ISSN 1977-0731

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

L 198

European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Jogszabályok

62. évfolyam
2019. július 25.


Tartalom

 

I   Jogalkotási aktusok

Oldal

 

 

RENDELETEK

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1238 rendelete (2019. június 20.) a páneurópai egyéni nyugdíjtermékről (PEPP) ( 1 )

1

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1239 rendelete (2019. június 20.) az európai egyablakos tengerügyi ügyintézési környezet létrehozásáról és a 2010/65/EU irányelv hatályon kívül helyezéséről

64

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1240 rendelete (2019. június 20.) a bevándorlási összekötő tisztviselők európai hálózatának létrehozásáról

88

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1241 rendelete (2019. június 20.) a halászati erőforrások és a tengeri ökoszisztémák technikai intézkedések révén történő védelméről, az 2019/2006/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet, továbbá az 1380/2013/EU, az (EU) 2016/1139, az (EU) 2018/973, az (EU) 2019/472 és az (EU) 2019/1022 európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 894/97/EK, a 850/98/EK, a 2549/2000/EK, a 254/2002/EK, a 812/2004/EK és a 2187/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről

105

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1242 rendelete (2019. június 20.) az új nehézgépjárművek szén-dioxid-kibocsátási előírásainak meghatározásáról, valamint az 595/2009/EK és az (EU) 2018/956 európai parlamenti és tanácsi rendelet és a 96/53/EK tanácsi irányelv módosításáról ( 1 )

202

 

*

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1243 rendelete (2019. június 20.) az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás alkalmazását előíró egyes jogi aktusoknak az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. és 291. cikkéhez történő hozzáigazításáról ( 1 )

241

 


 

(1)   EGT-vonatkozású szöveg

HU

Azok a jogi aktusok, amelyek címe normál szedéssel jelenik meg, a mezőgazdasági ügyek napi intézésére vonatkoznak, és rendszerint csak korlátozott ideig maradnak hatályban.

Valamennyi más jogszabály címét vastagon szedik, és előtte csillag szerepel.


I Jogalkotási aktusok

RENDELETEK

25.7.2019   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 198/1


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2019/1238 RENDELETE

(2019. június 20.)

a páneurópai egyéni nyugdíjtermékről (PEPP)

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

rendes jogalkotási eljárás keretében (2),

mivel:

(1)

Az uniós háztartások megtakarítási rátája a világon a legmagasabbak között van, de e megtakarítások nagy részét rövid lejárattal, bankszámlákon tartják. A tőkepiaci befektetések fokozása segíthet szembenézni az idősödő népesség és az alacsony kamatok jelentette kihívásokkal.

(2)

Az öregségi nyugdíj a nyugdíjba vonuló személy jövedelmének egy alapvető részét képezi, és sok ember esetében a megfelelő nyugdíjszolgáltatástól függ, hogy idős korban kényelemben vagy szegénységben él-e. Ez az előfeltétele az Európai Unió Alapjogi Chartájában meghatározott öregségi nyugdíjnak, többek között az idősek jogairól szóló 25. cikkben megállapított alapvető jogok gyakorlásának, amely cikk kimondja: „Az Unió elismeri, és tiszteletben tartja az idősek jogát a méltó és önálló élethez, a társadalmi és kulturális életben való részvételhez”.

(3)

Az Unió számos kihívással néz szembe – ideértve a demográfiai kihívásokat is –, mivel Európa öregedő kontinens. Emellett a karrierminták, a munkaerőpiac és a javak elosztása radikális változáson mennek keresztül, nem utolsósorban a digitális forradalom eredményeképpen.

(4)

Az öregségi nyugdíjak jelentős részét állami rendszerek biztosítják. Annak ellenére, hogy a nyugdíjrendszerek megszervezése – a Szerződésekben meghatározottaknak megfelelően – kizárólagos nemzeti hatáskörben van, az Unió egészének stabilitása szempontjából alapvető fontosságú a nemzeti nyugdíjrendszerek jövedelemmegfelelősége és pénzügyi fenntarthatósága. Ha az európaiak több megtakarítását irányítanánk a készpénz és a bankbetétek helyett a hosszú távú befektetési termékek, például a hosszú távú nyugdíj-előtakarékosságra irányuló önkéntes nyugdíjtermékek felé, a hatás mind az egyének (akik magasabb hozamok és megfelelőbb nyugdíj előnyeit élveznék), mind a tágabb értelemben vett gazdaság számára kedvező lenne.

(5)

2015-ben az Unió 11,3 millió munkaképes korú (20–64 éves) polgára az állampolgársága szerinti tagállamtól eltérő tagállamban rendelkezik lakóhellyel, valamint az Unió 1,3 millió polgára a lakóhelye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban dolgozott.

(6)

Egy hosszú távú nyugdíj-előtakarékosságra irányuló, hordozható páneurópai egyéni nyugdíjtermék (a továbbiakban: a PEPP) nagyobb vonzerővel rendelkezik majd, főleg a fiatalok és az utazó munkavállalók körében, és segít majd az uniós polgárok azon joga gyakorlásának további megkönnyítésében, hogy Unió-szerte bárhol élhessenek és dolgozhassanak.

(7)

Az egyéni nyugdíjak fontos szerepet játszanak a hosszú távú megtakarítók és a hosszú távú befektetési lehetőségek összekapcsolásában. Az egyéni nyugdíjak nagyobb, európai piaca támogatni fogja több forrás biztosítását az intézményi befektetők számára és a reálgazdaságba való befektetések növelését.

(8)

E rendelet lehetővé teszi egy olyan egyéni nyugdíjtermék létrehozását, amely hosszú távú nyugdíj-előtakarékosságra irányul, és amennyire lehetséges figyelembe veszi az Egyesült Nemzetek által támogatott felelős befektetési elvekben említett környezeti, társadalmi és irányítási tényezőket, egyszerű, biztonságos, megfizethető, átlátható, fogyasztóbarát és Unió-szerte hordozható, továbbá kiegészíti a tagállamokban fennálló rendszereket.

(9)

Az egyéni nyugdíjtermékek belső piaca jelenleg nem működik zökkenőmentesen. Egyes tagállamokban az egyéni nyugdíjtermékeknek még nincs piaca. Más tagállamokban rendelkezésre állnak egyéni nyugdíjtermékek, a nemzeti piacok azonban nagymértékben szétaprózottak. Emiatt az egyéni nyugdíjtermékek csak korlátozott mértékben hordozhatók. Ez megnehezítheti, hogy a polgárok éljenek alapvető szabadságaikkal. Megakadályozhatja például, hogy valaki egy másik tagállamban vállaljon munkát, vagy másik tagállamban menjen nyugdíjba. Emellett a meglévő egyéni nyugdíjtermékek szabványosításának hiánya akadályozza, hogy a szolgáltatók éljenek a szabad letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságának jogával.

(10)

mivel az egyéni nyugdíjtermékek belső piaca szétaprózott és sokszínű, a PEPP hatása tagállamonként nagyon eltérő lehet, ahogyan a célközönség is igen sokféle lehet. Egyes tagállamokban a PEPP-ek azok számára kínálhatnak megoldást, akik jelenleg nem férnek hozzá megfelelő szolgáltatásokhoz. Más tagállamokban a PEPP-ek szélesíthetik a fogyasztók választási lehetőségeit, vagy megoldást kínálhatnak a mobilis polgárok számára. A PEPP-ek azonban – mivel ezek további kiegészítő egyéni nyugdíjtermékek – nem célozhatják a meglévő nemzeti nyugdíjrendszerek felváltását.

(11)

A tőkepiaci unió elő fogja segíteni Európában a tőke mobilizálását, és azon társaságokhoz, többek között kkv-khoz, infrastrukturális és hosszú távú, fenntartható projektekhez történő irányítását, amelyeknek tőkére van szükségük a növekedéshez és a munkahelyteremtéshez. A tőkepiaci unió egyik fő célja, hogy az európai megtakarítások jobb felhasználásával növelje a lakossági befektetők befektetéseit és a rendelkezésükre álló befektetési lehetőségeket. E célból a PEPP előrelépést fog jelenteni a tőkepiaci integráció erősítése terén, mivel támogatja a reálgazdaság hosszú távú finanszírozását, tekintettel arra, hogy a termék hosszú távú nyugdíj-előtakarékosságra, valamint a befektetések fenntarthatóságára irányul.

(12)

A Bizottság 2015. szeptember 30-i cselekvési tervében a tőkepiaci unióról bejelentette: „a Bizottság értékelni fogja, hogy létrehozható-e szakpolitikai keret az egyszerű, hatékony és versenyképes magánnyugdíj-szolgáltatások sikeres európai piacának létrehozásához, és el fogja dönteni, hogy szükséges-e uniós jogszabály ennek a piacnak a támogatásához”.

(13)

2016. január 19-i, „A pénzügyi szolgáltatások uniós szabályozásának áttekintéséről és kihívásairól: hatások és a pénzügyi szabályozás hatékonyabb és eredményesebb uniós keretei és a tőkepiaci unió felé vezető út” című állásfoglalásában (3) az Európai Parlament kiemelte, hogy „elő kell segíteni egy olyan környezet kialakulását, amely ösztönzi az innovációt a pénzügyi termékek terén, nagyobb sokféleséget és több előnyt teremtve a reálgazdaság számára, és ösztönzőket biztosítva a befektetésekhez, és amely hozzájárulhat a megfelelő, biztonságos és fenntartható nyugdíjak biztosításához az uniós polgárok számára, mint például egy egyszerű, átlátható kialakítású páneurópai nyugdíjtermék kidolgozása”.

(14)

2016. június 28-i következtetéseiben az Európai Tanács felhívott arra, hogy „gondoskodni kell arról, hogy a vállalkozások könnyebben juthassanak finanszírozáshoz, és támogatni kell a reálgazdaságba történő beruházásokat a tőkepiaci unió létrehozására vonatkozó terv előmozdítása révén”.

(15)

A Bizottság 2016. szeptember 14-i közleményében a tőkepiaci unióról – A reform felgyorsítása bejelentette, hogy „megvizsgálja egy egyszerű, hatékony és versenyképes uniós egyéni nyugdíjbiztosítási termékre vonatkozó javaslat lehetőségét […] A vizsgált lehetőségek egyike egy 2017-ben beterjesztendő jogalkotási javaslat.”

(16)

A Bizottság 2017. június 8-i közleményében a tőkepiaci unióról szóló cselekvési terv félidős felülvizsgálatáról bejelentette a következőt: „Jogalkotási javaslat a páneurópai magánnyugdíjtermékről – 2017. június végéig. Ez megteremti a páneurópai szinten kezelhető, megfizethető és önkéntes magánnyugdíj-megtakarítások biztonságosabb, költséghatékonyabb és átlátható piacának alapjait. Segít majd kielégíteni a nyugdíj-megtakarításaik megfelelőségét javítani kívánó személyek igényeit, kezelni a demográfiai kihívást, kiegészíteni a meglévő nyugdíjtermékeket és -rendszereket, valamint támogatni a magánnyugdíjak költséghatékonyságát azáltal, hogy jó lehetőségeket kínál a magánnyugdíjak hosszú távú befektetésére.”

(17)

A PEPP kialakítása hozzá fog járulni a nyugdíj-megtakarítások választékának bővítéséhez, különösen az utazó munkavállalók számára, és egy uniós piacot hoz létre a PEPP-szolgáltatók számára. Ez azonban csak az állami nyugdíjrendszereket kiegészítő rendszer lehet.

(18)

Az önkéntes egyéni nyugdíjtermékekkel kapcsolatos lakossági megtakarítási döntések megértését és tudatosságát pénzügyi képzéssel lehet támogatni. A megtakarítók számára ezenkívül tisztességes esélyt kell biztosítani arra, hogy teljes mértékben megérthessék a PEPP-hez kapcsolódó kockázatokat és e termékek jellemzőit.

(19)

A PEPP-re vonatkozó jogszabályi keret megteremti a páneurópai szinten kezelhető, megfizethető és önkéntes nyugdíjjal kapcsolatos befektetések sikeres piacának alapjait. A meglévő kötelező és foglalkoztatói nyugdíjrendszerek és -termékek kiegészítésével segít majd kielégíteni a nyugdíj-megtakarításaik megfelelőségét javítani kívánó személyek igényeit, hozzájárul a demográfiai kihívás kezeléséhez, és jelentős új magántőkeforrást biztosít a hosszú távú befektetések céljára. Ez a keret nem fogja helyettesíteni, és nem fogja harmonizálni a meglévő nemzeti egyéni nyugdíjtermékeket vagy -rendszereket, és nem lesz hatással a meglévő nemzeti kötelező és foglalkoztatói nyugdíjrendszerekre és -termékekre sem.

(20)

A PEPP egy olyan nem foglalkoztatói egyéni nyugdíjtermék, amire a PEPP-megtakarító a nyugdíjba vonulásra tekintettel önkéntesen szerződést köt. Mivel a PEPP-nek hosszú távú tőkefelhalmozást kell lehetővé tennie, a tőkéhez való korai hozzáférés lehetőségét korlátozni kell, és azt szankcionálni lehet.

(21)

E rendelet harmonizálja a PEPP egyes alapvető jellemzőit, amelyek olyan kulcsfontosságú kérdésekkel kapcsolatosak, mint a forgalmazás, a szerződések minimális tartalma, a befektetési politika, a szolgáltatóváltás vagy a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás és a hordozhatóság. Ezen alapvető jellemzők harmonizálása javítja az egyéninyugdíj-szolgáltatók egyenlő versenyfeltételeit, valamint hozzájárul a tőkepiaci unió megvalósításához és az egyéni nyugdíjak belső piacának integrációjához. Mindez egy nagymértékben szabványosított páneurópai termék létrehozásához vezet, amely minden tagállamban rendelkezésre áll, és a nyugdíjjogosultságok külföldre történő áthelyezése, valamint a különböző típusú szolgáltatók közötti szélesebb választási lehetőség – többek között határokon átnyúló – nyújtása révén, lehetővé teszi a fogyasztók számára, hogy maradéktalanul kihasználják a belső piac biztosította előnyöket. A nyugdíjszolgáltatások határokon átnyúló nyújtása előtt álló kevesebb akadály miatt a PEPP páneurópai alapon növeli majd a szolgáltatók közötti versenyt, és a megtakarítók számára kedvező méretgazdaságossági előnyöket fog jelenteni.

(22)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 114. cikke rendeletek vagy irányelvek formájában egyaránt lehetővé teszi jogi aktusok elfogadását. A jogalkotó rendelet elfogadását részesítette előnyben, mivel az valamennyi tagállamban közvetlenül alkalmazandó. Egy rendelet tehát lehetővé tenné a PEPP késedelem nélküli bevezetését, és hozzájárulna a nyugdíj-megtakarítások és a befektetések szintjének növelésére irányuló igények gyorsabb kielégítéséhez a tőkepiaci unió keretei között. Ez a rendelet a PEPP-ek alapvető jellemzőinek harmonizálására irányul, amely termékekre nem kell külön nemzeti szabályokat alkalmazni, és így ez esetben a rendelet megfelelőbb eszköznek tűnik, mint az irányelv. Ezzel szemben az e rendelet hatályán kívül eső jellemzők (például a felhalmozási szakaszra vonatkozó feltételek) nemzeti szabályok hatálya alá tartoznak.

(23)

E rendeletnek egységes szabályokat kell megállapítania a PEPP-ek nyilvántartásba vételére, szolgáltatására, forgalmazására és felügyeletére vonatkozóan. A PEPP-ekre vonatkoznak e rendelet rendelkezései, a vonatkozó ágazati uniós jog, valamint a megfelelő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási jogi aktusok. Ezenkívül alkalmazni kell a tagállamok által az ágazati uniós jog végrehajtása során elfogadott jogszabályokat is. Amennyiben e rendelet vagy az ágazati uniós jog nem terjed ki ezekre, a tagállamok vonatkozó jogszabályait kell alkalmazni. A PEPP-re a PEPP-megtakarító és a PEPP-szolgáltató által kötött szerződés (a továbbiakban: a PEPP-szerződés) is alkalmazandó. A PEPP-szerződésbe bele kell foglalni a termék alapvető jellemzőit. Ez a rendelet nem érinti a nemzetközi magánjogra, különösen a bíróságok joghatóságára és az alkalmazandó jogra vonatkozó uniós szabályokat. E rendelet nem érinti továbbá a nemzeti szerződéses jogot, a szociális jogot, a munkajogot és az adójogot sem.

(24)

E rendeletnek egyértelművé kell tennie, hogy a PEPP-szerződésnek meg kell felelnie valamennyi alkalmazandó szabálynak. A PEPP-szerződésnek ezenkívül meg kell határoznia a felek jogait és kötelezettségeit, valamint tartalmaznia kell a termék alapvető jellemzőit. A PEPP-szerződést a PEPP-megtakarítók egy csoportjának képviselője – mint például a megtakarítók független egyesülete is – is köthet e csoport nevében eljárva, feltéve, hogy azt e rendeletnek és az alkalmazandó nemzeti jognak megfelelően teszi, valamint, hogy az ily módon szerződést kötő PEPP-megtakarítók ugyanazt az információt és tanácsot kapják, mint azok a PEPP-megtakarítók, akik a PEPP-szerződést vagy közvetlenül egy PEPP-szolgáltatóval vagy egy PEPP-forgalmazón keresztül kötik.

(25)

A PEPP-szolgáltatók számára egyetlen terméknyilvántartási engedély kibocsátásával, egységes szabályrendszer alapján hozzáférést kell biztosítani a teljes uniós piachoz. Annak érdekében, hogy egy PEPP-szolgáltató egy terméket „PEPP” megjelöléssel hozzon forgalomba, nyilvántartásba vételre irányuló kérelmet kell benyújtania az illetékes hatóságokhoz. E rendelet nem akadályozza meg a már meglévő egyéni nyugdíjtermék nyilvántartásba vételét, amennyiben az megfelel az e rendeletben megállapított feltételeknek. Az illetékes hatóságoknak határozatot kell hozniuk a nyilvántartásba vételről, ha a kérelmező PEPP-szolgáltató minden szükséges információt rendelkezésre bocsátott, és ha megfelelő intézkedések vannak érvényben e rendelet követelményeinek való megfelelés érdekében. Azt követően, hogy az illetékes hatóságok határozatot hoztak a nyilvántartásba vételről, arról értesíteniük kell az (EU) 1094/2010 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (4) létrehozott európai felügyeleti hatóságot (Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) (a továbbiakban: az EIOPA) annak érdekében, hogy a PPEP-szolgáltatót és a PPEP-et nyilvántartásba lehessen venni a központi nyilvános nyilvántartásban. E nyilvántartásba vételnek az Unió egész területén érvényesnek kell lennie. Az e rendeletben megállapított egységes követelményeknek való megfelelés hatékony felügyeletének biztosítása érdekében a nyilvántartásba vételi eljárás során benyújtott információk és dokumentumok minden későbbi módosításáról – adott esetben – azonnal értesíteni kell az illetékes hatóságokat és az EIOPA-t.

(26)

Az EIOPA-nak központi nyilvános nyilvántartást kell létrehoznia a nyilvántartásba vett és az Unióban rendelkezésre bocsátható és forgalmazható PEPP-ekre, valamint a PEPP-szolgáltatókra vonatkozó információk tárolása érdekében, és e nyilvántartásnak tartalmaznia kell azon tagállamok listáját is, amelyekben a PEPP-et kínálják. Amennyiben a PEPP-szolgáltatók nem valamely tagállam területén forgalmaznak PEPP-et, de PEPP-ügyfeleik hordozhatóságának biztosítása érdekében e tagállam számára egy alszámlát nyithatnak, úgy ennek a nyilvántartásnak azon tagállamokról is információkat kell tartalmaznia, amelyek számára a PEPP-szolgáltató alszámlákat kínál.

(27)

Az (EU) 2016/2341 európai parlamenti és tagállami irányelvben (5) említett foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények szervezeti felépítésének és szabályozásának módja tagállamonként jelentős eltéréseket mutat. Ezek az intézmények egyes tagállamokban csupán foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatási tevékenységeket végezhetnek, más tagállamokban pedig – ahol a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények nem rendelkeznek jogi személyiséggel – ezek az intézmények, ideértve a működtetésükért felelős és a nevükben eljáró felhatalmazott szervezetek is, jogosultak foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatási és egyéninyugdíj-szolgáltatási tevékenységeket folytatni. Ez nemcsak a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények eltérő szervezeti felépítéséhez vezetett, hanem eltérő nemzeti szintű felügyelethez is. Különösen az olyan foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények prudenciális felügyelete, amelyek engedéllyel rendelkeznek foglalkoztatói és egyéninyugdíj-szolgáltatási tevékenységek folytatására, szélesebb körű, mint a csupán foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatási tevékenységeket folytató intézmények felügyelete.

A pénzügyi stabilitás veszélyeztetésének elkerülése és az eltérő szervezeti felépítés és szabályozás figyelembevétele érdekében csak azon foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények számára kell megengedni, hogy PEPP-eket biztosítsanak, amelyeket arra is felhatalmaztak, hogy felügyelet mellett a nemzeti jog szerint egyéni nyugdíjtermékeket biztosítsanak. Ezenfelül és a pénzügyi stabilitás további védelme érdekében a PEPP-szolgáltatással kapcsolatos üzletág minden eszközét és kötelezettségét el kell különíteni, és nincs lehetőség arra, hogy ezeket az intézmény foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató egyéb üzletágába helyezzék át. A PEPP-eket nyújtó foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézményeknek továbbá mindenkor meg kell felelniük az (EU) 2016/2341 irányelvben meghatározott vonatkozó normáknak – amennyiben ezen intézményeket az (EU) 2016/2341 irányelvvel összhangban az irányelv átültetése során nyilvántartásba vették vagy engedélyezték, úgy a tagállamok által megállapított részletesebb befektetési szabályoknak is –, valamint az irányítási rendszerük rendelkezéseinek. Amint más PEPP-szolgáltatók esetében is, ha ez a rendelet szigorúbb rendelkezéseket állapít meg, akkor az ilyen rendelkezések alkalmazandók.

(28)

Az egységes PEPP-útlevél biztosítani fogja a PEPP belső piacának létrehozását.

(29)

A PEPP-szolgáltatók számára lehetővé kell tenni, hogy általuk és nem általuk létrehozott PEPP-eket egyaránt forgalmazzanak, feltéve, hogy a vonatkozó ágazati jognak megfelelően járnak el. A PEPP-szolgáltatókat fel kell jogosítani a nem általuk létrehozott PEPP-ek forgalmazására. A PEPP-forgalmazók csak olyan termékeket forgalmazhatnak, amelyek tekintetében a vonatkozó ágazati joggal összhangban megfelelő ismeretekkel és szakértelemmel rendelkeznek.

(30)

A PEPP-szolgáltatóknak vagy a PEPP-forgalmazóknak még a PEPP-szerződés megkötése előtt tanácsot kell adniuk a leendő PEPP-megtakarítók számára, figyelembe véve a termék hosszú távú nyugdíjelőtakarékosságra irányuló jellegét, a PEPP-megtakarító egyéni igényeit és szükségleteit, valamint a korlátozott visszaválthatóságot. A tanácsadásnak különösen a PEPP-megtakarító tájékoztatására kell irányulnia a befektetési lehetőségek jellemzőiről, a tőkevédelem szintjéről és a kifizetések módjairól.

(31)

A szolgáltatásnyújtás szabadsága, illetve a letelepedés szabadsága alapján a PEPP-szolgáltatók szolgáltathatnak, illetve a PEPP-forgalmazók forgalmazhatnak PEPP-eket a fogadó tagállam területén, miután alszámlát nyitottak e fogadó tagállam számára. A magas színvonalú szolgáltatás és a hatékony fogyasztóvédelem biztosítása érdekében a székhely szerinti és a fogadó tagállamnak szorosan együtt kell működnie az e rendeletben meghatározott kötelezettségek végrehajtása terén. Amennyiben a PEPP-szolgáltatók és a PEPP-forgalmazók a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján különböző tagállamokban folytatnak üzleti tevékenységet, a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságainak kell felelniük az e rendeletben meghatározott kötelezettségeknek való megfelelés biztosításáért, mivel őket szorosabb kapcsolat fűzi a PEPP-szolgáltatóhoz. A székhely szerinti és a fogadó tagállam illetékes hatóságai közötti méltányos felelősségmegosztás biztosítása érdekében, amennyiben a fogadó tagállam illetékes hatóságainak tudomására jut, hogy a területükön kötelezettségszegés történt, tájékoztatniuk kell erről a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságát, amelynek ezt követően meg kell tennie a megfelelő intézkedéseket. Ezenkívül a fogadó tagállam illetékes hatóságai számára biztosítani kell a jogot a beavatkozásra akkor, ha a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai nem hozzák meg a megfelelő intézkedéseket, vagy ha a meghozott intézkedések nem elégségesek.

(32)

A tagállamok illetékes hatóságainak rendelkezniük kell minden olyan eszközzel, amely szükséges annak biztosításához, hogy a PEPP-szolgáltatók és a PEPP-forgalmazók az Unió egész területén szabályszerűen folytassák üzleti tevékenységüket, függetlenül attól, hogy e tevékenységet a letelepedés szabadsága vagy a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján végzik-e. A felügyelet eredményessége érdekében az illetékes hatóságok által tett minden lépésnek arányban kell állnia az adott szolgáltató vagy forgalmazó üzleti tevékenységében rejlő kockázatok jellegével, nagyságrendjével és összetettségével.

(33)

A PEPP páneurópai dimenziója nemcsak a szolgáltatók szintjén, azok határokon átnyúló tevékenységének lehetőségei révén biztosítható, hanem a PEPP-megtakarítók szintjén is, a PEPP hordozhatósága és a szolgáltatóváltásra irányuló szolgáltatás révén, hozzájárulva ezáltal az EUMSZ 21. és 45. cikke szerinti szabad mozgáshoz való jogukat gyakorló személyek egyéninyugdíj-jogosultságainak védelméhez. A hordozhatóság azt jelenti, hogy egy lakóhelyét megváltoztató PEPP-megtakarítónak nem kell PEPP-szolgáltatót váltania; PEPP-szolgáltatót mindemellett akkor is lehet váltani, ha a megtakarító nem változtatja meg lakóhelyét.

(34)

A PEPP-nek nemzeti alszámlákból kell állnia, amelyek mindegyike rendelkezik azokkal az egyéninyugdíjtermék-jellemzőkkel, amelyek lehetővé teszik, hogy a PEPP-hez való hozzájárulásokra vagy a kifizetésekre ösztönzőket lehessen alkalmazni, amennyiben ilyen ösztönzők elérhetők azokban a tagállamokban, amelyek vonatkozásában a PEPP-szolgáltató alszámlát bocsátott rendelkezésre. Az alszámlát a felhalmozási szakaszban teljesített hozzájárulások és a kifizetési szakaszban teljesített kifizetések nyilvántartására kell felhasználni annak a tagállamnak a jogával összhangban, amelyre az alszámlát megnyitották. A PEPP-megtakarító szintjén az első alszámlát a PEPP-szerződés megkötésekor kell létrehozni.

(35)

Annak érdekében, hogy a PEPP-szolgáltatók számára zökkenőmentes legyen az átmenet, a legalább két tagállam tekintetében alszámlákat tartalmazó PEPP-ek nyújtásának kötelezettsége e rendelet alkalmazásának kezdőnapjától számított három éven belül alkalmazandó. A PEPP-megtakarítók esetleges megtévesztésének elkerülése érdekében egy PEPP bevezetésekor a PEPP-szolgáltató köteles tájékoztatást adni arról, mely alszámlák állnak azonnal rendelkezésre. Ha egy PEPP-megtakarító egy másik tagállamba költözik, és ha az adott tagállam tekintetében nem áll rendelkezésre alszámla, a PEPP-szolgáltatónak lehetővé kell tennie a PEPP-megtakarító számára, hogy azonnal és díjmentesen egy másik olyan PEPP-szolgáltatóra váltson, amely biztosít alszámlát az adott tagállamra vonatkozóan. A PEPP-megtakarító lakóhelyének megváltoztatása előtt továbbra is folytathatja hozzájárulását az alszámlához.

(36)

Figyelembe véve a PEPP hosszú távú nyugdíj-előtakarékosságra irányuló jellegét és a kapcsolódó adminisztratív terheket, a PEPP-szolgáltatóknak és a PEPP-forgalmazóknak egyértelmű, könnyen érthető és megfelelő tájékoztatást kell nyújtaniuk a leendő PEPP-megtakarítók és PEPP-kedvezményezettek számára a nyugdíjba vonulással kapcsolatos döntéshozataluk támogatása érdekében. Ugyanebből az okból a PEPP-szolgáltatók és a PEPP-forgalmazók magas szintű átláthatóságot kötelesek biztosítani a PEPP különböző szakaszaiban, többek között a szerződés megkötését megelőző szakaszban, a szerződés megkötése során, a felhalmozási szakaszban (beleértve a nyugdíjba vonulást megelőző szakaszt is) és a kifizetési szakaszban. Tájékoztatást kell nyújtani különösen a felhalmozott nyugdíjjogosultságokról, a PEPP-nyugellátás előrevetített szintjeiről, a kockázatokról és garanciákról, a környezeti, társadalmi és irányítási tényezők integrációjáról, valamint a költségekről. Amennyiben a PEPP-nyugellátás előrevetített szintjei gazdasági forgatókönyveken alapulnak, az ilyen információknak tartalmazniuk kell egy legjobb becsült forgatókönyvet és egy kedvezőtlen forgatókönyvet is, amelyeknek szélsőségeseknek, ugyanakkor valószerűeknek kell lenniük.

(37)

A PEPP-szerződés megkötését megelőzően a leendő PEPP-megtakarítók számára biztosítani kell minden szükséges információt ahhoz, hogy megalapozott döntést hozzanak. A PEPP-szerződés megkötése előtt pontosan meg kell határozni a nyugdíjjal kapcsolatos igényeket és szükségleteket, és tanácsadást kell biztosítani.

(38)

Az optimális termékátláthatóság biztosításához a PEPP-szolgáltatóknak ki kell dolgozniuk az általuk létrehozott PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentumot, mielőtt megkezdhetik az adott PEPP-ek PEPP-megtakarítók számára történő forgalmazását. Felelősséget kell vállalniuk a PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentum pontosságáért is. A PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentum az 1286/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) szerinti, lakossági befektetési csomagtermékekre és a biztosítási alapú befektetési termékekre vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentum helyébe lép és azt módosítja, következésképpen ezeket a jövőben a PEPP-ekre vonatkozóan már nem kell rendelkezésre bocsátani. A PEPP-alaptermék tekintetében egy PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó külön dokumentumot kell kidolgozni. Ha a PEPP-szolgáltató alternatív befektetési lehetőségeket kínál, akkor az alternatív befektetési lehetőségekre vonatkozóan kiemelt információkat tartalmazó átfogó dokumentumot kell szolgáltatni, amely más dokumentumokra vonatkozó hivatkozásokat is tartalmazhat. Ha az alternatív befektetési lehetőségekre vonatkozóan előírt információ megadására egy külön kiemelt információkat tartalmazó dokumentumban nincsen mód, akkor minden egyes alternatív befektetési lehetőség tekintetében egy külön kiemelt információkat tartalmazó dokumentumot kell szolgáltatni. Ez azonban csak akkor fordulhat elő, ha az alternatív befektetési lehetőségekre vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentum létrehozása nem szolgálná a PEPP-ügyfelek érdekeit. Ezért, amikor az illetékes hatóságok értékelik, hogy a PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentum megfelel-e ennek a rendeletnek, adott esetben biztosítaniuk kell a különböző befektetési lehetőségek optimális összehasonlíthatóságát, figyelembe véve különösen a magatartáselemzésből származó naprakész ismereteket annak érdekében, hogy elkerülhető legyen az információ megjelenítése okozta bármely kognitív torzítás.

(39)

A PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentumok széles körű terjesztésének és elérhetőségének biztosítása érdekében e rendeletben elő kell írni a PEPP-szolgáltató számára, hogy a PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentumokat a honlapján közzétegye. A PEPP-szolgáltatónak közzé kell tennie a PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentumot minden egyes olyan tagállam tekintetében, ahol a szolgáltatásnyújtás szabadsága vagy a letelepedés szabadsága alapján a PEPP-et forgalmazzák, amely dokumentum az adott tagállam tekintetében tartalmazza a felhalmozási szakaszhoz és a kifizetési szakaszhoz kapcsolódó feltételekre vonatkozó konkrét információkat.

(40)

Nemzeti szinten már folyamatban van az egyéninyugdíjtermék-kalkulátorok kialakítása. Ugyanakkor annak érdekében, hogy ezek a kalkulátorok a lehető leghasznosabbak legyenek a fogyasztók számára, tartalmazniuk kell a különböző PEPP-szolgáltatók által felszámított költségeket és díjakat, valamint a közvetítők vagy a befektetési lánc más szereplői által felszámított egyéb költségeket és díjakat is, amelyeket a PEPP-szolgáltatók nem szerepeltetnek az áraikban.

(41)

A PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentumában szerepeltetendő részletes információknak, valamint az információk megjelenítésének további harmonizációját olyan szabályozástechnikai standardok révén kell megvalósítani, amelyek figyelembe veszik a fogyasztói magatartással kapcsolatban rendelkezésre álló kutatási eredményeket és a folyamatban lévő kutatásokat, ideértve a fogyasztók felé irányuló információközlés különböző módjainak hatékonyságával kapcsolatos tesztelés eredményeit is. A Bizottságot fel kell hatalmazni szabályozástechnikai standardok elfogadására. A szabályozástechnikai standardtervezeteket az EIOPA-nak a többi európai felügyeleti hatósággal (a továbbiakban: az EFH), adott esetben az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (7) létrehozott európai felügyeleti hatósággal (Európai Bankhatóság) (a továbbiakban: az EBH) és az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (8) létrehozott európai felügyeleti hatósággal (Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság) (a továbbiakban: az ESMA), valamint az Európai Központi Bankkal, az illetékes hatóságokkal folytatott konzultációt, továbbá az e rendeletben előírt fogyasztói és ipari tesztelést követően kell kidolgoznia, meghatározva a PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentumban feltüntetendő információk részleteit és megjelenítését,a PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentum felülvizsgálatának feltételeit, a PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentum rendelkezésre bocsátására vonatkozó követelmények teljesítésének feltételeit, a nyugdíjprognózisokra vonatkozó feltételezések megállapítására vonatkozó szabályokat, a PEPP-számlaértesítőben szerepeltetendő információk megjelenítésének részleteit, valamint a kockázatcsökkentési technikák által teljesítendő minimumkritériumokat. A szabályozástechnikai standardtervezetek kidolgozásakor az EIOPA-nak figyelembe kell vennie a PEPP-ek különböző lehetséges típusait, a PEPP-ek hosszú távú jellegét, a PEPP-megtakarítók szakértelmét, továbbá a PEPP-ek jellemzőit. A szabályozástechnikai standardok tervezetének a Bizottsághoz történő benyújtása előtt valós adatokkal adott esetben fogyasztói tesztelést és ipari tesztelést kell végezni. A Bizottságnak ezeket a szabályozástechnikai standardokat felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén kell elfogadnia az EUMSZ 290. cikke értelmében és az (EU) 1094/2010 rendelet 10–14. cikkével összhangban. A Bizottságot fel kell hatalmazni arra is, hogy az EUMSZ 291. cikke szerinti végrehajtási jogi aktusok révén és az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban az EIOPA által kidolgozott végrehajtás-technikai standardokat fogadjon el az együttműködés és az információcsere részleteire vonatkozóan azon követelményekkel együtt, amelyek ezen információknak az összehasonlítást lehetővé tevő, standardizált formában való bemutatásához szükségesek, valamint – a többi EFH-val és az illetékes hatóságokkal való konzultációt és ipari tesztelést követően – a felügyeleti jelentések formája tekintetében.

(42)

A PEPP-ekre vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentumnak egyértelműen megkülönböztethetőnek és különállónak kell lennie bármely marketingkommunikációs anyagtól.

(43)

A PEPP-szolgáltatóknak számlaértesítőt és intézményi tájékoztatót kell kidolgozniuk a PEPP-megtakarítók számára, amelyben ismertetik a PEPP-pel kapcsolatos alapvető személyes és általános adatokat és biztosítják az arra vonatkozó naprakész tájékoztatást. A PEPP-számlaértesítőnek és intézményi tájékoztatónak világosnak és átfogónak kell lennie, továbbá olyan releváns és megfelelő információkat kell tartalmaznia, amelyek megkönnyítik a nyugdíjjogosultságok időbeli és a nyugdíjtermékek közötti áttekintését, valamint a munkavállalói mobilitást. A PEPP-számlaértesítőnek tartalmaznia kell a környezeti, társadalmi és irányítási tényezőkkel kapcsolatos befektetési politikára vonatkozó kiemelt információkat is, és meg kell jelölnie, hogy a PEPP-megtakarítók hol és hogyan szerezhetnek be kiegészítő információkat a környezeti, társadalmi és irányítási tényezők integrációjáról. A PEPP-számlaértesítőt évente a PEPP-megtakarítók rendelkezésére kell bocsátani.

(44)

A PEPP-szolgáltatóknak két hónappal azon időpontok előtt, hogy a PEPP-megtakarítóknak lehetőségük van a folyósítási lehetőségeik módosítására, tájékoztatniuk kell a PEPP-megtakarítókat a kifizetési szakasz közelgő kezdetéről, a kifizetések lehetséges módjai és a kifizetések módjai módosításának lehetősége tekintetében. Amennyiben egynél több alszámlát nyitottak, a PEPP-megtakarítókat minden egyes alszámla tekintetében tájékoztatni kell a kifizetés lehetséges kezdetéről.

(45)

A kifizetési szakaszban a PEPP-kedvezményezetteket továbbra is tájékoztatni kell PEPP-ellátásukról, valamint a kapcsolódó folyósítási lehetőségekről. Ez különösen fontos, amikor a folyósítási szakaszban a PEPP-kedvezményezettek jelentős szintű befektetési kockázatot viselnek.

(46)

A PEPP-megtakarítók és a PEPP-kedvezményezettek jogainak megfelelő védelme érdekében a PEPP-szolgáltatóknak képeseknek kell lenniük olyan eszközallokációs döntések meghozatalára, amelyek megfelelnek kötelezettségeik pontos jellegének és lejárati szerkezetének, beleértve a hosszú távú időhorizonttal rendelkezőket is. Ezért hatékony felügyeletre, továbbá a befektetési szabályokkal kapcsolatos olyan megközelítésre van szükség, amely elegendő rugalmasságot biztosít a PEPP-szolgáltatóknak ahhoz, hogy a legbiztonságosabb és a leghatékonyabb befektetési politika mellett döntsenek, teljesítsék a körültekintő fellépésre vonatkozó kötelezettségüket, és a PEPP-megtakarítók hosszú távú érdekeit maradéktalanul szem előtt tartva járjanak el. Az óvatosság elvének való megfelelés ezért megköveteli azt, hogy a befektetési politikát a PEPP-szolgáltatók ügyfélstruktúrájához igazítsák.

(47)

Azáltal, hogy a rendelet az óvatosság elvét teszi a tőkebefektetések elvi alapjává, valamint hogy a PEPP-szolgáltatók számára lehetővé teszi a határokon átnyúló működést, ösztönzi a megtakarítások egyéninyugdíj-ágazatba történő terelését, és ezáltal hozzájárul a gazdasági és társadalmi fejlődéshez. Az óvatosság elvének emellett kifejezetten figyelembe kell vennie a környezeti, társadalmi és irányítási tényezők által a befektetési folyamatban betöltött szerepet is.

(48)

E rendeletnek megfelelő szintű befektetési szabadságot kell biztosítania a PEPP-szolgáltatók számára. A PEPP-szolgáltatók, mint alacsony likviditási kockázatokkal rendelkező, nagyon hosszú távú befektetők, helyzetükből kifolyólag hozzájárulhatnak a tőkepiaci unió fejlesztéséhez azáltal, hogy – prudens keretek között – befektetnek olyan nem likvid eszközökbe, mint például a részvények, valamint olyan egyéb hosszú távú gazdasági profilú eszközökbe, amelyeket nem szabályozott piacokon, multilaterális kereskedési rendszerben (MTF) vagy szervezett kereskedési rendszerben (OTF) értékesítenek. Élvezhetik továbbá a nemzetközi diverzifikáció előnyeit is. A kötelezettségek devizanemétől eltérő devizanemben kibocsátott részvényekbe, valamint a hosszú távú gazdasági profilú, nem szabályozott piacokon, multilaterális kereskedési rendszerben vagy szervezett kereskedési rendszerben értékesített egyéb eszközökbe való befektetéseket tehát a PEPP-megtakarítók és a PEPP-kedvezményezettek érdekeinek védelme céljából az óvatosság elvével összhangban nem szabad korlátozni, kivéve, ha ez prudenciális alapon indokolt.

(49)

A tőkepiaci unió elmélyítésével összefüggésben széles körű annak értelmezése, hogy mi minősül hosszú távú gazdasági profilú eszköznek. Az ilyen eszközök nem átruházható értékpapírok, ezért esetükben nem érvényesül a másodlagos piacok likviditása. Gyakran meghatározott időtartamú kötelezettségvállalást igényelnek, amelyek korlátozzák piacképességüket, és ide értendők a tőzsdén nem jegyzett vállalkozásokban fennálló részesedések és hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok, valamint az ilyen vállalkozásoknak nyújtott hitelek. A tőzsdén nem jegyzett vállalkozások közé tartoznak az infrastruktúra-projektek, a tőzsdén nem jegyzett, növekedésre törekvő társaságokba történő befektetések, valamint az ingatlanba és egyéb, hosszú távú befektetés céljára alkalmas eszközökbe történő befektetések. Az alacsony széndioxid-kibocsátású és az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes infrastruktúra-projektek gyakran nem jegyzett eszközök, és a projektfinanszírozáshoz hosszú lejáratú hitelekre támaszkodnak. Kötelezettségeik hosszú távú jellegére tekintettel a PEPP-szolgáltatókat ösztönözni kell arra, hogy eszközportfóliójuk elegendő részét a reálgazdaságba irányuló, hosszú távú gazdasági előnyökkel járó fenntartható befektetésekre, mindenekelőtt infrastukturális projektekre és vállalkozásokra fordítsák.

(50)

A környezeti, társadalmi és irányítási tényezők fontosak a PEPP-szolgáltatók befektetési politikája és kockázatkezelési rendszerei számára. A PEPP-szolgáltatókat ösztönözni kell arra, hogy befektetési döntéseik során vizsgálják meg az ilyen tényezőket, és vegyék figyelembe, hogy azok a meg nem térülő eszközök kiküszöbölése érdekében miként képezik kockázatkezelési rendszerük részét. A környezeti, társadalmi és irányítási tényezőkre vonatkozó információkat elérhetővé kell tenni az EIOPA, az illetékes hatóságok és a PEPP-megtakarítók számára.

(51)

A PEPP-ek szabályozásának egyik célja a biztonságos és költséghatékony, hosszú távú nyugdíj-előtakarékossági termék létrehozása. Mivel az egyéni nyugdíjtermékekre vonatkozó befektetések hosszú távra szólnak, különös figyelmet kell fordítani az eszközallokáció hosszú távú következményeire. Különösen a környezeti, társadalmi és irányítási tényezőket kell figyelembe venni. A PEPP-megtakarításokat a környezeti, társadalmi és irányítási – így az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodásban (Párizsi Megállapodás), az Egyesült Nemzetek fenntartható fejlesztési céljaiban és az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekben meghatározott uniós éghajlat-politikai és fenntarthatósági célkitűzések között szereplő – tényezők figyelembevételével kell befektetni.

(52)

Arra vonatkozó kötelezettségük teljesítésének biztosítása érdekében, hogy befektetési politikájukat az óvatosság elvével összhangban alakítsák ki, meg kell akadályozni, hogy a PEPP-szolgáltatók az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek európai uniós jegyzékéről szóló, alkalmazandó tanácsi következtetésekben azonosított, nem együttműködő joghatóságokban, valamint az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelv (9) 9. cikke alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló, alkalmazandó bizottsági rendeletben azonosított kiemelt kockázatot jelentő, stratégiai hiányosságokkal rendelkező harmadik országban fektessenek be.

(53)

Tekintettel arra, hogy a PEPP célja hosszú távú nyugdíj-előtakarékosságra irányul, úgy kell meghatározni a PEPP-megtakarítók rendelkezésére bocsátott befektetési lehetőségek keretét, hogy az magában foglalja azon elemeket, amelyek alapján a befektetők befektetési döntést tudnak hozni, ideértve a számukra választhatóként kínált befektetési lehetőségek számát is. Miután a PEPP-megtakarító egy PEPP-szerződés megkötésekor meghozta a befektetési lehetőségre vonatkozó első döntést, lehetővé kell tenni számára, hogy választását a PEPP-szerződés megkötésétől számított legalább öt év elteltével, illetve későbbi módosítás esetében a befektetési lehetőség legutolsó módosításától számított legalább öt év elteltével – módosítsa, így a szolgáltatók számára hosszú távú befektetési stratégiájukhoz kellően stabil környezetet kínálnak, és ezzel párhuzamosan érvényesül a befektetővédelem is. A PEPP-szolgáltatók számára azonban lehetővé kell tenni, hogy megengedjék, hogy a PEPP-megtakarítók gyakrabban módosítsák a kiválasztott befektetési lehetőséget.

(54)

A PEPP-alapterméknek biztonságosnak kell lennie és alapértelmezett befektetési lehetőségként kell működnie. A PEPP-alaptermék öltheti vagy kockázatcsökkentési technika formáját – összhangban azzal a céllal, hogy lehetővé tegye a PEPP-megtakarító számára a tőke megtérülését –, vagy a befektetett tőkére vonatkozó garancia formáját. A kockázatcsökkentési technika – összhangban azzal a céllal, hogy lehetővé tegye a PEPP-megtakarító számára a tőke megtérülését – lehet konzervatív befektetési stratégia vagy életciklus-alapú stratégia, amely a futamidő folyamán fokozatosan csökkenti a teljes kockázati kitettséget. Az alapértelmezett befektetési lehetőség keretében nyújtott garanciáknak ki kell terjedniük legalább a felhalmozási szakaszban nyújtott hozzájárulásokra az összes díj és illeték levonása után. A garanciák fedezhetik a díjakat és az illetékeket is, és kiterjedhetnek az infláció teljes vagy részleges fedezésére is. A befektetett tőkére vonatkozó garanciát a kifizetési szakasz kezdetén és adott esetben a kifizetési szakasz folyamán kötelező nyújtani.

(55)

A PEPP-megtakarítók számára költséghatékonyságot és elégséges teljesítményt kell garantálni, ezért a PEPP-alaptermékkel kapcsolatos költségeket és díjakat a felhalmozott tőke meghatározott százalékára kell korlátozni. Ezt a határértéket a felhalmozott tőke 1 %-ában kell meghatározni, ugyanakkor helyénvaló lenne részletesebben meghatározni a szabályozástechnikai standardok révén figyelembe veendő költségek és díjak típusait annak érdekében, hogy egyenlő versenyfeltételeket lehessen biztosítani a különböző PEPP-szolgáltatók és a PEPP-ek sajátos költség- és díjstruktúrával rendelkező különféle típusai között. A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EIOPA által kidolgozandó ilyen szabályozástechnikai standardokat fogadjon el. A szabályozástechnikai standardtervezetek kidolgozása során az EIOPA-nak különösen figyelembe kell vennie a PEPP-ek hosszú távú jellegét, különböző típusait és az egyedi jellemzőikből fakadó, költségekkel összefüggő tényezőket annak biztosítása érdekében, hogy a különböző PEPP-szolgáltatók és termékeik egyenlő bánásmódban részesüljenek, figyelembe véve ugyanakkor azt is, hogy a PEPP-alaptermék jellemzője, hogy egy egyszerű, költséghatékony és átlátható termék, amely hosszú távon elegendő befektetési reálhozamot biztosít. Ezen túlmenően, a termék hosszú távú nyugdíj-előtakarékosságra irányuló jellegének megőrzése érdekében gondosan értékelni kell a kifizetések módját, különös tekintettel az életjáradékokra. E kereten belül annak biztosítása érdekében, hogy a tőkegaranciát kínáló PEPP-szolgáltatók más szolgáltatókkal azonos feltételeket élvezzenek, az EIOPA-nak megfelelően figyelembe kell vennie a költségek és díjak szerkezetét. Továbbá a költségek és díjak százalékos értékeit is rendszeresen felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy a költségek szintjében bekövetkező bármilyen változás figyelembevétele mellett is folyamatosan biztosított legyen azok megfelelősége. A Bizottságnak ezeket a szabályozástechnikai standardokat felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén kell elfogadnia az EUMSZ 290. cikke értelmében és az (EU) 1094/2010 rendelet 10–14. cikkével összhangban.

A költséghatékonyság folyamatos biztosítása és a PEPP-ügyfelek túlságosan nagy terhet jelentő költségstruktúrákkal szembeni védelme érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a százalékos érték módosítására vonatkozóan, figyelemmel a felülvizsgálataira, különös tekintettel a költségek és díjak tényleges szintjére és a tényleges szint változásaira, a költségkorlátnak a PEPP-ek elérhetőségére gyakorolt hatására, valamint a különböző típusú PEPP-eket kínáló különböző PEPP-szolgáltatók megfelelő piacra jutására.

(56)

Az illetékes hatóságoknak a PEPP-megtakarítók és a PEPP-kedvezményezettek jogainak védelmére és a PEPP-szolgáltatók stabilitására és megbízhatóságára vonatkozó elsődleges céljait szem előtt tartva kell gyakorolniuk hatásköreiket.

(57)

Amennyiben a PEPP-szolgáltató foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmény vagy uniós alternatívbefektetésialap-kezelő, úgy a PEPP-szolgáltatással kapcsolatos üzletágnak megfelelő eszközök letéti őrzése érdekében letétkezelőt kell kijelölnie. További biztosítékokra van szükség a letétkezelőként eljáró szervezettel és funkcióival kapcsolatban, mivel a jelenleg hatályos, a 2011/61/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (10) a letétkezelőre vonatkozóan meghatározott szabályok kizárólag a szakmai befektetők számára értékesített alapokra irányulnak – az (EU) 2015/760 európai parlamenti és tanácsi irányelv (11) szerinti hosszú távú, lakossági befektetők részére értékesített európai befektetési alapok kivételével –, és a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézményekre alkalmazandó ágazati jog nem írja elő minden esetben letétkezelő kijelölését. Annak érdekében, hogy a PEPP-szolgáltatással kapcsolatos üzletágnak megfelelő eszközök letéti őrzésével kapcsolatban a befektetők a legmagasabb szintű védelemben részesüljenek, e rendelet előírja a PEPP- termékeket kínáló foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények és uniós alternatívbefektetésialap-kezelők számára, hogy a letétkezelő kijelölése, feladatai teljesítése és felügyeleti feladatai tekintetében a 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (12) szabályait kövessék.

(58)

A költségek és díjak átláthatóságának és méltányosságának biztosítása elengedhetetlen a PEPP-megtakarítók bizalmának megszerzéséhez és annak lehetővé tételéhez, hogy megalapozott döntést hozhassanak. Ennek megfelelően meg kell tiltani a nem átlátható árazási módszerek használatát.

(59)

Az e rendeletben meghatározott célok teljesítése érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az EIOPA és az illetékes hatóságok beavatkozási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó feltételek, valamint az EIOPA által annak megállapítása érdekében alkalmazandó kritériumok és tényezők meghatározására vonatkozóan, hogy fennáll-e valamilyen, a PEPP-megtakarító védelmével kapcsolatos jelentős aggály. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak (13) megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(60)

A PEPP-ügyfelek bíróság előtti jogorvoslatra vonatkozó jogának sérelme nélkül könnyen igénybe vehető, megfelelő, független, pártatlan, átlátható és hatékony alternatív vitarendezési eljárásokat kell biztosítani a PEPP-szolgáltatók vagy a PEPP-forgalmazók és a PEPP-ügyfelek közötti olyan viták rendezéséhez, amelyek tárgyát az e rendeletben meghatározott jogok és kötelezettségek képezik.

(61)

Egy hatékony és eredményes vitarendezési eljárás kialakítása céljából a PEPP-szolgáltatóknak és a PEPP-forgalmazóknak olyan hatékony panasztételi eljárással kell rendelkezniük, amelyet ügyfeleik igénybe vehetnek, mielőtt a vita alternatív vitarendezés során történő rendezésre vagy bíróság elé kerülne. A panasztételi eljárás keretében rövid és egyértelműen meghatározott határidőket kell megszabni, amelyeken belül a PEPP-szolgáltatónak vagy a PEPP-forgalmazónak reagálnia kell a panaszra. Az alternatív vitarendezési fórumoknak elegendő kapacitással kell rendelkezniük ahhoz, hogy megfelelő és hatékony módon vegyenek részt az e rendelet szerinti jogokat és kötelezettségeket érintő viták ügyében a határokon átnyúló együttműködésben.

(62)

Annak érdekében, hogy a PEPP-megtakarítók jobb feltételekkel tudjanak befektetni, ugyanakkor ösztönzést kapjon a PEPP-szolgáltatók közötti verseny, a PEPP-megtakarítók számára biztosítani kell azt a jogot, hogy a felhalmozási szakaszban – egyértelmű, gyors és biztonságos eljárás keretében – egy ugyanabban vagy egy másik tagállamban székhellyel rendelkező másik PEPP-szolgáltatóra váltsanak. Ugyanakkor a PEPP-szolgáltatók nem kötelezhetők arra, hogy a PEPP-ek tekintetében szolgáltatóváltásra irányuló szolgáltatást nyújtsanak, ha a megtakarítók számára életjáradék formájában hajtják végre a kifizetéseket. A váltás során az átadó PEPP-szolgáltatóknak transzferálniuk kell a megfelelő összegeket vagy adott esetben a természetbeni eszközöket a PEPP-számláról, és le kell zárniuk azt. A PEPP-megtakarítóknak egy új PEPP-számla megnyitásához szerződéseket kell kötniük a fogadó PEPP-szolgáltatókkal. Az új PEPP-számlának a korábbi PEPP-számlával azonos alszámla-szerkezettel kell rendelkeznie.

(63)

Szolgáltatóváltásra irányuló szolgáltatás során a PEPP-megtakarítók csak akkor választhatják a természetbeni eszközök transzferálását, ha a váltás olyan PEPP-szolgáltatók – például befektetési vállalkozások vagy kiegészítő engedéllyel rendelkező más jogosult szolgáltatók – között történik, amelyek PEPP-megtakarítók portfólióinak kezelésével foglalkoznak. Ebben az esetben a fogadó szolgáltató írásbeli hozzájárulására van szükség. Kollektív befektetéskezelők esetében természetbeni eszközök váltására nincsen mód, mivel az eszközöknek az egyes PEPP-megtakarítók szerinti elkülönítése nem áll fenn.

(64)

A váltási eljárásnak a PEPP-megtakarító számára egyszerűen lebonyolíthatónak kell lennie. Ennek megfelelően az eljárás PEPP-megtakarító nevében és kérésére történő kezdeményezéséért és lebonyolításáért a fogadó PEPP-szolgáltatónak kell felelősnek lennie. A PEPP-szolgáltatók számára lehetővé kell tenni, hogy a szolgáltatóváltásra irányuló szolgáltatással kapcsolatos eljárás kialakításakor önkéntes alapon további eszközöket, például technikai megoldásokat vegyenek igénybe. Figyelembe véve a termék páneurópai jellegét, a PEPP-megtakarítók számára lehetővé kell tenni, hogy azonnal és díjmentesen váltsanak abban az esetben, ha nem áll rendelkezésre alszámla abban a tagállamban, ahová a PEPP-megtakarító elköltözik.

(65)

A váltásra vonatkozó meghatalmazást megelőzően a PEPP-megtakarítót tájékoztatni kell a váltás lebonyolításához szükséges valamennyi lépésről és költségről annak érdekében, hogy a PEPP-megtakarító megalapozott döntést hozhasson a szolgáltatóváltásra irányuló szolgáltatásról.

(66)

A sikeres váltáshoz az átadó PEPP-szolgáltató együttműködésére is szükség van. Ezért az átadó PEPP-szolgáltatónak meg kell adnia az átvevő PEPP-szolgáltató számára az ahhoz szükséges információkat, hogy a fizetések áthelyezhetők legyenek az új PEPP-számlára. Az átadott információnak azonban a váltáshoz szükséges mértékre kell korlátozódnia.

(67)

A PEPP-megtakarítókat nem érheti a váltási eljárásban részt vevő PEPP-szolgáltatók valamelyikének hibájából eredő pénzügyi veszteség, beleértve a díj- vagy kamatfizetési kötelezettséget is. Különösen a PEPP-megtakarítóra nem háríthatók át azok a pénzügyi veszteségek, amelyek pótlólagos díjak, kamatok és egyéb költségek megfizetéséből, valamint a váltás késedelmes lebonyolítása miatt felszámított bírságokból, szankciókból és bármilyen más pénzügyi hátrányból erednek. Mivel a tőkevédelmet a kifizetési szakasz kezdetén és adott esetben a kifizetési szakasz folyamán kell biztosítani, az átadó PEPP-szolgáltató nem kötelezhető arra, hogy a tőkevédelmet vagy a garanciát a váltás pillanatában biztosítsa. A PEPP-szolgáltató dönthet úgy is, hogy a váltás pillanatában is biztosítja a tőkevédelmet vagy garanciát nyújt.

(68)

A PEPP-megtakarítók számára lehetővé kell tenni, hogy a váltás előtt megalapozott döntést hozzanak. Az átvevő PEPP-szolgáltatónak meg kell felelnie valamennyi forgalmazási és tájékoztatási követelménynek, többek között el kell készítenie a PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentumot, tanácsot és megfelelő tájékoztatást kell adnia a váltással kapcsolatos költségekre vonatkozóan, valamint – ha garanciával védett PEPP váltásáról van szó – ismertetnie kell a tőkevédelemre gyakorolt lehetséges negatív hatásokat. Az átadó PEPP-szolgáltató által alkalmazott váltási költségeket olyan összegre kell korlátozni, amely nem akadályozza a mobilitást, és semmiképpen nem haladja meg a transzferálandó megfelelő összegek vagy természetbeni eszközöknek megfelelő monetáris érték 0,5 %-át.

(69)

A PEPP-megtakarítók számára biztosítani kell, hogy PEPP-szerződés megkötésekor, valamint új alszámla nyitásakor szabadon dönthessenek arról, hogy a kifizetési szakaszban milyen kifizetési módot választanak (járadék, egyösszegű kifizetés vagy egyéb), de lehetőséget kell adni arra is, hogy a kifizetési szakasz kezdete előtt egy évvel, a kifizetési szakasz kezdetekor és a váltás pillanatában módosíthassák választásukat, hogy a nyugdíjba vonuláshoz közeledve a kifizetés módját jobban összehangolhassák igényeikkel. Ha a PEPP-szolgáltató több kifizetési módot is rendelkezésre bocsát, akkor lehetővé kell tenni a PEPP-megtakarító számára, hogy a PEPP-számláján nyitott minden egyes alszámlára eltérő kifizetési lehetőséget válasszon.

(70)

A PEPP-szolgáltatók számára biztosítani kell annak lehetőségét, hogy a kifizetések módjainak széles körét bocsássák a PEPP-megtakarítók rendelkezésére. E megközelítés révén – a PEPP-megtakarítók számára biztosított nagyobb rugalmasságnak és szélesebb választási lehetőségeknek köszönhetően – megvalósulhat a PEPP-ek széles körű elterjedésére irányuló cél. E megközelítés lehetővé teszi a szolgáltatók számára, hogy PEPP-jeiket a leginkább költséghatékony módon alakítsák ki. Ez összhangban van más uniós politikákkal és politikai szempontból megvalósítható, mivel kellő rugalmasságot biztosít a tagállamoknak annak eldöntéséhez, hogy a kifizetések mely módjait ösztönözzék. A termék hosszú távú nyugdíj-előtakarékosságra irányuló jellegével összhangban a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy az életjáradékok és a lehívásos fizetések további ösztönzése érdekében intézkedéseket fogadjanak el a kifizetések egyedi módjainak előnyben részesítésére, például mennyiségi korlátot vezethetnek be az egyösszegű kifizetésekre vonatkozóan.

(71)

A PEPP páneurópai jellegére tekintettel a PEPP-megtakarító védelmét a belső piacon következetesen magas szinten szükséges biztosítani. Ehhez a jogsértések elleni hatékony küzdelemre és a fogyasztók megkárosításának megelőzését biztosító megfelelő eszközökre van szükség. Ezért az EIOPA és az illetékes hatóságok hatáskörét ki kell egészíteni egy olyan kifejezett mechanizmussal, amely megtiltja vagy korlátozza bármely olyan PEPP forgalomba hozatalát, forgalmazását vagy értékesítését, amely komoly aggályokat vet fel a PEPP-megtakarító védelmével – többek között a termék hosszú távú nyugdíj-előtakarékosságra irányuló jellegével, a pénzügyi piacok megfelelő működésével és integritásával, illetve a pénzügyi rendszer egészének vagy egy részének stabilitásával – kapcsolatban, az EIOPA-val folytatott megfelelő koordináció és az EIOPA számára biztosított vészhelyzeti hatáskör mellett.

Az EIOPA hatásköreinek az 1094/2010/EU rendelet 9. cikkének (5) bekezdésén kell alapulniuk, biztosítva, hogy az ilyen intervenciós mechanizmusok alkalmazhatók legyenek abban az esetben, ha a PEPP-megtakarító védelmével – különösen a PEPP hosszú távú nyugdíj-előtakarékosságra irányuló jellegével – kapcsolatban jelentős aggályok merülnek fel. A feltételek teljesülése esetén az illetékes hatóságoknak képeseknek kell lenniük arra, hogy elővigyázatossági alapon előírják valamely PEPP tilalmát vagy korlátozását még azt megelőzően, hogy a terméket a PEPP-megtakarítók számára forgalomba hozták, forgalmazták vagy értékesítették volna. E hatáskörök nem mentesítik a PEPP-szolgáltatót azon felelőssége alól, hogy eleget tegyen az e rendelet szerinti összes vonatkozó követelménynek.

(72)

Garantálni kell a PEPP-be való befektetéshez kapcsolódó költségek és díjak teljes átláthatóságát. A fogyasztóvédelem biztosításával párhuzamosan egyenlő feltételeket kell teremteni a szolgáltatók számára. A különböző termékek kapcsán összehasonlítható információ állna rendelkezésre, ami így hozzájárulna a versenyképes árképzéshez.

(73)

Bár a PEPP-szolgáltatók folyamatos felügyelete a megfelelő illetékes hatóságok feladata, az EIOPA-nak össze kell hangolnia a felügyeletet a PEPP-ek tekintetében, hogy biztosítsa egy egységes felügyeleti módszertan következetes alkalmazását, és így hozzájáruljon a PEPP-ek páneurópai és hosszú távú nyugdíj-előtakarékosságra irányuló jellegéhez.

(74)

A fogyasztói jogok megerősítése és a panasztételi eljáráshoz való hozzáférés megkönnyítése érdekében a PEPP-megtakarítók számára akár egyénileg, akár együttesen lehetővé kell tenni, hogy panaszukat a lakóhelyük szerinti tagállam nemzeti illetékes hatóságaihoz nyújtsák be, függetlenül attól, hol történt a jogsértés.

(75)

Az EIOPA-nak együtt kell működnie az illetékes hatóságokkal, és meg kell könnyítenie a hatóságok közötti együttműködést és összhangot. Ezzel összefüggésben az EIOPA-nak együtt kell működnie az illetékes hatóságokkal a felügyeleti intézkedések alkalmazására irányuló feladatuk végrehajtása során azáltal, hogy bizonyítékokat bocsát rendelkezésükre a PEPP-ekhez kapcsolódó jogsértésekről. Az EIOPA-nak továbbá a határokon átnyúló esetekben kötelező erejű közvetítést kell folytatnia az illetékes hatóságok közötti nézeteltérések rendezéséhez.

(76)

Annak biztosítása érdekében, hogy a PEPP-szolgáltatók és a PEPP-forgalmazók megfeleljenek e rendeletnek, és az Unió egészében hasonló elbánásban részesüljenek, hatékony, arányos és visszatartó erejű közigazgatási szankciókat és egyéb intézkedéseket kell előírni.

(77)

A Bizottság 2010. december 8-i közleményével összhangban a pénzügyi szolgáltatások ágazatában a szankciórendszerek megerősítéséről, valamint e rendelet követelményei teljesítésének biztosítása érdekében fontos, hogy a tagállamok a szükséges intézkedések megtételével gondoskodjanak arról, hogy e rendelet megsértése megfelelő közigazgatási szankciókat és egyéb intézkedéseket vonjon maga után.

(78)

Jóllehet a tagállamok szabadon állapíthatnak meg közigazgatási és büntetőjogi szankciókat előíró szabályokat ugyanazon jogsértésekre vonatkozóan, nem írható elő a számukra, hogy közigazgatási szankciókat előíró szabályokat állapítsanak meg e rendelet megsértésének azon eseteire, amelyek nemzeti büntetőjoguk hatálya alá tartoznak. Ha azonban a tagállamok e rendelet megsértésének esetére közigazgatási szankciók helyett büntetőjogi szankciókat tartanak fenn, az nem csökkentheti, illetve egyéb módon sem befolyásolhatja az illetékes hatóságok lehetőségét arra, hogy e rendelet alkalmazásában kellő időben együttműködjenek más tagállamok illetékes hatóságaival, illetve tőlük kellő időben információkhoz jussanak, vagy velük kellő időben információcserét folytassanak, akár azt követően is, hogy az adott jogsértéseket büntetőeljárás lefolytatása céljából az illetékes igazságügyi hatóságokhoz utalták.

(79)

Az illetékes hatóságokat fel kell hatalmazni olyan pénzbírságok kiszabására, amelyek kellően magasak a tényleges vagy lehetséges haszon ellensúlyozásához, és még a nagyobb pénzügyi vállalkozások és azok vezetői számára is visszatartó erővel bírnak.

(80)

Ahhoz, hogy a szankciók alkalmazása az Unióban következetes legyen, az illetékes hatóságoknak a közigazgatási szankció vagy egyéb intézkedések típusának és a pénzbírságok szintjének meghatározása során az összes lényeges körülményt figyelembe kell venniük.

(81)

Annak biztosításához, hogy az illetékes hatóságok jogsértésekről és szankciókról hozott határozatai nagyobb visszatartó erővel bírjanak, továbbá a fogyasztóvédelem megerősítése keretében – annak érdekében, hogy a fogyasztók figyelmét felhívják valamely PEPP e rendeletet megsértő módon történő forgalmazására – az említett határozatokat közzé kell tenni, kivéve, ha az említett közzététel veszélyezteti a pénzügyi piacok stabilitását, vagy veszélynek tesz ki egy folyamatban lévő nyomozást.

(82)

A potenciális jogsértések feltárása céljából az illetékes hatóságoknak rendelkezniük kell a szükséges vizsgálati hatáskörökkel, és hatékony mechanizmusokat kell létrehozniuk, amelyekkel lehetővé teszik a lehetséges vagy tényleges jogsértések bejelentését.

(83)

Ez a rendelet nem érinti a bűncselekményekre vonatkozó tagállami jogszabályok rendelkezéseit.

(84)

A személyes adatok e rendelet alkalmazásában történő bármely kezelésének, így például a személyes adatok illetékes hatóságok közötti cseréjének vagy továbbításának, vagy a személyes adatok PEPP-szolgáltatók vagy PEPP-forgalmazók általi kezelésének összhangban kell lennie az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (14), valamint a 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (15). Az információk európai felügyeleti hatóságok közötti bármely cseréjének vagy továbbításának összhangban kell lennie az (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (16).

(85)

A személyes pénzügyi adatok érzékenysége szempontjából rendkívül fontos az erős adatvédelem. Ezért ajánlatos, hogy az adatvédelmi hatóságok szorosan részt vegyenek e rendelet végrehajtásában és felügyeletében.

(86)

Az e rendeletben megállapított nyilvántartásba vételi és értesítési eljárás nem léphet semmilyen meglévő kiegészítő nemzeti eljárás helyébe a nemzeti szinten meghatározott előnyök és ösztönzők kihasználása érdekében.

(87)

El kell végezni e rendelet felülvizsgálatát többek között a piaci fejleményeknek, például új típusú PEPP-ek megjelenésének, valamint az uniós jog egyéb területein bekövetkezett fejleményeknek az értékelésével. Ennek az értékelésnek figyelembe kell vennie a jól működő PEPP-piac létrehozásának különböző szándékait és céljait, és értékelnie kell különösen, hogy e rendelet azt eredményezte-e, hogy több európai polgár takarít meg a fenntartható és megfelelő nyugdíj érdekében. A PEPP-szolgáltatók felügyeletére vonatkozó európai minimumszabályok jelentősége megköveteli a PEPP-szolgáltatók értékelését is az e rendeletnek és az alkalmazandó ágazati jognak való megfelelés tekintetében.

(88)

E rendelet lehetséges hosszú távú hatásai miatt elengedhetetlen a rendelet alkalmazásának kezdeti szakaszában szorosan nyomon követni a fejleményeket. Az értékelés során a Bizottságnak tükröznie kell az EIOPA, az érdekelt felek és a szakértők észrevételeit is, és ezekről adott esetben jelentést kell benyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(89)

Ennek a rendeletnek biztosítania kell az alapvető jogok tiszteletben tartását, és szem előtt kell tartania az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert elveket, különösen az időseknek a méltó és önálló élethez és a társadalmi és kulturális életben való részvételhez való jogát, a személyes adatok védelméhez, a tulajdonhoz, a vállalkozások szabadságához, a férfiak és nők közötti egyenlőséghez való jogot, valamint a magas szintű fogyasztóvédelem elvét.

(90)

Mivel e rendelet céljait, nevezetesen a PEPP-megtakarítók védelmének fokozását és a PEPP-ekbe vetett bizalmuk erősítését – többek között e termékek határokon átnyúló forgalmazása esetén is – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedés hatásai miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet egységes szabályokat állapít meg az Unióban „páneurópai egyéni nyugdíjtermék” vagy „PEPP” megjelöléssel forgalmazott egyéni nyugdíjtermékek nyilvántartásba vétele, létrehozása, forgalmazása és felügyelete tekintetében.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

1.   „egyéni nyugdíjtermék”: olyan termék, amely:

a)

egy egyéni megtakarító és egy szervezet közötti, önkéntes alapon kötött szerződésen alapul és kiegészít valamely kötelező vagy foglalkoztatói nyugdíjat;

b)

a tőke hosszú távú felhalmozását írja elő azzal a kifejezett céllal, hogy nyugdíjazáskor jövedelmet biztosítson, és korlátozott lehetőséget biztosít az az előtti korai hozzáférésre;

c)

nem kötelező és nem foglalkoztatói nyugdíjtermék;

2.   „páneurópai egyéni nyugdíjtermék” vagy „PEPP”: a 6. cikk (1) bekezdésével összhangban PEPP-szerződés alapján jogosult pénzügyi vállalkozás által szolgáltatott olyan hosszú távú megtakarítási egyéni nyugdíjtermék, amelyre a nyugdíjba vonulásra tekintettel a PEPP-megtakarító vagy a tagjai nevében a PEPP-megtakarítók független szövetsége szerződést kötött, amely nem vagy szigorú korlátok között lejárat előtt visszaváltható, és amelyet e rendeletnek megfelelően nyilvántartásba vettek;

3.   „PEPP-megtakarító”: olyan természetes személy, aki valamely PEPP-szolgáltatóval PEPP-nyugdíjtermékre vonatkozó szerződést kötött;

4.   „PEPP-szerződés”: a PEPP-megtakarító és a 4. cikkben megállapított feltételeket teljesítő PEPP-szolgáltató közötti szerződés;

5.   „PEPP-számla”: PEPP-megtakarító vagy PEPP-kedvezményezett nevén lévő egyéninyugdíj-számla, amelyet olyan ügyletek rögzítésére használnak, amelyek lehetővé teszik a PEPP-megtakarító számára a nyugdíjcélú megtakarítások rendszeres befizetését, valamint a PEPP-ellátásnak a PEPP-kedvezményezett számára történő kifizetését;

6.   „PEPP-kedvezményezett”: a PEPP-ellátásban részesülő természetes személy;

7.   „PEPP-ügyfél”: PEPP-megtakarító, leendő PEPP-megtakarító vagy PEPP-kedvezményezett;

8.   „PEPP-forgalmazás”: PEPP-szolgáltatásra vonatkozó szerződések megkötésével kapcsolatos tanácsadással, ajánlattétellel vagy ilyen szerződések megkötésének előkészítésével kapcsolatos egyéb tevékenységek, az ilyen szerződések megkötésével, illetve az ilyen szerződések kezelésében és teljesítésében való közreműködéssel kapcsolatos tevékenységek, ideértve az információk rendelkezésre bocsátását egy vagy több PEPP-szerződésről olyan kritériumoknak megfelelően, amelyeket az ügyfél egy honlapon vagy más tájékoztatási eszközön keresztül választ ki, valamint a PEPP rangsorának összeállítását, ideértve az árak és a termékek összehasonlítását, és a PEPP árára vonatkozó kedvezményt is, amennyiben az ügyfélnek lehetősége van a honlapon vagy más tájékoztatási eszközön keresztül közvetve vagy közvetlenül PEPP-szerződést kötni;

9.   „PEPP-nyugellátás”: olyan ellátás, amelyet a nyugdíjba vonulás elérésére vagy annak várható elérésére való hivatkozással fizetnek ki az 58. cikk (1) bekezdésében említett egyik módon;

10.   „PEPP-ellátás”: olyan PEPP-nyugellátás és egyéb további juttatások, amelyekre a PEPP-szerződés alapján a PEPP-kedvezményezett jogosult, különös tekintettel a lejárat előtti visszaváltás szigorúan korlátozott eseteire, vagy ha a PEPP-szerződés fedezetet nyújt a biometrikus kockázatokra;

11.   „felhalmozási szakasz”: azon időszak, amely során az eszközök a PEPP-számlán halmozódnak, és amely általában a kifizetési szakasz kezdetéig tart;

12.   „kifizetési szakasz”: az az időszak, amelynek során a PEPP-számlán felhalmozott eszközöket a nyugellátás vagy más jövedelmi igények finanszírozása érdekében felhasználhatják;

13.   „járadék”: egy adott időszak, például a PEPP-kedvezményezett élettartama vagy meghatározott számú év során meghatározott időközönként a befektetés ellenében fizetendő összeg;

14.   „lehívásos fizetés”: azon tetszés szerinti összegek, amelyeket a PEPP-kedvezményezett meghatározott mértékig, rendszeres időközönként felvehet;

15.   „PEPP-szolgáltató”: PEPP létrehozására és ezen PEPP forgalmazására engedéllyel rendelkező, a 6. cikk (1) bekezdésében említett pénzügyi vállalkozás;

16.   „PEPP-forgalmazó”: a 6. cikk (1) bekezdésében említett olyan pénzügyi vállalkozás, amely engedéllyel rendelkezik más által létrehozott PEPP-ek forgalmazására, továbbá befektetési tanácsokat nyújtó befektetési vállalkozás vagy az (EU) 2016/97 európai parlamenti és tanácsi irányelv (17) 2. cikke (1) bekezdésének 3. pontjában meghatározottak szerinti biztosításközvetítő;

17.   „tartós adathordozó”: bármely olyan eszköz, amely:

a)

lehetővé teszi a PEPP-ügyfél számára a személyesen neki címzett információknak a jövőben is hozzáférhető módon és a tájékoztatás céljának megfelelő ideig történő tárolását; valamint

b)

lehetővé teszi a tárolt információ változatlan formában történő reprodukálását;

18.   „illetékes hatóságok”: az egyes tagállamok által a PEPP-szolgáltatók vagy adott esetben a PEPP-forgalmazók felügyeletére vagy az e rendeletben előírt feladatok ellátására kijelölt nemzeti hatóságok;

19.   „a PEPP-szolgáltató székhely szerinti tagállama”: a 6. cikk (1) bekezdésében említett vonatkozó jogalkotási aktusban meghatározott, székhely szerinti tagállam;

20.   „a PEPP-forgalmazó székhely szerinti tagállama”:

a)

ha a forgalmazó természetes személy, az a tagállam, ahol a természetes személy lakóhelye található;

b)

ha a forgalmazó jogi személy, az a tagállam, ahol a jogi személy székhelye található, vagy amennyiben a forgalmazónak a nemzeti jog szerint nincs székhelye, az a tagállam, ahol a központi irodája található;

21.   „a PEPP-szolgáltató fogadó tagállama”: a PEPP-szolgáltató székhely szerinti tagállamától eltérő olyan tagállam, amelyben a PEPP-szolgáltató PEPP-eket szolgáltat a szolgáltatásnyújtás szabadsága és a letelepedés szabadsága keretében, illetve amely számára a PEPP-szolgáltató alszámlát nyitott;

22.   „a PEPP-forgalmazó fogadó tagállama”: a PEPP-forgalmazó székhely szerinti tagállamától eltérő olyan tagállam, amelyben a PEPP-forgalmazó PEPP-eket forgalmaz a szolgáltatásnyújtás szabadsága és a letelepedés szabadsága keretében;

23.   „alszámla”: az egyes PEPP-számlákon belül nyitott olyan nemzeti szakasz, amely megfelel a PEPP-megtakarító lakóhelye szerinti tagállam által nemzeti szinten rögzített, a PEPP-befektetések tekintetében igénybe vehető esetleges ösztönzők alkalmazását lehetővé tevő jogi követelményeknek és feltételeknek, ennek megfelelően egy személy az egyes alszámlák tekintetében PEPP-megtakarító vagy PEPP-kedvezményezett lehet, a felhalmozási szakaszra és a kifizetési szakaszra vonatkozó jogi követelményektől függően;

24.   „tőke”: összesített tőke-hozzájárulások, amelyek a közvetlenül vagy közvetve a PEPP-megtakarítók által viselt díjak, költségek és kiadások levonása után befektethető összegek alapján kerülnek kiszámításra;

25.   „pénzügyi eszközök”: a 2014/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (18) I. mellékletének C szakaszában meghatározott eszközök;

26.   „letétkezelő”: eszközök letéti őrzésével és az alap szabályainak és az alkalmazandó jognak való megfelelés felügyeletével megbízott intézmény;

27.   „PEPP-alaptermék”: a 45. cikkben megállapított befektetési lehetőség;

28.   „kockázatcsökkentési technikák”: a kockázati kitettség mértékének és/vagy a kockázat bekövetkezése valószínűségének szisztematikus csökkentésére szolgáló módszerek;

29.   „biometrikus kockázatok”: halálhoz, megrokkanáshoz és/vagy magas életkor eléréséhez kapcsolódó kockázatok;

30.   „szolgáltatóváltás”: az 52. cikk (4) bekezdésével összhangban a megfelelő összegeknek vagy adott esetben a természetbeni eszközöknek a PEPP-megtakarító kérésére történő transzferálása az egyik PEPP-számláról egy másik PEPP-számlára, a korábbi PEPP-számla lezárásával az 53. cikk (4) bekezdése e) pontjának sérelme nélkül;

31.   „tanácsadás”: egy vagy több PEPP-szerződésre vonatkozóan a PEPP-szolgáltató vagy a PEPP-forgalmazó által a PEPP-ügyfélnek adott személyes ajánlás;

32.   „partnerségek”: a PEPP-szolgáltatók közötti együttműködés, hogy a különböző tagállamok számára alszámlákat kínáljanak, a 19. cikk (2) bekezdésében említett hordozhatósági szolgáltatással összefüggésben;

33.   „környezeti, társadalmi és irányítási tényezők”: környezeti, társadalmi és irányítási kérdések, mint például a Párizsi Megállapodásban említett kérdések, az Egyesült Nemzetek fenntartható fejlesztési céljai, az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek és az Egyesült Nemzetek által támogatott felelős befektetési elvek.

3. cikk

Alkalmazandó szabályok

A PEPP-szolgáltatás nyilvántartásba vételére, létrehozására, forgalmazására és felügyeletére a következő szabályok alkalmazandók:

a)

e rendelet rendelkezései; valamint

b)

az e rendeletben nem szabályozott kérdésekben:

i.

a vonatkozó uniós ágazati jog, beleértve a kapcsolódó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat és végrehajtási jogi aktusokat is;

ii.

a vonatkozó uniós ágazati jog végrehajtása és kifejezetten a PEPP-ekre vonatkozó intézkedések végrehajtása keretében a tagállamok által elfogadott törvények;

iii.

egyéb nemzeti törvények, amelyek a PEPP-re alkalmazandók.

4. cikk

PEPP-szerződés

(1)   A PEPP-szerződés megállapítja a 3. cikkben említett alkalmazandó szabályokkal összhangban a PEPP-re vonatkozó egyedi rendelkezéseket.

(2)   A PEPP-szerződés különösen a következőket foglalja magában:

a)

a 45. cikkben említett PEPP-alaptermék leírása, beleértve a befektetett tőkére vonatkozó garanciára vagy a tőkevédelem biztosítására irányuló befektetési stratégiára vonatkozó információkat is;

b)

adott esetben a 42. cikk (2) bekezdésében említett alternatív befektetési lehetőségek leírása;

c)

a befektetési lehetőség módosításának a 44. cikkben említett feltételei;

d)

amennyiben a PEPP biometrikus kockázatokra vonatkozó fedezetet is kínál, e fedezet részletei, ideértve azt is, hogy milyen feltételek esetén jár a fedezet;

e)

a PEPP-nyugellátás leírása, különös tekintettel a kifizetések lehetséges módjaira és az 59. cikkben említett, a kifizetés módjának megváltoztatásához való jogra;

f)

a 17–20. cikkben említett hordozhatósági szolgáltatásra vonatkozó feltételek, beleértve az azokra a tagállamokra vonatkozó információkat, amelyek tekintetében alszámla áll rendelkezésre;

g)

a szolgáltatóváltásra irányuló szolgáltatásra vonatkozó, az 52–55. cikkben említett feltételek;

h)

adott esetben a költségkategóriák és a százalékosan és összegszerű példákkal is kifejezett összes költség;

i)

a 47. cikkben említett, a PEPP-megtakarító lakóhelye szerinti tagállamnak megfelelő alszámla felhalmozási szakaszára vonatkozó feltételek;

j)

az 57. cikkben említett, a PEPP-megtakarító lakóhelye szerinti tagállamnak megfelelő alszámla kifizetési szakaszára vonatkozó feltételek;

k)

adott esetben azok a feltételek, amelyek teljesülése esetén a megszerzett előnyöket vagy ösztönzőket a PEPP-megtakarító lakóhelye szerinti tagállam számára vissza kell fizetni.

II. FEJEZET

NYILVÁNTARTÁSBA VÉTEL

5. cikk

Nyilvántartásba vétel

(1)   Az Unió területén PEPP csak akkor szolgáltatható és forgalmazható, ha azt az EIOPA által a 13. cikkel összhangban vezetett központi nyilvános nyilvántartásban nyilvántartásba vették.

(2)   A PEPP nyilvántartásba vétele valamennyi tagállamban érvényes. A nyilvántartásba vétel feljogosítja a PEPP-szolgáltatót a központi nyilvános nyilvántartásban a 13. cikkben említettek szerint nyilvántartásba vett PEPP szolgáltatására, illetve a PEPP-forgalmazót a PEPP forgalmazására.

Az e rendeletnek való megfelelés felügyeletét folyamatosan, a IX. fejezettel összhangban végzik.

6. cikk

A PEPP nyilvántartásba vétele iránti kérelem

(1)   PEPP nyilvántartásba vételét csak a következő, az uniós jog alapján engedélyezett vagy nyilvántartásba vett pénzügyi vállalkozások kérhetik:

a)

a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek megfelelően engedélyezett hitelintézetek (19);

b)

a 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (20) megfelelően engedélyezett, a 2009/138/EK irányelv 2. cikkének (3) bekezdése és II. melléklete szerinti közvetlen életbiztosítással foglalkozó biztosítók;

c)

az (EU) 2016/2341 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek megfelelően engedélyezett vagy nyilvántartásba vett foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények, amelyek a nemzeti jog szerint engedéllyel rendelkeznek és felügyelet alá tartoznak, hogy egyéni nyugdíjtermékeket is nyújtsanak. Ebben az esetben a PEPP-szolgáltatással kapcsolatos üzletág minden eszközét és kötelezettségét el kell különíteni, és nem állhat rendelkezésre lehetőség arra, hogy ezeket az intézmény nyugellátást szolgáltató egyéb üzletágába áthelyezzék.

d)

a 2014/65/EU irányelvnek megfelelően engedélyezett azon befektetési vállalkozások, amelyek portfóliókezelést nyújtanak;

e)

a 2009/65/EK irányelvnek megfelelően engedélyezett befektetési társaságok vagy alapkezelő társaságok;

f)

a 2011/61/EU irányelvnek megfelelően engedélyezett uniós alternatívbefektetésialap-kezelők (a továbbiakban: uniós ABAK).

(2)   Az e cikk (1) bekezdésében felsorolt pénzügyi vállalkozások a PEPP nyilvántartásba vételére irányuló kérelmet illetékes hatóságaikhoz nyújtják be. A kérelemnek a következőket kell tartalmaznia:

a)

a PEPP-szerződésnek a PEPP-megtakarítók számára javasolt szabványos szerződési feltételei a 4. cikkben említettek szerint;

b)

a kérelmező kilétére vonatkozó információk;

c)

a PEPP-pel kapcsolatos portfólió- és kockázatkezelési, valamint igazgatási eljárásokra vonatkozó információk, beleértve a 19. cikk (2) bekezdésében, a 42. cikk (5) bekezdésében és a 49. cikk (3) bekezdésében említett megállapodásokat is;

d)

adott esetben azon tagállamok listája, amelyekben a kérelmező PEPP-szolgáltató forgalmazni kívánja a PEPP-et;

e)

adott esetben a letétkezelő kilétére vonatkozó információk;

f)

a PEPP-re vonatkozó kiemelt információk, a 26. cikkben említettek szerint;

g)

azon tagállamok listája, amelyek számára a kérelmező PEPP-szolgáltató biztosítani tudja egy alszámla azonnali megnyitását.

(3)   Az illetékes hatóságok a kérelem kézhezvételétől számított 15 munkanapon belül értékelik, hogy a (2) bekezdésben említett kérelem hiánytalan-e.

Az illetékes hatóságok meghatározzák azt a határidőt, ameddig a kérelmezőnek további információkat kell szolgáltatnia, ha a kérelem hiányos. Miután a kérelmet hiánytalannak minősítik, az illetékes hatóságok ennek megfelelően értesítik a kérelmezőt.

(4)   A (3) bekezdés szerinti hiánytalan kérelem benyújtásának időpontjától számított három hónapon belül az illetékes hatóságok csak abban az esetben hoznak határozatot a PEPP nyilvántartásba vételéről, ha a kérelmező az (1) bekezdésnek megfelelően jogosult PEPP-ek biztosítására, és ha a (2) bekezdésben említett, a nyilvántartásba vétel iránti kérelemben benyújtott információk és dokumentumok megfelelnek e rendeletnek.

(5)   Az illetékes hatóságok a PEPP nyilvántartásba vételéről szóló határozat meghozatalát követő öt munkanapon belül közlik az EIOPA-val a határozatot, valamint a (2) bekezdés a), b), d), f) és g) pontjában említett információkat és dokumentumokat, és ennek megfelelően tájékoztatják a kérelmező PEPP-szolgáltatót.

Az EIOPA nem felelős, és nem vonható felelősségre illetékes hatóságok nyilvántartásba vételről szóló határozatáért.

Amennyiben az illetékes hatóságok megtagadják a nyilvántartásba vételt, olyan indokolással ellátott határozatot bocsátanak ki, amely ellen jogorvoslattal lehet élni.

(6)   Abban az esetben, ha egy tagállamban az (1) bekezdésben említett pénzügyi vállalkozás egy adott típusát illetően egynél több illetékes hatóság jogosult eljárni, az adott tagállam egyetlen illetékes hatóságot jelöl ki az (1) bekezdésben említett minden egyes pénzügyivállalkozás-típusra, és ez a hatóság felelős a nyilvántartásba vételi eljárásért és az EIOPA-val való kommunikációért.

A (2) bekezdésben említett kérelemben biztosított dokumentáció és információk bármely későbbi módosításáról azonnal értesíteni kell az illetékes hatóságokat. Amennyiben a módosítások a (2) bekezdés a), b), d), f) és g) pontjában említett információkkal és dokumentumokkal kapcsolatosak, az illetékes hatóságok indokolatlan késedelem nélkül közlik az EIOPA-val ezeket a módosításokat.

7. cikk

A PEPP nyilvántartásba vétele

(1)   A nyilvántartásba vételről szóló határozat, valamint a 6. cikk (5) bekezdése szerinti információk és dokumentumok közlésének időpontjától számított öt munkanapon belül az EIOPA nyilvántartásba veszi a PEPP-et a 13. cikkben említett központi nyilvános nyilvántartásban, és erről indokolatlan késedelem nélkül értesíti az illetékes hatóságokat.

(2)   Az (1) bekezdésben említetteknek megfelelően a PEPP nyilvántartásba vételéről szóló értesítés kézhezvételét követő öt munkanapon belül az illetékes hatóságok ennek megfelelően tájékoztatják a kérelmező PEPP-szolgáltatót.

(3)   A PEPP 13. cikkben említett központi nyilvános nyilvántartásban való nyilvántartásba vételének időpontjától kezdődően a PEPP-szolgáltató biztosíthatja a PEPP-et, és a PEPP-forgalmazó forgalmazhatja a PEPP-et.

8. cikk

A PEPP nyilvántartásból való törlésének feltételei

(1)   Az illetékes hatóságok határozatot bocsátanak ki a PEPP nyilvántartásból való törléséről, amennyiben:

a)

a PEPP-szolgáltató kifejezetten lemond a nyilvántartásba vételről;

b)

a PEPP-szolgáltató a nyilvántartásba vételt hamis nyilatkozatok adásával vagy egyéb szabálytalan módon szerezte meg;

c)

a PEPP-szolgáltató súlyosan vagy rendszeresen megsértette e rendeletet; vagy

d)

a PEPP-szolgáltató vagy a PEPP már nem felel meg a nyilvántartásba vételre vonatkozó engedély kiállításának alapját képező feltételeknek.

(2)   A PEPP nyilvántartásból való törlésére vonatkozó határozat meghozatalát követő öt munkanapon belül az illetékes hatóságok ennek megfelelően tájékoztatják az EIOPA-t és a PEPP-szolgáltatót.

(3)   A nyilvántartásból való törlésre vonatkozó határozatról szóló, (2) bekezdésben említett értesítés kézhezvételétől számított öt munkanapon belül az EIOPA törli a PEPP-et a nyilvántartásból, és ennek megfelelően értesíti az illetékes hatóságokat.

(4)   A PEPP (3) bekezdésben említettek szerinti nyilvántartásból való törléséről – ezen belül az annak időpontjáról – szóló értesítés kézhezvételét követő öt munkanapon belül az illetékes hatóságok ennek megfelelően tájékoztatják a PEPP-szolgáltatót.

(5)   A PEPP 13. cikkben említett központi nyilvános nyilvántartásból való törlésének időpontjától kezdődően a PEPP-szolgáltató nem biztosítja, a PEPP-forgalmazó pedig nem forgalmazza tovább a PEPP-et.

(6)   Amennyiben az EIOPA tájékoztatást kapott az e cikk (1) bekezdésének b) vagy c) pontjában említett körülmények egyikének fennállásáról, az illetékes hatóságok és az EIOPA közötti, a 66. cikkben említett együttműködési kötelezettségnek megfelelően az EIOPA felkéri a PEPP-szolgáltató illetékes hatóságait, hogy ellenőrizzék e körülmények fennállását, és az illetékes hatóságok benyújtják az EIOPA-nak megállapításaikat és a kapcsolódó információkat.

(7)   A PEPP nyilvántartásból való törlésére vonatkozó határozat meghozatala előtt az illetékes hatóságok és az EIOPA minden tőlük telhetőt megtesznek a PEPP-megtakarítók érdekeinek védelme érdekében.

9. cikk

Megjelölés

A „páneurópai egyéni nyugdíjtermék” vagy „PEPP” megjelölés csak akkor használható valamely egyéni nyugdíjtermék vonatkozásában, ha az EIOPA e rendelettel összhangban nyilvántartásba vette, hogy az egyéni nyugdíjterméket „PEPP” megjelölés alatt forgalmazzák.

10. cikk

A PEPP-ek forgalmazása

(1)   A 6. cikk (1) bekezdésében említett pénzügyi vállalkozások az általuk létrehozott PEPP-eket forgalmazhatják. Más által létrehozott PEPP-eket is forgalmazhatnak, feltéve, hogy megfelelnek a vonatkozó ágazati jognak, amely értelmében forgalmazhatnak olyan termékeket, amelyeket nem maguk hoztak létre.

(2)   Az (EU) 2016/97 irányelvnek megfelelően nyilvántartásba vett biztosításközvetítők és a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 4. pontjában meghatározott befektetési tanácsadásra a 2014/65/EU irányelvnek megfelelően engedéllyel rendelkező befektetési vállalkozások jogosultak más által létrehozott PEPP forgalmazására.

11. cikk

A különböző típusú szolgáltatókra alkalmazandó prudenciális szabályok

A PEPP-szolgáltatók és a PEPP-forgalmazók kötelesek megfelelni e rendeletnek, valamint a 6. cikk (1) bekezdésében és a 10. cikk (2) bekezdésében említett jogalkotási aktusokkal összhangban rájuk vonatkozó prudenciális szabályoknak.

12. cikk

Nemzeti rendelkezések közzététele

(1)   A 47. cikkben említett felhalmozási szakaszra vonatkozó feltételeket és a kifizetési szakasszal kapcsolatos, az 57. cikkben említett feltételeket szabályozó nemzeti törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések szövegét – beleértve adott esetben a nemzeti szinten meghatározott előnyök és ösztönzők tekintetében alkalmazott kiegészítő nemzeti pályázati eljárásokra vonatkozó információkat is – az illetékes nemzeti hatóság nyilvánosságra hozza, és azokat naprakészen tartja.

(2)   A tagállamok valamennyi illetékes hatósága honlapján fenntart és naprakészen tart egy az (1) bekezdésben említett szövegekre mutató linket.

(3)   Az (1) bekezdésben említett szövegek közzététele csak tájékoztatási céllal történik, és nem keletkeztet jogi kötelezettségeket vagy felelősséget az illetékes nemzeti hatóságok számára.

13. cikk

Központi nyilvános nyilvántartás

(1)   Az EIOPA központi nyilvános nyilvántartást vezet, amelyben azonosítja az e rendelet alapján nyilvántartásba vett valamennyi PEPP-et, a PEPP nyilvántartási számát, e PEPP PEPP-szolgáltatóját, a PEPP-szolgáltató illetékes hatóságait, a PEPP nyilvántartásba vételének napját, azon tagállamok teljes listáját, ahol e PEPP-et kínálják, valamint azon tagállamok teljes listáját, amelyek vonatkozásában a PEPP-szolgáltató alszámlát kínál. A nyilvántartást elektronikus formátumban nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni, és naprakészen kell tartani.

(2)   Az illetékes hatóságok tájékoztatják az EIOPA-t a 12. cikk (2) bekezdésében említett linkekről, és ezt az információt naprakészen tartják.

(3)   Az EIOPA a (2) bekezdésben említett linkeket közzéteszi és naprakészen tartja az (1) bekezdésben említett központi nyilvános nyilvántartásban.

III. FEJEZET

HATÁROKON ÁTNYÚLÓ SZOLGÁLTATÁSNYÚJTÁS ÉS A PEPP HORDOZHATÓSÁGA

I. SZAKASZ

A szolgáltatásnyújtás szabadsága és a letelepedés szabadsága

14. cikk

A szolgáltatásnyújtás szabadságának és a letelepedés szabadságának a PEPP-szolgáltatók és a PEPP-forgalmazók általi gyakorlása

(1)   A szolgáltatások nyújtásának szabadsága vagy a letelepedés szabadsága alapján a PEPP-szolgáltatók PEPP-eket nyújthatnak, a PEPP-forgalmazók pedig PEPP-eket forgalmazhatnak valamely fogadó tagállam területén, amennyiben ezt a 6. cikk (1) bekezdésének a), b), d) és e) pontjában vagy a 10. cikk (2) bekezdésében említett uniós jogalkotási aktusok által vagy azok alapján megállapított vonatkozó szabályoknak és eljárásoknak megfelelően teszik, illetve azt követően, hogy bejelentették azon szándékukat, hogy e fogadó tagállam számára alszámlát nyitnak a 21. cikknek megfelelően.

(2)   A 6. cikk (1) bekezdésének c) és f) pontjában említett PEPP-szolgáltatóknak meg kell felelniük a 15. cikkben meghatározott szabályoknak.

15. cikk

A szolgáltatásnyújtás szabadságának a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények és az uniós ABAK általi gyakorlása

(1)   Azok a 6. cikk (1) bekezdésének c) és f) pontjában említett PEPP-szolgáltatók, amelyek a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján első alkalommal szándékoznak PEPP-eket biztosítani a fogadó tagállam területén belül a PEPP-megtakarítók számára, illetve azt követően, hogy bejelentették azt a szándékukat, hogy e fogadó tagállam számára a 21. cikknek megfelelően alszámlát nyitnak, a következő információkat közlik a székhelyük szerinti tagállam illetékes hatóságaival:

a)

a PEPP-szolgáltató neve és címe;

b)

az a tagállam, amelyben a PEPP-szolgáltató PEPP-eket szándékozik nyújtani vagy forgalmazni a PEPP-megtakarítók számára.

(2)   A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai az információt a kézhezvételtől számított 10 munkanapon belül továbbítják a fogadó tagállamnak, annak megerősítésével együtt, hogy az e cikk (1) bekezdésében említett PEPP-szolgáltató megfelel a 6. cikk (1) bekezdésében meghatározott követelményeknek. Az információt közlik a fogadó tagállam illetékes hatóságaival, kivéve, ha a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságainak okuk van kételkedni a PEPP-szolgáltatással vagy a PEPP-szolgáltató 6. cikk (1) bekezdésének c) és f) pontjában említett pénzügyi helyzetével kapcsolatos igazgatási struktúra megfelelőségében.

Amennyiben a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai megtagadják, hogy az információkat közöljék a fogadó tagállam illetékes hatóságaival, az érintett PEPP-szolgáltatót az összes információ és dokumentum kézhezvételétől számított egy hónapon belül tájékoztatják az ilyen megtagadás indokairól. Az elutasítás vagy a válasz elmulasztása esetén a PEPP-szolgáltató a székhelye szerinti tagállam bíróságaihoz fordulhat jogorvoslatért.

(3)   A fogadó tagállam illetékes hatóságai 10 munkanapon belül visszaigazolják az (1) bekezdésben említett információk kézhezvételét. A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai ezt követően tájékoztatják a PEPP-szolgáltatót arról, hogy a fogadó tagállam illetékes hatóságai megkapták az információt, és hogy a PEPP-szolgáltató az adott tagállamban megkezdheti a PEPP-szolgáltatás nyújtását a PEPP-megtakarítók számára.

(4)   A kézhezvétel (3) bekezdésben említett visszaigazolása hiányában a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai a (2) bekezdésben említett információk továbbítását követő 10 munkanapon belül tájékoztatják a PEPP-szolgáltatót arról, hogy a PEPP-szolgáltató megkezdheti a szolgáltatást az adott fogadó tagállamban.

(5)   Amennyiben változás következik be az (1) bekezdésben említett információkban, a PEPP-szolgáltató legalább egy hónappal a változás végrehajtása előtt értesíti a változásról a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságait. A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai a lehető leghamarabb, de legkésőbb az értesítés kézhezvételétől számított egy hónapon belül tájékoztatják a fogadó tagállam illetékes hatóságait a változásról.

(6)   Ezen eljárás alkalmazásában a fogadó tagállamok a fogadó tagállam illetékes hatóságaira ruházott hatáskörök gyakorlása céljából más, a 2. cikk 18. pontjában említettektől eltérő illetékes hatóságokat is kijelölhetnek. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot és az EIOPA-t, feltüntetve bármely feladatmegosztást.

16. cikk

A fogadó tagállam illetékes hatóságainak hatáskörei

(1)   Amennyiben a fogadó tagállam illetékes hatóságai okkal feltételezik, hogy a tagállam területén PEPP-et forgalmaznak, vagy alszámlát nyitottak az adott tagállam számára a 3. cikkben említett alkalmazandó szabályokból eredő bármely kötelezettség megsértésével, megállapításaikat a PEPP-szolgáltató vagy a PEPP-forgalmazó székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságai elé terjesztik.

(2)   Az (1) bekezdés értelmében kapott információk értékelését követően a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai adott esetben haladéktalanul meghozzák a megfelelő intézkedéseket a helyzet orvoslása érdekében. Minden ilyen meghozott intézkedésről tájékoztatják a fogadó tagállam illetékes hatóságait.

(3)   Amennyiben a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai által hozott intézkedések nem bizonyulnak megfelelőnek vagy hiányoznak, és a PEPP-szolgáltató vagy a PEPP-forgalmazó továbbra is oly módon forgalmazza a PEPP-eket, hogy az egyértelműen hátrányos a fogadó tagállam PEPP-megtakarítóinak érdekeire vagy az adott tagállamban az egyéni nyugdíjtermékek piacának rendes működésére nézve, a fogadó tagállam illetékes hatóságai – a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságainak tájékoztatását követően – megfelelő intézkedéseket hozhatnak a további szabálytalanságok megelőzésére, beleértve – amennyiben ez feltétlenül szükséges – a PEPP-szolgáltató vagy a PEPP-forgalmazó abban való megakadályozását, hogy a székhely szerinti tagállamok területén folytassa a PEPP-ek forgalmazását.

Emellett a székhely szerinti vagy a fogadó tagállam illetékes hatóságai továbbíthatják az ügyet az EIOPA-nak és a segítségét kérhetik az 1094/2010/EU rendelet 19. cikke alapján.

(4)   Az (1)–(3) bekezdés nem érinti a fogadó tagállam arra vonatkozó hatáskörét, hogy megfelelő és megkülönböztetésmentes intézkedéseket hozzon a területén elkövetett szabálytalanságok megelőzése vagy szankcionálása érdekében olyan helyzetekben, amikor a fogyasztók jogainak a fogadó tagállamban történő védelméhez az azonnali lépés megtétele feltétlenül szükséges, és amennyiben a székhely szerinti tagállam egyenértékű intézkedései nem megfelelőek vagy hiányoznak, illetve olyan esetekben, amikor a szabálytalanságok ellentétesek a közjó védelmét szolgáló nemzeti jogi rendelkezésekkel. Ilyen helyzetekben a fogadó tagállamnak lehetősége van arra, hogy megakadályozza a PEPP-szolgáltatót vagy a PEPP-forgalmazót abban, hogy a területén új ügyleteket hajtson végre.

(5)   A fogadó tagállam illetékes hatóságai által e cikk alapján elfogadott intézkedéseket megfelelő indokolással ellátott dokumentumban közölni kell a PEPP-szolgáltatóval vagy a PEPP-forgalmazóval, és erről indokolatlan késedelem nélkül értesíteni kell a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságait.

II. SZAKASZ

Hordozhatóság

17. cikk

Hordozhatósági szolgáltatás

(1)   A PEPP-megtakarítók jogosultak arra, hogy lakóhelyük egy másik tagállamba való áthelyezését követően hordozhatósági szolgáltatást vegyenek igénybe, amely jogot biztosít számukra arra, hogy továbbra is hozzájáruljanak meglévő PEPP-számlájukhoz.

(2)   A hordozhatósági szolgáltatás igénybevétele esetén a PEPP-megtakarítók jogosultak megőrizni a PEPP-szolgáltató által nyújtott, a PEPP-jeikbe való folyamatos befektetéshez kapcsoló valamennyi előnyt és ösztönzőt.

18. cikk

A hordozhatósági szolgáltatás nyújtása

(1)   A PEPP-szolgáltatók biztosítják, hogy a 17. cikkben említett hordozhatósági szolgáltatás a náluk PEPP-számlát vezető, a szolgáltatás igénybevételét kérő PEPP-megtakarítók rendelkezésére álljon.

(2)   A PEPP-re vonatkozó ajánlattételkor a PEPP-szolgáltató vagy a PEPP-forgalmazó tájékoztatja a leendő PEPP-megtakarítót a hordozhatósági szolgáltatásról, valamint arról, hogy mely alszámlák állnak azonnal rendelkezésre.

(3)   E rendelet alkalmazásának kezdőnapjától számított három éven belül minden egyes PEPP-szolgáltatónak legalább két tagállam vonatkozásában nemzeti alszámlákat kell kínálnia a PEPP-szolgáltatóhoz intézett kérelemre.

19. cikk

A PEPP alszámlái

(1)   Amennyiben a PEPP-szolgáltató a 17. cikkben foglaltakkal összhangban hordozhatósági szolgáltatást nyújt a PEPP-megtakarítók számára, a PEPP-szolgáltatók biztosítják, hogy amennyiben új alszámlát nyitnak az egyes PEPP-számlákon belül, az megfeleljen a PEPP-megtakarító új lakóhelye szerinti tagállam által a PEPP-re vonatkozóan nemzeti szinten meghatározott, a 47. és az 57. cikkben említettek szerinti jogi követelményeknek és feltételeknek. A PEPP-számlán végrehajtott összes ügyletet feltüntetik egy megfelelő alszámlán. Az alszámlára teljesített hozzájárulásokra és az alszámlához való hozzáférésre külön szerződési feltételek vonatkozhatnak.

(2)   Az alkalmazandó ágazati jog sérelme nélkül a PEPP-szolgáltatók az (1) bekezdésben említett követelményeknek való megfelelést egy másik nyilvántartásba vett PEPP-szolgáltatóval (a továbbiakban: a partner) való partnerség létrehozásával is biztosíthatják.

A partner által ellátandó feladatok körére tekintettel a partnernek alkalmasnak és képesnek kell lennie arra, hogy ellássa az átruházott feladatokat. A PEPP-szolgáltató írásbeli megállapodást köt a partnerrel. A megállapodás a törvény alapján érvényesíthető, és egyértelműen meghatározza a PEPP-szolgáltató és a partner jogait és kötelességeit. A megállapodásnak meg kell felelnie a 6. cikk (1) bekezdése értelmében a PEPP-szolgáltatóra és a partnerre alkalmazandó uniós jog által vagy alapján létrehozott, a felhatalmazásra és a kiszervezésre vonatkozó szabályoknak és eljárásoknak. E megállapodás ellenére a PEPP-szolgáltató továbbra is egyedül felelős az e rendelet szerinti feladataiért.

20. cikk

Új alszámla megnyitása

(1)   Azt követően, hogy tájékoztatást kapott a PEPP-megtakarító lakóhelyének másik tagállamba való áthelyezéséről, a PEPP-szolgáltató haladéktalanul tájékoztatja a PEPP-megtakarítót arról, hogy PEPP-számláján új alszámlát nyithat, valamint közli vele az alszámla megnyitására rendelkezésre álló időkeretet.

Ebben az esetben a PEPP-szolgáltató díjmentesen a PEPP-megtakarító rendelkezésére bocsátja a PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentumot, amely tartalmazza a 28. cikk (3) bekezdésének g) pontjában említett, a PEPP-megtakarító új lakóhelye szerinti tagállamnak megfelelő alszámlára vonatkozó egyedi követelményeket.

Abban az esetben, ha nem áll rendelkezésre új alszámla, a PEPP-szolgáltató tájékoztatja a PEPP-megtakarítót a díjmentes és azonnali váltás jogáról, valamint arról a lehetőségről, hogy az utolsó alszámlán továbbra is megtakarításokat helyezzen el.

(2)   Ha a PEPP-megtakarító élni kíván az alszámla megnyitásának lehetőségével, a PEPP-megtakarító a következőkről tájékoztatja a PEPP-szolgáltatót:

a)

a PEPP-megtakarító új lakóhelye szerinti tagállam;

b)

az az időpont, amelytől a hozzájárulásokat az új alszámlára kell irányítani;

c)

a PEPP egyéb feltételeire vonatkozó releváns információk.

(3)   A PEPP-megtakarító továbbra is fizetheti hozzájárulásait a legutóbb megnyitott alszámlára.

(4)   A PEPP-szolgáltató felajánlja, hogy a PEPP-megtakarító részére személyre szabott ajánlást fogalmaz meg, amelyben választ ad arra a kérdésre, hogy egy új alszámla megnyitása a PEPP-megtakarító PEPP-számláján belül és az új alszámlához való hozzájárulás kedvezőbb lenne-e, mint a legutóbb megnyitott alszámlához való hozzájárulás folytatása.

(5)   Amennyiben a PEPP-szolgáltató nem képes biztosítani a PEPP-megtakarító új lakóhelye szerinti tagállamának megfelelő új alszámla megnyitását, a PEPP-megtakarítónak választása szerint képesnek kell lennie arra, hogy:

a)

az 52. cikk (3) bekezdésében foglalt, a váltás gyakoriságára vonatkozó követelmények sérelme nélkül azonnal és díjmentesen PEPP-szolgáltatót váltson; vagy

b)

továbbra is fizesse hozzájárulásait a legutóbb megnyitott alszámlára.

(6)   Az új alszámlát az alkalmazandó szerződési joggal összhangban, a PEPP-megtakarító és a PEPP-szolgáltató között meglévő PEPP-szerződés módosításával kell megnyitni. A megnyitás napját a szerződésben kell meghatározni.

21. cikk

A hordozhatóságra vonatkozó információknak az illetékes hatóságok számára való rendelkezésre bocsátása

(1)   Az a PEPP-szolgáltató, amely első alkalommal kíván új alszámlát nyitni egy fogadó tagállam számára, értesíti a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságait.

(2)   A PEPP-szolgáltató az értesítésbe belefoglalja a következő információkat és dokumentumokat:

a)

a 4. cikkben említett PEPP-szerződés szabványos szerződési feltételei, beleértve az új alszámla mellékletét is;

b)

a PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentum, amely tartalmazza a 28. cikk (3) bekezdésének g) pontjával összhangban az új alszámlának megfelelő alszámlára vonatkozó egyedi követelményeket;

c)

a 36. cikkben említett PEPP-számlaértesítő;

d)

adott esetben a 19. cikk (2) bekezdésében említett szerződéses megállapodásokra vonatkozó információk.

(3)   A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai ellenőrzik, hogy a benyújtott dokumentáció hiánytalan-e, és azt a hiánytalan dokumentáció kézhezvételét követő 10 munkanapon belül továbbítják a fogadó tagállam illetékes hatóságainak.

(4)   A fogadó tagállam illetékes hatóságai haladéktalanul visszaigazolják a (2) bekezdésben említett információk és dokumentumok kézhezvételét.

(5)   A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai ezt követően tájékoztatják a PEPP-szolgáltatót arról, hogy a fogadó tagállam illetékes hatóságai megkapták az információt, valamint hogy a PEPP-szolgáltató megnyithatja az alszámlát az adott tagállam számára.

A (4) bekezdésben említett átvételi elismervény hiányában a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai a (3) bekezdésben említett dokumentáció továbbítását követő 10 munkanapon belül tájékoztatják a PEPP-szolgáltatót arról, hogy megnyithatja az alszámlát az adott tagállam számára.

(6)   Amennyiben változás következik be az (2) bekezdésben említett információkban vagy dokumentumokban, a PEPP-szolgáltató legalább egy hónappal a változás végrehajtása előtt értesíti a változásról a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságait. A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai a lehető leghamarabb, de legkésőbb az értesítés kézhezvételétől számított egy hónapon belül tájékoztatják a fogadó tagállam illetékes hatóságait a változásról.

IV. FEJEZET

A FORGALMAZÁSRA ÉS A TÁJÉKOZTATÁSRA VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK

I. SZAKASZ

Általános rendelkezések

22. cikk

Általános elv

Forgalmazási tevékenysége során a PEPP-szolgáltató és a PEPP-forgalmazó minden esetben a PEPP-ügyfél érdekeinek megfelelően, becsületes, tisztességes és szakszerű módon jár el.

23. cikk

A különböző típusú PEPP-szolgáltatókra és PEPP-forgalmazókra alkalmazandó forgalmazási szabályok

(1)   A PEPP forgalmazása tekintetében a különböző típusú PEPP-szolgáltatók és PEPP-forgalmazók kötelesek megfelelni a következő szabályoknak:

a)

az e rendelet 6. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett biztosítók és az e rendelet 10. cikkének (2) bekezdésében említett biztosításközvetítők kötelesek megfelelni az (EU) 2016/97 irányelv V. és VI. fejezetében – az irányelv 20., 23. és 25. cikke, valamint 30. cikke (3) bekezdésének kivételével – a biztosítási alapú befektetési termékek forgalmazására vonatkozóan meghatározott szabályokat átültető, alkalmazandó nemzeti jognak, az említett termékek forgalmazására vonatkozó, az említett szabályok alapján elfogadott, közvetlenül alkalmazandó uniós jognak, valamint e rendeletnek, a 34. cikk (4) bekezdésének kivételével;

b)

az e rendelet 10. cikkének (2) bekezdésében említett befektetési vállalkozások kötelesek megfelelni a pénzügyi eszközök forgalmazására és értékesítésére vonatkozóan a 2014/65/EU irányelv 16. cikke (3) bekezdésének első albekezdésében, 23., 24. és 25. cikkében – a 24. cikk (2) bekezdésének, valamint a 25. cikk (3) és (4) bekezdésének kivételével – meghatározott szabályokat átültető, alkalmazandó nemzeti jognak, az említett szabályok alapján elfogadott, közvetlenül alkalmazandó uniós jognak, valamint e rendeletnek, a 34. cikk (4) bekezdésének kivételével;

c)

valamennyi egyéb PEPP-szolgáltató és PEPP-forgalmazó köteles megfelelni a pénzügyi eszközök forgalmazására és értékesítésére vonatkozóan a 2014/65/EU irányelv 16. cikke (3) bekezdésének első albekezdésében, 23., 24. és 25. cikkében – a 24. cikk (2) bekezdésének, valamint a 25. cikk (2), (3) és (4) bekezdésének kivételével – meghatározott szabályokat átültető, alkalmazandó nemzeti jognak, valamint az említett rendelkezések és e rendelet alapján esetlegesen elfogadott, közvetlenül alkalmazandó uniós jognak.

(2)   Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott szabályokat csak annyiban kell alkalmazni, amennyiben az (EU) 2016/97 irányelv V. és VI. fejezetében meghatározott szabályokat átültető, alkalmazandó nemzeti jog nem ír elő szigorúbb rendelkezéseket.

24. cikk

Elektronikus forgalmazás és egyéb tartós adathordozók

A PEPP-szolgáltatóknak és a PEPP-forgalmazóknak az e fejezet szerinti valamennyi dokumentumot és információt elektronikus úton, díjmentesen kell eljuttatniuk a PEPP-ügyfélnek, feltéve, hogy lehetővé teszik számára ezen információknak a jövőben is hozzáférhető módon és a tájékoztatás céljának megfelelő ideig történő tárolását, valamint hogy az eszköz lehetővé teszi a tárolt információ változatlan formában történő reprodukálását.

A PEPP-szolgáltatóknak és a PEPP-forgalmazóknak kérésre díjmentesen biztosítaniuk kell ezeket a dokumentumokat és információkat más tartós adathordozón, például papíralapon is. A PEPP-szolgáltatóknak és a PEPP-forgalmazóknak tájékoztatniuk kell a PEPP-ügyfeleket azon jogukról, hogy e dokumentumok egy példányát valamely más tartós adathordozón, többek között papíralapon díjmentesen kikérhetik.

25. cikk

Termékfelügyeleti és irányítási követelmények

(1)   A PEPP-szolgáltatóknak eljárásokat kell fenntartaniuk, működtetniük és felülvizsgálniuk az egyes PEPP-ek forgalmazás előtti jóváhagyására és a meglévő PEPP-ek jelentős kiigazítására vonatkozóan.

A termék jóváhagyási folyamatának a PEPP-ek jellegéhez mérten arányosnak és megfelelőnek kell lennie.

A termék jóváhagyási folyamata során meg kell határozni minden egyes PEPP azonosított célpiacát, biztosítani kell, hogy az adott azonosított célpiac valamennyi releváns kockázatának értékelése megtörténjen, és hogy a tervezett értékesítési stratégia az azonosított célpiacnak megfelelő legyen, valamint észszerű lépéseket kell tenni annak biztosítására, hogy a PEPP az azonosított célpiacon kerüljön értékesítésre.

A PEPP-szolgáltatónak ismernie kell az általa kínált PEPP-eket, és rendszeresen felül kell vizsgálnia azokat, figyelembe véve minden olyan eseményt, amely lényegesen befolyásolhatja az azonosított célpiac potenciális kockázatát, legalább annak felmérése érdekében, hogy a termék továbbra is megfelel-e az azonosított célpiac igényeinek, és hogy a tervezett értékesítési stratégia továbbra is megfelelő-e.

A PEPP-szolgáltatóknak a PEPP-forgalmazók rendelkezésére kell bocsátaniuk a PEPP-re és a termék jóváhagyási folyamatára vonatkozó minden releváns információt, beleértve a PEPP azonosított célpiacának meghatározását is.

A PEPP-forgalmazóknak megfelelő intézkedéseket kell hozniuk az ötödik albekezdésben említett információk megszerzésére, valamint az egyes PEPP-ek jellemzőinek és azonosított célpiacainak megértésére.

(2)   Az e cikkben említett szabályok, folyamatok és intézkedések nem sérthetik az e rendelet szerinti vagy az e rendelet értelmében alkalmazandó összes egyéb követelményt, beleértve a közzétételre, az alkalmasságra vagy a megfelelőségre, az összeférhetetlenség azonosítására és kezelésére, az ösztönzőkre, valamint a környezeti, társadalmi és irányítási tényezőkre vonatkozóakat is.

II. SZAKASZ

Szerződéskötést megelőző tájékoztatás

26. cikk

A PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentum

(1)   A PEPP-szolgáltatónak – azt megelőzően, hogy a PEPP-et a PEPP-megtakarítóknak kínálná – az e szakaszban meghatározott követelményekkel összhangban ki kell dolgoznia az adott PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentumot, és azt közzé kell tennie a honlapján.

(2)   A PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentum szerződéskötést megelőző tájékoztatásnak minősül. A dokumentumnak pontosnak, helytállónak és egyértelműnek kell lennie, és nem lehet megtévesztő. Tartalmaznia kell a kiemelt információkat, és összhangban kell állnia valamennyi kötelező erejű szerződéses dokumentummal, az ajánlati dokumentumok vonatkozó részeivel és a PEPP-re vonatkozó feltételekkel.

(3)   A PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentumnak önálló, a marketinganyagoktól egyértelműen elkülöníthető dokumentumnak kell lennie. Nem tartalmazhat marketinganyagokra való kereszthivatkozásokat. Tartalmazhat kereszthivatkozásokat más dokumentumokra, beleértve adott esetben a prospektust is, de csak akkor, ha a hivatkozás olyan információkra vonatkozik, amelyeknek e rendelet értelmében szerepelniük kell a PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentumban.

A PEPP-alaptermék esetében különálló, a PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentumot kell kidolgozni.

(4)   Amennyiben a PEPP-szolgáltató többféle alternatív befektetési lehetőséget kínál a PEPP-megtakarító számára úgy, hogy a 28. cikk (3) bekezdésében előírt valamennyi információ minden egyes mögöttes befektetési lehetőségre vonatkozóan nem foglalható bele egyetlen, tömör, önálló, a PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentumba, a PEPP-szolgáltatónak a következők valamelyikét kell kidolgoznia:

a)

az egyes alternatív befektetési lehetőségek esetében különálló, a PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentum;

b)

általános, a PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentum, amely legalább általános leírással szolgál az alternatív befektetési lehetőségekről, és megjelöli, hogy hol és hogyan lehet megtalálni a mögöttes befektetési lehetőségek alapjául szolgáló befektetési termékekre vonatkozó részletesebb, szerződéskötést megelőző tájékoztatást.

(5)   A PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentumot a 24. cikkel összhangban rövid, tömören megfogalmazott dokumentumként kell kidolgozni. A dokumentumnak:

a)

könnyen olvasható megjelenítéssel és elrendezéssel, jól olvasható méretű karakterek használatával kell készülnie;

b)

azokra a kiemelt információkra kell összpontosítania, amelyekre a PEPP-megtakarítóknak szükségük van;

c)

egyértelmű megfogalmazással, valamint olyan nyelvezettel és stílusban kell készülnie, amely megkönnyíti a közölt információk megértését, mindenekelőtt világos, tömör és érthető nyelvezettel.

(6)   A PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentum csak akkor készülhet színesben, ha a PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentum érthetősége fekete-fehér nyomtatásban vagy fénymásolva sem csökken.

(7)   A PEPP-szolgáltatónak vagy csoportjának vállalati márkajelzése vagy logója csak akkor szerepelhet a PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentumban, ha nem vonja el a figyelmet a dokumentumban foglalt információktól, és nem takarja el a szöveget.

(8)   A PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentum mellett a PEPP-szolgáltatóknak és a PEPP-forgalmazóknak meg kell adniuk a leendő PEPP-megtakarítóknak a PEPP-szolgáltató pénzügyi helyzetéről, többek között a fizetőképességéről szóló, nyilvánosan hozzáférhető jelentésekre vonatkozó hivatkozásokat, és lehetővé kell tenniük, hogy a leendő PEPP-megtakarítók könnyen hozzáférjenek ehhez az információhoz.

(9)   A leendő PEPP-megtakarítók rendelkezésére kell bocsátani továbbá a PEPP-megtakarító befektetési lehetőségének múltbeli teljesítményére vonatkozó, legalább 10 évre – vagy amennyiben a PEPP 10 évnél rövidebb ideje működik, a PEPP működésének valamennyi évére – visszatekintő információkat. A múltbeli teljesítményre vonatkozó tájékoztatás mellett fel kell tüntetni „A múltbeli teljesítmény nem szolgál megbízható jelzésként a jövőbeli teljesítményre nézve” figyelmeztetést.

27. cikk

A PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentum nyelve

(1)   A PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentumot a tagállamnak a PEPP forgalmazásának helye szerinti részében használt hivatalos nyelveken vagy azok egyikén vagy pedig az e tagállam illetékes hatóságai által elfogadott egyéb nyelven kell megfogalmazni, illetve – amennyiben ettől eltérő nyelven készült – le kell fordítani e nyelvek egyikére.

A fordításnak hűen és pontosan kell visszaadnia az PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó eredeti dokumentum tartalmát.

(2)   Ha valamely tagállamban a PEPP forgalomba hozatala az említett tagállam egy vagy több hivatalos nyelvén megfogalmazott marketinganyagok révén történik, akkor a PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentumot legalább az említett hivatalos nyelveken el kell készíteni.

(3)   A PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentumot kérésre megfelelő formátumban hozzáférhetővé kell tenni a látássérült PEPP-megtakarítók számára.

28. cikk

A PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentum tartalma

(1)   A „PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentum” címet szembetűnően, a PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentum első oldalának tetején kell feltüntetni.

A PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentumot a (2) és a (3) bekezdésben megállapított sorrendben kell összeállítani.

(2)   Magyarázó nyilatkozatot kell megjeleníteni közvetlenül a cím alatt. Ennek szövege a következő:

„Ez a dokumentum tájékoztatja Önt az erre a páneurópai egyéni nyugdíjtermékre (PEPP) vonatkozó kiemelt információkról. Ez nem marketinganyag. Az információközlést jogszabály írja elő azzal a céllal, hogy az Ön segítségére legyen e termék jellegének, kockázatainak, költségeinek és az azzal elérhető lehetséges nyereségnek és veszteségnek a megértésében, valamint e PEPP más PEPP-ekkel való összehasonlításában.”.

(3)   A PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentumnak tartalmaznia kell a következő információkat:

a)

a dokumentum elején: a PEPP neve, annak feltüntetése, hogy PEPP-alaptermék-e vagy sem, a PEPP-szolgáltató kiléte és elérhetőségei, a PEPP-szolgáltató tekintetében illetékes hatóságokkal kapcsolatos információk, a PEPP nyilvántartási száma a központi nyilvános nyilvántartásában és a dokumentum kelte;

b)

a következő nyilatkozat: „Az e dokumentumban ismertetett nyugdíjtermék hosszú távú termék, amely korlátok között visszaváltható és nem szüntethető meg bármikor.”;

c)

a „Milyen termékről van szó?” című szakaszban a PEPP jellege és fő jellemzői, ideértve a következőket:

i.

a hosszú távú célok és az elérésükhöz használt eszközök, különösen az, hogy a célokat a mögöttes befektetési eszközöknek való közvetlen vagy közvetett kitettség révén érik-e el, beleértve a mögöttes eszközök vagy referenciaértékek leírását is, és beleértve azoknak a piacoknak a részletes leírását, amelyeken a PEPP-szolgáltató befektet, továbbá a hozam meghatározási módjának ismertetése;

ii.

azon PEPP-megtakarító típusának ismertetése, aki részére a PEPP-et forgalomba kívánják hozni, különös tekintettel a PEPP-megtakarító veszteségviselési képességére és a befektetési időtávra;

iii.

arra vonatkozó nyilatkozat, hogy:

a PEPP-alaptermék tőkegaranciát nyújt-e, vagy a kockázatcsökkentési technika formáját ölti-e, összhangban azzal a céllal, hogy lehetővé tegye a PEPP-megtakarító számára a tőke megtérülését, vagy

adott esetben bármely alternatív befektetési lehetőség nyújt-e garanciát vagy kockázatcsökkentési technikát, és ha igen, milyen mértékben;

iv.

a PEPP-nyugellátás leírása, különös tekintettel a kifizetések lehetséges módjaira és az 59. cikk (1) bekezdésében említett, a kifizetések módjának módosításához való jogra;

v.

amennyiben a PEPP biometrikus kockázatot fedez: a fedezett kockázatok és a biztosítási ellátások részletezése, ideértve azokat a körülményeket, amelyek között ezen ellátások igénybe vehetők;

vi.

tájékoztatás a hordozhatósági szolgáltatásról, ideértve a hivatkozást a 13. cikkben említett központi nyilvános nyilvántartásra, amely tartalmazza a felhalmozási szakasz és a kifizetési szakasz tekintetében a tagállamok által a 47. és az 57. cikkel összhangban meghatározott feltételekre vonatkozó információkat;

vii.

nyilatkozat a PEPP-hez történő korai hozzáférésből eredő, a PEPP-megtakarítót érő következményekről, ideértve az összes alkalmazandó díjat, szankciót, valamint a tőkevédelem és az egyéb lehetséges előnyök és ösztönzők lehetséges elvesztését;

viii.

arra vonatkozó nyilatkozat, hogy milyen következményekkel jár a PEPP-megtakarítóra nézve, ha nem fizeti a PEPP-hozzájárulásokat;

ix.

tájékoztatás a rendelkezésre álló alszámlákról és a PEPP-megtakarító 20. cikk (5) bekezdésében említett jogairól;

x.

tájékoztatás a PEPP-megtakarító váltáshoz való jogáról és azon jogáról, hogy az 56. cikkben említettek szerint tájékoztatást kapjon a szolgáltatóváltásra irányuló szolgáltatásról;

xi.

a 44. cikkben említett, választott befektetési lehetőség módosításának feltételei;

xii.

amennyiben rendelkezésre áll, tájékoztatás a PEPP-szolgáltató befektetéseinek környezeti, társadalmi és irányítási tényezők tekintetében elért teljesítményéről;

xiii.

a PEPP-szerződésre alkalmazandó jog, amennyiben a felek nem választhatják meg szabadon az alkalmazandó jogot, vagy amennyiben a felek azt szabadon választhatják meg, az a jog, amelynek választását a PEPP-szolgáltató javasolja;

xiv.

adott esetben az, hogy fennáll-e gondolkodási időszak vagy felmondási idő a PEPP-megtakarító számára;

d)

a „Milyen kockázatai vannak a terméknek, és mit kaphatok cserébe?” című szakaszban a kockázat/nyereség profil rövid leírása, beleértve a következő elemeket:

i.

összesített kockázati mutató, kiegészítve e mutató magyarázó leírásával, annak főbb korlátai, valamint azoknak a kockázatoknak a magyarázó leírása, amelyek lényegesek a PEPP szempontjából, de amelyeket az összesített kockázati mutató nem vesz megfelelően figyelembe;

ii.

a befektetett tőkén elszenvedhető maximális veszteség, többek között a következőkre vonatkozó információk:

a PEPP-megtakarító elveszítheti-e az összes befektetett tőkét, vagy

a PEPP-megtakarító viseli-e a további pénzügyi kötelezettségvállalások vagy kötelezettségek felmerülésének kockázatát;

iii.

a megfelelő teljesítménnyel kapcsolatos forgatókönyvek, és hogy azok milyen feltételezéseken alapulnak;

iv.

adott esetben a PEPP-megtakarítók által elérhető hozamok feltételei, illetve a kifizetés szerződésbe foglalt korlátai;

v.

arra vonatkozó nyilatkozat, hogy a PEPP-megtakarító lakóhelye szerinti tagállam adóügyi jogszabályai befolyásolhatják a tényleges kifizetést;

e)

a „Mi történik, ha a [PEPP-szolgáltató neve] nem tud fizetni?” című szakaszban rövid tájékoztatás arról, hogy az ebből eredő veszteséget fedezi-e valamilyen befektetővédelmi vagy garanciarendszer, és ha igen, akkor melyik ez a rendszer, mi a garanciavállaló neve, és mely kockázatok tekintetében nyújt garanciát a rendszer, és mely kockázatok tekintetében nem;

f)

a „Milyen költségek merülnek fel?” című szakaszban tájékoztatás a PEPP-be történő befektetéshez kapcsolódó költségekről, azaz a PEPP-megtakarítónál felmerülő közvetlen és közvetett, egyszeri és ismétlődő költségekről, e költségek összesített mutatóin keresztül bemutatva, továbbá, az összehasonlíthatóság érdekében, az összegszerű példákkal és százalékosan is kifejezett összes költség, ismertetve ezzel az összes költségnek a befektetésre gyakorolt összesített hatását.

A PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentumban egyértelműen jelezni kell, hogy a PEPP-szolgáltatónak vagy a PEPP-forgalmazónak részletes tájékoztatást kell adnia minden olyan forgalmazási költségről, amelyet az előbbiek szerint részletezett költségek még nem tartalmaznak, hogy a PEPP-megtakarító átláthassa ezen összesített költségeknek a befektetés hozamára gyakorolt kumulatív hatását;

g)

a „Milyen egyedi követelmények vonatkoznak a(z) [lakóhelyem szerinti tagállambeli] alszámlára?” című szakaszban:

i.

„A befizetési időszakra vonatkozó követelmények” című alszakaszban:

a felhalmozási szakaszra vonatkozó, a PEPP-megtakarító lakóhelye szerinti tagállam által a 47. cikkel összhangban meghatározott feltételek leírása;

ii.

„A kifizetési időszakra vonatkozó követelmények” című alszakaszban:

a kifizetési szakaszra vonatkozó, a PEPP-megtakarító lakóhelye szerinti tagállam által az 57. cikkel összhangban meghatározott feltételek leírása;

h)

a „Hogyan tehetek panaszt?” című szakaszban: tájékoztatás arról, hogy a PEPP-megtakarító hogyan és kinél tehet panaszt a PEPP-pel, illetve a PEPP-szolgáltató vagy a PEPP-forgalmazó magatartásával kapcsolatban.

(4)   Amennyiben a PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentumot elektronikus formában bocsátják rendelkezésre, meg kell engedni a (3) bekezdésben előírt információk rétegekbe rendezését, aminek eredményeként a tájékoztatás részleteket tartalmazó elemeit előugró ablakok vagy a kísérő rétegekhez vezető linkek segítségével lehet bemutatni. Ez esetben lehetővé kell tenni a PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentum egyetlen dokumentumként történő kinyomtatását.

(5)   E cikk következetes alkalmazása érdekében az EIOPA a többi EFH-val folytatott konzultációt, valamint a fogyasztói tesztelés és az ipari tesztelés lefolytatását követően kidolgozza a következőket meghatározó szabályozástechnikai standardtervezeteket:

a)

a (3) bekezdésben említett egyes információelemek ismertetésének részletei és tartalma, ideértve a dokumentum formáját és hosszát is;

b)

a (3) bekezdés d) pontjának i. és iii. alpontjában említett kockázat és nyereség bemutatását alátámasztó módszertan;

c)

a (3) bekezdés f) pontjában említett költségek kiszámítására vonatkozó módszertan, ideértve az összesített mutatók meghatározását is;

d)

amennyiben a tájékoztatást elektronikus formátumban nyújtják, az információkat rétegezve, azon információk, amelyeket az első rétegben kell szerepeltetni, és azon információk, amelyek a további rétegekben nyújthatók.

A szabályozástechnikai standardtervezetek kidolgozásakor az EIOPA-nak figyelembe kell vennie a PEPP-ek különböző lehetséges típusait, a PEPP-ek hosszú távú jellegét, a PEPP-megtakarítók kompetenciáit, továbbá a PEPP-ek jellemzőit, annak lehetővé tétele érdekében, hogy a PEPP-megtakarítók választhassanak a PEPP különböző befektetési lehetőségei közül, ideértve azokat az eseteket is, amikor ezt a választást különböző időpontokban is meg lehet tenni, vagy a választás a későbbiekben módosítható.

Az EIOPA az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2020. augusztus 15-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap e rendelet kiegészítésére az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadása révén.

29. cikk

Marketinganyagok

A PEPP-pel kapcsolatos konkrét információkat tartalmazó marketinganyagok nem tartalmazhatnak olyan nyilatkozatot, amely ellentmond a PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentumban szereplő információknak, vagy csökkenti a PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentum jelentőségét. A marketinganyagokban fel kell tüntetni, hogy rendelkezésre áll a PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentum, és tájékoztatást kell nyújtani arról, hogy e dokumentum hogyan és hol szerezhető be, ideértve a PEPP-szolgáltató honlapját is.

30. cikk

A PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentum felülvizsgálata

(1)   A PEPP-szolgáltatónak legalább évente felül kell vizsgálnia a PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentumban közölt információkat, és a felülvizsgálat alapján szükségesnek mutatkozó pontokon haladéktalanul módosítania kell a dokumentumot. A felülvizsgált változatot haladéktalanul közzé kell tenni.

(2)   E cikk következetes alkalmazása érdekében az EIOPA a többi EFH-val folytatott konzultációt, valamint a fogyasztói tesztelés és az ipari tesztelés lefolytatását követően kidolgozza az azt meghatározó szabályozástechnikai standardtervezeteket, hogy a PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentumot milyen feltételek mellett kell felülvizsgálni és átdolgozni.

Az EIOPA az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2020. augusztus 15-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap e rendelet kiegészítésére az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadása révén.

31. cikk

A polgári jogi felelősség

(1)   A PEPP-szolgáltató kizárólag a PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentum alapján – ideértve annak valamely fordítását is – nem tartozik polgári jogi felelősséggel, kivéve, ha az megtévesztő, nem pontos, vagy nem áll összhangban a kötelező erejű, szerződéskötést megelőző és szerződéses dokumentumok vonatkozó részeivel vagy a 28. cikkben megállapított követelményekkel.

(2)   Amennyiben valamely PEPP-megtakarító bizonyítja, hogy veszteség érte abból fakadóan, hogy az (1) bekezdésben említett körülmények között valamely PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentumra támaszkodott, amikor olyan PEPP-szerződést kötött, amelyhez az említett PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentum készült, a nemzeti joggal összhangban kártérítést követelhet az általa elszenvedett veszteségre vonatkozóan a PEPP-szolgáltatótól.

(3)   A (2) bekezdésben említett, de meg nem határozott fogalmakat – mint például a „veszteség” vagy a „kártérítés” fogalmát – a nemzetközi magánjog vonatkozó szabályai által meghatározott alkalmazandó nemzeti joggal összhangban kell értelmezni és alkalmazni.

(4)   Ez a cikk nem zárja ki további polgári jogi kártérítési igényeknek a nemzeti joggal összhangban történő érvényesítését.

(5)   Az e cikk szerinti kötelezettségek nem korlátozhatók és nem szüntethetők meg szerződéses kikötésekkel.

32. cikk

Biometrikus kockázatokat fedező PEPP-szerződések

Amennyiben a PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentum valamely biometrikus kockázatokat fedező PEPP-szerződésre vonatkozik, a PEPP-szolgáltató e szakasz szerinti kötelezettségei csak a PEPP-megtakarítóval szemben állnak fenn.

33. cikk

A PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentum rendelkezésre bocsátása

(1)   A PEPP-szolgáltatónak vagy a PEPP-forgalmazónak a PEPP-pel kapcsolatos tanácsadáskor vagy annak értékesítésre való felkínálásakor a leendő PEPP-megtakarítók rendelkezésére kell bocsátania a 26. cikkel összhangban kidolgozott valamennyi, a PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentumot, kellő időben az előtt, hogy bármely PEPP-szerződés kötelezővé válna a PEPP-megtakarítók számára, vagy az adott PEPP-szerződésre vonatkozó ajánlatot megkapnák.

(2)   A PEPP-szolgáltató vagy a PEPP-forgalmazó úgy is eleget tehet az (1) bekezdés szerinti követelményeknek, hogy a PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentumot olyan természetes személy rendelkezésére bocsátja, aki írásbeli felhatalmazással rendelkezik arra, hogy a PEPP-megtakarító nevében befektetési döntéseket hozzon az adott írásbeli felhatalmazás értelmében megkötött ügyletekre vonatkozóan.

(3)   E cikk egységes alkalmazásának biztosítása érdekében az EIOPA adott esetben a többi EFH-val folytatott konzultációt követően szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyekben meghatározza a PEPP-re vonatkozó kiemelt információkat tartalmazó dokumentum rendelkezésére bocsátására vonatkozóan az (1) bekezdésben megállapított követelménynek való megfelelés feltételeit.

Az EIOPA az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2020. augusztus 15-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap e rendelet kiegészítésére az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadása révén.

III. SZAKASZ

Tanácsadás

34. cikk

Igények és szükségletek meghatározása és tanácsadás

(1)   A PEPP-szerződés megkötését megelőzően a PEPP-szolgáltatónak vagy a PEPP-forgalmazónak – a leendő PEPP-megtakarítótól kért és kapott információk alapján – pontosan meg kell határoznia a leendő PEPP-megtakarító nyugdíjjal összefüggő igényeit és szükségleteit, ideértve egy járadékokat kínáló termék esetleges szükségességét, és érthető módon objektív információkkal kell ellátnia a leendő PEPP-megtakarítót, hogy az megalapozott döntést tudjon hozni.

A javasolt PEPP-szerződésnek összhangban kell lennie a PEPP-megtakarító nyugdíjra vonatkozó igényeivel és szükségleteivel, figyelembe véve a már felhalmozott nyugdíjjogosultságait.

(2)   A PEPP-szolgáltatónak vagy a PEPP-forgalmazónak a PEPP-szerződés megkötése előtt tanácsot kell adnia a leendő PEPP-megtakarítónak, személyre szabott ajánlást megfogalmazva a leendő PEPP-megtakarító részére, elmagyarázva, hogy egy bizonyos PEPP – ideértve adott esetben valamely konkrét befektetési lehetőséget is – miért felel meg leginkább a PEPP-megtakarító igényeinek és szükségleteinek.

A PEPP-szolgáltatónak vagy a PEPP-forgalmazónak emellett a leendő PEPP-megtakarító számára az ajánlott termékre vonatkozóan személyre szabott nyugdíjprognózist is biztosítania kell a kifizetési szakasz legkorábbi kezdő időpontja alapján, azzal a felelősségkizáró nyilatkozattal, hogy e prognózisok eltérhetnek a folyósított PEPP-ellátás végső értékétől. Amennyiben a nyugdíjprognózisok gazdasági forgatókönyveken alapulnak, az információknak tartalmazniuk kell egy legjobb becsült forgatókönyvet és egy kedvezőtlen forgatókönyvet, figyelembe véve a PEPP-szerződés sajátos jellegét.

(3)   Amennyiben a PEPP-alapterméket legalább a tőkére vonatkozó garancia nélkül kínálják, a PEPP-szolgáltatónak vagy a PEPP-forgalmazónak – egy olyan kockázatcsökkentési technika alapján, amely összhangban áll azzal a céllal, hogy lehetővé tegye a PEPP-megtakarító számára a tőke megtérülését – egyértelműen felvilágosítást kell adnia a tőkegarancián alapuló PEPP-ek létezéséről, a PEPP-alaptermék ajánlásának indokairól, valamint egyértelműen ki kell mutatnia minden olyan további kockázatot, amely a tőkegarancián alapuló PEPP-hez képest ez utóbbi PEPP-alaptermékekkel járhat. E magyarázatot írásos formában kell megtenni.

(4)   Az e rendelet 23. cikke (1) bekezdésének c) pontjában említett PEPP-szolgáltatónak vagy PEPP-forgalmazónak a tanácsadás során meg kell kérnie a leendő PEPP-megtakarítót, hogy adja meg a felkínált vagy kért PEPP szempontjából releváns befektetési területen szerzett ismereteire és tapasztalataira, valamint az adott személy pénzügyi helyzetére – beleértve a veszteségviselési képességét is –, valamint befektetési céljaira – beleértve a kockázattűrését is – vonatkozó információkat annak érdekében, hogy a PEPP-szolgáltató vagy a PEPP-forgalmazó a leendő PEPP-megtakarító számára alkalmas és különösen kockázattűrésével és veszteségviselési képességeivel összhangban álló PEPP-eket ajánlhasson.

(5)   A PEPP-szolgáltató vagy a PEPP-forgalmazó felelősségét nem csökkentheti, hogy a tanácsadásra teljes egészében vagy részben automatizált vagy félig automatizált rendszeren keresztül kerül sor.

(6)   A szigorúbb ágazati jog sérelme nélkül a PEPP-szolgáltatónak és a PEPP-forgalmazónak biztosítania és az illetékes hatóságok kérésére igazolnia kell, hogy a PEPP-re vonatkozó tanácsadást nyújtó természetes személyek birtokában vannak az e rendelet szerinti kötelezettségük teljesítéséhez szükséges ismereteknek és szakértelemnek. A tagállamok közzéteszik az ismeretek és a szakértelem értékeléséhez használt kritériumokat.

IV. SZAKASZ

A szerződés időtartama alatt nyújtott tájékoztatás

35. cikk

Általános rendelkezések

(1)   A PEPP-szolgáltatóknak egy tömör, személyre szabott dokumentumot kell kidolgozniuk, amelyet a felhalmozási szakaszban valamennyi PEPP-megtakarító rendelkezésére kell bocsátaniuk, figyelembe véve a nemzeti nyugdíjrendszerek és bármely vonatkozó jog, többek között a nemzeti szociális, munka- és adójog egyedi sajátosságait (a továbbiakban: PEPP-számlaértesítő és intézményi tájékoztató). A dokumentum címének tartalmaznia kell a „PEPP-számlaértesítő és intézményi tájékoztató” szavakat.

(2)   Jól láthatóan kell feltüntetni, hogy a PEPP-számlaértesítőben és intézményi tájékoztatóban szereplő információk pontosan milyen dátumra vonatkoznak.

(3)   A PEPP-számlaértesítőben és intézményi tájékoztatóban foglalt információknak pontosaknak és naprakészeknek kell lenniük.

(4)   A PEPP-szolgáltatónak a PEPP-számlaértesítőt és intézményi tájékoztatót évente minden PEPP-megtakarító rendelkezésére kell bocsátania.

(5)   A PEPP-számlaértesítőben és intézményi tájékoztatóban szereplő információkban az előző értesítőhöz képest bekövetkező valamennyi lényeges változást egyértelműen jelezni kell.

(6)   A PEPP-számlaértesítő és intézményi tájékoztató mellett a PEPP-megtakarítót a szerződés időtartama alatt haladéktalanul tájékoztatni kell a következő információkat érintő minden változásról:

a)

a szerződési feltételek, ideértve az általános és különös szerződési feltételeket is;

b)

a PEPP-szolgáltató neve, társasági formája, központi irodájának és adott esetben a szerződést megkötő fióktelepének címe;

c)

arra vonatkozó információ, hogy a befektetési politika miként veszi figyelembe a környezeti, társadalmi és irányítási tényezőket.

36. cikk

A PEPP-számlaértesítő és intézményi tájékoztató

(1)   A PEPP-számlaértesítő és intézményi tájékoztató legalább a következő kiemelt információkat tartalmazza:

a)

a PEPP-megtakarító személyes adatai és az a legkorábbi időpont, amikor a kifizetési szakasz bármely alszámla esetében megkezdődhet;

b)

a PEPP-szolgáltató neve és kapcsolattartási címe, valamint a PEPP-szerződés azonosítója;

c)

a PEPP-szolgáltató engedélyezésének vagy nyilvántartásba vételének helye szerinti tagállam és az illetékes hatóságok neve;

d)

az a) pontban említett időponton alapuló nyugdíjprognózisra vonatkozó információk, valamint egy felelősségkizáró nyilatkozat arról, hogy e prognózisok eltérhetnek a folyósított PEPP-ellátás végső értékétől. Amennyiben a nyugdíjprognózisok gazdasági forgatókönyveken alapulnak, az információknak tartalmazniuk kell egy legjobb becsült forgatókönyvet és egy kedvezőtlen forgatókönyvet, figyelembe véve a PEPP-szerződés sajátos jellegét;

e)

a PEPP-megtakarító vagy bármely harmadik fél által az előző 12 hónapban a PEPP-számla szerint befizetett hozzájárulásra vonatkozó információ;

f)

a PEPP-megtakarítónál az elmúlt 12 hónapban felmerült közvetlen és közvetett költségek lebontása, megjelölve az igazgatási költségeket, az eszközök letéti őrzésének költségeit, a portfólióügyletekhez kapcsolódó költségeket és egyéb költségeket, valamint a költségek végső PEPP-ellátásra gyakorolt hatásának becslését; e költségeket összegszerűen és az előző 12 hónap során befizetett hozzájárulások százalékában is meg kell adni;

g)

adott esetben a garancia vagy a 46. cikkben említett kockázatcsökkentési technikák jellege és mechanizmusa;

h)

adott esetben a PEPP-megtakarító által az előző 12 hónap során befizetett hozzájárulásoknak megfelelő egységek száma és értéke;

i)

a 35. cikkben említett értesítő keltekor a PEPP-megtakarító PEPP-számláján lévő teljes összeg;

j)

információ a PEPP-megtakarító befektetési lehetőségének múltbeli teljesítményéről, legalább 10 évre – vagy amennyiben a PEPP 10 évnél rövidebb ideje működik, a PEPP működésének valamennyi évére – visszatekintve. A múltbeli teljesítményre vonatkozó tájékoztatás mellett fel kell tüntetni „A múltbeli teljesítmény nem szolgál megbízható jelzésként a jövőbeli teljesítményre nézve” figyelmeztetést;

k)

az egynél több alszámlával rendelkező PEPP-számlák esetében az információkat a PEPP-számlaértesítőben és intézményi tájékoztatóban minden alszámlára vonatkozóan le kell bontani;

l)

összegző tájékoztatás a környezeti, társadalmi és irányítási tényezőkkel kapcsolatos befektetési politikáról.

(2)   Az EIOPA az Európai Központi Bankkal és az illetékes hatóságokkal konzultálva szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyek szabályokat állapítanak meg az e cikk (1) bekezdésének d) pontjában és a 34. cikk (2) bekezdésében említett nyugdíjprognózisokra vonatkozó feltételezések tekintetében. Ezeket a szabályokat kötelesek alkalmazni a PEPP-szolgáltatók adott esetben a nominális befektetési hozamok éves rátájának, az infláció éves rátájának és a bérek jövőbeli alakulásának megállapítása során.

Az EIOPA az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2020. augusztus 15-ig benyújtja a Bizottságnak. A Bizottság felhatalmazást kap e rendelet kiegészítésére az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadása révén.

37. cikk

Kiegészítő információk

(1)   A PEPP-számlaértesítő és intézményi tájékoztató pontosítja, hogy hol és hogyan lehet hozzájutni a kiegészítő információkhoz, beleértve a következőket:

a)

további gyakorlati információk a PEPP-megtakarító jogairól és lehetőségeiről, többek között a befektetésekkel, a kifizetési szakasszal, a szolgáltatóváltásra irányuló szolgáltatással és a hordozhatósági szolgáltatással kapcsolatban;

b)

a PEPP-szolgáltató nyilvánosan hozzáférhető éves beszámolói és éves jelentései;

c)

a PEPP-szolgáltató befektetési politikájának elveire vonatkozó írásbeli nyilatkozat, amely tartalmazza legalább a befektetési kockázat mérésére vonatkozó módszerekkel kapcsolatos információkat, az alkalmazott kockázatkezelési eljárásokat, valamint a PEPP-kötelezettségek jellegét és futamidejét tekintetbe vevő stratégiai eszközallokációt, továbbá azt, hogy a befektetési politika miként veszi figyelembe a környezeti, társadalmi és irányítási tényezőket;

d)

adott esetben információk arról, hogy a járadék formájában kifejezett összegekhez milyen feltételezéseket használtak fel a járadék rátáját, a PEPP-szolgáltató típusát és a járadék időtartamát illetően;

e)

a PEPP-ellátás szintje a 36. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett időpont előtti visszaváltás esetén.

(2)   A 36. cikk és e cikk következetes alkalmazása érdekében az EIOPA a többi EFH-val folytatott konzultációt, valamint a fogyasztói tesztelés és az ipari tesztelés lefolytatását követően szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyekben meghatározza a 36. cikkben és az e cikkben említett információk bemutatásának részleteit. A 36. cikk (1) bekezdésének j) pontjában említett, a múltbeli teljesítményre vonatkozó információ ismertetése során figyelembe kell venni a befektetési lehetőségek közötti eltéréseket, különösen, ha a PEPP-megtakarító viseli a befektetési kockázatot, illetve, ha a befektetési lehetőség az életkortól függ vagy termék futamidő-kiigazítást foglal magában.

Az EIOPA 2020. augusztus 15-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap e rendelet kiegészítésére az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadása révén.

(3)   A 34. cikk (2) bekezdésének és a 36. cikk (1) bekezdése d) pontjának sérelme nélkül a nemzeti termékekkel való összehasonlíthatóság érdekében a tagállamok előírhatják a PEPP-szolgáltatók számára, hogy további nyugdíjprognózisokat bocsássanak a PEPP-megtakarítók rendelkezésére azzal, hogy a feltételezések meghatározásának szabályait az adott tagállamoknak kell meghatározniuk.

38. cikk

A nyugdíjba vonulást megelőző szakaszban a PEPP-megtakarítóknak és a kifizetési szakaszban a PEPP-kedvezményezetteknek nyújtandó információk

(1)   A PEPP-szolgáltatóknak a PEPP-számlaértesítő és intézményi tájékoztató mellett az 59. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett időpont előtt két hónappal, illetve a PEPP-megtakarító kérésére az egyes PEPP-megtakarítókat tájékoztatniuk kell a kifizetési időszak közelgő kezdetéről, a kifizetések lehetséges módjairól és a PEPP-megtakarító azon lehetőségéről, hogy az 59. cikk (1) bekezdésével összhangban módosítsa a kifizetések módját.

(2)   A kifizetési szakaszban a PEPP-szolgáltatóknak évente tájékoztatniuk kell a PEPP-kedvezményezetteket az esedékes PEPP-ellátásról és a megfelelő kifizetési módról.

Amennyiben a PEPP-megtakarító a kifizetési szakaszban továbbra is fizet hozzájárulást vagy befektetési kockázatot visel, a PEPP-szolgáltatónak továbbra is a rendelkezésére kell bocsátania a releváns információkat tartalmazó PEPP-számlaértesítőt és intézményi tájékoztatót.

39. cikk

A PEPP-megtakarítók és a PEPP-kedvezményezettek kérésére nyújtandó információk

A PEPP-megtakarítók és a PEPP-kedvezményezettek vagy képviselőik kérésére a PEPP-szolgáltatónak rendelkezésre kell bocsátania a 37. cikk (1) bekezdésében említett kiegészítő információkat, valamint a 36. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett prognózisok elkészítéséhez használt feltételezésekre vonatkozó kiegészítő információkat.

V. SZAKASZ

Adatszolgáltatás a nemzeti hatóságoknak

40. cikk

Általános rendelkezések

(1)   A PEPP-szolgáltatók a vonatkozó ágazati jog értelmében előírt információk mellett benyújtják az illetékes hatóságaiknak a felügyelet céljából szükséges információkat. Ezeknek a kiegészítő információknak adott esetben tartalmazniuk kell azokat az információkat, amelyek a felügyeleti felülvizsgálati eljárás során elvégzendő következő tevékenységekhez szükségesek:

a)

a PEPP-szolgáltatók által alkalmazott irányítási rendszer, az általuk folytatott üzleti tevékenység, a fizetőképességgel kapcsolatban alkalmazott értékelési elvek, a vállalt kockázatok és a kockázatkezelési rendszerek, valamint a tőkestruktúra, tőkeigény és tőkekezelés értékelése;

b)

a felügyeleti jogok gyakorlásából és a felügyeleti kötelezettségek teljesítéséből eredő megfelelő döntések meghozatala.

(2)   Az illetékes hatóságok a nemzeti jog értelmében rájuk ruházott hatáskörökön túl a következő hatáskörökkel rendelkeznek:

a)

az (1) bekezdésben említett azon információk jellegének, körének és formátumának meghatározása, amelyeket a PEPP-szolgáltatóknak előre meghatározott időszakonként, előre meghatározott események bekövetkeztekor vagy a PEPP-szolgáltató helyzetére vonatkozó vizsgálatok során kell benyújtaniuk;

b)

a PEPP-szolgáltatók által kötött szerződésekre vagy harmadik felekkel kötött szerződésekre vonatkozó információk megszerzése a PEPP-szolgáltatóktól; valamint

c)

információkérés külső szakértőktől, például könyvvizsgálóktól és biztosításmatematikusoktól.

(3)   Az (1) és a (2) bekezdésben említett információk a következőket tartalmazzák:

a)

minőségi vagy mennyiségi elemek, illetve ezek megfelelő kombinációja;

b)

múltbeli, jelenlegi vagy jövőbeli elemek, illetve ezek megfelelő kombinációja;

c)

belső vagy külső forrásokból származó információk, illetve ezek megfelelő kombinációja.

(4)   Az (1) és a (2) bekezdésben említett információk megfelelnek a következő követelményeknek:

a)

összhangban vannak az érintett PEPP-szolgáltató üzleti tevékenységének jellegével, nagyságrendjével és összetettségével, valamint különösen az abban rejlő kockázatokkal;

b)

hozzáférhetőek, minden lényeges szempont tekintetében hiánytalanok, összehasonlíthatóak és tartósan következetesek;

c)

relevánsak, megbízhatók és érthetőek.

(5)   A PEPP-szolgáltatók évente benyújtják az illetékes hatóságoknak a következő információkat:

a)

azon tagállamok, amelyek tekintetében a PEPP-szolgáltató alszámlákat kínál;

b)

a 20. cikk (1) bekezdésével összhangban azon PEPP-megtakarítóktól beérkezett értesítések száma, akik másik tagállamba helyezték át lakóhelyüket;

c)

az alszámlák nyitására irányuló kérelmek száma és a 20. cikk (2) bekezdésével összhangban megnyitott alszámlák száma;

d)

a PEPP-megtakarítók váltás iránti kérelmeinek száma és a 20. cikk (5) bekezdésének a) pontjával összhangban végrehajtott tényleges transzferek száma;

e)

a PEPP-megtakarítók váltás iránti kérelmeinek száma és az 52. cikk (3) bekezdésével összhangban végrehajtott tényleges transzferek száma.

Az illetékes hatóságok továbbítják az információkat az EIOPA-nak.

(6)   A PEPP-szolgáltatóknak megfelelő rendszerekkel és struktúrákkal kell rendelkezniük az (1)–(5) bekezdésben megállapított követelmények teljesítéséhez, valamint a PEPP-szolgáltató irányító, felügyelő vagy igazgatási testülete által jóváhagyott írásban rögzített szabályzattal a benyújtott információ folyamatos megfelelőségének biztosításához.

(7)   Az EIOPA kérésére és az e rendelet által ráruházott feladatok ellátása érdekében az illetékes hatóságok hozzáférést biztosítanak a PEPP-szolgáltatók által megadott információkhoz.

(8)   Amennyiben a PEPP-hozzájárulások és a PEPP-ellátás előnyökre vagy ösztönzőkre jogosítanak, a PEPP-szolgáltatónak adott esetben a vonatkozó nemzeti joggal összhangban be kell nyújtania az illetékes nemzeti hatóságnak az e hozzájárulásokkal és ellátással kapcsolatban megszerzett ezen előnyök és ösztönzők biztosításához vagy visszaköveteléséhez szükséges valamennyi információt.

(9)   A Bizottság a 72. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el e rendelet kiegészítése céljából, amelyekben meghatározza az e cikk (1)–(5) bekezdésében említett kiegészítő információkat a felügyeleti jelentések megfelelő mértékű konvergenciájának biztosítása érdekében.

Az EIOPA a többi EFH-val és az illetékes hatóságokkal folytatott konzultációt és az ipari tesztelést követően végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki a felügyeleti adatszolgáltatás formátumának meghatározására.

Az EIOPA 2020. augusztus 15-ig benyújtja a Bizottságnak az említett végrehajtás-technikai standardok tervezetét.

A Bizottság felhatalmazást kap a második albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

V. FEJEZET

FELHALMOZÁSI SZAKASZ

I. SZAKASZ

A PEPP-szolgáltatókra vonatkozó befektetési szabályok

41. cikk

Befektetési szabályok

(1)   A PEPP-szolgáltatóknak a PEPP-nek megfelelő eszközöket az óvatosság elvével összhangban és különösen a következő szabályoknak megfelelően kell befektetniük:

a)

az eszközöket összességében a PEPP-megtakarítók hosszú távú érdekeinek legmegfelelőbb módon kell befektetni. Esetleges összeférhetetlenség esetén a PEPP-szolgáltatónak, illetve a portfólióját kezelő szervezetnek kell gondoskodnia arról, hogy a befektetéseket kizárólag a PEPP-megtakarítók érdekében valósítsák meg;

b)

az óvatosság elve keretében a PEPP-szolgáltatóknak figyelembe kell venniük a befektetési döntésekhez kapcsolódó kockázatokat és a döntések környezeti, társadalmi és irányítási tényezőkre gyakorolt lehetséges hosszú távú hatását;

c)

az eszközöket olyan módon kell befektetni, hogy biztosítva legyen a portfólió egészének biztonsága, minősége, likviditása és nyereségessége;

d)

az eszközöket túlnyomórészt szabályozott piacokon kell befektetni. Az olyan eszközökbe való befektetéseket, amelyek nem forgalmazhatók szabályozott piacokon, prudenciális szinteken kell tartani;

e)

származtatott eszközökbe való befektetésre csak annyiban van lehetőség, amennyiben ezek az eszközök hozzájárulnak a befektetési kockázatok csökkenéséhez, vagy megkönnyítik a hatékony portfóliókezelést. Ezeket az eszközöket prudens alapon kell értékelni, a mögöttes eszköz figyelembevételével, és be kell vonni a PEPP-szolgáltató eszközeinek értékelésébe. A PEPP-szolgáltatóknak továbbá kerülniük kell az egyetlen ellenérdekű félnél és az egyéb származtatott műveleteknél vállalt túlzott kockázatnak való kitettséget;

f)

az eszközöket megfelelően diverzifikálni kell oly módon, hogy elkerülhető legyen a valamely adott eszközbe, kibocsátóba vagy üzleti csoportba történő túlzott befektetés révén kialakuló egyoldalú kitettség, illetve a kockázat felhalmozódása a portfólió egészében. Azonos kibocsátó vagy ugyanahhoz a csoporthoz tartozó kibocsátók által kibocsátott eszközökbe való befektetés nem teheti ki a PEPP-szolgáltatót túlzott kockázati koncentrációnak;

g)

az eszközök nem fektethetők be az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek jegyzékéről szóló, alkalmazandó tanácsi következtetésekben azonosított, nem együttműködő országokban és területeken, valamint az (EU) 2015/849 irányelv 9. cikke alapján elfogadott, alkalmazandó felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletben azonosított kiemelt kockázatot jelentő, stratégiai hiányosságokkal rendelkező harmadik országokban;

h)

a PEPP-szolgáltató sem magát, sem a PEPP-nek megfelelő eszközöket nem teheti ki túlzott tőkeáttételből és túlzott lejárati transzformációból eredő kockázatoknak.

(2)   Az (1) bekezdés a)–h) pontjában meghatározott szabályok csak olyan mértékben alkalmazandók, amennyiben a PEPP-szolgáltatóra alkalmazandó vonatkozó ágazati jog nem ír elő szigorúbb rendelkezést.

II. SZAKASZ

A PEPP-megtakarítókra vonatkozó befektetési lehetőségek

42. cikk

Általános rendelkezések

(1)   A PEPP-szolgáltatók legfeljebb hat befektetési lehetőséget kínálhatnak a PEPP-megtakarítóknak.

(2)   A befektetési lehetőségeknek tartalmazniuk kell a PEPP-alapterméket, és tartalmazhatnak alternatív befektetési lehetőségeket.

(3)   A PEPP-szolgáltatóknak valamennyi befektetési lehetőséget a PEPP-megtakarítók számára kellő védelmet biztosító garancia vagy kockázatcsökkentési technika alapján kell kialakítaniuk.

(4)   A garanciák nyújtására a PEPP-szolgáltatóra alkalmazandó vonatkozó ágazati jog előírásait kell alkalmazni.

(5)   A 6. cikk (1) bekezdésének c), d), e) és f) pontjában említett PEPP-szolgáltatók garanciát magában foglaló PEPP-et csak olyan hitelintézetekkel vagy biztosítókkal együttműködésben kínálhatnak, amelyek a rájuk alkalmazandó ágazati jog szerint nyújthatnak ilyen garanciákat. Ezen intézmények vagy vállalkozások kizárólagosan felelnek a garanciáért.

43. cikk

A befektetési lehetőség PEPP-megtakarító általi kiválasztása

A vonatkozó információk és tanácsok kézhezvétele után a PEPP-megtakarító a PEPP-szerződés megkötésekor egyet választ a befektetési lehetőségek közül.

44. cikk

A kiválasztott befektetési lehetőség módosításának feltételei

(1)   Amennyiben a PEPP-szolgáltató alternatív befektetési lehetőségeket kínál, a PEPP-megtakarítónak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a PEPP-szerződés megkötésétől számított legalább öt év elteltével, illetve későbbi módosítások esetében a befektetési lehetőség legutolsó módosításától számított legalább öt év elteltével – a PEPP-ben történő felhalmozás során – másik befektetési lehetőséget válasszon. A PEPP-szolgáltató lehetővé teheti a PEPP-megtakarító számára, hogy gyakrabban módosítsa a választott befektetési lehetőséget.

(2)   A befektetési lehetőség módosítása a PEPP-megtakarító számára díjmentes.

45. cikk

A PEPP-alaptermék

(1)   A PEPP-alapterméknek biztonságos terméknek kell lennie, amely alapértelmezett befektetési lehetőségként működik. A PEPP-alapterméket a PEPP-szolgáltatónak a tőkére vonatkozó, a kifizetési szakasz kezdetén és adott esetben a kifizetési szakasz alatt esedékes garancia vagy azon céllal összhangban álló kockázatcsökkentési technika alapján kell kialakítania, hogy lehetővé tegye a PEPP-megtakarító számára, hogy a tőkét visszakapja.

(2)   A PEPP-alaptermékhez kapcsolódó költségek és díjak nem haladhatják meg az évente felhalmozott tőke 1 %-át.

(3)   A különböző PEPP-szolgáltatók és a különböző PEPP-típusok közötti egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében az EIOPA-nak – adott esetben a többi EFH-val folytatott konzultációt követően – szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia, amelyekben meghatározza a (2) bekezdésben említett költségek és díjak típusait.

A szabályozástechnikai standardtervezetek kidolgozásakor az EIOPA-nak figyelembe kell vennie a PEPP-ek különböző lehetséges típusait, a PEPP-ek hosszú távú nyugdíj-előtakarékosságra irányuló jellegét és a PEPP-ek különböző lehetséges jellemzőit, különösen a hosszú távú járadékok vagy éves lehívások formájában nyújtott kifizetéseket, legalább a PEPP-megtakarító átlagos várható élettartamának megfelelő életkorig. Az EIOPA-nak értékelnie kell továbbá a tőkevédelem sajátos jellegét, különös tekintettel a tőkegaranciára. Az EIOPA az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2020. augusztus 15-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap e rendelet kiegészítésére az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadása révén.

(4)   A Bizottság az EIOPA-val és adott esetben a többi EFH-val folytatott konzultációt követően a rendelet alkalmazásának kezdőnapjától számítva kétévente felülvizsgálja a (2) bekezdésben említett százalékos érték megfelelőségét. A Bizottság figyelembe veszi különösen a költségek és díjak tényleges szintjét és annak változásait, illetve a PEPP-ek rendelkezésre állására gyakorolt hatást.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy e felülvizsgálatok nyomán a 72. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az e cikk (2) bekezdésében említett százalékos érték módosítására vonatkozóan, a megfelelő piaci hozzáférés PEPP-szolgáltatók számára való biztosítása érdekében.

46. cikk

Kockázatcsökkentési technikák

(1)   A kockázatcsökkentési technikák alkalmazásának biztosítania kell, hogy a PEPP-re vonatkozó befektetési stratégiát úgy alakítsák ki, hogy a PEPP-ből stabil és megfelelő egyéni jövőbeli nyugdíjjövedelmet halmozzanak fel, és biztosítsák a PEPP-megtakarítók valamennyi generációjával szembeni méltányos bánásmódot.

Minden kockázatcsökkentési technikának – függetlenül attól, hogy a PEPP-alaptermék vagy az alternatív befektetési lehetőségek szerint alkalmazzák-e –, megbízhatónak, stabilnak és a megfelelő befektetési lehetőség kockázati profiljával összhangban állónak kell lennie.

(2)   Az alkalmazandó kockázatcsökkentési technikák többek között a következő rendelkezéseket foglalhatják magukban:

a)

a befektetési keret fokozatos kiigazítására vonatkozó rendelkezések, amelyek a fennmaradó időtartamnak megfelelően csökkentik a befektetések pénzügyi kockázatait a csoportok számára (életciklus-stratégia);

b)

a hozzájárulásokból vagy a befektetési hozamokból származó tartalékokat megállapító rendelkezések, amelyeket a PEPP-megtakarítók számára tisztességes és átlátható módon kell elkülöníteni a befektetési veszteségek csökkentése érdekében; vagy

c)

a befektetési veszteségek elleni védelmet szolgáló megfelelő garanciák alkalmazására vonatkozó rendelkezések.

(3)   E cikk következetes alkalmazásának biztosítása érdekében az EIOPA a többi EFH-val folytatott konzultációt követően és az ipari tesztelések elvégzését követően szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyekben meghatározza a kockázatcsökkentési technikák által teljesítendő minimumkritériumokat, figyelembe véve PEPP-ek különböző típusait és azok egyedi jellemzőit, valamint a különböző típusú PEPP-szolgáltatókat és a prudenciális rendszerük közötti különbségeket.

Az EIOPA az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2020. augusztus 15-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap e rendelet kiegészítésére az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadása révén.

III. SZAKASZ

A felhalmozási szakasz egyéb vonatkozásai

47. cikk

A felhalmozási szakaszhoz kapcsolódó feltételek

(1)   Ha e rendelet nem rendelkezik másként, a nemzeti alszámlák felhalmozási szakaszához kapcsolódó feltételeket a tagállamok határozzák meg.

(2)   E feltételek magukban foglalhatják mindenekelőtt a felhalmozási szakasz kezdetére vonatkozó korhatárokat, a felhalmozási szakasz minimális időtartamát, a hozzájárulások maximális és minimális összegét és azok folyamatosságát.

VI. FEJEZET

BEFEKTETŐVÉDELEM

48. cikk

Letétkezelő

(1)   A 6. cikk (1) bekezdésének c), e) és f) pontjában említett PEPP-szolgáltatóknak ki kell nevezniük egy vagy több letétkezelőt a PEPP-szolgáltatással kapcsolatos üzleti eszközök letéti őrzésére és a felügyeleti feladatokra.

(2)   A letétkezelő kinevezése és az eszközök letéti őrzésével és a letétkezelő felelősségével, valamint a letétkezelő felügyeleti kötelezettségeivel kapcsolatos feladatainak végrehajtása tekintetében a 2009/65/EK irányelv IV. fejezete alkalmazandó.

49. cikk

Biometrikus kockázatok fedezése

(1)   A PEPP-szolgáltatók kínálhatnak olyan PEPP-eket, amelyek opcionálisan biztosítják a biometrikus kockázatok fedezését is.

(2)   A biometrikus kockázatok fedezésére a PEPP-szolgáltatóra alkalmazandó vonatkozó ágazati jog előírásait kell alkalmazni. A biometrikus kockázatok fedezete alszámlánként eltérhet.

(3)   A 6. cikk (1) bekezdésének a), c), d), e) és f) pontjában említett PEPP-szolgáltatók PEPP-eket a biometrikus kockázatok fedezetét biztosító lehetőséggel is kínálhatnak. Ez esetben a fedezetet csak olyan hitelintézetekkel vagy biztosítókkal együttműködésben biztosíthatják, amelyek a rájuk alkalmazandó ágazati jog szerint ilyen kockázatokat fedezhetnek. A biometrikus kockázatok fedezéséért teljes mértékben a biztosítónak kell felelnie.

50. cikk

Panaszkezelés

(1)   A PEPP-szolgáltatóknak és a PEPP-forgalmazóknak megfelelő és hatékony eljárásokat kell bevezetniük és alkalmazniuk a PEPP-ügyfelek által az e rendelet szerinti jogaikkal és kötelezettségeikkel összefüggően benyújtott panaszok rendezésére.

(2)   Ezeket az eljárásokat minden olyan tagállamban alkalmazni kell, amelyben a PEPP-szolgáltató vagy a PEPP-forgalmazó szolgáltatásokat nyújt, és azoknak elérhetőknek kell lenniük az érintett tagállam PEPP-ügyfél által választott hivatalos nyelvén, illetve egy másik nyelven, amennyiben arról a PEPP-szolgáltató vagy a PEPP-forgalmazó és a PEPP-ügyfél megállapodott.

(3)   A PEPP-szolgáltatóknak és a PEPP-forgalmazóknak meg kell tenniük minden lehetséges erőfeszítést annak érdekében, hogy vagy elektronikus úton, vagy a 24. cikkel összhangban más tartós médium felhasználásával választ adjanak a PEPP-ügyfél által benyújtott panaszra. A válaszban – megfelelő időkereten belül, de legkésőbb a panasz kézhezvételétől számított 15 munkanapon belül – ki kell térni a panaszban foglalt valamennyi pontra. Kivételes helyzetekben, amennyiben a panasz a PEPP-szolgáltatón vagy a PEPP-forgalmazón kívül álló okokból nem válaszolható meg 15 munkanapon belül, a PEPP-szolgáltató vagy a PEPP-forgalmazó köteles ideiglenes választ küldeni, világosan feltüntetve a késedelem okait és meghatározva a PEPP-ügyfélnek adandó végső válasz határidejét. A végső válasz kézhezvételének határideje semmilyen esetben sem haladhatja meg a 35 munkanapot.

(4)   A PEPP-szolgáltatónak vagy a PEPP-forgalmazónak tájékoztatnia kell a PEPP-ügyfelet legalább egy olyan alternatív vitarendezési fórumról, amely a PEPP-ügyfél e rendelet szerinti jogait és kötelezettségeit érintő jogviták kezelése tekintetében illetékes.

(5)   A (1) bekezdésben említett, az eljárásra vonatkozó információkat világos és érthető módon, valamint könnyen hozzáférhető helyen kell elhelyezni a PEPP-szolgáltató vagy a PEPP-forgalmazó honlapján, a fióktelep helyiségeiben, valamint így kell belefoglalni a PEPP-szolgáltató vagy a PEPP-forgalmazó és a PEPP-ügyfél között létrejött szerződés általános szerződési feltételeibe. A tájékoztatásban meg kell határozni, hogyan érhetők el további információk az érintett alternatív vitarendezési fórumról és annak igénybevételéről.

(6)   Az illetékes hatóságoknak olyan eljárásokat kell kialakítaniuk, amelyek révén a PEPP-ügyfelek és más érdekelt felek – beleértve a fogyasztói szervezeteket is – panaszt nyújthatnak be az illetékes hatóságokhoz a PEPP-szolgáltatók vagy a PEPP-forgalmazók e rendelet rendelkezéseit állítólagosan sértő magatartása miatt. A panaszt minden esetben meg kell válaszolni.

(7)   Több tagállamot érintő esetekben a panaszos dönthet úgy, hogy panaszát a lakóhelye szerinti tagállam illetékes hatóságain keresztül nyújtja be, függetlenül attól, hogy a jogsértés hol történt.

51. cikk

Bíróságon kívüli jogorvoslat

(1)   A PEPP-ügyfelek és a PEPP-szolgáltatók vagy a PEPP-forgalmazók közötti, az e rendeletből eredő jogokat és kötelezettségeket érintő jogviták rendezéséhez a 2013/11/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (21) összhangban, megfelelő, független, pártatlan, átlátható és hatékony alternatív vitarendezési eljárásokat kell kialakítani, adott esetben igénybe véve a meglévő illetékes testületeket. Az ilyen alternatív vitarendezési eljárások alkalmazandók azokra a PEPP-szolgáltatókra vagy PEPP-forgalmazókra, amelyekkel szemben az eljárást megindították, és a megfelelő vitarendezési fórum hatáskörének ki kell terjednie ezekre a PEPP-szolgáltatókra vagy PEPP-forgalmazókra.

(2)   Az (1) bekezdésben említett testületeknek hatékonyan együtt kell működniük az e rendeletből eredő jogokat és kötelezettségeket érintő, határokon átnyúló jogviták rendezése érdekében.

VII. FEJEZET

PEPP-SZOLGÁLTATÓK KÖZÖTTI VÁLTÁS

52. cikk

A szolgáltatóváltásra irányuló szolgáltatás lehetőségének biztosítása

(1)   A PEPP-szolgáltatóknak szolgáltatóváltásra irányuló szolgáltatást kell nyújtaniuk, amely során a PEPP-ügyfél kérésére a (4) bekezdéssel összhangban a megfelelő összegeket vagy adott esetben természetbeni eszközöket transzferálják az átadó PEPP-szolgáltatónál vezetett PEPP-számláról az átvevő PEPP-szolgáltatónál nyitott, ugyanazon alszámlákat tartalmazó, új PEPP-számlára, és a korábbi PEPP-számlát lezárják.

Szolgáltatóváltásra irányuló szolgáltatás igénybevételekor az átadó PEPP-szolgáltatónak a korábbi PEPP-számla valamennyi alszámlájához kapcsolódó összes információt át kell adnia az átvevő PEPP-szolgáltató részére, ideértve a jelentéstételi követelményeket is. Az átvevő PEPP-szolgáltatónak ezeket az információkat nyilván kell tartania a megfelelő alszámlákon.

A PEPP-megtakarító kérheti az azonos tagállamban székhellyel rendelkező PEPP-szolgáltatók közötti (belföldi váltás) vagy eltérő tagállamban székhellyel rendelkező szolgáltatók közötti (határokon átnyúló váltás) váltást. A PEPP-megtakarítónak jogában áll, hogy a felhalmozási szakaszban és a kifizetési szakaszban szolgáltatót váltson.

(2)   Az (1) bekezdés ellenére, amennyiben a PEPP-megtakarítók számára életjáradék formájában teljesítik a kifizetéseket, akkor a PEPP-szolgáltatókat nem lehet arra kötelezni, hogy a PEPP-ekre szolgáltatóváltásra irányuló szolgáltatást nyújtsanak.

(3)   A PEPP-megtakarító legalább öt évvel a PEPP-szerződés megkötését követően, későbbi váltás esetén pedig a legutolsó váltás után öt évvel válthat PEPP-szolgáltatót, a 20. cikk (5) bekezdése a) pontjának sérelme nélkül. A PEPP-szolgáltató lehetővé teheti a PEPP-megtakarító számára, hogy gyakrabban váltson PEPP-szolgáltatót.

(4)   Amennyiben a váltásra a PEPP-megtakarítók számára egyéni portfóliókezelést végző PEPP-szolgáltatók között kerül sor, a PEPP-megtakarítók megválaszthatják, hogy természetbeni eszközöket vagy megfelelő összegeket transzferálnak. Minden más esetben csak a megfelelő összegek transzferálása engedélyezett.

Amennyiben a PEPP-megtakarító természetbeni eszközök transzferálását kéri, az átvevő PEPP-szolgáltató írásbeli hozzájárulása szükséges.

53. cikk

A szolgáltatóváltásra irányuló szolgáltatás

(1)   Azt követően, hogy a PEPP-megtakarító az 56. cikkben meghatározott, a PEPP-szolgáltatóktól kapott információk alapján megalapozott döntést hozott, a szolgáltatóváltásra irányuló szolgáltatást a PEPP-megtakarító kérésére az átvevő PEPP-szolgáltatónak kell kezdeményeznie.

(2)   A PEPP-megtakarító kérelmét a szolgáltatóváltásra irányuló szolgáltatás kezdeményezésének helye szerinti tagállam valamelyik hivatalos nyelvén vagy a felek megállapodása szerinti bármely más nyelven kell elkészíteni. A kérelemben a PEPP-megtakarítónak:

a)

külön hozzájárulást kell adnia a (4) bekezdésben említett egyes feladatok átadó PEPP-szolgáltató általi elvégzéséhez, valamint az (5) bekezdésben említett egyes feladatok átvevő PEPP-szolgáltató általi elvégzéséhez;

b)

az átvevő PEPP-szolgáltatóval való megegyezés alapján pontosan meg kell határoznia azt az időpontot, amikortól a befizetést az átvevő PEPP-szolgáltatónál nyitott PEPP-számlára kell teljesíteni.

Ezen időpont előtt a (4) bekezdés értelmében az átadó PEPP-szolgáltató által átadott dokumentumok az átvevő PEPP-szolgáltató általi kézhezvételét követően legalább két hétnek el kell telnie.

A tagállamok előírhatják, hogy a PEPP-megtakarító a kérelmét írásban adja meg, valamint hogy az elfogadott kérelemből egy példányt át kelljen adni a PEPP-megtakarítónak.

(3)   A (2) bekezdésben említett kérelem kézhezvételétől számított öt munkanapon belül az átvevő PEPP-szolgáltató felkéri az átadó PEPP-szolgáltatót a (4) bekezdésben említett feladatok végrehajtására.

(4)   Az átvevő PEPP-szolgáltató kérelmének kézhezvételét követően az átadó PEPP-szolgáltató:

a)

öt munkanapon belül megküldi a legutolsó PEPP-számlaértesítő és intézményi tájékoztató kelte és a kérelem kelte közötti időszakra vonatkozó PEPP-számlaértesítőt és intézményi tájékoztatót a PEPP-megtakarítónak és az átvevő PEPP-szolgáltatónak;

b)

öt munkanapon belül megküldi az 52. cikk (4) bekezdésében említettek szerinti természetbeni eszközök transzferálása esetén a meglévő, transzferálandó eszközök listáját az átvevő PEPP-szolgáltatónak;

c)

a PEPP-megtakarító a (2) bekezdés b) pontjában említett kérelemben meghatározott időponttól nem fogadja be a PEPP-számlára beérkező összegeket;

d)

az 52. cikk (4) bekezdésével összhangban a megfelelő összegeket vagy adott esetben a természetbeni eszközöket a PEPP-megtakarító által a kérelemben meghatározott időpontban transzferálja a PEPP-számláról az átvevő PEPP-szolgáltatónál nyitott új PEPP-számlára;

e)

a PEPP-számlát a PEPP-megtakarító által megjelölt időpontban lezárja, amennyiben a PEPP-megtakarítónak nincs további fennálló kötelezettsége. Az átadó PEPP-szolgáltató azonnal tájékoztatja a PEPP-megtakarítót, amennyiben a PEPP-megtakarító számlájának lezárását fennálló kötelezettségek akadályozzák.

(5)   Az átvevő PEPP-szolgáltató a kérelemben foglaltak szerint, illetve annyiban, amennyiben az átadó PEPP-szolgáltató vagy a PEPP-megtakarító által megadott információk számára ezt lehetővé teszik, megteszi a szükséges előkészületeket a beérkező befizetések befogadásához, és a PEPP-megtakarító által a kérelemben megjelölt időponttól befogadja a befizetéseket.

54. cikk

A szolgáltatóváltásra irányuló szolgáltatáshoz kapcsolódó díjak és költségek

(1)   A PEPP-megtakarító számára díjmentes hozzáférést kell biztosítani az átadó PEPP-szolgáltató vagy az átvevő PEPP-szolgáltató által tárolt személyes adataihoz.

(2)   Az átadó PEPP-szolgáltató az 53. cikk (4) bekezdésének a) pontja szerinti, az átvevő PEPP-szolgáltató által kért információkat úgy bocsátja rendelkezésre, hogy azokért nem számít fel díjat a PEPP-megtakarítónak vagy az átvevő PEPP-szolgáltatónak.

(3)   Az átadó PEPP-szolgáltató által a nála vezetett PEPP-számla lezárásáért a PEPP-megtakarító felé felszámított teljes díjnak és költségnek a PEPP-szolgáltatónál ténylegesen felmerült adminisztrációs költségek összegére kell korlátozódnia, és nem haladhatja meg az átvevő PEPP-szolgáltatónak transzferálandó megfelelő összegek vagy természetbeni eszközök pénzbeli értékének 0,5 %-át.

A tagállamok a díjak és a költségek első albekezdésben említett százalékos arányára vonatkozóan alacsonyabb százalékot is meghatározhatnak, illetve eltérő százalékot írhatnak elő, amennyiben a PEPP-szolgáltató a PEPP-megtakarítók számára az 52. cikk (3) bekezdésében meghatározottnál gyakoribb PEPP-szolgáltatók közötti váltást tesz lehetővé.

Az átadó PEPP-szolgáltató nem számíthat fel további díjakat vagy költségeket az átvevő PEPP-szolgáltatónak.

(4)   Az átvevő PEPP-szolgáltató csak a szolgáltatóváltásra irányuló szolgáltatás tényleges adminisztrációs és ügyleti költségeit számíthatja fel.

55. cikk

A PEPP-megtakarítók pénzügyi veszteségekkel szembeni védelme

(1)   Az érintett PEPP-szolgáltató haladéktalanul megtéríti a PEPP-megtakarító azon pénzügyi veszteségét – ideértve a díjakat, költségeket és kamatokat is –, amely közvetlenül amiatt merült fel, hogy a váltási eljárásban részt vevő PEPP-szolgáltató nem teljesítette az 53. cikk szerinti kötelezettségeit.

(2)   Az (1) bekezdés szerinti felelősség nem alkalmazandó olyan rendkívüli és előre nem látható körülmények esetén, amelyek az ezen körülményekre hivatkozó PEPP-szolgáltatón kívüli okokból merültek fel, és amelyeknek a következményei minden ellenkező irányú erőfeszítés ellenére is elkerülhetetlenek lettek volna, vagy abban az esetben, ha a PEPP-szolgáltatót uniós vagy nemzeti jogban meghatározott egyéb jogi kötelezettségek terhelik.

(3)   Az (1) bekezdés szerinti felelősséget a nemzeti szinten alkalmazandó jogi követelményekkel összhangban kell megállapítani.

(4)   A PEPP-megtakarító viseli a PEPP-számlán tartott eszközöknek az átadó PEPP-szolgáltatótól az átvevő PEPP-szolgáltatóhoz az 52. cikk (4) bekezdésében említettek szerinti transzferálása céljából történő természetbeni visszaváltásához kapcsolódó pénzügyi veszteség kockázatát.

(5)   Az átadó PEPP-szolgáltató nem kötelezhető arra, hogy a váltás pillanatában is a tőkevédelmet biztosítson vagy garanciát nyújtson.

56. cikk

A szolgáltatóváltásra irányuló szolgáltatásra vonatkozó információk

(1)   A PEPP-szolgáltatók a PEPP-megtakarítók rendelkezésére bocsátják a szolgáltatóváltásra irányuló szolgáltatásra vonatkozó következő információkat annak lehetővé tétele érdekében, hogy a PEPP-megtakarító megalapozott döntést hozzon:

a)

az átadó és az átvevő PEPP-szolgáltató szerepe a váltási eljárás egyes lépéseiben, az 53. cikkben meghatározottak szerint;

b)

az egyes lépések végrehajtására rendelkezésre álló határidő;

c)

a váltási eljárásért felszámított díjak;

d)

a váltás lehetséges következményei, különösen a tőkevédelemre vagy a garanciára, valamint a szolgáltatóváltásra irányuló szolgáltatással kapcsolatos egyéb információk;

e)

adott esetben tájékoztatás a természetbeni eszközök transzferálásának lehetőségéről.

Az átvevő PEPP-szolgáltatónak meg kell felelnie a IV. fejezetben foglalt követelményeknek.

Az átvevő PEPP-szolgáltatónak adott esetben tájékoztatnia kell a PEPP-megtakarítót bármely garanciarendszer – többek között betétbiztosítási rendszer, befektetővédelmi rendszer vagy biztosítási garanciarendszer – létezéséről, amelynek hatálya az adott PEPP-megtakarítóra kiterjed.

(2)   Az e cikk (1) bekezdésében említett információkat elérhetővé kell tenni a PEPP-szolgáltató honlapján. Az információkat a 24. cikk követelményeivel összhangban kérésre a PEPP-megtakarítók részére is rendelkezésre kell bocsátani.

VIII. FEJEZET

KIFIZETÉSI SZAKASZ

57. cikk

A kifizetési szakaszhoz kapcsolódó feltételek

(1)   Amennyiben e rendelet másként nem rendelkezik, a kifizetési szakaszhoz és a nemzeti alszámlák kifizetéseihez kapcsolódó feltételeket a tagállamok határozzák meg.

(2)   E feltételek közé tartozhat különösen a következők meghatározása: a kifizetési szakasz kezdetére vonatkozó alsó korhatár, a PEPP-hez való csatlakozásra vonatkozó nyugdíjkorhatárt megelőző maximális időtartam kezdete, valamint a kifizetési szakasz kezdetére vonatkozó alsó korhatár elérése előtti visszaváltásra vonatkozó feltételek, különösen rendkívüli nehézségek esetén.

58. cikk

A kifizetések módja

(1)   A PEPP-szolgáltatóknak a következő egy vagy több kifizetési módot kell biztosítaniuk a PEPP-megtakarítók számára:

a)

járadék;

b)

egyösszegű kifizetés;

c)

lehívásos fizetés;

d)

a fenti módok kombinációi.

(2)   A PEPP-megtakarítóknak a PEPP-szerződés megkötésekor, valamint új alszámla nyitásának kérelmezésekor ki kell választaniuk a kifizetési szakaszban teljesítendő kifizetés módját. A kifizetések módja alszámlánként különbözhet.

(3)   E cikk (1) bekezdése, illetve az 57. vagy az 59. cikk sérelme nélkül a tagállamok intézkedéseket fogadhatnak el bizonyos kifizetési módok előnyben részesítése érdekében. Ezen intézkedések magukban foglalhatják az egyösszegű kifizetések mennyiségi korlátozását az e cikk (1) bekezdésében említett egyéb kifizetési módok ösztönzése céljából. E mennyiségi korlátozások csak az azon tagállamokhoz kapcsolódó PEPP-alszámlákon felhalmozott tőkének megfelelő kifizetésekre alkalmazandók, amelyek nemzeti joga az egyösszegű kifizetésekre mennyiségi korlátozásokat ír elő.

(4)   A tagállamok meghatározhatnak olyan feltételeket, amelyek teljesülése esetén vissza kell nekik fizetni az általuk biztosított kedvezményeket és ösztönzőket.

59. cikk

A kifizetések módjának módosításai

(1)   Amennyiben a PEPP-szolgáltató különböző kifizetési módokat kínál, a PEPP-megtakarító számára minden egyes alszámlára vonatkozóan lehetőséget kell nyújtani a kifizetések módjának módosítására:

a)

egy évvel a kifizetési szakasz kezdete előtt;

b)

a kifizetési szakasz kezdetén;

c)

a váltás pillanatában.

A kifizetés módjának módosítása a PEPP-megtakarító számára díjmentes.

(2)   A PEPP-megtakarító kifizetési mód módosítására vonatkozó kérelmének kézhezvételét követően a PEPP-szolgáltatónak egyértelmű és érthető formában tájékoztatnia kell a PEPP-megtakarítót az ilyen módosításnak a PEPP-megtakarítóra vagy a PEPP-kedvezményezettre gyakorolt pénzügyi vonzatairól, különösen a PEPP-megtakarító PEPP-jének meglévő alszámláira esetlegesen alkalmazandó nemzeti ösztönzőkre kifejtett hatásairól.

60. cikk

Nyugdíjtervezés és a kifizetésekkel kapcsolatos tanácsadás

(1)   A PEPP-alaptermék esetében a kifizetési szakasz kezdetén a PEPP-szolgáltatónak a PEPP-alszámlákon felhalmozott tőke fenntartható használatára vonatkozó egyéni nyugdíjtervezést kell kínálnia, figyelembe véve legalább a következőket:

a)

a PEPP-alszámlákon felhalmozott tőke értéke;

b)

az egyéb felhalmozott nyugdíjjogosultságok teljes összege; és

c)

a PEPP-megtakarító hosszú távú nyugdíj-előtakarékosságra irányuló igényei és szükségletei.

(2)   Az (1) bekezdésben említett nyugdíjtervezésnek személyes ajánlást kell magában foglalnia a PEPP-megtakarító számára a kifizetések optimális módjára vonatkozóan, kivéve, ha a kifizetéseknek csak egyetlen módja biztosított. Ha az egyösszegű kifizetés nem áll összhangban a PEPP-megtakarító nyugdíjjal kapcsolatos szükségleteivel, a tanácsadást ezirányú figyelmeztetéssel kell kiegészíteni.

IX. FEJEZET

FELÜGYELET

61. cikk

Az illetékes hatóságok általi felügyelet és az EIOPA általi nyomon követés

(1)   A PEPP-szolgáltató illetékes hatóságai folyamatosan, a vonatkozó ágazati felügyeleti rendszerrel és normákkal összhangban felügyelik az e rendeletnek való megfelelést. Felelősek továbbá a PEPP-szolgáltató alapszabályában vagy létesítő okiratában meghatározott kötelezettségek teljesítésének, valamint a PEPP-szolgáltató intézkedései és szervezete PEPP nyújtása során végrehajtandó feladatok szempontjából való megfelelőségének felügyeletéért.

(2)   Az EIOPA és az illetékes hatóságok nyomon követik a nyújtott vagy forgalmazott, egyéni nyugdíjtermékeket annak ellenőrzéséhez, hogy e termékek csak akkor használják a PEPP-megjelölést vagy sugallják azt, hogy az ilyen termékek PEPP-ek, ha azokat e rendelet szerint nyilvántartásba vették.

62. cikk

Az illetékes hatóságok hatásköre

Minden egyes tagállam biztosítja, hogy az illetékes hatóságok rendelkezzenek az e rendelet szerinti feladataik ellátásához szükséges valamennyi felügyeleti és vizsgálati hatáskörrel.

63. cikk

Az illetékes hatóságok termékkel kapcsolatos beavatkozási hatáskörei

(1)   Az illetékes hatóságok a következő feltételek mellett megtilthatják vagy korlátozhatják valamely PEPP forgalomba hozatalát vagy forgalmazását:

a)

az illetékes hatóságok meggyőződése szerint alapos okkal feltételezhető, hogy a PEPP jelentős vagy ismételt aggályokat vet fel a megtakarítók védelme tekintetében, vagy kockázatot jelent a pénzügyi piacok szabályos működésére és integritására vagy legalább egy tagállam pénzügyi rendszere egészének vagy egy részének stabilitására;

b)

a lépés arányosnak tekinthető, mivel figyelembe veszi az azonosított kockázatok jellegét, az érintett PEPP-megtakarítók jártasságát, valamint azt, hogy a lépés valószínűleg milyen hatást gyakorol a PEPP-szerződést megkötő PEPP-megtakarítókra;

c)

az illetékes hatóságok megfelelően konzultáltak más, a lépés által esetleg jelentősen érintett tagállamok illetékes hatóságaival; valamint

d)

a lépésnek nincs diszkriminatív hatása a más tagállamból nyújtott szolgáltatásokra vagy tevékenységekre.

Az első albekezdésben meghatározott feltételek teljesülése esetén az illetékes hatóságok elővigyázatossági alapon előírhatják a tilalmat vagy a korlátozást azelőtt, hogy a PEPP-et forgalomba hozták vagy PEPP-megtakarítók számára forgalmazták volna. Az illetékes hatóságok meghatározhatják, hogy a tilalom vagy a korlátozás milyen körülmények között alkalmazandó, vagy milyen kivételek érvényesek rájuk.

(2)   Az illetékes hatóságok az e cikk szerinti tilalmat vagy korlátozást csak akkor írhatják elő, ha legalább egy hónappal az intézkedés hatálybalépésének tervezett időpontja előtt írásban vagy a hatóságok által megállapodott egyéb módon részletesen értesítették az összes többi érintett illetékes hatóságot és az EIOPA-t a következőkről:

a)

mely PEPP-et érinti a javasolt lépés;

b)

a javasolt tilalom vagy korlátozás pontos jellege és hatálybalépésének tervezett időpontja; valamint

c)

melyek azok az információk, amelyekre határozatukat alapozták, és amelyek alapján joggal feltételezik, hogy az (1) bekezdésben foglalt feltételek mindegyike teljesül.

(3)   Azon kivételes esetekben, amikor az illetékes hatóságok szerint e cikk alapján sürgős lépésre van szükség a PEPP káros hatásainak megelőzése érdekében, az illetékes hatóságok – az összes többi illetékes hatóságnak és az EIOPA-nak az intézkedés hatálybalépésének tervezett időpontját megelőzően legalább 24 órával megküldött írásbeli értesítés mellett – ideiglenes alapon lépéseket tehetnek, feltéve, hogy e cikkben meghatározott valamennyi feltétel teljesül, továbbá egyértelműen megállapítható, hogy az egy hónapos értesítési időszak mellett nem lehet megfelelően kezelni az adott aggályt vagy veszélyt. Az illetékes hatóságok ideiglenes alapon nem tehet lépéseket három hónapot meghaladó időszakra.

(4)   Az illetékes hatóságoknak a honlapjukon értesítést kell közzétenniük az (1) bekezdésben említett tilalmat és korlátozást előíró határozatról. Ennek az értesítésnek részleteznie kell a tilalmat vagy a korlátozást, és meg kell határoznia, hogy az intézkedések az értesítés közzétételétől számítva mennyi idő múlva lépnek hatályba, és melyek azok a bizonyítékok, amelyek alapján meggyőződött arról, hogy az (1) bekezdésben foglalt összes feltétel teljesül. A tilalom vagy a korlátozás csak olyan lépésre vonatkozhat, amelyet az értesítés közzététele után hoztak.

(5)   Az illetékes hatóságoknak a tilalmat vagy a korlátozást vissza kell vonniuk, ha az (1) bekezdésben foglalt feltételek már nem állnak fenn.

64. cikk

Közvetítés és koordináció

(1)   Az illetékes hatóságok által a 63. cikk szerint tett lépés tekintetében az EIOPA-nak közvetítői és koordinátori szerepe van. Ezen belül az EIOPA-nak gondoskodnia kell arról, hogy az illetékes hatóság által tett lépés indokolt és arányos legyen, és hogy adott esetben az illetékes hatóságok következetes megközelítési módot alkalmazzanak.

(2)   Miután az EIOPA a 63. cikk szerint értesítést kapott arról, hogy az említett cikk alapján tilalmat vagy korlátozást kívánnak előírni, véleményt kell kibocsátania arról, hogy a tilalom vagy korlátozás indokolt és arányos-e. Ha az EIOPA úgy véli, hogy más illetékes hatóságoknak is intézkedést kell hozniuk a kockázat kezelésére, akkor ezt ki kell nyilvánítania a véleményében. A véleményt az EIOPA honlapján közzé kell tenni.

(3)   Ha az illetékes hatóság olyan lépést javasol vagy tesz, amely ellentétes az EIOPA valamely, a (2) bekezdés alapján kibocsátott véleményével, vagy az ilyen vélemény ellenére megtagadja valamely lépés megtételét, honlapján azonnal közzé kell tennie egy értesítést, amelyben teljeskörűen kifejti döntése okait.

65. cikk

Az EIFOPA termékkel kapcsolatos beavatkozási hatásköre

(1)   Az 1094/2010/EU rendelet 9. cikkének (2) bekezdésével összhangban az EIOPA nyomon követi az Unióban forgalomba hozott, forgalmazott vagy értékesített PEPP-eket.

(2)   Az EIOPA az 1094/2010/EU rendelet 9. cikke (5) bekezdésével összhangban, az e cikk (3) és (4) bekezdésében foglalt feltételek teljesülése esetén ideiglenesen megtilthatja vagy korlátozhatja bizonyos PEPP-ek vagy bizonyos egyedi jellemzőkkel bíró PEPP-ek forgalomba hozatalát, forgalmazását vagy értékesítését.

Az EIOPA meghatározza, hogy a tilalom vagy a korlátozás milyen körülmények között alkalmazható, vagy azokra milyen kivételek vonatkoznak.

(3)   Az EIOPA-nak az e cikk (2) bekezdése szerinti határozatot adott esetben a többi EFH-val folytatott konzultációt követően kell meghoznia, és csak akkor, ha a következő feltételek mindegyike teljesül:

a)

a javasolt lépés a PEPP-megtakarító védelmével kapcsolatos jelentős aggályt kezel, többek között a díjtermék hosszú távú nyugdíj-előtakarékosságra irányuló jellegével, vagy a pénzügyi piacok megfelelő működésével és integritásával, illetve az Unió pénzügyi rendszere egészének vagy egy részének stabilitásával kapcsolatban;

b)

a PEPP-ekre vonatkozó uniós jog szerint alkalmazandó szabályozási követelmények nem kezelik a fenyegetést;

c)

az illetékes hatóság(ok) nem tett(ek) lépéseket a veszély kezelése érdekében, vagy a megtett lépések nem kezelik megfelelően a veszélyt.

Az első albekezdésben meghatározott feltételek teljesülése esetén az EIOPA elővigyázatossági alapon, a PEPP PEPP-ügyfelek számára történő forgalomba hozatalát, forgalmazását vagy értékesítését megelőzően is előírhatja az (2) bekezdés szerinti tilalmat vagy korlátozást.

(4)   Amikor az EIOPA e cikk alapján lépéseket tesz, gondoskodnia kell arról, hogy a lépés:

a)

ne járjon olyan káros hatással a pénzügyi piacok hatékonyságára vagy a PEPP-megtakarítókra nézve, amely a lépés hasznaihoz képest aránytalan; és

b)

ne teremtse meg a szabályozási arbitrázs kockázatát.

Ha az illetékes hatóság(ok) a 63. cikk szerinti intézkedést hozott (hoztak), az EIOPA az e cikk (2) bekezdésében említett intézkedéseket anélkül is meghozhatja, hogy kibocsátaná a 64. cikkben előírt véleményt.

(5)   Mielőtt az EIOPA úgy dönt, hogy e cikk alapján lépéseket tesz, értesítenie kell az illetékes hatóságokat az általa javasolt lépésről.

(6)   Az EIOPA a honlapján értesítést tesz közzé az e cikk alapján tett minden lépésről. Ebben az értesítésben részletesen ismertetni kell a tilalmat vagy a korlátozást, és meg kell határozni, hogy az intézkedések az értesítés közzétételétől számítva mennyi idő múlva lépnek hatályba. A tilalom vagy a korlátozás csak olyan lépésre vonatkozhat, amelyre az intézkedések hatálybalépése után került sor.

(7)   Az EIOPA megfelelő időközönként, de legalább háromhavonta felülvizsgálja a (2) bekezdés szerint előírt tilalmat vagy korlátozást. Amennyiben a tilalmat vagy a korlátozást a három hónapos időtartam elteltét követően nem hosszabbítják meg, az hatályát veszti.

(8)   Az EIOPA által e cikknek megfelelően tett bármely lépés elsőbbséget élvez a valamely illetékes hatóság által tett bármely korábbi lépéssel szemben.

(9)   A Bizottság a 72. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el e rendeletnek az EIOPA által annak meghatározása során alkalmazandó kritériumokkal és tényezőkkel való kiegészítésére vonatkozóan, hogy a PEPP-megtakarító védelmével kapcsolatban mikor állnak fenn jelentős aggályok – ideértve a termék hosszú távú nyugdíj-előtakarékosságra irányuló jellegét is –, vagy mikor áll fenn a pénzügyi piacok megfelelő működését és integritását, illetve az Unió pénzügyi rendszere egészének vagy egy részének az e cikk (3) bekezdésének a) pontjában említett stabilitását fenyegető veszély.

E kritériumok és tényezők magukban foglalják a következőket:

a)

a PEPP összetettségének mértéke és kapcsolata a PEPP-megtakarító azon típusával, amely részére a terméket forgalomba hozzák és értékesítik;

b)

a PEPP, a tevékenység vagy a gyakorlat innovatív jellegének foka;

c)

a PEPP vagy a gyakorlat által biztosított tőkeáttétel;

d)

a pénzügyi piacok megfelelő működésével és integritásával kapcsolatban a PEPP mérete vagy a benne felhalmozott tőke teljes összege.

66. cikk

Együttműködés és egységesség

(1)   Az egyes illetékes hatóságok hozzájárulnak e rendeletnek az Unió egész területén történő egységes alkalmazásához.

(2)   Az illetékes hatóságok az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (22), a 2009/65/EK, a 2009/138/EK, a 2011/61/EU, a 2014/65/EU, az (EU) 2016/97 és az (EU) 2016/2341 irányelvvel összhangban együttműködnek egymással.

(3)   Az illetékes hatóságok és az EIOPA az 1094/2010/EU rendelettel összhangban együttműködnek egymással az e rendelet szerinti feladataik teljesítése érdekében.

(4)   Az illetékes hatóságok és az EIOPA az 1094/2010/EU rendelettel összhangban minden olyan információt és dokumentációt kicserélnek egymással, amely az e rendelet szerinti feladataik teljesítéséhez, különösen az e rendelet megsértése eseteinek azonosításához és orvoslásához szükséges.

(5)   E cikk következetes alkalmazása érdekében az EIOPA végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyekben meghatározza az együttműködés és az információcsere részleteit, valamint az említett információk összehasonlítást lehetővé tevő, egységesített formátumban történő bemutatásához szükséges követelményeket.

Az EIOPA 2020. augusztus 15-ig benyújtja a Bizottságnak az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

X. FEJEZET

SZANKCIÓK

67. cikk

Közigazgatási szankciók és egyéb intézkedések

(1)   Az illetékes hatóságok felügyeleti hatáskörének, valamint a tagállamok büntetőjogi szankciók előírására és kiszabására vonatkozó jogának a sérelme nélkül, a tagállamok megállapítják az e rendelet megsértéseire alkalmazandó megfelelő közigazgatási szankciókra és egyéb intézkedésekre vonatkozó szabályokat, és megtesznek minden szükséges intézkedést e szabályok végrehajtásának biztosítása érdekében. Az előírt közigazgatási szankcióknak és egyéb intézkedéseknek hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

A tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem állapítanak meg az első albekezdésben említett közigazgatási szankciókra vonatkozó szabályokat azon jogsértések tekintetében, amelyekre nemzeti joguk alapján büntetőjogi szankciók vonatkoznak.

A tagállamok az első és második albekezdésben említett szabályokról e rendelet alkalmazásának kezdőnapjáig tájékoztatják a Bizottságot és az EIOPA-t. A tagállamok az említett szabályok későbbi módosításairól haladéktalanul értesítik a Bizottságot és az EIOPA-t.

(2)   Az e cikk (3) bekezdésében megállapított közigazgatási szankciók és egyéb intézkedések legalább azokra a helyzetekre alkalmazandók, amelyekben:

a)

a 6. cikk (1) bekezdésében említett pénzügyi vállalkozás a 6. és a 7. cikket megsértve valótlan vagy félrevezető nyilatkozatok révén, vagy más szabálytalan módon vetette nyilvántartásba a PEPP-et;

b)

a 6. cikk (1) bekezdésében említett pénzügyi vállalkozás az előírt nyilvántartásba vétel nélkül kínál vagy forgalmaz „páneurópai egyéni nyugdíjtermék” vagy „PEPP” megjelölést viselő termékeket;

c)

a PEPP-szolgáltató a 18. és a 19. cikket megsértve nem biztosított hordozhatósági szolgáltatást, vagy nem adott a 20. és a 21. cikkben előírt tájékoztatást az említett szolgáltatásról, vagy nem teljesítette a IV. és V. fejezetben, a 48. és az 50. cikkben és a VII. fejezetben meghatározott követelményeket és kötelezettségeket;

d)

a letétkezelő nem teljesítette a 48. cikk szerinti felügyeleti feladatait.

(3)   Az e cikk (2) bekezdésében említett helyzetekkel kapcsolatban a tagállamok a nemzeti joggal összhangban hatáskört biztosítanak az illetékes hatóságok számára legalább a következő közigazgatási szankciók kiszabására, illetve egyéb intézkedések meghozatalára:

a)

nyilvános nyilatkozat, amely a 69. cikknek megfelelően megjelöli a természetes vagy jogi személy kilétét és a jogsértés jellegét;

b)

végzés, amely előírja a természetes vagy jogi személy számára, hogy hagyjon fel az adott magatartással és tartózkodjon a magatartás megismétlésétől;

c)

a pénzügyi vállalkozás irányító, felügyelő vagy igazgatási testülete bármely felelősségre vont tagjának vagy más felelősségre vont természetes személynek az átmeneti eltiltása ilyen vállalkozásokban vezetői feladatok gyakorlásától;

d)

jogi személy esetében legalább 5 000 000 EUR összegű maximális közigazgatási bírság, vagy azon tagállamok esetében, amelyeknek pénzneme nem az euro, 2019. augusztus 14-én a nemzeti pénznemben ennek megfelelő érték;

e)

jogi személy esetében, a d) pontban említett maximális közigazgatási bírság legfeljebb a jogi személy irányító, felügyelő vagy igazgatási testülete által jóváhagyott legutolsó rendelkezésre álló beszámolóban meghatározott teljes éves árbevétel 10 %-a; amennyiben a jogi személy anyavállalat, vagy olyan anyavállalat leányvállalata, amelynek a 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (23) összhangban összevont pénzügyi beszámolót kell készítenie, a vonatkozó teljes éves árbevétel a legutolsó rendelkezésre álló, a végső anyavállalat irányító, felügyelő vagy igazgatási testülete által jóváhagyott összevont beszámoló szerinti teljes éves árbevétel vagy a vonatkozó számviteli jogi aktusok szerinti, annak megfelelő típusú bevétel;

f)

természetes személy esetében legalább 700 000 EUR összegű, illetve azon tagállamokban, amelyek pénzneme nem az euro, a nemzeti pénznemben 2019. augusztus 14-én ennek megfelelő értékű maximális közigazgatási bírság;

g)

a jogsértésből származó haszon összegének legalább kétszeresét kitevő maximális közigazgatási bírság, ha ez a haszon meghatározható, akkor is, ha ez az összeg meghaladja a d), az e), illetve az f) pont szerinti maximális összegeket.

(4)   Az (1) bekezdés első albekezdésében és a (3) bekezdésben meghatározott közigazgatási szankciót vagy egyéb intézkedést előíró határozatot indokolni kell, és a határozat ellen fellebbezést lehet benyújtani.

(5)   Az (1) bekezdés első albekezdése szerinti és a (3) bekezdés szerinti hatáskörük gyakorlása során az illetékes hatóságok szorosan együttműködnek annak biztosítása érdekében, hogy a közigazgatási szankciók és egyéb intézkedések az e rendelettel elérni kívánt eredményekkel járjanak, valamint a határokon átnyúló esetekben a közigazgatási szankciók és egyéb intézkedések alkalmazásakor összehangoltan lépnek fel a lehetséges megkettőzés és átfedések elkerülése érdekében.

68. cikk

A közigazgatási szankciók és egyéb intézkedések előírására vonatkozó hatáskörök gyakorlása

(1)   Az illetékes hatóságok a 67. cikkben említett közigazgatási szankciók és egyéb intézkedések előírására vonatkozó hatásköreiket a nemzeti jogi kereteikkel összhangban gyakorolják:

a)

közvetlenül;

b)

más hatóságokkal együttműködésben;

c)

az illetékes igazságügyi hatóságok megkeresése útján.

(2)   Az illetékes hatóságok a 67. cikk (3) bekezdése szerint előírt közigazgatási szankciók vagy egyéb intézkedések típusának és szintjének meghatározása során figyelembe vesznek minden releváns körülményt, beleértve adott esetben a következőket:

a)

a jogsértés lényegessége, súlyossága és időtartama;

b)

a jogsértésért felelős természetes vagy jogi személy felelősségének mértéke;

c)

a felelős természetes vagy jogi személynek mindenekelőtt a felelős jogi személy teljes árbevételében vagy a felelős természetes személy éves jövedelmében és nettó vagyonában kifejezett pénzügyi ereje;

d)

a felelős természetes vagy jogi személy által elért nyereség vagy elkerült veszteség jelentősége, amennyiben ezek meghatározhatók;

e)

a jogsértés által harmadik feleknek okozott veszteség, amennyiben meghatározható;

f)

a felelős természetes vagy jogi személy illetékes hatóságokkal való együttműködésének szintje, az adott személy által elért nyereség vagy elkerült veszteség visszatérítése szükségességének sérelme nélkül;

g)

a felelős természetes vagy jogi személy általi korábbi jogsértések.

69. cikk

A közigazgatási szankciók és egyéb intézkedések közzététele

(1)   Az illetékes hatóságok indokolatlan késedelem nélkül közzéteszik hivatalos honlapjukon az e rendelet megsértéséért kiszabott közigazgatási szankciót vagy egyéb intézkedést tartalmazó határozatot azt követően, hogy a közigazgatási szankcióval vagy egyéb intézkedéssel sújtott személy értesítést kapott az említett határozatról.

(2)   Az (1) bekezdésben említett közzétételnek ki kell kiterjednie a jogsértés típusára és jellegére vonatkozó információkra, valamint a felelős személyek kilétére és az előírt közigazgatási szankciókra vagy egyéb intézkedésekre.

(3)   Amennyiben az illetékes hatóságok esetenként elvégzett értékelés alapján úgy ítélik meg, hogy a jogi személyek kilétének vagy a természetes személyek kilétének és személyes adatainak a közzététele aránytalan, vagy ha az illetékes hatóságok úgy ítélik meg, hogy a közzététel veszélyezteti a pénzügyi piacok stabilitását vagy egy folyamatban lévő vizsgálatot, az illetékes hatóságok:

a)

elhalasztják a közigazgatási szankciót vagy egyéb intézkedést elrendelő határozat közzétételét, amíg a közzététel ellen szóló okok meg nem szűnnek;

b)

közzéteszik a közigazgatási szankciót vagy egyéb intézkedést előíró határozatot, észszerű ideig kihagyva belőle a címzett kilétét és személyes adatait, ha ezen időszakon belül az anonim közzététel indokai várhatóan megszűnnek, és feltéve, hogy az ilyen anonim közzététel biztosítja az érintett személyes adatok hatékony védelmét; vagy

c)

eltekintenek a közigazgatási szankciót vagy egyéb intézkedést előíró határozat közzétételétől, amennyiben az a) és a b) pontban meghatározott lehetőségeket elégtelennek tekintik annak biztosításához, hogy:

i.

a pénzügyi piacok stabilitása ne kerüljön veszélybe;

ii.

a kisebb jelentőségűnek tartott intézkedésekről szóló határozatok közzététele arányos legyen.

(4)   A közigazgatási szankció vagy egyéb intézkedés anonim közzétételéről szóló, a (3) bekezdés b) pontja szerinti határozat esetében az érintett adatok közzététele elhalasztható. Amennyiben a közigazgatási szankciót vagy egyéb intézkedést előíró határozat ellen az illetékes igazságügyi hatósághoz fellebbezést nyújtanak be, az illetékes hatóságok hivatalos honlapjukon haladéktalanul közzéteszik ezt az információt és a fellebbezés eredményével kapcsolatos későbbi információkat. A közigazgatási szankciót vagy egyéb intézkedést elrendelő határozatot megsemmisítő valamennyi bírósági határozatot szintén közzé kell tenni.

(5)   Az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy az e cikk (1)–(4) bekezdésében említett bármely közzététel a közzétételt követően legalább öt évig elérhető legyen a hivatalos honlapjukon. A közzétett személyes adatok csak annyi ideig maradhatnak fenn az illetékes hatóságok hivatalos honlapjain, ameddig ez az alkalmazandó adatvédelmi szabályokkal összhangban szükséges.

70. cikk

Az EIOPA közigazgatási szankciókkal és egyéb intézkedésekkel kapcsolatos tájékoztatására vonatkozó kötelezettség

(1)   Az illetékes hatóságoknak a 69. cikk (3) bekezdésének c) pontjával összhangban tájékoztatniuk kell az EIOPA-t az összes előírt, de közzé nem tett közigazgatási szankcióról és egyéb intézkedésről, beleértve az azokkal kapcsolatos fellebbezéseket és azok kimenetelét is.

(2)   Az illetékes hatóságok minden évben összesített tájékoztatást bocsátanak az EIOPA rendelkezésére a 67. cikkel összhangban előírt valamennyi közigazgatási szankcióról és egyéb intézkedésről.

Az EIOPA a kapott információkat éves jelentésben teszi közzé.

(3)   Amennyiben a tagállamok a 67. cikk (1) bekezdésének második albekezdésével összhangban úgy döntenek, hogy e rendelet megsértése esetére büntetőjogi szankciókat állapítanak meg, illetékes hatóságaiknak évente anonimizált és összesített adatokat kell küldeniük az EIOPA-nak az összes lefolytatott nyomozásra és a kiszabott büntetőjogi szankcióra vonatkozóan. Az EIOPA a kiszabott büntetőjogi szankciókkal kapcsolatos anonimizált információkat éves jelentésben teszi közzé.

(4)   Ha az illetékes hatóságok nyilvánosságra hoztak egy közigazgatási szankciót, egyéb intézkedést vagy büntetőjogi szankciót, e szankciókról vagy intézkedésről egyidejűleg értesítik az EIOPA-t.

XI. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

71. cikk

Személyes adatok kezelése

E rendelet keretében a személyes adatok kezelése tekintetében a PEPP-szolgáltatók, a PEPP-forgalmazók és az illetékes hatóságok e rendelet alkalmazásában végzett feladataikat az (EU) 2016/679 rendelettel és a 2002/58/EK irányelvvel összhangban látják el. A személyes adatoknak az EIOPA által e rendelet keretében végzett kezelése tekintetében az EIOPA-nak meg kell felelnie az (EU) 2018/1725 rendeletnek.

72. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)   A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2)   A Bizottságnak a 40. cikk (9) bekezdésében, a 45. cikk (4) bekezdésében és a 65. cikk (9) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása négyéves időtartamra szól 2019. augusztus 14-től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal a négyéves időtartam letelte előtt jelentést készít a felhatalmazásról. A felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra, amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal minden egyes időtartam letelte előtt.

(3)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 40. cikk (9) bekezdésében, a 45. cikk (4) bekezdésében és a 65. cikk (9) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)   A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5)   A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6)   A 40. cikk (9) bekezdése, a 45. cikk (4) bekezdése vagy a 65. cikk (9) bekezdése értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam három hónappal meghosszabbodik.

73. cikk

Értékelés és jelentéstétel

(1)   Öt évvel e rendelet alkalmazásának kezdőnapja után, majd azt követően ötévente a Bizottság elvégzi e rendelet értékelését, és az EIOPA-val és adott esetben a többi EFH-val folytatott konzultációt követően fő megállapításairól jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. E jelentéshez adott esetben jogalkotási javaslatokat kell csatolni.

(2)   A jelentésnek különösen a következőkre kell kiterjednie:

a)

a PEPP-ek II. fejezettel összhangban történő nyilvántartásba vételi eljárásának működése;

b)

hordozhatóság, különösen a PEPP-megtakarítók rendelkezésére álló alszámlák és a megtakarító azon lehetősége, hogy a 20. cikk (3) és (4) bekezdésével összhangban továbbra is a legutóbb megnyitott alszámlára fizesse hozzájárulásait;

c)

partnerségek kialakítása;

d)

a szolgáltatóváltásra irányuló szolgáltatás működése, valamint a díjak és illetékek szintje;

e)

a PEPP piaci elterjedésének szintje és e rendelet hatása az Európán belüli nyugdíjszolgáltatásra, ideértve a meglévő termékek helyettesítését és a PEPP-alaptermék igénybevételét is;

f)

a panasztételi eljárás;

g)

a környezeti, társadalmi és irányítási tényezők integrációja a PEPP-ekkel kapcsolatos befektetési politikába;

h)

a PEPP-megtakarítók által közvetlenül vagy közvetetten viselt díjak, illetékek és kiadások, ideértve a piac esetleges nem megfelelő működésének értékelését;

i)

a PEPP-szolgáltatók e rendeletnek, valamint az alkalmazandó ágazati jog által meghatározott normáknak való megfelelése;

j)

a különböző kockázatcsökkentési technikák PEPP-szolgáltatók általi alkalmazása;

k)

a PEPP-ek nyújtása a szolgáltatásnyújtás szabadsága és a letelepedés szabadsága keretében;

l)

annak ténye, hogy érdemes-e a leendő PEPP-megtakarítók rendelkezésére bocsátani a termék múltbeli teljesítményére vonatkozó információt, figyelembe véve a PEPP-ben foglalt teljesítménnyel kapcsolatos forgatókönyvekre vonatkozó tájékoztatást;

m)

annak ténye, hogy a PEPP-megtakarítóknak adott tanácsadás megfelelő-e, különös tekintettel a kifizetések lehetséges módjai tekintetében.

Az első albekezdés e) pontjában említett értékelés során figyelembe kell venni az alszámlák egyes tagállamokon belüli meg nem nyitásának indokait, és értékelni kell a PEPP-szolgáltatók által az alszámlák megnyitására vonatkozóan kifejlesztett technikai megoldások terén megvalósított eredményeket és erőfeszítéseket.

(3)   A Bizottság testületet hoz létre az érintett érdekelt felekkel, hogy folyamatosan nyomon kövesse a PEPP-ek alakulását és végrehajtását. A testület legalább az EIOPA-t, az illetékes hatóságokat, az iparági és fogyasztói képviselőket, valamint független szakértőket foglal magában.

A testület titkárságát az EIOPA látja el.

74. cikk

Hatálybalépés és alkalmazás

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet a 28. cikk (5) bekezdésében, a 30. cikk (2) bekezdésében, a 33. cikk (3) bekezdésében, a 36. cikk (2) bekezdésében, a 37. cikk (2) bekezdésében, a 45. cikk (3) bekezdésében és a 46. cikk (3) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésétől számított 12 hónap elteltével alkalmazandó.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2019. június 20-án.

az Európai Parlament részéről

az elnök

A. TAJANI

a Tanács részéről

az elnök

G. CIAMBA


(1)  HL C 81., 2018.3.2., 139. o.

(2)  Az Európai Parlament 2019. április 4-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2019. június 14-i határozata.

(3)  HL C 11., 2018.1.12., 24. o.

(4)  Az Európai Parlament és a Tanács 1094/2010/EU rendelete (2010. november 24.) az európai felügyeleti hatóság (az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) létrehozásáról, valamint a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/79/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 331., 2010.12.15., 48. o.).

(5)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/2341 irányelve (2016. december 14.) a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenységéről és felügyeletéről (HL L 354., 2016.12.23., 37. o.).

(6)  Az Európai Parlament és a Tanács 1286/2014/EU rendelete (2014. november 26.) a lakossági befektetési csomagtermékekkel, illetve biztosítási alapú befektetési termékekkel kapcsolatos kiemelt információkat tartalmazó dokumentumokról (HL L 352., 2014.12.9., 1. o.).

(7)  Az Európai Parlament és a Tanács 1093/2010/EU rendelete (2010. november 24.) az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/78/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 331., 2010.12.15., 12. o.).

(8)  Az Európai Parlament és a Tanács 1095/2010/EU rendelete (2010. november 24.) az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/77/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 331., 2010.12.15., 84. o.).

(9)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/849 irányelve (2015. május 20.) a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 141., 2015.6.5., 73. o.).

(10)  Az Európai Parlament és a Tanács 2011/61/EU irányelve (2011. június 8.) az alternatívbefektetésialap-kezelőkről, valamint a 2003/41/EK és a 2009/65/EK irányelv, továbbá az 1060/2009/EK és az 1095/2010/EU rendelet módosításáról (HL L 174., 2011.7.1., 1. o.).

(11)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/760 rendelete (2015. április 29.) az európai hosszú távú befektetési alapokról (HL L 123., 2015.5.19., 98. o.).

(12)  Az Európai Parlament és a Tanács 2009/65/EK irányelve (2009. július 13.) az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról (HL L 302., 2009.11.17., 32. o.).

(13)  HL L 123., 2016.5.12., 1. o.

(14)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (HL L 119., 2016.5.4., 1. o.).

(15)  Az Európai Parlament és a Tanács 2002/58/EK irányelve (2002. július 12.) az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről (elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv) (HL L 201., 2002.7.31., 37. o.).

(16)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1725 rendelete (2018. október 23.) a természetes személyeknek a személyes adatok uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek általi kezelése tekintetében való védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 45/2001/EK rendelet és az 1247/2002/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 295., 2018.11.21., 39. o.).

(17)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/97 irányelve (2016. január 20.) a biztosítási értékesítésről (HL L 26., 2016.2.2., 19. o.).

(18)  Az Európai Parlament és a Tanács 2014/65/EU irányelve (2014. május 15.) a pénzügyi eszközök piacairól, valamint a 2002/92/EK irányelv és a 2011/61/EU irányelv módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 349. o.).

(19)  Az Európai Parlament és a Tanács 2013/36/EU irányelve (2013. június 26.) a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 176., 2013.6.27., 338. o.).

(20)  Az Európai Parlament és a Tanács 2009/138/EK irányelve (2009. november 25.) a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (Szolvencia II.) (HL L 335., 2009.12.17., 1. o.).

(21)  Az Európai Parlament és a Tanács 2013/11/EU irányelve (2013. május 21.) a fogyasztói jogviták alternatív rendezéséről, valamint a 2006/2004/EK rendelet és a 2009/22/EK irányelv módosításáról (HL L 165., 2013.6.18., 63. o.).

(22)  Az Európai Parlament és a Tanács 575/2013/EU rendelete (2013. június 26.) a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 176., 2013.6.27., 1. o.).

(23)  Az Európai Parlament és a Tanács 2013/34/EU irányelve (2013. június 26.) a meghatározott típusú vállalkozások éves pénzügyi kimutatásairól, összevont (konszolidált) éves pénzügyi kimutatásairól és a kapcsolódó beszámolókról, a 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 182., 2013.6.29., 19. o.).


25.7.2019   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 198/64


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2019/1239 RENDELETE

(2019. június 20.)

az európai egyablakos tengerügyi ügyintézési környezet létrehozásáról és a 2010/65/EU irányelv hatályon kívül helyezéséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 100. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében (2),

mivel:

(1)

A 2010/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) előírja a tagállamoknak, hogy az Európai Unió kikötőibe érkező és onnan induló hajókra vonatkozó nyilatkozattételi kötelezettségek teljesítését elektronikus formátumban elfogadják, továbbá hogy a tengeri szállítás megkönnyítése és felgyorsítása érdekében biztosítsák a nyilatkozatok egyablakos rendszerben való továbbítását.

(2)

A tengeri szállítás az egységes piacon belül és azon kívül is a kereskedelem és a kommunikáció gerincét jelenti. A tengeri szállítás megkönnyítése érdekében, valamint hogy tovább csökkenjenek a hajózási társaságok adminisztrációs terhei, az uniós jogi aktusok, a nemzetközi jogi aktusok és a tagállamok nemzeti jogszabályai által a hajózási társaságokra rótt nyilatkozattételi kötelezettségek teljesítését szolgáló adatszolgáltatási eljárásokat tovább kell egyszerűsíteni és harmonizálni, és azokat technológiasemlegessé kell tenni az időtálló nyilatkozattételi megoldások előmozdítása érdekében.

(3)

Mind az Európai Parlament, mind a Tanács több alkalommal is szorgalmazta a nagyobb átjárhatóságot, valamint az átfogóbb, felhasználóbarát kommunikációt és információáramlást a belső piac működésének javítása, valamint a polgárok és a vállalkozások igényeinek teljesítése érdekében.

(4)

E rendelet fő célja, hogy harmonizált szabályokat állapítson meg a kikötői megállásokhoz szükséges adatszolgáltatásra vonatkozóan, különösen annak biztosítása révén, hogy ugyanazon adatkészleteket minden egyes nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszernek ugyanolyan módon lehessen bejelenteni. E rendelet célja továbbá, hogy megkönnyítse az információk továbbítását a nyilatkozattevők, az érintett hatóságok és a kikötés céljából igénybe veendő kikötőben tevékenykedő kikötői szolgáltatók, valamint más tagállamok között. Nem indokolt, hogy e rendelet alkalmazása módosítsa a nyilatkozattételi kötelezettségekre vonatkozó időtartamokat vagy a nyilatkozattételi kötelezettségek tartalmát, illetve hogy uniós vagy nemzeti szinten hatást gyakoroljon az információk későbbi tárolására és kezelésére.

(5)

Az egyes tagállamokban működő nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszereket meg kell tartani a technológiasemleges és átjárható európai egyablakos tengerügyi ügyintézési környezet (a továbbiakban: EMSWe) alapjaként. A nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszernek egyetlen általános nyilatkozattételi pontot kell alkotnia a tengeri fuvarozók számára, és el kell látnia a nyilatkozattevőktől érkező adatok gyűjtésének, valamint az adatok összes érintett illetékes hatóság és kikötői szolgáltatók részére történő továbbításának feladatát.

(6)

A nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszerek hatékonyságának növelése és a jövőbeli fejleményekre való felkészülés érdekében lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok fenntarthassák azokat a jelenlegi rendelkezéseiket, amelyek értelmében az egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszert felhasználhatják a más szállítási módokra vonatkozó, hasonló információkról való nyilatkozattételhez, illetve hogy új rendelkezéseket alakíthassanak ki erre a célra.

(7)

A nyilatkozattevőknél ezeknek a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszereknek az ügyféloldali interfészeit uniós szinten össze kell hangolni annak érdekében, hogy egyszerűbbé váljon a nyilatkozattétel, valamint hogy tovább csökkenjenek az adminisztrációs terhek. Ezt a harmonizációt minden egyes nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszer esetében egy, a rendszerek közötti információcserére szolgáló, uniós szinten kidolgozott közös interfészszoftver használatával kell elérni. A tagállamoknak kell viselniük a felelősséget ennek az interfészmodulnak az integrálásáért és kezeléséért, továbbá a szoftver rendszeres és időben történő frissítéséért minden alkalommal, amikor a Bizottság új verziót bocsát rendelkezésre. A Bizottságnak fejlesztenie kell a modult, és ahhoz szükség esetén frissítéseket kell biztosítania, tekintve, hogy a digitális technológiák gyors ütemben fejlődnek, és az új fejlesztések miatt a technológiai megoldások hamar elavulttá válhatnak.

(8)

Opcionális nyilatkozattételi pontként fenn lehet tartani a tagállamok és szolgáltatók által rendelkezésre bocsátott egyéb nyilatkozattételi csatornákat – például kikötői közösségi információs rendszereket –, és azoknak képesnek kell lenniük arra, hogy adatszolgáltatóként eljárjanak.

(9)

Annak érdekében, hogy a tenger nélküli, így tengeri kikötőkkel sem rendelkező tagállamokra ne nehezedjen aránytalan adminisztratív teher, e tagállamokat célszerű mentesíteni a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszer kidolgozására, létrehozására, működtetésére és rendelkezésre bocsátására irányuló kötelezettség alól. Ez azt jelenti, hogy amíg élnek ezzel a mentességgel, e tagállamok nem kötelezhetők arra, hogy teljesítsék a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszer kidolgozásához, létrehozásához, működtetéséhez és rendelkezésre bocsátásához kapcsolódó kötelezettségeket.

(10)

A nyilatkozattevők általi manuális nyilatkozattételhez a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszereknek egységes funkciókkal rendelkező, könnyen használható grafikus felhasználói felülettel is rendelkezniük kell. A tagállamoknak a harmonizált digitális táblázatok feltöltésével is elérhetővé kell tenniük a nyilatkozattevők általi manuális adatbevitelhez szükséges grafikus felhasználói felületet. Az egységes funkciók biztosításán túl a Bizottságnak és a tagállamoknak összehangolt erőfeszítéseket kell tenniük annak biztosítása céljából, hogy a grafikus felhasználói felületek a lehető leghasonlóbb felhasználói élményt nyújtsanak.

(11)

A megjelenő új digitális technológiák folyamatosan bővülő lehetőséget kínálnak a tengeri szállítási ágazatban a hatékonyság növelésére és az adminisztrációs terhek csökkentésére. Ahhoz, hogy az új technológiák előnyeit a lehető legkorábban ki lehessen aknázni, a Bizottságot fel kell hatalmazni a harmonizált nyilatkozattételi környezet műszaki előírásainak, szabványainak és eljárásainak végrehajtási jogi aktusok útján történő módosítására. Ez rugalmasságot kell, hogy biztosítson a piaci szereplők számára az új digitális technológiák kifejlesztése tekintetében, az új technológiákat pedig e rendelet felülvizsgálatakor is figyelembe kell venni.

(12)

A nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszerek használatához a nyilatkozattevők számára megfelelő támogatást, illetve a folyamatokat és a műszaki követelményeket illetően tájékoztatást kell biztosítani könnyen elérhető és felhasználóbarát nemzeti honlapokon keresztül, általános, a megjelenést és a funkciót bemutató formában.

(13)

A nemzetközi tengeri forgalom könnyítéséről szóló egyezmény („FAL-egyezmény”) (4) úgy rendelkezik, hogy a közigazgatási szerveknek minden esetben kizárólag a leglényegesebb nyilatkozattételi adatokat kell megkövetelniük, a kért adattételek számát pedig minimalizálniuk kell. Mindazonáltal a hajózás biztonságának szavatolásához helyi körülmények miatt sajátos információk megadására lehet szükség.

(14)

Az EMSWe működésének lehetővé tételéhez egy átfogó EMSWe-adatkészlet létrehozása szükséges, amely kiterjed a nemzeti hatóságok vagy kikötő-üzemeltetők által adminisztrációs vagy üzemeltetési célból, a hajótól a kikötői megálláskor esetlegesen kért összes információs elemre. Az EMSWe-adatkészlet létrehozásakor a Bizottságnak figyelembe kell vennie a nemzetközi szinten végzett idevágó munkát. Mivel a nyilatkozattételi kötelezettségek köre tagállamonként változó, az adott tagállamban a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszert úgy kell kialakítani, hogy az bárminemű módosítás nélkül fogadni tudja az EMSWe-adatkészletet, továbbá figyelmen kívül hagyja az adott tagállam számára nem releváns információkat.

(15)

Kivételes körülmények között a tagállamoknak képesnek kell lenniük további adatelemek bekérésére a nyilatkozattevőktől. Ilyen kivételes körülmények akkor állhatnak elő, amikor például sürgősen meg kell védeni a belső rendet és biztonságot, vagy sürgősen kezelni kell egy, az emberek vagy az állatok egészségét vagy a környezetet érintő súlyos fenyegetést. A kivételes körülmény fogalmát megszorítóan kell értelmezni.

(16)

Az uniós és nemzetközi jogi aktusokban foglalt vonatkozó nyilatkozattételi kötelezettségeket a rendelet mellékletében fel kell sorolni. Ezeknek a nyilatkozattételi kötelezettségeknek kell képezniük az átfogó EMSWe-adatkészlet létrehozásának alapját. A mellékletben továbbá hivatkozni kell a nemzeti szinten teljesítendő nyilatkozattételi kötelezettségek vonatkozó kategóriáira, a tagállamoknak pedig képesnek kell lenniük arra, hogy a Bizottságtól kérhessék az EMSWe-adatkészlet módosítását a nemzeti jogszabályaikban és előírásaikban rögzített nyilatkozattételi kötelezettségek alapján. A nemzeti jogszabályokban és előírásokban meghatározott nyilatkozattételi kötelezettségek alapján az EMSWe-adatkészletet módosító uniós jogi aktusnak egyértelműen hivatkoznia kell az adott nemzeti jogszabályokra és előírásokra.

(17)

Amikor a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszerekből információkat osztanak meg az illetékes hatóságokkal, az adattovábbításnak meg kell felelnie a nyilatkozattételi kötelezettségekhez és alakiságokhoz kapcsolódó, az adatokra vonatkozó azon általános követelményeknek, formátumoknak és kódoknak, amelyeket a mellékletben felsorolt uniós jogi aktusok rögzítenek, továbbá az adatok továbbításának az említett jogi aktusokban meghatározott informatikai rendszereken, így például a 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 6. cikkének (1) bekezdésében említett elektronikus adatfeldolgozási eljárásokon keresztül kell történnie.

(18)

A rendelet végrehajtásakor figyelembe kell venni a nemzeti és uniós szinten létrehozott SafeSeaNet-rendszereket, amelyek továbbra is megkönnyítik a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszereken keresztül kapott információknak a 2002/59/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) szerinti megosztását és továbbítását a tagállamok között.

(19)

A kikötők nem tekinthetőek a tengeren szállított áruk végső célállomásának. A hajók kikötői megállásainak hatékonysága hatással van a kikötőkbe érkező, illetve onnan induló áruk és utasok szállításához kapcsolódó teljes logisztikai láncra. A tengeri szállítás átjárhatóságának, multimodalitásának és a teljes logisztikai lánccal való zavartalan integrációjának a biztosítása érdekében, továbbá más szállítási módok megkönnyítésére a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszereknek lehetővé kell tenniük a vonatkozó információk – például az érkezési és az indulási idők – megosztását a más szállítási módok tekintetében kifejlesztett, hasonló keretrendszerekkel.

(20)

A tengeri szállítás hatékonyságának és az üzemeltetési célból a hajók kikötői megállásai alkalmával biztosítandó információk közötti átfedések korlátozása érdekében a nyilatkozattevő által a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszereknek szolgáltatott információkat – amennyiben ezt a nyilatkozattevő engedélyezi, továbbá tekintetbe véve, hogy tiszteletben kell tartani az adatok bizalmas, üzleti szempontból érzékeny jellegét, valamint a jogi korlátokat – bizonyos más jogalanyokkal, például a kikötők vagy a terminálok üzemeltetőivel is meg kell osztani. E rendelet célja, hogy a nyilatkozattételi kötelezettségek teljesítésekor az egyszeri adatszolgáltatás elvét követve javuljon az adatok kezelése.

(21)

A 952/2013/EU rendelet értelmében az Unió területére behozott árukra vonatkozóan belépési gyűjtő árunyilatkozatot kell készíteni és azt elektronikusan be kell nyújtani a vámhatóságoknak. Tekintettel a belépési gyűjtő árunyilatkozatok fontosságára a biztonsági és pénzügyi kockázatok kezelése terén, jelenleg is zajlik egy kifejezetten az Unió vámterületén a belépési gyűjtő árunyilatkozatok benyújtására és kezelésére alkalmas, elektronikus rendszer fejlesztése. A belépési gyűjtő árunyilatkozatok benyújtására ezért nem lesz lehetőség a harmonizált nyilatkozattételi interfészmodulon keresztül. Mindazonáltal, figyelembe véve azt, hogy a belépési gyűjtő árunyilatkozattal benyújtott egyes adatelemek egyéb vámügyi és tengeri szállítási nyilatkozattételi kötelezettségek teljesítéséhez is szükségesek, amikor a hajó befut az Unió valamely kikötőjébe, az EMSWe-nek képesnek kell lennie a belépési gyűjtő árunyilatkozatban szereplő adatelemek feldolgozására. Elő kell irányozni továbbá annak lehetőségét is, hogy a belépési gyűjtő árunyilatkozaton keresztül már benyújtott vonatkozó információkat esetlegesen vissza lehessen keresni a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszerek segítségével.

(22)

A nyilatkozattételi követelmények teljeskörű összehangolása érdekében a vámhatóságoknak, tengerészeti hatóságoknak és más érintett hatóságoknak együtt kell működniük egymással mind nemzeti, mind uniós szinten. A konkrét feladatokkal rendelkező nemzeti koordinátoroknak javítaniuk kell ezen együttműködés hatékonyságát és a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszerek zökkenőmentes működését.

(23)

A nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszereken keresztül biztosított információk ismételt felhasználása, valamint az információk nyilatkozattevő általi benyújtásának megkönnyítése érdekében közös adatbázisokat szükséges előirányozni. Egy EMSWe-hajóadatbázist kell létrehozni, amelynek ki kell terjednie a hajók adatainak és nyilatkozattételi mentességeinek referenciajegyzékére az érintett nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszerben közöltek szerint. Az információk nyilatkozattevő általi benyújtásának megkönnyítése érdekében egy közös helynévadatbázist kell létrehozni, amelyben szerepelnie kell a helynévkódok referencialistájának, amely lista tartalmazza az ENSZ kereskedelmi és közlekedési helynévkódrendszerének (UN/LOCODE) kódjait, a SafeSeaNet-kódokat, valamint a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) globális integrált hajózási információs rendszerében (GISIS) regisztrált kikötői létesítményi kódokat. Egy közös adatbázist kell továbbá létrehozni, amelynek tartalmaznia kell a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszerbe bejelentendő veszélyes és szennyező áruk listáját a 2002/59/EK irányelvvel, valamint az IMO FAL 7-tel összhangban, figyelembe véve az IMO-egyezményekben és -szabályzatokban előírt vonatkozó adatelemeket.

(24)

A személyes adatok e rendelet keretében történő, illetékes hatóságok általi kezelésének összhangban kell állnia az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (7). A személyes adatok e rendelet keretében történő, Bizottság általi kezelésének összhangban kell állnia az (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (8).

(25)

Az EMSWe és a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszerek nem jelenthetnek a saját működésükhöz szükségestől eltérő egyéb jogalapot a személyes adatok kezelésére, továbbá nem használhatók fel személyes adatokra irányuló új hozzáférési jogok biztosítására.

(26)

A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el e rendeletnek az EMSWe-adatkészletek létrehozása és módosítása, valamint az adatelemek fogalommeghatározásainak, kategóriáinak és adatspecifikációinak a meghatározása révén történő kiegészítése vonatkozásában, valamint arra, hogy a mellékletet oly módon módosítsa, hogy abba beépítse a nemzeti szinten már meglévő nyilatkozattételi kötelezettségeket, továbbá hogy abban figyelembe vegyen az uniós jogi aktusokban elfogadott új nyilatkozattételi kötelezettségeket. A Bizottságnak biztosítania kell a mellékletben felsorolt uniós és nemzetközi jogi aktusokban meghatározott, adatokra vonatkozó általános követelményeknek, formátumoknak és kódoknak a betartását. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak (9) megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(27)

A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésekor a Bizottságnak biztosítania kell, hogy a tagállami szakértőkkel és az üzleti világ képviselőivel átlátható módon és időben konzultáljanak.

(28)

E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (10) megfelelően kell gyakorolni.

(29)

A végrehajtási hatásköröket különösen annak érdekében kell a Bizottságra ruházni, hogy meghatározza a harmonizált interfészmodulnak, valamint a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszerek kapcsolódó harmonizált elemeinek a bevezetésére, karbantartására és használatára vonatkozó funkcionális és műszaki előírásokat, minőség-ellenőrzési mechanizmusokat és eljárásokat. Végrehajtási hatásköröket kell ruházni továbbá a Bizottságra abból a célból, hogy meghatározza az EMSWe közös szolgáltatásaira vonatkozó műszaki előírásokat, szabványokat és eljárásokat.

(30)

E rendeletnek a 910/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (11) kell épülnie, amely megállapítja azokat a feltételeket, amelyek mellett a tagállamok elismerik a természetes és jogi személyek más tagállamok által bejelentett elektronikus azonosítási rendszereinek hatálya alá tartozó bizonyos elektronikus azonosító eszközöket. A 910/2014/EU rendelet meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett a felhasználók az online közszolgáltatások határokon átnyúló igénybevételéhez használni tudják elektronikus azonosító és hitelesítő eszközeiket.

(31)

A Bizottságnak el kell végeznie e rendelet értékelését. E célból információkat kell gyűjteni, amelyek alapul szolgálnak az említett értékeléshez és lehetővé teszik annak felmérését, hogy e rendelet mennyiben teljesíti az általa elérni kívánt célokat. A Bizottságnak egyéb lehetőségek mellett azt is értékelnie kell, hogy milyen értéktöbbletet képviselne egy központosított és harmonizált európai nyilatkozattételi rendszer – például egy központi nyilatkozattételi interfész – kialakítása.

(32)

A 2010/65/EU irányelvet ezért e rendelet alkalmazásának kezdőnapján hatályon kívül kell helyezni.

(33)

Az európai adatvédelmi biztossal a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (12) 28. cikkének (2) bekezdésével összhangban konzultációra került sor,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Tárgy és hatály

E rendelet meghatározza a harmonizált interfészekkel rendelkező, technológiasemleges és átjárható európai egyablakos tengerügyi ügyintézési környezet (a továbbiakban: EMSWe) keretét, hogy megkönnyítse a hajók uniós kikötőbe való érkezésük, ott-tartózkodásuk és onnan való elindulásuk kapcsán fennálló nyilatkozattételi kötelezettségeivel kapcsolatos információk elektronikus továbbítását.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

1.   „európai egyablakos tengerügyi ügyintézési környezet” (EMSWe): az Unióban a kikötői megállásokkal kapcsolatos nyilatkozattételi kötelezettségekkel összefüggő elektronikus adattovábbítás jogi és technikai kerete, amely a harmonizált nyilatkozattételi interfészekkel rendelkező nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszerek hálózatából áll, és magában foglalja a SafeSeaNet és más releváns rendszerek útján történő adatcserét, továbbá a felhasználói regisztrációs, a hozzáférés-kezelési, a címkiosztó, a hajóazonosítási, valamint a helynévkódokra, a veszélyes és szennyező árukra és az egészségre vonatkozó információkat szolgáló közös szolgáltatásokat;

2.   „hajó”: minden olyan tengerjáró hajó vagy tengeri környezetben üzemelő vízi jármű, amelyre vonatkozik valamely, a mellékletben felsorolt konkrét nyilatkozattételi kötelezettség;

3.   „nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszer”: adatoknak a nyilatkozattételi kötelezettségek teljesítése céljából, elektronikus úton történő fogadását, cseréjét és továbbítását lehetővé tevő, nemzeti szinten létrehozott és működtetett műszaki platform, amely a hozzáférések tekintetében közösen meghatározott jogosultság-kezeléssel rendelkezik, és amely magában foglal egy harmonizált nyilatkozattételi interfészmodult és egy grafikus felhasználói felületet a nyilatkozattevőkkel folytatott kommunikáció céljára, továbbá összeköttetésben áll a vonatkozó hatóságok rendszereivel, valamint nemzeti és uniós szintű adatbázisokkal, emellett lehetővé teszi a részt vevő érintett hatóságok által hozott határozatok legszélesebb körébe tartozó üzenetek vagy visszaigazolások nyilatkozattevők felé történő továbbítását és amely adott esetben az egyéb nyilatkozattételi eszközökhöz való kapcsolódást is lehetővé teheti;

4.   „harmonizált nyilatkozattételi interfészmodul”: a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszer köztesrétege, amelyen keresztül lehetőség nyílik a nyilatkozattevők által alkalmazott információs rendszerek és az érintett nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszer közötti adatcserére;

5.   „nyilatkozattételi kötelezettség”: a mellékletben felsorolt uniós és nemzetközi jogi aktusokban, valamint a mellékletben felsorolt nemzeti jogszabályokban és előírásokban megkövetelt információk, amelyeket a hajóknak a kikötői megállások kapcsán szolgáltatniuk kell;

6.   „kikötői megállás”: hajóknak valamely tagállam tengeri kikötőjébe való érkezése, ott-tartózkodása és onnan való elindulása;

7.   „adatelem”: legkisebb olyan információegység, amely egyedi meghatározással és pontos technikai jellemzőkkel, úgymint formátummal, hosszúsággal és karaktertípussal rendelkezik;

8.   „EMSWe-adatkészlet”: a nyilatkozattételi kötelezettségekből eredő adatelemek teljes listája;

9.   „grafikus felhasználói felület”: internetes interfész, amely kétirányú, webalapú, felhasználó-rendszer összeköttetést biztosít a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszer felé történő adatszolgáltatáshoz, és amely egyrészt lehetővé teszi a nyilatkozattevők számára a manuális adatbevitelt, többek között harmonizált digitális táblázatok és olyan funkciók útján, amelyek lehetővé teszik nyilatkozattételi adatelemek kivonatolását a táblázatokból, másrészt pedig olyan egységes funkciókkal és jellemzőkkel rendelkezik, amelyek a nyilatkozattevők számára egységes felhasználói élményt biztosítanak a navigációs folyamat és az adatfeltöltés tekintetében;

10.   „egységes címkiosztó szolgáltatás”: további önkéntes szolgáltatás, amely lehetővé teszi a nyilatkozattevők számára, hogy közvetlen, rendszerek közötti adatösszeköttetéseket kezdeményezzenek a nyilatkozattevő rendszere és az érintett nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszer harmonizált nyilatkozattételi interfészmodulja között;

11.   „nyilatkozattevő”: a nyilatkozattételi kötelezettségek hatálya alá tartozó bármely természetes vagy jogi személy, illetve az adott nyilatkozattételi kötelezettség keretei között az említett személy nevében eljáró bármely más, megfelelően felhatalmazott természetes vagy jogi személy;

12.   „vámhatóságok”: a 952/2013/EU rendelet 5. cikkének 1. pontjában meghatározott hatóságok;

13.   „adatszolgáltató”: a nyilatkozattevőnek a nyilatkozattételi kötelezettségekkel kapcsolatban információs és kommunikációs technológiákkal összefüggő szolgáltatásokat nyújtó természetes vagy jogi személy;

14.   „adatok elektronikus továbbítása”: digitálisan kódolt információ továbbítási folyamata, amelynek során adattárolásra és számítógéppel való feldolgozásra közvetlenül alkalmas, felülvizsgálható, strukturált formátumot alkalmaznak;

15.   „kikötői szolgáltató”: az (EU) 2017/352 európai parlamenti és tanácsi rendelet (13) 1. cikkének (2) bekezdésében felsorolt kikötői szolgáltatások egy vagy több kategóriájába tartozó szolgáltatásokat nyújtó természetes vagy jogi személy.

II. FEJEZET

EMSWe-ADATKÉSZLET

3. cikk

Az EMSWe-adatkészlet létrehozása

(1)   A Bizottság az e cikk (3) bekezdése szerint megállapítja és módosítja az EMSWe-adatkészletet.

(2)   A tagállamok 2020. február 15-ig értesítik a Bizottságot a nemzeti jogszabályokból és előírásokból eredő nyilatkozattételi kötelezettségekről, valamint az EMSWe-adatkészletben szerepeltetendő adatelemekről. A tagállamok pontosan azonosítják az ilyen adatelemeket.

(3)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 23. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e rendelet mellékletének annak céljából történő módosítása érdekében, hogy abba beillesszen, abból töröljön vagy abban kiigazítson egy adott nemzeti jogi aktusra vagy követelményre, uniós vagy nemzetközi jogi aktusokra való hivatkozást, valamint annak érdekében, hogy megállapítsa és módosítsa az EMSWe-adatkészletet.

Az első ilyen felhatalmazáson alapuló jogi aktust 2021. augusztus 15-ig kell elfogadni.

A 4. cikkben meghatározottak szerint a tagállamok kérhetik a Bizottságot, hogy a nemzeti jogszabályokban és előírásokban meghatározott nyilatkozattételi kötelezettségeknek megfelelően adatelemeket vezessen be az EMSWe-adatkészletbe vagy módosítsa azokat. Annak értékelésekor, hogy bizonyos adatelemeket fel kell-e venni az EMSWe-adatkészletbe, a Bizottság figyelembe veszi a felmerülő biztonsági aggályokat és a FAL-egyezményben foglalt elveket, nevezetesen annak alapelvét, hogy csak a leglényegesebb nyilatkozattételi adatokat lehet megkövetelni és minimalizálni kell a kért adattételek számát.

A Bizottság a kéréstől számított három hónapon belül dönt arról, hogy az adatelemek beillesztésre kerülnek-e az EMSWe-adatkészletbe. A Bizottság megindokolja a döntését.

Az EMSWe-adatkészletbe adatelemet bevezető vagy abban adatelemet módosító, felhatalmazáson alapuló jogi aktusnak egyértelműen hivatkoznia kell a nemzeti jogszabályokra és előírásokra.

Amennyiben a Bizottság úgy dönt, hogy nem illeszti be a kért adatelemet, megalapozott indokokkal szolgál a beillesztés elutasítására vonatkozóan, és azokban hivatkozik az idevágó hajózásbiztonsági szempontokra és a FAL-egyezményben foglalt elvekre.

4. cikk

Az EMSWe-adatkészlet módosítása

(1)   Amennyiben valamely tagállam a nemzeti jogszabályai és előírásai alapján olyan nyilatkozattételi kötelezettséget szándékozik módosítani, amely az EMSWe-adatkészletben szereplőktől eltérő adatok szolgáltatására terjed ki, az adott tagállam haladéktalanul értesíti a Bizottságot. Az említett értesítésében a tagállam pontosan azonosítja az EMSWe-adatkészletben nem szereplő információkat, továbbá jelzi a kérdéses nyilatkozattételi kötelezettség alkalmazásának tervezett időtartamát.

(2)   A tagállamok csak abban az esetben vezethetnek be új nyilatkozattételi kötelezettségeket, ha ezt a Bizottság a 3. cikkben meghatározott eljárás útján jóváhagyta, a megfelelő adatok pedig beillesztésre kerültek az EMSWe-adatkészletbe és alkalmazzák őket a harmonizált nyilatkozattételi interfészekben.

(3)   A Bizottságnak a 3. cikk (3) bekezdésével összhangban értékelnie kell, hogy szükséges-e az EMSWe-adatkészlet módosítása. Az EMSWe-adatkészlet évente egyszer módosítható, kivéve a kellően indokolt eseteket.

(4)   A tagállamok kivételes körülmények között, a Bizottság jóváhagyása nélkül további adatelemeket kérhetnek a nyilatkozattevőktől három hónapnál rövidebb időtartamra. A tagállamok ezen adatelemekről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot. Ha a kivételes körülmények továbbra is fennállnak, a Bizottság hozzájárulhat, hogy a tagállamok a további adatelemek megkérésére vonatkozó időtartamot két esetben három hónapos időszakkal meghosszabbítsák.

Legkésőbb egy hónappal az első albekezdésben említett utolsó három hónapos időszak vége előtt a tagállam – a 3. cikk (3) bekezdése értelmében – kérheti a Bizottságtól, hogy a további adatelemek váljanak az EMSWe-adatkészlet részévé. A tagállamok a Bizottság döntésének meghozataláig továbbra is kérhetik a további adatelemeket a nyilatkozattevőktől, kedvező döntés esetén pedig egészen addig, amíg a módosított EMSWe-adatkészletet létre nem hozták.

III. FEJEZET

ADATSZOLGÁLTATÁS

5. cikk

Nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszer

(1)   Mindegyik tagállam nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszert hoz létre, amelyen keresztül – e rendelettel összhangban, valamint a 7. és a 11. cikk sérelme nélkül – a nyilatkozattételi kötelezettségek teljesítéséhez szükséges összes információt egyszer kell benyújtani, az EMSWe-adatkészlet segítségével és azzal összhangban, a 6. cikkben meghatározott harmonizált nyilatkozattételi interfészmodul és grafikus felhasználói felület, valamint adott esetben a 7. cikkben meghatározott egyéb nyilatkozattételi eszközök használatával, abból a célból, hogy ezen információk a feladataik ellátásához szükséges mértékben elérhetővé váljanak a tagállamok érintett hatóságai számára.

A nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszerük üzemeltetése a tagállamok felelőssége.

A tagállamok az egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszert létrehozhatják egy vagy több tagállammal közösen. Ezek a tagállamok ezt az egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszert jelölik meg a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszerükként, és felelnek annak az e rendeletnek megfelelően történő működtetéséért.

(2)   A tengeri kikötőkkel nem rendelkező tagállamok mentesülnek az (1) bekezdésben meghatározott nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszer fejlesztésére, létrehozására, működtetésére és rendelkezésre bocsátására irányuló kötelezettség alól.

(3)   A tagállamok biztosítják:

a)

a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszer kompatibilitását a harmonizált nyilatkozattételi interfészmodullal, valamint az egységes funkciók alkalmazását a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszer grafikus felhasználói felületén, a 6. cikk (2) bekezdésének megfelelően;

b)

a harmonizált nyilatkozattételi interfészek időben történő integrálását a 6. cikkben említett végrehajtási jogi aktusban meghatározott végrehajtási határidőknek megfelelően és bármely későbbi frissítés időben történő integrálását a többéves végrehajtási tervben elfogadott határidőknek megfelelően;

c)

az illetékes hatóságok megfelelő rendszereihez való kapcsolódást annak érdekében, hogy az adott hatóságoknak jelentendő adatok átvitele a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszeren keresztül az említett rendszerek felé lehetővé váljon, az uniós jogi aktusokkal és nemzeti jogszabályokkal és előírásokkal összhangban, az említett rendszerekre vonatkozó műszaki előírásoknak megfelelően;

d)

a 2025. augusztus 15-től kezdődő első 12 hónapban információs szolgálat rendelkezésre állását, valamint online támogató webhelyet a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszerükhöz, amely egyértelmű utasításokat tartalmaz az adott tagállam hivatalos nyelvein, továbbá adott esetben egy nemzetközileg használt nyelven;

e)

a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszer működtetésében közvetlenül részt vevő személyzet megfelelő és szükséges képzését.

(4)   A tagállamok biztosítják, hogy a szükséges információkat a kérdéses jogszabályok alkalmazásáért felelős hatóságok megkapják, továbbá, hogy azok köre az egyes, említett hatóságok szükségleteire korlátozódjon. Ezzel a tagállamok biztosítják azon információk továbbítására vonatkozó jogi követelmények teljesülését, amelyekre a mellékletben felsorolt uniós jogi aktusok írnak elő rendelkezéseket, illetve – adott esetben – a 952/2013/EU rendelet 6. cikk (1) bekezdésében említett elektronikus adatfeldolgozó eljárások használatát. A tagállamok biztosítják továbbá az érintett hatóságok által használt információs rendszerek átjárhatóságát.

(5)   A nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszereknek biztosítaniuk kell annak a technikai lehetőségét, hogy a nyilatkozattevők az adatelemek egy nemzeti szinten előre meghatározott alkészletét külön a rendeltetési hely szerinti kikötői szolgáltatók számára is rendelkezésre bocsáthassák.

(6)   Amennyiben valamely tagállam a nyilatkozattételi kötelezettségek teljesítéséhez nem teszi szükségessé az EMSWe-adatkészlet minden elemét, a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszernek el kell fogadnia az adott tagállam által előírt adatelemekre korlátozódó adatszolgáltatást. A nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszernek el kell fogadnia a nyilatkozattevő általi olyan adatszolgáltatásokat is, amelyek az EMSWe-adatkészletből további elemeket tartalmaznak; az említett a további elemeket azonban nem kell kezelnie és tárolnia.

(7)   A tagállamok a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszerük felé benyújtott adatokat csupán annyi ideig tárolják, ami az e rendeletben előírt követelmények teljesítéséhez, illetve a mellékletben felsorolt uniós, nemzetközi és nemzeti jogi aktusoknak való megfelelés biztosításához szükséges. A tagállamoknak ezt követően haladéktalanul törölnie kell az ilyen információkat.

(8)   A tagállamok a nyilatkozattevők által a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszer felé benyújtott adatok alapján egy uniós szinten harmonizált elektronikus formátumban közzéteszik a hajók rendelkezésre álló becsült és tényleges érkezési és indulási idejét. Ez a kötelezettség nem vonatkozik az érzékeny rakományt szállító hajókra, amelyek esetében ennek az információnak a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszeren keresztül történő közzététele biztonsági fenyegetést jelenthet.

(9)   A nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszereknek egységes internetes címmel kell rendelkezniük.

(10)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyekben meghatározza a (3) bekezdés d) pontjában említett a támogató webhelyek harmonizált struktúráját, az érkezési és indulási idők elérhetővé tétele érdekében a (8) bekezdésben említett műszaki előírásokat és a (9) bekezdésben említett internetes címek egységes formátumát. Az említett végrehajtási jogi aktusokat a 24. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó-bizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

Az első ilyen végrehajtási jogi aktus 2021. augusztus 15-ig kell elfogadni.

6. cikk

Harmonizált nyilatkozattételi interfészek

(1)   A Bizottság a tagállamokkal szoros együttműködésben végrehajtási jogi aktusokat fogad el a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszerek harmonizált nyilatkozattételi interfészmoduljára vonatkozó funkcionális és műszaki előírások megállapítása érdekében. A funkcionális és műszaki előírásoknak arra kell törekedniük, hogy elősegítsék a felhasználók által használt különböző technológiák és nyilatkozattételi rendszerek közötti átjárhatóságot.

Az első ilyen végrehajtási jogi aktust 2021. augusztus 15-ig kell elfogadni.

(2)   A Bizottság a tagállamokkal szoros együttműködésben 2022. augusztus 15-ig kidolgozza, azt követően pedig naprakésszé teszi a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszerek harmonizált nyilatkozattételi interfészmodulját, az e cikk (1) és (5) bekezdésében említett előírásokkal összhangban.

(3)   A Bizottság a tagállamok rendelkezésére bocsátja a harmonizált nyilatkozattételi interfészmodult és valamennyi releváns információt, hogy beépíthessék azokat a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszerükbe.

(4)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyekben meghatározza a grafikus felhasználói felület egységes funkcióit és a 2. cikk 9. pontjában említett harmonizált digitális táblázatok mintáit.

Az első ilyen végrehajtási jogi aktust 2021. augusztus 15-ig kell elfogadni.

(5)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el a műszaki előírások, szabványok és eljárások módosítása céljából annak biztosítása érdekében, hogy a harmonizált nyilatkozattételi interfészek nyitottak legyenek a jövőbeli technológiák irányába.

(6)   Az említett végrehajtási jogi aktusokat a 24. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó-bizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

7. cikk

Egyéb nyilatkozattételi eszközök

(1)   A tagállamok engedélyezik a nyilatkozattevők számára, hogy önkéntes alapon olyan adatszolgáltatókon keresztül nyújtsanak be adatokat a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszerbe, amelyek megfelelnek a harmonizált nyilatkozattételi interfészmodul előírásainak.

(2)   A tagállamok lehetővé tehetik a nyilatkozattevők számára, hogy az adatokat más nyilatkozattételi csatornákon keresztül nyújtsák be, amennyiben az ilyen csatornák használata a nyilatkozattevők számára önkéntes. Ilyen esetben a tagállamok biztosítják, hogy az ilyen egyéb csatornák a vonatkozó információkat elérhetővé tegyék a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszerek számára.

(3)   A tagállamok az 5 és a 6. cikkben, valamint a 12–17. cikkben meghatározott elektronikus rendszerek bármelyikének az átmeneti meghibásodása esetén alternatív adatszolgáltatási eszközöket alkalmazhatnak.

8. cikk

Az egyszeri adatszolgáltatás elve

(1)   A 11. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül és az uniós jog által előírt eltérő rendelkezés hiányában a tagállamok biztosítják, hogy a nyilatkozattevőtől kikötői megállásonként csak egyszer kérjenek e rendelet szerinti adatszolgáltatást, illetve hogy az EMSWe-adatkészlet vonatkozó adatelemeit az e cikk (3) bekezdésének megfelelően rendelkezésre bocsássák és újra felhasználják.

(2)   A Bizottság gondoskodik arról, hogy a hajónak a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszerben megadott azonosító információi, adatai és a rá vonatkozó mentességek rögzítésre kerüljenek a 14. cikkben említett EMSWe-hajóadatbázisban, és hogy azok elérhetők legyenek az Unión belüli későbbi kikötői megállások alkalmával.

(3)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az EMSWe-adatkészletnek a valamely uniós kikötőből történő elinduláskor átadott adatelemei a nyilatkozattételi kötelezettségek teljesítése céljából a következő uniós kikötőbe való megérkezéskor a nyilatkozattevők rendelkezésére álljanak, feltéve, hogy a hajó az útja során nem állt meg az Unión kívüli kikötőben. Ez a bekezdés nem vonatkozik a 952/2013/EU rendelet értelmében kapott információkra, kivéve, ha az ilyen információk rendelkezésre bocsátásának a lehetőségét az említett rendelet biztosítja.

(4)   Az EMSWe-adatkészletnek bármely, e rendelettel összhangban kapott vonatkozó adatelemét elérhetővé kell tenni más nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszerek számára is a SafeSeaNet-en keresztül.

(5)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el az e cikk (3) és (4) bekezdésében említett vonatkozó adatelemek jegyzékének megállapítása érdekében. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 24. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó-bizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

9. cikk

A benyújtott adatokért való felelősség

A nyilatkozattevő felel az adatelemeknek a vonatkozó jogi és műszaki követelményekkel összhangban történő benyújtásáért. Az adatokért és a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszer részére való benyújtás óta esetlegesen megváltozott információk naprakésszé tételéért továbbra is a nyilatkozattevőt terheli a felelősség.

10. cikk

Adatvédelem és titoktartás

(1)   A személyes adatok e rendelet keretében történő, illetékes hatóságok általi kezelésének összhangban kell állnia az (EU) 2016/679 rendelettel.

(2)   A személyes adatok e rendelet keretében történő, Bizottság általi kezelésének összhangban kell állnia az (EU) 2018/1725 rendelettel.

(3)   A tagállamok és a Bizottság megteszik a szükséges intézkedéseket az alkalmazandó uniós vagy nemzeti joggal összhangban az e rendelet alapján cserélt üzleti információk és más különleges adatok bizalmas kezelésének biztosítása érdekében.

11. cikk

További vámügyi rendelkezések

(1)   E rendelet nem akadályozhatja az információcserét a tagállamok vámhatóságai, illetve a vámhatóságok és a 952/2013/EU rendelet 6. cikkének (1) bekezdésében említett elektronikus adatfeldolgozási eljárást alkalmazó gazdasági szereplők között.

(2)   A 952/2013/EU rendelet 127. cikkében említett belépési gyűjtő árunyilatkozatban foglalt vonatkozó információkat – amennyiben ez összhangban áll az uniós vámjogszabályokkal – hivatkozásként a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszer rendelkezésére kell bocsátani, illetve – adott esetben – ismételten fel kell használni a mellékletben felsorolt egyéb nyilatkozattételi kötelezettségekhez.

(3)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el az e cikk (2) bekezdésében említett vonatkozó információk jegyzékének megállapítása érdekében. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 24. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó-bizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

Az első ilyen végrehajtási aktust 2021. augusztus 15-ig kell elfogadni.

IV. FEJEZET

KÖZÖS SZOLGÁLTATÁSOK

12. cikk

Az EMSWe felhasználói regisztrációs és hozzáférés-kezelő rendszere

(1)   A Bizottság közös felhasználói regisztrációs és hozzáférés-kezelő rendszert hoz létre és biztosítja annak rendelkezésre állását a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszereket használó nyilatkozattevők és adatszolgáltatók, valamint a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszerekhez hozzáférő nemzeti hatóságok számára olyan esetekre, amikor a felhasználó azonosítására van szükség. Az említett közös felhasználói regisztrációs és hozzáférés-kezelő rendszernek lehetővé kell tennie a meglévő uniós regisztrációs rendszeren keresztül végzett, uniós szinten elismert egyszeri felhasználói regisztrációt, a decentralizált felhasználókezelést és a felhasználók uniós szintű nyomon követését.

(2)   Minden tagállam kijelöl egy, az (1) bekezdésben említett rendszerben az új felhasználók azonosításáért és regisztrációjáért, valamint a meglévő felhasználói fiókok módosításáért és megszüntetéséért felelős nemzeti hatóságot.

(3)   A különböző tagállamokban a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszerekhez való hozzáférés céljából az EMSWe felhasználói regisztrációs és hozzáférés-kezelő rendszerében regisztrált nyilatkozattevőket vagy adatszolgáltatókat úgy kell tekinteni, mint akik vagy amelyek az összes tagállam nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszerébe regisztráltak, és e felhasználóknak az egyes tagállamok által a nemzeti szabályoknak megfelelően adott hozzáférési jogok keretein belül kell tevékenykedniük.

(4)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el az (1) bekezdésben említett közös felhasználói regisztrációs és hozzáférés-kezelő rendszer – beleértve a (2) bekezdésben említett funkciókat is – létrehozására vonatkozó műszaki előírások, szabványok és eljárások megállapítása érdekében. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 24. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó-bizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

Az első ilyen végrehajtási jogi aktust 2021. augusztus 15-ig kell elfogadni.

13. cikk

Egységes címkiosztó szolgáltatás

(1)   A Bizottság a tagállamokkal szoros együttműködésben létrehoz egy további önkéntes egységes címkiosztó szolgáltatást, feltéve, hogy a 6. cikknek megfelelően teljeskörűen bevezetésre került a harmonizált nyilatkozattételi interfészmodul.

(2)   A Bizottság a tagállamokkal szoros együttműködésben végrehajtási jogi aktusokat fogad el az egységes címkiosztó szolgáltatás bevezetésére, karbantartására és használatára vonatkozó funkcionális és műszaki előírások, minőség-ellenőrzési mechanizmusok és eljárások meghatározása érdekében. Az említett végrehajtási jogi aktusokat a 24. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó-bizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

Az első ilyen végrehajtási jogi aktust 2024. augusztus 15-ig kell elfogadni.

14. cikk

EMSWe-hajóadatbázis

(1)   A 8. cikk (2) bekezdésével összhangban a Bizottság egy EMSWe-hajóadatbázist hoz létre, amely tartalmazza a hajók azonosító információinak és adatainak a listáját, valamint a hajók nyilatkozattételi mentességére vonatkozó feljegyzéseket.

(2)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az (1) bekezdésben említett adatokat a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszer felé a nyilatkozattevők által benyújtott adatok alapján megküldjék az EMSWe-hajóadatbázisnak.

(3)   A Bizottság biztosítja, hogy a hajóadatbázisban szereplő adatok a hajók nyilatkozattételének megkönnyítése érdekében rendelkezésre álljanak a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszerek számára.

(4)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el az (1) bekezdésben említett, a hajók azonosító információinak és adatainak, valamint a hajók nyilatkozattétele alóli mentességre vonatkozó adatoknak a gyűjtésére, tárolására, frissítésére és benyújtására szolgáló adatbázis létrehozására vonatkozó műszaki előírások, szabványok és eljárások meghatározására vonatkozóan. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 24. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó-bizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

Az első ilyen végrehajtási jogi aktust 2021. augusztus 15-ig kell elfogadni.

15. cikk

Közös helynévadatbázis

(1)   A Bizottság közös helynévadatbázist hoz létre, amely tartalmazza a helynévkódok (14) referencialistáját, valamint a kikötői létesítmények kódjait az IMO globális integrált hajózási információs rendszerében (GISIS) regisztráltak szerint.

(2)   A Bizottság biztosítja, hogy a helynévadatbázis a hajók nyilatkozattételének megkönnyítése érdekében rendelkezésre álljon a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszerek számára.

(3)   A tagállamok a helynévadatbázisból származó információkat nemzeti szinten a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszereken keresztül teszik elérhetővé.

(4)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el az (1) bekezdésben említett közös helynévadatbázis létrehozására vonatkozó műszaki előírások, szabványok és eljárások meghatározása érdekében, a helynévkódoknak és a kikötői létesítmények kódjainak gyűjtése, tárolása, frissítése és benyújtása érdekében. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 24. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó-bizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

Az első ilyen végrehajtási jogi aktust 2021. augusztus 15-ig kell elfogadni.

16. cikk

Veszélyes anyagok közös adatbázisa

(1)   A Bizottság közös adatbázist hoz létre azon veszélyes és szennyező áruk listájának rögzítésére, amelyeket a 2002/59/EK irányelvnek, valamint az IMO FAL 7. sz. formanyomtatványának megfelelően kell bejelenteni, figyelembe véve az IMO-egyezményekben és -szabályzatokban előírt vonatkozó adatelemeket.

(2)   A Bizottság biztosítja, hogy a veszélyes anyagok közös adatbázisa a hajók nyilatkozattételének megkönnyítése érdekében rendelkezésre álljon a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszerek számára.

(3)   Az adatbázist össze kell kapcsolni az Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökség (EMSA) által kidolgozott, a veszélyes és szennyező árukkal összefüggő veszélyekre és kockázatokra vonatkozó információkat tartalmazó MAR-CIS adatbázis vonatkozó bejegyzéseivel.

(4)   Az adatbázis nemzeti és uniós szinten, a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszeren keresztüli nyilatkozattételi folyamat során hivatkozásként és ellenőrző eszközként egyaránt használandó.

(5)   A tagállamok a közös adatbázisból származó információkat nemzeti szinten a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszeren keresztül teszik elérhetővé.

(6)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el az (1) bekezdésben említett közös adatbázis létrehozására vonatkozó műszaki előírások, szabványok és eljárások meghatározására vonatkozóan, a veszélyes anyagokra vonatkozó referenciainformációk gyűjtése, tárolása és rendelkezésre bocsátása érdekében. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 24. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó-bizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

Az első ilyen végrehajtási jogi aktust 2021. augusztus 15-ig kell elfogadni.

17. cikk

Közös hajóhigiéniai adatbázis

(1)   A Bizottság közös hajóhigiéniai adatbázist tesz elérhetővé, amelynek alkalmasnak kell lennie a Nemzetközi Egészségügyi Rendszabályok (2005) 37. cikkében említett hajózási egészségügyi nyilatkozatokhoz kapcsolódó adatok fogadására és tárolására. A fedélzeten tartózkodó beteg személyekkel kapcsolatos személyes adatok nem tárolhatók ebben az adatbázisban.

A tagállamok illetékes egészségügyi hatóságai adatok fogadása vagy cseréje céljából hozzáférhetnek az adatbázishoz.

(2)   A hajóhigiéniai adatbázist használó tagállamok közlik a Bizottsággal, hogy mely nemzeti hatóságok felelősek az említett adatbázis felhasználóinak kezeléséért, többek között az új felhasználók regisztrációjáért, valamint a felhasználói fiókok módosításáért és lezárásáért.

(3)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el az (1) bekezdésben említett adatbázis létrehozására vonatkozó műszaki előírások, szabványok és eljárások megállapítása érdekében. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 24. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó-bizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

V. FEJEZET

AZ EMSWe-TEVÉKENYSÉGEK KOORDINÁCIÓJA

18. cikk

Nemzeti koordinátorok

Az egyes tagállamok kijelölnek egy egyértelmű jogi felhatalmazással rendelkező illetékes nemzeti hatóságot, amely az EMSWe tekintetében nemzeti koordinátorként jár el. A nemzeti koordinátor:

a)

nemzeti kapcsolattartóként jár el a felhasználók és a Bizottság számára az e rendelet végrehajtásával összefüggő minden kérdésben;

b)

koordinálja e rendeletnek az adott tagállamon belüli illetékes nemzeti hatóságok általi alkalmazását és az e hatóságok közötti együttműködést;

c)

az 5. cikk (3) bekezdésének c) pontjában foglaltaknak megfelelően koordinálja az adatok terjesztésének, valamint az említett illetékes hatóságok megfelelő rendszereihez való kapcsolódásnak a biztosítására irányuló tevékenységeket;

19. cikk

Többéves végrehajtási terv

E rendelet időben történő végrehajtásának megkönnyítése, valamint a harmonizált interfészmodul és az EMSWe kapcsolódó harmonizált elemeinek telepítésére, kezelésére és frissítésére irányuló minőség-ellenőrzési mechanizmusok és eljárások biztosítása érdekében a Bizottság a tagállami szakértőkkel folytatott megfelelő konzultációt követően többéves végrehajtási tervet fogad el, amelyet évente felülvizsgál és amelyben meghatározza a következőket:

a)

a következő 18 hónapra tervezett, a harmonizált nyilatkozattételi interfészek és az EMSWe kapcsolódó harmonizált elemeinek fejlesztésére és frissítésére irányuló terv;

b)

az egységes címkiosztó szolgáltatás 2024. augusztus 15-ig történő létrehozására irányuló terv;

c)

az érintett felekkel folytatandó konzultáció indikatív időpontja;

d)

indikatív határidők, amelyek lejártát követően a tagállamok beépítik a harmonizált nyilatkozattételi interfészeket a nemzeti egyablakos tengerügyi ügyintézési rendszerekbe;

e)

indikatív határidők a Bizottság számára ahhoz, hogy a harmonizált nyilatkozattételi interfészmodul megvalósítását követően létrehozzon egy egységes címkiosztó szolgáltatást;

f)

tesztelési időszak a tagállamok és a nyilatkozattevők számára, hogy ellenőrizzék a kapcsolódásukat a harmonizált nyilatkozattételi interfészek bármely új verziójához;

g)

tesztelési időszak az egységes címkiosztó szolgáltatás számára;

h)

indikatív határidők a tagállamok és a nyilatkozattevők számára a harmonizált nyilatkozattételi interfészek régebbi verzióinak a fokozatos kivezetésére.

VI. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

20. cikk

Költségek

Az Európai Unió általános költségvetése fedezi a következők költségeit:

a)

az e rendelet uniós szintű végrehajtását támogató IKT-eszközöknek a Bizottság és az EMSA általi fejlesztése és karbantartása;

b)

az EMSWe népszerűsítése uniós szinten, többek között az érintett felek körében, valamint a megfelelő nemzetközi szervezetek szintjén.

21. cikk

Együttműködés más, a kereskedelmet és szállítást könnyítő rendszerekkel vagy szolgáltatásokkal

Amennyiben más uniós jogi aktusok a kereskedelmet és szállítást könnyítő rendszereket vagy szolgáltatásokat hoztak létre, a Bizottság a szinergiák megvalósítása és a párhuzamosságok elkerülése érdekében koordinálja az ezekhez a rendszerekhez vagy szolgáltatásokhoz kapcsolódó tevékenységeket.

22. cikk

Felülvizsgálat és jelentés

A tagállamok nyomon követik az EMSWe alkalmazását, és megállapításaikról jelentést küldenek a Bizottságnak. A jelentésnek tartalmaznia kell a következő mutatókat:

a)

a harmonizált nyilatkozattételi interfészmodul használata;

b)

a grafikus felhasználói felület használata;

c)

a 7. cikkben említett egyéb nyilatkozattételi eszközök használata.

A tagállamok az említett jelentést a Bizottság által megadandó sablon alapján évente benyújtják a Bizottságnak.

A Bizottság 2027. augusztus 15-ig, felülvizsgálja a rendelet alkalmazását, és az összegyűjtött adatok és statisztikák alapján értékelő jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az EMSWe működéséről. Az értékelő jelentés szükség szerint kiterjed az olyan újonnan megjelenő technológiák értékelésére, amelyek nyomán a harmonizált nyilatkozattételi interfészmodul adott esetben módosításra vagy cserére szorul.

23. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)   A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2)   A Bizottságnak a 3. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása négyéves időtartamra szól 2019. augusztus 14-től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal a négyéves időtartam letelte előtt jelentést készít a felhatalmazásról. A felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra, amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal minden egyes időtartam letelte előtt.

(3)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 3. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)   A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően konzultál a tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5)   A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadásakor haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6)   A 3. cikk értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

24. cikk

A bizottsági eljárás

(1)   A Bizottság munkáját a szállítás és a kereskedelem digitális megkönnyítésével foglalkozó bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 4. cikkét kell alkalmazni.

25. cikk

A 2010/65/EU irányelv hatályon kívül helyezése

A 2010/65/EU irányelv 2025. augusztus 15-től hatályát veszti.

A 2010/65/EU irányelvre való hivatkozásokat e rendeletre való hivatkozásként kell értelmezni.

26. cikk

Hatálybalépés

(1)   Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

(2)   Ezt a rendeletet 2025. augusztus 15-től kell alkalmazni.

(3)   A 11. cikk (2) bekezdésében említett funkciók, valamint a melléklet A. részének 7. pontjában meghatározott vámügyi nyilatkozattételi kötelezettségekhez kapcsolódó funkciók akkor lépnek hatályba, amikor a 952/2013/EU rendelet 6. cikkének (1) bekezdésében említett, e nyilatkozattételi kötelezettségek alkalmazásához szükséges elektronikus rendszerek működőképessé válnak, a Bizottság által a 952/2013/EU rendelet 280. és 281. cikke alapján kidolgozott munkaprogrammal összhangban. A Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában (C sorozat) kihirdeti azt a napot, amikor teljesültek e bekezdés feltételei.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2019. június 20-án.

az Európai Parlament részéről

az elnök

A. TAJANI

a Tanács részéről

az elnök

G. CIAMBA


(1)  HL C 62., 2019.2.15., 265. o.

(2)  Az Európai Parlament 2019. április 18-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2019. június 13-i határozata.

(3)  Az Európai Parlament és a Tanács 2010/65/EU irányelve (2010. október 20.) a tagállamok kikötőibe érkező vagy onnan induló hajókra vonatkozó nyilatkozattételi követelményekről és a 2002/6/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 283., 2010.10.29., 1. o.).

(4)  A Nemzetközi Tengerészeti Szervezetnek (IMO) az 1965. április 9-én elfogadott, majd 2016. április 8-án módosított, a nemzetközi tengeri forgalom könnyítéséről szóló egyezménye („FAL-egyezmény”), 1.1. szabvány.

(5)  Az Európai Parlament és a Tanács 952/2013/EU rendelete (2013. október 9.) az Uniós Vámkódex létrehozásáról (HL L 269., 2013.10.10., 1. o.).

(6)  Az Európai Parlament és a Tanács 2002/59/EK irányelve (2002. június 27.) a közösségi hajóforgalomra vonatkozó megfigyelő és információs rendszer létrehozásáról és a 93/75/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 208., 2002.8.5., 10. o.).

(7)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (HL L 119., 2016.5.4., 1. o.).

(8)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1725 rendelete (2018. október 23.) a természetes személyeknek a személyes adatok uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek általi kezelése tekintetében való védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 45/2001/EK rendelet és az 1247/2002/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 295., 2018.11.21., 39. o.).

(9)  HL L 123., 2016.5.12., 1. o.

(10)  Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

(11)  Az Európai Parlament és a Tanács 910/2014/EU rendelete (2014. július 23.) a belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és bizalmi szolgáltatásokról, valamint az 1999/93/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 257., 2014.8.28., 73. o.).

(12)  Az Európai Parlament és a Tanács 45/2001/EK rendelete (2000. december 18.) a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 8., 2001.1.12., 1. o.).

(13)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/352 rendelete (2017. február 15.) a kikötői szolgáltatások nyújtását és a kikötők pénzügyi átláthatóságára vonatkozó közös szabályokat biztosító keretrendszer létrehozásáról (HL L 57., 2017.3.3., 1. o.).

(14)  „Az ENSZ kereskedelmi és közlekedési helynévkódrendszere”.


MELLÉKLET

NYILATKOZATTÉTELI KÖTELEZETTSÉGEK

A.   Uniós jogi aktusokból fakadó nyilatkozattételi kötelezettségek

A nyilatkozattételi kötelezettségek e kategóriájába azon információk tartoznak, amelyeket az alábbi rendelkezésekkel összhangban kell nyújtani:

1.

A tagállamok kikötőibe érkező és onnan induló hajókra vonatkozó értesítés

A közösségi hajóforgalomra vonatkozó megfigyelő és információs rendszer létrehozásáról szóló, 2002. június 27-i 2002/59/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 208., 2002.8.5., 10. o.) 4. cikke.

2.

A személyek ellenőrzése a határátkelőhelyeken

A személyek határátlépésére irányadó szabályok uniós kódexéről szóló, 2016. március 9-i (EU) 2016/399 európai parlamenti és tanácsi rendelet (Schengeni határellenőrzési kódex) (HL L 77., 2016.3.23., 1. o.) 8. cikke.

3.

A hajókon szállított veszélyes vagy szennyező áruk bejelentése

A közösségi hajóforgalomra vonatkozó megfigyelő és információs rendszer létrehozásáról szóló, 2002. június 27-i 2002/59/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 208., 2002.8.5., 10. o.) 13. cikke.

4.

A hulladék és a rakománymaradványok bejelentése

A hajókon keletkező hulladék és a rakománymaradványok fogadására alkalmas kikötői létesítményekről szóló, 2000. november 27-i 2000/59/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 332., 2000.12.28., 81. o.) 6. cikke.

5.

Védelmi információk bejelentése

A hajók és kikötőlétesítmények védelmének fokozásáról szóló, 2004. március 31-i 725/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 129., 2004.4.29., 6. o.) 6. cikke.

Az e melléklet függelékében rögzített formanyomtatványt kell használni a 725/2004/EK rendelet 6. cikkében előírt adatelemek azonosítására.

6.

A hajón tartózkodó személyekre vonatkozó információk

A Közösség tagállamainak kikötőibe érkező vagy onnan induló személyhajókon utazó személyek nyilvántartásáról szóló, 1998. június 18-i 98/41/EK tanácsi irányelv (HL L 188., 1998.7.2., 35. o.) 4. cikkének (2) bekezdése és 5. cikkének (2) bekezdése.

7.

Vámalakiságok

a)

Alakiságok érkezéskor:

Az érkezés bejelentése (a 952/2013/EU rendelet 133. cikke);

Az áruk vám elé állítása (a 952/2013/EU rendelet 139. cikke);

Átmeneti megőrzési árunyilatkozat (a 952/2013/EU rendelet 145. cikke);

Az áruk uniós vámjogi státusza (a 952/2013/EU rendelet 153–155. cikke);

Árutovábbításban használt elektronikus fuvarokmányok (a 952/2013/EU rendelet 233. cikk (4) bekezdés e) pontja).

b)

Alakiságok induláskor:

Az áruk uniós vámjogi státusza (a 952/2013/EU rendelet 153–155. cikke);

Árutovábbításban használt elektronikus fuvarokmányok (a 952/2013/EU rendelet 233. cikk (4) bekezdés e) pontja);

Kilépés bejelentése (a 952/2013/EU rendelet 267. cikke);

Kilépési gyűjtő árunyilatkozat (a 952/2013/EU rendelet 271–272. cikke);

Újrakiviteli értesítés (a 952/2013/EU rendelet 274–275. cikke).

8.

Ömlesztettáru-szállító hajók biztonságos be- és kirakodása

Az ömlesztettáru-szállító hajók biztonságos be- és kirakodására vonatkozó harmonizált követelmények és eljárások megállapításáról szóló, 2001. december 4-i 2001/96/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 13., 2002.1.16., 9. o.) 7. cikke.

9.

A kikötő szerint illetékes állam általi ellenőrzés

A kikötő szerint illetékes állam általi ellenőrzésről szóló, 2009. április 23-i 2009/16/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 131., 2009.5.28., 57. o.) 9. cikke és 24. cikkének (2) bekezdése.

10.

Tengeri szállítási statisztikák

A tengeri áru- és személyszállításban használt statisztikai adatszolgáltatásról szóló, 2009. május 6-i 2009/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 141., 2009.6.6., 29. o.) 3. cikke.

B.   FAL-dokumentumok és nemzetközi jogi eszközökből fakadó nyilatkozattételi kötelezettségek

A nyilatkozattételi kötelezettségek e kategóriájába azon információk tartoznak, amelyeket a FAL-egyezménnyel és egyéb releváns nemzetközi jogi eszközökkel összhangban kell nyújtani.

1.

FAL 1: Általános nyilatkozat

2.

FAL 2: Rakománynyilatkozat

3.

FAL 3: A hajó készleteire vonatkozó nyilatkozat

4.

FAL 4: A személyzet ingóságaira vonatkozó nyilatkozat

5.

FAL 5: Személyzeti jegyzék

6.

FAL 6: Utasjegyzék

7.

FAL 7: Veszélyes áruk

8.

Hajózási egészségügyi nyilatkozat

C.   Nemzeti jogszabályokból és előírásokból fakadó nyilatkozattételi kötelezettségek

FÜGGELÉK

UNIÓS TAGÁLLAM KIKÖTŐJÉBE VALÓ BELÉPÉS ELŐTT MINDEN HAJÓ ÁLTAL KITÖLTENDŐ FORMANYOMTATVÁNY A HAJÓ ÉRKEZÉS ELŐTTI BIZTONSÁGI INFORMÁCIÓIRÓL

(A tengeri élet biztonságáról szóló 1974-es nemzetközi egyezmény (SOLAS) XI-2. fejezet 9. szabálya és a 725/2004/EK rendelet 6. cikkének (3) bekezdése)

Image 1 Szövege kép Image 2 Szövege kép Image 3 Szövege kép

25.7.2019   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 198/88


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2019/1240 RENDELETE

(2019. június 20.)

a bevándorlási összekötő tisztviselők európai hálózatának létrehozásáról

(átdolgozás)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 74. cikkére és 79. cikkének (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében (1),

mivel:

(1)

A 377/2004/EK tanácsi rendeletet (2) jelentős mértékben módosították. Mivel további módosítások szükségesek, a rendeletet az áttekinthetőség érdekében célszerű átdolgozni.

(2)

A vegyes migrációs áramlások 2015-ben és 2016-ban bekövetkezett ugrásszerű emelkedése nyomás alá helyezte a migrációs, menekültügyi és határigazgatási rendszereket. Ez kihívás elé állította az Uniót és a tagállamokat, rávilágítva arra, hogy a összehangolt és hatékony európai reagálás megvalósítása céljából meg kell erősíteni a migráció területére vonatkozó uniós szakpolitikát.

(3)

A migráció terén az uniós szakpolitikának az a célkitűzése, hogy az irreguláris és ellenőrizetlen migrációs áramlásokat biztonságos és megfelelően szabályozott útvonalakkal helyettesítse egy olyan átfogó megközelítés révén, amely minden szakaszban a migrációs áramlások hatékony kezelésének biztosítására törekszik az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) V. címének 2. fejezetével összhangban.

(4)

Az emberi jogok tiszteletben tartása az Unió alapvető elve. Az Unió elkötelezett az összes migráns emberi jogainak és alapvető szabadságainak védelme iránt, függetlenül azok migrációs helyzetétől, a nemzetközi jog maradéktalan betartása mellett. Így a bevándorlási összekötő tisztviselők által e rendelet végrehajtása során – különösen a kiszolgáltatott személyek esetében – hozott intézkedéseknek tiszteletben kell tartaniuk az alapvető jogokat a vonatkozó nemzetközi és uniós joggal összhangban, ideértve az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. és 6. cikkét, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartáját is.

(5)

Az uniós migrációs szakpolitikák minden vonatkozásának hatékony végrehajtása érdekében következetes párbeszédet és együttműködést kell folytatni azokkal a legfontosabb harmadik országokkal, amelyek a migránsok és a nemzetközi védelmet kérelmezők származási és tranzitországai. Ezen együttműködésnek, az európai migrációs stratégiában meghatározott átfogó megközelítéssel összhangban javítania kell a migráció kezelését, beleértve az indulásokat és a visszatéréseket, támogatást kell nyújtania az információgyűjtési és -megosztási kapacitáshoz, ideértve a kérelmezők nemzetközi védelemhez való hozzáférésére vonatkozó, valamint amennyiben lehetséges és releváns, a reintegrációra vonatkozó információk gyűjtését és megosztását is, valamint meg kell előznie és akadályoznia az illegális bevándorlást, a migránsok csempészését és az emberkereskedelmet.

(6)

A védelmi eszközök közé tartoznak a migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános megközelítésben (GAMM) foglalt intézkedések is. Az Unió és a harmadik országok közötti legális bevándorlási stratégiáknak és csatornáknak magukban kell foglalniuk a munkaerő-migrációt, a diákoknak szóló vízumokat és a családegyesítést is, a tagállamok nemzeti hatásköreinek sérelme nélkül.

(7)

A tényeken alapuló szakpolitikai döntéshozatalt és az operatív reagálást alátámasztó elemzések és információk iránti igény növekedése fényében a bevándorlási összekötő tisztviselőknek gondoskodniuk kell arról, hogy rálátásuk és ismereteik teljes mértékben hozzájáruljanak a harmadik országokra vonatkozó átfogó helyzetkép kialakításához.

(8)

A migrációs áramlások összetételére vonatkozó információknak, amennyiben lehetséges és releváns, tartalmaznia kell a nyilvántartásba vett migránsok életkorára, nemére és családi állapotára, valamint a kísérő nélküli kiskorúakra vonatkozó információkat.

(9)

A jelenlegi európai migrációs összekötő tisztviselők legfontosabb származási- és tranzitországoknak minősülő harmadik országokba történő kiküldése – az állam- és kormányfők 2015. április 23-i rendkívül ülésének következtetéseiben foglalt felkérés nyomán – az első lépést jelentette a migrációval összefüggő kérdésekben harmadik országokkal folytatott együttműködés fokozása, valamint a tagállamok által kiküldött bevándorlási összekötő tisztviselőkkel való együttműködés erősítése terén. E tapasztalatra építve a Bizottságnak elő kell irányoznia a bevándorlási összekötő tisztviselők harmadik országokba történő hosszabb távú kiküldését a migrációra vonatkozó uniós fellépés fejlesztésének és megvalósításának, valamint hatása maximalizálásának támogatása érdekében.

(10)

E rendelet célkitűzése, hogy biztosítsa a tagállamok illetékes hatóságai, többek között adott esetben a bűnüldöző hatóságok, valamint a Bizottság és az uniós ügynökségek által harmadik országokba kiküldött bevándorlási összekötő tisztviselők hálózatának jobb koordinálását, és optimalizálja annak felhasználását annak érdekében, hogy hatékonyabban reagáljanak a következő uniós prioritásokra az illegális bevándorlás és a kapcsolódó határokon átnyúló bűnözés, például a migránsok csempészése és az emberkereskedelem megelőzése, valamint az azok elleni küzdelem, a méltóságteljes és tényleges visszatérési, visszafogadási és reintegrációs tevékenységek elősegítése, az Unió külső határainak integrált igazgatásához történő hozzájárulás, valamint a legális bevándorlás kezelésének támogatása, ideértve a nemzetközi védelem, az áttelepítés, valamint a tagállamok és az Unió által hozott, indulás előtti integrációs intézkedések terén hozott intézkedéseket is. Az ilyen koordinálásnak teljes mértékben tiszteletben kell tartania a bevándorlási összekötő tisztviselők és az őket kiküldő hatóságok közötti, illetve a bevándorlási összekötő tisztviselők között fennálló parancsnoki és jelentéstételi láncokat.

(11)

E rendelet célja, hogy a 377/2004/EK rendelet alapján biztosítsa a bevándorlási összekötő tisztviselők megfelelőbb hozzájárulását a bevándorlási összekötő tisztviselők európai hálózatának működéséhez, elsősorban egy olyan mechanizmus létrehozása révén, amelynek keretében a tagállamok, a Bizottság és az uniós ügynökségek rendszeresebben koordinálják a harmadik országokba kiküldött összekötő tisztviselőik feladatait és szerepét.

(12)

Mivel a migrációval összefüggő kérdésekkel foglalkozó összekötő tisztviselőket különböző illetékes hatóságok küldik ki, és megbízatásuk és feladataik átfedhetik egymást, erőfeszítéseket kell tenni az ugyanabban a harmadik országban vagy régióban működő bevándorlási összekötő tisztviselők közötti együttműködés fokozására. Ha a Bizottság vagy az uniós ügynökségek a bevándorlási összekötő tisztviselőket egy harmadik országban lévő uniós diplomáciai képviseletre küldik ki, azoknak elő kell segíteniük és támogatniuk kell a bevándorlási összekötő tisztviselők hálózatát az adott harmadik országban. Ezeket a hálózatokat adott esetben ki lehet terjeszteni a tagállamoktól eltérő országok által kiküldött összekötő tisztviselőkre is.

(13)

Az információs hiányosságok és a párhuzamos munka minimálisra csökkentése, valamint az operatív képességek és a hatékonyság maximálisra növelése érdekében alapvetően fontos egy olyan szilárd mechanizmus kialakítása, amely jobb koordinációt és együttműködést biztosít a feladataik részeként bevándorlási kérdésekkel is foglalkozó valamennyi összekötő tisztviselő között. Egy irányítóbizottságnak kell iránymutatást adnia az uniós szakpolitikai prioritásoknak megfelelően és figyelemmel az Unió külkapcsolataira, amely irányítóbizottságot fel kell ruházni a szükséges hatáskörökkel, különösen ahhoz, hogy elfogadja a bevándorlási összekötő tisztviselők hálózatainak tevékenységeire vonatkozó kétéves munkaprogramokat, a kétéves munkaprogram által még nem lefedett prioritások és új igények kezelésére vonatkozó célzott eseti intézkedésekről állapodjon meg a bevándorlási összekötő tisztviselők számára, forrásokat juttasson az elfogadott tevékenységekre, és elszámoltatható legyen azok végrehajtásáért. Sem az irányítóbizottság, sem a bevándorlási összekötő tisztviselői hálózati segítők feladatai nem érinthetik a kiküldő hatóságoknak a bevándorlási összekötő tisztviselőik feladatszabására vonatkozó hatáskörét. Feladatainak ellátása során az irányítóbizottságnak figyelembe kell vennie a bevándorlási összekötő tisztviselők hálózatainak sokféleségét, akárcsak a bizonyos harmadik országokkal való kapcsolatok tekintetében leginkább érintett tagállamok nézeteit.

(14)

Ezért az irányítóbizottságnak össze kell állítania és rendszeresen naprakésszé kell tennie a harmadik országokba kiküldött bevándorlási összekötő tisztviselők jegyzékét. A jegyzéknek tartalmaznia kell a különböző hálózatok helyére, összetételére és tevékenységeire vonatkozó információkat, ideértve a kiküldött bevándorlási összekötő tisztviselők elérhetőségeit és feladataik összegzését is.

(15)

Elő kell mozdítani az összekötő tisztviselők közös kiküldését azzal a céllal, hogy fokozzák a tagállamok közötti operatív együttműködést és információmegosztást, valamint reagáljanak az irányítóbizottság által meghatározott, uniós szintű szükségletekre. A legalább két tagállam általi közös kiküldést uniós forrásokkal kell támogatni, ösztönözve az együttműködést és hozzáadott értéket biztosítva valamennyi tagállam számára.

(16)

Egyedi rendelkezést kell hozni a bevándorlási összekötő tisztviselőkre irányuló, szélesebb körű uniós kapacitásépítési fellépések érdekében. Az ilyen kapacitásépítésnek magában kell foglalnia a közös alaptanterv és a kiküldetésre felkészítő képzések, többek között az alapjogok vonatkozásában, az érintett uniós ügynökségekkel együttműködve történő kidolgozását, valamint a bevándorlási összekötő tisztviselők hálózatai operatív kapacitásának megerősítését. Az ilyen tantervek nem kötelező jellegűek, és kiegészítik a kiküldő hatóságok által megállapított nemzeti tanterveket.

(17)

A bevándorlási összekötő tisztviselők hálózatának el kell kerülnie a párhuzamosságokat az uniós ügynökségek munkájával, valamint más uniós eszközökkel vagy struktúrákkal, köztük a helyi schengeni együttműködési csoportok munkájával, továbbá hozzáadott értéket kell nyújtania – különösen az operatív vonatkozásokra összpontosítva – ahhoz képest, amit már elértek a bevándorlás terén történő információgyűjtés és -csere tekintetében. Ezeknek a hálózatoknak segítőkként és a harmadik országokból származó információk szolgáltatóiként kell eljárniuk, hogy támogatást nyújtsanak az uniós ügynökségeknek feladataik ellátása során, különösen amikor az uniós ügynökségek még nem alakítottak ki együttműködési kapcsolatokat harmadik országokkal. Ennek érdekében szorosabb együttműködést kell kialakítani a bevándorlási összekötő tisztviselők hálózatai és az érintett uniós ügynökségek között. A bevándorlási összekötő tisztviselők mindenkor tudatában kell, hogy legyenek annak, hogy intézkedéseik operatív vagy hírnévvel kapcsolatos következményekkel járhatnak a bevándorlási összekötő tisztviselők helyi és regionális hálózataira nézve. Feladataik ellátása során ennek megfelelően kell eljárniuk.

(18)

A tagállami hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy adott esetben és az uniós és a nemzeti joggal összhangban, a más tagállamokba kiküldött összekötő tisztviselők által szerzett információ, valamint az uniós ügynökségek illegális bevándorlásra, méltóságteljes és tényleges visszatérésre és reintegrációra, határokon átnyúló bűnözésre vagy nemzetközi védelemre és áttelepítésre vonatkozó stratégiai és operatív elemzési termékei ténylegesen eljussanak a harmadik országokbeli bevándorlási összekötő tisztviselőkhöz, továbbá, hogy a bevándorlási összekötő tisztviselők által nyújtott információkat megosszák az érintett uniós ügynökségekkel – különösen az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökséggel, a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynökségével (Europol) és az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatallal (EASO) – azok jogi keretének hatályán belül.

(19)

A bevándorlási összekötő tisztviselők által gyűjtött információk leghatékonyabb felhasználásának biztosítása érdekében ezeket az információkat elérhetővé kell tenni egy biztonságos webalapú információcsere-platformon keresztül, az alkalmazandó adatvédelmi jogszabályokkal összhangban.

(20)

A bevándorlási összekötő tisztviselők által gyűjtött információknak elő kell segíteniük az (EU) 2016/1624 európai parlamenti és tanácsi (3) rendeletben említett európai integrált határigazgatás technikai és operatív megvalósítását, valamint hozzá kell járulniuk a nemzeti határőrizeti rendszerek fejlesztéséhez és fenntartásához az 1052/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (4) összhangban.

(21)

Lehetővé kell tenni az 515/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) elérhető forrásainak felhasználását a bevándorlási összekötő tisztviselők európai hálózatának támogatására, valamint arra, hogy a tagállamok közösen küldjenek ki bevándorlási összekötő tisztviselőket.

(22)

E rendelet keretében a személyes adatok tagállamok általi kezelését, ideértve a továbbításukat is, az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (6) összhangban kell végezni. A Bizottságnak és az uniós ügynökségeknek a személyes adatok kezelése során az (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendeletet (7) kell alkalmazniuk.

(23)

A személyes adatok e rendelet keretében történő kezelésének azt a célt kell szolgálnia, hogy segítse a visszatérő harmadik országbeli állampolgárokat, elősegítse a nemzetközi védelemre szoruló személyek áttelepítését, valamint hogy végrehajtsa a legális bevándorlás céljából történő befogadással, illetve az illegális bevándorlás, a migránsok csempészése és az emberkereskedelem megelőzésével és az azok elleni küzdelemmel kapcsolatos uniós és nemzeti intézkedéseket. Ezzel összefüggésben tehát olyan jogi keretre van szükség, amely elismeri a bevándorlási összekötő tisztviselők szerepét.

(24)

A bevándorlási összekötő tisztviselőknek a kiutasítási eljárások megfelelő lebonyolítása, a kiutasítási határozatok sikeres végrehajtása, valamint amennyiben releváns és lehetséges, a reintegráció elősegítése érdekében személyes adatokat kell kezelniük. A nem uniós visszaküldési célországok sokszor nem tartoznak a Bizottság által – az (EU) 2016/679 rendelet 45. cikke alapján – elfogadott megfelelőségi határozatok hatálya alá, továbbá gyakran előfordul, hogy nem kötöttek az Unióval visszafogadási megállapodást, vagy nem áll szándékukban ilyen megállapodást kötni, vagy más módon – az (EU) 2016/679 rendelet 46. cikke szerinti – megfelelő garanciákat nyújtani. A visszatérési kötelezettség hatálya alá tartozó, jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok fő származási országaival folytatott együttműködés során tett széles körű uniós erőfeszítések ellenére nem minden esetben biztosítható, hogy e harmadik országok rendszeresen teljesítsék a nemzetközi jogban meghatározott, a saját állampolgáraik visszafogadására vonatkozó kötelezettséget. Az Unió vagy a tagállamok által megkötött, illetve tárgyalás alatt lévő visszafogadási megállapodások – amelyek a harmadik országokba történő adattovábbítás tekintetében az (EU) 2016/679 rendelet 46. cikke értelmében megfelelő garanciákkal szolgálnak – ezért korlátozott számú ilyen harmadik országot érintenek. Ha nem léteznek ilyen megállapodások, az Unió visszaküldési műveleteinek végrehajtása céljából a bevándorlási összekötő tisztviselőknek az (EU) 2016/679 rendelet 49. cikkében megállapított feltételekkel összhangban továbbítaniuk kell a személyes adatokat.

(25)

A megfelelőségi határozatra vagy a megfelelő garanciákra vonatkozó követelmény alóli kivételként, e rendelet szerint lehetővé kell tenni a személyes adatok harmadik ország hatóságainak történő továbbítását az Unió visszatérési szakpolitikájának végrehajtása céljából. A bevándorlási összekötő tisztviselők számára ezért lehetővé kell tenni az (EU) 2016/679 rendelet 49. cikke (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott eltérés alkalmazását az abban a cikkben meghatározott feltételek mellett és e rendelet céljára, nevezetesen azon harmadik országbeli állampolgárok méltóságteljes és tényleges visszatérése tekintetében, akik a 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (8) összhangban a tagállamban érvényes beutazási, tartózkodási vagy letelepedési feltételeknek nem, vagy már nem felelnek meg.

(26)

Az érintett személyek érdekében a bevándorlási összekötő tisztviselőknek képeseknek kell lenniük az áttelepítés hatálya alá tartozó, nemzetközi védelemre szoruló személyek és az Unióba legálisan bevándorolni kívánó személyek személyes adatainak kezelésére az érintettek személyazonosságának és állampolgárságának megerősítése érdekében. A bevándorlási összekötő tisztviselők olyan környezetben dolgoznak, amelyben valószínűsíthető, hogy jelentős rálátást nyernek a migránsok csempészetében és az emberkereskedelemben részt vevő bűnszervezetek tevékenységeire. Ezért képeseknek kell lenniük a feladataik ellátása során kezelt személyes adatoknak a bűnüldöző hatóságokkal és a bevándorlási összekötő tisztviselők hálózataival való megosztására, feltéve, hogy az adott személyes adatok szükségesek az irreguláris migráció megelőzéséhez és kezeléséhez, illetve a migránsok csempészése vagy az emberkereskedelem megelőzéséhez, felderítéséhez és büntetőeljárás alá vonásához.

(27)

E rendelet célkitűzése a tagállamok, a Bizottság és az uniós ügynökségek által harmadik országokba kiküldött bevándorlási összekötő tisztviselők hálózata felhasználásának optimalizálása az uniós prioritások hatékonyabb megvalósítása érdekében, ezzel egyidejűleg tiszteletben tartva a tagállamok nemzeti hatásköreit. Az ilyen uniós prioritások magukban foglalják a migráció jobb kezelésének biztosítását abból a célból, hogy az irreguláris áramlásokat biztonságos és megfelelően szabályozott útvonalakkal váltsák fel a bevándorlás minden vonatkozására kiterjedő átfogó megközelítés révén, ideértve a migránsok csempészése és az emberkereskedelem, valamint az illegális bevándorlás megelőzését és az azokkal szembeni küzdelmet is. További uniós prioritás a méltóságteljes és tényleges visszatérés, a visszafogadás és a reintegráció elősegítése, amely hozzájárul az Unió külső határainak integrált igazgatásához, valamint a legális bevándorlás kezelésének vagy a nemzetközi védelmi rendszerek támogatása. Mivel e rendelet célját a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedés terjedelme vagy hatása miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az EUMSZ 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(28)

Izland és Norvégia tekintetében e rendelet az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság közötti, az utóbbiaknak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás értelmében a schengeni vívmányok (9) azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK tanácsi határozat (10) 1. cikkének A. pontjában említett területhez tartoznak.

(29)

Svájc tekintetében e rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás értelmében a schengeni vívmányok (11) azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK határozatnak a 2008/149/IB tanácsi határozat (12) 3. cikkével együtt értelmezett 1. cikke A. pontjában említett területhez tartoznak.

(30)

Liechtenstein tekintetében ez a rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti, a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok (13) végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK határozatnak a 2011/350/EU tanácsi határozat (14) 3. cikkével együtt értelmezett 1. cikke A. pontjában említett területhez tartoznak.

(31)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó. Mivel e rendelet a schengeni vívmányokon alapul, Dánia az említett jegyzőkönyv 4. cikkének megfelelően az e rendeletről szóló tanácsi döntést követő hat hónapos időszakon belül határoz arról, hogy azt nemzeti jogában végrehajtja-e.

(32)

2018. október 1-jén az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, az Európai Unió keretébe beillesztett schengeni vívmányokról szóló 19. jegyzőkönyv 5. cikkének (2) bekezdésével összhangban az Egyesült Királyság értesítette a Tanácsot arról, hogy nem kíván részt venni e rendelet elfogadásában. Az említett jegyzőkönyv 5. cikkének (3) bekezdésével összhangban 2019. január 31-én a Bizottság előterjesztette a 377/2004/EK rendeletben foglalt schengeni vívmányok egyes rendelkezései alkalmazásában való részvétel megszüntetésére vonatkozóan Nagy-Britannia által bejelentett szándékról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatát. Ez alapján a Tanács 2019. február 18-án úgy határozott (15), hogy e rendelet hatálybalépésének napjától a 2000/365/EK tanácsi határozat (16) és a 2004/926/EK tanácsi határozat (17) I. mellékletének 6. pontja többé már nem alkalmazható az Egyesült Királyságra a 377/2004/EK rendelet és annak minden további módosítása tekintetében.

(33)

Írország a 19. jegyzőkönyv 5. cikkének (1) bekezdésével, valamint a 2002/192/EK tanácsi határozat (18) 6. cikkének (2) bekezdésével összhangban részt vesz ebben a rendeletben.

(34)

Írországnak az e rendeletben a 2002/192/EK határozat 6. cikkének (2) bekezdésével összhangban történő részvétele az Unió azon kötelezettségeivel függ össze, hogy intézkedéseket tegyen a schengeni vívmányok az illegális bevándorlás szervezése elleni küzdelemre vonatkozó rendelkezéseinek fejlesztésére, amelyekben Írország részt vesz.

(35)

Ez a rendelet a 2003. évi csatlakozási okmány 3. cikkének (1) bekezdése, a 2005. évi csatlakozási okmány 4. cikkének (1) bekezdése és a 2011. évi csatlakozási okmány 4. cikkének (1) bekezdése értelmében a schengeni vívmányokra épülő vagy azokhoz egyéb módon kapcsolódó jogi aktusnak minősül,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Hatály

(1)   E rendelet a tagállamok, a Bizottság és az uniós ügynökségek által harmadik országokba kiküldött bevándorlási összekötő tisztviselők közötti együttműködésnek és koordinációnak a bevándorlási összekötő tisztviselők európai hálózatának létrehozása révén történő fokozására vonatkozó szabályokat állapítja meg.

(2)   E rendelet nem érinti sem a tagállami hatóságok, a Bizottság és az uniós ügynökségek azon felelősségét, hogy meghatározzák a bevándorlási összekötő tisztviselőik feladatainak körét és azok kiosztását és jelentéstételi láncát, sem pedig a bevándorlási összekötő tisztviselők azon feladatait, amelyek ellátására az uniós és a nemzeti jogszabályok, illetve államuk szakpolitikái vagy eljárásai szerinti, illetve a fogadó országgal vagy nemzetközi szervezetekkel kötött külön megállapodások alapján kötelesek.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában a következő fogalommeghatározások alkalmazandók:

1.   „bevándorlási összekötő tisztviselő”: valamely tagállam illetékes hatóságai, a Bizottság vagy egy uniós ügynökség által – a vonatkozó jogalappal összhangban – abból a célból kijelölt és külföldre kiküldött összekötő tisztviselő, hogy migrációval összefüggő kérdésekkel foglalkozzon, függetlenül attól, hogy ez csak egy részét teszi ki a feladatainak;

2.   „külföldre kiküldött”: a felelős hatóság által meghatározandó észszerű időszakra egy harmadik országba, a következő szervek valamelyikéhez kiküldött:

a)

valamely tagállam diplomáciai képviselete;

b)

valamely harmadik ország illetékes hatósága;

c)

nemzetközi szervezet;

d)

uniós diplomáciai képviselet;

3.   „személyes adatok”: az (EU) 2016/679 rendelet 4. cikkének 1. pontjában meghatározott személyes adatok;

4.   „kiutasítás”: a 2008/115/EK irányelv 3. cikkének 3. pontjában meghatározott kiutasítás.

3. cikk

A bevándorlási összekötő tisztviselők feladatai

(1)   A bevándorlási összekötő tisztviselők feladataikat a kiküldő hatóságok által meghatározott hatáskörük keretein belül, valamint az uniós és a nemzeti jogban, továbbá a harmadik országokkal vagy a nemzetközi szervezetekkel kötött bármely megállapodásban vagy megegyezésben megállapított rendelkezésekkel összhangban – ideértve a személyes adatok védelmére vonatkozókat is – hajtják végre.

(2)   A bevándorlási összekötő tisztviselők feladataikat az alapvető jogok mint az uniós jog, továbbá a nemzetközi jog általános elvei, köztük az emberi jogi kötelezettségek tiszteletben tartásával hajtják végre. Különös figyelmet kell fordítaniuk a kiszolgáltatott személyekre és tekintettel kell lenniük a migrációs áramlások nemi dimenziójára is.

(3)   Valamennyi kiküldő hatóságnak biztosítania kell, hogy a bevándorlási összekötő tisztviselők közvetlen kapcsolatokat létesítsenek és tartsanak fenn a harmadik országok illetékes hatóságaival, adott esetben – többek között – a harmadik országban működő helyi hatóságokkal és bármely érintett szervezettel, ideértve a nemzetközi szervezeteket is, nevezetesen e rendelet végrehajtása céljából.

(4)   A bevándorlási összekötő tisztviselők információkat gyűjtenek operatív vagy stratégiai szinten, illetve mindkét szinten történő felhasználás érdekében. Az e bekezdés szerint gyűjtött információkat az 1. cikk (2) bekezdésével összhangban gyűjtik és azok – a 10. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül – nem tartalmazhatnak személyes adatokat. Ezen információk különösen a következő kérdésekre vonatkozó információkra terjednek ki:

a)

a külső határokon az európai integrált határigazgatás a migráció hatékony kezelése érdekében;

b)

a harmadik országból származó vagy azon áthaladó migrációs áramlások, ideértve, amennyiben lehetséges és releváns, a migrációs áramlások összetételét és a migránsok tervezett célországát;

c)

a harmadik országból származó vagy azon áthaladó migrációs áramlások által a tagállamok területének elérése érdekében használt útvonalak;

d)

a migránsok csempészésében és az emberkereskedelemben a migrációs útvonalak mentén részt vevő bűnszervezetek létezése, tevékenysége és elkövetési módjai;

e)

olyan történések és események, amelyek új fejleményeket okozhatnak vagy eredményezhetnek a migrációs áramlások tekintetében;

f)

a személyazonosító okmányok és úti okmányok hamisítására vagy meghamisítására használt módszerek;

g)

harmadik országok hatóságainak nyújtott segítség módjai és eszközei a területükről származó vagy azon áthaladó illegális bevándorlási áramlások megelőzésére;

h)

a származási országban vagy a befogadó harmadik országokban a bevándorlók rendelkezésére álló indulás előtti intézkedések, amelyek támogatják a sikeres integrációt a tagállamokba való jogszerű érkezést követően;

i)

a visszatérés, a visszafogadás és a reintegráció elősegítésének módjai és eszközei;

j)

a harmadik ország által többek között a kiszolgáltatott személyek számára létrehozott védelemhez való tényleges hozzáférés;

k)

az Unió és a harmadik országok közötti, már létező és lehetséges jövőbeni legális bevándorlási stratégiák és csatornák, figyelembe véve a tagállamok készség- és munkaerőpiaci igényeit, valamint az áttelepítést és más védelmi eszközöket is;

l)

a harmadik országok és az érdekelt felek a)–k) pontban említett kérdésekre vonatkozó kapacitása, képessége, politikai stratégiái, jogszabályai és joggyakorlata, ideértve, amennyiben lehetséges és releváns, a befogadóállomások és az őrzött szállások tekintetében is.

(5)   A bevándorlási összekötő tisztviselők egymás között és adott esetben az érintett érdekelt felekkel is koordinálják a harmadik országokbeli hatóságok és egyéb érdekelt felek részére nyújtott kapacitásépítési tevékenységeiket.

(6)   A bevándorlási összekötő tisztviselők segítséget nyújthatnak, figyelembe véve a szakértelmüket és képzettségüket, a következők tekintetében:

a)

a harmadik országbeli állampolgárok személyazonosságának és állampolgárságának megállapítása és a visszatérésük megkönnyítése a 2008/115/EK irányelvvel összhangban, valamint – amennyiben releváns és lehetséges – a reintegrációjuk segítése;

b)

a nemzetközi védelemre szoruló személyek személyazonosságának megerősítése az Unióba történő áttelepítésüknek elősegítése céljából, többek között, amennyiben lehetséges, indulás előtti megfelelő tájékoztatás és támogatás biztosítása révén;

c)

a legális bevándorlók személyazonosságának megerősítése és a befogadásukkal kapcsolatos uniós és nemzeti intézkedések végrehajtásának elősegítése;

d)

a feladataik során szerzett információknak a bevándorlási összekötő tisztviselők hálózatain belül és a tagállamok illetékes hatóságaival – köztük a bűnüldöző hatóságokkal – való megosztása, az illegális bevándorlás megelőzése és felderítése, valamint a migránsok csempészése és az emberkereskedelem elleni küzdelem érdekében.

4. cikk

Értesítés a bevándorlási összekötő tisztviselők kiküldéséről

(1)   A tagállamok, a Bizottság és az uniós ügynökségek tájékoztatják a 7. cikk szerint létrehozott irányítóbizottságot a bevándorlási összekötő tisztviselőikkel kapcsolatos terveikről és azok tényleges kiküldéséről, ideértve a feladataik meghatározását és a kiküldésük időtartamát is.

A 8. cikk (2) bekezdésének c) pontjában említett tevékenységi jelentések magukban foglalják a bevándorlási összekötő tisztviselők kiküldéseinek áttekintését.

(2)   Az (1) bekezdésben említett információkat a 9. cikkben előírt biztonságos, webalapú információcsere-platformon teszik elérhetővé.

5. cikk

A bevándorlási összekötő tisztviselők helyi vagy regionális hálózatainak létrehozása

(1)   Az ugyanazon országokba vagy régiókba kiküldött bevándorlási összekötő tisztviselőknek helyi vagy regionális együttműködési hálózatokat kell létrehozniuk, és adott esetben, amikor lehetséges, együtt kell működniük a tagállamoktól eltérő országok által kiküldött összekötő tisztviselőkkel. E hálózatok keretében a bevándorlási összekötő tisztviselők az 1. cikk (2) bekezdésével összhangban különösen:

a)

rendszeresen és szükség esetén találkoznak;

b)

információkat és gyakorlati tapasztalatokat cserélnek, különösen találkozók keretében és a 9. cikkben előírt, biztonságos, webalapú információcsere-platformon keresztül;

c)

adott esetben információkat cserélnek a nemzetközi védelemhez való hozzáféréssel kapcsolatos tapasztalatokról;

d)

adott esetben egyeztetik a kereskedelmi fuvarozókkal való kapcsolattartás tekintetében elfogadandó álláspontjukat;

e)

adott esetben közös specializált képzéseken vesznek részt, többek között az alapvető jogokról, az emberkereskedelemről, a migránsok csempészéséről, az okmányokkal való visszaélésről, illetve a nemzetközi védelemhez való hozzáférésről a harmadik országokban;

f)

adott esetben tájékoztató találkozókat és tanfolyamokat szerveznek a tagállamok harmadik országban működő képviseleteinek diplomáciai és konzuli személyzete részére;

g)

közös megközelítéseket fogadnak el a stratégiailag fontos információk – ideértve a kockázatelemzést is – gyűjtéséről és jelentéséről;

h)

adott esetben rendszeres kapcsolatokat alakítanak ki a harmadik országban és a szomszédos harmadik országokban működő hasonló hálózatokkal.

(2)   A Bizottság által kiküldött bevándorlási összekötő tisztviselők koordinálják az (1) bekezdésben előírt hálózatokat, valamint elősegítik és támogatják azokat. Azokon a helyszíneken, ahova a Bizottság nem küld ki bevándorlási összekötő tisztviselőket, az uniós ügynökségek által kiküldött bevándorlási összekötő tisztviselők segítik elő és támogatják az (1) bekezdésben előírt hálózatokat. Azokon a helyszíneken, ahova sem a Bizottság, sem az uniós ügynökségek nem küldenek ki bevándorlási összekötő tisztviselőket, a hálózatot egy a hálózat tagjainak megállapodása szerinti bevándorlási összekötő tisztviselő segíti elő.

(3)   Az irányítóbizottságot indokolatlan késedelem nélkül értesíteni kell a kijelölt hálózati segítő kinevezéséről, vagy arról, hogy nem jelölnek ki segítőt.

6. cikk

A bevándorlási összekötő tisztviselők közös kiküldése

(1)   A tagállamok kétoldalúan vagy többoldalúan megállapodhatnak abban, hogy harmadik országba vagy nemzetközi szervezethez egy tagállam által kiküldött bevándorlási összekötő tisztviselők egy vagy több további tagállam érdekeit is képviseljék.

(2)   A tagállamok abban is megállapodhatnak, hogy kompetenciájuk vagy képzettségük alapján a bevándorlási összekötő tisztviselőik bizonyos feladatokat megosszanak egymás között.

(3)   Ha két vagy több tagállam közösen küld ki bevándorlási összekötő tisztviselőt, e tagállamok az 515/2014/EU rendelet értelmében uniós pénzügyi támogatásban részesülhetnek.

7. cikk

Irányítóbizottság

(1)   Létrejön a bevándorlási összekötő tisztviselők európai hálózatának irányítóbizottsága.

(2)   Az irányítóbizottság az egyes tagállamok egy képviselőjéből, a Bizottság két képviselőjéből, az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség egy képviselőjéből, valamint az Európai Unió Menekültügyi Ügynökségének egy képviselőjéből áll. Ennek érdekében minden tagállam kinevez egy irányítóbizottsági tagot, valamint egy póttagot, aki az irányítóbizottsági tagot annak távollétében képviseli. Az irányítóbizottság tagjait különösen az összekötő tisztviselői hálózatok irányítása terén szerzett releváns tapasztalataik és szakértelmük alapján nevezik ki.

(3)   A schengeni vívmányok végrehajtásához, alkalmazásához és fejlesztéséhez társult országok részt vesznek az irányítóbizottságban, és valamennyien kineveznek egy képviselőt szavazati joggal nem rendelkező tagnak. A tagok számára lehetővé kell tenni, hogy az irányítóbizottság által megvitatott valamennyi kérdésről és valamennyi meghozott döntésről véleményt nyilváníthassanak.

A schengeni vívmányok végrehajtásában, alkalmazásában és fejlesztésében részt vevő országok által kiküldött bevándorlási összekötő tisztviselők számára releváns ügyekben történő döntéshozatal során az irányítóbizottság megfelelően figyelembe veszi az ezen országok képviselői által kinyilvánított véleményt.

(4)   Azon szakértők, valamint a nemzeti hatóságok, a nemzetközi szervezetek és az érintett uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek azon képviselői, akik nem tagjai az irányítóbizottságnak, meghívást kaphatnak az irányítóbizottságtól, hogy ülésein megfigyelőként vegyenek részt.

(5)   Az irányítóbizottság egyéb hálózatokkal vagy szervezetekkel közös üléseket is szervezhet.

(6)   Az irányítóbizottság elnöke a Bizottság egyik képviselője. Az elnök:

a)

biztosítja a folyamatosságot és szervezi az irányítóbizottság munkáját, beleértve a kétéves munkaprogram és a kétéves tevékenységi jelentés elkészítésének támogatását is;

b)

tanácsot ad az irányítóbizottság számára gondoskodva arról, hogy az elfogadott kollektív tevékenységek következetesek és összehangoltak legyenek a vonatkozó uniós eszközökkel és struktúrákkal, és tükrözzék az Unió prioritásait a migráció terén;

c)

összehívja az irányítóbizottság üléseit.

Az irányítóbizottság célkitűzéseinek elérése érdekében az elnököt titkárság segíti.

(7)   Az irányítóbizottság legalább évente kétszer ülésezik.

(8)   Az irányítóbizottság a szavazásra jogosult tagjainak abszolút többségével határoz.

(9)   Az irányítóbizottság által elfogadott határozatokról a kiküldő hatóságok tájékoztatják az érintett bevándorlási összekötő tisztviselőket.

8. cikk

Az irányítóbizottság feladatai

(1)   Az irányítóbizottság az első ülésétől számított három hónapon belül az elnök javaslata alapján elfogadja saját eljárási szabályzatát. Az eljárási szabályzatban meg kell határozni a szavazás rendjének részletes szabályait. Az eljárási szabályzat magában foglalja különösen a más tag nevében eljáró tagra vonatkozó feltételeket és a határozatképességre vonatkozó követelményeket.

(2)   Figyelemmel az Unió prioritásaira a bevándorlás terén és a bevándorlási összekötő tisztviselők e rendeletben és az 1. cikk (2) bekezdésével összhangban meghatározott feladataira, az irányítóbizottság a következő tevékenységeket végzi az érintett uniós ügynökségek által készített átfogó helyzetkép és elemzések alapján:

a)

meghatározza a prioritásokat és megtervezi a tevékenységeket azáltal, hogy kétéves munkaprogramot fogad el, amelyben megjelöli az e munka támogatásához szükséges forrásokat;

b)

rendszeresen felülvizsgálja tevékenységei végrehajtását – hogy adott esetben javaslatot tegyen a kétéves munkaprogram módosítására – és a hálózati segítők kinevezését, valamint a bevándorlási összekötő tisztviselők hálózatai által, a harmadik országokbeli illetékes hatóságokkal folytatott együttműködés terén elért eredményeket;

c)

elfogadja az irányítóbizottság elnöke által készítendő kétéves tevékenységi jelentést, beleértve a 4. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében említett áttekintést is;

d)

az irányítóbizottság minden ülése előtt naprakésszé teszi a bevándorlási összekötő tisztviselők kiküldésének jegyzékét;

e)

azonosítja a kiküldési létszámhiányt, és felvázolja az összekötő tisztviselők kiküldésének lehetőségeit.

Az irányítóbizottság az e bekezdés első albekezdésének a) és c) pontjában említett dokumentumokat továbbítja az Európai Parlamentnek.

(3)   Figyelemmel az Uniónak a bevándorlás terén meglévő operatív szükségleteire és a bevándorlási összekötő tisztviselők e rendeletben és az 1. cikk (2) bekezdésével összhangban meghatározott feladatkörére, az irányítóbizottság a következő tevékenységeket végzi:

a)

megállapodik a bevándorlási összekötő tisztviselők hálózatának eseti intézkedéseiről;

b)

nyomon követi a bevándorlási összekötő tisztviselők és az uniós ügynökségek közötti információk hozzáférhetőségét, és amennyiben szükséges, ajánlásokat fogalmaz meg a szükséges intézkedésekre vonatkozóan;

c)

támogatja a bevándorlási összekötő tisztviselők képességfejlesztését, többek között kiegészítő és nem kötelező közös alaptanterv, kiküldetésre felkészítő képzés, illetve a tevékenységek során az alapvető jogok tiszteletben tartásáról szóló iránymutatások– különös tekintettel a kiszolgáltatott személyekre – kidolgozásával és a 3. cikk (4) bekezdésében említett tárgykörökre vonatkozó közös szemináriumok szervezésével, figyelembe véve az érintett uniós ügynökségek vagy más nemzetközi szervezetek által kidolgozott képzési eszközöket;

d)

biztosítja az információcserét a 9. cikkben említett webalapú információcsere-platformon keresztül.

(4)   A tagállamok az 515/2014/EU rendelettel összhangban uniós pénzügyi támogatásban részesülhetnek a (2) és a (3) bekezdésben említett tevékenységek végrehajtásához.

9. cikk

Információcsere-platform

(1)   A bevándorlási összekötő tisztviselők, az irányítóbizottság tagjai és az 5. cikk (2) bekezdésében említett hálózati segítők feladataik céljából biztosítják, hogy minden releváns információt és statisztikai adatot feltöltsenek és kicseréljenek a biztonságos webalapú információcsere-platformon keresztül. E platformot a Bizottság az irányítóbizottsággal egyetértésben hozza létre és tartja fenn.

A biztonságos webalapú információcsere-platformon keresztül semmilyen szigorúan bizalmas jellegű, operatív bűnüldözési információt nem lehet kicserélni.

(2)   A biztonságos webalapú információcsere-platformon keresztül kicserélendő információk legalább a következőket tartalmazzák:

a)

a 8. cikk (2) és (3) bekezdésével összhangban az irányítóbizottság megállapodása szerinti releváns dokumentumok, jelentések és elemzési termékek;

b)

kétéves munkaprogramok, kétéves tevékenységi jelentések, valamint a bevándorlási összekötő tisztviselők hálózatainak a 8. cikk (2) és (3) bekezdésében említett tevékenységeinek és eseti feladatainak eredményei;

c)

az irányítóbizottság tagjainak naprakésszé tett jegyzéke;

d)

a harmadik országokba kiküldött bevándorlási összekötő tisztviselők elérhetőségeit – beleértve azok nevét, kiküldetési helyszíneit és feladatkörét, telefonszámát és e-mail-címét – tartalmazó, naprakésszé tett jegyzék;

e)

az irányítóbizottság tevékenységeivel és döntéseivel kapcsolatos egyéb releváns dokumentumok.

(3)   Az (2) bekezdés c) és d) pontjában említett adatok kivételével a biztonságos webalapú információcsere-platformon keresztül kicserélt információk nem tartalmazhatnak személyes adatokat vagy olyan hivatkozásokat, amelyeken keresztül ilyen személyes adatok közvetlenül vagy közvetve elérhetők. A (2) bekezdés c) és d) pontjában említett adatokhoz való hozzáférést a bevándorlási összekötő tisztviselőkre, az irányítóbizottság tagjaira és a megfelelő engedéllyel rendelkező személyzeti tagokra kell korlátozni e rendelet végrehajtásának céljából.

(4)   Az Európai Parlament számára hozzáférést kell biztosítani a webalapú információcsere-platform bizonyos részeihez, ahogy ezt az irányítóbizottság eljárási szabályzatában megállapítja, valamint az alkalmazandó uniós és nemzeti szabályokkal és jogszabályokkal összhangban.

10. cikk

Személyes adatok kezelése

(1)   A bevándorlási összekötő tisztviselők az uniós és a nemzeti jogba, valamint a harmadik országokkal vagy nemzetközi szervezetekkel megkötött nemzetközi megállapodásokba foglalt, a személyes adatok védelmére vonatkozó jogi rendelkezésekkel összhangban végzik feladataikat.

(2)   A bevándorlási összekötő tisztviselők a 3. cikk (6) bekezdésében említett feladatok céljára kezelhetnek személyes adatokat. E személyes adatokat törölni kell, amikor azok a gyűjtésükkel vagy az (EU) 2016/679 rendeletnek megfelelő, más módon történő kezelésükkel kapcsolatos célokból már nem szükségesek.

(3)   A (2) bekezdés alapján kezelt személyes adatok köre a következőkre terjedhet ki:

a)

biometrikus vagy életrajzi adatok, ha szükség van ezekre harmadik országbeli állampolgárok személyazonosságának és állampolgárságának kiutasítások céljából történő megerősítéséhez, beleértve a dokumentumok minden típusát, amely az állampolgárság igazolásának vagy meggyőző bizonyítékának tekinthető;

b)

harmadik országokba történő kitoloncolásra szolgáló légi járatok és más közlekedési eszközök utaslistái;

c)

biometrikus vagy életrajzi adatok harmadik országbeli állampolgárok személyazonosságának és állampolgárságának legális migránsok befogadása céljából történő megerősítése érdekében;

d)

biometrikus vagy életrajzi adatok a harmadik országok nemzetközi védelemre szoruló állampolgárai személyazonosságának és állampolgárságának áttelepítés céljából történő megerősítéséhez;

e)

biometrikus vagy életrajzi adatok, valamint az egyén személyazonosságának megállapításához szükséges egyéb személyes adatok, amelyek szükségesek a migránsok csempészése és az emberkereskedelem megelőzéséhez és az azok elleni küzdelemhez, illetve a bűnözői hálózatok elkövetési módjaival, a használt közlekedési eszközökkel, a közvetítők részvételével és a pénzmozgásokkal kapcsolatos személyes adatok.

Az e bekezdés első albekezdésének (e) pontja szerinti adatokat kizárólag a 3. cikk (6) bekezdésének d) pontjában említett feladatok végrehajtása céljából lehet kezelni.

(4)   A személyes adatok bármilyen cseréje szigorúan az e rendelet céljához szükséges mértékre korlátozódik.

(5)   A személyes adatok bevándorlási összekötő tisztviselők által harmadik országok vagy nemzetközi szervezetek részére e cikk alapján történő továbbítását az (EU) 2016/679 rendelet V. fejezetével összhangban kell végezni.

11. cikk

Konzuli együttműködés

E rendeletet a 810/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (19) foglalt helyi szintű konzuli együttműködés rendelkezéseinek sérelme nélkül kell alkalmazni.

12. cikk

Jelentés

(1)   E rendelet elfogadásának időpontja után öt évvel a Bizottság jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet alkalmazásáról.

(2)   A tagállamok és az érintett uniós ügynökségek megadják a Bizottság számára e rendelet alkalmazásáról szóló jelentés elkészítéséhez szükséges információkat.

13. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 377/2004/EK rendelet hatályát veszti.

A hatályon kívül helyezett rendeletre való hivatkozásokat ezen rendeletre való hivatkozásnak kell tekinteni és a II. mellékletben szereplő megfelelési táblázattal összhangban kell értelmezni.

14. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet a Szerződéseknek megfelelően teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó a tagállamokban.

Kelt Brüsszelben, 2019. június 20-án.

az Európai Parlament részéről

az elnök

A. TAJANI

a Tanács részéről

az elnök

G. CIAMBA


(1)  Az Európai Parlament 2019. április 16-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2019. június 14-i határozata.

(2)  A Tanács 377/2004/EK rendelete (2004. február 19.) a bevándorlási összekötő tisztviselők hálózatának létrehozásáról (HL L 64., 2004.3.2., 1. o.).

(3)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/1624 rendelete (2016. szeptember 14.) az Európai Határ- és Parti Őrségről és az (EU) 2016/399 európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 863/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 2007/2004/EK tanácsi rendelet és a 2005/267/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 251., 2016.9.16., 1. o.).

(4)  Az Európai Parlament és a Tanács 1052/2013/EU rendelete (2013. október 22.) az európai határőrizeti rendszer (EUROSUR) létrehozásáról (HL L 295., 2013.11.6., 11. o.).

(5)  Az Európai Parlament és a Tanács 515/2014/EU rendelete (2014. április 16.) a Belső Biztonsági Alap részét képező, a külső határok és a vízumügy pénzügyi támogatására szolgáló eszköz létrehozásáról és az 574/2007/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 150., 2014.5.20., 143. o.).

(6)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (HL L 119., 2016.5.4., 1. o.).

(7)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1725 rendelete (2018. október 23.) a természetes személyeknek a személyes adatok uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek általi kezelése tekintetében való védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 45/2001/EK rendelet és az 1247/2002/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 295., 2018.11.21., 39. o.).

(8)  Az Európai Parlament és a Tanács 2008/115/EK irányelve (2008. december 16.) a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról (HL L 348., 2008.12.24., 98. o.).

(9)  HL L 176., 1999.7.10., 36. o.

(10)  A Tanács 1999/437/EK határozata (1999. május 17.) az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között, e két államnak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról kötött megállapodás alkalmazását szolgáló egyes szabályokról(HL L 176., 1999.7.10., 31. o.).

(11)  HL L 53., 2008.2.27., 52. o.

(12)  A Tanács 2008/149/IB határozata (2008. január 28.) az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodásnak az Európai Unió nevében történő megkötéséről (HL L 53., 2008.2.27., 50. o.).

(13)  HL L 160., 2011.6.18., 21. o.

(14)  A Tanács 2011/350/EU határozata (2011. március 7.) az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti, a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló, különösen a belső határokon történő ellenőrzés megszüntetéséhez és a személyek mozgásához kapcsolódó társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyvnek az Európai Unió nevében történő megkötéséről (HL L 160., 2011.6.18., 19. o.).

(15)  A Tanács (EU) 2019/304 határozata (2019. február 18.) Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának a bevándorlási összekötő tisztviselők hálózatának létrehozásáról szóló 377/2004/EK tanácsi rendeletben foglalt schengeni vívmányok egyes rendelkezései alkalmazásában való részvétel megszüntetésére vonatkozó szándék bejelentéséről (HL L 51., 2019.02.22., 7.o.).

(16)  A Tanács 2000/365/EK határozata (2000. május 29.) Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának a schengeni vívmányok egyes rendelkezéseinek alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről (HL L 131., 2000.6.1., 43. o.).

(17)  A Tanács 2004/926/EK határozata (2004. december 22.) a schengeni vívmányok rendelkezései egyes részeinek Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága által való alkalmazásáról (HL L 395., 2004.12.31., 70. o.).

(18)  A Tanács 2002/192/EK határozata (2002. február 28.) Írországnak a schengeni vívmányok egyes rendelkezései alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről (HL L 64., 2002.3.7., 20. o.).

(19)  Az Európai Parlament és a Tanács 810/2009/EK rendelete (2009. július 13.) a Közösségi Vízumkódex létrehozásáról (vízumkódex) (HL L 243., 2009.9.15., 1.o.).


I. MELLÉKLET

A hatályon kívül helyezett rendelet és módosítása

A Tanács 377/2004/EK rendelete

(HL L 64., 2004.3.2., 1. o)

Az Európai Parlament és a Tanács 493/2011/EU rendelete

(HL L 141., 2011.5.27., 13. o.)


II. MELLÉKLET

Megfelelési táblázat

377/2004/EK rendelet

Ez a rendelet

1. cikk (1) bekezdése

2. cikk, bevezető fordulat

1. cikk (1) bekezdése

2. cikk 1. pontja

1. cikk (2) bekezdése

2. cikk 1. pontjának befejező fordulata

1. cikk (3) bekezdése

2. cikk 2. pontja

1. cikk (4) bekezdése

1. cikk (2) bekezdése

2. cikk (1) bekezdése

3. cikk (3) bekezdése

2. cikk (2) bekezdésének bevezető fordulata

3. cikk (4) bekezdésének bevezető fordulata

2. cikk (2) bekezdésének első franciabekezdése

3. cikk (4) bekezdésének b) pontja

2. cikk (2) bekezdésének második franciabekezdése

3. cikk (4) bekezdésének c) pontja

3. cikk (1) bekezdése

4. cikk (1) bekezdésének első albekezdése

4. cikk (1) bekezdése

5. cikk (1) bekezdése

5. cikk (1) és (2) bekezdése

6. cikk (1) és (2) bekezdése

7. cikk

11. cikk

I. melléklet

II. melléklet


25.7.2019   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 198/105


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2019/1241 RENDELETE

(2019. június 20.)

a halászati erőforrások és a tengeri ökoszisztémák technikai intézkedések révén történő védelméről, az 2019/2006/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet, továbbá az 1380/2013/EU, az (EU) 2016/1139, az (EU) 2018/973, az (EU) 2019/472 és az (EU) 2019/1022 európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 894/97/EK, a 850/98/EK, a 2549/2000/EK, a 254/2002/EK, a 812/2004/EK és a 2187/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 43. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére (2),

rendes jogalkotási eljárás keretében (3),

mivel:

(1)

Az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) a halászati erőforrások védelme és fenntartható kiaknázása céljából közös halászati politikát hoz létre.

(2)

A technikai intézkedések olyan eszközök, amelyek a közös halászati politika végrehajtását hivatottak támogatni. Egy, a jelenlegi szabályozási struktúrának a technikai intézkedésekre vonatkozó értékelése azonban azt mutatta, hogy a jelenlegi szabályozási struktúra valószínűleg nem képes megvalósítani a közös halászati politika célkitűzéseit, ezért a technikai intézkedések eredményességének fokozása érdekében az irányítási struktúrára összpontosító új megközelítésre van szükség.

(3)

A technikai intézkedések szabályozására egy keretet kell kidolgozni. E keretnek egyrészt meg kell határoznia az uniós vizek mindegyikén alkalmazandó általános szabályokat, másrészt rendelkeznie kell olyan technikai intézkedések elfogadásáról, amelyek az 1380/2013/EU rendelet által bevezetett regionalizációs folyamat révén figyelembe veszik a halászati tevékenységek regionális sajátosságait.

(4)

A keretnek ki kell terjednie a halászati erőforrások kifogására és kirakodására, valamint a halászeszközök működtetésére és a halászati tevékenységek tengeri ökoszisztémákkal való kölcsönhatására.

(5)

E rendeletet – a lobogó szerinti tagállam elsődleges felelősségének sérelme nélkül – alkalmazni kell az uniós vizeken uniós hajók és harmadik országok hajói, valamint a tagállamok állampolgárai által végzett halászati műveletekre, továbbá az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 349. cikkének első bekezdésében említett legkülső régiókban uniós vizeken tevékenységet folytató uniós halászhajókra. E rendeletet alkalmazni kell ezenkívül az uniós halászhajók és a tagállamok állampolgárai vonatkozásában a nem uniós vizeken az Északkelet-atlanti Halászati Bizottság (NEAFC) szabályozási területe és a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) létrehozásáról szóló megállapodás hatálya alá tartozó terület tekintetében elfogadott technikai intézkedésekre.

(6)

A technikai intézkedéseket adott esetben azon rekreációs célú halászatra is alkalmazni kell, amelyek jelentős hatással lehetnek a hal- és kagylófajok állományaira.

(7)

A technikai intézkedéseknek hozzá kell járulniuk a közös halászati politikának a maximális fenntartható hozam melletti halászatra, a nem kívánt fogások csökkentésére és a visszadobás gyakorlatának megszüntetésére vonatkozó célkitűzéseihez, valamint a 2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (5) meghatározott jó környezeti állapot eléréséhez.

(8)

A technikai intézkedéseknek hozzá kell járulniuk különösen a tengeri fajok fiatal egyedeinek és ívó rajainak védelméhez a szelektív halászeszközök használata és a nem kívánt fogások elkerülésére irányuló intézkedések révén. A technikai intézkedéseknek továbbá minimálisra kell csökkenteniük a halászeszközöknek a tengeri ökoszisztémákra és különösen az érzékeny fajokra és élőhelyekre gyakorolt hatását, adott esetben például ösztönzők alkalmazása révén. Ezenkívül hozzá kell járulniuk olyan állománygazdálkodási intézkedések bevezetéséhez, amelyeknek köszönhetően teljesíthetők a 92/43/EGK tanácsi irányelvben (6), és a 2008/56/EK és a 2009/147/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (7) előírt kötelezettségek.

(9)

A technikai intézkedések eredményességének értékelése céljából a nem kívánt, különösen a tengeri fajoknak a minimális állományvédelmi referenciaméret alatti egyedeit érintő fogások szintje, az érzékeny fajok járulékos fogásai és a halászati tevékenységek által kedvezőtlenül érintett tengerfenéki élőhelyek kiterjedése tekintetében célértékeket indokolt meghatározni. Az említett célértékeknek meg kell felelniük a közös halászati politika célkitűzéseinek, az uniós környezetvédelmi szabályozásnak, azon belül különösen a 92/43/EGK irányelvnek és a 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (8) és a bevált nemzetközi gyakorlatnak.

(10)

A technikai intézkedések egységes értelmezése és végrehajtása vonatkozásában naprakésszé kell tenni és egységes szerkezetbe kell foglalni a halászeszközöknek és a halászati műveleteknek a technikai intézkedéseket tartalmazó meglévő rendeletekben foglalt fogalommeghatározásait.

(11)

Bizonyos ártalmas halászeszközöket és -módszereket, amelyek robbanóanyagot, mérget, bódító anyagokat, elektromos áramot, légkalapácsot vagy más ütéssel működő eszközt alkalmaznak, a vörös korall vagy másfajta korallok, illetve korallszerű fajok begyűjtésére használt vontatott eszközöket és markolókat, valamint egyes szigonypuskákat indokolt betiltani. Ahol az ilyen eszközök vagy módszerek alkalmazása e rendelet értelmében tilos, meg kell tiltani az alkalmazásukkal kifogott tengeri fajok értékesítését, eladásra kiállítását vagy felkínálását.

(12)

Az elektromos vonóhálók alkalmazását egy 2021. június 30-ig tartó átmeneti időszakban, meghatározott szigorú feltételek mellett továbbra is lehetővé kell tenni.

(13)

Tekintettel a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) szakvéleményére, a nem szelektív halászathoz vezető helytelen gyakorlatokat megelőzendő indokolt a vontatott halászeszközök használatára és a zsákvégek kialakítására vonatkozó korlátozások érdekében bizonyos közös szabályokat megállapítani.

(14)

A nagy területeket lehalászni és így veszélyeztetett fajok jelentős mennyiségét kifogni képes eresztőhálók használatának korlátozása érdekében az ilyen halászeszközök használatát korlátozó meglévő rendelkezéseket indokolt egységes szerkezetbe foglalni.

(15)

A HTMGB szakvéleménye alapján a statikus hálóval végzett halászatot az érzékeny mélytengeri fajok védelme érdekében – bizonyos eltéréseket engedélyezve – továbbra is indokolt megtiltani az ICES 3a, 6a, 6b, 7b, 7c, 7j és 7k körzet és az ICES 8, 9, 10 és 12 alterület ny. h. 27°-tól keletre eső, térkép szerint 200 méternél nagyobb mélységű vizeiben.

(16)

Egyes ritka halfajok, például néhány cápa- és rájafaj védelme szempontjából még a korlátozott halászati tevékenység is komoly kockázatot jelenthet. Ezért e fajok védelmében indokolt általános halászati tilalmat bevezetni.

(17)

Az érzékeny tengeri fajok – például a 92/43/EGK és a 2009/147/EK irányelvben említett tengeri emlősök, tengeri madarak és tengeri hüllők – szigorú védelme érdekében indokolt előírni, hogy a tagállamok enyhítő intézkedéseket hozzanak annak érdekében, hogy az ilyen fajok halászeszközökkel ejtett fogásait a lehető legkisebbre csökkentsék, és ha csak lehet, megszüntessék.

(18)

Az Írország és az Egyesült Királyság partjai mentén, valamint az Azori-szigeteket, Madeirát és a Kanári-szigeteket övező vizekben, valamint a NEAFC szabályozási területen található érzékeny tengeri élőhelyek folyamatos védelmének biztosítása érdekében indokolt fenntartani a mélytengeri halászeszközök használatára vonatkozó meglévő korlátozásokat.

(19)

Abban az esetben, ha a tudományos szakvélemények alapján más ilyen élőhelyeket is azonosítanak, lehetővé kell tenni ezen élőhelyek védelmére hasonló korlátozások bevezetését.

(20)

A tengeri fajok fiatal egyedeinek védelmében és a halállomány-helyreállítási területek létrehozása, valamint a minimális forgalmazási méretek meghatározása céljából – az 1380/2013/EU rendelettel összhangban – indokolt minimális állományvédelmi referenciaméreteket meghatározni.

(21)

A tengeri fajok méretének megállapításához meg kell határozni a mérés módját.

(22)

Lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok kísérleti projekteket végezhessenek azzal a céllal, hogy feltárják a nem kívánt fogások elkerülésének, minimálisra csökkentésének és megszüntetésének lehetséges módjait. Amennyiben e projektek vagy tudományos szakvélemények eredményei szerint jelentős a nem kívánt fogások mennyisége, a tagállamoknak törekedniük kell az ilyen fogások csökkentését célzó technikai intézkedések bevezetésére.

(23)

Ebben a rendeletben indokolt minden egyes tengermedence tekintetében alapkövetelményeket meghatározni. Ezek az alapkövetelmények, a HTMGB szakvéleményét és az érdekelt felek véleményét figyelembe véve, meglévő technikai intézkedéseken alapulnak. Az említett alapkövetelményeknek ki kell terjedniük a vontatott halászeszközök és a statikus hálók szembőségének alapméreteire, a minimális állományvédelmi referenciaméretekre, a tilalom vagy korlátozás hatálya alá vont területekre, valamint a bizonyos területeken az érzékeny fajok fogásait mérséklő természetvédelmi intézkedésekre és bármely más, meglévő régióspecifikus technikai intézkedésre.

(24)

Az 1380/2013/EU rendeletben meghatározott regionalizációs folyamattal összhangban a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy tudományos eredményeken alapuló közös ajánlásokat dolgozzanak ki olyan megfelelő technikai intézkedések bevezetésére, amelyek eltérnek ezektől az alapkövetelményektől.

(25)

Az ilyen regionális technikai intézkedéseknek olyan mértékben kell elősegíteniük a tengeri biológiai erőforrások védelmét, amely különösen a hasznosítási korösszetétel, valamint az érzékeny fajok és élőhelyek számára nyújtott védelem szintje tekintetében legalább egyenértékű az alapkövetelmények által biztosítottal.

(26)

A halászeszközöknek a szembőségek méret- és fajszelektáló jellemzőinek elfogadására vonatkozó közös ajánlások kidolgozása során a tagállamok regionális csoportjainak gondoskodniuk kell arról, hogy ezeknek a méreteknek a szelektivitási jellemzői elérjék vagy meghaladják az alapkövetelményként meghatározott halászeszközök szelektivitását.

(27)

A fiatal egyedek és az ívó rajok védelmében a korlátozás hatálya alá tartozó területekhez kapcsolódó közös ajánlások kidolgozása során a tagállamok regionális csoportjainak meg kell határozniuk a tilalom céljait, földrajzi kiterjedését és időtartamát, a halászati eszközökre vonatkozó korlátozásokat, valamint az ellenőrzési és nyomonkövetési intézkedéseket.

(28)

A minimális állományvédelmi referenciaméretekhez kapcsolódó közös ajánlások kidolgozása során a tagállamok regionális csoportjainak biztosítaniuk kell, hogy a közös halászati politika célkitűzését a tengeri fajok fiatal egyedeinek védelme biztosításával tiszteletben tartsák, hogy a piac ne torzuljon, és ne alakulhasson ki a minimális állományvédelmi referenciaméretek alatti halak piaca.

(29)

A regionalizáción keresztül kidolgozandó lehetőségként indokolt engedélyezni, hogy a tagállamok az érzékeny fajok, a fiatal egyedek és az ívó rajok védelmét szolgáló további intézkedésként továbbhaladási rendelkezésekkel összefüggésben azonnali hatályú halászati tilalmakat állapítsanak meg. Az ilyen területek kijelölésének feltételeit, beleértve a tilalom földrajzi kiterjedését és időtartamát, valamint az ellenőrzési és nyomonkövetési rendelkezéseket a vonatkozó közös ajánlásokban kell meghatározni.

(30)

Az innovatív halászeszközök hatásainak értékelése alapján az innovatív halászeszközök használatát vagy kibővített használatát lehetőségként bele lehet foglalni a tagállamok regionális csoportjainak közös ajánlásaiba. Az innovatív halászeszközök használata nem engedélyezhető, ha az a tudományos értékelések szerint jelentős negatív hatásokkal járna az érzékeny élőhelyekre és a nem célfajokra nézve.

(31)

Az érzékeny fajok és élőhelyek védelméhez kapcsolódó közös ajánlások kidolgozása során lehetővé kell tenni a tagállamok regionális csoportjai számára, hogy a halászat ilyen fajokra és élőhelyekre gyakorolt hatásának csökkentésére irányuló további enyhítő intézkedéseket dolgozzanak ki. Amennyiben a tudományos bizonyítékok arra engednek következtetni, hogy az ilyen fajok és élőhelyek védettségi állapota komolyan veszélyben forog, a tagállamoknak további korlátozásokat kell bevezetniük bizonyos halászeszközök kialakításával és működtetésével kapcsolatban, illetve adott esetben teljes tilalmat kell elrendelniük a szóban forgó halászeszközök adott területen való használatára vonatkozóan. Ilyen korlátozások alkalmazhatók különösen az eresztőhálók használata tekintetében, ami a múltban bizonyos területeken érzékeny fajok jelentős mennyiségű kifogásához vezetett.

(32)

Az 1380/2013/EU rendelet a kirakodási kötelezettség végrehajtása céljából lehetővé teszi ideiglenes visszadobási tervek létrehozását, amennyiben nincs hatályban a kérdéses halászatra vonatkozó többéves terv. E tervek részeként indokolt lehetővé tenni olyan technikai intézkedések meghatározását, amelyek szigorúan a kirakodási kötelezettség végrehajtásához kapcsolódnak, és céljuk a lehető legnagyobb mértékben fokozni a szelektivitást és csökkenteni a nem kívánt fogásokat.

(33)

Lehetővé kell tenni a fogások és visszadobások teljeskörű dokumentálására irányuló kísérleti projektek lebonyolítását. E projektek keretében engedélyezni lehetne az e rendeletben a szembőségre vonatkozóan meghatározott szabályoktól való eltéréseket, amennyiben azok hozzájárulnak e rendelet célkitűzéseinek és célértékeinek eléréséhez.

(34)

A technikai intézkedésekre vonatkozó, NEAFC által elfogadott egyes rendelkezéseket indokolt beemelni ebbe a rendeletbe.

(35)

A tudományos kutatás vagy a közvetlen állománypótlás és az áttelepítés akadályozásának elkerülése érdekében az e rendeletben előírt technikai intézkedések nem vonatkozhatnak azokra a műveletekre, amelyek szükségesek lehetnek az ilyen tevékenységek folytatásához. Amennyiben a tudományos kutatás céljából végzett halászati műveletek folytatásához el kell térni az e rendeletben előírt technikai intézkedésektől, az ilyen eltéréseket megfelelő feltételekhez kell kötni.

(36)

A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el abból a célból, hogy bizonyos intézkedéseket fogadjon el a következőkhöz kapcsolódóan: rekreációs célú halászat, a vontatott halászeszközökre vonatkozó korlátozások, az érzékeny fajok és élőhelyek, azon halak és kagylók listája, amelyekre tilos célzottan halászni, a célzott halászat fogalommeghatározása, a fogások és visszadobások teljeskörű dokumentálására irányuló kísérleti projektek és az ideiglenes visszadobási tervek részét képező technikai intézkedések, valamint minimális állományvédelmi referenciaméretek, szembőség, halászati tilalom hatálya alá tartozó területek és egyes tengermedencékben alkalmazott egyéb technikai intézkedések, az érzékeny fajokat érintő enyhítő intézkedések és a legfontosabb indikátorállományok fajainak jegyzéke. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak (9) megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(37)

E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni a következők tekintetében: a vontatott halászeszközök kopását és elhasználódását csökkentő, valamint a vontatott halászeszközök megerősítését szolgáló, illetve a zsákmánynak a vontatott halászeszköz elülső részébe való szökését elősegítő vagy korlátozó eszközök jellemzőinek meghatározása; az alapkövetelményként meghatározott halászeszközökhöz rögzített szelektáló eszközök jellemzőinek meghatározása; az elektromos vonóhálók jellemzőinek meghatározása; a halászeszközök kialakítására vonatkozó korlátozások és a lobogó szerinti tagállam által elfogadandó ellenőrzési és nyomonkövetési intézkedések meghatározása; és a lobogó szerinti tagállamok által statikus halászeszközök 200 és 600 méteres mélységben való használata esetén elfogadandó ellenőrzési és nyomonkövetési intézkedésekre vonatkozó szabályok meghatározása, a tilalom vagy korlátozás hatálya alá tartozó egyes területek tekintetében elfogadandó ellenőrzési és nyomonkövetési intézkedések meghatározása; valamint a cetfélék statikus hálóktól való elriasztására használt eszközök jelkibocsátási jellemzőinek és az elhelyezésüknek a meghatározása, továbbá a tengeri madarak, tengeri hüllők és teknősök járulékos fogásainak minimalizálása céljából alkalmazott módszerekre vonatkozó részletes szabályok meghatározása. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (10) megfelelően kell gyakorolni.

(38)

A Bizottságnak 2020. december 31-ig végéig és azt követően minden harmadik évben – a tagállamoktól és az érintett tanácsadó testületektől kapott információk alapján, a HTMGB által készített értékelés után – jelentést kell tennie az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet végrehajtásáról. Az említett jelentésben értékelnie kell, hogy a regionális és az uniós szintű technikai intézkedések milyen mértékben járultak hozzá az e rendeletben megállapított célkitűzések teljesítéséhez és a meghatározott célértékek eléréséhez.

(39)

Az említett jelentés alkalmazásában referenciaeszközként megfelelő szelektivitási mutatók – így például az optimális szelektivitási hossz (Lopt) – alkalmazhatók annak nyomon követésére, hogy idővel milyen előrelépést sikerül elérni a közös halászati politikának a nem kívánt fogások minimalizálására irányuló, meglévő célkitűzései tekintetében. Ebben az értelemben az említett mutatók nem kötelező célértékek, hanem olyan nyomonkövetési eszközök, amelyeknek eredményei felhasználhatók a regionális szintű tanácskozások vagy döntéshozatal során. A mutatók és az alkalmazásukhoz használt értékek rendelkezésre bocsátását a megfelelő tudományos testületektől kell kérni több fő indikátorállomány tekintetében; ezek a mutatók figyelembe vennék a vegyes halászatot és a kiugró állománygyarapodásokat is. A Bizottság belefoglalhatja ezeket a mutatókat az e rendelet végrehajtásáról szóló jelentésébe. A fő indikátorállományok közé kell tartoznia a mélytengeri fajoknak is, amelyek állománygazdálkodása a fogási korlátokon alapul, tengermedencék szerint figyelembe véve a kirakodások és a visszadobások relatív fontosságát és az adott faj halászatának jelentőségét.

(40)

A Bizottság jelentésének hivatkoznia kell az ICES szakvéleményére az elért előrehaladást, illetve az innovatív halászeszközök hatásait illetően, és ennek alapján következtetéseket kell megfogalmaznia a tengeri ökoszisztémákkal, az érzékeny élőhelyekkel és a szelektivitással kapcsolatos előnyökről vagy az azokra gyakorolt negatív hatásokról.

(41)

Amennyiben a Bizottság jelentése alapján regionális szinten bizonyíték van arra, hogy a célkitűzéseket és célértékeket nem sikerült elérni, az adott régió tagállamai olyan korrekciós intézkedéseket megállapító tervet nyújtanak be, amelyek révén az említett célkitűzések és célértékek teljesíthetők. A Bizottságnak emellett az említett jelentés alapján az e rendelet vonatkozásában szükséges valamennyi módosítást az Európai Parlament és a Tanács elé kell terjesztenie.

(42)

A szükséges módosítások számára és fontosságára való tekintettel a 1239/98/EK (11), a 850/98/EK (12), a 2549/2000/EK (13), a 254/2002/EK (14), a 812/2004/EK (15) és a 2187/2005/EK tanácsi rendeletet (16) hatályon kívül kell helyezni.

(43)

Az 1967/2006/EK (17) és az 1224/2009/EK (18) tanácsi rendeletet, valamint az 1380/2013/EU rendeletet ennek megfelelően módosítani kell.

(44)

A Balti-tengerre, az Északi-tengerre, a nyugati vizekre, illetve a Földközi-tenger nyugati vizeire vonatkozó többéves terv létrehozásáról szóló (EU) 2016/1139 (19), (EU) 2018/973 (20), (EU) 2019/472 (21) és (EU) 2019/1022 (22) európai parlamenti és tanácsi rendelet értelmében a Bizottság jelenleg felhatalmazással rendelkezik arra, hogy regionális szintű technikai intézkedéseket fogadjon el és azokat módosítsa. Az egyes felhatalmazások hatályának tisztázása érdekében és annak pontosítása céljából, hogy az említett rendeletekben előírt felhatalmazások keretében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok eleget tegyenek az e rendeletben foglalt bizonyos követelményeknek, az említett rendeleteket a jogbiztonság érdekében módosítani kell,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet az alábbiakra vonatkozó technikai intézkedéseket állapít meg:

a)

tengeri erőforrások kifogása és kirakodása;

b)

a halászeszközök működtetése; valamint

c)

a halászati tevékenység tengeri ökoszisztémákkal való kölcsönhatása.

2. cikk

Hatály

(1)   Ez a rendelet – a lobogó szerinti tagállam elsődleges felelősségének sérelme nélkül – az uniós halászhajók és a tagállami állampolgárok által az 5. cikk szerinti halászati övezetekben végzett tevékenységekre, valamint az uniós vizeken halászó, harmadik ország lobogója alatt közlekedő és harmadik országban lajstromozott halászhajók tevékenységeire alkalmazandó.

(2)   A 7., a 10., a 11. és a 12. cikk a rekreációs célú halászatra is vonatkozik. Amennyiben egy adott térségben jelentős a rekreációs célú halászat hatása, a Bizottság felhatalmazással rendelkezik, hogy a 15. cikk értelmében és a 29. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e rendelet módosítása érdekében annak biztosításával, hogy a 13. cikknek vagy az V–X. melléklet A. vagy C. részének a vonatkozó rendelkezéseit a rekreációs célú halászatra is alkalmazni kell.

(3)   A 25. és a 26. cikkben meghatározott feltételek teljesülése esetén az e rendeletben megállapított technikai intézkedések nem alkalmazandók a kizárólag az alábbi célokból folytatott halászati műveletekre:

a)

tudományos vizsgálatok; és

b)

tengeri fajok közvetlen állománypótlása vagy áttelepítése.

3. cikk

Célkitűzések

(1)   A közös halászati politika végrehajtását elősegítő eszközként a technikai intézkedések hozzájárulnak a közös halászati politikának az 1380/2013/EU rendelet 2. cikke alkalmazandó rendelkezéseiben meghatározott célkitűzései eléréséhez.

(2)   A technikai intézkedések hozzájárulnak különösen a következő célok eléréséhez:

a)

a hasznosítási kor- és méretösszetétel optimalizálása a tengeri biológiai erőforrások fiatal egyedeinek és ívó rajainak védelme érdekében;

b)

annak biztosítása, hogy az érzékeny tengeri fajoknak, köztük a 92/43/EGK és a 2009/147/EK irányelvben felsoroltaknak a halászat során ejtett járulékos fogásai a lehető legkisebbek legyenek, illetve azokat lehetőség szerint kiküszöböljék oly módon, hogy ne jelentsenek veszélyt e fajok védettségi helyzetére;

c)

annak biztosítása, többek között megfelelő ösztönzők alkalmazása révén, hogy a halászat tengeri élőhelyekre gyakorolt negatív környezeti hatásai a lehető legkisebbek legyenek;

d)

halászati gazdálkodási intézkedések bevezetése a 92/43/EGK, a 2000/60/EK és a 2008/56/EK irányelvnek – különösen ez utóbbi irányelv 9. cikke (1) bekezdésével összhangban a jó környezeti állapot elérése céljából –, valamint a 2009/147/EK irányelvnek való megfelelés céljából.

4. cikk

Célértékek

(1)   A technikai intézkedések annak biztosítására irányulnak, hogy:

a)

a tengeri fajoknak a minimális állományvédelmi referenciaméret alatti egyedeit érintő fogások mennyisége az 1380/2013/EU rendelet 2. cikke (2) bekezdésével összhangban a lehető legnagyobb mértékben csökkenjen;

b)

a tengeri emlősök, a tengeri hüllők, a tengeri madarak és más, nem kereskedelmi mértékben kiaknázott fajok járulékos fogásai ne lépjék túl az uniós jogszabályokban és az Unióra nézve kötelező erejű nemzetközi megállapodásokban előírt mennyiségeket;

c)

a tengerfenéki élőhelyeken folytatott halászati tevékenységek környezeti hatásai összhangban legyenek az 1380/2013/EU rendelet 2. cikke (5) bekezdésének j) pontjában foglalt rendelkezésekkel.

(2)   A fenti célértékek tekintetében tett előrehaladás mértékét a 31. cikkben meghatározott jelentéstételi eljárás részeként kell áttekinteni.

5. cikk

A halászati övezetek meghatározása

E rendelet alkalmazásában a halászati övezetekre vonatkozóan a következő földrajzi meghatározások érvényesek:

a)   „Északi-tenger”: az ICES 2a és 3a körzet, valamint az ICES 4 alterület4 (23) uniós vizei;

b)   „Balti-tenger”: az ICES 3b, 3c és 3d körzet uniós vizei;

c)   „északnyugati vizek”: az ICES 5, 6 és 7 alterület uniós vizei;

d)   „délnyugati vizek”: az ICES 8, 9 és 10 (uniós vizek) alterület, valamint a CECAF 34.1.1, 34.1.2 és 34.2.0 (uniós vizek) övezet (24);

e)   „Földközi-tenger”: a földközi-tengeri térségben a ny. h. 5°36′-nél húzódó vonaltól keletre eső tengervizek;

f)   „Fekete-tenger”: a GFCM 29. földrajzi alterületének vizei az 1343/2011/EU Európai Parlament és a tanács rendelet (25) I. mellékletében meghatározottak szerint;

g)   „az Indiai-óceánon és az Atlanti-óceán nyugati részén található uniós vizek”: a Guadeloupe, Francia Guyana, Martinique, Mayotte, Réunion és Sint Maarten körüli, valamely uniós tagállam felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó vízterületek;

h)   „a NEAFC szabályozási területe”: az 1236/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (26) meghatározottak szerint a NEAFC-egyezmény hatálya alá tartozó terület azon vizei, amelyek az egyezmény szerződő feleinek halászati joghatóságán kívül esnek;

i)   „a GFCM-megállapodás hatálya alá tartozó terület”: az 1343/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (27) meghatározottak szerint a Földközi-tenger, a Fekete-tenger és a kapcsolódó vizek.

6. cikk

Fogalommeghatározások

Az 1380/2013/EU rendelet 4. cikkében megállapított fogalommeghatározásokon túlmenően e rendelet alkalmazásában:

1.   „hasznosítási kor- és méretösszetétel”: az a mód, ahogyan a halászati mortalitás az állományok különböző életkorú és méretű populációi között eloszlik;

2.   „szelektivitás”: mennyiségi kifejezés, amely egy bizonyos méretű és/vagy fajú tengeri biológiai erőforrás fogásának valószínűségét fejezi ki;

3.   „célzott halászat”: konkrét fajokra vagy azok csoportjaira irányuló halászati erőkifejtés; a meghatározás regionális szinten tovább pontosítható az e rendelet 27. cikkének (7) bekezdése értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján;

4.   „jó környezeti állapot”: a tengervizeknek a 2008/56/EK irányelv 3. cikkének (5) bekezdésében meghatározott környezeti állapota;

5.   „faj védettségi helyzete”: az adott fajt érő azon hatások összessége, amelyek hosszú távon befolyásolhatják a faj populációinak eloszlását és sűrűségét;

6.   „élőhely védettségi helyzete”: a természetes élőhelyet és annak jellegzetes fajait érő azon hatások összessége, amelyek hosszú távon befolyásolhatják az élőhely természetes kiterjedését, szerkezetét és funkcióit, csakúgy, mint jellegzetes fajainak hosszú távú fennmaradását;

7.   „érzékeny élőhely”: olyan élőhely, amelynek védettségi helyzetét – beleértve az élőhely kiterjedését, valamint biotikus és abiotikus összetevőinek állapotát (szerkezet és funkció) – kedvezőtlenül befolyásolja az emberi tevékenységből, többek között a halászati tevékenységből eredő terhelés. Az érzékeny élőhelytípusok magukban foglalják különösen a 92/43/EGK irányelv I. mellékletében felsorolt élőhelytípusokat és a II. mellékletében felsorolt fajok élőhelyeit, a 2009/147/EK irányelv I. mellékletében felsorolt fajok élőhelyeit, olyan élőhelyeket, amelyek védelme szükséges a 2008/56/EK irányelv szerinti jó környezeti állapot eléréséhez, valamint a 734/2008/EK tanácsi rendelet (28) 2. cikkének b) pontjában meghatározott veszélyeztetett tengeri ökoszisztémákat;

8.   „érzékeny faj”: olyan faj, amelynek védettségi helyzetét – beleértve a faj élőhelyét, elterjedését, populációméretét vagy a populáció állapotát – kedvezőtlenül befolyásolja az emberi tevékenységből, többek között a halászati tevékenységből eredő terhelés. Az érzékeny fajok magukban foglalják különösen a 92/43/EGK irányelv II. és IV. mellékletében felsorolt fajokat, a 2009/147/EK irányelv hatálya alá tartozó fajokat, valamint az olyan fajokat, amelyek védelme szükséges a 2008/56/EK irányelv szerinti jó környezeti állapot eléréséhez;

9.   „kis méretű nyílt vízi faj”: olyan fajok, mint például a makréla, a hering, a fattyúmakréla, a szardella, a szardínia, a kék puhatőkehal, az ezüstlazac, a spratt és a disznófejű hal;

10.   „tanácsadó testületek”: az érdekelteknek az 1380/2013/EU rendelet 43. cikkével összhangban létrehozott csoportjai;

11.   „vonóháló”: egy vagy több halászhajó által aktívan vontatott halászeszköz; hátul zsákban vagy zsákvégben záródó háló;

12.   „vontatott halászeszköz”: bármilyen vonóháló, dán kerítőháló, kotróháló és hasonló eszköz, amelyet egy vagy több halászhajó vagy valamely más gépesített rendszer aktívan vontat a vízben;

13.   „fenékvonóháló”: a tengerfenéken vagy annak közelében folytatott halászatra tervezett és felszerelt vonóháló;

14.   „páros fenékvonóháló”: olyan fenékvonóháló, amelyet egyidejűleg két hajó vontat, egyik a háló egyik oldalát, a másik a háló másik oldalát. A vonóháló vízszintes nyílásának szélességét a halászeszközt vontató két hajó közötti távolság határozza meg;

15.   „nyílt vízi vonóháló”: a vízoszlop közepén folytatott halászatra tervezett és felszerelt háló;

16.   „merevítőrudas vonóháló”: olyan halászeszköz, amelynél a vonóháló nyílását vízszintesen merevítőrúd, szárny vagy valamilyen hasonló eszköz tartja nyitva;

17.   „elektromos vonóháló”: olyan vonóháló, amely elektromos áram segítségével fog tengeri biológiai erőforrást;

18.   „dán kerítőháló” vagy „skót kerítőháló”: a hajóról két hosszú kötéllel (kerítőháló-kötél) működtetett, vontatott kerítő halászeszköz, amelyet úgy terveztek, hogy a kerítőháló nyílása felé terelje a halakat. Az eszköz egy olyan háló, amely kialakítását tekintve a fenékvonóhálóhoz hasonlít;

19.   „parti kerítőháló”: egy hajóról kivetett és a partról, vagy egy lehorgonyzott vagy a parthoz kikötött hajóról a part felé vontatott kerítő halászfelszerelés és vontatott kerítőháló;

20.   „kerítőháló”: a halakat mindkét oldalról és alulról bekerítő háló. Ezek vagy fel vannak szerelve, vagy nincsenek felszerelve szorítózsinórral;

21.   „erszényes kerítőháló” vagy „gyűrűháló”: olyan kerítőháló, amelynél a hálófeneket összehúzzák a háló fenekén lévő szorítózsinór segítségével, amely az alín mentén több gyűrűn van átfűzve, és így lehetővé teszi a háló összehúzását vagy zárását;

22.   „kotróháló”: vagy a hajó főmotorja által aktívan vontatott (hajó vontatta kotróháló), vagy lehorgonyzott hajóról motoros csörlővel húzott (gépesített kotróháló), kagylók, csigák vagy szivacsok halászatára szolgáló olyan halászeszköz, amely változtatható formájú és méretű merev keretre vagy rúdra szerelt hálózsákból vagy fémkosárból áll, alsó részére lekerekített, éles vagy fogazott kotrókés rögzíthető, és amelyre csúsztatósaruk vagy merülődeszkák szerelhetők. Egyes kotróhálók hidraulikus felszereléssel vannak ellátva (hidraulikus kotróhálók). A sekély vízben hajóval vagy hajó nélkül, kézzel vagy kézi csörlőkkel húzott, kagylók, csigák vagy szivacsok halászatára szolgáló kotróhálók (kézi kotróhálók) e rendelet alkalmazásában nem minősülnek vontatott halászeszköznek;

23.   „statikus hálók”: a kopoltyúhálók, állítóhálók vagy tükörhálók minden olyan típusa, amely a tengerfenékhez van rögzítve, és a halak beleúsznak, majd ott belegabalyodnak vagy beleakadnak a hálóanyagba;

24.   „eresztőháló”: úsztatóeszközökkel a tengerfelszínen vagy az alatt meghatározott mélységben tartott háló, amely szabadon sodródik az áramlattal vagy azzal a hajóval együtt, amelyhez rögzítették. Az eresztőháló felszerelhető a háló stabilizálására vagy sodródásának mérséklésére szolgáló tartozékokkal;

25.   „kopoltyúháló”: egyetlen hálódarabból álló statikus háló, amelyet úszókkal és súlyokkal függőleges helyzetben tartanak a vízben;

26.   „állítóháló”: hálódarabokból álló statikus halászeszköz, amelyet a léhés kötelekre való felakasztásával úgy kell rögzíteni, hogy a kopoltyúhálónál nagyobb feszítetlen hálófelület jöjjön létre;

27.   „tükörháló”: két vagy több léhésből álló statikus háló, amelynél a két külső réteg nagy szembőségű, a közöttük található réteg pedig kis szembőségű léhés;

28.   „kombinált kopoltyú- és tükörháló”: olyan, fenéken rögzített kopoltyúháló, amelynek alsó része tükörháló;

29.   „horogsor”: egy változó hosszúságú főzsinórból álló halászeszköz, amelyhez a célfajtól függően változó sűrűségben elhelyezett horgokkal felszerelt előkezsinórok (mellékzsinórok) kapcsolódnak. A főzsinórt a tengerfenéken vagy annak közelében vízszintesen vagy függőlegesen lehorgonyozzák, vagy a felszínen sodródni hagyják;

30.   „csapdák és kosarak”: rákok, puhatestűek és halak fogására tervezett, egy vagy több nyílással rendelkező, ketrec vagy kosár formájú csapdák, amelyeket a tengerfenéken helyeznek el, vagy amelyek ott rögzítve a tengerfenék fölött lebegnek;

31.   „kézi horogsor”: egyetlen horgászzsinór egy vagy több csalival vagy csalival ellátott horoggal;

32.   „andráskereszt”: kagylót vagy vörös korallt a tengerfenékről ollószerű mozgással begyűjtő markoló;

33.   „zsákvég”: a vonóháló leghátsó része, amely vagy hengeres alakú, teljes hosszában azonos a kerülete, vagy kúp alakú. Készülhet egy vagy több hálómezőből (hálódarabból), amelyeket az oldalaiknál összefűznek, és egy vagy több hálómezőből álló hosszabbítót is tartalmazhat, amely közvetlenül a szigorú értelemben vett zsákvég előtt található;

34.   

„szembőség”

:

i.

csomózott háló esetében: ugyanazon hálószem két szemközti csomója között a hálószem maximálisan kinyújtott állapotában mérhető legnagyobb távolság;

ii)

csomózás nélküli háló esetében: ugyanazon hálószem két szemközti illesztése közötti belső távolság, amikor a hálószem lehető leghosszabb tengelye mentén teljesen ki van nyújtva;

35.   „négyzetes hálószem”: olyan négyszög alakú hálószem, amelyet két egyforma névleges hosszúságú párhuzamos fonalpár alkot, amelyek közül az egyik párhuzamos, a másik pedig derékszöget alkot a háló hossztengelyével;

36.   „rombusz alakú hálószem”: olyan hálószem, amely négy egyforma hosszúságú fonalból áll, két átlója egymásra merőleges, és az egyik átló a háló hossztengelyével párhuzamos;

37.   „T90”: csomózott, rombusz alakú hálószemekből álló, 90 fokkal elforgatott léhésből készült zsákvéggel és hosszabbító elemmel ellátott vonóháló, dán kerítőháló vagy hasonló vontatott halászeszköz, amelyben a háló fő száliránya párhuzamos a vontatási iránnyal;

38.   „Bacoma típusú szelektálóablak”: a halak menekülését lehetővé tévő, csomózás nélküli négyzetes szemű léhésből készült hálómező, amelyet a zsákvég felső hálómezejébe illesztenek, és amelynek alsó széle a zsákkötéltől legfeljebb négy hálószemnyi távolságra helyezkedik el;

39.   „szűrőháló”: a garnélahalászatra szolgáló vonóháló teljes kerülete mentén, a zsákvég vagy a hosszabbító elé felszerelt hálódarab, amely csúcsosra szűkül össze ott, ahol a garnélahalászatra szolgáló vonóháló alsó hálórészéhez rögzítették. A szűrőháló és a zsákvég találkozásánál egy kijárati nyílás található, amely lehetővé teszi azon fajok és egyedek menekülését, amelyek túl nagyok ahhoz, hogy átférjenek a szűrőhálón; a garnélák azonban a szűrőhálón keresztül a zsákvégbe jutnak;

40.   „a háló magassága”: a nedves, felínre merőlegesen kifeszített háló hálószemei (csomókkal együtt számított) magasságának összege;

41.   „merítési idő”: a halászeszköz első vízbeeresztésének időpontjától addig az időpontig eltelt idő, amikor a halászeszközöket teljesen a halászhajó fedélzetére emelik;

42.   „a halászeszközök állapotfigyelő érzékelői”: a halászeszközre felszerelt olyan elektronikus távérzékelők, amelyek nyomon követik a legfontosabb teljesítményparamétereket, például a feszítőlapok közötti távolságot és a fogásmennyiséget;

43.   „súlyozott zsinór”: olyan, csalival ellátott horgokkal felszerelt zsinór, amelyre további súlyt helyeztek a süllyedés sebességének növelése érdekében, ezzel csökkentve a tengeri madaraknak való kitettség idejét;

44.   „akusztikus riasztóberendezés”: olyan eszköz, amelynek az a célja, hogy a tengeri emlősöket és más fajokat akusztikus jelek kibocsátásával elriassza a halászeszközöktől;

45.   „madárriasztó zsinórok”: olyan (színes szalagokkal ellátott) zsinórok, amelyeket a csalival ellátott horgok kihelyezésekor a halászhajók tatjának közelében lévő magaslati pontról vontatnak azzal a céllal, hogy a madarakat elijesszék a horgoktól;

46.   „közvetlen állománypótlás”: kiválasztott fajok vadon élő egyedeinek olyan vizekbe való kiengedése, amelyekben természetes módon fordulnak elő, annak érdekében, hogy a vízi környezet természetes szaporító közegét kihasználva növeljék a halászati tevékenység rendelkezésére álló egyedek számát, illetve elősegítsék a természetes állománygyarapodást;

47.   „áttelepítés”: az a folyamat, amelynek során egy fajt emberi eszközökkel szándékosan áttelepítenek és kiengednek olyan területekre, ahol az adott faj már megtelepedett állományai élnek;

48.   „szelektivitási teljesítménymutató”: olyan referenciaeszköz, amelynek segítségével figyelemmel kísérhető a közös halászati politikának a nem kívánt fogások minimalizálására irányuló célkitűzése tekintetében idővel tett előrelépés;

49.   „szigonypuska”: pneumatikus vagy mechanikus működésű kézi puska, amely szigonyt lő ki, és amelyet víz alatti halászat céljára használnak;

50.   „optimális szelektivitási hossz (Lopt)”: a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvélemények alapján a kifogott egyedek azon átlagos hossza, amely mellett optimális az állomány egyedeinek növekedése.

II. FEJEZET

KÖZÖS TECHNIKAI INTÉZKEDÉSEK

1. SZAKASZ

Tiltott halászeszközök és felhasználási módok

7. cikk

Tiltott halászeszközök és halászati módszerek

(1)   Tilos tengeri fajokat kifogni vagy begyűjteni az alábbi módszerek segítségével:

a)

mérgező, bódító vagy korrozív anyagok;

b)

elektromos áram, kivéve az elektromos vonóháló használatát, amely kizárólag az V. melléklet D. része szerinti különös rendelkezéseknek megfelelően alkalmazható;

c)

robbanóanyagok;

d)

légkalapácsok vagy más ütéssel működő eszközök;

e)

vontatott eszközök vörös korall vagy másfajta korallok, illetve korallszerű szervezetek begyűjtésére;

f)

andráskereszt és hasonló markolók különösen vörös korall vagy másfajta korallok, illetve korallszerű fajok begyűjtésére;

g)

bármilyen típusú lövedék, kivéve a ketrecbe helyezett vagy halcsapdába esett kékúszójú tonhal leöléséhez használt lövedékeket, vagy a rekreációs célú halászat során búvár légzőkészülék nélkül, napkelte és napnyugta között használt kézi szigonyokat és szigonypuskákat.

(2)   A 2. cikktől eltérően ezt a cikket a nemzetközi vizeken és harmadik országok vizein halászatot folytató uniós hajókra is alkalmazni kell, kivéve, ha többoldalú halászati szervezetek által, kétoldalú vagy többoldalú megállapodások keretében vagy valamely harmadik ország által elfogadott szabályok eltérően rendelkeznek.

2. SZAKASZ

A halászeszközökre vonatkozó általános korlátozások és használatuk feltételei

8. cikk

A vontatott halászeszközök használatára vonatkozó általános korlátozások

(1)   Az V–XI. melléklet alkalmazásában az e mellékletekben meghatározott vontatott halászeszközök szembősége a halászhajón talált és bármely vontatott hálóhoz csatolt vagy csatolható zsákvégnek vagy hosszabbítónak a legkisebb szembősége. Ez a bekezdés nem alkalmazandó a halászeszközök állapotfigyelő érzékelőinek felszerelésére használt hálókezelő eszközökre, vagy akkor, ha azokat halak vagy teknősök kiszabadulását lehetővé tevő eszközökkel együtt használják. A tengeri fajok esetében a méret- vagy fajszelektivitás javítása céljából további eltérésekről lehet rendelkezni a 15. cikkel összhangban elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus útján.

(2)   Az (1) bekezdés nem alkalmazandó a kotróhálókra. Azonban bármely olyan hajóút során, amikor kotróhálók vannak a fedélzeten, a következők alkalmazandóak:

a)

tilos tengeri élőlényeket átrakodni;

b)

a Balti-tenger esetében tilos a fedélzeten tartani vagy kirakodni a tengeri élőlények bármekkora mennyiségét, kivéve, ha azok élősúly szerinti 85 %-a kagyló, és/vagy Furcellaria lumbricalis;

c)

a Földközi-tenger kivételével minden más tengerfenék esetében, – amelyre az 1967/2006/EK rendelet 13. cikke alkalmazandó – egyéb vizek esetében tilos a fedélzeten tartani vagy kirakodni a tengeri élőlények bármekkora mennyiségét, kivéve, ha azok élősúlyának legalább 95 %-át kagylók, csigák vagy szivacsok alkotják.

E bekezdés b) és c) pontja nem alkalmazandó az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke szerinti kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó fajok nem szándékos fogásaira. Ezeket a nem szándékos fogásokat ki kell rakodni és le kell vonni a kvótákból.

(3)   Ha egy vagy több halászhajó több hálót húz egyszerre, minden egyes hálónak azonos névleges szembőségűnek kell lennie. A Bizottság felhatalmazással rendelkezik, hogy e bekezdéstől eltérve a 15. cikk értelmében és a 29. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, amennyiben a több, eltérő szembőségű háló alkalmazása legalább a jelenleg alkalmazott halászati módszerekkel egyenértékű előnyökkel jár a tengerek biológiai erőforrásainak védelme terén.

(4)   Tilos olyan eszközt alkalmazni, amely elfedi a hálószemek nyílását vagy más módon ténylegesen csökkenti a zsákvég vagy a vontatott halászeszköz bármely részének szembőségét, valamint bármely, kifejezetten erre a célra szolgáló eszközt a fedélzetre vinni. E bekezdés nem zárja ki bizonyos olyan eszközök használatát, amelyek csökkentik a vontatott halászeszköz kopását és elhasználódását, vagy megerősítik a vontatott halászeszközt vagy csökkentik annak lehetőségét, hogy a zsákmány a vontatott halászeszköz elülső részébe szökjön.

(5)   A Bizottság elfogadhat olyan végrehajtási jogi aktusokat, amelyek részletes szabályokat határoznak meg a zsákvégek és a (4) bekezdésben említett eszközök jellemzőire vonatkozóan. E végrehajtási aktusoknak a rendelkezésre álló legjobb tudományos és technikai szakvéleményeken kell alapulniuk, és e jogi aktusok meghatározhatják:

a)

a fonalvastagságra vonatkozó korlátozásokat,

b)

a zsákvégek kerületére vonatkozó korlátozásokat,

c)

a hálóanyagok használatára vonatkozó korlátozásokat,

d)

a zsákvégek szerkezetét és toldalékát,

e)

a kopást és elhasználódást mérséklő engedélyezett eszközöket, valamint

f)

a zsákmány szökését korlátozó engedélyezett eszközöket.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 30. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

9. cikk

A statikus hálók és az eresztőhálók használatára vonatkozó általános korlátozások

(1)   Tilos a fedélzeten tartani vagy a tengerbe kivetni egy vagy több olyan eresztőhálót, amelynek egyenkénti vagy összesített hossza meghaladja a 2,5 km-t.

(2)   A III. mellékletben felsorolt halfajok halászatában tilos az eresztőhálók használata.

(3)   Az (1) bekezdés ellenére a Balti-tengeren tilos bármilyen eresztőhálót a fedélzeten tartani vagy a tengerbe kivetni.

(4)   Tilos fenéken rögzített kopoltyúhálót, állítóhálót és tükörhálót használni az alábbi fajok halászatához:

a)

germon (Thunnus alalunga),

b)

kékúszójú tonhal (Thunnus thynnus),

c)

aranyosfejű hal (Brama brama),

d)

kardhal (Xiphias gladius),

e)

a következő fajokhoz vagy családokhoz sorolható cápák: Hexanchus griseus; Cetorhinus maximus; az Alopiidae családba tartozó összes faj; Carcharhinidae; Sphyrnidae; Isuridae; Lamnidae.

(5)   A (4) bekezdéstől eltérve, a Földközi-tengeren az említett bekezdésben említett cápafajok nem szándékosan kifogott legfeljebb három egyede a fedélzeten tartható vagy kirakodható, amennyiben azok az uniós jogszabályok értelmében nem minősülnek védett fajnak.

(6)   Tilos bármilyen fenéken rögzített kopoltyúháló, állítóháló és tükörháló telepítése olyan helyeken, ahol a tenger térkép szerinti mélysége meghaladja a 200 métert.

(7)   Az e cikk (6) bekezdése ellenére:

a)

a 200 és 600 méteres mélység között az V. melléklet C. részének 6.1. pontjában, a VI. melléklet C. részének 9.1. pontjában, valamint a VII. melléklet C. részének 4.1. pontjában meghatározott különös eltéréseket kell alkalmazni;

b)

a fenéken rögzített kopoltyúhálók, állítóhálók és tükörhálók telepítését a Földközi-tengerben engedélyezni kell olyan helyeken, ahol a tenger térkép szerinti mélysége meghaladja a 200 métert.

3. SZAKASZ

Az érzékeny fajok és élőhelyek védelme

10. cikk

Tilalom hatálya alá tartozó hal- és kagylófajok

(1)   Tilos a 92/43/EGK irányelv IV. mellékletében felsorolt hal- és kagylófajok fogása, fedélzeten tartása, átrakása és kirakodása, kivéve, ha arra vonatkozóan – az említett irányelv 16. cikke szerint – eltérések engedélyezésére került sor.

(2)   Az (1) bekezdésben említett fajokon túlmenően az uniós hajók számára tilos halászni, fedélzeten tartani, átrakni, kirakodni, tárolni, értékesíteni, eladásra kiállítani vagy felkínálni az I. mellékletben felsorolt fajokat, illetve azokat a fajokat, amelyek halászata más uniós jogi aktusok szerint tilos.

(3)   Az (1) és a (2) bekezdésben említett fajok véletlenül kifogott egyedeit meg kell óvni az esetleges sérülésektől és haladéktalanul vissza kell engedni a tengerbe, a véletlenszerűen megölt egyedek tudományos kutatási célra való felhasználásának kivételével, amely az alkalmazandó uniós joggal összhangban engedélyezhető.

(4)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 29. cikkel összhangban elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján módosítsa az I. mellékletben szereplő listát, amennyiben a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvélemények alapján az említett listát módosítani szükséges.

(5)   Az e cikk (4) bekezdése értelmében elfogadott intézkedéseknek a 4. cikk (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott célok elérésére kell irányulniuk, és figyelembe vehetik az érzékeny fajok védelméről szóló nemzetközi megállapodásokat.

11. cikk

Tengeri emlősök, tengeri madarak és tengeri hüllők fogásai

(1)   Tilos a 92/43/EGK irányelv II. és IV. mellékletében felsorolt tengeri emlősök vagy tengeri hüllők, valamint a 2009/147/EK irányelvben említett tengeri madárfajok fogása, fedélzeten tartása, átrakása vagy kirakodása.

(2)   Az (1) bekezdésben említett fajok kifogott egyedeit meg kell óvni az esetleges sérülésektől és haladéktalanul szabadon kell engedni.

(3)   Az (1) és a (2) bekezdés ellenére az (1) bekezdésben említett tengeri fajok véletlenül kifogott egyedeinek fedélzeten tartása, átrakása vagy kirakodása megengedett, amennyiben ez a tevékenység szükséges az egyes állategyedek felépüléséhez nyújtott segítség biztosításához, valamint a véletlenül megölt egyedek tudományos kutatási célra való felhasználásának lehetővé tételéhez, és feltéve, hogy az érintett illetékes nemzeti hatóságokat a fogást követően a lehető leghamarabb és az alkalmazandó uniós joggal összhangban, teljeskörűen előre tájékoztatták.

(4)   A rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvélemények alapján a tagállamok a lobogójuk alatt közlekedő hajókra vonatkozóan bevezethetnek enyhítő intézkedéseket, vagy korlátozhatják számukra bizonyos halászeszközök használatát. Az ilyen intézkedéseknek a lehető legkisebbre kell csökkenteniük, illetve – amennyiben lehetséges – ki kell küszöbölniük az e cikk (1) bekezdésében említett fajok fogásait, valamint meg kell felelniük az 1380/2013/EU rendelet 2. cikke szerinti célkitűzéseknek, és legalább olyan szigorúaknak kell lenniük, mint az uniós jog szerinti technikai intézkedéseknek.

(5)   Az e cikk (4) bekezdése értelmében elfogadott intézkedéseknek a 4. cikk (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott célok elérésére kell irányulniuk. A tagállamok ellenőrzési célból tájékoztatják a többi érintett tagállamot az e cikk (4) bekezdése szerint elfogadott intézkedésekről. Nyilvánosan hozzáférhetővé teszik továbbá az ilyen intézkedésekkel kapcsolatos megfelelő információkat.

12. cikk

Az érzékeny élőhelyek és azok részeként a veszélyeztetett tengeri ökoszisztémák védelme

(1)   A II. mellékletben meghatározott halászeszközöket tilos alkalmazni az ugyanabban a mellékletben említett érintett területeken.

(2)   Amennyiben a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvélemények szerint a II. mellékletben szereplő területlistát ajánlott módosítani, a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy e rendelet 29. cikkével összhangban és az 1380/2013/EU rendelet 11. cikkének (2) és (3) bekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján módosítsa a II. mellékletet. A módosítások elfogadásakor a Bizottság külön hangsúlyt helyez az olyan negatív hatások mérséklésére, amelyek a halászati tevékenység más érzékeny területekre való áthelyeződéséből erednek.

(3)   Amennyiben valamely tagállam felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó vizeken az (1) bekezdésben említett élőhelyek, vagy más érzékeny élőhelyek, például veszélyeztetett tengeri ökoszisztémák találhatók, az adott tagállam az 1380/2013/EU rendelet 11. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően jogosult halászati tilalom hatálya alá tartozó területeket kijelölni vagy más állományvédelmi intézkedéseket hozni az adott terület védelmére. Az ilyen intézkedéseknek meg kell felelniük az 1380/2013/EU rendelet 2. cikke szerinti célkitűzéseknek, és legalább olyan szigorúaknak kell lenniük, mint az uniós jog szerinti intézkedéseknek.

(4)   Az e cikk (2) és (3) bekezdése értelmében elfogadott intézkedéseknek a 4. cikk (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott célok elérésére kell irányulniuk.

4. SZAKASZ

Minimális állományvédelmi referenciaméret

13. cikk

Minimális állományvédelmi referenciaméret

(1)   Az e rendelet V–X. mellékletének A. részében szereplő tengeri fajok tekintetében meghatározott minimális állományvédelmi referenciaméretek a következő célokból alkalmazandók:

a)

a tengeri fajok fiatal egyedeinek védelme az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (11) és (12) bekezdése értelmében;

b)

halállomány-helyreállítási területek létrehozása az 1380/2013/EU rendelet 8. cikke értelmében;

c)

minimális forgalmazási méretek meghatározása az 1379/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (29) 47. cikkének (2) bekezdése értelmében.

(2)   A tengeri fajok egyedeinek méreteit a IV. melléklettel összhangban kell megállapítani.

(3)   Amennyiben a tengeri fajok méreteinek meghatározására vonatkozóan több előírt módszer létezik, az adott egyed nem tekinthető a minimális állományvédelmi referenciaméret alatti egyednek, ha bármelyik ilyen módszer alkalmazása a minimális állományvédelmi referenciamérettel azonos vagy nagyobb méretet mutat ki.

(4)   Az olyan fajok közé tartozó homárok, langusztarákok, illetve kagylók és csigák, amelyekre vonatkozóan az V, VI vagy a VII. mellékletben minimális állományvédelmi referenciaméretet állapítottak meg, csak egészben tarthatók a fedélzeten és csak egészben rakodhatók ki.

5. SZAKASZ

A visszadobás gyakorlatának visszaszorítását célzó intézkedések

14. cikk

A nem kívánt fogások elkerülésére irányuló kísérleti projektek

(1)   Az 1380/2013/EU rendelet 14. cikkének sérelme nélkül a tagállamok kísérleti projekteket folytathatnak olyan módszerek feltárása érdekében, amelyek segítségével elkerülhetők a nem kívánt fogások. E kísérleti projekteknek figyelembe kell venniük az érintett tanácsadó testületek véleményét, és a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvéleményeken kell alapulniuk.

(2)   Amennyiben a szóban forgó kísérleti tanulmányok vagy más tudományos szakvélemények eredményei szerint a nem kívánt fogások jelentősek, az érintett tagállamoknak az 1380/2013/EU rendelet 19. cikkel összhangban törekedniük kell arra, hogy technikai intézkedéseket hozzanak e nem kívánt fogások mérséklésére.

III. FEJEZET

REGIONALIZÁCIÓ

15. cikk

Regionális technikai intézkedések

(1)   A regionális szinten megállapított technikai intézkedéseket a következő mellékletek határozzák meg:

a)

az V. melléklet az Északi-tenger vonatkozásában;

b)

a VI. melléklet az északnyugati vizek vonatkozásában;

c)

a VII. melléklet a délnyugati vizek vonatkozásában;

d)

a VIII. melléklet a Balti-tenger vonatkozásában;

e)

a IX. melléklet a Földközi-tenger vonatkozásában;

f)

a X. melléklet a Fekete-tenger vonatkozásában;

g)

a XI. melléklet az Indiai-óceánon és az Atlanti-óceán nyugati részén található uniós vizek vonatkozásában;

h)

XIII. melléklet az érzékeny fajok vonatkozásában.

(2)   Az érintett halászatok regionális sajátosságainak figyelembevétele érdekében a Bizottságot felhatalmazást kap arra, hogy e rendelet 29. cikkével és az 1380/2013/EU rendelet 18. cikkével összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az e cikk (1) bekezdésben említett mellékletekben szereplő technikai intézkedések módosítása, kiegészítése, hatályon kívül helyezése, illetőleg az azoktól való eltérés biztosítása céljából, többek között az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (5) és (6) bekezdésében említett kirakodási kötelezettség végrehajtásával összefüggésben. A Bizottság az 1380/2013/EU rendelet 18. cikkével és az e rendelet III. fejezetének vonatkozó cikkeivel összhangban benyújtott közös ajánlás alapján fogadhat el ilyen felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat.

(3)   Az említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása céljából azok a tagállamok, amelyek közvetlen gazdálkodási érdekeltséggel rendelkeznek, közös ajánlásokat nyújthatnak be az 1380/2013/EU rendelet 18. cikkének (1) bekezdésével összhangban, első alkalommal legkésőbb 24 hónapon, azt követően pedig 18 hónapon belül az e rendelet 31. cikkének (1) bekezdésében említett terv minden egyes benyújtását követően. Ilyen ajánlásokat minden egyéb olyan esetben is benyújthatnak, amikor azt szükségesnek vélik.

(4)   Az e cikk (2) bekezdése értelmében elfogadott technikai intézkedéseknek:

a)

az e rendelet 3. és 4. cikkében meghatározott célkitűzések és célértékek elérésére kell irányulniuk;

b)

arra kell irányulniuk, hogy megvalósuljanak a közös halászati politika területén elfogadott egyéb vonatkozó uniós jogi aktusokban, különösen az 1380/2013/EU rendelet 9. és 10. cikkében említett többéves tervekben megfogalmazott célok, illetve teljesüljenek az ott leírt feltételek;

c)

az 1380/2013/EU rendelet 3. cikkében meghatározott jó kormányzás elvein kell alapulniuk;

d)

olyan mértékben kell elősegíteniük a tengeri biológiai erőforrások védelmét, amely különösen a hasznosítási kor- és méretösszetétel, valamint az érzékeny fajok és élőhelyek számára nyújtott védelem szintje tekintetében legalább egyenértékű az (1) bekezdésben említett intézkedések által biztosítottal. A halászati tevékenységeknek a tengeri ökoszisztémára gyakorolt esetleges hatását szintén figyelembe kell venni.

(5)   A szembőséggel kapcsolatos, a 27. cikkben és az V–XI. mellékletek B. részében meghatározott előírásokra vonatkozó feltételek alkalmazása nem eredményezheti a szelektivitásra vonatkozó, 2019. augusztus 14-én hatályos előírások enyhülését, többek között a fiatal egyedeket érintő fogások mennyiségének növekedését, és az alkalmazásnak a 3. és a 4. cikkben meghatározott célkitűzések és célértékek elérésére kell irányulnia.

(6)   A (2) bekezdésben említett intézkedések elfogadása céljából benyújtott közös ajánlásokban a tagállamok tudományos bizonyítékokkal szolgálnak a szóban forgó intézkedések elfogadásának alátámasztására.

(7)   A Bizottság felkérheti a HTMGB-t a (2) bekezdés szerinti közös ajánlások értékelésére.

16. cikk

A halászeszközök faj és méret szerinti szelektivitása

A 15. cikk (2) bekezdésében említett intézkedések elfogadása céljából a halászeszközöknek a méret- és fajszelektáló jellemzői tekintetében benyújtott közös ajánlásnak tudományos bizonyítékkal kell szolgálnia arra vonatkozóan, hogy az említett intézkedések egy meghatározott faj vagy fajok kombinációja tekintetében legalább olyan szelektivitási jellemzőkkel rendelkeznek, mint az V–X. melléklet B. részében és a XI. melléklet A. részében meghatározott halászeszközök.

17. cikk

A fiatal egyedek és az ívó rajok védelmében halászati tilalom vagy korlátozás hatálya alá vont területek

A 15. cikk (2) bekezdésében említett intézkedések elfogadása céljából az V–VIII. és a X. melléklet C. része, valamint a XI. melléklet B. része, vagy halászati tilalom vagy korlátozás hatálya alá vonandó új területek kijelölése tekintetében benyújtott közös ajánlásnak az ilyen területek vonatkozásában ismertetnie kell:

a)

a halászati tilalom célját;

b)

a halászati tilalom földrajzi kiterjedését és időtartamát;

c)

a meghatározott halászeszközre vonatkozó korlátozásokat; valamint

d)

az ellenőrzési és nyomonkövetési szabályokat.

18. cikk

Minimális állományvédelmi referenciaméret

A 15. cikk (2) bekezdésében említett intézkedések elfogadása céljából az V–X. melléklet A. része tekintetében benyújtott közös ajánlásnak tiszteletben kell tartania a tengeri fajok fiatal egyedei védelmének biztosítására vonatkozó célkitűzést.

19. cikk

Azonnali hatályú halászati tilalmak és továbbhaladási rendelkezések

(1)   A 15. cikk (2) bekezdésében említett intézkedések elfogadása céljából az érzékeny fajok, a fiatal egyedek rajai, az ívó halrajok és a kagylók rajai védelmének biztosítása érdekében benyújtott, az azonnali hatályú halászati tilalmakra vonatkozó közös ajánlásnak ismertetnie kell:

a)

a halászati tilalmak földrajzi kiterjedését és időtartamát;

b)

a halászati tilalmat kiváltó fajokat és küszöbszinteket;

c)

azon fokozottan szelektív halászeszközök használatát, amelyek lehetővé teszik az egyébként tilalom hatálya alá tartozó területekhez való hozzáférést; valamint

d)

az ellenőrzési és nyomonkövetési szabályokat.

(2)   A 15. cikk (2) bekezdésében említett intézkedések elfogadása céljából a továbbhaladási rendelkezések tekintetében benyújtott közös ajánlásnak ismertetnie kell:

a)

a továbbhaladási kötelezettséget kiváltó fajokat és küszöbszinteket;

b)

azt a távolságot, amennyire a hajónak el kell távolodnia korábbi halászhelyétől.

20. cikk

Innovatív halászeszközök

(1)   A 15. cikk (2) bekezdésében említett intézkedések elfogadása céljából innovatív halászeszközöknek egy adott tengermedencében való használata tekintetében benyújtott közös ajánlásnak értékelést kell tartalmaznia azokról a hatásokról, amelyeket az ilyen halászeszközök használata gyakorolhat a célfajokra, az érzékeny fajokra és az érzékeny élőhelyekre. Az érintett tagállamok összegyűjtik az értékelés elkészítéséhez szükséges megfelelő adatokat.

(2)   Az innovatív halászeszközök használata nem engedélyezhető olyan esetben, amikor az (1) bekezdésben említett értékelések szerint használatuk jelentős negatív hatásokkal jár az érzékeny élőhelyekre és a nem célfajokra nézve.

21. cikk

Természetvédelmi intézkedések

A 15. cikk (2) bekezdésében említett intézkedések elfogadása céljából az érzékeny fajok és élőhelyek védelme tekintetében benyújtott közös ajánlás:

a)

a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvélemények alapján meghatározhatja azon érzékeny fajok és érzékeny élőhelyek listáját, amelyeket egy adott területen a leginkább veszélyeztet a halászati tevékenység;

b)

meghatározhat olyan további vagy alternatív intézkedéseket, amelyek a 11. cikkben említett fajok járulékos fogásainak minimalizálása érdekében kiegészítik vagy helyettesítik a XIII. mellékletben említett intézkedéseket;

c)

tájékoztatást nyújthat a meglévő enyhítő intézkedések és nyomonkövetési intézkedések hatékonyságáról;

d)

intézkedéseket határozhat meg a halászeszközök érzékeny élőhelyekre gyakorolt hatásának minimalizálására;

e)

korlátozásokat állapíthat meg bizonyos halászeszközök működtetésére vonatkozóan, vagy teljeskörű tilalmat vezethet be bizonyos halászeszközök olyan területeken való használatára, ahol az ilyen eszközök veszélyt jelentenek a 10. és 11. cikkben említett, az adott területen élő fajok vagy más érzékeny élőhelyek védettségi helyzetére.

22. cikk

Az ideiglenes visszadobási tervek keretébe illeszkedő regionális intézkedések

(1)   Amikor a tagállamok közös ajánlásokat nyújtanak be technikai intézkedéseknek az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (6) bekezdése szerinti ideiglenes visszadobási tervekben való megállapítása céljából, az említett ajánlások többek között tartalmazhatják az alábbiakat:

a)

a halászeszközök jellemzői és a használatukra irányadó szabályok;

b)

a méret- vagy fajszelektivitás fokozása céljából a halászeszközök módosításaira vagy a szelektáló eszközök használatára vonatkozó előírások;

c)

bizonyos halászeszközök használatára és halászati tevékenységekre vonatkozó korlátozások vagy tilalmak bizonyos területeken vagy időszakokban;

d)

minimális állományvédelmi referenciaméretek;

e)

az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott eltérések;

(2)   Az e cikk(1) bekezdése szerinti intézkedéseknek a 3. cikkben megjelölt célok elérésére és különösen a halak vagy a kagylófajok fiatal egyedeinek és ívó rajainak védelmére kell irányulniuk.

23. cikk

A fogások és visszadobások teljes dokumentálására irányuló kísérleti projektek

(1)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy ezen rendelet 29. cikkével és az 1380/2013/EU rendelet 18. cikkével összhangban ezen rendeletet kiegészítő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, amelyekben olyan kísérleti projekteket határoz meg, amelyek az eredményalapú halászati gazdálkodás céljából a fogások és visszadobások mérhető célkitűzéseken és célértékeken alapuló teljes dokumentálásának rendszerét dolgozzák ki.

(2)   Az (1) bekezdésben említett kísérleti projektek egy meghatározott terület tekintetében és legfeljebb egyéves időszakra eltérhetnek az V–XI. mellékletek B. részeiben foglalt intézkedésektől, amennyiben bizonyítható, hogy ezek a kísérleti projektek hozzájárulnak a 3. cikkben és a 4. cikkben meghatározott célkitűzések és célértékek megvalósításához és különösen az érintett halászeszközök vagy gyakorlatok szelektivitásának javítására irányulnak, vagy más módon csökkentik azok környezeti hatását. Ez az egyéves időszak megegyező feltételek esetén további egy évvel meghosszabbítható, és az adott tevékenységcsoporton belül tagállamonként működő hajók legfeljebb 5 %-ára kell korlátozni.

(3)   Amennyiben a tagállamok közös ajánlásokat nyújtanak be az (1) bekezdés szerinti kísérleti projektek megvalósítása érdekében, tudományos bizonyítékokkal kell szolgálniuk azok elfogadásának alátámasztására. A HTMGB értékeli ezeket a közös ajánlásokat és az értékelést nyilvánosságra hozza. A projekt befejezésétől számított hat hónapon belül a tagállamok jelentést tesznek a Bizottságnak, amelyben felvázolják az eredményeket, ideértve a szelektivitás és egyéb környezeti hatások terén bekövetkezett változások részletes értékelését.

(4)   A HTMGB értékeli a (3) bekezdésben említett jelentést. Amennyiben az értékelés szerint az új halászeszköz vagy gyakorlat hozzájárul a (2) bekezdésben megállapított célkitűzés eléréséhez, a Bizottság az EUMSZ-szel összhangban javaslatot nyújthat be a szóban forgó halászeszköz vagy gyakorlat általános használatának engedélyezése céljából. A HTMGB értékelését közzé kell tenni.

(5)   A Bizottság ezen rendeletet kiegészítő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el a 29. cikkel összhangban, amelyekben meghatározza a fogások és visszadobások teljes dokumentálása az e cikk (1) bekezdésében említett rendszerének műszaki előírásait.

24. cikk

Végrehajtási jogi aktusok

(1)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján elfogadhatja a következőket:

a)

az V–IX. melléklet B. részében meghatározott halászeszközökhöz rögzített szelektáló eszközök jellemzői;

b)

az V. melléklet D. részében meghatározott halászeszközök jellemzőire vonatkozó részletes szabályok a halászeszközök kialakítását érintő korlátozásokkal és a lobogó szerinti tagállamok által elfogadandó ellenőrzési és nyomonkövetési intézkedésekkel összefüggésben;

c)

a lobogó szerinti tagállamok által az V. melléklet C. részének 6. pontjában, a VI. melléklet C. részének 9. pontjában és a VII. melléklet C. részének 4. pontjában említett halászeszközök használata esetén elfogadandó ellenőrzési és nyomonkövetési intézkedések részletes szabályai;

d)

a lobogó szerinti tagállamok által az V. melléklet C. részének 2. pontjában és a VI. melléklet C. részének 6. és 7. pontjában meghatározott, tilalom vagy korlátozás hatálya alá tartozó területek tekintetében elfogadandó ellenőrzési és nyomonkövetési intézkedések részletes szabályai;

e)

a XIII. melléklet A. részében említett akusztikus riasztóberendezések jelkibocsátási jellemzőire vonatkozó és az elhelyezésüket érintő részletes szabályok;

f)

a XIII. melléklet B. részében említett madárriasztó zsinórok és lesúlyozott zsinórok kialakítására és alkalmazására vonatkozó részletes szabályok;

g)

a XIII. melléklet C. részében említett, a teknősök kiszabadulását lehetővé tevő eszközök jellemzőire vonatkozó részletes szabályok.

(2)   Ezeket az (1) bekezdésben említett végrehajtási jogi aktusokat a 30. cikk (2) bekezdésével összhangban kell elfogadni.

IV. FEJEZET

TUDOMÁNYOS KUTATÁS, KÖZVETLEN ÁLLOMÁNYPÓTLÁS ÉS ÁTTELEPÍTÉS

25. cikk

Tudományos kutatás

(1)   Az e rendeletben megállapított technikai intézkedések nem alkalmazandók a tudományos vizsgálatok céljából folytatott halászati műveletekre, amennyiben teljesülnek az alábbi feltételek:

a)

a halászati műveleteket a lobogó szerinti tagállam engedélyével és annak felügyelete alatt kell végrehajtani;

b)

a Bizottságot és azt a tagállamot, amelynek felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó vizein a halászati műveletek zajlani fognak (a továbbiakban: parti tagállam), az ilyen halászati műveletek végzésének tervezett megkezdése előtt legalább két héttel tájékoztatni kell, megadva a műveletekben részt vevő hajók és az elvégzendő tudományos vizsgálatok részletes adatait;

c)

a műveleteket végző hajónak vagy hajóknak az 1224/2009/EK rendelet 7. cikkével összhangban érvényes halászati engedéllyel kell rendelkezniük;

d)

ha a parti tagállam a hajó lobogója szerinti tagállamtól azt kéri, a halászati műveletek végzése alatt a hajó parancsnoka köteles felvenni a fedélzetre a parti tagállam által küldött megfigyelőt, kivéve, ha ez biztonsági okokból nem lehetséges;

e)

a kereskedelmi hajók által tudományos vizsgálat céljából folytatott halászati műveletek tekintetében időkorlátot kell megállapítani. Amennyiben a kereskedelmi hajók általi, konkrét kutatás céljából folytatott halászati műveletekben hatnál több kereskedelmi hajó vesz részt, a lobogó szerinti tagállamnak legalább három hónappal korábban értesítenie kell a Bizottságot a műveletről, a Bizottságnak pedig adott esetben ki kell kérnie a HTMGB szakvéleményét, megerősítendő, hogy az említett mértékű részvétel tudományos okokból indokolt; amennyiben a HTMGB szakvéleménye szerint nem indokolt a részvétel ilyen mértéke, az érintett tagállamnak megfelelő módon módosítania kell a tudományos kutatás feltételeit;

f)

elektromos vonóháló esetén a tudományos kutatást folytató hajóknak egy az ICES vagy a HTMGB által felülvizsgált és validált tudományos kutatási terv részeként konkrét tudományos protokollt, illetve egy a nyomonkövetést, ellenőrzést és értékelést szolgáló rendszert kell követniük.

(2)   Az e cikk (1) bekezdésében említett célból kifogott tengeri fajok értékesíthetők, tárolhatók, eladásra kiállíthatók vagy felkínálhatók, feltéve, hogy az 1224/2009/EK rendelet 33. cikke (6) bekezdésével összhangban adott esetben beleszámítják őket a kvótákba, valamint:

a)

megfelelnek az e rendelet IV–X. mellékletében szereplő minimális állományvédelmi referenciaméreteknek; vagy

b)

közvetlen emberi fogyasztástól eltérő célokra értékesítik őket.

26. cikk

Közvetlen állománypótlás és áttelepítés

(1)   Az e rendeletben meghatározott technikai intézkedések nem vonatkoznak a tengeri fajok kizárólag közvetlen állománypótlásának vagy áttelepítésének céljából végrehajtott halászati műveletekre, amennyiben e műveleteket a közvetlen gazdálkodási érdekkel bíró tagállam vagy tagállamok engedélyével és felügyelete alatt hajtják végre.

(2)   Ha a közvetlen állománypótlásra vagy áttelepítésre valamely más tagállam vagy tagállamok vizein kerül sor, a Bizottságot és valamennyi érintett tagállamot az ilyen halászati műveletek végzésének tervezett megkezdése előtt legalább 20 naptári nappal tájékoztatni kell.

V. FEJEZET

A SZEMBŐSÉGGEL KAPCSOLATOS ELŐÍRÁSOKRA VONATKOZÓ FELTÉTELEK

27. cikk

A szembőséggel kapcsolatos előírásokra vonatkozó feltételek

(1)   Az V–VIII. mellékletben meghatározott százalékos fogási arányok jelentik a fajok azon legnagyobb százalékos arányát, amely az említett mellékletekben meghatározott egyedi szembőségek tekintetében engedélyezett. Az említett százalékos arányok nem érintik a fogások kirakodására vonatkozóan az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkében foglalt kötelezettséget.

(2)   A százalékos fogási arányokat az összes tengeri biológiai erőforrás egyes halászati utak után kirakodott, élősúlyban kifejezett összes fogásának arányában kell kiszámítani.

(3)   A (2) bekezdésben említett százalékos fogási arányok egy vagy több reprezentatív minta alapján számíthatók ki.

(4)   Ennek a cikknek az alkalmazásakor a norvég homár egyenértéktömegét a farok tömegének hárommal való megszorzásával kell kiszámítani.

(5)   A tagállamok az 1224/2009/EK rendelet 7. cikkével összhangban halászati engedélyt adhatnak ki a lobogójuk alatt közlekedő azon hajóknak, amelyek az V–XI. mellékletben meghatározott egyedi szembőségek alkalmazásával folytatnak halászati tevékenységet. Az engedélyek felfüggeszthetők vagy visszavonhatók, amennyiben megállapításra kerül, hogy az érintett hajó nem teljesíti az V–VIII. mellékletben meghatározott százalékos fogási arányokat.

(6)   Ez a cikk nem érinti az 1224/2009/EK rendeletet.

(7)   A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy a 15. cikk értelmében és a 29. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az V–X. melléklet B. részében és a XI. melléklet A. részében foglalt releváns fajok tekintetében a „célzott halászat” fogalmának részletesebb meghatározása céljából. E célból az adott halászat tekintetében közvetlen állománygazdálkodási érdekkel bíró tagállamoknak legkésőbb 2020. augusztus 15-ig be kell nyújtaniuk első közös ajánlásaikat.

VI. FEJEZET

NEAFC SZABÁLYOZÁSI TERÜLETEK TECHNIKAI INTÉZKEDÉSEI

28. cikk

NEAFC szabályozási területek technikai intézkedései

A NEAFC szabályozási területek technikai intézkedései a XII. mellékletben találhatók.

VII. FEJEZET

ELJÁRÁSI RENDELKEZÉSEK

29. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)   A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2)   A Bizottságnak a 2. cikk (2) bekezdésében, a 8. cikk (3) bekezdésében, a 10. cikk (4) bekezdésében, a 12. cikk (2) bekezdésében, a 15. cikk (2) bekezdésében, a 23. cikk (1) és (5) bekezdésében, a 27. cikk (7) bekezdésében és a 31. cikk (4) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása 2019. augusztus 14-től ötéves időtartamra szól. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam letelte előtt jelentést készít a felhatalmazásról. A felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra, amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal minden egyes időtartam letelte előtt.

(3)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 2. cikk (2) bekezdésében, a 8. cikk (3) bekezdésében, a 10. cikk (4) bekezdésében, a 12. cikk (2) bekezdésében, a 15. cikk (2) bekezdésében, a 23. cikk (1) és (5) bekezdésében, a 27. cikk (7) bekezdésében és a 31. cikk (4) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)   A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elvekkel összhangban konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5)   A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6)   A 2. cikk (2) bekezdése, a 8. cikk (3) bekezdése, a 10. cikk (4) bekezdése, a 12. cikk (2) bekezdése, a 15. cikk (2) bekezdése, a 23. cikk (1) és (5) bekezdése, a 27. cikk (7) bekezdése és a 31. cikk (4) bekezdése értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

30. cikk

A bizottsági eljárás

(1)   A Bizottságot az 1380/2013/EU rendelet 47. cikkével létrehozott Halászati és Akvakultúraágazati Bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

VIII. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

31. cikk

Felülvizsgálat és jelentéstétel

(1)   A Bizottság a tagállamoktól és az érintett tanácsadó testületektől kapott információk alapján, a HTMGB által készített értékelés után, 2020. december 31-ig, majd azt követően háromévente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet végrehajtásáról. E jelentésben értékelnie kell, hogy a regionális és az uniós szintű technikai intézkedések milyen mértékben járultak hozzá a 3. cikkben megállapított célkitűzések teljesítéséhez és a 4. cikkben meghatározott célértékek eléréséhez. A jelentésben hivatkozni kell az ICES szakvéleményére is az elért előrehaladást, illetve az innovatív halászeszközök hatásait illetően. A jelentésben továbbá következtetéseket kell megfogalmazni a tengeri ökoszisztémákkal, az érzékeny élőhelyekkel és a szelektivitással kapcsolatos előnyökről vagy az azokra gyakorolt negatív hatásokról.

(2)   Az e cikk (1) bekezdésében említett jelentésnek tartalmaznia kell többek között annak értékelését, hogy a technikai intézkedések mennyiben járultak hozzá a hasznosítási kor- és méretösszetétel optimalizálásához, a 3. cikk (2) bekezdésének a) pontjában előírtaknak megfelelően. A jelentés az említett célból a XIV. mellékletben felsorolt fajok legfontosabb indikátorállományai tekintetében szelektivitási teljesítménymutatóként minden év vonatkozásában feltüntetheti többek között az optimális szelektivitási hosszt a kifogott egyedek átlagos hosszához képest.

(3)   Amennyiben e jelentés alapján regionális szinten bizonyíték van arra, hogy a célkitűzéseket és célértékeket nem sikerült elérni, akkor az adott régió tagállamai az (1) bekezdés szerinti jelentés benyújtását követő tizenkét hónapon belül olyan tervet nyújtanak be, amely meghatározza az említett célkitűzések és célértékek eléréséhez való hozzájárulás céljából meghozandó intézkedéseket.

(4)   Az említett jelentés alapján a Bizottság e rendelet vonatkozásában bármilyen szükséges módosítást javasolhat az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 15. cikk értelmében és a 29. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a XIV. mellékletben meghatározott fajok jegyzékének módosítására vonatkozóan.

32. cikk

Az 1967/2006/EK rendelet módosításai

Az 1967/2006/EK rendelet a következőképpen módosul:

a)

a 3., 8.-12., 14., 15., 16. és 25. cikket el kell hagyni;

b)

a II., a III. és a IV. mellékletet el kell hagyni.

Az elhagyott cikkekre és mellékletekre való hivatkozásokat erre a rendelet megfelelő rendelkezéseire történő hivatkozásként kell értelmezni.

33. cikk

Az 1224/2009/EK rendelet módosításai

Az 1224/2009/EK rendelet IV. címének IV. fejezete a következőképpen módosul:

a)

a 3. szakaszt el kell hagyni;

b)

a szöveg a következő 4. szakasszal egészül ki:

4. szakasz

Fedélzeti feldolgozás és nyílt tengeri halászat

54a. cikk

Fedélzeti feldolgozás

(1)   A halászhajók fedélzetén tilos mindenfajta fizikai vagy vegyi halfeldolgozást végezni halliszt, halolaj vagy egyéb hasonló termékek előállítása céljából, illetve tilos ilyen célból halfogást más hajóra átrakni.

(2)   Az (1) bekezdés nem alkalmazandó:

a)

a belsőségek feldolgozására, illetve átrakására; vagy

b)

a fedélzeten történő szurimigyártásra.

54b. cikk

Fogáskezelési és kirakodási korlátozások a nyílt tengeri hajókon

(1)   A NEAFC-egyezmény hatálya alá tartozó, az 1236/2010/EU rendelet 3. cikkének (2) bekezdésében meghatározott területen makréla-, hering- és fattyúmakréla-halászatot folytató nyílt vízi halászhajók fedélzetén található vízleválasztók rácstávolsága legfeljebb 10 mm lehet.

A rácsokat hegesztéssel kell rögzíteni. Amennyiben a vízleválasztón rácsok helyett nyílások találhatók, az egyes nyílások legnagyobb átmérője nem haladhatja meg a 10 mm-t. A vízleválasztókhoz vezető csúszkák nyílásainak átmérője nem haladhatja meg a 15 mm-t.

(2)   A NEAFC-egyezmény hatálya alá tartozó területeken tevékenységet folytató nyílt vízi hajók esetében tilos a halaknak a puffertartályokból vagy a hűtött tengervíztartályokból történő, a biztonsági vonal alatti kirakodása.

(3)   A hajóparancsnok elküldi a lobogó szerinti tagállam illetékes halászati hatóságainak a NEAFC-egyezmény hatálya alá tartozó területen makréla-, hering- és fattyúmakréla-halászatot folytató nyílt vízi hajók fogáskezelési és kirakodási képességeihez kapcsolódó, a lobogó szerinti tagállam illetékes hatóságai által hitelesített tervrajzokat, valamint azok módosításait. A hajó lobogója szerinti tagállam illetékes hatóságai rendszeresen ellenőrzik a benyújtott tervrajzok pontosságát. A tervrajzok másolatának mindenkor elérhetőnek kell lennie a fedélzeten.

54c. cikk

Az automatikus osztályozó berendezések használatának korlátozása

(1)   Tilos a hering, a makréla vagy a fattyúmakréla nem és nagyság szerinti automatikus osztályozására alkalmas berendezést a fedélzeten tartani vagy használni.

(2)   Az ilyen berendezés azonban a fedélzeten tartható vagy használható, feltéve, hogy:

a)

a hajó nem tart a fedélzetén vagy használ egyszerre 70 mm-nél kisebb szembőségű vontatott eszközt, illetve egy vagy több erszényes kerítőhálót vagy egyéb hasonló halászeszközt;

b)

a fedélzeten jogszerűen tartható fogás egészét:

i.

fagyasztott állapotban tárolják;

ii.

az osztályozott halakat osztályozás után azonnal lefagyasztják, és semmilyen osztályozott halat nem dobnak vissza a tengerbe; és

iii.

a berendezés úgy van beszerelve és elhelyezve a hajón, hogy biztosítsa a tengeri fajok egyedeinek azonnali lefagyasztását, és nem teszi lehetővé a tengerbe való visszadobásukat.

(3)   Az e cikk (1) és (2) bekezdésétől eltérve a Balti-tengerben, a Bæltekben vagy az Øresundban való halászathoz engedéllyel rendelkező hajók vihetnek magukkal automatikus osztályozó berendezést a Kattegatban, feltéve, hogy a 7. cikkel összhangban halászati engedélyt állítottak ki számukra. A halászati engedélynek meg kell határoznia, hogy mely fajokra, térségekben és időszakokban, illetve mely egyéb feltételek mellett lehet alkalmazni, illetve a fedélzeten tartani az osztályozó berendezést.

(4)   E cikk a Balti-tengerre nem alkalmazandó.”

34. cikk

Az 1380/2013/EK rendelet módosítása

Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (12) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(12)   Az (1) bekezdés szerinti kirakodási kötelezettség hatálya alá nem tartozó fajok esetében a minimális állományvédelmi referenciaméret alatti egyedek fogásait nem lehet a fedélzeten tartani, azokat haladéktalanul vissza kell dobni a tengerbe, kivéve, ha élő csaliként kerülnek használatra.”

35. cikk

Az (EU) 2016/1139 rendelet módosítása

Az (EU) 2016/1139 rendelet 8. cikke a következőképpen módosul:

a)

az (1) bekezdésben a bevezető rész helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy e rendelet 16. cikkével és az 1380/2013/EU rendelet 18. cikkével összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az (EU) 2019/1241 európai parlamenti és tanácsi rendelet (*1) hatálya alá nem tartozó következő technikai intézkedésekre vonatkozóan:”;

(*1)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1241 rendelete (2019. június 20.) a halászati erőforrások és a tengeri ökoszisztémák technikai intézkedések révén történő védelméről, az 1967/2006/EK, az 1098/2007/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet, továbbá az 1343/2011/EU és az 1380/2013/EU, az (EU) 2016/1139, az (EU) 2018/973, az (EU) 2019/472 és az (EU) 2019/1022 európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 894/97/EK, a 850/98/EK, a 2549/2000/EK, a 254/2002/EK, a 812/2004/EK és a 2187/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 198, 2019.7.25., xx. 105.)."

b)

a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   Az e cikk (1) bekezdésében említett intézkedéseknek hozzá kell járulniuk az e rendelet 3. cikkében meghatározott célkitűzések eléréséhez és meg kell felelniük az (EU) 2019/1241 rendelet 15. cikke (4) bekezdésének”.

36. cikk

Az (EU) 2018/973 rendelet módosítása

A (EU) 2018/973 rendeletben a 9. cikk a következőképpen módosul:

a)

az (1) bekezdésben a bevezető rész helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy e rendelet 16. cikkével és az 1380/2013/EU rendelet 18. cikkével összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, hogy az (EU) 2019/1241 európai parlamenti és tanácsi rendelet (*2) hatálya alá nem tartozó következő technikai intézkedésekre vonatkozóan kiegészítse ezt a rendeletet:

(*2)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1241 rendelete (2019. június 20.) a halászati erőforrások és a tengeri ökoszisztémák technikai intézkedések révén történő védelméről, az 1967/2006/EK, az 1098/2007/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet, továbbá az 1343/2011/EU és az 1380/2013/EU, az (EU) 2016/1139, az (EU) 2018/973, az (EU) 2019/472 és az (EU) 2019/1022 európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 894/97/EK, a 850/98/EK, a 2549/2000/EK, a 254/2002/EK, a 812/2004/EK és a 2187/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 198, 2019.7.25., xx. 105.).”"

b)

a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   Az e cikk (1) bekezdésében említett intézkedéseknek hozzá kell járulniuk az e rendelet 3. cikkében meghatározott célkitűzések eléréséhez és meg kell felelniük az (EU) 2019/1241 rendelet 15. cikke (4) bekezdésének.”

37. cikk

Az (EU) 2019/472 rendelet módosítása

Az (EU) 2019/472 rendelet 9. cikke a következőképpen módosul:

a)

az (1) bekezdésben a bevezető rész helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy e rendelet 18. cikkével és az 1380/2013/EU rendelet 18. cikkével összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, hogy az (EU) 2019/1241 európai parlamenti és tanácsi rendelet (*3) hatálya alá nem tartozó következő technikai intézkedésekre vonatkozóan kiegészítse ezt a rendeletet:

(*3)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1241 rendelete (2019. június 20.) a halászati erőforrások és a tengeri ökoszisztémák technikai intézkedések révén történő védelméről, az 1967/2006/EK, az 1098/2007/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet, továbbá az 1343/2011/EU és az 1380/2013/EU, az (EU) 2016/1139, az (EU) 2018/973, az (EU) 2019/472 és az (EU) 2019/1022 európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 894/97/EK, a 850/98/EK, a 2549/2000/EK, a 254/2002/EK, a 812/2004/EK és a 2187/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 198, 2019.7.25., xx. 105.).”;"

b)

a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   Az e cikk (1) bekezdésében említett intézkedéseknek hozzá kell járulniuk az e rendelet 3. cikkében meghatározott célkitűzések eléréséhez és meg kell felelniük az (EU) 2019/1241 rendelet 15. cikke (4) bekezdésének”

38. cikk

Az (EU) 2019/1022 rendelet módosítása

Az (EU) 2019/1022 rendelet 13. cikke a következőképpen módosul:

a)

az (1) bekezdésben a bevezető rész helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy e rendelet 18. cikkével és az 1380/2013/EU rendelet 18. cikkével összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, hogy az (EU) 2019/1241 európai parlamenti és tanácsi rendelet (*4).; hatálya alá nem tartozó következő technikai intézkedésekre vonatkozóan kiegészítse ezt a rendeletet:

(*4)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1241 rendelete (2019. június 20.) a halászati erőforrások és a tengeri ökoszisztémák technikai intézkedések révén történő védelméről, az 1967/2006/EK, az 1098/2007/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet, továbbá az 1343/2011/EU és az 1380/2013/EU, az (EU) 2016/1139, az (EU) 2018/973, az (EU) 2019/472 és az (EU) 2019/1022 európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 894/97/EK, a 850/98/EK, a 2549/2000/EK, a 254/2002/EK, a 812/2004/EK és a 2187/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 198, 2019.7.25., xx. 105.).”"

b)

a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   Az e cikk (1) bekezdésében említett intézkedéseknek hozzá kell járulniuk az e rendelet 3. cikkében meghatározott célkitűzések eléréséhez és meg kell felelniük az (EU) 2019/1241 rendelet 15. cikke (4) bekezdésének.”

39. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 894/97/EK, a 850/98/EK, a 2549/2000/EK, a 254/2002/EK, a 812/2004/EK és a 2187/2005/EK rendelet hatályát veszti.

A hatályon kívül helyezett rendeletekre való hivatkozásokat az e rendeletre történő hivatkozásként kell értelmezni.

40. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2019. június 20-án.

az Európai Parlament részéről

az elnök

A. TAJANI

a Tanács részéről

az elnök

G. CIAMBA


(1)  HL C 389., 2016.10.21., 67. o.

(2)  HL C 185., 2017.6.9., 82. o.

(3)  Az Európai Parlament 2019. április 16-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2019. június 13-i határozata.

(4)  Az Európai Parlament és a Tanács 1380/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 354., 2013.12.28., 22. o.).

(5)  Az Európai Parlament és a Tanács 2008/56/EK irányelve (2008. június 17.) a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv) (HL L 164., 2008.6.25., 19. o.).

(6)  A Tanács 92/43/EGK irányelve (1992. május 21.) a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről (HL L 206., 1992.7.22., 7. o.).

(7)  Az Európai Parlament és a Tanács 2009/147/EK irányelve (2009. november 30.) a vadon élő madarak védelméről (HL L 20., 2010.1.26., 7. o.).

(8)  Az Európai Parlament és a Tanács 2000/60/EK irányelve (2000. október 23.) a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (HL L 327., 2000.12.22., 1. o.).

(9)  HL L 123., 2016.5.12., 1. o.

(10)  Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

(11)  A Tanács 894/97/EK rendelete (1997. április 29.) a halászati erőforrások megóvását biztosító egyes technikai intézkedésekről (HL L 132., 1997.5.23., 1. o.).

(12)  A Tanács 850/98/EK rendelete (1998. március 30.) a halászati erőforrásoknak a fiatal tengeri élőlények védelmét biztosító technikai intézkedések révén történő megóvásáról (HL L 125., 1998.4.27., 1. o.).

(13)  A Tanács 2549/2000/EK rendelete (2000. november 17.) az Ír-tenger (ICES VIIa. körzet) tőkehalállományának helyreállítására vonatkozó kiegészítő technikai intézkedések megállapításáról (HL L 292., 2000.11.21., 5. o.).

(14)  A Tanács 254/2002/EK rendelete (2002. február 12.) az Ír-tenger tekintetében (ICES VIIa körzet) a közönségestőkehal-állomány helyreállítását célzó, 2002-ben alkalmazandó intézkedések megállapításáról (HL L 41., 2002.2.13., 1. o.).

(15)  A Tanács 812/2004/EK rendelete (2004. április 26.) a cetfélék halászat során történő véletlenszerű kifogásával kapcsolatos intézkedések megállapításáról és a 88/98/EK rendelet módosításáról (HL L 150., 2004.4.30., 12. o.).

(16)  A Tanács 2187/2005/EK rendelete (2005. december 21.) a Balti-tenger, a Bæltek és az Øresund halászati erőforrásainak technikai intézkedések révén történő védelméről, az 1434/98/EK rendelet módosításáról és a 88/98/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 349., 2005.12.31., 1. o.).

(17)  A Tanács 1967/2006/EK rendelete (2006. december 21.) a földközi-tengeri halászati erőforrások fenntartható kiaknázásával kapcsolatos irányítási intézkedésekről, a 2847/93/EGK rendelet módosításáról és az 1626/94/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 409., 2006.12.30., 11. o.).

(18)  A Tanács 1224/2009/EK rendelete (2009. november 20.) a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító uniós ellenőrző rendszer létrehozásáról, a 847/96/EK, a 2371/2002/EK, a 811/2004/EK, a 768/2005/EK, a 2115/2005/EK, a 2166/2005/EK, a 388/2006/EK, az 509/2007/EK, a 676/2007/EK, az 1098/2007/EK, az 1300/2008/EK és az 1342/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 2847/93/EGK, az 1627/94/EK és az 1966/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 343., 2009.12.22., 1. o.).

(19)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/1139 rendelete (2016. július 6.) a közönséges tőkehal, a hering és a spratt balti-tengeri állományaira és a halászatukra vonatkozó többéves terv létrehozásáról, a 2187/2005/EK tanácsi rendelet módosításáról és az 1098/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 191., 2016.7.15., 1. o.).

(20)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/973 rendelete (2018. július 4.) az Északi-tenger tengerfenéken élő állományaira és azok halászatára vonatkozó többéves terv létrehozásáról, a kirakodási kötelezettség Északi-tengeren történő végrehajtásának részletes meghatározásáról, valamint a 676/2007/EK és az 1342/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 179., 2018.7.16., 1. o.).

(21)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/472 rendelete (2019. március 19.) a nyugati vizekben és a szomszédos vizekben halászott állományokra és az ezen állományok halászatára vonatkozó többéves terv létrehozásáról, az (EU) 2016/1139 és az (EU) 2018/973 rendelet módosításáról, valamint a 811/2004/EK, a 2166/2005/EK, a 388/2006/EK, az 509/2007/EK és az 1300/2008/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 83., 2019.3.25., 1. o.).

(22)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1022 rendelete (2019. június 20.) a tengerfenéken élő állományoknak a Földközi-tenger nyugati térségében folytatott halászatára vonatkozó többéves terv létrehozásáról és az 508/2014/EU rendelet módosításáról (HL L 172., 2019.6.26., 1. o.).

(23)  Az ICES-körzetek (ICES, Nemzetközi Tengerkutatási Tanács) az Atlanti-óceán északkeleti részén halászatot folytató tagállamok névleges fogási statisztikájának benyújtásáról szóló, 2009. március 11-i 218/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (HL L 87., 2009.3.31., 70. o.) meghatározott körzetek.

(24)  A CECAF-övezetek (az Atlanti-óceán középső és keleti térsége vagy a FAO 34. fő halászati területe) az Atlanti-óceán északi részén kívüli egyes területeken halászatot folytató tagállamok által a névleges fogási statisztikák benyújtásáról szóló, 2009. március 11-i 216/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (HL L 87., 2009.3.31., 1. o.) meghatározott övezetek.

(25)  Az Európai Parlament és a Tanács 1343/2011/EU rendelete (2011. december 13.) a GFCM (Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság) létrehozásáról szóló megállapodás hatálya alá tartozó területen folytatott halászattal kapcsolatos egyes rendelkezésekről és a földközi-tengeri halászati erőforrások fenntartható kiaknázásával kapcsolatos irányítási intézkedésekről szóló 1967/2006/EK tanácsi rendelet módosításáról (HL L 347., 2011.12.30., 44. o.).

(26)  Az Európai Parlament és a Tanács 1236/2010/EU rendelete (2010. december 15.) az északkelet-atlanti halászatban folytatandó jövőbeni többoldalú halászati együttműködésről szóló egyezmény területén alkalmazandó ellenőrzési és végrehajtási rendszer meghatározásáról és a 2791/1999/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 348., 2010.12.31., 17. o.).

(27)  Az Európai Parlament és a Tanács 1343/2011/EU rendelete (2011. december 13.) a GFCM (Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság) létrehozásáról szóló megállapodás hatálya alá tartozó területen folytatott halászattal kapcsolatos egyes rendelkezésekről és a földközi-tengeri halászati erőforrások fenntartható kiaknázásával kapcsolatos irányítási intézkedésekről szóló 1967/2006/EK tanácsi rendelet módosításáról (HL L 347., 2011.12.30., 44. o.).

(28)  A Tanács 734/2008/EK rendelete (2008. július 15.) a veszélyeztetett nyílt tengeri ökoszisztémáknak a fenékhalászati eszközök káros hatásával szembeni védelméről (HL L 201., 2008.7.30., 8. o.).

(29)  Az Európai Parlament és a Tanács 1379/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről, az 1184/2006/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 104/2000/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 354., 2013.12.28., 1. o.)


I. MELLÉKLET

TILALOM HATÁLYA ALÁ TARTOZÓ FAJOK

Azon fajok, amelyeket a 10. cikk (2) bekezdése szerint tilos halászni, fedélzeten tartani, átrakni, kirakodni, tárolni, értékesíteni, eladásra kiállítani vagy felkínálni:

a)

A fűrészesráják alábbi fajai valamennyi uniós vízterületen:

i.

késfogú fűrészesrája (Anoxypristis cuspidata);

ii.

törpe fűrészesrája (Pristis clavata);

iii.

nagy fűrészesrája (Pristis pectinata);

iv.

közönséges fűrészhal (Pristis pristis);

v.

zöld fűrészesrája (Pristis zijsron);

b)

óriáscápa (Cetorhinus maximus) és fehér cápa (Carcharodon carcharias) valamennyi vízterületen;

c)

sima lámpáscápa (Etmopterus pusillus) az ICES 2a körzet és 4 alterület uniós vizein, valamint az ICES 1, 5, 6, 7, 8, 12 és 14 alterület uniós vizein;

d)

Alfréd-ördögrája (Manta alfredi) valamennyi uniós vízterületen;

e)

atlanti ördögrája (Manta birostris) valamennyi uniós vízterületen;

f)

az ördögráják alábbi fajai valamennyi uniós vízterületen:

i.

óriás ördögrája (Mobula mobular);

ii.

guineai kis ördögrája (Mobula rochebrunei);

iii.

tüskésfarkú ördögrája (Mobula japanica);

iv.

simafarkú ördögrája (Mobula thurstoni);

v.

törpe ördögrája (Mobula eregoodootenkee);

vi.

Munk-ördögrája (Mobula munkiana);

vii.

chilei ördögrája (Mobula tarapacana);

viii.

rövidúszójú ördögrája (Mobula kuhlii);

ix.

kis ördögrája (Mobula hypostoma);

g)

norvég rája (Raja (Dipturus) nidarosiensis) az ICES 6a, 6b, 7a, 7b, 7c, 7e, 7f, 7 g, 7h és 7k körzet uniós vizein;

h)

fehér rája (Raja alba) az ICES 6–10 alterület uniós vizein;

i)

hegedűrája-félék (Rhinobatidae) az ICES 1–10 és 12 alterület uniós vizein;

j)

angyalrája (Squatina squatina) valamennyi uniós vízterületen;

k)

lazac (Salmo salar) és tengeri pisztráng (Salmo trutta) az ICES 1, 2 és 4–10 (uniós vizek) alterületen található tagállami alapvonalaktól számított hat tengeri mérföldes sávon kívüli vizeken bármilyen vontatott hálóval folytatott halászat során;

l)

hegyesorrú maréna (Coregonus oxyrinchus) az ICES 4b körzet uniós vizein;

m)

adriai tokhal (Acipenser naccarii) és a közönséges tokhal (Acipenser sturio) az uniós vizeken;

n)

ikrás nőstény languszta (Palinurus spp.) és ikrás nőstény homár (Homarus gammarus) a Földközi-tengeren, kivéve közvetlen állománypótlás vagy áttelepítés céljából;

o)

datolyakagyló (Lithophaga lithophaga), nagy sonkakagyló (Pinna nobilis) és közönséges fúrókagyló (Pholas dactylus) a Földközi-tenger uniós vízterületein;

p)

díszsün (Centrostephanus longispinus).


II. MELLÉKLET

AZ ÉRZÉKENY ÉLŐHELYEK VÉDELMÉBEN HALÁSZATI TILALOM HATÁLYA ALÁ VONT TERÜLETEK

A 12. cikk alkalmazásában a WGS84 koordinátarendszerben megadott alábbi pontokat sorrendben loxodromákkal összekötő vonallal határolt területeken a halászati tevékenység következő korlátozásai alkalmazandók:

A. RÉSZ

Északnyugati vizek

1.

Tilos fenékvonóhálót vagy hasonló vontatott hálót, fenéken rögzített kopoltyúhálót, állítóhálót vagy tükörhálót és fenéken rögzített horogsort használni az alábbi területeken:

 

Belgica Mound Province:

é. sz. 51° 29,4′, ny. h. 11° 51,6′

é. sz. 51° 32,4′, ny. h. 11° 41,4′

é. sz. 51° 15,6′, ny. h. 11° 33,0′

é. sz. 51° 13,8′, ny. h. 11° 44,4′

é. sz. 51° 29,4′, ny. h. 11° 51,6′

 

Hovland Mound Province:

é. sz. 52° 16,2′, ny. h. 13° 12,6′

é. sz. 52° 24,0′, ny. h. 12° 58,2′

é. sz. 52° 16,8′, ny. h. 12° 54,0′

é. sz. 52° 16,8′, ny. h. 12° 29,4′

é. sz. 52° 04,2′, ny. h. 12° 29,4′

é. sz. 52° 04,2′, ny. h. 12° 52,8′

é. sz. 52° 09,0′, ny. h. 12° 56,4′

é. sz. 52° 09,0′, ny. h. 13° 10,8′

é. sz. 52° 16,2′, ny. h. 13° 12,6′

 

A Porcupine-pad északnyugati része, I. terület:

é. sz. 53° 30,6′, ny. h. 14° 32,4′

é. sz. 53° 35,4′, ny. h. 14° 27,6′

é. sz. 53° 40,8′, ny. h. 14° 15,6′

é. sz. 53° 34,2′, ny. h. 14° 11,4′

é. sz. 53° 31,8′, ny. h. 14° 14,4′

é. sz. 53° 24,0′, ny. h. 14° 28,8′

é. sz. 53° 30,6′, ny. h. 14° 32,4′

 

A Porcupine-pad északnyugati része, II. terület:

é. sz. 53° 43,2′, ny. h. 14° 10,8′

é. sz. 53° 51,6′, ny. h. 13° 53,4′

é. sz. 53° 45,6′, ny. h. 13° 49,8′

é. sz. 53° 36,6′, ny. h. 14° 07,2′

é. sz. 53° 43,2′, ny. h. 14° 10,8′

 

A Porcupine-pad délnyugati része:

é. sz. 51° 54,6′, ny. h. 15° 07,2′

é. sz. 51° 54,6′, ny. h. 14° 55,2′

é. sz. 51° 42,0′, ny. h. 14° 55,2′

é. sz. 51° 42,0′, ny. h. 15° 10,2′

é. sz. 51° 49,2′, ny. h. 15° 06,0′

é. sz. 51° 54,6′, ny. h. 15° 07,2′

2.

Valamennyi, az 1. pontban leírt területeken halászó nyílt vízi hajónak meg kell felelnie az alábbi feltételeknek:

szerepel az engedélyezett hajók jegyzékében, és az 1224/2009/EK rendelet 7. cikkével összhangban halászati engedéllyel rendelkezik,

kizárólag nyílt vízi halászeszközöket szállít fedélzetén,

a veszélyeztetett mélytengeri élőhelyek védett területére való belépési szándékukról négy órával a belépés előtt értesítik Írországnak az 1224/2009/EK rendelet 4. cikkének 15. pontja szerinti halászati felügyelő központját, és egyúttal bejelentik a fedélzeten tartott halmennyiséget,

az 1. pontban meghatározott területek bármelyikén való tartózkodáskor teljes mértékben működőképes és biztonságos hajómegfigyelési rendszerrel (VMS) rendelkeznek, amely maradéktalanul megfelel a vonatkozó előírásoknak,

óránként VMS-jelentést készítenek,

az ír halászati felügyelő központot tájékoztatják a terület elhagyásáról és egyúttal bejelentik a fedélzeten tartott halmennyiséget, valamint

fedélzetükön 16–79 mm szembőségű zsákvéggel rendelkező vonóhálót tartanak.

3.

Tilos fenékvonóhálót vagy hasonló vontatott hálót használni az alábbi területen:

Darwin Mounds:

é. sz. 59° 54′, ny. h. 6° 55′

é. sz. 59° 47′, ny. h. 6° 47′

é. sz. 59° 37′, ny. h. 6° 47′

é. sz. 59° 37′, ny. h. 7° 39′

é. sz. 59° 45′, ny. h. 7° 39′