(1)

A 430/2013/EU végrehajtási rendelettel (2) a Tanács végleges dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína) és a Thaiföldről származó, jelenleg a Kombinált Nómenklatúra (KN) ex 7307 19 10 (TARIC-kód: 7307191010) és ex 7307 19 90 (TARIC-kód: 7307199010) kódja alá tartozó menetelt temperöntvény és gömbgrafitos öntöttvas csőszerelvények és -illesztések (kivéve az ISO DIN 13 szerinti métermenettel rendelkező vágógyűrűs szerelvénytesteket és a kerek, menetes, fedél nélküli temperöntvény elágazó dobozokat) behozatalára. A vámtétel a dömping megszüntetéséhez szükséges szint alapján 14,9 % és 57,8 % között volt.

(2)

2013. június 12-én egy kínai exportáló gyártó, a Jinan Meide Castings Co., Ltd kérelmet nyújtott be az Európai Unió Törvényszékéhez a 430/2013/EU rendelet rá vonatkozó részének megsemmisítése iránt. 2016. június 30-án a Törvényszék ítéletében megállapította, hogy a Jinan Meide védelemhez való jogát megsértették, és megsemmisítette a vitatott rendeletet, amennyiben az dömpingellenes vámot vetett ki a Jinan Meide által gyártott menetelt temperöntvény csőszerelvények és -illesztések behozatalára.

(3)

A fenti ítéletet követően a 2016. október 28-i közleményben (3) az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) újra megindította a dömpingellenes vizsgálatot a Jinan Meide által gyártott menetelt temperöntvény csőszerelvények és -illesztések tekintetében.

(4)

A 2017. június 28-i (EU) 2017/1146 bizottsági végrehajtási rendelettel (4) a Bizottság ismételten végleges dömpingellenes vámot vetett ki, 39,2 %-os vámtétellel a Kínából származó, a Jinan Meide Castings Co., Ltd által gyártott menetelt temperöntvény csőszerelvények és -illesztések behozatalára.

(5)

2015. november 25-én a Bizottság részleges időközi felülvizsgálatot indított a Metpro Limited kérelme nyomán, Kínából és Thaiföldről származó menetelt temperöntvény csőszerelvények és -illesztések bizonyos típusai tekintetében, hogy meghatározza, azok az alkalmazandó dömpingellenes intézkedések hatálya alá tartoznak-e. A Bizottság ezt a részleges időközi felülvizsgálatot 2016. július 18-án zárta le az (EU) 2016/1176 végrehajtási határozattal (5), miután a kérelmező visszavonta a kérelmét.

(6)

2017. május 23-án a Bizottság részleges időközi felülvizsgálatot indított a Hebei Yulong Casting Co., Ltd kérelme nyomán, Kínából és Thaiföldről származó menetelt temperöntvény csőszerelvények és -illesztések bizonyos típusai tekintetében, hogy meghatározza, azok az alkalmazandó dömpingellenes intézkedések hatálya alá tartoznak-e. A Bizottság ezt a részleges időközi felülvizsgálatot 2018. január 11-én zárta le az (EU) 2018/52 végrehajtási határozattal (6), miután a kérelmező visszavonta a kérelmét.

(7)

2018. július 12-én az Európai Unió Bírósága úgy döntött, hogy a gömbgrafitos öntöttvas (más néven alakítható öntöttvas) szerelvények nem felelnek meg a KN 7307 19 10 vámtarifaalszám alatt meghatározott temperöntvény fogalmának. A Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a gömbgrafitos öntöttvas szerelvényeket a KN 7307 19 90 kiegészítő vámtarifaalszám alá kell besorolni (mint más, vasból készült árucikkeket). 2019. február 14-én az Európai Bizottság kihirdette az (EU) 2019/262 rendeletet (7), amely módosította a TARIC-kódokra történt hivatkozásokat, hogy összhangba hozza azokat a Bíróság következtetéseivel. Mivel a dömpingellenes intézkedéseket a termékmeghatározás alapján vezetik be a tarifális besorolástól függetlenül, e módosítás semmilyen hatást nem gyakorolt a jelenlegi intézkedések termékkörére.

(8)

A hatályos dömpingellenes intézkedések közelgő hatályvesztéséről szóló értesítés (8) közzétételét követően a Bizottsághoz kérelem érkezett az intézkedéseknek az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti felülvizsgálatára (a továbbiakban: a kérelem).

(9)

A kérelmet 2018. február 13-án nyújtotta be az Európai Unió temperöntvény csőszerelvények és -illesztések iparágának érdekvédelmi bizottsága (a továbbiakban: a kérelmező). A kérelmező a menetelt temperöntvény és gömbgrafitos öntöttvas csőszerelvények és -illesztések teljes uniós termelésének 95 %-át képviseli.

(10)

A kérelem azon alapult, hogy az intézkedések hatályvesztése a dömping folytatódásához vagy megismétlődéséhez és az uniós gazdasági ágazatot érő kár megismétlődéséhez vezetne.

(11)

Miután megállapította, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre a hatályvesztési felülvizsgálat megindításához, a Bizottság 2018. május 8-án értesítést tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában az eljárás megindításáról (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) (9).

(12)

A dömping folytatódására, illetve megismétlődésére vonatkozó vizsgálat a 2017. április 1. és 2018. március 31. közötti időszakot (a továbbiakban: felülvizsgálati időszak) ölelte fel.

(13)

A kár megismétlődésének valószínűségére vonatkozó értékelés szempontjából releváns tendenciák vizsgálata a 2014. január 1. és a felülvizsgálati időszak vége közötti időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(14)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte az érdekelt feleket, hogy a vizsgálatban való részvétel érdekében vegyék fel vele a kapcsolatot. A Bizottság emellett külön értesítette a kérelmezőket, az ismert uniós gyártókat, az ismert gyártókat és a kínai és thaiföldi hatóságokat, az ismert importőröket, beszállítókat, felhasználókat és kereskedőket, akiket tudomása szerint érintett a vizsgálat megindítása; és egyúttal e feleket is felkérte az együttműködésre.

(15)

Az érdekelt feleknek lehetőségük nyílt a vizsgálat megindításával kapcsolatos észrevételeik megtételére, valamint a Bizottsággal és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselővel tartandó meghallgatás kérelmezésére. Egyetlen érdekelt fél sem kért meghallgatást.

(16)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy az alaprendelet 17. cikkével összhangban mintavételt végezhet az érdekelt felek körében.

(17)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság jelezte, hogy ideiglenesen kiválasztott egy uniós gyártókból álló mintát.

(18)

Az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Bizottság a mintát a hasonló termék 2017-es értékesítésének azon legnagyobb reprezentatív mennyisége alapján választotta ki, amelyet a rendelkezésre álló időn belül észszerűen meg lehetett vizsgálni.

(19)

A minta három uniós gyártóból állt. A mintába felvett uniós gyártók értékesítése a teljes becsült uniós értékesítési volumen több mint 70 %-át tette ki. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételeket az ideiglenes mintával kapcsolatban. Észrevétel nem érkezett. A Bizottság tehát arra a következtetésre jutott, hogy a minta az uniós ágazatra nézve reprezentatív.

(20)

A Bizottság – annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát – felkérte a független importőröket, hogy nyújtsák be az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információkat. Hét független importőr adta meg a kért információkat.

(21)

Az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Bizottság a felülvizsgálat tárgyát képező termék 2017-es értékesítésének azon legnagyobb reprezentatív mennyisége alapján választott ki mintát, amelyet a rendelkezésre álló időn belül észszerűen meg lehetett vizsgálni.

(22)

A minta három uniós importőrből állt. A kiválasztott mintával kapcsolatban nem érkezett észrevétel. A Bizottság tehát arra a következtetésre jutott, hogy a minta az uniós importőrökre nézve reprezentatív.

(23)

A Bizottság – annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát – felkérte az összes ismert kínai gyártót, hogy nyújtsák be az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információkat. Ezenfelül a Bizottság felkérte a Kínai Népköztársaság Európai Unió mellett működő képviseletét, hogy ha vannak olyan további gyártók, amelyek adott esetben részt kívánnak venni a vizsgálatban, nevezze meg őket és/vagy lépjen kapcsolatba velük.

(24)

Két Kínában működő gyártó nyújtotta be a kért információkat, és egyezett bele abba, hogy szerepeljen a mintában. Az együttműködő gyártók kis számára való tekintettel a Bizottság úgy döntött, hogy nincs szükség mintavételre.

(25)

A Bizottság – annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát – felkérte az összes ismert thaiföldi gyártót, hogy nyújtsák be az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információkat. Ezenfelül a Bizottság felkérte a Thaiföldi Királyság Európai Unió mellett működő képviseletét, hogy ha vannak olyan további gyártók, amelyek adott esetben részt kívánnak venni a vizsgálatban, nevezze meg őket és/vagy lépjen kapcsolatba velük.

(26)

Egy thaiföldi gyártó jelentkezett, de nem adott választ a mintavételre.

(27)

A thaiföldi gyártók tehát nem működtek együtt a vizsgálatban.

(28)

A Bizottság kérdőíveket küldött a mintában szereplő három uniós gyártónak, a mintában szereplő három független importőrnek, a mintavétel során jelentkező két kínai gyártónak, valamint a kínai kormánynak. Kitöltött kérdőív csak a mintában szereplő három uniós gyártótól érkezett vissza.

(29)

A kínai gyártók tehát nem működtek együtt a vizsgálatban.

(30)

A Bizottság beszerzett az együttműködő felektől és ellenőrzött minden olyan információt, amelyet a vizsgálatához szükségesnek ítélt. Az alaprendelet 16. cikke szerinti ellenőrző látogatásokra a következő vállalatok telephelyén került sor:

Uniós gyártók

(31)

mivel a vizsgálat megindításakor elegendő arra utaló bizonyíték állt rendelkezésre, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében jelentős torzulások állnak fenn Kínában, a Bizottság helyénvalónak ítélte, hogy a vizsgálatot az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése alapján indítsa meg.

(32)

Következésképpen az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazásához szükséges adatok összegyűjtése érdekében a Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte a Kínában található ismert gyártókat, hogy bocsássák rendelkezésre a felülvizsgálat tárgyát képező termék előállításához felhasznált inputokra vonatkozóan az értesítés III. mellékletében kért információkat. A mintavételi választ visszaküldő két gyártó benyújtotta a III. mellékletben kért információkat is.

(33)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében vett állítólagos jelentős torzulásokra irányuló vizsgálatához szükségesnek tartott információk összegyűjtése érdekében a Bizottság emellett kérdőívet küldött a kínai kormánynak is. A kínai kormánytól nem érkezett válasz.

(34)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság felkérte továbbá az érdekelt feleket, hogy az értesítésnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételétől számított 37 napon belül ismertessék álláspontjukat és szolgáltassanak információkat az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése alkalmazásának helyénvalóságát illetően, és mindezt támasszák alá bizonyítékokkal.

(35)

Egy kínai gyártó azt állította, hogy a Bizottság által alkalmazni kívánt módszer jogellenes és nem áll összhangban a dömpingellenes WTO-megállapodás szerinti uniós kötelezettségekkel. Az érdekelt fél ugyanakkor nem indokolta meg állítását.

(36)

Ezenfelül, e kínai gyártó azt is kifejtette, hogy nem állnak fenn az alaprendelet 2. cikk (6a) bekezdésének b) pontja értelmében vett torzulások, és hogy árai és költségei, ideértve a nyersanyag- és energiaköltségeket, szabadpiaci erőviszonyok eredményei. Ezeket az állításokat a továbbiakban nem indokolták, és az említett fél nem működött együtt a vizsgálatban.

(37)

Tekintettel az állítások indokolásának elmaradására, a Bizottság nem tudott ezen állításokkal konkrétan foglalkozni. A Bizottság ugyanakkor megvizsgálta, hogy fennállnak-e az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében vett torzulások. Ezt az értékelést az alábbi 3.2.2.2–3.2.2.9. szakasz tartalmazza.

(38)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság jelezte továbbá hogy a rendelkezésére álló bizonyítékokra tekintettel az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerint megfelelő reprezentatív ország kiválasztása lehet szükséges ahhoz, hogy a rendes értéket torzulásoktól mentes árak, illetve referenciaértékek alapján állapítsa meg.

(39)

2018. június 20-án a Bizottság közzétette az aktához fűzött első feljegyzést (a továbbiakban: a 2018. június 20-i feljegyzés) (10), amelyben az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése e) pontja második albekezdésének megfelelően az érdekelt felek állásfoglalását kérte azon releváns forrásokkal kapcsolatban, amelyeket felhasználhat a rendes érték meghatározásához. A feljegyzés az alapanyagokra, az energiára és a munkaerőre is kiterjedően felsorolta azokat a termelési tényezőket, amelyeket a kínai gyártók felhasználnak a felülvizsgálat tárgyát képező termék előállításához. Ezenkívül a torzulásoktól mentes árak, illetve referenciaértékek megválasztására vonatkozó kritériumok alapján a Bizottság a következő négy lehetséges reprezentatív országot jelölte meg: Thaiföld, Törökország, Argentína és Brazília. A két utolsó ország tekintetében a 2018. június 20-i feljegyzés elismerte, hogy a megfigyelések szerint nem álltak kellően rendelkezésre nyilvános pénzügyi adatok.

(40)

Minden félnek lehetősége nyílt észrevételeket tenni. Ugyanakkor csak az egyik kérelmezőtől és az egyik kínai gyártótól érkezett észrevétel.

(41)

A Bizottság a 2018. június 20-i feljegyzéssel kapcsolatban kapott észrevételekre a rendes érték megállapításához felhasznált forrásokra vonatkozó második, 2019. március 8-i feljegyzésben reagált (a továbbiakban: a 2019. március 8-i feljegyzés) (11). A Bizottság megállapította a termelési tényezők jegyzékét, és arra a következtetésre jutott, hogy az adott szakaszban Thaiföld volt tekinthető a leginkább megfelelő reprezentatív országnak az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának első franciabekezdése alapján. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket észrevételeik megtételére, de ők nem nyújtottak be észrevételt.

(42)

A felülvizsgálat tárgyát képező termék a Kínából és Thaiföldről származó, jelenleg az ex 7307 19 10 (TARIC-kód: 7307191010) és ex 7307 19 90 (TARIC-kód: 7307199010) KN-kódok alá tartozó menetelt temperöntvény és gömbgrafitos öntöttvas csőszerelvények és -illesztések, kivéve az ISO DIN 13 szerinti métermenettel rendelkező vágógyűrűs szerelvénytesteket és a kerek, menetes, fedél nélküli temperöntvény elágazó dobozokat (a továbbiakban: a felülvizsgálat tárgyát képező termék).

(43)

Az elsődleges nyersanyagok a fémhulladékok, a koksz, a villamos energia és a gáz, a homok (az öntéshez) és a cink (a galvanizáláshoz). A gyártási eljárás első lépése a fémhulladék olvasztása. Ezt az öntési eljárás követi, amely során a folyékony fémet különböző formákba öntik, majd ezeket később darabolják. A termékeket hosszadalmas temperálási folyamatnak kell alávetni annak érdekében, hogy a megfelelő képlékenységet biztosítsák olyan területeken történő felhasználáshoz, ahol például lökés- és rezgésállóság szükséges, továbbá ahol a termékeknek gyors hőmérséklet-változást kell kibírniuk. Ezt követően a szerelvények galvanizálhatók. Ezután kerül sor a menetvágásra és más megmunkálásra.

(44)

A menetelt, öntött csőszerelvények és -illesztések két vagy több cső csatlakoztatására, egy cső berendezéshez történő csatlakoztatására, a folyadékáramlás irányának megváltoztatására vagy egy cső lezárására szolgálnak. A menetelt, öntött csőszerelvényeket és -illesztéseket főleg lakóépületek és nem lakás céljára szolgáló épületek gáz-, víz- és fűtési rendszereihez használják. Olajfinomítók csővezetékrendszereiben is alkalmazzák őket. E szerelvények többféle kialakításban kaphatók: a leggyakoribbak a 90 fokos könyökidomok, T-idomok, kapcsolókarmantyúk, keresztidomok és csatlakozók. Fekete (nem galvanizált) és galvanizált kivitelben is készülnek.

(45)

Amint az eredeti vizsgálat során megállapítást nyert, ez a hatályvesztési felülvizsgálat is megerősítette, hogy a következő termékek ugyanazokkal az alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzőkkel rendelkeznek, továbbá az alapvető felhasználási területeik is megegyeznek:

(46)

Ezért e termékeket az alaprendelet 1. cikke (4) bekezdése értelmében hasonló termékeknek kell tekinteni.

(47)

Az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Bizottság megvizsgálta, hogy valószínűsíthető-e, hogy a hatályban lévő intézkedések hatályvesztése a Kínából érkező dömping folytatódásával vagy megismétlődésével járna.

(48)

A (29) preambulumbekezdésben említettek szerint egyetlen kínai gyártó sem működött együtt a vizsgálat során. A kínai gyártók nem töltötték ki a kérdőíveket, nem adtak meg adatokat az exportárakról és költségekről, a belföldi árakról és költségekről, a kapacitásról, a termelésről, a beruházásokról stb. Hasonlóképpen, a kínai kormány és a kínai gyártók nem nyújtottak be észrevételeket a rendelkezésre álló bizonyítékokhoz, ideértve azokat, amelyek a Kínai Népköztársaság gazdaságának jelentős torzulásairól szóló bizottsági szolgálati munkadokumentumban (a továbbiakban: a jelentés) (12) szerepelnek. Ebből adódóan a Bizottságnak az alaprendelet 18. cikkének megfelelően a rendelkezésre álló tényekre kellett támaszkodnia.

(49)

A Bizottság értesítette a kínai hatóságokat és a két kínai gyártót az alaprendelet 18. cikke (1) bekezdésének alkalmazásáról, és lehetőséget biztosított számukra észrevételeik megtételére. Észrevétel nem érkezett.

(50)

Ennek alapján a dömping folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűségével összefüggésben tett alábbi ténymegállapítások alapjául – az alaprendelet 18. cikkének (1) bekezdésével összhangban – a rendelkezésre álló tények, így különösen a kérelemben és az érdekelt felek beadványaiban foglalt információk, valamint az alaprendelet 14. cikkének (6) bekezdése alapján gyűjtött statisztikák (a továbbiakban: a 14. cikk (6) bekezdése szerinti adatbázis), továbbá adott esetben más, alább ((115) és (127) preambulumbekezdés) megjelölt nyilvános források szolgáltak.

(51)

A 14. cikk (6) bekezdése szerinti adatbázisból származó statisztikai adatok szerint a felülvizsgálati időszakban 7 666 tonna temperöntvény szerelvény érkezett az Unióba Kínából; a behozatal a teljes uniós felhasználás 21 %-át tette ki. Ennek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a felülvizsgálati időszakban ténylegesen megvalósult behozatal reprezentatívnak tekinthető, ezért megvizsgálta, hogy a dömping folytatódott-e a felülvizsgálati időszak alatt.

(52)

Az alaprendelet 2. cikkének (1) bekezdése szerint „[a] rendes érték rendszerint az exportáló országban a független vevők által a szokásos kereskedelmi forgalom keretében ténylegesen fizetett vagy fizetendő árakon alapszik”.

(53)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerint azonban „[a]bban az esetben, ha […] megállapítást nyer, hogy az exportáló országban fennálló, b) pont szerinti jelentős torzulások következtében nem helyénvaló az exportáló országbeli belföldi árak és költségek alkalmazása, a rendes értéket a torzulásoktól mentes árakat vagy referenciaértékeket tükröző előállítási és értékesítési költségek alapján kell képezni”, továbbá annak „tartalmaznia kell az igazgatási, értékesítési és általános költségek, valamint a nyereség torzulástól mentes és észszerű összegét”.

(54)

Az alábbiakban bővebben kifejtett módon a Bizottság a jelenlegi vizsgálatban arra a következtetésre jutott, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján, valamint a kínai kormány és a kínai gyártók együttműködésének hiányára tekintettel helyénvaló az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazása.

(55)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontjában foglalt meghatározás szerint „[j]elentős torzulások azok a torzulások, amelyek akkor következnek be, ha a jelentett árak vagy költségek – a nyersanyag- és energiaköltségeket is beleértve – jelentős kormányzati beavatkozás hatására nem szabadpiaci erőviszonyok eredményei. A jelentős torzulások fennállásának értékelése során – többek között – figyelembe kell venni az alábbiak közül egy vagy több elem lehetséges hatását:

(56)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja szerint a 2. cikk (6a) bekezdésének a) pontja értelmében vett jelentős torzulások fennállásának értékelése során többek között az előző rendelkezésben felsorolt elemek nem kimerítő listáját veszik figyelembe. Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében a jelentős torzulások fennállásának értékelése során figyelembe kell venni az exportáló országban az érintett terméket illetően alkalmazott árakra és a termékek költségeire ezen elemek egyike vagy több ilyen elem által gyakorolt hatásokat. Ugyanis, mivel ez a lista nem kumulatív, nem minden elemre kell tekintettel lenni a jelentős torzulás megállapításához. Ráadásul ugyanazok a ténybeli körülmények vehetők alapul a lista egy vagy több eleme fennállásának igazolásához. Ugyanakkor a 2. cikk (6a) bekezdésének a) pontja értelmében vett jelentős torzulásokkal kapcsolatos következtetéseket a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján lehet levonni.

(57)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének c) pontja úgy rendelkezik, hogy „[a]mennyiben a Bizottság megalapozott jelzésekkel rendelkezik a b) pontban említettek szerinti torzulások egy adott országban vagy az ország egy adott ágazatában való fennállásáról, és amennyiben az e rendelet eredményes alkalmazása szempontjából helyénvaló, a Bizottságnak jelentést kell készítenie, nyilvánosságra hoznia és rendszeresen frissítenie, amelyben leírja a b) pontban említett piaci körülményeket az adott országban vagy ágazatban”.

(58)

Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra a vizsgálat megindításakor, hogy megcáfolják a vizsgálat irataiban foglalt bizonyítékokat, észrevételt tegyenek azokkal kapcsolatban vagy kiegészítsék azokat. A Bizottság erre vonatkozóan a jelentést veszi alapul, amely rámutatott a gazdaság számos szintjén meglévő számottevő kormányzati beavatkozásra, többek között a jelenlegi vizsgálat szempontjából különösen releváns kulcsfontosságú termelési tényezőket (például a földterületeket, az energiát, a tőkét, a nyersanyagokat és a munkaerőt), valamint egyes ágazatokat (például az acélipart és a vegyipart) érintő konkrét torzulásokra. A jelentés bekerült a vizsgálat iratai közé.

(59)

A Bizottság megvizsgálta, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében fennálló jelentős torzulások következtében helyénvaló-e a Kínában érvényes belföldi árak és költségek alkalmazása. A Bizottság a rendelkezésre álló, többek között a jelentésben foglalt bizonyítékok alapján járt el így, amely jelentés nyilvánosan elérthető forrásokra támaszkodik, nevezetesen a kínai jogszabályokra, hivatalosan közzétett kínai politikai dokumentumokra, nemzetközi szervezetek által közzétett jelentésekre, és elismert tudósoknak a jelentésben konkrétan megjelölt tanulmányaira és cikkeire. Az elemzés kiterjedt a gazdaság egészében végrehajtott jelentős kormányzati beavatkozások vizsgálatára, valamint a felülvizsgálat tárgyát képező termék szempontjából releváns ágazat konkrét piaci helyzetére.

(60)

A (28)–(33) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően sem a kínai kormánytól, sem a kínai gyártóktól nem érkezett olyan észrevétel vagy bizonyíték, amely alátámasztotta vagy cáfolta volna a rendelkezésre álló, ezen belül a jelentésben meglévő, valamint a kérelmezők által ezek kiegészítéseképpen átadott bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy jelentős torzulások állnak fenn, és/vagy a szóban forgó ügyben helyénvaló az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazása.

(61)

A kínai gazdasági rendszer a „szocialista piacgazdaság” koncepciójára épül. A kínai alkotmányban rögzített gondolat meghatározza Kína gazdaságirányítását. Alapelve, hogy „a termelőeszközök a szocialista állam, vagyis a nép egésze, valamint a dolgozó emberek kollektív tulajdonában vannak”. E felfogás szerint az állami tulajdonú gazdaság „a nemzetgazdaság vezető ereje”, az állam feladata pedig, hogy „biztosítsa annak konszolidációját és növekedését” (13). Ebből eredően a kínai gazdaság általános berendezkedése nemcsak hogy megengedi, de kifejezetten meg is követeli a számottevő kormányzati beavatkozásokat. Az állami tulajdon magántulajdon feletti felsőbbrendűségének eszméje áthatja a teljes jogrendszert, és valamennyi alapvető jogszabályban általános elvként hangsúlyozott elemként jelenik meg. Ennek ékes példája a kínai ingatlantörvény, amely a szocializmus kezdeti stádiumára hivatkozva az államot olyan alapvető gazdasági rendszer fenntartásával bízza meg, amelyben uralkodó szerepet játszik az állami tulajdon. A szabályozás megtűri az egyéb tulajdoni formákat is: a törvény engedi az állami tulajdonnal párhuzamos fejlődésüket (14).

(62)

Ezenkívül a kínai jog szerint a kínai szocialista piacgazdaság fejlesztése a Kínai Kommunista Párt (a továbbiakban: KKP) vezetésével történik. A kínai állam és a KKP struktúrái minden szinten – jogi, intézményi és személyi szinten is – egymásba fonódva olyan felépítményt alkotnak, amelyben a KKP és az állam szerepei nem különböztethetők meg. A kínai alkotmány 2018. márciusi módosítását követően az alkotmány 1. cikkében való megerősítés révén még hangsúlyosabbá vált a KKP vezető szerepe. A meglévő első mondatot – „[a] szocialista rendszer a Kínai Népköztársaság alaprendszere” – követően a szöveg a következő mondattal egészült ki: „[a] kínai jellemzőkkel bíró szocializmus meghatározó eleme a Kínai Kommunista Párt vezető szerepe.” (15) Ez szemlélteti a KKP ellenőrzését Kína gazdasági rendszere felett. Ez a kínai rendszertől elválaszthatatlan ellenőrzés túllépi az olyan országokban szokásos mértéket, ahol a kormányok általános makrogazdasági irányítást gyakorolnak, amelynek keretein belül a szabadpiaci erőviszonyok érvényesülnek.

(63)

A kínai állam intervencionista gazdaságpolitikát követve valósítja meg a céljait, amelyek inkább a KKP politikai programjának felelnek meg, és nem a szabadpiacon uralkodó gazdasági viszonyokat tükrözik (16). A kínai hatóságok által alkalmazott intervencionista gazdaságpolitikai eszközök sokrétűek: kiterjednek az ipartervezésre, a pénzügyi rendszerre, valamint a szabályozási környezet különböző szintjeire.

(64)

Először is az általános igazgatási ellenőrzés szintjén a kínai gazdaság irányát az ipartervezés összetett rendszere határozza meg, amely kihat az országban zajló valamennyi gazdasági tevékenységre. E tervek összessége az ágazatok és horizontális szakpolitikák átfogó és összetett mátrixára kiterjedően a kormányzat minden szintjén megjelenik. A tartományi szintű tervek részletesek, míg a nemzeti tervek általánosabb célokat tűznek ki. A tervek emellett meghatározzák az adott ágazatok/szektorok támogatását szolgáló eszközöket, valamint a célkitűzések megvalósításának határidejét is. Egyes tervek konkrét kimeneti célokat rögzítenek. A tervek alapján a kormányzati prioritásoknak megfelelően egyedi ipari ágazatokat és/vagy projekteket választanak ki pozitív vagy negatív prioritásként, amelyekhez konkrét fejlesztési célokat rendelnek (ipari korszerűsítés, nemzetközi terjeszkedés stb.). A gazdasági szereplőknek – a magán- és állami tulajdonban lévőknek egyaránt – gyakorlatilag a tervrendszer által megszabott realitáshoz kell igazítaniuk üzleti tevékenységüket. Nemcsak a tervek kötelező jellege, hanem amiatt is, hogy az illetékes kínai hatóságok a kormányzat valamennyi szintjén a tervek szerint járnak el, és hatáskörüket ennek megfelelően gyakorolva kényszerítik a gazdasági szereplőket a tervekben megállapított prioritások betartására (lásd még az alábbi 3.2.2.5. szakaszt) (17).

(65)

Másodszor: a pénzügyi erőforrások elosztásának szintjén Kína pénzügyi rendszerét az állami tulajdonú kereskedelmi bankok uralják. Hitelezési politikájuk kialakításakor és végrehajtásakor e bankoknak a kormányzat iparpolitikai célkitűzéseihez kell igazodniuk ahelyett, hogy elsődlegesen az adott projekt gazdasági megalapozottságát értékelnék (lásd még az alábbi 3.2.2.8. szakaszt) (18). Ugyanez mondható el a kínai pénzügyi rendszer egyéb elemeiről, pl. a részvény- és kötvénypiacokról, a magántőkepiacokról stb. is. A pénzügyi rendszer e részei a bankszektorhoz képest ugyan kevésbé jelentősek, intézményi berendezkedésük és tevékenységük mégsem a pénzügyi piacok hatékony működését szolgálja, hanem az állam és a KKP számára biztosítja az ellenőrzés és a beavatkozás lehetőségét (19).

(66)

Harmadszor: a szabályozási környezet szintjén a gazdaságra irányuló állami beavatkozások sokféle formát öltenek. Például a közbeszerzési szabályokat rendszeresen használják fel a gazdasági hatékonyságtól eltérő szakpolitikai célok érdekében, ami akadályozza a piacközpontú elvek érvényesülését e téren. A vonatkozó jogszabály kifejezetten arról rendelkezik, hogy a közbeszerzések lebonyolításával az állami politikai intézkedések keretében kitűzött célok megvalósulását kell elősegíteni. Az viszont, hogy e célok jellege továbbra sem meghatározott, széles körű mérlegelési jogkört biztosít a döntéshozó szervek számára (20). Ugyanígy a beruházások terén a kínai kormány jelentős mértékben ellenőrzi és befolyásolja mind az állami, mind a magánberuházások rendeltetését és nagyságrendjét. A beruházások átvilágítása, valamint a beruházásokhoz kapcsolódó különféle ösztönzők, korlátozások és tilalmak fontos hatósági eszközök az iparpolitikai célok támogatásában, például a kulcságazatok feletti állami ellenőrzés fenntartásában, valamint a belföldi ipar megerősítésében (21).

(67)

Összefoglalva: a kínai gazdasági modell olyan alaptételekre épül, amelyek biztosítják és ösztönzik a sokrétű kormányzati beavatkozást. Az ilyen jelentős mértékű kormányzati beavatkozások ellentétesek a piaci erők szabad érvényesülésével, ennélfogva torzítják az erőforrások piaci elveknek megfelelő elosztását (22).

(68)

Kínában a gazdaság jelentős részét képviselik azok a vállalkozások, amelyek az állam tulajdonában vannak, illetve az állam ellenőrzése vagy szakpolitikai felügyelete vagy irányítása alatt állnak.

(69)

Az állami tulajdont illetően az acélipar jelentős része továbbra is a kínai kormány tulajdonában van. A legfontosabb gyártók közül több is állami tulajdonú, ezek közül egyeseket (pl. Baosteel, Anshan Iron and Steel, Wuhan Iron and Steel stb.) az „Acélipari kiigazítási és korszerűsítési terv a 2016–2020 közötti időszakra” című dokumentum (23) példaként említ a 12. ötéves terv időszakának eredményeivel összefüggésben. Míg az állami és a magántulajdonú vállalatok száma a becslések szerint közel azonos, a világ tíz legnagyobb acélgyártója között szereplő öt kínai gyártóból négy van állami tulajdonban (24). Ugyanakkor míg 2016-ban a tíz legnagyobb gyártó a teljes ágazati kibocsátásnak csak mintegy 36 %-át adta, a kínai kormány célja, hogy 2025-re mintegy tíz nagyvállalatnál konszolidálja a vas- és acéltermelés 60–70 %-át (25). A konszolidáció részeként kényszerű összefonódásokra kerülhet sor a jövedelmező magánvállalatok és a gyengén teljesítő állami tulajdonú vállalatok között (26).

(70)

A kormányzat és a KKP olyan struktúrákat tart fenn, amelyekkel biztosítják folyamatos befolyásukat a vállalkozások felett. Az állam (és sok szempontból a KKP) nem csupán az általános gazdaságpolitikai intézkedések megfogalmazásában és az egyes vállalkozásoknál történő végrehajtásának felügyeletében játszik tevékeny szerepet, hanem jogot formál arra is, hogy részt vegyen a vállalkozások operatív döntéshozatalában. A vas- és acéliparban működő vállalkozások felett gyakorolt kormányzati ellenőrzés meglétére utaló elemekkel az alábbi 3.2.2.4. szakasz, különösen a (75) pont foglalkozik.

(71)

Ami az állam által az ágazatban gyakorolt szakpolitikai felügyeletet és irányítást illeti, e felügyelet és irányítás meglétét egyfelől a vas- és acélipari vállalkozások és a KKP közötti szoros kapcsolatok mutatják, mivel a párt jelen van e vállalkozások döntéshozatalában, illetve jogot formál arra, hogy abban részt vegyen (lásd különösen a (74)–(75) preambulumbekezdést), másfelől az kiolvasható az állami ipari tervezési dokumentumokból és más további kormányzati politikai eszközökből és irányelvekből, amelyek az ágazatra vonatkoznak (lásd különösen a (79)–(83) preambulumbekezdést). A vas- ás acélágazatra irányuló jelentős mértékű, alább leírt kormányzati ellenőrzés és beavatkozás miatt a magántulajdonú öntöttcsőszerelvény-gyártók sem működhetnek a piaci viszonyoknak megfelelően.

(72)

Az ágazat kínai hatóságok általi ellenőrzése, szakpolitikai felügyelete és irányítása kitűnik a vezető ágazati szövetség, a Kínai Vas- és Acélipari Gyártók Szövetsége (a továbbiakban: CISA) célkitűzéseiből is. A CISA alapszabályának 3. cikke szerint a szövetség „a vállalkozásokat, az ágazatot és a kormányzatot szolgálja (…) és arra törekszik, hogy összekötő szerepet töltsön be a kormányzat és az érintett vállalkozások között”. Emellett a 24. cikk előírja a CISA számára, hogy „végrehajtsa a kormányzat és az adott államapparátus által rábízott bármely más feladatokat”, míg a 26. cikk kimondja, hogy „a CISA megfelelően kitart a párt irányvonala, iránymutatásai, szakpolitikái és szakpolitikai irányítása mellett” (27).

(73)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Kínában az öntött csőszerelvények és -illesztések piacát nagymértékben a kínai kormányzat ellenőrzése, szakpolitikai felügyelete vagy irányítása alatt álló vállalkozások szolgálják ki.

(74)

A kínai állam a vállalatokon belüli állami jelenlét révén képes beavatkozni az árak és a költségek alakulásába. Míg az érintett állami hatóságok azon – a kínai jogszabályokban biztosított – jogáról, hogy kinevezzék és eltávolítsák az állami tulajdonú vállalatok kulcspozíciókban lévő vezetőit, elmondható, hogy a megfelelő tulajdonosi jogokat testesíti meg (28), a KKP állami és magántulajdonú vállalatokba egyaránt beépülő sejtjei révén az állam további csatornához jut az üzleti döntések befolyásolásában. A kínai társasági jog szerint minden vállalatnál KKP-szervezetet kell létrehozni (a KKP legalább három tagjával, amint az a KKP alapszabálya előírja (29)), amelynek tevékenységéhez az adott vállalatnak kell biztosítania a körülményeket. Úgy tűnik, korábban nem tartották be minden esetben, illetve érvényesítették szigorúan ezt az előírást. Legkésőbb 2016-tól kezdődően azonban a KKP megerősítette azt az igényét, hogy politikai elvekre tekintettel ellenőrzése alatt tartsa az állami tulajdonú vállalatok üzleti döntéseit. A beszámolók szerint ezenkívül a KKP nyomást gyakorol a magánvállalatokra annak érdekében, hogy tekintsék elsődlegesnek a „patriotizmust”, és tanúsítsanak pártfegyelmet (30). 2017. évi értesülések szerint a mintegy 1,86 millió magántulajdonú vállalat 70 %-ában működik pártsejt, a vállalatok pedig egyre inkább arra kényszerülnek, hogy a KKP szervezeteinek engedjék át a végső üzleti döntéshozatalt (31). Ezek a szabályok általánosan érvényesülnek a kínai gazdaság egészében, többek között a vas- és acélágazatban is. Megállapítható tehát, hogy e szabályokat alkalmazni kell a temperöntvény csőszerelvények gyártóira és alapanyag-beszállítóikra is.

(75)

Különösen a vas- és acélágazatban áll fenn szoros kapcsolat az ágazatban működő vállalkozások döntéshozatali eljárásai és az állam, azon belül a KKP között. A Kínából származó egyes melegen hengerelt, sík, vasból, ötvözetlen acélból vagy más ötvözött acélból készült termékekre vonatkozóan nemrégen folytatott szubvencióellenes vizsgálat (32) során a Bizottság megállapította, hogy az exportáló gyártók mintában szereplő négy csoportjából három állami tulajdonú vállalatokból áll. Mindhárom vállalatcsoportban az igazgatóság elnöke vagy az elnök látta el az adott vállalatcsoport KKP-szervezetének pártbizottsági titkári tisztségét is. Ugyanígy, a felülvizsgálat tárgyát képező termék tekintetében a pártstruktúrák és a vezető testületek között bizonyíthatóan személyi átfedések vannak a kínai gyártóknál. A Jinan Meide Casting Co. Ltd. vállalat igazgatótanácsának alelnöke például egyidejűleg a vállalati pártbizottság titkára is volt, legalábbis 2013 és 2016 között (33).

(76)

Az állam jelenléte és beavatkozása a pénzügyi piacokon (lásd még az alábbi 3.2.2.8. szakaszt), valamint a nyersanyagok és egyéb inputok biztosítása terén szintén torzító hatással van a piacra (34).

(77)

A fentiek alapján megállapítható, hogy az állam jelenléte a vas- és acélágazat vállalataiban, valamint a pénzügyi szektorban lehetővé teszi, hogy a kínai kormány befolyást gyakoroljon az árak és a költségek tekintetében.

(78)

A kínai gazdaság irányát jelentős mértékben egy részletesen kidolgozott tervrendszer határozza meg, amely prioritásokat állít fel és célokat tűz ki a központi és helyi kormányzatok számára. A vonatkozó tervek a kormányzat valamennyi szintjén elkészülnek, és szinte teljeskörűen lefedik a gazdasági ágazatokat, a tervezési eszközök kötelező erejű célkitűzéseket rögzítenek, az egyes igazgatási szintek hatóságai pedig figyelemmel kísérik a tervek végrehajtását a kormányzat megfelelő alacsonyabb szintjein. Összességében a kínai tervrendszer eredményeként az erőforrások a kormányzat által stratégiaiként kijelölt vagy más okból politikailag fontosnak tartott ágazatokba irányulnak ahelyett, hogy elosztásukat piaci erők határoznák meg (35).

(79)

A vas- és acélipart a kínai kormány kulcságazatnak tekinti (36). Ezt támasztja alá az acéliparral foglalkozó számos nemzeti, regionális és önkormányzati szinten kiadott terv, irányelv és egyéb dokumentum, köztük az „Acélipari kiigazítási és korszerűsítési terv a 2016–2020 közötti időszakra” című dokumentum. A terv megállapítja, hogy az acélipar „a kínai gazdaság fontos, alapvető ágazata, a nemzetgazdaság egyik sarokköve” (37). A tervben megfogalmazott fő feladatok és célkitűzések az ágazat fejlesztésének valamennyi szempontjára kiterjednek (38), többek között az acélhulladékokra vonatkozó konkrét célkitűzésekre is (39). Az acélhulladékra vonatkozó ágazati szakpolitikák megléte további kormányzati dokumentumokból is kitűnik, így például az Ipari és Információtechnológiai Minisztérium által arra vonatkozóan megállapított célértékekből, hogy az acélhulladék felhasználását fokozatosan növelik (40).

(80)

A nemzetgazdasági és társadalmi fejlődés 13. ötéves terve (41) célként tűzte ki a csúcskategóriás acéltermék-típusokat gyártó vállalkozások támogatását (42). A termékek megfelelő minőségét, tartósságát és megbízhatóságát ezenkívül az olyan vállalatok támogatásával tartja elérhetőnek, amelyek a tiszta acélgyártáshoz, a precíziós hengerléshez, valamint a minőségjavításhoz kapcsolódó technológiát alkalmaznak (43).

(81)

Az ipari szerkezetátalakításhoz összeállított útmutató katalógus 2011. évi kiadásának 2013. évi módosítása (44) (a továbbiakban: a katalógus) az ösztönzött ágazatok közé sorolja a vas- és acélipart. Így különösen a katalógus ösztönzi „az acéltermékek teljesítményének és minőségének javítását, valamint e termékek korszerűsítését szolgáló technológiák fejlesztését és alkalmazását, ideértve többek között a nagy szilárdságú, legalább 600 MPa szakítószilárdságú gépjárműkarosszéria-lemezeket, az olaj- és gázszállító vezetékek előállításához használt nagy teljesítményű csővezeték-acélt, a hajóépítéshez használt, nagy szilárdságú, széles és vastag lemezeket, a hajógépészetben használt acélt, az épületek, hidak és egyéb szerkezetek építéséhez használt mérsékelt vastagságú, legalább 420 MPa szakítószilárdságú lemezeket, a nagy sebességű vasúti szállításhoz és a vasúti teherszállításhoz használt acélt, a kis vasveszteségű és magas mágneses indukciójú szilíciumacélt, a korrózió- és kopásálló acélt, az erőforrás-kímélő, korrózióálló acélötvözeteket (a korszerű ferrites korrózióálló acélt, a duplex korrózióálló acélt és a nitrogénnel stabilizált duplex korrózióálló acélt), a nagy teljesítményű alapelemek (fogaskerekek, 12,9 vagy magasabb keménységű csavarok, nagy szakítószilárdságú rugók, hosszú élettartamú csapágyak) gyártásához használt speciális acélrudakat és hengerhuzalokat, valamint a magas minőségű speciális kovácsoltacél-anyagokat (többek között a szerszám- és öntvényacélt, a korrózióálló acélt és a gépgyártáshoz használt acélt)”. A Kínából származó egyes melegen hengerelt, sík, vasból, ötvözetlen acélból vagy más ötvözött acélból készült termékekre vonatkozóan a közelmúltban folytatott szubvencióellenes vizsgálat (45) megerősítette a katalógus alkalmazhatóságát.

(82)

Ezenfelül az elmúlt években Kína többféle exportkorlátozást tartott fenn a felülvizsgálat tárgyát képező termék gyártása szempontjából nélkülözhetetlen inputok tekintetében, jóllehet ezek némelyikét egy WTO-határozat (46) következtében megszüntették. Közelebbről: Kína kiviteli vámot alkalmazott az acélhulladékra és a cinkre, valamint a ferromangánra (47). Ez összhangban állt a belföldi ágazatok támogatására irányuló hatályos, a nemvasfémek 13. ötéves tervében meghatározott szakpolitikákkal, amelyek szerint szigorúan ellenőrizni kell az újonnan létrehozott cinkolvasztó műveket és technológiai reformot kell végrehajtani az elavult cinkművekben (48). Ugyanígy, az ásványi erőforrások 13. ötéves terve úgy rendelkezik, hogy az állam ellenőrizze a cinkbányászati létesítményeket, és felszólít arra, hogy az erőforrásokat a kiválasztott földrajzi térségekben a kiemelt vállalkozásokra koncentrálják (49).

(83)

A kínai kormány továbbá a szakpolitikai eszközök és irányelvek széles körét alkalmazza a vas- és acélágazat irányítása és fejlesztése céljából, többek között a piac összetételéhez és szerkezetátalakításához, a nyersanyagokhoz, a beruházásokhoz, a kapacitások leépítéséhez, a termékskálához, a tevékenységek áthelyezéséhez, a korszerűsítéshez stb. kapcsolódóan. A felsorolt és egyéb eszközökkel a kínai kormány az ágazat fejlesztését és működését annak gyakorlatilag valamennyi vonatkozására kiterjedően irányítja és ellenőrzi (50). Elmondható, hogy a kínai kormány politikájának horderejét és az abból eredő torzulásokat a kapacitásfelesleg jelenlegi problémája szemlélteti a legvilágosabban.

(84)

Ezért tehát megállapítást nyert, hogy a kínai kormány a szabadpiaci erőviszonyokat befolyásoló állami szakpolitikákat alkalmaz az öntött csőszerelvények és -illesztések gyártására és a gyártásukhoz használt nyersanyagokra.

(85)

A rendelkezésre álló információ szerint a kínai csődjogi rendszer nem alkalmas arra, hogy megvalósítsa olyan elsődleges célkitűzéseit, mint a követelések és tartozások méltányos rendezése, valamint a hitelezők és adósok jogszabályban biztosított jogainak és érdekei védelme. Úgy tűnik, ennek okai abban keresendők, hogy bár formálisan a kínai csődjog hasonló elveken nyugszik, mint más országok megfelelő jogszabályai, a kínai rendszert a jogérvényesítés módszeres hiánya jellemzi. Közismert a csődesetek alacsony száma az ország gazdaságának méretéhez képest, nem utolsósorban azért, mert a fizetésképtelenségi eljárásoknak számos olyan hiányosságuk van, amelyek gyakorlatilag elrettentik a bajba jutott vállalkozásokat attól, hogy csődvédelmet kérjenek. Ezenfelül az állam továbbra is hangsúlyos és tevékeny szerepet tölt be a fizetésképtelenségi eljárásokban, sok esetben közvetlenül befolyásolva azok kimenetelét (51).

(86)

Kínában különösen a földterületek tulajdonjogával és a földhasználati jogokkal összefüggésben nyilvánvalóak a tulajdonjogi rendszer hiányosságai (52). Minden földterület a kínai állam tulajdona (a vidéki földterület kollektív, a városi földterület állami tulajdonban van). Kiosztásuk továbbra is kizárólag az államtól függ. Vannak olyan jogszabályi előírások, amelyek célja – például az ajánlattételi eljárások bevezetésével – annak biztosítása, hogy a földhasználati jogok kiosztása átlátható módon és piaci áron történjen. Ezeket az előírásokat azonban rendszeresen figyelmen kívül hagyják, így egyes vevők ingyen vagy piaci ár alatt jutnak földterülethez (53). A hatóságok emellett a földterületek kiosztásakor gyakran törekszenek konkrét politikai célok elérésére, például a gazdasági tervek teljesítésére (54).

(87)

A kínai csődjogi és tulajdonjogi szabályozás láthatóan nem működik megfelelően, ami torzulásokat eredményez Kínában a fizetésképtelen vállalatok életben tartásakor, valamint a földterületek juttatásával és megszerzésével összefüggésben. Ezek a jogszabályok a vas- és acélipar, többek között a felülvizsgálat tárgyát képező termék exportáló gyártói tekintetében is alkalmazandók.

(88)

A fentiekre tekintettel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a csődeljárási és tulajdonjogi jogszabályokat diszkriminatívan alkalmazzák vagy nem megfelelően kényszerítik ki a vas- és acélágazatban, a felülvizsgálat tárgyát képező termék vonatkozásában is.

(89)

Kínában nem fejlődhet ki teljes mértékben piaci alapokon álló bérrendszer, mivel a munkavállalók és a munkáltatók szerveződéshez és kollektív tárgyaláshoz való jogai korlátozottak. Kína nem ratifikálta a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) számos alapvető egyezményét, így különösen azokat, amelyek az egyesülés szabadságára és a kollektív tárgyalásra vonatkoznak (55). A nemzeti jog értelmében egyetlen szakszervezet működik. E szervezet azonban nem független az állami hatóságoktól, a kollektív tárgyalásokban és a munkavállalói jogok védelmében való közreműködése pedig továbbra is kezdetleges (56). Ezenfelül a kínai munkaerő mobilitását korlátozza a háztartások nyilvántartásba vételi rendszere, amely a társadalombiztosítási és egyéb juttatásokat kizárólag az adott közigazgatási területen lakók számára teszi elérhetővé teljeskörűen. Ennek eredményeként a regisztrált helyi lakcímmel nem rendelkező munkavállalók kiszolgáltatott foglalkoztatási helyzetbe kerülnek és alacsonyabb jövedelemhez jutnak a regisztrált helyi lakcímmel rendelkezőkhöz képest (57). A fenti ténymegállapításokkal jellemzett körülmények a kínai bérköltségek torzulásához vezetnek.

(90)

A vas- és acélágazat, ezen belül a felülvizsgálat tárgyát képező termék is a fent leírt kínai munkajogi rendszer hatálya alatt áll. Az öntött csőszerelvények és -illesztések ágazatát ennélfogva a bérköltségek torzulása közvetlenül (a felülvizsgálat tárgyát képező termék gyártásakor) és közvetetten (az ugyanezen kínai munkajogi rendszer hatálya alá tartozó vállalatoktól származó tőke vagy input felhasználásakor) is érinti.

(91)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a bérköltségek torzultak a vas- és acélágazatban, ezen belül a felülvizsgálat tárgyát képező termék tekintetében is.

(92)

Kínában a vállalati szereplők tőkéhez jutása többféle szempontból torzult.

(93)

Először is a kínai pénzügyi rendszert az állami tulajdonú bankok erős pozíciója jellemzi (58), amelyek a finanszírozási eszközök juttatásakor az adott projekt gazdasági életképességétől eltérő szempontokat is figyelembe vesznek. Az állami tulajdonú nem pénzügyi vállalatokhoz hasonlóan a bankok nem csupán tulajdoni jogviszony, hanem személyes kapcsolatok keretében is kötődnek az államhoz (a nagy állami tulajdonú pénzügyi intézmények felső vezetőit végső soron a KKP nevezi ki) (59), továbbá ugyancsak az állami tulajdonú nem pénzügyi vállalatokhoz hasonlóan a bankok rendszeresen hajtanak végre a kormányzat által kidolgozott közpolitikai intézkedéseket. Ennek során a bankok az erre vonatkozó egyértelmű jogszabályi kötelezettség teljesítésével üzleti tevékenységüket a nemzetgazdasági és társadalmi fejlődés szükségleteinek megfelelően, továbbá az állami iparpolitika iránymutatása szerint végzik (60). Mindezt egyéb meglévő szabályok fokozzák, amelyek a pénzügyi forrásokat a kormányzat által ösztönzöttként kijelölt vagy egyéb szempontból fontosnak tartott ágazatokhoz irányítják (61).

(94)

Noha elismert, hogy valószínűleg vannak olyan különböző jogi eszközök, amelyek megemlítik a normális banki viselkedés és a prudenciális szabályok tiszteletben tartásának, például a hitelfelvevők hitelképességi vizsgálatának szükségét, a vonatkozó bizonyítékok azt támasztják alá, hogy az ilyen rendelkezések szerepe másodlagos a különféle jogi eszközök alkalmazása során (62). A korábbi piacvédelmi vizsgálatok ténymegállapításaiból ugyanez a következtetés vonható le (63).

(95)

Ezenkívül a kötvény- és hitelminősítések gyakran torzulnak különféle okokból, többek között amiatt, hogy a kockázatértékelést befolyásolja az adott vállalat stratégiai fontossága a kínai kormány számára, valamint az implicit állami kezességvállalás ereje. A becslések határozottan arra utalnak, hogy a kínai hitelminősítések rendszerszerűen a rosszabb nemzetközi minősítéseknek feleltethetők meg (64).

(96)

Mindezt egyéb meglévő szabályok fokozzák, amelyek a pénzügyi forrásokat a kormányzat által ösztönzöttként kijelölt vagy egyéb szempontból fontosnak tartott ágazatokhoz irányítják (65). Következésképpen a hitelezés súlypontja az állami tulajdonú vállalatok, a jó összeköttetésekkel rendelkező magánvállalatok, valamint a kulcsfontosságú ipari ágazatok felé tolódik el, ez pedig azt jelzi, hogy a tőke elérhetősége és költsége nem minden piaci szereplő számára azonos.

(97)

Másodszor: a hitelfelvétel költségeit mesterségen alacsonyan tartották a beruházások élénkítése érdekében. Ez túlzott mértékű, viszont egyre alacsonyabb megtérülésű beruházási kiadásokhoz vezetett. A folyamatot szemlélteti, hogy a vállalati tőkeáttétel az utóbbi időben a jövedelmezőség drasztikus visszaesése ellenére is nőtt az állami szektorban, ami arra utal, hogy a bankrendszer mechanizmusai nem a normális kereskedelmi reakcióknak megfelelően működnek.

(98)

Harmadszor: bár a névleges kamatlábak liberalizációja 2015 októberében megvalósult, az árjelzéseket a kormányzat által előidézett torzulások hatása miatt továbbra sem a szabadpiaci erőviszonyok alakítják. Sőt, a referencia-kamatlábbal megegyező vagy annál alacsonyabb kamat melletti hitelnyújtás aránya továbbra is a teljes kihelyezett állomány 45 %-ának felel meg, a célzott hitelezés alkalmazása pedig a jelek szerint egyre hangsúlyosabb, mivel aránya a romló gazdasági körülmények ellenére határozottan nőtt 2015 óta. A mesterségesen alacsony kamatlábak alulárazást eredményeznek, ez pedig túlzott tőkefelhasználáshoz vezet.

(99)

A kínai hitelállomány általános bővülése a tőkeallokáció hatékonyságának romlására utal, ugyanakkor nem érzékelhetők a hitelfeltételek olyan szigorításának jelei, amelyre torzulásoktól mentes piaci környezetben lehetne számítani. Mindennek eredményeképpen az elmúlt években rohamosan nőtt a nemteljesítő hitelállomány. A veszélyeztetett hitelállomány bővülésével szembesülő kínai kormány a nemteljesítések elkerülése mellett döntött. Következésképpen a rossz hitelekre egyrészt a hitelek megújítása volt a válasz, ami ún. „zombicégek” létrejöttéhez vezetett, másrészt az adósság átruházása (pl. összefonódások vagy hitel-tőke konverzió formájában), ami viszont nem feltétlenül oldotta meg az általános hitelproblémát vagy kezelte annak elsődleges okait.

(100)

Lényegében a piac liberalizációja érdekében legutóbb tett lépések ellenére a kínai vállalati hitelezésben továbbra is jelen vannak azok a jelentős rendszerszintű problémák és torzulások, amelyek az állam mindent átható tőkepiaci jelenlétéből adódnak.

(101)

A fentiekre tekintettel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az öntött csőszerelvények és -illesztések gyártói olyan intézmények által biztosított finanszírozási eszközökhöz fértek hozzá, amelyek az állami politikai célkitűzéseket valósítják meg vagy egyébként nem az államtól függetlenül járnak el.

(102)

A Bizottság megjegyezte, hogy a jelentésben bemutatott torzulások nem korlátozódnak általában a vas- és acélágazatra. Épp ellenkezőleg: a rendelkezésre álló bizonyítékok szerint a kínai rendszer jellemzőiről a 3.2.2.1–3.2.2.5. szakaszban, valamint a jelentés A. részében tett megállapítások az ország egészére és a gazdaság valamennyi ágazatára érvényesek. Ugyanez igaz a termelési tényezőkről a 3.2.2.6–3.2.2.8. szakaszban, valamint a jelentés B. részében közölt jellemzésre is.

(103)

Az öntött csőszerelvények és -illesztések előállítása inputok széles körét igényli. Az előzőekben ismertetett rendszerszintű torzulások nyilvánvalóan kihatnak azokra az árakra is, amelyeket az öntött csőszerelvények és -illesztések előállításához ilyen inputot beszerző, illetve arra szerződést kötő gyártó fizet és megjelenít a költségei között. Például az inputok beszállítói a torzulásokkal érintett munkaerőt foglalkoztatnak. Olyan idegen forrást vonhatnak be, amelyeket szintén érintenek a pénzügyi szektor, illetve a tőkeallokáció torzulásai. Ezenkívül vonatkoznak rájuk a tervrendszer valamennyi kormányzati szinten és gazdasági ágazatban alkalmazott szabályai.

(104)

Következésképpen nem csupán az öntött csőszerelvények és -illesztések belföldi értékesítési árai nem használhatók fel, de valamennyi inputköltség (ezen belül a nyersanyagok, az energia, a földterület, a finanszírozás, a munkaerő stb.) is beszennyeződött, mivel ezek árazását is befolyásolja a jelentés A. és B. részében bemutatott számottevő kormányzati beavatkozás. Sőt, a tőke, a földterületek, a munkaerő, az energia és a nyersanyagok elosztásával összefüggésben bemutatott kormányzati beavatkozás Kína egészében érvényesül. Ebből például az adódik, hogy a Kínában többféle termelési tényező felhasználásával előállított inputra is jelentős torzulások hatnak. Ugyanez vonatkozik az input inputjaira, és így tovább.

(105)

A 3.2.2.2–3.2.2.9. szakaszban közölt elemzés, amely többek között vizsgálja az általában a kínai gazdaságra, konkrétan pedig a vas- és acélágazatra (és azon belül az öntött csőszerelvények és -illesztések gyártására) irányuló állami beavatkozásra vonatkozó bizonyítékokat, rámutatott, hogy az árak, illetve költségek – a nyersanyag-, energia- és munkaerőköltségeket is beleértve – az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának értelmében vett jelentős kormányzati beavatkozás hatására nem szabadpiaci erőviszonyok eredményei. Ez alapján, valamint a kínai kormány és a kínai gyártók együttműködésének hiányában a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ebben az esetben nem helyénvaló a belföldi árak és költségek alkalmazása a rendes érték megállapításához.

(106)

A Bizottság ezért a rendes értéket számtanilag képezte a torzulásoktól mentes árakat vagy referenciaértékeket tükröző előállítási és értékesítési költségek alapján, vagyis ebben az esetben egy megfelelő reprezentatív ország vonatkozó előállítási és értékesítési költségei alapján az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának megfelelően, a következő szakaszban foglaltak szerint. A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a vizsgálatban a kínai gyártók egyike sem működött együtt, és a Bizottság elé nem terjesztettek olyan állítást, amely szerint a belföldi költségek bármelyike torzulástól mentesnek tekinthető az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának harmadik franciabekezdése szerint.

(107)

A reprezentatív ország kiválasztása a következő szempontok alapján történt:

(108)

A 2018. június 20-i feljegyzésben ismertetett módon a Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket, hogy négy lehetséges reprezentatív országot határozott meg: Argentínát, Brazíliát, Thaiföldet és Törökországot, majd felkérte az érdekelt feleket arra, hogy tegyenek észrevételt, és javasoljanak további országokat.

(109)

A reprezentatív ország tekintetében a 2018. június 20-i feljegyzést követően a Bizottsághoz a Jinan Meide Casting Co., Ltd. kínai gyártótól érkezett beadvány (a továbbiakban: a 2018. július 18-i beadvány). A gyártó egyet nem értését fejezte ki a Bizottság azon szándékával kapcsolatban, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése szerinti módszert kívánja alkalmazni, ezért észrevételeket tett, amelyekkel a fenti a (35) és (36) preambulumbekezdés foglalkozik.

(110)

A gazdaság fejlettségi szintje tekintetében a Bizottság megjegyzi, hogy mind Thaiföld, mind Brazília, mind Törökország ugyanazon a jövedelmi szinten áll a Világbank szerint, azaz a közepes jövedelmű országok felső sávjába tartozik. Thaiföld, Törökország és Brazília tehát ebből a szempontból egyaránt alkalmas reprezentatív országok. Ezzel szemben Argentínát a magas jövedelmű országok közé sorolják, így a továbbiakban nem vették figyelembe az elemzés során.

(111)

Beadványában a Jinan Meide Casting Co., Ltd. Thaiföldet részesítette előnyben, mint reprezentatív országot Törökországgal szemben, mivel Thaiföld földrajzi, kulturális és gazdasági téren közel áll Kínához. A további érvek Törökországra vonatkoztak, és annak Thaiföldhöz és Kínához viszonyítva magasabb szintű fejlettségére, minthogy Törökország uniós csatlakozásra váró, úgynevezett tagjelölt ország, amely vámuniót tart fenn az EU-val.

(112)

Azt illetően, hogy Törökország tagjelölt ország, illetve, hogy vámuniót tart fenn az EU-val, a Bizottság megjegyzi azt is, hogy ezek a tények nem relevánsak egy adott ország reprezentatív országkénti megfelelőségének értékelésénél. A Jinan Meide nem támasztotta alá érvekkel vagy bizonyítékokkal, hogy ezek a tényezők miként érvénytelenítenék az említett ország reprezentatív országként való figyelembevételét. Ebben a tekintetben Thaiföld és Törökország egyaránt megfelel. Egy ország alkalmasságát nem érinti a kulturális vagy földrajzi közelség sem. Az alkalmasság értékelése gazdasági és nem kulturális vagy földrajzi kritériumokon alapul. Ezért a Bizottság ezeket a felvetéseket elutasította.

(113)

A 2018. június 20-i feljegyzésben kifejtettek szerint a Bizottság nem talált nyilvános pénzügyi adatokat Brazília tekintetében. További elemzések után a Bizottság megerősítette, hogy ilyen információ nem áll rendelkezésre, amint azt eredetileg is megállapította. Emellett az érdekelt felek egyike sem adott meg ilyen adatokat tartalmazó alternatív forrásokat. A Bizottság tehát úgy ítélte meg, hogy az elemzésében a továbbiakban csak Thaiföldet és Törökországot veszi figyelembe.

(114)

A 2018. június 20-i feljegyzésben említettek szerint a Bizottság a lehetséges reprezentatív országokban a felülvizsgálat tárgyát képező terméket előállító következő gyártók tekintetében talált nyilvánosan rendelkezésre álló pénzügyi kimutatásokat:

(115)

A 2018. június 20-i jelentést követően mindhárom vállalat 2017-es eredményeit rendelkezésre bocsátották az Orbis adatbázisban (68). A Siam jövedelmezősége 2017-ben negatívba fordult. A reprezentatív ország kiválasztásához tehát a Bizottság a két másik vállalatot, a thaiföldi BIS-t és a törökországi Trakya Dökümöt vette figyelembe.

(116)

A BIS szinte kizárólag a felülvizsgálat tárgyát képező terméket gyártja. A nyilvánosan rendelkezésre álló információk szerint termékei körébe csak az amerikai, brit és DIN-szabványok szerint előállított, öntött csőszerelvények és -illesztések tartoznak.

(117)

A Trakya Döküm számos más terméket gyártó nagyobb csoport. A nyilvánosan rendelkezésre álló információk szerint a Trakya Döküm a következő ágazatok számára állít elő termékeket: autógyártás, fehéráruk, hidraulikák, elektromos termékek, gépek, vasút, szerelvények és építőipar (ideértve a temperöntvény csőszerelvényeket és csőbilincseket),továbbá olyan termékeket gyárt, mint például rögzítő termékek, lánctagok és kézikerekek. A felülvizsgálat tárgyát képező termék csak kis részét adja a termelésének.

(118)

Így míg a BIS kizárólag a felülvizsgálat tárgyát képező terméket gyártja, e termék a Trakya Döküm nyolc termékkategóriájának csak egy alkategóriáját alkotja. A Bizottság tehát a BIS tekintetében rendelkezésre álló információt helytállóbbnak tekintette a Trakya Dökümre vonatkozónál, mivel a felülvizsgálat tárgyát képező termék az előbbi esetében a vállalat teljes forgalmának nagyobb hányadát adta. Ennek az az oka, hogy a BIS esetében az értékesítési, általános és adminisztratív költségekre és a nyereségre vonatkozó számadatok közvetlenebbül kapcsolódnak a felülvizsgálat tárgyát képező termékhez, míg a Trakya adatai kevésbé pontosak.

(119)

Ami a termelési tényezőkre vonatkozó információt illeti, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy ezek mindkét ország, azaz Törökország és Thaiföld vonatkozásában is kellően részletesen állnak rendelkezésre. A Bizottság elemezte a Thaiföldre és Törökországba irányuló kínai behozatal részesedését az elsődleges termelési tényező, azaz az acélhulladék tekintetében. Thaiföld esetében az összes behozatal mindössze 4 %-a érkezett Kínából. Ami Törökországot illeti, a kínai behozatal részesedését nem lehetett megállapítani, mivel az acélhulladék-behozatal több mint 50 %-át a török szabadkereskedelmi zónákba irányuló behozatalként vették nyilvántartásba és nem jelölték meg annak eredetét. Ezért, mivel az elsődleges termelési tényező Törökországba irányuló behozatalának eredete nem ismert, és így nem zárhatók ki a Kínából érkező behozott mennyiségek, a Bizottság megítélése szerint Thaiföld alkalmasabb reprezentatív ország.

(120)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának első franciabekezdése szerint az a cél, hogy a lehetséges reprezentatív országban megtalálják a kínai gyártók által alkalmazottaknak megfelelő, torzulásoktól mentes termelési tényezők, valamint az általános előállítási költségek, az értékesítési, általános és adminisztratív költségek és a nyereség torzulásoktól mentes összegeinek mindegyikét, vagy a lehető legtöbbjüket.

(121)

A fenti elemzés alapján Thaiföld maradéktalanul teljesítette azokat az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának első franciabekezdésében előírt feltételeket, amelyekre tekintettel figyelembe vehető megfelelő reprezentatív országként. Így különösen, Thaiföld számottevő mennyiségben gyártja a felülvizsgálat tárgyát képező terméket, és esetében teljeskörű adatok állnak rendelkezésre minden termelési tényezőről, az SGA-költségekről, valamint a nyereségről.

(122)

mivel megállapítást nyert, hogy Thaiföld megfelelő reprezentatív ország ebben az esetben, nem volt szükséges tovább elemezni a szociális védelem és a környezetvédelem szintjét.

(123)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának negyedik bekezdéseértelmében „a képzett rendes értéknek tartalmaznia kell az igazgatási, értékesítési és általános költségek, valamint a nyereség torzulástól mentes és észszerű összegét”.

(124)

Ebből a célból a Bizottság a BIS thaiföldi vállalatnak a 2017-re vonatkozó eredménykimutatásában bejelentett SGA-költségeit és nyereségét vette alapul.

(125)

A kitűzött tíznapos határidőn belül ezzel kapcsolatban nem érkezett észrevétel.

(126)

Az általános előállítási költségeket a BIS rendelkezésre álló eredménykimutatása nem azonosítja elkülönítetten. A Bizottság ezért úgy vélte, hogy helyénvalóbb az e folyamatra egyedileg jellemző általános költségeket alapul venni az alábbi (135) preambulumbekezdésben meghatározott, a mintában szereplő uniós gyártóra vonatkozó ellenőrzött információ alapján.

(127)

A 2018. június 20-i feljegyzésben a Bizottság közölte, hogy a rendes értéknek az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerinti számtani képzéséhez a Globális Kereskedelmi Atlasz (a továbbiakban: GTA) alapján állapítja meg a legtöbb termelési tényező torzulástól mentes költségét. Ezenfelül a 2019. március 8-i feljegyzésben kifejtette, hogy a thaiföldi Nemzeti Statisztikai Hivatal/Bank of Thailand adatait veszi igénybe a feldolgozóipari bérek, a thaiföldi Villamosenergia-termelési Hatóság adatait pedig az energiaköltségek megállapításához.

(128)

A (39) preambulumbekezdésben is említett módon a 2018. június 20-i feljegyzésben a Bizottság – az alapanyagokra, az energiára és a munkaerőre is kiterjedően – előzetes felsorolást kívánt adni azokról a termelési tényezőkről és forrásokról, amelyeket az együttműködő gyártók bármelyike felhasznál a felülvizsgálat tárgyát képező termék előállításához.

(129)

A kínai gyártók együttműködésének hiányában a Bizottság a kérelmező tájékoztatása alapján határozta meg a temperöntvény szerelvények előállításához felhasznált termelési tényezőket.

(130)

A termelési tényezőket illetően a Jinan Meide Casting Co., Ltd. azt állította, hogy azoknak a termékeknek, amelyekből helyettesítő érték számítható a kínai gyártók által használt inputok tekintetében, a 8 jegyű vámtarifaszámmal rendelkező termékek közül kell kikerülniük, és ki kell igazítani őket, ha a vámtarifaszám más termékekre is kiterjed.

(131)

Az eljárás megindításakor és a 2018. június 20-i feljegyzésben említettek szerint 6 jegyű vámtarifaszámokat alkalmaztak, követve a Vámegyüttműködési Tanács szabványos nemzetközi terméknómenklatúráját, azaz a harmonizált rendszert (HR). Ugyanakkor, mihelyt megfelelő reprezentatív országot talált, a Bizottság az abban az országban rendelkezésre álló legrészletesebb vámtarifaszámokat vette figyelembe, hogy a lehető legpontosabban értékelje a rendes érték meghatározásához szükséges különböző költségráfordításokat. Ezért, amint az alábbi 1. táblázatban látható, a Bizottság akár a Thaiföldre jellemző 11 jegyű számokat is használta, az egyes esetekben rendelkezésre álló információtól függően.

(132)

A Bizottsághoz nem érkeztek észrevételek a 2018. június 20-i feljegyzés 2. szakaszában meghatározott konkrét termelési tényezőkről.

(133)

mivel egyetlen kínai gyártó sem töltötte ki a kérdőívet, a Bizottság a termelési tényezőket illetően a vizsgálat során megállapított, alább leírt tényeket vette alapul.

(134)

A Bizottság rendelkezésre álló és az ellenőrzések során megerősített információ alapján, amely egybeesik az intézkedések bevezetéséhez vezető vizsgálat ((1) preambulumbekezdés) során feltárt bizonyítékokkal is, az öntött csőszerelvények -és illesztések gyártása során két különböző gyártási folyamatot alkalmaznak. E folyamatok között az elsődleges különbség az inputként használt nyersanyag olvasztásának kezdeti szakaszával kapcsolatos. A folyamatok egyike során a nyersanyagok felmelegítéséhez használt energiát koksz úgynevezett kupolókemencében történő elégetésével nyerik. A másik folyamat során a nyersanyag megolvasztásához szükséges hőt villamos energia adja ívkisülés révén. Következésképpen a gyártás első szakaszában a Bizottság eltéréseket észlelt e két gyártási folyamat termelési tényezői között. E különbségek elsődlegesen a koksz felhasználásának és a villamosenergia-fogyasztásnak a szintjében mutatkoznak.

(135)

Az eredeti vizsgálatból és a jelenlegi vizsgálat mintavételi gyakorlatából a Bizottság rendelkezésére álló információ alapján a temperöntvény szerelvények legnagyobb kínai gyártója kupolókemencéket használ, ezért a Bizottság az e folyamatra jellemző termelési tényezők, felhasználási arányok és általános előállítási költségek alapul vétele mellett döntött, a kupolókempencéket használó uniós gyártó által a Bizottság rendelkezésére bocsátott információra építve.

(136)

A kérelmező által előterjesztett információkat figyelembe véve a Bizottság az alábbi termelési tényezőket, valamint a thaiföldi nómenklatúra szerinti kapcsolódó vámtarifaszámot azonosította, ahol az ismert volt:

1. táblázat

Termelési tényezők

(137)

Az acélhulladék tekintetében a 7204 10 HR-kódot az a két kínai gyártó adta meg, amelyek kitöltötték az eljárás megindításáról szóló értesítés III. mellékletét. A táblázatban a Thaiföldre jellemző 11 jegyű kód szerepel, amelyet a kínai gyártóktól származó további információ, illetve más érdekelt felek észrevételei hiányában a Bizottság alapul vett a rendes érték számtani képzéséhez.

(138)

Ami a cinket illeti, ezt a termelési tényezőt az egyik uniós gyártó és az egyik kínai gyártó jelölte meg, de különböző vámtarifaszámok alatt. Míg az uniós gyártó a „Megmunkáltalan, ötvözetlen cink, legalább 99,99 tömegszázalék cinktartalmú” árunak megfelelő 7901 11 00 vámtarifaszámot adta meg, a kínai gyártó a 2608 00 vámtarifaszám alkalmazását javasolta, amelyhez a „Cinkérc, dúsított is” megnevezés társul. A Bizottság úgy találta, hogy nem helyénvaló a cinkércre vonatkozó vámtarifaszámot használni, és az uniós gyártó által javasolt, a táblázatban bemutatott HR-kód mellett döntött.

(139)

A ferroszilícium tekintetében a kérelmezők vasötvözetekre hivatkoztak, de vámtarifaszámot nem tüntettek fel. A kínai gyártó és két uniós gyártó a 7202 21 00 vámtarifaszámot javasolta. A Bizottság a táblázatban szereplő, Thaiföldre jellemző 11 jegyű kódot alkalmazta.

(140)

A ferromangán tekintetében a kérelmezők vasötvözetekre hivatkoztak, de vámtarifaszámot nem tüntettek fel. Az egyik kínai gyártó a 7202 30 HR-kódot javasolta, amely a ferroszilíciumos mangánt jelöli. A Thaiföldre jellemző, a Bizottság által alapul vett 11 jegyű kódról megállapítást nyert, hogy jobban leírja az öntött csőszerelvények és -illesztések gyártói által használt termelési tényezőt.

(141)

A homok tekintetében ellentmondás volt a kínai gyártók egyike által javasolt és a vizsgálat során feltárt kód között. A kínai gyártó a gyantahomokra hivatkozva a 3824 10 00 kódot javasolta, amely az „Elkészített kötőanyag öntödei formához vagy maghoz” árut jelöli, de ez nem felelt meg a termelési tényező uniós gyártók egyike által javasolt leírásának. Az uniós gyártó nem adott meg kódot. A gyártási folyamat leírása alapján a Bizottság a táblázatban feltüntetett 11 jegyű kódot vette alapul. Ez a kód az Egyesült Államok Kereskedelmi Minisztériuma által 2016. október 21-én kiadott memorandumból (71) (a továbbiakban: memorandum) olvasható ki, amelyet az egyik kínai gyártó is benyújtott a Bizottságnak.

(142)

Ami a bentonitot illeti, a táblázatban feltüntetett és a számításhoz felhasznált 11 jegyű kód ugyanazt az anyagot takarja, mint az uniós gyártók egyike által javasolt, általánosabb, 8 jegyű kód. A memorandumban ugyanez a 11 jegyű kód szerepel. Ez a kód a „Bentonitot” jelöli. Az exportáló gyártók egyike sem javasolt vámtarifaszámot a bentonit vonatkozásában.

(143)

A thaiföldi piacra vonatkozó információk hiányában a Bizottság valamennyi alapanyag tekintetében importárakra hagyatkozott. A Bizottság a reprezentatív országgal szemben alkalmazott importárat a Kína, illetve a következő nem piacgazdasággal rendelkező országok kivételével az összes harmadik országból érkező behozatal egységárainak súlyozott átlagaként határozta meg: Azerbajdzsán, Fehéroroszország, Kazahsztán, Észak-Korea, Türkmenisztán és Üzbegisztán.

(144)

A Bizottság úgy határozott, hogy a reprezentatív országba érkező kínai behozatalt nem veszi figyelembe, mivel a (105) preambulumbekezdésben arra a következtetésre jutott, hogy ebben az esetben az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében vett jelentős torzulások fennállása miatt nem helyénvaló a Kínában érvényes belföldi árak és költségek alkalmazása. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján, továbbá mivel az érdekelt felek nem cáfolták azokat, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy ugyanezek a torzulások az exportárakban is érvényesültek. A (143) preambulumbekezdésben felsorolt országok kizárását követően az egyéb harmadik országokból érkező behozatal továbbra is reprezentatív maradt, és a Thaiföldre érkező teljes volumen 94–100 %-át tette ki.

(145)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának első franciabekezdése szerinti, torzulástól mentes, a kínai gyártókhoz leszállított áron számított alapanyagárak megállapítása céljából a Bizottság az árhoz hozzáadta a belföldi szállítás költségeit.

(146)

A munkaerőköltségeket illetően a Bizottság a Digitális Gazdaság és Társadalom Minisztériuma alá tartozó Nemzeti Statisztikai Hivatal munkaerő-felmérésének adatait vette alapul (72). Közelebbről: a Bizottság a munkaerőköltséget a havi átlagbér alapján számította ki, amelyhez hozzáadta a feldolgozóiparban valamennyi munkavállaló által megkapott, fizetésen kívüli juttatást. Az a legutóbbi időszak, amely tekintetében adatok állnak rendelkezésre, 2017 első negyedéve volt, amely közvetlenül megelőzi a felülvizsgálati időszakot.

(147)

Ami a kokszot illeti, ezt a termelési tényezőt az egyik uniós gyártó jelentette, 6 jegyű kóddal, amely a következő árut jelöli: „Koksz és félkoksz kőszénből, barnaszénből vagy tőzegből, brikettezve is; retortaszén”. E termelési tényező tekintetében különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a kokszot energiaforrásként és nem nyersanyag-ráfordításnak minősülő „szénporként” vagy „összesülő szénként” használják. A Bizottság a Thaiföldre jellemző 11 jegyű kódot vette alapul, amely a „Koksz és félkoksz kőszénből” megnevezésű árut jelöli. Ez a kód sokkal egyedibb, mint az uniós gyártók egyike által megadott kód, és konkrétabban hivatkozik az energiaforrásként használt kokszra.

(148)

Ami a villamos energia költségeit illeti, a Bizottság a villamos energia közvetlen vásárlók tekintetében megállapított átlagos értékesítési árát alkalmazta, amely Thaiföld Villamosenergia-termelési Hatóságának 2017-es éves jelentésében szerepelt (73).

(149)

A földgáz tekintetében a Bizottság szintén a Thaiföld Villamosenergia-termelési Hatóságának 2017-es éves jelentésében feltüntetett adatokat vette alapul, amelyek szerint 2017-ben a földgáz átlagára 239 bath/millió BTU (74) volt. A Thaiföldön használt BTU-t (angol hőegység) átváltották az uniós gyártó által használt 1 000 m3-re, ahol 1 000 m3-t 35,915 millió BTU-nak feleltettek meg (75).

(150)

A Bizottság a számtanilag képzett rendes értéket az alábbi két lépésben állapította meg.

(151)

A Bizottság először a torzulástól mentes előállítási költségeket állapította meg. A kínai gyártók együttműködésének hiányában a Bizottság a legnagyobb uniós gyártóra jellemző alapanyagokat, munkaerőt, energiát és kapcsolódó felhasználási arányt vette alapul. A felhasználási tényezőket megszorozta a reprezentatív országban, azaz Thaiföldön megfigyelt, torzulásoktól mentes egységköltségekkel, amelyekhez hozzáadta a belföldi szállítási költségeket.

(152)

Másodszor, a fent azonosított gyártási költségekre a Bizottság a BIS thaiföldi vállalatra jellemző SGA-kiadásokat és nyereséget, illetve a legnagyobb uniós gyártóra jellemző általános előállítási költségeket alkalmazta.

(153)

Ennek alapján a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának megfelelően meghatározta a gyártelepi paritáson számított rendes értéket. Együttműködő kínai gyártók hiányában a Bizottság az ország egészére vonatkozóan, nem pedig külön az egyes gyártókra lebontva állapította meg a rendes értéket.

(154)

A kínai gyártók együttműködésének hiányában a Bizottság az Eurostat CIF-árai alapján, azokat gyártelepi paritásra igazítva állapította meg az exportárat.

(155)

Ott, ahol azt a tisztességes összehasonlítás szükségessége indokolttá tette, a Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségek figyelembevételével kiigazította a rendes értéket és az exportárat. A rendes értéket 8 %-kal felfelé korrigálták a vissza nem téríthető héa-költségek tekintetében. A kérelmezőtől származó információ alapján az exportárat 4–7 %-kal lefelé korrigálták a nemzetközi fuvardíj és biztosítás tekintetében.

(156)

A kínai gyártók együttműködésének hiányában a Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdésével összhangban a hasonló termék rendes értékének súlyozott átlagát összehasonlította az érintett termék gyártelepi exportárának súlyozott átlagával.

(157)

Ennek alapján a Bizottság a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve 26 % körüli dömpingkülönbözetet állapított meg.

(158)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a dömping folytatódott a felülvizsgálati időszak alatt.

(159)

A fent megállapítottak szerint a Kínából származó öntött csőszerelvények és -illesztések behozatalával dömping valósult meg a felülvizsgálati időszak alatt. A teljesség kedvéért a Bizottság megvizsgálta a dömping folytatódásának valószínűségét az intézkedések hatályvesztése esetére is. Ennek keretében a Bizottság elemezte a Kínában rendelkezésre álló termelési kapacitást és szabad kapacitást, a kínai exportáló gyártók által más piacok viszonylatában folytatott árazási gyakorlatot, valamint az uniós piac vonzerejét.

(160)

mivel a kínai gyártók nem működtek együtt, e vizsgálat a Bizottság rendelkezésére álló információra, azaz a kérelemben előterjesztett információra, valamint más, független forrásokból, azon belül a hivatalos behozatali statisztikákból származó, illetve a vizsgálat során az érdekelt felektől beszerzett információra épült.

(161)

A kérelemben foglalt információ szerint (76) a felülvizsgálat tárgyát képező termék Kínában történő előállítására vonatkozó pontos adatok nem ismertek. A szétaprózódott piacon sok kisebb gyártó és több nagy is jelen van. A kérelmező által előterjesztett információ alapján a Bizottság a 30 ismert gyártó közül 6 összesített termelési kapacitását legalább 310 000 tonnára becsülte.

(162)

A mintavételre választ adó két gyártó 10 % körüli szabad kapacitásról számolt be. A szabad kapacitás ugyanezen százalékos arányát feltételezve a többi gyártó tekintetében 31 000 tonna szabad kapacitás adódik. Még e konzervatív megközelítés mellett is a kínai szabad kapacitás az uniós felhasználás több mint 80 %-át teszi ki.

(163)

Annak érdekében, hogy megállapítsa a behozatal valószínűsíthető alakulását az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén, a Bizottság megvizsgálta, hogy az uniós piac vonzónak tekinthető-e az árak szempontjából.

(164)

E tekintetben a Bizottság ellenőrizte a Globális Kereskedelmi Atlaszban (77) szereplő, a 7307 19 HR-kód alá sorolt „máshol nem említett (78) öntött csőszerelvény vasból vagy acélból” megnevezésű árura vonatkozó információkat. Itt csak a 6 jegyű kód áll rendelkezésre, és úgy tűnik az alá olyan terméke is tartoznak, amelyek nem képezik e felülvizsgálat tárgyát, például az alakítható öntöttvas szerelvények és a vályús csatlakozók stb.

(165)

Az elemzéshez a Bizottság tehát a két kínai gyártó által a mintavételre adott válaszokat használta fel, és azt állapította meg, hogy az uniós piacon az árak sokkal vonzóbbak, mint egyes exportpiacokon és mint a belföldi piacon. Ezért ha az intézkedéseket hatályon kívül helyeznék, az uniós piac még vonzóbb lenne, és nagy valószínűséggel a jelenleg más piacokon értékesített mennyiségek egy részét átirányítanák oda. A Kínából az Unióba irányuló, dömpingáron történő behozatal valószínűleg jelentősen megnövekedne.

(166)

A vizsgálat azt mutatta, hogy a felülvizsgálati időszak alatt a kínai behozatal továbbra is dömpingáron érkezett az uniós piacra. A 3.3.1–3.3.2. szakaszban vizsgált elemekre tekintettel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedések hatályvesztése esetén a kínai gyártók nagy valószínűséggel jelentős mennyiségű öntött csőszerelvényt és -illesztést exportálnának dömpingáron az Unióba. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén igen nagy a dömping folytatódásának valószínűsége.

(167)

A (27) preambulumbekezdésben említettek szerint egyetlen thaiföldi gyártó sem működött együtt a vizsgálat során. A Bizottság tehát tájékoztatta a thaiföldi hatóságokat arról, hogy az együttműködés hiánya miatt az alaprendelet 18. cikkét fogja alkalmazni, és a dömping folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűségével kapcsolatos ténymegállapításait a rendelkezésre álló tényekre alapítja. A Bizottsághoz a Kereskedelmi Minisztérium Külkereskedelmi Osztályától, valamint a BIS Pipe Fitting Industry thaiföldi vállalattól érkezett észrevétel. Az észrevételekkel az alábbi (196)–(197) preambulumbekezdések foglalkoznak.

(168)

A thaiföldi gyártók együttműködésének hiányában a Bizottság a rendelkezésre álló tények alapján állapította meg a Thaiföldre jellemző rendes értéket. Ebből a célból a kérelmező által előterjesztett információt vette figyelembe.

(169)

A rendes érték alapját így a Thaiföldön érvényesülő belföldi árak képezték, amelyeket a belföldi árak számos terméktípusra kiterjedő jegyzékéből állapították meg. Mivel az árjegyzéket nem tekintették naprakésznek, a jegyzéken szereplő árakra a Bizottság korrekciós együtthatót alkalmazott, amelyet hivatalos statisztikákból és piaci értesüléseken alapuló további információkból nyert ki. A gyártelepi ár megállapításához a Bizottság levonta a forgalmazók becsült nyereségét és a szállítási költségeket.

(170)

A thaiföldi gyártók együttműködésének hiányában a Bizottság az Eurostat CIF paritáson számított importárai alapján, azokat gyártelepi paritásra igazítva állapította meg az exportárat.

(171)

Amennyiben a tisztességes összehasonlítás biztosítása érdekében indokolt volt, a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően kiigazította a rendes értéket és/vagy az exportárat az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségek tekintetében. A kérelmezőtől származó információ alapján az exportárat 5–9 %-kal lefelé korrigálták a fuvardíj és a biztosítás tekintetében.

(172)

A Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdésével összhangban összehasonlította a hasonló termék kérelmező által bejelentett rendes értékét a gyártelepi exportárral.

(173)

Ennek alapján a Bizottság a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve 33 % körüli dömpingkülönbözetet állapított meg.

(174)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a dömping folytatódott a felülvizsgálati időszak alatt.

(175)

A Bizottság a felülvizsgálati időszak alatti dömpinggel kapcsolatos ténymegállapításon túlmenően azt is megvizsgálta az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdésének megfelelően, hogy az intézkedések esetleges hatályon kívül helyezése esetére valószínűsíthető-e a dömping folytatódása. Ennek keretében a Bizottság elemezte a Thaiföldön rendelkezésre álló termelési kapacitást és szabad kapacitást, a harmadik országokba irányuló export árai és az uniós árszint közötti kapcsolatot, valamint az uniós piac vonzerejét.

(176)

Annak érdekében, hogy megvizsgálja a Thaiföldről kiinduló export valószínű alakulását az intézkedések hatályon kívül helyezése esetére, az együttműködés hiányában a Bizottság a nyilvános forrásokból (vállalatok weboldalai, a GTA statisztikái) rendelkezésre álló legjobb információt és a kérelemben megadott információt vette alapul.

(177)

Thaiföld tekintetében a kérelem három gyártó meglétére hivatkozik. A thaiföldi hatóságok emellett 30 lehetséges gyártót (79) azonosítottak a vizsgálat megindításakor, amelyek közül kettőt már a kérelem is megemlített. Ugyanakkor a thaiföldi ágazat termelési és szabad kapacitásáról csak részleges információt szolgáltattak.

(178)

Az eredeti vizsgálat során a thaiföldi export zöméért felelős két thaiföldi gyártó szabad kapacitása 38 % vagy 8 200 tonna volt. A nyilvánosan elérhető információ szerint az üzleti tevékenységük nagyságrendje nem sokat változott azóta (mindkét vállalat szinte kizárólag öntött csőszerelvényeket és -illesztéseket gyárt).

(179)

Második lépésként a Bizottság megvizsgálta, hogy más piacok felvehették-e a szabad kapacitást időközben. A Thaiföldről kiinduló összes kivitel 2011-ben, az eredeti vizsgálat vizsgálati időszakában 16 506 tonnát tett ki. 2017-ben az összes kivitel 18 610 tonna volt, azaz 2 100 tonnával meghaladta 2011-es szintet.

(180)

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az eredeti vizsgálat idején meglévő szabad kapacitásnak csak kisebb hányadát irányították át más piacokra a vámok kivetése óta. A belföldi piac kicsi (az értékesítések kevesebb mint 10 %-a), így az sem tudta felvenni a szabad kapacitást.

(181)

Ezért tehát valószínű, hogy az eredeti vizsgálatban meglévő 8 200 tonna szabad kapacitás (az uniós felhasználás 22 %-a) többségét továbbra is fel lehet használni és az uniós piacok felé irányítani, ha az intézkedéseket hatályon kívül helyezik. Még azon konzervatív becslés mellett is, hogy a szabad kapacitás az export növekedésének egészével csökkent, a rendelkezésre álló szabad kapacitás 6 100 tonna lenne, azaz az uniós piac 17 %-a.

(182)

Ennek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Thaiföldön jelentős szabad kapacitás áll rendelkezésre, ennélfogva nagy a valószínűsége annak, hogy az exportvolumen jelentősen bővül a dömpingellenes intézkedések hatályon kívül helyezése esetén.

(183)

A bevezetett dömpingellenes intézkedések ellenére Thaiföld a felülvizsgálati időszak alatt továbbra is exportált az Unióba, ahol piaci részesedése 4,5 %-ot tett ki, ami azt mutatja, hogy az Unió vonzó piac és vonzó exportpiac maradt. Tekintettel a thaiföldi gyártók alacsony kapacitáskihasználására, nagy a valószínűsége annak, hogy a thaiföldi gyártók szeretnék visszanyerni az elveszett piaci részesedésüket, ha az intézkedések hatályukat vesztenék.

(184)

A thaiföldi kiviteli statisztikák magasabb átlagárat mutatnak a temperöntvény szerelvények szinte az összes többi exportpiaca tekintetében, mint az uniós piac esetében. Ez az árkülönbség az eltérő termékösszetételnek és a hatályos intézkedéseknek tudható be. Tekintettel a thaiföldi gyártók együttműködésének hiányára, a Bizottság megbízhatóan nem tudja értékelni ezeket az árkülönbségeket.

(185)

A vizsgálat azt mutatta, hogy a felülvizsgálati időszak alatt a thaiföldi behozatal továbbra is dömpingáron érkezett az uniós piacra. A felülvizsgálati időszakban az uniós felhasználáshoz képest viszonylag csekély behozatali volumenen túl a Bizottság figyelembe vette a nagymértékű szabad kapacitás meglétét és a thaiföldi gyártók korábbi gyakorlatát.

(186)

Így a 4.3.1–4.3.2. szakaszban vizsgált elemekre tekintettel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedések hatályvesztése esetén nagy valószínűséggel jelentősen növekedne az Unióba irányuló dömpingáron történő export.

(187)

A figyelembe vett időszakban 5 uniós gyártó gyártotta a felülvizsgálat tárgyát képező terméket az Unióban. Ezek a gyártók alkotják az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében az „uniós gazdasági ágazatot”.

(188)

A Bizottság az uniós gazdasági ágazat által átadott információ alapján körülbelül 33 000 tonnában állapította meg a felülvizsgálati időszak alatti teljes uniós termelést. A (17) preambulumbekezdésben említettek szerint a mintában szereplő uniós gyártók a teljes uniós termelés több mint 70 %-át adták.

(189)

A Bizottság az uniós felhasználást az uniós gazdasági ágazat uniós piaci értékesítési volumene és az Eurostat által TARIC-szinten jelentett, Unióba irányuló teljes behozatal összegeként állapította meg.

(190)

A felülvizsgálat tárgyát képező termék uniós felhasználása a következőképpen alakult:

2. táblázat

Uniós felhasználás (tonna)

(191)

Az uniós felhasználás 3 %-kal csökkent a felülvizsgálati időszakban 2014-hez képest, a 2016-os és 2017-es növekedést követően. A temperöntvény szerelvények piaca érett, és nem volt rá jellemző a nagy fluktuáció a figyelembe vett időszakban.

(192)

A Bizottság megvizsgálta, hogy az érintett országokból származó öntött csőszerelvények és -illesztések behozatalát az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdése értelmében lehet-e összesítve értékelni.

(193)

Az egyes érintett országokból érkező behozatalra vonatkozóan megállapított dömpingkülönbözetek az alaprendelet 9. cikke (3) bekezdésében meghatározott csekély mértékű küszöbértékek felett voltak. Az egyes érintett országokból érkező behozatal volumene az alaprendelet 5. cikkének (7) bekezdése értelmébe véve nem volt elhanyagolható.

(194)

Az eredeti vizsgálatban a Bizottság az összesített értékelést megfelelőnek tartotta, mivel hasonló versenyfeltételek érvényesek az említett két országból érkező behozatal és az uniós hasonló termék tekintetében, azaz a forgalmazás ugyanazon értékesítési csatornákon keresztül történik ugyanazon kategóriákba tartozó vevők számára. A Bizottsághoz a jelenlegi vizsgálatban nem érkezett be e körülmények megváltozására irányuló bizonyíték. A Bizottság tehát úgy véli, e ténymegállapítások még mindig érvényesek.

(195)

A fentiek fényében úgy ítélték meg, hogy az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdésében meghatározott valamennyi kritérium teljesült. A Kínából és Thaiföldről érkező behozatalt ezért összesítve vizsgálták.

(196)

Thaiföld képviselete és egy thaiföldi gyártó, a BIS Pipe Fitting Industry Co., Ltd. szerint a Thaiföldről érkező behozatalt ki kellene vonni a felülvizsgálat alól az állandóan csökkenő behozatali volumen alapján, és a Kínából érkező behozatallal való összesített értékelés sem jogilag, sem gazdaságilag nem indokolt.

(197)

A Bizottság elutasította ezeket az állításokat, mivel a részletes, TARIC-szintű Eurostat-adatok felhasználásával végzett vizsgálat azt mutatta, hogy a Thaiföldről érkező behozatal csökkenése ellenére az összes behozatal 5 %-át meghaladó behozatali volumen még mindig jelentős, ezért alapul vehető az összesített értékelésben az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésének megfelelően.

(198)

A Bizottság az Eurostat TARIC-szintű adatai alapján megállapította a Kínából és Thaiföldről az Unióba irányuló behozatal volumenét, valamint e behozatali volumenek és a 2. táblázatban bemutatott uniós felhasználás összehasonlítása alapján meghatározta e behozatalok piaci részesedését.

3. táblázat

Uniós behozatali volumen (tonna)

(199)

A felülvizsgálat tárgyát képező termék érintett országokból az uniós piacra irányuló behozatalának volumene a figyelembe vett időszakban 22 %-kal csökkent.

(200)

Az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal piaci részesedése a figyelembe vett időszakban 6 százalékponttal, 32 %-ról 26 %-ra esett vissza. E piaci részesedés elsődlegesen a 2016 és a felülvizsgálati időszak vége közötti időszakban mérséklődött. A tendencia a behozatal alakulását követte.

4. táblázat

Uniós piaci részesedés

(201)

Kínából és Thaiföldről tehát a bevezetett intézkedések ellenére továbbra is érkezett behozatal az Unióba a figyelembe vett időszak egészében.

(202)

A Bizottság a behozatal árait az Eurostat TARIC-szintű adatai alapján határozta meg. A Kínából és Thaiföldről az Unióba irányuló behozatal átlagárai a következőképpen alakultak:

5. táblázat

Importárak (EUR/tonna)

(203)

A Thaiföldről érkező behozatal ára nagyjából állandó volt a figyelembe vett időszak egészében, míg a Kínából érkező behozatal 2014-ben jóval alacsonyabb áron indult, mint a thaiföldi, de a figyelembe vett időszak vége felé csökkent a két ár közötti különbség.

(204)

A felülvizsgálati időszak alatti áralákínálás meghatározásához a Bizottság összehasonlította egymással:

(205)

Az összehasonlítás eredményét az uniós gazdasági ágazat felülvizsgálati időszak alatti árainak százalékában fejezték ki.

(206)

Az összehasonlítás a Kínából és Thaiföldről érkező behozatal tekintetében a felülvizsgálati időszak alatt 47 %-os, illetve 44 %-os átlagos alákínálási különbözetet mutatott az uniós piacon.

(207)

Annak ellenére, hogy az érintett országokból érkező behozatal átlagára némiképp növekedett, főként az importár kínai megemelésének köszönhetően, az alákínálási különbözet jelentős maradt.

(208)

A felülvizsgálat tárgyát képező termék egyéb harmadik országokból érkező behozatalának piaci részesedése a következőképpen alakult:

6. táblázat

A behozatal piaci részesedése

(209)

Az egyéb harmadik országokból érkező behozatal piaci részesedése állandó maradt a figyelembe vett időszakban, azzal együtt, hogy 2015-ben és 2016-ban enyhén emelkedett.

(210)

A dömpingelt behozatal által az uniós gazdasági ágazatra kifejtett hatás vizsgálata az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdésével összhangban magában foglalta valamennyi olyan gazdasági mutató értékelését, amely a figyelembe vett időszak alatt hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(211)

A Bizottság a (17) preambulumbekezdésben említetteknek megfelelően az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetének vizsgálatára mintavételt alkalmazott.

(212)

A kár megállapításához a Bizottság makrogazdasági és mikrogazdasági kármutatókat különböztetett meg.

(213)

A Bizottság a makrogazdasági mutatókat az uniós gazdasági ágazat által szolgáltatott adatok és a mintában szereplő uniós gyártók kitöltött és ellenőrzött kérdőívei alapján értékelte.

(214)

A mikrogazdasági mutatókat a Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók által a kitöltött kérdőíven közölt adatok alapján értékelte.

(215)

Mindkét adatsor reprezentatívnak bizonyult az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete szempontjából.

(216)

A makrogazdasági mutatók a következők: termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítési volumen, piaci részesedés, növekedés, foglalkoztatás, termelékenység, a dömpingkülönbözet nagysága, valamint a korábbi dömpingelt behozatal hatásaiból való felépülés.

(217)

A mikrogazdasági mutatók a következők: átlagos egységár, egységköltség, munkaerőköltség, készletek, jövedelmezőség, cash flow, beruházások, beruházások megtérülése és tőkebevonási képesség.

(218)

Az uniós termelési volumen 8 %-kal emelkedett a figyelembe vett időszakban, a felhasználás csökkenése ellenére.

8. táblázat

Uniós termelési kapacitás (tonna)

(219)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat termelési kapacitása állandó maradt. A kapacitáskorlátozó tényező a temperálási folyamat, amelyhez jelentős eszközökre (kemencékre) és időre van szükség. A kemencéket nem lehet gyorsan beindítani és leállítani, és sok energiát fogyasztanak.

9. táblázat

Uniós termelésikapacitás–kihasználás

(220)

Az uniós termelési volumen növekedésének hála a kapacitáskihasználás is 4 százalékponttal javult.

(221)

Az uniós gyártók uniós piaci értékesítési volumene 7 %-kal bővült a figyelembe vett időszakban, a termelés növekedésével összhangban és a felhasználás visszaesése ellenére, így élni tudott a kivetett dömpingellenes vám jelentette előnyökkel.

10. táblázat

Uniós értékesítési volumen (tonna)

(222)

Az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése 6 százalékponttal vagy 11 %-kal emelkedett a figyelembe vett időszakban, míg a dömpingelt behozatal 22 %-kal csökkent ugyanebben az időszakban, így az uniós gazdasági ágazat hatékonyan lépett a korábban behozott öntött csőszerelvények és -illesztések értékesítése egy részének helyébe.

11. táblázat

Uniós piaci részesedés

(223)

A teljes munkaidős egyenértékben kifejezett foglalkoztatás az uniós termelési volumen növekedését csak részben követte, ami arra utal, hogy az uniós gazdasági ágazat észszerűsítette a gyártási folyamatot és fokozta termelékenységét a felülvizsgálati időszakban.

12. táblázat

Foglalkoztatás teljes munkaidős egyenértékben

(224)

Az uniós gazdasági ágazat javítani tudott termelékenységén, aminek eredményeként az uniós termelési volumen nagyobb mértékben növekedett, mint a teljes munkaidős egyenértékben kifejezett foglalkoztatás.

13. táblázat

Termelékenység (tonna/FTE)

(225)

A termelékenység növekedése az ipari innovációból is ered, amelynek köszönhetően folyamatosan robotok lépnek a gyári munkások helyébe, különösen a termékek gépi készítése és a szállítás terén.

(226)

A 2. táblázat szerint az uniós felhasználás több mint 1 000 tonnával esett vissza 2014 és a felülvizsgálati időszak között, míg a dömpingelt import volumene több mint 2 000 tonnával csökkent ugyanezen időszakban. Az uniós gazdasági ágazat több mint 1 000 tonnával tudta növelni értékesítését, kihasználva a dömpingelt behozatal csökkenését.

(227)

A 3. szakaszban bemutatott módon a jelentős szintű dömping a felülvizsgálati időszak alatt is folytatódott.

(228)

mivel a Kínából és Thaiföldről érkező dömpingelt behozatal volumene alacsonyabb volt az eredeti vizsgálati időszakhoz képest, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a dömpingkülönbözet nagysága az eredeti vizsgálathoz viszonyítva lényegesen mérsékeltebb hatással volt az uniós gazdasági ágazatra.

(229)

A mintában szereplő uniós gyártók független vevők részére történt uniós értékesítéseinek átlagos egységárai a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakultak:

15. táblázat

Az uniós termelés átlagos költsége (tonnánként)

(230)

A csökkenő tendencia a dömpingelt behozatal által a piacra gyakorolt nyomásból ered.

(231)

A mintában szereplő gyártók átlagos uniós értékesítési ára az időszakban 4 %-kal csökkent, míg az átlagos termelési költség 4 %-kal emelkedett ugyanebben az időszakban az alább bemutatottak szerint.

(232)

A mintában szereplő uniós gyártók átlagos munkaerőköltsége 5 %-kal nőtt a figyelembe vett időszakban:

16. táblázat

Alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség

(233)

A figyelembe vett időszakban a zárókészletek szintje csökkent. Összességében 33 %-kal esett vissza. Ez a csökkenés az uniós gyártók javuló belső politikáit mutatja, amelyek célja, hogy észszerűsítsék a készleteket a működő tőke felszabadítása érdekében.

17. táblázat

Készletek (tonna)

(234)

A Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezőségét úgy állapította meg, hogy a hasonló termék független vevőknek történő uniós értékesítéséből származó adózás előtti nettó nyereséget kifejezte az értékesítési forgalom százalékában.

(235)

A jövedelmezőség 24 %-kal esett vissza a figyelembe vett időszakban, különösen 2016 után.

(236)

A nettó pénzforgalom, amely az uniós gazdasági ágazat azon képességét mutatja, hogy saját maga tudja-e finanszírozni tevékenységeit, jelentősen megnövekedett 2016-ban, majd a felülvizsgálati időszakban ugyan visszaesett, de továbbra is 17 %-kal meghaladta a 2014-es szintet.

(237)

Az uniós gyártók beruházásainak alakulása megerősítette, hogy e gazdasági ágazat nagyon tőkeintenzív. Jelentős beruházásokra van szükség ahhoz, hogy megfeleljenek az egyre magasabb szintű környezetvédelmi előírásoknak, valamint, hogy kiegyenlítsék a termelésben szükséges személyzet egyre növekvő költségeit azáltal, hogy robotokkal váltják fel e személyzetet. A beruházások a felülvizsgálati időszakban, 2015-től tapasztalható visszaesését a mintában szereplő egyik gyártó ütemezése/jóváhagyási eljárása okozta, és az nem utal semmilyen tendenciabeli változásra. Az uniós gyártók ugyanis úgy vélik, hogy további jelentős beruházásokra lenne szükség ahhoz, hogy fenntartsák a megfelelő jövedelmezőségi szintet a jövőben.

(238)

Az uniós gazdasági ágazat beruházásainak megtérülése, azaz az eszközök könyv szerinti nettó értékének százalékos arányában kifejezett nyeresége 26 %-kal esett vissza a figyelembe vett időszakban. Ez különösen annak tudható be, hogy nőtt a termelőeszközökben alkalmazott tőke értéke összevetve a figyelembe vett időszakban éppen csak lanyhuló nyereséggel.

(239)

A megfelelő jövedelmezőség és a beruházások elfogadható megtérülése miatt a mintában szereplő uniós gyártók általában képesek voltak a tőkekiadásaikhoz szükséges tőke bevonására. Ugyanakkor egyes uniós gyártók arról számoltak be, hogy egyre nagyobb nehézséget jelent tőkéhez jutni az intézkedések folytatásával kapcsolatos bizonytalanságra tekintettel és a jövőbeli beruházásokhoz.

(240)

A végleges dömpingellenes intézkedések 2013. májusi bevezetése az érintett országokból érkező behozatal csökkenő tendenciájához vezetett a figyelembe vett időszakban. Az uniós gazdasági ágazat átlagos értékesítési árainál alacsonyabb áron érkező, csökkenő volumenű behozatal enyhítette az uniós gazdasági ágazatot érő negatív hatásokat.

(241)

Ezáltal javult az uniós gazdasági ágazat helyzete a figyelembe vett időszakban, és az ágazat felépülhetett a dömping korábbi, kárt okozó hatásaiból.

(242)

Ennek eredményeként növekedett a termelés és az uniós gyártók értékesítési volumene, pozitív volt a pénzforgalom és a beruházások megtérülése, és noha csökkent, de stabilizálódott a jövedelmezőség.

(243)

Az uniós gazdasági ágazat azonban annak ellenére, hogy nagyrészt felépült a korábbi kár hatásaiból és látszólag jó úton halad afelé, hogy hosszú távon fenntartsa a helyzetét, az uniós piacban rejlő igen korlátozott növekedési potenciál és a folyamatos árnyomás miatt továbbra is instabil helyzetben van.

(244)

Emellett az ágazat fokozott tőkeigénye miatt különösen érzékenyen reagál a csökkenő értékesítési volumenre vagy egységárra.

(245)

A fentiekre tekintettel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazatot a felülvizsgálati időszak alatt az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében nem érte jelentős kár.

(246)

A Bizottságnak a (245) preambulumbekezdésben foglalt következtetései szerint az uniós gazdasági ágazatot a felülvizsgálati időszak alatt nem érte jelentős kár. A Bizottság ezért az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdésének megfelelően megvizsgálta, hogy az intézkedések hatályvesztése valószínűsíthetően a Kínából és Thaiföldről érkező dömpingelt behozatal által okozott kár megismétlődését eredményezi-e.

(247)

E tekintetben a Bizottság megvizsgálta az érintett országok termelési kapacitását és szabad kapacitását, az uniós piac vonzerejét és az érintett országokból érkező behozatal uniós gazdasági ágazat helyzetére gyakorolt hatását az intézkedések hatályvesztésének esetére.

(248)

A (182) és (162) preambulumbekezdésben említettek szerint az érintett országokban jelentős a kapacitásfelesleg. A Bizottság nem talált arra utaló elemeket, hogy a felülvizsgálat tárgyát képező termék belföldi kereslete jelentősen megnövekedne a közeljövőben az érintett országokban vagy bármely harmadik országban, hogy felvenné ezt a szabad kapacitást.

(249)

A (165) és (183) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint az uniós piac vonzó piac az érintett országok exportáló gyártói számára.

(250)

Ez megerősítést nyert 2016 júniusa és 2017 júniusa között, amikor a kínai behozatal jelentősen megemelkedett, miután átmenetileg hatályon kívül helyezték a felülvizsgálat tárgyát képező, a Jinan Meide által előállított termékre kivetett dömpingellenes vámot. E gyártó megduplázta az Unióba irányuló olcsó importját 2017 első negyedévében az azt megelőző negyedévhez és az első negyedév szokásos értékéhez viszonyítva a figyelembe vett időszakban.

(251)

Ezért az érintett országok gyártói intézkedések hiányában valószínűsíthetően mind a volumen, mind a piaci részesedés tekintetében rendkívüli mértékben fokozni fogják jelenlétüket az uniós piacon, és dömpingáraikkal jelentősen az uniós gazdasági ágazat értékesítési árai alá fognak kínálni.

(252)

Az intézkedések hatályon kívül helyezése miatt az uniós gyártókat kár érné. Mivel valószínűleg hatalmas mennyiségű, az uniós árak alá kínáló behozatal érkezne Kínából és Thaiföldről, az uniós gazdasági ágazat kénytelen lenne jelentősen visszafogni termelését, ami hamar lenyomná a jövedelmezőségi szintet.

(253)

mivel az uniós gazdasági ágazat érzékeny a termelési volumen vagy az értékesítési árak csökkenésére, jövedelmezősége és más teljesítménymutatói nagyon gyorsan romlanának.

(254)

Az öntött csőszerelvények és -illesztések gyártásának ágazata tőkeintenzív ágazat. Egy öntöde üzemeltetéséhez hatalmas létesítményeket kell beállítani, így kemencéket, formázógépeket, galvanizáló és temperáló sorokat. Emellett az Unióban a növekvő munkaerőköltséget az emberi munkaerő helyettesítésével ellensúlyozni hivatott robotika is meglehetősen költséges. Egy adott szerelvénytípus tekintetében a menetvágásra szolgáló egyetlen automatizált gép beszerzése 1 millió EUR-ba is kerülhet. Ez igen jelentős kiadás az ezen ágazat szokásos forgalmához és nyereségéhez viszonyítva.

(255)

Az állóeszközökbe történő folyamatos beruházás többé nem lenne indokolt, és a már megszerzett befektetési eszközök megtérülése bizonytalan lenne. Ennek eredményeként üzemeket zárnának be, munkahelyek szűnnének meg, az ágazat pedig adott esetben eltűnne.

(256)

Az intézkedések hatályon kívül helyezése minden valószínűség szerint az érintett országokból érkező, kárt okozó árú behozatal jelentős bővüléséhez vezetne, amelynek eredményeként megismétlődne az uniós gazdasági ágazatnak okozott jelentős kár.

(257)

Az alaprendelet 21. cikke alapján a Bizottság megvizsgálta, hogy a meglévő dömpingellenes intézkedések fenntartása ellentétes lenne-e az Unió egészének érdekével. Az uniós érdek meghatározása a különböző érintett érdekek teljes körének értékelésén alapult, beleértve az uniós gazdasági ágazat, az importőrök, a nagykereskedők, a kiskereskedők és a felhasználók érdekeit is.

(258)

Az eredeti vizsgálat során úgy ítélték meg, hogy az intézkedések elfogadása nem ellentétes az Unió érdekével. Ezenkívül az a tény, hogy a jelenlegi vizsgálat felülvizsgálat, azaz egy olyan helyzet elemzése, amelyben már hatályban vannak dömpingellenes intézkedések, lehetővé teszi, hogy értékeljék a jelenlegi dömpingellenes intézkedéseknek az érintett felekre gyakorolt esetleg indokolatlanul hátrányos hatását is.

(259)

Ennek alapján a Bizottság megvizsgálta, hogy a dömping folytatódásának és a kár megismétlődésének valószínűségére vonatkozó következtetések ellenére le lehet-e vonni azt a következtetést, hogy az Uniónak nem érdeke, hogy ebben a konkrét esetben fenntartsa az intézkedéseket.

(260)

A vizsgálat rámutatott arra, hogy az intézkedések hatályvesztése valószínűleg nagyon kedvezőtlenül hatna az uniós gazdasági ágazatra. Az uniós gazdasági ágazat helyzete gyorsan romlana alacsonyabb értékesítési volumenben és értékesítési árakban kifejezve, ez pedig erősen visszavetné a jövedelmezőséget. Az intézkedések folytatódása lehetővé tenné az uniós gazdasági ágazat számára az ágazatban rejlő lehetőségek teljes kiaknázását egy olyan uniós piacon, amelyen egyenlő versenyfeltételek érvényesek.

(261)

A hatályban lévő dömpingellenes intézkedések fenntartása ezért az uniós gazdasági ágazat érdekében áll.

(262)

A (20) preambulumbekezdésben említettek szerint a Bizottság három importőrt vett fel a mintába, és felkérte őket a vizsgálatban való együttműködésre. Egyikük sem jelentkezett.

(263)

Az eredeti vizsgálat az importőrök nyereségére és beszerzési forrásaira tekintettel azt állapította meg, hogy az intézkedések bevezetésének importőrökre gyakorolt esetleges negatív hatása nem lenne aránytalan.

(264)

A jelenlegi vizsgálatban nem állnak a Bizottság rendelkezésére az ennek ellenkezőjére utaló bizonyítékok, így megerősíthető, hogy a jelenleg hatályban lévő intézkedések nem voltak különösen negatív hatással az importőrök pénzügyi helyzetére, és az intézkedések fenntartása nem érintené kedvezőtlenül őket.

(265)

A Bizottság a vizsgálatban kapcsolatba lépett az összes ismert felhasználóval, és felkérte őket az együttműködésre. Egyik felhasználó sem működött együtt a vizsgálatban.

(266)

A jelenlegi vizsgálatban nem állnak rendelkezésre arra utaló bizonyítékok, hogy a hatályban levő intézkedések kedvezőtlenül érintették volna őket. Az alacsony ár miatt a felülvizsgálat tárgyát képező termék új szerkezet vagy létesítmény összköltségéből való részesedése is mérsékelt.

(267)

Ennek alapján megerősíthető, hogy a jelenleg hatályban lévő intézkedések nem voltak különösen negatív hatással a felhasználók pénzügyi helyzetére, és az intézkedések fenntartása nem érintené kedvezőtlenül őket.

(268)

A fentiekre tekintettel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nem szól uniós érdekből fakadó kényszerítő ok a felülvizsgálat tárgyát képező termék Kínából és Thaiföldről érkező behozatala elleni végleges dömpingellenes intézkedések fenntartása ellen.

(269)

A Bizottság által a dömping folytatódásával, a kár megismétlődésével és az uniós érdekkel kapcsolatosan levont következtetések alapján a Kínai Népköztársaságból és a Thaiföldről származó menetelt temperöntvény és gömbgrafitos öntöttvas csőszerelvények és -illesztések behozatalára alkalmazandó dömpingellenes intézkedéseket fenn kell tartani.

(270)

Minden érdekelt fél tájékoztatást kapott azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján a Bizottság fenn kívánta tartani a hatályban lévő dömpingellenes intézkedéseket. Az érdekelt felek kellő időt kaptak arra, hogy észrevételeket fogalmazzanak meg e nyilvánosságra hozatallal kapcsolatban, vagy kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat.

(271)

Nem érkezett észrevétel az előírt 25 napos határidőn belül.

(272)

Tekintettel az (EU) 2018/1046 rendelet (80) 109. cikkére, az Európai Unió Bíróságának ítéletét követően visszatérítendő összegek után fizetendő kamat mértékét úgy kell megállapítani, hogy az Európai Központi Bank által az irányadó refinanszírozási műveletei esetében alkalmazott, az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában az adott hónap első naptári napján közzétett kamatlábból kell kiindulni.

(273)

Az e rendeletben az egyes meghatározott vállalatok esetében megállapított egyedi dömpingellenes vámtételek kizárólag az e vállalatok – tehát a kifejezetten megjelölt konkrét jogalanyok – által gyártott, a felülvizsgálat tárgyát képező termék behozatalára alkalmazandók. Az e rendelet rendelkező részében névvel és címmel nem megjelölt vállalatok – köztük a kifejezetten megjelölt vállalatokkal kapcsolatban álló vállalatok – által előállított, felülvizsgálat tárgyát képező termék behozatalai nem részesülhetnek e vámtételek előnyeiből, azokra a „minden más vállalatra” vonatkozó vámtételt kell alkalmazni.

(274)

Az ezen egyedi dömpingellenes vámtételek (például a vállalat nevének megváltozását, illetve új gyártási vagy értékesítési egységek létrehozását követő) alkalmazására vonatkozó kérelmeket haladéktalanul be kell nyújtani a Bizottsághoz (81); a kérelemnek minden lényeges információt tartalmaznia kell. Lényeges információnak tekinthető különösen a vállalatnak a gyártáshoz, valamint a belföldi és exportértékesítésekhez kapcsolódó tevékenységében bekövetkezett minden olyan változás, amely például névváltozással vagy a gyártási és értékesítési egységekben bekövetkezett változással függ össze. Az indokolt esetekben a Bizottság a rendelet módosítása útján teszi naprakésszé az egyedi vámtételek igénybevételére jogosult vállalatok jegyzékét.

(275)

Az (EU) 2016/1036 rendelet 15. cikkének (1) bekezdésével létrehozott bizottság nem nyilvánított véleményt.

(1)

Az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Koreai Köztársaság (a továbbiakban: a Felek) között létrejött, 2010. október 6-án aláírt szabadkereskedelmi megállapodást (a továbbiakban: a megállapodás) (1) az Unió az (EU) 2015/2169 tanácsi határozattal (2) kötötte meg. A megállapodást 2011. július 1-je óta alkalmazzák (3).

(2)

A megállapodás 15.1. cikke létrehoz egy Kereskedelmi Bizottságot, amely többek között megvizsgálja a megállapodás módosítási lehetőségeit vagy a megállapodásban kifejezetten meghatározott esetekben módosítja a megállapodás rendelkezéseit. A megállapodás 15.5. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Felek a Kereskedelmi Bizottságban a vonatkozó jogi követelményeikre és eljárásaikra figyelemmel határozatot fogadhatnak el a megállapodás mellékleteinek, függelékeinek, jegyzőkönyveinek és megjegyzéseinek módosításáról.

(3)

A megállapodás 2-C. melléklete 3. cikkének d) pontja értelmében a Felek a megállapodás hatálybalépésétől kezdődően legalább háromévente felülvizsgálják a 2-C. melléklet 2-C-2. és 2-C-3. függelékét, annak érdekében, hogy az ugyanazon cikk a) pontjában megállapítottak szerint előmozdítsák a termékek elfogadását, figyelembe véve bármely, nemzetközi szinten vagy a Feleknél esetlegesen bekövetkezett szabályozási fejleményt. A 2-C. melléklet 3. cikkének d) pontja kimondja azt is, hogy a 2-C-2. és 2-C-3. függelék bármely módosításáról a Kereskedelemi Bizottság határoz.

(4)

A megállapodás alkalmazásának kezdete óta a megállapodás 2-C. mellékletének 2-C-2. és 2-C-3. függelékében említett technikai szabályzatok és a termékkör egyes elemei megváltoztak. E fejlemények figyelembevétele érdekében az Unió és Korea módosította a technikai szabályzatokat, ugyanakkor fenntartotta a piaci hozzáférésnek a megállapodás 2-C. melléklete 1. cikkének (2) bekezdésében meghatározott szintjét.

(5)

Helyénvaló meghatározni az Unió által a Kereskedelmi Bizottságban képviselendő álláspontot.

(6)

Ezért a Kereskedelmi Bizottságban az Unió által képviselendő álláspontnak a Kereskedelmi Bizottság csatolt határozattervezete elfogadása támogatásának kell lennie,

(1)

Az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Fülöp-szigeteki Köztársaság közötti partnerségi és együttműködési keretmegállapodás (1) (a továbbiakban: a megállapodás) 2018. március 1-jén hatályba lépett.

(2)

A megállapodás 48. cikkének (1) bekezdése vegyes bizottságot (a továbbiakban: a vegyes bizottság) hozott létre a megállapodás megfelelő működtetésének és végrehajtásának biztosítása céljából.

(3)

A megállapodás 48. cikkének (5) bekezdése szerint a vegyes bizottság maga fogadja el eljárási szabályzatát, 48. cikkének (3) bekezdése szerint pedig a vegyes bizottság szakértői albizottságokat állíthat fel.

(4)

A megállapodás hatékony végrehajtásának biztosítása érdekében a vegyes bizottság eljárási szabályzatát a lehető leghamarabb el kell fogadni.

(5)

Helyénvaló meghatározni a vegyes bizottságban az Unió által képviselendő álláspontot.

(6)

Ezért a vegyes bizottságban az Unió által képviselendő álláspontnak a vegyes bizottság csatolt határozattervezetei elfogadása támogatásának kell lennie,