ISSN 1977-0731

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

L 201

European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Jogszabályok

62. évfolyam
2019. július 30.


Tartalom

 

II   Nem jogalkotási aktusok

Oldal

 

 

RENDELETEK

 

*

A Bizottság (EU) 2019/1271 végrehajtási rendelete (2019. július 25.) az (EU) 2018/1848 végrehajtási rendeletnek az 1306/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 26. cikkének (5) bekezdése értelmében a 2018-as pénzügyi évről átvitt előirányzatok visszatérítéséhez Románia rendelkezésére bocsátott összeg tekintetében történő módosításáról

1

 

*

A Bizottság (EU) 2019/1272 végrehajtási rendelete (2019. július 29.) az új élelmiszerek uniós jegyzékének megállapításáról szóló (EU) 2017/2470 végrehajtási rendelet és az élesztő-béta-glükánoknak a 258/97/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti új élelmiszer-összetevőként való kiterjesztett felhasználása engedélyezéséről szóló (EU) 2017/2078 végrehajtási határozat helyesbítéséről ( 1 )

3

 

 

HATÁROZATOK

 

*

A Bizottság (EU) 2019/1273 végrehajtási határozata (2019. július 26.) az afrikai sertéspestis szlovákiai előfordulásával összefüggő egyes átmeneti védekezési intézkedésekről (az értesítés a C(2019) 5777. számú dokumentummal történt)  ( 1 )

6

 

*

A Bizottság (EU) 2019/1274 végrehajtási határozata (2019. július 29.) Ausztrália referenciamutatókra vonatkozó jogi és felügyeleti keretrendszerének az (EU) 2016/1011 európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti egyenértékűségéről ( 1 )

9

 

*

A Bizottság (EU) 2019/1275 végrehajtási határozata (2019. július 29.) Szingapúr referenciamutatókra vonatkozó jogi és felügyeleti keretrendszerének az (EU) 2016/1011 európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti egyenértékűségéről ( 1 )

13

 

*

A Bizottság (EU) 2019/1276 végrehajtási határozata (2019. július 29.) Ausztrália jogi és felügyeleti keretrendszerének a hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet követelményeivel való egyenértékűségének elismeréséről szóló 2012/627/EU bizottsági végrehajtási határozat hatályon kívül helyezéséről ( 1 )

17

 

*

A Bizottság (EU) 2019/1277 végrehajtási határozata (2019. július 29.) Kanada jogi és felügyeleti keretrendszerének a hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet követelményeivel való egyenértékűségének elismeréséről szóló 2012/630/EU végrehajtási határozat hatályon kívül helyezéséről ( 1 )

20

 

*

A Bizottság (EU) 2019/1278 végrehajtási határozata (2019. július 29.) Szingapúr jogi és felügyeleti keretrendszerének a hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet követelményeivel való egyenértékűségének elismeréséről szóló 2014/248/EU végrehajtási határozat hatályon kívül helyezéséről ( 1 )

23

 

*

A Bizottság (EU) 2019/1279 végrehajtási határozata (2019. július 29.) az Amerikai Egyesült Államok jogi és felügyeleti keretrendszerének a hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet követelményeivel való egyenértékűségének elismeréséről ( 1 )

26

 

*

A Bizottság (EU) 2019/1280 végrehajtási határozata (2019. július 29.) Mexikó jogi és felügyeleti keretrendszerének a hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet követelményeivel való egyenértékűségének elismeréséről ( 1 )

30

 

*

A Bizottság (EU) 2019/1281 végrehajtási határozata (2019. július 29.) Brazília jogi és felügyeleti keretrendszerének a hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet követelményeivel való egyenértékűségének elismeréséről szóló 2014/245/EU végrehajtási határozat hatályon kívül helyezéséről ( 1 )

34

 

*

A Bizottság (EU) 2019/1282 végrehajtási határozata (2019. július 29.) Argentína jogi és felügyeleti keretrendszerének a hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet követelményeivel való egyenértékűségének elismeréséről szóló 2014/246/EU végrehajtási határozat hatályon kívül helyezéséről ( 1 )

37

 

*

A Bizottság (EU) 2019/1283 végrehajtási határozata (2019. július 29.) Japán jogi és felügyeleti keretrendszerének a hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet követelményeivel való egyenértékűségének elismeréséről ( 1 )

40

 

*

A Bizottság (EU) 2019/1284 végrehajtási határozata (2019. július 29.) Hongkong jogi és felügyeleti keretrendszerének a hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet követelményeivel való egyenértékűségének elismeréséről ( 1 )

43

 


 

(1)   EGT-vonatkozású szöveg.

HU

Azok a jogi aktusok, amelyek címe normál szedéssel jelenik meg, a mezőgazdasági ügyek napi intézésére vonatkoznak, és rendszerint csak korlátozott ideig maradnak hatályban.

Valamennyi más jogszabály címét vastagon szedik, és előtte csillag szerepel.


II Nem jogalkotási aktusok

RENDELETEK

30.7.2019   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 201/1


A BIZOTTSÁG (EU) 2019/1271 VÉGREHAJTÁSI RENDELETE

(2019. július 25.)

az (EU) 2018/1848 végrehajtási rendeletnek az 1306/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 26. cikkének (5) bekezdése értelmében a 2018-as pénzügyi évről átvitt előirányzatok visszatérítéséhez Románia rendelkezésére bocsátott összeg tekintetében történő módosításáról

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról és a 352/78/EGK, a 165/94/EK, a 2799/98/EK, a 814/2000/EK, az 1290/2005/EK és a 485/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1306/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 26. cikke (6) bekezdésére,

a Mezőgazdasági Alapok Bizottságával való konzultációt követően,

mivel:

(1)

Az (EU) 2018/1848 bizottsági végrehajtási rendelet (2) meghatározza a végső kedvezményezetteknek a 2019-es pénzügyi évben folyósítandó visszatérítés céljára a tagállamok rendelkezésére bocsátott összegeket. Ezek az összegek megfelelnek a tagállamok által a 2017. október 16. és 2018. október 15. közötti időszakra vonatkozó kiadásigazoló nyilatkozatok alapján a 2018-as pénzügyi évben ténylegesen alkalmazott, a pénzügyi fegyelemmel összefüggő csökkentéseknek.

(2)

Románia esetében a részletes kiadásigazoló nyilatkozat nem vette maradéktalanul figyelembe az 1307/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 8. cikkének (1) bekezdésében a pénzügyi fegyelemre vonatkozóan előírt, 2 000 EUR összegű értékhatárt. Ezért a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás érdekében az (EU) 2018/1848 végrehajtási rendelet nem bocsátott Románia rendelkezésére pénzügyi forrást visszatérítési célra.

(3)

Románia a későbbiekben tájékoztatta a Bizottságot arról a helyes összegről, amelyet Romániában a pénzügyi fegyelemmel összefüggésben a 2018-as pénzügyi évben alkalmazni kellett volna a 2 000 EUR-s értékhatár maradéktalan figyelembevétele esetén. Annak érdekében, hogy sor kerülhessen a megfelelő összegeknek a romániai mezőgazdasági termelők számára történő visszatérítésére, a Bizottságnak meg kell határoznia az e célra Románia rendelkezésére bocsátandó összeget.

(4)

Az (EU) 2018/1848 végrehajtási rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(5)

mivel az e rendeletben foglalt módosítás a 2018. december 1-jétől alkalmazandó (EU) 2018/1848 végrehajtási rendelet alkalmazását érinti, indokolt e rendeletet is az említett naptól alkalmazni; ezért helyénvaló előírni, hogy e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lépjen hatályba,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az (EU) 2018/1848 végrehajtási rendelet mellékletében szereplő táblázat a Portugáliára vonatkozó sor után a következő bejegyzéssel egészül ki:

„Románia

16 669 111 ”

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2018. december 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2019. július 25-én.

a Bizottság részéről,

az elnök nevében,

Jerzy PLEWA

főigazgató

Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság


(1)  HL L 347., 2013.12.20., 549. o.

(2)  A Bizottság (EU) 2018/1848 végrehajtási rendelete (2018. november 26.) az 1306/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 26. cikkének (5) bekezdése értelmében a 2018-as pénzügyi évről átvitt előirányzatok visszatérítéséről (HL L 300., 2018.11.27., 4. o.).

(3)  Az Európai Parlament és a Tanács 1307/2013/EU rendelete (2013. december 17.) a közös agrárpolitika keretébe tartozó támogatási rendszerek alapján a mezőgazdasági termelők részére nyújtott közvetlen kifizetésekre vonatkozó szabályok megállapításáról, valamint a 637/2008/EK és a 73/2009/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 608. o.).


30.7.2019   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 201/3


A BIZOTTSÁG (EU) 2019/1272 VÉGREHAJTÁSI RENDELETE

(2019. július 29.)

az új élelmiszerek uniós jegyzékének megállapításáról szóló (EU) 2017/2470 végrehajtási rendelet és az élesztő-béta-glükánoknak a 258/97/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti új élelmiszer-összetevőként való kiterjesztett felhasználása engedélyezéséről szóló (EU) 2017/2078 végrehajtási határozat helyesbítéséről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az új élelmiszerekről, az 1169/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 258/97/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1852/2001/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. november 25-i (EU) 2015/2283 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 8. és 12. cikkére,

mivel:

(1)

Az (EU) 2015/2283 rendelet 8. cikke szerint a Bizottságnak 2018. január 1-jéig létre kellett hoznia a 258/97/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) alapján engedélyezett vagy bejelentett új élelmiszerek uniós jegyzékét.

(2)

A 258/97/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján engedélyezett vagy bejelentett új élelmiszerek uniós jegyzékét az (EU) 2017/2470 bizottsági végrehajtási rendelet (3) állapította meg.

(3)

Az (EU) 2018/1023 bizottsági végrehajtási rendelet (4) helyesbítette az új élelmiszerek uniós jegyzékének megállapításáról szóló (EU) 2017/2470 végrehajtási rendeletet számos, az eredeti uniós jegyzékben nem szereplő engedélyezett vagy bejelentett új élelmiszer felvétele céljából.

(4)

Az (EU) 2017/2470 végrehajtási rendelet és az (EU) 2018/1023 végrehajtási rendelet közzétételét követően a Bizottság további hibákat talált az (EU) 2017/2470 végrehajtási rendelet mellékletében.

(5)

Az élelmiszer-vállalkozók és a tagállami illetékes hatóságok számára biztosítandó egyértelműség és jogbiztonság érdekében helyesbítésekre van szükség, hogy biztosítva legyen az új élelmiszerek uniós jegyzékének megfelelő végrehajtása és felhasználása.

(6)

2018. november 22-én Olaszország illetékes hatósága kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz az „Echinacea purpurea sejtkultúrákból származó kivonat” új élelmiszer megnevezésének és különös jelölési követelményének az uniós listán történő helyesbítésére vonatkozóan. Ennek az új élelmiszernek az engedélyezése a 258/97/EK rendelet 5. cikke szerinti értesítési eljárás keretében történt. Olaszország illetékes hatósága hibát követett el azáltal, hogy a sejttenyészetek esetében téves nevet jelentett be, ezért szerepel a kérelemben, hogy az új élelmiszernek az uniós jegyzékben szereplő megnevezésében, valamint az új élelmiszer specifikációiban és az új élelmiszert tartalmazó élelmiszerek különös jelölési követelményeiben a HTN®Vb sejtkultúrák nevét az EchiPure-PC™ név váltsa fel.

(7)

Ezért helyesbíteni szükséges az „Echinacea angustifolia sejtkultúrákból származó kivonat” új élelmiszerre vonatkozóan az (EU) 2017/2470 végrehajtási rendelet mellékletének 1. táblázatában szereplő megnevezést és különös jelölési követelményeket, valamint a 2. táblázatban szereplő specifikációkat.

(8)

A 2011/762/EU bizottsági végrehajtási határozat (5) bizonyos felhasználási feltételek mellett engedélyezte az „élesztő-béta-glükánok” új élelmiszereket. Az (EU) 2017/2078 bizottsági végrehajtási határozat (6) később engedélyezte az élesztő-béta-glükánok további élelmiszer-kategóriákban történő felhasználását. Az (EU) 2017/2078 bizottsági végrehajtási határozatnak az élesztő-béta-glükánok részletes leírását tartalmazó részében a nehézfémekre vonatkozó mértékegységeknél mg/kg helyett tévesen mg/g szerepel. Ez a hiba átkerült az (EU) 2017/2470 végrehajtási rendelet által megállapított uniós jegyzékbe is. Ezért az (EU) 2017/2078 végrehajtási határozat I. mellékletében és az (EU) 2017/2470 végrehajtási rendelet mellékletének 2. táblázatában az élesztő-béta-glükánok nehézfémekre vonatkozó specifikációit ennek megfelelően helyesbíteni kell.

(9)

Az (EU) 2017/2470 végrehajtási rendeletet és az (EU) 2017/2078 végrehajtási határozatot ennek megfelelően helyesbíteni kell.

(10)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az (EU) 2017/2470 végrehajtási rendelet melléklete e rendelet mellékletének megfelelően helyesbítésre kerül.

2. cikk

Az (EU) 2017/2078 végrehajtási határozat I. melléklete e rendelet mellékletének megfelelően helyesbítésre kerül.

3. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2019. július 29-én.

a Bizottság részéről

az elnök

Jean-Claude JUNCKER


(1)  HL L 327., 2015.12.11., 1. o.

(2)  Az Európai Parlament és a Tanács 258/97/EK rendelete (1997. január 27.) az új élelmiszerekről és az új élelmiszer-összetevőkről (HL L 43., 1997.2.14., 1. o.).

(3)  A Bizottság (EU) 2017/2470 végrehajtási rendelete (2017. december 20.) az új élelmiszerek uniós jegyzékének az új élelmiszerekről szóló (EU) 2015/2283 európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő megállapításáról (HL L 351., 2017.12.30., 72. o.).

(4)  A Bizottság (EU) 2018/1023 végrehajtási rendelete (2018. július 23.) az új élelmiszerek uniós jegyzékének megállapításáról szóló (EU) 2017/2470 végrehajtási rendelet helyesbítéséről (HL L 187., 2018.7.24., 1. o.).

(5)  A Bizottság 2011/762/EU végrehajtási határozata (2011. november 24.) az élesztő-béta-glükánoknak a 258/97/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti új élelmiszer-összetevőként való forgalomba hozatalának engedélyezéséről (HL L 313., 2011.11.26., 41. o.).

(6)  A Bizottság (EU) 2017/2078 végrehajtási határozata (2017. november 10.) az élesztő-béta-glükánoknak a 258/97/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti új élelmiszer-összetevőként való kiterjesztett felhasználása engedélyezéséről (HL L 295., 2017.11.14., 77. o.).


MELLÉKLET

(1)   

Az (EU) 2017/2470 végrehajtási rendelet mellékletét a következőképpen kell helyesbíteni:

a)

Az 1. táblázatban (Engedélyezett új élelmiszerek) az Echinacea purpurea sejtkultúrákból származó kivonatra vonatkozó bejegyzés helyébe a következő bejegyzés lép:

Engedélyezett új élelmiszer

Az új élelmiszer felhasználásának feltételei

További különös jelölési követelmények

Egyéb követelmények

Echinacea purpurea sejtkultúrákból származó kivonat

Adott élelmiszer-kategória

Maximális mennyiségek

Az új élelmiszer megnevezése az azt tartalmazó élelmiszerek jelölésén: »Echinacea purpurea EchiPure-PC™ sejtkultúrákból származó szárított kivonat«”

 

A 2002/46/EK irányelvben meghatározott étrend-kiegészítők

Az Echinacea purpurea fészekvirágzatát alkotó virágokból nyert hasonló kivonat étrend-kiegészítőkben történő általános felhasználása szerint

b)

A 2. táblázatban (Specifikációk) az Echinacea purpurea sejtkultúrákból származó kivonatra vonatkozó bejegyzés helyébe a következő bejegyzés lép:

Engedélyezett új élelmiszer

Specifikációk

Echinacea purpurea sejtkultúrákból származó kivonat

Leírás/meghatározás:

Echinacea purpurea EchiPure-PC™ sejtkultúrákból származó szárított kivonat”

c)

A 2. táblázatban (Specifikációk) az élesztő-béta-glükánokra vonatkozó bejegyzésnek a Vízben oldhatatlan, azonban több folyékony mátrixban is diszpergálódó forma címsor alatti, nehézfémekre vonatkozó része helyébe a következő szöveg lép:

 

„Ólom: < 0,2 mg/kg

Arzén: < 0,2 mg/kg

Higany: < 0,1 mg/kg

Kadmium: < 0,1 mg/kg”

(2)   

Az (EU) 2017/2078 végrehajtási határozat I. mellékletét a következőképpen kell helyesbíteni:

A (Saccharomyces cerevisiae) élesztő-béta-glükánok részletes leírása című táblázatban az ólomra, az arzénra, a higanyra és a kadmiumra vonatkozó bejegyzések helyébe a következő bejegyzések lépnek:

„Ólom

< 0,2 mg/kg

Arzén

< 0,2 mg/kg

Higany

< 0,1 mg/kg

Kadmium

< 0,1 mg/kg”


HATÁROZATOK

30.7.2019   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 201/6


A BIZOTTSÁG (EU) 2019/1273 VÉGREHAJTÁSI HATÁROZATA

(2019. július 26.)

az afrikai sertéspestis szlovákiai előfordulásával összefüggő egyes átmeneti védekezési intézkedésekről

(az értesítés a C(2019) 5777. számú dokumentummal történt)

(Csak a szlovák nyelvű szöveg hiteles)

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a belső piac megvalósításának céljával a Közösségen belüli kereskedelemben alkalmazható állategészségügyi ellenőrzésekről szóló, 1989. december 11-i 89/662/EGK tanácsi irányelvre (1) és különösen annak 9. cikke (3) bekezdésére,

tekintettel az egyes élőállatok és állati termékek Unión belüli kereskedelmében a belső piac megvalósításának céljával alkalmazandó állategészségügyi ellenőrzésekről szóló, 1990. június 26-i 90/425/EGK tanácsi irányelvre (2) és különösen annak 10. cikke (3) bekezdésére,

mivel:

(1)

Az afrikai sertéspestis a házisertéseket és a vaddisznókat sújtó fertőző vírusos betegség, amely súlyosan érintheti a sertéstenyésztés jövedelmezőségét, megzavarva az Unión belüli kereskedelmet és a harmadik országokba irányuló exportot.

(2)

Az afrikai sertéspestis kitörése esetén fennáll a veszély, hogy a kórokozó más sertéstenyésztő gazdaságokra, illetve vaddisznókra is átterjed. Ennek következtében – az élő sertések vagy az azokból előállított termékek kereskedelme révén – átterjedhet egyik tagállamból a másikba, vagy harmadik országokba is.

(3)

A 2002/60/EK tanácsi irányelv (3) az Unió területén alkalmazandó minimumintézkedéseket határoz meg az afrikai sertéspestis elleni védekezés érdekében. A 2002/60/EK irányelv 9. cikke úgy rendelkezik, hogy az említett betegség kitörése esetén olyan védő- és megfigyelési körzeteket kell létrehozni, ahol az említett irányelv 10. és 11. cikkében előírt intézkedések alkalmazandók.

(4)

Szlovákia tájékoztatta a Bizottságot az afrikai sertéspestissel kapcsolatosan a területén fennálló helyzetről, és a 2002/60/EK irányelv 9. cikkének megfelelően olyan védő- és megfigyelési körzeteket hozott létre, ahol alkalmazzák az említett irányelv 10. és 11. cikkében említett intézkedéseket.

(5)

Az Unión belüli kereskedelem szükségtelen zavarásának megelőzése, valamint a harmadik országok által létrehozott indokolatlan kereskedelmi akadályok elkerülése érdekében az érintett tagállammal együttműködve uniós szinten meg kell határozni az afrikai sertéspestis tekintetében Szlovákiában létesítendő védő- és megfigyelési körzeteket.

(6)

Ennek megfelelően a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottsága soron következő üléséig e határozat mellékletében meg kell határozni a Szlovákiában létesített védő- és megfigyelési körzeteket, és e körzetek fennállásának időtartamát.

(7)

Ezt a határozatot a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának következő ülésén felül kell vizsgálni,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

Szlovákia gondoskodik arról, hogy a 2002/60/EK irányelv 9. cikkének megfelelően kialakított védő- és megfigyelési körzetek magukban foglalják legalább az e határozat mellékletében védő- és megfigyelési körzetekként felsorolt területeket.

2. cikk

Ezt a határozatot 2019. október 30-ig kell alkalmazni.

3. cikk

Ennek a határozatnak Szlovák Köztársaság a címzettje.

Kelt Brüsszelben, 2019. július 26-án.

a Bizottság részéről

Vytenis ANDRIUKAITIS

a Bizottság tagja


(1)  HL L 395., 1989.12.30., 13. o.

(2)  HL L 224., 1990.8.18., 29. o.

(3)  A Tanács 2002/60/EK irányelve (2002. június 27.) az afrikai sertéspestis elleni védekezésre vonatkozó külön rendelkezések megállapításáról, valamint a fertőző sertésbénulás (Teschen-betegség) és az afrikai sertéspestis tekintetében a 92/119/EGK irányelv módosításáról (HL L 192., 2002.7.20., 27. o.).


MELLÉKLET

Szlovákia

Az 1. cikkben említett területek

Az alkalmazási időszak vége

Védőkörzet

Strážne

2019. október 30.

Megfigyelési körzet

A következő települések: Viničky, Ladmovce, Zemplín, Streda n./B., Svätá Mária, Svinice, Rad časť Hrušov, Svätuše, Somotor, M. Kamenec, V. Kamenec, V. Horeš, M. Horeš, Pribeník

2019. október 30.


30.7.2019   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 201/9


A BIZOTTSÁG (EU) 2019/1274 VÉGREHAJTÁSI HATÁROZATA

(2019. július 29.)

Ausztrália referenciamutatókra vonatkozó jogi és felügyeleti keretrendszerének az (EU) 2016/1011 európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti egyenértékűségéről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a pénzügyi eszközökben és pénzügyi ügyletekben referenciamutatóként vagy a befektetési alapok teljesítményének méréséhez felhasznált indexekről, valamint a 2008/48/EK és a 2014/17/EU irányelv, továbbá az 596/2014/EU rendelet módosításáról szóló, 2016. június 8-i (EU) 2016/1011 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 30. cikkére,

mivel:

(1)

Az (EU) 2016/1011 rendelet közös keretet vezet be az Unióban a pénzügyi eszközökben és pénzügyi ügyletekben referenciamutatóként, vagy a befektetési alapok teljesítményének mérésére felhasznált indexek pontosságának és integritásának biztosítása érdekében.

(2)

Az említett rendeletet 2018. január 1-jétől kell alkalmazni, a nem uniós referenciamutató-kezelőkre vonatkozó átmeneti időszakban azonban az Unión belül tovább lehet használni a harmadik országbeli referenciamutatókat is. Az átmeneti időszak végét követően a harmadik országbeli referenciamutató-kezelők által előállított referenciamutatók vagy referenciamutató-kombinációk csak akkor használhatók az Unióban, ha az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (ESMA) a Bizottság által elfogadott egyenértékűségi határozat vagy valamely illetékes hatóság elismerése vagy jóváhagyása alapján nyilvántartásba veszi e mutatókat és kezelőiket.

(3)

A Bizottság felhatalmazást kapott arra, hogy végrehajtási határozatokat fogadjon el annak megállapítására, hogy egy adott harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszere meghatározott referenciamutató-kezelők vagy meghatározott referenciamutatók, illetőleg referenciamutató-családok tekintetében egyenértékű az (EU) 2016/1011 rendelet követelményeivel. Az egyenértékűség értékelésekor a Bizottság azt veszi figyelembe, hogy a harmadik ország jogi keretrendszere és felügyeleti gyakorlata biztosítja-e a pénzügyi referenciamutatókra vonatkozó IOSCO-elveknek, vagy adott esetben az olajárjelentő ügynökségekre vonatkozó IOSCO-elveknek való megfelelést, és hogy az adott referenciamutató-kezelők vagy az adott referenciamutatók, illetőleg referenciamutató-családok folyamatos jellegű, hatékony felügyelet és végrehajtás hatálya alá tartoznak-e az adott harmadik országban.

(4)

Az olyan referenciamutatókat, mint az ausztráliai Bank Bill Swap Rate és az S&P/ASX 200 index, Ausztráliában kezelik, és azokat az Unióban számos felügyelt szervezet is használja. A Bizottság ezért megvizsgálta Ausztrália referenciamutatókra vonatkozó szabályait.

(5)

A referenciamutatók létrehozására, felügyeletére és kezelésére Ausztráliában alkalmazandó jogi keret magában foglal egy engedélyezési rendszert, és hatáskörrel ruházza fel az ausztráliai értékpapír- és befektetési bizottságot (Australian Securities and Investments Commission – ASIC). Előírja továbbá a jelentős referenciamutatók kezelői számára, hogy referenciamutató-kezelői engedélyt kell kérniük az ASIC-tól. Azon referenciamutatók esetében, amelyeket az ASIC nem nyilvánít jelentősnek, az ausztráliai jogi keret alapján a referenciamutató-kezelőknek lehetőségük van arra, hogy a nemzeti szabályozási keretet válasszák; ehhez az ASIC-tól kell engedélyt kérniük a társasági törvény 908BD. cikkének megfelelően, és ezt követően az ASIC referenciamutató-kezelőkre és adatszolgáltatókra vonatkozó szabályainak hatálya alá tartoznak.

(6)

Az ASIC engedélyeseire az engedélyben megállapított feltételek, valamint egy sor jogi előírás alkalmazandó. A referenciamutató-kezelőkre vonatkozó jogilag kötelező előírásokat a 2001. évi gazdasági társasági törvény (Corporations Act, a továbbiakban: társasági törvény), az ASIC pénzügyi referenciamutatókra vonatkozó 2018. évi adminisztratív szabályai (ASIC Financial Benchmark [Administration] Rules 2018) és az ASIC pénzügyi referenciamutatókra vonatkozó 2018. évi kötelező erejű szabályai (ASIC Financial Benchmark [Compelled] Rules 2018) határozzák meg. Az ASIC pénzügyi referenciamutatók kezelőinek engedélyezési rendszeréről szóló 268. számú útmutatója (RG 268) további iránymutatást ad a referenciamutató-kezelők számára. A pénzügyi referenciamutatók szabályozására vonatkozó jogi keretet a (Treasury Laws Amendment [2017 Measures No. 5] Act 2018 által módosított) társasági törvény 7.5B. része tartalmazza.

(7)

A társasági törvény 908AC. cikkének megfelelően az ASIC jogi aktus útján jelentős referenciamutatóvá nyilváníthat egy pénzügyi referenciamutatót. Csak a törvényben meghatározott kritériumokat teljesítő referenciamutatók jelölhetők ki jelentős referenciamutatónak. Az ASIC-nak meg kell győződnie arról, hogy: i. az ausztrál pénzügyi rendszer szempontjából rendszerszintű jelentőséggel bíró referenciamutatóról van szó, vagy ii. jelentős annak a kockázata, hogy a referenciamutató rendelkezésre állásának vagy integritásának zavara káros pénzügyi hatások átterjedésével vagy rendszerszintű instabilitással jár Ausztráliában, vagy iii. a referenciamutató rendelkezésre állásának vagy integritásának zavara jelentős hatást gyakorolna a lakossági vagy intézményi befektetőkre Ausztráliában.

(8)

Az ASIC a jelentős pénzügyi referenciamutatókról szóló 2018/420. számú társasági jogi aktus (ASIC Corporations [Significant Financial Benchmarks] Instrument 2018/420) révén számos pénzügyi referenciamutatót jelentős referenciamutatóvá nyilvánított. E határozat hatálya csak az ASIC jelentős pénzügyi referenciamutatókra vonatkozó 2018/420. számú társasági jogi aktusának legutolsó alkalmazandó változatában felsorolt referenciamutatók kezelőire korlátozódik. Ez a határozat nem vonatkozik a pénzügyi referenciamutatók azon kezelőire, amelyek az (EU) 2016/1011 rendelet 2. cikkének (2) bekezdése szerint mentességgel rendelkeznek az említett rendelet hatálya alól.

(9)

Az ASIC a referenciamutató-kezelők számára egy vagy több pénzügyi referenciamutató tekintetében adhat engedélyt. Az ASIC-nak figyelembe kell vennie a társasági törvény 908BO. cikkének (2) bekezdésében meghatározott szempontokat a következőkre vonatkozó döntés során: engedélyek megadása, engedélyekhez kapcsolódó feltételek megállapítása, módosítása vagy visszavonása, engedélyek módosítása, illetőleg engedélyek felfüggesztése vagy törlése. Úgy kell tekinteni, hogy bűncselekményt követ el az a személy, aki jelentős referenciamutatót kezel (vagy erre ígéretet tesz), de nem rendelkezik a pénzügyi referenciamutatót meghatározó referenciamutató-kezelői engedéllyel.

(10)

Az ASIC a társasági törvény 908CA. cikke szerint elfogadta a pénzügyi referenciamutatókra vonatkozó 2018. évi adminisztratív szabályokat, valamint a társasági törvény 908CD. cikke szerint a pénzügyi referenciamutatókra vonatkozó 2018. évi kötelező erejű szabályokat. Az adminisztratív szabályok meghatározzák a referenciamutató-kezelői engedéllyel rendelkezőkre és az adatszolgáltatókra vonatkozó követelményeket, többek között az irányítás és felügyelet, a kiszervezés, az összeférhetetlenség elkerülése, a referenciamutató kialakítása és módszertana és a bemeneti adatok tekintetében. A kötelező erejű szabályok rendelkeznek a jelentős referenciamutatók kötelező előállításáról vagy kezeléséről, illetőleg a jelentős referenciamutatóhoz történő kötelező adatszolgáltatásról.

(11)

Az adminisztratív szabályok kidolgozása során az ASIC a társasági törvény 908CK. cikkében előírtaknak megfelelően figyelembe vette az IOSCO pénzügyi referenciamutatókra vonatkozó elveit. Emellett az ASIC figyelembe vette a harmadik országbeli referenciamutatókra vonatkozó jogi és felügyeleti keretrendszereket, többek között az (EU) 2016/1011 rendeletet, valamint további ausztráliai pénzügyi engedélyezési rendszereket.

(12)

Az adminisztratív szabályok indokolása ismerteti, hogyan jelennek meg az IOSCO-elvek az ASIC adminisztratív szabályaiban és kötelező erejű szabályaiban. Konkrétabban, az adminisztratív szabályok kimondják, hogy a 2.1.2. szabály megfelel az IOSCO pénzügyi referenciamutatókhoz kapcsolódó irányítási intézkedésekre vonatkozó elveinek. A 2.1.3. szabály megfelel az engedélyes referenciamutató-kezelői engedélyében meghatározott egyes pénzügyi referenciamutatók előállításában vagy kezelésében részt vevő harmadik felek felügyeletére vonatkozó IOSCO-elveknek. A 2.1.4. szabály megfelel a pénzügyi referenciamutatók kezelőire vonatkozó, az összeférhetetlenséggel kapcsolatos IOSCO-elveknek. A 2.2.1. szabály megfelel a referenciamutatók kialakítására vonatkozó IOSCO-elveknek. A 2.2.2. szabály megfelel az adatok elégségességére és az adatgyűjtés belső kontrolljaira vonatkozó IOSCO-elveknek. A 2.2.3. szabály megfelel a pénzügyi referenciamutatók meghatározásához használt módszertan tartalmára vonatkozó IOSCO-elveknek. A 2.2.4.(1) alszabály megfelel a pénzügyi referenciamutatók meghatározásához használt módszertan módosítására vonatkozó IOSCO-elveknek. A 2.3.1. szabály megfelel a referenciamutató-kezelők kontrollkeretére vonatkozó IOSCO-elveknek, mivel a kockázatkezelésre, valamint más ausztráliai engedélyezési rendszerek alapkövetelményeire vonatkozik. A 2.4.1. szabály megfelel az engedélyezett referenciamutatóra való áttéréssel vagy annak megszüntetésével kapcsolatos tervezésre vonatkozó IOSCO-elveknek. A 2.5.1. szabály megfelel az adatszolgáltatók magatartási kódexére vonatkozó IOSCO-elveknek. Végül, a 2.6.1. szabály megfelel a referenciamutatók meghatározásának átláthatóságára vonatkozó IOSCO-elveknek.

(13)

Emellett az ASIC szabályozási iránymutatást (RG 268) ad az adminisztratív szabályok és a kötelező erejű szabályok hatálya alá tartozó szervezetek számára. Meghatározza az ASIC jogszabály-értelmezését, és gyakorlati iránymutatást ad arra vonatkozóan, hogyan tudják a szervezetek teljesíteni a jogszabályban előírt kötelezettségeiket.

(14)

A Bizottság ezért megállapítja, hogy az ASIC jelentős pénzügyi referenciamutatókra vonatkozó 2018/420. számú társasági jogi aktusában kijelölt jelentős referenciamutatók kezelőire alkalmazandó kötelező érvényű követelmények egyenértékűek az (EU) 2016/1011 rendelet megfelelő követelményeivel.

(15)

Az (EU) 2016/1011 rendelet 30. cikke előírja továbbá, hogy a követelményeknek folyamatos jellegű, hatékony felügyelet és végrehajtás hatálya alá kell tartozniuk a harmadik országban.

(16)

Az Ausztráliában engedélyezett referenciamutató-kezelők az ASIC folyamatos felügyelete és kontrollja alatt állnak. A társasági törvény 908AF. cikke úgy rendelkezik, hogy az ASIC felelős az engedélyezett pénzügyi referenciamutatók felügyeletéért. Az ASIC hatáskörébe tartozik annak kikényszerítése, hogy a referenciamutató-kezelők megfeleljenek a társasági törvényből, az adminisztratív szabályokból és a kötelező erejű szabályokból eredő kötelezettségeiknek; e tekintetben az ASIC rendszeresen értékeli, hogy a referenciamutató-kezelők teljesítik-e az engedélyből eredő kötelezettségeiket.

(17)

A társasági törvény 908BQ. cikke, valamint az adminisztratív szabályok 2.8.1. pontja előírja, hogy a referenciamutató-kezelők bizonyos esetekben tájékoztassák az ASIC-ot, többek között, ha az engedélyes nem tett eleget vagy esetleg már nem tud eleget tenni valamely szabályozási kötelezettségének. Az ASIC a társasági törvény 908BR. és 908BS. cikke, valamint az adminisztratív szabályok 2.8.2. és 2.8.3. pontja alapján ellenőrizheti, hogy az engedélyesek eleget tesznek-e a társasági törvénynek és az adminisztratív szabályoknak. Az ASIC jelentést kérhet továbbá a társasági törvény 908BV. cikkének megfelelően bármely kérdésről, és könyvvizsgálói nyilatkozatot kérhet az engedélyes e kérdésekkel kapcsolatos jelentésére vonatkozóan. A társasági törvény 908BW. cikke felhatalmazza az ASIC-ot arra, hogy értékelő jelentéseket készítsen, szükség esetén megossza azokat egyes ausztrál kormányzati szervekkel és nyilvánosságra hozza ezeket a jelentéseket.

(18)

Amennyiben a referenciamutató-kezelő nem tesz eleget szabályozási kötelezettségeinek, a társasági törvény 908BT. cikke szerint az ASIC írásban utasíthatja az engedélyest, hogy tegyen olyan konkrét intézkedéseket, amelyek az ASIC véleménye szerint biztosítják, hogy az engedélyes teljesítse a szóban forgó kötelezettségeket. Amennyiben az engedélyes nem teljesíti az írásos utasításban foglaltakat, az ASIC bírósághoz fordulhat, a bíróság pedig elrendelheti az ASIC utasításának az engedélyes általi végrehajtását. A társasági törvény 908CH. és 908CI. cikke alapján az ASIC szabálysértési figyelmeztetést adhat ki, vagy kötelezettségvállalást fogadhat el azoktól a referenciamutató-kezelőktől, amelyek nem tettek eleget a rájuk vonatkozó szabályozási követelményeknek. A társasági törvény 908CG. cikke olyan szabályokat ír elő, amelyek alapján az a referenciamutató-kezelő, amely feltételezhetően nem felel meg az adminisztratív szabályoknak, a polgári eljárás alternatívájaként pénzbírságot fizethet, korrekciós intézkedést tehet vagy kezdeményezhet (beleértve az oktatási programokat), vagy a bírságtól eltérő szankcióba egyezhet bele. Emellett az ASIC a társasági törvény 908BI. és 908BJ. cikke szerint bizonyos körülmények között felfüggesztheti vagy törölheti az engedélyt.

(19)

A kötelező erejű szabályok szerint az ASIC – amennyiben közérdekűnek tartja – az engedélyest arra kötelezheti, hogy folytassa egy jelentős referenciamutató előállítását vagy kezelését, illetőleg meghatározott módon állítson elő vagy kezeljen egy jelentős referenciamutatót, ideértve a jelentős referenciamutató előállításához vagy kezeléséhez használt módszer megváltoztatását. A kötelező erejű szabályok szerint továbbá az ASIC arra kötelezheti az adatszolgáltatót, hogy adatot vagy információt szolgáltasson az engedélyes számára valamely jelentős referenciamutató előállításához vagy kezeléséhez, vagy az ASIC számára valamely jelentős referenciamutató előállításával vagy kezelésével kapcsolatban.

(20)

A Bizottság ezért megállapítja, hogy az ASIC jelentős pénzügyi referenciamutatókra vonatkozó 2018/420. számú társasági jogi aktusában jelentős pénzügyi referenciamutatónak nyilvánított referenciamutatók kezelőire alkalmazandó kötelező érvényű követelmények folyamatos jellegű, hatékony felügyelet és végrehajtás hatálya alá tartoznak.

(21)

Az uniós referenciamutató-kezelőknek nem kell engedéllyel rendelkezniük ahhoz, hogy referenciamutatóik Ausztráliában felhasználhatók legyenek, kivéve, ha a referenciamutatót az ASIC jelentős referenciamutatónak minősíti, vagy ha a referenciamutató-kezelő önként engedélyt kér Ausztráliában. Az ASIC arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem áll szándékában uniós referenciamutatókat jelentősnek minősíteni.

(22)

Ezt a határozatot olyan együttműködési megállapodások egészítik majd ki, amelyek biztosítják a hatékony információcserét és a felügyeleti tevékenységek koordinálását az ESMA és az ASIC között.

(23)

Ez a határozat az elfogadásának időpontjában Ausztráliában a referenciamutatókra alkalmazandó jogilag kötelező érvényű követelmények értékelésén alapul. A Bizottság az e határozat elfogadásának alapjául szolgáló követelmények folyamatos teljesülésének biztosítása érdekében továbbra is rendszeresen nyomon fogja követni a piaci fejleményeket, a referenciamutatókra vonatkozó jogi és felügyeleti keretrendszer alakulását, valamint az e követelmények nyomon követésével és érvényesítésével kapcsolatos felügyeleti együttműködés hatékonyságát.

(24)

Ez a határozat nem érinti a Bizottság azon hatáskörét, hogy bármikor külön felülvizsgálatot végezzen, ha a releváns fejlemények miatt szükségesnek véli a határozat újraértékelését.

(25)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Európai Értékpapír-bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

Az (EU) 2016/1011 rendelet 30. cikkének alkalmazásában Ausztrália azon jogi és felügyeleti keretrendszere, amely az ASIC jelentős pénzügyi referenciamutatókra vonatkozó 2018/420. számú társasági jogi aktusának (ASIC Corporations [Significant Financial Benchmarks] Instrument 2018/420) legutolsó hatályos változatában jelentősnek nyilvánított pénzügyi referenciamutatók kezelőire alkalmazandó, egyenértékűnek tekintendő az (EU) 2016/1011 rendeletben meghatározott követelményekkel, továbbá úgy tekintendő, hogy folyamatos jellegű, hatékony felügyelet és végrehajtás hatálya alá tartozik.

2. cikk

Ez a határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetése után húsz nappal lép hatályba.

Kelt Brüsszelben, 2019. július 29-én.

a Bizottság részéről

az elnök

Jean-Claude JUNCKER


(1)  HL L 171., 2016.6.29., 1. o.


30.7.2019   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 201/13


A BIZOTTSÁG (EU) 2019/1275 VÉGREHAJTÁSI HATÁROZATA

(2019. július 29.)

Szingapúr referenciamutatókra vonatkozó jogi és felügyeleti keretrendszerének az (EU) 2016/1011 európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti egyenértékűségéről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a pénzügyi eszközökben és pénzügyi ügyletekben referenciamutatóként vagy a befektetési alapok teljesítményének méréséhez felhasznált indexekről, valamint a 2008/48/EK és a 2014/17/EU irányelv, továbbá az 596/2014/EU rendelet módosításáról szóló, 2016. június 8-i (EU) 2016/1011 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 30. cikkére,

mivel:

(1)

Az (EU) 2016/1011 rendelet közös keretet vezet be az Unióban a pénzügyi eszközökben és pénzügyi ügyletekben referenciamutatóként, vagy a befektetési alapok teljesítményének mérésére felhasznált indexek pontosságának és integritásának biztosítása érdekében.

(2)

Az említett rendeletet 2018. január 1-jétől kell alkalmazni, a nem uniós referenciamutató-kezelőkre vonatkozó átmeneti időszakban azonban az Unión belül tovább lehet használni a harmadik országbeli referenciamutatókat is. Az átmeneti időszak után a harmadik országbeli referenciamutató-kezelők által előállított referenciamutatók vagy referenciamutató-kombinációk csak akkor használhatók az Unióban, ha az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (ESMA) a Bizottság által elfogadott egyenértékűségi határozat vagy valamely illetékes hatóság elismerése vagy jóváhagyása alapján nyilvántartásba veszi e mutatókat és kezelőiket.

(3)

A Bizottság a ráruházott felhatalmazás alapján végrehajtási határozatban megállapíthatja, hogy egy adott harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszere meghatározott referenciamutató-kezelők vagy meghatározott referenciamutatók vagy referenciamutató-családok tekintetében egyenértékű az (EU) 2016/1011 rendelet követelményeivel. Az egyenértékűség értékelésekor a Bizottság azt veszi figyelembe, hogy a harmadik ország jogi keretrendszere és felügyeleti gyakorlata biztosítja-e a pénzügyi referenciamutatókra vonatkozó IOSCO-elveknek vagy adott esetben az olajárjelentő ügynökségekre vonatkozó IOSCO-elveknek való megfelelést, és hogy az adott referenciamutató-kezelők vagy az adott referenciamutatók vagy referenciamutató-családok folyamatos jellegű, hatékony felügyelet és végrehajtás hatálya alá tartoznak-e az adott harmadik országban.

(4)

A Szingapúrban kezelt referenciamutatókat, például a SIBOR-t (Singapore Interbank Offered Rate) és a SOR-t (Singapore Dollar Swap Offer Rate) az Unióban több felügyelt szervezet is használja. A Bizottság ezért megvizsgálta Szingapúr referenciamutatókra vonatkozó szabályait.

(5)

Szingapúrban a kijelölt referenciamutatók kezelőire és adatszolgáltatóira vonatkozó jogi és felügyeleti keretrendszert az értékpapírokra és a határidős tőzsdei ügyletekre vonatkozó törvény (Securities and Futures Act, a továbbiakban: az értékpapírtörvény), valamint az értékpapírokkal és határidős tőzsdei ügyletekkel kapcsolatos pénzügyi referenciamutatókra vonatkozó 2018. évi rendelet (Securities and Futures (Financial Benchmarks) Regulations 2018, a továbbiakban: a referenciamutató-rendelet) határozza meg. Szingapúr monetáris hatósága (Monetary Authority of Singapore, a továbbiakban: a szingapúri monetáris hatóság) az értékpapírtörvény és a referenciamutató-rendelet követelményeinek kidolgozásakor figyelembe vette a referenciamutatókkal kapcsolatos külföldi szabályozásokat, így az (EU) 2016/1011 rendeletet is.

(6)

Az értékpapírtörvény VIAA. része értelmében a kijelölt referenciamutatók minden kezelőjének és adatszolgáltatójának be kell szereznie a szingapúri monetáris hatóság engedélyét ahhoz, hogy engedélyezett referenciamutató-kezelőként (Authorised Benchmark Administrator) vagy engedélyezett adatszolgáltatóként (Authorised Benchmark Submitter) működhessen. Az engedélyezett referenciamutató-kezelőkre és az engedélyezett adatszolgáltatókra külön kötelezettségek vonatkoznak, a kijelölt referenciamutatók kezelése és bemeneti adataik szolgáltatása pedig kötelező követelmények hatálya alá tartozik. Az értékpapírtörvény emellett a szingapúri monetáris hatóságot szabályok alkotására is felhatalmazza. A szingapúri monetáris hatóság által megalkotott szabályok jogilag kötelező érvényűek.

(7)

Az értékpapírtörvény 2. cikke értelmében pénzügyi referenciamutatónak minősül minden olyan ár, ráta, index vagy érték, i. amelyet rendszeres időszakonként, képlet (közvetlen vagy közvetett) alkalmazásával vagy bármely más módszer alkalmazásával számítanak ki egy vagy több mögöttes eszköz piacának ügyleteire vagy állapotára vonatkozó információk vagy véleménynyilvánítások alapján; ii. amelyet a nyilvánosság rendelkezésére bocsátanak (akár díjmentesen, akár díj ellenében); és iii. amelyet referenciaként használnak betétek vagy hitelkeretek után fizetendő kamatok vagy más összegek meghatározására; valamely befektetési termék árának vagy értékének meghatározására; vagy valamely személy által kínált termék teljesítményének rendeletben előírt mérésére.

(8)

Az értékpapírtörvény 123B. cikkének megfelelően a szingapúri monetáris hatóság a hivatalos közlönyben kihirdetett rendeletével kijelölt pénzügyi referenciamutatónak jelölhet ki bizonyos pénzügyi referenciamutatókat. A szingapúri monetáris hatóság ezt csak akkor teheti meg, ha bizonyos abban, hogy i. a pénzügyi referenciamutató Szingapúr pénzügyi rendszere szempontjából rendszerszintű jelentőségű, ii. a pénzügyi referenciamutató meghatározásának zavara hátrányosan érinthetné a referenciamutatóba vagy Szingapúr pénzügyi rendszerébe vetett bizalmat, iii. a pénzügyi referenciamutató meghatározása ki van téve a manipuláció veszélyének vagy iv. ezt más közérdek indokolja.

(9)

A szingapúri monetáris hatóság az értékpapírtörvény 123B. cikke alapján a 2018. évi referenciamutató-rendelettel (Securities and Futures (Designated Benchmarks) Order 2018) pénzügyi referenciamutatókat jelölt ki. E határozat hatálya a referenciamutató-rendelet legutolsó alkalmazandó változatában felsorolt referenciamutatók kezelőire korlátozódik. Ez a határozat nem vonatkozik a pénzügyi referenciamutatók azon kezelőire, amelyek az (EU) 2016/1011 rendelet 2. cikkének (2) bekezdése alapján mentességgel rendelkeznek az említett rendelet hatálya alól.

(10)

Az értékpapírtörvény (és különösen annak 123D. és 123ZC. cikke) értelmében a kijelölt referenciamutatók kezelőinek és adatszolgáltatóinak – ha mentességgel nem rendelkeznek – engedéllyel kell rendelkezniük. A szingapúri monetáris hatóság az engedélyezett referenciamutató-kezelőkre vonatkozó engedély megadásának, illetve felfüggesztésének vagy visszavonásának mérlegelésekor az értékpapírtörvény 123F. cikkének (5), (6) bekezdése, és (8) bekezdése, 123J. cikkének (1) és (6) bekezdése, valamint a referenciamutató-rendelet 4. cikkének (1) bekezdése szerinti tényezőket veheti figyelembe. A szingapúri monetáris hatóság az értékpapírtörvény 123F. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében az engedélyezett referenciamutató-kezelők számára feltételeket és korlátozásokat is előírhat, illetve azokat módosíthatja vagy visszavonhatja. Bűncselekménynek minősül, ha egy engedélyre vonatkozó kötelezettség alóli mentességgel nem rendelkező személy egy kijelölt referenciamutatót engedély nélkül kezel, vagy erre ígéretet tesz.

(11)

Az értékpapírtörvény 123O. cikke szerint a referenciamutató-kezelőnek minden kijelölt referenciamutató esetében ki kell dolgoznia az adatszolgáltatókra vonatkozó szabálygyűjteményt. E szabályok közé tartozik a referenciamutató-rendelet 8. cikke szerinti felügyelőbizottság létrehozása is; e bizottságnak rendszeresen felül kell vizsgálnia a kijelölt referenciamutató alkalmazási körét, kialakítását és módszertanát, és intézkedéseket kell hoznia a kijelölt referenciamutató kezelésének elősegítésére.

(12)

A szingapúri monetáris hatóság az értékpapírtörvény 123J. cikkének (4) bekezdése és 123ZZB. cikke alapján az engedélyezett referenciamutató-kezelőt kötelezheti is a kijelölt referenciamutató kezelésére. A szingapúri monetáris hatóság az értékpapírtörvény 123F. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében a kijelölt referenciamutató meghatározásának folyamatával kapcsolatban is előírhat feltételeket az engedélyezett referenciamutató-kezelők számára. A szingapúri monetáris hatóság az értékpapírtörvény 123ZI. cikkének (1) bekezdése és 123ZJ. cikkének (1) bekezdése értelmében bármely személyt kijelölhet a kijelölt referenciamutató adatszolgáltatójává (kijelölt adatszolgáltató). A szingapúri monetáris hatóság az adott személy kijelölt adatszolgáltatóvá való kijelölésekor vagy e kijelölés visszavonásakor az értékpapírtörvény 123ZI. cikkének (2) és (3) bekezdése szerinti tényezőket veheti figyelembe. A kijelölt adatszolgáltató ugyanolyan folyamatos kötelezettségek hatálya alá tartozik, mint az engedélyezett adatszolgáltató.

(13)

Az értékpapírtörvény VIAA. része és a referenciamutató-rendelet lényegében tükrözi a pénzügyi referenciamutatókra vonatkozó IOSCO-elveket. A referenciamutató-kezelő elsősorban a kijelölt referenciamutató teljeskörű kezeléséért felelős, és így az értékpapírtörvény és a referenciamutató-rendelet szerinti szabályozási követelmények hatálya alá tartozik. A referenciamutató-kezelőnek bármely feladat harmadik fél számára való kiszervezésekor be kell tartania a szingapúri monetáris hatóság kiszervezésre vonatkozó iránymutatását, ami a referenciamutató-kezelők felelősségére és a harmadik felek felügyeletére vonatkozó IOSCO-elveket tükrözi.

(14)

Az értékpapírtörvény 123A. cikke szerint a szabályozási rendszer célja a pénzügyi referenciamutatók tisztességes és átlátható meghatározásának előmozdítása és a rendszerszintű kockázatok csökkentése. Ehhez az értékpapírtörvény 123P. cikke szerint olyan megfelelő irányítási rendszer szükséges, amely lehetővé teszi a kijelölt referenciamutatók tisztességes és hatékony módon való meghatározását, ami a referenciamutató-kezelők összeférhetetlenségének elkerülésére vonatkozó általános elvet tükrözi. Biztosítani kell továbbá, hogy a kijelölt referenciamutató kezelésével kapcsolatos rendszerek és ellenőrzések megfelelőek legyenek és igazodjanak a műveletek léptékéhez és jellegéhez, ami a referenciamutató-kezelők ellenőrzési keretére vonatkozó IOSCO-elvet tükrözi.

(15)

Az, hogy az értékpapírtörvény szerint a referenciamutató-kezelőnek minden kijelölt referenciamutató esetében ki kell dolgoznia és a szingapúri monetáris hatósággal írásban jóvá kell hagyatnia egy szabálygyűjteményt, valamint létre kell hozni egy olyan felügyelőbizottságot, amelynek rendszeresen felül kell vizsgálnia a kijelölt referenciamutató fogalommeghatározásainak, kialakításának és módszertanának alkalmazási körét és megfelelőségét, tükrözi az átláthatóságra, a módszertanra, a belső felügyeletre, a rendszeres felülvizsgálatra és az adatszolgáltatói magatartási kódexre vonatkozó elveket is.

(16)

Ami az átmenetre vonatkozó IOSCO-elvet illeti, a szingapúri monetáris hatóság az értékpapírtörvény 123J. cikke alapján megtagadhatja az engedélyezett referenciamutató-kezelő engedélyének visszavonását, ha a visszavonás a közérdekkel ellentétes lenne. Az értékpapírtörvény 123S. cikke, a referenciamutató-rendelet 13. cikke és a referenciamutató-kezelők által benyújtandó időszaki jelentésekről szóló közlemény (Notice on Submission of Periodic Reports for Benchmark Administrators) megfelel az ellenőrzésre vonatkozó IOSCO-elvnek. A referenciamutató-kezelők tekintetében az értékpapírtörvény 123R. cikke és a referenciamutató-rendelet 12. cikke, az adatszolgáltatók tekintetében pedig az értékpapírtörvény 123ZN. cikkének (1) bekezdése és a referenciamutató-rendelet 20. cikke megfelel az ellenőrzési nyomvonalra vonatkozó ISOCO-elvnek. Az értékpapírtörvény 123V. és 123ZR. cikke megfelel a szabályozó hatóságokkal való együttműködésre vonatkozó IOSCO-elvnek.

(17)

Megállapítható ezért, hogy a referenciamutató-rendeletben kijelöltként megnevezett pénzügyi referenciamutatók kezelőire vonatkozó kötelező érvényű követelmények egyenértékűek az (EU) 2016/1011 rendelet megfelelő követelményeivel.

(18)

Az (EU) 2016/1011 rendelet 30. cikke előírja továbbá, hogy a kötelező érvényű követelményeknek folyamatos jellegű, hatékony felügyelet és végrehajtás hatálya alá kell tartozniuk a harmadik országban.

(19)

A szabályozott referenciamutató-kezelők és adatszolgáltatók Szingapúrban a szingapúri monetáris hatóság folyamatos felügyelete és kontrollja alatt állnak. A szingapúri monetáris hatóság felelős annak érvényesítéséért, hogy a szabályozott referenciamutató-kezelők és adatszolgáltatók megfeleljenek az értékpapírtörvény és a referenciamutató-rendelet rájuk vonatkozó előírásainak, és e tekintetben rendszeres időközönként értékeli a szabályozott referenciamutató-kezelők és adatszolgáltatók megfelelését. Ezen értékelés során a szingapúri monetáris hatóság figyelembe vehet minden olyan információt és jelentést, amelyet megfelelőnek ítél. Az értékpapírtörvény 123O. és 123V. cikke általános kötelezettségeket ír elő, 123F. cikkének (4) bekezdése és 123K. cikkének (6) bekezdése szerint pedig a referenciamutató-kezelőknek teljesíteniük kell az engedélyük vagy mentességük megadásához csatolt feltételeket. A szingapúri monetáris hatóság az értékpapírtörvény 123ZZA. és 123ZZB. cikke alapján további szabályokat és utasításokat írhat elő a referenciamutató-kezelők számára.

(20)

Az értékpapírtörvény 123Q. cikkének (1) bekezdése és 123S. cikke, továbbá a referenciamutató-rendelet 11. cikke, valamint 13. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint a referenciamutató-kezelőknek értesíteniük kell a szingapúri monetáris hatóságot bizonyos ügyekről, ideértve azt is, ha a referenciamutató-kezelő elmulasztja valamely szabályozás szerinti kötelezettsége teljesítését. A szingapúri monetáris hatóság adatokat gyűjthet annak ellenőrzése érdekében, hogy az engedélyesek megfelelnek-e az értékpapírtörvénynek.

(21)

A szingapúri monetáris hatóság az értékpapírtörvény 123ZZb. cikke alapján utasíthatja a referenciamutató-kezelőket, többek között arra, hogy valamely konkrét ügyben jelentést nyújtsanak be a szingapúri monetáris hatóságnak, a jelentéshez csatolt könyvvizsgálói nyilatkozattal együtt. A szingapúri monetáris hatóság az értékpapírtörvény 150. és 150A. cikke alapján ellenőrizheti a referenciamutató-kezelőket, és az ellenőrzés eredményeit adott esetben külföldi szabályozókkal is megoszthatja.

(22)

Ha a referenciamutató-kezelő nem teljesíti szabályozás szerinti kötelezettségeit, a szingapúri monetáris hatóság az értékpapírtörvény 123ZZB. cikke alapján a kezelőt a probléma megoldása érdekében konkrét intézkedések meghozatalára utasíthatja. A szingapúri monetáris hatóság az értékpapírtörvény 334. cikke alapján a referenciamutató-kezelőt figyelmeztetésben részesítheti és/vagy az értékpapírtörvény 123F. cikkének (3) bekezdése és 123K. cikkének (4) bekezdése alapján feltételekhez kötheti vagy korlátozhatja a referenciamutató-kezelő üzleti tevékenységét. A szingapúri monetáris hatóság továbbá bizonyos körülmények között felfüggesztheti vagy visszavonhatja az engedélyt vagy a mentességet (lásd a 123J. cikk (1), (2) és (6) bekezdését, továbbá a 123N. cikk (1) és (3) bekezdését). Az értékpapírtörvény 123ZZC. cikkének (1) bekezdése emellett lehetővé teszi, hogy a szingapúri monetáris hatóság végzés kibocsátásával eltiltsa a referenciamutató-kezelőt. Ezenkívül az értékpapírtörvényben előírt követelmények teljesítésének elmulasztása bűncselekménynek minősül. Az értékpapírtörvény a követelmények megszegését szankcionálja.

(23)

Végül, az értékpapírtörvény 123E. cikkének (2) bekezdése szerint kibocsátott referenciamutató-kezelői engedély iránti kérelem (Form 7, Application for Authorisation as an Authorised Benchmark Administrator) 4.n) pontja az engedélyezés egyik feltételeként az IOSCO-elveknek való megfelelést írja elő. A szingapúri monetáris hatóság a referenciamutató-kezelői engedély vagy mentesség iránti kérelem elbírálásának részeként megvizsgálja a kérelmező politikáit és eljárásait, keretrendszereit és kontrolljait. Az értékpapírtörvény 123P. cikke (1) bekezdésének a) pontja emellett az üzleti tevékenységgel és műveletekkel kapcsolatos kockázatok prudens kezelését is előírja a kijelölt referenciamutató kezelője számára.

(24)

A Bizottság ezért megállapítja, hogy a referenciamutató-rendeletben felsorolt kijelöltként megnevezett pénzügyi referenciamutatók kezelőire vonatkozó kötelező érvényű követelmények folyamatos jellegű, hatékony felügyelet és végrehajtás hatálya alá tartoznak.

(25)

Az uniós referenciamutató-kezelőknek nem kell engedélyt szerezniük referenciamutatóik szingapúri használatához, kivéve, ha a szingapúri monetáris hatóság a referenciamutatót kijelölt referenciamutatónak jelöli ki. A szingapúri monetáris hatóság arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy értékelése szerint az uniós referenciamutatók egyike sem teljesíti a szingapúri kijelölt referenciamutatókra vonatkozó feltételeket.

(26)

Ezt a határozatot olyan együttműködési megállapodások egészítik majd ki, amelyek biztosítják a hatékony információcserét és a felügyeleti tevékenységek koordinálását az ESMA és a szingapúri monetáris hatóság között.

(27)

Ez a határozat az elfogadásának időpontjában Szingapúrban a referenciamutatókra alkalmazandó jogilag kötelező érvényű követelmények értékelésén alapul. A Bizottság a határozat elfogadási alapjául szolgáló követelmények folyamatos teljesülésének biztosítása érdekében továbbra is rendszeresen nyomon fogja követni a piaci fejleményeket, a referenciamutatókra vonatkozó jogi és felügyeleti keretrendszer alakulását, valamint az e követelmények nyomon követésével és érvényesítésével kapcsolatos felügyeleti együttműködés hatékonyságát.

(28)

Ez a határozat nem érinti a Bizottság azon hatáskörét, hogy bármikor külön felülvizsgálatot végezzen, ha a releváns fejlemények miatt szükségesnek véli a határozat újraértékelését.

(29)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Európai Értékpapír-bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

Az (EU) 2016/1011 rendelet 30. cikkének alkalmazásában Szingapúr azon jogi és felügyeleti keretrendszere, amely az értékpapírokkal és határidős tőzsdei ügyletekkel kapcsolatos pénzügyi referenciamutatókra vonatkozó 2018. évi rendelet (Securities and Futures (Designated Benchmarks) Order 2018) legutolsó alkalmazandó változatában kijelöltként megnevezett pénzügyi referenciamutatók kezelőire alkalmazandó, egyenértékűnek tekintendő az (EU) 2016/1011 rendeletben meghatározott követelményekkel, és úgy tekintendő, hogy folyamatos jellegű, hatékony felügyelet és végrehajtás hatálya alá tartozik.

2. cikk

Ez a határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetése után 20 nappal lép hatályba.

Kelt Brüsszelben, 2019. július 29-én.

a Bizottság részéről

elnök

Jean-Claude JUNCKER


(1)  HL L 171., 2016.6.29., 1. o.


30.7.2019   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 201/17


A BIZOTTSÁG (EU) 2019/1276 VÉGREHAJTÁSI HATÁROZATA

(2019. július 29.)

Ausztrália jogi és felügyeleti keretrendszerének a hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet követelményeivel való egyenértékűségének elismeréséről szóló 2012/627/EU bizottsági végrehajtási határozat hatályon kívül helyezéséről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a hitelminősítő intézetekről szóló, 2009. szeptember 16-i 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 5. cikke (6) bekezdésére,

mivel:

(1)

Az 1060/2009/EK rendelet 5. cikkének (6) bekezdése felhatalmazza a Bizottságot, hogy egyenértékűségi határozatot fogadjon el, amelyben megállapítja, hogy egy harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszere biztosítja, hogy az adott harmadik országban engedéllyel rendelkező vagy nyilvántartásba vett hitelminősítő intézetek olyan, jogilag kötelező érvényű követelményeket teljesítsenek, amelyek egyenértékűek az e rendeletből eredő követelményekkel, és amelyek az adott harmadik országban hatékony felügyelet és végrehajtás hatálya alá esnek. Ahhoz, hogy egy adott jogi és felügyeleti keretrendszert egyenértékűnek lehessen tekinteni, legalább az 1060/2009/EK rendelet 5. cikkének (6) bekezdésében meghatározott feltételeknek eleget kell tenni.

(2)

A Bizottság 2012. október 5-én elfogadta a 2012/627/EU végrehajtási határozatot (2), amelyben megállapította, hogy az említett három feltételnek eleget tettek, és amelyben úgy ítélte meg, hogy Ausztrália hitelminősítőkre vonatkozó jogi és felügyeleti keretrendszere egyenértékű az 1060/2009/EK rendelet akkor hatályos követelményeivel.

(3)

Ausztrália jogi és felügyeleti keretrendszere továbbra is megfelel az 1060/2009/EK rendelet 5. cikkének (6) bekezdésében eredetileg megállapított három feltételnek. A 462/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) további követelményeket vezetett be az Unióban nyilvántartásba vett hitelminősítő intézetek tekintetében, aminek eredményeként az érintett hitelminősítő intézetekre vonatkozó jogi és felügyeleti keretrendszer szigorúbbá vált. Ezek a további követelmények hitelminősítő intézetekre vonatkozó szabályokat tartalmaznak a minősítési kilátások, az összeférhetetlenségek kezelése, a titoktartási követelmények, a minősítési módszerek minősége, valamint a hitelminősítések bemutatása és közzététele tekintetében.

(4)

A 462/2013/EU rendelet 2. cikke második bekezdése 1. pontjának b) alpontja értelmében a harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszere egyenértékűségének értékelése céljából a további követelmények 2018. június 1-jétől alkalmazandók.

(5)

Minderre tekintettel a Bizottság 2017. július 13-án szakvéleményt kért az Európai Értékpapírpiaci Hatóságtól (a továbbiakban: ESMA) többek között Ausztrália jogi és felügyeleti keretrendszerének a 462/2013/EU rendelet által bevezetett ezen további követelményekkel való egyenértékűségéről és az esetleges eltérések lényegi jelentőségének megítéléséről.

(6)

2017. november 17-én közzétett szakvéleményében az ESMA arra a következtetésre jutott, hogy Ausztrália jogi és felügyeleti keretrendszere nem tartalmaz elegendő rendelkezést a 462/2013/EU rendelet által bevezetett további követelmények célkitűzéseinek való megfeleléshez.

(7)

A 3. cikk (1) bekezdésének w) pontja bevezeti a minősítési kilátás fogalmát, és az 1060/2009/EK rendelet a hitelminősítésekre alkalmazandó egyes követelményeket kiterjeszt a minősítési kilátásokra. Ausztrália jogi és felügyeleti keretrendszere nem ismeri el explicit módon a minősítési kilátásokat, az Ausztrál Értékpapírpiaci és Beruházási Bizottság azonban úgy véli, hogy a minősítési kilátások a „pénzügyi termékekre vonatkozó tanácsadás” fogalommeghatározása alá tartoznak, és ezért a hitelminősítésekkel megegyező követelmények vonatkoznak rájuk.

(8)

Annak érdekében, hogy javuljon a hitelminősítő intézeteknek a minősített szervezetekkel szembeni függetlensége, a 462/2013/EU rendelet az 1060/2009/EK rendelet 6. cikkének (4) bekezdésében, 6a. és 6b. cikkében kiterjeszti az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályokat a hitelminősítő intézeten belül jelentős pozíciót betöltő részvényesek vagy tagok által okozott összeférhetetlenségekre. Ausztrália jogi és felügyeleti keretrendszere előírja a hitelminősítő intézetek számára, hogy megfelelő intézkedésekkel rendelkezzenek az üzleti tevékenységük során felmerülő összeférhetetlenségek kezelésére. A keretrendszer ugyanakkor nem foglalkozik explicit módon a részvényesekkel kapcsolatos összeférhetetlenségekkel. Következésképpen nincsenek hasonló, tiltó követelmények arra vonatkozóan, hogy a hitelminősítő intézetek hitelminősítést bocsássanak ki olyan jogalanynak, amely a hitelminősítő intézetben több mint 10 %-os részesedéssel rendelkezik, vagy konzultációs vagy tanácsadási szolgáltatást nyújtsanak olyan jogalanynak, amely a hitelminősítő intézetben több mint 5 %-os részesedéssel rendelkezik.

(9)

A 462/2013/EU rendelet új rendelkezéseket vezet be annak biztosítása érdekében, hogy a bizalmas információkat csak a hitelminősítési tevékenységekkel kapcsolatos célokra használják, és hogy biztosítsák a bizalmas információk védelmét a csalással, lopással vagy visszaélésekkel szemben. E célból az 1060/2009/EK rendelet 10. cikkének (2a) bekezdése előírja a hitelminősítő intézetek számára, hogy a közzététel időpontjáig bennfentes információként kezeljék az összes hitelminősítést, minősítési kilátást és az azokkal kapcsolatos információkat. Ausztrália jogi és felügyeleti keretrendszere részletes követelményeket határoz meg azon intézkedésekről, amelyeket a hitelminősítő intézeteknek kell meghozniuk a birtokukban lévő, a kibocsátókkal kapcsolatos bizalmas információk védelme érdekében. Megbízható keret áll tehát rendelkezésre a bizalmas információk visszaélésszerű felhasználása elleni védelemre.

(10)

A 462/2013/EU rendeletnek célja a minősítési módszerek átláthatóságának és minőségének fokozása. Az említett rendelet az 1060/2009/EK rendelet I. melléklete D. szakasza I. alszakaszának 3. pontjába bevezeti a hitelminősítő intézetek arra vonatkozó kötelezettségét, hogy a minősített szervezet számára lehetőséget biztosítsanak arra, hogy a hitelminősítés vagy a minősítési kilátás közzététele előtt jelezzék az esetleges ténybeli hibákat. Ausztrália jogi és felügyeleti keretrendszere nem ír elő explicit követelményt, amelynek értelmében a hitelminősítő intézeteknek a hitelminősítésről annak közzétételét megelőzően tájékoztatniuk kell a minősített szervezetet. Ehelyett Ausztrália jogi és felügyeleti keretrendszere értelmében a hitelminősítő intézet csak akkor értesít egy minősített szervezetet, ha az „megvalósítható és helyénvaló”, anélkül, hogy minimális válaszadási időt írna elő.

(11)

A 462/2013/EU rendelet biztosítékokat vezet be az 1060/2009/EK rendelet 8. cikkének (5a) bekezdésébe, (6) bekezdésének aa) és ab) pontjába, valamint (7) bekezdésében annak biztosítása érdekében, hogy a minősítési módszerek bármilyen módosítása ne eredményezzen kevésbé szigorú módszereket. Ausztrália jogi és felügyeleti keretrendszere előírja, hogy a módszertan bármely módosítása által érintett minősített szervezeteket tájékoztatni kell. Nincs viszont arra vonatkozó követelmény, hogy a hitelminősítő intézeteknek a módszertan lényeges módosításait megelőzően konzultálniuk kell a piaci szereplőkkel, értesíteniük kell a felügyeleti hatóságot, illetve közzé kell tenniük a hitelminősítő intézetek honlapján a hitelminősítési módszertanban azonosított esetleges hibákat.

(12)

A 462/2013/EU rendelet szigorítja a hitelminősítések bemutatására és közzétételére vonatkozó követelményeket. Az 1060/2009/EK rendelet 8. cikkének (2) bekezdése és I. melléklete D. szakasza I. alszakaszának 2a. pontja értelmében a hitelminősítő intézetnek egyértelmű és könnyen érhető iránymutatást kell fűznie a minősítési módszerek, modellek és fő minősítési feltevések közzétételéhez, amely magyarázatot ad a hitelminősítés során alkalmazott modelleket és minősítési módszereket körülvevő feltevésekre, paraméterekre, korlátokra és bizonytalanságokra. Ausztrália jogi és felügyeleti keretrendszere értelmében annak ellenére, hogy a hitelminősítő intézeteknek közzé kell tenniük, hogy megbízáson alapuló hitelminősítésről van-e szó, és hogy a minősített szervezet részt vett-e a hitelminősítésben, továbbá a hitelminősítő intézeteknek tájékoztatást kell adniuk a hitelminősítések korlátairól, nem követelmény, hogy ilyen iránymutatást nyújtsanak a nyilvánosság számára a hitelminősítés alapjául szolgáló módszertanról.

(13)

A verseny erősítése és a hitelminősítő intézetek tekintetében előforduló lehetséges összeférhetetlenségek korlátozása érdekében a 462/2013/EU rendelet az 1060/2009/EK rendelet I. melléklete E. szakaszának II. alszakaszába bevezeti azt a követelményt, mely szerint a hitelminősítő intézet által a hitelminősítésekért és a kiegészítő szolgáltatásokért felszámított díjaknak megkülönböztetésmentesnek kell lenniük, és a tényleges költségeken kell alapulniuk. A rendelet a hitelminősítő intézetek számára előírja bizonyos pénzügyi információk közzétételét. Ausztrália jogi és felügyeleti keretrendszere előírja a hitelminősítő intézetek számára, hogy éves jelentés formájában tájékoztassák a nyilvánosságot a bevételi forrásokról, a felügyeleti hatóságot pedig bizonyos információkról. E kötelezettség alól a kisebb hitelminősítő intézetek mentesülnek. Ezenkívül nem követelmény, hogy a hitelminősítő intézetek előzetes minősítést hozzanak nyilvánosságra, és jelentést nyújtsanak be a felügyeleti hatóságnak díjjegyzékeikről vagy az ügyfeleiknek felszámított díjtételekről. Ezen túlmenően nem követelmény, hogy az ügyfeleknek felszámított díjak költségalapúak és megkülönböztetésmentesek legyenek.

(14)

A megvizsgált tényezők fényében Ausztrália jogi és felügyeleti keretrendszere nem felel meg az 1060/2009/EK rendelet 5. cikke (6) bekezdésének második albekezdésében az egyenértékűségre vonatkozóan megállapított valamennyi feltételnek. Ennélfogva nem lehet egyenértékűnek tekinteni az említett rendelettel létrehozott jogi és felügyeleti keretrendszerrel.

(15)

A 2012/627/EU végrehajtási határozatot ezért hatályon kívül kell helyezni.

(16)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Európai Értékpapír-bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A 2012/627/EU végrehajtási határozat hatályát veszti.

2. cikk

Ez a határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Kelt Brüsszelben, 2019. július 29-én.

a Bizottság részéről

az elnök

Jean-Claude JUNCKER


(1)  HL L 302., 2009.11.17., 1. o.

(2)  A Bizottság 2012/627/EU végrehajtási határozata (2012. október 5.) Ausztrália jogi és felügyeleti keretrendszerének a hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet követelményeivel való egyenértékűségének elismeréséről (HL L 274., 2012.10.9., 30. o.).

(3)  Az Európai Parlament és a Tanács 462/2013/EU rendelete (2013. május 21.) a hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK rendelet módosításáról (HL L 146., 2013.5.31., 1. o.).


30.7.2019   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 201/20


A BIZOTTSÁG (EU) 2019/1277 VÉGREHAJTÁSI HATÁROZATA

(2019. július 29.)

Kanada jogi és felügyeleti keretrendszerének a hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet követelményeivel való egyenértékűségének elismeréséről szóló 2012/630/EU végrehajtási határozat hatályon kívül helyezéséről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a hitelminősítő intézetekről szóló, 2009. szeptember 16-i 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 5. cikke (6) bekezdésére,

mivel:

(1)

Az 1060/2009/EK rendelet 5. cikkének (6) bekezdése felhatalmazza a Bizottságot, hogy egyenértékűségi határozatot fogadjon el, amelyben megállapítja, hogy egy harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszere biztosítja, hogy az adott harmadik országban engedéllyel rendelkező vagy nyilvántartásba vett hitelminősítő intézetek olyan, jogilag kötelező érvényű követelményeket teljesítsenek, amelyek egyenértékűek az e rendeletből eredő követelményekkel, és amelyek az adott harmadik országban hatékony felügyelet és végrehajtás hatálya alá esnek. Ahhoz, hogy a jogi és felügyeleti keretrendszert egyenértékűnek lehessen tekinteni, legalább az 1060/2009/EK rendelet 5. cikkének (6) bekezdésében meghatározott feltételeknek eleget kell tenni.

(2)

A Bizottság 2012. október 5-én elfogadta a 2012/630/EU végrehajtási határozatot (2), amelyben megállapította, hogy az említett három feltételnek eleget tettek, és amelyben úgy ítélte meg, hogy Kanada hitelminősítőkre vonatkozó jogi és felügyeleti keretrendszere egyenértékű az 1060/2009/EK rendelet akkor hatályos követelményeivel.

(3)

Kanada jogi és felügyeleti keretrendszere továbbra is megfelel az 1060/2009/EK rendelet 5. cikkének (6) bekezdésében eredetileg megállapított három feltételnek. A 462/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) további követelményeket vezetett be az Unióban nyilvántartásba vett hitelminősítő intézetek tekintetében, aminek eredményeként az érintett hitelminősítő intézetekre vonatkozó jogi és felügyeleti rendszer szigorúbbá vált. Ezek a további követelmények hitelminősítő intézetekre vonatkozó, jogilag kötelező erejű szabályokat tartalmaznak a minősítési kilátások, az összeférhetetlenségek kezelése, a titoktartási követelmények, a minősítési módszerek minősége, valamint a hitelminősítések bemutatása és közzététele tekintetében.

(4)

A 462/2013/EU rendelet 2. cikke második bekezdése 1. pontjának b) alpontja értelmében a harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszere egyenértékűségének értékelése céljából a további követelmények 2018. június 1-jétől alkalmazandók.

(5)

A Kanadai Felügyeleti Hatóság 2017. július 6-án közzétette a „Notice with proposed amendments to National Instrument 25-101 regarding Designated Rating Organisations” című közleményt (Közlemény a kijelölt hitelminősítő szervezetekkel kapcsolatos 25-101. sz. nemzeti standard javasolt módosításairól), amelyben megállapítja, hogy e módosításokra azért van szükség, hogy a hitelminősítő intézetekre vonatkozó új uniós követelményeket feltüntessék annak érdekében, hogy az Unió a kanadai szabályozási rendszert az Unión belüli szabályozási célokra továbbra is egyenértékűnek ismerje el.

(6)

A Bizottság 2017. július 13-án szakvéleményt kért az Európai Értékpapírpiaci Hatóságtól (a továbbiakban: ESMA) többek között Kanada jogi és felügyeleti keretrendszerének a 462/2013/EU rendelet által bevezetett ezen további követelményekkel való egyenértékűségéről és az esetleges eltérések lényegi jelentőségének megítéléséről.

(7)

2017. november 17-én közzétett szakvéleményében az ESMA azt jelezte, hogy Kanada hitelminősítő intézetekre vonatkozó jogi és felügyeleti keretrendszere megfelelő rendelkezéseket tartalmaz a 462/2013/EU rendelet által bevezetett további követelményeknek való megfeleléshez, amennyiben 2018. június 1-je előtt sor kerül a javasolt módosítások jogszabályba iktatására.

(8)

A Kanadai Felügyeleti Hatóság 2018. március 29-én közzétette honlapján, hogy még mérlegeli az észrevételezési időszakon belül kapott észrevételeket és azt tervezi, hogy 2018 egy későbbi időpontjáig elhalasztja az NI25–101 sz. standardra vonatkozó módosításokat. A Kanadai Felügyeleti Hatóság azonban arról tájékoztatta a Bizottság szolgálatait, hogy a kijelölt hitelminősítő szervezetekkel kapcsolatos 25–101 sz. nemzeti standard módosítására irányuló tervek jelenleg függőben vannak, és új határidőt sem tűztek ki. Következésképpen az e határozat alapjául szolgáló értékelés figyelmen kívül hagy minden várható módosítást.

(9)

A 462/2013/EU rendelet az 1060/2009/EK rendelet 3. cikke (1) bekezdésének w) pontjába bevezeti a minősítési kilátás fogalmát, kiterjesztve a hitelminősítésekre alkalmazandó egyes követelményeket a minősítési kilátásokra is. A kanadai keretrendszer nem ismeri el a minősítési kilátásokat a hitelminősítéstől eltérő és elkülönülő tételként, bár vannak olyan fellépésekre, véleményekre és jelentésekre történő hivatkozások, amelyek elég átfogóak ahhoz, hogy a minősítési kilátásokat implicit módon magukba foglalják.

(10)

Annak érdekében, hogy javuljon a hitelminősítő intézeteknek a minősített szervezetekkel szembeni függetlensége, a 462/2013/EU rendelet az 1060/2009/EK rendelet 6. cikkének (4) bekezdésében, 6a. és 6b. cikkében kiterjeszti az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályokat a hitelminősítő intézeten belül jelentős pozíciót betöltő részvényesek vagy tagok által okozott összeférhetetlenségekre. A kanadai keretrendszer nem olyan részletes vagy előíró jellegű, mint az uniós rendszer. Jóllehet általános követelmény az észszerű belső mechanizmusok kialakítása, amelyek megfelelőségét és eredményességét bármilyen hiányosság kezelése érdekében nyomon követik és értékelik, nincs olyan részletes, explicit követelmény, amely szerint kezelni kell a jelentős részvényesekkel kapcsolatos összeférhetetlenségeket. Ezenkívül nincs tilalom arra vonatkozóan, hogy hitelminősítést adjanak egy jogalanynak, ha a hitelminősítő intézet igazgatósági tagja vagy a hitelminősítő intézet részvényeinek vagy szavazati jogainak több mint 10 %-ával rendelkező részvényes a minősített szervezetben a részvények több mint 10 %-ával is rendelkezik. Nincs tilalom arra vonatkozóan sem, hogy a hitelminősítő intézet részvényeinek vagy szavazati jogainak több mint 5 %-át birtokló személy vagy jogalany a szóban forgó hitelminősítő intézet minősített szervezete számára konzultációs vagy tanácsadási szolgáltatásokat nyújtson.

(11)

A 462/2013/EU rendelet új rendelkezéseket vezet be annak biztosítása érdekében, hogy a bizalmas információkat csak a hitelminősítési tevékenységekkel kapcsolatos célokra használják, és hogy biztosítsák a bizalmas információk védelmét a csalással, lopással vagy visszaélésekkel szemben. E célból az 1060/2009/EK rendelet 10. cikkének (2a) bekezdése előírja a hitelminősítő intézetek számára, hogy a közzététel időpontjáig bennfentes információként kezeljék az összes hitelminősítést, minősítési kilátást és az azokkal kapcsolatos információkat. A kanadai jogi és felügyeleti keretrendszer tartalmazza a bennfentes információ fogalommeghatározását, de a hitelminősítések és az azokkal kapcsolatos információk nem minősülnek automatikusan annak.

(12)

A 462/2013/EU rendeletnek célja a minősítési módszerek átláthatóságának és minőségének fokozása. Az említett rendelet az 1060/2009/EK rendelet I. melléklete D. szakasza I. alszakaszának 3. pontjába bevezeti a hitelminősítő intézetek arra vonatkozó kötelezettségét, hogy a minősített szervezet számára lehetőséget biztosítsanak arra, hogy a hitelminősítés vagy a minősítési kilátás közzététele előtt jelezzék az esetleges ténybeli hibákat. A kanadai jogi és felügyeleti keretrendszer előírja a hitelminősítő intézet számára, hogy a minősített szervezeteket a közzétételt megelőzően a minősítés alapját képező kritikus információkról és főbb megfontolásokról – annak meghatározása nélkül, hogy azok hivatali ideje alatt – kell tájékoztatniuk, bár nem állapítottak meg olyan határidőt, amelyen belül a minősített szervezet választ adhat.

(13)

A 462/2013/EU rendelet biztosítékokat vezet be az 1060/2009/EK rendelet 8. cikkének (5a) bekezdésébe, (6) bekezdésének aa) és ab) pontjába, valamint (7) bekezdésébe annak érdekében, hogy a minősítési módszerek bármilyen módosítása ne eredményezzen kevésbé szigorú módszereket. Jóllehet a kanadai jogi és felügyeleti keretrendszer előírja, hogy a hitelminősítéseket szigorú, szisztematikus, folyamatos és jóváhagyandó módszertanok szerint kell közzétenni, nincs arra vonatkozó explicit követelmény, hogy a hitelminősítésben bekövetkezett változásokat a közzétett módszertanoknak megfelelően kell közzétenni. A hitelminősítő intézetekre nem alkalmazandó olyan előírás, hogy konzultációt kell folytatniuk a módszereik módosításáról, vagy javítaniuk kell a módszereikben található hibákat. Nincs továbbá explicit követelmény arra vonatkozóan sem, hogy a felügyelő hatóságot, más hatóságokat vagy az érintett szervezeteket értesíteni kell a módszertanban talált olyan hibáról, amely hatással lehet a minősítéseire.

(14)

A 462/2013/EU rendelet szigorítja a hitelminősítések bemutatására és közzétételére vonatkozó követelményeket. Az 1060/2009/EK rendelet 8. cikkének (2) bekezdése és I. melléklete D. szakasza I. alszakaszának 2a. pontja értelmében a hitelminősítő intézetnek egyértelmű és könnyen érhető iránymutatást kell fűznie a minősítési módszerek, modellek és fő minősítési feltevések közzétételéhez, amely magyarázatot ad a hitelminősítés során alkalmazott modelleket és minősítési módszereket körülvevő feltevésekre, paraméterekre, korlátokra és bizonytalanságokra. A kanadai jogi és felügyeleti keretrendszerben nincs olyan szigorú követelmény, amely biztosítaná, hogy a hitelminősítési tevékenységhez és módszertanhoz megfelelő iránymutatás kapcsolódjon. Ezenfelül nincs annak kiemelésére vonatkozó explicit követelmény, hogy a hitelminősítés a hitelminősítő intézet véleményét tükrözi, és hogy arra korlátozott mértékben lehet támaszkodni.

(15)

A verseny erősítése és a hitelminősítő intézetek tekintetében előforduló lehetséges összeférhetetlenségek korlátozása érdekében a 462/2013/EU rendelet az 1060/2009/EK rendelet I. melléklete E. szakaszának II. alszakaszába bevezeti azt a követelményt, mely szerint a hitelminősítő intézet által a hitelminősítésekért és a kiegészítő szolgáltatásokért felszámított díjaknak megkülönböztetésmentesnek kell lenniük, és a tényleges költségeken kell alapulniuk. A rendelet a hitelminősítő intézetek számára előírja bizonyos pénzügyi információk közzétételét. A kanadai jogi és felügyeleti keretrendszer nem kötelezi szisztematikusan a hitelminősítő intézeteket arra, hogy az árképzési politikákat a felügyeletek vagy a minősített szervezetek számára rendelkezésre bocsássák, jóllehet vizsgálat esetén bekérheti a felügyeleti hatóság ezen információkat. Ezen túlmenően nem követelmény, hogy az ügyfeleknek felszámított díjak költségalapúak és megkülönböztetésmentesek legyenek.

(16)

A megvizsgált tényezők fényében a hitelminősítő intézetekre vonatkozó kanadai jogi és felügyeleti keretrendszer nem felel meg az 1060/2009/EK rendelet 5. cikke (6) bekezdésének második albekezdésében az egyenértékűségre vonatkozóan megállapított valamennyi feltételnek. Ennélfogva nem lehet egyenértékűnek tekinteni az említett rendelettel létrehozott jogi és felügyeleti keretrendszerrel.

(17)

A 2012/630/EU végrehajtási határozatot ezért hatályon kívül kell helyezni.

(18)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Európai Értékpapír-bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A 2012/630/EU végrehajtási határozat hatályát veszti.

2. cikk

Ez a határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Kelt Brüsszelben, 2019. július 29-én.

a Bizottság részéről

az elnök

Jean-Claude JUNCKER


(1)  HL L 302., 2009.11.17., 1. o.

(2)  A Bizottság 2012/630/EU végrehajtási határozata (2012. október 5.) Kanada jogi és felügyeleti keretrendszerének a hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet követelményeivel való egyenértékűségének elismeréséről (HL L 278., 2012.10.12., 17 o.).

(3)  Az Európai Parlament és a Tanács 462/2013/EU rendelete (2013. május 21.) a hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK rendelet módosításáról (HL L 146., 2013.5.31., 1. o.).


30.7.2019   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 201/23


A BIZOTTSÁG (EU) 2019/1278 VÉGREHAJTÁSI HATÁROZATA

(2019. július 29.)

Szingapúr jogi és felügyeleti keretrendszerének a hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet követelményeivel való egyenértékűségének elismeréséről szóló 2014/248/EU végrehajtási határozat hatályon kívül helyezéséről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a hitelminősítő intézetekről szóló, 2009. szeptember 16-i 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 5. cikke (6) bekezdésére,

mivel:

(1)

Az 1060/2009/EK rendelet 5. cikkének (6) bekezdése felhatalmazza a Bizottságot, hogy egyenértékűségi határozatot fogadjon el, amelyben megállapítja, hogy egy harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszere biztosítja, hogy az adott harmadik országban engedéllyel rendelkező vagy nyilvántartásba vett hitelminősítő intézetek olyan, jogilag kötelező érvényű követelményeket teljesítsenek, amelyek egyenértékűek az e rendeletből eredő követelményekkel, és amelyek az adott harmadik országban hatékony felügyelet és végrehajtás hatálya alá esnek. Ahhoz, hogy a jogi és felügyeleti keretrendszert egyenértékűnek lehessen tekinteni, legalább az 1060/2009/EK rendelet 5. cikkének (6) bekezdésében meghatározott feltételeknek eleget kell tenni.

(2)

A Bizottság 2014. április 28-án elfogadta a 2014/248/EU végrehajtási határozatot (2), amelyben megállapította, hogy az említett három feltételnek eleget tettek, és amelyben úgy ítélte meg, hogy Szingapúr hitelminősítőkre vonatkozó jogi és felügyeleti keretrendszere egyenértékű az 1060/2009/EK rendelet akkor hatályos követelményeivel.

(3)

Szingapúr jogi és felügyeleti keretrendszere továbbra is megfelel az 1060/2009/EK rendelet 5. cikkének (6) bekezdésében eredetileg megállapított három feltételnek. A 462/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) azonban további követelményeket vezetett be az Unióban nyilvántartásba vett hitelminősítő intézetek tekintetében, aminek eredményeként az érintett hitelminősítő intézetekre vonatkozó jogi és felügyeleti rendszer szigorúbbá vált. Ezek a további követelmények hitelminősítő intézetekre vonatkozó, jogilag kötelező erejű szabályokat tartalmaznak a minősítési kilátások, az összeférhetetlenségek kezelése, a titoktartási követelmények, a minősítési módszerek minősége, valamint a hitelminősítések bemutatása és közzététele tekintetében.

(4)

A 462/2013/EU rendelet 2. cikke második bekezdése 1.b) pontja értelmében a harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszere egyenértékűségének értékelése céljából a további követelmények 2018. június 1-jétől alkalmazandók.

(5)

Minderre tekintettel a Bizottság 2017. július 13-án szakvéleményt kért az Európai Értékpapírpiaci Hatóságtól (a továbbiakban: ESMA) többek között Szingapúr jogi és felügyeleti keretrendszerének a 462/2013/EU rendelet által bevezetett ezen további követelményekkel való egyenértékűségéről és az esetleges eltérések lényegi jelentőségének megítéléséről.

(6)

2017. november 17-én közzétett szakvéleményében az ESMA azt jelezte, hogy a szingapúri jogi és felügyeleti keretrendszer nem tartalmazza teljeskörűen azokat a rendelkezéseket, amelyekkel megfelelhetne a 462/2013/EU rendelet által bevezetett további követelmények célkitűzéseinek.

(7)

A 462/2013/EU rendelet az 1060/2009/EK rendelet 3. cikke (1) bekezdésének w) pontjába bevezeti a minősítési kilátás fogalmát, és a hitelminősítésekre alkalmazandó egyes követelményeket kiterjeszt a minősítési kilátásokra. A szingapúri jogi és felügyeleti keretrendszer nem ismeri el a minősítési kilátásokat.

(8)

Annak érdekében, hogy javuljon a hitelminősítő intézeteknek a minősített szervezetekkel szembeni függetlensége, a 462/2013/EU rendelet az 1060/2009/EK rendelet 6. cikkének (4) bekezdésében, 6a. és 6b. cikkében kiterjeszti az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályokat a hitelminősítő intézeten belül jelentős pozíciót betöltő részvényesek vagy tagok által okozott összeférhetetlenségekre. A szingapúri jogi és felügyeleti keretrendszer nem olyan részletes vagy előíró jellegű, mint az uniós rendszer. Létezik ugyan a belső kontroll funkció létrehozására, valamint az összeférhetetlenségek azonosítására, korlátozására és megelőzésére szolgáló belső eljárások kialakítására vonatkozó követelmény, de nem fogalmaztak meg a részvényesekkel kapcsolatos összeférhetetlenségek kezelésére vonatkozó explicit követelményt. Ebből kifolyólag nincs tilalom arra vonatkozóan, hogy hitelminősítést adjanak egy jogalanynak, ha a hitelminősítő intézet igazgatósági tagja vagy a hitelminősítő intézet részvényeinek vagy szavazati jogainak több mint 10 %-ával rendelkező részvényes a minősített szervezetben a részvények több mint 10 %-ával rendelkezik. Nincs tilalom arra vonatkozóan sem, hogy a hitelminősítő intézet részvényeinek vagy szavazati jogainak több mint 5 %-át birtokló személy vagy jogalany a szóban forgó hitelminősítő intézet által minősített szervezet számára konzultációs vagy tanácsadási szolgáltatásokat nyújtson.

(9)

A 462/2013/EU rendelet új rendelkezéseket vezet be annak biztosítása érdekében, hogy a bizalmas információkat csak a hitelminősítési tevékenységekkel kapcsolatos célokra használják, és hogy biztosítsák a bizalmas információk védelmét a csalással, lopással vagy visszaélésekkel szemben. E célból az 1060/2009/EK rendelet 10. cikkének (2a) bekezdése előírja a hitelminősítő intézetek számára, hogy a közzététel időpontjáig bennfentes információként kezeljék az összes hitelminősítést, minősítési kilátást és az azokkal kapcsolatos információkat. A szingapúri jogi és felügyeleti keretrendszer tartalmazza a bennfentes információ fogalommeghatározását, de a hitelminősítések és az azokkal kapcsolatos információk nem minősülnek automatikusan annak.

(10)

A 462/2013/EU rendeletnek célja a minősítési módszerek átláthatóságának és minőségének fokozása. Az említett rendelet az 1060/2009/EK rendelet I. melléklete D. szakasza I. alszakaszának 3. pontjába bevezeti a hitelminősítő intézetek arra vonatkozó kötelezettségét, hogy a minősített szervezet számára lehetőséget biztosítsanak arra, hogy a hitelminősítés vagy a minősítési kilátás közzététele előtt jelezzék az esetleges ténybeli hibákat. A szingapúri jogi és felügyeleti keretrendszer nem tartalmaz explicit követelményt arra vonatkozóan, hogy a hitelminősítő intézet a közzétételt megelőzően tájékoztassa a minősített szervezetet a hitelminősítésről. A hitelminősítő intézetnek csak akkor kell értesítenie a minősített szervezetet, ha az megvalósítható és helyénvaló.

(11)

A 462/2013/EU rendelet biztosítékokat vezet be az 1060/2009/EK rendelet 8. cikkének (5a) bekezdésébe, (6) bekezdésének aa) és ab) pontjába, valamint (7) bekezdésébe annak érdekében, hogy a minősítési módszerek bármilyen módosítása ne eredményezzen kevésbé szigorú módszereket. A szingapúri jogi és felügyeleti keretrendszer megköveteli, hogy a hitelminősítő intézet szigorú és formálisan is létező funkciót alakítson ki és működtessen a minősítési módszerek rendszeres felülvizsgálata céljából. A keretrendszer ugyanakkor nem írja elő explicit követelményként, hogy a hitelminősítő intézetnek korrigálnia kell a hibákat és konzultációt kell folytatnia a módszerek bármilyen változtatásáról. Míg a hitelminősítő intézeteknek nyilvánosságra kell hozniuk a módszertanuk bármely lényeges módosítását, a keretrendszer nem írja elő, hogy ilyen esetekben értesíteni kell a felügyeleti hatóságot és az összes érintett jogalanyt.

(12)

A 462/2013/EU rendelet szigorítja a hitelminősítések bemutatására és közzétételére vonatkozó követelményeket. Az 1060/2009/EK rendelet 8. cikkének (2) bekezdése és I. melléklete D. szakasza I. alszakaszának 2a. pontja értelmében a hitelminősítő intézetnek egyértelmű és könnyen érthető iránymutatást kell fűznie a minősítési módszerek, modellek és fő minősítési feltevések közzétételéhez, amely magyarázatot ad a hitelminősítés során alkalmazott modelleket és minősítési módszereket körülvevő feltevésekre, paraméterekre, korlátokra és bizonytalanságokra. A szingapúri jogi és felügyeleti keretrendszer tartalmaz annak biztosítására irányuló követelményt, hogy a hitelminősítési tevékenységhez és módszertanhoz megfelelő iránymutatás kapcsolódjon.

(13)

A verseny erősítése és a hitelminősítő intézetek tekintetében előforduló lehetséges összeférhetetlenségek korlátozása érdekében a 462/2013/EU rendelet az 1060/2009/EK rendelet I. melléklete E. szakaszának II. alszakaszába bevezeti azt a követelményt, mely szerint a hitelminősítő intézet által a hitelminősítésekért és a kiegészítő szolgáltatásokért felszámított díjaknak megkülönböztetésmentesnek kell lenniük, és a tényleges költségeken kell alapulniuk. A rendelet a hitelminősítő intézetek számára előírja bizonyos pénzügyi információk közzétételét. A szingapúri jogi és felügyeleti keretrendszer nem kötelezi szisztematikusan a hitelminősítő intézeteket arra, hogy az árképzési politikákat a felügyeleti hatóságok vagy a minősített szervezetek számára rendelkezésre bocsássák, jóllehet felügyeleti tevékenysége körében a felügyeleti hatóság bekérheti ezen információkat. Ezen túlmenően nem követelmény, hogy az ügyfeleknek felszámított díjak költségalapúak és megkülönböztetésmentesek legyenek.

(14)

A megvizsgált tényezők fényében a hitelminősítő intézetekre vonatkozó szingapúri jogi és felügyeleti keretrendszer nem felel meg az 1060/2009/EK rendelet 5. cikke (6) bekezdésének második albekezdésében az egyenértékűségre vonatkozóan megállapított valamennyi feltételnek. Ennélfogva azt nem lehet egyenértékűnek tekinteni az említett rendelettel létrehozott jogi és felügyeleti keretrendszerrel.

(15)

A 2014/248/EU végrehajtási határozatot ezért hatályon kívül kell helyezni.

(16)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Európai Értékpapír-bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A 2014/248/EU végrehajtási határozat hatályát veszti.

2. cikk

Ez a határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Kelt Brüsszelben, 2019. július 29-én.

a Bizottság részéről

az elnök

Jean-Claude JUNCKER


(1)  HL L 302., 2009.11.17., 1. o.

(2)  A Bizottság 2014/248/EU végrehajtási határozata (2014. április 28.) Szingapúr jogi és felügyeleti keretrendszerének a hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet követelményeivel való egyenértékűségének elismeréséről (HL L 132., 2014.5.3., 73. o.).

(3)  Az Európai Parlament és a Tanács 462/2013/EU rendelete (2013. május 21.) a hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK rendelet módosításáról (HL L 146 , 2013.5.31., 1.. o.).


30.7.2019   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 201/26


A BIZOTTSÁG (EU) 2019/1279 VÉGREHAJTÁSI HATÁROZATA

(2019. július 29.)

az Amerikai Egyesült Államok jogi és felügyeleti keretrendszerének a hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet követelményeivel való egyenértékűségének elismeréséről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a hitelminősítő intézetekről szóló, 2009. szeptember 16-i 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 5. cikke (6) bekezdésére,

mivel:

(1)

Az 1060/2009/EK rendelet 5. cikkének (6) bekezdése felhatalmazza a Bizottságot, hogy egyenértékűségi határozatot fogadjon el, amennyiben egy harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszere biztosítja, hogy az adott harmadik országban engedéllyel rendelkező vagy nyilvántartásba vett hitelminősítő intézetek megfeleljenek az említett rendeletben meghatározott, jogilag kötelező érvényű követelményeknek, amelyek az adott harmadik országban hatékony felügyelet és végrehajtás hatálya alá tartoznak.

(2)

Ezen egyenértékűségi határozat célja, hogy lehetővé tegye az egyesült államokbeli hitelminősítő intézetek számára, hogy amennyiben nincs rendszerszintű jelentőségük egy vagy több tagállam pénzügyi piacainak pénzügyi stabilitása vagy integritása szempontjából, hitelesítésért az Európai Értékpapírpiaci Hatósághoz (a továbbiakban: ESMA) folyamodhassanak. Az egyenértékűségi határozat lehetővé teszi az ESMA számára, hogy eseti alapon értékelje az érintett hitelminősítő intézeteket és mentesítést adjon az Európai Unióban tevékenykedő hitelminősítő intézetekre vonatkozó egyes szervezeti követelmények alól, ideértve az Európai Unióban való fizikai jelenlét követelményét is.

(3)

Ahhoz, hogy egy harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszerét egyenértékűnek lehessen tekinteni, legalább az 1060/2009/EK rendelet 5. cikkének (6) bekezdésében meghatározott három feltételnek teljesülnie kell.

(4)

A Bizottság 2012. október 5-én elfogadta a 2012/628/EU végrehajtási határozatot (2), amelyben megállapította, hogy az említett három feltétel teljesült, és amelyben úgy ítélte meg, hogy az Egyesült Államok hitelminősítő intézetekre vonatkozó jogi és felügyeleti keretrendszere egyenértékű az 1060/2009/EK rendelet akkor hatályos követelményeivel.

(5)

Az 1060/2009/EK rendelet 5. cikkének (6) bekezdésében meghatározott első feltétel értelmében a hitelminősítő intézeteknek a harmadik országban engedélyezési és nyilvántartásbavételi eljárás tárgyát kell képezniük, és folyamatosan hatékony felügyelet és végrehajtás alatt kell működniük. Az Egyesült Államok jogi és felügyeleti keretrendszere előírja a hitelminősítő intézetek számára, hogy országosan elismert statisztikai minősítési szervezetként (Nationally Recognized Statistical Ratings Organizations, a továbbiakban: NRSRO) nyilvántartásba vetessék magukat az Egyesült Államok értékpapír- és tőzsdefelügyeleténél (Securities and Exchange Commission, a továbbiakban: SEC) annak érdekében, hogy minősítéseik a szabályozásban meghatározott célokra felhasználhatók legyenek. Nyilvántartásba vételüket követően a SEC folyamatos felügyeletet gyakorol felettük. A SEC széles körű felügyeleti hatáskörrel rendelkezik, amely lehetővé teszi annak vizsgálatát, hogy az adott hitelminősítő intézet eleget tesz-e jogi kötelezettségeinek. Hatáskörének részét képezi a dokumentumokhoz való hozzáférésnek, vizsgálatok lefolytatásának és helyszíni ellenőrzések elvégzésének a joga, valamint az arra vonatkozó jog, hogy hozzáférést kérjen a telefonbeszélgetésekről készült felvételekhez és az elektronikus kommunikáció nyilvántartásaihoz. A SEC nemcsak a hitelminősítő intézetek, hanem a hitelminősítési tevékenységben érintett más személyek tekintetében is gyakorolhatja ezt a hatáskört. Az Egyesült Államok jogi és felügyeleti keretrendszere előírja a SEC számára, hogy minden NRSRO tekintetében legalább évente vizsgálatot végezzen és beszámoljon a vizsgálat eredményeiről. Amennyiben a SEC azt állapítja meg, hogy egy adott NRSRO megszegte a vonatkozó szabályokból eredő valamely kötelezettségét, számos felügyeleti intézkedés áll rendelkezésére a jogsértés megszüntetésére. Ezen intézkedések körébe tartozik a nyilvántartásba vétel törlése, a minősítések szabályozási célból történő felhasználhatóságának felfüggesztése, valamint annak elrendelése, hogy a hitelminősítő intézet szüntesse meg a jogsértést. A SEC emellett jelentős mértékű bírságokat is kiszabhat az olyan hitelminősítő intézeteket illetően, amelyek nem tesznek eleget a vonatkozó követelményeknek. Következésképpen az NRSRO-k folyamatosan hatékony felügyelet és végrehajtás alatt működnek. Az ESMA és a SEC között létrejött együttműködési megállapodás rendelkezik a határokon átnyúló tevékenységet folytató hitelminősítő intézetekkel szemben hozott végrehajtási és felügyeleti intézkedésekkel kapcsolatos információcseréről.

(6)

Az 1060/2009/EK rendelet 5. cikkének (6) bekezdésében meghatározott második feltétel értelmében a harmadik országbeli hitelminősítő intézeteknek olyan jogilag kötelező erejű szabályok hatálya alá kell tartozniuk, amelyek egyenértékűek az 1060/2009/EK rendelet 6–12. cikkében és az említett rendelet I. mellékletében meghatározott szabályokkal. Az Egyesült Államok jogi és felügyeleti keretrendszere az összeférhetetlenségek kezelése, a hitelminősítő intézetek által működtetendő szervezeti folyamatok és eljárások, a minősítések és minősítési módszerek minősége, a hitelminősítések közzététele és a hitelminősítési tevékenység információk általános és időszakos közzététele tekintetében egyenértékűnek tekinthető a hitelminősítő intézetekről szóló rendelettel. Következésképpen az Egyesült Államok jogi és felügyeleti keretrendszere egyenértékű védelmet nyújt a hitelminősítő intézetek integritása, átláthatósága, megfelelő irányítása és a hitelminősítési tevékenységek megbízhatósága terén.

(7)

Az 1060/2009/EK rendelet 5. cikkének (6) bekezdésében meghatározott harmadik feltétel szerint a harmadik ország szabályozási rendszerének meg kell akadályoznia, hogy az adott harmadik ország felügyeleti hatóságai és egyéb közjogi hatóságai befolyásolhassák a hitelminősítések tartalmát és módszereit. E tekintetben megjegyzendő, hogy a SEC és minden más egyesült államokbeli közjogi testület számára törvény tiltja a hitelminősítések tartalmának és módszereinek befolyásolását.

(8)

Az Egyesült Államok jogi és felügyeleti keretrendszere továbbra is megfelel az 1060/2009/EK rendelet 5. cikkének (6) bekezdésében eredetileg megállapított három feltételnek. A 462/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) azonban további követelményeket vezetett be az Unióban nyilvántartásba vett hitelminősítő intézetek tekintetében, aminek eredményeként az érintett hitelminősítő intézetekre vonatkozó jogi és felügyeleti rendszer szigorúbbá vált. Ezek a további követelmények hitelminősítő intézetekre vonatkozó, jogilag kötelező erejű szabályokat tartalmaznak a minősítési kilátások, az összeférhetetlenségek kezelése, a titoktartási követelmények, a minősítési módszerek változtatásai, valamint a hitelminősítések bemutatása és közzététele tekintetében.

(9)

A 462/2013/EU rendelet 2. cikke második bekezdése 1.b) pontja értelmében a harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszere egyenértékűségének értékelése céljából a további követelmények 2018. június 1-jétől alkalmazandók.

(10)

Minderre tekintettel a Bizottság 2017. július 13-án szakvéleményt kért az Európai Értékpapírpiaci Hatóságtól (a továbbiakban: ESMA) többek között az Egyesült Államok jogi és felügyeleti keretrendszerének a 462/2013/EU rendelet által bevezetett ezen további követelményekkel való egyenértékűségéről és az esetleges eltérések lényegi jelentőségének megítéléséről.

(11)

2017. november 17-én közzétett szakvéleményében az ESMA azt jelezte, hogy az Egyesült Államok hitelminősítő intézetekre vonatkozó jogi és felügyeleti keretrendszere megfelelő rendelkezéseket tartalmaz a 462/2013/EU rendelet által bevezetett további követelményeknek való megfeleléshez.

(12)

A 462/2013/EU rendelet az 1060/2009/EK rendelet 3. cikke (1) bekezdésének w) pontjába bevezeti a minősítési kilátás fogalmát, kiterjesztve a hitelminősítésekre alkalmazandó egyes követelményeket a minősítési kilátásokra is. Az Egyesült Államok jogi és felügyeleti keretrendszere a keretrendszer hatálya alá tartozó elemként elismeri a kitekintő minősítéseket (rating watches), amelyek az 1060/2009/EK rendelet értelmében vett hitelminősítési kilátásoknak tekinthetők.

(13)

Annak érdekében, hogy javuljon a hitelminősítő intézeteknek a minősített szervezetekkel szembeni függetlensége, a 462/2013/EU rendelet az 1060/2009/EK rendelet 6. cikkének (4) bekezdésében, 6a. és 6b. cikkében kiterjeszti az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályokat a hitelminősítő intézeten belül jelentős pozíciót betöltő részvényesek vagy tagok által okozott összeférhetetlenségekre. Hasonlóképpen, az Egyesült Államok jogi és felügyeleti keretrendszere tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyek védelmet nyújtanak olyan helyzetben, amikor egy NRSRO részvényesei összeférhetetlenséget okozhatnak a hitelminősítő intézeteknek.

(14)

A 462/2013/EU rendelet új rendelkezéseket vezet be annak biztosítása érdekében, hogy a bizalmas információkat csak a hitelminősítési tevékenységekkel kapcsolatos célokra használják, és hogy biztosítsák a bizalmas információk védelmét a csalással, lopással vagy visszaélésekkel szemben. E célból az 1060/2009/EK rendelet 10. cikkének (2a) bekezdése előírja a hitelminősítő intézetek számára, hogy a közzététel időpontjáig bennfentes információként kezeljék az összes hitelminősítést, minősítési kilátást és az azokkal kapcsolatos információkat. Az Egyesült Államok jogi és felügyeleti keretrendszere elismeri, hogy a nyilvánosságra nem hozott minősítési intézkedések bennfentes információnak minősülhetnek. Az NRSRO-knak a hitelminősítési szolgáltatások nyújtásával összefüggésben szerzett nem nyilvános lényegi információk szelektív és nem helyénvaló közzétételének elkerülése érdekében szabályzatokkal és eljárásokkal kell rendelkezniük. Megbízható keret áll tehát rendelkezésre a bizalmas információk visszaélésszerű felhasználása elleni védelemre.

(15)

A 462/2013/EU rendeletnek célja a minősítési módszerek átláthatóságának és minőségének fokozása. Az említett rendelet az 1060/2009/EK rendelet I. melléklete D. szakasza I. alszakaszának 3. pontjába bevezeti a hitelminősítő intézetek arra vonatkozó kötelezettségét, hogy a minősített szervezet számára lehetőséget biztosítsanak arra, hogy a hitelminősítés vagy a minősítési kilátás közzététele előtt jelezzék az esetleges ténybeli hibákat. Az Egyesült Államok jogi és felügyeleti keretrendszere nem tartalmaz ezzel azonos követelményt, de az NRSRO-knak rendelkezniük kell arra vonatkozó eljárásokkal, hogy miként tájékoztatják a minősített kötelezetteket vagy minősített értékpapírok vagy pénzpiaci eszközök kibocsátóit a hitelminősítési határozatokról, valamint biztosítaniuk kell a végleges vagy függőben lévő hitelminősítési határozatokkal szembeni fellebbezés lehetőségét.

(16)

A 462/2013/EU rendelet biztosítékokat vezet be az 1060/2009/EK rendelet 8. cikkének (5a) bekezdésébe, (6) bekezdésének aa) és ab) pontjába, valamint (7) bekezdésébe annak érdekében, hogy a minősítési módszerek bármilyen módosítása ne eredményezzen kevésbé szigorú módszereket. Az Egyesült Államok jogi és felügyeleti keretrendszere minden NRSRO számára előírja olyan észszerűen kialakított szabályzatok létrehozását, naprakészen tartását, végrehajtását és dokumentálását, amelyek biztosítják, hogy az eljárások és a módszerek lényeges változtatásait az NRSRO honlapjának könnyen elérhető részén haladéktalanul közzétegyék. Nem írtak elő konkrét követelményt arra vonatkozóan, hogy a módszertanban azonosított hibákat korrigálni kell, de ez következik a módszerek minőségére vonatkozó általánosabb rendelkezésekből.

(17)

A 462/2013/EU rendelet szigorítja a hitelminősítések bemutatására és közzétételére vonatkozó követelményeket. Az 1060/2009/EK rendelet 8. cikkének (2) bekezdése és I. melléklete D. szakasza I. alszakaszának 2.a) pontja értelmében a hitelminősítő intézetnek egyértelmű és könnyen érthető iránymutatást kell fűznie a minősítési módszerek, modellek és fő minősítési feltevések közzétételéhez, amely magyarázatot ad a hitelminősítés során alkalmazott modelleket és minősítési módszereket körülvevő feltevésekre, paraméterekre, korlátokra és bizonytalanságokra. Az Egyesült Államok jogi és felügyeleti keretrendszere tartalmaz annak biztosítására irányuló követelményeket, hogy a hitelminősítési tevékenységhez és módszertanhoz megfelelő iránymutatás kapcsolódjon. Vannak annak biztosítására irányuló követelmények is, hogy a hitelminősítés a feltételezhetően releváns összes információt tükrözze.

(18)

A verseny erősítése és a hitelminősítő intézetek tekintetében előforduló lehetséges összeférhetetlenségek korlátozása érdekében a 462/2013/EU rendelet az 1060/2009/EK rendelet I. melléklete E. szakaszának II. alszakaszába bevezeti azt a követelményt, mely szerint a hitelminősítő intézet által a hitelminősítésekért és a kiegészítő szolgáltatásokért felszámított díjaknak megkülönböztetésmentesnek kell lenniük, és a tényleges költségeken kell alapulniuk. A rendelet a hitelminősítő intézetek számára előírja bizonyos pénzügyi információk közzétételét. Az Egyesült Államok jogi és felügyeleti keretrendszere általános kötelezettségeket tartalmaz a díjakkal és az ügyfelekkel folytatott kommunikációval összefüggő olyan információk rögzítésére és tárolására vonatkozóan, amelyek hozzájárulnak az átláthatósággal, a versennyel és az összeférhetetlenségek mérséklésével kapcsolatos célok eléréséhez, és a keretrendszer előírja az NRSRO-k számára, hogy évente különböző pénzügyi jelentéseket nyújtsanak be a SEC-hez.

(19)

A harmadik országok szabályozási rendszerének értékelése során a Bizottság az arányosság elve és kockázatalapú megközelítés alapján jár el. A közösen megvizsgált szempontok és az ESMA szakvéleménye alapján megállapítható, hogy az Egyesült Államok hitelminősítő intézetekre alkalmazandó jogi és felügyeleti keretrendszere megfelel az 1060/2009/EK rendelet 5. cikke (6) bekezdésének második albekezdésében meghatározott feltételeknek, és azt továbbra is az említett rendelettel létrehozott jogi és felügyeleti keretrendszerrel egyenértékűnek kell tekinteni.

(20)

A jogbiztonság érdekében új végrehajtási határozatot kell elfogadni, a 2012/628/EU végrehajtási határozatot pedig ebből következően hatályon kívül kell helyezni.

(21)

A folyamatos megfelelés biztosítása érdekében a Bizottságnak az ESMA segítségével továbbra is rendszeresen nyomon kell követnie a hitelminősítő intézetekre alkalmazandó jogi és felügyeleti keretrendszer alakulását, a piaci fejleményeket és az amerikai egyesült államokbeli felügyelettel és végrehajtással kapcsolatos felügyeleti együttműködés eredményességét.

(22)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Európai Értékpapír-bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

Az 1060/2009/EK rendelet 5. cikke alkalmazásában a hitelminősítő intézetekkel kapcsolatos egyesült államokbeli jogi és felügyeleti keretrendszer az 1060/2009/EK rendeletben meghatározott követelményekkel egyenértékűnek tekintendő.

2. cikk

A 2012/628/EU végrehajtási határozat hatályát veszti.

3. cikk

Ez a határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Kelt Brüsszelben, 2019. július 29-én.

a Bizottság részéről

az elnök

Jean-Claude JUNCKER


(1)  HL L 302., 2009.11.17., 1. o.

(2)  A Bizottság 2012/628/EU végrehajtási határozata (2012. október 5.) az Amerikai Egyesült Államok jogi és felügyeleti keretrendszerének a hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet követelményeivel való egyenértékűségének elismeréséről (HL L 274., 2012.10.9., 32. o.).

(3)  Az Európai Parlament és a Tanács 462/2013/EU rendelete (2013. május 21.) a hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK rendelet módosításáról (HL L 146., 2013.5.31., 1. o.).


30.7.2019   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 201/30


A BIZOTTSÁG (EU) 2019/1280 VÉGREHAJTÁSI HATÁROZATA

(2019. július 29.)

Mexikó jogi és felügyeleti keretrendszerének a hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet követelményeivel való egyenértékűségének elismeréséről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a hitelminősítő intézetekről szóló, 2009. szeptember 16-i 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 5. cikke (6) bekezdésére,

mivel:

(1)

Az 1060/2009/EK rendelet 5. cikkének (6) bekezdése felhatalmazza a Bizottságot, hogy egyenértékűségi határozatot fogadjon el, amennyiben egy harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszere biztosítja, hogy az adott harmadik országban engedéllyel rendelkező vagy nyilvántartásba vett hitelminősítő intézetek megfeleljenek az említett rendeletben meghatározott, jogilag kötelező érvényű követelményeknek, amelyek az adott harmadik országban hatékony felügyelet és végrehajtás hatálya alá tartoznak.

(2)

Ezen egyenértékűségi határozat célja, hogy lehetővé tegye a mexikói hitelminősítő intézetek számára, hogy amennyiben nincs rendszerszintű jelentőségük egy vagy több tagállam pénzügyi piacainak pénzügyi stabilitása vagy integritása szempontjából, hitelesítésért az Európai Értékpapírpiaci Hatósághoz (a továbbiakban: ESMA) folyamodhassanak. Az egyenértékűségi határozat lehetővé teszi az ESMA számára, hogy eseti alapon értékelje az érintett hitelminősítő intézeteket és mentesítést adjon az Európai Unióban tevékenykedő hitelminősítő intézetekre vonatkozó egyes szervezeti követelmények alól, ideértve az Európai Unióban való fizikai jelenlét követelményét is.

(3)

Ahhoz, hogy egy harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszerét egyenértékűnek lehessen tekinteni, legalább az 1060/2009/EK rendelet 5. cikkének (6) bekezdésében meghatározott három feltételnek eleget kell tenni.

(4)

A Bizottság 2014. április 28-án elfogadta a 2014/247/EU végrehajtási határozatot (2), amelyben megállapította, hogy az említett három feltételnek eleget tettek, és amelyben úgy ítélte meg, hogy Mexikó hitelminősítőkre vonatkozó jogi és felügyeleti keretrendszere egyenértékű az 1060/2009/EK rendelet akkor hatályos követelményeivel.

(5)

Az 1060/2009/EK rendelet 5. cikkének (6) bekezdésében meghatározott első feltétel értelmében a hitelminősítő intézeteknek a harmadik országban engedélyezési és nyilvántartásbavételi eljárás tárgyát kell képezniük, és folyamatosan hatékony felügyelet és végrehajtás alatt kell működniük. A mexikói keretrendszer előírásai szerint a hitelminősítő intézeteket a mexikói Banki és Értékpapír-bizottságnak (Comisión Nacional Bancaria y de Valores, a továbbiakban: CNBV) kell engedélyeznie és felügyelnie annak érdekében, hogy működhessenek és hitelminősítési szolgáltatásokat nyújthassanak. A CNBV hatáskörrel rendelkezik ahhoz, hogy vizsgálatot kezdjen bármely olyan intézkedés vagy probléma tekintetében, amely a jog megsértését jelentheti vagy alkalmas lehet a jog megsértésére. A CNBV-nek hatásköre van ahhoz, hogy bármilyen típusú információt és dokumentumot bekérjen, helyszíni vizsgálatot hajtson végre és beidézzen bármely olyan személyt, aki hozzájárulhat a vizsgálathoz. A hitelminősítő intézetek tartósan vagy ideiglenesen eltilthatók, felfüggeszthetők, illetve engedélyük visszavonható. A CNBV jogosult közigazgatási bírság kivetésére. A CNBV évente elvégzi a nyilvántartásba vett hitelminősítő intézetek megfelelőségi vizsgálatát, és szükség esetén szankciókat alkalmaz. Az ESMA és a CNBV között létrejött együttműködési megállapodás rendelkezéseket fogalmaz meg a határokon átnyúló tevékenységet folytató hitelminősítő intézetekkel szemben hozott végrehajtási és felügyeleti intézkedésekkel kapcsolatos információcseréről.

(6)

Az 1060/2009/EK rendelet 5. cikkének (6) bekezdésében meghatározott második feltétel értelmében a harmadik országbeli hitelminősítő intézeteknek olyan jogilag kötelező erejű szabályok hatálya alá kell tartozniuk, amelyek egyenértékűek az 1060/2009/EK rendelet 6–12. cikkében és az említett rendelet I. mellékletében meghatározott szabályokkal. A vállalatirányításra vonatkozó mexikói jogi és felügyeleti keretrendszer előírja, hogy a hitelminősítő intézeteknek legfeljebb 21 igazgatóból álló igazgatótanáccsal kell rendelkezniük, és az igazgatók legalább 25 %-ának teljesítenie kell a függetlenségre vonatkozó előírásokat. A független igazgatók hatáskörébe kell tartoznia többek között a hitelminősítési politika és módszertan kidolgozásának, hatékony belső kontrollrendszer működtetésének, valamint a megfelelési és irányítási folyamatok ellenőrzésének. Azonosítani kell és meg kell szüntetni az összeférhetetlenséget, és adott esetben tájékoztatni kell a megfelelési vezetőt bármely olyan lehetséges összeférhetetlenségről, amely befolyásolhatja a minősítéseket. Amennyiben a hitelminősítő intézet olyan összeférhetetlenséget állapít meg, amely esetleg befolyásolhatja minősítéseit, tartózkodnia kell a szolgáltatásnyújtástól. A mexikói jogi és felügyeleti keretrendszer átfogó szervezeti követelményeket tartalmaz az adatnyilvántartásra és a titoktartásra vonatkozóan, és biztosítja, hogy a hitelminősítő intézetek teljes körű felelősséget viseljenek a kiszervezett tevékenységekért. A hitelminősítő intézetek számára kiszervezett szolgáltatásokat nyújtó jogalanyok szintén a CNBV felügyelete alá tartoznak. A hitelminősítő intézeteknek formális felülvizsgálati feladatkört kell létrehozniuk a minősítési módszerek és modellek felülvizsgálata céljából, és a mexikói keretrendszer a hitelminősítésekre és a minősítési tevékenységre vonatkozó széles körű közzétételi előírásokat tartalmaz. Ezért Mexikó jogi és felügyeleti keretrendszere az összeférhetetlenségek kezelése, a szervezeti követelmények, a minősítések és a minősítési módszerek minősége, a hitelminősítések közzététele és a hitelminősítési tevékenységek általános és rendszeres közzététele tekintetében egyenértékűnek tekinthető az 1060/2009/EK rendelettel, és ezáltal egyenértékű védelmet nyújt a hitelminősítő intézetek integritása, átláthatósága, megfelelő irányítása és a megbízható hitelminősítési tevékenység terén.

(7)

Az 1060/2009/EK rendelet 5. cikkének (6) bekezdésében meghatározott harmadik feltétel szerint a harmadik ország szabályozási rendszerének meg kell akadályoznia, hogy az adott harmadik ország felügyeleti hatóságai és egyéb közjogi hatóságai befolyásolhassák a hitelminősítések tartalmát és módszereit. A mexikói alkotmány szerint a közigazgatási hatóságok csak akkor intézkedhetnek, ha arra az alkalmazandó jog alapján kifejezett felhatalmazással vagy hatáskörrel rendelkeznek. A keretrendszer nem tartalmaz olyan jogi előírást, amely felhatalmazza a CNBV-t vagy más hatóságot arra, hogy befolyásolja a hitelminősítés tartalmát vagy a minősítési módszert.

(8)

A mexikói jogi és felügyeleti keretrendszer továbbra is megfelel az 1060/2009/EK rendelet 5. cikkének (6) bekezdésében eredetileg megállapított három feltételnek. A 462/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) azonban további követelményeket vezetett be az Unióban nyilvántartásba vett hitelminősítő intézetek tekintetében, aminek eredményeként az érintett hitelminősítő intézetekre vonatkozó jogi és felügyeleti rendszer szigorúbbá vált. Ezek a további követelmények hitelminősítő intézetekre vonatkozó, jogilag kötelező erejű szabályokat tartalmaznak a minősítési kilátások, az összeférhetetlenségek kezelése, a titoktartási követelmények, a minősítési módszerek minősége, valamint a hitelminősítések bemutatása és közzététele tekintetében.

(9)

A 462/2013/EU rendelet 2. cikke második bekezdése 1.b) pontja értelmében a harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszere egyenértékűségének értékelése céljából a további követelmények 2018. június 1-jétől alkalmazandók.

(10)

Minderre tekintettel a Bizottság 2017. július 13-án szakvéleményt kért az ESMA-tól többek között Mexikó jogi és felügyeleti keretrendszerének a 462/2013/EU rendelet által bevezetett ezen további követelményekkel való egyenértékűségéről és az esetleges eltérések lényegi jelentőségének megítéléséről.

(11)

2017. november 17-én közzétett szakvéleményében az ESMA azt jelezte, hogy Mexikó hitelminősítő intézetekre vonatkozó jogi és felügyeleti keretrendszere megfelelő rendelkezéseket tartalmaz a 462/2013/EU rendelet által bevezetett további követelményeknek való megfeleléshez.

(12)

A 462/2013/EU rendelet az 1060/2009/EK rendelet 3. cikke (1) bekezdésének w) pontjába bevezeti a minősítési kilátás fogalmát, kiterjesztve a hitelminősítésekre alkalmazandó egyes követelményeket a minősítési kilátásokra is. A mexikói jogi és felügyeleti keretrendszer nem ismeri el explicit módon a minősítési kilátásokat a hitelminősítésektől eltérő és elkülönülő tételekként, de amennyiben egy hitelminősítő minősítési kilátásokat ad ki, a CNBV elvárja, hogy a minősítési kilátásokra ugyanazokat az átláthatósági, függetlenségi és közzétételi követelményeket alkalmazzák, mint a hitelminősítések esetében. Ezen túlmenően a CNBV a felügyeleti ellenőrzés részeként vizsgálja a minősítési kilátások megfelelőségét a hozzájuk kapcsolódó hitelminősítésekkel összefüggésben.

(13)

Annak érdekében, hogy javuljon a hitelminősítő intézeteknek a minősített szervezetekkel szembeni függetlensége, a 462/2013/EU rendelet az 1060/2009/EK rendelet 6. cikkének (4) bekezdésében, 6a. és 6b. cikkében kiterjeszti az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályokat a hitelminősítő intézeten belül jelentős pozíciót betöltő részvényesek vagy tagok által okozott összeférhetetlenségekre. A mexikói jogi és felügyeleti keretrendszer általánoson tiltja, hogy a részvényesek és az igazgatósági tagok közvetve vagy közvetlenül részesedéssel rendelkezzenek a minősített szervezetben. Továbbá a hitelminősítő intézetek nem nyújthatnak szolgáltatásokat olyan ügyfeleknek, amelyek a hitelminősítő intézetben 5 %-nál nagyobb tőkerészesedéssel rendelkeznek.

(14)

A 462/2013/EU rendelet új rendelkezéseket vezet be annak biztosítása érdekében, hogy a bizalmas információkat csak a hitelminősítési tevékenységekkel kapcsolatos célokra használják, és hogy biztosítsák a bizalmas információk védelmét a csalással, lopással vagy visszaélésekkel szemben. E célból az 1060/2009/EK rendelet 10. cikkének (2a) bekezdése előírja a hitelminősítő intézetek számára, hogy a közzététel időpontjáig bennfentes információként kezeljék az összes hitelminősítést, minősítési kilátást és az azokkal kapcsolatos információkat. A mexikói jogi és felügyeleti keretrendszer részletes követelményeket határoz meg a kibocsátókkal kapcsolatos bizalmas információk védelme érdekében a hitelminősítő intézetek által teendő intézkedésekre vonatkozóan. Megbízható keret áll tehát rendelkezésre a bizalmas információk visszaélésszerű felhasználása elleni védelemre.

(15)

A 462/2013/EU rendeletnek célja a minősítési módszerek átláthatóságának és minőségének fokozása. Az említett rendelet az 1060/2009/EK rendelet I. melléklete D. szakasza I. alszakaszának 3. pontjába bevezeti a hitelminősítő intézetek arra vonatkozó kötelezettségét, hogy a minősített szervezet számára lehetőséget biztosítsanak arra, hogy a hitelminősítés vagy a minősítési kilátás közzététele előtt jelezzék az esetleges ténybeli hibákat. A mexikói jogi és felügyeleti keretrendszer előírja, hogy a hitelminősítő intézet a közzétételt megelőzően tájékoztassa a minősített szervezetet a hitelminősítésről. A keretrendszer megengedi a hitelminősítő intézet és a minősített szervezet számára, hogy maguk állapodjanak meg arról, hogy a hitelminősítő intézetnek kell-e előzetesen értesítenie az ügyfelet, és ha igen, mennyi idő álljon rendelkezésre az észrevételek megtételére a közzétételt megelőzően.

(16)

A 462/2013/EU rendelet biztosítékokat vezet be az 1060/2009/EK rendelet 8. cikkének (5a) bekezdésébe, (6) bekezdésének aa) és ab) pontjába, valamint (7) bekezdésébe annak érdekében, hogy a minősítési módszerek bármilyen módosítása ne eredményezzen kevésbé szigorú módszereket. A mexikói jogi és felügyeleti keretrendszer előírja, hogy a hitelminősítő intézeteknek még azok alkalmazása előtt közzé kell tenniük a weboldalukon a kutatáshoz, elemzéshez, véleményalkotáshoz, értékeléshez és a hitelminőség vizsgálatához használt módszereiket és eljárásaikat, és módszereik bármely lényeges módosítását közzé kell tenniük, hogy a befektetők áttekinthessék azokat. Hasonlóképpen, a hitelminősítő intézeteknek felül kell vizsgálniuk módszereiket és modelljeiket, ugyanakkor nincs olyan explicit követelmény, amely előírná, hogy a módszertani változtatások előtt konzultálni kellene a piaci szereplőkkel, és hogy a módszerekben feltárt hibákat javítani kellene. Abban az esetben azonban, ha a hitelminősítő intézet jelentős változtatásokat eszközöl a minősítési módszerekben, a hitelminősítő intézetnek értesítenie kell a CNBV-t a minősítési módszereket érintő módosításokról, és a módosításokat azok indokolása nélkül közzé kell tenniük. A hitelminősítő intézet minősítési modelljeinek és módszereinek módosítása esetén a hitelminősítési intézetnek a korábban kiadott valamennyi minősítést felül kell vizsgálnia.

(17)

A 462/2013/EU rendelet szigorítja a hitelminősítések bemutatására és közzétételére vonatkozó követelményeket. Az 1060/2009/EK rendelet 8. cikkének (2) bekezdése és I. melléklete D. szakasza I. alszakaszának 2a. pontja értelmében a hitelminősítő intézetnek egyértelmű és könnyen érthető iránymutatást kell fűznie a minősítési módszerek, modellek és fő minősítési feltevések közzétételéhez, amely magyarázatot ad a hitelminősítés során alkalmazott modelleket és minősítési módszereket körülvevő feltevésekre, paraméterekre, korlátokra és bizonytalanságokra. A mexikói jogi és felügyeleti keretrendszer előírásai szerint a hitelminősítő intézetnek a hitelminősítésben ki kell emelnie, hogy az a hitelminősítő intézet véleményét tükrözi. A keretrendszer továbbá olyan biztosítékokat tartalmaz, amelyek biztosítják, hogy a hitelminősítések csak a hitelminősítés szempontjából releváns információkat tartalmazzanak. Vannak annak biztosítására irányuló követelmények is, hogy a hitelminősítő intézetek elegendő iránymutatást nyújtsanak ahhoz, hogy lehetővé tegyék a hitelminősítések felhasználói számára a hitelminősítések megértését.

(18)

A verseny erősítése és a hitelminősítő intézetek tekintetében előforduló lehetséges összeférhetetlenségek korlátozása érdekében a 462/2013/EU rendelet az 1060/2009/EK rendelet I. melléklete E. szakaszának II. alszakaszába bevezeti azt a követelményt, mely szerint a hitelminősítő intézet által a hitelminősítésekért és a kiegészítő szolgáltatásokért felszámított díjaknak megkülönböztetésmentesnek kell lenniük, és a tényleges költségeken kell alapulniuk. A rendelet a hitelminősítő intézetek számára előírja bizonyos pénzügyi információk közzétételét. A mexikói jogi és felügyeleti keretrendszer előírásai szerint a hitelminősítő intézeteknek tájékoztatniuk kell a CNBV-t az egyes ügyfeleknek felszámított díjakról, kiemelve az egyes ügyfelektől származó bevételeket, és ügyfelenként külön részletezve a közvetlenül megelőző év során részükre nyújtott összes szolgáltatást. A hitelminősítő intézeteknek nyilvánosan közzé kell tenniük, hogy ugyanazon minősített szervezettől származott-e díjbevételük a minősítési szolgáltatásoktól eltérő más szolgáltatásokkal összefüggésben, valamint ezen díjbevételek százalékos arányát a minősítési szolgáltatásokért kapott díjakhoz viszonyítva. Emellett a CNBV számára előírt általános követelmény, hogy garantálja a hitelminősítő intézetek ügyfeleivel szembeni tisztességes bánásmódot.

(19)

A harmadik országok szabályozási rendszerének értékelése során a Bizottság az arányosság elve és kockázatalapú megközelítés alapján jár el. A megvizsgált szempontok alapján megállapítható, hogy Mexikó jogi és felügyeleti keretrendszere megfelel az 1060/2009/EK rendelet 5. cikke (6) bekezdésének második albekezdésében meghatározott feltételeknek, és azt továbbra is az említett rendelettel létrehozott jogi és felügyeleti keretrendszerrel egyenértékűnek kell tekinteni.

(20)

A jogbiztonság érdekében új végrehajtási határozatot kell elfogadni, a 2014/247/EU végrehajtási határozatot pedig ebből következően hatályon kívül kell helyezni.

(21)

A folyamatos megfelelés biztosítása érdekében a Bizottságnak az ESMA segítségével továbbra is rendszeresen nyomon kell követnie a hitelminősítő intézetekre alkalmazandó jogi és felügyeleti keretrendszer alakulását, a piaci fejleményeket és a mexikói felügyelettel és végrehajtással kapcsolatos felügyeleti együttműködés eredményességét.

(22)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Európai Értékpapír-bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

Az 1060/2009/EK rendelet 5. cikke alkalmazásában a hitelminősítő intézetekkel kapcsolatos mexikói jogi és felügyeleti keretrendszer az 1060/2009/EK rendeletben meghatározott követelményekkel egyenértékűnek tekintendő.

2. cikk

A 2014/247/EU végrehajtási határozat hatályát veszti.

3. cikk

Ez a határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Kelt Brüsszelben, 2019. július 29-én.

a Bizottság részéről

az elnök

Jean-Claude JUNCKER


(1)  HL L 302., 2009.11.17., 1. o.

(2)  A Bizottság 2014/247/EU végrehajtási határozata (2014. április 28.) Mexikó jogi és felügyeleti keretrendszerének a hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet követelményeivel való egyenértékűségének elismeréséről (HL L 132., 2014.5.3., 71. o.).

(3)  Az Európai Parlament és a Tanács 462/2013/EU rendelete (2013. május 21.) a hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK rendelet módosításáról (HL L 146., 2013.5.31., 1. o.).


30.7.2019   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 201/34


A BIZOTTSÁG (EU) 2019/1281 VÉGREHAJTÁSI HATÁROZATA

(2019. július 29.)

Brazília jogi és felügyeleti keretrendszerének a hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet követelményeivel való egyenértékűségének elismeréséről szóló 2014/245/EU végrehajtási határozat hatályon kívül helyezéséről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a hitelminősítő intézetekről szóló, 2009. szeptember 16-i 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 5. cikke (6) bekezdésére,

mivel:

(1)

Az 1060/2009/EK rendelet 5. cikkének (6) bekezdése felhatalmazza a Bizottságot, hogy egyenértékűségi határozatot fogadjon el, amelyben megállapítja, hogy egy harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszere biztosítja, hogy az adott harmadik országban engedéllyel rendelkező vagy nyilvántartásba vett hitelminősítő intézetek olyan, jogilag kötelező érvényű követelményeket teljesítsenek, amelyek egyenértékűek az e rendeletből eredő követelményekkel, és amelyek az adott harmadik országban hatékony felügyelet és végrehajtás hatálya alá esnek. Ahhoz, hogy egy adott jogi és felügyeleti keretrendszert egyenértékűnek lehessen tekinteni, legalább az 1060/2009/EK rendelet 5. cikkének (6) bekezdésében meghatározott feltételeknek eleget kell tenni.

(2)

A Bizottság 2014. április 28-án elfogadta a 2014/245/EU végrehajtási határozatot (2), amelyben megállapította, hogy az említett három feltételnek eleget tettek, és amelyben úgy ítélte meg, hogy Brazília hitelminősítőkre vonatkozó jogi és felügyeleti keretrendszere egyenértékű az 1060/2009/EK rendelet akkor hatályos követelményeivel.

(3)

Brazília jogi és felügyeleti keretrendszere továbbra is megfelel az 1060/2009/EK rendelet 5. cikkének (6) bekezdésében eredetileg megállapított három feltételnek. A 462/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) azonban további követelményeket vezetett be az Unióban nyilvántartásba vett hitelminősítő intézetek tekintetében, aminek eredményeként az érintett hitelminősítő intézetekre vonatkozó jogi és felügyeleti keretrendszer szigorúbbá vált. Ezek a további követelmények hitelminősítő intézetekre vonatkozó, jogilag kötelező erejű szabályokat tartalmaznak a minősítési kilátások, az összeférhetetlenségek kezelése, a titoktartási követelmények, a minősítési módszerek minősége, valamint a hitelminősítések bemutatása és közzététele tekintetében.

(4)

A 462/2013/EU rendelet 2. cikke második bekezdése 1. pontjának b) alpontja értelmében a harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszere egyenértékűségének értékelése céljából a további követelmények 2018. június 1-jétől alkalmazandók.

(5)

Minderre tekintettel a Bizottság 2017. július 13-án szakvéleményt kért az Európai Értékpapírpiaci Hatóságtól (a továbbiakban: ESMA) többek között Brazília jogi és felügyeleti keretrendszerének a 462/2013/EU rendelet által bevezetett ezen további követelményekkel való egyenértékűségéről és az esetleges eltérések lényegi jelentőségének megítéléséről.

(6)

2017. november 17-én közzétett szakvéleményében az ESMA arra a következtetésre jutott, hogy Brazília jogi és felügyeleti keretrendszere nem tartalmaz elegendő rendelkezést a 462/2013/EU rendelet által bevezetett további követelmények célkitűzéseinek való megfeleléshez.

(7)

A 462/2013/EU rendelet az 1060/2009/EK rendelet 3. cikke (1) bekezdésének w) pontjába bevezeti a minősítési kilátás fogalmát, kiterjesztve a hitelminősítésekre alkalmazandó egyes követelményeket a minősítési kilátásokra is. A brazil keretrendszer nem ismeri el explicit módon a minősítési kilátásokat a hitelminősítéstől eltérő és elkülönülő tételként, de Brazília Értékpapír- és Tőzsdebizottsága (Comissão de Valores Mobiliários) elvárja a minősítési kilátások létrehozásától, hogy a megfelelő hitelminősítésekre vonatkozó azonos követelmények mindegyikét betartsák.

(8)

Annak érdekében, hogy javuljon a hitelminősítő intézeteknek a minősített szervezetekkel szembeni függetlensége, a 462/2013/EU rendelet az 1060/2009/EK rendelet 6. cikkének (4) bekezdésében, 6a. és 6b. cikkében kiterjeszti az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályokat a hitelminősítő intézeten belül jelentős pozíciót betöltő részvényesek vagy tagok által okozott összeférhetetlenségekre. Brazília jogi és felügyeleti keretrendszere előírja a hitelminősítő intézetek számára, hogy megfelelő és hatékony szervezeti és igazgatási eljárásokat hozzanak létre az összeférhetetlenségek megelőzése, azonosítása, megszüntetése, kezelése és közzététele érdekében. Brazília jogi és felügyeleti keretrendszere azonban nem írja elő explicit módon a hitelminősítő intézetek számára, hogy vegyék figyelembe a részvényesekkel kapcsolatos összeférhetetlenségeket. Következésképpen nincs tilalom arra vonatkozóan, hogy hitelminősítést adjanak egy jogalanynak, ha a hitelminősítő intézet igazgatósági tagja vagy a hitelminősítő intézet részvényeinek vagy szavazati jogainak több mint 10 %-ával rendelkező részvényes a minősített szervezetben a részvények több mint 10 %-ával rendelkezik. Nincs tilalom arra vonatkozóan sem, hogy a hitelminősítő intézet részvényeinek vagy szavazati jogainak több mint 5 %-át birtokló személy vagy jogalany a szóban forgó hitelminősítő intézet minősített szervezete számára konzultációs vagy tanácsadási szolgáltatásokat nyújtson.

(9)

A 462/2013/EU rendelet új rendelkezéseket vezet be annak biztosítása érdekében, hogy a bizalmas információkat csak a hitelminősítési tevékenységekkel kapcsolatos célokra használják, és hogy biztosítsák a bizalmas információk védelmét a csalással, lopással vagy visszaélésekkel szemben. E célból az 1060/2009/EK rendelet 10. cikkének (2a) bekezdése előírja a hitelminősítő intézetek számára, hogy a közzététel időpontjáig bennfentes információként kezeljék az összes hitelminősítést, minősítési kilátásokat és a velük kapcsolatos információkat. Brazília jogi és felügyeleti keretrendszere ezért védelmet nyújt a bizalmas információk visszaélésszerű felhasználása ellen.

(10)

A 462/2013/EU rendelet célja a minősítési módszerek átláthatóságának és minőségének fokozása. Az említett rendelet az 1060/2009/EK rendelet I. melléklete D. szakasza I. alszakaszának 3. pontjába bevezeti a hitelminősítő intézetek arra vonatkozó kötelezettségét, hogy a minősített szervezet számára lehetőséget biztosítsanak arra, hogy a hitelminősítés vagy a minősítési kilátás közzététele előtt jelezzék az esetleges ténybeli hibákat. Brazília jogi és felügyeleti keretrendszere nem tartalmaz olyan követelményt, amelynek értelmében a hitelminősítő intézeteknek a hitelminősítésről annak közzétételét megelőzően tájékoztatniuk kell a minősített szervezetet.

(11)

A 462/2013/EU rendelet biztosítékokat vezet be az 1060/2009/EK rendelet 8. cikkének (5a) bekezdésébe, (6) bekezdésének aa) és ab) pontjába, valamint (7) bekezdésében annak biztosítása érdekében, hogy a minősítési módszerek bármilyen módosítása ne eredményezzen kevésbé szigorú módszereket. Jóllehet a brazil jogi és felügyeleti keretrendszer előírása szerint a hitelminősítő intézeteknek közzé kell tenniük a szabályozó hatóság és a piac számára is a módszertanuk lényeges módosításait, a hitelminősítő intézetekre vonatkozóan nincs olyan előírás, hogy konzultációt kell folytatniuk a módszerek változtatásáról vagy javítaniuk kell a módszereikben található hibákat. Bár követelmény, hogy közöljék, kik tartoznak a módszertan módosítása által érintett minősített szervezetek körébe, nem szükséges a módosítás okát megadni, illetve értesíteni a felügyeleti hatóságot.

(12)

A 462/2013/EU rendelet szigorítja a hitelminősítések bemutatására és közzétételére vonatkozó követelményeket. Az 1060/2009/EK rendelet 8. cikkének (2) bekezdése és I. melléklete D. szakasza I. alszakaszának 2a. pontja értelmében a hitelminősítő intézetnek egyértelmű és könnyen érhető iránymutatást kell fűznie a minősítési módszerek, modellek és fő minősítési feltevések közzétételéhez, amely magyarázatot ad a hitelminősítés során alkalmazott modelleket és minősítési módszereket körülvevő feltevésekre, paraméterekre, korlátokra és bizonytalanságokra. Brazília jogi és felügyeleti keretrendszere előírja, hogy a hitelminősítési jelentéseknek tartalmazniuk kell a hitelminősítés meghatározásához használt módszereket annak biztosítására, hogy a külső felek megérthessék a minősítés hátterében álló okokat. Ezenfelül nincs annak feltüntetésére vonatkozó követelmény, hogy a hitelminősítés a hitelminősítő intézet véleményét tükrözi, és hogy arra csak korlátozott mértékben lehet támaszkodni.

(13)

A verseny erősítése és a hitelminősítő intézetek tekintetében előforduló lehetséges összeférhetetlenségek korlátozása érdekében a 462/2013/EU rendelet az 1060/2009/EK rendelet I. melléklete E. szakaszának II. alszakaszába bevezeti azt a követelményt, mely szerint a hitelminősítő intézet által a hitelminősítésekért és a kiegészítő szolgáltatásokért felszámított díjaknak megkülönböztetésmentesnek kell lenniük, és a tényleges költségeken kell alapulniuk. A rendelet a hitelminősítő intézetek számára előírja bizonyos pénzügyi információk közzétételét. Jóllehet a Comissão de Valores Mobiliários felügyeleti tevékenysége részeként kérhet információt, a brazil jogi és felügyeleti keretrendszer nem kötelezi szisztematikusan a hitelminősítő intézeteket arra, hogy az árképzési politikákat a felügyeleti hatóságok vagy a nyilvánosság számára rendelkezésre bocsássák. Ezen túlmenően nem követelmény, hogy az ügyfeleknek felszámított díjak költségalapúak és megkülönböztetésmentesek legyenek.

(14)

A megvizsgált tényezők fényében Brazília jogi és felügyeleti keretrendszere nem felel meg az 1060/2009/EK rendelet 5. cikke (6) bekezdésének második albekezdésében az egyenértékűségre vonatkozóan megállapított valamennyi feltételnek. Ennélfogva nem lehet egyenértékűnek tekinteni az említett rendelettel létrehozott jogi és felügyeleti keretrendszerrel.

(15)

A 2014/245/EU végrehajtási határozatot ezért hatályon kívül kell helyezni.

(16)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Európai Értékpapír-bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A 2014/245/EU végrehajtási határozat hatályát veszti.

2. cikk

Ez a határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Kelt Brüsszelben, 2019. július 29-én.

a Bizottság részéről

az elnök

Jean-Claude JUNCKER


(1)  HL L 302., 2009.11.17., 1. o.

(2)  A Bizottság 2014/245/EU végrehajtási határozata (2014. április 28.) Brazília jogi és felügyeleti keretrendszerének a hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet követelményeivel való egyenértékűségének elismeréséről (HL L 132., 2014.5.3., 65. o.).

(3)  Az Európai Parlament és a Tanács 462/2013/EU rendelete (2013. május 21.) a hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK rendelet módosításáról (HL L 146., 2013.5.31., 1. o.).


30.7.2019   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 201/37


A BIZOTTSÁG (EU) 2019/1282 VÉGREHAJTÁSI HATÁROZATA

(2019. július 29.)

Argentína jogi és felügyeleti keretrendszerének a hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet követelményeivel való egyenértékűségének elismeréséről szóló 2014/246/EU végrehajtási határozat hatályon kívül helyezéséről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a hitelminősítő intézetekről szóló, 2009. szeptember 16-i 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 5. cikke (6) bekezdésére,

mivel:

(1)

Az 1060/2009/EK rendelet 5. cikkének (6) bekezdése felhatalmazza a Bizottságot, hogy egyenértékűségi határozatot fogadjon el, amelyben megállapítja, hogy egy harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszere biztosítja, hogy az adott harmadik országban engedéllyel rendelkező vagy nyilvántartásba vett hitelminősítő intézetek olyan, jogilag kötelező érvényű követelményeket teljesítsenek, amelyek egyenértékűek az e rendeletből eredő követelményekkel, és amelyek az adott harmadik országban hatékony felügyelet és végrehajtás hatálya alá esnek. Ahhoz, hogy egy harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszerét egyenértékűnek lehessen tekinteni, legalább az 1060/2009/EK rendelet 5. cikkének (6) bekezdésében meghatározott három feltételnek eleget kell tenni.

(2)

A Bizottság 2014. április 28-án elfogadta a 2014/246/EU végrehajtási határozatot (2), amelyben megállapította, hogy az említett három feltételnek eleget tettek, és amelyben úgy ítélte meg, hogy Argentína hitelminősítőkre vonatkozó jogi és felügyeleti keretrendszere egyenértékű az 1060/2009/EK rendelet akkor hatályos követelményeivel.

(3)

Argentína jogi és felügyeleti keretrendszere továbbra is megfelel az 1060/2009/EK rendelet 5. cikkének (6) bekezdésében eredetileg megállapított három feltételnek. A 462/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) azonban további követelményeket vezetett be az Unióban nyilvántartásba vett hitelminősítő intézetek tekintetében, aminek eredményeként az érintett hitelminősítő intézetekre vonatkozó jogi és felügyeleti rendszer szigorúbbá vált. Ezek a további követelmények hitelminősítő intézetekre vonatkozó, jogilag kötelező erejű szabályokat tartalmaznak a minősítési kilátások, az összeférhetetlenségek kezelése, a titoktartási követelmények, a minősítési módszerek minősége, valamint a hitelminősítések bemutatása és közzététele tekintetében.

(4)

A 462/2013/EU rendelet 2. cikke második bekezdése 1.b) pontja értelmében a harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszere egyenértékűségének értékelése céljából a további követelmények 2018. június 1-jétől alkalmazandók.

(5)

Minderre tekintettel a Bizottság 2017. július 13-án szakvéleményt kért az Európai Értékpapírpiaci Hatóságtól (a továbbiakban: ESMA) többek között Argentína jogi és felügyeleti keretrendszerének a 462/2013/EU rendelet által bevezetett ezen további követelményekkel való egyenértékűségéről és az esetleges eltérések lényegi jelentőségének megítéléséről.

(6)

2017. november 17-én közzétett szakvéleményében az ESMA arra a következtetésre jutott, hogy Argentína jogi és felügyeleti keretrendszere nem tartalmaz megfelelő rendelkezéseket a 462/2013/EU rendelet által bevezetett további követelmények célkitűzéseinek való megfeleléshez.

(7)

A 462/2013/EU rendelet az 1060/2009/EK rendelet 3. cikke (1) bekezdésének w) pontjába bevezeti a minősítési kilátás fogalmát, kiterjesztve a hitelminősítésekre alkalmazandó egyes követelményeket a minősítési kilátásokra is. Bár a minősítési kilátások a hitelminősítések piacának jellemzői, Argentína jogi és felügyeleti keretrendszere nem tartalmaz ezekre vonatkozó rendelkezéseket. Mivel a minősítési kilátások nem tartoznak a hitelminősítő intézetek tekintetében a „Commission Nacional de Valores” (CNV) által végzett felügyeleti tevékenység hatálya alá, a CNV nem kérhet be információkat a minősítési kilátásokról.

(8)

Annak érdekében, hogy javuljon a hitelminősítő intézeteknek a minősített szervezetekkel szembeni függetlensége, a 462/2013/EU rendelet az 1060/2009/EK rendelet 6. cikkének (4) bekezdésében, 6a. és 6b. cikkében kiterjeszti az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályokat a hitelminősítő intézeten belül jelentős pozíciót betöltő részvényesek vagy tagok által okozott összeférhetetlenségekre. Argentína jogi és felügyeleti keretrendszere előírja a hitelminősítő intézetek számára, hogy megfelelő és hatékony szervezeti és igazgatási eljárásokat dolgozzanak ki az összeférhetetlenségek megelőzése, feltárása, megszüntetése, kezelése és közzététele érdekében. Argentína jogi és felügyeleti keretrendszere nem írja elő explicit módon a hitelminősítő intézetek számára a részvényesekkel kapcsolatos összeférhetetlenség figyelembevételét. Következésképpen nincsenek olyan követelmények, amelyek tiltanák, hogy a hitelminősítő intézetek hitelminősítést adjanak egy, a részvények több mint 10 %-ával rendelkező jogalanynak, vagy egy, a részvények több mint 5 %-ával rendelkező jogalany számára konzultációs vagy tanácsadási szolgáltatásokat nyújtsanak.

(9)

A 462/2013/EU rendelet új rendelkezéseket vezet be annak biztosítása érdekében, hogy a bizalmas információkat csak a hitelminősítési tevékenységekkel kapcsolatos célokra használják, és hogy biztosítsák a bizalmas információk védelmét a csalással, lopással vagy visszaélésekkel szemben. E célból az 1060/2009/EK rendelet 10. cikkének (2a) bekezdése előírja a hitelminősítő intézetek számára, hogy a közzététel időpontjáig bennfentes információként kezeljék az összes hitelminősítést, minősítési kilátást és az azokkal kapcsolatos információkat. Argentína jogi és felügyeleti keretrendszere részletes követelményeket állapít meg azon intézkedések tekintetében, amelyeket a hitelminősítő intézeteknek a kibocsátókra vonatkozóan birtokukban lévő bizalmas információk védelmében kell hozniuk. Megbízható keret áll tehát rendelkezésre a bizalmas információk visszaélésszerű felhasználása elleni védelemre.

(10)

A 462/2013/EU rendeletnek célja a minősítési módszerek átláthatóságának és minőségének fokozása. Az említett rendelet az 1060/2009/EK rendelet I. melléklete D. szakasza I. alszakaszának 3. pontjába bevezeti a hitelminősítő intézetek arra vonatkozó kötelezettségét, hogy a minősített szervezet számára lehetőséget biztosítsanak arra, hogy a hitelminősítés vagy a minősítési kilátás közzététele előtt jelezzék az esetleges ténybeli hibákat. Argentína jogi és felügyeleti keretrendszere nem kötelezi a hitelminősítő intézeteket arra, hogy lehetőséget adjanak a minősített szervezetnek a hitelminősítés tényszerű ellenőrzésére annak közzététele előtt. A hitelminősítést a hitelminősítő bizottság általi jóváhagyását követően azonnal közzé kell tenni a befektetők védelme érdekében, és gondoskodni kell arról, hogy a piaci szereplőket haladéktalanul tájékoztassák a hitelminősítés bármely változásáról.

(11)

A 462/2013/EU rendelet biztosítékokat vezet be az 1060/2009/EK rendelet 8. cikkének (5a) bekezdésébe, (6) bekezdésének aa) és ab) pontjába, valamint (7) bekezdésébe annak érdekében, hogy a minősítési módszerek bármilyen módosítása ne eredményezzen kevésbé szigorú módszereket. Van néhány lényeges különbség Argentína jogi és felügyeleti keretrendszere és az uniós keretrendszer között. Jóllehet Argentína jogi és felügyeleti keretrendszere tartalmaz olyan követelményeket, hogy a hitelminősítéseket a közzétett módszertanoknak megfelelően kell kiadni és a módszertanokat időszakosan felül kell vizsgálni, nincs arra vonatkozó explicit követelmény a hitelminősítő intézetek számára, hogy a módszertanokban bekövetkezett változásokról konzultáljanak, vagy azok hibáit javítsák. Nincs továbbá követelmény arra vonatkozóan sem, hogy valamennyi érintett minősített szervezetet tájékoztatni kell a minősítési módszertanban talált hibákról.

(12)

A 462/2013/EU rendelet szigorítja a hitelminősítések bemutatására és közzétételére vonatkozó követelményeket. Az 1060/2009/EK rendelet 8. cikkének (2) bekezdése és I. melléklete D. szakasza I. alszakaszának 2a. pontja értelmében a hitelminősítő intézetnek egyértelmű és könnyen érhető iránymutatást kell fűznie a minősítési módszerek, modellek és fő minősítési feltevések közzétételéhez, amely magyarázatot ad a hitelminősítés során alkalmazott modelleket és minősítési módszereket körülvevő feltevésekre, paraméterekre, korlátokra és bizonytalanságokra. Argentína jogi és felügyeleti keretrendszere tartalmaz annak biztosítására irányuló rendelkezéseket, hogy a hitelminősítő intézetek elegendő iránymutatást nyújtsanak ahhoz, hogy lehetővé tegyék a hitelminősítések felhasználói számára, hogy megértsék azokat. Nincs azonban arra vonatkozó explicit követelmény, amelynek értelmében a hitelminősítő intézeteknek a hitelminősítésben csak a jogalany értékelése szempontjából releváns információkat kellene közölniük. Ezenfelül nincs annak kiemelésére vonatkozó követelmény, hogy a hitelminősítés a hitelminősítő intézet véleményét tükrözi, és hogy arra korlátozott mértékben lehet támaszkodni.

(13)

A verseny erősítése és a hitelminősítő intézetek tekintetében előforduló lehetséges összeférhetetlenségek korlátozása érdekében a 462/2013/EU rendelet az 1060/2009/EK rendelet I. melléklete E. szakaszának II. alszakaszába bevezeti azt a követelményt, mely szerint a hitelminősítő intézet által a hitelminősítésekért és a kiegészítő szolgáltatásokért felszámított díjaknak megkülönböztetésmentesnek kell lenniük, és a tényleges költségeken kell alapulniuk. A rendelet a hitelminősítő intézetek számára előírja bizonyos pénzügyi információk közzétételét. Argentína jogi és felügyeleti keretrendszere csak azt írja elő a hitelminősítő intézetek számára, hogy tájékoztassák a szabályozó hatóságot az egyes ügyfeleknek a hitelminősítési szolgáltatásaikért felszámított díjakról, megkülönböztetve a jogalanyt és/vagy eszközt és értékpapírt. A hitelminősítő intézeteknek az ügyfelek méltányos kezelése érdekében honlapjukon közzé kell tenniük a hitelminősítési szolgáltatásaikra vonatkozó minimális és maximális díjakat, de nincs arra vonatkozó követelmény, hogy az ügyfeleknek felszámított díjak költségalapúak és megkülönböztetésmentesek legyenek.

(14)

A megvizsgált tényezők fényében a hitelminősítő intézetekre vonatkozó argentínai jogi és felügyeleti keretrendszer nem felel meg az 1060/2009/EK rendelet 5. cikke (6) bekezdésének második albekezdésében az egyenértékűségre vonatkozóan megállapított valamennyi feltételnek. Ennélfogva nem lehet egyenértékűnek tekinteni az említett rendelettel létrehozott jogi és felügyeleti keretrendszerrel.

(15)

A 2014/246/EU végrehajtási határozatot ezért hatályon kívül kell helyezni.

(16)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Európai Értékpapír-bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A 2014/246/EU végrehajtási határozat hatályát veszti.

2. cikk

Ez a határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Kelt Brüsszelben, 2019. július 29-én.

a Bizottság részéről

az elnök

Jean-Claude JUNCKER


(1)  HL L 302., 2009.11.17., 1. o.

(2)  A Bizottság 2014/246/EU végrehajtási határozata (2014. április 28.) Argentína jogi és felügyeleti keretrendszerének a hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet követelményeivel való egyenértékűségének elismeréséről (HL L 132., 2014.5.3., 68. o.).

(3)  Az Európai Parlament és a Tanács 462/2013/EU rendelete (2013. május 21.) a hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK rendelet módosításáról (HL L 146., 2013.5.31., 1. o.).


30.7.2019   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 201/40


A BIZOTTSÁG (EU) 2019/1283 VÉGREHAJTÁSI HATÁROZATA

(2019. július 29.)

Japán jogi és felügyeleti keretrendszerének a hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet követelményeivel való egyenértékűségének elismeréséről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a hitelminősítő intézetekről szóló , 2009. szeptember 16-i 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 5. cikke (6) bekezdésére,

mivel:

(1)

Az 1060/2009/EK rendelet 5. cikkének (6) bekezdése felhatalmazza a Bizottságot, hogy egyenértékűségi határozatot fogadjon el, amennyiben egy harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszere biztosítja, hogy az adott harmadik országban engedéllyel rendelkező vagy nyilvántartásba vett hitelminősítő intézetek megfeleljenek az említett rendeletben meghatározott, jogilag kötelező érvényű követelményeknek, amelyek az adott harmadik országban hatékony felügyelet és végrehajtás hatálya alá tartoznak.

(2)

Ezen egyenértékűségi határozat célja, hogy lehetővé tegye a japán hitelminősítő intézetek számára, hogy amennyiben nincs rendszerszintű jelentőségük egy vagy több tagállam pénzügyi piacainak pénzügyi stabilitása vagy integritása szempontjából, hitelesítésért az Európai Értékpapírpiaci Hatósághoz (a továbbiakban: ESMA) folyamodhassanak. Az egyenértékűségi határozat lehetővé teszi az ESMA számára, hogy eseti alapon értékelje az érintett hitelminősítő intézeteket és mentesítést adjon az Európai Unióban tevékenykedő hitelminősítő intézetekre vonatkozó egyes szervezeti követelmények alól, ideértve az Európai Unióban való fizikai jelenlét követelményét is.

(3)

Ahhoz, hogy egy harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszerét egyenértékűnek lehessen tekinteni, legalább az 1060/2009/EK rendelet 5. cikkének (6) bekezdésében meghatározott három feltételnek eleget kell tenni.

(4)

A Bizottság 2010. szeptember 28-án elfogadta a 2010/578/EU határozatot (2), amelyben megállapította, hogy az említett három feltételnek eleget tettek, és amelyben úgy ítélte meg, hogy Japán hitelminősítőkre vonatkozó jogi és felügyeleti keretrendszere egyenértékű az 1060/2009/EK rendelet akkor hatályos követelményeivel.

(5)

Az 1060/2009/EK rendelet 5. cikkének (6) bekezdésében meghatározott első feltétel értelmében a hitelminősítő intézeteknek a harmadik országban engedélyezési és nyilvántartásbavételi eljárás tárgyát kell képezniük, és folyamatosan hatékony felügyelet és végrehajtás alatt kell működniük. Japán jogi és felügyeleti keretrendszere előírja, hogy a Japán Pénzügyi Felügyeleti Hatóság (Financial Services Agency of Japan, a továbbiakban: JFSA) nyilvántartásba vegye a hitelminősítő intézeteket, hogy hitelminősítéseit Japánban szabályozási célból felhasználhassák. A JFSA jogilag kötelező erejű kötelezettségeket ró a hitelminősítő intézetekre és folyamatosan felügyeli a hitelminősítő intézeteket. A JFSA széles körű és átfogó hatáskörrel rendelkezik, valamint számos intézkedést hozhat – többek között szankciókat is azokkal a hitelminősítő intézetekkel szemben, amelyek megszegik a pénzügyi instrumentumokra és tőzsdére vonatkozó törvénynek a hitelminősítő intézetekről szóló rendelethez kapcsolódó rendelkezéseit.

(6)

Az 1060/2009/EK rendelet 5. cikkének (6) bekezdésében meghatározott második feltétel értelmében a harmadik országbeli hitelminősítő intézetnek jogilag kötelező erejű szabályok hatálya alá kell tartozniuk, amelyek egyenértékűek az 1060/2009/EK rendelet 6–12. cikkében és az említett rendelet I. mellékletében meghatározott szabályokkal. Japán jogi és felügyeleti keretrendszere a jóhiszeműség elvén alapul. A hitelminősítő intézeteknek a hitelminősítési tevékenység tisztességes és megfelelő ellátása érdekében operatív ellenőrzési rendszereket kell létrehozniuk összeférhetetlenségek elkerülésére, kezelésére és közzétételére, valamint az információk nyilvántartására és mind a JFSA, mind pedig a nyilvánosság számára történő közzétételére vonatkozó számos részletes és előíró követelmény, átfogó rendelkezés alapján. Japán jogi és felügyeleti keretrendszere az összeférhetetlenségek kezelése, a szervezeti követelmények, a minősítések és a minősítési módszerek minőségét garantáló biztosítékok, a hitelminősítések közzétételére és a hitelminősítési tevékenységek általános és rendszeres közzétételére vonatkozó kötelezettség tekintetében egyenértékűnek tekinthető az 1060/2009/EK rendelettel. Ebből kifolyólag a japán jogi és felügyeleti keretrendszer egyenértékű védelmet nyújt a hitelminősítő intézetek integritása, átláthatósága, megfelelő irányítása és a megbízható hitelminősítési tevékenység terén.

(7)

Az 1060/2009/EK rendelet 5. cikkének (6) bekezdésében meghatározott harmadik feltétel szerint a harmadik ország szabályozási rendszerének meg kell akadályoznia, hogy az adott ország felügyeleti hatóságai és egyéb közjogi hatóságai befolyásolhassák a hitelminősítések tartalmát és módszereit. Ezért a JFSA-t törvény tiltja el a hitelminősítések tartalmának és módszereinek befolyásolásától.

(8)

Japán jogi és felügyeleti keretrendszere továbbra is megfelel az 1060/2009/EK rendelet 5. cikkének (6) bekezdésében eredetileg megállapított három feltételnek. A 462/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) azonban további követelményeket vezetett be az Unióban nyilvántartásba vett hitelminősítő intézetek tekintetében, aminek eredményeként az érintett hitelminősítő intézetekre vonatkozó jogi és felügyeleti rendszer szigorúbbá vált. Ezek a további követelmények hitelminősítő intézetekre vonatkozó szabályokat tartalmaznak a minősítési kilátások, az összeférhetetlenségek kezelése, a titoktartási követelmények, a minősítési módszerek minősége, valamint a hitelminősítések bemutatása és közzététele tekintetében.

(9)

A 462/2013/EU rendelet 2. cikke második bekezdése 1. pontjának b) alpontja értelmében a harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszere egyenértékűségének értékelése céljából a további követelmények 2018. június 1-jétől alkalmazandók.

(10)

Minderre tekintettel a Bizottság 2017. július 13-án szakvéleményt kért az ESMA-tól többek között Japán jogi és felügyeleti keretrendszerének a 462/2013/EU rendelet által bevezetett ezen további követelményekkel való egyenértékűségéről és az esetleges eltérések lényegi jelentőségének megítéléséről.

(11)

2017. november 17-én közzétett szakvéleményében az ESMA azt jelezte, hogy Japán hitelminősítő intézetekre vonatkozó jogi és felügyeleti keretrendszere megfelelő rendelkezéseket tartalmaz a 462/2013/EU rendelet által bevezetett további követelményeknek való megfeleléshez.

(12)

A 462/2013/EU rendelet az 1060/2009/EK rendelet 3. cikke (1) bekezdésének w) pontjába bevezeti a minősítési kilátás fogalmát, és a hitelminősítésekre alkalmazandó egyes követelményeket kiterjeszt a minősítési kilátásokra. Japán jogi és felügyeleti keretrendszere anyagi jogilag külön elismeri a hitelminősítési kilátásokat. A keretrendszer a hitelminősítési kilátást a hitelminősítés részének tekinti és felhatalmazza a JFSA-t, hogy a kapcsolódó hitelminősítéseikkel összefüggésben nyomon kövesse a minősítési kilátások megfelelőségét.

(13)

Annak érdekében, hogy javuljon a hitelminősítő intézeteknek a minősített szervezetekkel szembeni függetlensége, a 462/2013/EU rendelet az 1060/2009/EK rendelet 6. cikkének (4) bekezdésében, 6a. és 6b. cikkében kiterjeszti az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályokat a hitelminősítő intézeten belül jelentős pozíciót betöltő részvényesek vagy tagok által okozott összeférhetetlenségekre. A japán jogi és felügyeleti keretrendszer előírja a hitelminősítő intézetek számára olyan intézkedések meghozatalát, amelyek biztosítják, hogy a hitelminősítő intézet a hitelminősítés meghatározásakor ne sértse a befektetők érdekeit, különösen abban az esetben, amikor a minősített szervezet a hitelminősítő intézetben legalább 5 % részesedéssel rendelkezik. Ezen túlmenően a hitelminősítő intézet nem végezhet hitelminősítést, ha érdekeltséggel rendelkezik a minősített szervezetben.

(14)

A 462/2013/EU rendelet új rendelkezéseket vezet be annak biztosítása érdekében, hogy a bizalmas információkat csak a hitelminősítési tevékenységekkel kapcsolatos célokra használják, és hogy biztosítsák a bizalmas információk védelmét a csalással, lopással vagy visszaélésekkel szemben. E célból az 1060/2009/EK rendelet 10. cikkének (2a) bekezdése előírja a hitelminősítő intézetek számára, hogy a közzététel időpontjáig bennfentes információként kezeljék az összes hitelminősítést, minősítési kilátást és a velük kapcsolatos információkat. A japán jogi és felügyeleti keretrendszer részletes követelményeket állapít meg arra vonatkozóan, hogy a hitelminősítő intézetek milyen lépéseket tegyenek a kibocsátókra vonatkozó bizalmas információk védelme érdekében. Megbízható keret áll tehát rendelkezésre a bizalmas információk visszaélésszerű felhasználása elleni védelemre.

(15)

A 462/2013/EU rendeletnek célja a minősítési módszerek átláthatóságának és minőségének fokozása. Az említett rendelet az 1060/2009/EK rendelet I. melléklete D. szakasza I. alszakaszának 3. pontjába bevezeti a hitelminősítő intézetek arra vonatkozó kötelezettségét, hogy a minősített szervezet számára lehetőséget biztosítsanak arra, hogy a hitelminősítés vagy a minősítési kilátás közzététele előtt jelezzék az esetleges ténybeli hibákat. A japán jogi és felügyeleti keretrendszer előírja a hitelminősítő intézetek számára a hitelminősítési politika kidolgozását, amely meghatározza a hitelminősítések meghatározásának és közzétételének módszertanát. A hitelminősítési politikának olyan iránymutatásokat és módszereket kell meghatároznia, amelyek lehetővé teszik a minősített szervezet számára annak ellenőrzését, hogy a közzétételt megelőzően van-e valótlan állítás a hitelminősítésben, és hogy arról észszerű időn belül nyilvánítson véleményt.

(16)

A 462/2013/EU rendelet biztosítékokat vezet be az 1060/2009/EK rendelet 8. cikkének (5a) bekezdésébe, (6) bekezdésének aa) és ab) pontjába, valamint (7) bekezdésébe annak érdekében, hogy a minősítési módszerek bármilyen módosítása ne eredményezzen kevésbé szigorú módszereket. Hasonlóképpen a japán jogi és felügyeleti keretrendszer előírja a hitelminősítő intézetek számára olyan intézkedések meghozatalát, amelyek biztosítják, hogy a hitelminősítés meghatározásához felhasznált információk megfelelő minőségűek legyenek, és hogy a minősítési módszerek szigorúak és szisztematikusak legyenek.

(17)

A 462/2013/EU rendelet szigorítja a hitelminősítések bemutatására és közzétételére vonatkozó követelményeket. Az 1060/2009/EK rendelet 8. cikkének (2) bekezdése és I. melléklete D. szakasza I. alszakaszának 2a. pontja értelmében a hitelminősítő intézetnek egyértelmű és könnyen érhető iránymutatást kell fűznie a minősítési módszerek, modellek és fő minősítési feltevések közzétételéhez, amely magyarázatot ad a hitelminősítés során alkalmazott modelleket és minősítési módszereket körülvevő feltevésekre, paraméterekre, korlátokra és bizonytalanságokra. A japán jogi és felügyeleti rendszer tartalmaz annak biztosítására irányuló követelményeket, hogy a hitelminősítő intézetek elegendő iránymutatást nyújtsanak ahhoz, hogy lehetővé tegyék a hitelminősítések felhasználói számára, hogy megértsék azokat. Érvényben vannak továbbá olyan követelmények, amelyek biztosítják, hogy a hitelminősítő intézetek fenntartsák közzétételeik pontosságát az érdekelt felek számára.

(18)

A verseny erősítése és a hitelminősítő intézetek tekintetében előforduló lehetséges összeférhetetlenségek korlátozása érdekében a 462/2013/EU rendelet az 1060/2009/EK rendelet I. melléklete E. szakaszának II. alszakaszába bevezeti azt a követelményt, mely szerint a hitelminősítő intézet által a hitelminősítésekért és a kiegészítő szolgáltatásokért felszámított díjaknak megkülönböztetésmentesnek kell lenniük, és a tényleges költségeken kell alapulniuk. A rendelet a hitelminősítő intézetek számára előírja bizonyos pénzügyi információk közzétételét. A hitelminősítő intézetek ügyfeleinek védelmét és azon követelményt illetően, hogy a díjak költségalapúak és megkülönböztetésmentesek legyenek, a japán jogi és felügyeleti keretrendszer hasonló követelményeket tartalmaz annak biztosítása érdekében, hogy a hitelminősítő intézetek tisztességesen és pontosan végezzék üzleti tevékenységüket. A rendelet előírja a hitelminősítő intézetek számára, hogy minden pénzügyi évben készítsenek üzleti jelentést a felügyeleti hatóság számára, amely tartalmazza a legfontosabb 20 ügyfél nevét és az általuk a pénzügyi év során fizetett díjakat, és felhatalmazza a felügyelő hatóságot arra, hogy az árképzési politikájukkal és a felszámított konkrét díjakkal kapcsolatban bekérjenek releváns információkat.

(19)

A harmadik országok szabályozási rendszerének értékelése során a Bizottság az arányosság elve és kockázatalapú megközelítés alapján jár el. A vizsgált szempontokra tekintettel a japán jogi és felügyeleti keretrendszer megfelel az 1060/2009/EK rendelet 5. cikke (6) bekezdésének második albekezdésében meghatározott feltételeknek, és azokat továbbra is az említett rendelettel létrehozott jogi és felügyeleti keretrendszerrel egyenértékűnek kell tekinteni.

(20)

A jogbiztonság érdekében új végrehajtási határozatot kell elfogadni, a 2010/578/EU határozatot pedig ebből következően hatályon kívül kell helyezni.

(21)

A folyamatos megfelelés biztosítása érdekében a Bizottságnak az ESMA segítségével továbbra is rendszeresen nyomon kell követnie a hitelminősítő intézetekre alkalmazandó jogi és felügyeleti keretrendszer alakulását, a piaci fejleményeket és a japán felügyelettel és végrehajtással kapcsolatos felügyeleti együttműködés eredményességét.

(22)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Európai Értékpapír-bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

Az 1060/2009/EK rendelet 5. cikke alkalmazásában a hitelminősítő intézetekkel kapcsolatos japán jogi és felügyeleti keretszabályozást az 1060/2009/EK rendeletben meghatározott követelményekkel egyenértékűnek kell tekinteni.

2. cikk

A 2010/578/EU határozat hatályát veszti.

3. cikk

Ez a határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Kelt Brüsszelben, 2019. július 29-én.

a Bizottság részéről

az elnök

Jean-Claude JUNCKER


(1)  HL L 302., 2009.11.17., 1. o.

(2)  A Bizottság 2010/578/EU határozata (2010. szeptember 28.) Japán jogi és felügyeleti keretrendszerének a hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet követelményeivel való egyenértékűségének elismeréséről (HL L 254., 2010.9.29., 46. o.).

(3)  Az Európai Parlament és a Tanács 462/2013/EU rendelete (2013. május 21.) a hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK rendelet módosításáról (HL L 146., 2013.5.31., 1. o.).


30.7.2019   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 201/43


A BIZOTTSÁG (EU) 2019/1284 VÉGREHAJTÁSI HATÁROZATA

(2019. július 29.)

Hongkong jogi és felügyeleti keretrendszerének a hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet követelményeivel való egyenértékűségének elismeréséről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a hitelminősítő intézetekről szóló, 2009. szeptember 16-i 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 5. cikke (6) bekezdésére,

mivel:

(1)

Az 1060/2009/EK rendelet 5. cikkének (6) bekezdése felhatalmazza a Bizottságot, hogy egyenértékűségi határozatot fogadjon el, amennyiben egy harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszere biztosítja, hogy az adott harmadik országban engedéllyel rendelkező vagy nyilvántartásba vett hitelminősítő intézetek megfeleljenek az említett rendeletben meghatározott, jogilag kötelező érvényű követelményeknek, amelyek az adott harmadik országban hatékony felügyelet és végrehajtás hatálya alá tartoznak.

(2)

Ezen egyenértékűségi határozat célja, hogy lehetővé tegye a hongkongi hitelminősítő intézetek számára, hogy amennyiben nincs rendszerszintű jelentőségük egy vagy több tagállam pénzügyi piacainak pénzügyi stabilitása vagy integritása szempontjából, hitelesítésért az Európai Értékpapírpiaci Hatósághoz (a továbbiakban: ESMA) folyamodhassanak. Az egyenértékűségi határozat lehetővé teszi az ESMA számára, hogy eseti alapon értékelje az érintett hitelminősítő intézeteket és mentesítést adjon az Európai Unióban tevékenykedő hitelminősítő intézetekre vonatkozó egyes szervezeti követelmények alól, ideértve az Európai Unióban való fizikai jelenlét követelményét is.

(3)

Ahhoz, hogy egy harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszerét egyenértékűnek lehessen tekinteni, legalább az 1060/2009/EK rendelet 5. cikkének (6) bekezdésében meghatározott három feltételnek eleget kell tenni.

(4)

A Bizottság 2014. április 28-án elfogadta a 2014/249/EU végrehajtási határozatot (2), amelyben megállapította, hogy az említett három feltétel teljesül, és amelyben úgy ítélte meg, hogy Hongkong hitelminősítő intézetekre vonatkozó jogi és felügyeleti keretrendszere egyenértékű az 1060/2009/EK rendelet akkor hatályos követelményeivel.

(5)

Az 1060/2009/EK rendelet 5. cikkének (6) bekezdésében meghatározott első feltétel értelmében a hitelminősítő intézeteknek a harmadik országban engedélyezési és nyilvántartásbavételi eljárás tárgyát kell képezniük, és folyamatosan hatékony felügyelet és végrehajtás alatt kell működniük. A hongkongi jogi és felügyeleti keretrendszer értelmében a hitelminősítő intézeteknek és azok Hongkongban hitelminősítési szolgáltatást nyújtó hitelminősítő elemzőinek hitelminősítések nyújtására vonatkozó engedéllyel kell rendelkezniük és a hongkongi Securities and Futures Commission (értékpapírokkal és határidős tőzsdei ügyletekkel foglalkozó bizottság, a továbbiakban: SFC) felügyelete alá kell tartozniuk. Hongkong jogi és felügyeleti keretrendszere átfogó hatáskörrel ruházza fel az SFC-t, amely lehetővé teszi annak vizsgálatát, hogy az adott hitelminősítő intézet eleget tesz-e jogi kötelezettségeinek. Az SFC a szabályozott és nem szabályozott személyeket egyaránt kötelezheti arra, hogy a vizsgálat szempontjából releváns információkat és dokumentumokat szolgáltassanak, ideértve a kereskedelmi és banki tranzakciók adatait, a telefon- és internethasználatra vonatkozó információkat és a tényleges tulajdonosra vonatkozó információkat. Ez a hatáskör a vizsgálat alatt álló személyekre és azon személyekre egyaránt alkalmazandó, akikkel összefüggésben az SFC alapos okkal feltételezi, hogy a vizsgálat szempontjából releváns információkkal rendelkeznek. Emellett, amennyiben fennáll a bizonyítékok megsemmisítésének vagy eltüntetésének, illetve a szökésnek a veszélye vagy egyéb aggály, az SFC jogosult arra, hogy – igazságügyi hatóság által kiadott házkutatási parancs birtokában – belépjen mind a szabályozott, mind a nem szabályozott személyek magánterületére. Ezen túlmenően az SFC teljes hatáskörrel rendelkezik büntetőjogi, polgári, közigazgatási és egyéb intézkedések meghozatalára. Többek között közigazgatási hatáskörrel rendelkezik a következők tekintetében: az SFC által engedélyezett vagy nyilvántartásba vett személyekkel szembeni fegyelmi szankció kivetése, üzleti tevékenységük korlátozása, az engedély vagy nyilvántartásba vétel visszavonása vagy felfüggesztése és megrovás, kötelezettségek megállapítása vagy bírság kivetése. Az SFC hatáskörrel rendelkezik ahhoz, hogy a megfelelő bírósághoz forduljon a jogsértés megszüntetésére vagy jogorvoslatra irányuló határozat meghozatala érdekében. Az SFC a helyszíni ellenőrzések mellett nem helyszíni felügyeletet is ellát, hogy az engedélyezett hitelminősítő intézetek közreműködésével megismerje üzleti modelljeiket és terveiket, valamint az e tevékenységekkel járó kockázatokat abból a célból, hogy beazonosítsa és értékelje és az üzleti tevékenységükből eredő kockázatokat. Az engedélyezett hitelminősítő intézetekre vonatkozó információk gyűjtése az SFC részére történő adatszolgáltatáson keresztül történik, beleértve, de nem kizárólagosan az éves ellenőrzött elszámolásokat és az éves ellenőrzési vizsgálati jelentéseket. Az SFC kivizsgálja a panaszokat és a hitelminősítő intézet által önmaga tekintetében bejelentett szabálysértéseket. Az ESMA és az SFC között létrejött együttműködési megállapodás rendelkezéseket fogalmaz meg a határokon átnyúló tevékenységet folytató hitelminősítő intézetekkel szemben hozott végrehajtási és felügyeleti intézkedésekkel kapcsolatos információcseréről.

(6)

Az 1060/2009/EK rendelet 5. cikkének (6) bekezdésében meghatározott második feltétel értelmében a harmadik országbeli hitelminősítő intézeteknek olyan jogilag kötelező erejű szabályok hatálya alá kell tartozniuk, amelyek egyenértékűek az 1060/2009/EK rendelet 6–12. cikkében és az említett rendelet I. mellékletében meghatározott szabályokkal. Hongkong jogi és felügyeleti keretrendszere részletes vállalatirányítási követelményeket állapít meg. Az igazgatótanács és a szabályozott tevékenységekért felelős tisztségviselők viselik az elsődleges felelősséget a megfelelő magatartási szabályok fenntartásáért, valamint azért, hogy a hitelminősítő intézet kövesse a megfelelő eljárásokat. A hitelminősítő intézetnek két felelős tisztségviselőt kell kineveznie, akiket az SFC-nek jóvá kell hagynia, és legalább egyiküknek az értékpapírokra és határidős tőzsdei ügyletekre vonatkozó rendelet szerinti ügyvezető igazgatónak kell lennie. Átfogó rendelkezések vonatkoznak az összeférhetetlenségre, amelyeknek megfelelően a hitelminősítő intézetek oly módon azonosítják, valamint szüntetik meg vagy kezelik az összeférhetetlenséget és oly módon alakítják ki szervezetüket, hogy üzleti érdekeik ne veszélyeztessék hitelminősítéseik függetlenségét és pontosságát; emellett a rendelkezések kiterjednek a szervezeti előírásokra, beleértve a kiszervezést, az adatnyilvántartást és a titoktartást. A szervezeti követelmények tekintetében a hitelminősítő intézeteknek többek között a jogi előírásoknak való megfelelést biztosító szabályzatokra és eljárásokra, valamint a folyamatos és hatékony compliance funkcióra vonatkozó követelményeket kell betartaniuk. A hitelminősítő intézeteknek továbbá felülvizsgálati funkciót kell létrehozniuk, amely felelős a minősítési módszereknek, modelleknek és azok jelentős változásainak a rendszeres felülvizsgálatáért. Hongkong jogi és felügyeleti keretrendszere széles körű közzétételi előírásokat tartalmaz, amelyek közé tartozik a minősítések közzététele, valamint a minősítési és a kiegészítő tevékenységek éves közzététele. Ezért Hongkong jogi és felügyeleti keretrendszere az összeférhetetlenségek kezelése, a szervezeti követelmények, a minősítések és a minősítési módszerek minősége, a hitelminősítések közzététele és a hitelminősítési tevékenységek általános és rendszeres közzététele tekintetében egyenértékűnek tekinthető a hitelminősítő intézetekről szóló rendelettel. Ebből kifolyólag egyenértékű védelmet kell nyújtania a hitelminősítő intézetek integritása, átláthatósága, megfelelő irányítása és a megbízható hitelminősítési tevékenység terén.

(7)

Az 1060/2009/EK rendelet 5. cikkének (6) bekezdésében meghatározott harmadik feltétel szerint a harmadik ország szabályozási rendszerének meg kell akadályoznia, hogy az adott harmadik ország felügyeleti hatóságai és egyéb közjogi hatóságai befolyásolhassák a hitelminősítések tartalmát és módszereit. A keretrendszer nem tartalmaz olyan jogi előírást, amely felhatalmazza az SFC-t vagy más hatóságot arra, hogy befolyásolja a hitelminősítés tartalmát vagy a minősítési módszert.

(8)

Hongkong jogi és felügyeleti keretrendszere továbbra is megfelel az 1060/2009/EK rendelet 5. cikkének (6) bekezdésében eredetileg megállapított három feltételnek. A 462/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) azonban további követelményeket vezetett be az Unióban nyilvántartásba vett hitelminősítő intézetek tekintetében, aminek eredményeként az érintett hitelminősítő intézetekre vonatkozó jogi és felügyeleti rendszer szigorúbbá vált. Ezek a további követelmények hitelminősítő intézetekre vonatkozó, jogilag kötelező erejű szabályokat tartalmaznak a minősítési kilátások, az összeférhetetlenségek kezelése, a titoktartási követelmények, a minősítési módszerek minősége, valamint a hitelminősítések bemutatása és közzététele tekintetében.

(9)

A 462/2013/EU rendelet 2. cikke második bekezdése 1.b) pontja értelmében a harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszere egyenértékűségének értékelése céljából a további követelmények 2018. június 1-jétől alkalmazandók.

(10)

Minderre tekintettel a Bizottság 2017. július 13-án szakvéleményt kért az ESMA-tól többek között Hongkong jogi és felügyeleti keretrendszerének a 462/2013/EU rendelet által bevezetett ezen további követelményekkel való egyenértékűségéről és az esetleges eltérések lényegi jelentőségének megítéléséről.

(11)

2017. november 17-én közzétett szakvéleményében az ESMA azt jelezte, hogy Hongkong hitelminősítő intézetekre vonatkozó jogi és felügyeleti keretrendszere megfelelő rendelkezéseket tartalmaz a 462/2013/EU rendelet által bevezetett további követelményeknek való megfeleléshez.

(12)

A 462/2013/EU rendelet az 1060/2009/EK rendelet 3. cikke (1) bekezdésének w) pontjába bevezeti a minősítési kilátás fogalmát, kiterjesztve a hitelminősítésekre alkalmazandó egyes követelményeket a minősítési kilátásokra is. Bár a hongkongi jogi és felügyeleti keretrendszer nem ismeri el explicit módon a hitelminősítési kilátásokat a hitelminősítésektől eltérő és elkülönülő tételekként, az SFC abból indul ki, hogy a hongkongi jogi és felügyeleti keret szerinti „hitelminősítés” fogalmának tág értelmezése miatt a hitelminősítési kilátások előállítása megfelel a hitelminősítésekre vonatkozó valamennyi követelménynek.

(13)

Annak érdekében, hogy javuljon a hitelminősítő intézeteknek a minősített szervezetekkel szembeni függetlensége, a 462/2013/EU rendelet az 1060/2009/EK rendelet 6. cikkének (4) bekezdésében, 6a. és 6b. cikkében kiterjeszti az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályokat a hitelminősítő intézeten belül jelentős pozíciót betöltő részvényesek vagy tagok által okozott összeférhetetlenségekre. A hongkongi jogi és felügyeleti keretrendszer előírja a hitelminősítő intézetek számára, hogy megfelelő és hatékony szabályokat dolgozzanak ki az összeférhetetlenségek megelőzése, azonosítása és megszüntetése vagy kezelése, valamint közzététele érdekében, továbbá biztosítsák, hogy üzleti kapcsolataik ne befolyásolják tevékenységüket. Bár a hongkongi szabályozás nem utal kifejezetten a részvényesekre, amennyiben potenciálisan fennáll az összeférhetetlenség, a hitelminősítő intézet nem folytathatja ezt a tevékenységet.

(14)

A 462/2013/EU rendelet új rendelkezéseket vezet be annak biztosítása érdekében, hogy a bizalmas információkat csak a hitelminősítési tevékenységekkel kapcsolatos célokra használják, és hogy biztosítsák a bizalmas információk védelmét a csalással, lopással vagy visszaélésekkel szemben. E célból az 1060/2009/EK rendelet 10. cikkének (2a) bekezdése előírja a hitelminősítő intézetek számára, hogy a közzététel időpontjáig bennfentes információként kezeljék az összes hitelminősítést, minősítési kilátást és az azokkal kapcsolatos információkat. A hongkongi jogi és felügyeleti keretrendszer részletes követelmények megállapításával előírja a hitelminősítő intézetek számára, hogy hozzanak létre a kibocsátókra vonatkozó bizalmas információk védelmét szolgáló eljárásokat és mechanizmusokat. Megbízható keret áll tehát rendelkezésre a bizalmas információk visszaélésszerű felhasználása elleni védelemre.

(15)

A 462/2013/EU rendeletnek célja a minősítési módszerek átláthatóságának és minőségének fokozása. Az említett rendelet az 1060/2009/EK rendelet I. melléklete D. szakasza I. alszakaszának 3. pontjába bevezeti a hitelminősítő intézetek arra vonatkozó kötelezettségét, hogy a minősített szervezet számára lehetőséget biztosítsanak arra, hogy a hitelminősítés vagy a minősítési kilátás közzététele előtt jelezzék az esetleges ténybeli hibákat. Mivel a hongkongi jogi és felügyeleti keretrendszer nagyobb fontosságot tulajdonít annak, hogy a minősítést haladéktalanul a piaci szereplők tudomására hozzák, a keretrendszer nem tartalmaz olyan szigorú követelményt, amelynek értelmében a hitelminősítő intézeteknek a hitelminősítésről annak közzétételét megelőzően tájékoztatniuk kell a minősített szervezetet. A hitelminősítő intézeteknek a minősített szervezeteket csak a minősítés alapját képező kritikus információkról és főbb megfontolásokról kell tájékoztatniuk, amennyiben ez megvalósítható és helyénvaló.

(16)

A 462/2013/EU rendelet biztosítékokat vezet be az 1060/2009/EK rendelet 8. cikkének (5a) bekezdésébe, (6) bekezdésének aa) és ab) pontjába, valamint (7) bekezdésébe annak érdekében, hogy a minősítési módszerek bármilyen módosítása ne eredményezzen kevésbé szigorú módszereket. A hongkongi jogi és felügyeleti keretrendszer előírása szerint a hitelminősítő intézeteknek teljeskörűen és nyilvánosan közzé kell tenniük módszertanuk lényeges módosításait. A keretrendszer előírja továbbá, hogy amennyiben megvalósítható és helyénvaló, a hitelminősítő intézetnek az ilyen lényeges módosításokat azok hatálybalépését megelőzően közzé kell tennie. Amennyiben megváltoztatja a hitelminősítései elkészítése során alkalmazott módszereket, modelleket vagy a fő minősítési feltevéseket, a hitelminősítő intézetnek haladéktalanul közzé kell tennie az érintett hitelminősítések valószínűsíthető körét, és e közzétételhez ugyanazon kommunikációs eszközt kell használnia, mint amelyet az érintett hitelminősítések közzétételére használ.

(17)

A 462/2013/EU rendelet szigorítja a hitelminősítések bemutatására és közzétételére vonatkozó követelményeket. Az 1060/2009/EK rendelet 8. cikkének (2) bekezdése és I. melléklete D. szakasza I. alszakaszának 2.a) pontja értelmében a hitelminősítő intézetnek egyértelmű és könnyen érthető iránymutatást kell fűznie a minősítési módszerek, modellek és fő minősítési feltevések közzétételéhez, amely magyarázatot ad a hitelminősítés során alkalmazott modelleket és minősítési módszereket körülvevő feltevésekre, paraméterekre, korlátokra és bizonytalanságokra. A hongkongi jogi és felügyeleti rendszer tartalmaz annak biztosítására irányuló követelményeket, hogy a hitelminősítő intézetek elegendő iránymutatást nyújtsanak ahhoz, hogy lehetővé tegyék a hitelminősítések felhasználói számára, hogy megértsék azokat. Követelmény továbbá, hogy a hitelminősítő intézetnek 6 havonta tájékoztatnia kell a felügyeleti hatóságot üzleti tevékenységéről.

(18)

A verseny erősítése és a hitelminősítő intézetek tekintetében előforduló lehetséges összeférhetetlenségek korlátozása érdekében a 462/2013/EU rendelet az 1060/2009/EK rendelet I. melléklete E. szakaszának II. alszakaszába bevezeti azt a követelményt, mely szerint a hitelminősítő intézet által a hitelminősítésekért és a kiegészítő szolgáltatásokért felszámított díjaknak megkülönböztetésmentesnek kell lenniük, és a tényleges költségeken kell alapulniuk. A rendelet a hitelminősítő intézetek számára előírja bizonyos pénzügyi információk közzétételét. A hongkongi jogi és felügyeleti keretrendszer előírja a hitelminősítő intézetek számára, hogy egy meghatározott időszakra vonatkozóan az összes jogszabályi követelménynek megfelelő üzleti nyilvántartásokat vezessenek, nyilvánosan tegyék közzé a minősített szervezetekkel kötött díjazási megállapodásaik általános feltételeit, továbbá szolgáltassanak adatot a hitelminősítési szolgáltatások nyújtásából származó összesített bevételükről; egyúttal felhatalmazza a felügyeleti hatóságot ezen információk bekérésére. Az ügyfelek védelmét és méltányos kezelését biztosító intézkedések tekintetében a keretrendszer általános követelményként írja elő, hogy az ügyfeleket méltányosan kezeljék.

(19)

A harmadik országok szabályozási rendszerének értékelése során a Bizottság az arányosság elve és kockázatalapú megközelítés alapján jár el. A közösen megvizsgált szempontok és az ESMA szakvéleménye alapján megállapítható, hogy Hongkong hitelminősítőkre vonatkozó jogi és felügyeleti keretrendszere megfelel az 1060/2009/EK rendelet 5. cikke (6) bekezdésének második albekezdésében meghatározott feltételeknek, és azt továbbra is az említett rendelettel létrehozott jogi és felügyeleti keretrendszerrel egyenértékűnek kell tekinteni.

(20)

A jogbiztonság érdekében új végrehajtási határozatot kell elfogadni, a 2014/249/EU végrehajtási határozatot pedig ebből következően hatályon kívül kell helyezni.

(21)

A folyamatos megfelelés biztosítása érdekében a Bizottságnak az ESMA segítségével továbbra is rendszeresen nyomon kell követnie a hitelminősítő intézetekre alkalmazandó jogi és felügyeleti keretrendszer alakulását, a piaci fejleményeket és a hongkongi felügyelettel és végrehajtással kapcsolatos felügyeleti együttműködés eredményességét.

(22)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Európai Értékpapír-bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

Az 1060/2009/EK rendelet 5. cikke alkalmazásában a hitelminősítő intézetekkel kapcsolatos hongkongi jogi és felügyeleti keretrendszer az 1060/2009/EK rendeletben meghatározott követelményekkel egyenértékűnek tekintendő.

2. cikk

A 2014/249/EU végrehajtási határozat hatályát veszti.

3. cikk

Ez a határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Kelt Brüsszelben, 2019. július 29-én.

a Bizottság részéről

az elnök

Jean-Claude JUNCKER


(1)  HL L 302., 2009.11.17., 1. o.

(2)  A Bizottság 2014/249/EU végrehajtási határozata (2014. április 28.) Hongkong jogi és felügyeleti keretrendszerének a hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet követelményeivel való egyenértékűségének elismeréséről (HL L 132., 2014.5.3., 76. o.).

(3)  Az Európai Parlament és a Tanács 462/2013/EU rendelete (2013. május 21.) a hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK rendelet módosításáról (HL L 146 , 2013.5.31., 1.. o.).