(1)

Az 1151/2012/EU rendelet 53. cikke (1) bekezdése első albekezdésének megfelelően a Bizottság megvizsgálta Spanyolország kérelmét, amely a 1366/2011/EU végrehajtási rendelettel (2) módosított 148/2007/EK bizottsági rendelet (3) alapján bejegyzett „Pataca de Galicia”/„Patata de Galicia” oltalom alatt álló földrajzi jelzéshez kapcsolódó termékleírás módosításának jóváhagyására irányul.

(2)

A szóban forgó módosítás az 1151/2012/EU rendelet 53. cikkének (2) bekezdése értelmében nem tekinthető kisebb jelentőségűnek, ezért a Bizottság a módosítás iránti kérelmet az említett rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában (4).

(3)

A Bizottsághoz nem érkezett az 1151/2012/EU rendelet 51. cikke szerinti felszólalási nyilatkozat, ezért a termékleírás módosítását jóvá kell hagyni,

(1)

2015. július 17-én a Suterra Europe Biocontrol S.L. az 1107/2009/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének megfelelően kérelmet nyújtott be Olaszországhoz a lavandulil-szenecioát hatóanyag jóváhagyására vonatkozóan.

(2)

Az említett rendelet 9. cikke (3) bekezdésének megfelelően Olaszország mint jelentéstevő tagállam 2016. december 29-én értesítette a kérelmezőt, a többi tagállamot, a Bizottságot és az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságot (a továbbiakban: Hatóság) a kérelem elfogadhatóságáról.

(3)

A jelentéstevő tagállam 2017. augusztus 22-én értékelőjelentés-tervezetet nyújtott be a Bizottsághoz, amelyről a Hatóságnak is küldött másolatot; e tervezetben azt vizsgálta, hogy a hatóanyag várhatóan megfelel-e az 1107/2009/EK rendelet 4. cikkében meghatározott jóváhagyási kritériumoknak.

(4)

A Hatóság eleget tett az 1107/2009/EK rendelet 12. cikkének (1) bekezdésében foglaltaknak. Az 1107/2009/EK rendelet 12. cikkének (3) bekezdése értelmében a Hatóság felkérte a kérelmezőt, hogy nyújtson be kiegészítő információkat a tagállamoknak, a Bizottságnak és a Hatóságnak. A jelentéstevő tagállam a kiegészítő információkról készített értékelést aktualizált értékelőjelentés-tervezet formájában nyújtotta be a Hatósághoz 2018. október 9-én.

(5)

A Hatóság 2019. január 4-én tájékoztatta a kérelmezőt, a tagállamokat és a Bizottságot az arra vonatkozó következtetéséről (2), hogy a lavandulil-szenecioát hatóanyag várhatóan megfelel-e az 1107/2009/EK rendelet 4. cikkében előírt jóváhagyási kritériumoknak. A Hatóság nyilvánosságra hozta következtetéseit.

(6)

A Bizottság a lavandulil-szenecioát hatóanyagra vonatkozó vizsgálati jelentést 2019. október 22-én, a lavandulil-szenecioát jóváhagyásáról szóló rendelettervezetet pedig 2020. március 23-án terjesztette a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottsága elé.

(7)

A kérelmező lehetőséget kapott arra, hogy a vizsgálati jelentéssel kapcsolatban észrevételeket tegyen.

(8)

Legalább egy, a hatóanyagot tartalmazó növényvédő szer egy vagy több reprezentatív használata és különösen azoknak a felhasználásoknak a tekintetében, amelyeket megvizsgáltak és a vizsgálati jelentésben részletesen ismertettek, megállapítást nyert, hogy az 1107/2009/EK rendelet 4. cikkében előírt jóváhagyási kritériumok teljesülnek.

(9)

A Bizottság továbbá úgy ítélte meg, hogy a lavandulil-szenecioát az 1107/2009/EK rendelet 22. cikke értelmében vett kis kockázatú hatóanyag. A lavandulil-szenecioát hatóanyag nem ad okot aggodalomra, és megfelel az 1107/2009/EK rendelet II. mellékletének 5.1.3 pontjában meghatározott feltételeknek.

(10)

Ezért a lavandulil-szenecioát kis kockázatú hatóanyagként való jóváhagyása indokolt.

(11)

Az 1107/2009/EK rendelet 13. cikke (2) bekezdésének a rendelet 6. cikkével összefüggésben értelmezett rendelkezései értelmében, valamint a jelenlegi tudományos és műszaki ismeretekre való figyelemmel azonban bizonyos feltételeket elő kell írni.

(12)

Az 1107/2009/EK rendelet 13. cikkének (4) bekezdésével összhangban az 540/2011/EU bizottsági végrehajtási rendeletet (3) ennek megfelelően módosítani kell.

(13)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

(1)

A 2006/112/EK irányelv 285. cikkének első bekezdése szerint azok a tagállamok, amelyek nem éltek a 67/228/EGK tanácsi irányelv (2) 14. cikkében megállapított lehetőséggel, mentességet adhatnak a hozzáadottérték-adó (héa) megfizetése alól azoknak az adóalanyoknak, amelyek éves árbevétele legfeljebb 5 000 EUR, vagy az ennek megfelelő, nemzeti valutában kifejezett összeg.

(2)

A 2008/737/EK tanácsi határozat (3) révén Olaszország felhatalmazást kapott arra, hogy a 2006/112/EK irányelv 285. cikkétől való eltérő intézkedést (a továbbiakban: az eltérő intézkedés) alkalmazzon és héamentességet biztosítson azon adóalanyoknak, amelyek éves árbevétele nem haladja meg a 30 000 EUR-t. Az eltérő intézkedés alkalmazására 2010. december 31-ig adott felhatalmazást a Bizottság.

(3)

A 2010/688/EU tanácsi végrehajtási határozat (4) révén Olaszország felhatalmazást kapott arra, hogy 2013. december 31-ig folytassa az eltérő intézkedés alkalmazását.

(4)

A 2013/678/EU tanácsi végrehajtási határozat (5) révén Olaszország felhatalmazást kapott arra, hogy 2016. december 31-ig folytassa az eltérő intézkedés alkalmazását. Az éves forgalom értékhatárát 65 000 EUR-ra emelték.

(5)

Az (EU) 2016/1988 tanácsi végrehajtási határozat (6)2019. december 31-ig, vagy a 2006/112/EK irányelvnek a kisvállalkozásokra vonatkozó különös szabályozásról szóló 281–294. cikkét módosító irányelv hatálybalépéséig – attól függően, hogy melyik következett be korábban – meghosszabbította az eltérő intézkedés alkalmazására adott felhatalmazás érvényességét. A Tanács 2020. február 18-án elfogadta a 2006/112/EK irányelv 281–294. cikkének a kisvállalkozásokra vonatkozó különös szabályozás tekintetében történő módosításáról szóló (EU) 2020/285 irányelvet (7).

(6)

A Bizottságnál 2019. július 26-án iktatott levelében Olaszország felhatalmazást kért arra, hogy 2019. december 31-ét követően is alkalmazhassa az eltérő intézkedést, valamint hogy megemelhesse az értékhatárt és kiterjeszthesse a mentesség hatályát.

(7)

A Bizottság 2019. szeptember 20-án kelt levelében a 2006/112/EK irányelv 395. cikke (2) bekezdésének második albekezdése értelmében tájékoztatta a többi tagállamot Olaszország kérelméről. A Bizottság 2019. szeptember 23-i keltezésű levelében értesítette Olaszországot arról, hogy a kérelem elbírálásához szükséges minden információ a rendelkezésére áll.

(8)

Olaszország a Bizottságnál 2019. december 5-én iktatott levelében oly módon felülvizsgálta kérelmét, hogy csak arra való felhatalmazást kért, hogy 2024. december 31-ig folytathassa az eltérő intézkedés alkalmazását.

(9)

A Bizottság 2019. december 10-én kelt levelében a 2006/112/EK irányelv 395. cikke (2) bekezdésének második albekezdése értelmében tájékoztatta a többi tagállamot Olaszország felülvizsgált kérelméről. A Bizottság 2019. december 11-i keltezésű levelében értesítette Olaszországot arról, hogy a felülvizsgált kérelem elbírálásához szükséges minden információ a rendelkezésére áll.

(10)

Az Olaszország által nyújtott információk alapján úgy tűnik, hogy az eltérő intézkedés indokai nagyrészt változatlanok. Az eltérő intézkedés csökkenti a kisvállalkozások és az adóhatóságok adminisztratív terheit és megfelelési költségeit, és ezáltal segíti a héabeszedés egyszerűsítését.

(11)

Az intézkedés jelenleg is és a jövőben is szabadon választható az adóalanyok számára. Az adóalanyok továbbra is választhatják az általános héaszabályozást, a 2006/112/EK irányelv 290. cikkének megfelelően.

(12)

Az Olaszország által nyújtott információkból kiderül, hogy az eltérő intézkedésnek csupán elhanyagolható hatása lesz a végső fogyasztói szinten beszedett adóbevétel teljes összegére Olaszországban.

(13)

Az eltérő intézkedés nem fogja hátrányosan érinteni az Unió héából származó saját forrásait, mivel Olaszország az 1553/89/EGK, Euratom tanácsi rendelet (8) 6. cikkével összhangban kompenzációs számítást fog végezni.

(14)

Tekintettel arra, hogy az eltérő intézkedés alkalmazása várhatóan kedvező hatást gyakorol a kisvállalkozások és az adóhatóságok adminisztratív terheinek és megfelelési költségeinek csökkentésére, anélkül, hogy jelentős mértékben befolyásolná a héából származó összbevételt, indokolt felhatalmazni Olaszországot arra, hogy egy további meghatározott időtartamra folytassa az eltérő intézkedés alkalmazását.

(15)

Az eltérő intézkedés alkalmazására való felhatalmazás hatályát időbeli korláthoz kell kötni. Az időkorlátnak elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy értékelni lehessen az értékhatár hatékonyságát és megfelelőségét. Ezenkívül az (EU) 2020/285 irányelv értelmében a tagállamoknak 2024. december 31-ig el kell fogadniuk és ki kell hirdetniük azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az említett irányelv 1. cikkének megfeleljenek, és ezeket a rendelkezéseket 2025. január 1-jétől kell alkalmazniuk. Olaszországot indokolt tehát felhatalmazni arra, hogy 2024. december 31-ig folytathassa az eltérő intézkedés alkalmazását,

(16)

Az eltérő intézkedés által elérni kívánt célok megvalósulása, valamint annak érdekében, hogy az eltérő intézkedés alkalmazása a folyó adózási időszak tekintetében ne idézzen elő jogbizonytalanságot, helyénvaló ezt a határozatot 2020. január 1-jétől alkalmazni,

(1)

2020. január 30-án az Egészségügyi Világszervezet a Covid19-járványt „nemzetközi horderejű népészségügyi vészhelyzetnek” nyilvánította, majd 2020. március 11-én világjárványnak minősítette (1). E helyzetnek az üzleti és szabadidős célú nemzetközi és belföldi utazásokra gyakorolt súlyos hatása 2020. március 1. óta minden téren megmutatkozik Európában és a világ többi részén.

(2)

A Covid19-világjárvány nyomán az államok nemzeti szinten utazási tilalmakat rendeltek el, figyelmeztetéseket adtak ki, illetve korlátozásokat vezettek be a határokon. Mindez oda vezetett, hogy számtalan utazást töröltek, és sok polgár nem tudott elutazni. A jelenleg világszerte tapasztalható, példa nélküli utazási korlátozások (2) a személyszállítás csaknem teljes leállásához vezettek Európában és a világ más részein is. Ez súlyos következményekkel jár az üzemeltetőkre, a szervezett utazási formák szervezőire (a továbbiakban: utazásszervezők) és a szervezett utazások részeként egyéb idegenforgalmi szolgáltatásokat nyújtókra nézve.

(3)

A válság gazdasági hatása másfelől sok utast és utazót is érintett, akiknek jövedelme visszaesett a gazdasági tevékenységek beszűkülése miatt, ami pedig a munkáltatók és a munkavállalók kilátásait egyaránt befolyásolja (3).

(4)

Az uniós utazási és idegenforgalmi ágazat arról számol be, hogy a tavalyi év azonos időszakához képest 60–90 %-kal csökkent a foglalások száma. Az utazások törlése miatt az utasok által benyújtott visszatérítési kérelmek messze meghaladják az új foglalások számát. Az utazási irodák és utazásszervezők európai szövetségének (ECTAA) előzetes becslései szerint a Covid19-világjárvány 2020 első negyedévében 30 milliárd EUR (mínusz 60 %), a második negyedévben pedig 46 milliárd EUR (mínusz 90 %) veszteséget okozhat a korábbi évek alapján várható forgalomhoz képest.

(5)

Az üzemeltetők valamennyi közlekedési mód esetében üzleti tevékenységük jelentős visszaesésével és működésük szinte teljes leállásával szembesülnek, ami pénzforgalmuk csökkenéséhez (4) vezet – a Covid19-világjárványnak betudhatóan.

(6)

A járvány megfékezésére irányuló intézkedések feloldására vonatkozó feltételek és kritériumok nagyrészt olyan adatoktól – többek között epidemiológiai adatoktól – függenek, amelyek idővel alakulnak. Következésképpen még nem áll rendelkezésre egyértelmű ütemterv a kijárási korlátozások feloldására, amely lehetővé tenné a közlekedési szolgáltatások és az idegenforgalom teljes mértékű újraindítását (5).

(7)

A 261/2004/EK (6), az 1371/2007/EK (7), az 1177/2010/EU (8) és az 181/2011/EU (9) európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: az utasok jogairól szóló uniós rendeletek) határozzák meg az utasokat utazásuk törlése esetén megillető jogokat. Amennyiben az üzemeltető töröl egy utat, az utasok választhatnak a (pénzbeni) visszatérítés és az átfoglalás között, amely lehetőséget az üzemeltető köteles felajánlani (10). Mivel a jelenlegi körülmények között az átfoglalás aligha kivitelezhető, a tényleges választás elsősorban a különböző visszatérítési formákra korlátozódik.

(8)

Légi, tengeri és belvízi szállítás esetén a jegy teljes árának visszatérítése az utas kérését követő 7 napon belül, autóbuszos szállítás esetén az ajánlattételt vagy a kérelem kézhezvételét követő 14 napon belül, vasúti szállítás esetén pedig a kérelem beérkezését követő 1 hónapon belül esedékes. Az uniós jogszabályok értelmében a visszatérítés történhet pénzben vagy utalvány formájában. Az utalvány formájában történő visszatérítés azonban csak az utas beleegyezésével lehetséges (11).

(9)

Az (EU) 2015/2302 európai parlamenti és tanácsi irányelv (12) (a továbbiakban: a szervezett utazási formákról szóló irányelv) úgy rendelkezik, hogy amennyiben egy szervezett utazást „elháríthatatlan és rendkívüli körülmények” miatt törölnek, az utazók indokolatlan késedelem nélkül, de legkésőbb a szerződés megszüntetését követő 14 napon belül jogosultak az utazási csomagért befizetett összegek teljes visszatérítésére. Ebben az összefüggésben az utazásszervező utalvány formájában is felajánlhatja a visszatérítést az utazónak. Ez a lehetőség azonban nem fosztja meg az utazókat azon joguktól, hogy inkább a pénzbeni visszatérítést válasszák.

(10)

Hasonlóképpen, amennyiben az utazásszervező egy utazási csomagra már megkötött szerződést módosít (például halasztja az indulás időpontját) vagy másik utazási csomagot ajánl fel (13), és az említett módosítások vagy az említett másik utazási csomag alacsonyabb színvonalú vagy költségű utazási csomagot (14), illetve a szerződés felmondását (15) eredményezik, az utazásszervezőnek lehetősége van utalványt felkínálni, feltéve, hogy az utazót nem fosztja meg a pénzbeni visszatérítéshez való jogától.

(11)

2020. március 18-án a Bizottság elfogadta az Értelmező iránymutatás az utasok jogairól szóló uniós rendeletekhez a Covid19-betegséggel kapcsolatos helyzet alakulásával összefüggésben című közleményt (16). A Bizottság emlékeztetett arra, hogy az utasok választhatnak a jegyár készpénzes és utalvány formájában történő visszatérítése között.

(12)

2020. március 19-én a Bizottság nem hivatalos iránymutatást tett közzé honlapján a szervezett utazási formákról szóló irányelvnek a Covid19-cel összefüggésben történő alkalmazásáról (17), amelyben megerősítette az utazók jogát a teljes visszatérítésre, de azt is kijelentette, hogy az utazók utalványt is elfogadhatnak.

(13)

A Covid19-világjárványhoz köthető sok utazástörlés fenntarthatatlan pénzforgalmi és bevételi helyzetet idézett elő a közlekedési és az utazási ágazatban. Az utazásszervezők likviditási problémáit tovább súlyosbítja, hogy az utazási csomag teljes árát vissza kell téríteniük az utazónak, miközben ők maguk nem mindig kapnak visszatérítést az utazási csomag részét képező, előre fizetett szolgáltatásokért. Ez de facto azt eredményezheti, hogy az utazási ökoszisztéma szereplői méltánytalanul osztoznak a terheken.

(14)

Ha az utazásszervezők vagy az üzemeltetők fizetésképtelenné válnak, fennáll a veszélye annak, hogy sok utazó és utas egyáltalán nem kap visszatérítést, mivel az utazásszervezőkkel és az üzemeltetőkkel szembeni követeléseik védelme nem biztosított. Ugyanez a probléma merülhet fel a vállalkozások közötti piaci tevékenységek viszonylatában is, ahol az utazásszervezők az előre fizetett szolgáltatások visszatérítéseként utalványt kapnak az üzemeltetőktől, amely üzemeltetők később fizetésképtelenné válnak.

(15)

Az utalványok vonzóbbá tételével növelni lehetne azok elfogadottságát az utasok és az utazók körében mint a pénzbeni visszatérítés egyik alternatívája. Ez könnyíthetne az üzemeltetők és az utazásszervezők likviditási problémáin, és végső soron az utasok és az utazók érdekeinek védelmét szolgálná.

(16)

Az utalványokat ezért védeni kell az üzemeltető vagy a szervező fizetésképtelenségével szemben. E védelem kialakítása lehet a magánszektor vagy az állami szféra feladata, és a védelemnek kellően hatékonynak és megbízhatónak kell lennie. Le kell fednie legalább azokat az utalványokat, amelyek az ezen ajánlásban megfogalmazott jellemzőkkel bírnak.

(17)

E jellemzőknek elsősorban a következőkre kell vonatkozniuk: a minimális érvényességi idő, a minimálisnál hosszabb érvényességi idejű utalványok esetében az az időszak, amelynek elteltével az utazók, illetve az utasok – ha úgy kívánják – jogosultak a visszatérítésre, valamint a be nem váltott utalványok visszatérítésének feltételei. Azokra a szolgáltatásokra is ki kell terjedniük, amelyekre az utalvány felhasználható, továbbá az utalvány felhasználására rendelkezésre álló időre és az utalvány átruházhatóságára. További jellemzőket is fontolóra lehet venni az utalványok vonzerejének növelése érdekében.

(18)

Amennyiben egy utalvány kibocsátására a hitelkártya-rendszereken keresztül történő visszatérítéssel párhuzamosan kerül sor, az végül kettős visszatérítéshez vezethet. Ezért, ha az utazó vagy az utas az utalványt választja, az üzemeltető kötelessége ezt az információt továbbítani az utazásszervező, az utazási iroda vagy más közvetítő felé.

(19)

Annak érdekében, hogy az utalványokat vonzóvá tegyék az utasok, illetve az utazók számára, a tagállamok mérlegelhetik olyan rendszerek elfogadását, amelyek az uniós állami támogatási szabályokkal összhangban támaszt nyújtanak az utazási és a közlekedési ágazat szereplőinek. Közvetlenül a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének b) pontja alapján például létrehozhatnak kifejezetten az utalványokra vonatkozó garanciarendszereket. A tagállamok emellett az 1407/2013/EU bizottsági rendelettel (18) összhangban csekély összegű támogatás nyújtásával segíthetnék az utazási és a közlekedési ágazat szereplőit.

(20)

Az utazási és a közlekedési ágazat szereplői által a Covid19-világjárvány miatt benyújtott visszatérítési igények kielégítéséhez támogatást biztosító tagállamoknak gondoskodniuk kell arról is, hogy az említett rendszerek a szervezett utazási formákról szóló irányelv vagy a vonatkozó uniós utasjogi rendeletek hatálya alá tartozó valamennyi utasra, illetve utazóra alkalmazandók legyenek.

(21)

Az utazási és a közlekedési ágazat szereplőinek esetleges további likviditási szükségleteit illetően a Bizottság 2020. március 19-én az állami támogatási intézkedésekre vonatkozó ideiglenes keretet fogadott el a gazdaságnak a jelenlegi Covid19-járvánnyal összefüggésben való támogatása céljából (19), hogy a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének b) pontja alapján segítse a tagállamok gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetését. Az ideiglenes keret módosítására 2020. április 3-án (20), majd 2020. május 8-án (21) annak érdekében került sor, hogy az kiterjedjen további támogatási intézkedésekre.

(22)

Az ideiglenes keret elvben minden ágazatra és vállalkozásra vonatkozik, beleértve a közlekedési és utazási vállalkozásokat is, és elismeri, hogy a közlekedés és az utazás a leginkább érintett ágazatok közé tartozik. Célja, hogy például a közvetlen támogatások, adókedvezmények, a kölcsönökhöz nyújtott állami garanciák és a támogatott állami kölcsönök lehetővé tétele révén orvosolja a vállalkozások likviditási problémáit. Különösen a kis- és középvállalkozások sürgős likviditási szükségleteinek gyors kezelése érdekében a tagállamok vállalatonként 800 000 EUR névértékig kamatmentes kölcsönöket, a kockázat 100 %-át fedező hitelgaranciákat vagy tőkefinanszírozást nyújthatnak. Ezenfelül az ideiglenes keret lehetőséget biztosít a vállalatonkénti 800 EUR-t meghaladó likviditási szükségletek fedezésére garanciák és kamattámogatások formájában, többek között minimális árképzési feltételek mellett. A tagállamok ennek kapcsán dönthetnek úgy, hogy a közlekedési és idegenforgalmi ágazat szereplőit is támogatják annak érdekében, hogy az utasok és a fogyasztók jogai védelmének, illetve az utasok és az utazók egyenlő bánásmódjának biztosítása érdekében teljesíteni lehessen a Covid19-járvány miatti visszatérítési igényeket.

(23)

Ezzel összefüggésben a Bizottság figyelembe fogja venni a tagállamok által a légi közlekedési ágazatnak nyújtott támogatásokra vonatkozóan már meghozott határozatokat annak biztosítására, hogy az ugyanazon kedvezményezetteknek nyújtott kiegészítő támogatás ne eredményezzen túlkompenzációt, tekintettel arra, hogy meg kell védeni az egyenlő versenyfeltételeket a belső piacon.

(24)

Végül a tagállamok egy üzemeltető vagy utazásszervező csődbe menetelét követően dönthetnek úgy, hogy fedezik az utasok, illetve utazók visszatérítési igényeit. A visszatérítési igények ilyen fedezete csak az utasoknak, illetve utazóknak kedvezne, a vállalkozásoknak nem. Ezért nem minősülne állami támogatásnak, és így a tagállamok a Bizottság előzetes jóváhagyása nélkül hajthatnák végre.

(25)

A Bizottság készen áll arra, hogy az ilyen intézkedések kidolgozása során segítséget és tanácsot nyújtson a tagállamoknak az állami támogatásokkal kapcsolatos szakpolitikai kérdésekben.

(26)

A tagállamokat és az üzemeltetőket ösztönözni kell arra, hogy mérlegeljék a vállalkozások tevékenységének és likviditási szükségleteinek támogatására rendelkezésre álló uniós rendszerek alkalmazását.

(27)

A minél teljesebb hatás érdekében valamennyi érdekelt felet tájékoztatni kell ezen ajánlásról, és ösztönözni kell őket az ajánlás végrehajtására,

1.

2.

3.

Az 5. pontra is figyelemmel az üzemeltetőknek és az utazásszervezőknek automatikusan vissza kell téríteniük az érintett utalvány összegét az utas, illetve az utazó részére legkésőbb az utalvány érvényességi idejének lejártát követő 14 napon belül, amennyiben az utalványt nem váltották be. Ez vonatkozik az érintett utalvány fennmaradó összegének visszatérítésére is korábbi részleges beváltás esetén.

4.

Az üzemeltetők és az utazásszervezők az utas, illetve az utazó kérésére mérlegelhetik annak a lehetőségét, hogy az utalványokat azok kiállítását követő 12 hónapon belül is visszatéríthetővé tegyék.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

Amennyiben az ilyen garanciarendszerek csökkentik az utasoknak, illetve utazóknak az utalványok elfogadásával járó pénzügyi kockázatát, és növelik annak valószínűségét, hogy ezen utalványok pénzbeni visszatérítés helyetti választása javítja az üzemeltetők likviditási pozícióját, az intézkedések pénzügyi könnyebbséget nyújtanak az érintett üzemeltetők számára, és állami támogatásnak minősülnek.

A szóban forgó intézkedések nem tartoznának az ideiglenes keret hatálya alá, hanem azokat a tagállamok közvetlenül a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének b) pontja alapján nyújthatnák be a Bizottsághoz, és egyedi értékelés tárgyát képeznék. Ezen értékelés során a Bizottság elfogadná, hogy az utasok és utazók teljes körű védelme érdekében az állami kezességvállalás az utalványok értékének 100 %-át fedezze, ugyanakkor figyelembe venné az ideiglenes keret 3.2. szakaszának (24) egyéb vonatkozó rendelkezéseit is a támogatás arányosságának biztosítására.

17.

Az ideiglenes keret alapot teremt e likviditási támogatás összeegyeztethetőségét illetően, lehetővé téve többek között az utazási és a közlekedési ágazat szereplői számára, hogy állami hitelgaranciák és támogatott kölcsönök formájában ilyen típusú támogatásban részesüljenek, hogy ténylegesen felmerülő likviditási igényeiket (25) – kellően indokolt esetben – a kkv-k 18 hónapig, a nagyvállalatok 12 hónapig fedezni tudják.

18.

Amennyiben a visszatérítésre a felszámolási eljárást követően kerül sor, az nem jelent likviditási segítséget a gazdasági tevékenységet már nem folytató utazásszervezőnek vagy üzemeltetőnek, hanem az utasok, illetve utazók érdekeit szolgálja, ezért a visszatérítés nem képezi állami támogatás részét. A tagállamok ezért a Bizottság előzetes jóváhagyása nélkül végrehajthatják az ilyen jellegű támogatási rendszereket.

19.

20.

21.

22.