(1)

Az 1831/2003/EK rendelet rendelkezik a takarmányozási célra felhasznált adalékanyagok engedélyezéséről, az engedély megadásának feltételeiről és az engedélyezési eljárásokról. Az említett rendelet 10. cikkének (2) bekezdése előírja a 82/471/EGK tanácsi irányelv (2) alapján engedélyezett adalékanyagok újraértékelését.

(2)

A 82/471/EGK irányelv alapján a 88/485/EGK bizottsági irányelv (3) határozatlan időre engedélyezte a koncentrált, folyékony L-lizint (bázis), a koncentrált, folyékony L-lizin-monohidrokloridot, az L-lizin-monohidrokloridot (technikai tisztaságú) és a Corynebacterium glutamicum-mal való fermentációval előállított L-lizin-szulfátot. Az érintett takarmány-adalékanyagok ezt követően az 1831/2003/EK rendelet 10. cikke (1) bekezdésének megfelelően meglévő termékként bekerültek a takarmány-adalékanyagok nyilvántartásába.

(3)

Az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkével összefüggésben értelmezett 10. cikke (2) bekezdésének megfelelően kérelmeket nyújtottak be a koncentrált, folyékony L-lizin (bázis), a koncentrált, folyékony L-lizin-monohidroklorid, az L-lizin-monohidroklorid (technikai tisztaságú) és a Corynebacterium glutamicum-mal való fermentációval előállított L-lizin-szulfát valamennyi állatfaj takarmány-adalékanyagaként történő újraértékelésére vonatkozóan. Kérelmeket nyújtottak be továbbá az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkével összhangban a koncentrált, folyékony L-lizin (bázis), a koncentrált, folyékony L-lizin-monohidroklorid, az L-lizin-monohidroklorid (technikai tisztaságú) és az L-lizin-szulfát valamennyi állatfaj tekintetében történő engedélyezésére. A kérelmekhez csatolták az említett rendelet 7. cikkének (3) bekezdésében előírt adatokat és dokumentumokat.

(4)

A kérelmek a „tápértékkel rendelkező adalékanyagok” adalékanyag-kategóriába sorolandó, a koncentrált, folyékony L-lizin (bázis), a koncentrált, folyékony L-lizin-monohidroklorid, az L-lizin-monohidroklorid (technikai tisztaságú) és az L-lizin-szulfát valamennyi állatfaj takarmány-adalékanyagaként történő engedélyezésére vonatkoznak.

(5)

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) 2013. szeptember 11-i (4), 2014. október 28-i (5), 2015. március 10-i (6), 2015. június 16-i (7), 2015. december 2-i (8), 2016. április 19-i (9), 2018. november 28-i (10) , (11) és 2019. április 3-i (12) véleményében arra a következtetésre jutott, hogy az Escherichia coli FERM BP-10941-gyel, az Escherichia coli FERM BP-11355-tel, a Corynebacterium glutamicum KCCM 11117P-vel, a Corynebacterium glutamicum NRRL B-50547-tel, a Corynebacterium glutamicum NRRL B-50775-tel és a Corynebacterium glutamicum KCCM 10227-tel előállított koncentrált, folyékony L-lizin (bázis), az Escherichia coli FERM BP-10941-gyel és az Escherichia coli FERM BP-11355-tel előállított koncentrált, folyékony L-lizin-monohidroklorid, az Escherichia coli FERM BP-10941-gyel, az Escherichia coli FERM BP-11355-tel, az Escherichia coli CGMCC 3705-tel, az Escherichia coli CGMCC 7.57-tel, a Corynebacterium glutamicum NRRL B-50547-tel, a Corynebacterium glutamicum NRRL B-50775-tel, a Corynebacterium glutamicum KCCM 11117P-vel és a Corynebacterium glutamicum KCCM 10227-tel előállított L-lizin-monohidroklorid (technikai tisztaságú), valamint a Corynebacterium glutamicum KCCM 10227-tel és a Corynebacterium glutamicum DSM 24990-nel előállított L-lizin-szulfát a javasolt felhasználási feltételek mellett nincsenek káros hatással sem az állati egészségre, sem a fogyasztóbiztonságra, sem pedig a környezetre. A géntechnológiával módosított mikroorganizmusok – különösen a Corynebacterium glutamicum NRRL B-50547 – által előállított adalékanyagok akkor tekinthetők biztonságosnak, ha a gyártási folyamat elvégzése során garantálják, hogy a végtermékben ne legyen jelen a termelési törzs rekombináns DNS-e. A Hatóság azt is megállapította, hogy az L-lizin négy formája az adalékanyag felhasználóira nézve – különösen belélegzésekor – veszélyesnek tekintendő. Egyes formáit enyhén szemirritáló hatásúnak vagy a bőrre és a szembe kerülve maró hatásúnak is kell tekinteni. A Bizottság ezért úgy véli, hogy megfelelő óvintézkedéseket kell hozni az emberi egészségre, különösen az adalékanyag felhasználóira gyakorolt káros hatások megelőzése érdekében. A Hatóság ezenkívül megállapította, hogy az adalékanyagok valamennyi állatfaj esetében az L-lizin aminosav hatékony forrásai, és annak érdekében, hogy mind a kérődzőkben, mind a nem kérődző fajokban hasznosuljanak, az adalékanyagokat védeni kell a bendőben való lebomlástól. A Hatóság úgy ítélte meg, hogy nem szükséges a forgalomba hozatalt követő egyedi nyomonkövetési előírásokat elrendelni. A Hatóság ellenőrizte továbbá az 1831/2003/EK rendelet 21. cikkével létrehozott referencialaboratórium által benyújtott, a takarmányban és a vízben található takarmány-adalékanyagokra vonatkozó analitikai módszerekről szóló jelentést is.

(6)

A „koncentrált, folyékony L-lizin (bázis)” és a „koncentrált, folyékony L-lizin-monohidroklorid” elnevezést „L-lizin bázis (folyékony)”-ra és „L-lizin-monohidroklorid (folyékony)”-ra kell változtatni, mivel ezen adalékanyagok minimális L-lizin-tartalma csupán 50 %, illetve 22 %.

(7)

A koncentrált, folyékony L-lizin (bázis), a koncentrált, folyékony L-lizin-monohidroklorid, az L-lizin-monohidroklorid (technikai tisztaságú) és a Corynebacterium glutamicum spp-vel vagy az Escherichia coli spp-vel való fermentációval előállított L-lizin-szulfát (5) preambulumbekezdésben említett értékelése azt mutatja, hogy az 1831/2003/EK rendelet 5. cikkében előírt engedélyezési feltételek teljesülnek. Ennek megfelelően a szóban forgó anyagok felhasználását az e rendelet mellékletében meghatározottak szerint engedélyezni kell.

(8)

mivel semmilyen biztonsági ok nem indokolja a koncentrált, folyékony L-lizin (bázis), a koncentrált, folyékony L-lizin-monohidroklorid, az L-lizin-monohidroklorid (technikai tisztaságú) és a Corynebacterium glutamicum-mal való fermentációval előállított L-lizin-szulfát engedélyezési feltételeire vonatkozó módosítások azonnali alkalmazását, helyénvaló átmeneti időszakot biztosítani az érdekelt felek számára, hogy felkészülhessenek az engedélyezésből adódó új követelmények teljesítésére.

(9)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

(1)

Az 1831/2003/EK rendelet rendelkezik a takarmányozási célra felhasznált adalékanyagok engedélyezéséről, az engedély megadásának feltételeiről és az engedélyezési eljárásokról. Az említett rendelet 10. cikkének (2) bekezdése előírja a 70/524/EGK tanácsi irányelv (2) alapján engedélyezett adalékanyagok újraértékelését.

(2)

A nátrium-molibdát valamennyi állatfaj takarmány-adalékanyagaként való felhasználását határozatlan időre engedélyezték a 70/524/EGK irányelvnek megfelelően. Az anyag ezt követően az 1831/2003/EK rendelet 10. cikke (1) bekezdésének megfelelően meglévő termékként bekerült a takarmány-adalékanyagok nyilvántartásába.

(3)

Az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkével összefüggésben értelmezett 10. cikke (2) bekezdésének megfelelően kérelmet nyújtottak be a nátrium-molibdát-dihidrát juhok takarmány-adalékanyagaként történő újraértékelésére vonatkozóan.

(4)

A kérelmező a nátrium-molibdát-dihidrátnak a „tápértékkel rendelkező adalékanyag” adalékanyag-kategóriába való besorolását kérte. A kérelemhez csatolták az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkének (3) bekezdésében előírt adatokat és dokumentumokat.

(5)

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) 2019. január 23-i véleményében (3) megállapította, hogy a nátrium-molibdát-dihidrát a javasolt felhasználási feltételek mellett nincs káros hatással sem az állati egészségre, sem a fogyasztóbiztonságra, sem pedig a környezetre. Azt is megállapította, hogy az adalékanyag bőr-és szemirritáló anyagnak tekintendő. A Bizottság ezért úgy véli, hogy megfelelő óvintézkedéseket kell hozni az emberi egészségre, különösen az adalékanyag felhasználóira gyakorolt káros hatások megelőzése érdekében. A Hatóság továbbá arra a következtetésre jutott, hogy aa juhtakarmány molibdénkiegészítése nátrium-molibdát-dihidráttal együtt akkor tekinthető hatékonynak a rézzel való megfelelő egyensúly biztosítása szempontjából, ha a réz és a molibdén aránya 3–10 között van a takarmányban. A Hatóság úgy ítélte meg, hogy nem szükséges a forgalomba hozatalt követő egyedi nyomonkövetési előírásokat elrendelni. A Hatóság ellenőrizte továbbá az 1831/2003/EK rendelet 21. cikkével létrehozott referencialaboratórium által benyújtott, a takarmányban található takarmány-adalékanyagokra vonatkozó analitikai módszerről szóló jelentéseket is.

(6)

A nátrium-molibdát-dihidrát értékelése azt mutatja, hogy az 1831/2003/EK rendelet 5. cikkében előírt engedélyezési feltételek teljesülnek.

(7)

mivel semmilyen biztonsági ok nem indokolja a nátrium-molibdát-dihidrát engedélyezési feltételeire vonatkozó módosítások azonnali alkalmazását, helyénvaló átmeneti időszakot biztosítani az érdekelt felek számára, hogy felkészülhessenek az engedélyezésből adódó új követelmények teljesítésére.

(8)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

(1)

Az 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) előírja az anyagok rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító (CMR) anyagként történő harmonizált osztályozását az Európai Vegyianyag-ügynökség kockázatértékelési bizottságának tudományos értékelése alapján. Az anyagokat a rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító anyagok 1A., 1B., vagy 2. kategóriájába sorolják a rákkeltő, mutagén vagy reprodukciót károsító tulajdonságaikra vonatkozó bizonyítékok szintjétől függően.

(2)

Az 1223/2009/EK rendelet 15. cikke előírja, hogy tilos az 1272/2008/EK rendelet VI. mellékletének 3. része szerinti 1A., 1B., vagy 2. kategóriába tartozó CMR-nek minősített anyagok kozmetikai termékekben való felhasználása. A CMR-nek minősített anyagok azonban felhasználhatók kozmetikai termékekben, amennyiben az 1223/2009/EK rendelet 15. cikke (1) bekezdésének második mondatában, vagy 15. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében meghatározott feltételek teljesülnek.

(3)

Annak érdekében, hogy a CMR-anyagoknak a belső piacon belüli tilalma egységesen valósuljon meg, garantálni lehessen a jogbiztonságot különösen a gazdasági szereplők és az illetékes nemzeti hatóságok számára, valamint biztosítani lehessen az emberi egészség magas szintű védelmét, valamennyi CMR-anyagot fel kell venni az 1223/2009/EK rendelet II. mellékletében szereplő tiltott anyagok jegyzékébe, és adott esetben törölni kell a rendelet III. mellékletében szereplő, korlátozottan felhasználható anyagok jegyzékéből és az V. mellékletében szereplő, engedélyezett anyagok jegyzékéből. Amennyiben az 1223/2009/EK rendelet 15. cikke (1) bekezdésének második mondatában, vagy 15. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében meghatározott feltételek teljesülnek, a rendelet III. mellékletében szereplő, korlátozottan felhasználható anyagok jegyzékét és az V. mellékletében szereplő, engedélyezett anyagok jegyzékét ennek megfelelően módosítani kell.

(4)

Az (EU) 2019/831 bizottsági rendeletnek (3) minden olyan anyagra ki kell terjednie, amelyet az 1272/2008/EK rendelet értelmében a 2018. december 1-jei állapot szerint – amikor az (EU) 2017/776 bizottsági rendelet (4) alkalmazandóvá vált – CMR-anyagként osztályoztak. Ez a rendelet a 2020. május 1-jétől alkalmazandó (EU) 2018/1480 bizottsági rendelet (5) értelmében CMR-anyagként besorolt anyagokra vonatkozik.

(5)

A 2. kategóriájú CMR-anyagként besorolt 2-hidroxi-benzoesav tekintetében, amely a Kozmetikai Összetevők Nemzetközi Nevezéktana (INCI) szerint a szalicilsav nevet viseli, kérelmet nyújtottak be az 1223/2009/EK rendelet 15. cikke (1) bekezdése második mondatának alkalmazására, és megállapították, hogy a rendelkezésben előírt feltétel teljesül.

(6)

A szalicilsav és sói jelenleg az 1223/2009/EK rendelet V. mellékletének 3. bejegyzésében szerepelnek, a kozmetikai termékekben legfeljebb 0,5 tömegszázalék (sav) koncentrációban engedélyezett tartósítószerként.

(7)

A szalicilsav az említett 1223/2009/EK rendelet III. mellékletének 98. bejegyzésében is szerepel, korlátozott anyagként, melynek nem tartósítószerként történő használata leöblítendő hajápolási termékekben legfeljebb 3,0 tömegszázalékos koncentrációban, más termékekben pedig legfeljebb 2,0 tömegszázalékos koncentrációban engedélyezett.

(8)

Az 1223/2009/EK rendelet 15. cikke (1) bekezdésének második mondata értelmében a 2. kategóriába sorolt anyagok akkor használhatók fel kozmetikai termékekben, ha az anyagokat a fogyasztók biztonságával foglalkozó tudományos bizottság (FBTB) értékelte és a kozmetikai termékekben való felhasználásra biztonságosnak találta.

(9)

2018. december 21-én az FBTB tudományos szakvéleményt (6) adott ki a szalicilsavra vonatkozóan (a továbbiakban: FBTB-vélemény), amelynek következtetései szerint a rendelkezésre álló adatok alapján a kozmetikai termékekben legfeljebb 0,5 tömegszázalékos (sav) koncentrációban tartósítószerként használt szalicilsav – a jelenleg érvényben lévő korlátozások figyelembevételével – biztonságos a fogyasztók számára. Az FBTB-vélemény nem alkalmazandó a szájápolási termékekre, valamint azokra a permetként kibocsátható termékekre, amelyek belélegzés révén a végfelhasználó tüdejének expozíciójához vezethetnek.

(10)

Az FBTB-vélemény azt is megállapítja, hogy a szalicilsav nem tartósítószerként történő használata leöblítendő hajápolási termékekben legfeljebb 3,0 tömegszázalékos koncentrációban, a testápolók, szemhéjfestékek, szempillaspirálok, szemceruzák, ajakrúzsok, golyós dezodorok kivételével más termékekben pedig legfeljebb 2,0 tömegszázalékos koncentrációban – a jelenleg érvényben lévő korlátozások figyelembevételével – biztonságos. Az FBTB-vélemény nem alkalmazandó a szájápolási termékekre, sem pedig a permetként kibocsátható termékekre, amelyek a belélegzés révén a végfelhasználó tüdejének expozíciójához vezethetnek.

(11)

Az FBTB végezetül megállapította, hogy a szalicilsav szemirritáló hatású anyag, amely súlyos szemkárosodást okozhat, és felhívta a figyelmet a szalicilsav lehetséges endokrinkárosító tulajdonságaira vonatkozó, jelenleg folyamatban lévő vizsgálatokra, amelyek eredményétől függően a kozmetikai termékekben használt szalicilsav lehetséges endokrinkárosító tulajdonságait is figyelembe kell venni.

(12)

A szalicilsav 2. kategóriájú CMR-anyagként, illetve potenciálisan súlyosan szemkárosító hatású szemirritáló anyagként való besorolása, valamint az FBTB szakvéleménye alapján az anyag kozmetikai termékekben tartósítószerként történő használatát a jelenleg érvényben lévő korlátozások figyelembevételével legfeljebb 0,5 tömegszázalékos (sav) koncentrációban indokolt engedélyezni, olyan szájápolási termékek és alkalmazások kivételével, amelyek belélegzés révén a végfelhasználó tüdejének expozíciójához vezethetnek. Nem tartósítószerként való használatát a leöblítendő hajápolási termékekben legfeljebb 3,0 tömegszázalékos koncentrációban, a testápolók, szemhéjfestékek, szempillaspirálok, szemceruzák, ajakrúzsok, golyós dezodorok kivételével más termékekben pedig legfeljebb 2,0 tömegszázalékos koncentrációban indokolt engedélyezni. Nem célszerű ugyanakkor engedélyezni a használatát olyan alkalmazásokban, amelyek a belélegzés lehetősége miatt a végfelhasználó tüdejének expozíciójához vezethetnek. Mivel az FBTB megállapítás szerint a szalicilsav szemirritáló anyag, azt a jelenlegi korlátozást és feltételt, amely szerint az anyag a samponok kivételével nem használható 3 év alatti gyermekeknek szánt termékekben, helyénvaló úgy módosítani, hogy az a 3 év alatti gyermekeknek szánt minden termékre kiterjedjen. Az 1223/2009/EK rendelet III. mellékletében meghatározott korlátozásokat és az említett rendelet V. mellékletében meghatározott feltételeket megfelelően ki kell igazítani.

(13)

A szalicilsavon kívül nem kérelmezték egyetlen olyan anyag kozmetikai termékekben kivételes jelleggel történő felhasználásának engedélyezését sem, amelyet az (EU) 2018/1480 rendelet a 1272/2008/EK rendelet szerinti CMR-anyagként sorolt be. Jelenleg ezen anyagok egyikére sem vonatkozik sem korlátozás, sem engedélyezés az 1223/2009/EK rendelet III., illetve V. mellékletében. A szóban forgó anyagok közül jelenleg négy szerepel az említett rendelet II. mellékletében. Azokat az anyagokat, amelyek még nem szerepelnek az 1223/2009/EK II. mellékletében, helyénvaló felvenni az említett mellékletben szereplő, kozmetikai termékekben tiltott anyagok jegyzékébe.

(14)

A 8-hidroxikinolin vagy kinolin-8-ol anyagot, amelynek INCI-neve oxikinolin, az (EU) 2017/776 rendelet 1B. kategóriájú CMR-anyagként sorolta be, míg annak szulfátját, a bisz(8-hidroxikinolin)-szulfátot vagy INCI-nevén oxikinolin-szulfátot nem sorolta a CMR-anyagok közé. Amikor az oxikinolin CMR-anyagként történő besorolása alkalmazandóvá vált, mindkét anyag bekerült az 1223/2009/EK rendelet II. mellékletének 395. bejegyzésébe, és tilossá vált kozmetikai termékekben történő használatuk, hacsak nem teljesülnek az említett rendelet III. mellékletében meghatározott feltételek. Az előzőleg CMR-anyagként besorolt oxikinolint helyénvaló lett volna elhagyni az 1223/2009/EK rendelet III. mellékletének 51. bejegyzéséből. Az (EU) 2019/831 rendelet azonban tévesen teljes egészében törölte az 51. bejegyzést, az 1223/2009/EK rendelet II. mellékletének 395. bejegyzésében az említett bejegyzésre tett hivatkozást is beleértve. Az oxikinolin kozmetikai termékekben való használata – CMR-anyagként történt besorolásán alapuló – tilalmának megfelelő tükrözése érdekében az 1223/2009/EK rendelet III. mellékletébe az oxikinolin-szulfátra vonatkozóan vissza kell vezetni az 51. bejegyzést, ugyanezen rendelet II. mellékletében pedig a 395. bejegyzést megfelelően ki kell igazítani.

(15)

A metil-fenilén-diamint, amelynek INCI-neve diamino-toluol, az (EU) 2019/831 rendelet vette fel – 1507. bejegyzésként – az 1223/2009/EK rendelet II. mellékletében szereplő, kozmetikai termékekben tiltott anyagok jegyzékébe. Az említett bejegyzés azonban nem egy adott anyagnak, hanem egy olyan anyagcsoportnak felel meg, amelyből az 1272/2008/EK rendelet alapján eddig csak a 4-metil-m-fenilén-diamint és a 2-metil-m-fenilén-diamint, valamint e két anyag keverékét és reakciótömegét osztályozták CMR-anyagként. Az említett CMR-anyagok közül a 4-metil-m-fenilén-diamin és a 2-metil-m-fenilén-diamin, valamint e két anyag keveréke már szerepel az 1223/2009/EK rendelet II. mellékletének 364., 413. és 1144. bejegyzésében, viszont a 4-metil-m-fenilén-diamin és a 2-metil-m-fenilén-diamin anyagok reakciótömegének használatát még nem tiltották be kozmetikai termékekben. Következésképpen az 1223/2009/EK rendelet II. mellékletének 1507. bejegyzését módosítani kell, hogy az kizárólag az utóbbi anyagra vonatkozzon. Mivel a 4-metil-m-fenilén-diamin és a 2-metil-m-fenilén-diamin, valamint ezen CMR-anyagok keveréke és reakciótömege részét képezi az 1223/2009/EK rendelet III. mellékletének 9. bejegyzésében felsorolt korlátozás alá tartozó termékek tágabb csoportjának is, a II. melléklet megfelelő bejegyzéseit – a módosított 1507. bejegyzést is beleértve – ki kellett volna zárni a 9. bejegyzésből. Ezért az 1223/2009/EK rendelet III. mellékletének 9. bejegyzését ennek megfelelően módosítani kell.

(16)

Mindemellett 19 olyan anyag vagy anyagcsoport, amelyet a 2018. március 1-jén alkalmazandóvá vált (EU) 2016/1179 bizottsági rendelet (7) CMR-anyagként osztályozott, tévesen nem került bele az (EU) 2019/831 rendeletbe, annak ellenére, hogy ezen anyagok vagy anyagcsoportok tekintetében nem nyújtottak be kozmetikai termékekben való használat iránti kérelmet. Jelenleg ezen anyagok vagy anyagcsoportok egyikére sem vonatkozik sem korlátozás, sem engedélyezés az 1223/2009/EK rendelet III., illetve V. mellékletében. Az említettek közül 18 anyag vagy anyagcsoport jelenleg nem szerepel az 1223/2009/EK rendelet II. mellékletében, ezért helyénvaló felvenni őket az említett II. mellékletben szereplő, kozmetikai termékekben tiltott anyagok jegyzékébe. Az egyik anyag, nevezetesen a vízmentes dinátrium-oktaborát az 1223/2009/EK rendelet II. mellékletének 1396. bejegyzésében már szereplő anyagok csoportjába tartozik, ezért abba bele kell foglalni. Az 1396. bejegyzést ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(17)

Az 1223/2009/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani és helyesbíteni kell.

(18)

Az 1223/2009/EK rendelet módosításai az érintett anyagoknak az (EU) 2018/1480 rendelet által CMR-anyagként történő besorolásán alapulnak, és ezért a besorolás alkalmazásának napjától indokolt őket alkalmazni.

(19)

A gazdasági szereplőknél felmerülő folyamatossághiány és jogbizonytalanság elkerülése érdekében az (EU) 2019/831 rendeletben az oxikinolin-szulfáttal kapcsolatban elkövetett hiba javítását visszamenőlegesen, az említett rendelet hatálybalépésének napjától célszerű alkalmazni.

(20)

Az e rendeletben foglalt intézkedések összhangban vannak a Kozmetikai Termékek Állandó Bizottságának véleményével,

(1)

A Tanács 2015. január 26-án, 2015. február 5-én, illetve 2015. június 23-án elfogadta a Régiók Bizottsága tagjainak és póttagjainak a 2015. január 26-tól 2020. január 25-ig tartó időszakra történő kinevezéséről szóló (EU) 2015/116 (1), (EU) 2015/190 (2), illetve (EU) 2015/994 (3) határozatot.

(2)

Vito SANTARSIERO hivatali idejének lejártát követően a Régiók Bizottsága egy póttagjának helye megüresedett,

(1)

A 2005. december 30-án kelt levelében az Associazione Bancaria Italiana („ABI” vagy „panaszos”) panaszt nyújtott be a Bizottságnak a Poste Italiane SpA („Poste Italiane” vagy „PI”) banki tevékenységei számára kedvező különböző intézkedésekről. A Bizottság nevezetesen arról kapott tájékoztatást, hogy az Olasz Köztársaság („Olaszország”) és a PI közötti megállapodás alapján Olaszország a PI postai folyószámláin felhalmozott és az Olasz Államkincstárnál („Államkincstár”) elhelyezett pénzeszközök után körülbelül 4 %-os kamatot biztosított, míg a PI körülbelül 1 %-os kamatot számított fel a postai folyószámlák után (az „intézkedés”). A betéti kamatok (azaz a kamat, amelyet a PI a postai folyószámla-birtokosoknak fizet) és a hitelkamatok (azaz a kamat, amelyet a PI az Államkincstártól kap a nála elhelyezett pénzeszközök után) közötti különbség magasabb, mint a „piaci” különbség, ami a panaszos véleménye szerint állami támogatásnak minősül.

(2)

A 2006. február 7-én kelt levelében a Bizottság számos kérdést nyújtott be Olaszországnak a postai folyószámlák után fizetett kamatokkal kapcsolatban. Olaszország ezekre a kérdésekre 2006. április 21-i levelében válaszolt. Olaszország és a PI között 2006. március 30-án megbeszélésre került sor.

(3)

2006. szeptember 26-án kelt levelében a Bizottság azon határozatáról tájékoztatta Olaszországot, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés („EUMSZ”) 108. cikkének (3) bekezdése szerint eljárást indít az intézkedést illetően. A Bizottság felkérte az érintetteket, hogy terjesszék elő észrevételeiket a szóban forgó intézkedéssel kapcsolatban. (2)

(4)

2008. július 16-i határozatában (3) („2008. évi határozat”) a Bizottság megállapította, hogy az Olaszország számára biztosított kamatozás állami támogatásnak minősül, amely a belső piaccal összeegyeztethetetlen, és elrendelte annak azonnali visszafizettetését.

(5)

2008. december 4-én a PI a 2008. évi határozat hatályon kívül helyezésére irányuló keresetet nyújtott be a Törvényszéknek.

(6)

A Törvényszék a T-525/08. sz. ügyben (4)2013. szeptember 13-án hozott ítéletében hatályon kívül helyezte a 2008. évi határozatot („2013. évi ítélet”).

(7)

2014. október 30-án a Bizottság a weboldalán (5) ajánlati felhívást tett közzé, amely a PI által a postai folyószámlák ajánlatán keresztül 2005–2007-ben összegyűjtött pénzeszközök lehetséges befektetései hozamainak elemzésére és összehasonlítására vonatkozó jelentés készítésére irányult.

(8)

2014. december 19-én a szerződést a Perugiai Egyetemnek ítélték oda. A jelentés 2015 novemberében készült el.

(9)

A PI Olaszország egyetemes postai szolgáltatója, amely általános gazdasági érdekű szolgáltatást nyújt, azaz a második postai irányelvvel (6) és az egyetemes postai szolgáltatásról szóló rendeletekkel összhangban az egyetemes postai szolgáltatási kötelezettségnek (7) tesz eleget. A pénzügyi szolgáltatások jelenleg nem tartoznak a PI-re bízott általános gazdasági érdekű szolgáltatások körébe.

(10)

Az alapvető postai szolgáltatások nyújtása mellett a PI integrált termékeket, valamint kommunikációs, logisztikai és pénzügyi szolgáltatásokat is kínál Olaszország teljes területén.

(11)

A PI banki tevékenységeit egy teljes mértékben integrált részleg, a BancoPosta révén működteti.

(12)

2005 és 2007 között a PI fő részvényese Olaszország volt 65 %-os részesedéssel, míg a Cassa Depositi e Prestiti („CDP”) volt a PI kisebbségi részvényese 35 %-os részesedéssel. A CDP a közigazgatás részét képezte, amíg 2003 végén korlátolt felelősségi társasággá nem alakult. 2003 óta a CDP, bár részvénytőkéjének 30 %-át 65 banki alapítványra ruházta át (8), Olaszország felügyelete alatt maradt. Az intézkedés meghozatalakor a PI szintén Olaszország felügyelete alatt állt.

(13)

Az értékelés tárgyát képező intézkedés a Poste Italiane postai folyószámláin felhalmozott és az Államkincstárnál elhelyezett pénzeszközök 2005–2007 közötti kamatozását érinti.

(14)

A pénzeszközök Államkincstárnál történő elhelyezésére irányuló kötelezettség („a kötelezettség”) (9) a 2005. december 23-i 266. sz. törvényben (10) van meghatározva („2005. évi törvény”), míg a kamatozás biztosítására az Olaszország és PI közötti, 2006. február 23-i megállapodás („a megállapodás”) alapján került sor.

(15)

A 2003. december 5-i törvényerejű rendelet (11) alapján a PI és az Államkincstár között kapcsolat az alábbi ábrával írható le:

(16)

A 2005. évi törvény előírta, hogy a PI számára az Államkincstárnál történő elhelyezés után fizetett kamatokat Olaszországnak és a PI-nek a piaci feltételek alapján kell meghatároznia.

(17)

A 2005. évi törvény szerint a megállapodás meghatározta a hároméves időszakra vonatkozó kamatlábak megállapítására irányuló konkrét mechanizmust, és 2005. január 1-i visszamenőleges hatállyal 2006. április 4-én (12) lépett hatályba. Az éves kamatláb alapvetően a 30 év lejáratú olasz államkötvények (13) (80 %), a 10 év lejáratú olasz államkötvények (10 %) és a tizenkét hónap lejáratú kincstárjegyek (14) (10 %) éves átlaghozamának súlyozott átlaga. A megállapodásban említett állampapírok éves átlaghozama az MTS SpA – az olasz államkötvényekkel és más fix lejáratú értékpapírokkal való kereskedés elektronikus platformját kezelő társaság – által minden hónap 1. és 15. napján jegyzett 24 jegyzési érték számtani átlagának kiszámításával kapható meg. Ennek értelmében a paraméterek 15 naponta történő frissítésére irányuló rendelkezés meghatározta az indexálás ingadozó jellegét. Ezenkívül a kamatlábgörbe jelentős változása esetén (például a rövid és a hosszú távú kamatlábak közötti összefüggés változása) a PI felülvizsgálhatta a számítási rendszert. A megállapodást bármely fél felmondhatta bármelyik év vége előtt hat hónapos felmondási idővel.

(18)

A kamatláb 2005-ben 3,9 %, 2006-ban 4,25 % és 2007-ben 4,7 % volt.

(19)

A 2006. december 27-i 296. sz. törvénnyel („2006. évi törvény”) (15) Olaszország módosította a 2005. évi törvényt. A 2006. évi törvény új beruházási keretrendszert határozott meg: az új törvény eltörölte a PI azon kötelezettségét, hogy a magánügyfelektől gyűjtött pénzeszközöket (a nem közigazgatási szerv által vezetett postai folyószámlákon felhalmozott pénzeszközöket) betétként helyezze el, és azokat a PI-nek euróövezetbeli államkötvényekbe (16) kellett fektetnie. A 2006. évi törvény szerint az új befektetési keretrendszert 2007 során fokozatosan hajtották végre, és az év végére teljes mértékben bevezették.

(20)

2008. évi határozatában a Bizottság megállapította, hogy az értékelés tárgyát képező intézkedés (azaz az Államkincstár által a megállapodás alapján a PI számára nyújtott kamat) állami támogatásnak minősül, amely összeegyeztethetetlen a belső piaccal, és elrendelte annak azonnali és hatékony visszafizettetését.

(21)

Annak érdekében, hogy 2008. évi határozatában a Bizottság megállapítsa az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett előny meglétét, összehasonlította a PI számára a megállapodás szerint az Államkincstár által fizetett kamatlábat (a „megállapodás szerinti kamatláb”) és azt a kamatlábat, amelyet egy óvatos magánszektorbeli hitelfelvevő fizetett volna a piacon hasonló helyzetben („óvatos magánszektorbeli hitelfelvevő számára nyújtott kamatláb”).

(22)

Ahogyan az a 2008. évi határozat (119) preambulumbekezdésében szerepel, a betétek kamatának meghatározásakor az óvatos magánszektorbeli hitelfelvevő alapvetően a következő tényezőket vette volna figyelembe:

(23)

A betétként elhelyezett pénzeszközök bruttó mennyisége tekintetében a Bizottság 2008. évi határozatában megállapította, hogy az 35 milliárd EUR-t tett ki, amely egyetlen hitelező részéről jelentős összegnek minősül. Mindazonáltal a Bizottság megjegyezte, hogy a PI által az Államkincstárnál elhelyezett betét 2005 végén az állampapírok fennmaradó összegének csupán 2,8 %-át tette ki. Ezenkívül az olasz állampapírok kibocsátása tekintetében az adott időszakban túljegyzés történt. Ezért nem volt jele annak, hogy a piacon a pénzeszközök hiánya lenne jellemző, és hogy a PI általi elhelyezés elengedhetetlen lenne e hiány leküzdéséhez (a 2008. évi határozat (124) preambulumbekezdése).

(24)

A betétként elhelyezett pénzeszközök stabilitásával kapcsolatban a Bizottság úgy vélte, hogy a postai folyószámlákon elhelyezett betétek 10 %-a tekinthető volatilisnak és 90 %-a stabilnak (a 2008. évi határozat (133) preambulumbekezdése).

(25)

A betétek átlagos élettartamával/lejárati idejével kapcsolatban a Bizottság különbséget tett az aktív pénzeszközkezelés, amely a megállapodás hiányában is lehetséges lett volna, valamint a passzív pénzeszközkezelés között, amely a kötelezettségből eredt. Egy óvatos magánszektorbeli hitelfelvevő arra számított volna, hogy a kötelezettség legfeljebb öt éven belül megváltozik, és ezt figyelembe vette volna a hitelkamat meghatározásakor. Az aktív pénzeszközkezelési keretrendszerben a Bizottság megállapította, hogy a postai folyószámlákon gyűjtött pénzeszközök teljes összegének átlagos élettartama valamivel kevesebb, mint öt év volt. Ennek megfelelően egy óvatos magánszektorbeli hitelfelvevő a betétek stabil részének piaci kamatozását ötéves kötvények hozamára alapozta volna (a megállapodás által előírt 10 vagy 30 éves hozamok helyett). A betétek volatilis részével kapcsolatban egy óvatos magánszektorbeli hitelfelvevő a kamatozást három hónapos kincstárjegyek kamatozására alapozta volna (a megállapodásban előírt 12 hónapos kincstárjegyek helyett).

(26)

A postai folyószámlákból összegyűjtött betétekkel kapcsolatos pénzügyi kockázatok tekintetében a Bizottság megállapította, hogy a likviditási kockázatot teljes mértékben a hitelfelvevő (azaz az Államkincstár) viselte, és nem a PI. A megállapodás szerint, ha a betételhelyezők kivették volna pénzeszközeiket, az Államkincstár köteles lett volna biztosítani a PI számára azokat a pénzeszközöket ugyanabban az értékben.

(27)

A Bizottság megállapította (a 2008. évi határozat (178) preambulumbekezdésében), hogy a megállapodásban meghatározott kamatláb 2005-ben 1,09 %-kal, 2006-ban 0,65 %-kal és 2007-ben 0,47 %-kal haladta meg az óvatos magánszektorbeli hitelfelvevőnek nyújtott kamatlábat. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedés az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak minősül.

(28)

A teljesség kedvéért a Bizottság az értékelésében megvizsgálta azokat a lehetséges alternatív befektetéseket, amelyeket Olaszország a PI számára elérhetőként javasolt a kötelezettség hiányában, nevezetesen a biztosítási tevékenységein, a Poste Vita SpA-n keresztül felhalmozott pénzeszközök tekintetében a PI által végzett befektetéseket, valamint az alternatív aktív pénzeszközkezelési stratégiákat. E tekintetben a Bizottság elemezte, hogy ezek az alternatív befektetések ugyanolyan vagy magasabb hozamot biztosítottak volna-e a PI-nek, mint a megállapodás szerinti.

(29)

A Bizottság megállapította, hogy ezek az alternatív intézkedések kockázat/megtérülés szempontjából nem biztosítottak volna ugyanolyan vagy magasabb hozamot a PI-nek, mint a megállapodás szerint.

(30)

A 2013. évi ítéletében a Törvényszék hatályon kívül helyezte a 2008. évi határozatot.

(31)

A Törvényszék szerint a megállapodás szerinti kamatláb és az óvatos magánszektorbeli hitelfelvevő számára nyújtott kamatláb közötti pozitív különbség megléte nem elegendő a PI előnyének bizonyításához.

(32)

A Törvényszék megfigyelte, hogy az óvatos magánszektorbeli hitelfelvevő számára nyújtott kamatlábat a Bizottság az e határozat (22) preambulumbekezdésében szereplő négy paraméter alapján becsülte meg. E körülmények között a Törvényszék megállapította, hogy az óvatos magánszektorbeli hitelfelvevő számára megadott kamatláb nem a piaci kamatlábnak felelt meg (17).

(33)

A Törvényszék megjegyezte, hogy még ha az óvatos magánszektorbeli hitelfelvevő számára biztosított kamatláb nem is érte volna el a piaci kamatláb szintjét, a PI csak akkor jutott volna előnyhöz, ha a megállapodás szerinti kamatláb magasabb, mint a megtérülés, amelyet a PI észszerűen elérhetett volna a megállapodás hiányában.

(34)

A Törvényszék szerint a Bizottság nem juthatott arra a következtetésre, hogy az intézkedés előnyös volt a PI számára, anélkül, hogy aktívan bizonyította volna, hogy a kötelezettség hiányában a PI nem érhetett volna el a megállapodás szerinti kamatlábnál magasabb szintű megtérülést, ha a postai folyószámlából származó betéteket befekteti.

(35)

A Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság nyilvánvaló hibát követett el a 2008. évi határozatában azzal, hogy a megállapodás szerinti kamatláb és az óvatos magánszektorbeli hitelfelvevő számára biztosított kamatláb közötti pozitív különbség alapján megállapította, hogy az intézkedés előnyös volt a PI számára.

(36)

A Törvényszék úgy vélte, hogy a Bizottság által előterjesztett okok, amelyek alapján vitatta az Olaszország által bemutatott elemek relevanciáját, nem kellően megalapozottak.

(37)

A Törvényszék továbbá megjegyezte, hogy a Bizottság a teljesség kedvéért értékelte a PI által a biztosítási tevékenységei során gyűjtött pénzeszközök befektetésével elért megtérülést és az aktív pénzeszközkezelési stratégia keretében elért megtérülést, és megállapította, hogy kockázat/megtérülés szempontjából az ilyen alternatív befektetési stratégiák nem eredményeztek volna a megállapodásban meghatározotthoz hasonló vagy annál magasabb kamatlábakat az érintett időszakban.

(38)

A Törvényszék megvizsgálta, hogy a Bizottság azon következtetése, amelyre az Olaszország által javasolt alternatív befektetési stratégiák értékelése alapján jutott, és amely szerint az intézkedés állami támogatásnak minősül, helyénvaló-e.

(39)

A Törvényszék szerint a postai folyószámlákkal és biztosítási termékekkel kapcsolatos kezelési díjak nem voltak relevánsak a megállapodás szerinti kamatlábakkal és az alternatív befektetési stratégiákkal elért megtérülés összehasonlítása tekintetében. Ennek következtében a Törvényszék arra a megállapításra jutott, hogy a Bizottság hibásan vonta le ezeket a díjakat, és a megállapodás szerinti kamatláb, valamint a biztosítási termékekkel kapcsolatos kezelési díjak „nélküli” megtérülés közötti összehasonlítás nem releváns annak meghatározásakor, hogy az intézkedés állami támogatásnak minősült-e.

(40)

Az aktív pénzeszközkezelési stratégiával kapcsolatban a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság nem tudta érdemi módon összehasonlítani a megállapodás szerinti kamatlábat és az aktív pénzeszközkezelési stratégia megtérülését azzal, hogy pusztán a hároméves időszakra összpontosított, amely nem reprezentatív az aktív pénzeszközkezelési stratégiával elért megtérülés tekintetében.

(41)

A Törvényszék ezenkívül megállapította, hogy a tőkenyereség az aktív pénzeszközkezelési stratégiák fontos paramétere, és ezért nem hagyható figyelmen kívül annak elemzésekor, hogy az intézkedés összeegyeztethető-e a belső piaccal. A Bizottság szerint a tőkenyereséget ki kell hagyni az elemzésből, mivel előzetesen az nem előrelátható, és ennek eredményeként az aktív pénzeszközkezelési stratégiával elért megtérülés a tőkenyereség levonása után alacsonyabb volt, mint a megállapodás szerinti kamatláb vagy az óvatos magánszektorbeli hitelfelvevő számára nyújtott kamatláb.

(42)

A Törvényszék szerint az a tény, hogy az aktív pénzeszközkezelési stratégiával elért megtérülés a tőkenyereség levonása után alacsonyabb a megállapodás szerinti kamatlábnál, nem releváns annak megállapításakor, hogy fennállt-e az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett előny.

(43)

A Törvényszék szerint a 2008. évi határozatban foglalt bizottsági következtetés, amely szerint a kötelezettség hiányában a PI nem lett volna képes arra, hogy a megállapodás szerinti kamatlábbal azonos vagy annál magasabb értékű megtérülést érjen el, hibás vagy helytelen információn alapult.

(44)

A Törvényszék ezért hatályon kívül helyezte a 2008. évi határozatot. A 2013. évi ítélet ellen nem nyújtottak be fellebbezést.

(45)

2006. december 27-én kelt levelében az ABI az alábbi észrevételeket tette:

(46)

2006. október 31-i, 2006. december 29-i, 2007. február 16-i, 2007. március 30-i, 2007. április 2-i, 2007. június 1-jei, 2007. november 27-i, 2008. február 29-i, 2008. március 7-i és 2008. április 23-i levelében Olaszország számos észrevételt tett.

(47)

Először is Olaszország emlékeztetett arra, hogy a 2005. évi törvény és a megállapodás megállapította, hogy a PI-nek fizetendő kamatot piaci paraméterek szerint kellett megállapítani. A kamatláb semmiféle előnyt nem jelentett Olaszország szerint.

(48)

Másrészt Olaszország szerint a postai folyószámlák 2001 – az új termék, a „Conto BancoPosta” elindítása – óta csak a banki folyószámlákhoz hasonlíthatók. 2001 előtt az Államkincstárnál elhelyezett pénzeszközök változásait, többek között az 1990-es évek második felében, különösen 1996-ban és 1997-ben tapasztalható számottevő csökkenést az 1996. december 23-i 662. sz. törvény befolyásolta, amely előírta az Államkincstár által az állami nyugdíjak kifizetésére használt számlák megszüntetését. Ez mintegy 11 milliárd EUR-val csökkentette a betétállományt (1997. január 1-jéig). Olaszország szerint a PI jellegéből adódóan és külső politikai tényezők miatt nehéz pontosan meghatározni ezeknek a változásoknak az okait. Azt követően, hogy a PI 1998-ban átalakult részvénytársasággá, a nettó betétösszegek rendszeresen és fokozatosan növekedtek.

(49)

Olaszország szerint az Államkincstár és a PI közötti megállapodás átlátható módon szabályozta a pénzügyi kapcsolatukat. Egyrészt a megállapodás nem határozatlan idejű volt, három évre szólt, másrészt bármelyik fél számára lehetővé tette a felmondást, ha a piaci feltételek már nem garantálják a betét kamatozásának kiszámítására szolgáló mechanizmus konzisztenciáját.

(50)

Olaszország szerint a megállapodásban előírt lebegő kamatláb melletti döntés segített a piaccal összhangban lévő kamatláb biztosításában. Ezenkívül a változó hozam tisztességes volt az Államkincstár számára, mivel garantálta, hogy az Államkincstár költségei összhangban legyenek az alternatív finanszírozási források költségeivel, például saját középtávú, illetve hosszú távú tartozásával.

(51)

Olaszország szerint 2007 óta a PI az aktív pénzeszközkezelése tekintetében konzervatív megközelítést alkalmazott, amely eltér a megállapodásban rögzítettől, mivel lehetővé teszi a PI számára, hogy eszközallokáción alapuló portfóliót építsen a vállalat céljaival és pénzügyi stratégiájával összhangban.

(52)

Olaszország tájékoztatta a Bizottságot, hogy az a kötelezettség, amely előírta a PI számára, hogy a postai folyószámláiból származó pénzeszközöket a Pénzügyminisztériumnál helyezze el, 2006 decemberében a 2006. évi törvénnyel megszűnt. E törvény szerint a magánügyfelek postai folyószámláin felhalmozott pénzeszközöket euróövezetbeli államkötvényekbe fektették be (lásd a (19) preambulumbekezdést). Az új törvény célja az volt, hogy a PI nagyobb pénzügyi autonómiát kapjon.

(53)

A betétként elhelyezett pénzeszközök stabilitásáról alkotott véleményének alátámasztása érdekében Olaszország két modell eredményeit juttatta el a Bizottságnak: a PI belső statisztikai modelljeit, valamint a PI által […] tanácsadóval együttműködésben kidolgozott modellt, amelynek célja a postai folyószámlákon felhalmozott pénzeszközök prudenciális tendenciájának meghatározása.

(54)

A belső modellek a felhalmozott pénzeszközök összegei napi eltéréseinek az átlagokkal összehasonlított elemzésén alapulnak, és csak a folyószámla-állomány korábbi tendenciáit elemzik. E modellek szerint az Államkincstárnál elhelyezett betétek növekvő tendenciát mutatnak (a postai folyószámlákon felhalmozott összes pénzeszköz 75 %-át a lakossági folyószámlákról gyűjtött pénzeszközök teszik ki). A betétek stabil eleme szintén növekvő tendenciát mutat, és az átlagos összes betét 90 %-át teszi ki (a 2002. évi 85 %-ról 2006-ra 92 %-ra nőtt). Ehhez hasonlóan a belső modellek meghatározzák a betétek volatilis elemét, amely nagyjából 10 %-ra csökkent.

(55)

Az Olaszország által nagyon konzervatívnak tekintett […] modell azt mutatta, hogy a postai folyószámlák összességének élettartama eltért az egyszerű postai folyószámla élettartamától. Bizonyos ügyfelek tulajdonképpen dönthettek úgy, hogy egyik napról a másikra megszüntetik számlájukat, viszont a PI által felhalmozott pénzeszközökre gyakorolt hatás összességében elhanyagolható volt, ugyanis az ügyfélfolyószámlák száma magas volt, ezeken a számlákon az átlagos betétek száma alacsony volt, az új ügyfélbetétek pedig lényegében a megszüntetett ügyfélbetéteket helyettesítették.

(56)

A(z) […] által kidolgozott típusú prudenciális modellt a megállapodás idején számos olasz bank használta a likviditás aktív kezelésére, annak érdekében, hogy meghatározzák folyószámláik élettartamát, és azt követően ezt az élettartamot olyan kapcsolódó befektetési portfólióban tükrözzék vissza, amely figyelembe veszi az eszköz/forrás gazdálkodásra vonatkozó követelményeiket. Ezt a modellt használta a PI a (magánszemélyek tulajdonában lévő (20)) postai folyószámlákon felhalmozott pénzeszközök élettartamának meghatározására, mind a 2005–2006 közötti időszakban, amikor a PI köteles volt a postai folyószámlákon felhalmozott pénzeszközöket az Államkincstárnál betétként elhelyezni (passzív likviditáskezelés), mind pedig a 2007. január 1-jén kezdődő időszaktól, amikor a PI a magánügyfelektől beszedett pénzeszközöket euróövezetbeli államkötvényekbe kezdte fektetni (aktív likviditáskezelés).

(57)

Olaszország szerint a PI passzív likviditáskezelésével kapcsolatban a(z) […] modell a betétek stabil és volatilis részének a belső modellek által a postai folyószámlák korábbi volatilitása és a számlatulajdonosok valószínűsíthető viselkedése alapján azonosított élettartama számszerűsítésére szolgáló modellt határozta meg. A modell egyik változata (21) azt jelezte, hogy a pénzeszközök megközelítőleg kétharmada nagyon hosszú élettartamú, egyharmaduk pedig 0 és 10 év közötti élettartamú volt. Ezzel a befektetési profillal a kapcsolódó befektetési portfólió átlagos élettartama 4,1 év, Macauley-élettartama (22) pedig 3,2 év lett volna. A modell alternatív változatában (23) a kapcsolódó befektetési portfólió átlagos élettartama 4,9 év, Macauley-élettartama (24) pedig 3,8 év lesz.

(58)

Olaszország szerint a PI likviditása aktív kezelésének konkrét összefüggésében a(z) […] modell segítséget nyújt a PI-nek az optimális eszközallokáció meghatározásában. Olaszország nagyon óvatos feltételezések alapján közli, hogy a PI számára indokolt volt a négy-öt év átlagos élettartamú eszközallokáció elfogadása.

(59)

A PI ügyfeleinek folyószámláiból származó pénzeszközök gyűjtése és elhelyezése éves költségeinek leírásával kapcsolatban Olaszország azt állítja, hogy a PI analitikus számviteli rendszere lehetővé teszi a PI tevékenysége teljes költségének meghatározását, ugyanakkor az egyes termékek költségeiét nem. Olaszország szerint a PI különbözetei alacsonyabbak a bankszektorban elérteknél.

(60)

Olaszország szerint a megállapodás lehetővé tette a PI számára az Olaszországban elérhető fő finanszírozási eszköz, a kincstárjegyek hozama alapján történő kamatozást.

(61)

Ezen túlmenően a megállapodás a PI számára hosszú távú kamatlábakhoz kapcsolódó kamatot biztosított, ami összhangban volt a felhalmozott pénzeszközök természetével. A megállapodás az Államkincstárt is védte a kedvezőtlen piaci feltételekkel szemben azzal, hogy lehetővé tette a megállapodás felmondását, ha az az alternatív finanszírozási források költségével össze nem egyeztethetővé vált volna.

(62)

A megállapodásban rögzített kamat és az Államkincstár finanszírozási költségeinek összehasonlítása alapján Olaszország arra a következtetésre jutott, hogy az Államkincstár közép- és hosszú távú finanszírozásának költsége összhangban volt a megállapodás alapján kapott kamattal.

(63)

Ezen túlmenően (i) a kamatlábat Olaszország államadósságához kapcsolódó paraméterekhez igazították (állampapírok), amelyek az Államkincstár tartozásai szempontjából a legmegfelelőbb hivatkozási alapot jelentik; (ii) a finanszírozás stabilitása, amelyet statisztikai modellek igazolnak, valamint a PI által előírt kötelezettség a befektetés időtartamát jórészt állandóvá teszik (figyelmen kívül hagyva az olyan óvintézkedéseket, mint amilyen a lejárat előtti kivét vagy a jogviszony hároméves időtartama, amely megvédi az Államkincstárat a piac előre nem látott változásaitól; továbbá (iii) az Államkincstár által vállalt likviditási kockázat a postai pénzeszközök bizonyított stabilitása miatt korlátozott, és az említett finanszírozás 10 %-ának rövid távú paraméterhez kötésében tükröződik.

(64)

Ami a hitelkamatláb (90 %, melynek (i) 10 %-a a 10 év lejáratú állampapírok hozamához, (ii) 80 %-a pedig a 30 év lejáratú állampapírokhoz kapcsolódik) hosszú távú elemét illeti, Olaszország úgy ítéli meg, hogy a kötelezettség eltért a szabadon kiválasztott és szabadon kezelt állampapírokba való közvetlen befektetésre vonatkozó kötelezettségtől.

(65)

A hitelkamatláb összhangban volt a piaccal, mert a felhalmozott pénzeszközök természetükből adódóan hosszú távúak voltak. Ennek oka a PI ügyfeleinek postai folyószámláin felhalmozott és az Államkincstárnál elhelyezett pénzeszközök stabilitása, valamint az, hogy a kötelezettség időben nem volt korlátozott. Ezenkívül Olaszország úgy vélte, hogy a kötelezettség megakadályozta a PI-t abban, hogy aktív és potenciálisan kedvezőbb pénzeszközkezelést alkalmazzon. A kötelezettség hiányában Olaszország szerint a PI likvid eszközeinek 10 %-át rövid távú kötvényekbe, 90 %-át pedig hosszú távú kötvényekbe fektethette volna.

(66)

A PI-nek fizetett kamat piacnak való megfelelésével kapcsolatban Olaszország rendelkezésre bocsátotta a PI könyvvizsgálóinak véleményét, valamint magánbankok és tanácsadók megerősítő leveleit. A PI könyvvizsgálói szerint a postai folyószámlákon felhalmozott pénzeszközök a jellemzőik és növekedési ütemük miatt stabilak voltak. A magánbankok és tanácsadók (25) egyetértettek abban, hogy a PI által a postai folyószámlákon felhalmozott, és az Államkincstárnál betétként elhelyezett pénzeszközök alapján elért hozamok hasonlóak voltak azokhoz a piaci hozamokhoz, amelyeket a PI a megfelelő befektetési és kockázatkezelési stratégia végrehajtásával érhetett volna el.

(67)

Olaszország úgy véli, hogy az Államkincstárnál betétként elhelyezett pénzeszközökért a PI által kapott kamat összhangban volt a Poste Vita által befektetett pénzeszközök kamatozásával. Olaszország szerint az életbiztosítási kötvények a postai folyószámlához hasonlítható termékek, és az e termékek (pl. a Posta Più) kezeléséből adódó átlagos hozam a 2002–2006 közötti időszakban 4,68 % volt, ami összhangban van a megállapodás szerinti (4,55 %-os) átlagos kamatlábbal.

(68)

Olaszország úgy véli, hogy a postai folyószámlák és az életbiztosítási kötvények összehasonlítható pénzügyi termékek, mert a postai folyószámlák – bár formailag rövid távú termékek – valójában a garantált tőkét és minimális kamatlábat biztosító középtávú pénzügyi eszközökhöz hasonlítanak.

(69)

Olaszország szerint a La Banque Postale (Franciaország) olyan eszköz-forrás gazdálkodási (ALM-) stratégiát követett, amely a PI által alkalmazotthoz hasonló jellegű statisztikai modellt alkalmazott.

(70)

Ez a statisztikai modell meghatározza a postai folyószámlákon felhalmozott pénzeszközök stabil és volatilis elemet. A stabil elemet OECD-beli államkötvényekbe, a volatilis elemet pedig rövid távú eszközökbe fektetik. E modell alapján a La Banque Postale folyószámláinak befektetésével (a megállapodás szerinti 3,9 %-os hozamhoz képest) 2005-ben 4,4 %-os hozamot ért el.

(71)

A La Banque Postale példája igazolta, hogy az átlagosan ötéves időtartamú prudenciális ALM alkalmazásával lehetséges a megállapodásban rögzítettnél magasabb befektetési hozamot elérni.

(72)

Olaszország megküldte a Bizottságnak a(z) […] által végzett tanulmányt annak bebizonyítására, hogy a megállapodásban előírt kamatozás semmilyen előnyt nem biztosít a PI számára.

(73)

A(z) […]-ról/-ről szóló tanulmány a következő szempontokat vizsgálta:

(74)

A kincstári betétek kamatozásának és az aktív pénzeszközkezelés által kínált kamatozás összehasonlítása tekintetében Olaszország azt állítja, hogy jelentős terjedelmű idősávot – 10 évet – kell figyelembe venni, azon belül pedig legalább egy teljes gazdasági ciklust. A(z) […] ezért hasonlította össze a megállapodásban előírt hozamot az alternatív stratégiákból származó hozamokkal 10 éves időszakban, nem pedig annál rövidebb időszakban. Ezért a kamatlábak emelkedésekor a fix kamatlábú portfóliók alulteljesítenek a lebegő kamatlábú portfóliókkal szemben; a kamatlábak visszaesésekor fordított a helyzet.

(75)

Olaszország szerint egy tízéves időszak alatt a lebegő kamatlábakon alapuló befektetési portfóliók összehasonlíthatók a fix kamatlábakon alapuló befektetési portfóliókkal, mert a tőkenyereség és -veszteség ellensúlyozza egymást. Egy tízéves időszak alatt a fix kamatlábú portfóliók hozamai lényegében összhangban vannak a lebegő kamatlábú portfóliók hozamával. Az aktív pénzeszközkezelés egyértelműen jobb hozamot eredményez, mint a megállapodásban előírt passzív („parametrikus”) kezelés (például a(z) […] által javasolt, öt év átlagos élettartamú összehasonlítási referencia hozama összhangban van a megállapodásban foglalt, sokkal hosszabb élettartamú paraméter hozamával).

(76)

Ezen túlmenően Olaszország szerint a Bizottságnak különbséget kell tennie a rövid távú kockázat és a hosszabb távú kockázat között. Igaz ugyan, hogy a fix kamatlábú, 10 év lejáratú értékpapírok értéke rövid távon jelentős mértékben változhat, de a teljes tízéves időszak során a fix kamatlábú kötvények megtérülési rátája nagyon megbízható (mert fix). Egy tízéves időszak alatt a fix kamatlábú portfóliók hozama összességében azt mutatja, hogy összhangban van a lebegő kamatlábú portfóliók hozamával, bár a lebegő kamatlábú portfóliók kockázatosabbak (mert a kamatlábak éves változásaitól függnek).

(77)

Ezenkívül rugalmas és a piacon rendelkezésre álló valamennyi pénzügyi eszközt igénybe vevő valódi alternatív befektetéskezelés növeli a megállapodásban előírthoz hasonló passzív befektetések eredményeinél jobb eredmények elérésének lehetőségét.

(78)

Olaszország továbbá rámutatott, hogy a megállapodásnak az Államkincstárral való megkötésekor a kamatlábak jövőbeli alakulása és a megállapodás időtartama nem volt ismert. A változó paraméterekre vonatkozó választási lehetőség Olaszország szerint gazdaságilag észszerű volt, mert mindkét fél, a PI és a Pénzügyminisztérium számára is méltányos volt. Az, hogy a megállapodást három év elteltével felül lehetett vizsgálni és minden évben fel lehetett mondani, lehetővé tette a két fél számára, hogy visszalépjen a megállapodástól, ha a kamatozás tisztességtelenné vagy nem konzisztenssé vált volna a piaci kamatlábak alakulása miatt.

(79)

A(z) […]-ról/-ről szóló tanulmány megjegyzi továbbá, hogy a kötelezettség haszonáldozati költségeket és kockázatokat keletkeztetett a PI számára azzal, hogy korlátozta a befektetési opcióinak spektrumát. Az Államkincstárnál elhelyezett betét kizárólag Olaszország hitelkockázatához kapcsolódik, ami megakadályozza a PI-t abban, hogy változatos befektetési lehetőséget keressen az európai államkötvénypiacon. Ezenkívül ezt a hitelkockázatot a lejárat előtti visszaváltási joggal nem rendelkező betét lejárati idejének hosszú távú jellege miatt fokozta a likviditási kockázat.

(80)

Olaszország azzal indokolja a megállapodás szerinti (lebegő kamatlábakon alapuló) mechanizmus és a(z) […] általi (fix kamatlábakon alapuló) aktív kezelés előnyének bizonyítását célzó automatikus mennyiségi modellek közötti összehasonlítást, hogy a kötvényekkel kereskedő piaci szereplők, valamint a PI 2007 óta folytatott szokásos gyakorlata fix kamatlábú értékpapírokba való befektetést követel. Hozzáteszik, hogy a megállapodás szerinti mechanizmus és az RBS által alkalmazott mennyiségi modellek közötti összehasonlítást az aktív és passzív pénzeszközkezelés közötti összehasonlítás tükrében kell elemezni, nem pedig a lebegő kamatlábakon és a fix kamatlábakon alapuló két kamatozási mechanizmus alapján.

(81)

Végezetül Olaszország arra az álláspontra helyezkedik, hogy a megállapodásban foglalt mechanizmus, amely a postai folyószámlákon felhalmozott pénzeszközök volatilis elemére rövid távú kamatlábakat alkalmaz, megfelelően becsüli meg az Államkincstár által viselt tényleges likviditási kockázatot.

(82)

Olaszország szerint az Államkincstárnál elhelyezett betét kamata a betétek stabilitása miatt nem tekinthető rövid távú kamatnak (pl. tizenkét hónapos kincstárjegyek kamatlába).

(83)

Olaszország szerint 2005 referenciaévnek való tekintése (ahogyan azt az ABI tette) félrevezető elemzést eredményez, mert a rövid távú kamatlábak 2005-ben voltak a mélypontjukon.

(84)

Ami azt az összehasonlítást illeti, amelyet az ABI végzett a CDP által az államnál elhelyezett pénzeszközeinek kamatozásával kapcsolatban (a hathavi lebegő kamatláb a hat hónap lejáratú közönséges kincstárjegyek hozamának, valamint a havi Rendistato-indexnek az egyszerű számtani átlagával egyenlő), Olaszország azt állítja, hogy a CDP nem hasonlítható össze a PI-vel, mivel eltérő a struktúrája, az üzleti tevékenysége, eltérőek a célkitűzései, az ügyletei, a szervezeti felépítése és a befektetési politikái. Olaszország szerint továbbá mivel a havi Rendistato-index közép-, illetve hosszú távú kamatlábat jelent, az ABI ellentmond önmagának, amikor azzal érvel, hogy a PI Államkincstárnál betétként elhelyezett pénzeszközeinek rövid távú paraméterek szerint kellene kamatozniuk.

(85)

Olaszország azt is megjegyzi, hogy az Államkincstár betéteinek egyedülállósága miatt nehéz egyetlen helyettesítő eszközt találni. A felhalmozott pénzeszközök stabilitása ugyanakkor lehetővé teszi, hogy az Államkincstárnál elhelyezett pénzeszközök betéteit össze lehessen hasonlítani a főként hosszú távú kötvényekkel felhalmozott pénzeszközökkel. A postai folyószámlák stabilitása a rövid távú (12 hónapos) kincstárjegyekkel való összehasonlítást feleslegessé teszi.

(86)

Annak tisztázására, hogy valamely intézkedés az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősül-e, a Bizottságnak értékelnie kell, hogy (i) a rendszert az állam biztosítja-e állami forrásokon keresztül, (ii) a rendszer biztosít-e gazdasági előnyt, (iii) a rendszer – bizonyos vállalkozások vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítésével – képes-e torzítani a versenyt, (iv) a rendszer befolyásolja-e a tagállamok közötti kereskedelmet. Ahhoz, hogy az intézkedés az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősüljön, e feltételek mindegyikének teljesülnie kell.

(87)

A 2013. évi ítéletében a Törvényszék hatályon kívül helyezte a 2008. évi határozatot. Nevezetesen a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság nyilvánvaló hibát követett el azzal, hogy a megállapodás szerinti kamatláb és az óvatos magánszektorbeli hitelfelvevő számára biztosított kamatláb közötti pozitív különbség alapján megállapította, hogy az intézkedés állami támogatásnak minősült. Annak érdekében, hogy igazolni lehessen, hogy az intézkedés valóban gazdasági előnnyel jár, a Bizottságnak egyértelműen bizonyítania kellett volna, hogy a kötelezettség hiányában a PI észszerűen nem tudott volna a megállapodásban rögzítettel azonos mértékű vagy annál magasabb megtérülést szerezni azzal, ha a postai folyószámlákból származó betéteket befekteti a piacon.

(88)

Ennek megfelelően ez az értékelés azt vizsgálja, hogy a gazdasági előny biztosítására sor került-e, mivel amennyiben nem, az intézkedés nem minősül az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak.

(89)

A Bizottság úgy véli, hogy a megállapodás és a kötelezettség hiányában a PI számára elérhető alternatív befektetések közötti összehasonlításnak megfelelően figyelembe kell vennie a befektetésekkel járó kockázatot és a befektetéseknek a PI forrásaiból (azaz az összesített ügyfélbetétekből) eredő kockázatokkal való kölcsönhatásait integrált eszköz-/forráskezelési szempontból. Az összehasonlítást ezt követően vagy a megállapodás szerint elérhető megtérülés és a megállapodáshoz hasonló kockázati szinttel rendelkező befektetések megtérülései vagy a kockázattal kiigazított megtérülések között kell elvégezni.

(90)

A Bizottság emlékeztet továbbá, hogy a megállapodás által a PI számára biztosított lehetséges előnyök elemzését előzetesen kell elvégezni. Az alternatív befektetések szerint elérhető megtérülések becslését a felek számára a megállapodás elfogadásakor rendelkezésre álló információk alapján kell elvégezni.

(91)

A Bizottság először felülvizsgálta az Olaszország által benyújtott, a 3.2.7. szakaszban összefoglalt összehasonlításokat. Olaszország szerint az alternatív befektetések, amelyek a kötelezettség hiányában a PI számára elérhetők lettek volna, a megállapodáshoz hasonló vagy annál magasabb megtérülést kínáltak, és ez igazolja, hogy a megállapodás semmilyen előnyt nem jelentett a PI számára. A Bizottság megállapította, hogy e javasolt alternatív befektetések esetében nem bizonyított, hogy kockázati szempontból összehasonlíthatók a megállapodással. Ennek eredményeként nem képezhetik a Törvényszék által ismertetett értékelés alapját, mivel nem teszik lehetővé annak érdemi megállapítását, hogy a PI-nek volt-e előnye a megállapodás alapján.

(92)

Olaszország ezenkívül azt állította, hogy a PI előzetes előnyének hiánya abból ered, hogy mind a PI, mind pedig az állam számára minden évben lehetséges volt a megállapodás felmondása abban az esetben, ha a kamatozás tisztességtelenné vált volna (lásd a (78) preambulumbekezdést). Mindazonáltal a Bizottság úgy vélte, hogy ez a lehetőség nem zárta ki a PI potenciális előnyét. A lehetőség nem terjedt ki az első évre, és Olaszország számára nem volt kötelező, hogy a következő években éljen vele, még akkor sem, ha az praktikus lett volna.

(93)

A fentiek alapján a Bizottság megállapítja, hogy az Olaszország által ismertetett érvek nem elegendők ahhoz, hogy érdemi módon meg lehessen állapítani, hogy a megállapodás előnyös volt-e a PI számára. A Bizottság ezt követően a Törvényszék által az ügyben ismertetett értékelést alkalmazta. Ebből a célból a Bizottság megbecsülte a megállapodás hiányában elérhető alternatív befektetési stratégiák átfogó készlete által kínált, várható megtérüléseket/kockázatokat. Az ezekkel a kérdésekkel kapcsolatos technikai segítségnyújtás érdekében a Bizottság pályázati eljárás során a Perugiai Egyetemet választotta, amelynek szakértői 2015 novemberében véleményt készítettek („szakvélemény”).

(94)

A szakvélemény megvizsgálja a PI által a kötelezettség alapján végzett befektetést, amelynek hozama tekintetében a megállapodás az irányadó, valamint a lehetséges alternatív piaci befektetési stratégiákat, amelyeket a PI a kötelezettség hiányában választhatott volna a 2005–2007-es időszakban a postai folyószámlákon keresztül felhalmozott pénzeszközök tekintetében. A szakvélemény továbbá a kizárólag a befektetés idején a PI számára elérhető információk használatával becslést készített a vonatkozó kockázati/megtérülési profilokról.

(95)

A szakvélemény azt szimulálja, hogy a PI forrásai (azaz betétei) várhatóan miként alakulnak az idővel. Mivel ezek a források a betételhelyezők követelései, a PI csak azokat fektetheti be, amelyeket a betételhelyezők nem vonnak vissza. Ennek következtében a szakértők megbecsülik az úgynevezett forrásmintázatokat („LP”), amelyek modellezik a PI számára bizonyos időszak alatt várhatóan elérhető pénzeszközök összegét, amelyet a PI befektethet. Ehhez a becsléshez a szakvélemény megkülönbözteti a források stabil és volatilis elemeit. A becsült LP szerint csak a stabil elemeket lehet rövid vagy hosszú távú lejárati idejű pénzeszközökbe fektetni.

(96)

A szakvélemény két forrásmintázatot – az LP1-et és az LP2-t – vesz figyelembe, amelyek a betétek stabil elemének kezelésében térnek el (azaz annak az elemnek a kezelésében, amely a modellezési feltételezések szerint a következő 30 évben nem vonható vissza). A szakvélemény mindkét forgatókönyv esetén azt feltételezi, hogy a felhalmozott pénzeszközök teljes összege csökkenni fog idővel a folyószámlabetétek visszavonása miatt. Az LP1 a 30 évnél hosszabb modellezett lejárati idővel rendelkező kiáramlásokat a 30 éves időszak alatt arányosan osztja el. Az LP2 a 30 évnél hosszabb modellezett lejárati idővel rendelkező valamennyi kiáramlást a 30. évhez rendeli. A szakvélemény feltételezése szerint a különbség jelentős, mivel az összes betét nagyjából 60 %-a 30 évnél hosszabb kiáramlási dátummal rendelkezik a modell szerint. Ezen az alapon az LP1 szerint a kiáramlásokra az első és 30. év között rendszeresen kerül sor, míg az LP2 szerint a kiáramlások csupán 40 %-ára kerül sor az első és 30. év között, és 60 %-ára csak a 30. évben.

(97)

Azzal kapcsolatban, hogy a két forrásmintázat közül melyik a megfelelőbb feltételezés, a szakvélemény szerint a kevésbé konzervatív LP2-es forrásmintázat a megfelelőbb. E következtetés alátámasztására a szakvélemény kifejti, hogy a PI eltér a tipikus kereskedelmi bankoktól a tekintetben, hogy (i) a PI-re nem vonatkozik a bankokra alkalmazandó prudenciális szabályozás és ezáltal a hosszabb távú befektetések magasabb tőkeszintjére vonatkozó követelmény, és (ii) a PI esetében nem áll fenn a tömeges visszavonásokra és likviditási válságokra vonatkozó, a tipikus bankokéval azonos kockázat, mivel a PI a befektetők jelentős része számára egyet jelent Olaszországgal. A szakvélemény szerint ez a felfogás összhangban van azzal az elvárással, amely szerint likviditási válság esetén Olaszország kénytelen lenne finanszírozni a PI fizetésképtelenségét annak érdekében, hogy elkerülje azt a fertőző hatást, amely az állami adósság teljes készlete hitelképességének romlásához vezet.

(98)

A Bizottság megjegyzi, hogy a szakvélemény szerint a PI által az Államkincstár számláján elhelyezett pénzeszközök jellegüket tekintve de facto nem rövid távúak. A pénzeszközök rövid távú jellegét az ABI javasolta, amely szerint az Államkincstár betéte kamatozásának meg kellett felelnie a rövid távú jellegének ((45) preambulumbekezdés). A Bizottság ugyanakkor emlékeztet, hogy a PI által az Államkincstárnál elhelyezett pénzeszközök hosszú távú jellege a szakvélemény értékelése szerint nem elegendő az állami támogatás hiányának megállapítására. A 2013. évi ítéletben előírt értékelés szerint a kötelezettség szerinti és a kötelezettség nélküli megtérülés/kockázat érdemi összehasonlítása szükséges ahhoz, hogy hatékonyan meg lehessen állapítani, hogy az intézkedést biztosított-e előnyt a PI számára.

(99)

Ennek megfelelően a szakvélemény dinamikus kamatlábmodellt hoz létre, amely lehetővé teszi, hogy a kötvények árát ki lehessen számítani a jövőben bármikor a kamatláb hozamgörbéjének modellje alapján. A szakvélemény három kamatláb-forgatókönyvet vesz számításba: a megállapodás idején fennálló hozamgörbéhez viszonyítva állandó (stabil), növekvő és csökkenő kamatlábakat.

(100)

A szakvélemény ezt követően megvizsgálja a PI által a kötelezettség szerint vállalt és a megállapodással szabályozott hozammal rendelkező tényleges befektetés kockázati-megtérülési jellemzőit. Itt a kockázat, amely teljes mértékben a kamatláb változásaiból ered, amelyek kihatnak a megállapodás szerinti megfelelő kamatozási ráta kiszámításához használt kötvényárakra, rendkívül alacsony. Valóban, a kockázati szint az állandó kamatláb esetén 0,11 %, a növekvő esetén 0,17 %, míg a csökkenő esetén 0,06 %.

(101)

Az elérhető befektetési stratégiák tekintetében a PI a befektetés idején csak euróövezetbeli, befektetésre ajánlott kötvényekbe fektethetett be. Ennek megfelelően a szakértők különböző lejárati idejű olasz államkötvényeken alapuló stratégiákat és az euróövezetbeli államkötvényeket alkalmazó stratégiát vesz figyelembe az összehasonlításnál.

(102)

Az elérhető befektetési stratégiák vizsgálata során a szakvélemény két fő kockázatot vesz számításba: a PI eszközeinek (olasz államkötvények) és forrásainak (a betétek) lejárati idejében fennálló különbségből eredő kockázatokat, valamint Olaszország államcsődjének kockázatát.

(103)

Az eszközök és források lejárati idejével kapcsolatos különbség vagy ellentmondás likviditási kockázatot teremt (azaz annak kockázatát, hogy a PI nem rendelkezik elegendő likvid eszközzel ahhoz, hogy eleget tegyen a betételhelyezők adott időben benyújtott visszavonási kérelmeinek). Ez a likviditási kockázat azonban arra korlátozódik, amikor az eszközöket (azaz az olasz államkötvényeket) könnyű eladni. Ha a PI-nek ezeket a kötvényeket a lejárati idejük előtt el kell adnia, a piaci árat az akkor érvényes kamatláb határozná meg, és ezáltal a PI esetében fennállna a kamatlábnak való kitettség kockázata, ami potenciális tőkenyereséghez vagy -veszteséghez vezetne. Ezt a kockázatot a szakvélemény pontosan lemodellezi.

(104)

Az államcsőddel kapcsolatos kockázat tekintetében a szakvélemény rámutat arra, hogy a PI a megállapodás szerint is viseli az Olaszország államcsődjével járó kockázatot. A szakvélemény ezért arra a megállapításra jut, hogy a modellben az olasz államkötvények használata ugyanazt az államcsődkockázatot teszi szükségessé mindegyik stratégia esetén, és pontos modellezés nélkül „like-for-like” összehasonlítást alkalmaz.

(105)

A szakvélemény öt különböző stratégiát elemez:

(106)

A szakvélemény szimulálja az öt befektetési stratégiát. A kockázati-megtérülési profil becslésére az euróövezetbeli államkötvényekre vonatkozó stratégiát leszámítva valamennyi stratégia esetében három különböző kamatláb-forgatókönyv alapján kerül sor: az állandó, a növekvő és a csökkenő kamatlábak alapján.

(107)

Végezetül a szakvélemény megvizsgálja, milyen befektetési stratégiát alkalmazott a PI, amikor a pénzeszközök 2007-ben mentesültek a kötelezettség alól. A szakvélemény rámutat arra, hogy a pénzeszközöket ötéves euróövezetbeli államkötvényekbe fektették, valamint a modell alapján meghatározza az ilyen befektetésre jellemző kockázatot és megtérülést. A szakvélemény megállapítja, hogy a stratégia nem volt optimális, mivel alacsonyabb megtérüléshez és magasabb kockázathoz (0,65 %) vezetett, mint amelyet az alternatív beruházási stratégiák alkalmazásával lehetett volna elérni.

(108)

Az összes befektetési stratégia kockázati-megtérülési profiljának elemzését követően a szakértők a portfólióárazási elméletet alkalmazták annak megállapítására, hogy a PI számára a kötelezettség alapján kötelező és a megállapodással szabályozott hozammal rendelkező befektetés valóban nyújtott-e gazdasági előnyt a PI számára (azaz a megállapodás szerint a befektetés kockázatának figyelembevételével elért megtérülés magasabb-e, mint az ugyanolyan kockázati szinten alternatív befektetésekkel elérhető megtérülés).

(109)

Ebből a célból a szakvélemény az összes elérhető befektetés kockázati-megtérülési jellemzőit egyetlen befektetési funkció alá vonta össze, amely kifejezi az elérhető piaci megtérülést a vállalt kockázatnak megfelelően. Amennyiben a megállapodás kockázati-megtérülési jellemzői a funkció felettiek (azaz, ha a megállapodás szerint a PI a piacon elérhetőnél magasabb megtérülést ért volna el ugyanolyan kockázat mellett), akkor arra a megállapításra kell jutni, hogy az előny fennállt.

(110)

E megfontolások alapján a szakvélemény megállapítja, hogy csak az LP1-es konzervatív forrásmintázat használatával és csak a kamatlábak növekedése mellett nyújtott a megállapodás a PI számára magasabb hozamot. E forgatókönyv szerint, figyelembe véve, hogy a PI később készen állt arra, hogy elfogadja a 0,65 %-os kockázatot, az előny csupán 0,29 százalékpontot jelentett volna. Az LP2 szerint semmilyen előny nem lett volna biztosított egyik kamatláb-forgatókönyv alapján sem.

(111)

A Bizottság a szakvéleményben foglalt konkrét feltételezések vagy értelmezések tekintetében úgy véli, hogy egyes forgatókönyvek valószínűbbek, mint mások. A Bizottság különösen nem ért egyet az LP2-es forrásmintázat alkalmazásával.

(112)

A Bizottság megjegyzi, hogy a szakvélemény a 2013. évi ítéletben kértnek megfelelően csak azokat az információkat használja, amelyek a megállapodás megkötése előtt elérhetőek voltak, kivéve a PI által a kötelezettség után elfogadott, 0,65 %-os kockázati szintre való hivatkozás esetén. A Bizottság nem ért egyet azzal, hogy a 0,65 %-os kockázati szintet alkalmazzák annak a kötelezettség hiányában várt megtérülés megbecsüléséhez.

(113)

A forrásmintázat kiválasztása egyrészt fontos hatással van a különböző befektetési stratégiák várható hozamára. Ahogyan az a (96)–(97) preambulumbekezdésekben szerepel, jelentős különbségek vannak az LP1 vagy az LP2 alkalmazásából eredő, betétkiáramlásokkal kapcsolatos feltételezések terén. A PI betéteinek átlagos élettartama – azaz a betétek elérhetőségének súlyozott átlagideje – jelentős mértékben eltérő lehet, nagyjából kilenc és tizennégy év között alakulhat az LP1 és az LP2 esetén.

(114)

A Bizottság megjegyzi, hogy mind az LP1, mind pedig az LP2 szerinti időtartam meghaladja az Európai Bankhatóság („EBH”) által a nem lejáró források, például a betétek modellezésére javasolt ötéves maximális időtartamot.

(115)

A Bizottság megvizsgálta a PI betétei átlagos időtartamának kérdését, amely időtartamot a 2013. évi ítélet alapján előírt értékeléshez kell használni. Úgy véli, hogy az LP2 látszólag az indokoltnál jelentősen optimistább az ügyfélbetétek várható átlagos megőrzési idejével kapcsolatban. Mindazonáltal a PI ügyfélbetéteinek időtartama a gyakorlatban meghaladhatja az EBH által javasolt öt évet, ahogyan arra a szakvélemény rámutat. Értékelésében a Bizottság az alábbi megfontolásokat vette figyelembe:

(116)

A fentiek alapján a Bizottság az LP1-et fogadja el reális feltételezésként annak meghatározásakor, hogy a PI milyen óvatos befektetési stratégiát követett volna a kötelezettség hiányában az érintett időszak alatt.

(117)

A Bizottság továbbá emlékeztet arra, hogy a szakvélemény szerint a megállapodás várt kamatlába csak a növekvő kamatláb esetén magasabb, mint az alternatív befektetési stratégiák várható hozama, 0,29 százalékponttal (lásd a (110) preambulumbekezdést). Mindazonáltal a 0,29 százalékpont kiszámítására a 0,65 %-os kockázati szinten várható piaci megtérülés összehasonlításával került sor, míg a megállapodás szerinti megtérülés növekvő kamatláb esetén 0,17 %-os kockázati szintet mutatott.

(118)

A Bizottság nem talált semmilyen elfogadható indokot a különböző kockázati szintű hozamok összehasonlítására, különösen mivel az alkalmazott, 0,65 %-os kockázati szintet a szakvéleményben úgy számították ki, hogy azt a befektetési stratégiát vették figyelembe, amelyet a PI a kötelezettség visszavonása után alkalmazott (lásd a (104) preambulumbekezdést). Ez azonban nem tűnik megfelelőnek egy olyan módszertan esetén, amelynek csak az előzetesen elérhető információkat kell figyelembe vennie.

(119)

Az elérhető piaci hozam kiszámítása érdekében a megállapodás szerinti kamatlábbal való összehasonlításhoz használt kockázati szintnek ezért meg kell egyeznie a megállapodás kockázati szintjével, azaz állandó kamatláb esetén 0,11 %-nak, növekvő kamatláb esetén 0,17 %-nak és csökkenő kamatláb esetén 0,06 %-nak kell lennie.

(120)

Ennek alapján a Bizottság megjegyzi, hogy az LP1 esetében a megállapodás szerinti várható előny növekvő kamatláb esetén ezért nagyjából 0,5 százalékpontnak felelne meg, nem pedig 0,29 százalékpontnak. Az állandó és csökkenő kamatlábak esetén az elérhető piaci hozam továbbra is magasabb lenne, mint a megállapodás szerinti hozam, az állandó kamatlábak esetén nagyjából 0,15 százalékponttal, a csökkenő kamatlábak esetén pedig 0,4 százalékponttal.

(121)

A megállapodás szerint elvárható kamatláb alacsonyabb, mint az alternatív befektetési stratégiák várható hozama állandó kamatláb és hasonló kockázati szintek esetén a kötelezettség hiányában. Ennek eredményeként a megállapodás szerinti kamatláb nem jelentett azonnali előnyt a PI számára.

(122)

A Bizottságnak nincs oka azt feltételezni, hogy a PI vagy Olaszország észszerűen számíthatott volna valamilyen konkrét kamatlábmozgásra a megállapodás megkötése idején. Ennek megfelelően, ha ugyanazt a valószínűségi szintet alkalmazzuk a három kamatláb-forgatókönyv esetén (azaz a csökkenő, állandó és növekvő kamatlábak esetén), a megállapodás szerint várható kamatláb marginálisan alacsonyabb, mint az ugyanolyan kockázati szinten a kötelezettség hiányában alkalmazható alternatív befektetési stratégiák várható hozama. Ennek értelmében a megállapodás nem jelentett előnyt a PI számára.

(123)

Ennek alapján a Bizottság megállapítja, hogy nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték annak megállapítására, hogy a PI a megállapodás szerint előnyben részesült.

(1)

Az IPBC-t mint 8. terméktípusba tartozó biocid termékekben felhasználható hatóanyagot felvették a 98/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) I. mellékletébe, ezért – az említett irányelv I. mellékletében meghatározott specifikációknak és feltételeknek való megfelelés esetén – az 528/2012/EU rendelet 86. cikke értelmében jóváhagyott hatóanyagnak tekintendő.

(2)

Az IPBC 8. terméktípusba tartozó biocid termékekben történő felhasználására vonatkozó jóváhagyás érvényességi ideje 2020. június 30-án lejár. 2018. december 20-án az 528/2012/EU rendelet 13. cikke (1) bekezdésének megfelelően kérelmet nyújtottak be az IPBC hatóanyag jóváhagyásának meghosszabbítása iránt.

(3)

2019. április 11-én Dánia értékelő illetékes hatósága arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy az 528/2012/EU rendelet 14. cikkének (1) bekezdése alapján úgy határozott, hogy a kérelem teljeskörű értékelésére van szükség. Az 528/2012/EU rendelet 8. cikkének (1) bekezdésében előírtak szerint az értékelő illetékes hatóságnak a kérelem érvényességének megállapítását követő 365 napon belül el kell végeznie a kérelem teljeskörű értékelését.

(4)

Az említett rendelet 8. cikke (2) bekezdésének megfelelően az értékelő illetékes hatóság adott esetben előírhatja a kérelmező számára, hogy biztosítson elegendő adatot az értékelés elvégzéséhez. Ebben az esetben a 365 napos időszakot fel kell függeszteni, ugyanakkor a felfüggesztés időtartama összességében nem haladhatja meg a 180 napot, kivéve, ha azt a kért adat jellege vagy rendkívüli körülmények fennállása indokolja.

(5)

Az 528/2012/EU rendelet 14. cikke (3) bekezdésének megfelelően az Európai Vegyianyag-ügynökség (a továbbiakban: Ügynökség) az értékelő illetékes hatóság ajánlásának kézhezvételétől számított 270 napon belül véleményt dolgoz ki a hatóanyag jóváhagyásának megújításáról, és azt benyújtja a Bizottságnak.

(6)

Következésképpen az IPBC 8. terméktípusba tartozó biocid termékekben történő felhasználására vonatkozó jóváhagyás a kérelmező által nem befolyásolható okokból valószínűleg az annak megújításáról szóló határozat meghozatala előtt le fog járni. Ezért az IPBC 8. terméktípusba tartozó biocid termékekben történő felhasználására vonatkozó jóváhagyás érvényességi idejét helyénvaló a kérelem értékeléséhez elegendő hosszúságú időszakkal meghosszabbítani. Figyelembe véve az értékelő illetékes hatóság által készítendő értékelésre, valamint az Ügynökség véleményének kidolgozására és benyújtására előírt időszakokat, az IPBC jóváhagyásának érvényességi idejét helyénvaló 2022. december 31-ig meghosszabbítani.

(7)

A jóváhagyás érvényességi idejétől eltekintve az IPBC – a 98/8/EK irányelv I. mellékletében meghatározott specifikációknak és feltételeknek való megfelelés esetén – továbbra is 8. terméktípusba tartozó biocid termékekben történő felhasználásra jóváhagyott hatóanyagnak minősül,

(1)

A 91/68/EGK irányelv megállapítja a juh- és kecskefélék Unión belüli kereskedelmére irányadó állategészségügyi feltételeket. Meghatározza azokat a feltételeket, amelyek teljesülése esetén a tagállamokat vagy régióikat juh- és kecskeállományaik tekintetében hivatalosan brucellózistól (B. melitensis) mentesnek lehet nyilvánítani.

(2)

A 93/52/EGK bizottsági határozat (3) úgy rendelkezik, hogy a II. mellékletében felsorolt tagállami régiókat juh- és kecskeállományaik tekintetében a 91/68/EGK irányelvben megállapított feltételeknek megfelelően hivatalosan brucellózistól (B. melitensis) mentesként kell elismerni.

(3)

Spanyolország dokumentumokat nyújtott be a Bizottsághoz, amelyek igazolják, hogy Murcia Autonóm Közösség, Kasztília-La Mancha Autonóm Közösség Toledo tartománya, valamint Andalúzia Autonóm Közösség Huelva, Sevilla és Cordoba tartományai esetében teljesülnek azok a feltételek, amelyeket a 91/68/EGK irányelv a juh- és kecskeállományok hivatalosan brucellózistól (B. melitensis) mentessé nyilvánítása tekintetében előír.

(4)

A szóban forgó igazoló dokumentumok vizsgálata alapján indokolt Murcia Autonóm Közösséget, Kasztília-La Mancha Autonóm Közösség Toledo tartományát, valamint Andalúzia Autonóm Közösség Huelva, Sevilla és Cordoba tartományait a juh- és kecskeállományok tekintetében hivatalosan brucellózistól (B. melitensis) mentesnek elismerni.

(5)

A 93/52/EGK határozat II. mellékletét ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(6)

A 64/432/EGK irányelv szabályozza a szarvasmarhafélék és a sertésfélék Unión belüli kereskedelmét. Meghatározza azokat a feltételeket, amelyek teljesülése esetén a tagállamokat vagy régióikat szarvasmarha-állományaik tekintetében hivatalosan brucellózistól mentesnek lehet nyilvánítani.

(7)

A 2003/467/EK bizottsági határozat (4) 2. cikke úgy rendelkezik, hogy a II. mellékletének 2. fejezetében felsorolt tagállami régiókat szarvasmarha-állományaik tekintetében hivatalosan brucellózistól mentesnek kell tekinteni.

(8)

Spanyolország dokumentumokat nyújtott be a Bizottsághoz, amelyek igazolják, hogy Aragónia Autonóm Közösség, valamint Kasztília és León Autonóm Közösség León tartománya esetében teljesülnek azok a feltételek, amelyeket a 64/432/EGK irányelv a szarvasmarha-állományok esetében a hivatalosan brucellózistól mentes régióvá nyilvánítás tekintetében előír.

(9)

A szóban forgó igazoló dokumentumok vizsgálata alapján indokolt Aragónia Autonóm Közösséget, valamint Kasztília és León Autonóm Közösség León tartományát a szarvasmarha-állományok tekintetében hivatalosan brucellózistól mentesnek elismerni.

(10)

A 2003/467/EK határozat II. mellékletét ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(11)

A 64/432/EGK irányelv 10. cikke előírja, hogy amennyiben egy tagállam úgy véli, hogy területe vagy területének egy része mentes az Aujeszky-féle betegségtől, úgy arról megfelelő igazoló dokumentumokat kell benyújtani a Bizottságnak. Az említett cikk rendelkezik továbbá arról, hogy a sertésfélék Unión belüli kereskedelméhez további garanciák kérhetők.

(12)

A 64/432/EGK irányelv 9. cikke előírja, hogy az a tagállam, amelynek egy részén kötelező nemzeti ellenőrzési program működik az Aujeszky-féle betegségre vonatkozóan, programját jóváhagyás céljából a Bizottság elé terjesztheti. Az említett cikk rendelkezik továbbá arról, hogy a sertésfélék Unión belüli kereskedelméhez további garanciák kérhetők.

(13)

A 2008/185/EK bizottsági határozat (5) kiegészítő garanciákat ír elő a sertések tagállamok közötti mozgására. E garanciákat a tagállamok és régióik Aujeszky-féle betegségre vonatkozó járványügyi helyzete szerinti besorolás határozza meg.

(14)

A 2008/185/EK határozat I. melléklete felsorolja az Aujeszky-féle betegségtől mentes tagállamokat és régiókat.

(15)

Olaszország dokumentumokat nyújtott be a Bizottsághoz, amelyek igazolják, hogy Friuli Venezia Giulia régió esetében teljesülnek azok a feltételek, amelyeket a 2008/185/EK határozat az Aujeszky-féle betegségtől mentessé nyilvánítás tekintetében előír.

(16)

A szóban forgó igazoló dokumentumok vizsgálata alapján indokolt Friuli Venezia Giulia régiót az Aujeszky-féle betegségtől mentesnek elismerni.

(17)

A 2008/185/EK határozat I. mellékletét ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(18)

A 2008/185/EK határozat II. melléklete azokat a tagállamokat és tagállami régiókat foglalja jegyzékbe, amelyekben az Aujeszky-féle betegség felszámolására jóváhagyott nemzeti ellenőrzési programot hajtanak végre.

(19)

Olaszország igazoló dokumentumokat nyújtott be a Bizottsághoz az Aujeszky-féle betegség felszámolására irányuló, Piemont, illetve Umbria régió területére kiterjedő nemzeti ellenőrzési programjainak jóváhagyása és ezen tartományoknak a 2008/185/EK határozat II. mellékletében szereplő jegyzékbe történő felvétele érdekében.

(20)

A szóban forgó igazoló dokumentumok vizsgálata alapján indokolt jóváhagyni az Aujeszky-féle betegség felszámolására irányuló, Piemont, illetve Umbria régióra vonatkozó ellenőrzési programokat.

(21)

A 2008/185/EK határozat II. mellékletét ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(22)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

(1)

A 98/70/EK irányelv 7b. és 7c. cikke, valamint IV. melléklete, továbbá a 2009/28/EK irányelv 17. és 18. cikke, valamint V. melléklete a bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók tekintetében hasonló fenntarthatósági kritériumokat ír elő, és hasonló eljárásokat határoz meg a bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók e kritériumoknak való megfelelése ellenőrzése érdekében.

(2)

A 2009/28/EK irányelv 17. cikke (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában említett célok szempontjából figyelembe veendő bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók vonatkozásában a tagállamoknak elő kell írniuk a gazdasági szereplők számára annak igazolását, hogy az említett irányelv 17. cikkének (2)–(5) bekezdésében meghatározott fenntarthatósági kritériumok teljesülnek.

(3)

A Bizottság megállapíthatja, hogy a biomasszatermékek előállítására vonatkozó szabványokat meghatározó önkéntes nemzeti vagy nemzetközi rendszerek pontos adatokkal szolgálnak a 2009/28/EK irányelv 17. cikke (2) bekezdésének céljait illetően, és/vagy hogy e rendszerek használatával igazolható, hogy a bioüzemanyagok vagy folyékony bio-energiahordozók szállítmányai megfelelnek a 17. cikk (3), (4) és (5) bekezdésében meghatározott fenntarthatósági kritériumoknak, és/vagy hogy szándékosan nem módosítottak úgy anyagokat vagy nem váltak meg tőlük azért, hogy a szállítmány vagy annak egy része a IX. melléklet hatálya alá tartozzon. Ha egy gazdasági szereplő a Bizottság által elismert önkéntes rendszer szerinti bizonyítékokkal vagy adatokkal szolgál, a tagállamok az elismerésről szóló határozat hatálya alá tartozó területeket illetően nem kötelezhetik az adatszolgáltatót arra, hogy további bizonyítékokkal támassza alá a fenntarthatósági kritériumoknak való megfelelést.

(4)

A „Universal Feed Assurance Scheme” elnevezésű önkéntes rendszer elismerésére vonatkozó kérelmet, amely megfelelően tanúsítja, hogy a bioüzemanyag-szállítmányok teljesítik a 98/70/EK irányelvben, valamint a 2009/28/EK irányelvben foglalt fenntarthatósági kritériumokat, 2019. június 14- nyújtották be a Bizottságnak. A Confederation House, East of England Showground, Peterborough, PE2 6XE, Egyesült Királyság székhelyű rendszer alá takarmány-összetevők és összetett takarmányok, valamint kombájnnal betakarítható haszonnövények tartoznak. A rendszer a mezőgazdasági alapanyagok kereskedelmi, szállítási és tárolási szakaszaira terjed ki a termelőtől az elsődleges feldolgozóig, a többi szakasz tekintetében pedig a Bizottság által elismert, egyéb önkéntes rendszerekre támaszkodik. Ebben az összefüggésben a „Universal Feed Assurance Scheme” rendszer feladata biztosítani, hogy a Bizottság által kibocsátott azon elismerések, amelyek a „Universal Feed Assurance Scheme”-mel együttműködő említett rendszereket érintik, az együttműködés ideje alatt érvényesek maradnak. Az elismert rendszert a 2009/28/EK irányelvvel létrehozott átláthatósági platformon elérhetővé kell tenni.

(5)

A „Universal Feed Assurance Scheme” értékelése során a Bizottság megállapította, hogy abban megfelelően érvényre jut a 98/70/EK és a 2009/28/EK irányelvben foglalt fenntarthatósági kritérium, a 98/70/EK irányelv 7b. cikkének (2) bekezdésében és a 2009/28/EK irányelv 17. cikkének (2) bekezdésében foglaltak kivételével. A rendszer azonban pontos adatokat szolgáltat a felügyeleti lánc későbbi gazdasági szereplői tekintetében szükséges elemekről, miáltal megfelel a 98/70/EK irányelv 7b. cikkének (2) bekezdésében és a 2009/28/EK irányelv 17. cikkének (2) bekezdésében foglaltaknak, továbbá a 98/70/EK irányelv 7c. cikkének (1) bekezdésében, valamint a 2009/28/EK irányelv 18. cikkének (1) bekezdésében meghatározott követelményekkel összhangban tömegmérlegmódszert alkalmaz.

(6)

Az értékelés azt is igazolta, hogy a „Universal Feed Assurance Scheme” önkéntes rendszer esetében teljesülnek a megbízhatóság, az átláthatóság és a független audit tekintetében támasztott megfelelő normák, valamint a 98/70/EK irányelv IV. mellékletének és a 2009/28/EK irányelv V. mellékletének módszertani követelményei.

(7)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók fenntarthatóságával foglalkozó bizottság véleményével,

(1)

A 2013/764/EU bizottsági végrehajtási határozat (3) az egyes tagállamokban előforduló klasszikus sertéspestissel kapcsolatos járványügyi intézkedéseket ír elő. Ezen intézkedések az egyes területekről származó házisertések és sertéstermékek szállítmányainak feladására vonatkozó tilalmakat is magukban foglalnak. Az említett végrehajtási határozatban előírt járványügyi intézkedések a 2001/89/EK tanácsi irányelvben (4) meghatározott intézkedésekkel párhuzamosan alkalmazandók, és céljuk a klasszikus sertéspestis terjedése elleni, különösen uniós szintű küzdelem.

(2)

A 2013/764/EU végrehajtási határozat bizonyos feltételek betartása mellett az egyes területekről származó élő sertések feladásának tilalma alóli mentességekről is rendelkezik.

(3)

A 2013/764/EU végrehajtási határozatban előírt intézkedések alkalmazási időszakának figyelemmel kell lennie a klasszikus sertéspestis epidemiológiájára, valamint az említett végrehajtási határozat mellékletében felsorolt tagállamok által az uniós jogszabályokkal alkalmazott állategészségügyi intézkedések eredményességére. Ezért tekintettel az Unióban és a szomszédos harmadik országokban fennálló jelenlegi járványügyi helyzetre, valamint a betegség elleni küzdelemhez szükséges erőfeszítésekre, ugyanakkor a kereskedelem szükségtelen korlátozása nélkül, a 2013/764/EU végrehajtási határozat alkalmazási időszakát meg kell hosszabbítani.

(4)

mivel a jelenlegi járványára tekintettel fontos az e betegség elleni uniós szintű intézkedések folyamatosságának biztosítása, a 2013/764/EU végrehajtási határozat alkalmazási időszakának meghosszabításakor figyelembe kell venni, hogy az állatbetegségek esetén alkalmazandó védintézkedésekről rendelkező (EU) 2016/429 európai parlamenti és tanácsi rendeletet (5)2021. április 21-től kell alkalmazni.

(5)

Ezenkívül figyelembe véve a Horvátországban a 2001/89/EK irányelvvel összhangban alkalmazott átfogó intézkedések hatékonyságát – a felügyeletet és az érvényben lévő intézkedéseket abban a formában, ahogyan azokat a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságával ismertették –, Horvátországnak a 2013/764/EU végrehajtási határozat mellékletében felsorolt valamennyi területét törölni kell az említett mellékletből, tekintettel a betegség járványügyi helyzetének az említett tagállamban tapasztalt kedvező alakulására.

(6)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

(1)

Az 1062/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (2) megállapítja azon létező hatóanyagok jegyzékét, amelyeket a biocid termékekben való felhasználásuk jóváhagyásának lehetősége szempontjából értékelni kell. E jegyzékben az ezüst-réz-zeolit (EK-szám: n.a., CAS-szám: 130328-19-7) is szerepel.

(2)

Sor került az ezüst-réz-zeolitnak az 528/2012/EU rendelet V. mellékletében meghatározott 2. terméktípusba (nem közvetlenül embereken vagy állatokon való felhasználásra szánt fertőtlenítőszerek és algásodás elleni szerek) és 7. terméktípusba (bevonatvédő szerek) tartozó termékekben történő felhasználás tekintetében történő értékelésére.

(3)

Az ügyben Svédországot jelölték ki referens tagállamnak, amely ország értékelő illetékes hatósága 2017. június 12-én benyújtotta értékelő jelentéseit és következtetéseit az Európai Vegyianyag-ügynökségnek.

(4)

Az 1062/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet 7. cikkének (2) bekezdése értelmében a biocid termékekkel foglalkozó bizottság 2018. október 17-én elfogadta az Európai Vegyianyag-ügynökség véleményeit (3), amelynek során figyelembe vette az értékelő illetékes hatóság következtetéseit.

(5)

Az említett vélemények szerint a 2. és a 7. terméktípusba tartozó, ezüst-réz-zeolitot tartalmazó biocid termékek várhatóan nem felelnek meg az 528/2012/EU rendelet 19. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott kritériumoknak, mivel nem került bizonyításra, hogy kellő hatásossággal bírnának.

(6)

Az Európai Vegyianyag-ügynökség véleményeire figyelemmel az ezüst-réz-zeolit 2. és 7. terméktípusba tartozó biocid termékekben történő felhasználását nem indokolt jóváhagyni, mivel az 528/2012/EU rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében megállapított feltételek nem teljesülnek.

(7)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a biocid termékekkel foglalkozó állandó bizottság véleményével,