a kiberbűnözés elleni küzdelemért, a kiberdiplomácia tevékenységek folytatásáért és adott esetben a válsághelyzetekben szükséges kibervédelemért felelős kiberbiztonsági közösségek közötti kölcsönös segítségnyújtásra és a meglévő erőforrások kiaknázására szolgálna. Olyan uniós szintű, átfogó mechanizmus sem létezik, amely elősegítené a közösségek közötti technikai és operatív együttműködést a helyzetismeret, a felkészültség és a reagálás tekintetében. Ezenkívül az Europolon és az EU INTCEN-en keresztül szinergiákat kellene kiépíteni a bűnüldöző, illetve a hírszerzési közösségekkel.

(7)

A Bizottság, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (a továbbiakban: a főképviselő), a tagállamok és az érintett uniós intézmények, szervek és hivatalok elismerik, hogy az elmúlt években létrehozott, jelenleg használt uniós kiberbiztonsági architektúra erősségeinek, gyengeségeinek, hiányosságainak és átfedéseinek elemzése nagy jelentőséggel bír. Ezen elemzésre válaszul a Bizottság – a tagállamokkal konzultálva és a főképviselő bevonásával – kidolgozta a közös kiberbiztonsági egység koncepcióját, mely a biztonsági unióra vonatkozó stratégia (9), a digitális stratégia (10) és a kiberbiztonsági stratégia (11) fontos eleme.

(8)

Válsághelyzetekben a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy támaszkodhassanak az Unió szolidaritására, amely összehangolt, többek között a négy kiberbiztonsági közösség, azaz a polgári, a bűnüldözési (12), a diplomáciai és adott esetben a védelmi közösség általi segítségnyújtás formájában valósul meg. Az egy vagy több közösség tagjai által végrehajtott beavatkozás mértéke a nagyszabású esemény vagy válság jellegétől, és következésképpen az arra való reagáláshoz szükséges ellenintézkedések típusától függhet. Kiberbiztonsági fenyegetések, események és válságok esetén a jól képzett szakértők és a technikai eszközök alapvető fontosságú erőforrások, melyek hozzájárulhatnak a súlyos károk elkerüléséhez és a károk hatékony helyreállításához. Ezért a közös kiberbiztonsági egység központi elmei az egyértelműen meghatározott technikai és műveleti képességek (elsősorban a szakértők és az eszközök) lesznek, melyek szükség esetén bevethetők lesznek a tagállamokban. E platform résztvevői egyedülálló helyzetben lesznek ahhoz, hogy az uniós kiberbiztonsági gyorsreagálású csoportokon keresztül támogassák és koordinálják ezeket a képességeket, miközben megfelelő szinergiákat építenek ki a PESCO keretében már meglévő kiberbiztonsági projektekkel.

(9)

A közös kiberbiztonsági egység virtuális és fizikai platformot biztosít, melynek működéséhez nem szükséges egy további, önálló szerv létrehozása. Az egység felállítása nem érintheti a nemzeti kiberbiztonsági hatóságok és az érintett uniós szervek felelősségi köreit és hatásköreit. A közös kiberbiztonsági egységnek a résztvevők közötti egyetértési megállapodásokon kell alapulnia. Az uniós szervezetek és a tagállami hatóságok közötti biztonságos és gyors operatív és technikai együttműködés platformjaként a meglévő struktúrákra, erőforrásokra és képességekre kell épülnie, és azokhoz hozzáadott értéket kell nyújtania. Emellett össze kell fognia az összes – azaz a polgári, a bűnüldözési, a diplomáciai és a védelmi – kiberbiztonsági közösséget. A platform résztvevőinek operatív vagy támogató szerepet kell betölteniük. Az operatív szerepet betöltő résztvevők között szerepelnie kell az ENISA-nak, az Europolnak, az európai intézmények, szervek és hivatalok számítógépes vészhelyzeteket elhárító csoportjának (a továbbiakban: CERT-EU), a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak (beleértve az INTCEN-t), a CSIRT-hálózatnak és az EU-CyCLONe-hálózatnak. A támogató szerepet betöltő résztvevők között pedig szerepelnie kell az Európai Védelmi Ügynökségnek (a továbbiakban: EDA), a kiberbiztonsági együttműködési csoport elnökének, a kiberkérdésekkel foglalkozó tanácsi horizontális munkacsoport elnökének, valamint az érintett PESCO-projektek egy-egy képviselőjének (13). Mivel a tagállamok rendelkeznek a nagyszabású kiberbiztonsági fenyegetésekre, eseményekre és válságokra való reagáláshoz szükséges műveleti képességekkel és hatáskörökkel, a platform résztvevőinek célkitűzéseik eléréséhez – a megfelelő uniós szervezetek segítségével – elsősorban ezekre a kapacitásokra kell támaszkodniuk.

(10)

A közös kiberbiztonsági egység várhatóan új lendületet fog adni a 2017-ben az összehangolt reagálás tervezetével elindított folyamatnak. Folytatnia fogja az összehangolt reagálás tervezetben vázolt struktúra működőképessé tételét, és létrehozása meghatározó lépés lesz egy olyan európai kiberbiztonsági válságkezelési keret kidolgozása felé, amely lehetővé teszi a fenyegetések és kockázatok összehangolt és időben történő azonosítását, enyhítését és megválaszolását. Ezáltal a közös kiberbiztonsági egység segíteni fogja az EU-t a jelenlegi és a jövőbeli fenyegetésekre való reagálásban.

(11)

A közös kiberbiztonsági egységben való részvétel révén az operatív és támogató szerepet betöltő résztvevőknek várhatóan lehetőségük fog nyílni arra, hogy az uniós kiberbiztonsági válságreagálási kerethez kapcsolódóan végzett tevékenységük részeként kapcsolatot építsenek az érdekelt felek szélesebb körével. Miközben megbízatásuk korlátain belül feladataikat ellátják, a résztvevők számára biztosítani kell, hogy a kiberbiztonsági fenyegetésekre és eseményekre minden szempontból jobban fel legyenek készülve, azokról átfogóbb helyzetismerettel rendelkezzenek, és a kiberbiztonsági szaktudás további forrásai is rendelkezésükre álljanak. A résztvevőknek például rendszeresen részt kell venniük a közösségek közötti gyakorlatokban, jól meghatározott szerepet kell betölteniük az uniós válságreagálási tervben, közös nyilvános kommunikáció révén növelniük kell fellépéseik láthatóságát, és operatív együttműködési megállapodásokat kell kötniük a magánszektorral. Ezzel párhuzamosan a közös kiberbiztonsági egységhez való hozzájárulás lehetővé fogja tenni a résztvevők számára a meglévő hálózatok, például a CSIRT-hálózat és az EU-CyCLONe-hálózat megerősítését, biztonságos információcserére szolgáló eszközöket és – pl. a biztonsági műveleti központok (a továbbiakban: SOC-k) révén – a biztonsági események jobb észlelését lehetővé tevő képességeket biztosít számukra, valamint lehetővé teszi, hogy kihasználják a rendelkezésre álló uniós műveleti képességeket.

(12)

A közös kiberbiztonsági egység résztvevőinek a technikai és operatív együttműködésre kell összpontosítaniuk, melybe a közös műveletek is beletartoznak. A résztvevőknek a megbízatásuk által lehetővé tett mértékben hozzá kell járulniuk az ilyen együttműködéshez. Az együttműködésnek a folyamatban lévő erőfeszítésekre kell épülnie és azokat ki kell egészítenie. Az érintett együttműködés típusától függően azokba további résztvevők is bevonhatók.

(13)

A platformnak össze kell gyűjtenie a tagállamok és az uniós szervek technikai és operatív válságkezelési szakértőit abból a célból, hogy a meglévő képességek és szakértelem felhasználásával összehangolja a kiberbiztonsági fenyegetésekre, eseményekre és válsághelyzetekre való reagálást. A közös kiberbiztonsági egységben részt vevő szakértők a fizikai és a virtuális platform együttes használatával sokkal szélesebb támadási felület felügyeletére és védelmére lesznek képesek. E célból a résztvevőknek össze kell hangolniuk a határokon átnyúló biztonsági események és válságok esetén tett erőfeszítéseiket, valamint a platformon keresztül segítséget kell nyújtaniuk az incidens sújtotta országoknak.

(14)

A közös kiberbiztonsági egység létrehozásához olyan fokozatos folyamatra van szükség, amely kiaknázza és konszolidálja az ezen ajánlásban említett, meglévő kereteket és struktúrákat, ideértve a tagállamok által vezetett fórumok keretében létrehozott együttműködési mechanizmusokat (pl. a CSIRT-ek hálózatát, az EU-CyCLONe-hálózatot, a kiberkérdésekkel foglalkozó tanácsi horizontális munkacsoportot, a J-CAT-et és a vonatkozó PESCO-projekteket), valamint az uniós intézmények, szervek és hivatalok oldalán az ENISA és a CERT-EU közötti, illetve az információcserével foglalkozó intézményközi kiberbiztonsági csoportban folytatott strukturált együttműködést. A hibrid fenyegetésekre vonatkozó, a polgári védelmi (14) és ágazatspecifikus (15) kereteket szintén be kell vonni. Hasonlóképpen strukturált kapcsolatot kell kialakítani az IPCR-rel (16). Ez lehetővé fogja tenni válság esetén az információk gyors és hatékony továbbítását a Tanácsban csoportosult politikai szintű döntéshozóknak.

(15)

A közös kiberbiztonsági egység létrehozásának ezért egy fokozatos és átlátható folyamatnak kell lennie, amelynek a következő két évben le kell zajlania. Ezért az ezen ajánlásban meghatározott célkitűzéseket a mellékletben ismertetett négylépéses folyamattal kell elérni. Az első két lépésben a Bizottság által létrehozandó munkacsoport keretében el kell indítani az ENISA által szervezett és támogatott előkészítő folyamatot, amelyben uniós és tagállami szinten operatív és támogató szerepet betöltő résztvevők vesznek részt. Az előkészítő munkát a kölcsönös szerepvállalás, az inkluzivitás és a konszenzusépítés elveinek kell vezérelniük. Ösztönözni kell valamennyi résztvevőt a szerepvállalásra, lehetővé téve a különböző nézetek és álláspontok kifejtését, és törekedni kell az olyan megoldásokra, amelyek a lehető legszélesebb körű támogatást élvezik. Az igényektől függően és kellően indokolt feltételek alapján az ezen ajánlásban szereplő különböző lépések ütemterve módosítható.

(16)

Az előkészítő folyamatnak az első lépés keretében a rendelkezésre álló releváns uniós műveleti képességek azonosításával és a résztvevők platformon belüli szerepeinek és felelősségi köreinek értékelésével kell kezdődnie. A második lépésnek a következőket kell magában foglalnia: a biztonsági események és válságok elhárítására irányuló uniós terv kidolgozása az összehangolt reagálás tervezetével (17) és az uniós bűnüldözési veszélyhelyzet-elhárítási protokollal összhangban, a felkészültséghez és a helyzetismerethez kapcsolódó tevékenységek bevezetése a kiberbiztonsági jogszabállyal és az Europol-rendelettel (18) összhangban, valamint a résztvevők platformon belüli szerepei és felelősségi körei értékelésének lezárása. A munkacsoportnak be kell nyújtania az értékelés eredményeit a Bizottsághoz és a főképviselőhöz, akik később megosztják az eredményeket a Tanáccsal. A Bizottságnak és a főképviselőnek együtt kell működniük annak érdekében, hogy hatáskörüknek megfelelően az említett értékelés alapján közös jelentést készítsenek, és fel kell kérniük a Tanácsot, hogy tanácsi következtetések útján hagyja jóvá a jelentést.

(17)

A jóváhagyást követően a közös kiberbiztonsági egység működőképessé válik, utat nyitva a folyamat két hátralévő lépése előtt. A harmadik lépésben a résztvevőknek – a fizikai és a virtuális platformban rejlő lehetőségeket kihasználva – képessé kell válniuk a közös kiberbiztonsági egység keretében uniós gyorsreagálású csoportok bevetésére a biztonsági események és válságok elhárítására irányuló uniós tervben meghatározott eljárások szerint, és ezáltal hozzá kell járuljanak a biztonsági eseményekre való reagálás különböző aspektusaihoz (a nyilvános kommunikációtól a károk utólagos helyreállításáig). Végezetül a negyedik lépésben a magánszektor érdekelt feleit – köztük a kiberbiztonsági megoldások és szolgáltatások felhasználóit és szolgáltatóit – felkérik, hogy járuljanak hozzá a platform működéséhez, lehetővé téve a résztvevők számára, hogy javítsák az információmegosztást és hatékonyabbá tegyék az EU kiberbiztonsági fenyegetésekre és eseményekre való összehangolt reagálását.

(18)

A négylépéses folyamat végén a résztvevőknek tevékenységi jelentést kell készíteniük az ajánlásban meghatározott négy lépés végrehajtása terén elért eredményekről, amelyben ismertetniük kell az elért eredményeket és a felmerülő kihívásokat, majd be kell nyújtaniuk a Bizottságnak és a főképviselőnek. E jelentés alapján a Bizottságnak és a főképviselőnek értékelnie kell az említett eredményeket, és következtetéseket kell levonnia a közös kiberbiztonsági egység jövőjére vonatkozóan.

(19)

A Bizottságnak, az ENISA-nak, az Europolnak és a CERT-EU-nak az ezen ajánlás IV. szakaszában meghatározottak szerint igazgatási, pénzügyi és technikai támogatást kell nyújtania a közös kiberbiztonsági egység számára, a rendelkezésre álló költségvetés és emberi erőforrások függvényében. Az érintett uniós intézmények, szervek és hivatalok operatív kiberbiztonsági képességeinek megerősítése kulcsfontosságú lesz a közös kiberbiztonsági egység hatékony előkészítéséhez és fenntarthatóságához. A Bizottság biztosítani kívánja, hogy a CERT-EU esetében e hozzájárulás jogalapja az uniós intézmények, szervek és hivatalok számára kötelező közös kiberbiztonsági szabályokról szóló, 2021. októberi rendelet legyen.

(20)

Tekintettel az (EU) 2019/881 rendelet (a továbbiakban: kiberbiztonsági jogszabály) szerinti megerősített megbízatására, az ENISA egyedülálló helyzetben van ahhoz, hogy megszervezze és támogassa a közös kiberbiztonsági egység előkészítését, valamint hogy hozzájáruljon annak működőképessé tételéhez. A kiberbiztonsági jogszabály rendelkezéseivel összhangban az ENISA jelenleg Brüsszelben irodát hoz létre a CERT-EU-val való strukturált együttműködés támogatása érdekében. Ez a strukturált együttműködés – melyben a kapcsolódó hivatalok is részt vesznek – hasznos keretet biztosít a közös kiberbiztonsági egység létrehozásának elősegítéséhez, beleértve egy olyan fizikai tér kialakítását, amelyet szükség esetén a résztvevők, illetve más érintett uniós intézmények, szervek és hivatalok személyzete rendelkezésére kell bocsátani. A fizikai platformot egy virtuális platformmal kell kombinálni, amely együttműködési és biztonságos információmegosztási eszközöket kínál. Ezek az eszközök ki fogják aknázni az európai kiberpajzs (19) — többek között az SOC-k és az ISAC-k – révén gyűjtött gazdag információkészletet.

(21)

A Tanács által 2018-ban elfogadott, a súlyos, határokon átnyúló kibertámadásokra vonatkozó uniós bűnüldözési veszélyhelyzet-elhárítási protokoll központi szerepet biztosít az Europol Kiberbűnözés Elleni Európai Központjának (EC3) (20) az összehangolt reagálás tervezete keretében. Az említett protokoll lehetővé teszi az uniós bűnüldöző hatóságok számára, hogy határokon átnyúló, feltehetőleg rossz szándékú, nagyszabású kibertevékenységek esetén a hét minden napján 24 órában gyorsan reagáljanak és felmérjék a helyzetet, valamint hogy a határokon átnyúló biztonsági eseményekre való reagálás hatékony koordinálása érdekében biztonságosan és időben megosszák egymással a kritikus információkat. A protokoll tovább részleteket tartalmaz a többi uniós intézménnyel való együttműködésről, az egész EU-ra kiterjedő válságprotokollokról, valamint a magánszektorral folytatott válsághelyzeti együttműködésről. A bűnüldöző közösségnek adott esetben az Europol támogatásával hozzá kell járulnia a közös kiberbiztonsági egység munkájához azáltal, hogy a büntető igazságszolgáltatási keret követelményeivel és az alkalmazandó elektronikusbizonyíték-kezelési eljárásokkal összhangban megteszi a szükséges lépéseket a teljes nyomozási ciklus során. Az Europol az EC3 2013-as létrehozása óta operatív támogatást nyújt és elősegíti a kiberfenyegetések elleni operatív együttműködést. Az Europolnak megbízatásával és a „hírszerzésen alapuló bűnüldözés” megközelítéssel összhangban támogatnia kell a platformot, és fel kell használni minden, a szervezeten belül rendelkezésre álló szakértelemet, terméket, eszközt és szolgáltatást, amely releváns lehet az adott eseményre vagy válságra való reagálás szempontjából.

(22)

Az információs rendszerek elleni támadásokról szóló 2013/40/EU irányelv többek között előírja a tagállamok számára egy olyan operatív nemzeti kapcsolattartó pont létrehozását, amely a hét minden napján 24 órában rendelkezésre áll az említett irányelvben meghatározott bűncselekményekkel kapcsolatos információcsere céljából. Az operatív nemzeti kapcsolattartó pontok hálózatának szintén hozzá kell járulnia a közös kiberbiztonsági egység munkájához azáltal, hogy adott esetben biztosítja a tagállami bűnüldöző hatóságok bevonását.

(23)

Az uniós kiberdiplomáciai közösség hozzájárul a globális, nyitott, stabil és biztonságos kibertér előmozdításához és védelméhez, valamint az ezzel kapcsolatos rossz szándékú kibertevékenységek megelőzéséhez, az azoktól való elrettentéshez, illetve az azokra való reagáláshoz. Az EU 2017-ben létrehozta a rossz szándékú kibertevékenységekkel szembeni közös uniós diplomáciai intézkedések keretét (a továbbiakban: kiberdiplomáciai eszköztár). Ez a keret a kiberdiplomáciára vonatkozó tágabb uniós szakpolitika részét képezi. Hozzájárul a konfliktusmegelőzéshez és a nemzetközi kapcsolatok stabilabbá tételéhez. Lehetővé teszi az EU és a tagállamok számára, hogy adott esetben a nemzetközi partnerekkel együttműködve valamennyi közös kül- és biztonságpolitikai (a továbbiakban: KKBP) intézkedést – a megvalósításukra vonatkozó eljárásokkal összhangban – felhasználják az együttműködés ösztönzésére, a fenyegetések mérséklésére, valamint a kibertérben az aktuális és lehetséges jövőbeli rosszindulatú magatartás befolyásolására. A kiberdiplomáciai közösségnek a közös kiberbiztonsági egység keretében kell együttműködnie a diplomáciai intézkedések teljes skálájának felhasználása, illetve a felhasználás támogatása révén, különösen a nyilvános kommunikáció tekintetében, és válság esetén a közös helyzetismeret és a harmadik országokkal való együttműködés előmozdításával.

(24)

A tervezetnek megfelelően a főképviselőnek – többek között az INTCEN-en keresztül – hozzá kell járulnia a közös kiberbiztonsági egység munkájához a meglévő és kialakulóban lévő fenyegetésekre vonatkozó, hírszerzési információkon alapuló közös helyzetismeret folyamatos meglétének biztosításával, beleértve az adott eseményhez kapcsolódóan szükséges stratégiai helyzetismeretet is.

(25)

A kibervédelmi közösségen belül az EU és a tagállamok célja a kibervédelmi képességek bővítése, valamint az érintett uniós intézmények, szervek és hivatalok közötti, illetve a tagállamokkal kialakított és a tagállamok közötti további szinergiák, koordináció és együttműködés megerősítése, többek között a közös biztonság- és védelempolitikához (a továbbiakban: KBVP) kapcsolódó missziók és műveletek tekintetében. A közösség működését az uniós szintű kormányközi irányítás, a nemzeti katonai parancsnoki struktúrák és a katonai, illetve kettős felhasználású képességek és eszközök határozzák meg. Mivel a kibervédelmi közösség és a közös kiberbiztonsági egység jellegüket tekintve eltérőek, az információmegosztás lehetővé tétele érdekében speciális interfészeket kell kiépíteni (21).

(26)

Az állandó strukturált együttműködés a Lisszaboni Szerződés (22) által bevezetett jogi keret, melyet 2017-ben hoztak létre az Unió keretén belül. A strukturált együttműködés eredményeként több PESCO-projekt jött létre a kiberbiztonság területén, amelyek hozzájárulnak a kibervédelemmel kapcsolatos együttműködés – mint például az információmegosztás, a képzés és az operatív támogatás – terén tett erőfeszítések fokozására vonatkozó 11. kötelezettségvállalás (23) teljesítéséhez. Az EKSZ, beleértve az Európai Unió Katonai Törzsét és az EDA-t, alkotja a PESCO titkárságát, amely az Unió keretén belül egyedüli kapcsolattartó pontként szolgál a PESCO-val kapcsolatos valamennyi kérdésben, ideértve a PESCO-projektekhez kapcsolódó támogató és koordináló feladatokat is (pl. az új projektjavaslatok értékelését, a projektekre vonatkozó eredményjelentések elkészítését stb.). A releváns PESCO-projektek képviselőinek támogatniuk kell a közös kiberbiztonsági egység munkáját, különösen a helyzetismeret és a felkészültség tekintetében.

(27)

A közös kiberbiztonsági egységen keresztül a résztvevőknek megfelelő mértékben be kell vonniuk a magánszektor érdekelt feleit (ideértve a kiberbiztonsági megoldásokat és szolgáltatásokat nyújtó és felhasználó feleket is) ahhoz, hogy – az adatmegosztásra és az adatbiztonságra vonatkozó jogi keret kellő figyelembevétele mellett – támogathassák az európai kiberbiztonsági válságkezelési kerethez kapcsolódó munkát. A kiberbiztonsági szolgáltatóknak azáltal kell hozzájárulniuk a kezdeményezéshez, hogy megosztják a fenyegetettségi információkat, és a kiberbiztonsági eseményekre való reagálás szakértőinek biztosítása révén gyorsan növelik az egységnek a nagyszabású támadásokra és válságokra való reagálás céljából rendelkezésre álló kapacitását. Lehetővé kell tenni, hogy – elsősorban a kiberbiztonsági irányelv hatálya alá tartozó – kiberbiztonsági termékek és szolgáltatások felhasználói segítséget és tanácsot kérhessenek az uniós szintű információmegosztási és elemzési központokhoz (ISAC-khez) kapcsolódó, jelenleg még nem létező, strukturált csatornákon keresztül (24). A platform a nemzetközi partnerekkel folytatott együttműködés megerősítéséhez is hozzájárulhat.

(28)

A helyzetismeret fejlesztéséhez és fenntartásához élvonalbeli behatolásészlelési és -megelőzési képességekre van szükség. A közös kiberbiztonsági egységnek a legkorszerűbb hálózatot kell használnia, amely képes elemezni azokat a rosszindulatú fenyegetéseket és eseményeket, melyek az Unió egész területén hatással lehetnek a kulcsfontosságú kommunikációs és információs rendszerekre. Ez azt jelenti, hogy – egyéb források mellett – a nemzeti, ágazati és határokon átnyúló SOC-k által felügyelt kommunikációs hálózatokból származó, fenyegetésekkel kapcsolatos információkat továbbítani kell a közös kiberbiztonsági egységnek annak érdekében, hogy a résztvevők jobban felmérhessék az EU fenyegetettségi helyzetét.

(29)

Az esetlegesen bizalmas anyagokat is tartalmazó operatív információk cseréjének támogatása érdekében a platformnak megfelelően biztonságos kommunikációs csatornákat kell használnia. Ezek a csatornák a már meglévő infrastruktúrára is épülhetnek, például az Europol és a bűnüldöző közösség által használt Biztonságos Információcsere Hálózati Alkalmazásra (a továbbiakban: SIENA). A kiberbiztonsági stratégiában bejelentetteknek megfelelően az uniós intézmények, szervek és hivatalok által használt eszközöknek tiszteletben kell tartaniuk az információbiztonsági szabályokat, melyekre a Bizottság hamarosan javaslatot fog tenni.

(30)

A Bizottság – elsősorban a Digitális Európa programon keresztül – támogatni fogja a fizikai és virtuális platform létrehozásához, a biztonságos kommunikációs csatornák és képzési kapacitások kiépítéséhez és fenntartásához, valamint a felderítési képességek fejlesztéséhez és bevezetéséhez szükséges beruházásokat. Emellett az Európai Védelmi Alap hozzájárulhat a kulcsfontosságú kibervédelmi technológiák és képességek finanszírozásához, amelyek megerősítenék a nemzeti kibervédelmi felkészültséget,