(1)

A Covid19-világjárvány a légi közlekedés hirtelen visszaeséséhez vezetett a kereslet jelentős csökkenése, valamint a tagállamok és harmadik országok által a járvány megfékezése érdekében hozott közvetlen intézkedések következtében.

(2)

Az említett körülményeket a légi fuvarozók nem tudják befolyásolni, és a légi járatoknak a légi fuvarozók általi, emiatt bekövetkező önkéntes vagy kötelező törlése az e körülményekre adott szükséges válasz.

(3)

A földi kiszolgálók továbbra is likviditási problémákkal szembesülnek, amelyek a földi kiszolgálás felfüggesztését vonhatják maguk után. Ez viszont az uniós repülőtereken nyújtott repülőtéri szolgáltatások korlátozásához vagy felfüggesztéséhez vezethet.

(4)

Az (EU) 2020/696 európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) lehetővé teszi, hogy a 2020. március 1-jétől 2020. december 31-ig tartó időszakban, amennyiben egy földi kiszolgáló azon időtartam vége előtt beszünteti tevékenységét, amelyre vonatkozóan kiválasztották, a repülőtér irányító szervezete vagy a tagállam illetékes hatósága legfeljebb hat hónapig tartó időszakra vagy a 2020. december 31-ig tartó időszakra – attól függően, hogy e két időszak közül melyik a hosszabb – a szolgáltatások nyújtására közvetlenül válasszon ki földi kiszolgálást nyújtó szolgáltatót. Az (EU) 2020/696 rendelet továbbá felhatalmazta a Bizottságot az említett időszakok meghosszabbítására.

(5)

Az 1008/2008/EK rendelet 24a. cikke (4) bekezdésének megfelelően a Bizottság 2020. november 13-án összefoglaló jelentést nyújtott be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(6)

A Bizottság összefoglaló jelentése hangsúlyozza, hogy a 2020 áprilisa és augusztusa közötti fokozatos növekedés ellenére a légi forgalom szintje 2020 szeptemberében még mindig jelentősen alacsonyabb volt, mint 2019 azonos időszakában. Az Eurocontrol adatai szerint a légi forgalom 2020. november 25-én 63 %-kal maradt el a 2019. november 25-i szinthez képest.

(7)

Bár nehéz pontos előrejelzést adni a légi forgalom fellendülésével kapcsolatban, értelemszerűen várható, hogy a közeljövőben, egészen 2021. december végéig nem fog változni a helyzet. Az Eurocontrol legutóbbi, 2020. szeptemberi légi forgalmi előrejelzése alapján (mely feltételezi, hogy a tagállamok között nincs összehangolva az operatív eljárások bevezetése és a nemzeti korlátozások feloldása) 2021 februárjában a légi forgalom várhatóan 50 %-kal alacsonyabb lesz, mint 2020 februárjában. Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint a hetente nyilvántartásba vett Covid19-esetek száma Európában 2020. november 22-én elérte az 1,77 milliót (ez a világszinten rögzített új esetek 44 %-a), ami jelentősen meghaladja a 2020 tavaszán nyilvántartásba vett esetek számát. Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ adatai azt mutatják, hogy az Európai Gazdasági Térség és az Egyesült Királyság esetében a regisztrált Covid19-esetek 14 napos összesített aránya 2020 nyara óta folyamatosan növekszik. A központ 2020. november 22-i heti felügyeleti jelentése szerint az arány 100 000 főre vetítve 549 fő volt (országonként a legkevesebb 58, a legtöbb 1 186 eset).

(8)

Észszerűen úgy tekinthetjük, hogy a légi forgalom tartós csökkenése a Covid19-világjárvány hatásának a következménye. A fogyasztói bizalomra vonatkozóan a Covid19 nyomán rendelkezésre álló adatok alapján 2020 áprilisában még a válaszadók mintegy 60 %-a gondolta úgy, hogy a világjárványt követő néhány hónapon belül valószínűleg újra igénybe veszi a légi közlekedést, ez az arány 2020 júniusában 45 %-ra csökkent. A rendelkezésre álló adatok tehát egyértelműen arra utalnak, hogy kapcsolat áll fenn a Covid19-világjárvány és a légi közlekedés iránti fogyasztói kereslet között, és nem volt más olyan esemény, amely magyarázatot adhatna a légi közlekedés iránti kereslet csökkenésére.

(9)

A Bizottság összefoglaló jelentése azt mutatja, hogy a tagállamok által augusztus közepe óta a Covid19-esetek növekvő számára válaszul bevezetett, gyakran nagyon rövid határidővel bejelentett nemzeti, koordinálatlan korlátozások, karanténkövetelmények és tesztelési intézkedések szintén gyengítik a fogyasztói bizalmat, és csökkentik a légi forgalom iránti keresletet.

(10)

Tekintettel a repülőjegy-foglalások rendkívül alacsony szintjére, a fent említett járványügyi és légi forgalmi előrejelzésekre, valamint a Covid19-világjárvány megfékezését célzó nemzeti intézkedésekkel kapcsolatos bizonytalanságra és kiszámíthatatlanságra, észszerűen feltételezhető, hogy a légi forgalom és utaskereslet Covid19-világjárványnak tulajdonítható alacsony szintje 2021-ben is fennmarad. Még éveken át nem várható, hogy a légi forgalom visszaáll a Covid19-et megelőző szintre. Ebben a szakaszban azonban még korai megállapítani, hogy a kapacitásban bekövetkező csökkenés 2021 után is hasonlóan jelentős mértékben folytatódik-e.

(11)

A földi kiszolgálást végző vállalatokat súlyosan érintette a Covid19-világjárvány és a légi forgalom abból eredő csökkenése. A pandémia kezdete óta jelentősen csökkent a járatok száma, ami negatív hatást gyakorolt az uniós repülőtereken a földi kiszolgáláshoz kapcsolódó szolgáltatások nyújtásából származó bevételekre. Több, földi kiszolgálást végző szolgáltató ezáltal pénzügyi nehézségekkel szembesült, és többjük már szerkezetátalalkításba kezdett, állami mentőcsomagot kapott vagy beszüntette működését.

(12)

A légi forgalom következő hónapokban várható szintjére vonatkozó előrejelzések alapján valószínűsíthető, hogy a 2021-ben kiszolgálandó járatok korlátozott száma miatt a földi kiszolgálási ágazatban nehéz piaci feltételek fognak érvényesülni. A légi forgalom negatív tendenciája valószínűleg tovább súlyosbítja a földi kiszolgálást végző szolgáltatók súlyos pénzügyi helyzetét, ami további csődkockázatot hordoz magában. Ilyen körülmények között azon repülőtereken, ahol a szolgáltatók száma korlátozott, valószínűleg több földi kiszolgálást végző szolgáltatónak kell megszüntetnie a földi kiszolgálás körébe tartozó szolgáltatások nyújtását annak az időszaknak a vége előtt, amelyre kiválasztották őket. Ez a földi kiszolgálás hirtelen megszakadásához vezethet ezeken a repülőtereken még azelőtt, mielőtt a 96/67/EGK irányelv 11. cikkének (1) bekezdésében meghatározott eljárás alapján új szolgáltatót lehetne kiválasztani.

(13)

Ezért helyénvaló az 1008/2008/EK rendelet 24a. cikkének (2) bekezdésében előírt eltérés időtartamát 2020. március 1-jétől 2021. december 31-ig meghosszabbítani.

(14)

A jogbizonytalanság elkerülése érdekében – különösen a repülőtér irányító szervezete és a tagállam illetékes hatósága tekintetében – ezt a rendeletet az 1008/2008/EK rendelet 25b. cikkében részletezett sürgősségi eljárás keretében kell elfogadni, és annak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon sürgősen hatályba kell lépnie,

(1)

A Covid19-világjárvány a légi közlekedés hirtelen visszaeséséhez vezetett a kereslet jelentős csökkenése, valamint a tagállamok és harmadik országok által a járvány megfékezése érdekében hozott közvetlen intézkedések következtében.

(2)

Az említett körülményeket a légi fuvarozók nem tudják befolyásolni, és a légi járatoknak a légi fuvarozók általi, emiatt bekövetkező önkéntes vagy kötelező törlése az e körülményekre adott szükséges válasz.

(3)

Az uniós légi fuvarozók továbbra is olyan likviditási problémákkal szembesülnek, amelyek – az 1008/2008/EK rendelet 9. cikkének (1) bekezdése értelmében – kiválthatják működési engedélyük felfüggesztését, visszavonását vagy ideiglenes engedéllyel való felváltását anélkül, hogy ennek bekövetkeztét strukturális gazdasági szükséglet indokolná. Az ideiglenes engedély megadása negatív jelzést küldhet a piacnak az adott légi fuvarozó túlélési képességéről, ami viszont súlyosbítaná az egyébként átmeneti pénzügyi problémákat.

(4)

Az (EU) 2020/696 európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) lehetővé tette a tagállamok illetékes engedélyező hatóságai számára, hogy a 2020. március 1. és 2020. december 31. közötti időszakban a pénzügyi teljesítmény ezen időszak alatti értékelése alapján ne vonják vissza vagy függesszék fel a működési engedélyt, feltéve, hogy ez nem veszélyezteti a biztonságot, és valós esély mutatkozik a pénzügyi helyzet 12 hónapon belüli kielégítő rendezésére. Az (EU) 2020/696 rendelet továbbá felhatalmazta a Bizottságot a 9. cikk (1a) bekezdésében említett, 2020. március 1-jétől 2020. december 31-ig tartó időszak meghosszabbítására.

(5)

Az 1008/2008/EK rendelet 9. cikke (1c) bekezdésének megfelelően a Bizottság 2020. november 13-án összefoglaló jelentést nyújtott be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(6)

A Bizottság összefoglaló jelentése hangsúlyozza, hogy a 2020 áprilisa és augusztusa közötti fokozatos növekedés ellenére a légi forgalom szintje 2020 szeptemberében még mindig jelentősen alacsonyabb volt, mint 2019 azonos időszakában. Az Eurocontrol adatai szerint a légi forgalom 2020. november 25-én 63 %-kal maradt el a 2019. november 25-i szinthez képest.

(7)

Bár nehéz pontos előrejelzést adni a légi forgalom fellendülésével kapcsolatban, értelemszerűen várható, hogy a közeljövőben, egészen 2021. december végéig nem fog változni a helyzet. Az Eurocontrol legutóbbi, 2020. szeptemberi légi forgalmi előrejelzése alapján (mely feltételezi, hogy a tagállamok között nincs összehangolva az operatív eljárások bevezetése és a nemzeti korlátozások feloldása) 2021 februárjában a légi forgalom várhatóan 50 %-kal alacsonyabb lesz, mint 2020 februárjában. Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint a hetente nyilvántartásba vett Covid19-esetek száma Európában 2020. november 22-én elérte az 1,77 milliót (ez a világszinten rögzített új esetek 44 %-a), ami jelentősen meghaladja a 2020 tavaszán nyilvántartásba vett esetek számát. Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ adatai azt mutatják, hogy az Európai Gazdasági Térség és az Egyesült Királyság esetében a regisztrált Covid19-esetek 14 napos összesített aránya 2020 nyara óta folyamatosan növekszik. A központ 2020. november 22-i heti felügyeleti jelentése szerint az arány 100 000 főre vetítve 549 fő volt (országonként a legkevesebb 58, a legtöbb 1186 eset).

(8)

Észszerűen úgy tekinthetjük, hogy a légi forgalom tartós csökkenése a Covid19-világjárvány hatásának a következménye. A fogyasztói bizalomra vonatkozóan a Covid19 nyomán rendelkezésre álló adatok alapján 2020 áprilisában még a válaszadók mintegy 60 %-a gondolta úgy, hogy a világjárványt követő néhány hónapon belül valószínűleg újra igénybe veszi a légi közlekedést, ez az arány 2020 júniusában 45 %-ra csökkent. A rendelkezésre álló adatok tehát egyértelműen arra utalnak, hogy kapcsolat áll fenn a Covid19-világjárvány és a légi közlekedés iránti fogyasztói kereslet között, és nem volt más olyan esemény, amely magyarázatot adhatna a légi közlekedés iránti kereslet csökkenésére.

(9)

A Bizottság összefoglaló jelentése azt mutatja, hogy a tagállamok által augusztus közepe óta az új Covid19-esetekre válaszul bevezetett, gyakran nagyon rövid határidővel bejelentett nemzeti, koordinálatlan korlátozások, karanténkövetelmények és tesztelési intézkedések szintén gyengítik a fogyasztói bizalmat, és csökkentik a légi forgalom iránti keresletet.

(10)

Tekintettel a repülőjegy-foglalások rendkívül alacsony szintjére, a fent említett járványügyi és légi forgalmi előrejelzésekre, valamint a Covid19-világjárvány megfékezését célzó nemzeti intézkedésekkel kapcsolatos bizonytalanságra és kiszámíthatatlanságra, észszerűen feltételezhető, hogy a légi forgalom és utaskereslet Covid19-világjárványnak tulajdonítható alacsony szintje 2021-ben is fennmarad. Még éveken át nem várható, hogy a légi forgalom visszaáll a Covid19-et megelőző szintre. Ebben a szakaszban azonban még korai megállapítani, hogy a kapacitásban bekövetkező csökkenés 2021 után is hasonlóan jelentős mértékben folytatódik-e.

(11)

Az ilyen alacsony szintű légi forgalom és utaskereslet olyan folyamatos likviditási problémákat okozhat az uniós légi fuvarozók számára a 2020. december 31. és 2021. december 31. közötti időszakban, amelyek kiválthatják működési engedélyük felfüggesztését, visszavonását vagy ideiglenes engedéllyel való felváltását anélkül, hogy ennek bekövetkeztét strukturális gazdasági szükséglet indokolná.

(12)

Ezért helyénvaló lehetővé tenni az illetékes engedélyező hatóságok számára, hogy a 2020. március 1. és 2021. december 31. közötti meghosszabbított időszakban elvégzett pénzügyi teljesítményértékelések alapján ne függesszék fel vagy vonják vissza a működési engedélyt, feltéve, hogy az nem veszélyezteti a biztonságot, és a következő 12 hónapon belül valós esély mutatkozik a pénzügyi helyzet kielégítő rendeződésére. A említett időszak végén az uniós légi fuvarozót alá kell vetni az 1008/2008/EK rendelet 9. cikkének (1) bekezdésében meghatározott eljárásnak.

(13)

A jogbizonytalanság elkerülése érdekében – különösen az engedélyező hatóságokok és a légi fuvarozók tekintetében – ezt a rendeletet az 1008/2008/EK rendelet 25b. cikkében részletezett sürgősségi eljárás keretében kell elfogadni, és annak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon sürgősen hatályba kell lépnie,

(1)

Az 1831/2003/EK rendelet rendelkezik az adalékanyagok takarmányokban történő felhasználásának engedélyezéséről, valamint az engedélyek megadásának vagy megújításának feltételeiről és eljárásairól.

(2)

Az Escherichia coli ATCC 9637 által termelt L-hisztidin-monohidroklorid-monohidrát lazacfélék takarmány-adalékanyagaként való felhasználását a 244/2007/EK bizottsági rendelet (2) 10 évre engedélyezte.

(3)

Az 1831/2003/EK rendelet 14. cikke (1) bekezdésének megfelelően kérelmet nyújtottak be az Escherichia coli ATCC 9637 által termelt L-hisztidin-monohidroklorid-monohidrát lazacfélék takarmány-adalékanyagaként való engedélyezésének megújítására. A kérelem tartalmazta az Escherichia coli NITE SD 00268 törzsmegjelölés módosítására irányuló kérelmet, és csatolták hozzá az említett rendelet 14. cikkének (2) bekezdésében előírt adatokat és dokumentumokat. Ezenkívül az említett rendelet 7. cikkével összhangban a kérelem a felhasználás kiterjesztését kérte az egyéb uszonyos halakra is. A kérelemhez csatolták az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkének (3) bekezdésében előírt adatokat és dokumentumokat.

(4)

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) 2020. március 18-i véleményében (3) megállapította, hogy – a javasolt felhasználási feltételek mellett – az Escherichia coli NITE SD 00268 által előállított L-hisztidin-monohidroklorid-monohidrát – a célfajokra vonatkozó követelményeknek megfelelő mennyiségben adagolva – nincs káros hatással sem az állatok vagy a fogyasztók egészségére, sem pedig a környezetre. A Hatóság továbbá arra a következtetésre jutott, hogy bár a szóban forgó adalékanyag nem bőrirritáló hatású, nem állapítható meg, hogy az adalékanyag belélegezve toxikus lehet, vagy szemirritáló vagy bőrszenzibilizáló anyag lehet. A Bizottság ezért úgy véli, hogy megfelelő óvintézkedéseket kell hozni az emberi egészségre, különösen az adalékanyag felhasználóira gyakorolt káros hatások megelőzése érdekében. A Hatóság továbbá arra a következtetésre jutott, hogy az adalékanyag az aminosav hisztidin hatékony forrása a halfajok számára. A Hatóság úgy ítélte meg, hogy nem szükséges a forgalomba hozatalt követő egyedi nyomonkövetési előírásokat elrendelni. A Hatóság ellenőrizte továbbá az 1831/2003/EK rendelettel létrehozott referencialaboratórium által benyújtott, a takarmányban található takarmány-adalékanyagra vonatkozó analitikai módszerről szóló jelentéseket.

(5)

Az Escherichia coli NITE SD 00268 által termelt L-hisztidin-monohidroklorid-monohidrát értékelése azt mutatja, hogy az 1831/2003/EK rendelet 5. cikkében előírt engedélyezési feltételek teljesülnek. Ennek megfelelően a szóban forgó adalékanyag használatát az e rendelet mellékletében meghatározottak szerint engedélyezni kell.

(6)

Az Escherichia coli ATCC 9637 által termelt L-hisztidin-monohidroklorid-monohidrát takarmány-adalékanyagként való engedélyezésének az e rendelet mellékletében megállapított feltételek szerinti megújításából kifolyólag a 244/2007/EK rendeletet hatályon kívül kell helyezni.

(7)

mivel semmilyen biztonsági ok nem indokolja az Escherichia coli ATCC 9637 által termelt L-hisztidin-monohidroklorid-monohidrát engedélyezési feltételeire vonatkozó módosítások azonnali alkalmazását, helyénvaló átmeneti időszakot biztosítani az érdekelt felek számára, hogy felkészülhessenek az engedélyezés megújításából adódó új követelmények teljesítésére.

(8)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

(1)

Az 1831/2003/EK rendelet rendelkezik az adalékanyagok takarmányokban történő felhasználásának engedélyezéséről, valamint az engedélyek megadásának vagy megújításának feltételeiről és eljárásairól.

(2)

A Saccharomyces cerevisiae CNCM I-3399 által előállított szeleno-metionin valamennyi állatfaj takarmány-adalékanyagaként történő felhasználását a 900/2009/EK bizottsági rendelet (2) engedélyezte 10 évre.

(3)

Az 1831/2003/EK rendelet 14. cikke (1) bekezdésének megfelelően kérelmet nyújtottak be a Saccharomyces cerevisiae CNCM I-3399 által előállított szeleno-metionin valamennyi állatfaj takarmány-adalékanyagaként való engedélyezésének megújítására a „tápértékkel rendelkező adalékanyagok” adalékanyag-kategóriában. A kérelemhez csatolták az 1831/2003/EK rendelet 14. cikkének (2) bekezdésében előírt adatokat és dokumentumokat.

(4)

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) 2020. május 7-i véleményében (3) megállapította, hogy a Saccharomyces cerevisiae CNCM I-3399 által előállított szeleno-metionin a javasolt felhasználási feltételek mellett nincs káros hatással sem az állati egészségre, sem a fogyasztók biztonságra, sem pedig a környezetre. A Hatóság ugyanakkor azt is megállapította, hogy az adalékanyag potenciális bőr- és légzőszervi szenzibilizáló. A Bizottság ezért úgy véli, hogy megfelelő óvintézkedéseket kell hozni az emberi egészségre, különösen az adalékanyag felhasználóira gyakorolt káros hatások megelőzése érdekében. Az adalékanyag hatékonyságának bizonyítása – amely az eredeti engedélyezés alapjául szolgált – a megújítási eljárás során is felhasználható. Végezetül a Hatóság az adalékanyag megnevezésének módosítását javasolta. A Hatóság ellenőrizte továbbá az 1831/2003/EK rendelettel létrehozott referencialaboratórium által benyújtott, a takarmányban található takarmány-adalékanyagra alkalmazott analitikai módszerről szóló jelentést.

(5)

A Saccharomyces cerevisiae CNCM I-3399 által termelt szeleno-metionin értékelése azt mutatja, hogy az 1831/2003/EK rendelet 5. cikkében előírt engedélyezési feltételek teljesülnek. Ennek megfelelően a szóban forgó adalékanyag engedélyét meg kell újítani.

(6)

A Saccharomyces cerevisiae CNCM I-3399 által termelt szeleno-metionin takarmány-adalékanyagként való engedélyezésének megújítása következtében a 900/2009/EK rendeletet hatályon kívül kell helyezni.

(7)

Mivel semmilyen biztonsági ok nem indokolja a Saccharomyces cerevisiae CNCM I-3399 által termelt szeleno-metionin engedélyezési feltételeire vonatkozó módosítások azonnali alkalmazását, helyénvaló átmeneti időszakot biztosítani az érdekelt felek számára, hogy felkészülhessenek az engedélyezés megújításából adódó új követelmények teljesítésére.

(8)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

(1)

Az 1831/2003/EK rendelet rendelkezik az adalékanyagok takarmányokban történő felhasználásának engedélyezéséről, valamint az engedélyek megadásának vagy megújításának feltételeiről és eljárásairól.

(2)

Az 514/2010/EU bizottsági rendelet (2) 10 évre engedélyezte a Pediococcus pentosaceus DSM 16244 valamennyi állatfaj takarmány-adalékanyagaként történő felhasználását.

(3)

Az 1831/2003/EK rendelet 14. cikkének megfelelően kérelmet nyújtottak be a Pediococcus pentosaceus DSM 16244 valamennyi állatfaj takarmány-adalékanyagaként való engedélyezésének megújítására, kérelmezve, hogy az adalékanyagot a „technológiai adalékanyagok” adalékanyag-kategóriába sorolják. A kérelemhez csatolták az említett rendelet 14. cikkének (2) bekezdésében előírt adatokat és dokumentumokat.

(4)

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) 2020. május 25-i véleményében (3) azt a következtetést vonta le, hogy a kérelmező bizonyítékot szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy az adalékanyag megfelel az engedélyezés jelenlegi feltételeinek. A Hatóság megállapította, hogy a Pediococcus pentosaceus DSM 16244 nincs káros hatással sem az állatok egészségére, sem a fogyasztók biztonságára, sem pedig a környezetre. Arra a következtetésre jutott továbbá, hogy nem irritálja a bőrt és a szemet, azonban bőr- és légzőszervi szenzibilizálónak minősül. A Bizottság ezért úgy véli, hogy megfelelő óvintézkedéseket kell hozni az emberi egészségre, különösen az adalékanyag felhasználóira gyakorolt káros hatások megelőzése érdekében.

(5)

A Pediococcus pentosaceus DSM 16244 értékelése azt mutatja, hogy az 1831/2003/EK rendelet 5. cikkében előírt engedélyezési feltételek teljesülnek. Ennek megfelelően a szóban forgó adalékanyagra megadott engedélyt az e rendelet mellékletében meghatározottak szerint meg kell újítani.

(6)

A Pediococcus pentosaceus DSM 16244 takarmány-adalékanyagként való engedélyezésének az e rendelet mellékletében megállapított feltételek szerinti megújítása következtében az 514/2010/EU rendeletet hatályon kívül kell helyezni.

(7)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

(1)

Az 1831/2003/EK rendelet rendelkezik az adalékanyagok takarmányokban történő felhasználásának engedélyezéséről, valamint az engedélyek megadásának vagy megújításának feltételeiről és eljárásairól.

(2)

A citromsavat, szorbinsavat, timolt és vanillint tartalmazó készítmény takarmány-adalékanyagként való felhasználását 10 évre engedélyezte az elválasztott malacok esetében az 1117/2010/EU bizottsági rendelet (2), brojlercsirkék, tojójércék, valamennyi kevésbé jelentős hízó- és tojómadárfaj, valamint a Sus scrofa domesticus fajtól eltérő elválasztott sertések esetében pedig a 849/2012/EU bizottsági rendelet (3).

(3)

Az 1831/2003/EK rendelet 14. cikke (1) bekezdésének megfelelően az említett engedély jogosultja kérelmet nyújtott be a citromsavat, szorbinsavat, timolt és vanillint tartalmazó készítmény valamennyi (elválasztott) sertésfélére, brojlercsirkékre, tojójércékre, valamint valamennyi kevésbé jelentős hízó- és tojómadárfajra vonatkozó engedélyének megújítására, kérelmezve, hogy az adalékanyagot az „állattenyésztésben alkalmazott adalékanyagok” kategóriába sorolják. A kérelemhez csatolták az 1831/2003/EK rendelet 14. cikkének (2) bekezdésében előírt adatokat és dokumentumokat.

(4)

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) 2020. március 17-i véleményében (4) megállapította, hogy a citromsavat, szorbinsavat, timolt és vanillint tartalmazó készítmény a javasolt felhasználási feltételek mellett nincs káros hatással sem az állati egészségre, sem a fogyasztók biztonságra, sem pedig a környezetre. A Hatóság megállapította továbbá, hogy az adalékanyag potenciális bőr- és szemirritálónak, valamint bőr- és légzőszervi szenzibilizálónak minősül. A Bizottság ezért úgy véli, hogy megfelelő óvintézkedéseket kell hozni az emberi egészségre, különösen az adalékanyag felhasználóira gyakorolt káros hatások megelőzése érdekében.

(5)

A citromsavat, szorbinsavat, timolt és vanillint tartalmazó készítmény értékelése azt mutatja, hogy az 1831/2003/EK rendelet 5. cikkében előírt engedélyezési feltételek teljesülnek. Ennek megfelelően a szóban forgó adalékanyagra megadott engedélyt meg kell újítani.

(6)

A citromsavat, szorbinsavat, timolt és vanillint tartalmazó készítmény takarmány-adalékanyagként való engedélyezése megújításának következtében az 1117/2010/EU és a 849/2012/EU rendeletet hatályon kívül kell helyezni.

(7)

Mivel semmilyen biztonsági ok nem indokolja a citromsavat, szorbinsavat, timolt és vanillint tartalmazó készítmény engedélyezési feltételeire vonatkozó módosítások azonnali alkalmazását, helyénvaló átmeneti időszakot biztosítani az érdekelt felek számára, hogy felkészülhessenek az engedélyezésből adódó új követelmények teljesítésére.

(8)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

(1)

Az 1831/2003/EK rendelet rendelkezik a takarmányozási célra felhasznált adalékanyagok engedélyezéséről, valamint az engedély megadásának vagy módosításának feltételeiről és eljárásairól.

(2)

Egy montmorillonit- és illittartalmú készítmény takarmány-adalékanyagként való felhasználását az (EU) 2016/1964 bizottsági végrehajtási rendelet (2) valamennyi állatfaj esetében engedélyezte.

(3)

Az 1831/2003/EK rendelet 13. cikke (1) bekezdésének megfelelően a Bizottság felkérte az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságot (a továbbiakban: Hatóság), hogy az engedély feltételeinek módosítását mérlegelve adjon ki véleményt arra vonatkozóan, hogy egy montmorillonit- és illittartalmú készítmény takarmány-adalékanyagként való engedélyezése továbbra is megfelelne-e az 1831/2003/EK rendelet 5. cikkében megállapított feltételeknek. A módosítás az adalékanyag kiegészítő takarmányokban csomósodást gátló anyagként való felhasználásának jelenlegi engedélyezéséhez kapcsolódik. A kérelemhez csatolták a kérelmet alátámasztó adatokat.

(4)

A Hatóság 2014. október 30-i (3), 2015. szeptember 10-i (4) és 2020. március 20-i (5) véleményében megállapította, hogy a montmorillonit- és illittartalmú készítmény engedélyezési feltételeinek javasolt módosítása nem módosítja azokat a korábbi következtetéseket, amelyek szerint az adalékanyag nincs káros hatással sem az állati egészségre, sem a fogyasztók biztonságára, sem pedig a környezetre. Arra a következtetésre jutott továbbá, hogy az adalékanyag szokásos kezelése során keletkező por a felhasználók teljes légútját kiteheti olyan káros anyagoknak (kristályos szilícium-dioxid), amelyekre vonatkozóan nem állapították meg a kitettség biztonságos szintjét és amelyeket a bőrre és a szemre gyakorolt hatásokra vonatkozó adatok hiányában bőr- és szemirritáló hatásúnak, valamint potenciális bőrszenzibilizálónak kell tekinteni. A Bizottság ezért úgy véli, hogy megfelelő óvintézkedéseket kell hozni az emberi egészségre, különösen az adalékanyag felhasználóira gyakorolt káros hatások megelőzése érdekében. A Hatóság azt is megállapította, hogy az adalékanyag hatékony csomósodásgátló. A Hatóság úgy ítélte meg, hogy nem szükséges a forgalomba hozatalt követő egyedi nyomonkövetési előírásokat elrendelni. A Hatóság ellenőrizte továbbá az 1831/2003/EK rendelettel létrehozott referencialaboratórium által benyújtott, a takarmányban található takarmány-adalékanyagra vonatkozó analitikai módszerekről szóló jelentést.

(5)

Az engedély javasolt módosításának értékelése azt mutatja, hogy az 1831/2003/EK rendelet 5. cikkében előírt engedélyezési feltételek teljesülnek.

(6)

Az (EU) 2016/1964 végrehajtási rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(7)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

(1)

Az 1831/2003/EK rendelet rendelkezik a takarmányozási célra felhasznált adalékanyagok engedélyezéséről, az engedély megadásának feltételeiről és az engedélyezési eljárásokról.

(2)

A Bizottsághoz az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkének megfelelően három kérelmet nyújtottak be egy 6-fitázt tartalmazó készítmény engedélyezésére vonatkozóan. A kérelmekhez csatolták az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkének (3) bekezdésében előírt adatokat és dokumentumokat.

(3)

A kérelmek a Komagataella phaffii DSM 32854 által termelt 6-fitázt tartalmazó, az „állattenyésztésben alkalmazott adalékanyagok” adalékanyag-kategóriába és az „emészthetőséget fokozó anyagok” funkcionális csoportba sorolandó készítmény valamennyi baromfifaj, díszmadarak, malacok, hízósertések, kocák és kevésbé jelentős hízó- vagy tenyészsertésfélék takarmány-adalékanyagaként történő engedélyezésére vonatkoznak.

(4)

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) 2020. május 7-i (2), 2020. május 25-i (3) és 2020. július 1-jei (4) véleményében megállapította, hogy a javasolt felhasználási feltételek mellett a Komagataella phaffii DSM 32854 által termelt 6-fitázt tartalmazó készítmény nincs káros hatással egyetlen baromfifaj, a díszmadarak, a malacok, a hízósertések, a kocák és a kevésbé jelentős hízó- vagy tenyészsertésfélék egészségére, a fogyasztók biztonságára vagy a környezetre. Megállapította továbbá, hogy az adalékanyagot szemirritálónak és potenciális bőr- és légzőszervi szenzibilizálónak kell tekinteni. A Bizottság ezért úgy véli, hogy megfelelő óvintézkedéseket kell hozni az emberi egészségre, különösen az adalékanyag felhasználóira gyakorolt káros hatások megelőzése érdekében. A Hatóság arra a következtetésre jutott, hogy az adalékanyag tenyésztéstechnikai adalékanyagként hatékonyan javítja valamennyi baromfifaj, a díszmadarak, a malacok, a hízósertések, a kocák és a kevésbé jelentős hízó- vagy tenyészsertésfélék táplálékának emészthetőségét. A Hatóság úgy ítélte meg, hogy nem szükséges a forgalomba hozatalt követő egyedi nyomonkövetési előírásokat elrendelni. A Hatóság ellenőrizte továbbá az 1831/2003/EK rendelettel létrehozott referencialaboratórium által benyújtott, a takarmányban található takarmány-adalékanyagra vonatkozó analitikai módszerről szóló jelentést.

(5)

A Komagataella phaffii (DSM 32854) által termelt 6-fitázt tartalmazó készítmény értékelése azt mutatja, hogy az 1831/2003/EK rendelet 5. cikkében előírt engedélyezési feltételek teljesülnek. Ennek megfelelően a szóban forgó készítmény használatát az e rendelet mellékletében meghatározottak szerint engedélyezni kell.

(6)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

(1)

Az Európai Gazdasági Közösség és a Norvég Királyság között 1973. május 14-én létrejött megállapodás (3) (a továbbiakban: az Európai Gazdasági Közösség és a Norvég Királyság közötti kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodás) 2. jegyzőkönyve, valamint és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásnak (4) (a továbbiakban: EGT-megállapodás) az EGT-megállapodás feldolgozott és egyéb mezőgazdasági termékekkel kapcsolatos 2. és 3. jegyzőkönyvének módosításáról szóló, 2001. november 23-i 140/2001 EGT vegyes bizottsági határozattal (5) módosított 3. jegyzőkönyve megállapítja az Unió és a Norvég Királyság között egyes mezőgazdasági és feldolgozott mezőgazdasági termékekre vonatkozóan alkalmazandó kereskedelmi szabályokat.

(2)

Az EGT-megállapodás 3. jegyzőkönyve nullaszázalékos vámtételt ír elő a 2202 10 00 KN-kód alá tartozó, hozzáadott cukrot vagy más édesítőanyagot tartalmazó vagy ízesített vizekre, valamint a 2202 90 10 KN-kód alá tartozó más alkoholmentes italokra, amelyek nem tartalmaznak a 0401–0404 vámtarifaszám alá tartozó terméket, vagy a 0401–0404 vámtarifaszám alá tartozó termékekből nyert zsírt.

(3)

2017. január 1-je óta a 2202 90 KN-kódot felváltotta a 2202 91 00 és a 2202 99 KN-kód. Ezért e rendelet hatályának a 2202 10 00, valamint az ex 2202 91 00 és az ex 2202 99 KN-kód alá tartozó termékekre kell kiterjednie.

(4)

Az Európai Közösség és a Norvég Királyság között, az Európai Gazdasági Közösség és a Norvég Királyság közötti kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodás 2. jegyzőkönyvére vonatkozó, levélváltás formájában létrejött megállapodás (6) (a továbbiakban: a levélváltás formájában létrejött megállapodás) ideiglenesen felfüggeszti a 2. jegyzőkönyv értelmében a 2202 10 00 KN-kód (Víz, beleértve a természetes vagy mesterséges ásványvizet és a szénsavas vizet is, cukor vagy más édesítőanyag hozzáadásával vagy ízesítve) és az ex 2202 90 10 KN-kód (Más, cukrot tartalmazó alkoholmentes italok) alá sorolt árukra – melyek KN-kódját a 2202 10 00, az ex 2202 91 00 és az ex 2202 99 KN-kódok váltották fel – alkalmazott vámmentes rendszert. A levélváltás formájában létrejött megállapodásnak megfelelően a felsorolt, Norvégiából származó árucikkek vámmentes behozatala csak a vámmentes vámkontingens határain belül engedélyezhető. A vámmentes vámkontingensen felüli behozatalra vámot kell fizetni.

(5)

A levélváltás formájában létrejött megállapodás azt is előírja, hogy biztosítani kell a szóban forgó termékek korlátlan vámmentes bejutását az Unióba, amennyiben a vámkontingenst előző év október 31-ig nem merítették ki.

(6)

A Bizottság rendelkezésére bocsátott adatok szerint az említett termékek tekintetében az (EU) 2019/2154 bizottsági végrehajtási rendelettel (7) 2020-ra vonatkozóan megnyitott éves vámkontingens 2020. október 31-ig nem merült ki. Ezért az említett termékeknek 2021. január 1-jétől december 31-ig korlátlan vámmentes bejutást kell biztosítani az Unióba.

(7)

Következésképpen a vámmentességnek az Európai Gazdasági Közösség és a Norvég Királyság közötti kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodás 2. jegyzőkönyve szerinti időszakos felfüggesztése 2021-re nem alkalmazandó.

(8)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az I. mellékletben fel nem sorolt, feldolgozott mezőgazdasági termékek kereskedelmére vonatkozó horizontális kérdésekkel foglalkozó bizottság véleményével,

(1)

A dán és a német hatóságok 2020. július 1-jén kérelmet nyújtottak be az Európai Bizottsághoz a Kriegers Flak Combined Grid Solution (Kriegers Flak kombinált hálózati megoldás, a továbbiakban: KF) tekintetében a villamos energiáról szóló rendelet 64. cikkének értelmében biztosítandó eltérés iránt.

(2)

Az Európai Bizottság július 7-én közzétette weboldalán az eltérés iránti kérelmet (2), és felkérte a tagállamokat és az érdekelt feleket, hogy 2020. augusztus 31-ig tegyék meg észrevételeiket. A Tanács energetikai munkacsoportjának 2020. július 13-i ülésén a tagállamokat arról is tájékoztatták, hogy eltérés iránti kérelem benyújtására került sor, és hogy észrevételt tehetnek.

(3)

A Kriegers Flak mint földrajzi terület a Balti-tengerben Dánia, Németország és Svédország gazdasági övezetek határain túlnyúló zátony. A zátony miatt a víz viszonylag sekély, és 2007-ben Dánia, Németország és Svédország is érdeklődött aziránt, hogy szélerőműparkokat építsen ki a területen. Kezdetben mindhárom tagállam átvitelirendszer-üzemeltetői mérlegelték a térségben folytatott fejlesztéseket összekapcsoló közös projekt kidolgozásának lehetőségét. 2010-től a két országhoz csatlakozó szélerőműpark megépítésével kapcsolatos projektet (egy úgynevezett hibrid projekt) csak a dán és a német rendszerüzemeltetők folytatták.

(4)

Az eltérés iránti kérelem szerint a KF hibrid projektkénti megtervezésének fő célja az volt, hogy növeljék a szélerőműparkok és a hozzájuk kapcsolódó szárazföldi hálózat közötti csatlakozások kihasználtságát azzal, hogy e kapacitást akkor bocsátják az övezetek közötti kereskedelem rendelkezésére, ha arra nincs maradéktalanul szükség a szélerőműparkok által termelt villamos energia szárazföldre történő szállításához.

(5)

Az Energinet.dk (a dán átvitelirendszer-üzemeltető) és az 50Hertz (az e területen működő német átvitelirendszer-üzemeltető) 2010 végén támogatási megállapodást írt alá az európai energiaügyi gazdaságélénkítő programból nyújtott 150 millió EUR összegű hozzájárulásról. A KF-et 2013-ban felvették a közös érdekű projektek első listájára is, amely az 1391/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (3) mellékletében szerepel. A KF koncepciója, ideértve a villamosenergia-áramlás tervezett kezelését szűk keresztmetszetek esetén (szűk keresztmetszetek kezelése), intenzív viták tárgyát képezte az érintett nemzeti energiaszabályozókkal, és kitértek rá az Európai Bizottsággal való kapcsolatfelvételek során is.

(6)

A KF a következő elemeket ötvöző átfogóbb projekt (lásd még az 1. ábrát alább):

(7)

A fenti eszközök közül az eltérés iránti kérelem nem veszi figyelembe a szélerőműparkokat, amelyek hivatalosan a KF-projekt részét képezik (ezért tehát úgy tekinthető, hogy a kérelem a c)–h) átviteli hálózati eszközökre korlátozódik).

(8)

Ezenfelül csak az e)–h) eszközök kapcsolódnak közvetlenül a nemzeti hálózatok „kombinálásához”. Ezért tehát csak ezekhez (az 1. és 2. ábrán „KF CGS eszközök”-ként jelölt) eszközökhöz nyújtottak társfinanszírozást uniós pénzeszközökből.

(9)

A kért eltérések mindegyike arra irányul, hogy a KF-rendszernek a Dánia 2 (DK2) és német-luxemburgi (DE-LU) ajánlattételi övezetek határán meglévő kapacitását elsőbbséggel a KF-rendszerhez közvetlenül csatlakoztatott tengeri szélerőműparkoknak osszák ki.

(10)

A kérelmezők a KF-rendszer tekintetében számos, alább bemutatott követelménytől kérnek eltérést, ezek mindegyike a kereskedelem számára rendelkezésre álló kapacitásoknak a villamos energiáról szóló rendelet 16. cikkének (8) bekezdése szerinti minimális szintjét érinti.

(11)

A villamos energiáról szóló rendelet 16. cikkének (8) bekezdése kimondja, hogy az átvitelirendszer-üzemeltetők a piaci szereplők rendelkezésére bocsátott rendszerösszekötő kapacitás nagyságát nem korlátozhatják az ajánlattételi övezetükben előforduló szűk keresztmetszetek kezeléséhez vagy az ajánlattételi övezeteken belüli ügyletekből származó áramlások kezeléséhez alkalmazott eszközként. Ez a bekezdés akkor tekinthető teljesítettnek, ha azokon a határokon, ahol az összehangolt nettó átviteli kapacitáson alapuló módszertant alkalmazzák, a kiesések levonását követően az üzembiztonsági határétékeket figyelembe vevő átviteli kapacitás – amelyet a kapacitásfelosztásra és a szűk keresztmetszetek kezelésére vonatkozó iránymutatás alapján határoztak meg – 70 %-át rendelkezésre bocsátják az övezetközi kereskedelemben. A német és a dán hatóságok azt kérik, hogy ezt a minimális százalékos arányt ne a kiesések levonását követően az üzembiztonsági határétékeket figyelembe vevő teljes átviteli kapacitásra kelljen alkalmazni. Azt kérik, hogy e százalékos arányt csak a KF-rendszerhez csatlakoztatott szélerőműparkok által termelt villamos energia szárazföldre történő átviteléhez szükséges összes kapacitás levonását követően fennmaradó kapacitásra (a továbbiakban: fennmaradó kapacitás) kelljen alkalmazni.

(12)

Így, ha a 400 MW átviteli kapacitásból 320 MW-ra már szükség van a szélenergia szárazföldre történő átviteléhez, az eltérés iránti kérelem értelmében csak 80 MW kerül a 16. cikk (8) bekezdésében foglalt követelmények hatálya alá. Következésképpen, ha a 80 MW legalább 70 %-át bocsátják rendelkezésre az övezetközi kereskedelem számára, ez a német és dán hatóságok meglátása szerint elegendő kell legyen a villamos energiáról szóló rendelet 16. cikkének (8) bekezdésben foglalt követelményeknek való megfeleléshez. A másnapi időtávban a kereskedelem számára rendelkezésre álló minimunkapacitás kiszámítása előtt a teljes kapacitásból levont kapacitás mindkét átvitelirendszer-üzemeltető másnapi szélenergia-termelési előrejelzésein alapul. A másnapi kapacitásfelosztást követően fel nem használt kapacitást a napon belüli piacon bocsátják rendelkezésre.

(13)

Meg kell jegyezni, hogy e megközelítést a kérelemben vázoltak szerint jelenleg a Hanza kapacitásszámítási régiónak a másnapi és napon belüli időtávokra vonatkozó kapacitásszámítási módszere is magában foglalja. A Hanza kapacitásszámítási régió része a Kriegers Flak projekt is. A Hanza régió kapacitásszámítási módszeréről a Hanza régió nemzeti szabályozó hatóságai 2018. december 16-án állapodtak meg. A Hanza kapacitásszámítási régió határidős időtávra vonatkozó kapacitásszámítási módszeréről, továbbá a másnapi és a napon belüli időtávokra alkalmazandó aktualizált módszeréről még nem tudtak megállapodni a régió nemzeti illetékes szabályozó hatóságai, főként mivel nem született megállapodás a Kriegers Flak rendszerösszekötő kapacitásszámítási módszeréről. Így a megállapodás megkötésének határidejét meghosszabbították, abban a reményben, hogy a jelenlegi eltérési eljárás révén egyértelművé válik a helyzet (4).

(14)

A villamos energiáról szóló rendelet 12., 14., 15. és 16. cikke több alkalommal hivatkozik a rendelkezésre álló kapacitás 16. cikk (8) bekezdésében meghatározott minimális szintjére. A német és dán hatóságok abban az értelemben kérnek eltérést, hogy a kapacitás említett cikkekben leírt minimális szintje a fenti számítások szerinti minimális szintet, azaz a fennmaradó kapacitás 70 %-át tükrözze.

(15)

A Bizottság ezt nem tekinti különálló eltérés iránti kérelemnek. Fontos, hogy a villamos energiáról szóló rendelet 64. cikkének (1) bekezdése nem enged eltérést a villamos energiáról szóló rendelet 12. cikkétől. Ugyanakkor, amennyiben a 16. cikk (8) bekezdésétől való eltérés a kapacitás minimális szintjének eltérő számítását eredményezi, a rendeletben az e minimális értékre történő valamennyi hivatkozást úgy kell érteni, mint amely az eltérésre vonatkozó határozatban meghatározott értékre utal.

(16)

A kérelem alapján az eltérést figyelembe kell venni a kapacitásfelosztásra és a szűk keresztmetszetek kezelésére vonatkozó iránymutatás létrehozásáról szóló (EU) 2015/1222 bizottsági rendelet (5), a hosszú távú kapacitásfelosztásra vonatkozó iránymutatás létrehozásáról szóló (EU) 2016/1719 bizottsági rendelet (6), valamint a villamos energia kiegyenlítő szabályozására vonatkozó iránymutatás létrehozásáról szóló (EU) 2017/2195 bizottsági rendelet (7) által meghatározott kapacitásszámítási folyamatokban. Amennyiben az e bizottsági rendeletek által elfogadott módszerektől eltérést kérnek, ezeket a kérelmeket a Bizottság nem tekinti különálló eltérés iránti kérelmeknek, hanem olyanoknak, amelyek a villamos energiáról szóló rendelettől való eltérésre irányuló kérelemmel szervesen összefüggenek. Amennyiben egy eltérés értelmében a villamos energiáról szóló rendelet adott rendelkezését nem vagy csak részben kell alkalmazni egy projektre, az alacsonyabb szintű jogi aktusnak megfelelően elfogadott, a villamos energiáról szóló rendelet vonatkozó rendelkezésére hivatkozó vagy azon alapuló módszertant sem kell alkalmazni.

(17)

Az eltérés iránti kérelem meghatározza továbbá, hogy a hosszú távú piacon a kapacitáslekötés a telepített szélenergia-kapacitás levonását követően fennmaradó kapacitáson alapul. A többi piaci időtávban lekötött kapacitás az előre jelzett szélenergia-betáplálás levonását követően fennmaradó kapacitáson alapul. Noha a kérelem meghatározza, hogy a tengeri szélerőműparkok (amelyek alatt csak a Baltic 1 és 2, továbbá a Kriegers Flak szélerőműparkot kell érteni) betáplálásának a határkeresztező kapacitások övezetközi kereskedelemre történő lekötése miatti korlátozását kerülni kell minden piaci időegység tekintetében, a Bizottság úgy érti, hogy e kérelem a többi kért eltérés és a kapacitásszámítási és -felosztási megközelítés szándékolt következménye, nem pedig különálló eltérés iránti kérelem. Különösen: a kérelem kifejezetten kimondja, hogy a felosztott kapacitásnak állandónak kell lennie, így a felosztott átviteli kapacitás nem korlátozható a tengeri szélerőműparkok betáplálása korlátozásának megakadályozása érdekében.

(18)

Az eltérés iránti kérelem előirányozza, hogy az eltérés a KF 2020 harmadik negyedévében várható üzembe helyezésével lépjen hatályba és alkalmazandó legyen „mindaddig, amíg a Baltic 1, a Baltic 2 és a Kriegers Flak szélerőműparkok csatlakoztatva vannak a KF-hez”. A kérelem később a következő időbeli korlátozásra hivatkozik: „mindaddig, amíg e tengeri szélerőműparkok üzemelnek és csatlakoztatva vannak a rendszerhez”.

(19)

A Bizottság úgy érti, hogy ez a jelenleg már meglévő szélerőműparkokra utal, illetve a Kriegers Flak szélerőműpark esetében a közeljövőben üzembe helyezni tervezett szélerőműparkra. Így az új szélerőműparkok tekintetében az előre jelzett termelésüket nem fogják levonni az összes átviteli kapacitásból a fennmaradó kapacitás kiszámítása előtt (a meglévő szélerőműparkokat kiegészítő befektetések esetében sem).

(20)

A konzultáció során a Bizottság öt különböző érdekelttől és egy tagállamtól kapott észrevételeket.

(21)

A villamos energiáról szóló rendelet 64. cikke értelmében akkor lehet a 3. cikk, a 6. cikk, a 7. cikk (1) bekezdésének, a 8. cikk (1) és (4) bekezdésének, a 9., a 10. és a 11. cikk, a 14–17. cikk, a 19–27. cikk, a 35–47. cikk és az 51. cikk releváns rendelkezéseitől való eltérést kérni, ha a tagállam (jelen esetben mind Dánia, mind Németország) bizonyítani tudja, hogy jelentős problémák állnak fenn kis, szigetüzemben működő, illetve kis összekapcsolt rendszereik üzemeltetésével kapcsolatban.

(22)

A legkülső régiók esetét kivéve az eltérés határozott időre szól, és ahhoz a feltételhez kötött, hogy a villamos energia belső piacán a verseny és integráció fokozását szolgálja.

(23)

Végezetül, az eltérés célja annak biztosítása, hogy az ne akadályozza a megújuló energia használatára, a fokozott rugalmasságra, az energiatárolásra, az elektromos közlekedésre és a keresletoldali válaszra történő átállást.

(24)

A villamos energiáról szóló rendelet nem ír elő általános, automatikus eltérést a kis összekapcsolt rendszerekre vagy a kis, szigetüzemben működő rendszerekre. A rendelet így vélelmezi, hogy az Unióban működő villamosenergia-rendszerek közötti méretbeli és műszaki jellemzőket érintő nagy különbségek ellenére minden ilyen rendszer képes a teljes szabályozási kerettel összhangban üzemelni, és így is kell üzemeltetni őket.

(25)

Ugyanakkor ez a vélelem megdönthető, így a villamos energiáról szóló rendelet 64. cikkének (1) bekezdése szerint a villamos energiáról szóló rendelet bizonyos rendelkezéseinek alkalmazásától el lehet térni, ha egy tagállam bizonyítja, többek között, hogy e rendelkezéseknek a kis, szigetüzemben működő rendszerekre történő alkalmazása jelentős problémákat idézhet elő, különösen a szóban forgó rendszer szempontjából releváns földrajzi viszonyok vagy keresleti profilok miatt. Ezt állapították meg például egyes földközi-tengeri kis, elzárt szigetek tekintetében, ahol télen igen alacsony a kereslet, ám a rövid idegenforgalmi szezonban jelentősen megugrik (8).

(26)

A szigetüzemben működő rendszereken felül a villamos energiáról szóló rendelet a kis összekapcsolt rendszerek számára is biztosítja az eltérés lehetőségét. Ez felveti a kérdést, hogy a villamos energiáról szóló rendelet 64. cikke szerint mi minősül rendszernek. Napjainkig a szigetüzemben működő rendszereknek eltérést engedő minden bizottsági határozat szigetekre vonatkozott. Az, hogy a 64. cikkben kifejezetten megemlített egyetlen rendszer Ciprus rendszere, amely egy olyan sziget, amelynek átviteli rendszere jelenleg nincs csatlakoztatva más tagállamok átviteli rendszeréhez, azt jelzi, hogy a jogalkotó is valószínűleg a szigetekre gondolt, amikor a kis, szigetüzemben működő vagy kis összekapcsolt rendszerekre vonatkozó eltérés lehetőségét beépítette.

(27)

Magának a „rendszernek” a fogalmát sem a villamos energiáról szóló rendelet, sem a villamos energiáról szóló irányelv nem határozza meg. Ugyanakkor, a villamos energiáról szóló irányelv 2. cikkének 42., illetve 43. pontja meghatározza a „kis, szigetüzemben működő rendszer”, illetve a „kis összekapcsolt rendszer” fogalmát. A kis, szigetüzemben működő rendszer „olyan rendszer, amelynek villamosenergia-fogyasztása 1996-ban kevesebb volt, mint 3 000 GWh, és ahol az éves fogyasztásnak kevesebb, mint 5 százaléka származik más rendszerekkel való összekapcsolásból”, míg a kis összekapcsolt rendszer „olyan rendszer, amelynek villamosenergia-fogyasztása 1996-ban kevesebb volt, mint 3 000 GWh, és ahol az éves fogyasztásnak több mint 5 százaléka származik más rendszerekkel való összekapcsolásból”.

(28)

Először is, mindkét fogalommeghatározás feltételezi tehát, hogy a rendszer olyasvalami, amelyben a villamosenergia-fogyasztás mérhető és meghatározható. Másodszor, a rendszer olyasvalami, amely összekapcsolható más rendszerekkel. A „rendszerösszekötő” kifejezést is úgy határozza meg az irányelv 2. cikkének 39. pontja (a rendelettől eltérően), mint „az a berendezés, amelyet villamosenergia-rendszerek összekapcsolására használnak”. Ennek mentén egyértelmű, hogy a „rendszer” olyasvalami kell legyen, amely i. tartalmazhat fogyasztási pontokat és ii. villamos kábelekkel más rendszerhez kapcsolható. Úgy tűnik, kizárható, hogy több, átfedésben lévő és egybefonódó rendszert „rendszernek” minősítsenek. Ehelyett az adott rendszernek egyértelműen elválaszthatónak kell lennie a másiktól. A legegyértelműbb elkülönítés, amelyet mostanáig a Bizottság is alkalmazott határozathozatali gyakorlatában (9) az egyes földrajzi térségek topológiai elkülönítése egymástól, például: a tenger elválaszt egy adott szigetet a többi szigettől és a szárazföldtől vagy a hegyektől. Egyértelmű továbbá, hogy a „rendszert” valaminek össze kell tartania, és hogy nem állhat több, teljesen független és egymáshoz nem kapcsolódó elemből, például egy különálló és nem összekapcsolt szigetekből álló lánc nem egyetlen, hanem több rendszert alkot.

(29)

A szóban forgó ügyben a KF részeként kábelekkel összekapcsolt terület a tenger közepén helyezkedik el. Míg a Baltic 2 és a Kriegers Flak szélerőműpark a Kriegers Flak zátonyon vagy annak közelében található, a Baltic 1 szélerőműpark a zátony és a német part között helyezkedik el. A szélerőműparkokat tehát a Balti-tenger egyértelműen elválasztja a szárazföldtől. Ugyanakkor a tenger egymástól is elválasztja e szélerőműparkokat. Noha kábelek kötik őket össze egymással, ez nem különbözik a szárazföldi rendszerekkel való összekapcsolásuktól.

(30)

Ezzel együtt, a KF-rendszer egységet alkot, amelyet a MIO-n keresztüli közös üzemeltetés tart össze. A MIO sok tekintetben egy különálló rendszerüzemeltetőhöz hasonlóan jár el, önállóan számítja ki a kapacitást, beavatkozó intézkedésekre tesz javaslatot szűk keresztmetszet esetén, intézkedést hoz a feszültség stabilizálására és ellenkereskedelmi szolgáltatásokat szerez be, jóllehet rendszerüzemeltetők, azaz a hálózati elemeket tulajdonló két átvitelirendszer-üzemeltető felügyelete alatt. A KF-et így tehát a tenger elválasztja más rendszerektől, és közös üzemeltetési koncepció és közös üzemeltetési funkció kapcsolja össze egyetlen rendszerré. Ezenfelül nincs átfedésben más rendszerekkel, és az sem vitatható, hogy az egyes szélerőműparkok különálló rendszereket alkotnak. A két átvitelirendszer-üzemeltető egyike sem tudja egyoldalúan ellenőrizni a KF-rendszer elemeit.

(31)

A KF kombinált hálózati létesítmény a hozzá csatlakoztatott szélerőműparkokkal együtt a rendelet 64. cikkének értelmében vett rendszert alkot.

(32)

A KF emellett egyértelműen „kis” rendszer. Az újonnan létrehozott rendszerek tekintetében észszerű nem hivatkozni az 1996-os fogyasztásra. Ez a referenciaév még mindig az első, 96/92/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (10) nyúlik vissza, noha ott 2 500 GWh küszöb szerepel. A későbbi években is megtartották hivatkozási pontnak, annak megelőzése érdekében, hogy a rendszerek jogállása az éves fogyasztási számadataik megváltozása miatt módosuljon.

(33)

Ugyanakkor, mihelyt véglegesítettek egy új rendszert, és az teljes mértékben üzemképessé vált, az abban az időpontban jellemző fogyasztását kell felhasználni annak meghatározására, hogy a rendszer „kis” rendszer-e. Ez a helyzet a KF esetében. A KF-rendszer fogyasztása nem jelentős, a teljes fogyasztása a hálózati veszteségekkel együtt körülbelül 90 GWh-ra becsülhető. A közeljövőben sem várható a fogyasztás jelentős növekedése (pl. hidrogénfejlesztés révén). Noha a rendelet 2. cikkének 42. és 43. pontjában szereplő fogyasztás azt sugallhatja, hogy a „kis rendszerek” fogalma az „emberi” fogyasztáshoz kötődik, így csak a lakott szigetekre korlátozódik, a Bizottság álláspontja szerint a lakossági vagy ipari kereslet hiánya nem zárja ki a „kis rendszerkénti” minősítést. Ezenfelül, minthogy nincs minimális küszöb, annak előírása, hogy a rendszer emberi fogyasztást is tartalmazzon, nem jelentene semmilyen észszerű elhatárolási kritériumot. Noha a Bizottság kis rendszerekre vonatkozó határozatainak többségükben az a céljuk, hogy a rendszer fogyasztói kiegyensúlyozott és versenyképes ellátása előtt álló konkrét kihívásokat megoldja, a rendelet megfogalmazása az eltérési lehetőséget nem korlátozza az ilyen problémákra. Minthogy ugyanis a cikk a rendszer „üzemeltetésével kapcsolatban” fennálló jelentős problémákra hivatkozik, ezek a problémák éppúgy alapulhatnak a rendszer és az ott található termelés közötti kölcsönhatáson, mint a kereslettel való kölcsönhatáson.

(34)

Végezetül a KF, amely maga is jelentős rendszerösszekötő kapacitást biztosít, egyértelműen „összekapcsolt”.

(35)

A KF tehát a villamos energiáról szóló rendelet 64. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett „kis összekapcsolt rendszer”.

(36)

A 64. cikk megfogalmazása nagyon tág, a „rendszer üzemeltetésével kapcsolatban fennálló jelentős problémára” hivatkozik. A „jelentős problémát” sem jogszabály nem határozza meg, sem a Bizottság nem adta meg a fogalom meghatározását döntéshozatali gyakorlatában. A nyitott megfogalmazás lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy a kis rendszerek sajátos helyzetével összefüggő minden potenciális problémát figyelembe vegyen, feltéve, hogy az jelentős és nem elhanyagolható. E problémák jelentősen változhatnak az adott rendszer földrajzi sajátosságaitól, termelésétől és fogyasztásától függően, de a műszaki fejlesztések (például az energiatárolás és a kiskapacitású termelés) alapján is.

(37)

A korábbi határozatokban a megoldandó probléma a szárazföld és a szigetek közötti társadalmi koherencia és/vagy az azonos versenyfeltételek fenntartásával függött össze olyan helyzetben, amikor a sziget rendszerének biztonsága további intézkedéseket kívánt meg vagy jelentősen magasabb költségekkel járt a szárazföldhöz képest. Az „üzemeltetést” tehát nem lehet szűken értelmezni, például annak előírásával, hogy az eltérés nélkül nem lehetséges a rendszer biztonságos üzemeltetése. Ehelyett mindig a „problémák” részének tekintették az adott rendszer felhasználóinak társadalmi-gazdasági problémáit is (11).

(38)

Ezenfelül a szóban forgó problémáknak a rendszer üzemeltetésével kapcsolatban kell jelentkezniük. Így tehát nehéz elképzelni olyan indoklást, amely kizárólag a rendszeren kívüli hatásokon alapul, pl. a nemzeti támogatási programokra gyakorolt hatásokon. Ez nem zárja ki, hogy a „közvetett” hatásokat, például a rendszer biztonságos működését érintő hatásokat relevánsnak lehessen tekinteni.

(39)

A KF-rendszer a maga nemében első olyan rendszer, amely ötvözi a két különböző országban található szárazföldi rendszereket és tengeri szélerőműparkokat csatlakoztató kábeleket az e tengeri szélerőműparkokat összekötő kábellel, lehetővé téve ezáltal a villamosenergia-kereskedelmet a két szárazföldi rendszer között, a két különböző szinkronterület közötti szoros csatolású áramátalakító állomással, egy tengeri áramátalakító által összekapcsolt két különböző feszültségi szinttel, továbbá a MIO-val, amely önállóan (a két átvitelirendszer-üzemeltető felügyelete alatt) vezérli a különböző rendszerelemeket, indítja be az ellenkereskedelmet vagy a betáplálás korlátozását, ha szükséges, és állapítja meg a szoros csatolású áramátalakító beállított értékeit.

(40)

Az első ilyen rendszer létrehozása összetett vállalkozás, és jelentős kihívások alakították. Tekintettel a projekt nagymértékű összetettségére, a projekttervezéstől sok idő telt el a végső megvalósításig.

(41)

Amikor 2010-ben a Bizottság és az átvitelirendszer-üzemeltetők aláírták a támogatási megállapodást, amely 150 millió EUR uniós pénzeszközt juttatott a KF-projektnek, a megállapodás úgy rendelkezett, hogy a KF-rendszer üzembe helyezését 2016 júniusára tervezik.

(42)

Ugyanakkor, mivel ez volt a maga nemében az első projekt, a projekt közben meg kellett változtatni a rendszer konfigurációját. Eredetileg úgy tervezték, hogy nagyfeszültségű egyenáramú kábeleket alkalmaznak, de mivel a tervezett nagyfeszültségű egyenáramú tengeri platform a vártnál 250 %-kal drágább lett (12), a rendszert újra kellett tervezni tengeri váltakozó áramú kábelekkel. 2015 szeptemberében írták alá a felülvizsgált támogatási megállapodást.

(43)

A felülvizsgált szerkezet eredményeként jelentősen csökkenteni kellett az azon felüli átviteli kapacitást, ami ahhoz szükséges, hogy a tengeri szélerőműparkok által termelt szélenergiát a szárazföldre szállítsa. Ez igazolható az Energinet.dk Bizottság előtti, 2012. november 14-i, illetve 2014. szeptember 3-i prezentációiban megadott két példa összevetésével, amelyek a szűk keresztmetszetek kezelését mutatják be:

(44)

E példák azt mutatják, hogy ha mindkét forgatókönyv szerint egyenlő szélenergia-kibocsátást feltételezünk, a KF-rendszernek a Németország felé irányuló kereskedelem piaca számára rendelkezésre bocsátott kapacitása 830 MW volt a 2012-es projekt szerint és 230 MW a 2014-es projekt szerint. Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy a két projektfelépítés közötti tényleges különbség nagyban függ a szélviszonyoktól (13).

(45)

A projektterv jelentős változása mutatja a projekt előtt álló rendkívüli kihívást. Az új terv értelmében szokatlanul hosszú váltakozó áramú kábeleket kell használni, és a váltakozó áramú csatlakozás teljes hossza meghaladja a 200 km-t, amelyhez általában egyenáramú technológiát használnának (amint azt eredetileg is tervezték). Ez kihívást jelent a KF-rendszeren belüli feszültségstabilitás szempontjából. E kihívás leküzdése érdekében alakították ki a MIO koncepcióját a KF-eszközök figyelemmel kísérésére és vezérlésére, és szükség esetén a beavatkozásra (önállóan, de az átvitelirendszer-üzemeltetők felügyelete alatt).

(46)

A MIO beavatkozásai a szükséges ellenkereskedelmi mennyiségek beszerzését is magukban foglalják, ha szűk keresztmetszet állna elő. Erős szél esetén a tengeri szélerőművek általi termelés már a kábelek nagy részét feltöltené. Ha ilyen helyzetben nagy lenne a minimálisan megkövetelt kereskedelmi mennyiség, gyakrabban fordulnának elő nagy ellenkereskedelmi mennyiségek.

(47)

Például: ha a DE/LU övezetben az ár magasabb, mint a DK2 övezetben, a német szélerőműparkot és a német partokat összekötő kábelben szűk keresztmetszet alakulna ki, és ha minimális kereskedelmi mennyiséget kell biztosítani e kábelen, ahhoz DE/LU-tól DK felé irányuló ellenkereskedelemre lenne szükség. Ha ilyen helyzetben a 400 MW kapacitás legalább 70 %-át (azaz 280 MW-ot) kellene a kereskedelem számára rendelkezésre bocsátani, ezt a kapacitást a DK2 övezettől (talán a dániai vagy más skandináv országok szélenergia-termeléséből) a DE/LU övezet felé irányuló energiaáramlásra használnák fel. Ugyanakkor, a 280 MW és a DE/LU ajánlattételi övezetben található Baltic 1 és Baltic 2 szélerőműparkok szélenergiájának összege meghaladná az e szélerőműparkokat és a német partot összekötő kábel kapacitását.

(48)

Így ahhoz, hogy e kapacitás rendelkezésre álljon, vagy a szélerőműpark termelését kell csökkenteni (betáplálás korlátozása/leirányú teher-újraelosztás), vagy a rendszerüzemeltetőknek ellenkereskedelmet kell indítaniuk (a DE/LU övezet villamos energiájával a DK2 övezet irányában kell kereskedniük). Mindkét megközelítés csökkentené a kábelen a fizikai áramlást, ezáltal megelőzné a túlterhelődést. Ugyanakkor, amint a villamos energiáról szóló rendelet 13. cikke is meghatározza, a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia nem piaci alapon történő leirányú teher-újraelosztása csak akkor alkalmazható, ha nincs más alternatíva. A megújuló forrásokon alapuló villamosenergia-termelés eszközei üzemóráinak jelentős csökkentése kedvezőtlen hatást gyakorolhat az üzleti terveikre vagy a megújuló energiaforrásokat támogató program céljaira. Így létrehozták a MIO-t, hogy kizárólag utolsó lehetőségként csökkentse a szélerőműparkok kibocsátását és először ellenkereskedelemmel kezelje a szűk keresztmetszetet.

(49)

Ezért a 16. cikk (8) bekezdésének alkalmazása növelné az ellenkereskedelem szükséges mennyiségét. Ez kétségkívül bonyolultabbá tenné a KF-rendszer stabil üzemelésének fenntartását, mivel a MIO részéről gyakoribb beavatkozásokra lenne szükség, illetve nagyobb kereskedelmi mennyiségeket kellene önállóan kezelnie. Ugyanakkor, a rendelkezésre álló információk alapján úgy tűnik, e nagyobb bonyolultság nem kérdőjelezné meg magának a KF-rendszernek az üzembiztonságát, ezáltal önmagában nem indokolná az eltérést.

(50)

Ugyanakkor e tekintetben ki kell emelni, hogy a villamos energiáról szóló rendelet kifejezetten elismeri az általában az innovatív rendszerek és különösen az energiahálózatok összekapcsolását és a szárazföldi csatlakozásokat kombináló hibrid eszközök előtt álló rendkívüli kihívásokat.

(51)

A villamos energiáról szóló rendelet 3. cikkének l) pontja előírja, hogy „a piaci szabályoknak lehetővé kell tenniük a demonstrációs projektek fenntartható, biztonságos és alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrásokká, technológiákká vagy rendszerekké való fejlesztését, amelyeket a társadalom javára kell megvalósítani és felhasználni”. A jogszabályi keret tehát a demonstrációs projektek megkönnyítését tűzi ki célul. A villamos energiáról szóló rendelet 2. cikkének 24. pontja szerint a demonstrációs projekt „olyan projekt, amely egy technológiát a maga nemében elsőként mutat be az Unióban, és amelyben jelentős, a szakterület mindenkori legfejlettebb helyzetét jóval meghaladó innováció testesül meg”. A KF esetében egyértelműen ez a helyzet, mivel ez az első ilyen jellegű projekt, és amint a létrehozásával kapcsolatos jelentős kihívások is igazolták, a szakterület mindenkori legfejlettebb helyzetét jóval meghaladó innovációt kívánt meg.

(52)

Ezenfelül a rendelet (66) preambulumbekezdése kifejti, hogy „az olyan kettős funkciójú tengeri villamosenergia-infrastruktúráknak (az úgynevezett »tengeri hibrid eszközöknek«), amelyek a tengeri szélenergia partra és a rendszerösszekötőkhöz történő szállítását kombinálják, szintén jogosultaknak kell lenniük a mentességre, például az új egyenáramú rendszerösszekötőkre alkalmazandó szabályok szerint”, vagy ahol a projektköltségek különösen magasak, a váltakozó áramú rendszerösszekötőkre vonatkozó szabályok szerint. A Kriegers Flak lényegesen összetettebb, mint egy átlagos váltakozó áramú rendszerösszekötő projekt, így elvben jogosult lett volna a 63. cikk szerinti mentességre. „Szükség esetén a szabályozási keretnek megfelelően figyelembe kell vennie ezen eszközök sajátos helyzetét, azon akadályok leküzdése érdekében, amelyek a társadalmilag költséghatékony tengeri hibrid eszközök megvalósítása előtt állnak.” Noha ez a preambulumbekezdés kifejezetten említi az új rendszerösszekötőkre vonatkozó mentességet, így utal a 63. cikkre, a „például” szó használata azt sugallja, hogy nem ez a hibrid eszközökre vonatkozó egyedi keretrendszerhez vezető egyetlen út, amelyet a preambulumbekezdés ki kíván emelni. Minthogy a KF az első hibrid eszköz, egyértelmű, hogy a jogalkotó tudott erről a projektről, amikor a (66) preambulumbekezdést megszövegezte, és lehetségesnek tekintette, hogy a projekt esetében egyedi szabályozási keretre lehet szükség.

(53)

Noha a preambulumbekezdés nem változtathatja meg a rendeletnek az eltérések és mentességek útján megvalósított egyedi jogi keret odaítélésére vonatkozó jogi követelményeit, a 3. cikk l) pontja nem határoz meg semmilyen konkrét követelményt, hogy a szabályozási keretnek miként kell kezelnie a demonstrációs projekteket, így e kettő együttvéve arra a jogalkotói szándékra mutat rá, miszerint a Bizottságnak különösen figyelembe kell vennie a hibrid eszközök és a demonstrációs projektek sajátos helyzetét és az előttük álló kihívásokat.

(54)

Ezzel összefüggésben a KF-nek mint demonstrációs projektnek egyre összetettebb problémákat kell megoldania. E bonyolultság mértéke ugyanakkor teljes mértékben nem mutatható ki, mivel ez az első ilyen jellegű projekt. Ez elegendő lehet a 64. cikk szerinti problémának minősítéshez. Ez a kérdés ugyanakkor nyitva hagyható, ha az eltérés más okai elégségesek lennének, önmagukban vagy a KF-rendszer mint a maga nemében első hibrid eszköz fent leírt, összetett üzemelésével és kialakításával együtt.

(55)

A KF-rendszer egyre bonyolultabb üzemeltetése mellett az ellenkereskedelem növekvő mennyisége is hatást gyakorol a szomszédos ajánlattételi övezetekre. Míg a DE/LU övezet nagy övezet, a DK2 övezet jóval kisebb. Ennek eredményeként sokkal kevesebb forrás áll rendelkezésére a felirányú és a leirányú szabályozásra. Az eltérés iránti kérelem azzal érvel, hogy ezeket a forrásokat lehet, hogy már a KF-rendszer tekintetében alkalmazott ellenkereskedelem teljes mértékben kihasználja.

(56)

Felmerülhet a kérdés, hogy vajon az ellenkereskedelmi források e gyakorlati rendelkezésre állásának hiánya gyakori lenne-e, minthogy ellenkereskedelemre szokásosan erős széllel jellemzett helyzetekben kerül sor, amikor számos szélenergia-termelő eszköz állít elő villamos energiát a DK2 övezetben, de tekintettel a lehetséges hálózati helyzetek széles skálájára, ez nem zárható ki teljesen.

(57)

Mindazonáltal a KF más eszközökkel is tudja kezelni a hálózatán jelentkező szűk keresztmetszetet. Például, ha nem érhetők el ellenkereskedelmi források, a KF létesítmény még mindig biztonságosan üzemeltethető, ha a magát a KF-rendszert alkotó szélerőműparkok kibocsátását csökkentik. Ezt a villamos energiáról szóló rendelet 13. cikke kifejezetten megengedi, ha az üzembiztonság garantálása érdekében szükség van rá.

(58)

Ezenfelül meg kell jegyezni, hogy kizárólag a rendszerköltségek emelkedése, akár az ellenkereskedelmi költségek növekedése, akár a DK2 terület számára történő tartalékbeszerzési költségek növekedése miatt kerül rá sor, önmagában nem szolgáltat alapot a 64. cikk szerinti eltérésre. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az AT.40461. számú DE/DK rendszerösszekötő ügyben hozott, közelmúltbeli kötelezettségvállalási határozatban, amely a határkeresztező kapacitások rendszerszintű korlátozásait vizsgálata az uniós versenyszabályok szerint, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a megnövekedett ellenkereskedelmi vagy teher-újraelosztási igények nem fogadhatók el a határkeresztező áramlások korlátozásának indokaként (14).

(59)

Végül az eltérés iránti kérelem megfogalmazza, hogy a KF-projektre vonatkozó első megbeszélések már 2007-ben megkezdődtek, és hogy a projektet mindig is a szűk keresztmetszetek kezelésére alkalmazott egyedi megközelítés alapján tervezték, amely szerint csak azokat a kapacitásokat osztják ki a piac számára, amelyek a másnapi szélelőrejelzések levonása után fennmaradnak.

(60)

A kérelem azt is kifejti, hogy 2007 óta jelentősen megváltozott a szabályozási keret, és hogy különösen a villamos energiáról szóló rendelet a 16. cikk (8) bekezdésének bevezetésével új követelményeket határozott meg a meglévő jogszabályhoz képest. Az eltérés iránti kérelem azzal érvel, hogy a 2016-os beruházási döntést azt feltételezve hozták meg, hogy a tengeri szélerőműparkok részesülhetnek az elsőbbségi alapú teherelosztás előnyeiből a 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (15) alapján, és hogy ennek következménye, hogy a határokon átnyúló kereskedelem tekintetében rendelkezésre álló kapacitás csökkenhet.

(61)

A Bizottság ezzel összefüggésben hangsúlyozni szeretné, hogy a határkeresztező kapacitás maximalizálásának elve nem új fogalom, így ezek az érvek nem fogadhatók el. Először is, az uniós jog alapvető elveire épül, különösen az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: a Szerződés) 18. cikkére, amely tiltja az állampolgárság alapján történő megkülönböztetést, valamint a Szerződés 35. cikkére, amely szerint tilos a kivitelre vonatkozó minden mennyiségi korlátozás és azzal azonos hatású intézkedés. Másodszor, a 714/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (16) 16. cikkének (3) bekezdése előírta a rendszerösszekötő kapacitás maximalizálásának kötelezettségét azzal, hogy kimondta, „a rendszerösszekötők és/vagy a határkeresztező áramlásokat érintő átviteli hálózatok maximális kapacitását – a hálózati üzembiztonságra vonatkozó biztonsági szabványok betartása mellett – a piaci szereplők számára hozzáférhetővé kell tenni”. Emellett az említett rendelet I. mellékletének 1.7. pontja előírja, hogy „az átvitelirendszer-üzemeltetők nem korlátozhatják a rendszerösszekötő kapacitást azért, hogy saját szabályozási területükön belül feloldják a hálózati szűk keresztmetszetet”. Ezenfelül 2010. április 14-én a Bizottság úgy határozott az AT.39351. számú svéd rendszerösszekötők (17) ügyben, hogy elfogadja a svéd átvitelirendszer-üzemeltető kötelezettségvállalását, amelyre azért került sor, mert a Bizottság előzetes értékelése azt állapította meg, hogy az átvitelirendszer-üzemeltető – az EUMSZ 102. cikkét megsértve – visszaélt a svéd piacon az erőfölényével azzal, hogy egy belső szűk keresztmetszet feloldása érdekében korlátozta a határkeresztező kapacitást. A Bizottság hasonló, kötelezettségvállalásokat eredményező előzetes következtetésre jutott az AT. 40461. számú DE/DK rendszerösszekötő (18) ügyben, a Dánia nyugati része (DK1) és a német/luxemburgi övezet közötti határ tekintetében.

(62)

A fent vázolt elvek alapján a piaci szereplőknek tisztában kellett volna lenniük a határkeresztező kapacitás maximalizálásával kapcsolatos elvvel. Akárhogy is, legalább 2010 áprilisa óta, azaz az AT.39351. számú svéd rendszerösszekötők ügy alapján egyértelmű a határkeresztező kapacitással kapcsolatos meglévő szabályok bizottsági értelmezése. Végül, ellentétben az eltérés iránti kérelemben állítottakkal, a 714/2009/EK rendelet I. mellékletének 1.7. pontja sem engedte meg a végtelenségig a határkeresztező kapacitás üzembiztonsági, költséghatékonysági vagy azon okból történő csökkentését, hogy minimalizálják a villamos energia belső piacára gyakorolt negatív hatásokat. Ehelyett, ahol e korlátozást kivételesen megengedi, egyértelműen megfogalmazta, hogy az „csak addig tűrhető, amíg hosszú távú megoldás nem születik”. Így a 714/2009/EK rendelet egyértelműen nem engedte meg egy olyan rendszer létrehozását, amelynek egésze állandó csökkentésre épül.

(63)

Ugyanakkor legalább néhány piaci szereplő nem tartotta teljesen világosnak, hogy milyen kapcsolat áll fenn a villamos energiáról szóló rendeletben megfogalmazott, a határkeresztező kapacitás maximalizálására irányuló kötelezettség és aközött, hogy a 2009/28/EK irányelv szerint elsőbbségi alapú teherelosztást és elsőbbségi hozzáférést kell biztosítani a megújuló energia számára, és a kérelmezők rámutatnak arra, hogy ezt a kérdést a projektgazdák is többször feltették az Európai Bizottsággal való kapcsolattartás során, kifejezetten e maga nemében első projekt tekintetében. A KF-projekten dolgozó átvitelirendszer-üzemeltetők sem pusztán átsiklottak a szűk keresztmetszet kezelésére alkalmazni szándékozott megközelítésük előtti lehetséges kihíváson. Ehelyett többször ismertették tervezett megközelítésüket az Európai Bizottság szervezeti egységeivel. A kérelmező meglátása szerint az, hogy az Európai Bizottság szervezeti egységei a projektgazdákkal 2010 óta zajló számos egyeztetés során sem kérték a KF-projekt struktúrájának megváltoztatását a maximalizálási elv alkalmazásának biztosítása érdekében, csak fokozta a projektgazda zavarát az e projektre alkalmazandó szabályok tekintetében.

(64)

A KF-projekt 2010-es támogatási kérelme (19) meghatározta, hogy meg kell találni „az elsőbbségi átvétel helyes értelmezését” a projekt életképességének biztosítása érdekében. A Bizottság szervezeti egységeinek benyújtott közös megvalósíthatósági tanulmány kimondta, hogy „az alapfeltevés az, hogy a rendszerösszekötők azon kapacitását bocsátják rendelkezésre az azonnali piac számára, amelyre várhatóan nem lesz szükség a szélenergia szállításához”. A kereskedelemre bocsátandó várható további átviteli kapacitás tehát csak az a kapacitás, amely a tengeri szélenergia-termelés partra történő szállítása után fennmarad.

(65)

A tanulmány azt is kifejtette, hogy „a 2009/28/EK irányelv alapján minden ország elsőbbségi hozzáféréssel rendelkezik a hálózathoz a megújuló energiaforrások tekintetében. A német nemzeti szabályozás ezenfelül megköveteli, hogy a szélturbinák által termelt energiát a német nemzeti átviteli hálózatnak mindig át kell vennie. Ugyanakkor, ha nem áll rendelkezésre elegendő átviteli kapacitás, a hivatalos hálózati hozzáférési követelményeket fel lehet oldani ellenkereskedelemmel vagy kiegyenlítő piaci intézkedésekkel”. Így mind a szűk keresztmetszetek kezelésének problémáját, mind az ellenkereskedelemmel történő lehetséges megoldást már megvitatták.

(66)

Mindazonáltal a szűk keresztmetszetek kezelésére alkalmazott megközelítés továbbra is vita tárgyát képezte, az Európai Bizottság szervezeti egységeivel is. A 2012. november 14-i és a (felülvizsgált projektterven alapuló) 2014. szeptember 3-i nagyon hasonló prezentációkban az Energinet.DK, az átvitelirendszer-üzemeltető kifejezetten meghatározta, hogy „a szűk keresztmetszetek kezelési modellje a beruházási döntés alapjának lényeges része”. Mindkét prezentáció kifejezetten felvetette egyfelől a 2009/28/EK irányelv 16. cikke szerinti elsőbbségi hozzáférés és másfelől a 714/2009/EK rendelet 16. cikke szerinti maximalizálási elv értelmezése közötti lehetséges ütközést.

(67)

A prezentációk egyértelműen leírták, hogy az átvitelirendszer-üzemeltetők miként kívánták feloldani ezt a konfliktust a KF-projekt tekintetében, és leírták, hogy „a szárazföldi hálózat számára történő szélenergia-termelés rendelkezésére álló kapacitást másnapi előrejelzések alapján kötik le”, és hogy „a fennmaradó kapacitást oda kell adni a piac-összekapcsolás számára [így meghatározva a kereskedelem számára rendelkezésre álló kapacitást], és ugyanúgy kell felhasználni, mint a többi rendszerösszekötő kapacitását”. Noha a 2014-es prezentáció nem hangsúlyozta (írásban) a piac számára rendelkezésre álló, a korábbi projekttervhez képes csökkentett kapacitást, de ez nem is maradt rejtve. Ellenkezőleg, mindkét prezentáció azonos struktúrát követ, így egymás mellé helyezve őket, egyértelműen kitűnik a különbség.

(68)

Így tehát 2010 óta a szűk keresztmetszet kezelésére alkalmazott megközelítés jelentőségét többször megfogalmazták a nemzeti szabályozó hatóságokkal és az Európai Bizottság szervezeti egységeivel tartott értekezleteken, és rámutattak arra, hogy a másodlagos jogszabályokból eredő különböző jogi követelmények ellentmondásosnak tűnhetnek. Legalább a legutóbbi prezentációk egyértelműen vázolják a projektben részes felek által a probléma megoldására alkalmazni kívánt tervezett megközelítést is, valamint annak a határkeresztező kapacitásra gyakorolt hatását. Ezen évek során a nemzeti hatóságok és a Bizottság is folyamatosan támogatták a projektet, többek között jelentős pénzügyi hozzájárulással, de nem kérték a projektstruktúra megváltoztatását.

(69)

A Bizottság azt is megjegyzi, hogy a javasolt koncepciót átfogóan megvitatták az érintett nemzeti hatóságokkal, és hogy a bevont nemzeti hatóságok egyike sem emelt kifogást a szűk keresztmetszetek kezelésére előirányzott koncepcióval szemben. Ellenkezőleg, a koncepciót az érintett Hanza régió minden szabályozója jóváhagyta a Hanza régió kapacitásszámítási módszerének jóváhagyásakor.

(70)

Természetesen azon puszta tény alapján, hogy a nemzeti hatóságok és a Bizottság több éven át sem vetett fel jogi aggályokat egy adott projekttel szemben, semmiképp sem tekinthető indokoltnak az eltérés projektnek való odaítélése. Ráadásul, amint azt egy, a konzultációra adott válaszban kiemelték, a szabályozási követelmények bizonyos módosításaira (vagy pontosításaira) számítani lehet a hosszú végrehajtási idővel jellemzett projektek esetében. Ugyanakkor, tekintettel a téma összetettségére és a szabályozási kerettel kapcsolatos átfogó megbeszélésekre, a Bizottság nem zárhatja ki, hogy a projekt részes felei észszerűen feltételezhették, hogy a tervek szerint haladhatnak tovább a projekttel. Ezt a Bizottsághoz benyújtott több beadvány is elismeri, többek között azok, amelyek meglehetősen kritikusan állnak az eltéréshez. Ráadásul, ha a nemzeti szabályozók, minisztériumok vagy a Bizottság kifogást emelt volna, a projektet valószínűleg ki lehetett volna igazítani a működés megkezdése előtt, pl. a szárazföldi csatlakozási kapacitás növelésével, amely fogadta volna a kereskedelemre szánt, megnövekedett áramlást (amint azt eredetileg tervezték, majd elvetették a projekt módosításakor).

(71)

Annak oka, hogy a szűk keresztmetszet kezelését a beruházási döntés lényeges részeként említették meg, az volt, hogy a beruházási döntésnek minden résztvevő érdekét figyelembe kellett vennie. Ez magában foglalta a tengeri szélerőművek szerepét is, amelyek különböző nemzeti támogatási rendszereken keresztül támogatásokat kaptak. Egyértelmű, hogy ha a maximális kapacitást a kereskedelem számára rendelkezésre kellene bocsátani, az növelné annak valószínűségét, hogy a tengeri szélerőművek betáplálását korlátozni kell.

(72)

Természetesen, ha a betáplálás korlátozása nem piaci alapú, a 13. cikk (7) bekezdése feljogosítja a termelő létesítményeket, hogy teljes pénzügyi ellentételezést kapjanak a támogatási programokból származó és a másnapi piacon bekövetkező bevételkiesésért. Ha a kiesett bevétel ennél magasabb lehet (pl. a napon belüli piacon vagy rendszerszolgáltatásokból), a rendelet nem határoz meg ellentételezési kötelezettséget (jóllehet ilyen kötelezettség származhat a nemzeti jogból). Akárhogy is, ha a tengeri szélerőműparkok betáplálásának korlátozása jelentős mértékben növekedne, nagymértékben megváltoznának a projekt alapfeltevései, amelyeknek az volt a céljuk, hogy bővítsék a tengeri szélerőműparkok alternatíváit a villamos energia partra történő szállításában, fokozzák a DK2 övezet villamosenergia-ellátásának megbízhatóságát, továbbá növeljék a kereskedelem számára rendelkezésre bocsátott kapacitást, de ne változtassanak jelentősen a meglévő tengeri szélerőműparkok helyzetén, sem a betáplálásukhoz a megfelelő nemzeti keretek szerint rendelt prioritáson. Ha a projekt részes felei tudták volna, hogy a maximális kapacitást a kereskedelem rendelkezésére kell bocsátani a szélerőműparkok elsőbbségi hozzáférési jogai ellenére, a projekt így lehet, hogy soha nem valósult volna meg.

(73)

A nemzeti szabályozókkal, minisztériumokkal és a Bizottsággal folytatott rendszeres, a tervezett megközelítést ismertető kapcsolatfelvételek ismeretében valószínűsíthető, hogy a projekt részes felei félreérthették a jogi helyzetet. Ezt figyelembe véve, és tekintettel arra, hogy e hibrid eszközökre irányuló egyedi demonstrációs projekt előtt álló kihívásokra kifejezett figyelmet kell fordítani, azon jogi követelmények alkalmazása, amelyek a projekt alapelemeinek nagymértékű megváltoztatását követelnék meg, és amelyek miatt, ha korábban egyértelműek lettek volna, leállították volna a projekt megvalósítását vagy megváltoztatták volna a projekt alapelemeit, valóban tekinthető úgy, hogy jelentős problémák elé állítja a kis összekapcsolt rendszer üzemeltetését.

(74)

A Bizottság tehát megállapítja, hogy a villamos energiáról szóló rendelet 16. cikke (8) bekezdésének a KF-rendszerre történő teljeskörű alkalmazása jelentős problémák elé állítaná egy kis összekapcsolt rendszer üzemeltetését.

(75)

Az eltérést a KF rendszerösszekötő övezetközi kapacitásának kiszámítására és felosztására kell alkalmazni, eltérve a villamos energiáról szóló rendelet 16. cikkének (8) bekezdéséről, amennyiben az 70 %-os minimális küszöböt állapít meg a KF rendszerösszekötő teljes átviteli kapacitására. Ehelyett a villamos energiáról szóló rendelet 16. cikkének (8) bekezdését annyiban kell alkalmazni, amennyiben a fennmaradó kapacitás legalább 70 %-át kell rendelkezésre bocsátani, ami azt jelenti, hogy az annak levonása után fennmaradó kapacitás legalább 70 %-át, amire a Baltic 1, a Baltic 2 és a Kriegers Flak szélerőműparkok termelésének a megfelelő szárazföldi rendszerhez történő szállításához szükség van az említett szélerőműparkok villamosenergia-termelésének napi előrejelzései alapján.

(76)

Amikor más rendelkezések a villamos energiáról szóló rendelet 16. cikkének (8) bekezdése szerinti „minimális küszöbre” hivatkoznak, azt úgy kell érteni, mint az e határozatban megállapított minimális küszöbre történő hivatkozást. Ez vonatkozik a villamos energiával kapcsolatos üzemi és kereskedelmi szabályzatokra és iránymutatásokra, többek között a kapacitásfelosztásra és a szűk keresztmetszetek kezelésére vonatkozó iránymutatásra, a hosszú távú kapacitásfelosztásra vonatkozó iránymutatásra, a villamos energia kiegyenlítő szabályozására vonatkozó iránymutatásra, valamint az említett bizottsági rendeleteken alapúló feltételekre és módszertanokra is.

(77)

A villamos energiáról szóló rendelet 16. cikkének minden más követelményét továbbra is alkalmazni kell, különösen azt a követelményt, hogy a rendszerösszekötők maximális szintű kapacitását a hálózati üzembiztonságra vonatkozó biztonsági szabványoknak való megfelelés mellett hozzáférhetővé kell tenni.

(78)

A villamos energiáról szóló rendelet 64. cikke kimondja, hogy a határozat célja annak biztosítása, hogy az ne akadályozza a megújuló energia használatára, a fokozott rugalmasságra, az energiatárolásra, az elektromos közlekedésre és a keresletoldali válaszra történő átállást.

(79)

Az eltérésre vonatkozó határozat célja, hogy lehetővé tegyen egy, a maga nemében első demonstrációs projektet, amely arra törekszik, hogy a megújuló energiaforrásokat nagyobb mértékben integrálják a villamosenergia-rendszerbe. Az eltérés tehát nem akadályozza a megújuló energia használatára történő átállást. Emellett nincs észlelhető hatása az elektromos közlekedésre és a keresletoldali válaszra sem.

(80)

Ami a nagyobb rugalmasságot és az energiatárolást illeti, fontos megjegyezni, hogy annak lehetősége, hogy a rugalmassági szolgáltatások (ideértve a tárolást is) támogathassák a villamosenergia-rendszert, közvetlenül attól függ, hogy pontos és egyértelmű beruházási és teherelosztási jelzéseket küldenek-e az említett szolgáltatók felé. Ha egy ajánlattételi övezetben strukturális szűk keresztmetszet áll fenn, a helyspecifikus rugalmassági szolgáltatásokra irányuló beruházási jelzések hamisak lesznek. Példának okáért, a KF-rendszeren belül a hidrogénfejlesztésbe vagy az akkumulátoros energiatárolásba történő beruházás életképesebb lehet olyan szabályozási keretben, amely pontosan tükrözi a KF-rendszer és a mindkét szárazföldi rendszer közötti szűk keresztmetszetet. Tekintettel a tengeri beruházások jelentős technológiai kihívásaira, ez nem jelenti automatikusan, hogy e beruházások életképesek lennének akkor, ha a KF-rendszer tekintetében különálló tengeri ajánlattételi övezetet alakítanának ki, de egyértelmű, hogy az eltérésre vonatkozó határozat szerinti megközelítés negatív hatást gyakorolhat az ilyen beruházási potenciálra egy tengeri ajánlattételi övezet létrehozásához képest.

(81)

Másfelől, a villamos energiáról szóló rendelet 64. cikke nem írja elő, hogy az eltérésre vonatkozó határozat maximalizálja a rugalmasságban vagy az energiatárolásban rejlő potenciált, csak annyit, hogy „célja annak biztosítása, hogy az[t] ne akadályozza”. Ez azt jelenti, hogy az eltérés ne akadályozza meg azokat a fejleményeket, amelyek az eltérés nélkül természetes módon bekövetkeznének. Ugyanakkor nem biztos, hogy a KF-rendszert eltérés hiányában különálló tengeri ajánlattételi övezetként üzemeltetnék. Amint arra a konzultáció válaszadói is rámutattak, egy tengeri ajánlattételi övezetnek kiemelkedő előnyei lehetnek a piac működése, az átláthatóság és a hálózati eszközök hatékony használata tekintetében, ugyanakkor némi bonyolultsággal is jár, például a költségek és hasznok felosztását tekintve. Egy tengeri ajánlattételi övezet létrehozása nélkül nem egyértelmű, hogy a villamos energiáról szóló rendelet 16. cikke (8) bekezdésének teljeskörű végrehajtása a KF-projekttel összefüggésben önmagában pontosabb beruházási jelzéseket küldene-e a rugalmassági szolgáltatások vagy a tárolás felé.

(82)

Így tehát, noha az eltérés nem akadályozza a nagyobb rugalmasságra, ideértve az energiatárolást is, való átállást, fontos figyelembe venni a megfelelő beruházási jelzések szükségességét is, valamint az eltérés lehetséges tárolási és rugalmassági beruházásokra gyakorolt hatását, az eltérés feltételeire tekintettel.

(83)

A villamos energiáról szóló rendelet 64. cikke kifejezetten kimondja, hogy az eltérés határozott időre szól, és ahhoz a feltételhez kötött, hogy a villamos energia belső piacán a verseny és integráció fokozását szolgálja.

(84)

Az időbeli korlátozást tehát nem csak az arányosság elve szavatolja, pl. ha rövidebb ideig tartó eltéréssel is kezelhetők a szóban forgó problémák, vagy ha a hosszabb ideig tartó eltérés aránytalan terhet jelentene a piaci szereplők számára. A rendelet több céllal is rendelkezik a kötelező határozott idejűségről. Legelőször is, a rendelet feltételezi, hogy az általános szabályozási keret a belső piac minden helyzetére alkalmazható, és hogy az általános alkalmazás a társadalom számára előnyös. Noha a 64. cikk elismeri, hogy bizonyos helyzetekben eltérésre lehet szükség, ezek az eltérések tovább bonyolíthatják az általános rendszert és az integráció akadályai lehetnek a szomszédos területeken is. Ezenfelül, az eltérés indoklása általában az adott időben jellemző műszaki és szabályozási kereten, és adott hálózati topológián alapul. Mindezek a helyzetek szükségképpen változnak. Végezetül fontos, hogy a piaci szereplők kellő időben előre láthassák a szabályozási változásokat. Így minden eltérést határozott időre kell korlátozni.

(85)

Az egyetlen olyan helyzet, amikor a rendelet általános eltérési lehetőséget enged időbeli korlátozás nélkül, az EUMSZ 349. cikke értelmében vett legkülső régiókat érinti, amelyek nyilvánvaló fizikai okokból nem kapcsolhatók össze az Unió energiapiacával. Ez könnyen érthető, mivel ezek a régiók nem gyakorolnak semmilyen hatást a villamos energia belső piacára. Minthogy a KF nem legkülső régió, így az eltérést egyértelmű és előre látható időbeli korlátozással kell megállapítani.

(86)

Az eltérés iránti kérelem a három tengeri szélerőműpark üzemeltetésén és csatlakoztatásán alapuló időbeli korlátozást javasol. A megfogalmazás tehát a jelek szerint nem határozatlan idejűségre utal. Ugyanakkor, ez a feltétel nem kellően pontos azt illetően, hogy mi minősül az eredeti szélerőműparkok „üzemeltetésének”, és nem teszi lehetővé harmadik személyek számára, hogy kellő időben előre láthassák a szabályozási keretet.

(87)

A kétségek elkerülése végett egyértelműen azonosíthatónak kell lennie, hogy egy, a KF-rendszerhez csatlakoztatott tengeri szélerőműpark még mindig az eredeti szélerőműparkok egyike-e vagy sem. Így mindenképpen olyan feltételt is elő kell írni, hogy attól a naptól fogva, amikor a három szélerőműpark bármelyikének üzemelése leáll a korlátozott ideig tartó szokásos karbantartás vagy javítás kivételével, vagy ha jelentős mértékben módosul, ilyen esetnek minősül legalább az, ha új hálózati csatlakozási szerződésre van szükség, illetve ha több mint 5 %-kal nőtt a szélerőműpark termelőkapacitása, e szélerőműpark termelését a továbbiakban nem vonják le a teljes átviteli kapacitásból mielőtt a fennmaradó kapacitást kiszámítanák, így növekszik a rendszerösszekötőn a kereskedelem számára rendelkezésre bocsátott kapacitás.

(88)

Ugyanakkor, ha egy vagy két szélerőműpark leáll vagy egyébként többé nem részesül az eltérésben, ez nem érinti kedvezőtlenül a többi szélerőmű kereskedelmi helyzetét, sem a rendszer üzemelését. Az eltérés így nem szűnik meg pusztán azért, mert az egyik szélerőmű termelése többé nem vonható le előzetesen a teljes átviteli kapacitásból, csak akkor, ha a három szélerőműpark egyike sem lesz többé jogosult e levonásra.

(89)

Ami az eltérés megfelelő időtartamát illeti, a Bizottság megjegyzi, hogy azon szabályok haladéktalan alkalmazása, amelyektől az eltérést kérelmezték, a KF-re irányadó szabályozási és kereskedelmi rendelkezések jelentős módosulását eredményezné, és esetlegesen hátrányos következményekkel járna a szélerőműparkok üzemelése szempontjából.

(90)

Másfelől, a Bizottság megjegyzi, hogy ha az eltérést egészen addig megadnák, amíg a szélerőműparkok üzemelnek és csatlakoztatva vannak a hálózathoz, azt jelentené, hogy az eltérés 20 évig vagy tovább alkalmazható lenne, tekintettel egy tengeri szélerőműpark átlagos élettartamára. Egy ilyen hosszú eltérés jelentős hátrányokat okozhat a piaci integráció szempontjából.

(91)

Ezenfelül fontos, hogy a KF-nek adott eltérés ne hozzon létre megváltoztathatatlan és rugalmatlan, némiképp idegen elemet a fejlődő tengeri szabályozási keretben. Ahhoz, hogy a projektben részes felek és más piaci szereplők számára garantálható legyen a kellő rugalmasság és ezzel egyidejűleg a megfelelő biztonság és előreláthatóság, be kell vezetni az ezen eltérésre vonatkozó határozatban jóváhagyott keret rendszeres felülvizsgálatát.

(92)

A Bizottságnak tehát egyensúlyt kell teremtenie azon jogos érdekek között, amelyek egyfelől a KF projektpartnerei és a szomszédos tagállamok részéről állnak fenn, akik bíztak a maga nemében első projekt tekintetében kidolgozott szabályozási megoldás jogszerűségében, másfelől, amelyek az uniós fogyasztók és termelők részéről állnak fenn azt illetően, hogy élni tudnak a határkeresztező áramlások maximalizálásának elvéből eredő előnnyel.

(93)

A Bizottság figyelembe veszi, hogy ki lehet dolgozni és meg lehet valósítani olyan szabályozási megoldást, amelyhez nem szükséges eltérést engedni (20), de ahhoz számottevő idő kell, és emellett jelentősen bonyolítaná a helyzetet. Ugyanez igaz a szerződések uniós szabályoknak megfelelő új szabályozási bánásmódhoz történő szükséges hozzáigazítására. Ezenfelül, mivel a tengeri hibrid eszközökre vonatkozó szabályozási keret jelenleg megvitatás alatt áll, kellő időt kell biztosítani ahhoz, hogy garantálható legyen, hogy ezekbe a kiigazításokba ne kelljen belekezdeni azelőtt, hogy gondoskodtak volna egy stabil és egyértelmű jogi keretről. Úgy tűnik tehát, hogy helyénvaló az eltérést egy tízéves időszakra megadni.

(94)

Ugyanakkor nem zárható ki teljesen, hogy még e tízéves időszakon felül is folyamatos eltérésre lesz szükség a KF-rendszer gazdasági egyensúlyának fenntartása és életképességének garantálása érdekében. A Bizottság tehát indokolt esetben meghosszabbíthatja ezt az időszakot. Az eltérés, az esetleges meghosszabbításokat is ideértve, nem haladhatja meg a 25 évet, mivel az hosszabb lenne, mint a szélerőműparkok várható fennmaradó élettartama.

(95)

Amikor a Bizottság megvizsgálja a meghosszabbítás iránti kérelmeket, értékelni fogja, hogy lehetőség van-e a projekt struktúrájának oly módon történő megváltoztatására, amely lehetővé tenné a KF-rendszer teljes integrációját az általános szabályozási keretbe, pl. a tengeri ajánlattételi övezetek meghatározásával. A projekt struktúrájának minden ilyen módosítása során kellően figyelembe vennék az eltérésre vonatkozó határozatban megállapított gazdasági egyensúlyt. A kérelemre vonatkozó részletes eljárással és e meghosszabbítás megadásával az 5.5.3. pont foglalkozik.

(96)

Ami a kiszabandó további feltételeket illeti, a kereskedelem számára rendelkezésre bocsátott minimumkapacitás növelésének előírása egy egyébként változatlan projekt tekintetében közvetlenül hozzájárulna az eltéréssel orvosolandó probléma újbóli kialakulásához azokban az órákban, amikor a KF-rendszer kábelein szűk keresztmetszet alakul ki. Ezzel szemben, ahol ilyen szűk keresztmetszet nem alakul ki a kábeleken, a maximalizálás elvét minden esetben alkalmazni kell, így a műszakilag megvalósítható maximális kapacitást már rendelkezésre kell bocsátani, az átviteli rendszer teljes kapacitásáig.

(97)

Ezzel együtt a rendelkezésre álló kapacitás növelésének lehetősége nem zárható ki teljes mértékben hosszú távon. Különösen, a projekt korábbi tervei még előírták a további egyenáramú kábelek kiépítését, és ezeket a terveket a szükséges alkotóelemek 2,5-szeres költségnövekedése miatt vetették el (lásd a fenti (40)–(42) preambulumbekezdést). Így nem zárható ki, hogy ilyen beruházásokra sor kerülhet a jövőben. Nevezetesen, a KF támogatási megállapodás rendelkezett arról a lehetőségről, hogy egy svéd szélerőműparkot integrálnak a KF-rendszerbe, és felvetette a kapacitásnövelés lehetőségét, ha e forgatókönyv megvalósul.

(98)

Ha az új technológiai vagy piaci fejlemények vagy a KF közelében található tengeri szélerőműparkokba történő beruházások miatt pénzügyileg életképessé válik a meglévő rendszer fejlesztése vagy az új kábelek kiépítése, növelve így a kereskedelem számára rendelkezésre álló kapacitást (figyelembe véve, hogy garantálni kell a KF-rendszer és a szomszédos rendszerek biztonságos működését), ezeket a beruházásokat meg kell valósítani. Meghosszabbítási kérelmek esetén a bizottsági értékelés kiterjed arra is, hogy az ilyen további kapacitásba történő beruházás észszerűen elvárható-e vagy sem.

(99)

Ha a rugalmassági szolgáltatások szolgáltatói konkrétan érdeklődnek a KF-rendszeren belül vagy a rendszer közelében olyan projektek megvalósítása iránt, amelyek rugalmassági szolgáltatások igénybevételével (például, hogy a szélenergia-termelés feleslegét tengeri akkumulátorokban tárolják) növelhetik a kereskedelem számára rendelkezésre álló kapacitást, ezeket a beruházásokat a szóban forgó nemzeti hatóságoknak kellően meg kell fontolniuk, és a bennük rejlő potenciált ki kell aknázniuk a kereskedelem számára rendelkezésre álló kapacitásnak a villamos energiáról szóló rendelet 16. cikkének (8) bekezdésében meghatározott minimális értékig történő növelése érdekében.

(100)

Annak érdekében, hogy a Bizottság értékelni tudja, az eltérésre még szükség van-e a hibrid projektekre vonatkozó jogi keret jövőbeni pontosításaira és módosításaira tekintettel, a nemzeti hatóságok kellő idővel az eltérési időszak lejárta előtt jelentést tesznek a Bizottságnak, hogy szükségesnek ítélik-e az eltérés meghosszabbítását. Amennyiben a nemzeti hatóságok ezen eltérés meghosszabbítását kérik, közös kérelmet kell benyújtaniuk, kellő idővel az eltérési időszak lejárta előtt, hogy lehetővé tegyék a meghosszabbítási kérelem alapos elemzését és a piaci szereplők korai tájékoztatását a KF-re irányadó jövőbeni szabályozási keretről. Minden ilyen kérelemnek tartalmaznia kell egy költség-haszon elemzést, amely bemutatja az eltérésnek a KF-rendszerre gyakorolt, illetve a regionális és az európai szintű hatásait és összeveti legalább az eltérés jelenlegi formában történő fenntartásának lehetőségét a rendelkezésre álló kapacitás további beruházások révén történő növelésével, valamint a KF-rendszernek a tengeri hibrid eszközökre vonatkozó, a meghosszabbítási kérelem idején hatályos általános szabályozási keretbe történő teljeskörű integrációjával.

(101)

Amikor a Bizottság a meghosszabbítási kérelemről dönt, kellően figyelembe veszi a csatlakoztatott szélerőműparkok és az érintett rendszerüzemeltetők érdekeit, de az eltérésnek a regionális és európai szinten jelentkező tágabb társadalmi-gazdasági hatásait is. E vizsgálat különösen megállapítja, hogy a KF-rendszert integrálni kell-e, és ha igen, miként, a hibrid eszközökre vonatkozó tágabb szabályozási keretbe.

(102)

Annak érdekében, hogy kellőképpen figyelembe vegyék a szabályozási keret változásait, továbbá a technológiai és piaci fejleményeket, a meghosszabbításnak (ha megadják) határozott időre kell szólnia.

(103)

Ha a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy a meghosszabbítás megadásához az e határozatban vázolt szabályozási megközelítés módosítására van szükség, vagy hogy más feltételeket kell előírni a verseny vagy a piaci integráció fokozása érdekében, kellő időt kell biztosítani a végrehajtásukra, és kellő idővel előzetesen kell értesíteni a többi piaci szereplőt a rendelkezésre álló határkeresztező kapacitást érintő esetleges változásokról,

(1)

2017. január 25-én a Contec Cleanroom (UK) Ltd. az 528/2012/EU rendelet 43. cikkének (1) bekezdésével összhangban kérelmet nyújtott be a rendelet V. melléklete szerinti 2. terméktípusba tartozó, „Contec Hydrogen Peroxide” nevű biocid termékcsalád engedélyezése iránt, amelyhez írásbeli megerősítést mellékelt arról, hogy az Egyesült Királyság illetékes hatósága vállalta a kérelem értékelését. 2019. március 25-én a Contec Europe az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépése miatt átvette a leendő engedélyes szerepét, Szlovénia illetékes hatósága pedig elfogadta, hogy 2020. február 1-jétől értékelő illetékes hatóságként jár el. A kérelem BC-GN057178-26 ügyszámon került bejegyzésre a biocid termékek nyilvántartásába.

(2)

A „Contec Hydrogen Peroxide” hidrogén-peroxidot tartalmaz hatóanyagként, amely szerepel az engedélyezett hatóanyagoknak az 528/2012/EU rendelet 9. cikkének (2) bekezdésében említett uniós jegyzékében.

(3)

2019. augusztus 28-án az értékelő illetékes hatóság az 528/2012/EU rendelet 44. cikke (1) bekezdésének megfelelően benyújtotta értékelési jelentését, valamint értékelésének következtetéseit az Európai Vegyianyag-ügynökséghez (a továbbiakban: Ügynökség).

(4)

2020. április 7-én az Ügynökség az 528/2012/EU rendelet 44. cikke (3) bekezdésének megfelelően véleményt (2) nyújtott be a Bizottsághoz a „Contec Hydrogen Peroxide”-ról.

(5)

A vélemény megállapítja, hogy a „Contec Hydrogen Peroxide” az 528/2012/EU rendelet 3. cikke (1) bekezdésének s) pontja értelmében vett „biocidtermék-család”, de nem felel meg az említett rendelet 19. cikke (1) bekezdése b) pontjának i. alpontjában meghatározott feltételnek.

(6)

Az Ügynökség véleménye szerint a kérelmező – a benyújtott hatékonysági vizsgálatokban található következetlenségeket tekintve – nem bizonyította, hogy a „Contec Hydrogen Peroxide” kellően hatásos, így nem garantált, hogy az összes vonatkozó kritérium teljesül.

(7)

A Bizottság egyetért az Ügynökség véleményével, és ezért úgy ítéli meg, hogy nem helyénvaló uniós engedélyt adni a „Contec Hydrogen Peroxide” termékre.

(8)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a biocid termékekkel foglalkozó állandó bizottság véleményével,

(1)

Az 1007/2009/EK rendelet harmonizált szabályokat állapít meg a fókatermékek uniós forgalomba hozatalára. 3. cikkének (1) bekezdése megállapítja az inuit vagy egyéb őslakos közösségek által folytatott vadászatból származó fókatermékek forgalomba hozatalának feltételeit. Forgalomba hozatalukkor a fókatermékeket olyan dokumentumnak kell kísérnie, amely igazolja az 1007/2009/EK rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek való megfelelést, és amelyet a Bizottság által e célból elismert szerv állított ki.

(2)

A Bizottság a C(2015) 5253 határozattal (2) elismerte, hogy a „nunavuti kormány Környezetvédelmi Minisztériuma” olyan szerv, amely jogosult az 1007/2009/EK rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében meghatározott, a fókatermékek uniós forgalomba hozatalára vonatkozó feltételeknek való megfelelést igazoló dokumentumok kibocsátására.

(3)

Figyelembe véve az 1007/2009/EK rendeletbe az (EU) 2015/1775 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (3) és az (EU) 2015/1850 bizottsági végrehajtási rendelettel (4) bevezetett módosításokat, a Bizottság a C(2015) 5253 határozatot kiegészítve elfogadta a C(2015) 7273 határozatot (5).

(4)

A Bizottság 2020. augusztus 4-én kézhez kapta Nunavut Gazdaságfejlesztési és Közlekedési Minisztériumának 2020. április 22-i levelét, amelyben a minisztérium kérte az elismert szerv nevének módosítását abból a célból, hogy a név tükrözze a nunavuti kormányon belüli átszervezést.

(5)

Nunavut kormányának Gazdaságfejlesztési és Közlekedési Minisztériuma nevezetesen azt kérte, hogy a „nunavuti kormány Környezetvédelmi Minisztériuma” elnevezés helyébe a „Nunavut kormánya” elnevezés lépjen.

(6)

A nunavuti kormány Gazdaságfejlesztési és Közlekedési Minisztériuma kifejtette, hogy e névváltoztatás nem jelenti az elismert szerv funkciójának vagy szerepének megváltozását.

(7)

A „Nunavut kormánya” szerv megfelel az 1007/2009/EK rendelet 3. cikke (1a) bekezdésének harmadik albekezdésében és az (EU) 2015/1850 végrehajtási rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében az elismert szervekre vonatkozóan meghatározott követelményeknek.

(8)

Ezért helyénvaló a „Nunavut kormánya” szervet olyan szervként elismerni, amely jogosult az 1007/2009/EK rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek való megfelelést igazoló dokumentumok kiállítására,

(1)

A tagállamok 2021-től 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éves kibocsátási jogosultságainak az (EU) 2018/842 rendelet hatálya alá tartozó ágazatok vonatkozásában történő meghatározásához a vonatkozó számításokat a rendelkezésre álló legpontosabb adatokra kell alapozni. Ezért az (EU) 2018/842 rendelet hatálya alá tartozó és a tagállamok által az 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 7. cikke alapján a Bizottsághoz 2020-ben benyújtott teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátást egy átfogó felülvizsgálatot követően állapítják meg. Az 525/2013/EU rendelet 19. cikke (1) bekezdésének megfelelően a Bizottság – az Európai Környezetvédelmi Ügynökség segítségével – elvégezte a felülvizsgálatot, amely megállapítja a 2005. évre és a 2016-tól 2018-ig tartó időszakra vonatkozó felülvizsgált üvegházhatásúgáz-kibocsátási adatokat az (EU) 2018/842 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének megfelelően.

(2)

A felülvizsgált jegyzékadatokhoz hasonlóan pontos adatokra van szükség az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert (a továbbiakban: EU ETS) létrehozó 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) hatálya alá tartozó, helyhez kötött létesítményekből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátásokra vonatkozó, az ilyen létesítmények hitelesített kibocsátásait tartalmazó uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékből (a továbbiakban: uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék) származó adatok esetében is. Amennyiben a kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékben szereplő 2005. évi EU ETS kibocsátások nem felelnek meg a 2003/87/EK irányelv vagy az (EU) 2018/842 rendelet jelenlegi hatályának, a kiegészítő kibocsátási adatok a 2003/87/EK irányelv vagy a 2009/406/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (4) alapján elfogadott vonatkozó bizottsági határozatok (5), valamint a nemzeti kiosztási tervek és a Bizottság és az érintett tagállamok közötti hivatalos levelezés alapján kerülnek megállapításra.

(3)

Annak biztosítása érdekében, hogy a meghatározott éves kibocsátási jogosultságok összhangban legyenek a 2021-től 2030-ig tartó időszak egyes éveire vonatkozóan bejelentett üvegházhatásúgáz-kibocsátásokkal, a tagállamok éves kibocsátási jogosultságait CO2-egyenértékben kell kiszámítani, amelyhez egységesen a globális felmelegedési potenciálra vonatkozó értékeket kell használni, nevezetesen az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület 5. értékelő jelentésében meghatározott és az (EU) 2020/1044 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (6) mellékletében felsorolt értékeket.

(4)

Az egyes tagállamok 2030-ra vonatkozó éves kibocsátási jogosultságának – az (EU) 2018/842 rendelet I. mellékletében a 2005-ös kibocsátási szintekhez képest meghatározott, 2030-ra vonatkozó üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentésekkel összhangban történő – kiszámításához egy ötlépcsős módszert kell alkalmazni.

(5)

Első lépésként meg kell határozni a 2005. évi üvegházhatásúgáz-kibocsátások értékét. A 2003/87/EK irányelv hatálya alá tartozó helyhez kötött létesítmények 2005. évi üvegházhatásúgáz-kibocsátásának mennyiségét levonják a 2005. évi felülvizsgált teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátásból. Az EU ETS-ben csak 2005 után részt vevő tagállamok esetében a 2005. évi kibocsátások 2013/162/EU határozatban meghatározott mennyisége alkalmazandó. A 2003/87/EK irányelv hatályának 2013. évi kiterjesztése úgy tükröződik, hogy a 2020-ra vonatkozó éves kibocsátási jogosultság megfelelő kiigazítása szerinti 2005-ös értéket a 2013/634/EU végrehajtási határozatnak megfelelően a 406/2009/EK határozat szerint számítják ki. Az (EU) 2018/842 rendelet 10. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírtaknak megfelelően a számítás – az (EU) 2017/1471 határozatban meghatározottakhoz hasonlóan – a létesítmények lefedettségében 2005 és 2012 között bekövetkezett változásokat is tükrözi.

(6)

Másodszor, az (EU) 2018/842 rendelet I. mellékletében meghatározott százalékos értéknek a 2005. évi számított kibocsátási értékre való alkalmazásával minden egyes tagállamra ki kell számítani a 2030-ra vonatkozó éves kibocsátási jogosultságot.

(7)

Harmadszor, minden egyes tagállamra ki kell számítani az (EU) 2018/842 rendelet hatálya alá tartozó üvegházhatásúgáz-kibocsátások 2016., 2017. és 2018. évi átlagos mennyiségét oly módon, hogy az adott tagállam 2016., 2017. és 2018. évi üvegházhatásúgáz-kibocsátásainak átlagos felülvizsgált összmennyiségéből levonják a tagállam 2003/87/EK irányelv hatálya alá tartozó helyhez kötött létesítményeiből származó, 2016., 2017. és 2018. évi üvegházhatásúgáz-kibocsátások átlagos hitelesített mennyiségét, valamint a belföldi légi közlekedésből származó CO2-kibocsátásokat.

(8)

Negyedszer, kiszámítják az egyes tagállamok éves kibocsátási jogosultságait a 2021-től 2029-ig tartó időszakra. Ezeket egy lineáris pálya alapján állapítják meg, amely a 2019-től 2020-ig terjedő időszak öttizenketted részénél a 2016., 2017. és 2018. évre vonatkozó átlagos üvegházhatásúgáz-kibocsátással indul és a 2030. évre vonatkozó éves kibocsátási jogosultságnál végződik. Görögország, Horvátország és Magyarország esetében a lineáris pálya 2020-ben kezdődik, mivel ez alacsonyabb jogosultságot eredményez e tagállamok számára.

(9)

Végül az éves kibocsátási jogosultságok kapott értékeit kiigazítják. A 2003/87/EK irányelv 27. cikkével összhangban az EU ETS-ből kizárt helyhez kötött létesítményekből származó, üvegházhatást okozó gázok kibocsátásához kapcsolódó, a tagállamok által a Bizottságnak az említett cikk szerint bejelentett kibocsátási egységek – amennyiben az említett irányelv szerint 2021-től kezdődően nem tartoznak az uniós kibocsátási határérték hatálya alá – az (EU) 2018/842 rendelet hatálya alá tartoznak. Ezt követően a határértékből levont mennyiségeket hozzá kell adni az érintett tagállamok 2021-től 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éves kibocsátási jogosultságaihoz. Az (EU) 2018/842 rendelet IV. mellékletében meghatározott kiigazítási mennyiség hozzáadódik a 2021-re vonatkozó éves kibocsátási jogosultsághoz az említett mellékletben felsorolt tagállamok tekintetében.

(10)

Az EU ETS kibocsátási egységeknek a 2021-től 2030-ig tartó időszakban az egyes tagállamok (EU) 2018/842 rendelet 9. cikke szerinti megfelelése céljából a csökkentést követően figyelembe vehető maximális összmennyiségét a tagállamok által az említett rendelet 6. cikkének (3) bekezdése szerint bejelentett százalékos arányoknak a 2005. évi kiszámított üvegházhatásúgáz-kibocsátási értékekre való alkalmazásával kell meghatározni.

(11)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Éghajlatváltozási Bizottság véleményével,

(1)

A 600/2014/EU rendelet 28. cikkének (1) bekezdése meghatározza azokat a kereskedési helyszíneket, amelyeken a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 2. cikkének 8. pontjában meghatározott pénzügyi szerződő felek, valamint azon nem pénzügyi szerződő felek, amelyek megfelelnek a 648/2012/EU rendelet 10. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt feltételeknek, a származtatott termékek kereskedési kötelezettség hatálya alá tartozónak nyilvánított kategóriájához tartozó származtatott termékekkel kapcsolatos ügyleteket köthetnek. Azon kereskedési helyszínek, amelyeken ilyen ügyleteket lehet kötni, a szabályozott piacokra, a multilaterális kereskedési rendszerekre (MTF-ek), a szervezett kereskedési rendszerekre (OTF-ek) és a Bizottság által elismert olyan, harmadik országbeli kereskedési helyszínekre korlátozódnak, amelyek egyenértékű jogi követelmények és hatékony felügyelet alá tartoznak az adott harmadik országban. Az érintett harmadik országnak emellett a 2014/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) szerint engedélyezett kereskedési helyszínek elismerése céljából ténylegesen egyenértékű rendszert kell biztosítania.

(2)

A 600/2014/EU rendelet 28. cikkének (4) bekezdésével összhangban a Bizottság az (EU) 2019/541 végrehajtási határozattal (4) megállapította, hogy a Szingapúrban letelepedett és a Szingapúri Monetáris Hatóság által engedélyezett jóváhagyott tőzsdékre és elismert piaci szereplőkre alkalmazandó jogi és felügyeleti keretrendszer biztosítja, hogy olyan, jogilag kötelező előírásoknak felelnek meg, amelyek egyenértékűek az uniós kereskedési helyszínekre a 2014/65/EU irányelv, az 596/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) és a 600/2014/EU rendelet alapján vonatkozó előírásokkal, és amelyek effektív felügyelet és végrehajtás hatálya alá tartoznak Szingapúrban.

(3)

A jóváhagyott tőzsdéknek és elismert piaci szereplőknek az (EU) 2019/541 végrehajtási határozat mellékletében szereplő jegyzéke aktualizálható annak érdekében, hogy adott esetben a 600/2014/EU rendelet 28. cikkének (4) bekezdésével összhangban kiterjessze az egyenértékűségi határozat hatályát további szingapúri jóváhagyott tőzsdékre és elismert piaci szereplőkre, vagy törölje a jegyzékből a jóváhagyott tőzsdéket és elismert piaci szereplőket. A Bizottság bármikor egyedi felülvizsgálatot végezhet, amennyiben a releváns fejlemények szükségessé teszik számára az említett határozat szerinti megállapítás újraértékelését. A Bizottság a rendszeres vagy egyedi felülvizsgálat megállapításai alapján bármikor határozhat az említett határozat módosításáról vagy hatályon kívül helyezéséről, különösen abban az esetben, ha valamely fejlemény a szóban forgó határozat elfogadásának alapjául szolgáló feltételeket érinti.

(4)

Az (EU) 2019/541 végrehajtási határozat elfogadása óta több további Szingapúrban letelepedett elismert piaci szereplő kapott engedélyt a Szingapúri Monetáris Hatóságtól a származtatott termékek olyan kategóriájához tartozó származtatott termékekkel való kereskedésre, amelyeket kereskedési kötelezettség hatálya alá tartozónak nyilvánítottak. A Szingapúri Monetáris Hatóságtól kapott információk alapján az említett további elismert piaci szereplők megfelelnek azon jogilag kötelező érvényű előírásoknak, amelyeket az (EU) 2019/541 végrehajtási határozat egyenértékűként határozott meg az uniós kereskedési helyszínekre vonatkozóan a 2014/65/EU irányelvben meghatározott követelményekkel. A Bizottság ezért úgy véli, hogy helyénvaló aktualizálni a jóváhagyott tőzsdék és elismert piaci szereplők (EU) 2019/541 végrehajtási határozatban foglalt jegyzékét, amelyet módosítani kell a Szingapúrban letelepedett és a Szingapúri Monetáris Hatóság által engedélyezett további elismert piaci szereplők felvétele érdekében.

(5)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Európai Értékpapír-bizottság véleményével,

(1)

A 2014/709/EU bizottsági végrehajtási határozat (4) járványügyi intézkedéseket ír elő az afrikai sertéspestissel kapcsolatban egyes olyan tagállamokban (a továbbiakban: az érintett tagállamok), ahol házisertések vagy vadon élő sertések esetében a betegség előfordulásának megerősített eseteit azonosították. A végrehajtási határozat mellékletének I–IV. része a szóban forgó betegséggel összefüggő járványügyi helyzetből adódó kockázatok szintje alapján megkülönböztetve jelöli ki és sorolja fel az érintett tagállamok bizonyos területeit. A 2014/709/EU végrehajtási határozat mellékletének módosítására több alkalommal is sor került annak érdekében, hogy a melléklet tükrözze az afrikai sertéspestissel kapcsolatos uniós járványügyi helyzet alakulását. A 2014/709/EU végrehajtási határozat mellékletét legutóbb az (EU) 2020/2019 bizottsági végrehajtási határozat (5) módosította az afrikai sertéspestis romániai és lengyelországi járványügyi helyzetének megváltozását követően.

(2)

Az (EU) 2020/2019 végrehajtási határozat elfogadásának időpontja óta Szlovákiában, Lengyelországban és Németországban fény derült az afrikai sertéspestis vadon élő sertésekben való előfordulásának újabb eseteire.

(3)

2020 decemberében az afrikai sertéspestis vadon élő sertésekben való előfordulásának több esetét is észlelték a szlovákiai Vranov nad Topľou (Varannói) és Rimavská Sobota-i (Rimaszombati) járásban, olyan területeken, amelyek jelenleg a 2014/709/EU végrehajtási határozat mellékletének I. részében vannak felsorolva. Az afrikai sertéspestis vadon élő sertésekben való előfordulásának ezen esetei a kockázati szint emelkedését jelentik, amit az említett mellékletnek tükröznie kell. Ennek megfelelően Szlovákiának a jelenleg a 2014/709/EU végrehajtási határozat mellékletének I. részében felsorolt, az afrikai sertéspestis előfordulásának e legutóbbi esetei által érintett említett területeit az említett határozat mellékletének nem az I., hanem a II. részében kell feltüntetni, továbbá az I. rész jelenlegi határait is újra meg kell határozni és e közelmúltbeli esetek figyelembevétele céljából ki kell bővíteni.

(4)

Ezenkívül 2020 decemberében több esetben az afrikai sertéspestis vadon élő sertésben való előfordulását észlelték Lengyelország ostródai járásában, egy olyan területen, amely 2014/709/EU végrehajtási határozat mellékletének II. részében van felsorolva, és egy olyan terület közvetlen közelében található, amely annak I. részében van felsorolva. Az afrikai sertéspestis vadon élő sertésekben való előfordulásának ezen új esetei a kockázati szint emelkedését jelentik, amit az említett mellékletnek tükröznie kell. Ennek megfelelően Lengyelországnak a jelenleg az említett melléklet I. részében felsorolt, de az annak II részében szereplő, az afrikai sertéspestis előfordulásának e legutóbbi esetei által érintett terület közvetlen közelében található területét az említett mellékletnek nem az I., hanem a II. részében kell feltüntetni, továbbá az I. rész jelenlegi határait is újra meg kell határozni és e közelmúltbeli esetek figyelembevétele céljából ki kell bővíteni.

(5)

Ezenkívül 2020 decemberében több esetben az afrikai sertéspestis vadon élő sertésben való előfordulását észlelték a németországi Görlitz járásban, egy olyan területen, amely a 2014/709/EU végrehajtási határozat mellékletének II. részében van felsorolva, és egy olyan terület közvetlen közelében található, amely jelenleg annak I. részében van felsorolva. Az afrikai sertéspestis vadon élő sertésekben való előfordulásának ezen új esetei a kockázati szint emelkedését jelentik, amit az említett mellékletnek tükröznie kell. Ennek megfelelően Németországnak a jelenleg az említett melléklet I. részében felsorolt, de az annak II részében szereplő, az afrikai sertéspestis előfordulásának e legutóbbi esetei által érintett terület közvetlen közelében található területét az említett mellékletnek nem az I., hanem a II. részében kell feltüntetni, továbbá az I. rész jelenlegi határait is újra meg kell határozni és e közelmúltbeli esetek figyelembevétele céljából ki kell bővíteni.

(6)

Az afrikai sertéspestis vadon élő sertésekben való előfordulásának közelmúltbeli szlovákiai, lengyelországi és németországi eseteit követően és figyelemmel a jelenlegi uniós járványügyi helyzetre, e tagállamok esetében újraértékelték és aktualizálták a régiókba sorolást. Ezenkívül a meglévő kockázatkezelési intézkedéseket szintén újraértékelték és aktualizálták. Ezeket a változásokat a 2014/709/EU végrehajtási határozat mellékletének is tükröznie kell.

(7)

Az afrikai sertéspestis Unión belüli járványügyi helyzetében bekövetkezett közelmúltbeli fejlemények figyelembevétele, valamint a betegség terjedésével kapcsolatos kockázatok elleni proaktív küzdelem érdekében Szlovákia, Lengyelország és Németország esetében új, megfelelő méretű, magas kockázatú területeket kell kijelölni, és azokat fel kell venni a 2014/709/EU végrehajtási határozat mellékletének I. és II. részében szereplő jegyzékbe.

(8)

Tekintettel az afrikai sertéspestis terjedésével kapcsolatos uniós járványügyi helyzet sürgősségére, fontos, hogy a 2014/709/EU végrehajtási határozat mellékletének az e határozattal való módosítása a lehető leghamarabb hatályba lépjen.

(9)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,