(1)

Az 1151/2012/EU rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontjával összhangban a Bizottság közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában Olaszország kérelmét (2) a „Mele del Trentino” elnevezés bejegyzésére.

(2)

A Bizottsághoz nem érkezett az 1151/2012/EU rendelet 51. cikke szerinti felszólalási nyilatkozat, ezért a „Mele del Trentino” elnevezést be kell jegyezni,

(1)

A 447/2014/EU bizottsági végrehajtási rendelet (2) 33. cikke értelmében az 1303/2013/EU rendeletben (3) és az 1299/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (4) foglalt, európai területi együttműködési célkitűzésekre (ETE) vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

(2)

A Covid19-világjárvány következményei rendkívüli mértékben befolyásolják mind az európai területi együttműködési célkitűzés, mind az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA II) keretében megvalósuló, határokon átnyúló együttműködési programok végrehajtását. Ezáltal egy olyan kivételes helyzet állt elő, amely egyedi intézkedéseket kíván. Ezen intézkedéseknek lehetővé kell tenniük, hogy az IPA II keretében megvalósuló, határokon átnyúló együttműködési programok hozzájáruljanak ahhoz, hogy a hirtelen felmerülő igényekre rugalmas és hatékony válaszintézkedések szülessenek a leginkább érintett ágazatokat, többek között az egészségügyet, a vállalkozásokat – beleértve a kis- és középvállalkozásokat – és a munkaerőpiacot illetően. Mindez a programok által érintett területeken megkönnyíti a társadalmi-gazdasági helyreállítást is.

(3)

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2020/460 rendelete (5) és (EU) 2020/558 rendelete (6) révén bevezetett egyedi intézkedések mind az európai területi együttműködési célkitűzés, mind az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA II) keretében megvalósuló, határokon átnyúló együttműködési programokra alkalmazandók abban az esetben, ha a 447/2014/EU végrehajtási rendelet 33–48. cikke az (EU) 2020/460 és az (EU) 2020/558 rendelettel módosított rendelkezésekre hivatkozik. Helyénvaló azonban a 447/2014/EU végrehajtási rendelet egyes olyan rendelkezéseit is módosítani, amelyek nem tartoznak az említett egyedi intézkedések körébe.

(4)

A Covid19-világjárvány miatt komoly teher nehezedik az állami költségvetésekre, ezért ezek enyhítése érdekében az irányító hatóságok számára kivételesen lehetőséget kell biztosítani arra, hogy – a költségvetési előirányzatoknak megfelelően és a rendelkezésre álló finanszírozási eszközök függvényében – a 2020–2021-es pénzügyi évre 100 %-os társfinanszírozási arányt kérhessenek.

(5)

A Covid19-világjárvány kezeléséhez szükséges fokozott rugalmasság biztosítása érdekében a tagállamok számára nagyobb rugalmasságot kell biztosítani a programok végrehajtása terén, továbbá a Bizottság határozatát nem igénylő, egyszerűsített eljárásról kell rendelkezni a határokon átnyúló együttműködési programok módosításához. Meg kell határozni, hogy az ilyen módosításokról milyen információkat kell benyújtani a Bizottság számára.

(6)

Tekintettel a Covid19-világjárvány összefüggésében kialakult helyzet sürgősségére, lehetővé kell tenni az e rendeletben előírt intézkedések mielőbbi alkalmazását, ezért a rendeletnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon hatályba kell lépnie.

(7)

A 447/2014/EU végrehajtási rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(8)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a 231/2014/EU rendelettel létrehozott IPA II-bizottság véleményével,

(1)

A 2003/31/EK bizottsági irányelv (2) felvette a 91/414/EGK tanácsi irányelv (3) I. mellékletébe a béta-ciflutrin hatóanyagot.

(2)

A 91/414/EGK irányelv I. mellékletében szereplő hatóanyagok az 1107/2009/EK rendelet értelmében jóváhagyott hatóanyagoknak tekintendők, és az 540/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet (4) mellékletének A. részében is fel vannak sorolva.

(3)

A béta-ciflutrin hatóanyagnak az 540/2011/EU végrehajtási rendelet mellékletének A. részében megállapított jóváhagyása 2020. október 31-én lejár.

(4)

A 844/2012/EU bizottsági végrehajtási rendelet (5) 1. cikkének megfelelően és az említett cikkben előírt határidőn belül kérelmet nyújtottak be a béta-ciflutrin hatóanyag jóváhagyásának meghosszabbítása iránt.

(5)

A kérelmezők benyújtották a 844/2012/EU végrehajtási rendelet 6. cikke szerint előírt kiegészítő dokumentációt. A referens tagállam a kérelmet hiánytalannak találta.

(6)

A referens tagállam a társreferens tagállammal konzultálva elkészítette a hosszabbítási kérelmet értékelő jelentést, amelyet 2017. március 8-án benyújtott az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatósághoz (a továbbiakban: Hatóság) és a Bizottsághoz.

(7)

A Hatóság a hosszabbítási kérelmet értékelő jelentést észrevételezésre megküldte a kérelmezőknek és a tagállamoknak, majd a kapott észrevételeket továbbította a Bizottságnak. A Hatóság ezenkívül közzétette a kiegészítő összefoglaló dokumentációt.

(8)

A Hatóság 2018. augusztus 9-én eljuttatta a Bizottsághoz az azzal kapcsolatos állásfoglalását (6), hogy a béta-ciflutrin várhatóan megfelel-e az 1107/2009/EK rendelet 4. cikkében előírt jóváhagyási kritériumoknak.

(9)

A Hatóság aggályokat fogalmazott meg. A Hatóság különösen azt állapította meg, hogy elfogadhatatlan kockázat áll fenn a gyökérfélék béta-ciflutrinnal kezelt magvainak betöltését és vetését végző dolgozók tekintetében. Ezenkívül a béta-ciflutrin burgonyára és búzára vonatkozó szántóföldi alkalmazásai esetében a Hatóság magas kockázatot állapított meg a helyi lakosságra, a nem célzott ízeltlábúakra és a vízi szervezetekre nézve. Továbbá az (állandó és nem állandó) üvegházban termelt paradicsomnál való felhasználás tekintetében a Hatóság elfogadhatatlan kockázatot állapított meg a szert kezelőkre és más dolgozókra nézve, valamint a nem állandó üvegházban termelt paradicsom esetében a nem célzott ízeltlábúakra nézve. Emellett a rendelkezésre álló adatok alapján nem lehetett véglegesíteni a fogyasztóikockázat-értékelést.

(10)

A Bizottság felkérte a kérelmezőket, hogy nyújtsák be a Hatóság állásfoglalásával kapcsolatos észrevételeiket. Emellett a 844/2012/EU végrehajtási rendelet 14. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdésével összhangban a Bizottság arra is felkérte a kérelmezőket, hogy nyújtsák be a hosszabbítási kérelmet értékelő jelentéssel kapcsolatos észrevételeiket. A kérelmezők benyújtották észrevételeiket, és azokat a Bizottság alaposan megvizsgálta.

(11)

A kérelmezők által felhozott érvek azonban nem tudták eloszlatni a hatóanyaggal kapcsolatos aggályokat.

(12)

Következésképpen nem nyert megállapítást, hogy legalább egy növényvédő szer egy vagy több reprezentatív felhasználása vonatkozásában teljesülnek az 1107/2009/EK rendelet 4. cikkében előírt jóváhagyási kritériumok. Ezért az említett rendelet 20. cikke (1) bekezdése b) pontjának megfelelően helyénvaló úgy rendelkezni, hogy a béta-ciflutrin hatóanyag jóváhagyása ne kerüljön meghosszabbításra.

(13)

Az 540/2011/EU végrehajtási rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(14)

A tagállamok számára elegendő időt kell biztosítani a béta-ciflutrint tartalmazó növényvédő szerekre vonatkozó engedélyek visszavonására.

(15)

Amennyiben a tagállamok az 1107/2009/EK rendelet 46. cikke értelmében türelmi időt biztosítanak a béta-ciflutrint tartalmazó növényvédő szerek tekintetében, ez az időszak az e rendelet hatálybalépésétől számítva legfeljebb 12 hónapig tarthat.

(16)

Az (EU) 2019/1589 bizottsági végrehajtási rendelet (7)2020. október 31-ig meghosszabbította a béta-ciflutrin jóváhagyási időtartamát annak érdekében, hogy a jóváhagyás meghosszabbítására irányuló eljárást e jóváhagyási időtartam lejárta előtt be lehessen fejezni. Ugyanakkor, mivel a jóváhagyás meg nem hosszabbítására vonatkozó határozathozatalra a meghosszabbított jóváhagyási időszak lejárta előtt kerül sor, ezt a rendeletet minél előbb alkalmazni kell.

(17)

Ez a rendelet nem sérti a kérelmezők azon jogát, hogy az 1107/2009/EK rendelet 7. cikke szerint újabb kérelmet nyújtsanak be a béta-ciflutrin jóváhagyására vonatkozóan.

(18)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

(1)

A 952/2013/EU rendelet (a Vámkódex) és az (EU) 2015/2447 bizottsági végrehajtási rendelet (2) együttes gyakorlati végrehajtása során világossá vált, hogy az említett végrehajtási rendeletet néhány szempontból módosítani kell annak érdekében, hogy jobban igazodjon a gazdálkodók és a vámigazgatási szervek igényeihez, valamint hogy figyelembe lehessen venni a jogszabályi változásokat és a Vámkódex alkalmazásában létrehozott elektronikus rendszerek telepítésével kapcsolatos fejleményeket.

(2)

Az Európai Unió Bírósága a C-661/15. sz. ügyben hozott ítéletében (3) érvénytelennek nyilvánította a 2454/93/EGK bizottsági rendelet (4) 145. cikkének (3) bekezdését, amely egyéves elévülési időt állapított meg a hibás áruk vámértékének meghatározásához szükséges árkiigazítások figyelembevétele céljából. A Bíróság szerint az akkor alkalmazandó Vámkódex (5) alapján az adós a 2454/93/EGK rendelet 145. cikke (2) bekezdésének alkalmazásából adódó vámérték-csökkenés arányában visszatéríttethette a behozatali vámokat az e vámoknak az adóssal való közlésétől számított három éven belül. A 2454/93/EGK rendelet 145. cikkének (3) bekezdése azonban ezt a lehetőséget 12 hónapos határidőre csökkentette, mivel úgy rendelkezett, hogy a vámértéknek az említett rendelet 145. cikke (2) bekezdése alkalmazásából eredő kiigazítását csak abban az esetben lehet figyelembe venni, ha a kiigazításra e 12 hónapos határidőn belül kerül sor. A 2454/93/EGK rendelet 145. cikkének (3) bekezdése sértette a Vámkódex 78. cikkével és 236. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett 29. cikkét. Ezért a szóban forgó rendelkezés érvénytelennek minősült. A 2913/92/EGK és a 2454/93/EGK rendelet már nem hatályos, de az (EU) 2015/2447 végrehajtási rendelet 132. cikkének c) pontja is egyéves határidőt állapít meg a hibás áruk vámértékének kiigazítására. Ezért ezt a pontot el kell hagyni annak egyértelműsítése érdekében, hogy a Vámkódex 121. cikke (1) bekezdésének a) pontjában a túlzott mértékben felszámított vám visszafizetésére vagy elengedésére előírt általános hároméves határidő a hibás árukra is vonatkozik. A jogbiztonság érdekében az (EU) 2015/2447 végrehajtási rendelet 132. cikkének c) pontját az említett rendelet hatálybalépésétől kezdődően visszamenőleges hatállyal kell elhagyni annak egyértelművé tétele érdekében, hogy az érintett esetekben soha nem kellett volna alkalmazni az egyéves elévülési időt.

(3)

Az (EU) 2015/2447 végrehajtási rendelet 182. cikke előírja a Vámkódex 16. cikkének (1) bekezdése szerint létrehozott elektronikus informatikai és kommunikációs rendszer használatát a belépési gyűjtő árunyilatkozathoz kapcsolódó információk benyújtásához, feldolgozásához, tárolásához és cseréjéhez, valamint a vonatkozó információk ezt követő cseréjéhez. Az (EU) 2019/2151 végrehajtási határozattal (6) a Bizottság úgy határozott, hogy új elektronikus rendszert (ICS2) hoz létre a vámhatóságok által végzett, érkezés előtti biztonsági és védelmi kockázatelemzésnek és a kapcsolódó ellenőrzéseknek, nevezetesen a belépési gyűjtő árunyilatkozat adatainak a vámügyi kockázatelemzés és ellenőrzés céljából történő feldolgozásának és az ahhoz kapcsolódó információcserének a támogatására. Az (EU) 2015/2447 végrehajtási rendelet 182. cikkét ezért módosítani kell a következők érdekében: azon célok meghatározása, amelyekre az ICS2 rendszert alkalmazni kell, az Unió vámterületén belüli harmonizáció biztosítása, annak előírása, hogy a gazdálkodók a Bizottság és a tagállamok által kialakított harmonizált gazdasági szereplői interfészt használják a belépési gyűjtő árunyilatkozatok adatainak a vámhatóságokhoz történő benyújtására és a kapcsolódó információk cseréjére.

(4)

Az (EU) 2015/2447 végrehajtási rendelet 183. cikke meghatározza a belépési gyűjtő árunyilatkozat adatainak benyújtására vonatkozó szabályokat, ideértve azt a kötelezettséget is, hogy a Vámkódex 127. cikkének (6) bekezdésével összhangban meghatározott esetekben különböző személyek nyújtsák be azokat (többszörös benyújtás). Az ICS2 három verzióban (1. verzió, 2. verzió és 3. verzió) történő telepítése fokozatosan lehetővé teszi a belépési gyűjtő árunyilatkozat adatainak többszörös benyújtását az érintett fuvarozási ágazatok és üzleti modellek számára. Az (EU) 2015/2447 végrehajtási rendelet 183. cikkét ezért módosítani kell az ICS2 teljeskörű bevezetéséig alkalmazandó szabályok egyértelművé tétele érdekében. A kiindulási pont a meglévő importellenőrzési rendszer szerinti helyzet. E rendszeren keresztül valamennyi fuvarozási mód (légi, tengeri, belvízi, közúti és vasúti) fuvarozóinak, beleértve a gyorspostai fuvarozókat is, azonnal be kell nyújtaniuk a belépési gyűjtő árunyilatkozat valamennyi adatát azon áruk esetében, amelyekre az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (7) 104. cikke szerinti mentességek egyike sem alkalmazandó. Az új elektronikus rendszer 1. verziójának telepítésétől kezdve a légi fuvarozási módban a gyorspostai fuvarozóknak ezenkívül minden küldeményre vonatkozóan – azok értékétől függetlenül – be kell nyújtaniuk a minimális adatkészletet, a postai szolgáltatóknak pedig első alkalommal kell benyújtaniuk a minimális adatkészletet, de csak az olyan postai küldeményekben lévő áruk esetében, amelyek végső rendeltetési helye az Unióban található. Az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 106. cikke értelmében az új rendszer 2. verziójának telepítéséig ez a minimális adatkészlet teljes belépési gyűjtő árunyilatkozatnak tekintendő a postai küldeményekben lévő áruk esetében, valamint azon küldeményekben lévő áruk esetében, amelyek értéke nem haladja meg a 22 EUR-t. Az ICS2 2. verziójának telepítésére rendelkezésre álló időkeret első napjától kezdődően a légi fuvarozásban lehetőség nyílik a többszörös benyújtásra. A légi fuvarozóknak fel kell hagyniuk a meglévő importellenőrzési rendszer használatával, és fokozatosan csatlakozniuk kell az új ICS2-höz, és ezen keresztül kell benyújtaniuk a belépési gyűjtő árunyilatkozat adatait tartalmazó releváns adatkészletet. Az új rendszer 3. verziójának telepítésére rendelkezésre álló időkeret első napjától kezdődően a többi fuvarozási mód esetében is lehetőség nyílik a többszörös benyújtásra. Az érintett fuvarozási módokban működő fuvarozóknak fokozatosan csatlakozniuk kell az új rendszerhez. A tagállamok meghatározzák azt az (EU) 2019/2151 végrehajtási határozatban megállapított telepítési időkereteken belüli időpontot, amelytől kezdve a gazdálkodóknak az említett határozat melléklete I. részének 6. pontjával összhangban az új rendszer különböző verzióit kell használniuk. A 183. cikket is módosítani kell az első belépési vámhivatal meghatározására vonatkozó szabályok egyértelművé tétele érdekében arra az esetre, ha a belépési gyűjtő árunyilatkozat adatait benyújtó személy nem ismeri azt a helyet, ahová az árut szállító szállítóeszköz először megérkezik az Unióba.

(5)

Az új rendszer három verziójának telepítésétől kezdődően a belépési gyűjtő árunyilatkozat adatainak a fuvarozótól eltérő személy általi benyújtásakor tájékoztatási kötelezettséget kell alkalmazni. Ennek megfelelően az (EU) 2015/2447 végrehajtási rendelet 184. cikkében szereplő, az importellenőrzési rendszer korszerűsítésére vonatkozó általános hivatkozást az ICS2 három verziójára vonatkozó konkrétabb hivatkozásokkal kell felváltani. A tengeri úton szállított árukra vonatkozó tájékoztatási kötelezettséget attól a pillanattól kell alkalmazni, amelytől kezdődően a fuvarozó köteles az új rendszer 3. verzióját használni. A légi vagy postai úton szállított árukra vonatkozó tájékoztatási kötelezettséget attól a pillanattól kell alkalmazni, amelytől kezdődően a fuvarozó köteles az új rendszer 2. verzióját használni.

(6)

A vámhatóságok azon kötelezettségének, hogy nyilvántartásba vegyék a belépési gyűjtő árunyilatkozat adatainak benyújtását, és erről tájékoztatást nyújtsanak, szintén tükröznie kell az ICS2 különböző verzióit. Ennek megfelelően az (EU) 2015/2447 végrehajtási rendelet 185. cikkében szereplő, az importellenőrzési rendszer korszerűsítésére vonatkozó általános hivatkozást az új rendszer három verziójára vonatkozó konkrétabb hivatkozásokkal kell felváltani. A vámhatóságoknak az ICS2 1. verziójának telepítésére rendelkezésre álló időkeret első napjától kezdődően nyilvántartásba kell venniük a belépési gyűjtő árunyilatkozat adatainak benyújtását és a nyilvántartásba vételről értesítést kell küldeniük. Az új rendszer 2. verziójának telepítését követően bizonyos helyzetekben lehetőség nyílik a többszörös benyújtásra, ezért a 185. cikknek azt is ki kell mondania, hogy attól az időponttól kezdve a vámhatóságokat kötelezni kell arra, hogy haladéktalanul értesítsék a fuvarozót a belépési gyűjtő árunyilatkozat adatainak más gazdálkodók általi benyújtásáról, amennyiben a fuvarozó ezt kérte.

(7)

Az (EU) 2015/2447 végrehajtási rendelet 186. cikkének egyértelművé kell tennie a belépési gyűjtő árunyilatkozat adatain alapuló kockázatelemzésre vonatkozó határidőket és a kockázatelemzéssel összefüggésben meghozandó szükséges intézkedéseket. Az (EU) 2015/2447 végrehajtási rendelet 186. cikkében általános elvként elő kell írni, hogy az első belépési vámhivatalnak a belépési gyűjtő árunyilatkozat időben történő kézhezvételét követően az áruknak az Unió vámterületére való megérkezése előtt el kell végeznie a kockázatelemzést. Ennek a határidőnek azonban rövidebbnek kell lennie a légi úton szállított áruk esetében. Az első belépési vámhivatal számára elő kell írni, hogy a belépési gyűjtő árunyilatkozat minimális adatkészletének kézhezvételét követően a lehető leghamarabb végezze el a kockázatelemzést az érintett áruk tekintetében. Emellett a vámellenőrzések egységes alkalmazásának biztosítása érdekében a 186. cikket azon lépések meghatározása érdekében is módosítani kell, amelyeket az első belépési vámhivatalnak a belépési gyűjtő árunyilatkozat adatain alapuló kockázatelemzés elvégzése során követnie kell. Ennek keretében a Vámkódex 46., 47. és 128. cikke alapján az első belépési vámhivatalnak információt kell cserélnie a szóban forgó adatokban feltüntetett tagállamokkal, valamint azokkal a tagállamokkal, amelyek rögzítettek az ICS2-ben a belépési gyűjtő árunyilatkozatban szereplő adatoknak megfelelő biztonsági és védelmi kockázatokra vonatkozó információkat, a többi érintett vámhatóságnak pedig kockázatelemzést kell végeznie és a kockázatelemzés bizonyos eredményeit rendelkezésre kell bocsátania.

(8)

Az (EU) 2015/2447 végrehajtási rendelet 186. cikkét annak érdekében is módosítani kell, hogy az első belépési vámhivatal a kockázatelemzés elvégzését követően javaslatot tehessen az áruk ellenőrzésének elvégzéséhez legmegfelelőbb helyre és intézkedésekre. Az ellenőrzéshez legmegfelelőbbnek ítélt hely szerint illetékes vámhivatalnak lehetőséget kell biztosítani annak eldöntésére, hogy követi-e a javaslatot, de mindenképpen tájékoztatnia kell a belépési vámhivatalt arról, hogy sor került-e ellenőrzésre, és ha igen, akkor az ellenőrzés eredményéről. Helyénvaló továbbá eljárási szabályt megállapítani, amelynek értelmében a vámhatóságoknak az ICS2 rendszert kell használniuk a Vámkódex 46. cikkének (5) bekezdésében meghatározott esetekben végzett kockázatértékelésekről és ellenőrzési eredményekről való tájékoztatáshoz, illetve az ellenőrzési eredményeknek a Vámkódex 47. cikkének (2) bekezdése szerinti bármely más cseréjéhez. Ezen túlmenően a kockázatelemzésnek az áruk vám elé állításakor történő elvégzésére vonatkozó kötelezettséget ki kell terjeszteni több olyan esetre is, amikor az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelettel összhangban mentesség adható a belépési gyűjtő árunyilatkozat benyújtására vonatkozó kötelezettség alól.

(9)

Az (EU) 2015/2447 végrehajtási rendelet 187. cikkének címét oly módon kell módosítani, hogy tükrözze, hogy az említett cikkben foglalt szabályok átmenetiek, mivel csak az ICS2 telepítéséig alkalmazandók. Amíg az új rendszer nem áll rendelkezésre, a vámhatóságokat kötelezni kell arra, hogy a meglévő importellenőrzési rendszerben szereplő információk alapján végezzék el a kockázatelemzést. Az (EU) 2015/2447 végrehajtási rendelet 187. cikkében elő kell írni, hogy a meglévő importellenőrzési rendszer az új rendszer különböző telepítési időpontjaiig használandó. Az (EU) 2015/2447 végrehajtási rendelet 187. cikkének (5) bekezdésében emellett naprakésszé kell tenni a (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendeletre való hivatkozásokat. Az átmeneti időszakban is alkalmazni kell az áruk kockázatelemzés elvégzése előtti átengedésének tilalmára, valamint a belépési gyűjtő árunyilatkozat módosítását követő kockázatelemzés elvégzésének módjára vonatkozó szabályokat, ezért azokat fel kell venni az (EU) 2015/2447 végrehajtási rendelet 187. cikkébe.

(10)

A belépési gyűjtő árunyilatkozat módosítására vagy érvénytelenítésére vonatkozó, az (EU) 2015/2447 végrehajtási rendelet 188. cikkében meghatározott eljárási szabályoknak különbséget kell tenniük az új ICS2 és a meglévő importellenőrzési rendszer között. A belépési gyűjtő árunyilatkozat módosítására vagy érvénytelenítésére irányuló kérelmek benyújtásához az új rendszert kell használni. A tagállamok számára azonban lehetővé kell tenni, hogy engedélyezzék a meglévő importellenőrzési rendszer alkalmazásával benyújtott árunyilatkozatok módosítására vagy érvénytelenítésére irányuló kérelmek papírformátumban történő benyújtását.

(11)

Az (EU) 2015/2447 végrehajtási rendelet 189. cikkét módosítani kell annak érdekében, hogy különbséget tegyen a légi és vízi járművek átirányítása tekintetében a meglévő importellenőrzési rendszer és az új ICS2 elektronikus rendszer keretében alkalmazandó szabályok között.

(12)

Miután az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 1. cikkének 51. pontja bevezette a 302. EU-formanyomtatványt, az (EU) 2015/2447 végrehajtási rendelet 207. cikkét módosítani kell annak érdekében, hogy lehetővé tegye a 302. EU-formanyomtatvány használatát az áruk uniós vámjogi státusának igazolására.

(13)

Az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet vám-árunyilatkozatnak tekintendő cselekményekről szóló 141. cikkének módosítását követően az (EU) 2015/2447 végrehajtási rendelet 218. cikkét ennek megfelelően módosítani kell annak egyértelművé tétele érdekében, hogy mely esetekben kell bizonyos vámalakiságokat a vám-árunyilatkozatnak tekintendő cselekmények révén belépéskor vagy kilépéskor elvégzettnek tekinteni.

(14)

Azt követően, hogy az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 141. cikkének (3) bekezdése egy olyan átmeneti szabállyal egészült ki, amelynek értelmében a vámhatóságok által végzett, érkezés előtti biztonsági és védelmi kockázatelemzés és a kapcsolódó ellenőrzések támogatása céljából az ICS2 1. verziójának telepítéséig a postai küldemények vám elé állítás útján bejelenthetők, az (EU) 2015/2447 végrehajtási rendelet 220. cikkének egyértelművé kell tennie, hogy a postai küldemények elfogadására és átengedésére vonatkozó különös szabályok szintén átmenetiek.

(15)

Eljárási szabályokat kell megállapítani mind a 302. NATO-formanyomtatványnak, mind a 302. EU-formanyomtatványnak az árutovábbítástól eltérő vámeljárások során történő használatára vonatkozóan. Ezért az (EU) 2015/2447 végrehajtási rendeletet ki kell egészíteni egy új 220a. és egy új 220b. cikkel. Az eljárási szabályok zökkenőmentes működésének biztosítása érdekében az említett rendelet 221. cikkének elő kell írnia a tagállamok vámhatóságai számára, hogy jelöljék ki a 302. NATO-formanyomtatvány vagy a 302. EU-formanyomtatvány kíséretében szállítandó vagy felhasználandó árukhoz kapcsolódó vámalakiságok és ellenőrzések tekintetében felelős vámhivatalt vagy vámhivatalokat.

(16)

Az (EU) 2015/2447 végrehajtási rendelet 221. cikkét annak egyértelművé tétele érdekében is módosítani kell, hogy az áruk indításának vagy fuvarozásának befejeződési helye szerinti tagállamban található vámhivatal a bizonyos vámmentes áruk behozatalára vonatkozó vám-árunyilatkozatok benyújtása tekintetében illetékes vámhivatal, amennyiben az említett árukat a 2006/112/EK tanácsi irányelv (8) XII. címe 6. fejezetének 4. szakaszában meghatározott, a harmadik területekről vagy harmadik országokból importált termékek távértékesítésére vonatkozó különös szabályozástól – az úgynevezett egyablakos importügyintézéstől – eltérő szabályozás keretében jelentették be a héa megállapítása céljából. A cél annak biztosítása, hogy a szóban forgó termékekre a termékek rendeltetési helye vagy fogyasztása szerinti tagállam héakulcsát alkalmazzák.

(17)

Az (EU) 2015/2447 végrehajtási rendelet 271. cikkét módosítani kell annak érdekében, hogy összehangoltabbá váljon az elektronikus rendszernek a szabványosított információcseréhez (INF) történő használata. Annak érdekében, hogy a gazdálkodók számára egységes eljárás álljon rendelkezésre a szükséges adatelemeknek a rendszerbe történő bevezetésére, az érintett gazdálkodóknak harmonizált gazdasági szereplői interfészt kell használniuk.

(18)

Miután az (EU) 2015/2447 végrehajtási rendelet 221. cikkében bevezetésre került a tagállamok azon kötelezettsége, hogy jelöljék ki a 302. NATO-formanyomtatvány vagy a 302. EU-formanyomtatvány kíséretében szállítandó vagy felhasználandó árukhoz kapcsolódó valamennyi vámalakiság és ellenőrzés tekintetében felelős vámhivatalokat, az említett rendelet 285. cikke, amely ugyanerről a kötelezettségről rendelkezik, de csak az árutovábbításra vonatkozik, feleslegessé válik, ezért azt el kell hagyni. Ezenkívül a 302. NATO-formanyomtatványok rendelkezésre bocsátására vonatkozó rendelkezéseket, valamint az ilyen nyomtatványok használatára vonatkozó eljárási szabályokat ki kell terjeszteni a 302. EU-formanyomtatvány kíséretében történő árutovábbításokra is. Az (EU) 2015/2447 rendelet 285., 286. és 287. cikkét ezért módosítani kell, és azokat új rendelkezésekkel kell kiegészíteni.

(19)

Az (EU) 2015/2447 végrehajtási rendelet 321. cikkét módosítani kell a helyhez kötött szállítóberendezés használatával az Unió vámterületére belépő áruk tekintetében alkalmazott uniós árutovábbítási eljárás befejezésének, valamint az uniós árutovábbítási eljárás befejeződését követően az ilyen áruk jogi helyzetének tisztázása érdekében.

(20)

Az (EU) 2015/2447 végrehajtási rendeletet módosítani kell annak érdekében, hogy lehetőség nyíljon az ideiglenes behozatali eljárás különleges lezárására a katonai tevékenységek során felhasznált vagy megsemmisített áruk esetében.

(21)

Az (EU) 2015/2447 végrehajtási rendelet 324. cikkének (1) bekezdése szerint a gazdálkodók élhetnek az IM/EX aktív feldolgozási eljárás egyszerűsített lezárásának lehetőségével, mivel a feldolgozott termékek leszállítása újrakivitelnek minősül. Azokban az esetekben azonban, amikor az IM/EX aktív feldolgozási eljárás alá vont nem uniós áruk többek között kereskedelempolitikai intézkedés tárgyát képeznék, ha azokat szabad forgalomba bocsátásra jelentenék be, az ilyen egyszerűsített lezárás nem megengedett. Az előzetes uniós felügyelet céljából megállapításra kerülnek egyes kereskedelempolitikai intézkedések, amelyek csak szabad forgalomba bocsátás esetén alkalmazandók. Az (EU) 2015/2447 végrehajtási rendelet 324. cikke (1) bekezdésének alkalmazását érintő ilyen intézkedéseket az egyes vas- és acéltermékek behozatala tekintetében az (EU) 2016/670 bizottsági végrehajtási rendelet (9), az egyes alumíniumtermékek behozatala tekintetében pedig az (EU) 2018/640 bizottsági végrehajtási rendelet (10) állapítja meg. A gazdálkodók számára lehetővé kell tenni, hogy e módosítás hatálybalépése előtt 3 évvel kezdődő visszamenőleges hatállyal igénybe vehessék az (EU) 2015/2447 végrehajtási rendelet 324. cikkének (1) bekezdésében megállapított egyszerűsítést, azzal a feltétellel, hogy rendelkezésre bocsátják a vonatkozó felügyeleti intézkedések által előírt adatelemeket. Az (EU) 2015/2447 végrehajtási rendelet 324. cikkének (2) bekezdését ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(22)

Annak biztosítása érdekében, hogy a helyhez kötött szállítóberendezés használatával szállított áruk kiviteli eljárása lezáruljon, az (EU) 2015/2447 végrehajtási rendelet 331. cikkének egyértelművé kell tennie, hogy ezek az áruk mikor tekintendők vám elé állítottnak.

(23)

Az (EU) 2015/2447 végrehajtási rendelet 23-02. melléklete tartalmaz egyes olyan, egyedi KN-kódokat és árumegnevezéseket, amelyeket a Közös Vámtarifában (11) bekövetkezett változások miatt már nem használnak. Ezért naprakésszé kell tenni a 23-02. mellékletet, különös tekintettel arra, hogy az Uniós Vámkódex, az (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet és az (EU) 2015/2447 végrehajtási rendelet alkalmazásának 2016. május 1-jei kezdete óta ez az első frissítés.

(24)

Az árutovábbítás során az üzletmenet-folytonossági eljárás nagyobb rugalmasságának lehetővé tétele, valamint a vámhatóságoknál felmerülő alakiságok és költségek csökkentése érdekében az (EU) 2015/2447 végrehajtási rendelet 72-04. mellékletében előírt papíralapú kezességi tanúsítványok és biztosítéknyújtás alóli mentességről szóló tanúsítványok érvényességét meg kell hosszabbítani.

(25)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Vámkódexbizottság véleményével,

(1)

A Bizottság az (EU) 2019/159 végrehajtási rendelettel (3) (a továbbiakban: végleges rendelet) védintézkedéseket vezetett be egyes acéltermékek behozatala (az acéltermékek 26 kategóriája) tekintetében. Az intézkedések az egyes termékkategóriákra vonatkozó vámkontingensek rendszeréből állnak, és a vámkontingensek meghatározására olyan szinten került sor, amely biztosítja a behozatal zavarának minimalizálását és a kereskedelmi partnerektől származó behozatal hagyományos szintjének fenntartását. A vámkontingenseket meghaladó behozatalra 25 %-os kontingensen kívüli vám vonatkozik.

(2)

A Bizottság az (EU) 2019/1590 végrehajtási rendelettel (4) (a továbbiakban: a felülvizsgálatról szóló első rendelet) első alkalommal vizsgálta felül az intézkedéseket, és a megváltozott körülmények, valamint az uniós érdekek figyelembevételével számos kiigazítást vezetett be a hatékonyságuk fokozása érdekében.

(3)

A Bizottság az (EU) 2020/35 végrehajtási rendelettel (5) (a továbbiakban: felhasználási rendelet) visszavonta a 4. termékkategóriára vonatkozó vámkontingens kezelése tekintetében korábban bevezetett kiigazítást, mert az a gyakorlatban kivitelezhetetlennek bizonyult.

(4)

A végleges rendelet 8. cikkének megfelelően a Bizottság az intézkedések alkalmazásának időszakában a körülmények megváltozása esetén felülvizsgálhatja az intézkedéseket.

(5)

A Bizottság 2020. február 14-én egy értesítés (6) közzétételével megindította a védintézkedések második felülvizsgálatát, és ebben felkérte az érdekelt feleket, hogy ismertessék álláspontjukat, és nyújtsanak be bizonyítékokat az öt felülvizsgálati okkal (7) kapcsolatban.

(6)

Az eljárásra két szakaszban, írásban került sor. Az első szakaszban mintegy 90 beadvány érkezett a Bizottsághoz. A második szakaszban az érdekelt feleknek lehetőségük nyílt arra, hogy reagáljanak a többi fél eredeti beadványára. A Bizottsághoz további 30 beadvány érkezett.

(7)

Az eljárás írásbeli szakasza 2020. március 18-án zárult le, miközben az Európai Unió és más országok a Covid19-világjárvány terjedésének megfékezése érdekében szigorú zárlatot és korlátozásó intézkedéseket alkalmaztak.

(8)

Annak érdekében, hogy a felülvizsgálat keretében figyelembe vehetők legyenek az uniós acélpiac működésének és a hatályos védintézkedések érvényesülésének drasztikus megváltozásá eredményező váratlan fejlemények gazdasági hatásai, a Bizottság 2020. április 30-án kivételesen egy további időszakot biztosított az érdekelt felek számára arra, hogy benyújtsák észrevételeiket a Covid19-világjárvány által az acélpiacra kifejtett gazdasági hatásokról.

(9)

A beérkezett beadványok részletes elemzése alapján a Bizottság az alábbi következtetésekre jutott. A következtetéseket hat alszakaszban mutatjuk be. Az első a Covid19-világjárvány gazdasági hatásaival (3.1. szakasz), a fennmaradó öt (3.2–3.6. szakasz) pedig a második felülvizsgálat megindításáról szóló értesítésben azonosított öt felülvizsgálati okkal kapcsolatos: a) a vámkontingensek szintje és felosztása; b) a hagyományos kereskedelmi forgalom kiszorítása; c) a preferenciális kereskedelmi partnerekkel kitűzött integrációs célok elérését potenciálisan veszélyeztető hatások; d) azon WTO-tag fejlődő országok listájának naprakésszé tétele, amelyek a 2019. évi aktualizált behozatali statisztikák alapján nem tartoznak az intézkedések hatálya alá; és e) a körülmények egyéb olyan megváltozása, amely szükségessé teheti a vámkontingens felosztási szintjének kiigazítását.

(10)

A Bizottsághoz mintegy 200 beadvány érkezett a Covid19-világjárvány gazdasági hatásaival és a járványnak a hatályos védintézkedésekre kifejtett hatásaival kapcsolatban. A beadványok nagy többségét exportőrök, importőrök, felhasználók és kereskedők nyújtották be. Több exportáló ország, továbbá az uniós acélgyártó iparban (a továbbiakban: uniós gazdasági ágazat) működő ágazati szövetségek és az acél továbbfelhasználói is nyújtottak be beadványokat.

(11)

Az észrevételek nagy többsége határozottan ellenezte az uniós gazdasági ágazat arra vonatkozó kérését, hogy jelentősen csökkenjen a vámkontingensek mennyisége. Ezen észrevételek szerint a vámkontingensek csökkentése nem csupán a behozatal de facto tilalmát és ennélfogva a WTO-szabályok megsértését jelentené, hanem az Unió érdekével is ellentétes lenne, mert nem venné figyelembe a továbbfelhasználói piacok érdekét, ahol a csökkentés rendkívül károsan hatna az acélt igénylő gyártási folyamatokra. Emellett több fél hangsúlyozta, hogy a vámkontingensek kezelésének további változásai teljes mértékben indokolatlanok lennének, és úgy vélte, hogy a fel nem használt kontingensek egyik negyedévről egy másik negyedévre történő átvitelének megszüntetése tovább erősítené az intézkedések korlátozó jellegét, megsértve a WTO-szabályokat. Sok fél kiemelte, hogy a Covid19-világjárvány hatása még bizonytalan, nehezen megjósolható, és az acélhoz kötődő egyes alágazatokban eltérő lesz. Néhány fél ezért a kiigazítások elhalasztását javasolta addig, amíg egyértelművé nem válnak a hatások, és figyelmeztetett arra, hogy a vámkontingensek szintjének csökkentése veszélyeztetné a már megkötött beszállítói szerződéseket.

(12)

Amikor a Bizottság 2019 októberében elfogadta az uniós acélipari védintézkedéseket érintő első kiigazításcsomagot, az acélipari előrejelzések szerint a globális gazdaság fokozatos lassulása miatt csökkenő kereslet volt várható. A liberalizálás ütemének a növekedés lassulására vonatkozó előrejelzéshez való igazításán túl a Bizottság több más kiigazítást is bevezetett a hagyományos kereskedelmi forgalom fenntartása, valamint annak megelőzése érdekében, hogy a bizonyos származási hely szerinti kivitel kiszorítson másokat az intézkedések keretében elérhető vámkontingensek használata során az egyre romló gazdasági helyzetben.

(13)

Akkoriban nem lehetett előre megjósolni, hogy a Covid19-világjárvány hatására több hónappal később a világgazdaság a 2008. évi pénzügyi világválság óta tapasztalt legsúlyosabb recesszióval fog szembenézni. A hatóságok a világjárvány kitörése óta 2020 első negyedévében világszerte szigorú korlátozásokat rendeltek el, hogy mérsékeljék vagy felszámolják a betegséget, és ezek nagy áldozatokat követeltek. A lezárási és korlátozási intézkedések gazdasági hatásai azonnaliak és súlyosak voltak. A gazdasági sokk nagysága és súlyossága rendkívül jelentős az eredmények, az állóeszköz-felhalmozások, az elbocsátások és a kereslet terén.

(14)

Az Oxford Economics szerint a globális GDP várhatóan „közel 7 %-kal csökken az év első felében – ami közel kétszeres csökkenés a pénzügyi világválság során bekövetkezett csökkenéshez képest –, s ez széles alapokon álló módosításokat tükröz a főbb gazdaságokban” (8). Ez a csökkenés valamennyi jelentősebb ipari ágazatban megfigyelhető, és teljes mértékben megszűntek a megrendelések. 2020 márciusában a JP Morgan globális összágazati eredménymutatója 39,4-re esett vissza, ami az utóbbi 133 hónap legrosszabb eredménye, és a mutató havi csökkenése (6,7 pont) volt a sorozat történelmének második legnagyobb zuhanása (9). „A hatások súlyosságát hangsúlyozta, hogy a sorozat történelmében most először fordult elő ilyen havi csökkenés az eredményekre (-10,1 pont), az új megrendelésekre (-9,4 pont), a kiemelkedő vállalkozásokra (-7,3 pont), az új exportmegrendelésekre (-10,4 pont) és a jövőbeli tevékenységekre (-13,1 pont) vonatkozó mutatókban” (10). Az IHS Markit májusban közzétett globális ágazati beszerzőmenedzser-mutatója alátámasztja ezt a hatást, és rekordnagyságú csökkenésről tanúskodik az egészségügyi szolgáltatások kivételével valamennyi megfigyelt ágazatban (11).

(15)

Az uniós acélgyártók 2020 második felében stagnáló keresletet jósolnak, Dél-Európában 60 %-ot meghaladó, Észak-Európában pedig 50 % körüli csökkenéssel, aminek az a fő oka, hogy a gépjárműiparban jelentősen, mintegy 80 %-kal csökken a kereslet, mivel meredeken zuhan a járművek értékesítése és gyártása. Ez összhangban van a Morgan Stanley által az acélipari ágazatról készített legfrissebb jelentés (12) megállapításaival, amelyek szerint „az acélipari végfelhasználói piacon súlyos zavarok figyelhetők meg, mert márciusban az előző évhez képest 40–85 %-kal zuhant a gépjárműipari kereslet (amely az acél iránti uniós kereslet 18 %-át teszi ki), emellett az építőipar, az olaj- és gázipar, valamint az űrágazat is súlyos nehézségeket tapasztal”. Az acél iránti kereslet fent említett, tartós csökkenése valószínűnek tűnik, és a globális acélfelhasználók időszakosan kiigazított beszerzőmenedzser-mutatójának (olyan összágazati mutató, amely pontos áttekintést kíván adni a gyártók mint intenzív acélfelhasználók működési viszonyairól) alakulása is megerősíti. Ez a mutató az utóbbi 133 hónapban megfigyelt legalacsonyabb értéket érte el, és a márciusi 49,3-ról áprilisban 43,7-re csökkent, mert a kereslet mind a belföldi, mind az exportpiacokon stagnál, s az utóbbiakon figyelhető meg a leggyorsabb csökkenés 2008 vége óta (13).

(16)

A vállalatok és országok 2020 első felében fogják megtapasztalni az ezekből eredő súlyos gazdasági károkat. A tendencia várhatóan csak a második negyedév végén fordulhat meg, és nagyon kevés országban fokozódhat a tevékenység, ha egyáltalán sor kerül erre. Az Európai Bizottság 2020. tavaszi gazdasági előrejelzése szerint mély, nem egyenletes recesszió és bizonytalan fellendülés várható, az uniós munkanélküliségi ráta 6,7 %-ról (2019) 9 %-ra (2020) nő, majd 2021-ben körülbelül 8 %-ra csökken (14).

(17)

A védintézkedések 2021. június 30-ig tartó időtartamának fennmaradó részére vonatkozó gazdasági előrejelzések kedvezőtlenek. Az Európai Bizottság 2020. tavaszi gazdasági előrejelzése szerint emellett az uniós gazdaság 2020-ban 7,5 %-kal fog szűkülni, majd 2021-ben körülbelül 6 %-kal bővül. Az uniós gazdaság ezért 2021 végéig várhatóan nem ellensúlyozza maradéktalanul a válság miatt elszenvedett veszteségeit. A beruházás visszafogott marad, és a munkaerőpiac sem áll helyre teljesen (15). A Bizottság EU-ra és euróövezetre vonatkozó növekedési előrejelzései a 2019. őszi gazdasági előrejelzéshez képest mintegy kilenc százalékponttal lefelé módosultak.

(18)

Ebben a szakaszban azonban nehezen lehet megjósolni a Covid19-világjárvány hatására bekövetkező jelentős gazdasági visszaesés mértékét. Ahogy az Oxford Economics megjegyezte, „a jelenlegi legfontosabb bizonytalansági tényező nem a csökkenése mértéke 2020 második felében, hanem az azt követő fellendülés sebessége és ideje” (16). Legfrissebb bizonytalansági elemzésében az IHS Markit megállapítja, hogy a bizonytalanság gyorsan az általános pénzügyi válság idején tapasztalt szintre nő, és leírja, hogy „a vállalatok most minden eddiginél jobban félnek a recessziótól, és nagyrészt arra számítanak, hogy a visszaesés kitart a jövő évben” (17).

(19)

2020 május közepe óta az országok megkezdték a szigorúbb járványügyi intézkedések lazítását, de továbbra is nagy a bizonytalanság a fellendüléssel kapcsolatban. Először is, ebben a szakaszban nehéz egyértelműen megjósolni a nemzeti iparok, valamint a belföldi és nemzetközi ellátási láncok által elszenvedett károk mértékét. Másodszor, nem kizárt, hogy az év későbbi részében új hullámban támad a vírus, mivel a korlátozások lazítására fokozatosan kerül sor, ami a lezárások és a korlátozó intézkedések egymást követő újabb és újabb bevezetését eredményezheti, és ez már az elején megakadályozhatja a fellendülést, és tartósabb károkat okozhat.

(20)

A fenti elemzés alapján a Bizottság szerint a Covid19-világjárvány által okozott gazdasági sokk alapvetően és kivételes mértékben változtatja meg a körülményeket, és jelentősen befolyásolja az acélipari piac működését az Unióban és világszerte. A Bizottság szerint ezért a védintézkedések második felülvizsgálata keretében végzett kiigazítások kidolgozásakor gondosan figyelembe kell venni a Covid19-világjárvány gazdasági hatásait.

(21)

A védintézkedések első felülvizsgálatában ismertetetteknek megfelelően, a végleges intézkedések elfogadásakor jellemző várakozások ellenére az acélpiacon már megfigyelt visszaesés eredményeként, a Bizottság kiigazításokat vezetett be az intézkedések első évében tapasztalt korlátozott kiszorítási hatások orvoslására. Ugyanakkor a jelenlegi gazdasági helyzetben kiigazítások hiányában tovább fognak súlyosbodni ezek a hatások.

(22)

A világjárvány gazdasági hatása viszonylag szimmetrikus abból a szempontból, hogy a világ valamennyi országát érintette, és hirtelen, rendkívül nagy mértékben csökkent a termelés és a kereslet, de 2021-ben a fellendülés mértéke valószínűleg aszimmetrikus lesz. Ezt nemcsak a világjárvány egyes országokban való alakulása befolyásolja, hanem a nemzeti gazdaságok szerkezete és a helyreállítási szakpolitikák révén történő reagálásra való képessége is.

(23)

A jelenlegi helyzetben, amikor csökken a kereslet és ennek következtében gyakorlatilag minden acélipari termékkategóriában jelentősen csökken az értékesítés, nagy a bizonytalanság, és valószínűleg nagy földrajzi eltérések lesznek a fellendülés sebességében és időpontjában, az uniós piacon jelen lévő néhány exportőr valószínűleg várhatóan (18) még határozottabb agresszív kereskedelmi magatartást fog tanúsítani „a piac kiürítése” érdekében a többi piaci szereplő kárára, amikor a világjárványt követően folytatódik a piaci tevékenység.

(24)

Mindenekelőtt észszerűen várható (19), hogy néhány exportőr – elsősorban a tevékenységüket másokhoz képest korábban folytató földrajzi területeken – a korábbinál erőteljesebb értékesítést fog folytatni az uniós piacon, hogy a lehető leghamarabb kimerítse az országspecifikus vámkontingenseket, és késedelem nélkül igénybe vegye a maradványkontingenseket, amint azok elérhetővé válnak.

(25)

Ez az egyes származási helyhez köthető exportőrökre jellemző opportunista magatartás minden eddiginél jobban felveti a többi piaci szereplő kiszorításának és az olyan piaci részesedés indokolatlan megszerzésének kockázatát, amelyet szokásos körülmények között egyéb hagyományos kereskedelmi forgalmi területek vagy a hazai termelés szereznének meg. Ez valós kockázat, mert az exportőrök kétségbeesetten próbálnak majd nagyobb részesedéshez jutni egy kisebb piacon, hogy a kárpótolják magukat a csökkent keresletre visszavezethető abszolút értékesítési veszteségekért.

(26)

A hagyományos kereskedelmi forgalmat és a hazai termelést indokolatlanul kiszorító, fent említett opportunista magatartás amellett, hogy a származási hely tekintetében veszélyezteti a hagyományos kereskedelmi forgalom fenntartását, valószínűleg rendkívül súlyos egyensúlyhiányhoz vezet az uniós acélpiacon, ami végül veszélybe sodorhatja a behozatal hirtelen, új fellendülése elleni védelem tekintetében hozott eredeti védintézkedések korrekciós hatásait.

(27)

Ilyen körülmények között a valamennyi beszállítóra – mind a hazai iparra, mind az exportőrökre – kiterjedő piachoz való szabályos visszatérés garantálása, valamint az indokolatlan opportunista magatartás minimalizálása érdekében a Bizottság szükségesnek tartja a vámkontingensek kezelésének két általános kiigazítását. Az első kiigazítás az országspecifikus vámkontingensek negyedéves, semmint éves igazgatása. Ez a kiigazítás, miközben fenntartja a termékkategóriánkénti teljes mennyiséget, biztosítani fogja az állandóbb behozatalt, és minimalizálja az indokolatlan importnövekedés kockázatát az intézkedések fennmaradó időtartama alatt. A második kiegészítő kiigazítás az országspecifikus kontingensekkel rendelkező országok maradványkontingensekhez való hozzáférésének rendszerét finomítja. Ez a kiigazítás adott esetben elkülöníti a maradványkontingens használatát az olyan kisebb exportáló országok számára, amelyek jelenleg a vámkontingensek ezen globális csoportjába tartoznak, és minimálisra csökkenti annak kockázatát, hogy az országspecifikus kontingensekkel rendelkező exportőrök kiszorítsák őket. A 3.2. és 3.3 szakasz részletesebben ismerteti ezt a két kiigazítást.

(28)

Ebben a szakaszban a Bizottság értékelte, hogy megfelelő-e a vámkontingensek jelenlegi szintje és felosztása, beleértve a kezelésüket. Ahogy az eljárás megindításáról szóló értesítésben szerepel, az érdekelt felek által benyújtott észrevételeken és bizonyítékokon túl a Bizottság értékelése az intézkedések második évében különös figyelmet fordított a vámkontingensek felhasználásának alakulására (20), amely mind a 26 termékkategóriában napi nyomon követés tárgyát képezte.

(29)

Az érdekelt felek többsége észrevételeket nyújtott be a felülvizsgálat ezen szempontjából kapcsolatban. Közülük sokan – elsősorban exportáló gyártók, harmadik országok kormányai, felhasználók és importőrök – kérték a vámkontingensek szintjének emelését vagy a felosztási rendszer módosítását a számukra releváns termékkategóriákban. A kérések között szerepelt a vámkontingensek szintjének kiszámítására vonatkozó referencia-időszak módosítása a magasabb kontingens érdekében. Néhány érdekelt fél kérte a Bizottságtól az országspecifikus kontingensek felosztási alapjának megváltoztatását a jelenlegi 5 %-os küszöb emelésével vagy csökkentésével.

(30)

Másrészről az uniós gazdasági ágazat több, ellenkező irányú kiigazítás mellett foglalt állást. Az uniós gazdasági ágazat mindenekelőtt kérte a vámkontingensek negyedéves alapon történő kezelését, valamint azt, hogy az egyik negyedévben fel nem használt mennyiségek ne legyenek átvihetők a következő negyedévre. Az írásbeli szakasznak a Covid19-világjárvány gazdasági hatásaival kapcsolatos észrevételek benyújtására való tekintettel történő kivételes újramegnyitása keretében az uniós gazdasági ágazat kérte a vámkontingensek szintjének akár 75 %-os csökkentését a világjárvány pusztító gazdasági hatásainak kezelése érdekében. Sok érdekelt fél határozottan ellenezte ezt a kérést, és azzal érvelt, hogy ez nem felel meg a WTO-szabályoknak, és indokolatlan hatást gyakorolna az uniós továbbfelhasználói iparra.

(31)

A Bizottság megállapítja, hogy az intézkedések második évének utolsó negyedében is (a 2020. május 15-ig elemzett adatok alapján) nagyrészt felhasználatlan maradt a vámkontingensek általános szintje (21), és minden termékkategóriában voltak elérhető kontingensek. Az időszak több mint háromnegyedének elteltével a vámkontingensek felhasználása terén megfigyelhető ütem és tendencia alapján, illetve a 3.1. szakaszban ismertetett, stagnáló növekedéssel jellemzett gazdasági helyzetben a Bizottság nagyon valószínűtlennek tartja, hogy az utolsó negyedév hátralévő részében felgyorsulna a vámkontingensek felhasználása. Ellenkezőleg, a behozatallal kapcsolatos legfrissebb tendenciák és a keresletre vonatkozó kilátások arra utalnak, hogy az időszak végéig, vagyis 2020. június 30-ig még nagyobb mértékben csökkenhet a behozatal üteme. Továbbá, ahogy a felülvizsgálatról szóló első rendelet (15) preambulumbekezdésében szerepel, az intézkedések első évében, amikor a piaci helyzet stabilabb, a kereslet pedig fenntartható volt a jelenlegi helyzethez képest, körülbelül 3,2 millió tonna vámmentes kontingens maradt felhasználatlan. (22)

(32)

Ennek alapján a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a vámkontingensek jelenlegi szintjei nem korlátozták indokolatlanul a kereskedelmi forgalmat az intézkedések második évében, hanem az uniós piac szükségleteivel arányos behozatalt tettek lehetővé.

(33)

A vámkontingensek szintjének növelésére vonatkozó kérések tekintetében a Bizottság megállapítja, hogy az érdekelt felek beadványai nem tanúskodtak arról, hogy az uniós acélpiacon a kereslet olyan mértékben nőne, hogy a mindenkori vámkontingensek ellátási hiányhoz vezetnének a piacon. Ellenkezőleg, ahogy a 3.1. szakaszban részletesen szerepel, a tendencia épp az ellenkező irányba mutat. Végezetül, a Bizottság azt is megállapítja, hogy a vámkontingensek kiszámításához használt referencia-időszak a végleges rendelet által kezdettől fogva meghatározott intézkedések kidolgozásának egyik pillére, és a felülvizsgálat hatálya nem terjed ki az intézkedések alapvető felépítésének lényegi módosítására. A célja ehelyett annak értékelése, hogy szükség van-e a vámkontingensek kezelésének kiigazítására. A Bizottság ezért elutasítja ezeket a kéréseket.

(34)

A fentiek ellenére a Bizottság szükségesnek tartja a vámkontingensek kezelésének több kiigazítását és finomítását, hogy az megfeleljen a piaci fejleményeknek, és hatékonyabban biztosítsa a védintézkedések működését. Ezek a kiigazítások egyrészt horizontális jellegűek, másrészt adott termékkategóriákra vonatkoznak.

(35)

A felülvizsgálat arról tanúskodott, hogy számos exportáló ország továbbra is rendkívül agresszív exportálási magatartást mutatott több termékkategóriában az intézkedések második évében. Ezek az országok szokatlanul gyorsan kimerítettek több éves országspecifikus kontingenst (vagy azok többségét) (néhány esetben mindössze az időtartam kezdetétől számított néhány hónapon belül). Egy éves országspecifikus kontingens már az intézkedések második évének legelső napján kimerült.

(36)

Ez a magatartás ezekben a termékkategóriákban azt eredményezte, hogy aránytalanul nagy behozatalra került sor az éves időszak viszonylag kezdeti szakaszában. Ez a beáramlás végül lelassult az időszak utolsó negyedévének kezdetéig, amikor a behozatal ismét csúcsot döntött, és ez egybeesett azzal, hogy az országspecifikus kontingenssel rendelkező országok vámmentesen felhasználhatták a rendelkezésre álló maradvány-vámkontingenseket. A Bizottság szerint ez a magatartás jelentős egyensúlyhiányhoz vezet, és akadályozza a piac zökkenőmentes működését.

(37)

Ebben a rendkívül bizonytalan helyzetben, amikor csökkent a kereslet, és ennek következtében drasztikusan csökkent az értékesítés, amely gyakorlatilag a 3.1. szakaszban részletesen ismertetett acéltermék-kategóriák mindegyikét érintette, a Bizottság nagyon valószínűnek tartja, hogy tovább fog fokozódni a fent említett kiszorító exportálási magatartás. Az exportőrök – ilyen kivételes körülmények között – rendkívül agresszív és opportunista magatartást fognak tanúsítani a versenytársakkal szemben a kieső értékesítés pótlására. Ilyen opportunista magatartás mellett észszerűen várható, hogy a legerősebb exportáló országokban az exportőrök megpróbálnak majd erőteljesebb értékesítést folytatni „a piac kiürítésére”. Az ilyen opportunista kereskedelmi magatartás kockáztatja leginkább a védintézkedések megfelelő működését, mert nagyon súlyos zavarokat okozna a piacon, és – korrekciós intézkedések hiányában – azzal a kockázattal jár, hogy indokolatlanul kiszorítja a hagyományos kereskedelmi forgalmat és a hazai termelést, amivel veszélyezteti a védintézkedések hatékonyságát.

(38)

A végleges intézkedések bevezetése óta az országspecifikus kontingensek kezelésére évente kerül sor, ami azt jelenti, hogy az egyes éves időszakok kezdetén a teljes mennyiség elérhetővé válik az exportőrök számára az egy adott időszakon belüli felhasználásukra vonatkozó időbeli korlátozások nélkül, szemben a negyedévente kezelt maradványkontingensekkel. Az időbeli korlátozások bevezetése akkor olyan szükségtelen és terhes igazgatási lépésnek tűnt, amely akadályozza a piac szokásos működését.

(39)

Ugyanakkor a felülvizsgálatot követően a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az országspecifikus kontingensek jelenlegi éves kezelése nem akadályozná meg hatékonyan az uniós acélpiac fent azonosított zavarait, amelyeket a néhány exportőr esetében várt opportunista magatartás tovább súlyosbítana. Ezek a zavarok nemcsak ellentétesek lennének a legtöbb exportáló ország érdekeivel, hanem rendkívül károsan befolyásolnák az uniós acélipar gazdasági helyzetét, veszélyeztetve ezzel az intézkedések hatékonyságát.

(40)

Ennek megfelelően a Bizottság úgy határozott, hogy az országspecifikus kontingensek kezelésére is negyedévente kerül sor. Ez a kiigazítás biztosítani fogja az állandóbb behozatalt, és minimalizálja annak jelenleg nagyon magas kockázatát, hogy az exportőrök opportunista magatartása ellentétes legyen a többi piaci szereplő jogos érdekeivel az intézkedések következő időszakában (2020. július 1. és 2021. június 30. között).

(41)

Ez a kiigazítás kedvezően, stabilizálóan fog hatni a piacra, mert megakadályozza a nagyarányú felhalmozást az időszak kezdetén, ahogy az korábban számos termékkategória esetében megfigyelhető volt. Ez a kiigazítás lehetővé fogja tenni, hogy a kereslet fellendülésekor egyenlőbb versenyfeltételek mellett versenyezzenek azok az uniós és harmadik országbeli termelők is, amelyek tevékenységét a Covid19-világjárvány jelentősen korlátozta, és amelyek másokhoz képest később folytathatták tevékenységüket a korlátozásokat követően.

(42)

Végezetül meg kell említeni, hogy a Bizottság nem tartja indokoltnak megszüntetni a negyedévente kezelt kontingensek fel nem használt mennyiségének átvitelét az egyik negyedévről a következőre ugyanabban az időszakban. Az átviteli mechanizmus fenntartása biztosítja, hogy a vámkontingensek felhasználása alkalmazkodhasson a kereslet alakulásához az év során anélkül, hogy indokolatlan piaci zavarokat okozna.

(43)

Ahogy a végleges rendelet (149) preambulumbekezdésében és a felülvizsgálatról szóló első rendelet (17)–(19) preambulumbekezdésében szerepel, e termékkategóriára csak egy globális vámkontingens vonatkozott. Kivételt jelentett az egyébként előnyben részesített, szinte minden más termékkategória esetében alkalmazott rendszer alól, amelynek értelmében a korábbi nagyobb beszállítókra országspecifikus kontingensek, a többi beszállítóra pedig maradványkontingensek vonatkoztak.

(44)

E termékkategória vonatkozásában több érdekelt fél kérte a származási országonkénti 30 %-os felső határ 20 %-ra csökkentését, mások pedig a felső határ megszüntetése és az első felülvizsgálatot megelőző helyzet visszaállítása mellett foglaltak állást.

(45)

A felülvizsgálat számos olyan fejleményt tárt fel, amely alapján a Bizottság szükségesnek tartja a vámkontingensek kezelésének kiigazítását ebben a termékkategóriában. Először is, a vizsgálat megerősítette, hogy ebben a kategóriában a kontingensek felhasználása következetesen és meredeken csökkent az időszak egészében (lásd a lenti 1. ábrát), és az intézkedések második évének második és harmadik negyedévében átlagosan 54 %-os volt (23).

(46)

A harmadik negyedév végén az intézkedések második évének kezdete óta felhalmozott fel nem használt kontingensek mennyisége meghaladta az 1,5 millió tonnát (lásd a 2. ábrát). Továbbá, a 2020. május közepéig elérhető adatok a behozatal sokkal nagyobb csökkenéséről tanúskodnak ebben a termékkategóriában, és csak a vámkontingens 16 %-a került felhasználásra. Ez mindössze hat héttel a negyedév vége előtt több mint 3 millió tonna fel nem használt vámkontingenst jelent. Ezért ebben a termékkategóriában a behozatallal (amely a védintézkedések hatálya alá tartozó 26 termékkategóriában a korábbi behozatal körülbelül egyharmadát teszi ki) kapcsolatos tendencia fontos mutatója annak, hogy az uniós acélpiacon jelenleg meredeken zuhan a kereslet.

(47)

A Bizottság azt is megállapította, hogy a vámkontingensek felhasználásának e jelentős csökkenésére olyan időszakban került sor, amelyet még nem érintett a Covid19-világjárvány. Ezért ez határozottan arra utal, hogy rendkívül valószínűtlen, hogy az intézkedések harmadik évében az uniós kereslet jövőbeli fellendülése akkora mértéket öltene, hogy végül teljes egészében vagy nagyon nagy mértékben sor kerülne a vámkontingensek felhasználására ebben a termékkategóriában.

(48)

Ennek alapján a Bizottság megállapította, hogy a jelenlegi körülmények között már nem áll fenn annak a potenciális ellátási hiánynak a kockázata, amelyet a végleges intézkedések keretében a vámkontingens globalizálásával megpróbált megakadályozni. Ennek megfelelően a Bizottság úgy határozott, hogy nem folytatja a vámkontingensek kivételes globális kezelését ebben a termékkategóriában, és az országspecifikus és maradványkontingensek szokásos vegyes rendszerét alkalmazza, csakúgy, mint szinte minden más termékkategória esetében.

(49)

Ezért 2020. július 1-jétől az 1. termékkategóriára vonatkozó vámkontingensek az ebben a kategóriában a 2015–2017 közötti referencia-időszakban legalább 5 %-os behozatallal rendelkező országok esetében országspecifikus kontingensekből állnak (24), a többi ország esetében pedig globális maradványkontingensek kerülnek alkalmazásra. Az ilyen vámkontingensek kezelése a 3.2.1. szakasznak megfelelően negyedévente történik. Az exportáló országok részesedésére vonatkozó 30 %-os felső határ a negyedik negyedévben azonban továbbra is alkalmazandó a maradványkontingensek felhasználására a kiszorító hatások megelőzése érdekében (25).

(50)

A Bizottság továbbra is úgy ítéli meg, hogy az országspecifikus és a maradványkontingenseket ötvöző szokásos vámkontingensrendszer a legalkalmasabb a hagyományos kereskedelmi forgalom fenntartására mind a mennyiség, mind a származási hely tekintetében (26). Ezért az Unió általános érdeke, hogy ebben a termékkategóriában ezt a rendszert alkalmazzák, amint megteremtődnek a feltételei.

(51)

Az előző felülvizsgálat óta a Bizottság megállapította, hogy számos fontos változás történt ebben a termékkategóriában. Először is, 2020. április 8-án a Bizottság ideiglenes dömpingellenes intézkedéseket vezetett be az e kategóriába tartozó, a Kínai Népköztársaságból, Indonéziából és Tajvanból származó termékek behozatala tekintetében (27). Másodszor, a Bizottság megerősítette, hogy az USA következetesen nagyon alacsony mértékben használja fel az országspecifikus vámkontingenst (28). Ennek eredményeképpen ebben a kategóriában az öt legnagyobb exportáló ország közül négyre jelenleg eltérő kereskedelmi intézkedések vonatkoznak. Ezek az országok ezért várhatóan nem fogják fenntartani a korábbi szinten az Unióba irányuló kivitelüket.

(52)

Néhány érdekelt fél arra kérte a Bizottságot, hogy vezesse be a maradványkontingens felső korlátozását ebben a kategóriában. Egyéb érdekelt felek azt kérték, hogy a Bizottság a nagyon alacsony felhasználású országspecifikus kontingensek mennyiségét csoportosítsa át a maradványkontingensek közé.

(53)

Az (51) preambulumbekezdésben ismertetett megváltozott körülmények alapján, amelyek miatt ebben a termékkategóriában felmerül az uniós piac ellátási hiányának kockázata, illetve a végleges intézkedések elfogadása óta a többi termékkategóriában alkalmazott megközelítésnek megfelelően, a Bizottság szerint az Unió érdeke, hogy a különböző piacvédelmi intézkedések (29) hatálya alá tartozó országok országspecifikus kontingenseinek mennyiségét átcsoportosítsák a maradványkontingensek közé. Ez a kiigazítás biztosítani fogja, hogy a hatályos intézkedések ne befolyásolják a hagyományos kereskedelmi mennyiséget, és az uniós felhasználók szükség esetén kellően rugalmasan válasszanak másik származási helyet.

(54)

A 8. termékkategória esetében a vámkontingens ezért 2020. július 1-jétől negyedéves alapon kezelt globális vámkontingens.

(55)

A Bizottság emlékeztet e vámkontingens globalizálásának okaira, és utal a felülvizsgálatról szóló első rendelet (54)–(59) preambulumbekezdésében szereplő magyarázatra.

(56)

Egyes érdekelt felek változásokat kértek ebben a kategóriában. A felek mindenekelőtt az országspecifikus és maradványkontingenseket ötvöző rendszerre való áttérést kérték. Néhány fél emellett azt is kérte, hogy az ebbe a kategóriába tartozó termékek sajátosságainak hatékonyabb figyelembevétele érdekében osszák két alkategóriára ezt a vámkontingenst.

(57)

A második felülvizsgálat keretében végzett elemzésében a Bizottság megállapította (az első felülvizsgálat idején nem elérhető adatok alapján), hogy ebben az egy kategóriában meglehetősen szokatlan behozatali minták figyelhetők meg (30), amelyek a mennyiség és a származási hely tekintetében jelentősen eltérnek a hagyományos kereskedelmi forgalomtól, és felvetik az uniós piac egyensúlyhiányának kockázatát.

(58)

A Bizottság megállapítja, hogy ebben a kategóriában a vámkontingensek teljes mennyiségének több mint 70 %-a a főleg a nagyobb mérnöki projektekben használt terméktípusok korábbi kereskedelmi forgalmához kapcsolódik. Ezzel szemben ebben a termékkategóriában a vámkontingensek tényleges felhasználása arról tanúskodik, hogy egyes országok egyre inkább nem a nagyobb mérnöki projektekben használt terméktípusok kivitelére használják fel őket a hagyományos kereskedelmi forgalmon túl (néhány esetben tízszeres növekedésről van szó) más piaci szereplők (mind belföldi szereplők, mind exportáló országok) kárára. Következésképpen a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a vámkontingensek kezelésének jelenlegi rendszere indokolatlan kiszorításhoz vezetett.

(59)

Kiigazítás hiányában felmerül annak kockázata, hogy amennyiben olyan nagy mérnöki projektekre kerül sor, amelyek különleges csöveket igényelnek, a vámkontingenseken belül nem lehet majd hozzájurni a szükséges mennyiségekhez, mert más termékek behozatala beszűkítette a lehetőségeket.

(60)

Ennek megfelelően a Bizottság szükségesnek tartja a kontingensek jelenlegi rendszerének kiigazítását a fent említett nem kívánt egyensúlyhiány megelőzésére. A fenti helyzet hatékony kezelésének legmegfelelőbb módja a kategória két részre osztása az alábbiak szerint: az első alkontingensbe (25.A kategória) azok a KN-kódok tartoznának, amelyek általában nagyobb mérnöki projektekhez kapcsolódnak (31), míg a második alkontingensbe (25.B kategória) az ilyen projektek esetében nem használt többi KN-kód tartozna (32). A felosztás egyszerű, és nem jelent aránytalan terhet a vámhatóságok számára.

(61)

Az említett alkategóriák kezelése tekintetében a 25.A termékkategória egyetlen globális vámkontingensből fog állni, amely a felülvizsgálatról szóló első rendeletben leírtaknak megfelelően a nagyszabású projektekben részt vevő valamennyi potenciális pályázó számára egyenlő lehetőségeket fog teremteni (33). A 25.B termékkategória egyrészt országspecifikus kontingensekből fog állni a 2015 és 2017 közötti referencia-időszakban legalább 5 %-os átlagos behozatali részesedéssel rendelkező országok esetében, a többi országra pedig maradványkontingensek vonatkoznak.

(62)

A Bizottság szerint ebben a termékkategóriában a vámkontingensek felosztása pontosabban tükrözné a csövek két alkategóriájának megfelelő korábbi behozatalt, és így biztosítaná a kontingens méltányosabb alkalmazását. A felosztás biztosítja, hogy az intézkedések fennmaradó időtartama alatt bármely nagyszabású uniós mérnöki projektben rendelkezésre álljon a szükséges mennyiség, amelyet ellenkező esetben más terméktípusok kiszorítanának. Az ilyen egyensúlyhiány ellentétes az uniós érdekkel és azzal a célkitűzéssel, amely szerint a védintézkedések keretében a mennyiség és a származási hely tekintetében a lehető leginkább fenn kell tartani a hagyományos kereskedelmi forgalmat.

(63)

A felhasználási rendelet (8) preambulumbekezdésében a Bizottság megállapította, hogy „továbbra is azon a véleményen van, hogy az Unió érdekében a későbbiekben egy specifikus mechanizmusra, vagy (amint a végrehajtási kérdések megoldódnak) egy meghatározott célra történő felhasználási eljárásra, vagy – létrehozásának módjától függetlenül – alternatív rendszerre van szükség a 4.B termékkategória keretében behozott gépjárműacélok elkülönítésére. A Bizottság ennek megfelelően újra fogja értékelni e kérdéseket az érdekelt felek észrevételein és javaslatain, valamint e termékkategóriát érintő egyéb fejleményeken alapuló jövőbeli felülvizsgálat keretében.”

(64)

A Bizottság ennek megfelelően gondosan elemezte az ehhez a termékkategóriához kapcsolódó sajátos mechanizmusra vonatkozó javaslattal kapcsolatban érkezett észrevételeket.

(65)

Az ezzel a kategóriával kapcsolatban észrevételeket benyújtó érdekelt felek általában véve egyetértettek annak fontosságában, hogy fenn kell tartani a gépjárműipari felhasználásra szánt acél szükséges importmennyiségét. Ennek érdekében különböző kéréseket nyújtottak be. Néhány érdekelt fél azt kérte, hogy a gépjárműipari felhasználásra szánt behozott termékeket „önbevallással” azonosítsák, vagy a forgalomba hozatalt csak a tagállamok által kijelölt illetékes hatóság által kibocsátott, egy uniós importőr általi felhasználásra vonatkozó „beléptetési okmány” bemutatásakor engedélyezzék. Az érdekelt felek emellett kérték a 4.A kategóriába tartozó fel nem használt vámkontingens-mennyiségek átcsoportosítását a 4.B kategóriába, valamint egy 30 %-os felső határ bevezetését az időszak utolsó negyedévében, hogy elkerüljék azt a helyzetet, hogy továbbra is a nem gépjárműipari minőség tegye ki a vámkontingens egy részét, kiszorítva a gépjárműipari minőséget. Végezetül, néhány érdekelt fél azt kérte a Bizottságtól, hogy dolgozzon ki alternatív, de ugyanazt a célt szolgáló felhasználási rendszert, sőt, vezesse be újra a felhasználási mechanizmust, ugyanakkor mások nyíltan ellenezték annak visszaállítását.

(66)

Először is, a Bizottság továbbra is úgy véli, hogy célszerű lenne a 4.B kategória keretében behozott gépjárműipari felhasználásra szánt acél lehetőség szerint további elkülönítésére vonatkozó lehetőségek feltérképezése. Ennek megfelelően a Bizottság részletesen értékelte a beérkezett javaslatokat, és az alábbi következtetéseket vonta le.

(67)

A felhasználási mechanizmus alkalmazása nem a várakozásoknak megfelelően alakult, ahogy azt a felhasználási rendelet részletesen ismerteti. A Bizottságnak nem állt rendelkezésére olyan bizonyíték, amely arra utalna, hogy a visszavonáshoz vezető körülmények megváltozása miatt hatékony megoldás lenne egy ilyen mechanizmus újbóli bevezetése. A Bizottság ebből kifolyólag nem tartja célszerűnek a felhasználási mechanizmus újbóli bevezetését.

(68)

A Bizottság emellett megállapítja, hogy bár lehetőség nyílt észrevételeket tenni a többi fél észrevételeivel kapcsolatban, nem volt egyetlen olyan javaslat sem, amely megnyerte volna a tagállami érdekelt felek minimális támogatását. A Bizottság – a felhasználási mechanizmussal kapcsolatos tapasztalatok alapján – emlékeztet rá, hogy ebben a termékkategóriában a hatékony alternatív mechanizmus alkalmazásához elengedhetetlen, hogy a gépjárműipar teljes ellátási láncának valamennyi szereplője egyhangúlag elkötelezze magát a tagállami együttműködés mellett, hogy ezzel biztosítsa a mechanizmus működőképességét. A Bizottság ezért úgy ítéli meg, hogy a javasolt alternatív elkülönítési mechanizmusok egyike sem mobilizálta a résztvevők többségét ahhoz, hogy sikerre lehessen számítani.

(69)

Ennek megfelelően a Bizottság úgy határozott, hogy nem alkalmaz egyetlen új mechanizmust sem ebben a termékkategóriában, és elkerüli azokat a rendkívül káros hatásokat, amelyeket a megfelelő támogatás hiánya ismét okozhatna.

(70)

A Bizottság szeretné kiemelni, hogy a felhasználási engedélyek megszerzése akkor valósítható meg, ha valamennyi érintett érdekelt fél hatékonyan együttműködik. A Bizottság utal annak az érdekelt félnek a konkrét helyzetére, amely 2020 áprilisának végén egy uniós tagállam hatóságaitól megkapta a felhasználási engedélyt. A Bizottság sajnos nem tudja hatékonyan úgy kezelni a vámkontingenseket, hogy azok csak egyetlen vállalatra vonatkozzanak.

(71)

Másodszor, a 4.B kategóriában a vámkontingensek felhasználásának vizsgálatakor a Bizottság megállapította, hogy rendkívül nagy behozatalra került sor az uniós piacon, amikor 2020. április 1-jén a negyedik negyedévben megnyílt a maradványkontingens, és ez gyorsan kimerítette az eredetileg rendelkezésre álló maradványkontingenst. Ez a helyzet hasonlít a 2019. július 1-jei helyzethez, amikor az intézkedések második évére vonatkozó új kontingensek elérhetővé váltak, és egyetlen nap alatt kimerült egy éves országspecifikus kontingens. Ebben a tekintetben több érdekelt fél továbbra is figyelmeztette a Bizottságot, hogy az érintett mennyiség nagy része nem szolgálná az uniós gépjárműipar érdekeit. Ezekkel az állításokkal kapcsolatban a Bizottság megállapítja, hogy egyetlen más érdekelt fél sem vitatta a vonatkozó beadványokat. Továbbá, a Bizottság emlékeztet rá, hogy a kijátszások feltárására irányuló vizsgálatot folytat az ebbe a kategóriába tartozó, a Kínai Népköztársaságból származó behozatallal kapcsolatban, mert kellő bizonyíték áll rendelkezésre, amely alátámasztja azokat az állításokat, melyek szerint a 4.B kategóriába tartozó behozatal valójában nem felel meg ennek a termékkategóriának.

(72)

Ennek megfelelően a Bizottság szükségesnek tartja az annak elkerülésére irányuló kiigazítás bevezetését, hogy a 4. kategóriába tartozó, nem gépjárműipari termékek szokatlanul nagy mennyiségben történő behozatala továbbra is indokolatlanul kiszorítsa az uniós gépjárműipar hagyományos ellátását. Ezt a kiigazítást a 3.2.3. szakasz ismerteti.

(73)

A Bizottság a végleges rendelet (150) preambulumbekezdésében kimondta, hogy az országspecifikus kontingensüket kimerítő országok az időszak utolsó negyedévében hozzáférhetnek a maradványkontingenshez. Az ilyen mechanizmus annak elkerülésére irányul, hogy a maradványkontingensek mennyisége esetleg felhasználatlan maradjon. A felülvizsgálatról szóló első rendelet (85)–(98) preambulumbekezdésében a Bizottság értékelte e mechanizmus működését, azonosítva bizonyos kiszorító hatásokat, és ennek megfelelően két termékkategória esetében módosította az intézkedések ezen elemének működését (34).

(74)

A jelenlegi felülvizsgálat keretében sok érdekelt fél nyújtott be észrevételeket és javaslatokat olyan állítólagos kiszorító hatásokkal kapcsolatban, amelyek számos termékkategóriában megfigyelhetők. Néhány fél kérte egyes termékkategóriák tekintetében a felső határ bevezetését az olyan országok esetében, amelyek az utolsó negyedévben hozzáférnek a maradványkontingensekhez. Néhány fél emellett kérte egyrészt a meglévő felső küszöbértékek csökkentését két termékkategóriában, másrészt annak a lehetőségnek a teljes megszüntetését, hogy az országok hozzáférhessenek a maradványkontingenshez az időszak utolsó negyedévében. Ugyanígy mások javasolták az egyes országok általi kontingensfelhasználás (országspecifikus vagy maradvány) felső korlátozásának bevezetését, illetve azt, hogy csak az előző negyedévből átvitt fel nem használt mennyiség vonatkozásában lehessen hozzáférni a maradványkontingenshez.

(75)

Ezzel szemben mások a status quo fenntartása érdekében a felső határértékek eltörlését, illetőleg a negyedik negyedév vonatkozásában a korlátlan hozzáférés engedélyezését kérték. Néhány fél továbbá kérte, hogy az országspecifikus kontingensekkel rendelkező országok késedelem nélkül hozzáférhessenek a maradványkontingensekhez az országspecifikus kontingensük kimerülésekor, és ne kelljen megvárniuk az időszak utolsó negyedévét.

(76)

Az első felülvizsgálattal ellentétben a Bizottság a második felülvizsgálat keretében a végleges intézkedések alkalmazásának lényegesen hosszabb időszakát tudja értékelni az elemzésében, mivel öt negyedév adatai érhetők el (35). A Bizottság így most pontosabban és megbízhatóbban tudta értékelni a mindenkori behozatali tendenciákat – a mennyiséget és a származási helyet tekintve – a maradványkontingensek vonatkozásában az egyes kategóriák esetében.

(77)

A Bizottság először is értékelni tudta a maradványkontingensek negyedévenkénti szokásos felhasználását az ilyen vámkontingensekkel rendelkező országok esetében. Ebben a tekintetben a Bizottság egyrészt kiszámította a maradványkontingensek átlagos felhasználását (összességében és származási hely szerint) mind a négy negyedévben, amikor az országspecifikus kontingenssel rendelkező országok még nem tudtak hozzáférni a maradványkontingenshez. A Bizottság másrészt összehasonlította e szokásos felhasználást a mindenkori felhasználással (összességében és származási hely szerint) a negyedik negyedévben, amikor a nagyobb exportáló országok hozzáférhettek a vámkontingens maradványrészéhez (36).

(78)

A fent említett összehasonlítás alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az időszak negyedik negyedévében a maradványkontingenshez való hozzáférés nem maradhat az alapértelmezett rendszer, mert számos termékkategóriában különböző mértékű indokolatlan kiszorító hatással jár. Ehelyett lehetővé kell tenni, vagy nem, a maradványkontingenshez való hozzáférést az időszak utolsó negyedévében a maradványkontingens jelenlegi felhasználóira jellemző mindenkori szokásos felhasználás alapján, ahogy az az előző preambulumbekezdésben olvasható.

(79)

Annak érdekében, hogy az időszak negyedik negyedévében hatékonyan és arányosan lehessen alakítani a maradványkontingenshez való hozzáférés rendszerét, a Bizottság célszerűnek tartja, hogy a kiigazítások csak azokra a termékkategóriákra vonatkozzanak, amelyekben negatív kiszorító hatások figyelhetők meg. Ennek megfelelően a Bizottság három különböző rendszert dolgozott ki, amelyek valamennyi termékkategória esetében a maradványkontingenshez való hozzáférés három különböző rendszerének felel meg. Ez a három rendszer a megfigyelt kiszorító hatások mértékéről függ, kivéve az 1., a 4.B, a 8. és a 25.A kategória esetében, amelyek megfelelő vámkontingens-kezelő rendszerrel rendelkeznek (lásd a 3.2.2.a. szakaszt és a 3.2.3.d. szakaszt, a 3.2.2.d. szakaszt és a 3.2.3.d. szakaszt, valamint a 3.2.2.c. szakaszt és a 3.2.3.d. szakaszt).

(80)

Az értékelt negyedévekben a kisebb beszállító országok több kategóriában következetesen önellátóan használták fel teljes egészében vagy rendkívül nagy mértékben a maradványkontingens értelmében elérhető mennyiségeket. Emellett a negyedik negyedévben ezekben a kategóriákban a nagyobb exportáló országok magatartása egyértelműen és indokolatlanul kiszorította a kisebb beszállító országok korábban szállított mennyiségének egészét vagy egy részét. Ebben az esetben a származási hely tekintetében a hagyományos kereskedelmi forgalom hatékony fenntartása céljából a Bizottság szerint meg kell tiltani, hogy az országspecifikus kontingensekkel rendelkező országok továbbra is hozzáférjenek a maradványkontingenshez az intézkedések harmadik évének negyedik negyedévében. A hozzáférés megszűnik az alábbi kategóriák esetében: 5., 16., 20. és 27. (37). A maradványkontingens negyedévenkénti átlagos felhasználása ezekben a kategóriákban egyértelműen mutatja, hogy a fel nem használás kockázata nagyon alacsony.

(81)

Több más kategóriában a kontingensek átlagos felhasználása arról tanúskodik, hogy a jelenlegi beszállító országok észszerűen használják fel a maradványkontingenst, de egyedül nem tudják teljes egészében vagy nagy mértékben kihasználni a rendelkezésre álló mennyiségeket. Így továbbra is indokolt a nagyobb exportáló országok általi hozzáférés a negyedik negyedben. Ugyanakkor ezekben az esetekben a maradványkontingens felhasználásának részletes elemzése szerint a korlátlan hozzáférés nem méltányos végső egyensúlyhoz vezet a származási hely tekintetében. Mindenekelőtt gyakran megállapításra került, hogy a kisebb beszállító országok behozatalban való részesedése a negyedik negyedévben mindig jelentősen elmaradt az előző negyedévekben megfigyelhető átlaguktól. Ez az egyensúlyhiány közvetlenül az országspecifikus kontingenseiket kimerítő nagyobb exportáló országok kiszorító jelenlétére vezethető vissza, amely olyan indokolatlan kiszorító hatásokhoz vezetett, amelyek ellentétesek az Unió azon érdekével, hogy a származási hely tekintetében a lehető legnagyobb mértékben fenn kell tartani a kereskedelmi forgalmat. (38)

(82)

Ezért annak érdekében, hogy ezekben az esetekben a szükséges belépés ne okozza a kisebb beszállítói országokból kiinduló hagyományos kereskedelmi forgalom indokolatlan kiszorítását, a Bizottság célszerűnek tartja a maradványkontingensekhez való hozzáférés korlátozását az olyan országok esetében, amelyek kimerítették az országspecifikus kontingenseket. A hozzáférés csak a kisebb beszállító országok által a négy negyedévben felhasznált átlagos kontingenst meghaladó mennyiségekre korlátozódik (39). Ez a kiigazítás a 10., a 12., a 13., a 14., a 15., a 21., a 22. és a 28. termékkategóriára vonatkozik. (40)

(83)

A többi kategória esetében a Bizottság úgy ítéli meg a megfigyelt tendenciák alapján – amelyek nem utalnak a származási hely szerinti indokolatlan kiszorításra –, hogy az Unió érdeke a status quo fenntartása, vagyis a hozzáférés korlátlan engedélyezése a negyedik negyedévben az országspecifikus kontingenseket kimerítő felek számára. Mindazonáltal annak biztosítása érdekében, hogy fennmaradjon a maradványkontingensek jelenlegi kedvezményezettjeinek az Unióval való kereskedelmi forgalma, az átvitt felhasználatlan kontingensmennyiségek e kedvezményezettek számára lesznek elkülönítve. Ez a korlátlan hozzáférés a : 2., a 3.A, a 3.B, a 4.A, a 6., a 7., a 9., a 17., a 18., a 19., a 24., a 25.B és a 26. kategória esetében alkalmazandó. (41)

(84)

A fent ismertetett megközelítés különböző okokból nem alkalmazható az 1., a 4.B, a 8. és a 25.A termékkategóriára.

(85)

A végleges intézkedések bevezetése óta és a jelen felülvizsgálat szerinti új kiigazítás érvényesítésig az 1. termékkategóriára globális vámkontingensrendszer vonatkozott. Ez megakadályozza az a)–c) termékkategória esetében elvégzett kiszorítási elemzés elvégzését.

(86)

Ugyanakkor a felülvizsgálatról szóló első rendelet értelmében a Bizottság úgy határozott, hogy a negyedévenkénti 30 %-os felső korlát lehetővé teszi a hagyományos kereskedelmi forgalom lehető legnagyobb mértékű fenntartását mind a mennyiség, mind a származási hely tekintetében. Ugyanilyen okokból a Bizottság úgy véli, hogy továbbra is a negyedik negyedév elején eredetileg elérhető maradványkontingens 30 %-os felső határának fenntartása a legmegfelelőbb megoldás annak megakadályozására, hogy a jelen felülvizsgálat értelmében bevezetett egyéni kiigazítást követően ebben a kategóriában az országspecifikus kontingenssel rendelkező országok kiszorítsák az újonnan létrehozott maradványkontingensekkel rendelkezőket.

(87)

A 4.B termékkategória tekintetében a felhasználási mechanizmus két negyedévben volt érvényben: 2019. október és december, illetve részlegesen 2020. január és március között. A mechanizmus bevezetése óta az exportáló országok komoly akadályokkal néztek szembe az Unióba való kivitel terén. Ebből következően a behozatal szintje szokatlanul alacsony volt. A Bizottságnak ezért nem áll rendelkezésére ugyanaz a kiterjedtebb adatkészlet a kiszorítás értékelésére, mint az a)–c) termékkategória esetében.

(88)

Ugyanakkor a 2019 és 2020 negyedik negyedévére vonatkozóan elérhető adatok egyhangúan arról tanúskodnak, hogy kiszorításra kerül sor. Mindkét negyedév elején a maradványkontingens gyakorlatilag teljes mennyiségét egyetlen, országspecifikus kontingenssel rendelkező exportáló ország használta fel. Ezért az indokolatlan kiszorító hatások megelőzése és a származási hely tekintetében a korábbi kereskedelmi forgalom fenntartása érdekében a Bizottság célszerűnek tartja a 30 %-os felső határ bevezetését ebben a kategóriában a negyedik negyedév elején eredetileg elérhető mennyiségre vonatkozóan a kimerült országspecifikus kontingenssel rendelkező országok általi hozzáférés tekintetében.

(89)

Végezetül, mivel a 8. és a 25.A kategória 2020. július 1-jétől csak egy globális vámkontingensből áll, ez a rendszer ezekre a kategóriákra nem vonatkozik.

(90)

A végleges rendeletben a Bizottság elkötelezte magát annak értékelése mellett, hogy az acéltermékekre vonatkozó védintézkedések okoznak-e jelentős kockázatokat bizonyos preferenciális kereskedelmi partnerek stabilizációja vagy gazdasági fejlődése tekintetében olyan mértékben, hogy már károsak az Unióval kötött megállapodásaik integrációs célkitűzéseire nézve. A felülvizsgálatról szóló első rendeletben a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a védintézkedések nem befolyásolták károsan az integrációs célkitűzések elérését. Ugyanez a rendelet a (106) preambulumbekezdésben azt is kimondta, hogy „az intézkedések nem korlátozták indokolatlanul az országok EU-ba történő exportálásra való képességét”.

(91)

Több érdekelt fél – különösen harmadik országok kormányai – nyújtott be észrevételeket az eljárás megindításáról szóló értesítés ezen szakaszával kapcsolatban. Egyes országok kérték az intézkedések alóli mentességüket vagy a preferenciális elbánást. Ebben a tekintetben egyes kérések arra vonatkoztak, hogy a Nyugat-Balkán mentesüljön a védintézkedések alól, mert azok befolyásolhatnák az acéliparukat és ezáltal jelentős káros hatást gyakorolnának a hazai gazdaságokra, ami veszélyeztethetné az Unióval kötött stabilizációs és társulási megállapodásokban szereplő célkitűzéseket. Továbbá, ezek az érdekelt felek azzal érveltek, hogy a védintézkedések hatására az intézkedések bevezetését megelőző időszakhoz képest csökkenne az Unióba irányuló kivitelük. Az exportőrök így mérlegelnék egyes létesítmények ideiglenes bezárását és sok munkavállaló fizetés nélküli szabadságra küldését. Néhány ország utalt arra, hogy mivel hatékonyan betartják az acéliparra vonatkozó uniós állami támogatási szabályokat, korlátlan, vámmentes hozzáféréssel kellene rendelkezniük az uniós piachoz. A mentességre vagy preferenciális elbánásra vonatkozó egyéb, számos harmadik országot érintő kérések az Unióval kötött releváns kétoldalú megállapodások különböző rendelkezésein alapultak.

(92)

Először is, a Bizottság emlékeztet a felülvizsgálatról szóló első rendeletben szereplő érvelésre, miszerint az érdekelt felek által ezen szakasz összefüggésében hivatkozott valamennyi kétoldalú megállapodás lehetővé teszi a például a jelenleg hatályoshoz hasonló védintézkedések bevezetését. A Bizottságnak így nem jogi kötelezettsége, hogy mentesítse őket az intézkedések alól. Másodszor, a védintézkedésekről szóló WTO-megállapodás 2. cikke értelmében a védintézkedéseket a vizsgált termék behozatalára kell alkalmazni, annak forrásától függetlenül. Ahogy már a felülvizsgálatról szóló első rendeletben is szerepel, „az e szabályok alóli egyedüli kivételek egyes WTO-tag fejlődő országok különleges esetére vagy adott esetben kétoldalú megállapodásokból eredő kötelezettségekre vonatkoznak”. A Bizottság ezért fenntartja azt az álláspontját, hogy nincs jogi alapja arra, hogy mentesítse ezeket az országokat a védintézkedések alól.

(93)

Ahogyan az a felülvizsgálatról szóló első rendelet (99) preambulumbekezdésében szerepel, a (90) preambulumbekezdésben ismertetett szempontok vonatkozásában az intézkedések felülvizsgálatára vonatkozó kötelezettségvállalás különösen olyan országokra utalt, amelyekkel az Unió stabilizációs és társulási megállapodást kötött.

(94)

Az ilyen országok tekintetében a Bizottság először elemezte az exportteljesítményüket az intézkedések második évében, azaz 2019. július 1-jétől kezdve. Az elemzés szerint azokban a termékkategóriákban, amelyekben ezek az országok országspecifikus kontingenssel rendelkeznek, általában továbbra sem használták fel a kontingensnek megfelelő mennyiséget az időszak utolsó negyedévében. Ezenkívül, az esetek többségében, a maradványkontingens keretében továbbra is voltak jelentős elérhető mennyiségek azokban a termékkategóriákban, amelyekben később esetleg kimerítették az országspecifikus kontingensüket, beleértve a néhány ország által az iparuk szempontjából meghatározónak minősített kategóriákat. Ez azt jelenti, hogy általában lehetőségük volt a korábbi szintet meghaladó kivitel folytatására a számukra legfontosabb termékkategóriákban. Azokban a termékkategóriákban, amelyekben ezek az országok maradványkontingenssel rendelkeztek, az adatok elemzése nem utalt arra, hogy a vámkontingensek rendszere összességében korlátozta volna a kiviteli képességüket. Bizony esetekben az országok semmilyen korlátozást nem tapasztaltak az intézkedések keretében a korábbi kiviteli szint meghaladásával kapcsolatban.

(95)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a vámkontingensek szintje megfelelő és arányos a hagyományos kereskedelmi forgalom fenntartása szempontjából, és nincs bizonyíték az uniós kereslet jelentős növekedésére vagy a körülmények olyan megváltozására, amely indokolná a vámkontingens szintjének módosítását a hatályos intézkedések hatékonyságának befolyásolása nélkül.

(96)

A Bizottság előretekintő elemzést is végzett, és megvizsgálta, hogy az ebben a rendeletben szereplő kiigazítások hogyan befolyásolhatják a nyugat-balkáni országok stabilizálódását vagy gazdasági fejlődését. Az értékelés során a Bizottság figyelembe vette a jelenlegi piaci helyzetet és a közeljövőre vonatkozó kilátásokat a 3.1. szakaszban ismertetetteknek megfelelően.

(97)

Ebben a tekintetben a Bizottság emlékeztet egyrészt arra, hogy az uniós gazdasági ágazat kéréseivel ellentétben a Bizottság a második felülvizsgálat értelmében nem csökkentette a vámkontingensek szintjét, ahogy az első felülvizsgálat keretében sem, másrészt arra, hogy ezek a vámkontingensek második alkalommal fognak tovább liberalizálódni, mert e második felülvizsgálat értelmében vett kiigazítások hatálybalépésekor új, 3 %-os emelésre kerül sor (42). Ez azt jelenti, hogy nagyobb országspecifikus kontingensek állnak a nyugat-balkáni országok rendelkezésére, amelyek általában továbbra is nagyobb maradványkontingenshez férnek hozzá az utolsó negyedévben, s ezzel lehetőségük lesz a korábbinál nagyobb szintű kivitelre, ahogy az a végleges intézkedések bevezetése óta jellemző. A Bizottság továbbá megállapítja, hogy a 3.2.3. szakaszban ismertetett kiszorító hatással, illetve a fejlődő országok 3.2.5. szakaszban ismertetett kizárásával kapcsolatos új, horizontális jellegű kiigazítások összességében további pozitív hatást fognak gyakorolni néhány, a Nyugat-Balkán esetében releváns termékkategóriában.

(98)

Ennek alapján a Bizottság megállapítja, hogy a védintézkedések nem okoztak és a kiigazításuk után sem okozhatnak jelentős kockázatokat a nyugat-balkáni országok stabilizációja vagy gazdasági fejlődése tekintetében.

(99)

A Bizottság végezetül megállapítja, hogy az érdekelt felek által a beadványaikban megfogalmazott állítások nem szolgáltak ilyen kockázatra utaló bizonyítékkal.

(100)

Ennek megfelelően a fenti értékelés alapján, illetve ellenkező értelmű bizonyítékok hiányában a Bizottság elutasítja az ezzel a szakasszal kapcsolatos állításokat.

(101)

A végleges védintézkedések (EU) 2019/159 rendelettel való elfogadását követően a Bizottság vállalta, hogy aktualizált behozatali statisztikák alapján rendszeresen felülvizsgálja az intézkedések hatálya alól potenciálisan kizárt fejlődő országok listáját.

(102)

A beérkezett beadványokban néhány érdekelt fél kérte az intézkedések alóli mentességét, mert egy bizonyos ország részesedése egy adott termékkategóriában már nem haladná meg a 3 %-os küszöböt. Mások azt kérték, hogy egy bizonyos országra is terjesszék ki az intézkedéseket, mert a részesedése egy adott termékkategóriában meghaladná a 3 %-os küszöböt. Egyes érdekelt felek kérték, hogy adott termékkategóriában mentesüljenek az intézkedések hatálya alól, mert egy adott ország részesedése nem érné el egyénileg a 3 %-ot még akkor sem, ha ilyen helyzetben az országok behozatali részesedése összességében meghaladná a 9 %-ot. Végezetül, mások célszerűbbnek tartották, ha a számításokra mind a 26 termékkategória alapján, együttesen kerülne sor.

(103)

Az (EU) 2015/478 rendelet 18. cikkével és az Unió nemzetközi kötelezettségeivel, nevezetesen a védintézkedésekről szóló WTO-megállapodás 9.1. cikkével összhangban „a védintézkedések nem alkalmazandóak a WTO-tag fejlődő országokból származó termékekre mindaddig, amíg az adott országoknak az érintett termék uniós behozatalában való részesedése nem haladja meg a 3 %-ot, feltéve, hogy a 3 %-nál kevesebb behozatali részesedésű WTO-tag fejlődő országok együttesen nem tesznek ki 9 %-nál többet az érintett termék Unióba irányuló összes behozatalából”. Ezenkívül az uniós érdeket szolgálja az intézkedések hatálya alól kizárt fejlődő országok listájának kiigazítása annak elkerülése érdekében, hogy egyes fejlődő országok indokolatlanul előnyre tegyenek szert az eredeti kizárás következtében.

(104)

A Bizottság ezért a teljes 2019-es évre vonatkozó adatok (43) alapján minden termékkategóriában újraszámolta az egyes exportáló országok behozatali részesedését (44).

(105)

A teljes 2019-es évre vonatkozó adatok alapján a következő – az intézkedések hatálya alól kizárt – országokból érkező behozatal egyes termékkategóriákban meghaladta a 3 %-os küszöböt. Ezért a felülvizsgálat eredményeként ezeket az országokat most az intézkedések hatálya alá kell vonni:

(106)

A Bizottság ezt követően értékelte, hogy a fenti kategóriák esetében az érintett fejlődő országok jogosultak-e országspecifikus vámkontingensre. E célból a Bizottság értékelte, hogy a 2015 és 2017 közötti időszakban e kategóriákban az érintett országokból érkező behozatal bármely kategóriában kitette-e az adott időszak teljes behozatalának legalább 5 %-át. Az eredmények azt mutatták, hogy egyik ország sem jogosult országspecifikus vámkontingensre. Ezért az említett országok mindegyike a vonatkozó termékkategóriák maradványkontingense keretébe fog tartozni.

(107)

A védintézkedések hatálya alóli kizárásokat illetően a jelen felülvizsgálat a következő eredménnyel járt:

(108)

A felülvizsgálat nyomán az intézkedések hatálya alól kizárásra kerülő WTO-tag fejlődő országok (Brazília a 6. kategóriában és Kína a 3.A kategóriában) országspecifikus vámkontingensei minden érintett termékkategória esetében az intézkedések harmadik éve első negyedévének kezdetétől, azaz 2020. július 1-jétől átkerülnek a vonatkozó maradványkontingensbe. (45)

(109)

Az újraszámítást követően a Bizottság az aktualizált importadatok alapján az intézkedések hatálya alá tartozó mind a 26 termékkategória esetében aktualizálta a kizárások listáját (a teljes aktualizált listát az I. melléklet tartalmazza).

(110)

E felülvizsgálati ok összefüggésében rendkívül eltérő típusú kérések érkeztek a Bizottsághoz. A fő téma a liberalizálás szintje volt. Tekintettel a kereslet csökkenésére, az uniós gazdasági ágazat a jelenlegi 3 %-os szint csökkentését vagy akár teljes eltörlését támogatta. Másrészről más érdekelt felek azzal érveltek, hogy a felülvizsgálatról szóló első rendeletben meghatározott liberalizálási szintet fenn kell tartani vagy akár emelni kell minden vagy termékkategória, vagy pedig egyes termékkategóriák és/vagy származási helyek esetében.

(111)

A védintézkedésekről szóló WTO-megállapodás 7. cikkének (4) bekezdése szerint „az alkalmazkodás elősegítése céljából olyan esetben, ahol a 12. cikk (1) bekezdésének rendelkezései szerint bejelentett védintézkedés hatályának várható időtartama hosszabb mint egy év, a védintézkedéseket alkalmazó tagnak fokozatosan, rendszeres időközönként liberalizálnia kell az alkalmazási időszak során”.

(112)

Ebben a tekintetben a felülvizsgálatról szóló első rendeletben a Bizottság az intézkedések második évére 3 %-os liberalizálást vezetett be. Az említett rendeletben azt is meghatározta, hogy ugyanilyen mértékű liberalizálás vonatkozik az intézkedések harmadik évére, vagyis 2020. július 1-jével kezdődően. A Bizottság elemezte, hogy indokolt-e a jelenlegi szint növelése.

(113)

Ahogyan azt a 3.1. szakasz részletesen ismerteti, gyakorlatilag valamennyi forrás a gazdasági tevékenység előző évekhez viszonyított egyértelmű csökkenésére utal 2020–2021 vonatkozásában. Ebben a tekintetben a Bizottság megállapítja, hogy az acél iránti kereslet nagyrészt egy ország vagy gazdasági térség makroökonómiai tendenciáit, például a GDP növekedését követi. A Bizottság továbbá emlékeztet rá, hogy az intézkedések első évében a vámkontingensek keretében jelentős mennyiségek felhasználatlanok maradtak, és a második év végén nagy valószínűséggel még nagyobb mennyiség marad felhasználatlan. Ezért a 2020–2021-es időszakra vonatkozó jelenlegi gazdasági kilátások, az egyes termékkategóriákban elérhető, folyamatosan jelentős vámkontingens-mennyiségek, valamint a vámkontingensszint növelésének szükségességére utaló egyértelmű bizonyítékok hiánya miatt a Bizottság nem tehet mást, mint hogy elutasítja a liberalizálás ütemének fokozására vonatkozó kéréseket.

(114)

Másrészről a Bizottság ezt követően megvizsgálta a liberalizálás jelenlegi szintjének csökkentésére vagy eltörlésére vonatkozó kéréseket. A Bizottság szerint a védintézkedésekről szóló WTO-megállapodás 7. cikke (4) bekezdésének megfogalmazása egyértelműen arra kötelezi a vizsgáló hatóságot, hogy legalább tartsa fenn a liberalizálás szintjét, miután azt sikeresen bevezette az intézkedések második évében. Ennek megfelelően az intézkedések 2020. július 1-jén kezdődő harmadik éve tekintetében a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a liberalizálás szintje nem csökkenthető a második év végén alkalmazandó szint, vagyis 3 % alá. A Bizottság ezért elutasítja a liberalizálás szintjének csökkentésére vonatkozó kéréseket.

(115)

A fenti ténymegállapítások alapján a liberalizálás szintje így minden termékkategória vonatkozásában továbbra is 3 %.

(116)

Számos érdekelt fél tájékoztatta a Bizottságot olyan állítólagos gyakorlatokról, amelyek célja a mennyiségi szint fölött alkalmazandó 25 %-os vámtétel elkerülése. Az állítólagos kijátszások vagy valótlan nyilatkozattételek eltérő formát ölthetnek, és számos termékkategóriát érintenek.

(117)

A Bizottság tudomásul veszi ezeket az állításokat, és elkötelezi magát a további elemzésük mellett annak érdekében, hogy meghozza a szükséges korrekciós intézkedéseket, amennyiben az állítólagos gyakorlatok megerősítést nyernek. A Bizottság mindenesetre emlékeztet arra, hogy a vámügyi jogszabályok továbbra is teljes mértékben alkalmazandók az ilyen állítások kivizsgálására.

(118)

Néhány érdekelt fél kérte egyes kategóriák felosztását. Az ilyen kérések alátámasztására néhány fél azt állította, hogy néhány esetben ugyanazon vámkontingens keretében versenyeztek a szokásos és magas minőségű terméktípusok, és a Bizottságnak biztosítania kell a kettő közötti megfelelő egyensúly fenntartását, elkerülve a kiszorító hatásokat.

(119)

Ebben a tekintetben a Bizottság kiemeli, hogy e kérések nyomán e második felülvizsgálat keretében rendkívül részletesen elemezte a lehetséges kiszorító hatásokat, és ezek kezelésére bevezette a 3.2.3. szakaszban ismertetett kiigazításokat. A Bizottság megállapítja, hogy ezek a kiigazítások lehetővé tennék sok kérés teljesítését, mert biztosítani fogják, hogy a minőségi terméktípusokat kis mennyiségben szállító országok, amelyekre általában a maradványkontingens vonatkozik, biztonságosabban hozzáférhessenek a rendelkezésre álló mennyiségekhez. A Bizottság továbbá emlékeztet arra, hogy az intézkedések kidolgozása során meg kell teremteni a kényes egyensúlyt egyrészt a hagyományos kereskedelmi forgalom mennyiség és származási hely tekintetében történő lehető legnagyobb mértékű fenntartása, másrészt az olyan intézkedések fenntartása között, amelyeket az uniós tagállamok nemzeti vámhatóságai hatékonyan végre tudnak hajtani. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a termék-alkategóriák számának növelése esetén felmerül annak kockázata, hogy az intézkedések végrehajtása túlságosan terhessé válik, és veszélyezteti a vámkontingensek hatékony kezelését.

(120)

Néhány, a felosztásra irányuló kérés kifejezetten utalt arra, hogy bizonyos terméktípus felhasználására a gépjárműiparban kerül sor, és ezért ugyanolyan elbánásban kell részesülniük, mint a 4B. termékkategóriába tartozó termékeknek. A Bizottság azonban ebben a tekintetben megállapítja, hogy ezeket a kéréseket az írásbeli szakaszban maga a gépjárműipar hagyta nagyrészt figyelmen kívül, és így észszerű kétségek merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy egy ilyen kiigazítás az Unió érdekeit szolgálja-e.

(121)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jut, hogy az e tekintetben érkezett beadványok – az (55)–(62) preambulumbekezdésben említett, a 25. termékkategóriára vonatkozó beadvány kivételével – nem szolgáltattak kellő bizonyítékot az állítások alátámasztására, illetve nem támasztották alá, hogy a vámhatóságok indokolatlan terhek nélkül végre tudná hajtani őket, vagy hogy az ilyen kiigazítás az Unió általános érdekeit szolgálná.

(122)

Néhány érdekelt fél azt kérte a Bizottságtól, hogy terjessze ki az intézkedések hatályát egyes termékkategóriákra, míg mások bizonyos kategóriák kizárása mellett érveltek.

(123)

A Bizottság hivatkozik a felülvizsgálatról szóló első rendelet (163) preambulumbekezdésében tett ténymegállapítására, amely szerint a felülvizsgálat hatálya nem terjed ki a termékek körének megváltozására. A Bizottság ezért elutasítja ezeket a kéréseket.

(124)

Egyes felek továbbá azzal érveltek, hogy a hatályos intézkedések nem felelnek meg a védintézkedésekről szóló WTO-megállapodás követelményeinek, ezért el kell törölni őket.

(125)

A Bizottság hivatkozik a felülvizsgálatról szóló első rendelet (165) preambulumbekezdésére és az abban szereplő hivatkozásokra, így elutasítja ezeket az állításokat.

(126)

Más érdekelt felek javasolták a vámkontingensek engedélyezési rendszerben történő kezelését.

(127)

A Bizottság ebben a tekintetben megismétli, hogy a vámkontingensek kezelésére szolgáló rendszernek biztosítania kell, hogy a végrehajtása ne járjon olyan túlzott terhekkel a vámhatóságok számára, amelyek veszélyeztetnék hatékony alkalmazását. A Bizottság továbbra is úgy véli, hogy a vámkontingensek kezelésére szolgáló, a végleges rendelet értelmében bevezetett rendszer a legmegfelelőbb a kellő egyensúly megteremtésére.

(128)

Végezetül több fél érdeklődött az Egyesült Királyság Unióból való kilépésének (a továbbiakban: brexit) hatásaival és a lehetséges kiigazításokkal kapcsolatban.

(129)

A Bizottság megállapítja, hogy a kiigazítások elfogadása az Egyesült Királyság Unióból való kilépésének átmeneti időszakára esik, mert még folynak a tárgyalások az Európai Unió és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli megállapodásról. A Bizottság szükség esetén az ezzel kapcsolatos bármely fejleményre tekintettel haladéktalanul újból meg fogja vizsgálni a helyzetet.

(130)

Végezetül a Bizottság megállapítja, hogy a hatályos védintézkedéseket módosító jelen felülvizsgálat megfelel a bizonyos harmadik országokkal kötött kétoldalú megállapodásokból eredő kötelezettségeknek is.

(131)

Végezetül a Bizottság megítélése szerint előfordulhat, hogy az uniós érdekre való tekintettel a 2020. július 1-jével kezdődő időszak vonatkozásában ki kell igazítania a vámkontingenseknek a II. mellékletben meghatározott szintjét vagy felosztását, ha az intézkedések alkalmazási időszaka alatt a körülményekben változás áll be. A körülmények megváltozását jelentheti például, ha bizonyos termékkategóriákban az uniós kereslet általános növekedése vagy csökkenése szükségessé teszi a vámkontingens szintjének felülvizsgálatát, olyan dömping- vagy szubvencióellenes intézkedések kerülnek bevezetésre, amelyek jelentősen befolyásolhatják a behozatal jövőbeli alakulását, vagy esetleg az USA 232. szakasz szerinti intézkedéseivel kapcsolatban olyan új fejlemény következik be, amely közvetlenül kihatat az ebben a vizsgálatban – különösen a kereskedelem eltérülésével kapcsolatban – megfogalmazott következtetésekre. A Bizottság azt is felülvizsgálhatja, hogy az intézkedések alkalmazása káros hatást gyakorolhat-e a preferenciális kereskedelmi partnerekkel kitűzött integrációs célok elérésére, például jelentősen kockáztatja-e stabilizációjukat vagy gazdasági fejlődésüket.

(132)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az (EU) 2015/478 rendelet 3. cikkének (3) bekezdése, illetve az (EU) 2015/755 rendelet 22. cikkének (3) bekezdése alapján létrehozott, a védintézkedésekkel foglalkozó bizottság véleményével,