1.

Az „I. A nukleáris vagy ballisztikus rakétákhoz kapcsolódó tevékenységekben részt vevő személyek és szervezetek, valamint az iráni kormányt támogató személyek és szervezetek” cím alatt az „A. Személyek” alcímben szereplő jegyzékben foglalt megfelelő bejegyzések helyébe a következő bejegyzések lépnek:

2.

Az „I. A nukleáris vagy ballisztikus rakétákhoz kapcsolódó tevékenységekben részt vevő személyek és szervezetek, valamint az iráni kormányt támogató személyek és szervezetek” cím alatt a „B. Szervezetek” alcímben szereplő jegyzékben foglalt megfelelő bejegyzések helyébe a következő bejegyzések lépnek:

3.

A II. cím alatt az „A. Személyek” alcímben szereplő jegyzékben foglalt megfelelő bejegyzések helyébe a következő bejegyzések lépnek:

4.

A II. cím alatt a „B. Szervezetek” alcímben szereplő jegyzékben foglalt megfelelő bejegyzés helyébe a következő bejegyzés lép:

5.

Az „I. A nukleáris vagy ballisztikus rakétákhoz kapcsolódó tevékenységekben részt vevő személyek és szervezetek, valamint az iráni kormányt támogató személyek és szervezetek” cím alatt a „B. Szervezetek” alcímben a szöveg a következő bejegyzéssel egészül ki:

6.

Az „I. A nukleáris vagy ballisztikus rakétákhoz kapcsolódó tevékenységekben részt vevő személyek és szervezetek, valamint az iráni kormányt támogató személyek és szervezetek” cím alatt a „B. Szervezetek” alcímben a következő bejegyzés törlésre kerül a szövegből:

7.

A II. cím alatt a „B. Szervezetek” alcímben a szöveg a következő bejegyzéssel egészül ki:

8.

Az „I. A nukleáris vagy ballisztikus rakétákhoz kapcsolódó tevékenységekben részt vevő személyek és szervezetek, valamint az iráni kormányt támogató személyek és szervezetek” cím alatt a „B. Szervezetek” alcímben a következő bejegyzés törlésre kerül a szövegből:

a)

a 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (8) bekezdése által létrehozott innovációs alap operatív célkitűzései;

b)

az innovációs alap keretében biztosított támogatási formák;

c)

az innovációs alap támogatásának kérelmezésére irányuló eljárás;

d)

az innovációs alap projektkiválasztási eljárásai és kritériumai;

e)

az innovációs alap támogatásának folyósítása;

f)

az innovációs alap irányítása;

g)

az innovációs alap működésével kapcsolatos jelentéstétel, nyomon követés, értékelés, ellenőrzés és a nyilvánosság tájékoztatása.

a)

a kiemelkedően innovatív technológiákat, eljárásokat és termékeket demonstráló, kellően kiforrott és az üvegházhatást okozó gázok csökkentése terén jelentős potenciállal rendelkező projektek támogatása;

b)

a piaci igényekhez és a támogatható projektek kockázati profiljaihoz szabott pénzügyi támogatás nyújtása, további köz- és magánforrások bevonásával;

c)

az innovációs alap bevételeinek a 2003/87/EK irányelv célkitűzéseivel összhangban történő kezelése.

a)

vissza nem térítendő támogatások;

b)

az uniós beruházástámogatási eszköz vegyesfinanszírozási műveleteihez nyújtott hozzájárulások;

c)

amennyiben a 2003/87/EK irányelv célkitűzéseinek eléréséhez szükséges, az (EU, Euratom) 2018/1046 rendeletben (költségvetési rendelet) lefektetett egyéb támogatási formák, különösen pénzdíjak és közbeszerzések.

a)

a pályázati felhívás megszervezése;

b)

a kérelmezési eljárás megszervezése, ideértve a kérelmek összegyűjtését és valamennyi támogató dokumentum kielemzését;

c)

a projektek kiválasztásának megszervezése, ideértve a projektek kiértékelését vagy az átvilágítást és rangsorolást;

d)

a Bizottság számára nyújtott tanácsadás arra vonatkozóan, hogy mely projekteknek ítéljék oda az innovációs alap támogatását, illetve mely projektek kerüljenek fel a tartaléklistára;

e)

projektfejlesztési támogatás odaítélése vagy a projektfejlesztés segítése;

f)

a támogatási megállapodás és egyéb szerződések aláírása, az innovációs alap támogatási formájától függően;

g)

a támogatásban részesülő projektekkel kapcsolatos szerződéses dokumentáció előkészítése és kezelése;

h)

annak ellenőrzése, hogy teljesültek-e a finanszírozás feltételei, valamint az innovációs alap bevételeinek folyósítása a projekt előterjesztőinek;

i)

a projekt végrehajtásának nyomon követése;

j)

a projekt előterjesztőivel való kommunikáció;

k)

a Bizottság felé történő jelentéstétel, ideértve az innovációs alap továbbfejlesztésének általános irányvonalát;

l)

pénzügyi jelentéstétel;

m)

információs, kommunikációs és promóciós intézkedések, ideértve promóciós anyagok készítését és az innovációs alap logójának kidolgozását;

n)

a tudásmegosztás irányítása;

o)

az innovációs alap népszerűsítésére irányuló tagállami erőfeszítések támogatása és a projekt előterjesztőivel való kommunikáció;

p)

az innovációs alap végrehajtásával kapcsolatos bármely egyéb feladat

a)

azoknak a célkitűzéseknek és elveknek megfelelően jár el, amelyeket az Unió a közös halászati politika keretében követ, elsősorban az 1380/2013/EU rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében említett elővigyázatossági megközelítés és az ott meghatározott, a maximális fenntartható hozamhoz kapcsolódó célkitűzések útján, a következők érdekében: a halászati gazdálkodás vonatkozásában az ökoszisztéma-alapú megközelítés alkalmazásának előmozdítása, a nem szándékos fogások lehető legnagyobb mértékű elkerülése és csökkentése, a visszadobás gyakorlatának fokozatos felszámolása, a halászati tevékenységek által a tengeri ökoszisztémákra és azok élőhelyeire gyakorolt hatások minimalizálása, valamint – a gazdaságilag életképes és versenyképes uniós halászat támogatása révén – a halászati tevékenységből élők megfelelő életszínvonalának biztosítása és a fogyasztók érdekeinek figyelembevétele;

b)

elősegíti az érdekelt felek megfelelő szerepvállalását a SIOFA-intézkedések előkészítő szakaszában, és gondoskodik arról, hogy a SIOFA keretében elfogadott intézkedések összhangban legyenek a SIOFA-val;

c)

gondoskodik arról, hogy a SIOFA keretében elfogadott intézkedések összhangban legyenek a nemzetközi joggal, különösen az ENSZ 1982. évi Tengerjogi Egyezményével, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelméről és kezeléséről szóló 1995. évi ENSZ-megállapodással, a nemzetközi védelmi és gazdálkodási intézkedések nyílt tengeri halászhajók általi betartásának előmozdításáról szóló 1993. évi megállapodással, valamint a kikötő szerinti államok intézkedéseiről szóló 2009. évi FAO-megállapodással;

d)

olyan álláspontokat képvisel, amelyek összhangban állnak az adott területen tevékenykedő egyéb regionális halászati gazdálkodási szervezetek már bevált gyakorlataival;

e)

következetességre és szinergiára törekszik a harmadik országokkal fenntartott kétoldalú halászati kapcsolatok keretében követett politikájával, és biztosítja az összhangot az egyéb uniós szakpolitikákkal, elsősorban a külkapcsolatok, a foglalkoztatás, a környezetvédelem, a kereskedelem, a fejlesztés, a kutatás és az innováció területén;

f)

gondoskodik arról, hogy eleget tegyen nemzetközi kötelezettségvállalásainak;

g)

a közös halászati politika külpolitikai vetületéről szóló bizottsági közleményről szóló, 2012. március 19-i tanácsi következtetésekkel (1) összhangban végzi tevékenységét;

h)

arra törekszik, hogy egyenlő versenyfeltételeket teremtsen az uniós flotta számára a SIOFA hatálya alá tartozó területen az uniós jog szerint alkalmazandóakkal megegyező elvek és normák alapján, valamint törekszik ezen elvek és normák egységes végrehajtásának az előmozdítására;

i)

az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és az Európai Bizottságnak a „Nemzetközi óceánpolitikai irányítás: az óceánjaink jövőjét biztosító menetrend” című közös közleményéről (2) szóló tanácsi következtetésekkel (3) összhangban jár el, továbbá előmozdítja a SIOFA hatékonyságának támogatását és fokozását, valamint – adott esetben – a SIOFA irányításának és teljesítőképességének javítását szolgáló intézkedéseket (különösen a tudományosság, a szabályszerűség, az átláthatóság és a döntéshozatal tekintetében), ily módon hozzájárulva az óceánok minden szempontból fenntartható kezeléséhez;

j)

elősegíti a regionális halászati gazdálkodási szervezetek és a regionális tengeri egyezmények közötti koordinációt, valamint adott esetben ezeknek – megbízatásuk keretein belül – a globális szervezetekkel folytatott együttműködését;

k)

a tonhallal foglalkozó regionális halászati gazdálkodási szervezetek ún. kóbei folyamatához hasonló együttműködési mechanizmusokat mozdít elő a tonhaltól eltérő fajokkal foglalkozó regionális halászati gazdálkodási szervezetek között.

a)

a megállapodás hatálya alá tartozó terület halászati erőforrásai vonatkozásában a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvéleményeken alapuló állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedések, beleértve a SIOFA által szabályozott tengeri élő biológiai erőforrásokra vonatkozó teljes kifogható mennyiségeket és kvótákat, halászati erőkifejtést vagy kapacitást érintő intézkedéseket, amelyek legkésőbb 2020-ra biztosítják vagy fenntartják a maximális fenntartható hozam szerinti kiaknázási arányt. Szükség esetén a túlhalászott állományokra vonatkozóan célzott intézkedéseket kell mérlegelni annak érdekében, hogy a halászati terhelés összhangba kerüljön a rendelkezésre álló halászati lehetőségekkel;

b)

a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászati tevékenységek megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló intézkedések a SIOFA hatálya alá tartozó területen, többek között a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászati tevékenységet folytató hajók feketelistáinak összeállítása;

c)

a halászatra vonatkozó tudományos adatgyűjtést megerősítő, valamint a halászati ágazat és a tudósok közötti jobb együttműködést előmozdító intézkedések;

d)

a SIOFA hatálya alá tartozó területre vonatkozó nyomonkövetési, ellenőrzési és felügyeleti intézkedések az ellenőrzés hatékonyságának és a SIOFA keretében elfogadott intézkedések betartásának a biztosítása érdekében;

e)

a halászati tevékenységek tengeri biodiverzitásra, valamint tengeri ökoszisztémákra és azok élőhelyeire gyakorolt negatív hatásainak minimalizálását célzó intézkedések, beleértve a tengeri szennyezés csökkentésére és a műanyagok tengerbe ürítésének megakadályozására, illetve a már tengerbe került műanyagok tengeri biodiverzitásra és ökoszisztémákra gyakorolt hatásának csökkentésére irányuló intézkedéseket, a SIOFA-val és a nyílt tengeren folytatott mélytengeri halászat kezelésére vonatkozó nemzetközi FAO-iránymutatásokkal összhangban a SIOFA hatálya alá tartozó terület veszélyeztetett tengeri ökoszisztémáinak védelmét szolgáló intézkedéseket, valamint a nem szándékos fogások, köztük különösen a veszélyeztetett tengeri fajok nem szándékos fogásainak lehető legnagyobb mértékű elkerülésére és csökkentésére, valamint a visszadobás gyakorlatának fokozatos felszámolására irányuló intézkedéseket;

f)

a hátrahagyott, elveszített vagy más módon az óceánba juttatott halászeszközök hatását csökkentő és az ilyen eszközök azonosítását és begyűjtését megkönnyítő intézkedések;

g)

a kizárólag cápauszonyok zsákmányolására irányuló halászat betiltására irányuló intézkedések és a kifogott cápák uszonyostul való kirakodásának előírása;

h)

adott esetben közös megközelítések kidolgozása más regionális halászati gazdálkodási szervezetekkel, különösen azokkal, amelyek ugyanabban a térségben folytatnak halászati gazdálkodást;

i)

adott esetben és a vonatkozó alapító okmányok által megengedett keretek között a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) a halászati ágazat munkafeltételeiről szóló egyezményének végrehajtását ösztönző ajánlások;

j)

kiegészítő technikai intézkedések a SIOFA kisegítő testületei és munkacsoportjai által kibocsátott ajánlások alapján.

a)

azoknak a célkitűzéseknek és elveknek megfelelően jár el, amelyeket az Unió a közös halászati politika keretében követ, elsősorban az 1380/2013/EU rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében említett elővigyázatossági megközelítés és az ott meghatározott, a maximális fenntartható hozamhoz kapcsolódó célkitűzések útján, a következők érdekében: a halászati gazdálkodás vonatkozásában az ökoszisztéma-alapú megközelítés alkalmazásának előmozdítása, a nem szándékos fogások lehető legnagyobb mértékű elkerülése és csökkentése, a visszadobás gyakorlatának fokozatos felszámolása, a halászati tevékenységek által a tengeri ökoszisztémákra és azok élőhelyeire gyakorolt hatások minimalizálása, valamint – a gazdaságilag életképes és versenyképes uniós halászat támogatása révén – a halászati tevékenységből élők megfelelő életszínvonalának biztosítása és a fogyasztók érdekeinek figyelembevétele;

b)

elősegíti az érdekelt felek megfelelő szerepvállalását az SPRFMO-intézkedések előkészítő szakaszában, és gondoskodik arról, hogy az SPRFMO által elfogadott intézkedések összhangban legyenek az SPRFMO-egyezmény célkitűzéseivel;

c)

gondoskodik arról, hogy az SPRFMO által elfogadott intézkedések összhangban legyenek a nemzetközi joggal, különösen az ENSZ 1982. évi Tengerjogi Egyezményével, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelméről és kezeléséről szóló 1995. évi ENSZ-megállapodással, a nemzetközi védelmi és gazdálkodási intézkedések nyílt tengeri halászhajók általi betartásának előmozdításáról szóló 1993. évi megállapodással, valamint a kikötő szerinti államok intézkedéseiről szóló 2009. évi FAO-megállapodással;

d)

olyan álláspontokat képvisel, amelyek összhangban állnak más regionális halászati gazdálkodási szervezetek adott területen már bevált gyakorlataival;

e)

következetességre és szinergiára törekszik a harmadik országokkal fenntartott kétoldalú halászati kapcsolatok keretében követett politikájával, és biztosítja az összhangot az egyéb uniós szakpolitikákkal, elsősorban a külkapcsolatok, a foglalkoztatás, a környezetvédelem, a kereskedelem, a fejlesztés, a kutatás és az innováció területén;

f)

gondoskodik arról, hogy eleget tegyen nemzetközi kötelezettségvállalásainak;

g)

a közös halászati politika külpolitikai vetületéről szóló bizottsági közleményről szóló, 2012. március 19-i tanácsi következtetésekkel (1) összhangban végzi tevékenységét;

h)

arra törekszik, hogy egyenlő versenyfeltételeket teremtsen az uniós flotta számára az SPRFMO-egyezmény hatálya alá tartozó területen, az uniós jog szerint alkalmazandóakkal megegyező elvek és normák alapján, valamint törekszik ezen elvek és normák egységes végrehajtásának az előmozdítására;

i)

az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és az Európai Bizottságnak a „Nemzetközi óceánpolitikai irányítás: az óceánjaink jövőjét biztosító menetrend” című közös közleményéről (2) szóló tanácsi következtetésekkel (3) összhangban jár el, továbbá előmozdítja az SPRFMO hatékonyságának támogatását és fokozását, valamint – adott esetben – az SPRFMO irányításának és teljesítőképességének javítását szolgáló intézkedéseket (különösen a tudományosság, a szabályszerűség, az átláthatóság és a döntéshozatal tekintetében), ily módon hozzájárulva az óceánok minden szempontból fenntartható kezeléséhez;

j)

elősegíti a regionális halászati gazdálkodási szervezetek és a regionális tengeri egyezmények közötti koordinációt, valamint adott esetben ezeknek – megbízatásuk keretein belül – a globális szervezetekkel folytatott együttműködését;

k)

a tonhallal foglalkozó regionális halászati gazdálkodási szervezetek ún. kóbei folyamatához hasonló együttműködési mechanizmusokat mozdít elő a tonhaltól eltérő fajokkal foglalkozó regionális halászati gazdálkodási szervezetek között.

a)

az egyezmény hatálya alá tartozó terület halászati erőforrásai vonatkozásában a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvéleményeken alapuló állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedések, beleértve az SPRFMO által szabályozott tengeri élő biológiai erőforrásokra vonatkozó teljes kifogható mennyiségeket és kvótákat vagy erőkifejtést érintő szabályozásokat, amelyek legkésőbb 2020-ra biztosítják vagy fenntartják a maximális fenntartható hozam szerinti kiaknázási arányt. Szükség esetén az állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedéseknek külön intézkedéseket kell tartalmazniuk a túlhalászott állományokra vonatkozóan, hogy a halászati erőkifejtés összhangba kerüljön a rendelkezésre álló halászati lehetőségekkel;

b)

a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászati tevékenységek megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló intézkedések az egyezmény hatálya alá tartozó területen, többek között a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászati tevékenységet folytató hajók feketelistáinak összeállítása;

c)

a halászatra vonatkozó tudományos adatgyűjtést megerősítő, valamint a halászati ágazat és a tudósok közötti jobb együttműködést előmozdító intézkedések;

d)

az egyezmény hatálya alá tartozó területre vonatkozó nyomonkövetési, ellenőrzési és felügyeleti intézkedések az ellenőrzés hatékonyságának és az SPRFMO által elfogadott intézkedések betartásának a biztosítása érdekében;

e)

a halászati tevékenységek tengeri biodiverzitásra, valamint tengeri ökoszisztémákra és azok élőhelyeire gyakorolt negatív hatásainak minimalizálását célzó intézkedések, beleértve a tengeri szennyezés csökkentésére és a műanyagok tengerbe ürítésének megakadályozására, illetve a már tengerbe került műanyagok tengeri biodiverzitásra és ökoszisztémákra gyakorolt hatásának csökkentésére irányuló intézkedéseket, az SPRFMO-egyezménnyel és a nyílt tengeren folytatott mélytengeri halászat kezelésére vonatkozó nemzetközi FAO-iránymutatásokkal összhangban az SPRFMO-egyezmény hatálya alá tartozó terület veszélyeztetett tengeri ökoszisztémáinak védelmét szolgáló intézkedéseket, valamint a nem szándékos fogások, köztük különösen a veszélyeztetett tengeri fajok nem szándékos fogásainak lehető legnagyobb mértékű elkerülésére és csökkentésére, valamint a visszadobás gyakorlatának fokozatos felszámolására irányuló intézkedéseket;

f)

a hátrahagyott, elveszített vagy más módon az óceánba juttatott halászeszközök hatását csökkentő és az ilyen eszközök azonosítását és begyűjtését megkönnyítő intézkedések;

g)

a kizárólag cápauszonyok zsákmányolására irányuló halászat betiltására irányuló intézkedések és a kifogott cápák uszonyostul való kirakodásának előírása;

h)

adott esetben és a vonatkozó alapító okmányok által megengedett keretek között a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) a halászati ágazat munkafeltételeiről szóló egyezményének végrehajtását ösztönző ajánlások;

i)

adott esetben közös megközelítések kidolgozása más regionális halászati gazdálkodási szervezetekkel, különösen azokkal, amelyek ugyanabban a térségben folytatnak halászati gazdálkodást;

j)

kiegészítő technikai intézkedések az SPRFMO kisegítő testületei és munkacsoportjai által kibocsátott ajánlások alapján.

a)

azoknak a célkitűzéseknek és elveknek megfelelően jár el, amelyeket az Unió a közös halászati politika keretében követ, elsősorban az 1380/2013/EU rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében említett elővigyázatossági megközelítés és az ott meghatározott, a maximális fenntartható hozamhoz kapcsolódó célkitűzések útján, a következők érdekében: a halászati gazdálkodás vonatkozásában az ökoszisztéma-alapú megközelítés alkalmazásának előmozdítása, a nem szándékos fogások lehető legnagyobb mértékű elkerülése és csökkentése, a visszadobás gyakorlatának fokozatos felszámolása, a halászati tevékenységek által a tengeri ökoszisztémákra és azok élőhelyeire gyakorolt hatások minimalizálása, valamint – a gazdaságilag életképes és versenyképes uniós halászat támogatása révén – a halászati tevékenységből élők megfelelő életszínvonalának biztosítása és a fogyasztók érdekeinek figyelembevétele;

b)

elősegíti az érdekelt felek megfelelő szerepvállalását az IOTC-intézkedések előkészítő szakaszában, és gondoskodik arról, hogy az IOTC által elfogadott intézkedések összhangban legyenek az IOTC-megállapodással;

c)

gondoskodik arról, hogy az IOTC által elfogadott intézkedések összhangban legyenek a nemzetközi joggal, különösen az ENSZ 1982. évi Tengerjogi Egyezményével, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelméről és kezeléséről szóló 1995. évi ENSZ-megállapodással, a nemzetközi védelmi és gazdálkodási intézkedések nyílt tengeri halászhajók általi betartásának előmozdításáról szóló 1993. évi megállapodással, valamint a kikötő szerinti államok intézkedéseiről szóló 2009. évi FAO-megállapodással;

d)

olyan álláspontokat képvisel, amelyek összhangban állnak más regionális halászati gazdálkodási szervezetek adott területen már bevált gyakorlataival;

e)

következetességre és szinergiára törekszik a harmadik országokkal fenntartott kétoldalú halászati kapcsolatok keretében követett politikájával, és biztosítja az összhangot az egyéb uniós szakpolitikákkal, elsősorban a külkapcsolatok, a foglalkoztatás, a környezetvédelem, a kereskedelem, a fejlesztés, a kutatás és az innováció területén;

f)

gondoskodik arról, hogy eleget tegyen nemzetközi kötelezettségvállalásainak;

g)

a közös halászati politika külpolitikai vetületéről szóló bizottsági közleményről szóló, 2012. március 19-i tanácsi következtetésekkel (1) összhangban végzi tevékenységét;

h)

arra törekszik, hogy egyenlő versenyfeltételeket teremtsen az uniós flotta számára az IOTC-megállapodás hatálya alá tartozó területen, az uniós jog szerint alkalmazandóakkal megegyező elvek és normák alapján, valamint törekszik ezen elvek és normák egységes végrehajtásának az előmozdítására;

i)

az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és az Európai Bizottságnak a „Nemzetközi óceánpolitikai irányítás: az óceánjaink jövőjét biztosító menetrend” című közös közleményéről (2) szóló tanácsi következtetésekkel (3) összhangban jár el, továbbá előmozdítja az IOTC hatékonyságának támogatását és fokozását, valamint – adott esetben – az IOTC irányításának és teljesítőképességének javítását szolgáló intézkedéseket (különösen a tudományosság, a szabályszerűség, az átláthatóság és a döntéshozatal tekintetében), ily módon hozzájárulva az óceánok minden szempontból fenntartható kezeléséhez;

j)

elősegíti a regionális halászati gazdálkodási szervezetek és a regionális tengeri egyezmények közötti koordinációt, valamint adott esetben ezeknek – saját megbízatásuk keretein belül – a globális szervezetekkel folytatott együttműködését;

k)

közös érdekű ügyekben elősegíti a tonhallal foglalkozó egyéb regionális halászati gazdálkodási szervezetekkel folytatott koordinációt és együttműködést, nevezetesen a tonhallal foglalkozó regionális halászati gazdálkodási szervezetekre vonatkozó úgynevezett kóbei folyamat újraaktiválása, illetve minden regionális halászati gazdálkodási szervezetre való kiterjesztése révén.

a)

az IOTC-megállapodás hatálya alá tartozó terület halászati erőforrásai vonatkozásában a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvéleményeken alapuló állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedések, beleértve az IOTC által szabályozott tengeri élő biológiai erőforrásokra vonatkozó teljes kifogható mennyiségeket és kvótákat vagy erőkifejtést érintő szabályozásokat, amelyek legkésőbb 2020-ra biztosítják vagy fenntartják a maximális fenntartható hozam szerinti kiaknázási arányt. Szükség esetén a túlhalászott állományokra vonatkozóan külön intézkedéseket kell mérlegelni annak érdekében, hogy a halászati erőkifejtés összhangba kerüljön a rendelkezésre álló halászati lehetőségekkel;

b)

a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászati tevékenységek megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló intézkedések az IOTC-megállapodás hatálya alá tartozó területen, többek között a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászati tevékenységet folytató hajók feketelistáinak összeállítása;

c)

a halászatra vonatkozó tudományos adatgyűjtést megerősítő, valamint a halászati ágazat és a tudósok közötti jobb együttműködést előmozdító intézkedések;

d)

az IOTC-megállapodás hatálya alá tartozó területre vonatkozó nyomonkövetési, ellenőrzési és felügyeleti intézkedések az ellenőrzés hatékonyságának és az IOTC által elfogadott intézkedések betartásának a biztosítása érdekében;

e)

a halászati tevékenységek tengeri biodiverzitásra, valamint tengeri ökoszisztémákra és azok élőhelyeire gyakorolt negatív hatásainak minimalizálását célzó intézkedések, beleértve a tengeri szennyezés csökkentésére és a műanyagok tengerbe ürítésének megakadályozására, illetve a már tengerbe került műanyagok tengeri biodiverzitásra és ökoszisztémákra gyakorolt hatásának csökkentésére irányuló intézkedéseket, az ENSZ-közgyűlés határozataival összhangban az IOTC-megállapodás hatálya alá tartozó terület veszélyeztetett tengeri ökoszisztémáinak védelmét szolgáló intézkedéseket, valamint a nem szándékos fogások, köztük különösen a veszélyeztetett tengeri fajok nem szándékos fogásainak lehető legnagyobb mértékű elkerülésére és csökkentésére, valamint a visszadobás gyakorlatának fokozatos felszámolására irányuló intézkedéseket;

f)

a halcsoportosulást előidéző eszközök (FAD-ok) használatával kapcsolatos intézkedések, nevezetesen az adatgyűjtés javítását, a FAD-használat pontos felmérését, nyomon követését és figyelését, a veszélyeztetett tonhalállományra gyakorolt hatásának csökkentését, az összes célfajra és nem célfajra, valamint az ökoszisztémákra gyakorolt lehetséges hatásainak mérséklését célzó intézkedések;

g)

a hátrahagyott, elveszített vagy más módon az óceánba juttatott halászeszközök hatását csökkentő és az ilyen eszközök azonosítását és begyűjtését megkönnyítő intézkedések, továbbá a tengeri hulladék keletkezését mérséklő intézkedések;

h)

a kizárólag cápauszonyok zsákmányolására irányuló halászat betiltására irányuló intézkedések és a kifogott cápák uszonyostul való kirakodásának előírása;

i)

adott esetben és a vonatkozó alapító okmányok által megengedett keretek között a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) a halászati ágazat munkafeltételeiről szóló egyezményének végrehajtását ösztönző ajánlások;

j)

kiegészítő technikai intézkedések az IOTC kisegítő testületei és munkacsoportjai által kibocsátott ajánlások alapján.

a)

azoknak a célkitűzéseknek és elveknek megfelelően jár el, amelyeket az Unió a közös halászati politika keretében követ, elsősorban az 1380/2013/EU rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében említett elővigyázatossági megközelítés és az ott meghatározott, a maximális fenntartható hozamhoz kapcsolódó célkitűzések útján, a következők érdekében: a halászati gazdálkodás vonatkozásában az ökoszisztéma-alapú megközelítés alkalmazásának előmozdítása, a nem szándékos fogások lehető legnagyobb mértékű elkerülése és csökkentése, a visszadobás gyakorlatának fokozatos felszámolása, a halászati tevékenységek által a tengeri ökoszisztémákra és azok élőhelyeire gyakorolt hatások minimalizálása, valamint – a gazdaságilag életképes és versenyképes uniós halászat támogatása révén – a halászati tevékenységből élők megfelelő életszínvonalának biztosítása és a fogyasztók érdekeinek figyelembevétele;

b)

elősegíti az érdekelt felek megfelelő szerepvállalását a SEAFO-intézkedések előkészítő szakaszában és gondoskodik arról, hogy a SEAFO által elfogadott intézkedések összhangban legyenek a SEAFO-egyezménnyel;

c)

gondoskodik arról, hogy a SEAFO által elfogadott intézkedések összhangban legyenek a nemzetközi joggal, különösen az ENSZ 1982. évi Tengerjogi Egyezményével, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelméről és kezeléséről szóló 1995. évi ENSZ-megállapodással, a nemzetközi védelmi és gazdálkodási intézkedések nyílt tengeri halászhajók általi betartásának előmozdításáról szóló 1993. évi megállapodással, valamint a kikötő szerinti államok intézkedéseiről szóló 2009. évi FAO-megállapodással;

d)

olyan álláspontokat képvisel, amelyek összhangban állnak más regionális halászati gazdálkodási szervezetek adott területen már bevált gyakorlataival;

e)

következetességre és szinergiára törekszik a harmadik országokkal fenntartott kétoldalú halászati kapcsolatok keretében követett politikájával, és biztosítja az összhangot az egyéb uniós szakpolitikákkal, elsősorban a külkapcsolatok, a foglalkoztatás, a környezetvédelem, a kereskedelem, a fejlesztés, a kutatás és az innováció területén;

f)

gondoskodik arról, hogy eleget tegyen nemzetközi kötelezettségvállalásainak;

g)

a közös halászati politika külpolitikai vetületéről szóló bizottsági közleményről szóló, 2012. március 19-i tanácsi következtetésekkel (1) összhangban végzi tevékenységét;

h)

arra törekszik, hogy egyenlő versenyfeltételeket teremtsen az uniós flotta számára a SEAFO-egyezmény hatálya alá tartozó területen, az uniós jog szerint alkalmazandóakkal megegyező elvek és normák alapján, valamint törekszik ezen elvek és normák egységes végrehajtásának az előmozdítására;

i)

az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és az Európai Bizottságnak a „Nemzetközi óceánpolitikai irányítás: az óceánjaink jövőjét biztosító menetrend” című közös közleményéről (2) szóló tanácsi következtetésekkel (3) összhangban jár el, továbbá előmozdítja a SEAFO hatékonyságának támogatását és fokozását, valamint – adott esetben – a SEAFO irányításának és teljesítőképességének javítását szolgáló intézkedéseket (különösen a tudományosság, a szabályszerűség, az átláthatóság és a döntéshozatal tekintetében), ily módon hozzájárulva az óceánok minden szempontból fenntartható kezeléséhez;

j)

elősegíti a regionális halászati gazdálkodási szervezetek és a regionális tengeri egyezmények közötti koordinációt, valamint adott esetben ezeknek – megbízatásuk keretein belül – a globális szervezetekkel folytatott együttműködését;

k)

a tonhallal foglalkozó regionális halászati gazdálkodási szervezetek ún. kóbei folyamatához hasonló együttműködési mechanizmusokat mozdít elő a tonhaltól eltérő fajokkal foglalkozó regionális halászati gazdálkodási szervezetek között.

a)

az egyezmény hatálya alá tartozó terület halászati erőforrásai vonatkozásában a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvéleményeken alapuló állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedések, beleértve a SEAFO által szabályozott tengeri élő biológiai erőforrásokra vonatkozó teljes kifogható mennyiségeket és kvótákat vagy erőkifejtést érintő szabályozásokat, amelyek legkésőbb 2020-ra biztosítják vagy fenntartják a maximális fenntartható hozam szerinti kiaknázási arányt. Szükség esetén a túlhalászott állományokra vonatkozóan külön intézkedéseket kell mérlegelni annak érdekében, hogy a halászati erőkifejtés összhangba kerüljön a rendelkezésre álló halászati lehetőségekkel;

b)

a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászati tevékenységek megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló intézkedések az egyezmény hatálya alá tartozó területen, többek között a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatot folytató hajók feketelistáinak összeállítása;

c)

a halászatra vonatkozó tudományos adatgyűjtést megerősítő, valamint a halászati ágazat és a tudósok közötti jobb együttműködést előmozdító intézkedések;

d)

az egyezmény hatálya alá tartozó területre vonatkozó nyomonkövetési, ellenőrzési és felügyeleti intézkedések az ellenőrzés hatékonyságának és a SEAFO által elfogadott intézkedések betartásának a biztosítása érdekében;

e)

a halászati tevékenységek tengeri biodiverzitásra, valamint tengeri ökoszisztémákra és azok élőhelyeire gyakorolt negatív hatásainak minimalizálását célzó intézkedések, beleértve a tengeri szennyezés csökkentésére és a műanyagok tengerbe ürítésének megakadályozására, illetve a már tengerbe került műanyagok tengeri biodiverzitásra és ökoszisztémákra gyakorolt hatásának csökkentésére irányuló intézkedéseket, a nyílt tengeren folytatott mélytengeri halászat kezelésére vonatkozó nemzetközi FAO-iránymutatásokkal összhangban a SEAFO-egyezmény hatálya alá tartozó terület veszélyeztetett tengeri ökoszisztémáinak védelmét szolgáló intézkedéseket, valamint a nem szándékos fogások, köztük különösen a veszélyeztetett tengeri fajok nem szándékos fogásainak lehető legnagyobb mértékű elkerülésére és csökkentésére, valamint a visszadobás gyakorlatának fokozatos felszámolására irányuló intézkedéseket;

f)

a hátrahagyott, elveszített vagy más módon az óceánba juttatott halászeszközök hatását csökkentő és az ilyen eszközök azonosítását és begyűjtését megkönnyítő intézkedések;

g)

a kizárólag cápauszonyok zsákmányolására irányuló halászat betiltására irányuló intézkedések és a kifogott cápák uszonyostul való kirakodásának előírása;

h)

adott esetben és a vonatkozó alapító okmányok által megengedett keretek között a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) a halászati ágazat munkafeltételeiről szóló egyezményének végrehajtását ösztönző ajánlások;

i)

adott esetben közös megközelítések kidolgozása más regionális halászati gazdálkodási szervezetekkel, különösen azokkal, amelyek ugyanabban a térségben folytatnak halászati gazdálkodást;

j)

kiegészítő technikai intézkedések a SEAFO kisegítő testületei és munkacsoportjai által kibocsátott ajánlások alapján.

a)

azoknak a célkitűzéseknek és elveknek megfelelően jár el, amelyeket az Unió a közös halászati politika keretében követ, elsősorban az 1380/2013/EU rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében említett elővigyázatossági megközelítés és az ott meghatározott, a maximális fenntartható hozamhoz kapcsolódó célkitűzések útján, a következők érdekében: a halászati gazdálkodás vonatkozásában az ökoszisztéma-alapú megközelítés alkalmazásának előmozdítása, a nem szándékos fogások lehető legnagyobb mértékű elkerülése és csökkentése, a visszadobás gyakorlatának fokozatos felszámolása, a halászati tevékenységek által a tengeri ökoszisztémákra és azok élőhelyeire gyakorolt hatások minimalizálása, valamint – a gazdaságilag életképes és versenyképes uniós halászat támogatása révén – a halászati tevékenységből élők megfelelő életszínvonalának biztosítása és a fogyasztók érdekeinek figyelembevétele;

b)

elősegíti az érdekelt felek megfelelő szerepvállalását a WCPFC-intézkedések előkészítő szakaszában és gondoskodik arról, hogy a WCPFC által elfogadott intézkedések összhangban legyenek a WCPF-egyezménnyel;

c)

gondoskodik arról, hogy a WCPFC által elfogadott intézkedések összhangban legyenek a nemzetközi joggal, különösen az ENSZ 1982. évi Tengerjogi Egyezményével, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelméről és kezeléséről szóló 1995. évi ENSZ-megállapodással, a nemzetközi védelmi és gazdálkodási intézkedések nyílt tengeri halászhajók általi betartásának előmozdításáról szóló 1993. évi megállapodással, valamint a kikötő szerinti államok intézkedéseiről szóló 2009. évi FAO-megállapodással;

d)

olyan álláspontokat képvisel, amelyek összhangban állnak más regionális halászati gazdálkodási szervezetek adott területen már bevált gyakorlataival;

e)

következetességre és szinergiára törekszik a harmadik országokkal fenntartott kétoldalú halászati kapcsolatok keretében követett politikájával, és biztosítja az összhangot az egyéb uniós szakpolitikákkal, elsősorban a külkapcsolatok, a foglalkoztatás, a környezetvédelem, a kereskedelem, a fejlesztés, a kutatás és az innováció területén;

f)

gondoskodik arról, hogy eleget tegyen nemzetközi kötelezettségvállalásainak;

g)

a közös halászati politika külpolitikai vetületéről szóló bizottsági közleményről szóló, 2012. március 19-i tanácsi következtetésekkel (1) összhangban végzi tevékenységét;

h)

arra törekszik, hogy egyenlő versenyfeltételeket teremtsen az uniós flotta számára az egyezmény hatálya alá tartozó területen, az uniós jog szerint alkalmazandóakkal megegyező elvek és normák alapján, valamint törekszik ezen elvek és normák egységes végrehajtásának az előmozdítására;

i)

az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és az Európai Bizottságnak a „Nemzetközi óceánpolitikai irányítás: az óceánjaink jövőjét biztosító menetrend” című közös közleményéről (2) szóló tanácsi következtetésekkel (3) összhangban jár el, továbbá előmozdítja a WCPFC hatékonyságának támogatását és fokozását, valamint – adott esetben – a WCPFC irányításának és teljesítőképességének javítását szolgáló intézkedéseket (különösen a tudományosság, a szabályszerűség, az átláthatóság és a döntéshozatal tekintetében), ily módon hozzájárulva az óceánok minden szempontból fenntartható kezeléséhez;

j)

elősegíti a regionális halászati gazdálkodási szervezetek és a regionális tengeri egyezmények közötti koordinációt, valamint adott esetben ezeknek – megbízatásuk keretein belül – a globális szervezetekkel folytatott együttműködését;

k)

adott esetben közös megközelítéseket dolgoz ki más, főleg az ugyanazon a területen halászati gazdálkodást folytató regionális halászati gazdálkodási szervezetekkel;

l)

közös érdekű ügyekben elősegíti a tonhallal foglalkozó egyéb regionális halászati gazdálkodási szervezetekkel folytatott koordinációt és együttműködést, különösen a tonhallal foglalkozó regionális halászati gazdálkodási szervezetekre vonatkozó úgynevezett kóbei folyamat újraaktiválása, illetve minden regionális halászati gazdálkodási szervezetre való kiterjesztése révén.

a)

a WCPF-egyezmény hatálya alá tartozó terület halászati erőforrásai vonatkozásában a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvéleményeken alapuló állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedések, beleértve a WCPFC által szabályozott tengeri élő biológiai erőforrásokra vonatkozó teljes kifogható mennyiségeket és kvótákat, halászati erőkifejtést vagy kapacitást érintő intézkedéseket, amelyek legkésőbb 2020-ra biztosítják vagy fenntartják a maximális fenntartható hozam szerinti kiaknázási arányt. Szükség esetén az állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedéseknek külön intézkedéseket kell tartalmazniuk a túlhalászott állományokra vonatkozóan, hogy a halászati terhelés összhangba kerüljön a rendelkezésre álló halászati lehetőségekkel;

b)

a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászati tevékenységek megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló intézkedések az egyezmény hatálya alá tartozó területen, többek között a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászati tevékenységet folytató hajók feketelistáinak összeállítása;

c)

a halászatra vonatkozó tudományos adatgyűjtést megerősítő, valamint a halászati ágazat és a tudósok közötti jobb együttműködést előmozdító intézkedések;

d)

a WCPF-egyezmény hatálya alá tartozó területre vonatkozó nyomonkövetési, ellenőrzési és felügyeleti intézkedések az ellenőrzés hatékonyságának és a WCPFC által elfogadott intézkedések betartásának a biztosítása érdekében;

e)

a halászati tevékenységek tengeri biodiverzitásra, valamint tengeri ökoszisztémákra és azok élőhelyeire gyakorolt negatív hatásainak minimalizálását célzó intézkedések, beleértve a tengeri szennyezés csökkentésére és a műanyagok tengerbe ürítésének megakadályozására, illetve a már tengerbe került műanyagok tengeri biodiverzitásra és ökoszisztémákra gyakorolt hatásának csökkentésére irányuló intézkedéseket, a WCPF-egyezménnyel összhangban a hatálya alá tartozó terület veszélyeztetett tengeri ökoszisztémáinak védelmét szolgáló intézkedéseket, valamint a nem szándékos fogások, köztük különösen a veszélyeztetett tengeri fajok nem szándékos fogásainak lehető legnagyobb mértékű elkerülésére és csökkentésére, valamint a visszadobás gyakorlatának fokozatos felszámolására irányuló intézkedéseket;

f)

a halcsoportosulást előidéző eszközök (FAD-ok) használatával kapcsolatos intézkedések, nevezetesen az adatgyűjtés javítását, a FAD-használat pontos felmérését, nyomon követését és figyelését, a veszélyeztetett tonhalállományra gyakorolt hatásának csökkentését, az összes célfajra és nem célfajra, valamint az ökoszisztémákra gyakorolt lehetséges hatásainak mérséklését célzó intézkedések;

g)

a hátrahagyott, elveszített vagy más módon az óceánba juttatott halászeszközök hatását csökkentő és az ilyen eszközök azonosítását és begyűjtését megkönnyítő intézkedések, továbbá a tengeri hulladék keletkezését mérséklő intézkedések;

h)

a kizárólag cápauszonyok zsákmányolására irányuló halászat betiltására irányuló intézkedések és a kifogott cápák uszonyostul való kirakodásának előírása;

i)

adott esetben és a vonatkozó alapító okmányok által megengedett keretek között a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) a halászati ágazat munkafeltételeiről szóló egyezményének végrehajtását ösztönző ajánlások;

j)

kiegészítő technikai intézkedések a WCPFC kisegítő testületei és munkacsoportjai által kibocsátott ajánlások alapján.

a)

azoknak a célkitűzéseknek és elveknek megfelelően jár el, amelyeket az Unió a közös halászati politika keretében követ, elsősorban az 1380/2013/EU rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében említett elővigyázatossági megközelítés és az ott meghatározott, a maximális fenntartható hozamhoz kapcsolódó célkitűzések útján, a következők érdekében: a halászati gazdálkodás vonatkozásában az ökoszisztéma-alapú megközelítés alkalmazásának és a halászati tevékenységek környezeti hatásai mérséklésének előmozdítása, a nem szándékos fogások lehető legnagyobb mértékű elkerülése és csökkentése, a visszadobás gyakorlatának fokozatos felszámolása, a halászati tevékenységek által a tengeri ökoszisztémákra és azok élőhelyeire gyakorolt hatások minimalizálása, valamint – a gazdaságilag életképes és versenyképes uniós halászat támogatása révén – a halászati tevékenységből élők megfelelő életszínvonalának biztosítása és a fogyasztók érdekeinek figyelembevétele;

b)

elősegíti az érdekelt felek megfelelő szerepvállalását a NAFO-intézkedések előkészítő szakaszában, és gondoskodik arról, hogy a NAFO-bizottság által elfogadott intézkedések összhangban legyenek a NAFO-egyezménnyel;

c)

gondoskodik arról, hogy a NAFO-bizottság által elfogadott intézkedések összhangban legyenek a nemzetközi joggal, különösen az ENSZ 1982. évi Tengerjogi Egyezményével, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelméről és kezeléséről szóló 1995. évi ENSZ-megállapodással, a nemzetközi védelmi és gazdálkodási intézkedések nyílt tengeri halászhajók általi betartásának előmozdításáról szóló 1993. évi megállapodással, valamint a kikötő szerinti államok intézkedéseiről szóló 2009. évi FAO-megállapodással;

d)

olyan álláspontokat képvisel, amelyek összhangban állnak más regionális halászati gazdálkodási szervezetek adott területen már bevált gyakorlataival;

e)

következetességre és szinergiára törekszik a harmadik országokkal fenntartott kétoldalú halászati kapcsolatok keretében követett politikájával, és biztosítja az összhangot az egyéb uniós szakpolitikákkal, elsősorban a külkapcsolatok, a foglalkoztatás, a környezetvédelem, a kereskedelem, a fejlesztés, a kutatás és az innováció területén;

f)

gondoskodik arról, hogy eleget tegyen nemzetközi kötelezettségvállalásainak;

g)

a közös halászati politika külpolitikai vetületéről szóló bizottsági közleményről szóló, 2012. március 19-i tanácsi következtetésekkel (1) összhangban végzi tevékenységét;

h)

arra törekszik, hogy egyenlő versenyfeltételeket teremtsen az uniós flotta számára a NAFO szabályozási területén, az uniós jog szerint alkalmazandóakkal megegyező elvek és normák alapján, valamint törekszik ezen elvek és normák egységes végrehajtásának az előmozdítására;

i)

az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és az Európai Bizottságnak a „Nemzetközi óceánpolitikai irányítás: az óceánjaink jövőjét biztosító menetrend” című közös közleményéről (2) szóló tanácsi következtetésekkel (3) összhangban jár el, továbbá előmozdítja a NAFO hatékonyságának támogatását és fokozását, valamint – adott esetben – a NAFO irányításának és teljesítőképességének javítását szolgáló intézkedéseket (különösen a tudományosság, a szabályszerűség, az átláthatóság és a döntéshozatal tekintetében), ily módon hozzájárulva az óceánok minden szempontból fenntartható kezeléséhez;

j)

elősegíti a regionális halászati gazdálkodási szervezetek és a regionális tengeri egyezmények közötti koordinációt, valamint adott esetben ezeknek – megbízatásuk keretein belül – a globális szervezetekkel folytatott együttműködését;

k)

a tonhallal foglalkozó regionális halászati gazdálkodási szervezetek ún. kóbei folyamatához hasonló együttműködési mechanizmusokat mozdít elő a tonhaltól eltérő fajokkal foglalkozó regionális halászati gazdálkodási szervezetek között.

a)

a NAFO szabályozási területe halászati erőforrásainak vonatkozásában a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvéleményeken és az elővigyázatossági megközelítésen alapuló állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedések, beleértve a NAFO által szabályozott tengeri élő biológiai erőforrásokra vonatkozó teljes kifogható mennyiségeket és kvótákat vagy erőkifejtést érintő szabályozásokat, amelyek legkésőbb 2020-ra biztosítják vagy fenntartják a maximális fenntartható hozam szerinti kiaknázási arányt. Szükség esetén a túlhalászott állományokra vonatkozóan külön intézkedéseket kell mérlegelni annak érdekében, hogy a halászati erőkifejtés összhangba kerüljön a rendelkezésre álló halászati lehetőségekkel;

b)

a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászati tevékenységek megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló intézkedések a szabályozási területen, többek között a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászati tevékenységet folytató hajók feketelistáinak összeállítása;

c)

a halászatra vonatkozó tudományos adatgyűjtést megerősítő, valamint a halászati ágazat és a tudósok közötti jobb együttműködést előmozdító intézkedések;

d)

a NAFO szabályozási területére vonatkozó nyomonkövetési, ellenőrzési és felügyeleti intézkedések az ellenőrzés hatékonyságának és a NAFO által elfogadott intézkedések betartásának a biztosítása érdekében;

e)

a halászati tevékenységek tengeri biodiverzitásra, valamint tengeri ökoszisztémákra és azok élőhelyeire gyakorolt negatív hatásainak minimalizálását célzó intézkedések, beleértve a tengerszennyezés csökkentésére és a műanyagok tengerbe ürítésének megakadályozására, illetve a már tengerbe került műanyagok tengeri biodiverzitásra és ökoszisztémákra gyakorolt hatásának csökkentésére irányuló intézkedéseket, a NAFO-egyezménnyel összhangban és a nyílt tengeren folytatott mélytengeri halászat kezelésére vonatkozó nemzetközi FAO-iránymutatásokra is figyelemmel a szabályozási terület veszélyeztetett tengeri ökoszisztémáinak védelmét szolgáló intézkedéseket, továbbá a nem szándékos fogások, köztük különösen a veszélyeztetett tengeri fajok nem szándékos fogásainak lehető legnagyobb mértékű elkerülésére és csökkentésére, valamint a visszadobás gyakorlatának fokozatos felszámolására irányuló intézkedéseket;

f)

a hátrahagyott, elveszített vagy más módon az óceánba juttatott halászeszközök hatását csökkentő és az ilyen eszközök azonosítását és begyűjtését megkönnyítő intézkedések;

g)

a kizárólag cápauszonyok zsákmányolására irányuló halászat betiltására irányuló intézkedések és a kifogott cápák uszonyostul való kirakodásának előírása;

h)

adott esetben közös megközelítések kidolgozása más regionális halászati gazdálkodási szervezetekkel, különösen azokkal, amelyek ugyanabban a térségben folytatnak halászati gazdálkodást;

i)

a szabályozási területen folytatott, halászattól eltérő tevékenységek tengeri biológiai erőforrásokra gyakorolt hatásainak kezelésével kapcsolatos megközelítések kidolgozása;

j)

adott esetben és a vonatkozó alapító okmányok által megengedett keretek között a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) a halászati ágazat munkafeltételeiről szóló egyezményének végrehajtását ösztönző ajánlások;

k)

kiegészítő technikai intézkedések a NAFO kisegítő testületei és munkacsoportjai által kibocsátott ajánlások alapján.

a)

azoknak a célkitűzéseknek és elveknek megfelelően jár el, amelyeket az Unió a közös halászati politika keretében követ, elsősorban az 1380/2013/EU rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében említett elővigyázatossági megközelítés és az ott meghatározott, a maximális fenntartható hozamhoz kapcsolódó célkitűzések útján, a következők érdekében: a halászati gazdálkodás vonatkozásában az ökoszisztéma-alapú megközelítés alkalmazásának és a halászati tevékenységek környezeti hatásai mérséklésének előmozdítása, a nem szándékos fogások lehető legnagyobb mértékű elkerülése és csökkentése, a visszadobás gyakorlatának fokozatos felszámolása, a halászati tevékenységek által a tengeri ökoszisztémákra és azok élőhelyeire gyakorolt hatások minimalizálása, valamint – a gazdaságilag életképes és versenyképes uniós halászat támogatása révén – a halászati tevékenységből élők megfelelő életszínvonalának biztosítása és a fogyasztók érdekeinek figyelembevétele;

b)

gondoskodik arról, hogy a NASCO által elfogadott intézkedések összhangban legyenek a NASCO-egyezmény célkitűzéseivel;

c)

gondoskodik arról, hogy a NASCO által elfogadott intézkedések összhangban legyenek a nemzetközi joggal, különösen az ENSZ Tengerjogi Egyezményével és annak 66. cikkével, a nemzetközi védelmi és gazdálkodási intézkedések nyílt tengeri halászhajók általi betartásának előmozdításáról szóló megállapodással, valamint a kikötő szerinti államok intézkedéseiről szóló 2009. évi FAO-megállapodással;

d)

olyan álláspontokat képvisel, amelyek összhangban állnak más regionális halászati gazdálkodási szervezetek adott területen már bevált gyakorlataival;

e)

következetességre és szinergiára törekszik a harmadik országokkal fenntartott kétoldalú halászati kapcsolatok keretében követett politikájával, és biztosítja az összhangot az egyéb uniós politikákkal, elsősorban a külkapcsolatok, a foglalkoztatás, a környezetvédelem, a kereskedelem, a fejlesztés, a kutatás és az innováció területén;

f)

gondoskodik arról, hogy eleget tegyen nemzetközi kötelezettségvállalásainak;

g)

a közös halászati politika külpolitikai vetületéről szóló bizottsági közleményről szóló, 2012. március 19-i tanácsi következtetésekkel (1) összhangban végzi tevékenységét;

h)

arra törekszik, hogy egyenlő versenyfeltételeket teremtsen az uniós flotta számára az egyezmény hatálya alá tartozó területen, az uniós jog szerint alkalmazandóakkal megegyező elvek és normák alapján, valamint törekszik ezen elvek és normák egységes végrehajtásának az előmozdítására;

i)

az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és az Európai Bizottságnak a „Nemzetközi óceánpolitikai irányítás: az óceánjaink jövőjét biztosító menetrend” című közös közleményéről (2) szóló tanácsi következtetésekkel (3) összhangban jár el, továbbá előmozdítja a NASCO hatékonyságának támogatását és fokozását, valamint – adott esetben – a NASCO irányításának és teljesítőképességének javítását szolgáló intézkedéseket (pl. a tudományosság, a szabályszerűség, az átláthatóság és a döntéshozatal tekintetében), ily módon hozzájárulva az óceánok minden szempontból fenntartható kezeléséhez;

j)

elősegíti a regionális halászati gazdálkodási szervezetek és a regionális tengeri egyezmények közötti koordinációt, valamint adott esetben ezeknek – megbízatásuk keretein belül – a globális szervezetekkel folytatott együttműködését, valamint előmozdítja a koordinációt különösen az OSPAR-ral, amelynek az Unió szintén szerződő fele;

k)

a tonhallal foglalkozó regionális halászati gazdálkodási szervezetek ún. kóbei folyamatához hasonló együttműködési mechanizmusokat mozdít elő a tonhaltól eltérő fajokkal foglalkozó regionális halászati gazdálkodási szervezetek között.

a)

az egyezmény hatálya alá tartozó terület halászati erőforrásai vonatkozásában a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvéleményeken alapuló állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedések, beleértve a NASCO által szabályozott tengeri élő biológiai erőforrásokra vonatkozó teljes kifogható mennyiségeket és kvótákat vagy erőkifejtést érintő szabályozásokat, amelyek legkésőbb 2020-ra biztosítják vagy fenntartják a maximális fenntartható hozam szerinti kiaknázási arányt. Szükség esetén a túlhalászott állományokra vonatkozóan külön intézkedéseket kell mérlegelni annak érdekében, hogy a halászati erőkifejtés összhangba kerüljön a rendelkezésre álló halászati lehetőségekkel;

b)

a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászati tevékenységek megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló intézkedések az egyezmény hatálya alá tartozó területen, többek között a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászati tevékenységet folytató hajók feketelistáinak összeállítása;

c)

a halászatra vonatkozó tudományos adatgyűjtést megerősítő, valamint a halászati ágazat és a tudósok közötti jobb együttműködést előmozdító intézkedések;

d)

a NASCO-egyezmény hatálya alá tartozó területre vonatkozó nyomonkövetési, ellenőrzési és felügyeleti intézkedések az ellenőrzés hatékonyságának és a NASCO által elfogadott intézkedések betartásának a biztosítása érdekében;

e)

a halászati tevékenységek és akvakultúra tengeri biodiverzitásra, valamint tengeri ökoszisztémákra és azok élőhelyeire gyakorolt negatív hatásainak minimalizálását célzó intézkedések, beleértve a tengeri szennyezés csökkentésére és a műanyagok tengerbe ürítésének megakadályozására, illetve a már tengerbe került műanyagok tengeri biodiverzitásra és ökoszisztémákra gyakorolt hatásának csökkentésére irányuló intézkedéseket, a nyílt tengeren folytatott mélytengeri halászat kezelésére vonatkozó nemzetközi FAO-iránymutatásokkal összhangban a NASCO-egyezmény hatálya alá tartozó terület veszélyeztetett tengeri ökoszisztémáinak védelmét szolgáló intézkedéseket, valamint a nem szándékos fogások, köztük különösen a veszélyeztetett tengeri fajok nem szándékos fogásainak lehető legnagyobb mértékű elkerülésére és csökkentésére, valamint a visszadobás gyakorlatának fokozatos felszámolására irányuló intézkedéseket;

f)

a hátrahagyott, elveszített vagy más módon az óceánba juttatott halászeszközök hatását csökkentő és az ilyen eszközök azonosítását és begyűjtését megkönnyítő intézkedések;

g)

a kizárólag cápauszonyok zsákmányolására irányuló halászat betiltására irányuló intézkedések és a kifogott cápák uszonyostul való kirakodásának előírása;

h)

adott esetben közös megközelítések más regionális halászati gazdálkodási szervezetekkel, különösen azokkal, amelyek ugyanabban a térségben folytatnak halászati gazdálkodást;

i)

adott esetben és a vonatkozó alapító okmányok által megengedett keretek között a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) a halászati ágazat munkafeltételeiről szóló egyezményének végrehajtását ösztönző ajánlások;

j)

kiegészítő technikai intézkedések a NASCO kisegítő testületei és munkacsoportjai által kibocsátott ajánlások alapján.

a)

azoknak a célkitűzéseknek és elveknek megfelelően jár el, amelyeket az Unió a közös halászati politika keretében követ, elsősorban az 1380/2013/EU rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében említett elővigyázatossági megközelítés és az ott meghatározott, a maximális fenntartható hozamhoz kapcsolódó célkitűzések útján, a következők érdekében: a halászati gazdálkodás vonatkozásában az ökoszisztéma-alapú megközelítés alkalmazásának előmozdítása, a nem szándékos fogások lehető legnagyobb mértékű elkerülése és csökkentése, a visszadobás gyakorlatának fokozatos felszámolása, a halászati tevékenységek által a tengeri ökoszisztémákra és azok élőhelyeire gyakorolt hatások minimalizálása, valamint – a gazdaságilag életképes és versenyképes uniós halászat támogatása révén – a halászati tevékenységből élők megfelelő életszínvonalának biztosítása és a fogyasztók érdekeinek figyelembevétele;

b)

gondoskodik arról, hogy a NEAFC által elfogadott intézkedések összhangban legyenek a NEAFC-egyezmény célkitűzéseivel;

c)

gondoskodik arról, hogy a NEAFC által elfogadott intézkedések összhangban legyenek a nemzetközi joggal, különösen az ENSZ 1982. évi Tengerjogi Egyezményével, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelméről és kezeléséről szóló 1995. évi ENSZ-megállapodással, a nemzetközi védelmi és gazdálkodási intézkedések nyílt tengeri halászhajók általi betartásának előmozdításáról szóló 1993. évi megállapodással, valamint a kikötő szerinti államok intézkedéseiről szóló 2009. évi FAO-megállapodással;

d)

olyan álláspontokat képvisel, amelyek összhangban állnak más regionális halászati gazdálkodási szervezetek adott területen már bevált gyakorlataival;

e)

következetességre és szinergiára törekszik a harmadik országokkal fenntartott kétoldalú halászati kapcsolatok keretében követett politikájával, és biztosítja az összhangot az egyéb uniós politikákkal, elsősorban a külkapcsolatok, a foglalkoztatás, a környezetvédelem, a kereskedelem, a fejlesztés, a kutatás és az innováció területén;

f)

gondoskodik arról, hogy eleget tegyen nemzetközi kötelezettségvállalásainak;

g)

a közös halászati politika külpolitikai vetületéről szóló bizottsági közleményről szóló, 2012. március 19-i tanácsi következtetésekkel (1) összhangban végzi tevékenységét;

h)

arra törekszik, hogy egyenlő versenyfeltételeket teremtsen az uniós flotta számára a NEAFC szabályozási területén, az uniós jog szerint alkalmazandóakkal megegyező elvek és normák alapján, valamint törekszik az állásfoglalások és ajánlások egységes végrehajtásának az előmozdítására;

i)

az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és az Európai Bizottságnak a „Nemzetközi óceánpolitikai irányítás: az óceánjaink jövőjét biztosító menetrend” című közös közleményéről (2) szóló tanácsi következtetésekkel (3) összhangban jár el, továbbá előmozdítja a NEAFC hatékonyságának támogatását és fokozását, valamint – adott esetben – a NEAFC irányításának és teljesítőképességének javítását szolgáló intézkedéseket (különösen a tudományosság, a szabályszerűség, az átláthatóság és a döntéshozatal tekintetében), ily módon hozzájárulva az óceánok minden szempontból fenntartható kezeléséhez;

j)

elősegíti a regionális halászati gazdálkodási szervezetek és a regionális tengeri egyezmények közötti koordinációt, valamint adott esetben ezeknek – megbízatásuk keretein belül – a globális szervezetekkel folytatott együttműködését, valamint előmozdítja a koordinációt különösen az OSPAR-ral, amelynek az Unió szintén szerződő fele;

k)

a tonhallal foglalkozó regionális halászati gazdálkodási szervezetek ún. kóbei folyamatához hasonló együttműködési mechanizmusokat mozdít elő a tonhaltól eltérő fajokkal foglalkozó regionális halászati gazdálkodási szervezetek között.

a)

a szabályozási terület halászati erőforrásai vonatkozásában a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvéleményeken alapuló állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedések, beleértve a NEAFC által szabályozott tengeri élő biológiai erőforrásokra vonatkozó teljes kifogható mennyiségeket és kvótákat vagy erőkifejtést érintő szabályozásokat, amelyek legkésőbb 2020-ra biztosítják vagy fenntartják a maximális fenntartható hozam szerinti kiaknázási arányt. Szükség esetén az állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedéseknek külön intézkedéseket kell tartalmazniuk a túlhalászott állományokra vonatkozóan, hogy a halászati erőkifejtés összhangba kerüljön a rendelkezésre álló halászati lehetőségekkel;

b)

a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászati tevékenységek megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló intézkedések a szabályozási területen, többek között a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászati tevékenységet folytató hajók feketelistáinak összeállítása;

c)

a halászatra vonatkozó tudományos adatgyűjtést megerősítő, valamint a halászati ágazat és a tudósok közötti jobb együttműködést előmozdító intézkedések;

d)

a szabályozási területre vonatkozó nyomonkövetési, ellenőrzési és felügyeleti intézkedések az ellenőrzés hatékonyságának és a NEAFC által elfogadott intézkedések betartásának a biztosítása érdekében;

e)

a halászati tevékenységek tengeri biodiverzitásra, valamint tengeri ökoszisztémákra és azok élőhelyeire gyakorolt negatív hatásainak minimalizálását célzó intézkedések, beleértve a tengeri szennyezés csökkentésére és a műanyagok tengerbe ürítésének megakadályozására, illetve a már tengerbe került műanyagok tengeri biodiverzitásra és ökoszisztémákra gyakorolt hatásának csökkentésére irányuló intézkedéseket, a nyílt tengeren folytatott mélytengeri halászat kezelésére vonatkozó nemzetközi FAO-iránymutatásokkal összhangban a szabályozási terület veszélyeztetett tengeri ökoszisztémáinak védelmét szolgáló intézkedéseket, valamint a nem szándékos fogások, köztük különösen a veszélyeztetett tengeri fajok nem szándékos fogásainak lehető legnagyobb mértékű elkerülésére és csökkentésére, valamint a visszadobás gyakorlatának fokozatos felszámolására irányuló intézkedéseket;

f)

a hátrahagyott, elveszített vagy más módon az óceánba juttatott halászeszközök hatását csökkentő és az ilyen eszközök azonosítását és begyűjtését megkönnyítő intézkedések;

g)

a kizárólag cápauszonyok zsákmányolására irányuló halászat betiltására irányuló intézkedések és a kifogott cápák uszonyostul való kirakodásának előírása;

h)

adott esetben és a vonatkozó alapító okmányok által megengedett keretek között a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) a halászati ágazat munkafeltételeiről szóló egyezményének végrehajtását ösztönző ajánlások;

i)

adott esetben közös megközelítések más regionális halászati gazdálkodási szervezetekkel, különösen azokkal, amelyek ugyanabban a térségben folytatnak halászati gazdálkodást;

j)

kiegészítő technikai intézkedések a NEAFC kisegítő testületei és munkacsoportjai által kibocsátott ajánlások alapján.

a)

azoknak a célkitűzéseknek és elveknek megfelelően jár el, amelyeket az Unió a közös halászati politika keretében követ, elsősorban az 1380/2013/EU rendelet 2. cikkének (2) bekezdésben említett elővigyázatossági megközelítés és az ott meghatározott, a maximális fenntartható hozamhoz kapcsolódó célkitűzések útján, a következők érdekében: a halászati gazdálkodás vonatkozásában az ökoszisztéma-alapú megközelítés alkalmazásának előmozdítása, a nem szándékos fogások lehető legnagyobb mértékű elkerülése és csökkentése, a visszadobás gyakorlatának fokozatos felszámolása, a halászati tevékenységek által a tengeri ökoszisztémákra és azok élőhelyeire gyakorolt hatások minimalizálása, valamint – a gazdaságilag életképes és versenyképes uniós halászat támogatása révén – a halászati tevékenységből élők megfelelő életszínvonalának biztosítása és a fogyasztók érdekeinek figyelembevétele;

b)

gondoskodik arról, hogy a felek éves konferenciáján elfogadott intézkedések összhangban legyenek a Bering-tengeri egyezménnyel;

c)

gondoskodik arról, hogy a felek éves konferenciája által elfogadott intézkedések összhangban legyenek a nemzetközi joggal, különösen az ENSZ 1982. évi Tengerjogi Egyezményével, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelméről és kezeléséről szóló 1995. évi ENSZ-megállapodással, a nemzetközi védelmi és gazdálkodási intézkedések nyílt tengeri halászhajók általi betartásának előmozdításáról szóló 1993. évi megállapodással, valamint a kikötő szerinti államok intézkedéseiről szóló 2009. évi FAO-megállapodással;

d)

olyan álláspontokat képvisel, amelyek összhangban állnak más regionális halászati gazdálkodási szervezetek adott területen már bevált gyakorlataival;

e)

következetességre és szinergiára törekszik a harmadik országokkal fenntartott kétoldalú halászati kapcsolatok keretében követett politikájával, és biztosítja az összhangot az egyéb uniós politikákkal, elsősorban a külkapcsolatok, a foglalkoztatás, a környezetvédelem, a kereskedelem, a fejlesztés, a kutatás és az innováció területén;

f)

gondoskodik arról, hogy eleget tegyen nemzetközi kötelezettségvállalásainak;

g)

a közös halászati politika külpolitikai vetületéről szóló bizottsági közleményről szóló, 2012. március 19-i tanácsi következtetésekkel (1) összhangban végzi tevékenységét;

h)

arra törekszik, hogy egyenlő versenyfeltételeket teremtsen az uniós flotta számára a Bering-tengeri egyezmény hatálya alá tartozó területen, az uniós jog szerint alkalmazandóakkal megegyező elvek és normák alapján, valamint törekszik ezen elvek és normák egységes végrehajtásának az előmozdítására;

i)

az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és az Európai Bizottságnak a „Nemzetközi óceánpolitikai irányítás: az óceánjaink jövőjét biztosító menetrend” című közös közleményéről (2) szóló tanácsi következtetésekkel (3) összhangban jár el, továbbá előmozdítja a felek éves konferenciája hatékonyságának támogatását és fokozását, valamint – adott esetben – a felek éves konferenciája irányításának és teljesítőképességének javítását szolgáló intézkedéseket (különösen a tudományosság, a szabályszerűség, az átláthatóság és a döntéshozatal tekintetében), ily módon hozzájárulva az óceánok minden szempontból fenntartható kezeléséhez;

j)

elősegíti a regionális halászati gazdálkodási szervezetek és a regionális tengeri egyezmények közötti koordinációt, valamint adott esetben ezeknek – megbízatásuk keretein belül – a globális szervezetekkel folytatott együttműködését;

k)

a tonhallal foglalkozó regionális halászati gazdálkodási szervezetek ún. kóbei folyamatához hasonló együttműködési mechanizmusokat mozdít elő a tonhaltól eltérő fajokkal foglalkozó regionális halászati gazdálkodási szervezetek között.

a)

a Bering-tengeri egyezmény hatálya alá tartozó terület halászati erőforrásai vonatkozásában a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvéleményeken alapuló állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedések, beleértve a felek éves konferenciája által, vagy a Bering-tengeri egyezmény mellékletének módosításával szabályozott tengeri élő biológiai erőforrásokra vonatkozó teljes kifogható mennyiségeket és egyéni nemzeti kvótákat vagy erőkifejtési szabályozást, amelyek legkésőbb 2020-ra biztosítják vagy fenntartják a maximális fenntartható hozam szerinti kiaknázási arányt. Szükség esetén az állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedéseknek külön intézkedéseket kell tartalmazniuk a túlhalászott állományokra vonatkozóan, hogy a halászati erőkifejtés összhangba kerüljön a rendelkezésre álló halászati lehetőségekkel;

b)

a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászati tevékenységek megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló intézkedések a Bering-tengeri egyezmény hatálya alá tartozó területen, többek között a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászati tevékenységet folytató hajók feketelistáinak összeállítása;

c)

a halászatra vonatkozó tudományos adatgyűjtést megerősítő, valamint a halászati ágazat és a tudósok közötti jobb együttműködést előmozdító intézkedések;

d)

az egyezmény hatálya alá tartozó területre vonatkozó nyomonkövetési, ellenőrzési és felügyeleti intézkedések az ellenőrzés hatékonyságának és a felek éves konferenciája által elfogadott intézkedések betartásának a biztosítása érdekében;

e)

a halászati tevékenységek tengeri biodiverzitásra, valamint tengeri ökoszisztémákra és azok élőhelyeire gyakorolt negatív hatásainak minimalizálását célzó intézkedések, beleértve a tengeri szennyezés csökkentésére és a műanyagok tengerbe ürítésének megakadályozására, illetve a már tengerbe került műanyagok tengeri biodiverzitásra és ökoszisztémákra gyakorolt hatásának csökkentésére irányuló intézkedéseket, a nyílt tengeren folytatott mélytengeri halászat kezelésére vonatkozó nemzetközi FAO-iránymutatásokkal összhangban a Bering-tengeri egyezmény hatálya alá tartozó terület veszélyeztetett tengeri ökoszisztémáinak védelmét szolgáló intézkedéseket, valamint a nem szándékos fogások, köztük különösen a veszélyeztetett tengeri fajok nem szándékos fogásainak lehető legnagyobb mértékű elkerülésére és csökkentésére, valamint a visszadobás gyakorlatának fokozatos felszámolására irányuló intézkedéseket;

f)

a hátrahagyott, elveszített vagy más módon az óceánba juttatott halászeszközök hatását csökkentő és az ilyen eszközök azonosítását és begyűjtését megkönnyítő intézkedések;

g)

a kizárólag cápauszonyok zsákmányolására irányuló halászat betiltására irányuló intézkedések és a kifogott cápák uszonyostul való kirakodásának előírása;

h)

adott esetben és a vonatkozó alapító okmányok által megengedett keretek között a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) a halászati ágazat munkafeltételeiről szóló egyezményének végrehajtását ösztönző ajánlások;

i)

adott esetben közös megközelítések kidolgozása más regionális halászati gazdálkodási szervezetekkel, különösen azokkal, amelyek ugyanabban a térségben folytatnak halászati gazdálkodást;

j)

kiegészítő technikai intézkedések a felek éves konferenciájának kisegítő testületei és munkacsoportjai által kibocsátott ajánlások alapján.

a)

azoknak a célkitűzéseknek és elveknek megfelelően jár el, amelyeket az Unió a közös halászati politika keretében követ, elsősorban az 1380/2013/EU rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében említett elővigyázatossági megközelítés és az ott meghatározott, a maximális fenntartható hozamhoz kapcsolódó célkitűzések útján, a következők érdekében: a halászati gazdálkodás vonatkozásában az ökoszisztéma-alapú megközelítés alkalmazásának előmozdítása, a nem szándékos fogások lehető legnagyobb mértékű elkerülése és csökkentése, a visszadobás gyakorlatának fokozatos felszámolása, a halászati tevékenységek által a tengeri ökoszisztémákra és azok élőhelyeire gyakorolt hatások minimalizálása, valamint – a gazdaságilag életképes és versenyképes uniós halászat támogatása révén – a halászati tevékenységből élők megfelelő életszínvonalának biztosítása és a fogyasztók érdekeinek figyelembevétele;

b)

elősegíti az érdekelt felek megfelelő szerepvállalását a CCAMLR-intézkedések előkészítő szakaszában és gondoskodik arról, hogy a CCAMLR által elfogadott intézkedések összhangban legyenek a CAMLR-egyezménnyel;

c)

gondoskodik arról, hogy a CCAMLR által elfogadott intézkedések összhangban legyenek a nemzetközi joggal, különösen az ENSZ 1982. évi Tengerjogi Egyezményével, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelméről és kezeléséről szóló 1995. évi ENSZ-megállapodással, a nemzetközi védelmi és gazdálkodási intézkedések nyílt tengeri halászhajók általi betartásának előmozdításáról szóló 1993. évi megállapodással, valamint a kikötő szerinti államok intézkedéseiről szóló 2009. évi FAO-megállapodással;

d)

olyan álláspontokat képvisel, amelyek összhangban állnak az adott területen tevékenykedő egyéb regionális halászati gazdálkodási szervezetekével;

e)

következetességre és szinergiára törekszik a harmadik országokkal fenntartott kétoldalú halászati kapcsolatok keretében követett politikájával, és biztosítja az összhangot az egyéb uniós politikákkal, elsősorban a külkapcsolatok, a foglalkoztatás, a környezetvédelem, a kereskedelem, a fejlesztés, a kutatás és az innováció területén;

f)

gondoskodik arról, hogy eleget tegyen nemzetközi kötelezettségvállalásainak;

g)

a közös halászati politika külpolitikai vetületéről szóló bizottsági közleményről szóló, 2012. március 19-i tanácsi következtetésekkel (1) összhangban végzi tevékenységét;

h)

arra törekszik, hogy egyenlő versenyfeltételeket teremtsen az uniós flotta számára a CAMLR-egyezmény hatálya alá tartozó területen, az uniós jog szerint alkalmazandóakkal megegyező elvek és normák alapján, valamint törekszik ezen elvek és normák egységes végrehajtásának az előmozdítására;

i)

az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és az Európai Bizottságnak a „Nemzetközi óceánpolitikai irányítás: az óceánjaink jövőjét biztosító menetrend” című közös közleményéről (2) szóló tanácsi következtetésekkel (3) összhangban jár el, továbbá előmozdítja a CCAMLR hatékonyságának támogatását és fokozását, valamint – adott esetben – a CCAMLR irányításának és teljesítőképességének javítását szolgáló intézkedéseket (különösen a tudományosság, a szabályszerűség, az átláthatóság és a döntéshozatal tekintetében), ily módon hozzájárulva az óceánok minden szempontból fenntartható kezeléséhez;

j)

a tagállamokkal együtt tevékenyen támogatja a védett tengeri területek reprezentatív hálózatának létrehozását a Déli-óceánon, többek között az Unió és a tagállamok által a védett tengeri területekre vonatkozó konkrét javaslatoknak a CCAMLR részére történő benyújtása révén;

k)

elősegíti a regionális halászati gazdálkodási szervezetek és a regionális tengeri egyezmények közötti koordinációt, valamint adott esetben ezeknek – megbízatásuk keretein belül – a globális szervezetekkel folytatott együttműködését;

l)

a tonhallal foglalkozó regionális halászati gazdálkodási szervezetek ún. kóbei folyamatához hasonló együttműködési mechanizmusokat mozdít elő a tonhaltól eltérő fajokkal foglalkozó regionális halászati gazdálkodási szervezetek között.

a)

a CAMLR-egyezmény hatálya alá tartozó terület halászati erőforrásai vonatkozásában a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvéleményeken alapuló állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedések, beleértve a CAMLR által szabályozott tengeri élő biológiai erőforrásokra vonatkozó teljes kifogható mennyiségeket és kvótákat vagy erőkifejtést érintő szabályozásokat, amelyek legkésőbb 2020-ra biztosítják vagy fenntartják a maximális fenntartható hozam szerinti kiaknázási arányt. Szükség esetén az állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedéseknek külön intézkedéseket kell tartalmazniuk a túlhalászott állományokra vonatkozóan, hogy a halászati erőkifejtés összhangba kerüljön a rendelkezésre álló halászati lehetőségekkel;

b)

a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászati tevékenységek megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló intézkedések a CAMLR-egyezmény hatálya alá tartozó területen, beleértve a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászati tevékenységet folytató hajók feketelistáinak összeállítását, a regionális halászati gazdálkodási szervezetekkel folytatott további információcserét, a fekete listák más regionális halászati gazdálkodási szervezetek fekete listáival való összevetését és a felségjel nélküli hajókkal szembeni célzott fellépést;

c)

a halászatra vonatkozó tudományos adatgyűjtést megerősítő, valamint a halászati ágazat és a tudósok közötti jobb együttműködést előmozdító intézkedések;

d)

a CAMLR-egyezmény hatálya alá tartozó területre vonatkozó nyomonkövetési, ellenőrzési és felügyeleti intézkedések az ellenőrzés hatékonyságának és a CCAMLR által elfogadott intézkedések betartásának a biztosítása érdekében, beleértve a CCAMLR által folytatott gazdálkodás tárgyát képező halászati erőforrások átrakásával kapcsolatos tevékenységek fokozott ellenőrzését és a CCAMLR által a Dissostichus-fajok tekintetében alkalmazott fogási dokumentációs rendszer (CDS) felülvizsgálatát a szóban forgó fajok kereskedelmében jelentkező esetleges joghézagok kiküszöbölése céljából, valamint a szomszédos regionális halászati gazdálkodási szervezetek ösztönzését a CCAMLR CDS-ével kapcsolatos együttműködésre;

e)

a halászati tevékenységek tengeri biodiverzitásra, valamint tengeri ökoszisztémákra és azok élőhelyeire gyakorolt negatív hatásainak minimalizálását célzó intézkedések, beleértve a tengeri szennyezés csökkentésére és a műanyagok tengerbe ürítésének megakadályozására, illetve a már tengerbe került műanyagok tengeri biodiverzitásra és ökoszisztémákra gyakorolt hatásának csökkentésére irányuló intézkedéseket, a nyílt tengeren folytatott mélytengeri halászat kezelésére vonatkozó nemzetközi FAO-iránymutatásokkal összhangban a CAMLR-egyezmény hatálya alá tartozó terület veszélyeztetett tengeri ökoszisztémáinak védelmét szolgáló intézkedéseket, valamint a nem szándékos fogások, köztük különösen a veszélyeztetett tengeri fajok nem szándékos fogásainak lehető legnagyobb mértékű elkerülésére és csökkentésére, valamint a visszadobás gyakorlatának fokozatos felszámolására irányuló intézkedéseket;

f)

a hátrahagyott, elveszített vagy más módon az óceánba juttatott halászeszközök hatását csökkentő és az ilyen eszközök azonosítását és begyűjtését megkönnyítő intézkedések;

g)

a kizárólag cápauszonyok zsákmányolására irányuló halászat betiltására irányuló intézkedések és a kifogott cápák uszonyostul való kirakodásának előírása;

h)

adott esetben és a vonatkozó alapító okmányok által megengedett keretek között a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) a halászati ágazat munkafeltételeiről szóló egyezményének végrehajtását ösztönző ajánlások;

i)

adott esetben közös megközelítések kidolgozása más regionális halászati gazdálkodási szervezetekkel, különösen azokkal, amelyek ugyanabban a térségben folytatnak halászati gazdálkodást;

j)

kiegészítő technikai intézkedések a CCAMLR kisegítő testületei és munkacsoportjai által kibocsátott ajánlások alapján;

k)

a tagállamokkal együtt védett tengeri területek kialakítása a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvélemények alapján, figyelemmel az Antarktisz tengeri élővilágának és a tengeri biodiverzitásnak a védelmére, valamint a veszélyeztetett ökoszisztémák és a környezeti jellemzők védelmére.

a)

azoknak a célkitűzéseknek és elveknek megfelelően jár el, amelyeket az Unió a közös halászati politika keretében követ, elsősorban az 1380/2013/EU rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében említett elővigyázatossági megközelítés és az ott meghatározott, a maximális fenntartható hozamhoz kapcsolódó célkitűzések útján, a következők érdekében: a halászati gazdálkodás vonatkozásában az ökoszisztéma-alapú megközelítés alkalmazásának előmozdítása, a nem szándékos fogások lehető legnagyobb mértékű elkerülése és csökkentése, a visszadobás gyakorlatának fokozatos felszámolása, a halászati tevékenységek által a tengeri ökoszisztémákra és azok élőhelyeire gyakorolt hatások minimalizálása, valamint – a gazdaságilag életképes és versenyképes uniós halászat támogatása révén – a halászati tevékenységből élők megfelelő életszínvonalának biztosítása és a fogyasztók érdekeinek figyelembevétele;

b)

elősegíti az érdekelt felek megfelelő szerepvállalását az ICCAT-intézkedések előkészítő szakaszában és gondoskodik arról, hogy az ICCAT által elfogadott intézkedések összhangban legyenek az ICCAT-egyezménnyel;

c)

gondoskodik arról, hogy az ICCAT által elfogadott intézkedések összhangban legyenek a nemzetközi joggal, különösen az ENSZ 1982. évi Tengerjogi Egyezményével, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelméről és kezeléséről szóló 1995. évi ENSZ-megállapodással, a nemzetközi védelmi és gazdálkodási intézkedések nyílt tengeri halászhajók általi betartásának előmozdításáról szóló 1993. évi megállapodással, valamint a kikötő szerinti államok intézkedéseiről szóló 2009. évi FAO-megállapodással;

d)

olyan álláspontokat képvisel, amelyek összhangban állnak más regionális halászati gazdálkodási szervezetek adott területen már bevált gyakorlataival;

e)

következetességre és szinergiára törekszik a harmadik országokkal fenntartott kétoldalú halászati kapcsolatok keretében követett politikájával, és biztosítja az összhangot az egyéb uniós politikákkal, elsősorban a külkapcsolatok, a foglalkoztatás, a környezetvédelem, a kereskedelem, a fejlesztés, a kutatás és az innováció területén;

f)

gondoskodik arról, hogy eleget tegyen nemzetközi kötelezettségvállalásainak;

g)

a közös halászati politika külpolitikai vetületéről szóló bizottsági közleményről szóló, 2012. március 19-i tanácsi következtetésekkel (1) összhangban végzi tevékenységét;

h)

arra törekszik, hogy egyenlő versenyfeltételeket teremtsen az uniós flotta számára az egyezmény hatálya alá tartozó területen, az uniós jog szerint alkalmazandóakkal megegyező elvek és normák alapján, valamint törekszik ezen elvek és normák egységes végrehajtásának az előmozdítására;

i)

az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és az Európai Bizottságnak a „Nemzetközi óceánpolitikai irányítás: az óceánjaink jövőjét biztosító menetrend” című közös közleményéről (2) szóló tanácsi következtetésekkel (3) összhangban jár el, továbbá előmozdítja az ICCAT hatékonyságának támogatását és fokozását, valamint – adott esetben – az ICCAT irányításának és teljesítőképességének javítását szolgáló intézkedéseket (különösen a tudományosság, a szabályszerűség, az átláthatóság és a döntéshozatal tekintetében), ily módon hozzájárulva az óceánok minden szempontból fenntartható kezeléséhez;

j)

elősegíti a regionális halászati gazdálkodási szervezetek és a regionális tengeri egyezmények közötti koordinációt, valamint adott esetben – megbízatásuk keretein belül – a globális szervezetekkel, különösen az OSPAR-bizottsággal, a Helsinki Bizottsággal és a Barcelonai Egyezménnyel folytatott együttműködést, amelyeknek az Unió is szerződő fele;

k)

közös érdekű ügyekben elősegíti a tonhallal foglalkozó egyéb regionális halászati gazdálkodási szervezetekkel folytatott koordinációt és együttműködést, nevezetesen a tonhallal foglalkozó regionális halászati gazdálkodási szervezetekre vonatkozó úgynevezett kóbei folyamat újraaktiválása, illetve minden regionális halászati gazdálkodási szervezetre való kiterjesztése révén.

a)

az ICCAT-egyezmény hatálya alá tartozó terület halászati erőforrásai vonatkozásában a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvéleményeken alapuló állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedések, beleértve az ICCAT által szabályozott tengeri élő biológiai erőforrásokra vonatkozó teljes kifogható mennyiségeket és kvótákat vagy erőkifejtést érintő szabályozásokat, amelyek legkésőbb 2020-ra biztosítják vagy fenntartják a maximális fenntartható hozam szerinti kiaknázási arányt. Szükség esetén az állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedéseknek külön intézkedéseket kell tartalmazniuk a túlhalászott állományokra vonatkozóan, hogy a halászati erőkifejtés összhangba kerüljön a rendelkezésre álló halászati lehetőségekkel;

b)

a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászati tevékenységek megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló intézkedések az egyezmény hatálya alá tartozó területen, többek között a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászati tevékenységet folytató hajók feketelistáinak összeállítása;

c)

a halászatra vonatkozó tudományos adatgyűjtést megerősítő, valamint a halászati ágazat és a tudósok közötti jobb együttműködést előmozdító intézkedések;

d)

az egyezmény hatálya alá tartozó területre vonatkozó nyomonkövetési, ellenőrzési és felügyeleti intézkedések az ellenőrzés hatékonyságának és az ICCAT által elfogadott intézkedések betartásának a biztosítása érdekében;

e)

a halászati és az akvakultúra-tevékenységek tengeri biodiverzitásra, valamint tengeri ökoszisztémákra és azok élőhelyeire gyakorolt negatív hatásainak minimalizálását célzó intézkedések, beleértve a tengeri szennyezés csökkentésére és a műanyagok tengerbe ürítésének megakadályozására, illetve a már tengerbe került műanyagok tengeri biodiverzitásra és ökoszisztémákra gyakorolt hatásának csökkentésére irányuló intézkedéseket, az ENSZ-közgyűlés határozataival összhangban az ICCAT-egyezmény hatálya alá tartozó terület veszélyeztetett tengeri ökoszisztémáinak védelmét szolgáló intézkedéseket, valamint a nem szándékos fogások – beleértve különösen a veszélyeztetett tengeri fajokat – lehető legnagyobb mértékű elkerülésére és csökkentésére, valamint a visszadobás gyakorlatának fokozatos felszámolására irányuló intézkedéseket;

f)

a halcsoportosulást előidéző eszközök (FAD-ok) használatával kapcsolatos intézkedések, nevezetesen az adatgyűjtés javítását, a FAD-használat pontos felmérését, nyomon követését és figyelését, a veszélyeztetett tonhalállományra gyakorolt hatásának csökkentését, az összes célfajra és nem célfajra, valamint az ökoszisztémákra gyakorolt lehetséges hatásainak mérséklését célzó intézkedések;

g)

a hátrahagyott, elveszített vagy más módon az óceánba juttatott halászeszközök hatását csökkentő és az ilyen eszközök azonosítását és begyűjtését megkönnyítő intézkedések, továbbá a tengeri hulladék keletkezését mérséklő intézkedések;

h)

a kizárólag cápauszonyok zsákmányolására irányuló halászat betiltására irányuló intézkedések és a kifogott cápák uszonyostul való kirakodásának előírása;

i)

adott esetben és a vonatkozó alapító okmányok által megengedett keretek között a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) a halászati ágazat munkafeltételeiről szóló egyezményének végrehajtását ösztönző ajánlások;

j)

kiegészítő technikai intézkedések az ICCAT kisegítő testületei és munkacsoportjai által kibocsátott ajánlások alapján.

a)

azoknak a célkitűzéseknek és elveknek megfelelően jár el, amelyeket az Unió a közös halászati politika keretében követ, elsősorban az 1380/2013/EU rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében említett elővigyázatossági megközelítés és az ott meghatározott, a maximális fenntartható hozamhoz kapcsolódó célkitűzések útján, a következők érdekében: a halászati gazdálkodás vonatkozásában az ökoszisztéma-alapú megközelítés alkalmazásának előmozdítása, a nem szándékos fogások lehető legnagyobb mértékű elkerülése és csökkentése, a visszadobás gyakorlatának fokozatos felszámolása, a halászati tevékenységek által a tengeri ökoszisztémákra és azok élőhelyeire gyakorolt hatások minimalizálása, valamint – a gazdaságilag életképes és versenyképes uniós halászat támogatása révén – a halászati tevékenységből élők megfelelő életszínvonalának biztosítása és a fogyasztók érdekeinek figyelembevétele;

b)

elősegíti az érdekelt felek megfelelő szerepvállalását a GFCM-intézkedések előkészítő szakaszában és gondoskodik arról, hogy a GFCM által elfogadott intézkedések összhangban legyenek a GFCM-megállapodással;

c)

gondoskodik arról, hogy a GFCM által elfogadott intézkedések összhangban legyenek a nemzetközi joggal, különösen az ENSZ 1982. évi Tengerjogi Egyezményével, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelméről és kezeléséről szóló 1995. évi ENSZ-megállapodással, a nemzetközi védelmi és gazdálkodási intézkedések nyílt tengeri halászhajók általi betartásának előmozdításáról szóló 1993. évi megállapodással, valamint a kikötő szerinti államok intézkedéseiről szóló 2009. évi FAO-megállapodással;

d)

igyekszik teljesíteni a 2017. március 30-án Máltán aláírt „MedFish4Ever” miniszteri nyilatkozatban és a 2018. június 7-i szófiai miniszteri nyilatkozatban előirányzott lépéseket és kötelezettségvállalásokat, melyek célja az adatgyűjtés és a tudományos értékelés javítása, egy ökoszisztéma-alapú halászati gazdálkodási keretrendszer létrehozása, a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat felszámolására törekvő jogkövető magatartás elősegítése, a fenntartható kisüzemi halászat és akvakultúra támogatása, valamint nagyobb fokú szolidaritás és koordináció biztosítása a Földközi-tengeren;

e)

olyan álláspontokat képvisel, amelyek összhangban állnak más regionális halászati gazdálkodási szervezetek adott területen már bevált gyakorlataival;

f)

következetességre és szinergiára törekszik a harmadik országokkal fenntartott kétoldalú halászati kapcsolatok keretében követett politikájával, és biztosítja az összhangot az egyéb uniós politikákkal, elsősorban a külkapcsolatok, a foglalkoztatás, a környezetvédelem, a kereskedelem, a fejlesztés, a kutatás és az innováció területén;

g)

gondoskodik arról, hogy eleget tegyen nemzetközi kötelezettségvállalásainak;

h)

a közös halászati politika külpolitikai vetületéről szóló bizottsági közleményről szóló, 2012. március 19-i tanácsi következtetésekkel (1) összhangban végzi tevékenységét;

i)

arra törekszik, hogy egyenlő versenyfeltételeket teremtsen az uniós flotta számára a GFCM-megállapodás hatálya alá tartozó területen, az uniós jog szerint alkalmazandóakkal megegyező elvek és normák alapján, valamint törekszik ezen elvek és normák egységes végrehajtásának előmozdítására;

j)

az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és az Európai Bizottságnak a „Nemzetközi óceánpolitikai irányítás: az óceánjaink jövőjét biztosító menetrend” című közös közleményéről (2) szóló tanácsi következtetésekkel (3) összhangban jár el, továbbá előmozdítja a GFCM hatékonyságának támogatását és fokozását, valamint – adott esetben – a GFCM irányításának és teljesítőképességének javítását szolgáló intézkedéseket (különösen a tudományosság, a szabályszerűség, az átláthatóság és a döntéshozatal tekintetében), ily módon hozzájárulva az óceánok minden szempontból fenntartható kezeléséhez;

k)

elősegíti a regionális halászati gazdálkodási szervezetek és a regionális tengeri egyezmények közötti koordinációt, valamint adott esetben ezeknek – megbízatásuk keretein belül – a globális szervezetekkel folytatott együttműködését;

l)

a tonhallal foglalkozó regionális halászati gazdálkodási szervezetek ún. kóbei folyamatához hasonló együttműködési mechanizmusokat mozdít elő a tonhaltól eltérő fajokkal foglalkozó regionális halászati gazdálkodási szervezetek között.

a)

a GFCM-megállapodás hatálya alá tartozó terület halászati erőforrásai vonatkozásában a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvéleményeken alapuló állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedések, beleértve a GFCM által szabályozott tengeri élő biológiai erőforrásokra vonatkozó tér- és időbeli tilalmakat, szelektivitási intézkedéseket, illetve halászati lehetőségeket, amelyek legkésőbb 2020-ra biztosítják vagy fenntartják a maximális fenntartható hozam szerinti kiaknázási arányt. Szükség esetén az állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedéseknek külön intézkedéseket kell tartalmazniuk a túlhalászott állományokra vonatkozóan, hogy a halászati erőkifejtés összhangba kerüljön a rendelkezésre álló halászati lehetőségekkel; a közös halászati politikáról szóló rendelet 29. cikkével összhangban abban az esetben, ha a Földközi-tenger egyes halállományai vagy halállománycsoportjai vonatkozásában többéves tervek kerültek elfogadásra uniós szinten, úgy ezeket figyelembe kell venni, amennyiben érintik az 1380/2013/EU rendelet 2. cikkének (2) bekezdésben meghatározott, a maximális fenntartható hozamhoz kapcsolódó célkitűzések végrehajtását;

b)

a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászati tevékenységek megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló intézkedések a GFCM-megállapodás hatálya alá tartozó területen, többek között a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászati tevékenységet folytató hajók feketelistáinak összeállítása;

c)

a halászatra vonatkozó tudományos adatgyűjtést megerősítő, valamint a halászati ágazat és a tudósok közötti jobb együttműködést előmozdító intézkedések;

d)

a GFCM-megállapodás hatálya alá tartozó területre vonatkozó nyomonkövetési, ellenőrzési és felügyeleti intézkedések az ellenőrzés hatékonyságának és a GFCM keretében elfogadott intézkedések betartásának a biztosítása érdekében;

e)

a halászati tevékenységek és akvakultúra tengeri biodiverzitásra, valamint tengeri ökoszisztémákra és azok élőhelyeire gyakorolt negatív hatásainak minimalizálását célzó intézkedések, beleértve a tengeri szennyezés csökkentésére és a műanyagok tengerbe ürítésének megakadályozására, illetve a már tengerbe került műanyagok tengeri biodiverzitásra és ökoszisztémákra gyakorolt hatásának csökkentésére irányuló intézkedéseket, a nyílt tengeren folytatott mélytengeri halászat kezelésére vonatkozó nemzetközi FAO-iránymutatásokkal összhangban a GFCM-megállapodás hatálya alá tartozó terület veszélyeztetett tengeri ökoszisztémáinak védelmét szolgáló intézkedéseket, valamint a nem szándékos fogások, köztük különösen a veszélyeztetett tengeri fajok nem szándékos fogásainak lehető legnagyobb mértékű elkerülésére és csökkentésére, valamint a visszadobás gyakorlatának fokozatos felszámolására irányuló intézkedéseket;

f)

a hátrahagyott, elveszített vagy más módon az óceánba juttatott halászeszközök hatását csökkentő és az ilyen eszközök azonosítását és begyűjtését megkönnyítő intézkedések;

g)

az uniós joggal összhangban álló, fenntartható akvakultúra fejlesztését elősegítő fellépések;

h)

adott esetben közös megközelítések kidolgozása más regionális halászati gazdálkodási szervezetekkel, különösen azokkal, amelyek ugyanabban a térségben folytatnak halászati gazdálkodást;

i)

kiegészítő technikai intézkedések a GFCM kisegítő testületei és munkacsoportjai által kibocsátott ajánlások alapján;

j)

adott esetben és a vonatkozó alapító okmányok által megengedett keretek között a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) a halászati ágazat munkafeltételeiről szóló egyezményének végrehajtását ösztönző ajánlások;

k)

a „MedFish4Ever” miniszteri nyilatkozat és a szófiai miniszteri nyilatkozat kötelezettségvállalásaival összhangban álló intézkedések.

1.

Az „I. A nukleáris vagy ballisztikus rakétákhoz kapcsolódó tevékenységekben részt vevő személyek és szervezetek, valamint az iráni kormányt támogató személyek és szervezetek” cím alatt az „A. Személyek” alcímben szereplő jegyzékben foglalt megfelelő bejegyzések helyébe a következő bejegyzések lépnek:

2.

Az „I. A nukleáris vagy ballisztikus rakétákhoz kapcsolódó tevékenységekben részt vevő személyek és szervezetek, valamint az iráni kormányt támogató személyek és szervezetek” cím alatt a „B. Szervezetek” alcímben szereplő jegyzékben foglalt megfelelő bejegyzések helyébe a következő bejegyzések lépnek:

3.

A „II. Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC)” cím alatt az „A. Személyek” alcímben szereplő jegyzékben foglalt megfelelő bejegyzések helyébe a következő bejegyzések lépnek:

4.

A „II. Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC)” cím alatt a „B. Szervezetek” alcímben szereplő jegyzékben foglalt megfelelő bejegyzés helyébe a következő bejegyzés lép:

5.

Az „I. A nukleáris vagy ballisztikus rakétákhoz kapcsolódó tevékenységekben részt vevő személyek és szervezetek, valamint az iráni kormányt támogató személyek és szervezetek” cím alatt a „B. Szervezetek” alcímben a szöveg a következő bejegyzéssel egészül ki:

6.

Az „I. A nukleáris vagy ballisztikus rakétákhoz kapcsolódó tevékenységekben részt vevő személyek és szervezetek, valamint az iráni kormányt támogató személyek és szervezetek” cím alatt a „B. Szervezetek” alcímben a következő bejegyzés törlésre kerül a szövegből:

7.

A „II. Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC)” cím alatt a „B. Szervezetek” alcímben a szöveg a következő bejegyzéssel egészül ki:

8.

Az „I. A nukleáris vagy ballisztikus rakétákhoz kapcsolódó tevékenységekben részt vevő személyek és szervezetek, valamint az iráni kormányt támogató személyek és szervezetek” cím alatt a „B. Szervezetek” alcímben a következő bejegyzés törlésre kerül a szövegből: