(1)

Az Egyesült Nemzetek 1982. december 10-i Tengerjogi Egyezménye, amelynek az Unió szerződő fele, állományvédelmi kötelezettségeket ír elő, beleértve a halászott fajok populációinak a maximális fenntartható hozamot (MFH) biztosító szinten történő fenntartását vagy erre a szintre történő helyreállítását.

(2)

Az Egyesült Nemzetek fenntartható fejlődés témájában tartott, 2015. évi New York-i csúcstalálkozóján az Unió és tagállamai kötelezettséget vállaltak arra, hogy 2020-ra eredményesen fogják szabályozni a halászatot, véget fognak vetni a túlhalászásnak, a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatnak és a kártékony halászati gyakorlatoknak, valamint tudományos alapokon nyugvó gazdálkodási terveket fognak bevezetni annak érdekében, hogy a halállományokat a lehető legrövidebb időn belül és legalább olyan szinten helyreállítsák, amely a biológiai tulajdonságaik által meghatározott MFH-t biztosítani tudja.

(3)

A 2017. március 30-i máltai „MedFish4Ever” miniszteri nyilatkozat (3) meghatározza a földközi-tengeri halászati gazdálkodás új keretét, és öt konkrét intézkedést tartalmazó munkaprogramot fogalmaz meg a következő tíz évre. Az egyik kötelezettségvállalás a többéves tervek létrehozására vonatkozik.

(4)

Az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) az Unió nemzetközi kötelezettségeivel összhangban meghatározza a közös halászati politika szabályait. A közös halászati politikának hozzá kell járulnia a tengeri környezet védelméhez, a gazdaságilag hasznosított valamennyi fajjal folytatott fenntartható gazdálkodáshoz, valamint különösen a jó környezeti állapot 2020-ig történő eléréséhez.

(5)

A közös halászati politika célja többek között a halászati és akvakultúra-tevékenységek hosszú távú környezeti, társadalmi és gazdasági fenntarthatóságának a biztosítása, valamint az elővigyázatossági megközelítés és az ökoszisztéma-alapú megközelítés alkalmazása a halászati gazdálkodásban. A közös halászati politika a halászati ágazatban dolgozók méltányos életszínvonalához is hozzájárul, a kisüzemi, a kisipari, illetve a part menti halászati ágazatban dolgozókat is beleértve. Az említett célok elérése az élelmiszer-ellátás biztosításához is hozzájárul, valamint foglalkoztatási előnyöket is biztosít.

(6)

A közös halászati politika célkitűzéseinek elérése érdekében több állományvédelmi intézkedést is el kell fogadni, például többéves terveket, technikai intézkedéseket, valamint a legnagyobb megengedett halászati erőkifejtés meghatározását és elosztását.

(7)

Az 1380/2013/EU rendelet 9. és 10. cikke értelmében a többéves terveknek tudományos, műszaki és gazdasági szakvéleményeken kell alapulniuk. Az említett rendelkezésekkel összhangban az e rendelettel létrehozott többéves tervnek (a továbbiakban: a terv) célkitűzéseket, mennyiségi célértékeket és a hozzájuk tartozó egyértelmű időkeretet, állományvédelmi referenciapontokat, óvintézkedéseket és technikai intézkedéseket kell tartalmaznia, mely utóbbiak célja a nem szándékos fogások elkerülése, illetve csökkentése.

(8)

„A rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvélemények” alatt a legfrissebb tudományos adatokon és módszereken alapuló, uniós vagy nemzetközi szinten elismert független tudományos testület által közzétett vagy felülvizsgált, nyilvánosan hozzáférhető tudományos szakvélemények értendők.

(9)

A Bizottságnak a terv hatálya alá tartozó állományok tekintetében be kell szereznie a rendelkezésre álló legjobb szakvéleményeket. Ebből a célból különösen a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottsággal (HTMGB) kell konzultálnia. A Bizottságnak elsősorban olyan nyilvánosan elérhető szakvéleményeket kell beszereznie – többek között a vegyes halászatra vonatkozóan –, amelyek figyelembe veszik a tervet, és jelzik az FMFH tartományokat és az állományvédelmi referenciapontokat (BPA és BLIM).

(10)

Az 1967/2006/EK tanácsi rendelet (5) létrehozza a földközi-tengeri halászati erőforrások fenntartható kiaknázásának irányítási keretét, és irányítási tervek elfogadását írja elő a tagállamok felségvizein vonóhálóval, hajóról működtetett kerítőhálóval, parti kerítőhálóval, kerítőhálóval és kotróhálóval végzett halászatra vonatkozóan.

(11)

Franciaország, Olaszország és Spanyolország elfogadott az 1967/2006/EK rendelet szerinti irányítási terveket. E tervek között azonban nincs összhang, és nem veszik figyelembe a tengerfenéken élő állományok halászatában használt összes halászeszközt, valamint egyes állományok és halászflották kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló természetét. Továbbá a tervek eredménytelennek bizonyultak a közös halászati politika célkitűzéseinek elérésében. A tagállamok és az érdekelt felek kinyilvánították, hogy támogatják az érintett állományokra vonatkozó uniós szintű többéves terv kidolgozását és végrehajtását.

(12)

A Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) szerint a Földközi-tenger nyugati térségében élő tengerfenéki állományok közül soknak a kiaknázása jóval meghaladja a maximális fenntartható hozam (MFH) eléréséhez szükséges szintet.

(13)

Ezért helyénvaló létrehozni egy többéves tervet a Földközi-tenger nyugati térségében élő tengerfenéki állományok védelmére és fenntartható kiaknázására.

(14)

Az említett tervnek figyelembe kell vennie a halászat vegyes jellegét és az azt meghatározó állományok közötti dinamikát; idetartozik a szürke tőkehal (Merluccius merluccius), a bajuszos vörösmárna (Mullus barbatus), a piros ostorgarnéla (Parapenaeus longirostris), a norvég homár (Nephrops norvegicus), a vörös ostorgarnéla (Aristeus antennatus) és az óriásgarnéla (Aristaeomorpha foliacea). Figyelembe kell vennie továbbá a tengerfenéki halászat során járulékos fogásként kifogott fajokat, valamint az olyan, tengerfenéken élő állományokat, amelyek tekintetében nem áll rendelkezésre elegendő adat. A tervnek az uniós vizeken vagy a Földköz-tenger nyugati térségének uniós vizein kívül tevékenykedő uniós halászhajók által (különösen vonóhálóval, fenéken rögzített hálóval, csapdákkal és horogsorral) folytatott tengerfenéki halászatra kell vonatkoznia.

(15)

Ha a rekreációs célú halászat okozta mortalitás jelentős hatással van egy az érintett állományra, a Tanácsnak képesnek kell lennie arra, hogy megkülönböztetésmentes korlátozásokat határozzon meg a rekreációs halászok számára. E korlátozások meghatározásakor a Tanácsnak átlátható és objektív kritériumokat kell alkalmaznia. Adott esetben a tagállamoknak meg kell hozniuk a rekreációs célú fogások tényleges szintjének megbízható becslésére szolgáló adatok monitorozásához és gyűjtéséhez szükséges arányos intézkedéseket. Ezen túlmenően lehetővé kell tenni technikai állományvédelmi intézkedések elfogadását a rekreációs célú halászati tevékenységek tekintetében.

(16)

A terv földrajzi hatálya az állománynak a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvéleményekben meghatározott földrajzi eloszlásán alapul. A tudományos információk fejlődésével a jövőben szükség lehet az állomány tervben meghatározott földrajzi eloszlásának módosítására. A Bizottságot ezért fel kell hatalmazni arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az állományok tervben meghatározott földrajzi eloszlásának kiigazítása céljából, ha a tudományos szakvélemények szerint az adott állomány földrajzi eloszlásában változás áll be.

(17)

A terv célja, hogy hozzájáruljon a közös halászati politika célkitűzéseinek megvalósításához és különösen a célállományokra vonatkozó maximális fenntartható hozam eléréséhez és fenntartásához, a minimális állományvédelmi referenciaméret hatálya alá tartozó, tengerfenéken élő állományokra és tengerfenéki halászat során kifogott, nyílt vízi járulékos fogásokra vonatkozó kirakodási kötelezettség végrehajtásához, továbbá ahhoz, hogy megfelelő életszínvonalat biztosítsanak azok számára, akiknek a megélhetése a halászattól függ, szem előtt tartva a part menti halászatot és a társadalmi-gazdasági szempontokat. A tervnek a halászati gazdálkodásra az ökoszisztéma-alapú megközelítést is alkalmaznia kell annak érdekében, hogy a halászati tevékenységek tengeri ökoszisztémákra gyakorolt kedvezőtlen hatásai a lehető legkisebbek legyenek. Összhangban kell állnia az uniós környezetvédelmi jogszabályokkal, különösen a jó környezeti állapot 2020-ig történő elérésére irányuló célkitűzéssel a 2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (6) megfelelően, valamint a 2009/147/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) és a 92/43/EGK tanácsi irányelv (8) célkitűzéseivel.

(18)

Az MFH elérésére és fenntartására vonatkozó célkitűzésnek megfelelő halászati mortalitás célértékét (F) célszerű az MFH-nak megfelelő értékek (FMFH) tartományaként meghatározni. Ezekre a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvéleményeken alapuló tartományokra a tudományos szakvélemények változásainak figyelembevételéhez szükséges rugalmasság biztosítása, a kirakodási kötelezettség végrehajtásához való hozzájárulás, valamint a vegyes halászat figyelembevétele érdekében van szükség. A terv alapján az említett tartományok úgy lettek kialakítva, hogy hosszú távon az MFH-hoz képest legfeljebb 5 %-os hozamcsökkenést eredményezzenek. Ezenkívül az FMFH tartomány felső határát úgy határozzák meg, hogy legfeljebb 5 % legyen annak az esélye, hogy az állomány biomasszája a referenciapont-határérték (a továbbiakban: BLIM) alá csökken.

(19)

A legnagyobb megengedett halászati erőkifejtés meghatározása céljából szükség van a „normál igénybevételre” vonatkozó FMFH tartományokra és – feltéve, hogy az érintett állomány jó állapotúnak tekinthető – a legsérülékenyebb állományra vonatkozó FMFH tartományok feletti legnagyobb megengedett halászati erőkifejtés megállapításának lehetőségére, ha arra a tudományos szakvélemények alapján a vegyes halászat esetében az e rendeletben előírt célkitűzések elérése, valamely állomány fajon belüli vagy fajok közötti dinamikák miatti komoly károsodásának elkerülése, vagy a legnagyobb megengedett halászati erőkifejtés évenkénti változásainak korlátozása érdekében erre szükség van. A halászati mortalitás az említett FMFH tartományoknak megfelelő célértékét fokozatosan, egyre növekvő jelleggel, lehetőség szerint 2020-ig, de legkésőbb 2025. január 1-jéig kell elérni.

(20)

Azon állományok esetében, amelyeknél rendelkezésre állnak MFH-val kapcsolatos célok, valamint az óvintézkedések alkalmazásának céljából, elővigyázatossági referenciapontban (BPA) és referenciapont-határértékekben (BLIM) kifejezett állományvédelmi referenciapontok meghatározására van szükség.

(21)

Megfelelő óvintézkedéseket kell biztosítani a célok elérésének, valamint annak biztosítása érdekében, hogy szükség esetén – többek között abban az esetben, ha az állományok mérete az állományvédelmi referenciapontok alá esik – korrekciós intézkedések meghozatalára kerüljön sor. A korrekciós intézkedéseknek az 1380/2013/EU rendelet 12. és 13. cikke szerinti szükséghelyzeti intézkedéseket, legnagyobb megengedett halászati erőkifejtéseket és egyéb konkrét állományvédelmi intézkedéseket is magukban kell foglalniuk.

(22)

A halászati erőforrásokhoz való átlátható hozzáférés és a halászati mortalitási célértékek elérésének biztosítása érdekében uniós halászati erőkifejtési rendszert kell elfogadni a vonóhálók tekintetében, amelyek a Földközi-tenger nyugati térségében élő tengerfenéki állományok kiaknázásához használt fő halászeszközök. E célból a halászati erőkifejtési csoportokat kell kijelölni annak érdekében, hogy a Tanács éves szinten, halászati napban kifejezve meghatározhassa a legnagyobb megengedett halászati erőkifejtést. A halászati erőkifejtési rendszer szükség esetén más halászeszközöket is felölelhet.

(23)

Tekintve, hogy a Földközi-tenger nyugati térségében sok tengerfenéken élő állomány esetében aggasztó a helyzet, valamint a halászati mortalitás jelenlegi magas szintjének csökkentése érdekében a halászati erőkifejtési rendszernek a terv végrehajtásának első öt évében az erőkifejtések jelentős csökkenését kell előidéznie.

(24)

A tagállamoknak a halászati erőkifejtési kvóták 1380/2013/EU rendelet 17. cikke szerinti kiosztására vonatkozó módszer alkalmazása, a hajók listájának elkészítése, a halászati engedélyek kiadása és a vonatkozó halászati erőkifejtési adatok rögzítése és továbbítása révén konkrét intézkedéseket kell tenniük annak biztosítása érdekében, hogy a halászati erőkifejtési rendszer hatékony és működőképes legyen.

(25)

A terv célkitűzéseinek eredményes eléréséhez való hozzájárulás érdekében, valamint a jó kormányzásnak az 1380/2013/EU rendelet 3. cikkében meghatározott elveivel összhangban, a tagállamok számára lehetőséget kell biztosítani a részvételen alapuló gazdálkodási rendszerek helyi szinten történő előmozdítására.

(26)

A halbölcsőhelyek és az érzékeny élőhelyek védelme, valamint a kisüzemi halászat megóvása érdekében a part menti területeket rendszeresen a szelektívebb halászat számára kell fenntartani. A tervnek ezért évente három hónapos tilalmat kell megállapítania a parttól számított hat tengeri mérföldes távolságon belül működő vonóhálókra, kivéve a 100 méteres izobátnál mélyebb területeken működőkre. Lehetőséget kell biztosítani egyéb területek halászati tilalom hatálya alá tartozó területként történő kijelölésére, amennyiben ez biztosítani tudja a növendék szürke tőkehalak kifogott mennyiségének legalább 20 %-os csökkenését.

(27)

A tengerfenéken élő állományok tekintetében további állományvédelmi intézkedéseket kell hozni. A tudományos szakvélemények alapján a kifejlett szürke tőkehal súlyosan károsult állományának védelme érdekében különösen helyénvaló további tilalmakat bevezetni azokon a területeken, ahol az ívó egyedek nagy tömegben fordulnak elő.

(28)

Az elővigyázatosság elve alkalmazandó a járulékosan kifogott állományokra és azon tengerfenéken élő állományokra, amelyek tekintetében nem áll rendelkezésre elegendő adat. Az 1380/2013/EU rendelet 18. cikkével összhangban konkrét állományvédelmi intézkedéseket kell elfogadni akkor, ha a tudományos szakvélemények szerint korrekciós intézkedésekre van szükség.

(29)

A tervben további, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén elfogadandó technikai állományvédelmi intézkedésekről kell rendelkezni. Erre a tervben foglalt célok eléréséhez van szükség, különösen a tengerfenéken élő állományok védelme és a szelektivitás javítása tekintetében.

(30)

Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (1) bekezdésében megállapított kirakodási kötelezettség teljesítése érdekében a tervnek további, az 1380/2013/EU rendelet 18. cikkének megfelelően részletesebben meghatározandó állománygazdálkodási intézkedéseket is tartalmaznia kell.

(31)

Azon cél érdekében, hogy a tervet időben hozzá lehessen igazítani a műszaki és tudományos fejlődéshez, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az e rendelet korrekciós és technikai állományvédelmi intézkedésekkel való kiegészítése, a kirakodási kötelezettség végrehajtása és a terv bizonyos elemeinek módosítása vonatkozásában. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak (9) megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(32)

Az 1380/2013/EU rendeletben előírtaknak megfelelően határidőt kell megállapítani a közvetlen gazdálkodási érdekeltséggel rendelkező tagállamok közös ajánlásainak benyújtására.

(33)

Az MFH felé tett előrehaladás értékelése érdekében a tervnek lehetővé kell tennie az érintett állományok és lehetőség szerint a járulékosan kifogott állományok rendszeres tudományos megfigyelését.

(34)

Az 1380/2013/EU rendelet 10. cikkének (3) bekezdésével összhangban a Bizottságnak időszakonként értékelnie kell e rendelet megfelelőségét és hatékonyságát. Ezt az értékelést 2024. július 17-ig, majd azt követően háromévente a HTMGB tudományos szakvéleménye alapján, a terv időszakos értékelését követően és arra támaszkodva kell elvégezni. Az említett időszak lehetőséget biztosítana a kirakodási kötelezettség teljeskörű végrehajtására, a regionális intézkedések elfogadására és végrehajtására, valamint arra, hogy megmutatkozzanak az állományokra és a halászatra gyakorolt hatások.

(35)

A jogbiztonság biztosítása érdekében egyértelművé kell tenni, hogy a terv célkitűzéseinek elérése érdekében elfogadott ideiglenes szüneteltetési intézkedések az 508/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (10) értelmében támogatásra jogosultnak tekinthetők.

(36)

A flotta halászati kapacitása és a rendelkezésre álló legnagyobb megengedett halászati erőkifejtés közötti egyensúly elérése érdekében az Európai Tengerügyi és Halászati Alapból támogatást kell biztosítani a halászati tevékenységek végleges beszüntetéséhez az e rendelet hatálya alá tartozó kiegyensúlyozatlan flottaszegmensekben. Az 508/2014/EU rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(37)

A terv valószínűsíthető gazdasági és társadalmi hatásait kidolgozása előtt megvizsgálták az 1380/2013/EU rendelet 9. cikkének (4) bekezdésével összhangban.

(38)

Figyelembe véve, hogy a legnagyobb megengedett halászati erőkifejtés naptári évenként kerül meghatározásra, a halászati erőkifejtési rendszerre vonatkozó rendelkezéseket 2020. január 1-jétől kell alkalmazni. A környezeti, társadalmi és gazdasági fenntarthatóságra figyelemmel az FMFH tartományokra vonatkozó rendelkezéseket és a BPA referenciapont alatti állományokra vonatkozó óvintézkedésekkel kapcsolatos rendelkezéseket 2025. január 1-jétől kell alkalmazni,

(1)

Ennek az irányelvnek az a célja, hogy hozzájáruljon a belső piac megfelelő működéséhez és megszüntesse az alapvető szabadságok, így például a tőke szabad mozgása és a letelepedés szabadsága gyakorlását akadályozó azon tényezőket, amelyek abból származnak, hogy eltérések vannak a megelőző szerkezetátalakításra, a fizetésképtelenségre, az adósság alóli mentesítésre és az eltiltásokra vonatkozó nemzeti jogok és eljárások között. Ezen irányelv arra irányul, hogy – anélkül, hogy sérülnének a munkavállalók alapvető jogai és szabadságai – eltávolítsa ezeket az akadályokat azáltal, hogy biztosítja: a pénzügyi nehézségekkel küzdő életképes vállalkozások és vállalkozók számára az olyan hatékony nemzeti megelőző szerkezetátalakítási keretek igénybevételének lehetőségét, amelyek lehetővé teszik, hogy folytassák működésüket; hogy a fizetésképtelen vagy túlzottan eladósodott, ugyanakkor becsületes vállalkozók észszerű idő elteltével teljes adósság alóli mentesítésben részesüljenek, amely egy második esélyt biztosít számukra; és hogy javuljon a szerkezetátalakítási, fizetésképtelenségi és adósság alóli mentesítési eljárások hatékonysága, különös tekintettel azok időtartamának lerövidítésére.

(2)

A szerkezetátalakításnak elő kell segítenie, hogy a pénzügyi nehézségekkel küzdő adósok teljesen vagy részben folytathassák az üzleti tevékenységüket azáltal, hogy megváltoztatják az eszközeik és kötelezettségeik összetételét, feltételeit vagy szerkezetét vagy a tőkeszerkezetük bármely más részét, ideértve a vagyontárgyak vagy üzletrészek – illetve amennyiben a nemzeti jog így rendelkezik, a vállalkozás egészének – az értékesítését is, valamint azáltal, hogy működésbeli változtatásokat hajtanak végre. Ha a nemzeti jog erről kifejezetten másképp nem rendelkezik, a működésbeli változtatásoknak – azaz például a szerződések felmondásának vagy módosításának, illetve a vagyontárgyak értékesítésének vagy más módon való elidegenítésének – meg kell felelniük a nemzeti jogban és különösen a polgári jogi és munkajogi szabályokban az ilyen intézkedések vonatkozásában előírt általános követelményeknek. Az adósság-tőke konverziók esetében továbbá be kell tartani a biztosítékokra vonatkozóan a nemzeti jogban előírt szabályokat is. A megelőző szerkezetátalakítási kereteknek mindenekelőtt lehetővé kell tenniük az adósok számára, hogy még a korai szakaszban hatékony szerkezetátalakítást hajtsanak végre a fizetésképtelenség elkerülése érdekében, és ezzel korlátozzák az életképes vállalkozások szükségtelen felszámolását. A cél az, hogy e keretek segítségével sikerüljön megelőzni az álláshelyek megszűnését, illetve a szakmai tudás és készségek elveszítését, és a lehető legnagyobb teljes megtérülést biztosítani mind a hitelezők számára – ahhoz képest, amihez a vállalkozás vagyontárgyainak felszámolása vagy a terv hiányában a következő legjobb alternatív forgatókönyv megvalósulása esetén jutottak volna –, mind pedig a tulajdonosok és a gazdaság egésze számára.

(3)

A megelőző szerkezetátalakítási kereteknek továbbá meg kell előzniük a nemteljesítő hitelek felhalmozódását is. A hatékony megelőző szerkezetátalakítási keretek rendelkezésre állása biztosítaná, hogy még azelőtt sor kerüljön bizonyos intézkedésekre, hogy a vállalkozások elmulasztanák törleszteni a hiteleiket. Ennek köszönhetően csökkenne annak kockázata, hogy a gazdasági ciklusok visszaesései során a hitelek nemteljesítővé válnak, és ezáltal csökkenne a pénzügyi szektorra gyakorolt negatív hatás. A vállalkozások és az álláshelyek jelentős hányadát meg lehetne menteni, ha minden olyan tagállamban léteznének megelőző keretek, ahol a vállalkozások székhelyei és telephelyei, vagyontárgyai és hitelezői találhatók. A szerkezetátalakítási keretekben minden érintett fél jogait – így a munkavállalók jogait is – kiegyensúlyozott módon védeni kell. Ugyanakkor az életképtelen vállalkozásokat, amelyeknek nincs kilátásuk a túlélésre, a lehető leghamarabb fel kell számolni. Abban az esetben, ha egy pénzügyi nehézségekkel küzdő adós gazdasági szempontból nem életképes, vagy gazdasági életképessége nem állítható könnyen helyre, a szerkezetátalakításra irányuló erőfeszítések a veszteség termelésének felgyorsulását és a veszteségek felhalmozódását eredményezhetik, ami a hitelezők, a munkavállalók és más érintettek, valamint a gazdaság egésze szempontjából egyaránt káros.

(4)

A tagállamok között különbségek vannak annak tekintetében, hogy milyen eljárások állnak rendelkezésre a pénzügyi nehézségekkel küzdő adósok számára vállalkozásuk szerkezetének átalakítására. Egyes tagállamokban korlátozott számú eljárás létezik, amelyek a vállalkozások szerkezetátalakítását csak viszonylag késői szakaszban, a fizetésképtelenségi eljárás keretében teszik lehetővé. Más tagállamokban a szerkezetátalakítás lehetséges korábbi szakaszban, ám a rendelkezésre álló eljárások nem olyan hatékonyak, mint lehetnének, vagy nagyon formálisak – különösen azért, mert korlátozzák a bíróságon kívüli eljárások igénybevételének lehetőségét. A fizetésképtelenség jogi szabályozásában egyre jellemzőbbé válnak a megelőző megoldások. A trend a pénzügyi nehézségekkel küzdő vállalkozás felszámolását célzó klasszikus megközelítés helyett a vállalkozás helyreállítására vagy legalább a még gazdaságilag működőképes részei megmentésére irányuló megközelítések előnyben részesítése. Ez a megközelítés, amellett, hogy a gazdaság számára egyéb előnyökkel is jár, sokszor elősegíti az álláshelyek megtartását, illetve a megszűnő álláshelyek számának csökkentését. Nagy különbségek mutatkoznak továbbá az igazságügyi és közigazgatási hatóságok, illetve az általuk kinevezett személyek bevonása terén is: egyes tagállamokban nem vagy alig vonják be e szereplőket, míg más tagállamokban teljeskörű a bevonásuk. A vállalkozók számára – különösen az üzleti tevékenységük alatt keletkezett adósságuk alóli mentesítés révén – második esélyt biztosító nemzeti szabályok is különbözőek tagállamonként az adósság alóli mentesítési időszak hossza és az adósság alóli mentesítés említett megadásának feltételei tekintetében.

(5)

Számos tagállamban több mint három évig tart, amíg a fizetésképtelen, ám becsületes vállalkozókat mentesítik az adósságaik alól és azok újrakezdhetik tevékenységüket. A nem hatékony adósság alóli mentesítési és eltiltási keretek miatt a vállalkozók arra kényszerülnek, hogy az észszerű időn belüli újrakezdés lehetősége érdekében más joghatóság alá helyezzék át a székhelyüket, ami jelentős további költséggel jár mind a hitelezőik, mind maguk a vállalkozók számára. A hosszú távra szóló eltiltás elrendelése, amire az adósság alóli mentesítéshez vezető eljárás során gyakran sor kerül, korlátozza az önálló vállalkozói tevékenység megkezdésének vagy folytatásának szabadságát.

(6)

A szerkezetátalakítási, fizetésképtelenségi és adósság alóli mentesítési eljárások több tagállamban megfigyelhető rendkívüli elhúzódása fontos szerepet játszik az alacsony követelés-megtérülési arány kialakulásában, ez pedig elrettenti a befektetőket attól, hogy olyan országokban folytassanak üzleti tevékenységet, amelyeknek jogrendszerében fennáll annak kockázata, hogy az eljárások túlzottan hosszadalmasak és indokolatlanul költségesek lesznek.

(7)

A szerkezetátalakítási, fizetésképtelenségi és adósság alóli mentesítési eljárásokkal kapcsolatban a tagállamok között fennálló különbségek további költségeket jelentenek a befektetők számára, amikor felmérik, hogy mekkora kockázatot jelent az adósok pénzügyi nehézséggel való szembesülése egy vagy több tagállamban, vagy a pénzügyi nehézségekkel küzdő, életképes vállalkozásokba történő befektetés, valamint annak az értékelésekor is, hogy milyen további költségekkel jár azoknak a vállalkozásoknak a szerkezetátalakítása, amelyek más tagállamokban létesítményekkel, hitelezőkkel vagy vagyontárgyakkal rendelkeznek. Ez a helyzet mindenekelőtt nemzetközi cégcsoportok szerkezetátalakítása esetében áll fenn. Annak egyik fő okaként, hogy nem fektetnek be a székhelyük szerinti tagállamon kívül, illetve nem létesítenek külföldi partnerrel üzleti kapcsolatot, a befektetők azt említik, hogy bizonytalanok a fizetésképtelenségre vonatkozó, másik tagállambeli szabályozással kapcsolatban, illetve attól tartanak, hogy adott esetben hosszadalmas és bonyolult fizetésképtelenségi eljárásokkal kellene szembenézniük. Ez a bizonytalanság ezért visszatartó tényező, amely akadályt jelent a vállalkozások letelepedési szabadsága és a vállalkozási kedv erősítése szempontjából, továbbá káros a belső piac optimális működésére nézve. Különösen a mikro-, kis- és középvállalkozások (a továbbiakban: a kkv-k) nem rendelkeznek a legtöbb esetben a határokon átnyúló tevékenységek kockázatainak értékeléséhez szükséges erőforrásokkal.

(8)

A tagállamok szerkezetátalakítási, fizetésképtelenségi és adósság alóli mentesítési eljárásai közötti különbségek ahhoz vezetnek, hogy a tagállamokban nem azonosak a hitelhez jutás feltételei, és eltérések figyelhetők meg a hitelezői követelések megtérülési arányai tekintetében. A szerkezetátalakítás, a fizetésképtelenség, az adósság alóli mentesítés és az eltiltás területének magasabb szintű harmonizációja ezért elengedhetetlen mind általában a jól működő belső piac, mind különösen a tőkepiaci unió működőképessége szempontjából csakúgy, mint az európai gazdaságok ellenálló képességéhez és ennek részeként az álláshelyek megtartásához és létrehozásához.

(9)

Ezen túlmenően csökkenteni kell a túlzottan eladósodott vállalkozók hitelezőit terhelő kockázatértékelésből és a követelések határokon átnyúló érvényesítéséből adódó azon további költségeket is, amelyek abból származnak, hogy az eladósodott vállalkozó az adósság alóli mentesítés sokkal rövidebb időn belüli elérése céljából másik tagállamba teszi át vállalkozása székhelyét. Csökkenteni kell azokat a további költségeket is, amelyek azért terhelik a vállalkozókat, mert az adósság alóli mentesítés érdekében másik tagállamba kell áthelyezniük vállalkozásuk székhelyét. Továbbá, a vállalkozó fizetésképtelenségével vagy túlzott mértékű eladósodottságával összefüggésben elrendelt, hosszú távra szóló eltiltások olyan akadályt jelentenek, amely kedvezőtlenül hat a vállalkozói kedvre.

(10)

A szerkezetátalakítási műveleteknek, különösen a nagyobb volumenű, jelentős következményeket generáló műveleteknek az érintett szereplőkkel való párbeszédre kell épülniük. Ennek a párbeszédnek ki kell terjednie arra, hogy milyen intézkedésekkel tervezik elérni a szerkezetátalakítási műveletek célkitűzéseit és milyen alternatív megoldások lehetségesek, és biztosítaniuk kell a munkavállalók képviselőinek az uniós és nemzeti jog szerinti megfelelő bevonását.

(11)

Az alapvető szabadságok gyakorlása előtt álló akadályok nem korlátozódnak a tisztán határokon átnyúló helyzetekre. Az egyre inkább összekapcsolt belső piac – ahol az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a munkavállalók szabadon mozognak – és annak egyre erősödő digitális dimenziója azt eredményezi, hogy igen kevés vállalkozás számít tisztán belföldinek, ha minden olyan releváns elemet figyelembe veszünk, mint például az ügyfélbázis, az ellátási lánc, a tevékenységi kör, a befektetők és a tőkealap. Még a tisztán belföldi fizetésképtelenség is befolyásolhatja a belső piac működését a fizetésképtelenség úgynevezett dominóhatásán keresztül: az ilyen esetekben egy adós fizetésképtelensége további fizetésképtelenséget válthat ki az ellátási láncban.

(12)

Az (EU) 2015/848 európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) a határokon átnyúló fizetésképtelenségi eljárások esetében felmerülő joghatósági, elismerési és végrehajtási, az alkalmazandó joggal kapcsolatos és az együttműködésre vonatkozó kérdésekkel foglalkozik, továbbá a fizetésképtelenségi nyilvántartások összekapcsolására is kitér. Hatálya alá tartoznak a megelőző eljárások, amelyek a gazdaságilag életképes adósok megmentését segítik elő, valamint a vállalkozókat és egyéb természetes személyeket érintő adósság alóli mentesítési eljárások. Mindazonáltal az említett rendelet nem foglalkozik az említett eljárásokat szabályozó nemzeti jogszabályokban tapasztalható eltérésekkel. Továbbá egy olyan jogi eszköz, amely kizárólag a határokon átnyúló fizetésképtelenségi esetekre korlátozódik, nem távolítana el minden akadályt a szabad mozgás útjából, és a befektetők sem tudnák előre meghatározni, hogy adósuk potenciális pénzügyi nehézségei a jövőben határokon átnyúlóak vagy belföldi természetűek lesznek-e. Ennek megfelelően túl kell lépni az igazságügyi együttműködésen és érdemi minimumszabályokat kell meghatározni a megelőző szerkezetátalakítási eljárások, valamint a vállalkozók adósság alóli mentesítéséhez vezető eljárások tekintetében.

(13)

Ez az irányelv nem érinti az (EU) 2015/848 rendelet hatályát. Ezen irányelv célja az, hogy teljes mértékben összeegyeztethető legyen az (EU) 2015/848 rendelettel és kiegészítse azt azáltal, hogy a tagállamok számára olyan megelőző szerkezetátalakítási eljárások bevezetését írja elő, amelyek hatékonyságukat tekintve megfelelnek bizonyos minimumelveknek. Ez az irányelv az (EU) 2015/848 rendeletben alkalmazott megközelítést alkalmazza, amelynek értelmében lehetővé teszi a tagállamok számára olyan eljárások további alkalmazását vagy bevezetését, amelyek nem teljesítik az említett rendelet A. melléklete szerinti bejelentés feltételéül szabott közzétételi követelményt. Annak ellenére, hogy ez az irányelv nem írja elő, hogy a hatálya alá tartozó eljárások teljesítsék az említett melléklet szerinti bejelentésre vonatkozó valamennyi követelményt, célja az említett eljárások határokon átnyúló elismerésének, valamint a határozatok elismerésének és végrehajthatóságának az elősegítése.

(14)

Az (EU) 2015/848 rendelet alkalmazásának előnye abban áll, hogy biztosítékokkal szolgál az adós fő érdekeltségi központjának a határokon átnyúló fizetésképtelenségi eljárás ideje alatti, visszaélési célú áthelyezésével szemben. Az említett rendelet hatálya alá nem tartozó eljárások tekintetében is szükség van bizonyos korlátozások alkalmazására.

(15)

Mind az adós, mind a hitelezők számára csökkenteni kell a szerkezetátalakítás költségeit. E célból csökkenteni kell azokat a tagállamok közötti különbségeket, amelyek akadályozzák a pénzügyi nehézségekkel küzdő, gazdaságilag életképes adósok esetében a korai szerkezetátalakítást és a becsületes vállalkozók esetében az adósság alóli mentesítés lehetőségét. Az ilyen különbségek csökkentése Unió-szerte nagyobb átláthatóságot, jogbiztonságot és előre tervezhetőséget eredményezne. Minden típusú hitelező és befektető számára maximalizálná a megtérülést, és ösztönözné a határokon átnyúló befektetéseket. A szerkezetátalakítás és a fizetésképtelenségi eljárások koherenciájának erősítése emellett a cégcsoportok szerkezetátalakítását is elősegítené, függetlenül attól, hogy a csoport tagjai hol helyezkednek el az Unión belül.

(16)

A pénzügyi nehézségekkel küzdő, gazdaságilag életképes adósok hatékony megelőző szerkezetátalakítása előtt álló akadályok eltávolítása hozzájárul a megszűnő álláshelyek számának és az ellátási láncba tartozó hitelezők veszteségének minimálisra csökkentéséhez, a szakismeretek és a készségek megőrzéséhez és ilyen módon kedvezően hat a szélesebb értelemben vett gazdaságra. A vállalkozók adósság alóli mentesítésének megkönnyítése elősegítené annak elkerülését, hogy a vállalkozók kizáródjanak a munkaerő-piacról, és lehetővé tenné számukra, hogy a tanulságokat levonva újrakezdjék vállalkozói tevékenységüket. A szerkezetátalakítási eljárások hosszának csökkentése továbbá magasabb követelés-megtérülési arányt eredményezhet majd a hitelezők számára, mivel az idő múlása általában csak az adós vagy az adós vállalkozásának további értékvesztését eredményezi. Végezetül, a hatékony megelőző szerkezetátalakítási, fizetésképtelenségi és adósság alóli mentesítési eljárások köszönhetően jobban fel lehetne mérni a hitelezéssel és a kölcsönfelvétellel kapcsolatos döntések kockázatait, azok elősegítenék a fizetésképtelen vagy túlzottan eladósodott adósok zökkenőmentesebb alkalmazkodását, és ezáltal minimálisra csökkenhetnének adósságállományuk leépítésének gazdasági és társadalmi költségei. Ennek az irányelvnek rugalmasságot kell biztosítania a tagállamok számára közös elveknek a nemzeti jogrendszerek tiszteletben tartása melletti alkalmazásához. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a nemzeti jogrendszerükben az ezen irányelvben meghatározottaktól eltérő megelőző szerkezetátalakítási kereteket is fenntarthassanak vagy bevezethessenek.

(17)

A vállalkozások – különösen az Unió összes vállalkozásának 99 %-át képviselő kkv-k – számára hasznos lenne a koherensebb, uniós szintű megközelítés. A kkv-k esetében valószínűbb, hogy szerkezetátalakítás helyett felszámolás alá kerülnek, mivel a nagyobb vállalkozásokhoz viszonyítottan aránytalanul magasabb költségeket kell viselniük. A kkv-k, különösen azok, amelyek pénzügyi nehézséggel küzdenek, gyakran nem rendelkeznek az ahhoz szükséges erőforrásokkal, hogy állni tudják a magas szerkezetátalakítási költségeket, és élhessenek a kizárólag egyes tagállamokban rendelkezésre álló hatékonyabb szerkezetátalakítási eljárásokból fakadó előnyökkel. Annak elősegítése érdekében, hogy az ilyen adósok képesek legyenek alacsony költségek mellett végrehajtani a szerkezetátalakítást, a szerkezetátalakítási tervekhez nemzeti szinten ki kell dolgozni és online elérhetővé kell tenni egy olyan átfogó ellenőrzőlistát, amely megfelel a kkv-k igényeinek és sajátosságainak. Ezenkívül – tekintettel arra, hogy a kkv-knak korlátozott erőforrások állnak rendelkezésére a szakértői segítség igénybevételére, korai előrejelző eszközöket kell rendelkezésre bocsátani, amelyek figyelmeztetik az adósokat a cselekvés sürgető szükségességére.

(18)

A kkv-k fogalmának meghatározása során a tagállamoknak megfelelő módon figyelembe kell venniük a 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet (5) vagy a mikro-, kis- és középvállalkozások fogalmának meghatározásáról szóló, 2003. május 6-i bizottsági ajánlást (6).

(19)

Helyénvaló kizárni ezen irányelv hatálya alól azokat az adósokat, amelyek a 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) 13. cikkének 1. és 4. pontjában meghatározott biztosítók és viszontbiztosítók, az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (8) 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott hitelintézetek, az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 2. és 7. pontjában meghatározott befektetési vállalkozások és kollektív befektetési formák, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (9) 2. cikkének 1. pontjában meghatározott központi szerződő felek, a 909/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (10) 2. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott központi értéktárak és a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (11) 1. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében felsorolt egyéb pénzügyi vállalkozások és szervezetek. Ezekre az adósokra különös szabályozás vonatkozik, és esetükben a nemzeti felügyeleti és szanálási hatóságok széles körű beavatkozási jogkörrel rendelkeznek. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy kizárják ezen irányelv hatálya alól azokat az egyéb, pénzügyi szolgáltatásokat nyújtó pénzügyi szervezeteket is, amelyekre hasonló szabályozás vonatkozik és amelyek esetében hasonló beavatkozási jogkör érvényesül.

(20)

Hasonló megfontolásból helyénvaló kizárni ezen irányelv hatálya alól a nemzeti jog alapján létrehozott közjogi szerveket is. A tagállamok számára továbbá lehetővé kell tenni, hogy a jogi személyekre korlátozzák a megelőző szerkezetátalakítási keretek igénybevételének lehetőségét, mivel a vállalkozók pénzügyi nehézségei nemcsak megelőző szerkezetátalakítási eljárásokkal kezelhetők hatékonyan, hanem adósság alóli mentesítéshez vezető eljárásokkal vagy szerződéses megegyezésen alapuló informális szerkezetátalakítással is. Az eltérő jogrendszerrel rendelkező tagállamok – amennyiben az ugyanolyan típusú szervezet e jogrendszerekben eltérő jogállással rendelkezik – az összes ilyen szervezettípusra egységes szabályozást alkalmazhatnak. Az ezen irányelv alapján megállapított megelőző szerkezetátalakítási keret nem lehet hatással az adóssal szembeni, foglalkoztatói nyugdíjrendszerből eredő követelésekre és jogosultságokra, amennyiben ezek a követelések és jogosultságok a szerkezetátalakítás előtti időszakban keletkeztek.

(21)

A fogyasztók túlzott eladósodása jelentős gazdasági és szociális probléma, amely szorosan kapcsolódik a túlzott eladósodottság csökkentéséhez. Továbbá, a vállalkozók esetében gyakran nem lehet világosan megkülönböztetni a kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szakmai tevékenységük során, illetve az említett tevékenységek keretén kívül felmerült adósságokat. A vállalkozók nem tudnának a második esély lehetőségével hatékonyan élni, ha a vállalkozóknak eltérő hozzáférhetőségi feltételeket és adósság alóli mentesítési időszakokat alkalmazó, külön eljárásokat kellene igénybe venniük az üzleti adósságaiknak és az egyéb, az üzleti tevékenységük keretén kívül felmerült adósságok alóli mentesítés érdekében. Ezekből az okokból kifolyólag, bár ez az irányelv nem ír elő kötelező érvényű szabályokat a fogyasztók túlzott eladósodottságára vonatkozóan, ajánlatos, hogy a tagállamok minél előbb a fogyasztókra is elkezdjék alkalmazni ezen irányelv adósság alóli mentesítésre vonatkozó rendelkezéseit.

(22)

Minél hamarabb tudja az adós saját pénzügyi nehézségeit felismerni és megfelelő lépéseket tenni, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy elkerülhető lesz a fizetésképtelenség, vagy az olyan vállalkozás esetén, amelynek életképessége visszafordíthatatlanul károsodott, annál rendezettebben és hatékonyabban zajlik majd a felszámolási folyamat. Világos, aktualizált, tömör és felhasználóbarát tájékoztatást kell tehát adni a rendelkezésre álló megelőző szerkezetátalakítási eljárásokról és egy vagy több korai előrejelző eszközről, a pénzügyi nehézségeket észlelő adósok korai szakaszban való cselekvésre ösztönzése céljából. A korai előrejelző eszközök figyelmeztető mechanizmusként működnek, amelyek jelzik, ha az adós elmulaszt bizonyos típusú befizetéseket, és azok aktiválódhatnak például az adók vagy a társadalombiztosítási járulékok meg nem fizetése esetén. Ilyen eszközöket a tagállamok vagy magánszektorbeli szervezetek is kidolgozhatnak, feltéve, hogy teljesül az említett cél. A tagállamoknak online – például egy erre a célra szolgáló honlapon vagy weboldalon – hozzáférhetővé kell tenniük a korai előrejelző eszközökre vonatkozó információkat. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a vállalkozás méretének függvényében alakítsák a korai előrejelző eszközöket és a korai előrejelző eszközök tekintetében olyan külön rendelkezéseket határozzanak meg a nagyméretű vállalkozásokra és csoportokra vonatkozóan, amelyek figyelembe veszik azok sajátosságait. Ezen irányelv nem ruház semmilyen felelősséget a tagállamokra az említett korai előrejelző eszközök által aktivált szerkezetátalakítási mechanizmusok miatt esetlegesen keletkezett kár vonatkozásában.

(23)

A munkavállalók és képviselőik fokozottabb támogatása érdekében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a munkavállalók képviselőinek releváns és aktuális információk álljanak a rendelkezésére a korai előrejelző eszközök rendelkezésre állására vonatkozóan, és lehetővé kell tenni számukra, hogy az adós gazdasági helyzetének felméréséhez is segítséget nyújtsanak a munkavállalók képviselőinek.

(24)

Biztosítani kell, hogy az adósoknak – ideértve a jogi személyeket, és amennyiben a nemzeti jog azt előírja, a természetes személyeket és a vállalatcsoportokat is – rendelkezésére álljon egy szerkezetátalakítási keret annak érdekében, hogy olyan korai szakaszban kezelni tudják pénzügyi nehézségeiket, amikor még valószínű, hogy fizetésképtelenségük megelőzhető, és biztosítható a vállalkozásuk életképessége. Biztosítani kell, hogy az adósok még az előtt igénybe vehessék a szerkezetátalakítási keretet, hogy a nemzeti jogszabályok értelmében fizetésképtelenné váltak volna, azaz azt megelőzően, hogy teljesülnének esetükben a kollektív fizetésképtelenségi eljárás megindításának a nemzeti jog szerinti feltételei, ami általában az adós rendelkezési jogkörének teljes elvonásával és felszámoló kijelölésével jár. A szerkezetátalakítási keretekkel való visszaélések elkerülése érdekében feltételként elő kell írni azt, hogy az adós pénzügyi nehézségeinek olyan mértékűnek kell lenniük, amely valószínűsíti a fizetésképtelenség bekövetkezését, a szerkezetátalakítási tervnek pedig alkalmasnak kell lennie az adós fizetésképtelenségének megelőzésére, valamint a vállalkozás életképességének biztosítására.

(25)

A tagállamok számára lehetővé kell tenni annak eldöntését, hogy a megelőző szerkezetátalakítási eljárás megindításának kezdeményezését vagy annak megindítását követően esedékessé váló vagy keletkező követelésekre alkalmazandók legyenek-e a megelőző szerkezetátalakítási intézkedések vagy az egyedi végrehajtási intézkedéseket felfüggesztő moratórium. A tagállamok számára lehetővé kell tenni annak eldöntését, hogy az egyedi végrehajtási intézkedéseket felfüggesztő moratórium hatással legyen-e a követelések kamatára.

(26)

A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy az ezen irányelv szerinti megelőző szerkezetátalakítási eljárásban való részvétel feltételeként bevezessék az életképességi vizsgálat elvégzését. Az említett vizsgálat nem végezhető az adós vagyontárgyainak kárára, ami többek között megvalósulhat az ideiglenes moratórium elrendelésével vagy úgy, hogy a vizsgálat elvégzésére indokolatlan késedelem nélkül sor kerül. A károkozás tilalma ugyanakkor nem gátolja a tagállamokat abban, hogy előírják, hogy az adósnak saját költségén kell bizonyítania életképességét.

(27)

Az a tény, hogy a tagállamok korlátozhatják a szerkezetátalakítási keret igénybevételét olyan adósok esetében, amelyeket a számviteli vagy könyvviteli kötelezettségek súlyos megszegése miatt elítéltek, nem akadályozza, hogy a tagállamok olyan adósok számára is korlátozzák a megelőző szerkezetátalakítási keretek igénybevételét, amelyek üzleti könyvei és nyilvántartásai olyan mértékben hiányosak vagy elégtelenek, hogy nem lehet belőlük megbizonyosodni az adós üzleti és pénzügyi helyzetéről.

(28)

A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy kiterjesszék az ezen irányelvben meghatározott megelőző szerkezetátalakítási keretek hatályát az olyan helyzetekre is, amelyekben az adósok nem pénzügyi jellegű nehézségekkel küzdenek, feltéve, hogy e nehézségek következtében ténylegesen és súlyosan veszélybe kerülhet az adós esedékessé váló adósságainak kifizetésére való aktuális vagy jövőbeli képessége. Az e veszély fennállásának mérlegelése során vizsgálandó időtartam több hónap vagy még hosszabb idő is lehet, így az olyan eseteket is figyelembe lehet venni, amikor az adós olyan nem pénzügyi jellegű nehézségekkel néz szembe, amelyek vállalkozásának folytatását, középtávon pedig likviditását veszélyeztetik. Ilyen helyzet lehet például az, ha az adós elveszít egy számára rendkívül fontos szerződést.

(29)

A hatékonyság javítása, valamint a késedelmek és a költségek csökkentése érdekében a nemzeti megelőző szerkezetátalakítási keretekben rugalmas eljárásokat kell kialakítani. Amennyiben ezt az irányelvet egy szerkezetátalakítási kereten belül egynél több eljárás révén hajtják végre, az adós számára biztosítani kell minden olyan jogot és biztosítékot, amelyet ezen irányelv a hatékony szerkezetátalakítás megvalósítása céljából előír. Azokat az eseteket kivéve, amikor ezen irányelv előírja az igazságügyi vagy közigazgatási hatóságok kötelező bevonását, a tagállamok dönthetnek úgy, hogy az említett hatóságok bevonását azokra az esetekre korlátozzák, amikor az szükséges és arányos, figyelembe véve egyúttal többek között az adósok és az érintett felek jogai és érdekei védelmének a célkitűzését, valamint az eljárások időtartama és költségei csökkentésének a célkitűzését. Azokban az esetekben, amikor a nemzeti jog értelmében a hitelezők vagy a munkavállalók képviselői kezdeményezhetik a szerkezetátalakítási eljárás megindítását és az adós kkv, a tagállamoknak az eljárás megindításának feltételeként elő kell írniuk az adós beleegyezését, és határozhatnak úgy, hogy ezt a követelményt kiterjesztik a nagyvállalat adósokra is.

(30)

Elvben meg kell hagyni az adósoknak a vagyontárgyaik feletti és a napi üzletmenet feletti rendelkezési jogát, hogy elkerülhetők legyenek a szükségtelen költségek, kifejezésre jusson a megelőző szerkezetátalakítás korai jellege, és az adósok ösztönzést kapjanak arra, hogy még a pénzügyi nehézségeik korai szakaszában kezdeményezzék a megelőző szerkezetátalakítást. Nem célszerű minden esetben kötelezővé tenni szerkezetátalakítási szakértő kijelölését az adós tevékenységének felügyelete vagy az adós napi üzletmenete feletti rendelkezés részleges átvétele céljából, hanem erre eseti alapon, az ügy körülményeinek vagy az adós konkrét szükségleteinek a figyelembevételével kerülhetne sor. A tagállamok számára ugyanakkor lehetővé kell tenni annak előírását, hogy bizonyos körülmények között minden esetben szükséges szerkezetátalakítási szakértőt kijelölni, például akkor, ha: az adós esetében engedélyezték az egyedi végrehajtási intézkedéseket felfüggesztő általános moratóriumot; a szerkezetátalakítási tervet a hitelezői osztályokon átívelő kényszeregyezség révén jóvá kell hagyni; a szerkezetátalakítási terv a munkavállalók jogait érintő intézkedéseket tartalmaz; vagy az adós vállalkozás vagy annak vezetősége az üzleti kapcsolatokban bűncselekményt követett el, csalárd módon járt el vagy kárt okozott.

(31)

A tagállamoknak elő kell írniuk a szerkezetátalakítási szakértő kötelező kijelölését abból a célból, hogy segítséget nyújtson a feleknek a szerkezetátalakítási tervre vonatkozó tárgyalásokhoz és a terv kidolgozásához olyan esetekben, amikor: igazságügyi vagy közigazgatási hatóság elrendeli az adós számára az egyedi végrehajtási intézkedéseket felfüggesztő moratóriumot, feltéve, hogy ebben az esetben szakértőre van szükség a felek érdekeinek védelméhez; a szerkezetátalakítási tervet igazságügyi vagy közigazgatási hatóságnak kell jóváhagynia a hitelezői osztályokon átívelő kényszeregyezség révén; az adós ezt kéri; vagy a hitelezők többsége kéri, feltéve, hogy a hitelezők fedezik a szakértő költségeit és díjait.

(32)

A szerkezetátalakítási tervről folyó tárgyalások elősegítése céljából az adós számára lehetővé kell tenni, hogy élhessen a jogszabályban előírt vagy egy igazságügyi vagy közigazgatási hatóság által elrendelt, az egyedi végrehajtási intézkedéseket felfüggesztő moratórium lehetőségével annak érdekében, hogy a tárgyalások ideje alatt folytassa a tevékenységét vagy hogy legalább megőrizze vagyona értékét. Amennyiben a nemzeti jog erre lehetőséget biztosít, a moratóriumfedezetet nyújtó harmadik felek – így többek között kezesek és biztosítéknyújtók – érdekében is alkalmazható lehet. A tagállamok mindazonáltal rendelkezhetnek úgy, hogy az igazságügyi és közigazgatási hatóságok megtagadhatják az egyedi végrehajtási intézkedéseket felfüggesztő moratórium elrendelését, amennyiben az említett moratórium nem szükséges, vagy amennyiben az nem szolgálná a tárgyalások elősegítésének célját. Az elutasítás indokai lehetnek többek között az előírt hitelezői többség támogatásának hiánya, vagy – amennyiben a nemzeti jog ezt előírja –, ha az adós ténylegesen nem képes megfizetni az esedékessé váló tartozásait.

(33)

Az eljárás lefolytatásának megkönnyítése és felgyorsítása érdekében a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy – megdönthető alapon – bizonyos előfeltételezésekkel éljenek a moratórium elutasításának indokoltságát illetően például abban az esetben, ha az adós az olyan adósokra jellemző magatartást tanúsít, akik nem tudják megfizetni az esedékessé váló tartozásaikat; ilyen lehet a munkavállalókkal, illetve az adóügyi vagy a társadalombiztosítási hatóságokkal szembeni jelentős nemteljesítés, vagy ha az adós vagy az aktuális vállalatvezetőség olyan pénzügyi bűncselekményt követett el, melynek alapján feltételezhető, hogy a hitelezők többsége nem támogatná a tárgyalások megindítását.

(34)

Az egyedi végrehajtási intézkedéseket felfüggesztő moratórium lehet általános hatályú, azaz érinthet minden hitelezőt, vagy lehet csak egyes konkrét hitelezőkre vagy hitelezői kategóriákra alkalmazandó. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy bizonyos jól körülhatárolt körülmények fennállása esetén kizárjanak a moratórium hatálya alól egyes követeléseket vagy követeléskategóriákat; ilyenek lehetnek például az olyan követelések, amelyek biztosítékát olyan vagyontárgyak képezik, melyek elvonása nem veszélyeztetné a vállalkozás szerkezetátalakítását, vagy az olyan hitelezők követelései, amelyek érdekeit a moratórium méltánytalanul sértené, például a biztosíték nem kompenzált elvesztése vagy értékvesztése miatt.

(35)

Az adós és az említett hitelezők jogai közötti méltányos egyensúly biztosítása érdekében az egyedi végrehajtási intézkedéseket felfüggesztő moratóriumot legfeljebb négy hónapos időtartamra kell alkalmazni. Az összetett szerkezetátalakításokhoz azonban több időre lehet szükség. A tagállamok számára lehetővé tenni, hogy úgy rendelkezzenek, hogy ilyen esetekben az igazságügyi vagy közigazgatási hatóság meghosszabbíthatja a moratórium eredeti időtartamát. Ha az igazságügyi vagy közigazgatási hatóság nem határoz a moratórium meghosszabbításáról annak lejárta előtt, a moratórium a lejárata napjától nem járhat további joghatással. A jogbiztonság érdekében a moratórium teljes időszakát tizenkét hónapra célszerű korlátozni. A tagállamok számára lehetővé kell tenni azt is, hogy határozatlan idejű moratóriumról rendelkezzenek, ha az adóst a nemzeti jog alapján már fizetésképtelennek minősítették. A tagállamok számára lehetővé kell tenni annak eldöntését, hogy egy rövid időtartamú, az igazságügyi vagy közigazgatási hatóságnak a megelőző szerkezetátalakítási keret igénybevételével kapcsolatos határozatának meghozataláig tartó ideiglenes moratóriumra alkalmazandók-e az ezen irányelv szerinti határidők.

(36)

Annak érdekében, hogy a hitelezők érdekei ne sérüljenek szükségtelenül, a tagállamoknak rendelkezniük kell arról, hogy az igazságügyi vagy közigazgatási hatóságoknak módjukban áll megszüntetni az egyedi végrehajtási intézkedéseket felfüggesztő moratóriumot, amennyiben az a továbbiakban már nem alkalmas a tárgyalások elősegítésére, például ha nyilvánvalóvá válik, hogy a tárgyalások folytatása tekintetében nem áll fenn a szükséges hitelezői többségi támogatás. Amennyiben a tagállamok rendelkeznek ilyen lehetőségről, a moratóriumot abban az esetben is meg kell szüntetni, ha az méltánytalanul sérti a hitelezők érdekeit. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a moratórium megszüntetésének a lehetőségét korlátozzák olyan helyzetekre, amikor a hitelezőket nem hallgatták meg annak hatálybalépése vagy meghosszabbítása előtt. A tagállamok számára lehetővé kell tenni továbbá egy olyan minimumidőszak előírását, amely alatt a moratórium nem szüntethető meg. Annak vizsgálata során, hogy a hitelezők érdekei nem sérülnek-e méltánytalanul, az igazságügyi vagy közigazgatási hatóságok figyelembe vehetik, hogy a moratóriummal megmaradna-e a vagyon összértéke, és hogy az adós rosszhiszeműen, károkozási szándékkal vagy általánosságban a hitelezők összességének a jogos elvárásai ellenében cselekszik-e.

(37)

Ezen irányelv nem tartalmaz az olyan hitelezőknek járó kártalanításra vagy garanciákra vonatkozó rendelkezéseket, amelyek esetében a nyújtott biztosíték értéke valószínűsíthetően csökken a moratórium ideje alatt. A moratórium méltánytalanul sértené egy adott hitelező vagy hitelezői kategória érdekeit, ha például a követeléseik a moratórium következtében lényegesen hátrányosabb helyzetben lennének ahhoz képest, mint ha nem kerülne sor moratóriumra, vagy ha a hitelező hátrányosabb helyzetbe kerülne, mint a hasonló helyzetben lévő többi hitelező. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy úgy rendelkezzenek, hogy amennyiben egy vagy több hitelező vagy hitelezői kategória tekintetében megállapítást nyer, hogy méltánytalanul sérülnek az érdekeik, a moratórium megszüntethető legyen akár ezen konkrét hitelezők vagy hitelezői kategóriák, akár a hitelezők összessége tekintetében. A tagállamok számára lehetővé kell tenni annak meghatározását, hogy ki jogosult a moratórium megszüntetését kérni.

(38)

Az egyedi végrehajtási intézkedéseket felfüggesztő moratóriumnak helyénvaló magával vonnia az adós azon kötelezettségének felfüggesztését is, hogy kezdeményeznie kell az esetlegesen az adós felszámolásával záruló fizetésképtelenségi eljárást, illetve helyénvaló magával vonnia a hitelezői kérelmen alapuló ilyen fizetésképtelenségi eljárás megindításának a felfüggesztését. Az ilyen fizetésképtelenségi eljárások azokon az eljárásokon felül, amelyek a jogszabályi korlátozás értelmében kizárólag az adós felszámolásával végződhetnek, olyan eljárásokat is magukban kell hogy foglaljanak, amelyek az adós szerkezetátalakításához vezethetnek. A fizetésképtelenségi eljárás hitelezői kérelmen alapuló megindításának felfüggesztése nemcsak abban az esetben alkalmazandó, ha a tagállamok az egyedi végrehajtási intézkedéseket felfüggesztő általános, minden hitelezőre kiterjedő moratóriumot írnak elő, hanem azokban az esetekben is, ha a tagállamok lehetővé teszik az egyedi végrehajtási intézkedéseket csak korlátozott számú hitelező tekintetében felfüggesztő moratóriumot. A tagállamok számára mindazonáltal lehetővé kell tenni, hogy úgy rendelkezzenek, hogy a fizetésképtelenségi eljárás mégis megindítható valamely, nem hitelezői minőségben eljáró hatóság – például ügyész – kérésére, amennyiben ez közérdeket szolgál.

(39)

Ezen irányelv nem akadályozhatja meg az adósokat abban, hogy a rendes üzletmenet során rendezzék az egyedi végrehajtási intézkedéseket felfüggesztő moratórium által nem érintett hitelezők tekintetében fennálló tartozásaikat, illetve az érintett hitelezők tekintetében az egyedi végrehajtási intézkedéseket felfüggesztő moratórium időtartama során keletkező tartozásaikat. Annak biztosítása érdekében, hogy a szerkezetátalakítási eljárás megindítása vagy az egyedi végrehajtási intézkedéseket felfüggesztő moratórium előtt keletkezett követelésekkel rendelkező hitelezők ne gyakoroljanak nyomást az adósra annak érdekében, hogy az megfizesse azokat a követeléseket, amelyek egyébként a szerkezetátalakítási terv végrehajtása révén csökkennének, a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy e követelések tekintetében az adós fizetési kötelezettségének felfüggesztéséről rendelkezzenek.

(40)

Amikor egy adós ellen fizetésképtelenségi eljárást indítanak, egyes beszállítóknak az úgynevezett ipso facto záradékok alapján szerződéses jogában állhat a beszállítói szerződésnek pusztán a fizetésképtelenség ténye miatti felmondása, még abban az esetben is, ha az adós megfelelően teljesítette kötelezettségeit. Az ipso facto záradékokat akkor is aktiválni lehet, amikor egy adós megelőző szerkezetátalakítási intézkedéseket kér. Amikor ezekre a záradékokra akkor hivatkoznak, amikor az adós csupán tárgyal a szerkezetátalakítási tervről vagy az egyedi végrehajtási intézkedéseket felfüggesztő moratóriumot kér, vagy amikor a moratóriummal kapcsolatosan valamilyen esemény következik be, a szerződés idő előtti felmondása kedvezőtlenül befolyásolhatja az adós vállalkozását és a vállalkozás sikeres megmentését. Ezért ilyen esetekben szükség van annak előírására, hogy a hitelezők ne hivatkozhassanak az olyan ipso facto záradékokra, amelyek szerkezetátalakítási tervre vonatkozó tárgyalásra, moratóriumra vagy a moratóriumhoz kapcsolódó bármely hasonló eseményre vonatkoznak.

(41)

A szerződés idő előtti felmondása veszélyeztetheti a vállalkozás azon képességét, hogy folytassa működését a szerkezetátalakítási tárgyalások alatt is, különösen amikor olyan alapvető szolgáltatásokról szóló szerződésekről van szó, mint a gáz-, a villamosenergia- és a vízellátás, a távközlés és kártyaalapú fizetési szolgáltatások. A tagállamoknak úgy kell rendelkezniük, hogy az egyedi végrehajtási intézkedéseket felfüggesztő moratórium által érintett azon hitelezők, akiknek a követelése a moratórium előtt keletkezett és azt az adós nem fizette meg, a moratórium időtartama alatt ne tarthassák vissza alapvető, még nem teljesített szerződések teljesítését, ne mondhassák fel, ne gyorsíthassák fel vagy bármilyen egyéb módon ne módosíthassák az ilyen szerződéseket, feltéve, hogy az adós teljesíti az ezen szerződések keretében fennálló, a moratórium időtartama alatt esedékessé váló kötelezettségeit. A még nem teljesített szerződések például a lízing- és licencmegállapodások, az árubeszerzésre irányuló hosszú távú szerződések, valamint a franchise-megállapodások.

(42)

Ez az irányelv minimumszabályokat állapít meg a szerkezetátalakítási tervek tartalmát illetően. A tagállamok számára lehetővé kell tenni annak előírását, hogy a szerkezetátalakítási tervek további magyarázatot is tartalmazzanak például azokkal a kritériumokkal kapcsolatban, amelyek alapján a hitelezőket csoportokba sorolták – mely szempont releváns lehet olyan esetekben, amikor egy tartozást csak részben fedeztek biztosítékkal. Nem helyénvaló a tagállamokat arra kötelezni, hogy szakértői véleményt írjanak elő az eszközök azon értéke tekintetében, amelyet a tervben fel kell tüntetni.

(43)

A szerkezetátalakítási terv által érintett hitelezőknek – a munkavállalókat is beleértve – és – ahol a nemzeti jogszabályok ezt lehetővé teszik – a tőketulajdonosoknak szavazati joggal kell rendelkezniük a szerkezetátalakítási terv elfogadását illetően. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy korlátozott számban kivételeket határozzanak meg e szabály alól. A szerkezetátalakítási terv által nem érintett felek nem kaphatnak szavazati jogot a tervvel kapcsolatban, és a terv jóváhagyásához sem lehet szükségessé tenni a támogatásukat. Az érintett felek fogalma a munkavállalókat csak hitelezői minőségükben foglalja magában. Ezért ha a tagállamok úgy döntenek, hogy mentesítik a munkavállalók követeléseit a megelőző szerkezetátalakítási keret alól, akkor a munkavállalók nem tekintendők érintett feleknek. A szerkezetátalakítási terv elfogadására irányuló szavazás lehet formális szavazási folyamat vagy konzultáció és megállapodás az érintett felek előírt többségével. Amennyiben azonban a szavazásra a szükséges többséggel való megállapodás formájában kerül sor, azon érintett felek számára, akik a megállapodásnak nem voltak részesei, mindazonáltal fel lehetne kínálni a szerkezetátalakítási tervhez való csatlakozás lehetőségét.

(44)

Annak biztosítása érdekében, hogy az alapvetően hasonló jogok esetében egyenlő bánásmód érvényesüljön, és hogy a szerkezetátalakítási terveket az érintett felek jogainak méltánytalan sérülése nélkül lehessen elfogadni, az érintett feleket a nemzeti jog szerinti osztályba sorolási kritériumoknak megfelelő külön osztályokba kell sorolni. Osztályba sorolás alatt az érintett feleknek a terv elfogadása céljából történő olyan csoportosítása értendő, amely tükrözi a követeléseikhez és érdekeikhez kapcsolódó jogaikat és a kielégítési sorrendben betöltött helyet. Helyénvaló mindig külön osztályt képezni legalább a biztosítékkal rendelkező és a biztosítékkal nem rendelkező hitelezők számára. A tagállamok számára azonban lehetővé kell tenni, hogy kettőnél több hitelezői osztály kialakítását is előírják; ez jelentheti például a biztosítékkal rendelkező, illetve biztosíték nélküli hitelezők több különböző osztályának, valamint az alárendelt követeléssel rendelkező hitelezők osztályainak a kialakítását is. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy külön osztályként kezeljenek olyan típusú hitelezőket is, amelyek esetében az érdekek közössége nem áll fenn kellő mértékben; ilyenek például az adóhatóságok vagy a társadalombiztosítási hatóságok. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy úgy rendelkezzenek, hogy a biztosított követeléseket a biztosítékok értékelése alapján biztosított és biztosíték nélküli részekre lehet bontani. A tagállamok számára azt is lehetővé kell tenni, hogy az osztályok kialakítását támogató különös szabályokat állapítsanak meg olyan esetekben, ahol a nem diverzifikált, vagy más szempontból különösen kiszolgáltatott hitelezők, mint például a munkavállalók vagy a kisebb beszállítók számára előnyt jelentene az ilyen osztályok kialakítása.

(45)

A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy úgy rendelkezzenek, hogy az érintett felek külön osztályba sorolásának kötelezettsége alól a viszonylag egyszerű tőkeszerkezetük okán mentesség legyen biztosítható a kkv-nak minősülő adósok számára. Az olyan esetekben, amikor kkv-k úgy döntöttek, hogy csak egy szavazási osztályt képeznek, és ez az osztály a terv ellen szavaz, az adósok számára lehetővé kell tenni, hogy ezen irányelv általános elveivel összhangban egy másik tervet nyújtsanak be.

(46)

A tagállamoknak minden esetben biztosítaniuk kell, hogy a nemzeti jogukban megfelelő bánásmódban részesüljenek az osztályba sorolás szempontjából különös jelentőséggel bíró ügyek, mint például az egymáshoz kapcsolódó felek követelései, és hogy nemzeti joguk szabályokat tartalmazzon a függő követelésekre és a vitatott követelésekre vonatkozóan. A tagállamok számára lehetővé kell tenni annak szabályozását, hogy a vitatott követelések miként kezelendők a szavazati jogok kiosztása szempontjából. Az igazságügyi vagy közigazgatási hatóságnak a jóváhagyásra benyújtott szerkezetátalakítási terv esetében meg kell vizsgálnia az osztályba sorolást, beleértve a terv által érintett hitelezők körét is. A tagállamok számára azonban lehetővé kell tenni, hogy úgy rendelkezzenek, hogy ezek a hatóságok egy korábbi szakaszban is megvizsgálhatják az osztályba sorolást, ha a tervet benyújtó fél előzetes validálást vagy útmutatást kér.

(47)

A nemzeti jogszabályoknak meg kell határozniuk a szükséges többséget, hogy biztosítsák, hogy az érintett felek kisebbsége az egyes osztályokban ne akadályozhassa olyan szerkezetátalakítási terv elfogadását, amely nem csökkenti méltánytalanul jogaikat és érdekeiket. Az egyet nem értő, biztosítékkal rendelkező hitelezőkre nézve kötelező többségi szabály nélkül a korai szerkezetátalakítás sok esetben nem lenne lehetséges, például olyankor, amikor az egyébként életképes vállalkozásnak csak pénzügyi átszervezésre van szüksége. Annak biztosítása érdekében, hogy a feleknek a vállalkozásban való érdekeltségük arányában legyen beleszólásuk a szerkezetátalakítási terv elfogadásába, a szükséges többségnek minden egyes osztályban a hitelezői követelések összegén vagy a tulajdoni részesedésből fakadó érdekeltség mértékén kell alapulnia. A tagállamok számára ezenfelül lehetővé kell tenni annak előírását is, hogy minden egyes osztályban szükséges legyen az érintett felek többsége. A tagállamok számára lehetővé kell tenni olyan, szavazati joggal rendelkező érintett felekre vonatkozó szabályok megállapítását is, akik nem megfelelően élnek az említett szavazati joggal, vagy nem képviseltetik magukat; ilyen szabály lehet például az ilyen érintett feleknek a részvételi küszöb elérése vagy a többség számítása céljából történő figyelembevételét lehetővé tevő szabály. A tagállamok számára azt is lehetővé kell tenni, hogy szavazási részvételi küszöböt írjanak elő.

(48)

A szerkezetátalakítási tervnek az igazságügyi vagy közigazgatási hatóság általi jóváhagyása szükséges annak biztosításához, hogy a hitelezők jogainak csökkenése és a tőketulajdonosok érdekeinek sérülése arányos legyen a szerkezetátalakítás előnyeivel, és hogy számukra hatékony jogorvoslat álljon rendelkezésre. A jóváhagyás különösen akkor szükséges, ha: egyes érintett felek nem értenek egyet; a szerkezetátalakítási terv új finanszírozási rendelkezéseket tartalmaz; vagy a terv a munkaerő több mint 25 %-os elvesztését eredményezi. A tagállamok számára ugyanakkor lehetővé kell tenni, hogy más esetekben is előírják az igazságügyi vagy közigazgatási hatóság általi jóváhagyást. A munkaerő több mint 25 %-os elvesztését eredményező terv jóváhagyása csupán akkor szükséges, ha a nemzeti jog lehetővé teszi, hogy a megelőző szerkezetátalakítási keret olyan intézkedéseket írjon elő, amelyek közvetlen hatást gyakorolnak a munkaszerződésekre.

(49)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az igazságügyi vagy közigazgatási hatóságok elutasíthassák az olyan terveket, amelyek esetében megállapításra kerül, hogy azok eredményeként az egyet nem értő hitelezők vagy tőketulajdonosok kevesebb joggal rendelkeznének vagy azon szinthez képest, amit észszerűen elvárhatnának az adós vállalkozásának felszámolása – az adós sajátos körülményeitől függően akár részletekben történő felszámolás, akár működő vállalkozásként való értékesítés – esetén, vagy pedig ahhoz képest, amit észszerűen elvárhatnának a következő legjobb alternatív forgatókönyv szerint abban az esetben, ha a szerkezetátalakítási tervet nem hagyják jóvá. Abban az esetben azonban, ha a tervet a hitelezői osztályokon átívelő kényszeregyezség révén hagyták jóvá, hivatkozni kell az említett forgatókönyv esetén alkalmazott védelmi mechanizmusra. Amennyiben egy tagállam úgy dönt, hogy az adósok tekintetében a vállalkozás folytatásának feltételezésével történő értékelést végez, a vállalkozás folytatásának feltételezésével számított értéknek az adós hosszú távú üzleti tevékenységét kell figyelembe vennie, nem pedig a felszámoláskori értéket. A vállalkozás folytatásának feltételezésével számított érték főszabályként magasabb, mint a felszámoláskori érték, mivel tükrözi azt a tényt, hogy a vállalkozás a lehető legkisebb zavart elszenvedve folytatja a tevékenységét, bírja pénzügyi hitelezőinek, részvényeseinek és ügyfeleinek bizalmát, továbbra is bevételt termel és korlátozza a munkavállalókra gyakorolt hatást.

(50)

Annak elkerülése érdekében, hogy minden egyes esetben értékelést kelljen végezni, az igazságügyi vagy közigazgatási hatóságnak csak akkor kell vizsgálnia a hitelezők legjobb érdekei módszertani tesztnek való megfelelést, ha a szerkezetátalakítási tervet ezen az alapon megtámadják; mindazonáltal a tagállamok számára lehetővé kell tenni annak előírását, hogy a jóváhagyáshoz szükséges egyéb feltételek is hivatalból vizsgálhatók. A tagállamok számára lehetővé kell tenni olyan további feltételek előírását, amelyeket teljesíteni kell a szerkezetátalakítási terv jóváhagyásához, ilyen lehet például annak vizsgálata, hogy a tőketulajdonosok megfelelő védelemben részesülnek-e. Az igazságügyi vagy közigazgatási hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy megtagadják az olyan szerkezetátalakítási tervek jóváhagyását, amelyekről észszerűen nem valószínűsíthető, hogy megakadályozzák az adós fizetésképtelenségét, illetve biztosítják a vállalkozás életképességét. A tagállamoknak mindazonáltal nem kell gondoskodniuk az erre vonatkozó értékelések hivatalból történő elvégzéséről.

(51)

A szerkezetátalakítási terv jóváhagyásának egyik feltétele, hogy minden érdekelt fél értesítést kapjon a tervről. A tagállamok számára lehetővé kell tenni annak meghatározását, hogy milyen formában és milyen időpontban kell az értesítést megtenni, valamint a tagállamok számára azt is lehetővé kell tenni, hogy rendelkezzenek az értesítésekkel összefüggésben az ismeretlen követelések kezeléséről. A tagállamok számára lehetővé kell tenni annak előírását, hogy a nem érintett feleket is értesíteni kell a szerkezetátalakítási tervről.

(52)

A hitelezők legjobb érdekei módszertani teszt tekintetében akkor biztosított a megfelelés, ha egyetlen egyet nem értő hitelező sem jár rosszabbul a szerkezetátalakítási tervvel, mint felszámolás – akár részletekben történő felszámolás, akár működő vállalkozásként történő értékesítés – esetén járt volna, vagy abban az esetben járna, ha – a következő legjobb alternatív megoldást jelentő forgatókönyvként – a szerkezetátalakítási tervet nem hagynák jóvá. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a hitelezők legjobb érdekei módszertani tesztnek a nemzeti jogban való végrehajtásakor az említett küszöbök valamelyikét érvényesítsék. Ezt a tesztet alkalmazni kellene minden olyan esetben, amikor a terv jóváhagyására van szükség ahhoz, hogy az kötelezővé váljon az egyet nem értő hitelezők vagy adott esetben a hitelezők egyet nem értő osztályai számára. A hitelezők legjobb érdekei módszertani teszt következtében az olyan esetekben, amikor a közintézményi hitelezők a nemzeti jog értelmében elsőbbséget élveznek, a tagállamok rendelkezhetnének úgy, hogy az említett hitelezők követeléseinek a terv keretében való teljes vagy részletes törlése nem lehetséges.

(53)

Míg a szerkezetátalakítási terv mindig elfogadásra kerül, ha az egyes érintett osztályokban a szükséges többség támogatja a tervet, lehetővé kell tenni, hogy azt a szerkezetátalakítási tervet, amelyet nem támogat a szükséges többség minden érintett osztályban, az igazságügyi vagy közigazgatási hatóság az adós javaslatára vagy az adós beleegyezésével még mindig jóváhagyhassa. Jogi személy esetében a tagállamok számára lehetővé kell tenni annak eldöntését, hogy egy szerkezetátalakítási terv elfogadása vagy jóváhagyása céljából az „adós” alatt a jogi személy igazgatótanácsa vagy bizonyos részvényesi vagy tőketulajdonosi többség értendő-e. A hitelezői osztályokon átívelő kényszeregyezség esetében ahhoz, hogy a terv jóváhagyására sor kerüljön, azt az érintett felek szavazási osztályai többségének támogatnia kell. Az említett osztályok legalább egyikének biztosított hitelezői osztálynak vagy a nem biztosított hitelezői osztálynál előrébb sorolt osztálynak kell lennie.

(54)

Lehetővé kell tenni a szerkezetátalakítási terv jóváhagyását abban az esetben is, ha a szavazási osztályok többsége nem támogatja azt, feltéve, hogy a tervet legalább egy olyan érintett vagy károsult hitelezői osztály támogatja, amely az adós működő vállalkozásként történő értékelésekor kifizetésben részesül vagy megtartja részesedéseit, vagy amelynek esetében – ha a nemzeti jog úgy rendelkezik – észszerűen feltételezhető, hogy kifizetésben részesül vagy megtartja részesedéseit, amennyiben a nemzeti jog szerinti szokásos kielégítési sorrendet alkalmazzák. Az ilyen esetben a tagállamok számára lehetővé kell tenni azon osztályok számának megnövelését, amelyeknek jóvá kell hagyniuk a tervet, ehhez azonban azt nem kell feltétlenül előírniuk, hogy mindezen osztályok az adós működő vállalkozásként történő értékelésekor kifizetésben részesüljenek vagy a nemzeti jog szerint megtartsák részesedésüket. Nem helyénvaló azonban, hogy a tagállamok az összes osztály beleegyezését követelményül szabják. Ennek megfelelően amennyiben csak két hitelezői osztály van, elegendőnek kellene tekinteni, ha legalább az egyik a beleegyezését adja, feltéve, hogy a hitelezői osztályokon átívelő kényszeregyezség alkalmazásának a többi feltétele teljesül. A hitelező akkor tekintendő károsult hitelezőnek, ha a követelésének értéke csökken.

(55)

A hitelezői osztályokon átívelő kényszeregyezség esetén a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a javasolt terv keretében az érintett hitelezők egyet nem értő osztályainak az érdekei ne sérüljenek méltánytalanul, és a tagállamoknak megfelelő védelmet kell biztosítaniuk ezen egyet nem értő osztályok számára. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy az érintett hitelezők egyet nem értő osztályait annak biztosításával védjék, hogy legalább ugyanolyan kedvező elbánásban részesülnek, mint bármely más, azonos besorolású osztály, és kedvezőbb elbánásban, mint a hátrébb sorolt osztályok. Alternatív lehetőségként a tagállamok az érintett hitelezők egyet nem értő osztályainak védelmét megvalósíthatják annak biztosításával is, hogy az ilyen egyet nem értő osztály teljeskörű kifizetésben részesüljön, ha egy, a kielégítési sorrendben hátrébb sorolt osztály esetében a szerkezetátalakítási terv kifizetést vagy a részesedés megtartását irányozza elő (az abszolút elsőbbségi szabály). A „teljeskörű kifizetés” koncepciójának alkalmazása – a fizetés időzítését illetően is – a tagállamok mérlegelési jogkörébe kell hogy tartozzon, feltéve, hogy biztosítják a tőkekövetelésnek és – biztosítékkal rendelkező hitelezők esetében – a biztosíték értékének a védelmét. A tagállamok számára lehetővé kell tenni annak eldöntését is, hogy milyen, ezzel egyenértékű módon elégíthető még ki teljeskörűen az eredeti követelés.

(56)

A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy eltérjenek az abszolút elsőbbségi szabálytól például olyankor, ha méltányosnak tekintett a terv keretében lehetővé tenni a tőketulajdonosok számára, hogy megtartsanak bizonyos részesedést annak ellenére, hogy adott esetben egy előrébb sorolt osztály köteles elfogadni követelései értékének a csökkenését, vagy hogy az egyedi végrehajtási intézkedéseket felfüggesztő moratóriumról szóló rendelkezés hatálya alá tartozó kulcsfontosságú beszállítók kifizetésére más, előrébb sorolt hitelezői osztályokat megelőzően kerül sor. A tagállamok számára lehetővé kell tenni annak megválasztását, hogy a fent említett védelmi mechanizmusok közül melyiket vezetik be.

(57)

Amellett, hogy a részvényesek vagy egyéb tőketulajdonosok jogos érdekeit meg kell védeni, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a részvényesek vagy egyéb tőketulajdonosok ne akadályozhassák meg indokolatlanul az adóst újra életképessé tevő szerkezetátalakítási tervek elfogadását. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy különböző eszközöket alkalmazzanak e cél elérése érdekében, például a tőketulajdonosoknak nem adják meg a szerkezetátalakítási tervről való szavazás jogát, és a szerkezetátalakítási terv elfogadását függetlenítik azon tőketulajdonosok beleegyezésétől, akik a vállalkozás értékelésekor nem jutnának pénzhez vagy egyéb kompenzációhoz, amennyiben a szokásos kielégítési sorrendet alkalmaznák. Abban az esetben azonban, ha a tőketulajdonosoknak joguk van szavazni a szerkezetátalakítási tervről, az igazságügyi vagy közigazgatási hatóság számára lehetővé kell tenni, hogy – egy vagy több tulajdonosi osztály egyet nem értése ellenére – a hitelezői osztályokon átívelő kényszeregyezségre vonatkozó szabályok alkalmazásával jóváhagyja a tervet. Azoknak a tagállamoknak, amelyek kizárják a tőketulajdonosokat a szerkezetátalakítási tervről történő szavazásból, nem kell alkalmazniuk az abszolút elsőbbségi szabályt a hitelezők és a tőketulajdonosok egymással való kapcsolatában. Annak biztosításának, hogy a tőketulajdonosok ne akadályozhassák meg indokolatlanul a szerkezetátalakítási tervek elfogadását, egy másik lehetséges módja, hogy a tőketulajdonosok jogait közvetlenül érintő és a társasági jog értelmében a részvényesek közgyűlésének jóváhagyását igénylő szerkezetátalakítási intézkedések megszavazása ne igényeljen indokolatlanul nagy arányú többséget, a tőketulajdonosok jogait közvetlenül nem érintő szerkezetátalakítási intézkedések tekintetében pedig a tőketulajdonosok ne rendelkezzenek döntési jogkörrel.

(58)

Ott, ahol eltérő jogokkal rendelkező részesedések különböző osztályai léteznek, több tulajdonosi osztályra lehet szükség. Előfordulhat, hogy a kkv-k olyan tőketulajdonosai számára, akik nem csupán befektetők, hanem a vállalkozás tulajdonosai is, és egyéb módokon, például vezetői szakértelemmel is hozzájárulnak a vállalkozáshoz, nem vonzó az ilyen feltételek melletti szerkezetátalakítás. Ezért a kkv-nak minősülő adósok számára a hitelezői osztályokon átívelő kényszeregyezségnek csupán választható lehetőségnek kell lennie.

(59)

A szerkezetátalakítási terv végrehajtása céljából a tervnek lehetővé kell tennie, hogy a kkv-k tőketulajdonosai nem pénzügyi eszközökkel hozzájáruljanak a szerkezetátalakításhoz, például tapasztalatukkal, hírnevükkel vagy üzleti kapcsolataikkal.

(60)

A megelőző szerkezetátalakítási eljárások során a munkavállalóknak teljeskörű munkajogi védelmet kell biztosítani. Ez az irányelv nem érinti különösen a 98/59/EK (12) és a 2001/23/EK tanácsi irányelv (13), valamint a 2002/14/EK (14) a 2008/94/EK (15) és a 2009/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (16) által garantált munkavállalói jogokat. Az említett irányelveket átültető nemzeti jogszabályok szerinti, a munkavállalók tájékoztatására és a velük való konzultációra vonatkozó kötelezettségek nem változnak. Ez magában foglalja azt a kötelezettséget, hogy a munkavállalók képviselőit tájékoztatni kell a megelőző szerkezetátalakítási keret alkalmazására vonatkozó döntésről és erről velük konzultációt kell folytatni, összhangban a 2002/14/EK irányelvvel.

(61)

A munkavállalókat és képviselőiket az uniós jogban meghatározottaknak megfelelően tájékoztatni kell a javasolt szerkezetátalakítási tervről annak érdekében, hogy behatóan értékelhessék a különböző alternatívákat. A munkavállalókat és képviselőiket emellett olyan mértékben kell bevonni, hogy az kielégítse az uniós jogban meghatározott konzultációs követelményeket. Tekintettel arra, hogy biztosítani kell a munkavállalók megfelelő szintű védelmét, a tagállamokat arra kell kötelezni, hogy a munkavállalói követeléseket mentesítsék az egyedi végrehajtási intézkedéseket felfüggesztő bármely moratórium hatálya alól, tekintet nélkül arra, hogy ezek a követelések a moratórium elrendelése előtt vagy után merültek fel. A munkavállalói követelések végrehajtására vonatkozó moratóriumot csak azon összegek és időszakok esetében lehet megengedni, amelyek tekintetében a nemzeti jog szerinti más eszközökkel hasonló szinten, hatékonyan biztosítják e követelések kifizetését. Ha a garanciaintézmények felelőssége a nemzeti jog értelmében korlátozott, akár a garancia időtartama, akár a munkavállalóknak kifizetett összeg tekintetében, a munkavállalók számára lehetővé kell tenni, hogy a követeléseiket érintő bármely veszteséget a moratórium időtartama alatt is érvényesíthessék a munkáltatóval szemben. Alternatív megoldásként a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a munkavállalók követeléseit kizárják a megelőző szerkezetátalakítási keretek hatálya alól, és a nemzeti jog keretében rendelkezzenek e követelések védelméről.

(62)

Ha a szerkezetátalakítási terv magában foglalja a vállalkozás egy részének átruházását, akkor a munkavállalóknak a munkaszerződésből vagy munkaviszonyból származó jogait, különösen a bérezéshez való jogot a 2001/23/EK irányelv 3. és 4. cikkével összhangban védelmezni kell, az említett irányelv 5. cikke szerinti fizetésképtelenségi eljárások esetén alkalmazandó egyedi szabályok és különösen az említett irányelv 5. cikkének (2) bekezdésében meghatározott lehetőségek sérelme nélkül. Annak érdekében, hogy megállapodás szülessen az említett döntésekről, ez az irányelv nem sértheti a többek között az olyan döntésekkel kapcsolatos, a 2002/14/EK irányelv szerinti védelem alá tartozó tájékoztatáshoz és a konzultációhoz való jogokat, amelyek valószínűsíthetően lényegi változásokhoz vezetnek a munkaszervezésben vagy a szerződéses viszonyokban. Ezen túlmenően, azoknak a munkavállalóknak, akiknek a követeléseire a szerkezetátalakítási terv hatással van, ezen irányelv alapján biztosítani kell a jogot arra, hogy szavazhassanak a szerkezetátalakítási tervről. A szerkezetátalakítási tervről történő szavazás céljából a tagállamok számára lehetővé tenni, hogy úgy döntsenek, hogy a munkavállalókat külön osztályba sorolják, elkülönítve őket az egyéb hitelezői osztályoktól.

(63)

Az igazságügyi, illetve közigazgatási hatóságoknak kizárólag abban az esetben kell dönteniük arról, hogy ha a szerkezetátalakítási tervet nem hagyták jóvá, a vállalkozás értékelése felszámoláskori értéken történjen vagy a következő legjobb alternatív forgatókönyv szerint, ha valamely egyet nem értő érintett fél megtámadja a szerkezetátalakítási tervet. Ez nem zárja ki a tagállamok azon jogát, hogy a nemzeti jogukban más esetekben is értékelést írjanak elő. Az erre vonatkozó döntés azonban állhat abból is, hogy a hatóság jóváhagyja a szakértői értékelést vagy az eljárás korábbi szakaszában az adós vagy más fél által benyújtott értékelést. Ha egy tagállam úgy határoz, hogy értékelést ír elő, akkor a tagállam számára lehetővé kell tenni, hogy az általános polgári eljárásjog keretein kívül eső különös szabályokat írjon elő a szerkezetátalakítás során történő értékelésre vonatkozóan, annak biztosítása érdekében, hogy az értékelés gyorsított eljárásban történjen. Ezen irányelv egyetlen rendelkezése sem érinti az értékelések esetén alkalmazandó, a bizonyítási teherre vonatkozó nemzeti jog szerinti szabályokat.

(64)

A szerkezetátalakítási terv kötelező ereje kizárólag azokra az érintett felekre vonatkozik, amelyek részt vettek a terv elfogadásában. A tagállamok számára lehetővé kell tenni annak meghatározását, hogy milyen következményei vannak egy hitelezőre nézve, ha részt vett a terv elfogadásában, ideértve azokat az eseteket is, amikor ismeretlen hitelezőről vagy jövőbeli követelések hitelezőiről van szó. A tagállamok számára lehetővé kell tenni például az arra vonatkozó döntést is, hogy hogyan kell kezelni azokat a hitelezőket, akik megfelelően értesítést kaptak, de nem vettek részt az eljárásokban.

(65)

Az arra érdeklődést mutató érintett felek számára lehetővé kell tenni, hogy fellebbezzenek a szerkezetátalakítási terv közigazgatási hatóság általi jóváhagyásáról szóló határozat ellen. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy bevezessék annak a lehetőségét is, hogy a szerkezetátalakítási terv igazságügyi hatóság általi jóváhagyásáról szóló határozattal szemben is fellebbezéssel lehessen élni. A terv hatékonyságának biztosítása, a bizonytalanság csökkentése és az indokolatlan késedelmek elkerülése érdekében azonban a fellebbezés főszabály szerint nem lehet felfüggesztő hatályú és ezért nem akadályozhatja meg a szerkezetátalakítási terv végrehajtását. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy meghatározzák és korlátozzák a fellebbezés indokait. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy megengedjék, hogy a szerkezetátalakítási terv jóváhagyásáról szóló határozat elleni fellebbezés esetén az igazságügyi hatóság előzetes vagy összefoglaló határozatot adjon ki, amely biztosítja a terv végrehajtását arra az esetre, ha a folyamatban lévő fellebbezésnek helyt adnak. Ha a fellebbezésnek helyt adnak, az igazságügyi vagy közigazgatási hatóságok számára lehetővé kell tenni annak mérlegelését, hogy – amennyiben a tagállamok ilyen lehetőségről rendelkeznek – a szerkezetátalakítási terv elvetése helyett módosított formában hagyják azt jóvá, vagy a tervet módosítások nélkül hagyják jóvá. Lehetővé kell tenni, hogy a terv módosításait a felek javasolják, illetve szavazzák meg, akár saját kezdeményezésükre, akár az igazságügyi hatóság kérésére. A tagállamok előírhatnák továbbá, hogy a sikeresen fellebbező fél az általa elszenvedett pénzügyi veszteségekért kártalanításban részesüljön. A nemzeti jogban kell rendelkezni arról, hogy hogyan kezelendő egy esetleges új moratórium vagy a moratórium meghosszabbítása abban az esetben, ha az igazságügyi hatóság úgy határozott, hogy a fellebbezés felfüggesztő hatályú.

(66)

A szerkezetátalakítási terv sikeressége gyakran attól függ, hogy az adós kap-e pénzügyi támogatást egyrészről a vállalkozásnak a szerkezetátalakítási tárgyalások alatti működtetéséhez, másrészről a szerkezetátalakítási terv jóváhagyását követően annak végrehajtásához. A pénzügyi támogatást tágan kell értelmezni: az magában foglalja a pénzeszközök rendelkezésre bocsátását, a harmadik fél általi garanciavállalást, valamint a készlet, raktárkészlet, nyersanyagok és közüzemi szolgáltatások rendelkezésre bocsátását, például azáltal, hogy az adós számára hosszabb visszafizetési időszakot biztosítanak. Ezért az átmeneti és az új finanszírozást ki kell zárni az olyan megtámadási keresetek hatálya alól, amelyek ezt a finanszírozást – mint a hitelezők összességére nézve káros intézkedést – egy későbbi fizetésképtelenségi eljárás során semmisnek, megtámadhatónak vagy végrehajthatatlannak kívánják nyilvánítani.

(67)

Azok a fizetésképtelenségre vonatkozó tagállami jogszabályok, amelyek lehetővé teszik az átmeneti vagy új finanszírozásra vonatkozó megtámadási kereseteket, vagy úgy rendelkeznek, hogy az új hitelezők polgári, közigazgatási vagy büntetőjogi szankciókkal szembesülhetnek a pénzügyi nehézségekkel küzdő adósnak történő hitelnyújtás miatt, veszélyeztethetik a szerkezetátalakítási terv sikeres tárgyalásához és végrehajtásához szükséges finanszírozás elérhetőségét. Ez az irányelv nem érinti az olyan, nemzeti jogban meghatározott egyéb indokokat, amelyek alapján az új vagy átmeneti finanszírozás semmisnek, megtámadhatónak vagy végrehajthatatlannak nyilvánítható, illetve polgári, büntetőjogi vagy közigazgatási felelősség érvényesíthető. Ilyen egyéb indok lehet többek között a csalás, a rosszhiszeműség, bizonyos típusú kapcsolat a felek között, amely összeférhetetlenségre utalhat, mint például kapcsolt felek közötti vagy a részvényesek és a vállalkozás közötti ügyletek, illetve olyan ügyletek, amelyekben valamelyik fél úgy jutott vagyoni értékhez vagy biztosítékhoz, hogy az ügylet időpontjában vagy az adott formában nem lett volna arra jogosult.

(68)

Amikor átmeneti finanszírozás nyújtására kerül sor, a felek nem tudják, hogy a szerkezetátalakítási tervet végül jóvá fogják-e hagyni vagy sem. Ezért nem helyénvaló a tagállamokat arra kötelezni, hogy azokra az esetekre korlátozzák az átmeneti finanszírozás védelmét, amelyekben a tervet a hitelezők elfogadják vagy azt egy igazságügyi vagy közigazgatási hatóság jóváhagyja. A lehetséges visszaélések elkerülése végett csak azt a finanszírozást kell védeni, amelyik a szerkezetátalakítási terv jóváhagyásáig észszerűen és haladéktalanul szükséges az adós vállalkozásának folyamatos működéséhez vagy fennmaradásához vagy a vállalkozás értékének megőrzéséhez vagy növeléséhez. Ez az irányelv továbbá azt sem akadályozza meg, hogy a tagállamok az átmeneti finanszírozásra vonatkozó előzetes ellenőrzési mechanizmust vezessenek be. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy új finanszírozás esetén azokra az esetekre korlátozzák a védelmet, amelyekben a szerkezetátalakítási tervet egy igazságügyi vagy közigazgatási hatóság jóváhagyja, az átmeneti finanszírozás esetén pedig azokra az esetekre, amikor az átmeneti finanszírozást előzetes ellenőrzésnek vetik alá. Az átmeneti finanszírozásra vagy egyéb ügyletekre vonatkozó előzetes ellenőrzést a szerkezetátalakítási szakértő, a hitelezői választmány, illetve az igazságügyi vagy közigazgatási hatóság végezheti. A megtámadási keresetek elleni és a személyes felelősségtől való védelem azok a minimális szintű biztosítékok, amelyeknek az átmeneti és új finanszírozásra is ki kell terjedniük. Azonban új hitelezők arra való bátorításához, hogy vállalják a pénzügyi nehézségekkel küzdő életképes adósokba való befektetés fokozott kockázatát, további ösztönzőkre lehet szükség, így például elsőbbséget lehet biztosítani az ilyen finanszírozásnak legalább a nem biztosított követelésekkel szemben a későbbi fizetésképtelenségi eljárásokban.

(69)

A megelőző szerkezetátalakítás mielőbbi igénybevétele kultúrájának előmozdítása érdekében kívánatos, hogy azok az ügyletek, amelyek észszerűek és haladéktalanul szükségesek a szerkezetátalakítási tervre vonatkozó tárgyalásokhoz vagy a terv végrehajtásához, szintén kapjanak védelmet a megtámadási keresetek alól a későbbi fizetésképtelenségi eljárásokban. Az igazságügyi vagy közigazgatási hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy a költségek és díjak észszerű és haladéktalanul szükséges voltának elbírálásakor figyelembe vegyék például az érintett feleknek, a hitelezői választmánynak, a szerkezetátalakítási szakértőnek, illetve magának az igazságügyi vagy közigazgatási hatóságnak benyújtott terveket és becsléseket. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy e célból előírják azt is, hogy az adósok releváns becsléseket bocsássanak rendelkezésre és azokat aktualizálják. Az említett védelemnek növelnie kell a jogbiztonságot az olyan vállalkozásokkal kötött ügyletekre vonatkozóan, amelyek ismerten pénzügyi nehézségekkel küzdenek, és meg kell szüntetnie a hitelezők és befektetők azzal kapcsolatos félelmét, hogy mindezen ügyletek semmissé tehetők, ha a szerkezetátalakítás kudarcot vall. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy meghatározzanak egy olyan – a megelőző szerkezetátalakítási eljárás megkezdését és az egyedi végrehajtási intézkedéseket felfüggesztő moratórium elrendelését megelőző – időpontot, amelytől kezdődően a szerkezetátalakítási tervre vonatkozó tárgyalásokkal, valamint a terv elfogadásával, jóváhagyásával, vagy az arra vonatkozó szakmai tanácsadással kapcsolatos díjak és költségek védelmet élveznek a megtámadási keresetekkel szemben. Az egyéb kifizetések és költségtérítések esetében, valamint a munkabérek kifizetésének védelme esetében ilyen kezdő időpont lehetne a megelőző szerkezetátalakítási eljárást felfüggesztő moratórium elrendelése, vagy a megelőző szerkezetátalakítási eljárás megindítása is.

(70)

A megelőző szerkezetátalakítás további előmozdítása érdekében fontos biztosítani, hogy az igazgatókat ne tartsák vissza az észszerű üzleti döntésektől vagy az észszerű kereskedelmi kockázatok vállalásától, különösen akkor, ha ezek javítanák a potenciálisan életképes vállalkozás szerkezetátalakítási esélyeit. Ha egy vállalkozás pénzügyi nehézségekkel néz szembe, az igazgatóknak lépéseket kell tenniük a veszteségek minimalizálása és a fizetésképtelenség elkerülése érdekében; ilyen lépések lehetnek a következők: szakmai, többek között szerkezetátalakítással és fizetésképtelenséggel kapcsolatos tanácsadás igénybevétele, például adott esetben korai előrejelző eszközök használata révén; a vállalat vagyonának védelme az értékmaximalizálás és a kulcsfontosságú vagyontárgyak elvesztésének elkerülése érdekében; a vállalkozás szerkezetének és funkcióinak áttekintése az életképesség megvizsgálása és a kiadások csökkentése érdekében; tartózkodás az olyan típusú vállalati ügyletektől, amelyek ellen megtámadási keresetet indíthatnak, kivéve, ha megfelelő üzleti indok van az ügyletre; a szakmai tevékenység folytatása, amennyiben a körülmények alapján ez indokolt a vállalkozás folytatásának feltételezésével számított érték maximalizálása érdekében; a hitelezőkkel történő tárgyalások lefolytatása és a megelőző szerkezetátalakítási eljárások megindítása.

(71)

Ha az adós fizetésképtelenséghez közeli helyzetbe kerül, az is lényeges, hogy a hitelezők jogos érdekeit megvédjék az olyan vezetőségi döntésekkel szemben, amelyek hatással lehetnek az adós vagyonának összetételére, különösen akkor, ha ezek a döntések tovább csökkenthetik a szerkezetátalakítási erőfeszítésekhez vagy a hitelezők számára történő kifizetésekhez felhasználható vagyon értékét. Szükséges ezért annak biztosítása, hogy ilyen körülmények között az igazgatók elkerüljék az olyan szándékos vagy súlyosan gondatlan lépéseket, amelyek az érdekelt felek kárára eredményeznek személyes nyereséget, valamint elkerüljék az ügyletek piaci érték alatti jóváhagyását vagy az egy vagy több érdekelt fél tisztességtelen előnyben részesítéséhez vezető intézkedések meghozatalát. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy úgy hajtsák végre ezen irányelv megfelelő rendelkezéseit, hogy biztosítják, hogy az igazságügyi vagy közigazgatási hatóságok annak vizsgálatakor, hogy valamely igazgató felelősségre vonható-a gondossági kötelezettség megsértéséért, figyelembe vegyék az igazgatók feladataira vonatkozóan az ezen irányelvben megállapított szabályokat. Ez az irányelv nem kíván hierarchikus viszonyt teremteni a különböző felek között, amelyek érdekeit kellően figyelembe kell venni. A tagállamok számára azonban lehetővé kell tenni, hogy szabadon döntsenek ilyen hierarchia megállapításáról. Ez az irányelv nem érinti a tagállamoknak a vállalkozások döntéshozatali eljárásaira vonatkozó nemzeti szabályait.

(72)

A kereskedelmi, ipari vagy kézműipari tevékenységet, illetve önfoglalkoztatóként független szakmai tevékenységet végző vállalkozókat fenyegetheti a fizetésképtelenné válás veszélye. A tagállamok között az újrakezdés lehetőségei terén fennálló különbségek arra ösztönözhetik a túlzottan eladósodott vagy fizetésképtelen vállalkozókat, hogy a letelepedésük szerinti tagállamtól eltérő tagállamba tegyék át a székhelyüket, hogy ott rövidebb adósság alóli mentesítési időszakhoz vagy kedvezőbb adósság alóli mentesítési feltételekhez jussanak, ami további jogbizonytalansághoz és költségekhez vezet a hitelezők számára követeléseik érvényesítésekor. Ezen túlmenően a fizetésképtelenség hatásai – különösen a társadalmi megbélyegzés, a jogi következmények, úgymint a vállalkozók eltiltása a vállalkozói tevékenység megkezdésétől és folytatásától és az adósságok kiegyenlítésére való képtelenség folyamatos fennmaradása – komoly visszatartó erőt jelentenek azon vállalkozók számára, akik vállalkozást kívánnak alapítani vagy második esélyt szeretnének kapni, noha a bizonyítékok azt mutatják, hogy a fizetésképtelenné vált vállalkozók a következő alkalommal nagyobb eséllyel lesznek sikeresek.

(73)

Ezért lépéseket kell tenni a túlzott eladósodás vagy a fizetésképtelenség vállalkozókra gyakorolt negatív hatásainak enyhítésére, különösen annak lehetővé tételével, hogy egy bizonyos idő elteltével teljes adósság alóli mentesítésben részesüljenek, valamint korlátozva az adós túlzott mértékű eladósodottságával, illetve fizetésképtelenségével kapcsolatban elrendelt eltiltás hosszát. A „fizetésképtelenség” fogalmát a nemzeti jognak kell meghatároznia és az a túlzott eladósodás formáját is öltheti. A „vállalkozó” ezen irányelv szerinti fogalma nem befolyásolhatja a vállalkozás vezetőinek, illetve igazgatóinak a jogállását, amelyet a nemzeti jognak megfelelően kell kezelni. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy maguk határozzanak arról, hogy hogyan lehet igénybe venni az adósság alóli mentesítés lehetőségét, ideértve annak előírását is, hogy az adósság alóli mentesítést az adósnak kell kérnie.

(74)

A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy rendelkezzenek a fizetésképtelen adós visszafizetési kötelezettségeinek kiigazítására vonatkozó lehetőségről arra az esetre, ha az adós pénzügyi helyzetében jelentős változás áll be, függetlenül attól, hogy az javulás vagy romlás-e. Ezen irányelvben nem lehet követelményként kikötni, hogy a visszafizetési tervet a hitelezők többsége támogassa. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy úgy rendelkezzenek, hogy a vállalkozóknak lehetőségük legyen arra, hogy a visszafizetési terv végrehajtásának ideje alatt hasonló vagy azonos területen új tevékenységet kezdjenek.

(75)

Az adósság alóli mentesítésnek olyan eljárások keretében kell elérhetőnek lennie, amelyek visszafizetési tervet, az eszközök értékesítését vagy e kettő kombinációját foglalják magukban. Az említett szabályok végrehajtása során a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy szabadon választhassanak ezek között az alternatívák között. Amennyiben a nemzeti jog értelmében többféle adósság alóli mentesítést eredményező eljárás is rendelkezésre áll, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az említett eljárások legalább egyike lehetőséget adjon a fizetésképtelen vállalkozóknak arra, hogy egy három évet meg nem haladó időtartamon belül teljes adósság alóli mentesítésben részesüljenek. A vagyontárgyak értékesítését visszafizetési tervvel kombináló eljárások esetében az adósság alóli mentesítési időszaknak legkésőbb a visszafizetési terv bíróság általi jóváhagyásától vagy végrehajtásának kezdetétől – például a visszafizetési terv szerinti első részlet fizetésének időpontjától – kell kezdődnie, de kezdődhet korábban is, például akkor, amikor az eljárás megindításáról döntés születik.

(76)

A visszafizetési terv nélküli eljárások esetében az adósság alóli mentesítési időszaknak legkésőbb az igazságügyi vagy közigazgatási hatóság eljárást megindító határozatának időpontjától, illetve a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyon megállapításának időpontjától kell kezdődnie. Az adósság alóli mentesítési időszak tartamának ezen irányelv szerinti kiszámítását illetően a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy úgy rendelkezzenek, hogy az „eljárás megindításának” fogalma nem foglalja magában az olyan előzetes intézkedéseket, mint például a biztosítási intézkedések vagy az előzetes fizetésképtelenségi szakértő kijelölése, kivéve, ha az említett intézkedések lehetővé teszik vagyontárgyak értékesítését, beleértve azoknak a hitelezők részére való átadását, illetve a hitelezők közötti felosztását is. A fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyon megállapításához nem szükséges valamely igazságügyi vagy közigazgatási hatóság általi hivatalos határozat, illetve jóváhagyás, ha ilyen határozatot a nemzeti jog nem ír elő, hanem az az eszközök és kötelezettségek leltárának benyújtásával is létrejöhet.

(77)

Amennyiben az adósság alóli mentesítéshez vezető eljárás a vállalkozó vagyontárgyainak értékesítésével jár, a tagállamokat nem indokolt megakadályozni abban, hogy úgy rendelkezzenek, hogy az adósság alóli mentesítés iránti kérelem a vagyontárgyak értékesítésétől elkülönülten kezelendő, amennyiben az említett kérelem ezen irányelv értelmében az adósság alóli mentesítéshez vezető eljárás szerves részét képezi. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy az adósság alóli mentesítés igénybevételéhez szükséges bizonyítási teherre vonatkozó szabályokról döntsenek, ami azt jelenti, hogy a vállalkozókat jogszabály kötelezheti arra, hogy bizonyítsák, hogy eleget tettek a kötelezettségeiknek.

(78)

A teljes adósság alóli mentesítés, illetve az eltiltásnak egy legfeljebb hároméves időszakot követő megszűnése nem minden esetben megfelelő, ezért szükséges lehet az e szabálytól való eltérések bevezetése a nemzeti jogban meghatározott indokok alapján, kellően indokolt esetben. Ilyen eltéréseket kell bevezetni például olyan esetekben, amikor az adós tisztességtelenül vagy rosszhiszeműen járt el. Amennyiben a vállalkozókat a nemzeti jog alapján nem illeti meg a tisztesség és a jóhiszeműség vélelme, a vállalkozók tisztességének és jóhiszeműségének bizonyítási terhe nem teheti szükségtelenül nehézkessé vagy terhessé számukra az eljárásban való részvételt.

(79)

Annak megállapítására, hogy egy vállalkozó tisztességtelenül járt-e el, az igazságügyi és közigazgatási hatóságok figyelembe vehetik az olyan körülményeket, mint: az adósságok természete és mennyisége; az az időszak, amikor az adósság keletkezett; a vállalkozónak az adóssága törlesztésére és a jogi kötelezettségek teljesítésére tett erőfeszítései, beleértve az állami engedélyezési követelményeket és a szabályos könyvelés szükségességét; a lépések, amelyeket a vállalkozó a hitelezők általi visszkereseti jog érvénytelenítésére tett; fizetésképtelenség valószínűsége esetén a vállalkozókra háruló feladatok teljesítése, akik egyben a vállalkozás igazgatói is; valamint az uniós és nemzeti verseny- és munkajognak való megfelelés. Lehetővé kell tenni eltérések bevezetését akkor is, amikor a vállalkozó nem teljesített bizonyos jogszabályi kötelezettségeket, ideértve például a megtérülésnek a hitelező számára való maximalizására vonatkozó kötelezettséget, amely általános bevétel-, illetve eszközképzési kötelezettség formáját is öltheti. Lehetővé kell tenni továbbá külön eltérések bevezetését azokban az esetekben, amikor az eltérésekre az adós jogai és egy vagy több hitelező jogai közötti egyensúly biztosításához van szükség, például amikor a hitelező olyan természetes személy, akinek nagyobb védelemre van szüksége, mint az adósnak.

(80)

Az eltérés abban az esetben is indokolt lehet, ha az adósság alóli mentesítéshez vezető eljárás költségeit – ideértve az igazságügyi és közigazgatási hatóságok által kiszabott díjakat, valamint a szakértők díjait is – nem fedezik. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy úgy rendelkezzenek, hogy az említett, adósság alóli mentesítés visszavonható például azokban az esetekben, amikor az adós pénzügyi helyzetében jelentős javulás következik be váratlan körülmények folytán, mint például egy lottónyereménynek, vagy egy örökségnek vagy adománynak köszönhetően. A tagállamokat nem indokolt megakadályozni abban, hogy egyértelműen meghatározott körülmények fennállása esetén és kellően indokolt esetben további eltérésekről is rendelkezzenek.

(81)

A nemzeti jogban meghatározott érdemi indokok alapján helyénvaló lehet az adósság alóli mentesítés lehetőségét az adósságok bizonyos kategóriáira korlátozni. Lehetővé kell tenni a tagállamok számára biztosítékkal fedezett adósságoknak kizárólag a biztosíték nemzeti joggal összhangban meghatározott értékéig történő kizárását az adósság alóli mentesítésből, míg az adósság fennmaradó részét nem biztosított adósságként kell kezelni. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy kellően indokolt esetben további adósságkategóriákat is kizárjanak az adósság alóli mentesítésből.

(82)

A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy úgy rendelkezzenek, hogy az igazságügyi vagy közigazgatási hatóságok hivatalból vagy valamely jogos érdekkel rendelkező személy kérésére ellenőrizhetik, hogy a vállalkozók teljesítették-e a teljes adósság alóli mentesítéshez szükséges feltételeket.

(83)

Ez az irányelv nem akadályozhatja meg a tagállamokat abban, hogy ha egy vállalkozó eltiltás miatt nem kap engedélyt valamely kézműipari, ipari, kereskedelmi vagy szakmai tevékenység végzésére, illetve az engedélyét visszavonják, akkor a tagállamok előírják, hogy a vállalkozónak kérelmet kell benyújtania egy új engedély iránt, miután az eltiltás időtartama lejárt. Amennyiben egy tagállami hatóság egy specifikusan felügyelt tevékenységgel kapcsolatban határozatot hoz, lehetővé kell tenni, hogy az említett tagállami hatóság azt a tényt is figyelembe vehesse, hogy a fizetésképtelen vállalkozó ezen irányelvvel összhangban adósság alóli mentesítésben részesült, még akkor is, ha az eltiltási időszak már lejárt.

(84)

Az olyan, szakmai tevékenységből származó és személyes adósságokat, amelyeket észszerűen nem lehet szétválasztani – például amikor ugyanazt a vagyontárgyat egy vállalkozó a szakmai tevékenysége keretében és azon kívül is használja –, egyetlen eljáráson belül kell kezelni. Ha egy tagállam úgy rendelkezik, hogy az ilyen adósságok tekintetében külön fizetésképtelenségi eljárásokat kell lefolytatni, akkor koordinációra van szükség az említett eljárások között. Ez az irányelv nem érinti a tagállamok azon lehetőségét, hogy úgy döntsenek, hogy egy vállalkozó valamennyi adósságát egyetlen eljáráson belül kezelik. Azok a tagállamok, amelyek lehetővé teszik a vállalkozók számára, hogy a fizetésképtelenségi eljárás során saját számlájukra folytassák önálló vállalkozói tevékenységüket, úgy rendelkezhetnek, hogy az ilyen vállalkozók esetében újabb fizetésképtelenségi eljárást kell lefolytatni, amennyiben a tovább működtetett vállalkozás fizetésképtelenné válik.

(85)

Meg kell őrizni és növelni kell azoknak az eljárásoknak az átláthatóságát és kiszámíthatóságát, amelyek eredményei kedvezően hatnak a vállalkozások megőrzésére és a vállalkozók második esélyben való részesítésére, vagy amelyek lehetővé teszik a nem életképes vállalkozások hatékony felszámolását. Csökkenteni kell továbbá a fizetésképtelenségi eljárások aránytalan hosszúságát számos tagállamban, ami a hitelezők és befektetők számára jogbizonytalanságot és alacsony megtérülési arányt eredményez. Végül az (EU) 2015/848 rendelet által létrehozott, a bíróságok és szakértők közötti, határokon átnyúló ügyekben folytatott megerősített együttműködési mechanizmusokat figyelembe véve, minden érintett szereplő hozzáértését hasonlóan magas szintre kell emelni az egész Unióban. Ezen célkitűzések elérése érdekében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az igazságügyi és közigazgatási hatóságoknak a megelőző szerkezetátalakítási, fizetésképtelenségi és adósság alóli mentesítési eljárásokkal foglalkozó érdemi munkatársai megfelelően képzettek legyenek, és rendelkezzenek a feladataik ellátásához szükséges szakértelemmel. E képzettséget és szakértelmet az igazságügyi vagy közigazgatási hatóság érdemi munkatársaként végzett feladatok ellátása során, vagy az ilyen feladatok ellátására történő kinevezést megelőzően, más releváns feladatok gyakorlása során is meg lehet szerezni.

(86)

Az említett képzettségnek és szakértelemnek lehetővé kell tennie a potenciálisan jelentős gazdasági és társadalmi hatású döntések hatékony meghozatalát, és nem kell feltétlenül azt jelentenie, hogy az igazságügyi hatóságok érdemi munkatársainak kizárólag a szerkezetátalakítást, a fizetésképtelenséget és az adósság alóli mentesítést érintő ügyekkel kell foglalkozniuk. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a szerkezetátalakítási, fizetésképtelenségi és adósság alóli mentesítési eljárásokat hatékonyan és gyorsan folytassák le. A nemzeti jogszabályokkal összhangban szakosodott bíróságok vagy kamarák létrehozása, illetve a szakosodott bírák kinevezése, valamint a joghatóság korlátozott számú igazságügyi vagy közigazgatási hatóságra való telepítése hatékonyan szolgálhatná a jogbiztonsággal és az eljárások hatékonyságával kapcsolatos cél elérését. A tagállamok nem kötelezhetők arra, hogy előírják, hogy a szerkezetátalakítási, fizetésképtelenségi és adósság alóli mentesítési eljárásoknak elsőbbséget kell élvezniük más eljárásokkal szemben.

(87)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell továbbá, hogy az igazságügyi vagy közigazgatási hatóságok által kijelölt szerkezetátalakítási, fizetésképtelenségi és adósság alóli mentesítési szakértőket (a továbbiakban: a szakértők) megfelelő módon kiképezzék, kijelölésük átlátható módon történjen, kellő tekintettel a hatékony eljárások biztosításának szükségességére, a szakértőket felügyeljék feladataik ellátása során, valamint azok feladataikat feddhetetlenül végezzék. Fontos, hogy a szakértők megfeleljenek a feladataik ellátásához kapcsolódó standardoknak, például rendelkezzenek szakmai felelősségbiztosítással. A szakértők megfelelő képzettsége, képesítése és szakértelme a szakmájuk gyakorlása során is megszerezhető. A tagállamok nem kötelezhetők arra, hogy maguk biztosítsák a szükséges képzést; azt például szakmai szövetségek vagy egyéb szervezetek is megtehetik. Ezen irányelv hatálya alá kell tartozniuk az (EU) 2015/848 rendeletben meghatározott fizetésképtelenségi szakértőknek is.

(88)

Ezen irányelv nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy úgy rendelkezzenek, hogy a szakértőt az adós, a hitelezők vagy egy hitelezői választmány választja ki egy listáról vagy olyan csoportból, amelyet valamely igazságügyi vagy közigazgatási hatóság előzetesen jóváhagyott. A szakértő kiválasztását illetően az adós, a hitelezők, illetve a hitelezői választmány számára mérlegelési jogkört kell biztosítani a szakértő általános szakértelmét és szakmai tapasztalatát, valamint az adott ügy által támasztott követelményeket illetően. A természetes személy adósokat teljes mértékben mentesíteni lehet ez alól a kötelezettség alól. A határokon átnyúló vetülettel bíró ügyekben a szakértő kijelölésénél többek között figyelembe kell venni azt is, hogy a szakértő eleget tud-e tenni az (EU) 2015/848 rendelet szerinti azon kötelezettségnek, hogy a potenciálisan összetett ügyekben kommunikálnia kell és együtt kell működnie a más tagállamokból származó fizetésképtelenségi szakértőkkel, igazságügyi és közigazgatási hatóságokkal, valamint azok humán és adminisztratív erőforrásaival. A tagállamokat nem indokolt megakadályozni abban, hogy a szakértők más módszerrel – például szoftver program általi véletlenszerű kiválasztással – történő kiválasztásáról rendelkezzenek, feltéve, hogy biztosított, hogy az említett módszerek alkalmazása során kellően figyelembe veszik a szakértő tapasztalatát és szakértelmét. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy határozzanak arról, hogy milyen módon lehet kifogást emelni egy szakértő kiválasztása vagy kijelölése ellen, illetve milyen módon lehet kérni a szakértő helyett egy másik szakértő kijelölését; ez történhet például a hitelezői választmányon keresztül.

(89)

A szakértőkre olyan felügyeleti és szabályozási mechanizmusoknak kell vonatkozniuk, amelyek hatékony intézkedéseket irányoznak elő a kötelezettségeiket nem teljesítő szakértők elszámoltathatóságára vonatkozóan, például: a szakértők díjának csökkentését; a fizetésképtelenségi esetekben kijelölhető szakértők listájáról vagy csoportjából való törlést; és adott esetben fegyelmi, közigazgatási vagy büntetőjogi szankciókat. Ezek a felügyeleti és szabályozási mechanizmusok nem sérthetik a szerződéses és nem szerződéses kötelezettségek megszegéséből adódó polgári felelősségre vonatkozó nemzeti jogszabályok rendelkezéseit. A tagállamok nem kötelezhetők arra, hogy külön hatóságokat vagy szerveket hozzanak létre. A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy nyilvánosan elérhető legyen a szakértők feletti felügyeletet gyakorló hatóságokra vagy szervekre vonatkozó tájékoztatás. Az igazságügyi vagy közigazgatási hatóságra való egyszerű hivatkozás is például elegendő tájékoztatásnak minősül. Az említett követelmények elvben anélkül teljesíthetők, hogy új szakmákat és szakképesítéseket kellene bevezetni a nemzeti jogba. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a szakértők képzésére és felügyeletére vonatkozó rendelkezéseket más, az ezen irányelv hatálya alá nem tartozó szakértőkre is kiterjesszék. A tagállamok nem kötelezhetők arra, hogy előírják, hogy a szakértők díjazásával kapcsolatos jogvitáknak elsőbbséget kell élvezniük más eljárásokkal szemben.

(90)

Az eljárások időtartamának további csökkentése, a hitelezők szerkezetátalakítási, fizetésképtelenségi és adósság alóli mentesítési eljárásokban való nagyobb fokú részvételének elősegítése, valamint annak biztosítása érdekében, hogy a hitelezőkre hasonló feltételek vonatkozzanak attól függetlenül, hogy az Unióban hol találhatók, a tagállamoknak olyan rendelkezéseket kell bevezetniük, amelyek lehetővé teszik az adósok, a hitelezők, a szakértők, valamint az igazságügyi és közigazgatási hatóságok számára, hogy elektronikus kommunikációs eszközöket használjanak. Ezért lehetővé kell tenni, hogy elektronikus kommunikációs eszközökkel végezzenek el olyan eljárási cselekményeket, mint például a követelések hitelezők általi benyújtása, a hitelezők értesítése, illetve a kifogások és fellebbezések benyújtása. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy úgy rendelkezzenek, hogy a hitelezőnek szóló értesítéseket csak abban az esetben lehet elektronikus úton megtenni, ha az érintett hitelező előzetesen hozzájárult az elektronikus kommunikációhoz.

(91)

A tagállamok számára biztosított azon lehetőség sérelme nélkül, hogy a szerkezetátalakítási, fizetésképtelenségi és adósság alóli mentesítési eljárások keretében kötelezően alkalmazandó elektronikus iratbenyújtási és -kézbesítési rendszert hozzanak létre, a szerkezetátalakítási, fizetésképtelenségi és adósság alóli mentesítési eljárások feleit nem lehet elektronikus kommunikációs eszközök használatára kötelezni, amennyiben ezek használata a nemzeti jog értelmében nem kötelező. A tagállamok számára lehetővé kell tenni az elektronikus kommunikációs eszköz megválasztását. Ilyen eszköz lehet például egy kifejezetten az ilyen dokumentumok elektronikus továbbításának céljára létrehozott rendszer vagy az e-mail használata, ugyanakkor a tagállamoknak arra is lehetőséget kell biztosítani, hogy az elektronikus irattovábbítás biztonságát garantáló eszközöket vezessenek be, így például az elektronikus aláírást, illetve bizalmi szolgáltatásokat, például az ajánlott elektronikus kézbesítési szolgáltatást a 910/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (17) összhangban.

(92)

Fontos megbízható és összehasonlítható adatokat gyűjteni a szerkezetátalakítási, fizetésképtelenségi és adósság alóli mentesítési eljárások eredményességéről ezen irányelv végrehajtásának és alkalmazásának nyomon követése céljából. Ezért a tagállamoknak kellően részletes adatokat kell gyűjteniük és összesíteniük ahhoz, hogy lehetővé tegyék az irányelv gyakorlati működésének pontos értékelését, és ezeket az adatokat közölniük kell a Bizottsággal. Az ezen adatoknak a Bizottság részére való továbbítására szolgáló adatközlési űrlapot a Bizottságnak kell kialakítania, amelyet egy, a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (18) értelmében vett bizottság segít. Az űrlapnak tartalmaznia kell azon eljárások főbb kimeneteleinek a jegyzékét, amelyek minden tagállamban léteznek. Például a szerkezetátalakítási eljárások esetében az eljárások főbb kimenetelei többek között a következők lehetnek: a bíróság jóváhagyta a tervet; a bíróság nem hagyta jóvá a tervet; olyan szerkezetátalakítási eljárások, amelyeket felszámolási eljárássá alakítottak át; illetve olyan szerkezetátalakítási eljárások, amelyeket felszámolási eljárás megindítása miatt lezártak azt megelőzően, hogy a bíróság a tervet jóváhagyta volna. A tagállamok nem kötelezhetők arra, hogy kimenetel szerinti bontásban közöljék azon eljárások számát, amelyek azt megelőzően zárultak le, hogy releváns intézkedések meghozatalára került volna sor; ehelyett összesített számot adhatnak meg, amely magában foglal minden visszautasított, elutasított vagy a megindítást megelőzően visszavont eljárást.

(93)

Az adatközlési űrlapnak tartalmaznia kell azon opciók jegyzékét, amelyeket a tagállamok az adósok méretének meghatározásakor figyelembe vehetnek, és amelyek hivatkoznak a kkv-k és a nagyvállalkozások fogalommeghatározásának egy vagy több olyan elemére, amelyeket minden tagállam használ. A jegyzéknek tartalmaznia kell egy olyan opciót, mely szerint az adósok méretét kizárólag a munkavállalók száma alapján határozzák meg. Az űrlapon meg kell határozni az átlagos költségek és az átlagos megtérülési arány azon elemeit, amelyekre vonatkozóan a tagállamok önkéntesen adatokat gyűjthetnek; az űrlapnak iránymutatást kell nyújtania azzal kapcsolatban, hogy mely elemek vehetők figyelembe akkor, amikor a tagállamok mintavételi technikát alkalmaznak, így például azzal kapcsolatban, hogy milyen méretű az a minta, amely a földrajzi eloszlás, az adósok mérete és az ágazat tekintetében biztosítja a reprezentatív jelleget; az űrlapon szerepelnie kell olyan lehetőségnek is, hogy a tagállamok kiegészítő információkat adhassanak – amennyiben ilyen információk a rendelkezésre állnak – például az adósok eszközeinek és kötelezettségeinek teljes összegéről.

(94)

A pénzügyi piacok stabilitása erősen függ a pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodásoktól, különösen akkor, ha a kijelölt rendszerekben való részvételre tekintettel vagy a központi banki műveletekhez kapcsolódóan biztosítékot nyújtanak, valamint akkor, ha központi szerződő felek számára kerül sor biztosíték nyújtására. Mivel a biztosítékként nyújtott pénzügyi eszközök értéke nagyon ingadozó lehet, döntő fontosságú gyorsan értékesíteni őket, mielőtt értékük csökkenne. Ezért a 98/26/EK (19) és a 2002/47/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (20) és a 648/2012/EU rendelet rendelkezései ezen irányelv rendelkezései ellenére is alkalmazandók. Lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy a nettósítási megállapodások – többek között a pozíciózáró nettósítási megállapodások – tekintetében mentességet biztosítsanak az egyedi végrehajtási intézkedéseket felfüggesztő moratórium hatásai alól, még akkor is, ha azok nem tartoznak a 98/26/EK és a 2002/47/EK irányelv vagy a 648/2012/EU rendelet hatálya alá, amennyiben az említett megállapodások az adott tagállam joga alapján végrehajthatók akkor is, ha a fizetésképtelenségi eljárást már megindították.

Ilyen helyzet állhat fenn például jelentős számú – a pénzügyi, az energia- és a nyersanyagpiacokon mind nem pénzügyi, mind pénzügyi szerződő felek által széles körben alkalmazott – keretmegállapodás esetén. Az említett megállapodások csökkentik a rendszerszintű kockázatokat, különösen a származékos piacokon. Ezért lehet indokolt ezen megállapodások mentesítése azon korlátozások alól, amelyeket a fizetésképtelenségi jogszabályok írnak elő a még nem teljesített szerződésekre vonatkozóan. Ennek megfelelően a tagállamok számára lehetővé kell tenni azt is, hogy a fizetésképtelenségi eljárás megindításakor azon, jogszabályban előírt nettósítási megállapodások – többek között a pozíciózáró nettósítási megállapodások – tekintetében mentességet biztosítsanak az egyedi végrehajtási intézkedéseket felfüggesztő moratórium hatálya alól, amelyek a fizetésképtelenségi eljárás megindításától kezdve működnek. A nettósítási megállapodások – többek között a pozíciózáró nettósítási megállapodások – működéséből származó összegeknek azonban az egyedi végrehajtási intézkedéseket felfüggesztő moratórium hatálya alá kell tartozniuk.

(95)

Azon tagállamok számára, amelyek a 2001. november 16-án Fokvárosban aláírt, a mobil berendezésekkel kapcsolatos nemzetközi érdekekről szóló egyezménynek és annak jegyzőkönyveinek részes felei, lehetővé kell tenni, hogy továbbra is eleget tegyenek a fennálló nemzetközi kötelezettségeiknek. Ezen irányelv megelőző szerkezetátalakítási keretekre vonatkozó rendelkezéseit olyan eltérésekkel kell alkalmazni, amelyek ahhoz szükségesek, hogy ezen irányelv alkalmazása ne sértse az említett egyezmény és jegyzőkönyveinek alkalmazását.

(96)

A szerkezetátalakítási terv elfogadási és végrehajtási folyamatának hatékonyságát nem veszélyeztetheti a társasági jog. Ezért a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy eltérjenek az (EU) 2017/1132 európai parlamenti és tanácsi irányelvben (21) meghatározott azon követelményektől, amelyek a közgyűlés összehívására, valamint a részvények meglévő részvényesek számára elővásárlásra történő felajánlására vonatkozó kötelezettséggel kapcsolatosak, olyan mértékben és olyan időtartamban, amely szükséges annak biztosításához, hogy a részvényesek az említett irányelv szerinti jogaikkal visszaélve ne akadályozzák a szerkezetátalakításra irányuló erőfeszítéseket. Szükséges lehet például, hogy a tagállamok eltérjenek a részvényesek közgyűlésének összehívására vonatkozó kötelezettségtől vagy a szokásos határidőktől azokban az esetekben, amikor a vezetőségnek sürgős intézkedéseket kell hoznia a társaság vagyonának védelmében, például úgy, hogy az egyedi végrehajtási intézkedéseket felfüggesztő moratóriumot kérnek, amennyiben a jegyzett tőke hirtelen, jelentős csökkenése következik be és fennáll a fizetésképtelenség valószínűsége. Akkor is szükség lehet a társasági jogtól való eltérésekre, ha a szerkezetátalakítási terv vagy új részvények kibocsátását írja elő, amelyeket adósság-tőke konverzió keretében elsőbbséggel ajánlhatnak fel a hitelezőknek, vagy pedig a jegyzett tőke csökkentését írja elő a vállalkozás egyes részeinek átruházása esetén. Az említett eltéréseket olyan időtartamra kell korlátozni, amely alatt a tagállamok megítélése szerint szükség van az ilyen eltérésekre a megelőző szerkezetátalakítási keret kialakításához. Nem indokolt kötelezni a tagállamokat a társasági jog rendelkezéseitől való teljes vagy részleges, határozatlan vagy korlátozott időtartamra szóló eltérésre, amennyiben gondoskodnak arról, hogy a társasági jogi követelményeik ne veszélyeztessék a szerkezetátalakítási folyamat hatékonyságát, vagy amennyiben rendelkeznek egyéb, ugyanannyira hatékony eszközökkel, amelyekkel biztosítható, hogy a részvényesek nem akadályozzák indokolatlanul azon szerkezetátalakítási tervek elfogadását és végrehajtását, amelyek visszaállítanák a vállalkozás életképességét. Ebben a tekintetben a tagállamoknak különös figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy az egyedi végrehajtási intézkedéseket felfüggesztő moratóriummal és a szerkezetátalakítási terv jóváhagyásával kapcsolatos rendelkezések hatékonyak legyenek, és azokat ne akadályozhassa indokolatlanul a részvényesek közgyűlésének összehívása vagy a közgyűlés eredménye. Az (EU) 2017/1132 irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell. A tagállamok mérlegelési jogkörrel rendelkeznek annak eldöntéséhez, hogy a nemzeti társasági joggal összefüggésben milyen eltérésekre van szükség ahhoz, hogy ezt az irányelvet hatékonyan tudják végrehajtani, továbbá hasonló kivételekről rendelkezhetnek az (EU) 2017/1132 irányelv tekintetében is, az ezen irányelv által nem szabályozott, szerkezetátalakítási intézkedések meghozatalát lehetővé tevő fizetésképtelenségi eljárások esetén.

(97)

Az adatközlési űrlap kialakítása és későbbi módosításai tekintetében végrehajtási hatásköröket kell a Bizottságra ruházni. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU rendeletnek megfelelően kell gyakorolni.

(98)

A Bizottságnak tanulmányt kell készítenie a jogalkotási javaslatok előterjesztése szükségességének értékelésére az olyan személyek fizetésképtelenségének kezelése céljából, akik nem kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szakmai tevékenységet végeznek, ugyanakkor fogyasztóként ideiglenesen vagy állandó jelleggel jóhiszeműen nem képesek az esedékessé váló adósságaikat fizetni. Az említett tanulmányban meg kell vizsgálni, hogy az alapvető árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférést szükséges-e fenntartani az ilyen személyek számára a tisztességes életkörülményeik biztosítása érdekében.

(99)

A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával (22) összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben egy vagy több olyan dokumentumot mellékelnek, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy ilyen dokumentumok átadása indokolt.

(100)

mivel ezen irányelv céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani a nemzeti szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi keretek eltérései miatt, amelyek továbbra is akadályoznák a tőke szabad mozgását és a letelepedés szabadságát, az Unió szintjén azonban e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(101)

Az Európai Központi Bank 2017. június 7-én véleményt nyilvánított (23),

(1)

A 2003/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (3) jelentős mértékben módosították. Mivel további módosítások szükségesek, az irányelvet az áttekinthetőség érdekében célszerű átdolgozni.

(2)

A 2003/98/EK irányelv 13. cikke alapján és öt évvel a 2013/37/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) elfogadása után, amely módosította a 2003/98/EK irányelvet, a Bizottság – az érdekelt felekkel folytatott konzultációt követően – a célravezető és hatásos szabályozás program keretében elvégezte a 2003/98/EK irányelv működésének értékelését és felülvizsgálatát.

(3)

Az érdekelt felekkel folytatott konzultációt követően és a hatásvizsgálat eredményeinek fényében a Bizottság úgy vélte, hogy uniós szintű fellépésre van szükség a közszféra információinak és a közpénzből finanszírozott információknak a széles körű, Unió-szerte történő további felhasználása tekintetében továbbra is fennálló és újonnan megjelenő akadályok elhárítása, a jogalkotási keretnek a digitális technológiai fejleményekhez való felzárkóztatása és a digitális innováció – különösen a mesterséges intelligencia tekintetében történő – további ösztönzése érdekében.

(4)

A közszféra információiban rejlő lehetőségeknek az európai gazdaság és társadalom javára történő teljes mértékű kiaknázása érdekében a jogi szövegen eszközölt jelentős változtatásoknak az alábbi területeket kell érinteniük: a dinamikus adatokhoz megfelelő eszközökkel valós idejű hozzáférés biztosítása, az értékes közadatok – többek között a közvállalkozásoktól, a kutatást végző szervezetektől és a kutatást finanszírozó szervezetektől származó adatok – további felhasználás céljából történő fokozottabb rendelkezésre bocsátása, a kizárólagosságot biztosító megállapodások újonnan megjelenő formáinak kezelése, a határköltségek kiszabására vonatkozó elv alóli kivételek alkalmazása, valamint az ezen irányelv és egyes kapcsolódó jogi eszközök – többek között az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) és a 96/9/EK (6), a 2003/4/EK (7) és a 2007/2/EK (8) európai parlamenti és tanácsi irányelv – közötti viszony rendezése.

(5)

Az információhoz való hozzáférés alapvető jog. Az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: a Charta) kimondja, hogy mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához, amely magában foglalja a véleményalkotás szabadságát, valamint az információk és eszmék megismerésének és közlésének szabadságát anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhatna, továbbá országhatárokra való tekintet nélkül.

(6)

A Charta 8. cikke garantálja a személyes adatok védelméhez való jogot, és előírja, hogy az ilyen adatokat csak tisztességesen és jóhiszeműen, meghatározott célokra, az érintett személy hozzájárulása alapján vagy valamilyen más, a törvényben rögzített jogos okból lehet kezelni, és ezt független hatóságnak kell ellenőriznie.

(7)

Az Európai Unió működéséről szóló Szerződés (EUMSZ) rendelkezik a belső piacnak, valamint egy olyan rendszernek a létrehozásáról, amely megakadályozza a belső piaci verseny torzulását. A közszféra információinak felhasználására vonatkozó tagállami rendelkezések és eljárások összehangolása hozzájárul e célok eléréséhez.

(8)

A tagállamokban a közszféra számos tevékenységi területről – így a társadalmi, politikai, gazdasági, jogi, földrajzi, környezeti, meteorológiai, szeizmicitási, idegenforgalmi, üzleti, szabadalmi és oktatási területeken – széles körben gyűjt, állít elő, sokszorosít és terjeszt információkat. A végrehajtó, a jogalkotó vagy az igazságszolgáltatási közszférabeli szervezetek által előállított dokumentumok olyan hatalmas, szerteágazó és értékes erőforráshalmazt alkotnak, amely a társadalom hasznára válhat. Amennyiben ezek az információk – ideértve a dinamikus adatokat is –általánosan használt elektronikus formában rendelkezésre állnak, a polgárok és a jogi személyek új módokat találhatnak azok felhasználására és új, innovatív termékeket és szolgáltatásokat hozhatnak létre. Az adatokhoz további felhasználás céljából való hozzáférés megkönnyítését célzó intézkedéseikhez a tagállamok és a közszférabeli szervezetek lehetséges kedvezményezettként megfelelő pénzügyi támogatásban részesülhetnek a vonatkozó uniós alapokból és programokból, hogy ezáltal biztosítsák a digitális technológiák széles körű felhasználását, vagy a közigazgatások és a közszolgálatok digitális átalakítását.

(9)

A közszféra információi egy olyan különleges adatforrást képviselnek, amely hozzájárulhat a belső piac fejlesztéséhez, valamint a felhasználóknak és a jogi személyeknek szánt új alkalmazások fejlesztéséhez. Az intelligens adathasználat – ideértve az adatok mesterséges intelligencián alapuló alkalmazásokon keresztüli kezelését is –a gazdaság minden ágazatára hatással lehet.

(10)

A 2003/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv minimumszabályokat határozott meg a tagállamok közszférabeli szervezeteinek – ideértve a végrehajtó, jogalkotó és igazságügyi szerveket is – a birtokában lévő dokumentumok további felhasználására, valamint a további felhasználás megkönnyítésének gyakorlati intézkedéseire vonatkozóan. A közszféra információinak további felhasználására vonatkozó szabályok első csoportjának elfogadása óta a világban exponenciálisan megnövekedett az adatok – így köztük a közadatok – mennyisége, és folyamatosan új típusú adatokat állítanak elő és gyűjtenek. Ezzel párhuzamosan folyamatosan fejlődnek az adatok elemzésére, hasznosítására és kezelésére szolgáló technológiák, így például a gépi tanulás, a mesterséges intelligencia és a dolgok internete. Ez a gyors ütemű technológiai fejlődés új szolgáltatások és új alkalmazások megjelenését teszi lehetővé, amelyek az adatok felhasználásán, összesítésén és összevetésén alapulnak. Az eredetileg 2003-ban elfogadott, és 2013-ban módosított szabályok már nem képesek lépést tartani ezekkel a gyors változásokkal, ami így azzal a kockázattal jár, hogy a közadatok további felhasználása kínálta gazdasági és társadalmi lehetőségeket nem sikerül kiaknázni.

(11)

A különböző területekről és tevékenységekből származó adatokat felhasználó adatalapú társadalom irányába történő fejlődés az Unió minden polgárának életét befolyásolja, többek között azáltal, hogy számukra új lehetőségeket teremt az ismeretekhez való hozzáférésre és azok elsajátítására.

(12)

A digitális tartalom fontos szerepet játszik e fejlődés során. A tartalom-előállítás gyors munkahelyteremtést eredményezett az elmúlt években és eredményez továbbra is. A legtöbb ilyen munkahelyet az induló innovatív vállalkozások, valamint a kis- és középvállalkozások (kkv-k) hozzák létre.

(13)

A belső piac létrehozásának egyik fő célja olyan feltételek megteremtése, amelyek Unió-szerte és tagállami szinten egyaránt elősegítik a termékek és szolgáltatások fejlesztését. A közszféra információi, illetve a közfeladatok ellátása vagy általános érdekű szolgáltatások nyújtása során gyűjtött, előállított, sokszorosított és terjesztett információk fontos alapanyagot jelentenek a digitális tartalommal bíró termékek és szolgáltatások számára, és még ennél is fontosabb tartalomforrássá válnak a fejlett digitális technológiák, például a mesterséges intelligencia, a megosztott könyvelési technológiák és a dolgok internetének fejlődésével. Ebben az összefüggésben a széles, határokon átnyúló földrajzi lefedettség is meghatározó. Az ilyen információk további felhasználási lehetőségeinek bővülése többek között az uniós vállalkozások – ideértve a mikrovállalkozásokat és a kkv-kat, valamint a civil társadalmat is – számára várhatóan lehetővé fogja tenni, hogy kihasználják az adatfelhasználásban rejlő lehetőségeket és ezzel járuljanak hozzá a gazdasági fejlődéshez és a jó minőségű munkahelyek létrehozásához és védelméhez – különösen a helyi közösségek javára –, továbbá olyan fontos társadalmi célok eléréséhez, mint az elszámoltathatóság és az átláthatóság.

(14)

A közszférabeli szervezetek birtokában lévő dokumentumok további felhasználásának engedélyezése hozzáadott értéket teremt a továbbfelhasználók, a végfelhasználók és általában a társadalom javára, és az átláthatóság és az elszámoltathatóság előmozdítása, valamint a továbbfelhasználóktól és végfelhasználóktól kapott visszajelzések révén sok esetben a közszférabeli szervezetek számára is, ami lehetővé teszi az érintett közszférabeli szervezetek számára a gyűjtött információk minőségének, illetve feladataik ellátásának javítását.

(15)

Jelentős különbségek vannak a közszféra információs forrásainak felhasználására vonatkozó tagállami szabályokban és gyakorlatokban, amelyek akadályt jelentenek ezen alapvető dokumentumforrás teljes gazdasági potenciáljának a kihasználásában. Figyelembe kell venni a tényt, hogy a közszférabeli szervezetek gyakorlata a közszféra információinak felhasználása tekintetében továbbra is eltérő a tagállamok között. Meg kell tehát teremteni a közszféra dokumentumainak további felhasználására vonatkozó nemzeti szabályok és gyakorlatok minimumharmonizációját azokban az esetekben, ahol a nemzeti szabályozások és gyakorlatok közötti különbségek vagy az egyértelműség hiánya akadályozzák a belső piac zavartalan működését és az információs társadalom megfelelő fejlődését az Unióban.

(16)

A nyílt hozzáférésű adatok fogalma általánosságban olyan nyílt formátumú adatokat jelöl, amelyek szabadon felhasználhatók, tovább felhasználhatók, és amelyeket bárki bármilyen céllal megoszthat. A közszféra információinak magán- vagy kereskedelmi célból, minimális jogi, technikai vagy pénzügyi megszorításokkal vagy anélkül biztosított széles körű elérhetőségét és további felhasználását ösztönző, valamint az információáramlást nem csak a gazdasági szereplők, hanem elsősorban a nyilvánosság számára előmozdító nyílt hozzáférésre vonatkozó szakpolitika fontos szerepet játszhat a társadalmi szerepvállalás előmozdításában, valamint az ilyen információk újszerű kombinációin és felhasználásán alapuló új szolgáltatások kidolgozását indíthatja el, vagy az ilyen új szolgáltatások fejlődését mozdíthatja elő. A tagállamokat ezért bátorítani kell, hogy az ezen irányelv hatálya alá tartozó valamennyi dokumentum tekintetében ösztönözzék az adatok „beépített és alapértelmezett módon nyílt adatok” elve szerinti előállítását. E tekintetben biztosítaniuk kell a közérdekű célok – így például a közbiztonság – védelmének következetes szintjét, ideértve azt is, ha kritikus infrastruktúrák védelmével kapcsolatos érzékeny adatokról van szó. A tagállamoknak biztosítaniuk kell továbbá a személyes adatok védelmét, ideértve azt is, ha egy bizonyos adatkészletben foglalt információk önmagukban ugyan nem teszik lehetővé egy természetes személy azonosítását vagy megjelölését, más rendelkezésre álló információkkal együtt azonban már ilyen kockázattal járhatnak.

(17)

Ezenfelül az uniós szintű minimumharmonizáció hiányában a nemzeti szintű jogalkotási tevékenység, amely a technológiai kihívásokra való válaszként már számos tagállamban elkezdődött, még jelentősebb eltérésekhez vezethet. Az információs társadalom további fejlődésével – amelynek nyomán már napjainkra is nagymértékben megnövekedett az információk határokon átnyúló felhasználása – az ilyen jogalkotási eltérések és bizonytalanságok hatása egyre jelentősebbé válik.

(18)

A tagállamok a 2003/98/EK irányelv alapján kialakították a további felhasználásra vonatkozó szakpolitikáikat, és némelyikük nagyratörő, nyílt hozzáférésre vonatkozó szakpolitikai megközelítéseket alkalmaz, hogy a hozzáférhetővé tett közadatok további felhasználását az irányelvben meghatározott minimumszabályokon túlmenően megkönnyítse a polgárok és a jogi személyek számára. Fennáll annak a kockázata, hogy a különböző tagállamokban érvényes eltérő szabályok akadályt képeznek a termékek és a szolgáltatások határokon átnyúló kínálatában, valamint megakadályozhatják, hogy az összehasonlítható közadatkészletek az azokra épülő, Unió-szerte használt alkalmazások számára tovább felhasználhatók legyenek. Ezért egy minimumharmonizációt kell előírni annak meghatározásához, hogy a belső információs piacon milyen közadatok legyenek elérhetők további felhasználásra a vonatkozó hozzáférési rendszereknek megfelelően és azokat nem érintve, legyen szó akár általános, akár ágazati rendszerekről, mint például a 2003/4/EK irányelvben meghatározottról. Az uniós és nemzeti jog e minimumkövetelményeket meghaladó rendelkezései, különösen az ágazati jog esetében, továbbra is alkalmazandók. Az ezen irányelv által meghatározott minimumharmonizáció szintjét meghaladó rendelkezések példái között szerepelnek a további felhasználásra kiszabható díjaknak az ezen irányelvben említett küszöbértékeknél alacsonyabb küszöbértékei vagy az ezen irányelvben említetteknél kevésbé korlátozó engedélyezési feltételek. Így különösen ezen irányelv nem sértheti a benne meghatározott minimumharmonizáció szintjét meghaladó, a 2010/40/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (9) alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletekben megállapított rendelkezéseket.

(19)

A tagállamok továbbá oly módon is meghaladhatják az ezen irányelvben megállapított minimumkövetelményeket, hogy az irányelv követelményeit a közvállalkozások birtokában lévő, olyan tevékenységekhez kapcsolódó dokumentumokra is alkalmazzák, amelyek a 2014/25/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) 34. cikkének értelmében a versenynek közvetlenül kitett tevékenységnek minősülnek. A tagállamok dönthetnek úgy, hogy ezen irányelv követelményeit a magánvállalkozásokra – különösen azon magánvállalkozásokra, amelyek általános érdekű szolgáltatásokat nyújtanak – is alkalmazzák.

(20)

A közszféra dokumentumainak további felhasználására vonatkozó feltételekre vonatkozóan egy általános keretet kell létrehozni az ilyen információk további felhasználásának tisztességes, arányos és megkülönböztetésmentes feltételeinek biztosítása érdekében. A közszférabeli szervezetek közfeladataik ellátása érdekében dokumentumokat gyűjtenek, állítanak elő, sokszorosítanak és terjesztenek. A közvállalkozások az általános érdekű szolgáltatások nyújtása érdekében dokumentumokat gyűjtenek, állítanak elő, sokszorosítanak és terjesztenek. Az ilyen dokumentumok más okból való felhasználása további felhasználásnak minősül. A tagállamok hozhatnak az ezen irányelvben megállapított minimumfeltételeken túlmutató intézkedéseket és lehetővé tehetik szélesebb körben a további felhasználást. Ezen irányelv átültetésekor a tagállamok a „dokumentum” fogalmától eltérő fogalmakat is használhatnak, amennyiben azok továbbra is teljesen lefedik az ezen irányelvben a „dokumentum” fogalmának meghatározásában szereplő tartalmat.

(21)

Ezt az irányelvet olyan dokumentumokra kell alkalmazni, amelyek rendelkezésre bocsátása az érintett közszférabeli szervezetek törvény vagy az adott tagállam más kötelező erejű rendelkezései által meghatározott közfeladatai közé tartozik. Ilyen szabályok hiányában a közfeladatokat a tagállamok közigazgatási gyakorlatával összhangban kell meghatározni, feltéve, hogy a közfeladatok köre átlátható és felülvizsgálat tárgyát képezi. A közfeladatot általánosságban, vagy az egyes közszférabeli szervezetek esetében eseti alapon lehet meghatározni.

(22)

Ezt az irányelvet olyan dokumentumokra kell alkalmazni, amelyeket a közszférabeli szervezetek információk felhasználásának engedélyezése, eladása, terjesztése, cseréje vagy nyújtása útján tesznek további felhasználásra elérhetővé. A kereszttámogatás elkerülése érdekében a további felhasználásnak célszerű kiterjednie a dokumentumoknak az intézményen belüli későbbi olyan felhasználására is, ami annak közfeladatain kívül esik. A közfeladaton kívül eső tevékenységek általános szabályként olyan dokumentumok rendelkezésre bocsátását jelentik, amelyeket kizárólag kereskedelmi alapon és a piaci szereplőkkel versenyben, térítés ellenében állítanak elő.

(23)

Ez az irányelv nem korlátozhatja vagy akadályozhatja a hatóságokat és az egyéb közszférabeli szervezeteket a jogszabályokban előírt feladataik teljesítésében. Ez az irányelv egy olyan kötelezettséget állapít meg a tagállamok számára, hogy minden meglévő dokumentumot továbbfelhasználhatóvá tegyenek, kivéve, ha a hozzáférést korlátozzák vagy kizárják a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó nemzeti szabályok vagy az ebben az irányelvben meghatározott egyéb kivételek. Ez az irányelv a tagállamok hatályos hozzáférési szabályaira épül, és nem módosítja a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó nemzeti szabályokat. Nem vonatkozik azokra az esetekre, amikor a polgárok vagy a jogi személyek a vonatkozó hozzáférési szabályok szerint csak a sajátos érdekük igazolása esetén juthatnak hozzá a dokumentumokhoz. Uniós szinten a Chartának a megfelelő ügyintézéshez való jogról szóló 41. cikke és a dokumentumokhoz való hozzáférés jogáról szóló 42. cikke elismeri minden uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező minden természetes vagy jogi személy jogát az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való hozzáférésre. A közszférabeli szervezeteket ösztönözni kell, hogy bocsássák rendelkezésre dokumentumaikat további felhasználás céljából. A közszférabeli szervezeteknek elő kell segíteniük és ösztönözniük kell a dokumentumok – ideértve a jogalkotási és igazgatási természetű hivatalos anyagokat is – további felhasználását azokban az esetekben, amikor a közszférabeli szervezet jogosult a további felhasználás engedélyezésére.

(24)

A tagállamok gyakran közszektoron kívüli jogalanyokat bíznak meg általános érdekű szolgáltatások nyújtásával, ugyanakkor pedig magas szintű ellenőrzést gyakorolnak az ilyen jogalanyok felett. A 2003/98/EK irányelv azonban csak a közszférabeli szervezetek birtokában lévő dokumentumokra alkalmazandó, az irányelv hatálya nem terjed ki a közvállalkozásokra. Ez számos területen – különösen a közüzemi ágazatokban – ahhoz vezet, hogy az általános érdekű szolgáltatások nyújtása során készült dokumentumok csak kevéssé állnak rendelkezésre további felhasználás céljára. Nagyban csökkenti továbbá annak lehetőségét, hogy határon átnyúló szolgáltatások jöhessenek létre az általános érdekű szolgáltatásokat nyújtó közvállalkozások birtokában lévő dokumentumok alapján.

(25)

A 2003/98/EK irányelvet ezért módosítani kell annak biztosítása érdekében, hogy az alkalmazható legyen olyan, az általános érdekű szolgáltatás nyújtása során készült meglévő dokumentumok további felhasználására, amelyeket a 2014/25/EU irányelv 8–14. cikkében említett tevékenységek egyikét végző közvállalkozások, az 1370/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (11) 2. cikke alapján közszolgáltatóként eljáró közvállalkozások, az 1008/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (12) 16. cikke alapján közszolgálati kötelezettséget teljesítő légi fuvarozóként eljáró közvállalkozások, valamint a 3577/92/EGK tanácsi rendelet (13) 4. cikke alapján közszolgálati kötelezettséget teljesítő közösségi hajótulajdonosként eljáró közvállalkozások készítenek.

(26)

Ezen irányelv nem tartalmaz általános kötelezettséget a közvállalkozások által előállított dokumentumok további felhasználásának engedélyezésére vonatkozóan. A további felhasználás engedélyezéséről vagy elutasításáról való döntésnek az érintett közvállalkozás hatáskörében kell maradnia, kivéve, ha ezen irányelv, illetve az uniós vagy nemzeti jog mást ír elő. A közvállalkozásoknak csak azt követően kell eleget tenniük az ezen irányelv III. és IV. fejezetében megállapított vonatkozó kötelezettségeknek – különösen a formátum, a díjszabás, az átláthatóság, a felhasználási engedélyek, a megkülönböztetésmentesség és a kizárólagosságot biztosító megállapodások tilalma tekintetében –, hogy a dokumentumokat további felhasználásra rendelkezésre bocsátották. Másfelől pedig a közvállalkozásoknak nem kell eleget tenniük a II. fejezetben megállapított követelményeknek, például a kérelmek kezelésére alkalmazandó szabályoknak. A dokumentumok további felhasználásának engedélyezésekor különös figyelmet kell fordítani a 2008/114/EK tanácsi irányelvben (14) meghatározott, kritikus infrastruktúrák védelmével kapcsolatos érzékeny információkra és az (EU) 2016/1148 európai parlamenti és tanácsi irányelv (15) értelmében vett alapvető szolgáltatásokra.

(27)

A keletkező kutatási adatok mennyisége exponenciálisan nő, és további felhasználásukra a tudományos közösségen kívül mások is igényt tarthatnak. A növekvő társadalmi kihívások hatékony és holisztikus módon történő kezelésének elősegítése érdekében alapvető fontosságúvá és sürgetővé vált a különböző forrásokból származó adatok hozzáférhetőségének, ötvözhetőségének és további felhasználásának lehetővé tétele, ágazatokon és tudományágakon átnyúlóan is. A kutatási adatok statisztikákat, kísérleti eredményeket, méréseket, terepmunkából származó megfigyeléseket, felméréseket, interjúkat és képeket foglalnak magukban. Magukban foglalnak továbbá metaadatokat, meghatározásokat és egyéb digitális tárgyakat. A kutatási adatok nem azonosak azokkal a tudományos cikkekkel, amelyek a tudományos kutatásból fakadó megállapításokat közlik és azokhoz megjegyzéseket fűznek. A közpénzekből finanszírozott tudományos kutatásokból származó adatok nyílt hozzáférhetősége és további felhasználhatósága sok éven át képezte konkrét szakpolitikai kezdeményezések tárgyát. A nyílt hozzáférés azt a gyakorlatot jelenti, amelynek keretében a végfelhasználó számára online hozzáférést engednek a kutatási eredményekhez díjmentesen anélkül, hogy azok felhasználását és további felhasználását a szerzőség elismerésének esetleges követelményén túl korlátoznák. A nyílt hozzáférésre vonatkozó szakpolitikáknak különösen az a céljuk, hogy a kutatók és a nagyközönség számára a terjesztési folyamat lehető legkorábbi szakaszában elérhetővé tegyék a kutatási adatokat, valamint hogy megkönnyítsék azok felhasználását és további felhasználását. A nyílt hozzáférés elősegíti a minőség javítását, csökkenti az egymást feleslegesen átfedő kutatások szükségességét, felgyorsítja a tudományos fejlődést, valamint segíti a tudományos csalások visszaszorítását, és összességében kedvezően hathat a gazdasági növekedésre és az innovációra. A nyílt hozzáférés mellett elismerendő erőfeszítések történnek annak biztosítása érdekében, hogy az adatkezelés tervezése általános tudományos gyakorlattá váljon, továbbá hogy támogatást kapjon az olyan kutatási adatok terjesztése, amelyek fellelhetők, hozzáférhetők, interoperábilisak és tovább felhasználhatók (az ún. FAIR-elv).

(28)

A fent ismertetett okok miatt helyénvaló a tagállamok számára előírni egy olyan kötelezettséget, hogy nyílt hozzáférésre vonatkozó szakpolitikákat fogadjanak el az közfinanszírozású kutatásból származó adatok tekintetében, és biztosítsák, hogy az ilyen szakpolitikákat minden kutatást végző szervezet és kutatásfinanszírozó szervezet végrehajtsa. A kutatást végző és a kutatásfinanszírozó szervezetek létrehozhatók közszférabeli szervezetként vagy közvállalkozásként. Ezt az irányelvet az ilyen hibrid szervezetekre kizárólag kutatást végző szervezeti minőségükben, illetve e szervezetek kutatási adataira kell alkalmazni. A nyílt hozzáférésre vonatkozó szakpolitikák tipikusan egy sor kivételt biztosítanak a tudományos kutatási eredmények nyíltan hozzáférhetővé tétele alól. A tudományos információkhoz való hozzáférésről és azok megőrzéséről szóló, 2018. április 25-i bizottsági ajánlás többek között ismerteti a nyílt hozzáférésre vonatkozó szakpolitikák releváns elemeit. Ezen túlmenően azokat a feltételeket, amelyek bizonyos kutatási adatok további felhasználására vonatkoznak, javítani kell. Ezért az ezen irányelvből fakadó egyes kötelezettségeket ki kell terjeszteni a közfinanszírozással támogatott vagy köz- és magánszektorbeli szervezetek által társfinanszírozott tudományos kutatási tevékenységekből származó kutatási adatokra. A nyílt hozzáférésre vonatkozó nemzeti szakpolitikák alapján a közfinanszírozású kutatásból származó adatokat alapértelmezés szerint nyilvánossá kell tenni. Ezzel összefüggésben azonban kellően figyelembe kell venni a magánélettel, a személyes adatok védelmével, a titoktartással, a jogos kereskedelmi érdekekkel – például az üzleti titkokkal –, és a harmadik feleknek a szellemi tulajdonhoz fűződő jogaival kapcsolatos aggályokat, mégpedig „a szükséges zártság melletti lehető legnagyobb mértékű nyitottság” elve alapján. Ezenkívül helyénvaló, hogy ez az irányelv ne vonatkozzon azokra a kutatási adatokra, amelyek nemzetbiztonsági, honvédelmi vagy közbiztonsági okokból nem hozzáférhetők. Bármilyen adminisztratív teher elkerülése érdekében az ebből az irányelvből fakadó kötelezettségeket csak olyan kutatási adatokra kell alkalmazni, amelyeket a kutatók, a kutatást végző szervezetek vagy a kutatásfinanszírozó szervezetek intézményi vagy tematikus adattárakon keresztül már nyíltan hozzáférhetővé tettek, és e kötelezettségek nem járhatnak további költségekkel az adatállományok lekérdezése tekintetében, illetve nem követelhetik meg az adatok további gondozását. A tagállamok kiterjeszthetik ezen irányelv alkalmazását azokra a tudományos adatokra, amelyeket az adattáraktól eltérő más adatinfrastruktúrákon keresztül, nyílt hozzáférésű publikációk révén, valamely cikkhez csatolt fájlként, adatközlő cikk formájában, vagy adatközlő folyóiratban megjelent anyagként tettek elérhetővé a nyilvánosság számára. A kutatási adatnak nem minősülő dokumentumok továbbra sem tartoznak ezen irányelv hatálya alá.

(29)

A „közszférabeli szervezet” fogalma a 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (16) 2. cikke (1) bekezdésének 1. pontján alapul. Az említett irányelvben meghatározott „közjogi szerv” fogalma, valamint a 2014/25/EU irányelvben meghatározott „közvállalkozás” fogalma erre az irányelvre alkalmazandó.

(30)

Ez az irányelv meghatározza a „dokumentum” fogalmát, és abba bele kell. hogy tartozzanak annak egyes részei is. A „dokumentum” fogalmának ki kell terjednie az aktusok, a tények vagy az információk bármilyen megjelenítésére, vagy az ilyen aktusok, tények és információk összeállításaira, függetlenül az adathordozó formájától (papír vagy elektronikus forma, illetve hang-, kép- vagy audiovizuális felvétel). A „dokumentum” fogalma nem terjed ki a számítógépes programokra. A tagállamok kiterjeszthetik a számítógépes programokra ennek az irányelvnek az alkalmazását.

(31)

A közszférabeli szervezetek proaktív módon egyre inkább hozzáférhetővé teszik dokumentumaikat további felhasználás céljából, mégpedig azáltal, hogy biztosítják a dokumentumok és a kapcsolódó metaadatok online felfedezhetőségét és tényleges hozzáférhetőségét olyan géppel olvasható, nyílt formátumban, amely garantálja az interoperabilitást, a további felhasználhatóságot és a hozzáférhetőséget. A dokumentumokat a továbbfelhasználó által benyújtott kérelem nyomán is hozzáférhetővé kell tenni további felhasználásra. Ilyen esetekben a további felhasználás iránti kérelem megválaszolására észszerű határidőt kell biztosítani, a vonatkozó hozzáférési szabályok szerint a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó kérelmek megválaszolására érvényes határidővel összhangban. A közvállalkozásoknak, az oktatási intézményeknek, a kutatást végző szervezeteknek és a kutatásfinanszírozó szervezeteknek azonban mentesülniük kell e követelmény alól. Amennyiben az Unió egész területén észszerű határidők érvényesülnek, az egész Unió szintjén elő fogja mozdítani új aggregált információs termékek és szolgáltatások megjelenését. Ez különösen fontos a dinamikus adatok (beleértve a környezeti adatokat, a közlekedési adatokat, a műholdas adatokat, a meteorológiai adatokat és a szenzorok által generált adatokat) esetében, amelyek gazdasági értéke az információk és a rendszeres frissítések azonnali elérhetőségétől függ. A dinamikus adatokat ezért közvetlenül a gyűjtés, illetve manuális frissítés esetén közvetlenül az adatkészlet módosítása után hozzáférhetővé kell tenni egy alkalmazásprogramozási interfészen (API) keresztül, az ilyen adatokon alapuló internetes, mobil és felhőalapú alkalmazások kifejlesztésének megkönnyítése érdekében. Amennyiben ez műszaki vagy pénzügyi korlátozások miatt nem lehetséges, a közszférabeli szervezeteknek a dokumentumokat olyan időkereten belül kell rendelkezésre bocsátaniuk, amely lehetővé teszi ezek teljes gazdasági potenciáljának kiaknázását. Egyedi intézkedéseket kell hozni az esetleges műszaki és pénzügyi korlátozások megszüntetésére. Felhasználási engedély alkalmazása esetén a dokumentumok időbeni elérhetősége a felhasználási engedély feltételeinek részét képezheti. Ha indokolt közérdekű okok – különösen a közegészségügyi és a közbiztonsági szempontok – miatt elengedhetetlen az adatok hitelesítése, a dinamikus adatokat közvetlenül a hitelesítés után kell elérhetővé tenni. Ez az elengedhetetlen hitelesítés nem befolyásolhatja a frissítések gyakoriságát.

(32)

Az ezen irányelv által további felhasználás céljából elérhetővé tett adatokhoz való hozzáférés érdekében hasznos lenne hozzáférést biztosítani a dinamikus adatokhoz, jól kialakított alkalmazásprogramozási interfészeken keresztül. Az alkalmazásprogramozási interfész a gép és gép közötti kommunikációt és az adatok zavartalan cseréjét szolgáló funkciók, eljárások, meghatározások és szabályok halmaza. Az alkalmazásprogramozási interfészekhez egyértelmű, átfogó és online elérhető műszaki dokumentációt kell biztosítani. Amennyiben lehetséges, nyílt alkalmazásprogramozási interfészeket kell használni. Adott esetben az uniós vagy a nemzetközi szinten elismert szabványoknak megfelelő protokollokat kell alkalmazni, és az adatkészletekre vonatkozó nemzetközi szabványokat kell használni. Az alkalmazásprogramozási interfészek összetettségi szintjei eltérőek lehetnek, jelenthetnek akár egy egyszerű linket, amely konkrét adatkészleteknek egy adatbázisból való lekérdezéséhez vezet, akár egy webes interfészt, vagy akár egy összetett rendszert. Általános értéket képvisel az, ha az adatok további felhasználása vagy megosztása az alkalmazásprogramozási interfészek megfelelő alkalmazása útján történik, mivel ez megkönnyíti a fejlesztők és az induló vállalkozások számára új szolgáltatások és termékek létrehozását. Kulcsfontosságú tényező továbbá ahhoz, hogy értékes ökoszisztémák jöhessenek létre a gyakran felhasználatlan adatkészletek körül. Az alkalmazásprogramozási interfész kialakításánál és alkalmazásánál többféle elvet is figyelembe kell venni: a hozzáférhetőség, a stabilitás, az egész életcikluson át ívelő fenntarthatóság, a felhasználás és a szabványok egységessége, a felhasználóbarát jelleg, valamint a biztonság. A dinamikus, azaz a gyakran és sokszor valós időben frissített adatokat a közszférabeli szervezeteknek és a közvállalkozásoknak közvetlenül az adatgyűjtés után további felhasználás céljából hozzáférhetővé kell tenniük a megfelelő alkalmazásprogramozási interfészeken keresztül és adott esetben csomagban történő letöltésre alkalmas módon, azokat az eseteket kivéve, ahol ez aránytalan erőfeszítést tenne szükségessé. Az erőfeszítés arányosságának értékelése során figyelembe kell venni az említett közszférabeli szervezet, illetve közvállalkozás méretét és működési költségvetését.

(33)

A további felhasználás lehetőségei javíthatók azáltal, ha csökken annak szükségessége, hogy a papír alapú dokumentumokat digitalizálják, illetve a digitális fájlokat feldolgozzák annak érdekében, hogy azokat kölcsönösen kompatibilissé tegyék. Ezért a közszférabeli szervezeteknek dokumentumaikat, ha ez lehetséges és észszerű, a rendelkezésre álló bármely formátumban és nyelven elektronikus eszközökön keresztül elérhetővé kell tenniük. A közszférabeli szervezeteknek a rendelkezésre álló dokumentumokból való kivonatok iránti kérelmeknek lehetőleg eleget kell tenniük, ha egy ilyen kérelem teljesítése egy egyszerű művelettel megoldható. A közszférabeli szervezetek ugyanakkor nem kötelezhetők arra, hogy egy dokumentumból kivonatot készítsenek, illetve arra, hogy a kért információ formátumát módosítsák, ha ez aránytalan erőfeszítést jelentene számunkra. A további felhasználás megkönnyítése érdekében a közszférabeli szervezeteknek, amennyiben ez lehetséges és észszerű, dokumentumaikat olyan formátumban kell elérhetővé tenniük, amely nem függ egy meghatározott szoftver alkalmazásától. Lehetőség szerint és adott esetben a közszférabeli szervezeteknek figyelembe kell venniük a dokumentumok fogyatékkal élő személyek általi, illetve érdekében történő további felhasználásának lehetőségeit azáltal, hogy az információkat az (EU) 2016/2102 európai parlamenti és tanácsi irányelv (17) követelményeivel összhangban hozzáférhető formátumokban is rendelkezésre bocsátják.

(34)

A további felhasználás megkönnyítése érdekében a közszférabeli szervezeteknek lehetőség szerint és adott esetben a dokumentumokat – ideértve azokat is, amelyeket weboldalak tesznek közzé – a hozzájuk tartozó metaadatokkal együtt, a legnagyobb pontossággal és részletességgel, olyan nyílt és géppel olvasható formátumban kell elérhetővé tenniük, amely biztosítja az interoperabilitást, például a 2007/2/EK irányelvben a térinformációk tekintetében előírt összeegyeztethetőségi és használhatósági követelményeket szabályozó elvek szerinti feldolgozásuk révén.

(35)

Egy dokumentum akkor tekinthető géppel olvasható formátumú dokumentumnak, ha egy olyan fájlformátumban van, amely a szoftveres alkalmazások számára lehetővé teszi, hogy a benne lévő egyedi adatokat könnyen beazonosítsák, felismerjék és kinyerjék. A géppel olvasható formátumban létrehozott fájlokban kódolt adatokat géppel olvasható adatoknak kell tekinteni. A géppel olvasható formátumok lehetnek nyílt vagy védett formátumok. Lehetnek hivatalos szabványúak vagy azoktól eltérőek. Az automatikus feldolgozást – az adatok kinyerésének nehézkessége vagy lehetetlensége folytán – korlátozó fájlformátumban kódolt dokumentumok nem tekintendők géppel olvashatónak. A tagállamoknak lehetőség szerint és adott esetben ösztönözniük kell az uniós szinten vagy nemzetközileg elismert géppel olvasható nyílt formátumok használatát. A dokumentumok további felhasználását szolgáló műszaki megoldások kialakításakor adott esetben figyelembe kell venni az európai interoperabilitási keretrendszert.

(36)

A dokumentumok további felhasználásával járó költségek a piacra való belépés jelentős akadályát jelentik az induló vállalkozások és a kkv-k számára. A dokumentumokat ezért költségmentesen kell további felhasználásra elérhetővé tenni, és azokban az esetekben, amikor díjak felszámolására van szükség, azokat elvben a határköltségekre kell korlátozni. Ha a közszférabeli szervezetek a kért információval kapcsolatban különösen kiterjedt keresést, vagy a kért információ formátumán rendkívül költséges módosításokat hajtanak végre önkéntesen vagy a nemzeti jog alapján, a határköltségek fedezhetik az ilyen tevékenységekkel összefüggő költségeket. Kivételes esetekben célszerű figyelembe venni annak szükségességét, hogy ne ütközzön akadályokba az olyan közszférabeli szervezetek rendes ügyvitele, amelyeknek a rájuk bízott közfeladatok ellátásával összefüggő költségeik jelentős részét saját bevételből kell fedezniük. Ez vonatkozik arra az esetre is, amikor egy közszférabeli szervezet nyílt hozzáférésű adatként elérhetővé tett adatokat, de a rá bízott egyéb közfeladatok ellátásával összefüggő költségei jelentős részét saját bevételből kell fedeznie. El kell ismerni továbbá a közvállalkozások versenyképes gazdasági környezetben betöltött szerepét. Ilyen esetekben a közszférabeli szervezetek és a közvállalkozások számára ezért lehetővé kell tenni, hogy a határköltségeket meghaladó díjat számíthassanak fel. E díjak mértékét objektív, átlátható és ellenőrizhető kritériumok alapján kell megállapítani, és a dokumentumok rendelkezésre bocsátásából és további felhasználásának engedélyezéséből eredő teljes bevétel nem haladhatja meg a dokumentumok gyűjtésének és előállításának – ideértve a harmadik felektől történő vásárlást is–, sokszorosításának, karbantartásának, tárolásának és terjesztésének költségét egy észszerű megtérüléssel együtt. Adott esetben a személyes adatok anonimizálásának és az adatok bizalmas kezelését célzó intézkedéseknek a költségei is belefoglalhatók az elszámolható költségekbe. A tagállamok kötelezhetik a közszférabeli szervezeteket és a közvállalkozásokat arra, hogy ezeket a költségeket nyilvánosságra hozzák. A közszférabeli szervezeteknek a közfeladatok ellátásával vagy a közvállalkozásoknak a rájuk bízott, az általános érdekű szolgáltatások nyújtásával összefüggő költségei jelentős részének saját bevételből történő fedezésére vonatkozó követelménynek nem kell feltétlenül jogi követelménynek lennie, hanem az például a tagállamok közigazgatási gyakorlatából is fakadhat. Ezt a követelményt a tagállamoknak rendszeresen felül kell vizsgálniuk.

(37)

A befektetés megtérülése a határköltségeken felül százalékban is kifejezhető, azaz a tőkeköltség megtérülésén túl a valós megtérülési ráta is beszámítható. Mivel a tőkeköltség szorosan összefügg a hitelintézetek kamataival, amelyek pedig az Európai Központi Bank (a továbbiakban: az EKB) irányadó refinanszírozási műveletekre vonatkozó rögzített kamatlábain alapulnak, az észszerű megtérülés nem haladhatja meg 5 %-nál nagyobb mértékben az EKB rögzített kamatlábát.

(38)

A szokásos ügyvitelük akadályozásának elkerülése érdekében a könyvtárak – ideértve az egyetemi könyvtárakat is –, a múzeumok és a levéltárak számára lehetővé kell tenni, hogy a határköltségeket meghaladó díjakat számoljanak fel. E közszférabeli szervezetek esetében a vonatkozó elszámolási időszakban a dokumentumok rendelkezésre bocsátásából és további felhasználásának engedélyezéséből eredő teljes bevétel nem haladhatja meg a dokumentumok gyűjtésének, előállításának, sokszorosításának, terjesztésének, megőrzésének és szerzői jogi engedélyeztetésének költségét egy észszerű megtérüléssel együtt. Adott esetben a személyes adatok vagy a bizalmas üzleti adatok anonimizálásának költségeit is bele kell foglalni az elszámolható költségekbe. A könyvtárak – ideértve az egyetemi könyvtárakat is –, a múzeumok és a levéltárak esetében és sajátosságaikat szem előtt tartva az észszerű megtérülés kiszámítása során figyelembe lehet venni a magánszektor által az azonos vagy hasonló dokumentumok további felhasználásáért felszámított díjakat.

(39)

A díjak ebben az irányelvben meghatározott felső határai nem érintik a tagállamok azon jogát, hogy alacsonyabb díjakat határozzanak meg, vagy egyáltalán ne határozzanak meg díjakat.

(40)

A tagállamoknak meg kell határozniuk a határköltségeket meghaladó díjszabásra vonatkozó kritériumokat. A tagállamok például a nemzeti szabályozásban is meghatározhatják az ilyen kritériumokat, vagy kijelölhetik az e kritériumok meghatározása tekintetében illetékes egy vagy több – az adott közszférabeli szervezettől eltérő – megfelelő szervet. E szervet a tagállamok alkotmányos és jogi rendszerével összhangban kell megszervezni. E szerv költségvetési végrehajtási hatáskörökkel rendelkező és politikai szerv felelősségi körébe tartozó meglévő szerv is lehet.

(41)

Annak biztosítása, hogy a közszféra dokumentumai további felhasználásának feltételei egyértelműek és nyilvánosan hozzáférhetőek legyenek, az uniós szintű információs piac fejlődésének előfeltétele. Ezért a dokumentumok további felhasználásának valamennyi alkalmazandó feltételét érthetővé kell tenni a potenciális továbbfelhasználók számára. A tagállamoknak a további felhasználás iránti kérelmek ösztönzése és megkönnyítése érdekében elő kell segíteniük, hogy ahol lehetséges, az elérhető dokumentumok tárgymutatója online hozzáférhető legyen. A közvállalkozásoktól, az oktatási intézményektől, a kutatást végző szervezetektől és a kutatásfinanszírozó szervezetektől eltérő jogalanyok birtokában lévő dokumentumok további felhasználásának kérelmezőit tájékoztatni kell az őket érintő határozatokkal és gyakorlatokkal szembeni jogorvoslati lehetőségekről. Ez különösen az induló vállalkozások és a kis- és középvállalkozások esetében fontos, amelyek nem biztos, hogy ismerik a más tagállamok közszférabeli szervezeteivel való érintkezés módját és a megfelelő jogorvoslati eszközöket.

(42)

A jogorvoslati lehetőségeknek ki kell terjedniük a pártatlan felülvizsgálati szerv általi felülvizsgálatra is. E szerv lehet egy már létező nemzeti hatóság – például a nemzeti versenyhatóság, az (EU) 2016/679 rendelettel összhangban létrehozott felügyeleti hatóság, a dokumentumokhoz való hozzáférésért felelős nemzeti hatóság vagy a nemzeti igazságügyi hatóság – is. E szervet a tagállamok alkotmányos és jogi rendszereivel összhangban kell megszervezni. Az e szervhez való fordulás nem zárhatja ki a további felhasználást kérelmezők számára az egyébként rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket. A határköltségeket meghaladó díjszabás kritériumait meghatározó mechanizmustól azonban el kell különülnie. A jogorvoslati lehetőségeknek ki kell terjedniük az elutasító határozatok felülvizsgálatára, valamint azon határozatok felülvizsgálatára is, amelyek ugyan engedélyezik a további felhasználást, más indokok – különösen a díjszabásra alkalmazott szabályok – révén mégis érinthetik a kérelmezőket. A felülvizsgálati folyamatnak a gyorsan változó piac igényeivel összhangban gyorsnak kell lennie.

(43)

A közszféra valamennyi, általában rendelkezésre álló – nem csak politikai, hanem igazságszolgáltatási, közigazgatási vonatkozású – dokumentumának nyilvánosságra hozatala alapvető eszköze a tudáshoz való jog kiterjesztésének, amely a demokrácia egyik alapelve. Ez a célkitűzés minden, akár helyi, országos vagy nemzetközi szintű intézményre vonatkozik.

(44)

A dokumentumok további felhasználása nem köthető feltételekhez. Ugyanakkor egy közérdekű cél által indokolt esetben kiadható egy olyan felhasználási engedély, amely az engedélyes általi további felhasználásra vonatkozó olyan kötelezettségeket állapít meg, amelyek a felelősséget, a személyes adatok védelmét, a dokumentumok szabályszerű felhasználását, a változtatás tilalmának biztosítását és a forrás megjelölését érintik. Amennyiben a közszférabeli szervezet felhasználási engedélyt ad a dokumentumok további felhasználására, a felhasználási feltételeknek objektívnek, arányosan és megkülönböztetésmentesnek kell lenniük. Az online elérhető standard felhasználási engedélyek szintén fontos szerepet játszhatnak e tekintetben. Ezért a tagállamoknak lehetőleg biztosítaniuk kell a standard felhasználási engedélyek elérhetőségét. A közszféra információinak további felhasználására vonatkozó felhasználási engedélynek minden esetben csak a lehető legkisebb mértékben – például a forrás megjelölésére vonatkozó korlátozás kötelezettségével – szabad korlátoznia a további felhasználást. E tekintetben szintén fontos szerepet kell betölteniük a standardizált nyilvános felhasználási engedélyek formájában online elérhető nyílt felhasználási engedélyeknek, amelyek nyílt adatformátumokat használnak, és amelyek szabadon hozzáférhetők, felhasználhatók, módosíthatók, és bárki bármilyen céllal megoszthatja őket. Ezért a tagállamoknak a nyílt felhasználási engedélyek használatát kell szorgalmazniuk, hogy az Unió-szerte általános gyakorlattá váljon. Az uniós vagy nemzeti jogban meghatározott felelősségi követelmények sérelme nélkül, amennyiben egy közszférabeli szervezet vagy egy közvállalkozás egyéb feltételek és korlátozások nélkül bocsát rendelkezésre dokumentumokat további felhasználás céljából, megengedhető, hogy az érintett közszférabeli szervezet vagy közvállalkozás a további felhasználás céljából rendelkezésre bocsátott dokumentumok tekintetében mentesüljön minden felelősség alól.

(45)

Amennyiben az illetékes hatóság úgy dönt, hogy bizonyos dokumentumokat nem bocsát többé rendelkezésre további felhasználás céljából, vagy nem frissíti a dokumentumokat, e döntését a lehető leghamarabb, lehetőség szerint elektronikus úton nyilvánosságra kell hoznia.

(46)

A további felhasználás feltételeinek megkülönböztetésmentesnek kell lenniük. E tekintetben a megkülönböztetés tilalma nem zárhatja ki például a közszférabeli szervezetek közötti, a közfeladatok ellátáshoz szükséges, díjmentes információcserét, miközben mások díjat kötelesek fizetni ugyanezen dokumentumok további felhasználása esetén. E feltétel szintén nem zárhatja ki az eltérő díjszabás megállapítását a kereskedelmi és a nem kereskedelmi célú felhasználás vonatkozásában.

(47)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell különösen azt, hogy a dokumentumok közvállalkozások általi további felhasználása ne vezessen a piac torzulásához, és ne veszélyeztesse a tisztességes versenyt.

(48)

A közszférabeli szervezeteknek tiszteletben kell tartaniuk az uniós és a nemzeti versenyjogi szabályokat a dokumentumok további felhasználására vonatkozó elvek kialakításánál és lehetőség szerint kerülniük kell a kizárólagosságot biztosító megállapodások megkötését magánpartnerekkel. Ugyanakkor általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtása esetén szükséges lehet a közszféra bizonyos dokumentumainak további felhasználására vonatkozó kizárólagos jog kikötése. Ez abban az esetben lehetséges, amikor az információt kereskedelmi kiadó nem tenné közzé ilyen kizárólagos jog nélkül. Erre tekintettel helyénvaló figyelembe venni azokat a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződéseket, amelyek nem tartoznak a 2014/24/EU irányelv hatálya alá – az említett irányelv 11. cikkének értelmében –, valamint a 2014/24/EU irányelv 31. cikkében említett innovációs partnerségeket.

(49)

A könyvtárak – ideértve az egyetemi könyvtárakat is –, a múzeumok és a levéltárak, illetve a magánpartnerek között számos olyan, a kulturális erőforrások digitalizálására kiterjedő együttműködési megállapodás jött létre, amely kizárólagos jogokat biztosít a magánpartnerek számára. A gyakorlat azt mutatja, hogy az ilyen köz-magán társulások megkönnyíthetik a kulturális gyűjtemények észszerű felhasználását, és egyúttal a polgárok számára is gyorsabb hozzáférést biztosítanak a kulturális örökséghez. Ezért helyénvaló az ilyen források digitalizálásáról szóló megállapodásokra vonatkozó konkrét szabályok révén figyelembe venni a kulturális erőforrások digitalizálása tekintetében a tagállamok között meglévő eltéréseket. Azokban az esetekben, ahol a kizárólagos jog kulturális erőforrások digitalizálására vonatkozik, meghatározott ideig szükség lehet erre a kizárólagosságra annak érdekében, hogy a magánpartner befektetése megtérüljön. Ennek az időtartamnak azonban korlátozottnak és a lehető legrövidebbnek kell lennie, összhangban azzal az alapelvvel, amely szerint a köztulajdonban lévő anyagoknak digitalizálást követően is köztulajdonban kell maradniuk. A kulturális erőforrások digitalizálására vonatkozó kizárólagos jog időtartama általánosságban nem haladhatja meg a 10 évet. Amennyiben a kizárólagosság időtartama meghaladja a 10 évet, azt felülvizsgálat tárgyává kell tenni, figyelembe véve a környezetben a megállapodás megkötése óta bekövetkezett technológiai, pénzügyi és adminisztratív változásokat. Emellett a kulturális erőforrások digitalizálására vonatkozó valamennyi köz-magán társulásnak a kulturális partnerintézmény számára teljeskörű jogot kell biztosítania a digitalizált kulturális erőforrásoknak a megállapodás megszűnése utáni hasznosítása tekintetében.

(50)

További nyilvános ellenőrzéseknek kell alávetni az adatok birtokosai és az adatok továbbfelhasználói közötti olyan megállapodásokat, amelyek kifejezetten ugyan nem biztosítanak kizárólagos jogokat, de amelyekről észszerűen feltételezhető, hogy korlátozhatják a dokumentumok további felhasználás céljából való hozzáférhetőségét. Ezért az ilyen megállapodások lényeges jellemzőit online nyilvánosságra kell hozni legalább két hónappal azok hatálybalépését megelőzően, nevezetesen két hónappal azelőtt a közösen megállapított nap előtt, amelyen a felek kötelezettségeinek teljesítése a megállapodás értelmében megkezdődik. E közzétételnek köszönhetően az érdekelt felek számára lehetővé válik, hogy kérelmezzék a megállapodás hatálya alá tartozó dokumentumok további felhasználását, és elkerülhetővé válik annak kockázata, hogy a potenciális továbbfelhasználók köre szűkül. Az ilyen megállapodások lényeges jellemzőit minden esetben a felek által közösen megállapított végleges formában, a megállapodás megkötését követően indokolatlan késedelem nélkül, online kell nyilvánosságra hozni.

(51)

Ez az irányelv minimálisra kívánja csökkenteni az adatok potenciális továbbfelhasználóinak számát esetlegesen korlátozó túlzott lépéselőny kockázatát. Ha a szerződéses megállapodások – a tagállamoknak a dokumentumok rendelkezésre bocsátására vonatkozó, ezen irányelvből fakadó kötelezettségein túl – a tagállam erőforrásainak átadását vonhatják maguk után az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdésének értelmében, ez az irányelv nem sérti az EUMSZ 101–109. cikkében megállapított versenyjogi és állami támogatási szabályok alkalmazását. Az EUMSZ 107., 108. és 109. cikkében megállapított állami támogatási szabályokból következik, hogy a tagállamnak előzetesen ellenőriznie kell, hogy a releváns szerződéses megállapodás tartalmaz-e állami támogatást, valamint biztosítania kell, hogy az megfeleljen az állami támogatási szabályoknak.

(52)

Ez az irányelv nem érinti azt a védelmet, amely az egyéneket a személyes adataiknak az uniós és nemzeti jog – mindenekelőtt az (EU) 2016/679 rendelet és a 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (18) – rendelkezései és többek között a nemzeti jog kiegészítő rendelkezései alapján történő kezelése tekintetében megilleti. Ez többek között azt jelenti, hogy a személyes adatok további felhasználása kizárólag akkor engedélyezhető, ha érvényesül az (EU) 2016/679 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének b) pontjában és 6. cikkében meghatározott célhoz kötöttség elve. Az anonim információ olyan információt jelent, amely egy nem azonosított vagy azonosítható természetes személyre vonatkozik, vagy olyan személyes adat, amelyet úgy anonimizáltak, hogy az érintett nem vagy már nem azonosítható. Az adatok anonimizálása lehetővé teszi a közszféra információinak lehető legnagyobb mértékű további felhasználhatóságára vonatkozó érdekek és az adatvédelmi jogban foglalt kötelezettségek összeegyeztetését, ám ennek megvannak a maga költségei. E költségeket helyénvaló az ezen irányelvben említett, a terjesztés határköltségének részét képező költségtételek egyikeként tekinteni.

(53)

A közszféra személyes adatokat tartalmazó dokumentumai további felhasználásának hatályára és feltételeire vonatkozó döntések meghozatalakor előfordulhat, hogy adatvédelmi hatásvizsgálatot kell végezni az (EU) 2016/679 rendelet 35. cikkével összhangban.

(54)

Ez az irányelv nem érinti harmadik felek szellemi tulajdonhoz fűződő jogait. A félreértések elkerülése végett a „szellemi tulajdonhoz fűződő jog” alatt a szerzői jogokat és szomszédos jogokat kell érteni, ideértve a védelem sui generis formáit is. Ezt az irányelvet nem kell alkalmazni az iparjogvédelemi oltalomban, mint például szabadalmi oltalomban, lajstromozott formatervezési mintoltalomban, valamint védjegyoltalomban részesülő dokumentumokra. Ez az irányelv nem érinti a közszférabeli szervezetek szellemi tulajdonhoz fűződő jogainak fennállását vagy az azokon meglévő jogosultságot, és nem is korlátozza e jogok gyakorlását az ezen irányelv által meghatározott határokon túlmenően. Az ezen irányelvvel összhangban meghatározott kötelezettségeket annyiban kell alkalmazni, amennyiben azok összeegyeztethetők a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok védelmére vonatkozó nemzetközi megállapodásokkal, különösen az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló Berni Egyezménnyel (a továbbiakban: a Berni Egyezmény), a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodással (a továbbiakban: a TRIPS-megállapodás), valamint a WIPO Szerzői Jogi Szerződéssel (a továbbiakban: a WCT). A közszférabeli szervezeteknek ugyanakkor úgy kell gyakorolniuk szerzői jogaikat, hogy az megkönnyítse a további felhasználást.

(55)

Figyelemmel a vonatkozó uniós jogszabályokra, valamint a tagállamok és az Unió nemzetközi – különösen a Berni Egyezményben és a TRIPS-megállapodásban foglalt – kötelezettségeire, azokat a dokumentumokat, amelyek tekintetében harmadik feleknek szellemi tulajdonjoga áll fenn, indokolt kizárni ezen irányelv hatálya alól. Amennyiben egy könyvtár – ideértve az egyetemi könyvtárakat is –, múzeum vagy levéltár birtokában lévő dokumentum tekintetében a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok eredeti jogosultja harmadik fél, és e jogok védelmi ideje még nem járt le, ezt a dokumentumot ezen irányelv alkalmazásában olyan dokumentumnak kell tekinteni, amelyek tekintetében harmadik feleknek szellemi tulajdonjoga áll fenn.

(56)

Ez az irányelv nem sértheti a közszférabeli szervezetek alkalmazottait a nemzeti jog alapján esetlegesen megillető jogokat, a vagyoni és személyhez fűződő jogokat is beleértve.

(57)

A további felhasználás céljából hozzáférhetővé tett dokumentumok esetében az érintett közszférabeli szervezetnek célszerű fenntartania a dokumentum hasznosítására vonatkozó jogát.

(58)

Ez az irányelv nem érinti a 2014/24/EU Európai Parlament és tanácsi irányelvet.

(59)

Azon eszközök, amelyek segítik a potenciális továbbfelhasználókat a további felhasználásra rendelkezésre álló dokumentumok és a további felhasználás feltételeinek megtalálásában, nagymértékben elősegíthetik a közszféra dokumentumainak határokon átnyúló további felhasználását. A tagállamoknak ezért biztosítaniuk kell, hogy gyakorlati intézkedések segítsék a felhasználókat a további felhasználásra rendelkezésre álló dokumentumok felkutatásában. Ilyen gyakorlati intézkedésekre példa a legfontosabb dokumentumok (olyan dokumentumok, amelyek széles körben kerülnek vagy várhatóan széles körben kerülhetnek további felhasználásra) – lehetőleg online elérhetővé tett – jegyzékei és a decentralizált jegyzékekkel összekapcsolt internetes portálok. A tagállamoknak emellett az alkalmazandó adatmegőrzési politikákkal összhangban elő kell mozdítaniuk, hogy a közszféra információi hosszú távon rendelkezésre álljanak további felhasználás céljából.

(60)

A Bizottságnak elő kell segítenie a tagállamok közötti együttműködést, és támogatnia kell az olyan interoperábilis elektronikus interfészek tervezését, tesztelését, megvalósítását és telepítését, amelyek hatékonyabb és biztonságosabb közszolgáltatásokat tesznek lehetővé.

(61)

Ez az irányelv nem érinti a 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (19). Azokat a feltételeket határozza meg, amelyek szerint a közszférabeli szervezetek szellemi tulajdonhoz fűződő jogaikat gyakorolhatják a belső információs piacon a dokumentumok további felhasználásának engedélyezésekor. Ha a 96/9/EK irányelv 7. cikkének (1) bekezdésében előírt jog jogosultjai közszférabeli szervezetek, a jogosultak nem gyakorolhatják ezt a jogot abból a célból, hogy a meglévő dokumentumok további felhasználását megakadályozzák, vagy hogy azok további felhasználását az ezen irányelvben előírt határokon túl korlátozzák.

(62)

A Bizottság támogatta egy, a nyíltadat-szolgáltatás fejlettségéről szóló online jelentés kidolgozását, amely minden tagállam vonatkozásában tartalmazza a közszféra információinak további felhasználásával kapcsolatos releváns teljesítménymutatókat. E jelentés rendszeres naprakésszé tétele hozzá fog járulni a tagállamok közötti információcseréhez és ahhoz, hogy rendelkezésre álljanak az Unió-szerte alkalmazott politikákkal és gyakorlatokkal kapcsolatos információk.

(63)

Biztosítani kell, hogy a tagállamok ellenőrizzék az információk további felhasználásának mértékét, az információk elérhetővé tételének feltételeit és a jogorvoslati gyakorlatokat.

(64)

A Bizottság – az érdekelt felekkel való konzultáció alapján – iránymutatások kiadásával és a meglévők frissítésével támogathatja a tagállamokat ezen irányelv következetes végrehajtásában, különösen az ajánlott standard felhasználási engedélyek, adatkészletek és a dokumentumok további felhasználására vonatkozó díjszabás tekintetében.

(65)

A belső piac létrehozásának egyik fő célja az uniós szintű szolgáltatások fejlődését eredményező feltételek megteremtése. A könyvtárak – ideértve az egyetemi könyvtárakat is –, a múzeumok és a levéltárak jelentős mennyiségű, értékes közigazgatási információforrásokat tárolnak, különösen azóta, hogy a digitalizálási projektek megsokszorozták a köztulajdonban lévő digitális anyagok mennyiségét. A kulturális örökséget magában foglaló gyűjtemények és a kapcsolódó metaadatok a digitális tartalommal bíró termékek és szolgáltatások potenciális alapjai, és óriási lehetőségeket hordoznak magukban az innovatív további felhasználás szempontjából olyan ágazatokban, mint a tanulás és az idegenforgalom. A kulturális intézmények egyéb típusai, például a zenekarok, az operaházak, a balett-társulatok és a színházak és az ilyen intézmények részeként működő archívumok előadóművészeti sajátosságaik miatt és abból fakadóan, hogy szinte minden anyagukra harmadik feleket megillető szellemi tulajdonhoz fűződő jogok vonatkoznak, továbbra is ezen irányelv hatályán kívül kell, hogy maradjanak.

(66)

A dokumentumok fontos társadalmi-gazdasági előnyökkel járó – a gazdaság és a társadalom számára különösen nagy értékkel bíró – további felhasználását segítő feltételek előírása érdekében a nagy értékű adatkészletek tematikus kategóriáinak jegyzékét egy mellékletben kell meghatározni. Szemléltetésképpen, és azon végrehajtási jogi aktusok sérelme nélkül, amelyek meghatározzák azokat a nagy értékű adatkészleteket, amelyekre az ezen irányelvben meghatározott különös követelmények alkalmazandók, figyelemmel a Bizottságnak az ajánlott standard felhasználási engedélyekről, az adatkészletekről és a dokumentumok további felhasználására vonatkozó díjszabásról szóló iránymutatására, a tematikus kategóriák többek között magukban foglalhatnak irányítószámokat, országos és helyi térképeket (térinformatikai adatok), energiafogyasztási adatokat és műholdas felvételeket (földmegfigyelési és környezeti adatok), mérőműszerek lokális adatait és időjárás-előrejelzést (meteorológiai adatok), demográfiai és gazdasági mutatókat (statisztikák), cégjegyzékeket és bejegyzési azonosítókat (vállalati és vállalattulajdonosi adatok), valamint közlekedési táblákat és belvízi utak adatait (mobilitási adatok).

(67)

Annak érdekében, hogy a nagy értékű adatkészletek tematikus kategóriáinak a mellékletben szereplő jegyzékét tematikus kategóriák hozzáadásával módosítani lehessen, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak (20) megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(68)

Azon adatkészletek uniós szintű jegyzékének elkészítése, amelyek különleges potenciállal bírnak társadalmi-gazdasági előnyök létrehozására, a további felhasználás összehangolt feltételeivel együtt jelentősen elősegíti a határon átnyúló adatalkalmazások és szolgáltatások működését. Annak biztosítása érdekében, hogy ezen irányelv végrehajtására egységes feltételek vonatkozzanak, a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni abból a célból, hogy támogassa a dokumentumok fontos társadalmi-gazdasági előnyökkel járó további felhasználását, és ennek keretében elfogadja azon konkrét nagy értékű adatkészletek jegyzékét, amelyekre ezen irányelv különös követelményei alkalmazandók, valamint ezek nyilvánosságra hozatalának és további felhasználásának szabályait. Ennek megfelelően e különös követelményeket csak a végrehajtási jogi aktusok Bizottság általi elfogadását követően kell alkalmazni. A jegyzék elkészítésekor figyelembe kell venni az adatkészletek közzétételét már szabályozó uniós jogi aktusokat, mint például a 2007/2/EK és a 2010/40/EU irányelvet, annak érdekében, hogy az adatkészletek rendelkezésre bocsátása a megfelelő szabványok és metaadat-állományok mellett történjen. A jegyzék az ezen irányelvben meghatározott tematikus kategóriákon kell, hogy alapuljon. A jegyzék összeállítása során a Bizottságnak megfelelő konzultációkat kell folytatnia, többek között szakértői szinten. Ezenfelül, amikor a Bizottság a közvállalkozások birtokában lévő vagy számukra szabadon rendelkezésre álló adatoknak a jegyzékbe történő felvételéről dönt, figyelembe kell vennie ennek az érintett piacokon lévő versenyre gyakorolt hatást. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (21) megfelelően kell gyakorolni.

(69)

A nagy értékű adatkészletek hatása maximalizálásának, valamint további felhasználásuk megkönnyítésének biztosítása érdekében a nagy értékű adatkészleteket minimális jogi korlátozásokkal, díjmentesen kell további felhasználás céljából hozzáférhetővé tenni. Ezeket az adatkészleteket az alkalmazásprogramozási interfészeken is közzé kell tenni. Ez azonban nem zárja ki, hogy a közszférabeli szervezetek díjat számítsanak fel azokért a szolgáltatásokért, amelyeket a nagy értékű adatkészletekkel kapcsolatban hatósági jogkörük gyakorláskor nyújtanak, különösen a dokumentumok hitelességének vagy helytállóságának tanúsításáért.

(70)

mivel az irányelv céljait – nevezetesen a közszféra dokumentumain alapuló, Unió-szerte hozzáférhető információs termékek és szolgáltatások létrehozását, valamint a közszféra dokumentumainak egyrészt magánvállalkozások, elsősorban kkv-k által hozzáadott értékkel rendelkező információs termékek és szolgáltatások létrehozása érdekében, másrészt a polgárok által az információ szabad áramlása és a kommunikáció megkönnyítése érdekében történő, határokon átnyúló hatékony felhasználásának biztosítását – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és a javasolt fellépés egész Unióra kiterjedő hatálya miatt azok uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányossági elvnek megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(71)

Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat és a különösen a Chartában elismert alapelveket, ideértve a magánélet tiszteletben tartásához való jogot, a személyes adatok védelmét, a tulajdonhoz való jogot és a fogyatékkal élő személyek beilleszkedését is. Ezen irányelv egyetlen része sem értelmezhető vagy hajtható végre olyan módon, amely nem egyeztethető össze az Európa Tanácsnak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményével.

(72)

Az európai adatvédelmi biztossal a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (22) 28. cikkének (2) bekezdésével összhangban konzultációt folytattak, és a biztos 2018. július 10-én véleményt adott ki (23).

(73)

A Bizottságnak értékelést kell végeznie erről az irányelvről. A 2016. április 13-i intézményközi megállapodás értelmében az értékelésnek a hatékonyság, az eredményesség, a relevancia, a koherencia és a hozzáadott érték öt kritériumán kell alapulnia, és a további intézkedési lehetőségek hatásvizsgálatainak alapját kell, hogy képezze.

(74)

Ez az irányelv nem érintheti a II. melléklet B. részében meghatározott irányelveknek a nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidővel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket,