(1)

A Bizottság 2020 utáni közös agrárpolitikára (KAP) vonatkozó jogalkotási javaslatainak célja, hogy létrehozzák azt az erős uniós keretet, amely elengedhetetlen annak biztosításához, hogy a KAP továbbra is egy egyenlő versenyfeltételek mellett működő közös politika legyen, és amely keret ugyanakkor nagyobb felelősséget ró a tagállamokra a tekintetben, hogy miként valósítják meg a meghatározott célokat és célkitűzéseket. Ennek megfelelően a tagállamoknak KAP-stratégiai terveket kell kidolgozniuk, és azokat a Bizottság jóváhagyását követően végre kell hajtaniuk.

(2)

A Bizottság 2020 utáni KAP-ra vonatkozó jogalkotási javaslataival kapcsolatos jogalkotási eljárás elhúzódott, ezért a tagállamoknak és a Bizottságnak nem állt módjában előkészíteni az ahhoz szükséges valamennyi elemet, hogy az új jogi keretet és a KAP-stratégiai terveket 2021. január 1-jétől alkalmazni lehessen, ahogyan azt a Bizottság eredetileg javasolta. Ez a késedelem bizonytalan helyzetet és kockázatot teremtett az uniós mezőgazdasági termelők és az Unió teljes mezőgazdasági ágazata számára. E bizonytalanság enyhítése, valamint a vidéki területek és régiók életképességének megőrzése és a környezeti fenntarthatósághoz való hozzájárulás érdekében e rendeletnek elő kell írnia a 2014–2020-as időszakra vonatkozó jelenlegi KAP-keret (a továbbiakban: jelenlegi KAP-keret) szabályainak további alkalmazását, valamint a kifizetések megszakítás nélküli teljesítését a mezőgazdasági termelők és más kedvezményezettek számára, ezáltal biztosítva a kiszámíthatóságot és a stabilitást a 2023. január 1-jével kezdődő időszakra vonatkozó új jogi keret (a továbbiakban: új jogi keret) alkalmazásának kezdőnapjáig tartó, a 2021 és 2022 alatti átmeneti időszakban (a továbbiakban: átmeneti időszak).

(3)

mivel a Bizottság 2020 utáni KAP-ra vonatkozó jogalkotási javaslataival kapcsolatos jogalkotási eljárást még le kell zárni, és a tagállamoknak még ki kell dolgozniuk a KAP-stratégiai terveket, továbbá konzultációt kell folytatni az érdekelt felekkel, a jelenlegi KAP-keretet további két évig folyamatosan alkalmazni kell. Az átmeneti időszak célja, hogy elősegítse a kedvezményezettek számára az új programozási időszakra való zökkenőmentes átállást, és lehetővé tegye az európai zöld megállapodásról szóló, 2019. december 11-i bizottsági közlemény (a továbbiakban: európai zöld megállapodás) figyelembevételét.

(4)

Annak biztosítása érdekében, hogy 2021-ben és 2022-ben az Európai Mezőgazdasági Garanciaalapból (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) támogatást lehessen nyújtani a mezőgazdasági termelőknek és más kedvezményezetteknek, az Uniónak az átmeneti időszakban is a jelenlegi KAP-keret feltételei szerint kell ilyen támogatást nyújtania. A jelenlegi KAP-keretet különösen az 1303/2013/EU (4), az 1305/2013/EU (5), az 1306/2013/EU (6), az 1307/2013/EU (7) és az 1308/2013/EU (8) európai parlamenti és tanácsi rendeletek hozták létre.

(5)

E rendeletnek egyrészről kellő időt kell biztosítania a tagállamok számára ahhoz, hogy kidolgozzák KAP-stratégiai tervüket, másrészről elő kell segítenie az új jogi keret sikeres alkalmazásához szükséges közigazgatási struktúrák létrehozását mindenekelőtt azáltal, hogy lehetővé teszi a technikai segítségnyújtás kibővítését. Az átmeneti időszak végét követően valamennyi KAP-stratégiai tervnek hatályba kell tudnia lépni annak érdekében, hogy biztosítva legyen az a stabilitás és kiszámíthatóság, amelyre a mezőgazdasági ágazatnak olyan nagy szüksége van.

(6)

Figyelembe véve, hogy az Uniónak az átmeneti időszak során is támogatnia kell a vidékfejlesztést, a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy meghosszabbított vidékfejlesztési programjaik a 2021-re és 2022-re elkülönített megfelelő költségvetési előirányzatokból jussanak finanszírozáshoz. A meghosszabbított programoknak biztosítaniuk kell, hogy az EMVA-hozzájárulásoknak az 1305/2013/EU rendelet 59. cikkének (6) bekezdésében említett intézkedésekre elkülönített hányada legalább azonos szinten maradjon, összhangban az európai zöld megállapodásban meghatározott új törekvésekkel.

(7)

Az 1303/2013/EU rendelet határozza meg a közös kereten belül működő EMVA-ra és más alapokra vonatkozó közös szabályokat. Az említett rendeletet továbbra is alkalmazni kell az EMVA-ból a 2014–2020-as programozási időszakban, valamint a 2021-es és a 2022-es programozási évben támogatott programokra.

(8)

Az 1303/2013/EU rendelet a végrehajtási jelentések, az éves felülvizsgálati ülések, az utólagos értékelések, az összefoglaló jelentések, a kiadások elszámolhatósága, a kötelezettségvállalások visszavonása és a költségvetési kötelezettségvállalások tekintetében meghatározott határidőket a 2014–2020-as programozási időszakra korlátozza. E határidőket ki kell igazítani annak érdekében, hogy figyelembe lehessen venni az EMVA-ból nyújtott támogatásokhoz kapcsolódó programok végrehajtására rendelkezésre álló időszak meghosszabbítását.

(9)

Az 1310/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (9) és a 807/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (10) előírja, hogy az 1305/2013/EU rendelet alkalmazását megelőzően vidékfejlesztésre támogatást nyújtó rendeletek alapján tett bizonyos hosszú távú kötelezettségvállalásokhoz kapcsolódó kiadásokat a 2014–2020-as programozási időszakban bizonyos feltételek mellett továbbra is az EMVA-ból kell kifizetni. A vonatkozó jogi kötelezettségvállalások időtartamára – megegyező feltételek mellett – e kiadásoknak továbbra is elszámolhatónak kell lenniük a 2021-es és 2022-es programozási évben. A jogbiztonság és a jogi egyértelműség érdekében azt is egyértelművé kell tenni, hogy az integrált igazgatási és kontrollrendszernek az olyan jogi kötelezettségvállalásokra is vonatkoznia kell, amelyeket az 1305/2013/EU rendelet integrált igazgatási és kontrollrendszer hatálya alá tartozó intézkedéseinek megfelelő, korábbi intézkedések alapján tettek, valamint hogy az ilyen jogi kötelezettségvállalásokhoz kapcsolódó kifizetéseket a december 1-jétől a következő naptári év június 30-ig tartó időszakban kell teljesíteni.

(10)

Elérhetővé kell tenni az EMVA-ból nyújtott támogatásokat az új jogi keret szerinti közösségvezérelt helyi fejlesztési stratégiák tervezését és jövőbeli végrehajtását támogató kapacitásépítési és előkészítő intézkedések költségeihez is.

(11)

Az 1307/2013/EU rendelet szerinti támogatási jogosultságok kiosztása, illetve a meglévő jogosultságaikat megtartó tagállamok esetében az újraszámítások terén egyes tagállamok 2015-ben hibákat követtek el a támogatási jogosultságok számának és értékének megállapításakor. E hibák többsége – még ha kizárólag egyetlen mezőgazdasági termelő esetében merültek is fel – az összes mezőgazdasági termelő és az összes év tekintetében befolyásolja a támogatási jogosultságok értékét. Néhány tagállam 2015 után is követett el hibákat a jogosultságok tartalékból való kiosztása kapcsán, például az átlagérték kiszámítása során. Az ilyen meg nem felelés esetén rendszerint pénzügyi korrekció alkalmazandó mindaddig, amíg az érintett tagállam meg nem teszi a megfelelő korrekciós intézkedéseket. Tekintetbe véve a jogosultságok első alkalommal történt kiosztása óta eltelt időt, a jogosultságok megállapítására és adott esetben azok korrekciójára irányuló tagállami erőfeszítéseket, valamint a jogbiztonság megteremtése érdekében a támogatási jogosultságok számát és értékét egy bizonyos időponttól kezdődően jogszerűnek és szabályszerűnek kell tekinteni.

(12)

Az 1307/2013/EU rendelet 24. cikkének (6) bekezdése lehetővé tette a tagállamok számára, hogy a támogatási jogosultságok kiosztása során csökkentési együtthatót alkalmazzanak azon támogatható hektárok vonatkozásában, amelyek kedvezőtlen éghajlati viszonyokkal rendelkező területeken elhelyezkedő állandó gyepterületből állnak. Az alpesi legelők gyakran közös kezelésben vannak, ezért a területek évente kerülnek kiosztásra, ami jelentős mértékű bizonytalansághoz vezet az érintett tagállamok mezőgazdasági termelőinek körében. E rendszer alkalmazása, különösen az érintett területek pontos meghatározása tekintetében, meglehetősen bonyolultnak bizonyult. Mivel azon területek támogatási jogosultságainak értéke, ahol nem alkalmazzák a csökkentési együtthatót, a kijelölt területek támogatási jogosultságainak összegétől függ, az említett bizonytalanság később az érintett tagállamok valamennyi mezőgazdasági termelőjére kihat. Az érintett tagállamokban jelenleg alkalmazott rendszer stabilizálása, valamint annak érdekében, hogy az érintett tagállamokban valamennyi mezőgazdasági termelő számára a lehető leghamarabb biztosítani lehessen a jogbiztonságot, lehetővé kell tenni az érintett tagállamok számára, hogy az összes mezőgazdasági termelőnek 2020. január 1. előtt odaítélt valamennyi jogosultság értékét és számát jogszerűnek és szabályszerűnek tekintsék. E jogosultságok értékének – az egyéni kedvezményezettek rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségek sérelme nélkül – meg kell egyeznie a 2019. december 31-én érvényes, 2019-es naptári évre vonatkozó értékkel.

(13)

A támogatási jogosultságok megerősítése nem mentesíti a tagállamokat az EMGA megosztott irányításából adódó, az uniós költségvetés szabálytalan kiadásokkal szembeni védelmének biztosítását célzó felelősségük alól. Ezért a mezőgazdasági termelőknek 2021. január 1. előtt, vagy ettől eltérve 2020. január 1. előtt kiosztott támogatási jogosultságok megerősítése nem érintheti a Bizottság arra vonatkozó hatáskörét, hogy 2020-ig, vagy ettől eltérve 2019-ig bezárólag bármely naptári év vonatkozásában meghozza az 1306/2013/EU rendelet 52. cikkében említett határozatokat az olyan szabálytalanul nyújtott kifizetések vonatkozásában, amelyek a támogatási jogosultságok számával vagy értékével kapcsolatos hibákra vezethetők vissza.

(14)

Tekintettel arra, hogy a KAP új jogi kerete még nem került elfogadásra, egyértelművé kell tenni, hogy a többéves alapon nyújtott, meglévő támogatási rendszerekről az új jogi keretre való áttérés szabályozása céljából átmeneti intézkedéseket kell meghatározni.

(15)

A kötelezettségvállalások jelenlegi vidékfejlesztési programozási időszakból a KAP-stratégiai tervekbe való jelentős átcsoportosításának korlátozása érdekében az agrár-környezetvédelmi és az éghajlatváltozáshoz, az ökológiai gazdálkodáshoz és az állatjóléthez kapcsolódó új többéves kötelezettségvállalások időtartamát főszabályként legfeljebb három évre kell korlátozni. 2022-től a meglévő kötelezettségvállalások meghosszabbítását egy évre kell korlátozni.

(16)

Az 1305/2013/EU rendelet 31. cikkének (5) bekezdése átmeneti intézkedéseket írt elő annak érdekében, hogy megkönnyítse a kifizetések fokozatos megszüntetését azokon a területeken, amelyek az új területmeghatározási kritériumok alkalmazása miatt már nem minősülnek természeti hátrányokkal rendelkező területnek. Az ilyen kifizetéseket egy legfeljebb négyéves időszak során, 2020-ig kellett teljesíteni. Az (EU) 2017/2393 európai parlamenti és tanácsi rendelet (11) 2019-ig meghosszabbította az említett területek új területmeghatározására vonatkozó eredeti határidőt. Az olyan tagállamok mezőgazdasági termelői számára, amelyek 2018-ban és 2019-ben végezték el a területmeghatározást, nem áll rendelkezésre a négy éves maximális időtartam a kifizetések fokozatos megszüntetésére. Ahhoz, hogy folytatódjon a kifizetések fokozatos megszüntetése, lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy adott esetben 2021-ben és 2022-ben is teljesíthessék azokat. A hektáronkénti kifizetések megfelelő szintjének az 1305/2013/EU rendelet 31. cikkének (5) bekezdésével összhangban történő biztosítása érdekében a 2021. és 2022. évi kifizetések szintjét hektáronként 25 EUR-ban kell rögzíteni.

(17)

mivel a mezőgazdasági termelők az éghajlatváltozás és az egyre nagyobb mértékű áringadozás következtében növekvő gazdasági és környezeti kockázatoknak vannak kitéve, az 1305/2013/EU rendelet olyan kockázatkezelési intézkedésről rendelkezik, amely segít a mezőgazdasági termelőknek abban, hogy szembe tudjanak nézni ezekkel a kockázatokkal. Ez az intézkedés magában foglal kölcsönös kockázatkezelési alapok számára nyújtott pénzügyi hozzájárulásokat, valamint egy jövedelemstabilizáló eszközt. Annak biztosítása érdekében, hogy a mezőgazdasági termelők Unió-szerte egyenlő bánásmódban részesüljenek, hogy ne torzuljon a verseny, valamint hogy az Unió által vállalt nemzetközi kötelezettségek teljesüljenek, a támogatás ezen intézkedés alapján történő odaítélésére konkrét feltételeket írtak elő. Az említett intézkedés alkalmazásának valamennyi ágazat mezőgazdasági termelői körében történő további ösztönzése érdekében lehetőséget kell biztosítani a tagállamoknak, hogy az adott eszközre alkalmazandó azon 30 %-os küszöbértéket, amelynek teljesülése esetén a mezőgazdasági termelők a termelés vagy a jövedelem visszaesése miatt ellentételezésben részesülnek, legfeljebb 20 %-ra csökkentsék.

(18)

A mezőgazdasági termelőket és a vidéki vállalkozásokat korábban nem tapasztalt módon érintették a Covid19-járvány következményei. A szabad mozgás tagállamokban bevezetett, széles körű korlátozásai, valamint az üzletek, szabadtéri piacok, éttermek és egyéb vendéglátóipari létesítmények kötelező bezárása gazdasági zavarokat idézett elő a mezőgazdasági ágazatban és a vidéki közösségekben, valamint likviditási és pénzforgalmi problémákhoz vezetett a mezőgazdasági termelők és a mezőgazdasági termékek feldolgozásával, forgalmazásával vagy fejlesztésével foglalkozó kisvállalkozások számára. A Covid19-járványból fakadó válság hatásaira történő reagálás érdekében az (EU) 1305/2013 rendelet 39b. cikkében említett intézkedés időtartamát meg kell hosszabbítani azon likviditási problémák kezelése céljából, amelyek veszélyeztetik a mezőgazdasági tevékenységek és a mezőgazdasági termékek feldolgozásával, forgalmazásával vagy fejlesztésével foglalkozó kisvállalkozások folytonosságát. Az említett intézkedés támogatását a 2014–2020-as időszakra a tagállamok részére elkülönített EMVA források legfeljebb 2 %-ából lehet finanszírozni.

(19)

Annak elkerülése érdekében, hogy a közösségvezérelt helyi fejlesztésekre fordítandó források a 2021-es és 2022-es programozási évben kihasználatlanul maradjanak, azoknak a tagállamoknak, amelyek élnek a közvetlen kifizetésekből származó összegek vidékfejlesztésre való átcsoportosításának lehetőségével, lehetővé kell tenni, hogy az előirányzatok közösségvezérelt helyi fejlesztésekre fordítandó legalább 5 %-át, Horvátország esetében pedig legalább 2,5 %-át kizárólag a 2022. december 31-ig meghosszabbított, az összegek közvetlen kifizetésekből való átcsoportosítása előtt kiszámított vidékfejlesztési célú EMVA-hozzájárulásra alkalmazzák.

(20)

A Covid19-válság utáni helyreállítás támogatására szolgáló Európai Uniós Helyreállítási Eszköz (EURI) létrehozásáról szóló (EU) 2020/2094 tanácsi rendelettel (12) (a továbbiakban: az EURI-rendelet) összhangban kiegészítő forrásokat kell rendelkezésre bocsátani a 2021. és 2022. évre vonatkozóan a Covid19-válság hatásainak, valamint az Unió mezőgazdasági ágazatára és vidéki térségeire gyakorolt következményeinek a kezelése céljából.

(21)

Tekintettel arra, hogy az Unió mezőgazdasági ágazata és vidéki térségei a Covid19-válság miatt eddig példa nélkül álló kihívásokkal szembesülnek, az EURI által biztosított kiegészítő forrásokat az 1305/2013/EU rendelet szerinti intézkedések finanszírozására kell felhasználni, előkészítve ezzel az utat egy reziliens, fenntartható és digitális gazdasági helyreállítás előtt az Unió környezetvédelmi és éghajlat-politikai kötelezettségvállalásainak céljaival és az európai zöld megállapodásban meghatározott új törekvésekkel összhangban.

(22)

Ezért nem helyénvaló, hogy a tagállamok csökkentsék a meglévő vidékfejlesztési programjaik környezetvédelmi törekvéseinek szintjét. A kiegészítő forrásokat illetően is ugyanazt a teljes hányadot kell biztosítaniuk, mint amelyet a környezet és az éghajlat szempontjából különösen előnyös intézkedések céljára az EMVA-ból származó hozzájárulás keretében a vidékfejlesztési programjaikban elkülönítettek („a csökkentés tilalmának elve”). Ezen túlmenően az EURI-ből nyújtott kiegészítő források legalább 37 %-át olyan intézkedésekre kell fordítani, amelyek különösen előnyösek a környezet és az éghajlat, valamint az állatjólét és a LEADER-megközelítés szempontjából. Ezenfelül e kiegészítő források legalább 55 %-át a vidéki térségek gazdasági és társadalmi fejlődését előmozdító intézkedésekre kell fordítani, nevezetesen tárgyi eszközökbe történő beruházásokra, a mezőgazdasági üzemek és vállalkozások fejlesztésére, a vidéki térségekben falvak megújulásának és az alapvető szolgáltatásoknak a támogatására, valamint együttműködésre.

(23)

Amennyiben a tagállamok másként nem tudják tiszteletben tartani a csökkentés tilalmának elvét, lehetőséget kell biztosítani számukra arra, hogy eltérjenek attól a kötelezettségtől, mely szerint az EURI-ből származó kiegészítő források legalább 55 %-át a vidéki térségek gazdasági és társadalmi fejlődését előmozdító intézkedésekre kell fordítaniuk, és ehelyett lehetőleg olyan intézkedéseket kell támogatniuk, amelyek különösen előnyösek a környezet és az éghajlat szempontjából. Mindazonáltal annak érdekében, hogy a tagállamok kellő rugalmassággal rendelkezzenek, azt is lehetővé kell tenni a számukra, hogy e kiegészítő források tekintetében az említett 55 %-os kötelezettségnek való megfeleléshez szükséges mértékben eltérhessenek a csökkentés tilalmának elvétől.

(24)

Az EURI-ből származó kiegészítő forrásokra különös feltételek vonatkoznak. Ezeket a kiegészítő forrásokat ezért az uniós vidékfejlesztési támogatástól elkülönítve kell programozni és monitorozni, főszabályként az 1305/2013/EU rendeletben foglalt szabályok alkalmazása mellett. Ily módon e kiegészítő forrásokat az 1305/2013/EU rendelet révén kell végrehajtani, és azokat az említett rendelet keretében az EMVA szerinti intézkedések finanszírozására szolgáló összegeknek kell tekinteni. Következésképpen alkalmazni kell az 1305/2013/EU rendeletben megállapított szabályokat – a vidékfejlesztési programok módosításaira vonatkozó szabályokat is beleértve –, az 1306/2013/EU rendeletben megállapított szabályokat – a kötelezettségvállalás automatikus visszavonására vonatkozó szabályokat is beleértve –, valamint az 1307/2013/EU rendeletben megállapított szabályokat, kivéve, ha ez a rendelet másként rendelkezik.

(25)

Az EURI-ből nyújtott kiegészítő források megfelelő multiplikátorhatásának biztosítása érdekében a reziliens, fenntartható és digitális gazdasági helyreállítást segítő beruházások esetében egyedi maximális uniós társfinanszírozási arányt és magasabb támogatási mértéket kell megállapítani, a fiatal mezőgazdasági termelők részére pedig támogatást kell biztosítani.

(26)

Az átmeneti időszakban való folytonosság biztosítása érdekében a mezőgazdasági ágazatot érintő válságokra képzett tartalékot 2021-ben és 2022-ben is fenn kell tartani. Ebben a tartalékban a tartalék 2021-re és 2022-re alkalmazandó megfelelő összegét is figyelembe kell venni.

(27)

Az EMVA-ból nyújtott előfinanszírozás szabályai tekintetében egyértelművé kell tenni, hogy sem az e rendelettel összhangban az EMVA-ból támogatott programok 2022. december 31-ig történő meghosszabbításából, sem az EURI-rendelet alapján rendelkezésre bocsátott kiegészítő forrásokból eredően nem részesülhetnek az érintett programok további előfinanszírozásban.

(28)

Az 1307/2013/EU rendelet 11. cikke jelenleg csak arról rendelkezik, hogy a tagállamoknak értesíteniük kell a Bizottságot az említett cikknek megfelelően hozott döntéseikről és a 2015 és 2020 közötti években a mezőgazdasági termelőknek egy adott naptári évre nyújtandó közvetlen kifizetések összegének a 150 000 EUR-t meghaladó részére vonatkozó csökkentések eredményeképpen keletkező becsült összegekről. A meglévő rendszer fenntartása érdekében a tagállamoknak a 2021-es és a 2022-es naptári évre vonatkozóan is értesíteniük kell a Bizottságot az említett cikknek megfelelően hozott döntéseikről, valamint a csökkentések eredményeképpen keletkező becsült összegekről.

(29)

Az 1307/2013/EU rendelet 14. cikke lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a 2014–2020-as naptári évek tekintetében a közvetlen kifizetések és a vidékfejlesztés között pénzeszközöket csoportosítanak át. Annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok követhessék saját stratégiáikat, a pillérek közötti rugalmasságot a 2022-es pénzügyi évnek megfelelő 2021-es naptári év, illetve a 2022-es naptári év (azaz a 2023-as pénzügyi év) tekintetében is fenn kell tartani.

(30)

Annak érdekében, hogy a Bizottság az 1307/2013/EU rendelet 22. cikke (1) bekezdésének, 36. cikke (4) bekezdésének, 42. cikke (2) bekezdésének, 49. cikke (2) bekezdésének, 51. cikke (4) bekezdésének és 53. cikke (7) bekezdésének megfelelően megállapíthassa a költségvetési felső összeghatárokat, a tagállamoknak a Bizottságot a 2021-es naptári év támogatási programokra bontott pénzügyi előirányzatairól hozott határozataikról 2021. február 19-ig, a 2022-es naptári évre vonatkozóan pedig 2021. augusztus 1-jéig kell értesíteniük.

(31)

Az 1307/2013/EU rendelet 22. cikkének (5) bekezdése a támogatási jogosultságok értékének lineáris kiigazítását írja elő abban az esetben, ha az alaptámogatási rendszerre vonatkozó felső összeghatár az egyik évről a másikra megváltozik az adott tagállam által hozott, az alaptámogatási rendszerre vonatkozó felső összeghatárt érintő bizonyos döntések következtében. Az említett rendelet nemzeti felső összeghatárokat meghatározó II. melléklete alkalmazásának 2020-as naptári év utánra szóló meghosszabbítása és az adott dátumot követő esetleges éves eltérések hatással lehetnek az alaptámogatási rendszerre vonatkozó felső összeghatárra. Ezért annak érdekében, hogy a tagállamok teljesíteni tudják, hogy a támogatási jogosultságok és a tartalékok összértéke megegyezzen a szóban forgó rendelet 22. cikkének (4) bekezdésében az alaptámogatási rendszerre vonatkozóan megállapított felső összeghatárral, indokolt lineáris kiigazításról rendelkezni a rendelet II. melléklete alkalmazásának meghosszabbításához vagy e mellékletnek az átmeneti időszak alatti módosításaihoz való igazodás céljából. Ezen túlmenően a tagállamoknak biztosítandó fokozott rugalmasság érdekében helyénvalónak tűnik lehetővé tenni, hogy a tagállamok – adott esetben eltérő arányokkal – kiigazíthassák a támogatási jogosultságok vagy a tartalék értékét.

(32)

A jelenlegi jogi kerettel összhangban a tagállamok 2014-ben értesítették a Bizottságot a 2020-as naptári évig tartó időszakot felölelő, az 1307/2013/EU rendelet hatálya alá tartozó időszakban az alaptámogatási rendszerre vonatkozó éves nemzeti felső összeghatár régiók közötti felosztásáról és adott esetben a fokozatos, évenkénti módosításokról hozott határozataikról. A tagállamoknak a 2021-es és a 2022-es naptári év tekintetében is értesíteniük kell a Bizottságot az ilyen határozataikról.

(33)

A belső konvergenciamechanizmus a közvetlen jövedelemtámogatás mezőgazdasági termelők közötti méltányosabb elosztásának alapvető folyamata. A korábbi referenciák alkalmazásából eredő jelentős egyedi különbségek egyre kevésbé indokolhatók. Az 1307/2013/EU rendeletben a belső konvergencia alapmodelljének lényege, hogy a tagállamok 2015-től valamennyi nemzeti és regionális szintű támogatási jogosultság tekintetében egységes átalányt alkalmaznak. Az egységes értékre való zökkenőmentes áttérés biztosítása érdekében azonban eltérést állapítottak meg, amelynek értelmében a tagállamok 2015 és 2019 közötti részleges konvergencia – más néven az „alagútmodell” alkalmazásával – differenciálhatják a támogatási jogosultságok értékét. Egyes tagállamok éltek az eltérés nyújtotta lehetőséggel. A közvetlen kifizetések méltányosabb elosztására irányuló folyamat folytatásaként lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy az egységes átalány alkalmazása vagy a jogosultságok értékének 2019-es szinten tartása helyett 2019 után tovább közelítsenek a nemzeti, illetve regionális átlaghoz. E lehetőségnek 2021. január 1-jétől kell a tagállamok rendelkezésére állnia. A tagállamoknak a következő évre vonatkozó döntésükről évente értesíteniük kell a Bizottságot.

(34)

Az 1307/2013/EU rendeletnek a támogatási jogosultságok kiigazítására vonatkozó, e rendelettel módosított rendelkezéseit visszamenőlegesen, 2020. január 1-jétől kell alkalmazni annak egyértelművé tétele érdekében, hogy a tagállamok 2019 után is képesek voltak közelíteni.

(35)

Az 1307/2013/EU rendelet 30. cikke a tartalékból kiosztott támogatási jogosultságok értékének fokozatos, évenkénti módosításáról rendelkezik, ami a tartalék „többéves” kezeléséhez igazodóan tükrözi az említett rendelet II. mellékletében meghatározott nemzeti felső összeghatár évenkénti változását. E szabályokat ki kell igazítani annak céljából, hogy azok tükrözzék, hogy lehetséges módosítani mind az összes kiosztott támogatási jogosultság, mind pedig a tartalék értékét, hogy ezáltal alkalmazkodni lehessen az említett rendelet II. mellékletében rögzített összegben két év között esetlegesen bekövetkező változáshoz. A belső konvergencia folytatása mellett döntő tagállamokban e belső konvergencia végrehajtására évenként kerül sor. A 2020-as, a 2021-es és a 2022-es naptári év tekintetében a kiosztás évében csak a folyó év támogatási jogosultságának értékét kell meghatározni. A tartalékból kiosztandó támogatási jogosultságok adott évi egységértékét az említett rendelet 22. cikke (5) bekezdésének megfelelően a tartalék esetleges kiigazítását követően kell kiszámítani. Az azt követő években a tartalékból kiosztott támogatási jogosultságok értékét az említett rendelet 22. cikke (5) bekezdésének megfelelően kell kiigazítani.

(36)

Az 1307/2013/EU rendelet 36. cikke 2020. december 31-ig írja elő az egységes területalapú támogatási rendszer alkalmazását. Helyénvaló lehetővé tenni az egységes területalapú támogatási rendszer 2021-re és 2022-re való meghosszabbítását.

(37)

Tekintettel arra, hogy az 1307/2013/EU rendelet II. mellékletének e rendeletben meghatározott módosítása ahhoz túl későn fog hatályba lépni, hogy a tagállamok be tudják tartani egyes értesítési kötelezettségeik 2020-ban lejáró eredeti határidejét, meg kell hosszabbítani a tagállamok azon döntésének meghozatalára vonatkozó határidőt, hogy az átcsoportosítással nyújtható támogatást első alkalommal 2021-től vagy 2022-től vezetik be, valamint azon határidőt, amelyen belül a Bizottságot e döntésről értesíthetik. Helyénvaló, hogy ez a határidő megegyezzen a pillérek közötti rugalmassággal kapcsolatos döntésekre vonatkozó határidővel.

(38)

Az 1307/2013/EU rendelet 37. cikke alapján az egységes területalapú támogatási rendszert alkalmazó tagállamok dönthetnek úgy, hogy a 2015 és 2020 közötti időszakban átmeneti nemzeti támogatást nyújtanak annak érdekében, hogy a 2014-ig átmeneti nemzeti támogatásban részesülő ágazatokban ne csökkenjen hirtelen és jelentős mértékben a támogatás. Annak biztosítása érdekében, hogy ez a támogatás az átmeneti időszak alatt is betöltse szerepét a mezőgazdasági termelők jövedelmének támogatásában az érintett ágazatokban, rendelkezni kell a támogatásnak a 2015 és 2020 közötti időszakra vonatkozókkal megegyező feltételek és korlátozások mellett történő folytatásáról.

(39)

A jogbiztonság érdekében egyértelművé kell tenni, hogy az 1307/2013/EU rendelet 41. és 42. cikke értelmében a tagállamok évente felülvizsgálhatják az átcsoportosítással nyújtható támogatásokról hozott döntéseiket. A 2021-es és 2022-es felülvizsgálat határideje meg kell, hogy egyezzen a pillérek közötti rugalmassággal kapcsolatos döntésekre vonatkozó határidővel.

(40)

Az 1307/2013/EU rendelet 52. cikkének (10) bekezdése felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el annak lehetővé tétele céljából, hogy a tagállamok döntsenek a termeléstől függő önkéntes támogatás korábbi referencia-időszakában használt termelési egységek alapján e támogatás 2020-ig tartó további folyósításáról. E felhatalmazás célja annak biztosítása, hogy a lehető legnagyobb fokú következetesség érvényesüljön az azon ágazatokat célzó uniós rendszerek körében, amelyekben előfordulhatnak strukturális piaci egyensúlyhiányok. E felhatalmazást ezért helyénvaló meghosszabbítani, hogy az a 2021-es és 2022-es évre is vonatkozzon.

(41)

Tekintettel arra, hogy az 1307/2013/EU rendelet II. mellékletének e rendeletben meghatározott módosítása ahhoz túl későn fog hatályba lépni, hogy a tagállamok be tudják tartani egyes értesítési kötelezettségeik 2020-ban lejáró eredeti határidejét, meg kell hosszabbítani a tagállamok azon döntésének meghozatalára vonatkozó határidőt, hogy a termeléstől függő önkéntes támogatást első alkalommal 2021-től vagy 2022-től vezetik be, valamint azon határidőt, amelyen belül a Bizottságot e döntésről értesíthetik. Helyénvaló, hogy ez a határidő megegyezzen a pillérek közötti rugalmassággal kapcsolatos döntésekre vonatkozó határidővel. Ugyanerre az időpontra kell halasztani a tagállamok azon döntésének meghozatalára vonatkozó határidőt, hogy 2021-ben és 2022-ben folytatják vagy megszüntetik a termeléstől függő önkéntes támogatás folyósítását, valamint azon határidőt, amelyen belül a Bizottságot e döntésről értesíthetik.

(42)

Az 1307/2013/EU rendelet 54. cikke meghatározza a termeléstől függő önkéntes támogatásra vonatkozó, tagállamok általi értesítés elemeit. Helyénvaló egyértelművé tenni, hogy a 2021-es és a 2022-es naptári évre vonatkozó értesítéseknek tartalmazniuk kell a nemzeti felső összeghatárnak az e támogatás 2021-re és 2022-re történő finanszírozására felhasznált százalékos arányát.

(43)

Az 1308/2013/EU rendelet szabályokat állapít meg a mezőgazdasági piacok közös szervezésére vonatkozóan, beleértve bizonyos támogatási programokat is. A Bizottságnak a 2020 utáni KAP-ra vonatkozó jogalkotási javaslatai előírták, hogy ezeket a támogatási programokat be kell építeni a tagállamok jövőbeli KAP-stratégiai terveibe. Annak érdekében, hogy biztosítani lehessen e támogatási programoknak a jövőbeli KAP-ba való zökkenőmentes beépítését, szabályokat kell megállapítani az egyes támogatási programok időtartamára vonatkozóan, amikor az átmeneti időszak alatt esedékessé válik azok megújítása. Ezért az olívaolaj- és étkezésiolajbogyó-ágazat támogatási programjai tekintetében a 2018. április 1-jétől 2021. március 31-ig tartó időszakra szóló meglévő munkaprogramokat a 2021. április 1-jétől 2022. december 31-ig tartó időszakra szóló új munkaprogramoknak kell követnie. A gyümölcs- és zöldségágazat azon meglévő operatív programjait, amelyek esetében még nem járt le a legfeljebb ötéves időtartam, kizárólag 2022. december 31-ig lehet meghosszabbítani. A gyümölcs- és zöldségágazatban kizárólag hároméves időtartamra lehet új operatív programokat jóváhagyni. A méhészeti ágazatban a 2019. augusztus 1-jétől 2022. július 31-ig tartó időszakra szóló meglévő nemzeti programokat 2022. december 31-ig meg kell hosszabbítani.

(44)

A Covid19-világjárvány okozta válság nagymértékben akadályozta az új telepítésekre és az újratelepítésekre vonatkozó, 2020-ban lejáró telepítési engedélyekkel rendelkező bortermelőket az engedélyek tervezett felhasználásában azok érvényességének utolsó évében. Ezen engedélyek elvesztésének elkerülése, valamint a telepítéshez szükséges feltételek romlása kockázatának csökkentése érdekében lehetővé kell tenni az új telepítésekre és az újratelepítésekre vonatkozó, 2020-ban lejáró telepítési engedélyek érvényességének meghosszabbítását. Az új telepítésekre és az újratelepítésekre vonatkozó, 2020-ban lejáró valamennyi telepítési engedély érvényességét ezért 2021. december 31-ig meg kell hosszabbítani. A piaci kilátásokban bekövetkező változásokra tekintettel továbbá a 2020-ban lejáró telepítési engedélyek tulajdonosai számára lehetővé kell tenni, hogy anélkül tartózkodjanak az engedélyek használatától, hogy közigazgatási szankciót szabnának ki rájuk.

(45)

Az 1308/2013/EU rendeletnek az új telepítésekre, illetve az újratelepítésekre vonatkozó telepítési engedélyekről szóló, 2020-ban lejáró és ezzel a rendelettel módosuló rendelkezését a Covid19-világjárvány által okozott zavarok és az általa a telepítési engedélyek használata tekintetében támasztott nehézségek miatt 2020. január 1-jétől kell alkalmazni.

(46)

2013-ban átmeneti rendelkezéseket állapítottak meg a borszőlőre vonatkozó telepítési jogok korábbi szabályozásáról a telepítési engedélyekre épülő új rendszerre történő áttérés zökkenőmentessé tétele érdekében, különösen abból a célból, hogy ne kerüljön sor túlzott mértékű telepítésekre az új rendszer indulását megelőzően. A telepítési jogok engedélyekre történő átváltására irányuló kérelmek benyújtásának végső határideje 2020. december 31-jén lejár. Az engedélyeket ugyanakkor a kérelmezőnek kell használnia, és a korábbi telepítési jogoktól eltérően ezek nem átruházhatók. Az engedélyt kérelmezőktől ezenkívül elvárhatják, hogy rendelkezzenek a megfelelő szőlőterülettel, aminek következtében kialakulhatnak olyan helyzetek, hogy a telepítési jogok tulajdonosának még nem volt alkalma megszerezni a megfelelő szőlőterületet, amelyre szüksége lenne, ha a telepítési jogot engedélyre váltaná át. A Covid19-világjárványnak a borágazatot érintő súlyos gazdasági következményei miatt a bortermelők likviditási problémákkal szembesültek, a borok iránti jövőbeli kereslet pedig bizonytalanná vált. Azok a bortermelők, akik még mindig rendelkeznek telepítési jogokkal, nem kényszeríthetők arra, hogy – miközben a Covid19-világjárvány okozta válság következtében rendkívüli nehézségekkel néznek szembe – eldöntsék, át kívánják-e váltani a telepítési jogokat engedélyekké, tekintetbe véve különösen azt, hogy közigazgatási szankció szabható ki rájuk, amennyiben nem használják az átváltásból származó telepítési engedélyeket. Ezért lehetővé kell tenni azon tagállamok számára, amelyek a bortermelőknek a telepítési jogok átváltására vonatkozó kérelmek benyújtását 2020. december 31-ig engedélyezték, hogy a kérelmek benyújtására vonatkozó határidőt 2022. december 31-ig meghosszabbítsák. Következésképpen az ilyen átváltott engedélyek érvényességére vonatkozó végső határidőt is ki kell igazítani, 2025. december 31-re.

(47)

Az 1308/2013/EU rendelet 214a. cikke lehetővé tette Finnország számára, hogy a Bizottság engedélye alapján bizonyos feltételek mellett 2020-ig nemzeti támogatást nyújtson Dél-Finnországban. E támogatás kifizetése folytonosságának az átmeneti időszak alatt történő biztosítása érdekében a nemzeti támogatás nyújtását továbbra is engedélyezni kell, ugyanazokat a feltételeket és összegeket alkalmazva, mint 2020-ban.

(48)

Az olívaolaj-piac működésének javítása érdekében lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy az ellátás szabályozása céljából forgalmazási szabályok végrehajtásáról döntsenek. E döntések ugyanakkor nem terjedhetnek ki olyan eljárásokra, amelyek torzító hatást gyakorolhatnak a versenyre.

(49)

A közelmúltbeli események rávilágítottak arra, hogy a mezőgazdasági termelők egyre gyakrabban szembesülnek a jövedelemingadozásból eredő kockázatokkal, részben a piaci kitettség, részben a szélsőséges időjárási események és az Unió állatállományát és agronómiai eszközeit érintő gyakori egészségügyi és növényegészségügyi válságok miatt. Annak érdekében, hogy a jövedelemingadozás hatásait mérsékelni lehessen azáltal, hogy a mezőgazdasági termelőket arra ösztönzik, hogy a jó években tegyenek félre a nehéz időszakokra, azokat a nemzeti adóintézkedéseket, amelyek értelmében a mezőgazdasági termelők jövedelemadó-alapját többéves időszak alapján számítják, mentesíteni kell az állami támogatásra vonatkozó szabályok alkalmazása alól.

(50)

mivel e rendelet célját, nevezetesen a jelenlegi KAP-keret szabályainak további alkalmazását, valamint a mezőgazdasági termelők és más kedvezményezettek számára a kifizetések megszakítás nélküli teljesítését célzó rendelkezések előírását és ezáltal az átmeneti időszakban kiszámíthatóság és stabilitást biztosítását, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedés terjedelme és hatása miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(51)

Erre a rendeletre az Európai Parlament és a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 322. cikke alapján elfogadott horizontális költségvetési szabályok alkalmazandók. E szabályokat az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet (13) rögzíti, és azok meghatározzák különösen a költségvetés elkészítésére és annak vissza nem térítendő támogatások, közbeszerzés, pénzdíjak és közvetett végrehajtás révén történő végrehajtására vonatkozó eljárást, valamint rendelkeznek a pénzügyi szereplők felelősségére vonatkozó ellenőrzésekről. Az EUMSZ 322. cikke alapján elfogadott szabályok az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszert is tartalmaznak.

(52)

Az 1305/2013/EU, az 1306/2013/EU, az 1307/2013/EU és az 1308/2013/EU rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(53)

Annak biztosítása érdekében, hogy az EURI-rendelet alapján rendelkezésre bocsátott kiegészítő források 2021. január 1-jétől rendelkezésre álljanak, e rendelet EURI-ből nyújtott támogatásra vonatkozó rendelkezéseinek visszamenőleges hatállyal kell bírniuk.

(54)

mivel a jelenlegi körülmények között elengedhetetlen a jogbiztonság azonnali megteremtése a mezőgazdasági ágazat számára, ennek a rendeletnek sürgősen, az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon hatályba kell lépnie,

(1)

A tagállamokat példa nélküli módon érinti a Covid19-világjárvány gazdasági, társadalmi és egészségügyi következményei miatt kialakult válság. A válság visszaveti a tagállamok növekedését, ez pedig tovább súlyosbítja a tagállamok egészségügyi rendszereiben és gazdaságuk más ágazataiban szükséges közberuházások hirtelen és jelentős növekedése miatt kialakult súlyos likviditási hiányt. A válság tovább súlyosbította a szegénység kockázatának kitett emberek helyzetét is, és ezáltal csökkentette a tagállamok társadalmi kohézióját. Emellett a belső határok lezárása a munkavállalók munkába való eljutásának és a mikro-, kis- és középvállalkozások (a továbbiakban: a kkv-k) életképességének befolyásolása révén súlyos hatással volt a gazdasági együttműködésre is, különösen a határ menti térségekben. Ezáltal egy olyan kivételes helyzet állt elő, amely a reálgazdaságot gyorsan elérő egyedi, azonnali és különleges intézkedéseket igényel.

(2)

A válság hatásainak kezelése céljából az (EU) 2020/460 európai parlamenti és tanácsi rendeletet (4) módosította az 1301/2013/EU (5) és az 1303/2013/EU (6) európai parlamenti és tanácsi rendeletet annak érdekében, hogy nagyobb rugalmasságot biztosítson az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA), az Európai Szociális Alapból (ESZA) és a Kohéziós Alapból (a továbbiakban együttesen: az alapok), valamint az Európai Tengerügyi és Halászati Alapból (ETHA) támogatott operatív programok végrehajtása során. Mivel azonban az uniós gazdaságokra és társadalmakra gyakorolt komoly negatív hatások súlyosbodtak, az (EU) 2020/558 európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) mindkét rendeletet ismét módosította. Annak lehetővé tétele érdekében, hogy a tagállamok a példa nélküli válságra adandó szükséges válaszintézkedésekre összpontosíthassanak, az említett módosítások további kivételes rugalmasságot biztosítva bővítették az alapokból származó, fel nem használt támogatások igénybevételének lehetőségét, és egyszerűsítették a programok végrehajtásával és az ellenőrzésekkel kapcsolatos eljárási követelményeket.

(3)

Az Európai Tanács 2020. április 23-án jóváhagyta a „Fellendülést szolgáló ütemtervet” annak érdekében, hogy orvosolja a hatalmas gazdasági sokkot, és enyhítse egyrészt Covid19-járvány terjedésének megfékezését célzó rendkívüli tagállami korlátozásokból adódó, az Uniót érő társadalmi és gazdasági következményeket, másrészt a tagállamok rendelkezésére álló eltérő eszközökre visszavezethető, a belső piac működésére számottevő hatást gyakorló aszimmetrikus helyreállítás kockázatát. A fellendülést szolgáló ütemtervet erős beruházási komponens jellemzi, és az Európai Helyreállítási Alap létrehozására szólít fel. Ezen kívül az Európai Tanács 2020. július 21-i következtetéseiben ismételten rögzítettek szerint megbízza a Bizottságot, hogy mérje fel az igényeket annak érdekében, hogy a forrásokat az Unió leginkább érintett ágazataira és földrajzi területeire lehessen összpontosítani, egyúttal egyértelműsítve a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi kerettel való kapcsolatot.

(4)

Az (EU) 2020/2094 tanácsi rendelettel (8) összhangban és az ahhoz elkülönített források keretein belül az európai strukturális és beruházási alapok keretében helyreállítási és rezilienciaépítési intézkedéseket kell végrehajtani a Covid19-válság példa nélküli hatásainak kezelése érdekében. Az ilyen kiegészítő források felhasználásakor biztosítani kell az (EU) 2020/2094 rendeletben előírt határidők betartását.

(5)

Ez a rendelet szabályokat és végrehajtási rendelkezéseket állapít meg a Covid19-világjárvány és társadalmi következményei okozta válság elhárításának előmozdítását és a zöld, digitális és reziliens gazdasági helyreállítás előkészítését támogató, a kohéziós célú és az európai területeknek nyújtott helyreállítási támogatásként (REACT-EU) nyújtott kiegészítő források tekintetében. A REACT-EU keretében rendkívüli jelleggel további legfeljebb 47 500 000 000 EUR-t (2018. évi árakon) kell a strukturális alapokhoz kötődő költségvetési kötelezettségvállalásként rendelkezésre bocsátani a 2021-es és a 2022-es évre, hogy azon tagállamok és régiók, amelyek a Covid19-világjárvány okozta válság és társadalmi következményei elhárításában leginkább érintettek, és amelyek előkészítik a zöld, digitális és reziliens gazdasági helyreállítást, támogatáshoz jussanak (a továbbiakban: a REACT-EU források), megcélozva azt, hogy a meglévő operatív programok révén a forrásokat mielőbb a reálgazdaságba forgassák. A REACT-EU források az Európai Uniós Helyreállítási Eszközből származnak. A REACT-EU források egy részét a Bizottság által kezdeményezett technikai segítségnyújtásra kell elkülöníteni. A Bizottságnak tagállamonként le kell bontania a REACT-EU forrásokat egy allokációs módszer alapján, amely a tagállamok viszonylagos jólétére vonatkozó legfrissebb objektív statisztikai adatokon, valamint a Covid19-válság gazdaságukra és társadalmaikra gyakorolt hatásának mértékén alapul. A 2021. évi REACT-EU forrásokra vonatkozó allokációs módszer alkalmazását megelőzően, valamint annak érdekében, hogy egyes tagállamokban a Covid19-válságot követően támogassák a legfontosabb ágazatokat, Luxemburg számára 100 000 000 EUR, Málta számára pedig 50 000 000 EUR összeget el kell különíteni. Tekintettel a legkülső régiók gazdaságainak és társadalmainak sebezhetőségére, az allokációs módszernek e régiók számára célzott kiegészítő összeget kell elkülönítenie. A Covid19-válság folyamatosan változó hatásaira való tekintettel a bontást 2021-ben ugyanezen allokációs módszer alapján, a 2021. október 19-ig rendelkezésre álló legfrissebb statisztikai adatok felhasználásával felül kell vizsgálni, a REACT-EU források 2022. évi részletének felosztása céljából.

(6)

Tekintettel az éghajlatváltozással kapcsolatos problémák kezelésének fontosságára – összhangban az Uniónak a Párizsi Megállapodás és az ENSZ fenntartható fejlődési céljai végrehajtását érintő kötelezettségvállalásaival –, az alapok hozzá fognak járulni az éghajlatvédelmi intézkedések általános érvényesítéséhez, valamint ahhoz, hogy az uniós költségvetés egészében a kiadások 30%-a hozzájáruljon az éghajlat-politikai célok eléréséhez. A REACT-EU várhatóan a teljes pénzügyi keretösszeg 25%-ával fog hozzájárulni éghajlat-politikai célkitűzésekhez. A REACT-EU mint válságelhárító eszköz jellegével és az e rendelet által biztosított rugalmassággal összhangban – beleértve a tematikus koncentrációra vonatkozó követelmények hiányát és azt a lehetőséget, hogy a tagállamok a REACT-EU-forrásokat szükségleteiknek megfelelően az ERFA- vagy ESZA-műveletek támogatásához irányítsák – az e célkitűzés eléréséhez való tagállami hozzájárulások szintje a nemzeti prioritásoktól függően eltérő lehet.

(7)

Erre a rendeletre az Európai Parlament és a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 322. cikke alapján elfogadott horizontális költségvetési szabályok alkalmazandók. Az említett szabályokat az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet (9) (a továbbiakban: a költségvetési rendelet) állapítja meg, meghatározva különösen a költségvetés elkészítésére és – vissza nem térítendő támogatás, közbeszerzés és pénzdíjak útján, valamint közvetett végrehajtás keretében történő – végrehajtására vonatkozó eljárást, továbbá rendelkezve a pénzügyi szereplők felelősségével kapcsolatos ellenőrzésekről. Az EUMSZ 322. cikke alapján elfogadott szabályok az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszert is tartalmaznak.

(8)

Annak érdekében, hogy a tagállamok a lehető legnagyobb rugalmasság mellett alakíthassák ki a Covid19-világjárvány okozta válság és annak társadalmi következményei elhárítására szolgáló intézkedéseiket, és készíthessék elő a zöld, digitális és reziliens gazdasági helyreállítást, a Bizottságnak tagállamonként kell megállapítania az allokációkat. Rendelkezni kell továbbá arról is, hogy a REACT-EU forrásokat a leginkább rászorulók támogatására és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésre is fel lehessen használni. Ezen túlmenően meg kell határozni a tagállamok kezdeményezése nyomán nyújtandó technikai segítségnyújtásra elkülönített allokációk felső határát is, és a lehető legnagyobb rugalmasságot kell biztosítani a tagállamok számára ahhoz, hogy ezeket az összegeket az ERFA és az ESZA támogatásában részesülő operatív programokon belül elosszák. Az ESZA működési erejét fenn kell tartani a foglalkoztatás, különösen – a megerősített ifjúsági garanciával összhangban – a fiatalok foglalkoztatása, a készségek és oktatás, a társadalmi befogadás és az egészségügy szakpolitika területeire szánt REACT-EU források elosztása során, különösen a hátrányos helyzetű csoportok és a gyermekek elérésére összpontosítva. A REACT-EU források várható gyors elköltésére való tekintettel az ezen forrásokhoz kapcsolódó kötelezettségvállalásokat csak az operatív programok lezárásakor kell visszavonni.

(9)

Mivel a Covid19-világjárvány eltérő módon érintette a tagállamok régióit és településeit, a hatóságok, a gazdasági és szociális partnerek, valamint a civil társadalom regionális és helyi szereplőinek a partnerség elvével összhangban történő bevonása fontos a válság REACT-EU által támogatott elhárításának előkészítéséhez, végrehajtásához, nyomon követéséhez és értékeléséhez.

(10)

A beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe célkitűzés vonatkozásában be kell vezetni a REACT-EU források ERFA és ESZA közötti pénzügyi átcsoportosításának lehetőségét, az 1303/2013/EU rendelet 25a. cikkével összhangban. Az ilyen átcsoportosítások nem érinthetik sem az európai területi együttműködési célkitűzés keretében rendelkezésre álló forrásokat sem az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezéshez elkülönített egyedi allokációt.

(11)

Az ERFA-nak az (EU) 2020/460 és az (EU) 2020/558 rendelettel kiterjesztett támogatási körén belül már rendelkezésre álló fellépések kiegészítése érdekében a tagállamok számára továbbra is lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a REACT-EU forrásokat elsősorban az egészségügyi szolgáltatásokhoz, köztük a határokon átnyúló egészségügyi szolgáltatásokhoz, valamint az intézményi, közösségi és családi alapú gondozáshoz kapcsolódó termékekbe és szolgáltatásokba való beruházásokra, a kkv-knak működőtőke- vagy beruházási támogatás formájában nyújtandó támogatásokra – beleértve a tanácsadást, különösen a Covid19-világjárvány által leginkább érintett és gyors újjáélesztést igénylő ágazatokban, például a turizmusban és a kultúra területén –, a digitális és zöld gazdaságra való átálláshoz hozzájáruló beruházásokra, a polgároknak megkülönböztetésmentes alapvető szolgáltatásokat biztosító infrastruktúrákba történő beruházásokra, és a Covid19-válság által leginkább érintett ágazatoktól legjobban függő régiókban bevezetendő gazdaságtámogató intézkedésekre fordítsák. Ezen túlmenően elő kell mozdítani az egészségügy területén is a szorosabb együttműködést, koordinációt és rezilienciát. Emellett támogatni kell a technikai segítségnyújtást. Helyénvaló, hogy e REACT-EU források kizárólag a „Covid19-világjárvány és társadalmi következményei okozta válság elhárításának előmozdítása és a zöld, digitális és reziliens gazdasági helyreállítás előkészítése” elnevezésű új tematikus célkitűzésre összpontosuljanak, amelynek egyetlen beruházási prioritást kell képeznie, lehetővé téve ezen források egyszerűsített programozását és végrehajtását.

(12)

Az ESZA tekintetében a tagállamoknak a REACT-EU forrásokat elsősorban a munkaerőpiachoz és a szociális rendszerekhez való hozzáférés támogatására kell felhasználniuk, biztosítva a munkahelyek megtartását, többek között a csökkentett munkaidős foglalkoztatás és az önfoglalkoztatóknak, a vállalkozóknak, a szabadúszóknak, a művészeknek és a kreatív munkavállalóknak nyújtott támogatás révén. A csökkentett munkaidős foglalkoztatás és a hasonló intézkedések – különösen az önfoglalkoztatók esetében – célja, hogy megvédjék a munkavállalókat és az önfoglalkoztatókat a munkanélküliség kockázatától, ugyanakkor megőrizzék a munkavállalók munka- és foglalkoztatási feltételeinek és bérének azonos szintjét. Az ilyen programokhoz elkülönített REACT-EU források kizárólag a munkavállalók támogatására használhatók fel. A Covid19-világjárvány által okozott jelenlegi kivételes körülmények között lehetővé kell tenni a munkavállalók és az önfoglalkoztatók csökkentett munkaidős foglalkoztatásának támogatását, mely abban az esetben is nyújtható, ha az nem párosul aktív munkaerőpiaci intézkedésekkel, kivéve ha a nemzeti jog előír ilyen intézkedéseket. Ezt a szabályt egységes módon kell alkalmazni a Covid19-válságot követően az (EU) 2020/460 és az (EU) 2020/558 rendelettel módosított 1303/2013/EU rendeletnek megfelelően támogatott csökkentett munkaidős foglalkoztatásra is, amely továbbra is „A Covid19-világjárvány és társadalmi következményei okozta válság elhárításának előmozdítása és a zöld, digitális és reziliens gazdasági helyreállítás előkészítése” elnevezésű célzott beruházási prioritás keretében részesül támogatásban. Az ilyen csökkentett munkaidős foglalkoztatáshoz nyújtott uniós támogatást időben korlátozni kell.

(13)

Támogatni kell továbbá a munkahelyteremtést és a minőségi foglalkoztatást – különösen a kiszolgáltatott helyzetben lévők esetében –, valamint a társadalmi befogadást és a szegénység felszámolását célzó intézkedéseket. Az ifjúsági foglalkoztatási intézkedéseket a megerősített ifjúsági garanciával összhangban ki kell terjeszteni. Rendelkezni kell az oktatásba, a képzésbe és a készségfejlesztésbe történő beruházásokról, beleértve az átképzést és a készségfejlesztést, különösen a hátrányos helyzetű csoportok esetében. Elő kell mozdítani az általános érdekű szociális szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférést, többek között a gyermekek, az idősek, a fogyatékossággal élő személyek, az etnikai kisebbségek és a hajléktalanok számára.

(14)

Ezen túlmenően a tagállamoknak továbbra is különös figyelmet kell fordítaniuk a vidéki, határ menti, kevésbé fejlett, szigetjellegű, hegyvidéki, gyéren lakott és legkülső régiókra, valamint az ipari átalakulás és az elnéptelenedés által érintett területekre, és a REACT-EU forrásokat adott esetben az említett személyek támogatására kell felhasználniuk.

(15)

Mivel a tagállamok közötti határok ideiglenes lezárása komoly kihívások elé állította a határokon átívelő közösségeket és vállalkozásokat, helyénvaló lehetővé tenni a tagállamok számára, hogy további forrásokat különítsenek el az európai területi együttműködési célkitűzés keretében már meglévő, határokon átnyúló programok számára is.

(16)

Annak érdekében, hogy a tagállamok elegendő pénzügyi eszközzel rendelkezzenek a Covid19-világjárvány okozta válság és társadalmi következményei elhárítására szolgáló intézkedéseik gyors végrehajtásához, és a zöld, digitális és reziliens gazdasági helyreállítás előkészítéséhez, a REACT-EU forrásokból támogatott intézkedések gyors végrehajtása érdekében magasabb arányú kezdeti előfinanszírozást kell rendelkezésükre bocsátani. A kezdeti előfinanszírozás azt hivatott biztosítani, hogy a tagállamok szükség esetén előleget fizethessenek, és a kifizetési kérelmek beérkezését követően gyorsan visszatérítést nyújthassanak a kedvezményezetteknek.

(17)

A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a REACT-EU forrásokat a „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” célkitűzés alá tartozó új célzott operatív programokhoz vagy a „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” és az „Európai területi együttműködés” célkitűzések alá tartozó, már meglévő programokon belüli új prioritási tengelyekhez különíthessék el. A gyors végrehajtás lehetővé tétele érdekében az új, célzott operatív programok esetében kizárólag az ERFA-ból, az ESZA-ból vagy a Kohéziós Alapból támogatott meglévő operatív programok keretében már kijelölt hatóságok nevezhetők meg. A tagállamoknak nem kell előzetes értékelést végezniük, és a Bizottsághoz jóváhagyásra benyújtandó operatív programhoz szükséges elemeket korlátozni kell.

(18)

A REACT-EU forrásokat a fenntartható fejlődés elvével és a „ne árts” elvvel összhangban kell felhasználni, figyelembe véve a Párizsi Megállapodást és az ENSZ fenntartható fejlődési céljait. Ezen túlmenően az operatív programok végrehajtása során figyelembe kell venni és elő kell mozdítani a férfiak és nők közötti egyenlőséget, a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését és a nemi dimenzió integrálását.

(19)

A tagállami költségvetésekre a Covid19-világjárvány és társadalmi következményei okozta válság elhárítása és a zöld, digitális és reziliens gazdasági helyreállítás előkészítése tekintetében nehezedő terhek enyhítése érdekében a műveleti kiadásokat 2020. február 1-től kell támogathatóvá tenni, és a tagállamoknak kivételes jelleggel lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a REACT-EU forrásokból támogatást nyújtó operatív programok külön prioritási tengelyeire akár 100 %-os társfinanszírozási arány alkalmazását kérjék.

(20)

Bár fontos annak biztosítása, hogy a 2014–2020-as programozási időszak tekintetében a támogathatóság záró időpontja továbbra is 2023. december 31. maradjon, egyértelművé kell tenni, hogy műveletek 2023 folyamán még mindig kiválaszthatók támogatásra.

(21)

A REACT-EU forrásokból támogatott egyes műveletek folyamatos végrehajtásának biztosítása érdekében alkalmazni kell az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alap Pluszra, a Kohéziós Alapra, a Méltányos Átállást Támogató Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések, valamint az előbbiekre és a Menekültügyi és Migrációs Alapra, a Belső Biztonsági Alapra és a Határigazgatási és Vízumeszközre vonatkozó pénzügyi szabályok megállapításáról szóló rendelet szakaszolt megvalósításra vonatkozó rendelkezéseit.

(22)

A Covid19-járvány kitörésére adott válaszként az (EU) 2020/558 rendelettel az 1303/2013/EU rendeletbe bevezetett egyedi rugalmassági intézkedések alapján a Covid19-világjárvány és társadalmi következményei okozta válság elhárításának előmozdítását és a zöld, digitális és reziliens gazdasági helyreállítás előkészítését támogató fizikailag befejezett vagy teljes mértékben végrehajtott műveletekre fordított, a megfelelő új tematikus célkitűzés keretében támogatott kiadások szintén támogathatók, feltéve, hogy az érintett műveletek 2020. február 1-jétől kezdődtek meg.

(23)

Annak érdekében, hogy a REACT-EU forrásokat a jelenlegi programozási időszakon belül mielőbb felhasználhassák, indokolt a tagállamokat kivételes jelleggel mentesíteni az előzetes feltételrendszereknek, valamint a teljesítménytartalékra, a teljesítmény-keretrendszer alkalmazására és a tematikus koncentrációra – így a fenntartható városfejlesztésre fordítható ERFA-forrásokra megállapított küszöbértékekre – vonatkozó követelményeknek való megfelelés kötelezettsége alól, valamint a REACT-EU források esetében a kommunikációs stratégia kidolgozásának követelménye alól. Szükséges azonban, hogy a tagállamok 2024. december 31-ig legalább egy értékelés elkészítéséről gondoskodjanak, amelyben értékelik a REACT-EU források eredményességét, hatékonyságát, hatását és inkluzivitását, valamint azt, hogy az említett források miként járultak hozzá az új, célzott tematikus célkitűzés céljainak eléréséhez. Az uniós szinten is összehasonlítható információk elérhetőségének elősegítése érdekében elő kell írni a tagállamok számára, hogy adott esetben a Bizottság által rendelkezésre bocsátott Covid19 programspecifikus mutatókat is felhasználják. Ezenfelül gondoskodni kell arról is, hogy a tagállamok és az irányító hatóságok a tájékoztatással, kommunikációval és láthatósággal kapcsolatos feladataik ellátása során fokozott láthatóságot biztosítsanak az Unió által bevezetett rendkívüli intézkedéseknek és forrásoknak, és felhívják különösen a potenciális kedvezményezettek, a kedvezményezettek, a résztvevők, a pénzügyi eszközök végső kedvezményezettjei és a nyilvánosság figyelmét a REACT-EU források meglétére, mértékére és az azokból származó további támogatásra.

(24)

Annak érdekében, hogy e REACT-EU forrásokat azokra a földrajzi területekre lehessen összpontosítani, ahol azokra a legnagyobb szükség van, rendkívüli intézkedésként – a strukturális alapok forrásainak elosztására vonatkozó általános szabályok sérelme nélkül – az ERFA-nak és az ESZA-nak elkülönített REACT-EU forrásokat nem kell régiókategóriák szerint lebontani. A tagállamoknak azonban figyelembe kell venniük a régiók különböző igényeit és eltérő fejlettségi szintjét annak érdekében, hogy a gazdasági, társadalmi és területi kohézió EUMSZ 174. cikkében meghatározott célkitűzéseivel összhangban a támogatások tekintetében egyensúlyt találjanak a Covid19-világjárvány hatása által leginkább érintett régiók és városok igényei és annak szükségessége között, hogy továbbra is a kevésbé fejlett régiókra összpontosítsanak. A tagállamoknak a partnerség elvével összhangban együtt kell működniük a helyi és regionális hatóságokkal, valamint a civil társadalmat és a szociális partnereket képviselő érintett szervezetekkel is.

(25)

Az e rendeletben meghatározott eltérések kivételével a REACT-EU keretében felhasznált kiadásokra ugyanazok a kötelezettségek és biztosítékok vonatkoznak, mint valamennyi egyéb kohéziós finanszírozásra. Ez magában foglalja az alapvető jogok tiszteletben tartását és az Európai Unió Alapjogi Chartájának való megfelelést, valamint a meglévő tagállami és uniós szintű csalásellenes ügynökségek, például az Európai Csalás Elleni Hivatal és adott esetben az Európai Ügyészség támogatásával végrehajtott hatékony csalásellenes intézkedéseket.

(26)

Az uniós költségvetés védelmét szolgáló intézkedések elfogadásakor alapvető fontosságú a végső kedvezményezettek és a kedvezményezettek jogos érdekeinek megfelelő védelme.

(27)

Az e rendelettel bevezetett módosítások révén engedélyezett átcsoportosítások megkönnyítése érdekében a költségvetési rendelet 30. cikke (1) bekezdésének f) pontjában meghatározott, az előirányzatok ugyanazon célkitűzés érdekében történő felhasználására vonatkozó feltétel az említett átcsoportosítások tekintetében nem alkalmazandó.

(28)

Mivel e rendelet célját, nevezetesen azt, hogy rugalmassági intézkedéseknek az európai strukturális és beruházási alapokból nyújtott támogatás területén történő bevezetésével reagáljanak a Covid19-válság hatásaira, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(29)

Tekintettel a Covid19-világjárvánnyal kapcsolatos helyzet sürgősségére, e rendeletnek sürgősen, az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon hatályba kell lépnie.

(30)

Az 1303/2013/EU rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(31)

A Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodás (10) 135. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendelet (11) és a 2014/335/EU, Euratom tanácsi határozat (12) azon módosításai, amelyeket az említett megállapodás hatálybalépésének napján vagy azt követően fogadnak el, nem alkalmazandók az Egyesült Királyságra, amennyiben ezek a módosítások kihatnak az Egyesült Királyság pénzügyi kötelezettségeire. Az e rendelet alapján 2021 és 2022 tekintetében nyújtott támogatásokhoz az Unió saját forrásainak megemelt felső határa biztosít finanszírozást, ami hatással lenne az Egyesült Királyság pénzügyi kötelezettségére. Ezért ez a rendelet nem alkalmazandó az Egyesült Királyságra, illetve az Egyesült Királyságban,

(1)

Az Egyesült Királyságnak az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodást (2) (a továbbiakban: a kilépésről rendelkező megállapodás) az Unió az (EU) 2020/135 tanácsi határozattal (3) megkötötte, és a megállapodás 2020. február 1-jén hatályba lépett. A kilépésről rendelkező megállapodás 126. cikkében említett átmeneti időszak (a továbbiakban: az átmeneti időszak), amelynek során az uniós jog a kilépésről rendelkező megállapodás 127. cikkével összhangban továbbra is alkalmazandó az Egyesült Királyságra és az Egyesült Királyságban, 2020. december 31-én jár le.

(2)

A Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága és a Francia Köztársaság közötti, a magánszektorbeli koncessziós jogosultak által kiépítendő és üzemeltetendő, a Csatorna-alagúton áthaladó állandó összeköttetésről szóló, 1986. február 12-én Canterburyben aláírt szerződés (a továbbiakban: a Canterburyi Szerződés) 10. cikke létrehozott egy kormányközi bizottságot, hogy felügyelje a Csatorna-alagúton áthaladó állandó összeköttetés kiépítésére és üzemeltetésére vonatkozó valamennyi ügyet.

(3)

Az átmeneti időszak végéig a kormányközi bizottság minősül az (EU) 2016/798 európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) szerinti nemzeti biztonsági hatóságnak. E minőségében a Csatorna-alagúton áthaladó állandó összeköttetés teljes egészében alkalmazza az uniós jognak a vasútbiztonságra és – az (EU) 2016/797 európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) szerint – a vasúti átjárhatóságra vonatkozó rendelkezéseit.

(4)

Eltérő rendelkezés hiányában az átmeneti időszak végét követően az uniós jog már nem lesz alkalmazandó a Csatorna-alagúton áthaladó állandó összeköttetésnek az Egyesült Királyság joghatósága alá tartozó részére, a Csatorna-alagúton áthaladó állandó összeköttetés Franciaország joghatósága alá tartozó része tekintetében pedig a kormányközi bizottság a továbbiakban nem lesz az uniós jog szerinti nemzeti biztonsági hatóság. A kormányközi bizottság által a 2004/49/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) 11., illetve 10. cikke alapján kiadott, a Csatorna-alagúton áthaladó állandó összeköttetés pályahálózat-működtetője biztonsági engedélyének és a vasútitársaságok biztonsági tanúsítványainak érvényessége 2021. január 1-jétől megszűnik.

(5)

Az (EU) 2020/1531 európai parlamenti és tanácsi határozat (7) felhatalmazta Franciaországot arra, hogy egy egységes biztonsági rendszer fenntartása érdekében tárgyalásokat folytasson az Unió vasútbiztonsági és kölcsönös átjárhatósági szabályainak a Csatorna-alagúton áthaladó állandó összeköttetésre való alkalmazásáról szóló, az Egyesült Királysággal kötendő nemzetközi megállapodásról, valamint hogy e megállapodást aláírja és megkösse. Az (EU) 2020/1530 európai parlamenti és tanácsi rendelet (8) módosította az (EU) 2016/798 irányelvet, többek között a nemzeti biztonsági hatóságokra vonatkozó szabályok tekintetében.

(6)

Az (EU) 2020/1530 rendelet alapján, valamint az (EU) 2020/1531 határozatban előirányzott és a határozatban rögzített bizonyos feltételek mellett megkötött megállapodásra is figyelemmel a kormányközi bizottság maradt volna az egyetlen biztonsági hatóság a Csatorna-alagúton áthaladó állandó összeköttetés egésze tekintetében, a Csatorna-alagúton áthaladó állandó összeköttetés Franciaország joghatósága alá tartozó része tekintetében pedig az (EU) 2016/798 irányelv 3. cikkének 7. pontja értelmében vett nemzeti biztonsági hatóságnak minősülne. Valószínűtlen azonban, hogy az (EU) 2020/1531 határozatban előirányzott megállapodás az átmeneti időszak végéig hatályba lépne.

(7)

Ilyen megállapodás hiányában a kormányközi bizottság 2021. január 1-jétől nem minősül az (EU) 2016/798 irányelv 3. cikkének 7. pontja értelmében vett nemzeti biztonsági hatóságnak a Csatorna-alagúton áthaladó állandó összeköttetés Franciaország joghatósága alá tartozó része tekintetében. A kormányközi bizottság által kiadott biztonsági engedélyek és biztonsági tanúsítványok érvényessége megszűnik. A francia nemzeti biztonsági hatóság lesz a Csatorna-alagúton áthaladó állandó összeköttetés Franciaország joghatósága alá tartozó szakaszának illetékes nemzeti biztonsági hatósága.

(8)

Tekintettel a Csatorna-alagúton áthaladó állandó összeköttetésnek az Unió szempontjából betöltött gazdasági jelentőségére, alapvető fontosságú, hogy a Csatorna-alagúton áthaladó állandó összeköttetés 2021. január 1-je után is működjön. E célból a kormányközi bizottság által a Csatorna-alagúton áthaladó állandó összeköttetés pályahálózat-működtetőjének kiadott biztonsági engedélynek e rendelet alkalmazásának kezdőnapjától számítva legfeljebb két hónapig érvényesnek kell maradnia, ami elegendő idő ahhoz, hogy a francia nemzeti biztonsági hatóság kiadhassa saját biztonsági engedélyét.

(9)

A 2012/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (9) III. fejezete alapján az Egyesült Királyságban letelepedett vasúti társaságok számára kiadott engedélyek érvényessége az átmeneti időszak végén megszűnik. 2020. november 10-én Franciaország a 2012/34/EU irányelv 14. cikkének (3) bekezdése alapján értesítette a Bizottságot arról, hogy határokon átnyúló megállapodásra irányuló tárgyalásokat kíván kezdeni az Egyesült Királysággal. E megállapodás célja, hogy lehetővé tegye az Egyesült Királyságban letelepedett és az általa kiadott engedéllyel rendelkező vasúti társaságok számára az Uniót és az Egyesült Királyságot a Csatorna-alagúton áthaladó állandó összeköttetésen keresztül összekötő, határokon átnyúló infrastruktúra használatát Calais-Fréthun (Franciaország) határállomásig és terminálig anélkül, hogy valamely uniós engedélyező hatóságtól megszereznék a 2012/34/EU irányelv szerinti engedélyt.

(10)

Az Unió és az Egyesült Királyság közötti összeköttetés biztosítása érdekében elengedhetetlen, hogy az Egyesült Királyságban letelepedett és az általa kiadott engedéllyel rendelkező vasúti társaságok folytassák működésüket. E célból az Egyesült Királyság által a 2012/34/EU irányelv alapján kiadott engedélyeik és a kormányközi bizottság által kiadott biztonsági tanúsítványaik érvényességi idejét az e rendelet alkalmazásának kezdőnapjától számított kilenc hónappal meg kell hosszabbítani, ami elegendő idő ahhoz, hogy az érintett tagállamok megtegyék az összeköttetés biztosításához szükséges lépéseket a 2012/34/EU és az (EU) 2016/798 irányelvvel összhangban, valamint az (EU) 2020/1531 határozatban előirányzott megállapodás alapján.

(11)

E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni arra vonatkozóan, hogy visszavonja az engedélyek és a tanúsítványok jogosultjainak nyújtott előnyöket, amennyiben az uniós követelményeknek való megfelelés nem biztosított. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (10) megfelelően kell gyakorolni. Az említett intézkedések elfogadására – tekintettel azok vasútbiztonságra gyakorolt lehetséges hatására – a vizsgálóbizottsági eljárást kell alkalmazni. A Bizottságnak azonnal alkalmazandó végrehajtási jogi aktusokat kell elfogadnia, ha kellően indokolt esetben ez rendkívül sürgős okból szükséges.

(12)

Tekintettel az átmeneti időszak lejártából fakadó sürgősségre, helyénvalónak tűnik kivételt biztosítani a nemzeti parlamenteknek az Európai Unióban betöltött szerepéről szóló, az Európai Unióról szóló szerződéshez, az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződéshez csatolt 1. jegyzőkönyv 4. cikkében említett nyolchetes időszak alól.

(13)

Mivel e rendelet célját, nevezetesen a vasútbiztonság és a vasúti összeköttetés egyes, az átmeneti időszak lejártával összefüggő vonatkozásait szabályozó átmeneti intézkedések meghatározását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedés terjedelme és hatása miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(14)

E rendeletnek sürgősen hatályba kell lépnie, és azt az átmeneti időszak végét követő naptól kell alkalmazni,

(1)

Az (EU) 2017/1371 európai parlamenti és tanácsi irányelv (3), valamint az (EU) 2017/1939 tanácsi rendelet (4) elfogadása jelentős mértékben megerősítette az Unió pénzügyi érdekeinek büntetőjogi eszközökkel történő védelmére az Unió rendelkezésére álló eszközöket. Az uniós büntető igazságszolgáltatás és csalás elleni küzdelem terén kulcsfontosságú prioritást jelent az Európai Ügyészség létrehozása, amely hatáskörrel rendelkezik arra, hogy a résztvevő tagállamokban az Unió pénzügyi érdekeit sértő, az (EU) 2017/1371 irányelv értelmében vett bűncselekményekkel kapcsolatban bűnügyi nyomozásokat folyasson és vádat emeljen.

(2)

Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében az Európai Csalás Elleni Hivatal (a továbbiakban: a Hivatal) igazgatási vizsgálatokat folytat le adminisztratív szabálytalanságok és bűntetendő cselekmény feltárása céljából. Vizsgálatai végén a Hivatal igazságügyi ajánlásokat tehet a nemzeti ügyészségeknek annak érdekében, hogy lehetővé tegye számukra a vádemelések és a vádhatósági eljárások lefolytatását a tagállamokban. Az Európai Ügyészségben részt vevő tagállamokban felmerülő, bűncselekmények gyanújára okot adó eseteket a Hivatal jelenteni fogja az Európai Ügyészségnek, és együttműködik az Európai Ügyészséggel annak nyomozásai keretében.

(3)

A 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletet (5) módosítani kell, és az (EU) 2017/1939 rendelet elfogadásának fényében ki kell igazítani. A 883/2013/EU, Euratom rendelet rendelkezéseinek tükrözniük kell és ki kell egészíteniük az (EU) 2017/1939 rendeletnek a Hivatal és az Európai Ügyészség közötti kapcsolatot szabályozó rendelkezéseit annak érdekében, hogy a Hivatal és az Európai Ügyészség közötti szinergiák révén biztosítani lehessen az Unió pénzügyi érdekeinek legmagasabb szintű védelmét, a szoros együttműködés, az információcsere, a kiegészítő jelleg és az átfedések elkerülésének biztosítása mellett.

(4)

Közös célkitűzésük, nevezetesen az uniós költségvetés integritásának megőrzése érdekében, a Hivatalnak és az Európai Ügyészségnek szoros kapcsolatot kell kialakítania és fenntartania, amelynek alapja a lojális együttműködés elve, célja pedig a megbízatásuk egymást kiegészítő jellegének biztosítása, továbbá az intézkedéseik koordinálása, elsősorban az Európai Ügyészség létrehozására vonatkozó megerősített együttműködés hatóköre tekintetében. A Hivatal és az Európai Ügyészség közötti kapcsolatnak hozzá kell járulnia annak biztosításához, hogy az összes eszköz felhasználásra kerüljön az Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében.

(5)

Az (EU) 2017/1939 rendelet előírja, hogy a Hivatalnak, valamint az uniós intézményeknek, szerveknek, hivataloknak és ügynökségeknek, továbbá az illetékes tagállami hatóságoknak indokolatlan késedelem nélkül jelentést kell tenniük az Európai Ügyészség felé minden olyan büntetendő cselekmény gyanújáról, amellyel kapcsolatban az Európai Ügyészség gyakorolhatja hatáskörét. Mivel a Hivatal megbízatása a csalásra, korrupcióra és az Unió pénzügyi érdekeit sértő bármely más jogellenes tevékenységre irányuló igazgatási vizsgálatok elvégzésére terjed ki, ideális helyzetben van és megfelelő eszközökkel rendelkezik ahhoz, hogy az Európai Ügyészség partnere és kiemelt információforrása legyen.

(6)

Az Európai Ügyészség hatáskörébe tartozó lehetséges büntetendő cselekményre utaló tényállási elemek szerepelhetnek a Hivatalhoz beérkezett eredeti állításokban, illetve előfordulhat, hogy csak a Hivatal által adminisztratív szabálytalanság gyanúja alapján indított igazgatási vizsgálat során merülnek fel. Annak érdekében, hogy eleget tegyen az Európai Ügyészség felé fennálló jelentéstételi kötelezettségének, a Hivatalnak a büntetendő cselekmény gyanújáról a vizsgálatai előtt vagy a vizsgálatainak lefolytatása során minden szakaszban jelentenie kell.

(7)

Az (EU) 2017/1939 rendelet meghatározza azokat az elemeket, amelyeket a jelentéseknek kötelezően tartalmazniuk kell. Lehetséges, hogy a Hivatalnak ezen elemek azonosítása céljából előzetesen értékelnie kell az állításokat és ehhez össze kell gyűjtenie a szükséges információt. A Hivatalnak ezt az értékelést haladéktalanul és olyan eszközökkel kell elvégeznie, amelyek nem veszélyeztetik a lehetséges jövőbeli bűnügyi nyomozást. Az értékelés elvégzését követően a Hivatalnak jelentenie kell az Európai Ügyészség felé a hatáskörébe tartozó bűncselekmény gyanújának azonosítását.

(8)

Tekintettel a Hivatal tapasztalatára, lehetővé kell tenni a Szerződések által vagy azok alapján létrehozott intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek (a továbbiakban: az intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek) számára a Hivatal igénybevételét a feléjük jelentett állítások említett előzetes értékeléseinek elvégzéséhez.

(9)

Az (EU) 2017/1939 rendeletnek megfelelően a Hivatal alapvetően nem indíthat párhuzamosan folyó igazgatási vizsgálatot ugyanazon tényállás alapján, mint amely alapján az Európai Ügyészség nyomozást folytat. Azonban bizonyos esetekben az Unió pénzügyi érdekeinek védelme szükségessé teheti, hogy a Hivatal kiegészítő igazgatási vizsgálatot folytasson le az Európai Ügyészség által indított büntetőeljárás lezárása előtt annak megállapítása céljából, hogy szükség van-e óvintézkedésekre, vagy kell-e pénzügyi, fegyelmi vagy igazgatási intézkedéseket hozni. Az ilyen kiegészítő vizsgálatok megfelelőek lehetnek többek között olyan esetekben, amikor bizonyos elévülési szabályok alá tartozó, az Unió költségvetését megillető összegek visszaköveteléséről van szó, amikor kiemelkedően magasak az érintett összegek, vagy amikor kockázatos helyzetekben további források elvesztését kell elkerülni igazgatási intézkedésekkel.

(10)

A vizsgálatok közötti átfedések elkerülésére irányuló követelmény alkalmazása céljából az „ugyanazon tényállás” fogalmát az Európai Unió Bírósága (EUB) ne bis in idem elvére vonatkozó ítélkezési gyakorlatának fényében kell értelmezni és úgy kell meghatározni, hogy a vizsgálat tárgyát képező lényeges tények azonosak vagy lényegében azonosak legyenek, továbbá időben és térben egymáshoz elválaszthatatlanul kapcsolódó konkrét körülmények fennállásaként legyenek értendőek.

(11)

Az (EU) 2017/1939 rendelet szerint az Európai Ügyészség kérheti a Hivataltól ilyen kiegészítő igazgatási vizsgálatok lefolytatását. Ilyen kérés hiányában lehetővé kell tenni, hogy a kiegészítő vizsgálatokat meghatározott feltételek mellett, az Európai Ügyészséggel folytatott konzultációt követően a Hivatal kezdeményezésére is le lehessen folytatni. Az Európai Ügyészség számára mindenekelőtt biztosítani kell, hogy kifogást emelhessen az ellen, hogy a Hivatal vizsgálatot indítson vagy tovább folytasson, illetve hogy kifogásolja a Hivatal valamely vizsgálatához kötődő bizonyos vizsgálati cselekmények elvégzését, különösen annak érdekében, hogy megőrizze nyomozásának hatékonyságát és óvja hatásköreit. A Hivatalnak tartózkodnia kell azon intézkedések elvégzésétől, amelyekkel szemben az Európai Ügyészség kifogást emelt. Amennyiben a Hivatal ilyen kifogás hiányában indít vizsgálatot, azt az Európai Ügyészséggel folyamatosan egyeztetve kell lefolytatnia.

(12)

A Hivatalnak aktívan támogatnia kell az Európai Ügyészség nyomozásait. E tekintetben az Európai Ügyészség kérheti a Hivataltól bűnügyi nyomozásai támogatását vagy kiegészítését a 883/2013/EU, Euratom rendelet szerinti hatáskörök gyakorlása révén. A Hivatalnak ezt a támogatást a hatáskörén és az említett rendeletben meghatározott kereten belül kell nyújtania.

(13)

A hatékony koordináció, együttműködés és átláthatóság biztosítása érdekében a Hivatalnak és az Európai Ügyészségnek folyamatos információcserét kell folytatnia egymással. A Hivatal és az Európai Ügyészség intézkedései közötti, a kiegészítő jelleget biztosító és az átfedéseket megakadályozó megfelelő koordináció biztosítása érdekében különösen fontos az információcsere a Hivatal vizsgálatainak és az Európai Ügyészség nyomozásainak elindítását megelőző szakaszokban. E célból a Hivatalnak és az Európai Ügyészségnek az ügyviteli rendszereikben használniuk kell a „van találat/nincs találat” funkciókat. A Hivatalnak és az Európai Ügyészségnek az említett információcserére vonatkozó eljárást és feltételeket a munkamegállapodásaikban kell meghatároznia. Az átfedések megakadályozását és a kiegészítő jelleg biztosítását célzó szabályok megfelelő alkalmazásának biztosítása érdekében a Hivatalnak és az Európai Ügyészségnek bizonyos határidőkben kell megállapodnia az információcseréikre vonatkozóan.

(14)

A 883/2013/EU, Euratom rendelet alkalmazásának értékeléséről szóló, 2017. október 2-i jelentésében (a továbbiakban: a Bizottság értékelő jelentése) a Bizottság megállapította, hogy a jogi keret 2013-as módosításai egyértelmű javulást hoztak a vizsgálatok lefolytatása, a partnerekkel való együttműködés és az érintett személyek jogai tekintetében. A Bizottság értékelő jelentése ugyanakkor néhány olyan hiányosságra is rámutatott, amely befolyásolja a vizsgálatok hatékonyságát és eredményességét.

(15)

A Bizottság értékelő jelentésében foglalt legegyértelműbb megállapítások orvoslása céljából módosítani kell a 883/2013/EU, Euratom rendeletet. Ezek a módosítások szükségesek rövid távon a Hivatal vizsgálataira vonatkozó keret megerősítése céljából annak érdekében, hogy a Hivatal erős és teljes mértékben működőképes maradjon, és igazgatási vizsgálatokkal egészítse ki az Európai Ügyészség által alkalmazott büntetőjogi megközelítést, a Hivatal megbízatásának, illetve hatásköreinek megváltoztatása nélkül. A módosítások elsősorban azokat a területeket érintik, amelyeken a 883/2013/EU, Euratom rendelet egyértelműségének hiánya akadályozhatja a Hivatal vizsgálatainak hatékony lefolytatását, például a helyszíni ellenőrzések és vizsgálatok elvégzését, a bankszámla-információkhoz való hozzáférés lehetőségét, vagy a Hivatal által az egyes ügyekben készített jelentések közigazgatási vagy bírósági eljárásokban bizonyítékként való elfogadhatóságát.

(16)

A 883/2013/EU, Euratom rendelet módosításai nem érintik a vizsgálatok keretére alkalmazandó eljárási garanciákat. A Hivatal köteles alkalmazni a 883/2013/EU, Euratom rendeletben és a 2185/96/Euratom, EK tanácsi rendeletben (6), valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájában meghatározott eljárási garanciákat. Az említett keret előírja, hogy a Hivatalnak a vizsgálatait objektíven, pártatlanul és a bizalmas jelleget megőrizve kell lefolytatnia, az érintett személyek mellett és ellen szóló bizonyítékokat kell keresnie, és a vizsgálati cselekményeket írásos meghatalmazás alapján, a jogszerűség ellenőrzését követően kell elvégeznie. A Hivatalnak biztosítania kell a vizsgálatai által érintett személyeket megillető jogok tiszteletben tartását, ideértve az ártatlanság vélelmét és az önvádra kötelezés tilalmát is. Az érintett személyeknek többek között joguk van ahhoz, hogy egy általuk választott személy jelen legyen a meghallgatáson, joguk van továbbá a meghallgatásról szóló jegyzőkönyv jóváhagyásához, valamint az uniós intézmények bármelyik hivatalos nyelvének használatához. Az érintett személyeknek továbbá joguk van a tényállással kapcsolatban észrevételeket tenni azt megelőzően, hogy a vizsgálat következtetései rögzítésre kerülnének.

(17)

A csalást, korrupciót és az Unió pénzügyi érdekeit sértő bármely más jogellenes tevékenységet bejelentő személyeket az (EU) 2019/1937 európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) szerinti védelemben kell részesíteni.

(18)

A bizonyítékok elfogadhatóságának, valamint az alapvető jogoknak és az eljárási garanciáknak a védelme érdekében, ugyanakkor a vizsgálatok, illetve nyomozások közötti átfedések elkerülése és a hatékony és kiegészítő jellegű együttműködés biztosítása céljából, amennyiben a Hivatal – megbízatásának keretein belül – az Európai Ügyészség kérésére támogató intézkedéseket hajt végre, a Hivatalnak és az Európai Ügyészségnek szoros együttműködésben biztosítania kell, hogy érvényesüljenek az (EU) 2017/1939 rendelet VI. fejezetében foglalt, alkalmazandó eljárási biztosítékok.

(19)

A Hivatal hatáskörrel rendelkezik arra, hogy helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat folytasson le, amelyek lehetővé teszik számára a gazdasági szereplők helyiségeibe való belépést és a dokumentumaikhoz való hozzáférést csalás, korrupció és az Unió pénzügyi érdekeit sértő más jogellenes tevékenység gyanúja alapján indított vizsgálatai keretében. Ezen helyszíni ellenőrzések és vizsgálatok lefolytatása a 883/2013/EU, Euratom rendelettel és a 2185/96/Euratom, EK rendelettel összhangban történik, amely rendeletek az említett hatáskörök gyakorlását néhány esetben a nemzeti jogban meghatározott feltételekhez kötik. A Bizottság értékelő jelentése megállapította, hogy nem teljesen egyértelmű, hogy milyen mértékben alkalmazandó a nemzeti jog, ami következésképpen akadályozza a Hivatal vizsgálati tevékenységeinek hatékonyságát.

(20)

Ezért helyénvaló egyértelműsíteni azokat az eseteket, amikor a nemzeti jogot kell alkalmazni a Hivatal vizsgálatai során, a Hivatal hatásköreinek vagy a 883/2013/EU, Euratom rendelet tagállamokkal összefüggésben történő alkalmazásának megváltoztatása nélkül, tükrözve a Törvényszék által a T-48/16. sz., Sigma Orionis SA kontra Európai Bizottság ügyben 2018. május 3-án hozott ítéletet (8).

(21)

A helyszíni ellenőrzések és vizsgálatok Hivatal általi lefolytatására kizárólag az uniós jogot kell alkalmazni azokban az esetekben, amikor az érintett gazdasági szereplő aláveti magát a helyszíni ellenőrzésnek és vizsgálatnak. Ez lehetővé tenné a Hivatal számára, hogy a vizsgálati hatásköreit hatékony és koherens módon gyakorolja valamennyi tagállamban abból a célból, hogy hozzájáruljon az Unió pénzügyi érdekeinek magas szintű védelméhez az Unió egész területén, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 325. cikkének megfelelően.

(22)

Azokban a helyzetekben, amelyekben a Hivatalnak a tagállami illetékes hatóságok segítségére kell támaszkodnia, különösen, amikor a gazdasági szereplő ellenáll a helyszíni ellenőrzésnek és a vizsgálatnak, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a Hivatal fellépése hatékony legyen, és a nemzeti eljárásjog vonatkozó szabályaival összhangban meg kell adniuk a szükséges segítséget. Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében a Bizottságnak annak mérlegelése során, hogy visszaköveteli-e az érintett összegeket az alkalmazandó uniós joggal összhangban a tagállamokra alkalmazott pénzügyi korrekciók alkalmazásával, figyelembe kell vennie azt, ha egy tagállam nem tesz eleget a Hivatallal való együttműködésre irányuló kötelezettségének.

(23)

A 883/2013/EU, Euratom rendelet értelmében a Hivatal igazgatási megállapodásokat köthet a tagállamok illetékes hatóságaival, például a csalás elleni koordinációs szolgálatokkal, valamint az intézményekkel, szervekkel, hivatalokkal és ügynökségekkel annak érdekében, hogy meghatározzák az említett rendelet szerinti együttműködésük részletes szabályait, különösen az információk továbbítását, a vizsgálatok elvégzését és az azok nyomán hozott intézkedéseket illetően.

(24)

A 883/2013/EU, Euratom rendeletet módosítani kell annak érdekében, hogy kötelezettséget teremtsen a gazdasági szereplők számára a Hivatallal való együttműködésre, összhangban egyfelől a 2185/96/Euratom, EK rendelet szerinti kötelezettségükkel, amely szerint a helyszíni ellenőrzések, illetve a helyiségek, telkek, közlekedési eszközök vagy egyéb üzleti céllal használt területek vizsgálatának lefolytatása céljából kötelesek engedélyezni a bejutást, másfelől az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet (9) 129. cikkében foglalt kötelezettséggel, amely szerint minden olyan személynek vagy szervezetnek, amely uniós finanszírozásban részesül, maradéktalanul együtt kell működnie az Unió pénzügyi érdekeinek védelmében, többek között a Hivatal által folytatott vizsgálatokkal összefüggésben is.

(25)

Az említett együttműködési kötelezettség részeként biztosítani kell, hogy a Hivatal a releváns információk megadására kérhesse azokat a gazdasági szereplőket, amelyek érintettek lehetnek a vizsgálat tárgyát képező ügyben, vagy amelyek ilyen információ birtokában lehetnek. Amikor eleget tesznek az ilyen kéréseknek, a gazdasági szereplők nem kötelezhetők saját magukra nézve terhelő nyilatkozatok megtételére, viszont kötelezni kell őket a tényszerű kérdések megválaszolására és a dokumentumok átadására, még akkor is, ha ezek az információk felhasználhatók velük vagy egy másik gazdasági szereplővel szemben a jogellenes tevékenység fennállásának megállapításához. Annak érdekében, hogy a jelenlegi munkagyakorlatok keretében biztosítani lehessen a vizsgálatok hatékonyságát, lehetővé kell tenni a Hivatal számára, hogy a magántulajdonban lévő, munkavégzésre használt készülékekben található információkhoz is hozzáférést kérhessen. Helyénvaló, hogy a Hivatal ugyanazon feltételek mellett és ugyanazon mértékben férjen hozzá ezekhez a készülékekhez, mint a nemzeti ellenőrző hatóságok, és kizárólag abban az esetben, ha a Hivatalnak alapos oka van feltételezni, hogy az ilyen készülékek tartalma a vizsgálat szempontjából releváns lehet, a szükségesség és az arányosság elvének megfelelően, és a Hivatal hozzáférése kizárólag a vizsgálat szempontjából releváns információkra terjedhet ki.

(26)

Lehetővé kell tenni, hogy a gazdasági szereplők a helyszíni ellenőrzések és vizsgálatok során az ellenőrzés helye szerinti tagállam bármely hivatalos nyelvét használhassák, és biztosítani kell számukra a jogot, hogy egy általuk választott személy, többek között külső jogi tanácsadó jelen legyen ezen ellenőrzések és vizsgálatok során. A jogi tanácsadó jelenléte ugyanakkor nem lehet jogi feltétele a helyszíni ellenőrzések és vizsgálatok érvényességének. A helyszíni ellenőrzések és vizsgálatok hatékonyságának biztosítása érdekében – különös tekintettel a bizonyítékok eltűnésének veszélyére – a Hivatal számára biztosítani kell a helyiségekbe, telkekre, közlekedési eszközökre vagy egyéb üzleti céllal használt területekre való bejutást anélkül, hogy várni kelljen arra, hogy a gazdasági szereplő konzultáljon jogi tanácsadóval. A Hivatal csak rövid, észszerű idejű késlekedést fogadhat el a jogi tanácsadóval való konzultáció miatt, mielőtt megkezdi a helyszíni ellenőrzést és a vizsgálatot. Az ilyen késedelmet a lehető legrövidebbre kell korlátozni.

(27)

Az átláthatóság biztosítása érdekében a helyszíni ellenőrzések és vizsgálatok lefolytatása során a Hivatalnak a gazdasági szereplők rendelkezésére kell bocsátania az együttműködési kötelezettségükkel és az együttműködés megtagadásával járó következményekkel, továbbá az alkalmazandó eljárással – többek között az eljárási biztosítékokkal – kapcsolatos megfelelő információkat.

(28)

Belső és szükség esetén külső vizsgálatok során a Hivatal minden olyan releváns információhoz hozzáfér, amely az intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek birtokában van. A Bizottság értékelő jelentésében javasoltak alapján a technológiai fejlődés figyelembevétele céljából szükséges egyértelművé tenni, hogy az ilyen hozzáférést attól függetlenül kell biztosítani, hogy az említett információk vagy adatok milyen típusú adathordozón találhatók. Lehetővé kell tenni a Hivatal számára, hogy belső vizsgálatok során magántulajdonban lévő, munkavégzésre használt készülékekben található információkhoz is hozzáférést kérjen, amennyiben a Hivatalnak alapos oka van feltételezni, hogy azok tartalma a vizsgálat szempontjából releváns lehet. A Hivatal általi hozzáférést az érintett intézmény, szerv, hivatal vagy ügynökség meghatározott feltételekhez kötheti. Az ilyen hozzáférésnek meg kell felelnie a szükségesség és az arányosság elvének, és az kizárólag a vizsgálat szempontjából releváns információkra terjedhet ki. Annak garantálása érdekében, hogy a Hivatal általi hozzáférés szintje hatékony és következetes legyen, valamint hogy teljesüljön az érintett személyek alapvető jogainak magas szintű védelme, az intézményeknek, szerveknek, hivataloknak és ügynökségeknek biztosítaniuk kell a különböző intézmények, szervek, hivatalok vagy ügynökségek által a magántulajdonú készülékekhez való hozzáférésre vonatkozóan meghozott szabályok összhangját, hogy az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Közösségek Bizottsága közötti, az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) belső vizsgálatairól szóló, 1999. május 25-i intézményközi megállapodással (10) összhangban biztosítva legyenek az azonos feltételek.

(29)

A Hivatal vizsgálataira vonatkozó keret koherensebbé tétele céljából még szorosabban össze kell hangolni a belső és a külső vizsgálatokra alkalmazandó szabályokat, a Bizottság értékelő jelentésében azonosított bizonyos következetlenségek orvoslása érdekében olyan esetekben, ahol nem indokolt eltérő szabályok megléte. Így például – a belső vizsgálatokhoz hasonlóan – a külső vizsgálatot követően elkészített jelentéseket és ajánlásokat is meg kell szükség esetén küldeni az érintett intézmény, szerv, hivatal vagy ügynökség számára, hogy az meghozza a megfelelő intézkedéseket. A Hivatalnak, amennyiben a megbízatása lehetővé teszi, támogatnia kell az érintett intézményt, szervet, hivatalt vagy ügynökséget az ajánlásai nyomán hozandó intézkedéseket illetően. Amennyiben a Hivatal nem indít vizsgálatot, lehetővé kell tenni, hogy a releváns információkat – a megfelelő intézkedés meghozatala érdekében – megküldje a tagállami hatóságoknak, illetve az intézményeknek, szerveknek, hivataloknak vagy ügynökségeknek. Az ilyen információkat a Hivatalnak meg kell küldenie, ha annak ellenére dönt úgy, hogy nem indít vizsgálatot, hogy fennáll a csalás, korrupció vagy az Unió pénzügyi érdekeit sértő bármely más jogellenes tevékenység kellő gyanúja. Ezt megelőzően a Hivatalnak megfelelően mérlegelnie kell az Európai Ügyészség folyamatban lévő nyomozásaival való lehetséges átfedést.

(30)

A nemzeti intézményi keretek sokfélesége miatt lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy a lojális együttműködés elve alapján értesítsék a Hivatalt arról, hogy mely hatóságok rendelkeznek hatáskörrel arra vonatkozóan, hogy a Hivatal ajánlásai nyomán intézkedéseket hozzanak, valamint hogy esettől függően – például pénzügyi, statisztikai vagy nyomonkövetési céllal – mely hatóságokat kell tájékoztatni az érintett feladataik elvégzése érdekében. Ilyen hatóságok lehetnek többek között a csalás elleni koordinációs szolgálatok. Az EUB állandó ítélkezési gyakorlatával összhangban a Hivatal jelentéseiben foglalt ajánlásoknak nincs kötelező joghatásuk az ilyen tagállami hatóságokra vagy az intézményekre, szervekre, hivatalokra és ügynökségekre.

(31)

A Hivatal számára biztosítani kell a pénz útjának visszakövetéséhez szükséges eszközöket annak érdekében, hogy fényt derítsen sok csalárd magatartás jellemző elkövetési módjára. A nemzeti hatóságokkal való együttműködésnek és az általuk nyújtott segítségnek köszönhetően a Hivatal jelenleg több tagállamban be tudja szerezni a vizsgálati tevékenysége szempontjából releváns, a hitelintézetek birtokában lévő bankszámla-információkat. Annak érdekében, hogy Unió-szerte hatékony megközelítést lehessen biztosítani, a 883/2013/EU, Euratom rendeletben meg kell határozni az illetékes nemzeti hatóságok azon kötelezettségét, hogy a Hivatal segítésére vonatkozó általános kötelezettségük részeként ellássák a Hivatalt a bankszámla-információkkal. A tagállamoknak közölniük kell a Bizottsággal, hogy ez az együttműködés mely illetékes hatóságokon keresztül valósul meg. Amikor a nemzeti hatóságok ilyen segítséget nyújtanak a Hivatalnak, ugyanolyan feltételek mellett kell eljárniuk, mint amelyek az érintett tagállam illetékes nemzeti hatóságaira alkalmazandók.

(32)

Az eljárási garanciák és az alapvető jogok védelmének és az azoknak való megfelelés érdekében a Bizottságnak az eljárási garanciák ellenőre hivatalának formájában belső feladatkört kell létrehoznia (a továbbiakban: az ellenőr), amelyet – a források hatékony felhasználása érdekében – igazgatási szempontból a Felügyelő Bizottsághoz kell rendelni, és amelynek munkájához megfelelő forrásokat kell biztosítani. Az ellenőrnek – többek között a Felügyelő Bizottságtól és a Hivataltól – teljesen függetlenül kell kezelnie a panaszokat, és biztosítani kell számára a hozzáférést a feladatai ellátásához szükséges valamennyi információhoz.

(33)

Az érintettek panaszt nyújthatnak be az ellenőrhöz a Hivatal eljárási garanciáknak való megfelelésével kapcsolatban, valamint a vizsgálatokra alkalmazandó szabályok Hivatal általi megsértése, különösen az eljárási követelmények és az alapvető jogok megsértése miatt. E célból panaszkezelési mechanizmust kell létrehozni. Az ellenőr feladata az ilyen panaszokra válaszul ajánlásokat kiadni, amelyekben szükség esetén megoldásokat javasol a panaszban felvetett kérdésekre. Az ellenőrnek gyors, kontradiktórius eljárás keretében kell kivizsgálnia a panaszokat, lehetővé téve a Hivatal számára, hogy folytassa a folyamatban lévő vizsgálatot. Az ellenőrnek lehetőséget kell adnia a panaszos és a Hivatal számára, hogy észrevételeket tegyenek a panaszos által felvetett problémákkal kapcsolatban, illetve hogy megoldják azokat. A főigazgató köteles meghozni az ellenőr ajánlása alapján indokolt megfelelő intézkedéseket. A főigazgató kellően indokolt esetekben eltérhet az ellenőr ajánlásaitól. A végleges vizsgálati jelentéshez csatolni kell az ilyen eltérés indokait.

(34)

A nagyobb átláthatóság és elszámoltathatóság érdekében az ellenőrnek éves jelentésében be kell számolnia a panaszkezelési mechanizmusról. Az éves jelentésnek ki kell térnie különösen a beérkezett panaszok számára, az érintett eljárási követelmények és alapvető jogok megsértésének típusaira, az érintett tevékenységekre és – amennyiben lehetséges – a Hivatal által a panaszok nyomán hozott intézkedésekre.

(35)

A Hivatal általi, óvintézkedések elfogadása céljából történő korai információtovábbítás az Unió pénzügyi érdekei védelmének egyik alapvető eszköze. Annak érdekében, hogy e tekintetben biztosítható legyen a Hivatal és az intézmények, hivatalok, szervek és ügynökségek közötti szoros együttműködés, helyénvaló az utóbbiak számára lehetővé tenni, hogy bármikor konzultáljanak a Hivatallal bármilyen megfelelő óvintézkedésről hozandó döntés meghozatala céljából, ideértve a bizonyítékok megóvását szolgáló intézkedéseket is.

(36)

A Hivatal által készített jelentések elfogadható bizonyítéknak minősülnek közigazgatási vagy bírósági eljárásokban, mégpedig ugyanolyan módon és ugyanolyan feltételek mellett, mint a nemzeti közigazgatási vizsgálók által készített közigazgatási jelentések. A Bizottság értékelő jelentése szerint néhány tagállamban e szabály nem biztosítja eléggé a Hivatal tevékenységeinek hatékonyságát. A Hivatal által készített jelentések hatékonyságának fokozása és következetes felhasználásának előmozdítása érdekében a 883/2013/EU, Euratom rendeletben biztosítani kell az ilyen jelentések elfogadhatóságát a nemzeti bíróságok előtti, nem büntetőjogi jellegű bírósági eljárásokban, továbbá a tagállami közigazgatási eljárásokban. A nemzeti közigazgatási vizsgálók által készített jelentésekkel való egyenértékűség szabályát a továbbiakban is alkalmazni kell a büntetőjogi jellegű nemzeti bírósági eljárások esetében. A 883/2013/EU, Euratom rendeletnek biztosítania kell továbbá a Hivatal által készített jelentések elfogadhatóságát az uniós szintű közigazgatási és bírósági eljárásokban.

(37)

A tagállamok csalás elleni koordinációs szolgálatainak intézményét a 883/2013/EU, Euratom rendelet vezette be a Hivatal és a tagállamok közötti hatékony együttműködés és a, többek között operatív jellegű, információcsere elősegítése céljából. A Bizottság értékelő jelentése szerint az említett szolgálatok pozitívan járultak hozzá a Hivatal munkájához. A Bizottság értékelő jelentése arra is rámutatott, hogy szükséges pontosítani az említett csalás elleni koordinációs szolgálatok szerepét annak biztosítása érdekében, hogy a Hivatal megkapja a vizsgálatai hatékony lefolytatásához szükséges segítséget, ugyanakkor a csalás elleni koordinációs szolgálatok szervezetének és hatáskörének meghatározását az egyes tagállamokra kell bízni. E tekintetben a csalás elleni koordinációs szolgálatoknak képeseknek kell lenniük arra, hogy biztosítsák, illetve összehangolják a Hivatal számára a feladatai hatékony ellátásához szükséges segítséget a külső vagy belső vizsgálatok előtt, során vagy végén.

(38)

A Hivatal azon kötelezettsége, hogy segítséget nyújtson a tagállamoknak az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére hozott intézkedéseik összehangolásához, kulcseleme a tagállamok közötti, határon átnyúló együttműködés támogatására vonatkozó megbízatásának. Részletesebb szabályokat kell meghatározni a Hivatal koordinációs tevékenységeinek, továbbá a tagállami hatóságokkal, harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel ebben az összefüggésben folytatott együttműködésének elősegítése érdekében. Az említett szabályok nem érinthetik a tagállami közigazgatási hatóságok közötti kölcsönös segítségnyújtásra és az ezen hatóságok, valamint a Bizottság közötti együttműködésre irányadó egyes rendelkezésekben a Bizottságra ruházott hatáskörök Hivatal általi gyakorlását, különösen az 515/97/EK tanácsi rendeletet (11) és a 608/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet (12), sem pedig az európai strukturális és beruházási alapokhoz kapcsolódó koordinációs tevékenységeket.

(39)

Egyértelművé kell tenni, hogy ha a tagállamok illetékes hatóságai – többek között a csalás elleni koordinációs szolgálatai – a Hivatallal vagy más illetékes hatóságokkal együttműködve az Unió pénzügyi érdekeinek védelme céljából járnak el, továbbra is terhelik őket a nemzeti jog szerinti kötelezettségek.

(40)

Lehetővé kell tenni, hogy a csalás elleni koordinációs szolgálatok koordinációs tevékenységeik keretében segítséget nyújtsanak a Hivatalnak, továbbá hogy e szolgálatok egymással együttműködjenek a csalás elleni küzdelem területén való együttműködést szolgáló, rendelkezésre álló mechanizmusok további megerősítése érdekében.

(41)

A tagállamok illetékes hatóságainak, valamint az intézményeknek, szerveknek, hivataloknak és ügynökségeknek meg kell hozniuk a Hivatal ajánlásai alapján indokolt intézkedéseket. Annak érdekében, hogy a Hivatal nyomon követhesse azon ügyeivel kapcsolatos fejleményeket, amelyekben igazságügyi ajánlásokat tesz egy tagállam nemzeti ügyészségeinek, a tagállamoknak a Hivatal kérésére meg kell küldeniük a Hivatal számára a nemzeti bíróság jogerős határozatát. Az igazságszolgáltatás függetlenségének maradéktalan megőrzése érdekében e továbbításra csak akkor kerülhet sor, ha az adott bírósági eljárás lezárult, és a jogerős bírósági határozat kihirdetésre került.

(42)

A vizsgálatok lefolytatására vonatkozó, a 883/2013/EU, Euratom rendeletben foglalt eljárási szabályok kiegészítése céljából a Hivatalnak a vizsgálati eljárások tekintetében iránymutatásokat kell meghatároznia, amelyeket a Hivatal alkalmazottainak követniük kell.

(43)

Azt is egyértelművé kell tenni, hogy a Hivatal részt vehet az uniós joggal összhangban felállított közös nyomozócsoportokban, valamint hogy jogosult az ennek keretében szerzett operatív információk cseréjére. Az ilyen információk felhasználására azon uniós jogban előírt feltételek és biztosítékok vonatkoznak, amely alapján az adott közös nyomozócsoport létrejött. Amennyiben a Hivatal ilyen közös nyomozócsoportokban vesz részt, akkor – az uniós vagy nemzeti jogban esetlegesen fennálló jogi korlátok között – támogató feladatot végez és partneri szerepet játszik.

(44)

A Bizottságnak legkésőbb az (EU) 2017/1939 rendelet 120. cikke (2) bekezdésének második albekezdésével összhangban meghatározott időponttól számított öt év elteltével értékelnie kell a 883/2013/EU, Euratom rendelet alkalmazását és különösen a Hivatal és az Európai Ügyészség közötti együttműködés hatékonyságát annak mérlegelése érdekében, hogy az említett együttműködéssel kapcsolatos tapasztalatok indokolnak-e bármilyen módosítást. A Bizottságnak legkésőbb két évvel az említett értékelést követően adott esetben új, átfogó jogalkotási javaslatot kell előterjesztenie.

(45)

Mivel e rendelet célját – nevezetesen az Unió pénzügyi érdekei védelmének megerősítését a Hivatal működésének az Európai Ügyészség létrehozása következtében történő kiigazításán, továbbá a Hivatal vizsgálati hatékonyságának növelésén keresztül – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban a Hivatal és az Európai Ügyészség közötti kapcsolatra irányadó szabályok elfogadása révén – aminek célja a Hivatal és az Európai Ügyészség által folytatott vizsgálatok hatékonyabbá tétele – e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(46)

Ez a rendelet nem módosítja a tagállamok azon hatáskörét és felelősségét, hogy a csalás, korrupció és az Unió pénzügyi érdekeit sértő bármely más jogellenes tevékenység elleni küzdelem céljából intézkedéseket hozzanak.

(47)

Az európai adatvédelmi biztossal a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (13) 28. cikkének (2) bekezdésével összhangban konzultációra került sor, és a biztos 2018. július 23-án hivatalos észrevételeket tett.

(48)

A 883/2013/EU, Euratom rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

(1)

A Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodást (2) (a továbbiakban: a kilépésről rendelkező megállapodás) az Unió az (EU) 2020/135 tanácsi határozattal (3) megkötötte, és a megállapodás 2020. február 1-jén hatályba lépett. A kilépésről rendelkező megállapodás 126. cikkében említett átmeneti időszak, amelynek során az uniós jog a kilépésről rendelkező megállapodás 127. cikkével összhangban továbbra is alkalmazandó Nagy-Britanniára és Észak-Írország Egyesült Királyságára (a továbbiakban: az Egyesült Királyság) és az Egyesült Királyságban, 2020. december 31-én ér véget. 2020. február 25-én a Tanács elfogadta az (EU, Euratom) 2020/266 határozatot (4) az Egyesült Királysággal egy új partnerségi megállapodásról folytatandó tárgyalások megkezdésére való felhatalmazásról. A tárgyalási irányelvekben jelzett módon a felhatalmazás kiterjed többek között azokra az elemekre, amelyek az átmeneti időszak végét követően az Egyesült Királysággal fennálló közúti szállítási kapcsolat átfogó kezeléséhez szükségesek. Nem biztos azonban, hogy az említett időszak végéig hatályba lép az Unió és az Egyesült Királyság között a felek jövőbeli kapcsolatát a közúti árufuvarozás és személyszállítás területén szabályozó megállapodás.

(2)

Eltérő különös rendelkezés hiányában az átmeneti időszak végével a piaci hozzáférés tekintetében az uniós jogból eredő, az 1072/2009/EK (5) és az 1073/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (6) megállapított valamennyi jog és kötelezettség meg fog szűnni az Egyesült Királyság, valamint az Unió és tagállamai kapcsolatára vonatkozóan.

(3)

Ebben az esetben súlyos zavarok lépnének fel az Unió és az Egyesült Királyság közötti nemzetközi közúti árufuvarozásban és személyszállításban.

(4)

E rendelet területi hatálya nem terjed ki Gibraltárra, és az e rendeletben szereplő, az Egyesült Királyságra való hivatkozások nem vonatkoznak Gibraltárra.

(5)

A Közlekedési Miniszterek Európai Konferenciájának (ECMT) többoldalú kvótarendszere az egyetlen olyan más rendelkezésre álló jogi keret, amely az Unió és az Egyesült Királyság közötti közúti árufuvarozáshoz alapot biztosíthat. Mivel azonban jelenleg korlátozott számú engedély áll rendelkezésre az ECMT-rendszer keretében, és a rendszer hatálya az érintett közúti fuvarozási műveletek tekintetében korlátozott, a rendszer jelenleg nem alkalmas arra, hogy teljes mértékben kielégítse az Unió és az Egyesült Királyság közötti közúti árufuvarozási igényeket.

(6)

A közúti személyszállítási szolgáltatások tekintetében is komoly zavarok – ideértve a közrendet is érintő zavarokat is – bekövetkezése várható. Az átmeneti időszak végét követően az autóbusszal végzett nemzetközi különjárati személyszállításról szóló megállapodás (7) (a továbbiakban: az Interbus megállapodás) az egyetlen olyan rendelkezésre álló jogi keret, amely az átmeneti időszak végét követően alapot biztosíthat az Unió és az Egyesült Királyság közötti autóbuszos személyszállításhoz. Az Egyesült Királyság 2021. január 1-jétől az Interbus megállapodás saját jogú szerződő felévé válik. Az Interbus megállapodás azonban csak a különjáratokat szabályozza, ezért nem alkalmas az Egyesült Királyság és az Unió között autóbusszal végzett nemzetközi személyszállítással összefüggésben az átmeneti időszak lejártából eredő zavarok megfelelő kezelésére. Már megtárgyaltak egy, az Interbus megállapodáshoz csatolt, a nemzetközi menetrend szerinti és különcélú menetrend szerinti autóbuszjáratokkal végzett személyszállításról szóló jegyzőkönyvet, amelyet az Egyesült Királyság várhatóan a lehető legkorábbi időpontban megerősít. A jegyzőkönyv azonban várhatóan nem lép időben hatályba ahhoz, hogy a jelenlegi helyzetben életképes alternatív megoldást jelentsen az átmeneti időszakot közvetlenül követő időszakra. A rendelkezésre álló eszközök ezért nem elégítik ki az Unió és az Egyesült Királyság közötti, menetrend szerinti és különcélú menetrend szerinti járatok keretében végzett autóbuszos személyszállítás igényeit.

(7)

Ezért a – többek között a közrend tekintetében fellépő – komoly zavarok megelőzése érdekében ideiglenes intézkedéseket kell hozni, amelyek lehetővé teszik az Egyesült Királyságban engedélyezett közúti árufuvarozók és autóbuszos személyszállító szolgáltatók számára, hogy közúti árufuvarozást és személyszállítást végezzenek az Egyesült Királyság területe és az Unió között, vagy az Egyesült Királyság területéről egy vagy több tagállamon áthaladva az Egyesült Királyság területére. Az Egyesült Királyság és az Unió közötti megfelelő egyensúly érdekében e jogok biztosítását ahhoz a feltételhez kell kötni, hogy az Egyesült Királyságnak egyenértékű jogokat kell biztosítania, továbbá bizonyos, a tisztességes versenyt garantáló feltételektől kell függővé tenni.

(8)

A valamely tagállam területén belül és a tagállamok között végzett szállítási műveletekhez való jog a belső piac megvalósítása szempontjából alapvető fontosságú vívmány, és az átmeneti időszak végét követően, ellenkező rendelkezés hiányában az egyesült királyságbeli közúti árufuvarozók nem élhetnek majd ezzel a joggal. Mindazonáltal közvetlenül az átmeneti időszak után, valamint az Unió és az Egyesült Királyság közötti, a közúti árufuvarozást szabályozó jövőbeli megállapodás hiányában valószínűleg fennakadások következnek be a forgalomban, és ebből eredően a közrendet fenyegető veszélyek merülnek fel különösen azon korlátozott számú határátkelőhelyen, amelyeken a járművek és rakományaik további ellenőrzését végzik. Az Egyesült Királysággal közös határátkelőhelyeken már az átmeneti időszak vége előtt kialakult fokozott torlódás. A Covid19-világjárványhoz kapcsolódó válság szintén negatív hatást gyakorolt a közúti közlekedésre az üres rakományok számának növekedésével, amely tendencia tovább súlyosbodhat, ha nem áll fenn rugalmasság arra vonatkozóan, hogy az egyesült királyságbeli közúti árufuvarozók – akár csak nagyon korlátozott mértékben is – szigorúan korlátozott ideig műveleteket hajthassanak végre az Unión belül. Az ilyen fennakadások olyan helyzetekhez vezethetnek, amelyek negatív hatást gyakorolnak a kritikus ellátási láncokra, és amelyek szükségesnek minősülnek a folyamatban lévő Covid19-világjárvány kezeléséhez. Az ilyen fennakadások mértékének csökkentése érdekében lehetővé kell tenni az egyesült királyságbeli közúti árufuvarozók számára, hogy korlátozott számú további műveletet végezhessenek az Unió területén az Egyesült Királyság és az Unió közötti műveletekkel összefüggésben. Ebben az esetben járműveiknek nem kellene azonnal visszatérniük az Egyesült Királyságba, és kevésbé valószínű, hogy üresek lennének az Egyesült Királyságba való visszatérésükkor, ami csökkentené a járművek teljes számát, és ezáltal enyhítené a határátkelőhelyekre nehezedő nyomást. Az ilyen további műveletek végzésére való jognak arányosnak kell lennie, nem szabad ugyanolyan szintű jogokat biztosítania, mint amilyeneket az uniós közúti árufuvarozók élveznek a belső piac szabályai értelmében, és azt fokozatosan meg kell szüntetni.

(9)

Az Írország és Észak-Írország közötti, határon átnyúló autóbuszjáratok különösen fontosak a határ menti régióban élő közösségek számára a közösségek közötti alapszintű összeköttetés biztosítása céljából, többek között a közös utazási térség részeként. Ezért az Írország és Észak-Írország között autóbusszal történő nemzetközi személyszállítás keretében az egyesült királyságbeli autóbuszos személyszállító szolgáltatók számára továbbra is engedélyezni kell Írország határ menti régiójában az utasok felvételét és leszállítását.

(10)

Annak érdekében, hogy tükröződjön az intézkedések ideiglenes jellege, és ne teremtsenek precedenst, az e rendeletben előírt intézkedések időbeli hatályát rövid időtartamra kell korlátozni. A közúti árufuvarozás vonatkozásában az említett tövid időtartam célja, hogy az ECMT-rendszerben intézkedések születhessenek az alapszintű összeköttetések érdekében, és az említett rövid időtartam nem érinti sem az Unió és az Egyesült Királyság közötti közúti árufuvarozásra vonatkozó jövőbeli megállapodás hatálybalépését, sem a közlekedéssel kapcsolatos jövőbeli uniós szabályokat. Ami az autóbuszos személyszállítást illeti, az említett rövid időtartam célja annak lehetővé tétele, hogy az Interbus megállapodáshoz csatolt, a nemzetközi menetrend szerinti és különcélú menetrend szerinti járatokkal végzett személyszállításról szóló jegyzőkönyv hatályba léphessen és az Egyesült Királyságra alkalmazhatóvá váljon azáltal, hogy az Egyesült Királyság megerősíti azt vagy csatlakozik hozzá, továbbá az említett rövid időtartam nem érinti a kérdéssel kapcsolatban az Unió és az Egyesült Királyság között a jövőben létrejövő esetleges megállapodást.

(11)

Mivel e rendelet célját – nevezetesen olyan ideiglenes intézkedések megállapítását, amelyek szabályozzák a közúti árufuvarozást és személyszállítást az Unió és az Egyesült Királyság között, amennyiben az átmeneti időszak végéig nem jönne létre olyan megállapodás, amely a közúti közlekedés területén jövőbeli kapcsolatukat szabályozza – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedés terjedelme és hatása miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(12)

Tekintettel az átmeneti időszak végéből fakadó sürgető helyzetre, helyénvalónak tűnik kivételt biztosítani a nemzeti parlamenteknek az Európai Unióban betöltött szerepéről szóló, az EUSZ-hez, az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez (EUMSZ) és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződéshez csatolt 1. jegyzőkönyv 4. cikkében említett nyolchetes időszak alól.

(13)

E rendeletnek sürgősen hatályba kell lépnie, és a kilépésről rendelkező megállapodásban meghatározott átmeneti időszak végét követő naptól kell alkalmazandónak lennie, kivéve, ha az említett időpontig az Egyesült Királysággal kötött, a közúti fuvarozást szabályozó megállapodás hatálybalépésére, vagy – az adott esettől függően – ideiglenes alkalmazásának megkezdésére sor kerül. E rendeletnek a két fél között kötött, a közúti fuvarozást szabályozó nemzetközi megállapodás hatálybalépését, vagy ideiglenes alkalmazásának megkezdését megelőző napig kell alkalmazandónak lennie. Az Írország és Észak-Írország közötti nemzetközi menetrend szerinti és különcélú menetrend szerinti járatok üzemeltetése során Írország határ menti régiójában alkalmazandó külön rendelkezések kivételével a menetrend szerinti és különcélú menetrend szerinti autóbuszjáratok üzemeltetési jogának azon a napon meg kell szűnnie, amelyen az Interbus megállapodáshoz csatolt, a nemzetközi menetrend szerinti és különcélú menetrend szerinti autóbuszjáratokkal végzett személyszállításról szóló jegyzőkönyv az Unió és az Egyesült Királyság tekintetében hatályba lép. E rendelet legfeljebb 2021. június 30-ig lehet alkalmazandó.

(14)

Amennyiben a piaci igények kielégítése érdekében szükséges, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el arra vonatkozóan, hogy visszaállítsa az Unió által az egyesült királyságbeli közúti árufuvarozók és autóbuszos személyszállító szolgáltatók számára biztosított jogoknak az Egyesült Királyság által az uniós közúti árufuvarozók és autóbuszos személyszállító szolgáltatók számára biztosított jogokkal való egyenértékűségét – ideértve azt az esetet is, amikor az Egyesült Királyság által biztosított jogokat a származási tagállam alapján biztosítják, vagy azok nem egyenlő mértékben állnak valamennyi uniós fuvarozó rendelkezésére –, továbbá arra vonatkozóan, hogy orvosolja az uniós közúti árufuvarozók és az uniós autóbuszos személyszállító szolgáltatók számára hátrányos tisztességtelen verseny előfordulását.

(15)

Az említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak meg kell felelniük az arányosság elvének, és ezért rendelkezéseiknek arányban kell lenniük azokkal a problémákkal, amelyeket az egyenértékű jogok biztosításának elmulasztása vagy a tisztességtelen versenyfeltételek okoznak. E rendelet alkalmazásának felfüggesztését a Bizottságnak csak azokban a legsúlyosabb esetekben kell megfontolnia, amikor az Egyesült Királyság nem vagy csak minimális mértékben biztosít egyenértékű jogokat az uniós közúti árufuvarozóknak vagy az uniós autóbuszos személyszállító szolgáltatóknak, vagy ha az egyesült királyságbeli közúti árufuvarozókra vagy az egyesült királyságbeli autóbuszos személyszállító szolgáltatókra vonatkozó versenyfeltételek olyan nagy mértékben különböznek az uniós fuvarozókra vonatkozó versenyfeltételektől, hogy az adott szolgáltatások uniós fuvarozók általi nyújtása számukra gazdaságilag nem életképes megoldás.

(16)

A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadásakor különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban (8) meghatározott alapelvekkel összhangban kerüljön sor. Így különösen a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein. A Bizottságnak biztosítania kell, hogy az ilyen, elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok ne érintsék hátrányosan a belső piac megfelelő működését.

(17)

Annak érdekében, hogy az Egyesült Királyság által az uniós közúti árufuvarozók és az uniós autóbuszos személyszállító szolgáltatók számára biztosított, az e rendelet által az egyesült királyságbeli közúti árufuvarozók és az egyesült királyságbeli autóbuszos személyszállító szolgáltatók számára biztosított jogokkal egyenértékű jogok minden uniós fuvarozó számára egyenlő mértékben rendelkezésre álljanak, ideiglenesen ki kell terjeszteni az 1072/2009/EK és az 1073/2009/EK rendelet hatályát. Ezek a rendeletek már vonatkoznak a valamely tagállam és egy harmadik ország közötti útnak egy tranzittagállam területén megtett szakaszára. Ilyen esetben azonban biztosítani kell, hogy az 1072/2009/EK rendelet vonatkozzon az útnak a be- vagy a kirakodás helye szerinti tagállam területén megtett szakaszára is, és hogy az 1073/2009/EK rendelet vonatkozzon az útnak az utasok felvételének vagy leszállításának helye szerinti tagállam területén megtett szakaszára is. E kiterjesztés célja annak biztosítása, hogy az uniós fuvarozók az Egyesült Királyságba irányuló vagy onnan kiinduló cross-trade műveleteket végezhessenek, valamint az általuk végzett személyszállítás keretében további megállókat szolgálhassanak ki,

(1)

A Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodást (2) (a továbbiakban: a kilépésről rendelkező megállapodás) az Unió az (EU) 2020/135 tanácsi határozattal megkötötte (3), és a megállapodás 2020. február 1-jén hatályba lépett. A kilépésről rendelkező megállapodás 126. cikkében említett átmeneti időszak (a továbbiakban: az átmeneti időszak), amelynek során az uniós jog a kilépésről rendelkező megállapodás 127. cikkével összhangban továbbra is alkalmazandó a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságára (a továbbiakban: az Egyesült Királyság) és az Egyesült Királyságban, 2020. december 31-én ér véget. A Tanács 2020. február 25-én elfogadta az (EU, Euratom) 2020/266 határozatot (4), az Egyesült Királysággal egy új partnerségi megállapodásról folytatandó tárgyalások megkezdésére való felhatalmazásról. Amint az a tárgyalási irányelvekből is következik, a felhatalmazás kiterjed többek között azokra az elemekre, amelyek az átmeneti időszak végét követően az Egyesült Királysággal fennálló légiközlekedési kapcsolatok átfogó kezeléséhez szükségesek. Bizonytalan azonban, hogy ezen időszak végéig hatályba lép-e az Unió és az Egyesült Királyság közötti, az e területen fennálló jövőbeli kapcsolataikra vonatkozó megállapodás.

(2)

Az 1008/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) meghatározza az uniós működési engedély légi fuvarozók számára történő kiadására vonatkozó feltételeket, és megállapítja az Unión belüli légi szolgáltatások nyújtásának szabadságát.

(3)

Az átmeneti időszak végén, különleges rendelkezések hiányában az Egyesült Királyság Unióból való kilépése az 1008/2008/EK rendeletben foglaltak szerinti piaci hozzáférés tekintetében az uniós jogból eredő valamennyi jogot és kötelezettséget megszünteti, amennyiben azok az Egyesült Királyság és a tagállamok közötti kapcsolatot érintik.

(4)

Ezért olyan ideiglenes intézkedéseket kell hozni, amelyek lehetővé teszik az Egyesült Királyságban engedélyezett légi fuvarozók számára, hogy légi járatokat üzemeltessenek az Egyesült Királyság területe és a tagállamok területe között. Az Egyesült Királyság és a tagállamok közötti megfelelő egyensúly biztosítása érdekében e jogok biztosítását ahhoz a feltételhez kell kötni, hogy az Egyesült Királyságnak egyenértékű jogokat kell biztosítania az Unióban engedélyezett légi fuvarozók számára, továbbá bizonyos, a tisztességes versenyhez elengedhetetlen feltételektől kell függővé tenni.

(5)

A COVID-19 világjárványból eredő válság jelentős logisztikai kihívást okoz a tagállamoknak, különösen az arra való képességük tekintetében, hogy rövid határidőre jelentős mennyiségű gyógyszert, oltóanyagot és egészségügyi felszerelést szállítsanak harmadik országokba és harmadik országokból, különösen nehéz tárolási és logisztikai körülmények között. Szükséges annak biztosítása, hogy e célból elegendő légi közlekedési kapacitás és további kivételes rugalmasság álljon a tagállamok rendelkezésére, beleértve harmadik országbeli repülőgépek igénybevételét is. Ezért a kizárólag áruszállításra vonatkozó, az ötödik szabadság körébe tartozó forgalmi jogok – a szigorúan az említett műveletek eseti alapon történő elvégzésére korlátozott – további elemeit kell engedélyezni annak érdekében, hogy e kivételes körülmények között igénybe lehessen venni az Egyesült Királyság légi fuvarozóit. A tagállamoknak lehetőségük kell legyen arra is, hogy a légimentési szolgáltatások nyújtásához további jogokat engedélyezzenek.

(6)

E rendelet ideiglenes jellegének tükrözése érdekében e rendelet 2021. június 30-ig vagy – amennyiben arra korábban sor kerül – az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 218. cikkének megfelelően a Bizottság által vezetett tárgyalások eredményeképp a légi közlekedésre vonatkozó, az Egyesült Királysággal kötendő azon jövőbeni megállapodás hatálybalépéséig, vagy adott esetben átmeneti alkalmazásáig alkalmazandó, amelynek az Unió részes fele.

(7)

A kölcsönösen előnyös összeköttetési szintek fenntartása érdekében rendelkezni kell bizonyos kereskedelmi együttműködési megállapodásokról a viszonosság elvével összhangban az Egyesült Királyság és az Unió légi fuvarozói tekintetében.

(8)

Az e rendelet elfogadását szükségessé tevő kivételes és egyedi körülményekre tekintettel, illetve a Szerződésekkel összhangban helyénvaló, hogy az Unió ideiglenesen gyakorolja a Szerződések által rá ruházott megosztott vonatkozó hatáskört. E rendeletnek az Unió és a tagállamok közötti hatáskörmegosztásra gyakorolt hatása azonban időben szigorúan korlátozott kell, hogy maradjon. Az Unió által gyakorolt hatáskört ezért csak e rendelet alkalmazásának időszakára vonatkozóan lehet gyakorolni. Ennek megfelelően e rendelet alkalmazásának megszűnésekor az Unió nem fogja tovább gyakorolni ezt a megosztott hatáskört. Az EUMSZ 2. cikkének (2) bekezdése értelmében ezért az említett pillanattól kezdve hatásköreik gyakorlása tekintetében a tagállamok ugyanabban a helyzetben lesznek, mint amelyben lettek volna, ha a rendeletet nem fogadják el. Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy az Európai Unióról szóló szerződéshez (EUSZ) és az EUMSZ-hez csatolt, a megosztott hatáskörök gyakorlásáról szóló 25. jegyzőkönyvben foglaltak szerint az Unió hatáskörének gyakorlása e rendelet szerint kizárólag azokra az elemekre terjed ki, amelyekre e rendelet vonatkozik, és nem terjed ki a terület egészére. A nemzetközi légiközlekedési megállapodások megkötése tekintetében az Unió és a tagállamok vonatkozó hatásköreit a Szerződésekkel összhangban és a vonatkozó uniós jogszabályok, köztük az Egyesült Királysággal folytatandó tárgyalások megkezdését engedélyező (EU, Euratom) 2020/266 határozat figyelembevételével kell meghatározni.

(9)

Ez a rendelet nem akadályozhatja meg a tagállamokat abban, hogy – a nemzetközi megállapodásokkal összefüggésben felmerülő helyzetekhez hasonlóan – engedélyeket adjanak ki uniós légi fuvarozók számára olyan menetrend szerinti légi járatok üzemeltetésére, amelyeket az Egyesült Királyság által számukra biztosított jogok gyakorlásaként üzemeltetnek. Ezen engedélyek tekintetében a tagállamok nem alkalmazhatnak megkülönböztetést az uniós légi fuvarozók között.