(1)

A Tanács 2015. október 1-jén elfogadta az (EU) 2015/1755 rendeletet.

(2)

A Tanács által elvégzett felülvizsgálat alapján az (EU) 2015/1755 rendelet I. mellékletében két természetes személy esetében módosítani kell az adatokat.

(3)

Az (EU) 2015/1755 rendelet I. mellékletét ezért ennek megfelelően módosítani kell,

(1)

Az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) értelmében állományvédelmi intézkedéseket kell elfogadni a rendelkezésre álló tudományos, műszaki és gazdasági szakvéleményeket figyelembe véve, ideértve adott esetben a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság és más tanácsadó szervek által készített jelentéseket, a releváns földrajzi területek vagy illetékességi területek tekintetében létrehozott tanácsadó testületek szakvéleményeit, valamint a tagállamok bármely közös ajánlását is.

(2)

A Tanács feladata, hogy a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan intézkedéseket – ezen belül adott esetben bizonyos, azokkal funkcionálisan összefüggő feltételeket – fogadjon el. A halászati lehetőségeket úgy kell elosztani a tagállamok között, hogy minden tagállam számára biztosított legyen a halászati tevékenységek viszonylagos stabilitása valamennyi állomány, illetve valamennyi halászat tekintetében, és kellő figyelmet kapjanak a közös halászati politikának az 1380/2013/EU rendeletben meghatározott célkitűzései.

(3)

Az 1380/2013/EU rendelet értelmében a közös halászati politika célja a maximális fenntartható hozamnak (MFH) megfelelő kiaknázási arány 2015-ig való elérése, amennyiben lehetséges, és annak legkésőbb 2020-ig az összes állomány esetében való fokozatos, egyre növekvő alapon történő megvalósítása.

(4)

A teljes kifogható mennyiségeket (TAC-ok) ezért az 1380/2013/EU rendeletnek megfelelően a rendelkezésre álló tudományos szakvélemények alapján, a biológiai és a társadalmi-gazdasági vonatkozások figyelembevételével kell meghatározni, biztosítva ugyanakkor az egyes halászati ágazatok közötti méltányos bánásmódot; ezenkívül az érdekeltekkel folytatott konzultációk során megfogalmazott véleményeket is figyelembe kell venni.

(5)

Az (EU) 2016/1139 európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) többéves tervet hozott létre a közönséges tőkehal, a hering és a spratt balti-tengeri állományaira és ezek halászatára vonatkozóan (a továbbiakban: a terv). A terv célja annak biztosítása, hogy a tengerek élő biológiai erőforrásainak kiaknázása helyreállítsa és olyan szinten tartsa a halászott fajok állományait, amely meghaladja a maximális fenntartható hozamot előállítani képes szintet. Ennek érdekében az érintett állományok esetében a lehető leghamarabb, és fokozatos alapon legkésőbb 2020-ig el kell érni a halászati mortalitás célértékét, amely tartományokban kerül meghatározásra. A közönséges tőkehal, a hering és a spratt balti-tengeri állományaira vonatkozó 2021. évi fogási korlátokat helyénvaló a terv célkitűzéseivel összhangban kell megállapítani.

(6)

A Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) jelezte, hogy a Balti-tenger nyugati részén élő heringállomány biomasszája az ICES 20–24 alkörzetben továbbra is csupán 48 %-a volt az ívásra képes biomassza legalacsonyabb referenciapontjának (Blim), amely alatt csökkenhet a szaporodóképesség. Ezért az állomány állapotát értékelő, 2020. május 29-i éves tudományos szakvéleményében az ICES teljes halászati tilalmat javasolt a Balti-tenger nyugati részén élő heringállományra vonatkozóan. Az (EU) 2016/1139 rendelet 5. cikkének (2) bekezdésével összhangban minden megfelelő korrekciós intézkedést meg kell hozni annak érdekében, hogy az állomány mérete minél hamarabb visszaálljon az MFH-t biztosító szint fölé. Ezen túlmenően az említett rendelkezés további korrekciós intézkedések elfogadását is előírja. Ehhez fontos figyelembe venni általában a közös halászati politika és azon belül maga a terv célkitűzéseinek elérésére kitűzött időkeretet, különös tekintettel az elfogadott korrekciós intézkedések várható hatására, ugyanakkor ragaszkodva a gazdasági, társadalmi és foglalkoztatási előnyök elérésére irányuló célkitűzésekhez az 1380/2013/EU rendelet 2. cikkében foglaltaknak megfelelően. Következésképpen az (EU) 2016/1139 rendelet 4. cikkének (4) bekezdésével összhangban helyénvaló úgy rendelkezni, hogy – az ICES 20–24 alkörzetben élő állomány biomassza csökkenésének figyelembevétele érdekében – a Balti-tenger nyugati részén élő heringállományra vonatkozó halászati lehetőségek alacsonyabbak legyenek a halászati mortalitási tartományoknál.

(7)

Ami a közönséges tőkehalnak a Balti-tenger keleti részén élő állományát illeti, az ICES 2019 óta a korábbinál adatokban gazdagabb értékelésre alapozhatja az elővigyázatossági megközelítésen alapuló szakvéleményét. Az ICES becslései szerint a Balti-tenger nyugati részén élő tőkehal biomasszája 2019 óta a Blim alatt van, és azóta tovább csökkent. Az ICES ezért megismételte arra vonatkozó szakvéleményét, hogy a Balti-tenger keleti részén 2021-re teljes halászati tilalmat javasol a közönséges tőkehalra vonatkozóan. Az ICES azonban nem tudta meghatározni a halászati mortalitási tartományokat. A tavalyi évhez hasonlóan, ha a közönséges tőkehalnak a Balti-tenger keleti részén élő állományára vonatkozó halászati lehetőségek a tudományos szakvéleményekben megjelölt értékek szerint kerülnek megállapításra, az a kötelezettség, amely szerint a Balti-tenger keleti részén élő közönségestőkehal-állomány járulékos fogásai által érintett vegyes halászatban az összes fogást ki kell rakodni, ahhoz a jelenséghez vezet, hogy a blokkoló kvóta hatálya alá tartozó fajok esetében a kvóta kimerítése a halászati tevékenység leállítását idézi elő. Annak érdekében, hogy megfelelő egyensúly legyen teremthető egyrészt a halászat folytatása (tekintettel a Balti-tenger keleti részén élő közönségestőkehal-halászat teljes tilalmából potenciálisan következő súlyos társadalmi-gazdasági következményekre), másrészt pedig az említett állományok vonatkozásában a jó biológiai állapot elérésének szükségessége között, valamint figyelembe véve, hogy a vegyes halászatban nehéz valamennyi állományt az MFH szintjén egyidejűleg halászni, helyénvaló külön TAC-ot megállapítani a Balti-tenger keleti részén élő közönségestőkehal-állomány járulékos fogásaira vonatkozóan. A halászati lehetőségeket az (EU) 2016/1139 rendelet 5. cikkének (2) bekezdésével összhangban kell meghatározni.

(8)

Az ICES 2020 májusában aktualizált szakvéleményt bocsátott ki a más halászati tevékenységek során járulékosan kifogott közönséges tőkehal mennyiségéről. A halászati lehetőségeket helyénvaló az említett szakvéleménynek megfelelően meghatározni; ez alól kivételt képeznek a kizárólag tudományos vizsgálatok céljából és az (EU) 2019/1241 európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 25. cikkében meghatározott feltételeknek maradéktalanul megfelelő halászati műveletek. Ezen túlmenően az (EU) 2016/1139 rendelet 5. cikkének (2) bekezdése értelmében további korrekciós intézkedéseket kell elfogadni annak biztosítására, hogy az érintett állomány mérete mielőbb visszaálljon az MFH-t biztosító szint fölé. A tudományos szakvélemény szerint az ívóhelyek lezárása olyan további előnyökkel (például a zavartalan ívás miatti fokozott állománypótlódás) járhat egy adott állomány számára, amelyek pusztán a TAC meghatározásával nem érhetők el. Ezért helyénvaló fenntartani az ívóhelyek jelenleg érvényes nyári lezárását. A tudományos szakvélemény rámutat továbbá arra, hogy a Balti-tenger keleti részén élő közönséges tőkehalra irányuló rekreációs célú halászat relatív fontossága a TAC szintjétől függ. A TAC jelentős csökkentése miatt a rekreációs célú halászat keretében kifogott mennyiségek számottevőnek tekinthetők, ezért helyénvaló fenntartani a rekreációs célú halászat tilalmát az ICES 25–26 alkörzetben, ahol a Balti-tenger keleti részén élő közönséges tőkehal egyedei a legnagyobb számban fordulnak elő.

(9)

Ami a közönséges tőkehalnak a Balti-tenger nyugati részén élő állományát illeti, az ICES lefelé módosította a becsült biomasszát, és úgy becsüli, hogy a szóban forgó állomány biomasszája nem állt vissza a szaporodóképes állomány biomasszájának azon referenciapontja fölé, amely alatt konkrét és megfelelő állománygazdálkodási intézkedéseket kell hozni (Btrigger). Ezért helyénvaló fenntartani a 2020-ra vonatkozóan bevezetett kísérő intézkedéseket, és célszerű az (EU) 2016/1139 rendelet 5. cikkének (1) bekezdésével összhangban meghatározni a halászati lehetőségeket, figyelembe véve az ICES által javasolt, az ICES 24 alkörzetben folytatott egyéb halászati tevékenységekben járulékosan fogott közönségestőkehal-mennyiségeket, hogy azok összhangban legyenek a Balti-tenger keleti részén élő közönségestőkehal-állomány gazdálkodási területén követett megközelítéssel. Ezenkívül a tudományos szakvélemények szerint a közönséges tőkehal nyugati és keleti állománya keveredik az ICES 24 alkörzetben. A közönséges tőkehal keleti állományának védelme céljából, valamint annak érdekében, hogy ugyanazok a feltételek érvényesüljenek, mint a Balti-tenger keleti részén élő közönségestőkehal-állomány gazdálkodási területén, az ICES 24 alkörzetben a TAC felhasználását továbbra is a közönséges tőkehal járulékos fogásaira kell korlátozni; ez alól kivételt képeznek a kizárólag a tudományos vizsgálatok céljából és az (EU) 2019/1241 rendelet 25. cikkében előírt feltételek maradéktalan betartásával folytatott halászati műveletek, valamint azok a kisüzemi part menti halászatot folytató halászok, akik a parttól mért hat tengeri mérföld széles sávban passzív halászeszközökkel folytatnak halászatot olyan helyeken, ahol a vízmélység nem éri el a 20 métert, mivel ezeken a sekély vizű part menti területeken főképpen a közönséges tőkehal nyugati állománya fordul elő. Ezen túlmenően az ICES 24 alkörzetre vonatkozó tilalmi időszakot össze kell hangolni az ICES 25–26 alkörzetre vonatkozó tilalmi időszakkal annak érdekében, hogy az ICES szakvéleményével összhangban azonos szintű védelem legyen biztosított.

(10)

Ennek megfelelően, valamint annak biztosítására, hogy ugyanazok a feltételek érvényesüljenek, mint az ICES 25–26 alkörzetben, az ICES 24 alkörzetben továbbra is meg kell tiltani a közönséges tőkehal rekreációs célú halászatát a parttól mért hat tengeri mérföldön túl. Továbbá, mivel a tudományos szakvélemények azt jelzik, hogy a rekreációs célú halászat jelentős mértékben hozzájárul az állomány általános halászati mortalitásához, valamint figyelembe véve az állomány állapotát és a TAC csökkentését, továbbra is fenn kell tartani az egyes halászok által naponta kifogható mennyiség korlátozását. Ez nincs kihatással a kereskedelmi célú halászati tevékenységekre vonatkozó viszonylagos stabilitás elvére. Végezetül, tekintettel az állomány sérülékeny állapotára és arra, hogy a tudományos szakvélemények szerint az ívóhelyek lezárása olyan további előnyökkel (például a zavartalan ívás miatti fokozott állománypótlódás) járhat egy adott állomány számára, amelyek pusztán a TAC meghatározásával nem érhetők el, az ívóhelyek téli lezárását fenn kell tartani, a kizárólag a tudományos vizsgálat céljából folytatott és az (EU) 2019/1241 rendelet 25. cikkében foglalt feltételeknek maradéktalanul megfelelő halászati műveletek kivételével.

(11)

Az ICES becslései szerint a Balti-tenger középső részén élő heringállomány biomasszája a szaporodóképes állomány biomasszájára vonatkozó referenciapont alá csökkent, amely alatt megfelelő állománygazdálkodási intézkedéseket kell hozni (Btrigger). Ezért a halászati lehetőségeket helyénvaló az (EU) 2016/1139 rendelet 5. cikkének (1) bekezdésével összhangban meghatározni.

(12)

Az ICES szakvéleménye szerint a közönséges tőkehalat járulékosan fogják ki a sima lepényhal halászatában. Ezenkívül a sprattot a heringgel együtt halásszák, valamint a spratt a közönséges tőkehal zsákmányául is szolgál. A sima lepényhalra és a sprattra vonatkozó halászati lehetőségek meghatározásakor helyénvaló figyelembe venni a fajok közötti dinamika említett szempontjait.

(13)

A part menti halászati lehetőségek maradéktalan kihasználásának biztosítása érdekében a lazac tekintetében 2019-ben (az ICES 22–31 alkörzetből az ICES 32 alkörzet irányába) körzetek közötti korlátozott rugalmasság került bevezetésre. Tekintettel az erre a két állományra vonatkozó halászati lehetőségekben bekövetkezett változásokra, helyénvaló fokozni az említett rugalmasságot.

(14)

A tengeri pisztráng négy tengeri mérföldön túli halászatára vonatkozó tilalom, valamint a tengeri pisztráng járulékos fogásainak a tengeri pisztráng és a lazac teljes együttes fogásának 3 %-ára történő korlátozása nyomán nagymértékben csökkent a lazachalászatban a fogások korábban jelentős mértékű – különösen tengeripisztráng-fogásként történő – téves bejelentése. A téves bejelentések számának lehető legnagyobb mértékű csökkentése érdekében ezért helyénvaló fenntartani ezt a rendelkezést.

(15)

Az e rendeletben meghatározott halászati lehetőségek igénybevétele az 1224/2009/EK tanácsi rendelet (4) és különösen annak a fogások és a halászati erőkifejtés nyilvántartásáról, valamint a halászati lehetőségek kimerülésére vonatkozó adatok Bizottsághoz történő továbbításáról szóló 33. és 34. cikke hatálya alá tartozik. E rendeletben ezért meg kell határozni azokat a kódokat, amelyeket az e rendelet hatálya alá tartozó állományok kirakodásairól a Bizottság felé teljesítendő adatszolgáltatás során a tagállamoknak használniuk kell.

(16)

A 847/96/EK tanácsi rendelet (5) kiegészítő feltételeket vezetett be a TAC-ok éves kezelésére vonatkozóan, beleértve az elővigyázatossági, illetve analitikai szempontból kifogható teljes mennyiségek tekintetében a 3. és a 4. cikkben előírt rugalmassági rendelkezéseket is. Az említett rendelet 2. cikke értelmében a TAC-okmennyiségek rögzítésekor a Tanácsnak az állományok biológiai állapota alapján határoznia kell arról, hogy mely állományok esetében nem alkalmazandó a 3., illetve a 4. cikk. Később az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdése bevezette az egymást követő évek közötti rugalmassági mechanizmust a kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó valamennyi állomány vonatkozásában. Ezért annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a túlzott rugalmasság, amely gyengítené a tengeri biológiai erőforrások észszerű és felelősségteljes kiaknázásának elvét, akadályozná a közös halászati politika célkitűzéseinek elérését, valamint rontaná az állományok biológiai állapotát, úgy kell rendelkezni, hogy a 847/96/EK rendelet 3. és 4. cikke csak akkor legyen alkalmazandó az analitikai szempontból kifogható teljes mennyiségre, ha a tagállamok nem alkalmazzák az egymást követő évek közötti rugalmasságnak az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdésében meghatározott elvét.

(17)

Továbbá, mivel a Balti-tenger keleti részén élő közönségestőkehal-állomány biomasszája a Blim alatt van, és 2021-ben csak a járulékos fogása és tudományos célú halászata engedélyezett, a tagállamok vállalták, hogy ezen állomány tekintetében 2021-ben nem alkalmazzák az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdését azért, hogy a 2020. évből a 2021. évre átcsoportosított fogások ne lépjék túl a Balti-tenger keleti részén élő közönséges tőkehalra vonatkozóan megállapított TAC-ot.

(18)

Az ICES 3a körzetben, valamint az ICES 2a körzet és az ICES 4 alterület uniós vizeiben élő norvég tőkehalra vonatkozó halászati év november 1-jétől október 31-ig tart. Az idevágó új tudományos szakvélemények alapján az említett területek esetében előzetes TAC-ot kell megállapítani a norvég tőkehalra vonatkozóan. Az Egyesült Királyság nem rendelkezik norvégtőkehal-kvótával. Mindazonáltal a kvóta egy részét egyesült királysági vizekben halásszák. A Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodás (6) 130. cikkének (1) bekezdésével összhangban konzultációra került sor az Egyesült Királysággal.Következésképpen előzetes TAC-ot kell megállapítani a 2020. november 1. és 2020. december 31. közötti időszakra szóló halászati lehetőségekre vonatkozóan. Az említett TAC lehetővé fogja tenni, hogy megkezdődhessen a halászati idény. A 2021. január 1. és 2021. október 31. közötti időszakra szóló halászati lehetőségekről konzultációra fog sor kerülni az Egyesült Királysággal. Annak ellenére, hogy az Egyesült Királyság nem rendelkezik kvótahányaddal ebből az állományból, az Egyesült Királysággal közös erőforrásról van szó. Ezért konzultációkat kell folytatni az állománnyal az átmeneti időszak 2020. december 31-i lejártát követően való közös gazdálkodásról. A norvég tőkehalra az ICES 3a körzetben, valamint az ICES 2a körzet és az ICES 4 alterület uniós vizeiben területeken vonatkozó halászati lehetőségekről szóló rendeletet később majd módosítani kell, hogy figyelembe lehessen venni a 2021. január 1. és 2021. október 31. közötti időszakra vonatkozó fenti konzultációk eredményét, és ezáltal a 2020. november 1-jétől 2021. október 31-ig tartó teljes halászati évet le lehessen fedni.

(19)

A halászati tevékenységek folyamatossága és az uniós halászok megélhetésének biztosítása érdekében ezt a rendeletet 2021. január 1-jétől kell alkalmazni. Az ICES 3a körzetben, valamint az ICES 2a körzet és az ICES 4 alterület uniós vizeiben élő norvégtőkehal-állomány tekintetében azonban ezt a rendeletet 2020. november 1-jétől 2021. október 31-ig kell alkalmazni. A sürgősségre tekintettel e rendeletnek a kihirdetését követően azonnal hatályba kell lépnie,

(1)

Az Unió által a tengeri közlekedési ágazatban tett intézkedéseknek a tengeri környezet és az emberi egészség védelmét, valamint a tengerészeti biztonság javítását kell célozniuk.

(2)

A Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) Tengerészeti Biztonsági Bizottsága a 2020. november 4–11-én tartandó 102. ülésén (a továbbiakban: MSC 102) az IMO Tengerikörnyezet-védelmi Bizottságával együtt várhatóan jóváhagyja a hatóság nevében eljáró elismert szervezetek felhatalmazására vonatkozó megállapodásmintáról szóló MSC-MEPC.5. körlevelet (a továbbiakban: az MSC-MEPC.5 körlevél).

(3)

Az IMO Tengerikörnyezet-védelmi Bizottsága a 2020. november 16–20-án tartandó 75. ülésén (a továbbiakban: MEPC 75) az IMO Tengerészeti Biztonsági Bizottságával együtt várhatóan jóváhagyja az MSC-MEPC.5. körlevelet.

(4)

Helyénvaló megállapítani az MSC 102 és az MEPC 75 során az Unió nevében képviselendő álláspontot, mivel az MSC-MEPC.5. körlevél elfogadása meghatározó módon befolyásolhatja az uniós jog – nevezetesen a 2009/15/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) – tartalmát.

(5)

Az MSC-MEPC.5. körlevél jóváhagyása, amely az MSC/Circ.710 és az MEPC/Circ.307 körlevél helyébe lép, naprakésszé tenné a hatóság nevében eljáró elismert szervezetek felhatalmazására vonatkozó megállapodásmintát, és összhangba hozná azt az elismert szervezetek szabályzatával (MSC.349(92) és MEPC.237(65) IMO állásfoglalás). Ezen jóváhagyás hozzájárulna mind a lobogó szerinti hatóság, mind az elismert hatóságok pontosságának, átláthatóságának és elszámoltathatóságának növeléséhez globális szinten.

(6)

Az Unió nem tagja az IMO-nak, valamint a releváns egyezményeknek és szabályzatoknak sem szerződő fele. A Tanácsnak ezért fel kell hatalmaznia a tagállamokat arra, hogy képviseljék az Unió álláspontját.

(7)

E határozat hatályát a javasolt MSC-MEPC.5. körlevél tartalmára kell korlátozni, amennyiben ezen körlevél az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik, és érinthet uniós közös szabályokat. Ez a határozat nem érintheti az Unió és a tagállamok közötti hatáskörmegosztást.

(8)

A 2020. május 19-i (EU) 2020/721 tanácsi határozatot (2) módosítani kell, hogy hivatkozást tartalmazzon az MSC-MEPC.5. körlevél jóváhagyására,

1.

A cím helyébe a következő szöveg lép:

„ A Tanács (EU) 2020/721 határozata (2020. május 19.) a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet Tengerikörnyezet-védelmi Bizottságában annak 75. ülésén és a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet Tengerészeti Biztonsági Bizottságában annak 102. ülésén a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló nemzetközi egyezmény VI. Mellékletének 2., 14., és 18. szabályát, valamint I. és VI. függelékét, az „Életbiztonság a tengeren” tárgyú nemzetközi egyezmény II-1. fejezetének A.-1, B., B-1., B-2–B-4. részét, a gázokat vagy más alacsony lobbanáspontú tüzelőanyagokat használó hajók biztonságáról szóló nemzetközi szabályzat A.-1 és B-1. részét, valamint az életmentő eszközökön alkalmazott fényvisszaverő anyagok használatáról és felszereléséről szóló A.658(16) sz. határozatot érintő módosítások elfogadása, továbbá a hatóság nevében eljáró elismert szervezetek felhatalmazására vonatkozó megállapodásmintáról szóló MSC-MEPC.5. körlevél jóváhagyása tekintetében az Európai Unió nevében képviselendő álláspontról. ”

2.

Az 1. cikk helyébe a következő szöveg lép:

3.

A 2. cikk helyébe a következő szöveg lép:

4.

A 4. cikk helyébe a következő szöveg lép:

(1)

Az egyrészről az Európai Unió, az Európai Atomenergia-közösség és tagállamaik, másrészről Grúzia közötti társulási megállapodást (1) (a továbbiakban: a megállapodás) az Unió az (EU) 2016/838 tanácsi határozattal (2) kötötte meg, és a megállapodás 2016. július 1-jén lépett hatályba.

(2)

A megállapodás 406. cikkének (3) bekezdése értelmében a Társulási Tanács hatáskörrel rendelkezik a megállapodás mellékleteinek naprakésszé tételére vagy módosítására.

(3)

A megállapodás 408. cikkének (2) bekezdése értelmében a Társulási Tanács bármely hatáskörét átruházhatja a Társulási Bizottságra, beleértve a kötelező érvényű döntések meghozatalára vonatkozó hatáskört is.

(4)

A Társulási Tanács 3/2014. sz. határozatának (3) 1. cikke értelmében a Társulási Tanács átruházta a kereskedelmi formációban ülésező Társulási Bizottságra a megállapodás azon mellékleteinek naprakésszé tételére vagy módosítására vonatkozó hatáskörét, amelyek többek között a megállapodás IV. címének (Kereskedelem és kereskedelemmel kapcsolatos ügyek) 5. fejezetéhez (Vámügyi együttműködés és a kereskedelem könnyítése) kapcsolódnak, amennyiben az 5. fejezetben nincsenek konkrét rendelkezések az említett mellékletek naprakésszé tételére vagy módosítására vonatkozóan.

(5)

A kereskedelmi formációban ülésező Társulási Bizottságnak a következő ülésén határozatot kell elfogadnia a megállapodás XIII. mellékletének (A vámjogszabályok közelítése) naprakésszé tételére vonatkozóan.

(6)

Helyénvaló meghatározni az Unió nevében a kereskedelmi formációban ülésező Társulási Bizottságban képviselendő álláspontot, mivel a tervezett határozat kötelező érvényű lesz az Unióra nézve,

(1)

A Jeges-tenger középső térségének nyílt tengeri részén történő szabályozatlan halászat megelőzéséről szóló megállapodást (a továbbiakban: a megállapodás) az Unió az (EU) 2019/407 tanácsi határozattal (1) megkötötte. A megállapodás várhatóan ebben az évben, egy későbbi időpontban lép hatályba.

(2)

A felek ülése felel a megállapodás végrehajtásának biztosítását célzó intézkedések elfogadásáért a Jeges-tenger középső térségének nyílt tengeri részén folytatott szabályozatlan halászat megelőzésére vonatkozó célkitűzés elérése érdekében állományvédelmi és -gazdálkodási óvintézkedések alkalmazásán keresztül, az egészséges tengeri ökoszisztémák védelmére, valamint a halállományok védelmének és fenntartható használatának biztosítására irányuló hosszú távú stratégia részeként. Az ilyen intézkedések kötelezővé válhatnak az Unióra nézve.

(3)

Az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) értelmében az Uniónak biztosítania kell, hogy a halászati és az akvakultúra-tevékenységek környezeti szempontból hosszú távon fenntarthatóak legyenek, és végzésükre oly módon kerüljön sor, amely összhangban van a gazdasági, társadalmi és foglalkoztatási előnyök elérésére és az élelmiszerellátás biztosításához történő hozzájárulásra irányuló célkitűzésekkel. A rendelet előírja azt is, hogy az Uniónak elővigyázatossági megközelítést kell alkalmaznia a halászati gazdálkodás vonatkozásában, és annak biztosítására kell törekednie, hogy a tengerek biológiai erőforrásainak kiaknázása helyreállítsa, és a maximális fenntartható hozamot előállítani képes szintek felett tartsa a halászott fajok állományát. A rendelet előírja továbbá, hogy az Uniónak a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvéleményeken alapuló állománygazdálkodási és -védelmi intézkedéseket kell hoznia, támogatnia kell a tudományos ismeretek és szakvélemények fejlesztését, fokozatosan fel kell számolnia a visszadobásokat, és elő kell mozdítania az olyan halászati módszerek alkalmazását, amelyek hozzájárulnak a szelektívebb halászathoz, a nem szándékos fogások lehetőség szerinti elkerüléséhez és csökkentéséhez, valamint a tengeri ökoszisztémára és a halászati erőforrásokra csekély hatást gyakorló halászathoz. Emellett az 1380/2013/EU rendelet kifejezetten előírja, hogy az Uniónak e célkitűzéseket és elveket kell alkalmaznia a halászati külkapcsolatainak gyakorlása során.

(4)

Az óceánokról és tengerekről, többek között az Északi-sarkvidékről szóló, 2019. november 19-i tanácsi következtetésekben, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és az Európai Bizottságnak „Az Európai Unió Északi-sarkvidékre vonatkozó integrált politikája” című közös közleményében, valamint a „Nemzetközi óceánpolitikai irányítás: az óceánjaink jövőjét biztosító menetrend” című dokumentumról szóló, 2017. március 24-i tanácsi következtetésekben foglaltak szerint a megállapodás támogatása és az Északi-Sarkvidék nyílt tengerein egy regionális halászati gazdálkodási szervezet vagy megállapodás esetleges létrehozása az Unió egyik fontos célkitűzése az északi-sarkvidéki környezet védelme, valamint a sarkvidéken és annak környékén a nemzetközi együttműködésen alapuló fenntartható fejlődés biztosítása érdekében.

(5)

Helyénvaló meghatározni a megállapodás feleinek ülésén a 2020–2024-es időszakra vonatkozóan, az Unió nevében képviselendő álláspontot, mivel a megállapodás szerinti állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedések kötelezőek lesznek az Unióra nézve, és képesek lesznek meghatározó módon befolyásolni az uniós jog, nevezetesen az 1005/2008/EK (3) és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet (4), valamint az (EU) 2017/2403 európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) tartalmát.

(6)

Tekintettel a megállapodás hatálya alá tartozó terület halászati erőforrásaira vonatkozó korlátozott ismeretekre és ezen erőforrások természetére, valamint ennek következtében annak szükségességére, hogy az uniós álláspont figyelembe vegye az új fejleményeket – beleértve a felek ülései előtt vagy alatt előterjesztett új tudományos és egyéb releváns információkat is –, az uniós intézmények közötti jóhiszemű együttműködésnek az Európai Unióról szóló szerződés 13. cikkének (2) bekezdésében meghatározott elvével összhangban eljárásokat kell létrehozni az Unió álláspontjának évenkénti meghatározására a 2020–2024-es időszakra vonatkozóan.

(7)

Ezt a határozatot egy későbbi szakaszban egy további, az Északi-sarkvidék nyílt tengerein egy vagy több további regionális vagy szubregionális halászati gazdálkodási szervezet vagy megállapodás létrehozására irányuló tárgyalások megkezdéséről szóló tanácsi határozat követheti,

(1)

Az egyrészről az Európai Unió, az Európai Atomenergia-közösség és tagállamaik, másrészről az Örmény Köztársaság közötti átfogó és megerősített partnerségi megállapodást (1) (a továbbiakban: a megállapodás) az Unió nevében az (EU) 2018/104 tanácsi határozattal (2) összhangban aláírták, és annak egyes részeit 2018. június 1-je óta ideiglenesen alkalmazzák.

(2)

A partnerségi bizottság 2019. október 17-i ülésén – a megállapodás 339. cikkének (1) bekezdésével összhangban – összeállította annak a 15 személynek a névjegyzékét (a továbbiakban: a választott bírók névjegyzéke), akik hajlandók és képesek a választott bírói tisztség betöltésére.

(3)

Örményország tájékoztatta az Uniót arról, hogy az általa javasolt személyek egyike már nem felel meg a megállapodás 339. cikkének (2) bekezdésében meghatározott feltételeknek és ezért fel kell váltani.

(4)

A megállapodás ideiglenesen alkalmazott rendelkezései érvényesülésének biztosítása érdekében a partnerségi bizottságnak határozatot kell elfogadnia a választott bírók névjegyzékének egy módosított névjegyzékkel való felváltásáról.

(5)

Mivel a partnerségi bizottságnak a választott bírók névjegyzékének felváltására vonatkozó határozata kötelező érvényű lesz az Unióra nézve, helyénvaló meghatározni az Unió nevében a partnerségi bizottságban képviselendő álláspontot,

(1)

A nemzetközi polgári repülésről szóló egyezmény (a továbbiakban: a Chicagói Egyezmény), amely a nemzetközi légi közlekedést szabályozza, 1947. április 4-én hatályba lépett. Az egyezmény létrehozta a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezetet (ICAO).

(2)

A tagállamok a Chicagói Egyezmény szerződő államai és az ICAO tagjai, míg az Unió megfigyelői státusszal rendelkezik bizonyos ICAO-szervekben. Az ICAO Tanácsban hét tagállam képviselteti magát.

(3)

Az ICAO Tanács a Chicagói Egyezmény 54. cikke értelmében nemzetközi szabványokat és ajánlott gyakorlatokat fogadhat el, és kijelölheti azokat a Chicagói Egyezmény mellékleteiként.

(4)

A Chicagói Egyezmény 90. cikke értelmében bármely ilyen melléklet vagy annak módosítása az ICAO szerződő államainak való megküldésétől számított három hónap vagy azon hosszabb időtartam elteltével lép hatályba, amelyet az ICAO Tanács előírhat, kivéve, ha időközben az ICAO szerződő államainak többsége ellenvéleményt jelent be.

(5)

A Chicagói Egyezmény 38. cikke értelmében bármely államnak, amely nem tartja lehetségesnek, hogy valamely, az egyezmény 37. cikkében említett nemzetközi szabványnak vagy eljárásnak minden vonatkozásban megfeleljen, vagy hogy saját szabályozását vagy gyakorlatát bármely ilyen nemzetközi szabvánnyal vagy eljárással teljesen összhangba hozza, vagy amely szükségesnek tartja olyan szabályozás vagy gyakorlat elfogadását, amely valamely konkrét vonatkozásban eltér egy nemzetközi szabvány által meghatározott szabályozástól vagy gyakorlattól, haladéktalanul értesítenie kell az ICAO-t a saját gyakorlata és a nemzetközi szabvány által meghatározott gyakorlat közötti eltérésekről.

(6)

A Covid19-világjárvány kedvezőtlenül érintette a légijármű-üzembentartókat, a légijármű-gyártókat és a berendezésgyártóknak alárendelt beszállítókat, valamint késleltette új rendszerek kifejlesztését. A légijármű-üzembentartók törlik vagy elhalasztják a légi járművek leszállítását, ami a légi járművek 2020-ban szándékozott leszállításának 2021-re történő halasztását eredményezi. Egy olyan, 2020-as leszállításra kialakított, újonnan gyártott légi jármű esetében, amelynek leszállítását 2021-re halasztják, a 2021. január 1. után alkalmazandó rendelkezéseknek megfelelő átalakításokra van szükség. Amennyiben e légi járműveken utólagos átalakítást kell végezni, a légijármű-üzembentartók és a légijármű-gyártók indokolatlan pénzügyi teherrel szembesülnek. Ezért a Bizottság a 965/2012/EU rendelet módosításai révén az említett időpont elhalasztásának uniós szintű elfogadásán dolgozik. A pilótafülke-hangrögzítőt (CVR) balesetek és repülőesemények kivizsgálására használják. A CVR általi hangrögzítés időtartamát két óráról 25 órára növelő rendelkezés végrehajtásának későbbre halasztása nem jelent jelentős biztonsági kockázatot, de összhangba hozza a hosszabb időtartamú pilótafülke-hangrögzítés biztonsági előnyeit a légiközlekedési iparban jelenleg uralkodó realitásokkal. Az Unió elkötelezetten támogatja az ICAO-nak a légi közlekedés biztonságának javítására irányuló erőfeszítéseit. Tekintve a Covid19-világjárvány által okozott példátlan helyzetet és a jelentős biztonsági kockázat hiányát, az Uniónak ezért támogatnia kell az említett módosításokat.

(7)

Helyénvaló megállapítani az Unió nevében az ICAO Tanács 221. ülésén a 6. melléklet I. részét érintő tervezett 46. módosítás és a 6. melléklet II. részét érintő tervezett 39. módosítás tekintetében képviselendő álláspontot. Ezen álláspont az említett módosítások támogatása kell, hogy legyen, és ezen álláspontot az ICAO Tanácsban tagsággal rendelkező uniós tagállamoknak az Unió nevében együttesen eljárva kell képviselniük.

(8)

Miután az ICAO Tanács lényegi változtatások nélkül elfogadja a 6. melléklet I. részét érintő 46. módosítást és a 6. melléklet II. részét érintő 39. módosítást, amit az ICAO főtitkára az ICAO eljárása szerinti körlevélben jelent be, az Unió álláspontja az kell, hogy legyen, hogy ne jelentsen be ellenvéleményt, és küldjön értesítést az említett módosításoknak való megfelelésről, és ezen álláspontot az Unió valamennyi tagállama képviselje,

(1)

A Tanács 2015. október 1-jén elfogadta a burundi helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedésekről szóló (KKBP) 2015/1763 határozatot (1).

(2)

A (KKBP) 2015/1763 határozat felülvizsgálata alapján a korlátozó intézkedéseket 2021. október 31-ig meg kell újítani, és két természetes személy esetében módosítani kell az adatokat.

(3)

A (KKBP) 2015/1763 határozatot ezért ennek megfelelően módosítani kell,

1.

A 6. cikk második bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„Ezt a határozatot 2021. október 31-ig kell alkalmazni.”

2.

A melléklet az e határozat mellékletében foglaltak szerint módosul.

(1)

A Tanács 2010. szeptember 27-én elfogadta a Moldovai Köztársaság Dnyeszteren túli régiójának vezetésével szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/573/KKBP határozatot (1).

(2)

A 2010/573/KKBP határozat felülvizsgálata alapján a Moldovai Köztársaság Dnyeszteren túli régiójának vezetésével szembeni korlátozó intézkedéseket 2021. október 31-ig meg kell hosszabbítani. A Tanács a korlátozó intézkedések vonatkozásában hat hónap elteltével felülvizsgálja a helyzetet.

(3)

A 2010/573/KKBP határozatot ezért ennek megfelelően módosítani kell,

„(2)

Ezt a határozatot 2021. október 31-ig kell alkalmazni. Ezt a határozatot folyamatosan felül kell vizsgálni. Amennyiben a Tanács úgy ítéli meg, hogy e határozat céljai nem valósultak meg, a határozatot szükség szerint meg kell újítani vagy módosítani kell.”

(1)

Az (EU) 2018/1877 rendelet (11. EFA-ra alkalmazandó pénzügyi szabályzat) 19–22. cikkében meghatározott eljárás alapján a Bizottság 2020. október 10-ig javaslatot terjeszt elő, amelyben feltünteti a) a 2020. évre vonatkozó hozzájárulás harmadik részletének összegét, valamint b) a 2020. évre vonatkozó hozzájárulásnak a felülvizsgált éves összegét, amennyiben az összeg eltér a tényleges igényektől.

(2)

Az Európai Beruházási Bank (EBB) a 11. EFA-ra alkalmazandó pénzügyi szabályzat 46. cikkével összhangban megküldte a Bizottságnak az általa kezelt eszközök kötelezettségvállalásaira és kifizetéseire vonatkozó aktualizált becsléseket.

(3)

A 11. EFA-ra alkalmazandó pénzügyi szabályzat 20. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a hozzájárulások lehívása során először a korábbi Európai Fejlesztési Alapokra (EFA-k) meghatározott összegeket kell felhasználni. Következésképpen az EBB-nek a 10. Európai Fejlesztési Alapból (10. EFA), a Bizottságnak pedig a 11. Európai Fejlesztési Alapból (11. EFA) kell pénzösszegeket lehívnia.

(4)

A Tanács a Bizottság javaslata alapján elfogadta az (EU) 2019/1800 határozatot (3), amely a 2020. évi tagállami EFA-hozzájárulások éves összegét a Bizottság esetében 4 400 000 000 EUR-ban, az EBB esetében pedig 300 000 000 EUR-ban állapította meg,

(5)

A Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodás (4) 152. és 153. cikke kimondja, hogy az Egyesült Királyság a 11. EFA és a többi még lezáratlan EFA lezárásáig az EFA részes fele marad. Az Egyesült Királyságnak a 10. EFA vagy a korábbi EFA-k projektjeiből visszavont pénzeszközökből való részesedése azonban nem használható fel újra,