„(2)   A Hatóság az e rendelettel ráruházott hatáskörökkel összhangban és a 2002/87/EK irányelv, a 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (*1), a 2009/110/EK irányelv, az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (*2), a 2013/36/EU (*3), a 2014/49/EU (*4), a 2014/92/EU (*5) és az (EU) 2015/2366 európai parlamenti és tanácsi irányelv (*6), továbbá – amennyiben e jogi aktusok alkalmazandók a hitelintézetekre, a pénzügyi intézményekre és az őket felügyelő hatáskörrel rendelkező hatóságokra a 2002/65/EK irányelv vonatkozó részeinek hatályán belül, beleértve az ezeken alapuló valamennyi irányelvet, rendeletet és határozatot is – a Hatóságra feladatokat ruházó bármely további kötelező erejű uniós jogi aktus hatályán belül jár el. A Hatóság továbbá az 1024/2013/EU tanácsi rendeletnek (*7) megfelelően jár el.

A Hatóság emellett az e rendelettel ráruházott hatáskörökkel összhangban az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelv (*8) és az (EU) 2015/847 európai parlamenti és tanácsi rendelet (*9) hatályán belül jár el, amennyiben az említett irányelv és rendelet alkalmazandó a pénzügyi ágazatbeli szereplőkre és az őket felügyelő, hatáskörrel rendelkező hatóságokra. A Hatóság kizárólag e célból végrehajtja az 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (*10) létrehozott európai felügyeleti hatóságra (Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) vagy az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (*11) létrehozott európai felügyeleti hatóságra (Európai Értékpapírpiaci Hatóság) valamely kötelező erejű uniós jogi aktus által ruházott feladatokat. E feladatok végrehajtása során a Hatóság konzultációt folytat az említett európai felügyeleti hatóságokkal, és rendszeresen tájékoztatja őket bármely olyan szervezetet érintően végzett tevékenységéről, amely az 1094/2010/EU rendelet 4. cikkének 1. pontjában meghatározott »pénzügyi intézmény«, vagy az 1095/2010/EU rendelet 4. cikkének 1. pontjában meghatározott »pénzügyi piaci szereplő«.

(3)   A Hatóság eljár a hitelintézetek, a pénzügyi konglomerátumok, a befektetési vállalkozások, a pénzforgalmi és az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények tevékenységi területén olyan kérdésekkel kapcsolatban, amelyekre a (2) bekezdésben említett jogalkotási aktusok közvetlenül nem vonatkoznak, ideértve a vállalatirányítási, könyvvizsgálati és pénzügyi beszámolási kérdéseket, figyelembe véve a fenntartható üzleti modelleket, valamint a környezeti, társadalmi és irányítási tényezők integrációját is, amennyiben ezen intézkedések az említett jogalkotási aktusok hatékony és következetes alkalmazásának biztosításához szükségesek.

„(6)   A Hatóság saját szerves részeként létrehoz egy bizottságot, amely tanácsot ad a Hatóságnak azzal kapcsolatban, hogy – az alkalmazandó szabályoknak teljeskörűen megfelelve –a tevékenységei és az intézkedései hogyan vegyék figyelembe az ágazatban jellemző sajátos különbségeket, amelyek a kockázatok jellegéből, mértékéből és összetettségéből, az üzleti modellekből és gyakorlatból, valamint a pénzügyi intézmények és piacok méretéből adódnak, amennyiben ezek a tényezők relevánsak az adott szabályok keretében.”

„(1)   A Hatóság részét képezi a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének (a továbbiakban: PFER). A PFER fő célja annak biztosítása, hogy a pénzügyi ágazatra alkalmazandó szabályokat a pénzügyi stabilitás megőrzése érdekében megfelelően végrehajtsák, valamint hogy biztosítsa a pénzügyi rendszer egészébe vetett bizalmat és a pénzügyi szolgáltatások ügyfeleinek és fogyasztóinak hatékony és megfelelő védelmét.”;

„(4)   A PFER tagjai az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 4. cikkének (3) bekezdésében megfogalmazott lojális együttműködés elvének megfelelően bizalmon és kölcsönös tiszteleten alapuló együttműködést alakítanak ki, különösen a megfelelő és megbízható információk egymás közötti, valamint a Hatóságtól az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság felé történő megosztásának biztosítása terén.”;

„(3)   Az (1) bekezdésben említett feladatok elvégzése és a (2) bekezdésben ráruházott hatáskörök gyakorlása során a Hatóság a jogalkotási keret alapján és annak határain belül jár el, és megfelelő figyelmet fordít – adott esetben – az arányosság, valamint a minőségi jogalkotás elvére, ideértve e rendelettel összhangban a költség-haszon elemzés eredményeit is.

A 10., a 15., a 16. és a 16a. cikkben említett nyilvános konzultációkat a lehető legszélesebb körben kell lefolytatni, inkluzív megközelítést és a válaszadásra észszerűen elegendő időt biztosítva minden érdekelt fél számára. A Hatóság közzéteszi az érdekelt felektől kapott válaszok összefoglalóját, valamint egy áttekintést arról, hogy a szabályozástechnikai és a végrehajtás-technikai standardok tervezetének elkészítésekor miként kerültek felhasználásra a konzultáció során gyűjtött információk és álláspontok.”

„(2)   A Hatóság nyomon követi az új és a már fennálló pénzügyi tevékenységeket, és iránymutatásokat és ajánlásokat fogadhat el a piacok biztonságának és megbízhatóságának, valamint a szabályozási és felügyeleti gyakorlatok konvergenciájának és hatékonyságának elősegítése érdekében.”;

„(4)   A Hatóság saját szerves részeként létrehoz egy az összes érintett, hatáskörrel rendelkező hatóságot és fogyasztóvédelmi hatóságot összefogó fogyasztóvédelmi és pénzügyi innovációs bizottságot annak érdekében, hogy fokozza a fogyasztóvédelmet, koordinált megközelítést alakítson ki az új vagy innovatív pénzügyi tevékenységek szabályozási és felügyeleti kezelése tekintetében, valamint tanáccsal szolgáljon a Hatóságnak, amelyet az az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság elé terjeszt. A Hatóság szorosan együttműködik az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (*18) létrehozott Európai Adatvédelmi Testülettel, hogy elkerülje az átfedéseket, a következetlenségeket és a jogbizonytalanságot az adatvédelem területén. A Hatóság a nemzeti adatvédelmi hatóságokat is meghívhatja megfigyelőként a bizottságba.

(5)   Az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokban megállapított esetekben és feltételek mellett, vagy amennyiben az vészhelyzet miatt szükségessé válik a 18. cikkel összhangban és az abban megállapított feltételek szerint, a Hatóság ideiglenesen betilthatja vagy korlátozhatja bizonyos olyan pénzügyi termékek, eszközök vagy tevékenységek forgalomba hozását, terjesztését vagy értékesítését, amelyek jelentős pénzügyi károkat okozhatnak az ügyfeleknek vagy fogyasztóknak, vagy amelyek veszélyeztethetik a pénzügyi piacok rendes működését és integritását vagy az Unión belüli pénzügyi rendszer egy részének vagy egészének stabilitását.

A Hatóság megfelelő időközönként, de legalább hathavonta felülvizsgálja az első albekezdésben említett határozatot. Legalább két egymást követő meghosszabbítás után és az ügyfelekre vagy a fogyasztókra gyakorolt hatás értékelése céljából végzett megfelelő elemzés alapján a Hatóság dönthet a betiltás éves meghosszabbításáról.

Bármely tagállam kérheti, hogy a Hatóság vizsgálja felül határozatát. Ebben az esetben a Hatóság a 44. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében meghatározott eljárással összhangban határoz arról, hogy fenntartja-e az említett határozatot.

A Hatóság felmérheti annak szükségességét, hogy betiltsa vagy korlátozza a pénzügyi tevékenység vagy gyakorlat bizonyos típusait, és amennyiben az szükségesnek bizonyul, az ilyen betiltás vagy korlátozás elfogadásának elősegítése céljából tájékoztatja a Bizottságot és a hatáskörrel rendelkező hatóságokat.

„(2)   Ha a Hatóság az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokban meghatározott határidőn belül nem nyújtott be szabályozástechnikai standardtervezetet, a Bizottság új határidőn belül kérheti ilyen tervezet benyújtását. A Hatóság kellő időben tájékoztatja az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot arról, hogy nem fogja betartani az új határidőt.”;

„(4)   A szabályozástechnikai standardok elfogadása rendeletek vagy határozatok formájában történik. Az ilyen rendeletek vagy határozatok címében szerepelnie kell a »szabályozástechnikai standard« kifejezésnek. E standardokat ki kell hirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában, és azok az abban megállapított időpontban hatályba lépnek.”

„(1)   Amennyiben az Európai Parlament és a Tanács végrehajtási hatásköröket ruház a Bizottságra, hogy az EUMSZ 291. cikke alapján végrehajtási jogi aktusok révén végrehajtás-technikai standardokat fogadjon el az e rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokban egyedileg meghatározott területeken, a Hatóság végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgozhat ki. A végrehajtás-technikai standardoknak technikai jellegűeknek kell lenniük, nem járhatnak stratégiai vagy szakpolitikai döntéssel, és az adott aktusok alkalmazási feltételeinek meghatározására kell kiterjedniük. A Hatóság a végrehajtás-technikai standardtervezeteket benyújtja a Bizottsághoz elfogadásra. A Hatóság ezzel egyidejűleg e technikai standardokat tájékoztatás céljából továbbítja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

A Bizottsághoz történő benyújtás előtt a Hatóság nyilvános konzultációt folytat a végrehajtás-technikai standardtervezetekről, és elemzi a kapcsolódó potenciális költségeket és hasznokat, kivéve, ha a konzultációk és elemzések nagymértékben aránytalanok a szóban forgó végrehajtás-technikai standardtervezet alkalmazási köréhez vagy hatásához képest vagy az ügy különös sürgőssége miatt. A Hatóság ezenkívül a 37. cikkben említett banki érdekképviseleti csoport tanácsát is kikéri.

A Bizottság a végrehajtás-technikai standardtervezet kézhezvételétől számított három hónapon belül határoz annak elfogadásáról. A Bizottság ezt az időtartamot egy hónappal meghosszabbíthatja. A Bizottság kellő időben tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot arról, ha az elfogadásra nem kerülhet sor a három hónapos időtartamon belül. Ha az Unió érdeke úgy kívánja, a Bizottság csak részben vagy módosításokkal is elfogadhatja a végrehajtás-technikai standardtervezetet.

Ha a Bizottság nem kíván elfogadni egy végrehajtás-technikai standardtervezetet, vagy csak részben vagy módosításokkal kívánja azt elfogadni, akkor visszaküldi a Hatóságnak, és magyarázatot ad arra, hogy miért nem kívánja elfogadni, vagy megindokolja a módosításait. A Bizottság levelének másolatát megküldi az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A Hatóság hat héten belül módosíthatja a végrehajtás-technikai standardtervezetet a Bizottság által javasolt módosítások alapján, és hivatalos vélemény formájában ismét benyújthatja azt a Bizottságnak. A Hatóság hivatalos véleményének másolatát elküldi az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak is.

Ha a negyedik albekezdésben említett hathetes időtartam leteltéig a Hatóság nem nyújtotta be a módosított végrehajtás-technikai standardtervezetet, vagy olyan végrehajtás-technikai standardtervezetet nyújtott be, amelyet nem a Bizottság által javasolt módosításoknak megfelelően módosított, a Bizottság elfogadhatja a végrehajtás-technikai standardot az általa relevánsnak ítélt módosításokkal, vagy elutasíthatja azt.

A Bizottság – az e cikkben meghatározottak szerint – nem változtathatja meg a Hatóság által készített végrehajtás-technikai standardtervezet tartalmát a Hatósággal való előzetes egyeztetés nélkül.

(2)   Ha a Hatóság az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokban meghatározott határidőn belül nem nyújtott be végrehajtás-technikai standardtervezetet, a Bizottság új határidőn belül kérheti ilyen tervezet benyújtását. A Hatóság kellő időben tájékoztatja az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot arról, hogy nem fogja betartani az új határidőt.”;

„(4)   A végrehajtás-technikai standardok elfogadása rendeletek vagy határozatok formájában történik. Az ilyen rendeletek vagy határozatok címében szerepelnie kell a »végrehajtás-technikai standard« kifejezésnek. E standardokat ki kell hirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában, és azok az abban megállapított időpontban hatályba lépnek.”

„(1)   A PFER keretében következetes, hatékony és eredményes felügyeleti gyakorlatok létrehozása, és az uniós jog közös, egységes és következetes alkalmazásának biztosítása céljából a Hatóság az összes hatáskörrel rendelkező hatóságnak vagy az összes pénzügyi intézménynek címzett iránymutatásokat bocsát ki, és egy vagy több hatáskörrel rendelkező hatóságnak vagy egy vagy több pénzügyi intézménynek szóló ajánlásokat bocsát ki.

Az iránymutatásoknak és ajánlásoknak összhangban kell lenniük az 1. cikk (2) bekezdésében vagy az ebben a cikkben említett jogalkotási aktusokban adott felhatalmazásokkal.

(2)   A Hatóság adott esetben nyilvános konzultációkat folytat az általa kibocsátandó iránymutatásokról és ajánlásokról, valamint elemzi az ilyen iránymutatások és ajánlások kibocsátásához kapcsolódó esetleges költségeket és hasznokat. Ezeknek a konzultációknak és elemzéseknek arányosaknak kell lenniük az iránymutatás vagy ajánlás alkalmazási körével, jellegével és hatásával. A Hatóság ezenkívül adott esetben kikéri a 37. cikkben említett banki érdekképviseleti csoport tanácsát. A Hatóság megindokolja, ha nem folytat nyilvános konzultációt, vagy ha nem kér tanácsot a banki érdekképviseleti csoporttól.”;

„(2a)   Az iránymutatások és ajánlások nem állhatnak pusztán abból, hogy jogalkotási aktusokra hivatkoznak, vagy azok egyes részeit idézik. A Hatóság az átfedések elkerülése érdekében új iránymutatás vagy ajánlás kiadása előtt először felülvizsgálja a már meglévő iránymutatásokat és ajánlásokat.”;

„(4)   A Hatóság a 43. cikk (5) bekezdésében említett jelentésben tájékoztatja az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot a kiadott iránymutatásokról és ajánlásokról.”

„(2a)   Az e rendelet szerinti hatáskörök sérelme nélkül és a (3) bekezdésben meghatározott ajánlás kibocsátása előtt, a Hatóság – amennyiben azt az uniós jog megsértésének megszüntetésére megfelelőnek ítéli – megkeresi az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságot annak érdekében, hogy megállapodásra jussanak a hatáskörrel rendelkező hatóság uniós jognak való megfeleléséhez szükséges intézkedésekről.”;

„(6)   A Bizottság EUMSZ 258. cikke szerinti hatásköreinek sérelme nélkül, ha a hatáskörrel rendelkező hatóság nem felel meg az e cikk (4) bekezdésében említett hivatalos véleménynek az abban meghatározott időtartamon belül, és ha az egyenlő piaci versenyfeltételek fenntartása vagy helyreállítása, illetve a pénzügyi rendszerek rendes működésének és integritásának biztosítása érdekében szükséges a megfelelés hiányának kellő időben történő orvoslása, a Hatóság – amennyiben az e rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusok vonatkozó követelményei a pénzügyi intézményekre vagy – a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzésével és az ellenük való küzdelemmel kapcsolatos ügyekkel összefüggésben – a pénzügyi ágazatbeli szereplőkre közvetlenül alkalmazandók, a pénzügyi intézménynek vagy egy másik pénzügyi ágazatbeli szereplőnek címzett egyedi határozatot hozhat, amelyben előírja az uniós jog szerinti kötelezettségei teljesítéséhez szükséges intézkedések meghozatalát, beleértve bármely gyakorlat megszüntetését is.

A pénzügyi rendszer pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzésével kapcsolatos ügyekkel összefüggésben – amennyiben az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusok vonatkozó követelményei nem alkalmazandók közvetlenül a pénzügyi ágazatbeli szereplőkre – a Hatóság határozatot hozhat, amelyben előírja a hatáskörrel rendelkező hatóság részére, hogy az abban meghatározott időtartamon belül feleljen meg az e cikk (4) bekezdésében említett hivatalos véleménynek. Amennyiben a hatóság nem felel meg az adott határozatnak, a Hatóság egy az első albekezdés szerinti határozatot is elfogadhat. E célból a Hatóság alkalmazza a teljes vonatkozó uniós jogot, és amennyiben a vonatkozó uniós jog irányelvekből áll, a nemzeti jogot annyiban, amennyiben az az említett irányelveket ülteti át. Amennyiben a vonatkozó uniós jog rendeletekből áll, valamint amennyiben az említett rendeletek kifejezetten opciókat biztosítanak a tagállamoknak, a Hatóság a nemzeti jogot is alkalmazza annyiban, amennyiben az ilyen opciók érvényesítésére sor került.

A Hatóság határozatának összhangban kell lennie a Bizottság által a (4) bekezdés alapján kiadott hivatalos véleménnyel.

(7)   A (6) bekezdéssel összhangban elfogadott határozatok irányadók a hatáskörrel rendelkező hatóságok által ugyanabban a tárgyban hozott bármely korábbi határozattal szemben.

A (4) bekezdés szerinti hivatalos vélemény vagy a (6) bekezdés szerinti határozat tárgyát képező kérdésekkel kapcsolatos intézkedések meghozatalakor a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak meg kell felelniük a hivatalos véleménynek vagy – adott esetben – a határozatnak.”

„(1)   Az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokban meghatározott esetekben és a 17. cikkben meghatározott hatáskörök sérelme nélkül a Hatóság az e cikk (2)–(4) bekezdésében meghatározott eljárással összhangban segítheti a hatáskörrel rendelkező hatóságokat a megállapodás elérésében a következő körülmények valamelyikének fennállása esetén:

Azokban az esetekben, amelyekben az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusok a hatáskörrel rendelkező hatóságok általi közös határozathozatalt írnak elő, és amikor a Hatóság az említett jogi aktusokkal összhangban, az e cikk (2)–(4) bekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően a saját kezdeményezésére segítheti az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságokat a megállapodás elérésében, nézeteltérés feltételezendő, ha az említett hatóságok nem hoztak közös határozatot az említett jogi aktusokban meghatározott határidőn belül.”;

„(1a)   Az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságok a következő esetekben indokolatlan késedelem nélkül értesítik a Hatóságot arról, hogy nem került sor megállapodás elérésére:

(1b)   Az elnök megvizsgálja, hogy a Hatóságnak el kell-e járnia az (1) bekezdéssel összhangban. Ha a beavatkozásra a Hatóság saját kezdeményezésére kerül sor, a Hatóság tájékoztatja az érintett, hatáskörrel rendelkező hatóságokat a beavatkozással kapcsolatos határozatáról.

Ha az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusok közös határozat meghozatalát írják elő, a Hatóságnak a 44. cikk (3a) bekezdésében meghatározott eljárással összhangban történő határozathozataláig a közös határozathozatalban részt vevő, összes hatáskörrel rendelkező hatóság elhalasztja az egyéni határozathozatalt. Ha a Hatóság úgy határoz, hogy eljár, a közös határozathozatalban részt vevő összes, hatáskörrel rendelkező hatóság elhalasztja határozathozatalát az e cikk (2) és (3) bekezdésében meghatározott eljárás befejezéséig.”;

„(3a)   A Hatóság tájékoztatja az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságokat a (2) és a (3) bekezdés szerinti eljárások befejezéséről és – adott esetben – a (3) bekezdés alapján hozott határozatáról.”;

„(4)   A Bizottság EUMSZ 258. cikke szerinti hatásköreinek sérelme nélkül, ha valamely hatáskörrel rendelkező hatóság nem felel meg a Hatóság határozatának, és így nem biztosítja, hogy a pénzügyi intézmény vagy – a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzésével és az ellenük való küzdelemmel kapcsolatos ügyekkel összefüggésben – a pénzügyi ágazatbeli szereplő teljesítse az e rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusok értelmében rá közvetlenül alkalmazandó követelményeket, a Hatóság a pénzügyi intézménynek vagy a pénzügyi ágazatbeli szereplőnek címzett egyedi határozatot hozhat, amelyben előírja az uniós jog szerinti kötelezettségei teljesítéséhez szükséges intézkedések meghozatalát, beleértve bármely gyakorlat megszüntetését is.

A Hatóság a pénzügyi rendszer pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzésével kapcsolatos ügyekkel összefüggésben egy e bekezdés első albekezdése szerinti határozatot is elfogadhat, amennyiben az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusok vonatkozó követelményei nem alkalmazandók közvetlenül a pénzügyi ágazatbeli szereplőkre. E célból a Hatóság alkalmazza a teljes vonatkozó uniós jogot, és amennyiben a vonatkozó uniós jog irányelvekből áll, a nemzeti jogot annyiban, amennyiben az az említett irányelveket ülteti át. Amennyiben a vonatkozó uniós jog rendeletekből áll, illetőleg amennyiben az említett rendeletek kifejezetten opciókat biztosítanak a tagállamoknak, a Hatóság a nemzeti jogot is alkalmazza annyiban, amennyiben az ilyen opciók érvényesítésére sor került.”

„(1)   A Hatóság hatáskörein belül előmozdítja és nyomon követi az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokkal létrehozott felügyeleti kollégiumok hatékony, eredményes és következetes működését, valamint elősegíti az uniós jog felügyeleti kollégiumok általi alkalmazásának következetességét és koherenciáját. A legjobb felügyeleti gyakorlatok közelítésének céljából a Hatóság előmozdítja a közös felügyeleti terveket és a közös vizsgálatokat, és a Hatóság személyzete a felügyeleti kollégiumok teljes jogú tagjaként részt vehet a felügyeleti kollégiumok tevékenységében, ideértve a két vagy több, hatáskörrel rendelkező hatóság által közösen végzett helyszíni vizsgálatokat is.”;

„(3)   A Hatóság az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokban megállapított felhatalmazásokkal összhangban és a 10–15. cikkel összhangban szabályozástechnikai és végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgozhat ki a felügyeleti kollégiumok operatív működésére vonatkozó rendelkezések alkalmazása egységes feltételeinek biztosítása érdekében. A Hatóság a 16. cikkel összhangban elfogadott iránymutatásokat és ajánlásokat bocsáthat ki a felügyeleti működés és a felügyeleti kollégiumok által elfogadott legjobb gyakorlatok közelítésének előmozdítása érdekében.”

„(2)   A Hatóság – az ERKT-vel együttműködésben és a 23. cikkel összhangban – kidolgozza a rendszerkockázat azonosítására és mérésére szolgáló közös mennyiségi és minőségi mutatókat (kockázati jelzőrendszert).”;

„(4)   A Hatóság – egy vagy több hatáskörrel rendelkező hatóság, az Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizottság megkeresésére vagy saját kezdeményezésére – vizsgálatot végezhet egy bizonyos típusú pénzügyi intézményre, egy terméktípusra vagy egy magatartástípusra vonatkozóan annak érdekében, hogy értékelje a pénzügyi rendszer stabilitására vagy az ügyfél- és fogyasztóvédelemre jelentett potenciális veszélyeket.

Az első albekezdés alapján elvégzett vizsgálatot követően a felügyeleti tanács ajánlásokat készíthet az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságok számára a megfelelő intézkedések megtételére.

E célok érdekében a Hatóság gyakorolhatja az ezen rendelet által ráruházott hatásköröket, ideértve a 35. cikkben foglaltakat is.”

„(2)   A Hatóság adott esetben az egységes felügyeleti megközelítés és gyakorlat elősegítéséhez a konvergenciát szolgáló új gyakorlati eszközöket fejleszthet ki.

Egy közös felügyeleti kultúra kialakítása érdekében a Hatóság az uniós pénzügyi intézmények felügyeletére alkalmazandó naprakész uniós felügyeleti kézikönyvet dolgoz ki és tart naprakészen, amely kellően figyelembe veszi a kockázatok jellegét, mértékét és összetettségét, az üzleti gyakorlatokat, üzleti modelleket és a pénzügyi intézmények és piacok méretét. A Hatóság egy, a pénzügyi intézmények szanálására az Unióban alkalmazandó naprakész uniós szanálási kézikönyvet is kidolgoz és naprakészen tart, amely kellően figyelembe veszi a kockázatok jellegét, mértékét és összetettségét, az üzleti gyakorlatokat, üzleti modelleket, valamint a pénzügyi intézmények és piacok méretét. Az uniós felügyeleti kézikönyv és az uniós szanálási kézikönyv egyaránt meghatározza a legjobb gyakorlatokat és a magas színvonalú módszertanokat és eljárásokat.

A Hatóság adott esetben nyilvános konzultációkat folytat az (1) bekezdés a) pontjában említett véleményekről és az e bekezdésben említett eszközökről. A Hatóság ezenkívül adott esetben elemzi a kapcsolódó esetleges költségeket és hasznokat. Ezeknek a konzultációknak és elemzéseknek arányosaknak kell lenniük a vélemények vagy eszközök alkalmazási körével, jellegével és hatásával. A Hatóság ezenkívül adott esetben kikéri a 37. cikkben említett banki érdekképviseleti csoport tanácsát.”

„(1)   A Hatóság a hatáskörrel rendelkező hatóságok között általános koordinációs szerepet tölt be, különösen olyan helyzetekben, amikor a kedvezőtlen fejlemények esetlegesen veszélyeztethetik a pénzügyi piacok szabályos működését és integritását vagy a pénzügyi rendszer stabilitását az Unióban.”;

„(3)   A technológiai innovációra vonatkozó közös európai megközelítés kialakításához való hozzájárulás érdekében a Hatóság – adott esetben a fogyasztóvédelmi és pénzügyi innovációs bizottság támogatásával – elősegíti a felügyeleti konvergenciát, megkönnyítve a technológiai innovációra támaszkodó szereplők vagy termékek piacra történő belépését, különösen az információk és a legjobb gyakorlatok cseréje révén. A Hatóság adott esetben iránymutatásokat vagy ajánlásokat fogadhat el a 16. cikkel összhangban.”

„(1)   A Hatóság hatáskörén belül nyomon követi és értékeli a piaci fejleményeket, és szükség esetén értesíti az európai felügyeleti hatóságot (Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) és az európai felügyeleti hatóságot (Európai Értékpapírpiaci Hatóság), az ERKT-t, valamint az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot a lényeges mikroprudenciális tendenciákról, az esetleges kockázatokról és a gyenge pontokról. A Hatóság értékelésének elemzést is tartalmaznia kell azokról a piacokról, amelyeken a pénzügyi intézmények működnek, valamint egy értékelést a lehetséges piaci fejleményeknek az ezen intézményekre gyakorolt hatásáról.”;

„(3)   Az ERKT 1092/2010/EU rendeletben meghatározott feladatainak sérelme nélkül, a Hatóság évente egyszer és szükség esetén gyakrabban értékelést nyújt be az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, a Bizottsághoz és az ERKT-hez a hatáskörébe tartozó tendenciákról, esetleges kockázatokról és gyenge pontokról az e rendelet 22. cikkének (2) bekezdésében említett kockázati jelzőrendszerrel együtt.”;

„(3b)   A Hatóság kérheti a hatáskörrel rendelkező hatóságoktól, hogy írják elő a pénzügyi intézmények számára, hogy a (3a) bekezdés szerint általuk szolgáltatandó információt vessék alá független ellenőrzésnek.”

„(4)   Az ERKT Hatóságnak címzett figyelmeztetésének vagy ajánlásának kézhezvételekor a Hatóság a felügyeleti tanács legközelebbi ülésén – vagy adott esetben korábban – megvitatja e figyelmeztetést vagy ajánlást azzal a céllal, hogy értékelje az ilyen figyelmeztetésnek vagy ajánlásnak a Hatóság feladatainak teljesítésére gyakorolt hatásait, valamint az ezzel kapcsolatos lehetséges betartatást.

A Hatóság a megfelelő döntéshozatali eljárással határoz a figyelmeztetésekben és ajánlásokban meghatározott kérdések kezelésére irányuló, az e rendelettel ráruházott hatáskörökkel összhangban meghozandó bármely intézkedésről.

Ha a Hatóság egy figyelmeztetés vagy ajánlás nyomán nem hoz intézkedést, ennek okairól magyarázatot kell adnia az ERKT számára. Az ERKT az 1092/2010/EU rendelet 19. cikkének (5) bekezdésével összhangban tájékoztatja erről az Európai Parlamentet. Az ERKT erről a Tanácsot is tájékoztatja.

(5)   Az ERKT valamely hatáskörrel rendelkező hatóságnak címzett figyelmeztetésének és ajánlásának kézhezvételekor a Hatóság adott esetben az ezzel a rendelettel ráruházott hatáskörök felhasználásával biztosítja a megfelelő időben történő betartatást.

Ha a címzett nem kívánja követni az ERKT ajánlását, ennek okait közli és megvitatja a felügyeleti tanáccsal.

Amennyiben a hatáskörrel rendelkező hatóság az 1092/2010/EU rendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban tájékoztatja az Európai Parlamentet, a Tanácsot, a Bizottságot és az ERKT-t az általa az ERKT valamely ajánlása nyomán hozott intézkedésekről, a legnagyobb mértékben figyelembe veszi a felügyeleti tanács álláspontját.”;

„(2)   A banki érdekképviseleti csoport 30 tagból áll. E tagok a következőkből állnak:

(3)   A banki érdekképviseleti csoport tagjait nyílt és átlátható kiválasztási eljárást követően a felügyeleti tanács jelöli ki. A felügyeleti tanács a határozata meghozatalakor a lehető legnagyobb mértékben biztosítja a banki ágazat sokszínűségének megfelelő figyelembevételét, a földrajzi és nemek közötti egyensúlyt, valamint az Unió egész területén működő érdekelt felek képviseletét. A banki érdekképviseleti csoport tagjait képzettségük, készségeik, szakirányú ismereteik és bizonyított szakmai tapasztalataik szerint kell kiválasztani.”;

„(3a)   A banki érdekképviseleti csoport a tagjai közül választ elnököt. Az elnök megbízatása kétéves időszakra szól.

Az Európai Parlament felkérheti a banki érdekképviseleti csoport elnökét, hogy tegyen nyilatkozatot az Európai Parlament előtt, és kérésre bármikor válaszoljon a képviselők által feltett bármely kérdésre.”;

„(4)   A Hatóság – az e rendelet 70. cikkében meghatározott szakmai titoktartásra is figyelemmel – minden szükséges információt megad, és megfelelő titkársági támogatást biztosít a banki érdekképviseleti csoport számára. Megfelelő ellentételezést kell biztosítani a banki érdekképviseleti csoport nem nyereségérdekeltségű szervezeteket képviselő tagjai számára, kivéve a piaci szereplők képviselőit. Ez az ellentételezés figyelembe veszi a tagok előkészületekkel és nyomon követéssel kapcsolatos munkáját, és legalább egyenértékű a tisztviselőkre vonatkozó, a 259/68/EGK, Euratom, ESZAK tanácsi rendeletben (*21) megállapított, az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata és az Európai Unió egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételei (a továbbiakban: a Személyzeti Szabályzat) V. címe 1. fejezetének 2. szakasza szerinti megtérítési mértékkel. A banki érdekképviseleti csoport szakmai kérdésekkel foglalkozó munkacsoportokat hozhat létre. A banki érdekképviseleti csoport tagjainak megbízatása négyéves időtartamra szól, amelyet követően új pályázati eljárásra kerül sor.

„(5)   A banki érdekképviseleti csoport tanácsot nyújthat be a Hatóságnak a Hatóság feladataihoz kapcsolódó bármely kérdésről, külön figyelmet fordítva a 10–16., a 29., a 30. és a 32. cikkben meghatározott feladatokra.

Ha a banki érdekképviseleti csoport tagjai nem tudnak egymással megegyezni a tanács tekintetében, akkor a csoport tagjainak egyharmada vagy az érdekelt felek egyik csoportját képviselő tagok külön tanácsot bocsáthatnak ki.

A banki érdekképviseleti csoport, az értékpapírpiaci érdekképviseleti csoport, a biztosítási és viszontbiztosítási érdekképviseleti csoport, valamint a foglalkoztatóinyugdíj-érdekképviseleti csoport közös tanácsot adhat az EFH-k munkájával összefüggő kérdésekben a közös álláspontokról és közös intézkedésekről szóló 56. cikk szerint.”;

„(7)   A Hatóság nyilvánosságra hozza a banki érdekképviseleti csoport tanácsait, tagjainak külön tanácsait és a konzultációik eredményét, valamint az arra vonatkozó információt, hogy miként vették figyelembe a tanácsokat és a konzultációk eredményét.”

„(8)   Ha az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott nemzeti hatóság nem felelős a fogyasztóvédelmi szabályok végrehajtásáért, a felügyeleti tanácsnak az (1) bekezdés b) pontjában említett tagja dönthet úgy, hogy meghívja a tagállam fogyasztóvédelmi hatóságának képviselőjét, aki nem rendelkezik szavazati joggal. Ha egy tagállamban több hatóság között oszlik meg a fogyasztóvédelemért való felelősség, e hatóságok közös képviselő személyéről állapodnak meg.”

„(1)   A felügyeleti tanács iránymutatást ad a Hatóság munkájához és felelős a II. fejezetben említett határozatok meghozataláért. Adott esetben az érintett belső bizottság vagy munkacsoport, az elnök vagy az igazgatótanács javaslata alapján a felügyeleti tanács fogadja el a Hatóság II. fejezetben említett véleményeit, ajánlásait, iránymutatásait és határozatait, valamint tanácsot ad.”;

„(5)   A felügyeleti tanács az igazgatótanács javaslata alapján elfogadja a Hatóság tevékenységéről – beleértve az elnök feladatainak ellátásáról – szóló éves jelentést, és minden év június 15-ig továbbítja azt az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Számvevőszéknek és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak. A jelentést közzé kell tenni.”;

„(8)   A felügyeleti tanács fegyelmi jogkört gyakorol az elnök és az ügyvezető igazgató felett. A felügyeleti tanács az 51. cikk (5) bekezdésének megfelelően felmentheti az ügyvezető igazgatót a megbízatása alól.”

„(1)   A felügyeleti tanács tagjainak egyszerű többségével határoz. Minden szavazati joggal rendelkező tagnak egy szavazata van.

Az e bekezdés első albekezdésétől eltérve az e rendelet 10–16. cikkében meghatározott jogi aktusok tekintetében, valamint az e rendelet 9. cikke (5) bekezdésének harmadik albekezdése és az e rendelet VI. fejezete szerint elfogadott intézkedések és határozatok tekintetében a felügyeleti tanács a tagjainak az EUSZ 16. cikkének (4) bekezdésében és az átmeneti rendelkezésekről szóló (36.) jegyzőkönyv 3. cikkében meghatározott minősített többségével hoz határozatot, amelynek magában kell foglalnia legalább azon tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságaiból származó – a szavazáson jelen lévő – tagok egyszerű többségét, amely tagállamok az 1024/2013/EU rendelet 2. cikkének 1. pontjában meghatározott részt vevő tagállamok (a továbbiakban: a részt vevő tagállamok), valamint azon tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságaiból származó – a szavazáson jelen lévő – tagok egyszerű többségét, amely tagállamok részt nem vevő tagállamok (a továbbiakban: a részt nem vevő tagállamok).

Az elnök nem szavazhat a második albekezdésben említett határozatokról.

A munkacsoportoknak a 41. cikk (2), (3) és (4) bekezdése szerinti összetétele és a 30. cikk (2) bekezdésében említett partneri felülvizsgálati bizottság tagjai tekintetében a felügyeleti tanács az elnöke javaslatainak mérlegelésekor konszenzusra törekszik. Konszenzus hiányában a felügyeleti tanács a szavazati joggal rendelkező tagjainak háromnegyedes többségével határoz. Minden szavazati joggal rendelkező tagnak egy szavazata van.

A 18. cikk (3) és (4) bekezdése szerint elfogadott határozatok tekintetében, az e bekezdés első albekezdésétől eltérve a felügyeleti tanács a szavazati joggal rendelkező tagjainak egyszerű többségével – amely egyszerű többség magában foglalja a részt vevő tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságaiból származó tagok egyszerű többségét és a részt nem vevő tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságaiból származó tagok egyszerű többségét – hozza meg határozatait.”;

„(3a)   A 30. cikk szerinti határozatok tekintetében a felügyeleti tanács írásbeli eljárás keretében szavaz a javasolt határozatokról. A felügyeleti tanács szavazati joggal rendelkező tagjainak nyolc munkanap áll rendelkezésükre a szavazásra. Minden szavazati joggal rendelkező tagnak egy szavazata van. A javasolt határozatot elfogadottnak kell tekinteni, kivéve, ha a felügyeleti tanács szavazati joggal rendelkező tagjainak egyszerű többsége kifogást emel az ellen. A tartózkodás nem minősül sem jóváhagyásnak, sem kifogásolásnak, és az nem számít bele a leadott szavazatok számába. Ha a felügyeleti tanács három, szavazati joggal rendelkező tagja kifogást emel az írásbeli eljárás alkalmazása ellen, akkor a felügyeleti tanács az e cikk (1) bekezdésében meghatározott eljárással összhangban vitatja meg a határozattervezetet és dönt arról.

(3b)   A 17. és a 19. cikk szerinti határozatok tekintetében a felügyeleti tanács írásbeli eljárás keretében szavaz a javasolt határozatról. A felügyeleti tanács szavazati joggal rendelkező tagjainak nyolc munkanap áll rendelkezésükre a szavazásra. Minden szavazati joggal rendelkező tagnak egy szavazata van. A javasolt határozatot elfogadottnak kell tekinteni, kivéve, ha a részt vevő tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságaiból származó tagok egyszerű többsége vagy a részt nem vevő tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságaiból származó tagok egyszerű többsége kifogást emel az ellen. A tartózkodás nem minősül sem jóváhagyásnak, sem kifogásolásnak, és az nem számít bele a leadott szavazatok számába. Ha felügyeleti tanács három, szavazati joggal rendelkező tagja kifogást emel az írásbeli eljárás alkalmazása ellen, akkor a felügyeleti tanács a határozattervezetet megvitatja, és a felügyeleti tanács szavazati joggal rendelkező tagjai azt egyszerű többséggel elfogadhatják, amely egyszerű többség magában foglalja a részt vevő tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságaiból származó tagok egyszerű többségét, valamint a részt nem vevő tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságaiból származó tagok egyszerű többségét.

Az első albekezdéstől eltérve, attól az időponttól kezdve, amikor a részt nem vevő tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságaiból származó szavazati joggal rendelkező tagok száma négy vagy annál kevesebb, a javasolt határozatot a felügyeleti tanács szavazati joggal rendelkező tagjainak egyszerű többségével kell elfogadni, amely magában foglalja a részt nem vevő tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságaiból származó tagok legalább egy szavazatát.”;

„(4)   A szavazati joggal nem rendelkező tagok és a megfigyelők nem vesznek részt a felügyeleti tanács olyan vitáiban, amelyek egyedi pénzügyi intézményekkel kapcsolatosak, kivéve, ha a 75. cikk (3) bekezdése vagy az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusok másképp rendelkeznek.

Az első albekezdés nem alkalmazandó az ügyvezető igazgatóra és az Európai Központi Bank felügyeleti tanácsa által kinevezett képviselőjére.

(4a)   A Hatóság elnöke jogosult bármikor szavazást kérni. E jog és a Hatóság döntéshozatali eljárása hatékonyságának sérelme nélkül a Hatóság felügyeleti tanácsának a döntéshozatal során konszenzusra kell törekednie.”

„(3a)   Az igazgatótanács – a 9a., a 9b., a 30., valamint a 17. és a 19. cikkben megállapított, a pénzügyi rendszer pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzésével kapcsolatos ügyekre vonatkozó feladatok kivételével – minden ügyet megvizsgálhat, azokban véleményt adhat és javaslatokat tehet.”;

„(6)   Az igazgatótanács – jóváhagyás céljából – éves jelentést terjeszt a felügyeleti tanács elé a Hatóság tevékenységéről, ideértve az elnök feladatainak ellátását is.”;

„(8)   Az igazgatótanács a felügyeleti tanács javaslatát kellően figyelembe véve az 58. cikk (3) és (5) bekezdésével összhangban nevezi ki és menti fel a fellebbviteli tanács tagjait.”;

„(9)   Az igazgatótanács tagjai nyilvánosságra hoznak minden megtartott ülést és bármely kapott vendéglátást. A kiadásokat a Személyzeti Szabályzatnak megfelelően nyilvánosan kell vezetni.”

„(2)   Az elnököt – érdemei, alkalmassága, a pénzügyi intézményekkel és piacokkal kapcsolatos ismeretei, valamint a pénzügyi felügyelet és szabályozás terén szerzett gyakorlata alapján – az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzéteendő nyílt, a nemek közötti egyensúly elvét tiszteletben tartó kiválasztási eljárást követően választják ki. A felügyeleti tanács a Bizottság segítségével összeállítja az elnöki tisztségre pályázó alkalmas jelöltek szűkített listáját. A Tanács a szűkített lista alapján, az Európai Parlament általi megerősítést követően határozatot fogad el az elnök kinevezéséről.

Amennyiben az elnök már nem teljesíti a 49. cikkben említett feltételeket, vagy súlyos kötelességszegésben megállapították a bűnösségét, úgy a Tanács a Bizottságnak az Európai Parlament által jóváhagyott javaslata alapján eljárva határozattal felmentheti az érintett személyt hivatalából.

A felügyeleti tanács tagjai közül alelnököt is választ, aki az elnök távolléte idején ellátja az elnök feladatait. Az alelnököt nem lehet az igazgatótanács tagjai közül megválasztani.”;

„(5)   Az elnök csak nyomós okból menthető fel. Az elnököt csak az Európai Parlament mentheti fel a Tanácsnak a felügyeleti tanáccsal folytatott konzultáció után elfogadott határozatát követően.”

„(2a)   A vegyes bizottság segítheti a Bizottságot az (EU) 2015/849 irányelv 32a. cikkének (5) bekezdésében említett jelentés szerinti központi automatizált mechanizmusok biztonságos és hatékony összekapcsolásának biztosítására vonatkozó feltételek, valamint műszaki előírások és eljárások értékelésében, továbbá az említett irányelv szerinti nemzeti nyilvántartások hatékony összekapcsolásában.”;

„(3)   A vegyes bizottság az EFH-k által biztosított külön személyzettel rendelkezik, amely állandó titkárságként működik. A Hatóság megfelelő erőforrásokkal járul hozzá az igazgatási, infrastrukturális és működési költségekhez.”

„(3)   A vegyes bizottság elnökét évente, az EFH-k elnökei közül felváltva nevezik ki. A vegyes bizottság elnöke egyben az ERKT második alelnöke.”;

„(5)   A Hatóság elnöke rendszeresen tájékoztatja a felügyeleti tanácsot a vegyes bizottság ülésein kialakított álláspontokról.”

„(1)   Létrejön az EFH-k fellebbviteli tanácsa.”;

„(2)   A fellebbviteli tanács hat tagból és hat póttagból áll, akik nagyrabecsült személyek, akik az uniós jog területén igazolt szaktudással és kellően magas szintű nemzetközi szakmai gyakorlattal rendelkeznek a banki, biztosítási, foglalkoztatói nyugdíj és értékpapírpiaci területen vagy más pénzügyi szolgáltatások területén, nem tartoznak a Hatóság tevékenységében részt vevő hatáskörrel rendelkező hatóságok vagy más nemzeti, illetve uniós intézmények vagy szervek jelenlegi alkalmazottai és a banki érdekképviseleti csoport tagjai közé. A tagok és a póttagok valamely tagállam állampolgárai, és az Unió legalább két hivatalos nyelvének alapos ismeretével rendelkeznek. A fellebbviteli tanács megfelelő jogi szakértelemmel rendelkezik ahhoz, hogy jogi szaktanácsadást biztosítson a Hatóság hatáskörei gyakorlásának jogszerűségével, többek között arányosságával kapcsolatban.”;

„(3)   A fellebbviteli tanács két tagját és két póttagját az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett, érdeknyilvánításra vonatkozó nyilvános felhívást követően egy, a Bizottság által javasolt szűkített listáról a Hatóság igazgatótanácsa nevezi ki, a felügyeleti tanáccsal folytatott konzultációt követően.

Az Európai Parlament a szűkített lista kézhezvételét követően felkérheti a tag- és a póttagjelölteket, hogy tegyenek nyilatkozatot az Európai Parlament előtt, és kérésre bármikor válaszoljanak a képviselők által feltett bármely kérdésre.

Az Európai Parlament felkérheti a fellebbviteli tanács tagjait, hogy tegyenek nyilatkozatot az Európai Parlament előtt, és kérésre bármikor válaszoljanak a képviselők által feltett bármely kérdésre, kivéve az olyan nyilatkozatok, kérdések vagy válaszok esetében, amelyek a fellebbviteli tanács által eldöntött vagy nála függőben lévő egyedi ügyekhez kapcsolódnak.”

„(1)   Az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet (*22) (a továbbiakban: a költségvetési rendelet) 70. cikkével összhangban európai szervként működő Hatóság bevételei különösen a következők bármilyen kombinációjából állnak:

„(1)   A felügyeleti tanács tagjaira és a Hatóság személyzetének minden tagjára, ideértve a tagállamok által ideiglenesen kiküldött tisztviselőket és a Hatóság részére szerződéses alapon feladatokat végző minden más személyt is, az EUMSZ 339. cikkében meghatározott és a vonatkozó uniós jogszabályokban előírt szakmai titoktartási követelmények alkalmazandók, még megbízatásuk lejártát követően is.”;

„(2a)   Az igazgatótanács és a felügyeleti tanács biztosítja, hogy a Hatóság feladataival kapcsolatban közvetlenül vagy közvetve, tartósan vagy alkalmilag szolgáltatást nyújtó személyekre – beleértve a tisztviselőket, valamint az igazgatótanács és a felügyeleti tanács által erre felhatalmazott vagy a hatáskörrel rendelkező hatóságok által erre kijelölt más személyeket is – az (1) és a (2) bekezdésben foglaltakkal egyenértékű szakmai titoktartási követelmények legyenek alkalmazandók.

Azonos szakmai titoktartási követelmények alkalmazandók azokra a megfigyelőkre is, akik részt vesznek az igazgatótanács és a felügyeleti tanács ülésein, és akik közreműködnek a Hatóság tevékenységeiben.”;

„(3)   Az (1) és a (2) bekezdés nem zárja ki, hogy a Hatóság e rendelettel és más, a pénzügyi intézményekre alkalmazandó uniós jogszabályokkal összhangban információt cseréljen a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal.

Erre az információra az (1) és a (2) bekezdésben megjelölt szakmai titoktartási feltételek vonatkoznak. A Hatóság belső eljárási szabályzatában meghatározza az (1) és a (2) bekezdésben említett titoktartási szabályok végrehajtására vonatkozó gyakorlati intézkedéseket.

(4)   A Hatóság alkalmazza az (EU, Euratom) 2015/444 bizottsági határozatot (*25).

„(2a)   A Bizottság az e cikk (1) bekezdésében említett általános jelentés részeként – az érintett hatóságokkal és az érdekelt felekkel folytatott konzultációt követően – átfogó értékelést végez a 9c. cikk alkalmazásáról.

(2b)   A Bizottság az e cikk (1) bekezdésében említett általános jelentés részeként – az érintett hatóságokkal és az érdekelt felekkel folytatott konzultációt követően – átfogó értékelést végez a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás megelőzésével és az ellenük való küzdelemmel kapcsolatos, e rendelet 1. cikkének (2) bekezdése, 8. cikke (1) bekezdésének l) pontja, valamint 9a., 9b., 17. és 19. cikke alapján a Hatóságra ruházott konkrét feladatok végrehajtásáról, működéséről és hatékonyságáról. Értékelése részeként a Bizottság elemzi az e feladatok, valamint az európai felügyeleti hatóságra (Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) és az európai felügyeleti hatóságra (Európai Értékpapírpiaci Hatóság) ruházott feladatok közötti kölcsönhatást, továbbá a Hatóság hatásköreinek jogi célszerűségét, hogy milyen mértékben teszik lehetővé a Hatóság számára, hogy az irányelveket átültető vagy opciókat érvényesítő nemzeti jogszabályokra alapozzon intézkedéseket. A Bizottság emellett – egy átfogó költség-haszon elemzést alapul véve, valamint a következetesség, hatékonyság és eredményesség biztosítására irányuló célkitűzést követve – alaposan megvizsgálja annak lehetőségét, hogy a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás megelőzésével és az ellenük való küzdelemmel kapcsolatos konkrét feladatokat egy meglévő vagy új, külön erre a célra szánt uniós szintű ügynökségre ruházza át.”

„(2)   A Hatóság az e rendelettel ráruházott hatáskörökkel összhangban és a IV. címe kivételével a 2009/138/EK és a 2002/87/EK irányelv, az (EU) 2016/97 (*27) és az (EU) 2016/2341 európai parlamenti és tanácsi irányelv (*28), továbbá – amennyiben e jogi aktusok alkalmazandók a biztosítókra, a viszontbiztosítókra, a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézményekre és a biztosítási közvetítőkre a 2002/65/EK irányelv vonatkozó részeinek hatályán belül, beleértve az ezeken alapuló valamennyi irányelvet, rendeletet és határozatot is – a Hatóságra feladatokat ruházó bármely további, kötelező erejű uniós jogi aktus hatályán belül jár el.

A Hatóság az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (*29) és az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (*30) összhangban hozzájárul az 1093/2010/EU rendelet által létrehozott európai felügyeleti hatóságnak (Európai Bankhatóság) a pénzügyi rendszer pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzésével kapcsolatos munkájához. A Hatóság dönt az egyetértéséről az 1093/2010/EU rendelet 9a. cikkének (9) bekezdésével összhangban.

(3)   A Hatóság eljár a biztosítók, a viszontbiztosítók, a pénzügyi konglomerátumok, a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények és a biztosítási közvetítők tevékenységi területén olyan kérdésekkel kapcsolatban, amelyekre a (2) bekezdésben említett jogalkotási aktusok közvetlenül nem vonatkoznak, ideértve a vállalatirányítási, könyvvizsgálati és pénzügyi beszámolási kérdéseket, figyelembe véve a fenntartható üzleti modelleket, valamint a környezetvédelmi, társadalmi és irányítási tényezők integrációját is, amennyiben az ilyen intézkedések az említett jogi aktusok hatékony és következetes alkalmazásának biztosításához szükségesek.

„(7)   A Hatóság saját szerves részeként létrehoz egy bizottságot, amely tanácsot ad a Hatóságnak azzal kapcsolatban, hogy az alkalmazandó szabályoknak teljeskörűen megfelelve hogyan vegyék figyelembe a tevékenységei és az intézkedései az ágazatban jellemző sajátos különbségeket, amelyek a kockázatok jellegéből, mértékéből és összetettségéből, az üzleti modellekből és gyakorlatból, valamint a pénzügyi intézmények és piacok méretéből adódnak, amennyiben ezek a tényezők relevánsak az adott szabályok keretében.”

„(1)   A Hatóság részét képezi a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének (a továbbiakban: PFER). A PFER fő célja annak biztosítása, hogy a pénzügyi ágazatra alkalmazandó szabályokat a pénzügyi stabilitás megőrzése érdekében megfelelően végrehajtsák, valamint hogy biztosítsa a pénzügyi rendszer egészébe vetett bizalmat és a pénzügyi szolgáltatások ügyfeleinek és fogyasztóinak hatékony és megfelelő védelmét.”;

„(4)   A PFER tagjai az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 4. cikkének (3) bekezdésében megfogalmazott lojális együttműködés elvének megfelelően bizalmon és kölcsönös tiszteleten alapuló együttműködést alakítanak ki, különösen a megfelelő és megbízható információk egymás közötti, valamint a Hatóság részéről Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság számára történő megosztásának biztosítása terén.”;

„(1a)   Feladatainak e rendelettel összhangban történő elvégzése során a Hatóság:

„(3)   Az (1) bekezdésben említett feladatok elvégzése és a (2) bekezdésben ráruházott hatáskörök gyakorlása során a Hatóság a jogalkotási keret alapján és annak határain belül jár el és adott esetben megfelelő figyelmet fordít az arányosság, valamint a minőségi jogalkotás elvére, ideértve e rendelettel összhangban a költség-haszon elemzés eredményeit is.

A 10., a 15., a 16. és a 16a. cikkben említett nyilvános konzultációkat a lehető legszélesebb körben kell lefolytatni, inkluzív megközelítést és a válaszadásra észszerűen elegendő időt biztosítva minden érdekelt fél számára. A Hatóság közzéteszi az érdekelt felektől kapott válaszok összefoglalóját, valamint egy áttekintést arról, hogy a szabályozástechnikai és a végrehajtás-technikai standardok tervezetének elkészítésekor miként kerültek felhasználásra a konzultáció során gyűjtött információk és álláspontok.”

„(2)   A Hatóság nyomon követi az új és a már fennálló pénzügyi tevékenységeket, és iránymutatásokat és ajánlásokat fogadhat el piacok biztonságának és megbízhatóságának, valamint a szabályozási és felügyeleti gyakorlatok konvergenciájának és hatékonyságának elősegítése érdekében.”;

„(4)   A Hatóság saját szerves részeként létrehoz egy az összes érintett, hatáskörrel rendelkező hatóságot és fogyasztóvédelmi hatóságot összefogó fogyasztóvédelmi és pénzügyi innovációs bizottságot annak érdekében, hogy fokozza a fogyasztóvédelmet, és koordinált megközelítést alakítson ki az új vagy innovatív pénzügyi tevékenységek szabályozási és felügyeleti kezelése tekintetében, valamint tanáccsal szolgáljon a Hatóságnak, amelyet az az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság elé terjeszt. A Hatóság szorosan együttműködik az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (*31) létrehozott Európai Adatvédelmi Testülettel, hogy elkerülje az átfedéseket, a következetlenségeket és a jogbizonytalanságot az adatvédelem területén. A Hatóság a nemzeti adatvédelmi hatóságokat is meghívhatja megfigyelőként a bizottságba.

(5)   Az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokban megállapított esetekben és feltételek mellett, vagy amennyiben az vészhelyzet miatt szükségessé válik, a 18. cikkel összhangban és az abban megállapított feltételek szerint, a Hatóság ideiglenesen betilthatja vagy korlátozhatja bizonyos olyan pénzügyi termékek, eszközök vagy tevékenységek forgalomba hozását, terjesztését vagy értékesítését, amelyek jelentős pénzügyi károkat okozhatnak az ügyfeleknek vagy a fogyasztóknak, vagy amelyek veszélyeztethetik a pénzügyi piacok rendes működését és integritását vagy az Unión belüli pénzügyi rendszer egy részének vagy egészének stabilitását.

A Hatóság megfelelő időközönként, de legalább hathavonta felülvizsgálja az első albekezdésben említett határozatot. Legalább két egymást követő meghosszabbítás után és az ügyfelekre vagy a fogyasztókra gyakorolt hatás értékelése céljából végzett megfelelő elemzés alapján a Hatóság dönthet a betiltás éves meghosszabbításáról.

Bármely tagállam kérheti, hogy a Hatóság vizsgálja felül határozatát. Ebben az esetben a Hatóság a 44. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében meghatározott eljárással összhangban határoz arról, hogy fenntartja-e az említett határozatot.

A Hatóság felmérheti annak szükségességét, hogy betiltsa vagy korlátozza a pénzügyi tevékenység vagy gyakorlat bizonyos típusait, és amennyiben az szükségesnek bizonyul, az ilyen betiltás vagy korlátozás elfogadásának elősegítése céljából tájékoztatja a Bizottságot és a hatáskörrel rendelkező hatóságokat.

„(2)   Ha a Hatóság az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokban meghatározott határidőn belül nem nyújtott be szabályozástechnikai standardtervezetet, a Bizottság új határidőn belül kérheti tervezet benyújtását. A Hatóság kellő időben tájékoztatja az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot arról, hogy nem fogja betartani az új határidőt.”;

„(4)   A szabályozástechnikai standardok elfogadása rendeletek vagy határozatok formájában történik. Az ilyen rendeletek vagy határozatok címében szerepelnie kell a »szabályozástechnikai standard« kifejezésnek. E standardokat ki kell hirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában, és azok az abban megállapított időpontban hatályba lépnek.”

„(1)   Amennyiben az Európai Parlament és a Tanács végrehajtási hatásköröket ruház a Bizottságra, hogy az EUMSZ 291. cikke alapján végrehajtási jogi aktusok révén végrehajtás-technikai standardokat fogadjon el az e rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokban egyedileg meghatározott területeken, a Hatóság végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgozhat ki. A végrehajtás-technikai standardoknak technikai jellegűeknek kell lenniük, nem járhatnak stratégiai vagy szakpolitikai döntéssel, és az adott aktusok alkalmazási feltételeinek meghatározására kell kiterjedniük. A Hatóság a végrehajtás-technikai standardtervezeteket benyújtja a Bizottsághoz elfogadásra. A Hatóság ezzel egyidejűleg e technikai standardokat tájékoztatás céljából továbbítja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

A Bizottsághoz történő benyújtás előtt a Hatóság nyilvános konzultációt folytat a végrehajtás-technikai standardtervezetekről, és elemzi a kapcsolódó potenciális költségeket és hasznokat, kivéve, ha a konzultációk és elemzések nagymértékben aránytalanok a szóban forgó végrehajtás-technikai standardtervezet alkalmazási köréhez vagy hatásához képest vagy az ügy különös sürgőssége miatt. A Hatóság ezenkívül a 37. cikkben említett megfelelő érdekképviseleti csoport tanácsát is kikéri.

A Bizottság a végrehajtás-technikai standardtervezet kézhezvételétől számított három hónapon belül határoz annak elfogadásáról. A Bizottság ezt az időtartamot egy hónappal meghosszabbíthatja. A Bizottság kellő időben tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot arról, ha az elfogadásra nem kerülhet sor a három hónapos időtartamon belül. Ha az Unió érdeke úgy kívánja, a Bizottság csak részben vagy módosításokkal is elfogadhatja a végrehajtás-technikai standardtervezetet.

Ha a Bizottság nem kíván elfogadni egy végrehajtás-technikai standardtervezetet, vagy csak részben vagy módosításokkal kívánja azt elfogadni, akkor visszaküldi a Hatóságnak, és magyarázatot ad arra, hogy miért nem kívánja elfogadni, vagy megindokolja a módosításait. A Bizottság levelének másolatát megküldi az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A Hatóság hat héten belül módosíthatja a végrehajtás-technikai standardtervezetet a Bizottság által javasolt módosítások alapján, és hivatalos vélemény formájában ismét benyújthatja azt a Bizottságnak. A Hatóság hivatalos véleményének másolatát elküldi az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak is.

Ha a negyedik albekezdésben említett hathetes időtartam leteltéig a Hatóság nem nyújtotta be a módosított végrehajtás-technikai standardtervezetet, vagy olyan végrehajtás-technikai standardtervezetet nyújtott be, amelyet nem a Bizottság által javasolt módosításoknak megfelelően módosított, a Bizottság elfogadhatja a végrehajtás-technikai standardot az általa relevánsnak ítélt módosításokkal, vagy elutasíthatja azt.

A Bizottság – az e cikkben meghatározottak szerint – nem változtathatja meg a Hatóság által készített végrehajtás-technikai standardtervezet tartalmát a Hatósággal való előzetes egyeztetés nélkül.

(2)   Ha a Hatóság az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokban meghatározott határidőn belül nem nyújtott be végrehajtás-technikai standardtervezetet, a Bizottság új határidőn belül kérheti ilyen tervezet benyújtását. A Hatóság kellő időben tájékoztatja az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot arról, hogy nem fogja betartani az új határidőt.”;

„(4)   A végrehajtás-technikai standardok elfogadása rendeletek vagy határozatok formájában történik. Az ilyen rendeletek vagy határozatok címében szerepelnie kell a »végrehajtás-technikai standard« kifejezésnek. E standardokat ki kell hirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában, és azok az abban megállapított időpontban hatályba lépnek.”

„(1)   A PFER keretében következetes, hatékony és eredményes felügyeleti gyakorlatok létrehozása, és az uniós jog közös, egységes és következetes alkalmazásának biztosítása céljából a Hatóság az összes hatáskörrel rendelkező hatóságnak vagy az összes pénzügyi intézménynek címzett iránymutatásokat bocsát ki, és egy vagy több hatáskörrel rendelkező hatóságnak vagy egy vagy több pénzügyi intézményeknek szóló ajánlásokat bocsát ki.

Az iránymutatásoknak és ajánlásoknak összhangban kell lenniük az 1. cikk (2) bekezdésében vagy az ebben a cikkben említett jogalkotási aktusokban adott felhatalmazásokkal.

(2)   A Hatóság adott esetben nyilvános konzultációkat folytat az általa kibocsátandó iránymutatásokról és ajánlásokról, valamint elemzi az ilyen iránymutatások és ajánlások kibocsátásához kapcsolódó esetleges költségeket és hasznokat. Ezeknek a konzultációknak és elemzéseknek arányosaknak kell lenniük az iránymutatás vagy ajánlás alkalmazási körével, jellegével és hatásával. A Hatóság ezenkívül adott esetben kikéri a 37. cikkben említett biztosítási és viszontbiztosítási érdekképviseleti csoport és a foglalkoztatóinyugdíj-érdekképviseleti csoport tanácsát. A Hatóság megindokolja, ha nem folytat nyilvános konzultációt, vagy ha nem kér tanácsot a biztosítási és viszontbiztosítási érdekképviseleti csoporttól és a foglalkoztatóinyugdíj-érdekképviseleti csoporttól.”;

„(2a)   Az iránymutatások és ajánlások nem állhatnak pusztán abból, hogy jogalkotási aktusokra hivatkoznak vagy azok egyes részeit idézik. A Hatóságnak az átfedések elkerülése érdekében új iránymutatás vagy ajánlás kiadása előtt először felül kell vizsgálnia a már meglévő iránymutatásokat és ajánlásokat.”;

„(4)   A Hatóság a 43. cikk (5) bekezdésében említett jelentésben tájékoztatja az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot a kiadott iránymutatásokról és ajánlásokról.”

„(2a)   Az e rendelet szerinti hatáskörök sérelme nélkül és a (3) bekezdésben meghatározott ajánlás kibocsátása előtt, a Hatóság – amennyiben azt az uniós jog megsértésének megszüntetésére megfelelőnek ítéli – megkeresi az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságot annak érdekében, hogy megállapodásra jussanak a hatáskörrel rendelkező hatóság uniós jognak való megfeleléséhez szükséges intézkedésekről.”;

„(6)   A Bizottság az EUMSZ 258. cikke szerinti hatásköreinek sérelme nélkül, ha a hatáskörrel rendelkező hatóság nem felel meg az e cikk (4) bekezdésében említett hivatalos véleménynek az abban meghatározott időtartamon belül, és ha az egyenlő piaci versenyfeltételek fenntartása vagy helyreállítása, illetve a pénzügyi rendszer szabályos működésének és integritásának biztosítása érdekében szükséges a megfelelés hiányának kellő időben történő orvoslása, a Hatóság – amennyiben az e rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusok vonatkozó követelményei a pénzügyi intézményekre közvetlenül alkalmazandók – a pénzügyi intézménynek címzett egyedi határozatot hozhat, amelyben előírja az uniós jog szerinti kötelezettségei teljesítéséhez szükséges intézkedések meghozatalát, beleértve bármely magatartás megszüntetését is.

A Hatóság határozatának összhangban kell lennie a Bizottság által a (4) bekezdés alapján kiadott hivatalos véleménnyel.

(7)   A (6) bekezdéssel összhangban elfogadott határozatok irányadók a hatáskörrel rendelkező hatóságok által ugyanabban a tárgyban hozott bármely korábbi határozattal szemben.

A (4) bekezdés szerinti hivatalos vélemény vagy a (6) bekezdés szerinti határozat tárgyát képező kérdésekkel kapcsolatos intézkedések meghozatalakor a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak meg kell felelniük – az adott esettől függően – a hivatalos véleménynek vagy a határozatnak.”

„(1)   Az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokban meghatározott esetekben és a 17. cikkben meghatározott hatáskörök sérelme nélkül a Hatóság az e cikk (2)–(4) bekezdésében meghatározott eljárással összhangban segítheti a hatáskörrel rendelkező hatóságokat a megállapodás elérésében a következő körülmények valamelyikének fennállása esetén:

Azokban az esetekben, amelyekben az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusok a hatáskörrel rendelkező hatóságok általi közös határozathozatalt írnak elő, és amikor a Hatóság az említett jogi aktusokkal összhangban, az e cikk (2)–(4) bekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően a saját kezdeményezésére segítheti az érintett, hatáskörrel rendelkező hatóságokat a megállapodás elérésében, nézeteltérés feltételezendő, ha az említett hatóságok nem hoztak közös határozatot az említett jogi aktusokban meghatározott határidőn belül.”;

„(1a)   Az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságok a következő esetekben indokolatlan késedelem nélkül értesítik a Hatóságot arról, hogy nem került sor megállapodás elérésére:

(1b)   Az elnök megvizsgálja, hogy a Hatóságnak el kell-e járnia az (1) bekezdéssel összhangban. Ha a beavatkozásra a Hatóság saját kezdeményezésére kerül sor, a Hatóság tájékoztatja az érintett, hatáskörrel rendelkező hatóságokat a beavatkozással kapcsolatos határozatáról.

Ha az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusok közös határozat meghozatalát írják elő, a Hatóságnak a 44. cikk (4) bekezdésében meghatározott eljárással összhangban történő határozathozataláig a közös határozathozatalban részt vevő, hatáskörrel rendelkező összes hatóság elhalasztja az egyéni határozathozatalt. Ha a Hatóság úgy határoz, hogy eljár, a közös határozathozatalban részt vevő összes, hatáskörrel rendelkező hatóság elhalasztja határozathozatalát az e cikk (2) és (3) bekezdésében meghatározott eljárás befejezéséig.”;

„(3)   Ha a (2) bekezdésben említett egyeztető szakasz végéig az érintett, hatáskörrel rendelkező hatóságok nem jutottak megállapodásra, a Hatóság határozatot hozhat, amelyben felszólítja az említett hatóságokat egyedi intézkedések meghozatalára vagy valamely konkrét intézkedés mellőzésére az ügy rendezése és az uniós jognak való megfelelés biztosítása érdekében. A Hatóság határozata kötelező az érintett, hatáskörrel rendelkező hatóságokra. A Hatóság határozata megkövetelheti, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságok vonják vissza vagy módosítsák az általuk meghozott határozatot, vagy éljenek a vonatkozó uniós jog által biztosított hatásköreikkel.”;

„(3a)   A Hatóság tájékoztatja az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságokat a (2) és a (3) bekezdés szerinti eljárások befejezéséről és – adott esetben – a (3) bekezdés alapján hozott határozatáról.”;

„(4)   A Bizottság az EUMSZ 258. cikke szerinti hatásköreinek sérelme nélkül, ha valamely hatáskörrel rendelkező hatóság nem felel meg a Hatóság határozatának, és így nem biztosítja, hogy a pénzügyi intézmény teljesítse az e rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusok értelmében rá közvetlenül alkalmazandó követelményeket, a Hatóság az említett pénzügyi intézménynek címzett egyedi határozatot hoz, amelyben előírja az uniós jog szerinti kötelezettségei teljesítéséhez szükséges intézkedések meghozatalát, beleértve bármely magatartás megszüntetését is.”

„(1)   A Hatóság hatáskörein belül előmozdítja és nyomon követi az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokkal létrehozott felügyeleti kollégiumok hatékony, eredményes és következetes működését, valamint elősegíti az uniós jog felügyeleti kollégiumok általi alkalmazásának következetességét és koherenciáját. A legjobb felügyeleti gyakorlatok közelítésének céljából a Hatóság előmozdítja a közös felügyeleti terveket és a közös vizsgálatokat, és a Hatóság személyzete a felügyeleti kollégiumok teljes jogú tagjaként részt vehet a felügyeleti kollégiumok tevékenységében, ideértve a két vagy több, hatáskörrel rendelkező hatóság által közösen végzett helyszíni vizsgálatokat is.”;

„(3)   A Hatóság az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokban megállapított felhatalmazásokkal összhangban és a 10–15. cikkel összhangban szabályozástechnikai és végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgozhat ki a felügyeleti kollégiumok operatív működésére vonatkozó rendelkezések alkalmazása egységes feltételeinek biztosítása érdekében. A Hatóság a 16. cikkel összhangban elfogadott iránymutatásokat és ajánlásokat bocsáthat ki a felügyeleti működés és a felügyeleti kollégiumok által elfogadott legjobb gyakorlatok közelítésének előmozdítása érdekében.”

„(2)   A Hatóság – az ERKT-vel együttműködésben és a 23. cikkel összhangban – közös megközelítést dolgoz ki a rendszerszintű jelentőség azonosítására és mérésére, ami adott esetben mennyiségi és minőségi mutatók kidolgozását is magában foglalja.”;

„(4)   A Hatóság – egy vagy több hatáskörrel rendelkező hatóság, az Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizottság megkeresésére vagy saját kezdeményezésére – vizsgálatot végezhet egy bizonyos típusú pénzügyi intézményre, egy terméktípusra vagy egy magatartástípusra vonatkozóan annak érdekében, hogy értékelje a pénzügyi rendszer stabilitására vagy az ügyfél- és fogyasztóvédelemre jelentett potenciális veszélyeket.

Az első albekezdés alapján elvégzett vizsgálatot követően a felügyeleti tanács ajánlásokat készíthet az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságok számára a megfelelő intézkedések megtételére.

E célok érdekében a Hatóság gyakorolhatja az ezen rendelet által ráruházott hatásköröket, ideértve a 35. cikkben foglaltakat is.”

„(2)   A Hatóság adott esetben az egységes felügyeleti megközelítés és gyakorlat elősegítéséhez a konvergenciát szolgáló új gyakorlati eszközöket fejleszthet ki.

Egy közös felügyeleti kultúra kialakítása érdekében a Hatóság az uniós pénzügyi intézmények felügyeletére alkalmazandó naprakész uniós felügyeleti kézikönyvet dolgoz ki és tart naprakészen, amely kellően figyelembe veszi a kockázatok jellegét, mértékét és összetettségét, az üzleti gyakorlatokat, üzleti modelleket és a pénzügyi intézmények és piacok méretét. Az uniós felügyeleti kézikönyv meghatározza a legjobb gyakorlatokat és a magas színvonalú módszertanokat és eljárásokat.

A Hatóság adott esetben nyilvános konzultációkat folytat az (1) bekezdés a) pontjában említett véleményekről és az e bekezdésben említett eszközökről. A Hatóság adott esetben elemzi a kapcsolódó esetleges költségeket és hasznokat. Ezeknek a konzultációknak és elemzéseknek arányosaknak kell lenniük a vélemények vagy eszközök alkalmazási körével, jellegével és hatásával. A Hatóság ezenkívül adott esetben kikéri a 37. cikkben említett banki érdekképviseleti csoport tanácsát.”

„(1)   A Hatóság a hatáskörrel rendelkező hatóságok között általános koordinációs szerepet tölt be, különösen olyan helyzetekben, amikor a kedvezőtlen fejlemények esetlegesen veszélyeztethetik a pénzügyi piacok rendes működését és integritását, a pénzügyi rendszer stabilitását vagy a határokon átívelő üzleti tevékenységgel kapcsolatban a kötvénytulajdonosok, nyugdíjrendszeri tagok és kedvezményezettek védelmét az Unióban.”;

„(3)   A technológiai innovációra vonatkozó közös európai megközelítés kialakításához való hozzájárulás érdekében a Hatóság – adott esetben a fogyasztóvédelmi és pénzügyi innovációs bizottság támogatásával – elősegíti a felügyeleti konvergenciát, megkönnyítve a technológiai innovációra támaszkodó szereplők vagy termékek piacra történő belépését, különösen az információk és a legjobb gyakorlatok cseréje révén. A Hatóság adott esetben iránymutatásokat vagy ajánlásokat fogadhat el a 16. cikkel összhangban.”

„(1)   A Hatóság hatáskörén belül nyomon követi és értékeli a piaci fejleményeket, és szükség esetén értesíti az európai felügyeleti hatóságot (Európai Bankhatóság), és az európai felügyeleti hatóságot (Európai Értékpapírpiaci Hatóság), az ERKT-t, valamint az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot a lényeges mikroprudenciális tendenciákról, az esetleges kockázatokról és a gyenge pontokról. A Hatóság értékelésének elemzést is tartalmaznia kell azokról a piacokról, amelyeken a pénzügyi intézmények működnek, valamint egy értékelést a lehetséges piaci fejleményeknek az ezen intézményekre gyakorolt hatásáról.”;

„(3)   Az ERKT 1092/2010/EU rendeletben meghatározott feladatainak sérelme nélkül, a Hatóság évente egyszer és szükség esetén gyakrabban értékelést nyújt be az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, a Bizottsághoz és az ERKT-hez a hatáskörébe tartozó tendenciákról, esetleges kockázatokról és gyenge pontokról az e rendelet 22. cikkének (2) bekezdésében említett mutatókkal együtt.”

„(4)   Az ERKT Hatóságnak címzett figyelmeztetésének vagy ajánlásának kézhezvételekor a Hatóság a felügyeleti tanács legközelebbi ülésén – vagy adott esetben korábban – megvitatja e figyelmeztetést vagy ajánlást azzal a céllal, hogy értékelje az ilyen figyelmeztetésnek vagy ajánlásnak a Hatóság feladatainak teljesítésére gyakorolt hatásait, valamint az ezzel kapcsolatos lehetséges betartatást.

A Hatóság a megfelelő döntéshozatali eljárással határoz a figyelmeztetésekben és ajánlásokban meghatározott kérdések kezelésére irányuló, az e rendelettel ráruházott hatáskörökkel összhangban meghozandó bármely intézkedésről.

Ha a Hatóság egy figyelmeztetés vagy ajánlás nyomán nem hoz intézkedést, ennek okairól magyarázatot kell adnia az ERKT számára. Az ERKT az 1092/2010/EU rendelet 19. cikkének (5) bekezdésével összhangban tájékoztatja erről az Európai Parlamentet. Az ERKT erről a Tanácsot is tájékoztatja.

(5)   Az ERKT valamely hatáskörrel rendelkező hatóságnak címzett figyelmeztetésének és ajánlásának kézhezvételekor a Hatóság adott esetben az ezzel a rendelettel ráruházott hatáskörök felhasználásával biztosítja a megfelelő időben történő betartatást.

Ha a címzett nem kívánja követni az ERKT ajánlását, ennek okait közli és megvitatja a felügyeleti tanáccsal.

Amennyiben a hatáskörrel rendelkező hatóság az 1092/2010/EU rendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban tájékoztatja az Európai Parlamentet, a Tanácsot, a Bizottságot és az ERKT-t az általa az ERKT valamely ajánlása nyomán hozott intézkedésekről, a legnagyobb mértékben figyelembe veszi a felügyeleti tanács álláspontját.”;

„(2)   A biztosítási és viszontbiztosítási érdekképviseleti csoport 30 tagból áll. E tagok a következőkből állnak:

(3)   A foglalkoztatói-nyugdíj érdekképviseleti csoport 30 tagból áll. E tagok a következőkből állnak:

(4)   Az érdekképviseleti csoportok tagjait nyílt és átlátható kiválasztási eljárást követően a felügyeleti tanács jelöli ki. A felügyeleti tanács a határozata meghozatalakor a lehető legnagyobb mértékben biztosítja a biztosítási és viszontbiztosítási ágazat, valamint a foglalkoztatóinyugdíj-ágazat sokszínűségének megfelelő figyelembevételét, a földrajzi és nemek közötti egyensúlyt, valamint az Unió egész területén működő érintett érdekelt felek képviseletét. Az érdekképviseleti csoportok tagjait képzettségük, készségeik, szakirányú ismereteik és bizonyított szakmai tapasztalataik szerint kell kiválasztani.”;

„(4a)   A releváns érdekképviseleti csoport a tagjai közül választ elnököt. Az elnök megbízatása kétéves időszakra szól.

Az Európai Parlament felkérheti bármely érdekképviseleti csoport elnökét, hogy tegyen nyilatkozatot az Európai Parlament előtt, és kérésre bármikor válaszoljon a képviselők által feltett bármely kérdésre.”;

„(5)   A Hatóság – az e rendelet 70. cikkében meghatározott szakmai titoktartásra is figyelemmel – minden szükséges információt megad, és megfelelő titkársági támogatást biztosít az érdekképviseleti csoportok számára. Megfelelő ellentételezést kell biztosítani az érdekképviseleti csoportok nem nyereségérdekeltségű szervezeteket képviselő tagjai számára, kivéve a piaci szereplők képviselőit. Ez az ellentételezés figyelembe veszi a tagok előkészületekkel és nyomon követéssel kapcsolatos munkáját, és legalább egyenértékű a tisztviselőkre vonatkozó, a 259/68/EGK, Euratom, ESZAK tanácsi rendeletben (*33) megállapított, az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata és az Európai Unió egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételei (a továbbiakban: a személyzeti szabályzat) V. címe 1. fejezetének 2. szakasza szerinti megtérítési mértékkel. Az érdekképviseleti csoportok szakmai kérdésekkel foglalkozó munkacsoportokat hozhatnak létre. A biztosítási és viszontbiztosítási érdekképviseleti csoport és a foglalkoztatóinyugdíj-érdekképviseleti csoport tagjainak megbízatása négyéves időtartamra szól, amelyet követően új pályázati eljárásra kerül sor.

„(6)   Az érdekképviseleti csoportok tanácsot nyújthatnak a Hatóságnak a Hatóság feladataihoz kapcsolódó bármely kérdésről, külön figyelmet fordítva a 10–16., a 29., a 30. és a 32. cikkben meghatározott feladatokra.

Ha az érdekképviseleti csoportok tagjai nem tudnak egymással megegyezni a tanács tekintetében, akkor a csoport tagjainak egyharmada vagy az érdekelt felek egyik csoportját képviselő tagok külön tanácsot bocsáthatnak ki.

A biztosítási és viszontbiztosítási érdekképviseleti csoport, a foglalkoztatóinyugdíj-érdekképviseleti csoport, a banki érdekképviseleti csoport, valamint az értékpapírpiaci érdekképviseleti csoport közös tanácsot adhat az EFH-k munkájával összefüggő kérdésekben a közös álláspontokról és közös intézkedésekről szóló 56. cikk szerint.”;

„(8)   A Hatóság nyilvánosságra hozza a banki érdekképviseleti csoportok tanácsait, tagjainak külön tanácsait és a konzultációik eredményét, valamint az arra vonatkozó információt, hogy miként vették figyelembe a tanácsokat és a konzultációk eredményét.”

„(6)   Ha az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott nemzeti hatóság nem felelős a fogyasztóvédelmi szabályok végrehajtásáért, a felügyeleti tanácsnak az (1) bekezdés b) pontjában említett tagja dönthet úgy, hogy meghívja a tagállam fogyasztóvédelmi hatóságának képviselőjét, aki nem rendelkezik szavazati joggal. Ha egy tagállamban több hatóság között oszlik meg a fogyasztóvédelemért való felelősség, e hatóságok közös képviselő személyéről állapodnak meg.”

„(1)   A felügyeleti tanács iránymutatást ad a Hatóság munkájához és felelős a II. fejezetben említett határozatok meghozataláért. Adott esetben az érintett belső bizottságok vagy munkacsoport, az elnök vagy az igazgatótanács javaslata alapján a felügyeleti tanács fogadja el a Hatóság II. fejezetben említett véleményeit, ajánlásait, iránymutatásait és határozatait, valamint tanácsot ad.”;

„(5)   A felügyeleti tanács az igazgatótanács javaslata alapján elfogadja a Hatóság tevékenységéről – beleértve az elnök feladatainak ellátásáról – szóló éves jelentést, és minden év június 15-ig továbbítja azt az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Számvevőszéknek és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak. A jelentést közzé kell tenni.”;

„(8)   A felügyeleti tanács fegyelmi jogkört gyakorol az elnök és az ügyvezető igazgató felett. A felügyeleti tanács az 51. cikk (5) bekezdésének megfelelően felmentheti az ügyvezető igazgatót a megbízatása alól.”

„(1)   A felügyeleti tanács tagjainak egyszerű többségével határoz. Minden szavazati joggal rendelkező tagnak egy szavazata van.

Az e bekezdés első albekezdésétől eltérve az e rendelet 10–16. cikkében meghatározott jogi aktusok tekintetében, valamint az e rendelet 9. cikke (5) bekezdésének harmadik albekezdése és VI. fejezete szerint elfogadott intézkedések és határozatok tekintetében a felügyeleti tanács tagjainak az Európai Unióról szóló szerződés 16. cikkének (4) bekezdésében, valamint az átmeneti intézkedésekről szóló (36.) jegyzőkönyv 3. cikkében meghatározott minősített többségével hoz határozatot.

Az elnök nem szavazhat a második albekezdésben említett határozatokról.

A munkacsoportnak a 41. cikk (2), (3) és (4) bekezdése szerinti összetétele és a 30. cikk (2) bekezdésében említett partneri felülvizsgálati bizottság tagjai tekintetében a felügyeleti tanács az elnök javaslatainak mérlegelésekor konszenzusra törekszik. Konszenzus hiányában a felügyeleti tanács a szavazati joggal rendelkező tagjainak háromnegyedes többségével határoz. Minden szavazati joggal rendelkező tagnak egy szavazata van.

A 18. cikk (3) és (4) bekezdése szerint elfogadott határozatok tekintetében, az e bekezdés első albekezdésétől eltérve a felügyeleti tanács a szavazati joggal rendelkező tagjainak egyszerű többségével hozza meg határozatait.”;

„(4)   A 17., a 19. és a 30. cikk szerinti határozatok tekintetében, a felügyeleti tanács írásbeli eljárás keretében szavaz a javasolt határozatokról. A felügyeleti tanács szavazati joggal rendelkező tagjainak nyolc munkanap áll rendelkezésükre a szavazásra. Minden szavazati joggal rendelkező tagnak egy szavazata van. A javasolt határozatot elfogadottnak kell tekinteni, kivéve, ha a felügyeleti tanács szavazati joggal rendelkező tagjainak egyszerű többsége kifogást emel az ellen. A tartózkodás nem minősül sem jóváhagyásnak, sem kifogásolásnak, és az nem számít bele a leadott szavazatok számába. Ha a felügyeleti tanács három, szavazati joggal rendelkező tagja kifogást emel az írásbeli eljárás alkalmazása ellen, akkor a felügyeleti tanács az e cikk (1) bekezdésében meghatározott eljárással összhangban vitatja meg a határozattervezetet és dönt arról.

A szavazati joggal nem rendelkező tagok és a megfigyelők – kivéve az ügyvezető igazgatót – nem vesznek részt a felügyeleti tanács olyan vitáiban, amelyek egyedi pénzügyi intézményekkel kapcsolatosak, kivéve, ha a 75. cikk (3) bekezdése vagy az 1. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusok másképp rendelkeznek.”;

„(5)   A Hatóság elnöke jogosult bármikor szavazást kérni. E jog és a Hatóság döntéshozatali eljárása hatékonyságának sérelme nélkül a Hatóság felügyeleti tanácsának a döntéshozatal során konszenzusra kell törekednie.”

„(3a)   Az igazgatótanács – a 30. cikkben megállapított feladatok kivételével – minden ügyet megvizsgálhat, azokban véleményt adhat és javaslatokat tehet.”;

„(6)   Az igazgatótanács – jóváhagyás céljából – éves jelentést terjeszt a felügyeleti tanács elé a Hatóság tevékenységéről, ideértve az elnök feladatainak ellátását is.”;

„(8)   Az igazgatótanács a felügyeleti tanács javaslatát kellően figyelembe véve az 58. cikk (3) és (5) bekezdésével összhangban kinevezi és felmenti a fellebbviteli tanács tagjait.”;

„(9)   Az igazgatótanács tagjai nyilvánosságra hoznak minden megtartott ülést és bármely kapott vendéglátást. A kiadásokat a személyzeti szabályzatnak megfelelően nyilvánosan kell vezetni.”

„(2)   Az elnököt – érdemei, alkalmassága, a pénzügyi intézményekkel és piacokkal kapcsolatos ismeretei, valamint a pénzügyi felügyelet és szabályozás terén szerzett gyakorlata alapján – az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzéteendő nyílt, a nemek közötti egyensúly elvét tiszteletben tartó kiválasztási eljárást követően választják ki. A felügyeleti tanács a Bizottság segítségével összeállítja az elnöki tisztségre pályázó alkalmas jelöltek szűkített listáját. A Tanács a szűkített lista alapján, az Európai Parlament általi megerősítést követően határozatot fogad el az elnök kinevezéséről.

Amennyiben az elnök már nem teljesíti a 49. cikkben említett feltételeket, vagy súlyos kötelességszegésben megállapították a bűnösségét, úgy a Tanács a Bizottságnak az Európai Parlament által jóváhagyott javaslata alapján eljárva határozattal felmentheti az érintett személyt hivatalából.

A felügyeleti tanács tagjai közül alelnököt is választ, aki az elnök távolléte idején ellátja az elnök feladatait. Az alelnököt nem lehet az igazgatótanács tagjai közül megválasztani.”;

„(5)   Az elnök csak nyomós okból menthető fel. Az elnököt csak az Európai Parlament mentheti fel a Tanácsnak a felügyeleti tanáccsal folytatott konzultáció után elfogadott határozatát követően.”

„(2a)   A vegyes bizottság segítheti a Bizottságot az (EU) 2015/849 irányelv 32a. cikkének (5) bekezdésében említett jelentés szerinti központi automatizált mechanizmusok biztonságos és hatékony összekapcsolásának biztosítására vonatkozó feltételek, valamint műszaki előírások és eljárások értékelésében, továbbá az említett irányelv szerinti nemzeti nyilvántartások hatékony összekapcsolásában.”;

„(3)   A vegyes bizottság az EFH-k által biztosított külön személyzettel rendelkezik, amely állandó titkárságként működik. A Hatóság megfelelő erőforrásokkal járul hozzá az igazgatási, infrastrukturális és működési költségekhez.”

„(3)   A vegyes bizottság elnökét évente, az EFH-k elnökei közül felváltva nevezik ki. A vegyes bizottság elnöke egyben az ERKT második alelnöke.”;

„(5)   A Hatóság elnöke rendszeresen tájékoztatja a felügyeleti tanácsot a vegyes bizottság ülésein kialakított álláspontokról.”

„(1)   Létrejön az EFH-k fellebbviteli tanácsa.”;

„(2)   A fellebbviteli tanács hat tagból és hat póttagból áll, akik nagyrabecsült személyek, akik az uniós jog területén igazolt szaktudással és kellően magas szintű nemzetközi szakmai gyakorlattal rendelkeznek a banki, biztosítási, foglalkoztatói nyugdíj és értékpapírpiaci területen vagy más pénzügyi szolgáltatások területén, nem tartoznak a Hatóság tevékenységében részt vevő hatáskörrel rendelkező hatóságok vagy más nemzeti, illetve uniós intézmények vagy szervek jelenlegi alkalmazottai, valamint a biztosítási és viszontbiztosítási érdekképviseleti csoport és a foglalkoztatói-nyugdíj érdekképviseleti csoport tagjai közé. A tagok és a póttagok valamely tagállam állampolgárai, és az Unió legalább két hivatalos nyelvének alapos ismeretével rendelkeznek. A fellebbviteli tanács megfelelő jogi szakértelemmel rendelkezik ahhoz, hogy jogi szaktanácsadást biztosítson a Hatóság hatáskörei gyakorlásának jogszerűségével, többek között arányosságával kapcsolatban.”;

„(3)   A fellebbviteli tanács két tagját és két póttagját az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett nyilvános pályázati felhívást követően egy, a Bizottság által javasolt szűkített listáról a Hatóság igazgatótanácsa nevezi ki, a felügyeleti tanáccsal folytatott konzultációt követően.

Az Európai Parlament a szűkített lista kézhezvételét követően felkérheti a tag- és a póttagjelölteket, hogy tegyenek nyilatkozatot az Európai Parlament előtt, és kérésre bármikor válaszoljanak a képviselők által feltett bármely kérdésre.

Az Európai Parlament felkérheti a fellebbviteli tanács tagjait, hogy tegyenek nyilatkozatot az Európai Parlament előtt, és kérésre bármikor válaszoljanak a képviselők által feltett bármely kérdésre, kivéve az olyan nyilatkozatok, kérdések vagy válaszok esetében, amelyek a fellebbviteli tanács által eldöntött vagy nála függőben lévő egyedi ügyekhez kapcsolódnak.”

„(1)   Az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet (*34) (a továbbiakban: a költségvetési rendelet) 70. cikkével összhangban európai szervként működő Hatóság bevételei különösen a következők bármilyen kombinációjából állnak:

»(1)   A felügyeleti tanács tagjaira és a Hatóság személyzetének minden tagjára, ideértve a tagállamok által ideiglenesen kiküldött tisztviselőket és a Hatóság részére szerződéses alapon feladatokat végző minden más személyt is, az EUMSZ 339. cikkében meghatározott és a vonatkozó uniós jogszabályokban előírt szakmai titoktartási követelmények alkalmazandók, még megbízatásuk lejártát követően is.«;

»(2a)   Az igazgatótanács és a felügyeleti tanács biztosítja, hogy a Hatóság feladataival kapcsolatban közvetlenül vagy közvetve, tartósan vagy alkalmilag szolgáltatást nyújtó személyekre – beleértve a tisztviselőket, valamint az igazgatótanács és a felügyeleti tanács által erre felhatalmazott vagy a hatáskörrel rendelkező hatóságok által erre kijelölt más személyeket is – az (1) és a (2) bekezdésben foglaltakkal egyenértékű szakmai titoktartási követelmények legyenek alkalmazandók.

Azonos szakmai titoktartási követelmények alkalmazandók azokra a megfigyelőkre is, akik részt vesznek az igazgatótanács és a felügyeleti tanács ülésein, és közreműködnek a Hatóság tevékenységeiben.«;

»(3)   Az (1) és a (2) bekezdés nem zárja ki, hogy a Hatóság e rendelettel és más, a pénzügyi intézményekre alkalmazandó uniós jogszabályokkal összhangban információt cseréljen a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal.

Erre az információra az (1) és a (2) bekezdésben megjelölt szakmai titoktartási feltételek vonatkoznak. A Hatóság belső eljárási szabályzatában meghatározza az (1) és a (2) bekezdésben említett titoktartási szabályok végrehajtására vonatkozó gyakorlati intézkedéseket.

(4)   A Hatóság alkalmazza az (EU, Euratom) 2015/444 bizottsági határozatot (*37).

»(2a)   A Bizottság az e cikk (1) bekezdésében említett általános jelentés részeként – az érintett hatóságokkal és az érdekelt felekkel folytatott konzultációt követően – átfogó értékelést végez a 9a. cikk alkalmazásáról.«

»(2)   A Hatóság az e rendelettel ráruházott hatáskörökkel összhangban és a 97/9/EK, a 98/26/EK, a 2001/34/EK, a 2002/47/EK, a 2003/71/EK, a 2004/109/EK és a 2009/65/EK irányelv, a 2011/61/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (*39), az 1060/2009/EK rendelet, a 2014/65/EU európai parlamenti ás tanácsi irányelv (*40) és az (EU) 2017/1129 európai parlamenti és tanácsi rendelet (*41), továbbá – amennyiben e jogi aktusok alkalmazandók a befektetési szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásokra vagy a befektetési jegyeiket vagy részvényeiket forgalmazó kollektív befektetési vállalkozásokra és az ezek felügyeletét ellátó hatáskörrel rendelkező hatóságokra a 2002/87/EK irányelv és a 2002/65/EK irányelv vonatkozó részeinek hatályán belül, beleértve az ezeken alapuló valamennyi irányelvet, rendeletet és határozatot is – a Hatóságra feladatokat ruházó bármely további kötelező erejű uniós jogi aktus hatályán belül jár el.

A Hatóság az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (*42) és az 1093/2010/EU rendelettel összhangban hozzájárul az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (*43) létrehozott európai felügyeleti hatóságnak (Európai Bankhatóság) a pénzügyi rendszer pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzésével kapcsolatos munkájához. A Hatóság az 1093/2010/EU rendelet 9a. cikkének (9) bekezdésével összhangban dönt az egyetértéséről.

(3)   A Hatóság eljár a pénzügyi piaci szereplők tevékenységi területén olyan kérdésekkel kapcsolatban, amelyekre a (2) bekezdésben említett jogalkotási aktusok közvetlenül nem vonatkoznak, ideértve a vállalatirányítási, könyvvizsgálati és pénzügyi beszámolási kérdéseket, figyelembe véve a fenntartható üzleti modelleket, valamint a környezetvédelmi, társadalmi és irányítási tényezők integrációját is, amennyiben az ilyen intézkedések az említett jogi aktusok hatékony és következetes alkalmazásának biztosításához szükségesek. A Hatóság ezen túlmenően a nyilvános vételi ajánlatok, az elszámolási és kiegyenlítési kérdések, valamint a származtatott pénzügyi eszközök területén is megfelelő intézkedéseket hoz.